ÚTIKRITIKA.HU / Santo Antao

Santo Antão, vagy Sao Antao az ország szigetei közül a természeti adottságok vonatkozásában bizonyosan a legizgalmasabb. Ez azzal is összefügg, hogy Sao Antao a leggazdagabb hegyekben. A méltóságteljes hegyek nagyon mély völgyekkel váltakoznak, azaz a sziget domborzata igazán változatos, látványos. Egyelőre kevés turista vállalkozik arra, hogy nyaralásának támaszpontjává tegye Sao Antao-t, viszont a szomszédos Sao Vicente-ről komppal gyakran jönnek át kirándulók, akár egy-két éjszakára maradva.

A sziget északi felé vezető út mentén a táj szinte valószerűtlenül változik, főként azáltal, hogy teljesen eltérő a kép, szikár területeket követnek teljesen zöld vidékek. Eukaliptuszok és fenyőfák ékesítik a területet. Sao Antao-n kíváló a terep a vezetett trekkingek számára. Pompás dolog a tengerparti nyaralásos napokat kiegészíteni egészen más jellegű, sportos élménnyel. A Ribeira Grande völgyben található a sziget központi települése, Ponta do Sol. Pici hely, lelassult, békés miliő az isten háta mögött.

Sao Antao legszebb vidéke a Vale do Paúl nevű völgy, amelyben aktív földművelés folyik (cukornád, kukorica stb.). A völgy szépségét az adja, hogy csodásan veszik körül tekintélyes hegyvonulatok. Csodálatos hely és sokan kirándulnak lent a völgyben. Sao Antao egyik büszkesége a grog, ez a tipikus pálinka, amit teljesen egyszerű, hagyományos módon, emberi és állati erővel készítenek cukornádból.

Santo Antao kiejtése kb. így: szántu entán, a végén nazálisan

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett:

A Paúl-völgy teraszos cukornádültetvényei között egy idős bácsi vezetett körbe, és megosztotta családja 100 éves gazdálkodási történetét
A Ponta do Sol és Cruzinha közti parti ösvényen a lélegzetelállító sziklafalak mellett való túrázás
A Ribeira Grande piacán egy néni megtanított cachupa-t főzni, miközben mesélt a helyi konyha titkairól
A Cova-kráter peremén napfelkeltekor a felhők alatt lebegő zöld völgyek látványa
A Fontainhas színes házai között kanyargó utcákon egy kisfiú vezetett el a nagymamája grogue-főzdéjéhez
Az Alto Mira kilátópontról a végtelen Atlanti-óceán és a vulkanikus sziklák kontrasztjának csodálása

Nem tetszett:

A Porto Novo-i kikötőben a kaotikus és szervezetlen kompos átkelés Mindelo felől
A Ribeira das Patas völgyben az aluguer sofőr váratlan extra pénzkövetelése az út közepén
A Xoxo túraösvényen a jelzések teljes hiánya miatt kétórás eltévedés a hegyekben
A Ponta do Sol szállás tulajdonosának folyamatos próbálkozása, hogy drága túrákat sózzon rám
A Delgadim faluban a vízvezeték meghibásodása miatt egy teljes nap program kiesése
A Lombo Branco kilátópontra tervezett túra meghiúsulása, mert a helyi guide nem jött el

Vélemények

Valamennyi zöld-foki sziget közül Santo Antão a legelképesztőbb. Viszont inkább a túrázók szigete – annak adja a legtöbbet, aki szeret túrázni. Csomó elszánt francia turistát láttunk túraruházatban, kisebb csapatokba verődve. Rutinosaknak tűntek.

"A egyórás kompozáskor izgultam, hogy ne dobjam ki a taccsot. Fekete kis műanyag zacskókat osztanak ki a hajózás kezdetén, nyilván azért, mert a hullámzós út folyamán gyakran van szükség rá. A mi utazásunk folyamán csak egy-két embert láttunk zacskót használni. Szerencsére én nem voltam közöttük. Aztán jött a sziget belsejében a szerpentines rész, hát az is izgalmas volt. Sok francia kirándulót láttunk, alpinista botokkal a kezükben. Egy halászfalu éttermében nagy meglepetésemre rántott csirkét tudtam enni, ami azért fontos, mert én csak csirkét és pulykát vagyok hajlandó enni." ( Marci)

Santo Antão meglepő sziget. Amikor a kompkikötőben landolsz, porosnak és homokosnak tűnik, mint sok más sziget, de fél óra alatt meredek, kanyargós utakon haladva hirtelen fenyőerdőben találhatod magad, és egy vulkán szélén. A sziget nagy része még feltáratlan, de északon nagyszerű szállásokat találsz csupán néhány méterre a remek túraútvonalaktól. Ponta do Solban búvárkodhatsz, túrázhatsz vagy sziklamászhatsz egy nagyon festői környezetben. A szállás olcsó, és minden költségvetéshez megfelel.

De sokkal több is van itt, mint túrázás — ha úszni szeretnél, ez a megfelelő hely. Tarrafal de Monte Trigo rendelkezik a legnagyobb, legtisztább és egyetlen igazán úszásra alkalmas stranddal a szigeten. Míg a sziget más részein az év néhány napján lehetséges úszni, Tarrafalban csak az év néhány napján nem lehet. Ennek oka, hogy Tarrafal védett az északkeleti kereskedelmi szelektől, amelyek az idő nagy részében fújnak, így a sziget többi része nagyon szeles, és a partjainak hullámai miatt az úszás veszélyes vagy lehetetlen. Sznorkeling, búvárkodás, hajókirándulások és horgászat is lehetséges.

Tarrafalban több a napsütéses nap, mint a sziget sok más részén. Emiatt nem olyan zöld, mint azok a részek, ahol gyakori az eső és a felhőzet, bár igazi oázis, és egész évben forrásokból kap vizet, így még mindig elég zöld a völgyben. Ez a "mikroklíma" megkülönbözteti a sziget többi részétől — például kiváló hely a pihenésre, lazításra, és szinte minden este kényelmesen vacsorázhatsz a szabadban, szélfogók és kabátok nélkül. Sok utazó választja, hogy meglátogatja a sziget mindkét "oldalát". (2022)

Santo Antão egyik legismertebb és leglátványosabb túraútvonala, a Cova–Ribeira do Paúl völgy - R. A. fotója

Santo Antão sokak szerint egy titokzatos gyöngyszem. Amikor az ember hajóval megérkezik a sziget déli részére, a látvány elsőre szinte nyers és barátságtalan: a hegyoldalak barnán, kopáran magasodnak fölénk, a gerincek pedig gyakran felhőtakaróba burkolóznak. Ahogy azonban északkelet felé haladunk, a táj hirtelen megtelik élettel. Mély, zöldellő völgyek és buja hegyoldalak nyílnak meg előttünk, mintha egy teljesen más világba érkeztünk volna. Nem véletlen, hogy a túrázók körében sokan egyértelműen ezt a szigetet tartják a legizgalmasabb úti célnak: minden ösvény újabb látványossággal, újabb természeti meglepetéssel ajándékoz meg.

A szigeten készül a híres grogue, a cukornádból készült erős, karakteres kreol szeszes ital, amely ma is a mindennapi élet része. Xôxô falucska mellett működik az egyik legérdekesebb főzde: a kis házikót kívülről is elárulják a hordók, amelyekből tudni lehet, mi készül odabent. A cukornádat teljes egészében hasznosítják. A rostos maradványt megeszik a kecskék vagy a tehenek, a hamut pedig visszaforgatják a földekre, így semmi sem vész kárba – a körforgás természetes része mindannak, ami ezen a különleges szigeten zajlik.

Santo Antão éltet adó idegközpontja az út. Nem meglepő, hogy ezekkel a hegyekkel! Olyanok, mint függőleges ujjak, jobbra és balra tőlük eróziós völgyek és szédítő szakadékok nyílnak.

Ilyen terepen utat építeni kaland. Több mint 50 évvel ezelőtt épült meg a szigetet keresztülfogó burkolt út, 2008-ban készült el az útvonal az keleti part mentén. A legszebb panorámás szakasz a Zöld-foki-szigetekre a Porto Novo kikötővárostól átkel a szigeten Ribeira Grande-ig, 1400 m-t emelkedik a hegyekben, majd 1400 m-t ereszkedik vissza. Onnantól kezdve az úthálózat csodája a parton halad 5 km-t északnyugatra a végpontjáig Ponta do Sol-ig, illetve délkeletre Cidade das Pombas-ig, majd vissza Porto Novo-ba.

A Santonenses fő megélhetési forrása a cukornád termesztés. A cukornád préselők és lepárlók körbe mutatják, hogy mi készül a karcsú, magas szárakból: a híres grogue Santo Antão-ból – sokak szerint az archipelág legjobbja. A cukornád pálinka olyan alapvető Santo Antão számára, mint az út, és az export létkérdés. Emellett egyre jelentősebb az egyéni turizmus, különösen a túrázás.

Santo Antão tökéletesen alkalmas erre: a 1979 m magas Tope de Coroa a Pico do Fogo után a második legmagasabb hegy a Zöld-foki-szigeteken, maga a sziget pedig egy hatalmas hegység. Régi, burkolt öszvérösvények kanyarognak a 779 m²-es szigeten. Az északkeleti fennsíkon, 1170 m magasan található a Cova do Paúl, egy impozáns vulkáni összeomlási kráter 800 m átmérővel. Onnantól a trópusi Ribeira do Paúl völgy húzódik egészen a tengerig.

Az első túranapomon rögtön a Jurassic Park jutott eszembe. De a sziget ennél jóval több: tökéletes egyensúly van benne a természet, a drámai táj és a helyi közösség között. Az ott élő és dolgozó emberek rendkívül barátságosak, és bármelyik túrán könnyen előfordulhat, hogy egy apró hegyi gazdaság vagy egy dombtetőn álló iskola mellett köt ki az ember. Ilyenkor mindig készségesen, lelkes mosollyal mutatják meg a jó irányt.

Odajutás

Repülővel

Santo Antão-ra nem lehet repülővel eljutni. Régebben volt egy repülőtér Ponta do Sol közelében, de mostanra elhagyatott. São Vicente-re kell repülni (Cesaria Evora Repülőtér São Pedro-ban, VXE), majd taxival (kb. 9 EUR járművenként) vagy egy elhaladó gyűjtőtaxis autóval (kb. 1 EUR személyenként) eljutni a Mindelo-i kompkikötőbe (kb. 15-30 perc, a választott közlekedési módtól függően), majd egy komppal Santo Antão-ra (kb. 1 óra, 7 EUR). A járatok és a kompok időpontjától függően (lásd alább), valamint attól, hogy mit szeretnél látni és mennyit szeretnél utazni egy nap alatt, érdemes lehet egy vagy több éjszakát eltölteni Mindelo-ban, São Vicente szigetén.

Komppal

Naponta kétszer pontosan közlekedő kompjárat van São Vicente szigetéről. Az út Mindelo-ból Porto Novo-ba kb. 1 órát vesz igénybe komppal. 2021 májusától az Interilhas napi kétszer közlekedik, 07:00-kor és 15:00-kor indul São Vicente-ről (Mindelo) Santo Antão-ra (Porto Novo); és 08:00-kor és 16:00-kor indul Santo Antão-ról (Porto Novo) São Vicente-re (Mindelo). A beszállás mindkét irányban fél órával a megadott indulási idő előtt kezdődik és kb. 10 percig tart. A jegyek (kb. 7 EUR személyenként egy útra) online is megvásárolhatók (2021 májusától csak Visa kártyás fizetéssel) és a kikötőben is. Ha nem előre foglalod a jegyeket, érdemes egy órával az indulás előtt érkezni a kikötőbe, mivel sor lesz a jegypénztárnál. Ha online foglalod a jegyeket, mindenképpen nyomtasd ki a jegyedet, mert be kell mutatnod a beszálláskor.

A Porto Novo-i komp terminál, Santo Antão viszonylag új és néhány üzlet is található benne, míg a Mindelo-i, São Vicente terminál sokkal egyszerűbb. Egyikben sincs WiFi a utazók számára. Ha internetkapcsolatra van szükséged (egy ital áráért) miközben a visszautazásra vársz Mindelo-ba, az Autentico nevű étterem/kávézó 100 m-re a Porto Novo termináltól megbízható kapcsolatot biztosít.

A kompjárat Porto Novo és São Vicente között a legmegbízhatóbb az egész szigetvilágban; mindazonáltal néha vannak változások. A legfrissebb komp információkat szinte mindig itt találhatod meg. Mégis érdemes ellenőrizni a helyszínen az esetleges rövid távú változások miatt.

A São Vicente–Santo Antão kompútvonal híres arról, hogy időnként meglehetősen hullámos a tenger, ezért teljesen érthető a félelem a „taccs-party” miatt. Szerencsére van néhány bevált módszer, amelyekkel jelentősen csökkenthető az émelygés – és sok helyi is ezeket használja.

A legfontosabb, hogy ne a hajó orrában vagy a tatnál ülj, mert ott a legnagyobb a mozgás. Mindig a hajó középső részét válaszd, az oldalaktól távolabb, mert ott érezhető a legkisebb hintázás. Ha tudsz, menj ki a fedélzetre, a friss levegő rengeteget segít, és az, hogy a horizontot figyeled, stabilizálja az egyensúlyérzékelést. Indulás előtt érdemes könnyű ételt fogyasztani (se nem teljesen üres gyomor, se nem túltelezett), és kerülni az alkoholt, tejet, zsíros fogásokat.

Nagyon sok utazó esküszik a gyömbérre – lehet rágó, cukorka, tea vagy kapszula, mind hatásos lehet az émelygés ellen. A gyógyszertárakban kapható Daedalon (dimenhidrinát) vagy más, utazási betegség elleni tabletta szintén jó megoldás, de ezt érdemes indulás előtt 30–40 perccel bevenni, nem akkor, amikor már billeg a hajó.

A fedélzeten próbálj előre nézni, a távoli pontokra fókuszálva, ne a környezetben mozgó tárgyakat figyeld. Ha érzed, hogy kezd rossz lenni, ülj le, támaszd meg a fejed, és lélegezz mélyen – néha a lassú, szabályos légzés önmagában sokat segít. A legtöbb komp rövid ideig van úton (kb. 1 óra), így ha sikerül az elején stabilizálni magad, jó eséllyel gond nélkül kibírod.

Szállásválasztás

„Santo Antão-n a szállásválasztás sokkal fontosabb, mint elsőre hinné az ember. A sziget nagy, a domborzat pedig brutális tud lenni, így nagyon nem mindegy, hol van az ember bázisa. Először Ribeira Grandéban szálltunk meg, ami kényelmes volt ugyan, de túrázni innen sokkal több idő. A legjobb döntésnek végül egy panzió (pensão) bizonyult Paúl völgyében. Reggel az ablakból a hegyek zöldje és a teraszos ültetvények látványa fogadott, és a túraösvények szó szerint a ház előtt indultak.

Ponta do Sol szintén jó választás: hangulatos, színes házak, tengerparti sétány, éttermek, és innen indul a legendás tengerparti túra Cruzinhába. A szállások egyszerűek, de tiszták, és a legtöbb helyen reggelit is adnak – sokszor frissen facsart gyümölcslével és helyi lekvárral.

Azt tanácsolom, hogy mindenki gondolja át, milyen típusú utazást szeretne. Ha túrázni akar, érdemes Paúlban vagy Ribeira de Torre környékén megszállni, mert rengeteg időt lehet spórolni. Ha inkább a nyugodt, óceánparti hangulatot keresi, akkor Ponta do Sol jobb. Az árak barátságosak, de a szobák gyorsan elfogynak. A legkedvesebb élményem mégis az volt, hogy a vendégház tulajdonosai minden nap érdeklődtek, merre megyünk túrázni, és adtak plusz tanácsokat az időjárással és az ösvények állapotával kapcsolatban. Ilyen figyelmet ritkán kap az ember.”

Helyi közlekedés

"Aluguer" vagy "collectivo" (közösségi taxi)

Ez a hagyományos közlekedési forma Santo Antão egész területén elérhető. Ezek a kisbuszok vagy 4x4-es pickupok megtalálhatók, amikor megérkezel a komppal, vagy bármelyik városban és faluban, és bármely helyre eljutnak a szigeten, néha más városban átszállással. Néha a célállomás neve fel van írva az autóra, néha meg kell kérdezni. Ezután be kell ülni és várni, mert csak akkor indulnak el, amikor megtelnek - zöld-foki szabványok szerint, és ez nagyon tele lehet! Az áruszállítást és az utasokat egyaránt szállítják, és gyakran útközben is elintéznek különféle ügyeket, így türelmesnek kell lenni. De ez egy érdekes, autentikus élmény, környezetbarátabb, mint egy bérelt autó, és messze a legolcsóbb lehetőség.

A komptól Paúl, Ribeira Grande, Ponta do Sol vagy Coculi irányába kb. 3,60-4,50 EUR (400-500 CVE), Tarrafal de Monte Trigo irányába kb. 6,30 EUR (700 CVE). A helyi utak a városok között, amelyek legfeljebb 10 km távolságra vannak, nem kerülnek többe, mint 0,90 EUR (100 CVE). Minden ár személyenként és csak készpénzben fizethető.

Általános szabályként legalább félóránként közlekedik egy közösségi taxi a Paúl - Chã de Padre, Paúl - Ribeira Grande, Ribeira Grande - Ponta do Sol, vagy Ribeira Grande - Coculi útvonalakon. Ribeira Grande-tól Xoxo irányába ritkábban járnak az aluguerek (kb. óránként egy), és Ribeira Grande-tól Cruzinha irányába csak napi két közösségi taxi indul, nagyjából 11:00 és 12:00 órakor. A Porto Novo-ból induló/érkező kompokhoz igazodva az aluguerek menetrendjüket az érkező/induló kompokhoz igazítják.

"Taxi" vagy "frete" (privatizált közösségi taxi)

Ha rugalmasabb, kényelmesebb, gyorsabb utazásra vágysz, vagy útközben megállnál, ez jó lehetőség. Ezek nem azok a kék taxik, amelyeket a kompkikötőnél látsz várakozni, hanem más autók, általában masszívabbak és gyakran 4x4-esek, "aluguer" felirattal a tetejükön. (az aluguer valójában "bérlést" jelent). Gyakran ugyanaz az autó, mint a közösségi taxi, de más feltételekkel - az egész autót és a sofőrt béreled bármely célállomásra, bármennyi emberrel és poggyásszal, amennyit csak elférsz. Olcsóbb lehet, mint egy bérelt autó, ha el akarsz jutni valahova, majd sétálni vagy túrázni, és nem akarsz mindennap vezetni. Megkérdezheted az aluguer sofőröket, amikor megérkezel a komppal, és ha nem tudnak segíteni, lehet, hogy irányítanak valakihez, aki tud - ez általában nyereséges és szívesen vett változás a sofőröknek, ahelyett hogy várnának az ügyfelekre.

Egy "taxi/frete" használata kirándulásként is jó lehetőség, hogy többet láss a szigetből a szállodád felé menet, vagy csak hogy eltölts egy napot a szigeten. Több embert is elfér az autóban ugyanazon az áron, így érdemes lehet megosztani más utazókkal. Kérdezd meg az embereket a kompon, vagy utazás közben, vagy a szállodádban. A szálláshelyek személyzete is segíthet mások megtalálásában, akikkel megoszthatod az utat, és szervezhet neked "taxit", akár érkezéskor, akár induláskor, vagy egy sziget körüli kirándulásra.

Az árak körülbelül tízszerese a közösségi taxik személyenkénti árának ugyanazon az útvonalon. Tehát Porto Novo-tól Paúl-ig kb. 36 EUR (4000 CVE); Porto Novo-tól Tarrafal-ig kb. 63 EUR (7000 CVE); egy napos kirándulás: 72-108 EUR (8000-12000 CVE) az egész autóra, körülbelül 4-8 ember, az autó típusától és az útvonaltól függően.

Autóval

Porto Novo-ban bérelhetsz autót napi 45-55 EUR-ért. Két autókölcsönző cégnek is van irodája a kompkikötőnél. Turistaként azonban nem sok értelme van autót bérelni, mivel minden túrádat oda-vissza útnak kellene megtenned (hogy visszajuss a parkolt járművedhez), és a közösségi vagy privatizált közlekedési lehetőségek (lásd fent) olcsóbbak és kényelmesebbek lesznek.

Étkezés

„A Zöld-foki-szigetek közül Santo Antão volt az, ahol a legjobbkat ettük – egyszerű, házias fogásokat, amelyeknek tényleg ízük van. Az egész sziget olyan, mintha lassabb ritmusban élne, és ez az étkezésekben is visszatükröződik. Nincsenek nagy éttermek, csillogó helyek, ellenben vannak kis családi vendéglők, ahol minden friss, és sokszor az ott termett alapanyagokból főznek.

A kedvenceink a „cachupa” különböző változatai lettek – kukorica, bab, zöldségek és valamilyen hús vagy hal, lassan, órákon át főzve. Paúl völgyében ettük a legjobbat, egy apró étteremben, ahol az asszony a konyhában közvetlenül mellettünk kavargatta tovább a fazekat. A halak is fantasztikusak, főleg a grillezett tonhal, amit legtöbbször frissen hoznak be a halászok.

A gyümölcsök egészen mások, mint Európában: az ananász erősen illatos, az avokádó krémes, a papaya pedig szinte édes desszert. Esténként gyakran kóstoltuk a házi grogue-ot, ami egy robusztus, cukornádból készült párlat – nem finomkodik, de meglepően jól illik egy hosszú túranap végéhez.

Az éttermek egyszerűek, sokszor műanyag székekkel és teraszos asztalokkal, de éppen ez adja a varázsukat. Nem a külcsín számít, hanem az ízek és a vendégszeretet. Többször előfordult, hogy a tulaj csak azért hozott még egy tál zöldséget vagy gyümölcsöt, mert „ezt ma reggel szedtük, kóstolják csak meg!”. A számla végén mindig meglepődtünk, milyen kedvező az ár.

Santo Antão az a hely, ahol az étkezés nem program, hanem az élet természetes része. Ahol nem siet senki, ahol az ízek lassan kibomlanak, és ahol a legegyszerűbb fogások is valódi örömöt adnak.”

Más praktikus információk

A hegyvidéki terep veszélyes lehet a tapasztalatlan túrázóknak, ráadásul az időjárás nagyon gyorsan változhat, ami a túrázást is megnehezíti. Tanácsos helyiektől kérni útmutatást, szó szerint és átvitt értelemben is.

Ha március és május között látogat el ide, működés közben is megfigyelheti a grog-lepárlókat. Ez a helyi cukornádból készült rum a Santo Antão-i mezőgazdasági export alapja, a banán, a papaja, a bab és a tökfélék mellett. Az év bármely más szakában szinte bármelyik boltban vásárolhat grog-ot a szigeten, de a fent említett hónapokban közvetlenül – és gyakran festői környezetben – a forrásnál is megteheti ezt.

Kezdőként sokat számít, ha az ember nem egyedül vág neki a hegyeknek, hanem tapasztalt vezetővel. A sziget útvonalai látványosak ugyan, de meredekek, és az ösvények gyakran ködbe vesznek, ezért egy helyi túravezető nemcsak biztonságot ad, hanem plusz élményt is: ismeri a növényeket, a falvakat, a kilátókat és a rejtett forrásokat.

Túraszervezőt legegyszerűbben Ponta do Solban vagy Paúl völgyében találunk, ahol kis irodák, panziók és magánvezetők is kínálnak egynapos programokat. Érdemes reggel indulni, mert délelőtt tisztább az idő, és a hőmérséklet is kellemesebb a hosszabb kaptatókhoz.

Nem szükséges hetekkel előre foglalni, elég előző nap érdeklődni a szálláshelyen vagy a helyi információs pontokon.

A jó túravezető türelmes, figyel a tempóra, és nem sieti túl a lejtőket – érdemes rákérdezni, milyen csoportokkal dolgozik, mert a vegyes szintű csapatok néha túl gyorsak lehetnek kezdőknek. A szervezett túrák ára barátságos, és az élmény bőven visszahozza az árát, különösen, ha valaki először jár ilyen terepen.

Kezdőként ideális választás a Cova–Paúl útvonal, amely látványos, jól követhető, és vezetővel teljesen biztonságos. Aki pedig később magabiztosabb lesz, már önállóan is nekivághat a többi völgynek.

Összességében nagyon is érdemes túravezetőt fogadni első alkalommal: nemcsak megkönnyíti a dolgokat, hanem segít beleszeretni Santo Antão nyugodt, vad és gyönyörű világába.

Látnivalók

Santo Antão elsősorban a lenyűgöző természeti szépségek szigete: az ember ide érkezve úgy érzi, mintha a hegyek és völgyek saját ritmusukba vonnák, és minden ösvényen más arcukat mutatnák meg. Mégis, a túraútvonalakon túl számtalan izgalmas helyszín várja azokat, akik szeretnék közelebbről megismerni a sziget lélekkel teli településeit és rejtett kincseit.

Ribeira Grande szívében fut végig a Rua Albuquerque, a város történelmi tengelye, ahol a régi épületek és a helyiek nyugodt élete különös harmóniát alkotnak. Innen nincs messze Ponta do Sol, a hangulatos kisváros, ahol a tenger és a színes utcák egyszerre adnak mediterrán és atlanti hangulatot.

A Ribeira das Fontainhas mély völgyében bújik meg Fontainhas, a sziget egyik legikonikusabb települése: úgy tűnik, mintha a házak a meredek domboldalhoz tapadnának, a felhők pedig időnként egészben lenyelnék a falut. Nincs is sokkal autentikusabb élmény, mint átsétálni Lombo de Pico és Rabo Curto falvain, amelyek két völgy határán húzódnak meg, a teraszos földeken dolgozó helyiekkel és a hagyományos kőházakkal körülvéve.

A part menti Corvo teljesen más hangulatot áraszt: egy szűk, mély völgy nyílik a tengerre, ahol a hullámok és a hegyoldal egyfajta elszigetelt, vad szépségű világot teremtenek. Ettől nem messze, Chã de Mar már-már szellemvárosnak tűnik – elhagyatott házak, lebegő csend, mögöttük pedig olyan drámai háttér, amelyhez foghatót kevés helyen látni.

A Cova-kráter teljes ellentéte a partvidéknek: buja, termékeny vulkáni medence, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a szomszédos Ribeira do Paúl völgyére. A Porto Novo és Ribeira Grande közötti hegyi út újabb arcát mutatja a szigetnek: a száraz vidékeken átívelő szerpentin az egyik legszebb panorámát kínálja, különösen akkor, amikor a felhők a hegygerinc fölött lebegnek.

Pontinha de Janelán áll a Farol de Boi – hivatalos nevén a Fontes Pereira de Mela világítótorony –, amely a Zöld-foki-szigetek legnagyobb és legrégebbi világítótornya. Bár ma már elhagyatott, méltóságteljes magányában lenyűgöző látvány. Vila das Pombasban pedig ott áll a Santo António-szobor, amely a helyiek vallásos életének egyik fontos jelképe.

A sziget nyugati részén fekszik Tarrafal de Monte Trigo, ahol a fekete homokos strandot hegyek védik a széltől, így szinte egész évben nyugodt a tenger. Ez az egyik legjobb hely úszásra, búvárkodásra, és itt indul néhány igazán szép, kevésbé járt túraútvonal is.

Santo Antão tulajdonképpen egy nagy, nyitott meghívás: gyalogtúrákra, felfedezésre, elmélyülésre. Egy olyan hely, ahol a természet nemcsak látvány, hanem élmény is.

Ponta do Sol főtere - baloldalon a város jellegzetes fehér temploma, a Nossa Senhora do Socorro templom - R. A. fotója

Aktív programlehetőségek

Santo Antão északnyugati vidéke maga a túrázók álma: a hegyek hullámzó vonulatai között olyan völgyek nyílnak meg egymás után, amelyek mind más hangulatot adnak, de ugyanazzal a buja szépséggel fogadják az érkezőt. A legkönnyebben bejárható útvonalak a három egymás mellett fekvő, mégis külön világot jelentő völgyben találhatók – Ribeira do Paúl, Ribeira de Torre és Ribeira de Figueiral –, valamint a legendás északi tengerparti ösvényen Ponta do Sol és Cruzinha között.

A Ribeira do Paúl alsó részein vezet a Chã de Padre–Cabeça de Figueiral–Boca di Figueiral útvonal, amely kellemes, közepesen nehéz túra meredekebb szakaszokkal és bőven ad időt arra, hogy elmerüljünk a völgy zöld világában. Aki komolyabb kihívást keres, annak ott a Chã de Padre–Cinta de Vaca–Cova–Chã de Fazenda túra: az első szakaszon hosszú, kitartó emelkedő vár, amely akár 20%-os meredekséggel kapaszkodik fel a Cova-kráter irányába. Tiszta vagy magas felhőzetű időben azonban ez a túra egyszerűen felejthetetlen.

A Ribeira de Torréban a Marrador–Rabo Curto–Lombo de Pico körtúra mutatja meg a völgy karakterét: teraszos földek, apró falvak, nyugodt ritmusban dolgozó helyiek. A visszaút Lombo de Picón keresztül egy plusz szépséget ad a túrának. A szomszédos Ribeira de Figueiralban pedig a Coculi–Figueiral de Cima–Boca de João Afonso ösvény vezet végig a völgy alsó szakaszain. Ez az út könnyedebb, tele hangulatos részletekkel, és lehetőség van egy rövidített verzióra is, amely cukornádmezőkön keresztül vág vissza Ribeira Chã das Pedras felé.

A sziget talán legikonikusabb túrája azonban a Cruzinha–Chã de Mar–Formiguinhas–Corvo–Fontainhas–Ponta do Sol útvonal. Itt a tenger morajlása, a meredek sziklafalak és a falvak lélegzetelállító elhelyezkedése adják azt a különleges élményt, amelyre a legtöbb túrázó sokáig emlékszik. Különösen Fontainhas közelében érzi azt az ember, mintha egy festménybe lépett volna.

Érdemes letölteni olyan offline alkalmazásokat, mint az OsmAnd vagy a Mapy.cz, mert ezek pontosan mutatják a hegyi ösvényeket – a Google Maps a szigeten gyakorlatilag használhatatlan túrázáshoz.

Ha valaki az északi rész után más hangulatot keres, Tarrafal de Monte Trigo a délnyugati parton szintén remek lehetőség. A túrák száma kevesebb, de legalább olyan különlegesek: a Tarrafal és Monte Trigo közötti tengerparti út például lenyűgöző, és akár vissza is lehet hajózni a halászokkal. Tarrafal jó kiindulópont a Tope de Coroa meghódításához is, ha reggel aluguerrel elvisznek egy darabon. Itt a természet közelsége egészen más: a tenger egész évben hívogató, a sznorkeling tiszta vizű öblökben élmény, és még arra is van lehetőség, hogy a halászokkal kifussunk a nyílt vízre – akár csak nézelődni, akár horgászni.

Santo Antão ezen a vidéken egyszerre vad, békés és kiismerhetetlen – éppen ettől olyan csábító.

Lefelé túráztunk a Cova-kráterből.
A legfelső pontról a panoráma egyszerűen lélegzetelállító!
Innen még 1100 méter szintkülönbséget kell megtenni lefelé! Aki nincs hozzászokva a meredek ereszkedésekhez, az figyeljen az ízületeire! A túrabotok nagyon hasznosak!
Ez a völgy kicsit a Réunion szigetén található cirkuszokra (kör alakú hegyvidéki medencékre) emlékeztet, különösen Cilaos-ra.

Ami viszont igazán lenyűgözött, azok a kézzel épített macskaköves ösvények, amelyeket a Santo Antão-i Zöld-foki szigetlakók alakítottak ki. Ezek az ösvények kígyó módjára tekerednek fel a hegyekbe, meredeken emelkedve. Hasonló utakat a sziget északi és nyugati partvidékén is találni.

Később elértük az első kunyhós falvakat.
Ebédszünetre is van lehetőség.
Lentebb, Paul környékén, érdemes meglátogatni a Kinha településen található Beth lepárlót.(2025)

További beszámolók

„Első tanácsunk Santo Antãóra: lassíts le. Az úthálózat mindössze négy és fél útból áll, és igazából nincsenek kötelező „látnivalók”. Helyette figyeld a hullámokat a sziklákon, azokat a felhőket, amelyek a hegycsúcsokat simogatják, a macskákat a kikötői csónakok közelében, illetve a növényekkel teli cserépsorokat a házak előtt – és így érheted el, hogy a sziget elvarázsoljon.

Második tanács: válaszd az észak-keleti részt. Mert bár a sziget jórészt elnéptelenedett, nehezen megközelíthető és szinte száraz, az észak-keleti völgyek mégis zöldellnek – a felhők iránya és a hegyek formája révén. Nem véletlen, hogy az ott készült fotók teszik ki a Zöld-foki turisták könyveinek 90 %-át.

Harmadik: ne számíts túl sok fürdőzésre, kivéve talán a sziget délnyugati részét, Tarrafalt. Mert a partvonalak nagy része vad, a hullámok erősek, és különösen télen nem mindig ideális úszásra. A lényeg a zöld völgyek, amelyek egyszerűen lélegzetelállítóak.

Összegzésként: nagyon örülünk, hogy időt szenteltünk ennek a szigetnek. Nem csak azért, mert látványos túrákat kínál, hanem mert lehetőség nyílt lelassulni, egyszerűen ellenni barátságos hangulatban.” (2025)

A párommal olyan célpontot kerestünk, ahol elkerülhető a tömeg, és ahol rengeteg kalandos túra vár – és ezt megtaláltuk.

Santo Antão és terepe: meredek, változatos, izgalmas. Az első napokban közel 35 °C nappal, és még éjszaka 6 °C – a klíma radikális váltásokat hozott. A közlekedés maga is kihívás, mivel belső, központi útra nemigen lehet számítani: gyalogtúra és hegyi ösvények dominálnak.

„A szigeten a természet és az emberi élet szervesen összefonódik. A hegyoldalakba vájt macskaköves ösvények, a teraszos földművelés, a száraz falazatok, a kevés vízforrás mellett kialakított öntözőrendszerek – mind azt mutatják, hogyan alkalmazkodtak a helyiek a nehéz terephez. A mai túrázók ugyanazokon az ösvényeken járnak, mint elődeik, egy látványos, önazonos és még alig felfedezett környezetben.

Santo Antão elvarázsolt minket a lélegzetelállító természetével, a látvány minden kanyarnál lenyűgözött. Minden lépés egy felfedezés. Az ott élők rendkívül vendégszeretők, a szervezés kiváló volt. Egyetlen vágyunk: visszamenni.

Fotóegyveleg

Santo Antão egyik leglátványosabb völgye, a Ribeira de Torre, mégpedig azon a ponton, ahol a völgy ikonikus sziklatornya, a Pico da Cruz / Torre de Aiguille nevű tűalakú szikla magasodik a táj fölé. A fotó Xôxô falu közelében készült, ahol a völgy a legzöldebb, és ahol a patak mellett ilyen kisebb gátak, vízesésszerű részletek is találhatók. - R. A. fotója

Vissza az elejére

Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

Zöld-foki szigeteki nyaralás - akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM