ÚTIKRITIKA.HU / Törökország

Ortahisar egy apró kappadókiai kisváros, amely valahogy elkerülte a tömeges turizmus figyelmét, pedig a 90 méter magas sziklakastélya legalább olyan lenyűgöző, mint a híres Uchisar vára. A település mindössze 3000 lakost számlál, akik még mindig hagyományos földműveléssel és gyümölcstárolással foglalkoznak a természetes barlangokban. Amikor először sétáltam végig a keskeny kövezett utcákon, egy idős férfi szamarán poroszkált el mellettem, miközben a háttérben halkan szólt a minaret imahívása - ez az a pillanat volt, amikor megértettem, hogy itt az idő megállt.
A kastély mászása igazi kihívás a magasságtól félőknek, de a kilátás egyszerűen felfoghatatlan: a teljes Kappadócia tárul el előtted, az Erciyes-hegy hótakarós csúcsaitól kezdve a Göreme tündérkéményeiig. A helyiek büszkén hívják "Kappadókia legmagasabb tündérkéményének", és bár ez lehet túlzás, a látvány tényleg magával ragadó. A feljutás körülbelül öt percet vesz igénybe, és csupán pár lírába kerül, szóval nincs mentség a kihagyásra.
Ami igazán különlegessé teszi Ortahisart, az a földalatti tárolórendszer, ahol a helyiek citrusféléket, almát és krumplit őriznek a természetes 10 fokos hőmérsékleten. Sétálva a városban, kis kürtők kandikálnak ki a földből - ezek mind-mind egy-egy tárolóbarlang szellőzőnyílásai. A város központi elhelyezkedése miatt tökéletes kiindulópont a környező völgyek felfedezéséhez: a Vörös-völgy, a Rózsaszín-völgy és a Pancarlik-völgy mind innen érhető el gyalogosan.
A hajnali órákban érdemes felkelni, mert a kastély környékéről csodálatos kilátás nyílik a felszálló hőlégballonokra, amelyek színes foltokként úsznak a völgyek fölött. Ortahisar még mindig őrzi azt az autentikus török kisvárosi hangulatot, amit Göreme már régen elveszített - itt a turizmus még nem marta fel a helyi életmódot, és a vendégek valóban vendégek maradnak, nem pedig pénzforrások.

Izmir

Ankara

"A török főváros nem a világ legizgalmasabb települése, az tény. A modern Török Köztársaság városa Ankara azért megér egy napot. Bár régen csak egy közepesen fontos kisváros volt, azért elég régóta létezik ahhoz, hogy római kori romjai, középkori erődje és egy tipikus oszmán kori óvárosa is legyen.

A várost 1923-ban 28 ezren, ma 5 millióan lakják, így persze a város nagy része egészen fiatal. Ezeken az új részeken is sok látnivaló akad azonban, grandiózus kormányzati épületek, hatalmas mecsetek, Atatürk mauzóleuma mind-mind felejthetetlen élményeket nyújtanak. Csak azért elindulni, hogy ide ellátogassunk nem éri meg, de Isztambul és Kappadókia meglátogatásával jól összeköthető, lévén, Ankara a kettő között helyezkedik el. (2016)" forrás

A városban járva-kelve nem lehet nem észrevenni az eddigiekhez képest is „erős” Atatürk-kultuszt a társasház méretű török zászlók társaságában. Könnyen azt hinnénk, hogy egy hollywoodi film díszletébe csöppentünk, pedig csak 2023-ban ünnepelték a Lausanne-i békeszerződés aláírásának 100. évfordulóját.

„Kemal Atatürk, a török nép atyja, mint látjátok, hatalmas tiszteletnek örvend, még most, sok évtizeddel a halála után is. Valóban sok mindent köszönhetünk neki. Mivel ő elsősorban katona volt és csak azután politikus, mindig előre gondolkodott. Isztambult sokkal könnyebb elfoglalni. Ezt a történelemből tudjuk. Ám a hegyekkel ölelt Ankara szinte bevehetetlen” – elemzi Emre az időszakot, amikor Kemal felrúgta a török trianoni szerződést (sèvres-i béke), és

addig harcolt a britekkel, franciákkal, görögökkel, örményekkel, míg ki nem alakultak a mai határok

– és kötöttek új békét Laussane-ban.

A háború romjain aztán Kemal Attatürk Ankarára is szakított időt: a főváros mai napig meghatározó épületei ebből az időszakból származnak. Némileg nem meglepő módon jó pár magyar szállal megfűszerezve. Ankara első nyugati típusú szállodáját, az Erzurum Hotelt magyar mérnökök tervezték, ahogy az első ankarai Meteorológiai Mérőházat is – Tittes György személyében. Sőt, még az Atatürk koporsójának sokáig otthonul szolgáló Néprajzi Múzeumnak is van magyar vonatkozása, Mészáros Gyula személyében. (2024) forrás

A szeme sem áll jól

V. Jancsi fotói

Bursa

Selcuk

Selçuk egy aprócska török városkája, amely Izmir tartományban rejlik, de történelmi súlya messze meghaladja méretét - hiszen a világ egyik legépebben megmaradt ókori városának, Ephesusnak a kapujaként szolgál. A legtöbb turista csak átrohan a városon, hogy megnézze a híres antik romokat, de ez hatalmas hiba, mert Selçuk maga is egy valódi ékszerdoboz. Itt a modern török élet harmonikusan keveredik az évezredes történelemmel, amikor a helyi férfiak kis poharakból kortyolgatják az édes fekete teát egy szökőkút körül, miközben a háttérben egy bizánci akvaduktus ívei magasodnak az égbe.

A város legkülönlegesebb látványossága talán mégis a gólyákat, akik fészkeiket az egykori római vízvezeték oszlopainak tetejére rakták - ez a természet és a történelem tökéletes szimbiózisa. Az Ayasoluk-dombon magasodó Szent János-bazilika romjai között sétálva az ember érzi, hogy itt valaha járt Szent János apostol, aki állítólag élete utolsó éveit Ephesusban töltötte. A szomszédos Isa Bey-mecset gyönyörű szeldzsuk építészete pedig emlékeztet arra, hogy ez a vidék mindig is kultúrák találkozóhelye volt.

Az Artemis-templom maradványai - a világ hét csodájának egyike - ma már csak egy magányos oszlopban élnek tovább egy mocsaras területen, de a képzelet könnyen fel tudja idézni az egykori grandiózus épületet. Az Ephesus Múzeum igazi kincsestár, ahol a híres Artemis-szobor mellett olyan leleteket láthatunk, amelyek a mindennapi római életet idézik fel. A múzeum légkondicionált terme különösen jólesik a tűző nap után, amikor az ember már azt érzi, hogy megérte volna a római korban élni, ahol a fejlett vízvezeték rendszer még a mai Mumbaínál is jobban működött.

Selçuk igazi varázsa abban rejlik, hogy itt még mindig érzed az autentikus török kisvárosi hangulatot - a gyerekek tricikliznek az utcákon, a szülők beszélgetnek a kávézó teraszain, miközben te fagylaltozol a bizánci akvaduktus tövében. A városban minden sarok mögött történelem bújik meg, legyen szó a Hét Alvó barlangjáról vagy a közeli Szűz Mária házáról. Ez az a hely, ahol nem csak múzeumokba jársz, hanem a történelem kellős közepében élsz, naponta.

Göreme

Mugla

Muğla egy különös paradoxon - egy várostársadalom, amely maga jóformán ismeretlen a turisták számára, ugyanakkor provincia adminisztratív központjaként felügyeli Törökország legismertebb tengerparti üdülőhelyeit, mint Bodrum, Marmaris, Fethiye és Ölüdeniz. A város 660 méter magasságban fekszik a hegyek között, mintegy 30 kilométerre a legközelebbi parttól, ami különös érzést kelt: itt az igazi török kisváros hangulatában élheted át azt, hogy a világ egyik legnagyobb turistaparadicsomának központjában vagy. A helyieket láthatóan büszkévé teszi, hogy Törökország első női tartományi kormányzóját adták az 1990-es években, Lale Aytaman személyében - ez a progresszív szemlélet ma is érződik a város légkörében.

A történelmi városközpont igazi kincsestár az oszmán építészet szerelmeseinek, fehér házakkal, hagyományos kéményekkel és faragott részletekkel, amelyeket a közelmúltbeli restaurációs program során újítottak fel. Itt nincsenek tömegek, nincs rohanás - helyette teakertekben kortyolgathatod a török teát, miközben figyeled a helyi életmódot. Az óváros bazárjában még mindig érezhető az autentikus kereskedelmi hangulat, ahol nem turistáknak, hanem helyieknek árulnak mindent a hétköznapi használati tárgyaktól a kézműves termékekig.

Muğla igazi varázsa abban rejlik, hogy bár gazdaságilag teljesen a turizmusból él, maga megtartotta azt a vidéki, mezőgazdasági jelleget, amelyet a környező üdülőhelyek már régen elveszítettek. A város körüli síkságokat még mindig termesztés alatt tartják, a helyi piacok tele vannak friss helyi termékekkel, és az élet még mindig a hagyományos török ritmusban zajlik. Az emberek kedvesek és vendégszeretők, de nem úgy, ahogy egy turisztikai célpontban megszokott - itt valóban érdeklődnek irántad, mert ritka vendég vagy.

A város központi elhelyezkedése miatt tökéletes bázis lehet azoknak, akik szeretnék felfedezni a környező történelmi helyeket - Stratonicea, Labranda, Euromos mind gyalogosan elérhető távolságban vannak. Muğla környékén 2018-ban találtak rá egy 2300 éves piramis sírra, amely egyedülálló Törökországban, és amely a helyi legendák szerint egy szent személyé volt. Az efféle felfedezések nem véletlenek: ez a vidék már az ókorban is kultúrák találkozóhelye volt, és ma is érződik rajta ez a rétegzettség.

Kas

Kaş egy apró mediterrán tengerparti város, amely valahogy elkerülte a tömeges turizmus átokot, és megőrizte azt a varázslatos falusi hangulatot, ami a török riviérát egyedivé teszi. Antalya és Fethiye között fészkelődik a Türkisz Partszakasz gyönyörű öblében, ahol a fehérre meszelt házak kanyargós hegyi utakon kötnek ki a kikötőnél. Már az első nap magával ragadott a város légköre - amikor feltaláltam magam egy tetőteraszon, egy jéghideg sört kortyolgatva a naplementében, és rájöttem, hogy Kaş-ban egyszerűen lehetetlen eltévedni, mert ha valahol ismeretlen környéken találod magad, csak lefelé kell menni a tenger felé.
A város igazi bája abban rejlik, hogy itt még mindig a mediterrán életstílus diktálja a ritmust - a halászhajók minden reggel és délután kikötnek a fogással, és természetesen a kikötő körüli éttermek azonnal kihasználják a friss hal szagának csábítását. Estére a levegő megtöltődik a grillezett tenger gyümölcseinek aromájával, miközben a bougainvillea virágai ráborulnak az oszmán stílusú erkélyekre. A kocsmázás itt különleges élmény - apró shot bárok sorakoznak egymás mellett, és őszintén szólva, egy shot bár túra nyáron remek program lehet.
Kaş-t sokan nevezik Törökország búvárkodás fővárosának, de ez csak a jéghegy csúcsa. A város a híres Likiai Út kiindulópontja, amely Fethiye-től Antalya-ig kígyózik a part mentén, és Kaş körül találhatók a legszebb szakaszai. A Simena elsüllyedt város Kekova szigetén kajakkal megközelíthető, ahol 2000 évvel ezelőtt egy hatalmas földrengés következtében a teljes város a tengerbe csúszott - morbid, de lenyűgöző látvány. A Kaputaş strand, mindössze 20 percnyire a várostól, olyan, mint egy képeslap - meredek sziklák között megbúvó öböl, amelyet csak egy sziklafalba vájt lépcsőn lehet megközelíteni.
Az óváros igazi gyöngyszem a macskakövekkel burkolt utcácskáival, ahol bájos butikok, kávézók és étterem teraszok sorakoznak. Itt minden sarok mögött rejtőzik valami különleges - legyen szó egy citromfával teli udvarról, egy családi mantı éttermről, vagy akár a Taco Box-ról, ahol a világ egyik legjobb tacóját ettem. A pénteki piac autentikus helyi élmény, ahol a környező falvak gazdái árulják a terméseiket, és a tourist hassle szinte ismeretlen fogalom. Kaş az a hely, ahol a görög szigetek hangulatát érzed, miközben a török vendégszeretetben fürdőzöl.

Edirne

Edirne egy különös város - Törökország északnyugati csücskében húzódik meg, majdnem a bolgár és görög határ mellett, és talán ez az egyetlen török város, amelyet turistaként véletlenül fedezhetsz fel, vagy egyáltalán nem. Miközben az isztambuli tömegek kelet és dél felé áramlanak a népszerű célpontok felé, Edirne-t szinte teljesen mellőzik, pedig itt találhatók az ország legszebb oszmán emlékei. A 165 ezres város egykor az Oszmán Birodalom fővárosa volt, és ez minden kövén érződik - a történelmi központban sétálva olyan, mintha egy élő múzeumban járnál, ahol a hétköznapi török élet zajlik az évszázados építészeti csodák között.

A város domináló látványossága a Selimiye-mecset, amelyet a legendás Mimar Sinan tervezett 80 évesen, és amelyet maga is "mesterművének" tartott. Ez a UNESCO világörökség nem csak rivalizál az isztambuli Kék mecsettel, hanem sok szempontból felül is múlja azt - a belső tér harmóniája és a négy minaret elegáns szimmetriája lélegzetelállító. A mecset előtti téren két emlékmű áll: az egyik magát Mimar Sinant, a másik Hódító Mehmetet ábrázolja, aki itt született Edirne-ben, mielőtt 1453-ban elfoglalta volna Konstantinápolyt.

Az Ali Pasha bazár, amelyet szintén Mimar Sinan tervezett 1569-ben, egy igazi rejtett kincs - sokkal kisebb, mint az isztambuli Nagy Bazár, de ugyanolyan hangulattal rendelkezik. Itt található az Edirne-re jellemző különlegesség: a meyve sabunu, vagyis gyümölcs alakú szappanok, amelyeket először látásra friss gyümölcsnek nézhetsz. A város specialitása a híres sült máj, amely a trákiai régió marháinak májából készül, és amely az oszmán palota konyhájának hagyományait örökíti tovább.

A város talán legmeghatóbb látványossága a Nagy Zsinagóga, amely 2016-ban nyílt meg újra egy ötéves felújítás után. Egykor 20 ezer zsidó élt Edirne-ben, és ez az 1906-ban épült zsinagóga volt Európa harmadik legnagyobb zsidó temploma. Ma már csak néhány zsidó család él a városban, de a felújított épület gyönyörű emléke a multikulturális múltnak. A június-júliusi Kırkpınar olajbirkózó fesztivál 600 éves hagyomány, amelyet az UNESCO a kulturális örökség részévé nyilvánított - ilyenkor a város teljesen felfokozott hangulatba kerül. Edirne az a hely, ahol az autentikus török történelmet találkozást élheted át turistatömegek nélkül.

"Edirne városéban azonnal "szájon vágott" minket a zaj, a nyüzsgés és a töménytelen embertömeg az utcán. Úgy tűnt nekünk, hogy a törökök több időt töltenek az utcán teázással, beszélgetéssel, sétálással, mint otthon a négy fal között. Rögtön egy piros [sic!] pont. Odahaza az emberek ahelyett, hogy lemennének egy parkba és beszélgetnének a szomszéddal, barátokkal, inkább a tévét bámulják." forrás

Trabzon

TRABZON - TISZTELETBELI KONZULÁTUS, TÖRÖKORSZÁG

Cím: Maras Caddesi No. 6., Ísmerkezi, Kat:5, Trabazon
Telefon: +90-462-326-5552
Fax: +90-462-323-0971
E-mail: omurymm@outlook.com
Tiszteletbeli konzul: Turgay ÖMÜR
Konzuli kerületek: Artvin, Bayburt, Giresun, Gürümüshane, Ordu, Rize, Trabzon

Eskisehir

Ölüdeniz

**Ölüdenizben, Törökországban nyaraltunk, és bár sosem vonzottak a tipikus „turista gettók”, ez a hely mégis jó választásnak bizonyult. Direkt olyan környéket kerestünk, ahol nincs nagyipari turizmus, és Ölüdeniz pont ilyen: egy kis tengerparti település a Földközi-tenger partján. Ami miatt igazán megéri eljönni ide, az a siklóernyőzés — aki valaha ki szeretné próbálni, annak tényleg szívből ajánlom. A legközelebbi reptér Dalaman, Magyarországról Isztambuli átszállással lehet a legegyszerűbben eljutni.

A hely főleg az angol turisták körében ismert, ezért sok étterem és bár kínál klasszikus angol reggelit is. A település központjában egy hangulatos sétálóutca húzódik, a végén kavicsos stranddal és a siklóernyősök leszállóhelyével. Az utca tele van bárokkal, éttermekkel, ajándékboltokkal és természetesen siklóernyős irodákkal. Tandem repülésre és egyéni repülésre is van lehetőség.

Az árak nem olcsók: egy repülés ára körülbelül 170 euró, a pilóták profi módon vezetik a vendégeket. Kb. 2000 méter magasról indulnak, és kisbuszok visznek fel a starthelyre — maga az út is kalandos, érdemes zacskót hozni, ha érzékeny a gyomrunk. A felszállás néhány perc, de közben garantált az adrenalin: a hegycsúcs felett átrepülve nyílik meg a lélegzetelállító tengeri panoráma. Aki bírja, annak némi akrobatikát is mutatnak a pilóták a víz felett, mielőtt visszaszállnak a partra. Egy ilyen repülés 30–35 percig tart, de felejthetetlen élmény, amit egyszer mindenkinek ki kell próbálnia.

Az éttermek, bárok és a szórakozóhelyek viszonylag drágák, a diszkók jellemzően hajnal egy-kettőig vannak nyitva. Szállást választva érdemes figyelembe venni, hogy minél közelebb van a főutcához, annál zajosabb lehet éjszaka. Ha bárkit érdekel, szívesen mesélek részleteket is!**

M. P. fotója

**A strand apró kavicsos, a tenger pedig lenyűgözően tiszta — ilyen kék vizet még sehol sem láttam. A partszakasz egyik végén egy természetvédelmi terület található, ott is lehet fürdeni, a belépő 5 euró, diákkedvezmény is van. Az öböl egyik sarka iszapos, ott inkább a helyiek fürdenek (amit sosem értettem), de a nyílt tenger felőli rész tényleg gyönyörű. Mi csak egyszer mentünk oda, mert kicsit messze volt — számomra már a húszperces séta is hosszú.

A helyiek nagyon barátságosak, nem tolakodóak, csak a maguk kedves, török módján közelednek. A magyarokat kifejezetten szeretik, és néhány török szó ismerete csodákra képes! Összesen kilenc éjszakát töltöttünk ott, de ez egy kicsit soknak bizonyult — hét éjszaka bőven elég, mert a környéken nincs túl sok látnivaló vagy program. Vannak ugyan fakultatív kirándulások, főleg szigettúrák, de ezekről nem tudok nyilatkozni, mert nem próbáltam ki egyet sem. A legközelebbi „nagyobb” város Fethiye, de azon kívül, hogy van egy bazár, sok érdekességet nem kínál. Városnézéshez érdemes elkerülni a déli kánikulát!**

Ölüdeniz Törökország líciai partvidékén valóban nem számít már bennfentes tippnek. Ennek oka az azonos nevű strand rendkívül fotogén kék lagúnája. A türkizkék vízzel, a kiterjedt homokos stranddal és a háttérben zöld, erdős hegyekkel minden évben nyaralók ezreit vonzza.

Így nem csoda, hogy különösen a főszezonban zsúfolt lehet itt a hely – nem utolsósorban a kék lagúnában található számos üdülőhely, szálloda és klublétesítmény miatt. A kiterjedt strand azonban minden napozni vágyó vendég számára elegendő helyet kínál.

A klublétesítmények változatos kínálatának köszönhetően az Ölüdenizben töltött nyaralás különösen vonzó a családok számára, mivel a gyerekek is jól el vannak foglalva. De a bulizók és a párok is számos lehetőséget találnak itt egy kellemes tengerparti nyaraláshoz. Az árak éjszakánként 30 és 170 euró között mozognak egy kétágyas szoba esetében.(2023) forrás