ÚTIKRITIKA.HU / Kusadasi

A charterek Bodrumba érkeznek, így azoknak kell a leghosszabb buszozásra vállalkozniuk a transzfer során, akik Kusadasiba mennek. Két órás buszozásra vagy taxizásra (ez utóbbi 70 euró körül) tanácsos számítani. A repülőtér kb. 130 kilométer távolságban van.
Sok hotel kieső helyen van, de busszal, taxival könnyen be lehet jutni a városba.
A szállodákban jóval kevesebb az orosz vendég, mint a török Riviérán, és általában kellemesebb a vendégkör.
Élénk, vidám, élettel teli város, hangulatos, aranyos óvárossal, bazárral, mecsetekkel és pálmafás parti sétánnyal.
A Madár-sziget és a kikötő is mágnesként vonzza a turistákat. A hegytetőn lévő kilátóból csodálatos panoráma nyílik a hatalmas óceánjárókkal és színes hajókkal tarkított tengerre és a modern belvárosra.
A fiataloknak, és azoknak, akik szeretik a nyüzsgést, a pezsgő éjszakai életet mindenképpen ezt ajánljuk.
A fakultatív kirándulásokhoz is ez a legjobb kiindulópont.
Kusadaszi-nak kell ejteni.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Szép a kikötő, a promenád
A boltok nagy választéka (szerencsések, akiket érdekelnek az ékszerüzletek)
Egész jó a bulihely kínálat, bár a legtöbb hely angol és ír kocsma
Sok műemlék látogatási programlehetőség, és főleg az Ephesus
A Kadinlar Beach (Ladies Beach), mert legalább jobb, mint a másik strand (a városi)
A pénteki piacon a gyümölcsválaszték
A Török Riviérához képest itt több a belföldi nyaraló és emiatt jobban lehet tanulmányozni a törököket
A városban gyalogtávolságra van minden, mert nem túl nagy
Hamam, azaz török fürdő kipróbálása Kaleici-ben Kusadasi óvárosában

Nem tetszett

A túlságosan nyomulós árusok, valósággal berángatják az embert a boltjukba
A lengén öltözött turista lányoknak rendre beszólnak a helyi pasik
A strandok nem a legjobbak török tengerparti viszonylatban, a városi mesterséges strand egyenesen vacak
Jaj, csak ne kelljen használni a nyilvános vécéket
Túl sok az angol, amúgy is főszezonban sok a tolongás
Bent a városban túl sok az autó
Vannak piszkos utcarészek
A vízben a szúrós tengeri sünök
Rossz a csapvíz íze

Vélemények

"Kusadasi egy dinamikus, élő nagyváros, homokos partokkal, szép kis belvárossal. Hotelek széles választékát találjuk a városban, illetve közel hozzá. Mindenki megtalálhatja a számára ideálisat. A belvárosa nagyon hangulatos. Parti sétány kiülőkkel, éttermekkel. A boltok, bazár rész nagyon tiszta. Nem tolakodóak az árusok annyira, mint a Riviérán. Nagyon szuper a város." (Andi, Vista Székesfehérvár, 2012)

"Kusadasi egy gyöngyszem a régióban. Innen Pamukkale 2 órányira, Ephesus pedig mindössze félórányira van busszal. Az ephesusi kirándulás során Szűz Mária házához is ellátogathatunk, mely több vallás számára is fontos zarándokhely. Ephesus ősi romvárosa a turisták ezreit vonzza évről-évre. Az ókori világ csodálatos gazdagságát és sokszínűségét csodálhatjuk itt meg. A Palm Wings Kusadasi talán a térség szállodái közül a legszélesebb és leghosszabb finom homokos tengerparttal büszkélkedhet, melyen több kilométer hosszan sétálhatunk vagy futhatunk hallgatva a tenger morajlását, ha ahhoz van kedvünk." (Detti, Vista Pécs, 2014)

"A Török Riviérához képest itt kevesebb az orosz, tehát Kusadasi kulturáltabb, békésebb. A boltokban alkudozni kifejezetten élvezetes. Azért láttunk olyat, hogy a kereskedő rendesen ordított egy vevővel, mert az alkudozás folyamán valamin összevesztek. Óvatosnak kell lenni, ha kint, helyi utazási irodánál fizetünk be valamilyen kirándulásra. Nem mindig nyújtják azt, amit megígérnek. Nem nagy az átverés, de a pici is rosszul esik. Más: szerdán textil vásáron voltunk, pénteken kaja vásáron." (Levi, 2013)

Időjárás és éghajlat

Kusadasi időjárása

Szállásválasztás

Az úti kritikus esküszik rá, hogy a Kusadasi nyaraláshoz történő szállásválasztásnál nagyon, de nagyon megéri személyesen a Vista utazási irodák tanácsadóihoz fordulni. A Vista feltehetően az egyetlen magyar utazási iroda, amely a szállodákról őszintén megmondja, hogy mik az előnyök, mik a hátrányok, és hogy kiknek való és kiknek nem. A prospektusok megfelelnek az alaptájékozódásra, de a nyaralásra költött sok pénzt okosan kell kiadni, vacak lehet a nyaralás, ha nem az elvárásainknak és az anyagi lehetőségeinknek leginkább megfelelő hotelt választjuk. A Vista a visszhangokból, személyes tapasztalatok alapján szerkeszt egy tömör, világos, egyenes, őszinte hangvételű, reális összefoglalót, amelyben megválaszolhat konkrét kérdéseket is. Biztos, hogy nem akar az ügyfélre olyan szálláshelyet rásózni, ami aztán csalódást okoz. Lehet, hogy takarékos megoldást választunk, de akkor legalább tudjuk előre, hogy miben kell hátrányokat bevállalni.

"Mi Kusadasit választottuk, nekem ez a kedvencem és mi tagadás, első látásra rabul ejtett bennünket a tavaly nyílt Palm Wings, a még bevezető áron foglalható, szuper kis szálloda. A transzferidő két óra, de cseppet sem bánjunk, mert így útközben nézelődhetünk. Törökországban a legtöbb szálloda all inclusive, ami azt jelenti, hogy reggeltől estig, gyakorlatilag non-stop lehet enni-inni. Az ételek, a víz, az üdítők és a helyi alkoholos italok korlátlan fogyasztása már benne van az árban. Ezt akkor értékeljük igazán, amikor a boltban először szembesülünk a helyi árakkal és rájövünk, hogy az all inclusive ellátásra jogosító karszalagunk valójában aranyat ér.

Rendszerint 7 órakor ébredünk. Persze ez őrültség, hiszen nyaralunk, most lenne idő bőven az alvásra, de mi nem akarunk elvesztegetni egyetlen órát sem az értékes, amúgy is rövid napokból. Különben is, majd alszunk még délután, amikor a szobába visszavonulva próbáljuk megóvni bőrünket a legerősebb napsugaraktól. Az első lépéseim mindig az erkélyre vezetnek, hogy elhiggyem ez nem álom, tényleg a tengerparton ébredtem. Hosszan pásztázom a vizet egy hullám fodor után kutatva, de egyet sem látok. Ilyenkor még mindig tükörsima és egyszínű kék. Olyan végtelen és olyan megnyugtató.

Így már nyugodtan tudunk reggelizni. Rögtön a teraszra megyünk, ilyenkor még bőven van hely a karcsú pálmafák alatt. Gondosan nyírt, dús sövény választ el minket a part menti sétánytól, aminek a túloldalán már ott a homok és a tenger. A piros terítővel borított asztalokat simogató reggeli fénnyel vonja be a nap, mindent meleg színekre festve. A háttérben magasló hegyek kontúrja ilyenkor rajzolódik ki a legélesebben. A szemünk mohón issza be a látványt, de a gyomrunk még korog, így a pultok felé indulunk, melyek roskadoznak, a zöldségektől, felvágottaktól, sajtoktól. Hatalmas edényekből kínálják az olajbogyót, mindegyik másféle. Az éttermet a friss kenyér és a tojás illata lengi be, melyből többek közt omlettet kérhetünk. Helyben készült péksütemények, bab, virsli, müzli.

A szalonna hiányzik, itt ugyanis nem esznek disznót. Az épp kisült palacsintámmal a lekvárokhoz megyek. Az öblös tálakból, kis ostyaedénybe lehet merni a különféle ízeket. Hosszasan válogatok, de csak a rózsalekvár mellett döntök. Ma is. A többi tán még ínycsiklandóbb, de ez a legkülönlegesebb. Ízében visszaköszön a rózsaolaj édes-kölnis illata. A tányéromra minden reggel ugyanaz kerül: túróval megkent puha zsömle, petrezselyembe forgatva, egy főtt tojás, kecskesajt, paradicsom, uborka és az elmaradhatatlan olajbogyó. Mellette egy nagy pohár narancslé. Mediterrán reggeli, mediterrán hangulatban a tengerparton, napsütésben. Indulhatna jobban a reggel?

A délelőttöt általában a medencénél kezdjük. Pár hossz mellúszással próbáljuk elégetni a reggeli kalóriákat, majd irány a tenger. Ilyenkor még nagyon nyugodt, a matracra is fel lehet feküdni. A tetejéről jól látni a tengerfeneket, mely aranyszínű homokjába sűrű barázdák rajzolódnak. Néha elúszik egy apró hal alattam, de ezt leszámítva, más élőlény nincs ezen a részen. Annak ellenére, hogy június közepe van, a víz nagyon kellemes. Pont jólesik az égető napsütésben. A nyugágyban fekve alig, hogy megszáradunk, már mehetünk is fel a szobába, hogy átöltözzünk az ebédhez.

Gyorsan magunkra kapunk valamit, hónunk alá csapjuk a strandtörcsiket és indulunk lefelé. Behódolva a hotelekben szokásos reggeli stratégiai (vagy inkább gyorsasági) játéknak, melynek során eldől, hogy ki melyik nyugágy kényelmét és adottságait élvezheti aznap, mi is részt veszünk a helyfoglalósdiban és még reggeli előtt ráterítjük a törölközőinket a kiválasztott fekhelyekre. Elvégre nem mindegy, hogy mennyire és milyen szögből süti az embert a nap, amikor pihenni, napozni, aludni, olvasni és bámészkodni is szeretne egyszerre és mindezt úgy, hogy egyenletesen barnuljon, de közben ne kapjon napszúrást. Nyilván alap, hogy közel legyen a tengerhez, hogy ne kelljen sokat gyalogolni a tűzforró homokban vagy a medencéhez, de persze úgy, hogy ne tudjanak odafröcskölni a vízbe ugráló gyerekek. Első nap még mindegy, hogy hol fekszik az ember, de második nap már rájön, hogy miért megy a harc, melynek hamar részesévé válik, és amelyben nem árt nyerni.

"Hajnali" ébresztőnkkel mi általában az élmezőnyben vagyunk, csak a német nyugdíjasok előznek meg bennünket, akik valószínűleg már 5 órától a medencében úszkálgatnak és a többi korán kelő, akik a tengerparton olvasgatják a regényeiket hatalmas napszemüvegeiken keresztül." (Müller Gerda, Vista Mammut, 2014. augusztus)

Ajánlott hotelek

Sealight Resort - kitűnő fekvésű, minden igényt kielégítő szálloda. Az egyik legszebb!
Fantasia De Luxe - osztályon felüli ellátás!
Alkoclar Adakule Hotel - elegáns, igényes hotel, festői környezetben. Nem gyerekes családoknak való.
Pine Bay Holiday Resort – a strandja nem a legszebb de a medencéi jók! Környezete és az üdülőfalu rész nagyon tetszetős.
Kustur Club - a 70-es, 80-as évek hangulatát idéző, 1. osztályú üdülőfalu, homokos stranddal.

A meglepő kivétel:

Aqua Fantasy Aquapark
- Csak kisgyerekes családoknak!
- Maximum 4*-ot érdemelne!
- Előnyei: Aquapark, hosszú, széles, homokos strand.
- Hátrányai: tömeg, zsivaj, íztelen ételek, gyér választék, szobák.

Tengerpart és strandok

Ladies Beach

Nagyon népszerű strand.

Paradise Beach

A legmozgalmasabb strand a Paradise Beach. Szép, nyugis beach a Deregazy, imádják a helyiek. A Tusa Beach a búvárkodás szerelmeseinek a kedvence.

Long Beach

Közlekedés

"A tengerpart szuper volt. Tiszta, rendezett. A környék is barátságos. A közlekedés számunkra, magyarok számára szerintem érdekes, de kifejezetten gyors, egyszerű és biztonságos. A gyűjtő-taxi szenzációs élmény. Számos náció, számos kultúra egy helyen. A sofőrök is kedvesek és segítőkészek voltak. Korrekt a pénz elszámolása is, a viteldíjakat illetően." (Vista-utazó, 2013)

Étkezés, vásárlás és szórakozás

Barbarossa utca, ahol rengeteg bolt és kávéház sorakozik egymás mellett
Mehmet pasa karavánszeráj szórakoztató központ

"A mai napon reggeli után nem a medence, hanem a főbejárat felé vesszük az irányt, ugyanis Kusadasiba megyünk. Az épület előtt mindössze pár percet várakozunk és már jön is a dolmus, a tíz percenként közlekedő, fehér mikrobusz, mely a szállodák és a város között jár, kora reggeltől késő estig. A szélvédőn kihelyezett táblán látható, hogy pontosan hova tart. Le kell inteni, majd felszállva simán helyet foglalni. A viteldíjat elég a leszálláskor a sofőr kezébe adni, de szokás, hogy menet közben előre küldik egymással az utasok. Aki nagyobb pénzzel fizet, ahhoz az apró ugyanígy kerül vissza. Mindegyik járműnek egyedi a belső díszítése. Számunkra az első volt a legemlékezetesebb: fehér rojtok lógtak le a mennyezetről baldachin-szerűen, a szélvédőre pedig 5 hatalmas, de különböző méretű visszapillantó tükör volt felszerelve. A trópusi légkondi hűtötte a belső teret, - azaz a kereszthuzat majd levitte a fejünket.

Ez a busz most jóval egyszerűbb. Kb. 25 perc után érkezünk meg a központba. Szándékosan péntekre tartogattuk ezt a látogatást, mivel ilyenkor van piac. Igyekeztünk időben elindulni, hogy még ott találjuk az árusokat, de meglepetésünkre még csak akkor, 9 körül kezdik kipakolni a portékájukat. Friss sajtok, kimért olajbogyók, és színpompás, ropogós zöldségek, érett gyümölcsök ömlenek a pultokra a hatalmas fonott kosarakból, melyeket úgy helyeztek el, mintha felborultak volna. Mindenféle paprika, gigantikus paradicsomok és padlizsán mindenütt. Persze most ennek van szezonja, így ebben semmi különös nincs, maximum a méretek és a ritkán látott fajták, mégis szemet gyönyörködtetően szép és gusztusos az áru. Ami itthon nincs a kofáknál az a szőlőlevél és az okra paprika, a pici zöld, különleges növény melyből ínycsiklandó ételeket lehet készíteni. Rántják, savanyítják, párolják, megsütik vagy ragut készítenek belőle. Végeláthatatlan sorokban, a szomszédos utcák két oldalán állnak a standok, labirintus-szerűen behálózva a környéket. Aki kitalál belőle, azt a végén, jutalmul, egy igazi kuriózum várja: a fűszeres. A hatalmas edényekben úgy sorakoznak a színpompás fűszerek, mintha temperafestékek lennének, melyeket ahhoz készítettek elő, hogy egy ügyes festő megörökíthesse velük az egész török nyarat, egyetlen képben; a látvány, az ízek és illatok montázsát. Aki a sáfrányokból kér, az kis zacskóba csomagolva hazaviheti a török naplementét, mely a sárga, a narancs és tűzvörös, szárított növényekből köszön vissza.

Egy magas pálmákkal övezett úton sétálunk a kikötő felé, melyet végig szel egy kis patak. Fölötte az ív alakú támaszokon lustán és rikító ciklámenen kúszik a murvafürt, vagy latin nevén Bougainvillea, két oldalról pedig fügefák hajolnak a meder fölé, megbújva a pálmafák árnyékában. Kiérvén a partra, a nagyra nőtt leander fák sora köszönt bennünket, melyhez a mélykék tenger ad csodálatos hátteret. Kissé odébb, egy hatalmas, hófehér óceánjáró horgonyoz a kikötőben, mely már messziről vakít a csillogó napfényben. Pózolunk pár fotóhoz a Béke Emlékmű előtt, majd irány a Bazár! Én alig várom már, hogy a főutcáján újra ihassak egy pohár, frissen facsart gránátalma levet, mely egy előző látogatásom egyik kuriózuma volt, de csalódnom kell. Most nincs szezonja, így csak narancslevet kaphatunk.

Én egy gombóc pisztácia fagyival vigasztalódok. Még bele se nyalok, de az eladó már mosolyt csal az arcomra. Aki Törökországban jár, annak fagyizni szinte kötelező program, hiszen a hozzá tartozó attrakció kihagyhatatlan. Erről nem árulok el részleteket, mindenki járjon utána, hogy miért nagyobb élmény itt venni pár gombócot, mint máshol és, hogy milyen akadályokba ütközik az, aki gyanútlanul el akar sétálni, kezében a kifizetett fagylaltjával. Keressék a tradicionális ruhába öltözött árusokat, hosszú adagolóval a kezükben!

A bazárban

Belevetjük magunkat a zegzugos sikátor-szerű utcák rengetegébe; kezdődhet a vásárlás! Ez valahogy nem okoz gondot, én már az első árusnál kiszúrok egy "Prada" napszemüveget. Még csak most nyitnak az üzletek, így első vásárlók vagyunk, alkudni sem kell a jó árért, rögtön egy kedvező összeget mondanak. De mégiscsak Törökországban vagyunk, így eljátszom, hogy a 10 euró rengeteg – azért a szemüvegért, amit már semmi pénzért nem hagynék ott, mert rögtön beleszerettem -, én maximum 7-et vagyok hajlandó fizetni érte.

Az árus vakarja egy kicsit a fejét, nagyokat sóhajtozik, majd közli, hogy na jó, 9. Én ragaszkodom a 7-hez. Ő, mintha ez már ráfizetés lenne neki – de mégiscsak mi vagyunk az első vevők – fejcsóválva lemegy 8-ra. Mosolyogva közlöm, hogy nem tetszik az ajánlat, nekem 7-nél nem ér többet a szemüveg és elindulok kifelé az üzletből. Nem sietek, mert tudom, hogy úgysem jutok messze. A második lépést már lelassítom, hogy utolérhessen a fiú megadó mondata: rendben, 7. Próbálom visszafojtani az elégedett vigyort, miközben megfordulok és komoly arccal kifizetem a nagyon menő "Prada" szemüvegemet, miközben belül ugrálok örömömben.

A másik üzletben már nincs ilyen szerencsénk. Csak nézelődni megyünk be, de a fiatal srác rögtön kipécéz bennünket. Úgy tűnik, hogy ő akarja megtervezni a párom egész nyári ruhatárát: folyamatosan hordja elé a pólókat, nadrágokat, ingeket. A próbafülkében légkondit kapcsol, vízzel kínálja és törölgeti gyöngyöző homlokát. Árakat azonban nem akar mondani, majd a végén ismételgeti, majd a végén "my friend". Rólam tudomást sem vesz, hisz "ez a férfiak biznisze". Kiválasztunk pár darabot, majd leülünk "tárgyalni". Előveszi a számológépét és buzgón ütögeti a gombokat. Majd közli, hogy csak nekünk, csak most és csak itt mindössze 250 euró. Na, ne! Kérdezi, hogy miért, mennyire gondoltunk. Mondjuk, hogy maximum 20 euróra, hiszen az előbb láttunk három darab Lacoste pólót összecsomagolva, 10-ért. Mint egy fúria ugrik fel, mélységesen fel van háborodva. Ha sárkány lenne, most biztos ömlene az orrából a füst. Kezébe gyűrve rázza a pólót, húzogatja az anyagot és üvöltve magyaráz a minőségről. Mi indulni készülünk, de nem enged. Sehova. Újratárgyaljuk az üzletet. Én egyre idegesebb leszek, ami csak ront azon, hogy nő vagyok, így már duplán utál. Kéri, hogy nyugodjak meg és ne szóljak bele a férfiak dolgába. Látjuk, hogy innen nem könnyen szabadulunk, így a gyors és határozott távozás mellett döntünk. Csodák-csodájára, egy hirtelen árzuhanás következtében fogyni kezdenek a nullák a számológépen. 2 pólóval távozunk, leharcolva, fáradtan, dühösen, de mégis elégedetten. Jó boltot kötöttünk.

Hát, így megy ez a török bazárban. Néha izgalmas, néha fárasztó a játék, de hozzá tartozik. A teli szatyrok és elégedett mosolyok alapján pedig úgy tűnik, hogy senki nem bánja ezt." (Müller Gerda, Vista Mammut, 2014. augusztus)

A fára akasztott tábla felirata: Igazi hamisított karórák

Szórakozás

Adaland aquapark

Látnivalók

Ephesus

Ephesus - Efézus

Dilek Nemzeti Park

"Pamukkaléban voltunk. Tetszett a kirándulás, azt kaptuk, amit vártunk. Maga a természeti csoda talán a várakozásunkat felül is múlta. A kirándulás során a szálloda ellátása, ahol ebédet kaptunk, talán nem felelt meg az 5 csillagos kategóriának, de a célnak tökéletesen megfelelt. A dolmus használata biztonságos Palm Wings és Kusadasi közt, és gyakran járnak a buszok, a sofőrök udvariasak a külföldiekkel. Egynapos hajókiránduláson vettünk részt Kusadasiból kiindulva. Remekül éreztük magunkat, szerencsére a hajó nem volt tömve utasokkal, így kényelmes volt. Lehetett helyet változtatni nap közben is a hajón. Minden tiszta volt, az ebéd finom. Három öbölben kötöttünk ki, szép tiszta víz volt mindenütt. A hajón is remek volt a hangulat." (Vista-ügyfél, 2014)

Olvasmányos linkek

"A transzferidő két óra, de cseppet sem bánjunk, mert így útközben nézelődhetünk. Boldogan pásztázom a mindent beborító olajfa-tengert és a rózsaszín, fehér leander-áradatot, néhol egy-két fügefával tarkítva. Ezek a mediterrán növények számomra a nyaralást jelképezik. Lassan feltűnnek az első épületek: a szinte teljesen egyforma, fehér házak, a tetőkön színesre festett hordókkal, melyekben a nap segítségével melegítik fel a vizet. Közöttük pedig minden irányban felbukkannak az ég felé törő keskeny tornyok, jelezvén az alattuk elterülő, szépséges imaházakat, a mecseteket. Egy görögdinnyéket szállító teherautót épp megelőz egy motoros, mögötte ül az arcát kendő mögé rejtő felesége. Közülük, alig észrevehetően két kis kéz és két kis láb kandikál ki; egy kis robogón is jól elfér az egész család. Az hogy ez szabályos-e, valószínűleg senkit nem érdekel, ahogy a többi közlekedési szabály sem. Idegenvezetőnk szerint itt a piros csak "veszélyes zöld", a záróvonal pedig nem kerítés, így nem igazán törődnek vele, ahogy a zebrával sem, így óvva int bennünket a körültekintő közlekedésre.

Elmondja, amit később mi is megtapasztalunk, hogy a törökök nagyon vendégszerető emberek és mivel ők valószínűleg másként élték meg a megszállás 150 évét, mindig nagy örömmel és barátként fogadnak bennünket. "Madzsar", "my friend" hangzik mindenhol a kedves üdvözlés - elsősorban a remélt vevőkre lecsapó kereskedők szájából -, ami inkább a pénztárcánknak szól, mint nekünk. Érdekes, hogy míg a helyi bazárokban az alkudozás eddig szinte "kötelező volt", az üzletnek a szerves része, mi később azt tapasztaljuk, hogy nem mindenhol örülnek már neki, sőt több boltban látunk olyan táblát, melyen angol felirat hirdeti, hogy itt bizony nincs kedvezmény. Idegenvezetőnk érdekes meséjét a megállónk szakítja meg. Jó félúton járunk, így aktuális egy rövid pihenő. A büfé parkolójában két népviseletbe öltözött idős néni süti a gözlemét, a törökök egyik nemzeti ételét. Az egyikük gyors mozdulatokkal nyújtja vékonyra a kerek tésztalapot, melyet miután nagyobb darabokra szeleteltek, a másikuk túróval és zöld fűszerekkel tölt meg. Több rétegben összehajtja, majd vaslapon megsüti, végül négyszög alakú szeletekre vágja. Az éhes közönség hálásan fizeti meg látványos munkájukat." (Müller Gerda, Vista Mammut, 2014)

"A török tengerparton, Kusadasiban töltött nyaralásunk legtartalmasabb, legfárasztóbb napjáról számolok be ebben a részben. Autóbuszos kirándulásunk első megállója Epheszosz közelében, Artemiszia temploma volt. Bár csak egy oszlopot és néhány követ láthattunk, mégis megilletődve álltunk, hiszen ez a világ 7 csodájának egyike volt az ókorban. Utunkat Epheszosz római kori maradványainak bejárásával folytattuk, ahol már jóval több látnivalóban volt részünk. Meglátogattunk még egy bőrkabátos divatbemutatót, egy kerámiaüzemet és egy ékszerész műhelyt, s végül Szűz Mária feltételezett lakóházánál fejeztük be a napot." (forrás: hotdog.hu - Jártamban-keltemben)