ÚTIKRITIKA.HU / Balatonszéplak-alsó









Balatonszéplak-alsó

Evés és fagylaltozás | Strandok | Háznéző

Evés és fagylaltozás

Rozmaring Kiskert Vendéglő és Pizzéria

Akácfa utca 53. (+36 30 694 0949)

,, Az internetes pozítiv kritikák alapján mentünk felfedezni. Hétköznap este nyolc óra tájban adtuk le a rendelést. Kb. 5 asztalnál voltak vendégek. Rettenetesen sokat kellett várnunk. Kb. 45 percet. Feltehetően ez a vendéglő legnagyobb hátránya. A konyhába az egy szakács nem bírja egyedül az iramot. Amúgy kitűnőek az étkek. Én toszkán hallevest ettem, ami elég jó volt, leszámítva a rákocska gyenge minőségét és a kagylók héjának töredezettségét. A lé autentikus. A rendelt pizza (Margarita) príma volt, és a csirkemell zöldségekkel étel is. A tengerész pizzán is tán túl lett sütve a kagyló. A végén a házi tiramisu szuper volt, a panna cotta visziont csak átlagos. Az alkoholos italok túlárazottak. 

A kertvendéglős hangulat kellemes. A szúnyogok nem kellemesek. Fiatalok csinálják a vendéglőt, rokonszenvesen. Javasolnám, hogy a felszolgáló adjon némi információt arról, hogy kb. mennyit kell várni.

Jövünk ide még, de biztosan nem szokványos ebéd- vagy vacsoraidőben." (little spinach, 2016, július).  

étlapjuk itt

Update 2017 - A kaja változatlanul remek, a pincérlány sokkal kedvesebb, mint a tavalyi fiú volt.

Terasz bár

(az Orgona utca és a Bimbó utca sarkán)

"Alapvetően a koktélozás lehet a fő csapásirányuk, de én a palacsinták választéka miatt próbáltam ki. Mákos-meggyes, almás-fahéjas és eperlekváros palacsintát rendeltem, normál méretűt (van óriás is). A hosszú történetet rövidre vágva: Életemben nem ettem ilyen silány palacsintát. De komolyan. Feleségem szerint egy kezdő, amatőr gyenge első próbálkozása is jobbra sikerülhet. Ha a kimért tekintetű pincér (tulaj?) megkérdezte volna, hogy milyen volt a palacsinta, akkor feltáró és megrázó vallomást tettem volna neki. Így a megkérdezés hiányában, gyáván hallgattam. Soha többé ide nem jövünk. Könyörgöm, miért ilyen igénytelenek? Hangsúlyozom, hogy nem a töltelékkel volt a bajom, hanem a teljesen jellegtelen, íztelen, vacak tésztával." (aji, 2014. augusztus)

Aranytölcsér fagylaltkert

"Nem tudom, hogy miért annyira népszerű. kétségtelen óriási a választék, de a minőség közepes, mondjuk 3-as felé. Hétfőn Pesten a Károly körúton megyünk fagyizni a Fragolába. Na az a fagyi." (Bubi, 2014. július)

Hova menjek? Aranytölcsér Fagylaltkert (Ajánlott link)

Strandok

"Széplak-alsón meg minden utca végén saját kis strandocskák vannak az utca lakóinak, a vízben stégekkel, amire bátran fel lehet menni, ha jön a tulaj, akkor kedvesen szól, hogy most már ő szeretne felmenni, ilyenkor eggyel arrébb kell költözni, de semmi magántulajdon-izélgetés. Én ezt imádom! Nem a kelet-germán kisfiút aki lepisili a törölköződet miközben végigrohan rajta, nem beszélve a kigyúrt csajozós macsókról, na meg az átható kókuszillatú napolajbűzről." (Nők lapja café)

Háznéző

Építészfórum: Balatonszéplak-alsó Családi ház

széplak-alsói állomás

Múltidézés

50-es évek vége:

,, Azon a környéken, Balatonszéplak-alsón, téglaházak alig-alig voltak, a víz felé tartó utcánkban legfeljebb három, s azok is mind a háború előtt épültek, csakúgy mint a tőlünk 100 méterre levő kétszintes „Gábor-villa”, amelyet a néhai Zsa-Zsa dúsgazdag (ékszerész)apja épített. Betonozott utak mifelénk egyáltalán nem voltak, víz se, villany se, gáz se, a csatornázásról nem is beszélve.

De ha már a férfiak a busz belsejében a hátrahagyott üléslécekből ágyakat tudtak ácsolni – kétoldalt 3-3-at, hátul egyet – akkor a többi akadály leküzdhető volt. Lett „konyha” az épen maradt motorháztető két oldalfala között (nagybátyám talált egy fémrostélyt, arra vaslapot tett, amelynek rőzsével, miegyébbel alá lehetett fűteni, a széltől meg téglákkal és gyeptéglákkal védeni); lett budi a kert végében, egy vödörrel az alján; vizet a szomszéd kútjából hordtunk (a ház a politikai elítéltként éppen börtönbüntetését töltő Rákosy Gergely író szüleié volt); világítani meg petróleumlámpákkal és zseblámpákkal világítottunk. Ja, és hogy el ne feledjem: az „ágyakra” nem szalmával, hanem friss fűvel tömött zsákok kerültek, ami a gondoskodás egy formája volt a testszagok és más illatok enyhítéséről. A ruháink, más holmijaink a buszban megmaradt csomagtartó hálókba kerültek. Pár hét alatt minden elkészült, élelmiszert a vasútállomással szembeni vegyesboltban vásároltunk, vagy ha hús kellett, bevonatoztunk Siófokra (5 km).

A víz tőlünk 50 méterre terült el, akkor még tiszta volt mint a kristály, mi gyerekek – unokatestvérem, Csaba és én – még kagylókat is találtunk bőven. Egész napunkat a Balatonban töltöttük, általában csatlakozott hozzánk a velünk egykorú Kaszab Ákos, a későbbi Ybl-díjas építész is, aki nagyszüleinél nyaralgatott a húgával. Úsztunk, „vizipólóztunk” egészen addig, amíg a part felől nem jött valamelyik szüle üvöltése: „Ebéd!” Ugyanez megismétlődött szürkületkor. (Vacsora!) Ebéd után azért Csabával felmásztunk „pihenni” a busz tetejére; valójában a környék legszebb, igazi villájában nyaraló csinos csajokat (egy testvérpárt) bámulgattuk nyálcsorgatva, akik mellesleg le se tojtak bennünket.

A menü általában paprikás krumpli, tészta, sok-sok lecsó és annál is több kolbászos bableves volt. Utóbbi vidámmá tette az estéket a vaksötét buszban, mert a bab ismert hatása vicceket generált. Keresztapám egyszer azt mondta, kezdem érezni, hogy emelkedünk fölfelé, egyszer azt, nehogy valaki gyertyát gyújtson!

Arrafelé minden háznak, villának neve volt. Mi sem maradhattunk ki. A busz homlokzatára gyurmából vagy gipszből kiírtuk, hogy „BUSZI” – jobb ötletünk nem volt. És akkor egy szép nap végigsétált előttünk, le a vízhez egy szerelmespár. Ez vagy 1959-ben, vagy ’60-ban volt. Megálltak, fölnéztek és röhögésben törtek ki. A név alighanem „szivárványos” asszociációkat ébresztett bennük. Felismertük őket: Darvas Iván és Házy Erzsébet volt a pár, Iván nem sokkal előtte jöhetett ki a börtönből és szeretett bele a csodálatos szopránénekesnőbe, immár Tolnay Kláritól elváltan. (Vagy már az ’57-es Gerolsteini kaland forgatása közben?)

„Buszi” öt évet élt. ’62-ben egy 4X4 méteres, teraszos házacska került a helyére, az ilyen mérettől elvárható „keleti kényelemmel”. Emeletes vaságyak, szovjet tábori ágyak. De legalább volt WC és pici teakonyha, víz is, villany is. És a végében egy keresztapám ácsolta, csak alvásra alkalmas fakunyhó. 25 éven át laktuk." forrás

Vissza az elejére


Kommentek

steiner zsolt, 2014. 08. 08. 09:32
szép ez a hely nagyon tetszik tesa jövőre talizunk


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Nyaralás belföldön - Akciós utazások!!! Nyaralás belföldön - Akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok
Balaton, Wellness, Termálfürdő, Aquapark, Vakáció, Pihenés




SZÁLLÁSFOGLALÁS