ÚTIKRITIKA.HU / Bosznia-Hercegovina

Bosznia-Hercegovinának mindössze 19,2 kilométer hosszú terngerpartja van, mert Jugoszlávia felbomlása után Horvátországnak jutott az adriai part csaknem teljes egésze. A rövid parti területet Neum-folyosónak nevezik. Ez gyakorlatilag két részre szakítja Horvátországot. Neum jelenleg egy nyugodt kis tengerparti város.

Egy 2016-os európai felmérés szerint Európában Boszniában a legmagasabb a légszennyezettségi szint.

"Bosznia-Hercegovina 3 országgal határos: Horvátországgal, Szerbiával és Montenegróval. Az ország felszínét 3 részre oszthatjuk fel. Az egyik a Dinári-hegyvidéken fekvő terület, mely helyenként 2000 m fölé is magasodik. Az ország legmagasabb csúcsa a Maglić (2386 m) is itt található. Ez a terület igen gazdag karsztformákban (víznyelők, dolinák, poljék, barlangok…stb.). A másik fontos terület a Száva partján elhelyezkedő síkság, illetve a folyóvölgyek. A harmadik nagy táj a kettő másik közt átmenetet képez, ez a dombvidék.

A Piva-tó (Pivsko jezero), amely Bosznia-Hercegovina és Montenegró határának közelében fekszik, a Durmitor-hegység vonulatai között. A tó valójában egy víztározó, amely a Piva-folyó felduzzasztásával jött létre, és híres smaragdzöld vizéről, valamint a környező hegyek látványáról. Ez a vidék az egyik legszebb természeti tájegység a térségben, kedvelt a túrázók és a természetfotósok körében. - M. E fotója

2025-ben Bosznia-Hercegovina éghajlatát alapvetően mediterrán jelleg határozza meg, amelyet erősen befolyásol a Dinári-hegység közelsége. A hegyvonulat miatt az ország egyes részei Európa legcsapadékosabb területei közé tartoznak, ahol a csapadék éves mennyisége helyenként meghaladja az 1500 millimétert. Nagyobb folyók kevésbé jellemzőek, inkább közepes és kisebb vízfolyások szelik át a tájat, köztük a Száva, a Drina, a Boszna, a Neretva, az Una és a Vrbas. Az ország mindössze egy keskeny, körülbelül 20 kilométeres tengerparti sávval rendelkezik Neum térségében, miközben határainak mintegy 150 kilométeres szakasza mindössze néhány tíz kilométerre fut a tengertől. Ez a sajátosság 2025-ben is meghatározza Bosznia-Hercegovina földrajzi és gazdasági helyzetét, hiszen közvetlen tengeri kijárata korlátozott maradt.

Szeszélyes évszakok - 2017. április 29. Mostarból Szarajevóba autóztunk és sűrűn havazott - másnap 22 fok meleg - K. Kriszta fotója

Bosznia-Hercegovina lenyűgöző természeti kincseket kínál az utazóknak. A Dinári-Alpok vadregényes hegyei, a türkizkék színben ragyogó folyók és tavak páratlan látványt nyújtanak. Hercegovinában a ciprusokkal övezett, kanyargós hegyi utak mediterrán hangulatot árasztanak, míg Blagajnál a sziklafal tövében álló dervis kolostor különleges spirituális atmoszférát teremt. A Neretva folyó festői szépséggel szeli ketté Mostart, ahol a város közepén magasodó hidak adják a látvány igazi ékkövét. Jajce városában pedig a központban zubogó vízesés teszi egyedülállóvá a hangulatot, amelyet nem szabad kihagyni egy boszniai utazás során.

Történelem

1908-ban az osztrák-magyar monarchia anektálta Bosznia-Herzegovinát.
1914-ben egy boszniai szerb diák, Gavrilo Princip sikeres merényletet követett el Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös é felesége ellen, s ez vezetett el az első világháború kirobbanásához.

1918-ban, az első világháború végén a Monarchia összeomlott és Bosznia-Hercegovina a szerbek, szlovánok és horvátok által alkotott királyság részévé vált.

1941-ben Bosznia-Hercegovinát elfoglalta a Hitler-barát horvát bábállam. Szerbek, zsidók, cigányok ezreit deportálták haláltáborokba.

1945-ben Bosznia-Hercegoviát felszabadították Tito partizáncsapatai

1945 és 1991 között Bosznia a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság része volt.

1991-ben a jogoszláv kommunizmus bukása után Boszniában többpárti választásokat tartottak

Jugoszlávia bukása című térkép 7 euróért - K. Kriszta fotója Mostarban

1992-ben a mozlim nacionalisták és a horvát etnikum érdekei képviselő politikai erők taktikai szövetséget kötnek egymással a szerbekkel szemben. Kitör a háború, amiben a szerbek gyorsan elfoglalják Bosznia-Hercegovina több mint felét.

1992-1995 között rémes, etnikai alapú polgárháború tör ki a bosznia mozlimok, a horvátok és a szerbek között.

2025-ben is fontos emlékezni arra a történelmi folyamatra, amely Bosznia-Hercegovina vallási és etnikai képét alakította. A muszlim népesség megjelenése és növekedése – akik ma bosnyákokként ismertek – a középkorban kezdődött, amikor a térség keresztény lakosságának egy része áttért az iszlám hitre. Ez nem volt teljesen egyedi jelenség, hiszen a Balkán más részein is történtek hasonló áttérések, inkább az számított különlegesnek, hogy Boszniában mindez nagyobb mértékben zajlott le.

A történészek szerint ebben szerepet játszhatott a bogumilok vallása, amely bizonyos elemeiben közel állt az iszlámhoz, így a váltás gyorsabb lehetett. Ugyanakkor források utalnak arra is, hogy az Oszmán Birodalom időnként erőszakkal kényszerített ki áttéréseket – bár ez ellentmond annak az általános gyakorlatnak, hogy a nem muszlim lakosság magasabb adót fizetett, így gazdasági szempontból kevésbé érte meg erőltetni a hitváltást. A muszlim közösség lélekszámát tovább növelhette az a folyamat is, amikor a magyar és horvát területekről a felszabadítások után a muszlim lakosság Bosznia felé menekült. Bár pontos adatok nem maradtak fenn, a források mind említést tesznek erről a népmozgásról, amely hozzájárult a mai bosnyák identitás kialakulásához.

Emlékmű Szarajevóban a város blokádja idején (1992-1995) elpusztult gyerekekről - K. Kriszta fotója

Manapság

2025-ben Bosznia-Hercegovina továbbra is az Európai Unió kapujában áll, de a tagság elérésének esélyei csekélyek. Bár az ország 2016-ban hivatalosan is benyújtotta csatlakozási kérelmét, Brüsszelben a megítélése kedvezőtlen, különösen a mélyen gyökerező korrupció és a gyenge intézményi működés miatt. A lakosság elsöprő többsége ma is egyértelműen uniópárti, az EU pedig milliárdokat költ a felzárkóztatási programokra, amelyeknek azonban jelentős része eltűnik átláthatatlan, sokszor korrupt csatornákban. Az ország méretéhez képest aránytalanul nagy állami apparátus működik, amelynek tagjai a bonyolult rotációs rendszer miatt inkább az etnikai egyensúly fenntartására, mintsem hatékony munkavégzésre fókuszálnak.

A választások továbbra is etnikai alapon zajlanak, ami lehetetlenné teszi a valódi nemzeti kohézió kialakulását. A munkanélküliség 2025-ben is az egyik legsúlyosabb probléma, és különösen a fiatalok körében aggasztó: a 60 százalék körüli arány a legmagasabb Európában. A multinacionális cégeken kívül kevés a stabil munkalehetőség, sokszor szürke- vagy feketegazdasági keretek között, így a fiatalok tömegei keresnek megélhetést Nyugat-Európában, ahol azonban a kelet-európai uniós állampolgárokkal szemben hátrányosabb helyzetben vannak.

Az etnikai feszültségek a mindennapokban is érzékelhetők: a bosnyákok, a horvátok és a szerbek közötti törésvonalakat a háború emlékei máig élővé teszik. A muszlim bosnyákok identitása sajátosan formálódott: hogy ne pusztán vallásuk határozza meg őket, határozottan bosnyákokként definiálják magukat. A vallás megélése sokkal visszafogottabb, mint a muszlim többségű országokban, inkább kulturális hagyományként és nemzeti önazonosságként, semmint szigorú hitként jelenik meg.

2025-ben Bosznia-Hercegovina megértéséhez továbbra is elengedhetetlen a történelmi háttér ismerete. A Balkán egyik legösszetettebb országában élénken keverednek a nyugati és keleti hatások, és maga az államberendezkedés is különleges. Az ország mai formáját az 1995-ös daytoni békeszerződés hozta létre: két fő entitásból áll, a déli részen fekvő Bosznia-hercegovinai Föderációból és az ezt északról félhold alakban körbeölelő Szerb Köztársaságból.
Bár Bosznia napjainkban biztonságos és békésnek tűnik, a háború emlékei még mindig jelen vannak: sok helyen láthatók szétlőtt épületek, és a nemzetiségek közötti feszültségek a mindennapi életben is érezhetők. Az ország élén az államfői testület mellett továbbra is ott áll az ENSZ főképviselője, akinek vétójoga biztosítja a törékeny béke fenntartását. A hivatalos fizetőeszköz a konvertibilis márka, amelynek nagy előnye, hogy árfolyama stabil és könnyen váltható, ugyanakkor a legtöbb helyen elfogadnak eurót és más szomszédos valutákat is.

Az utazó számára az ellentétek leginkább apró jelekben mutatkoznak meg: egyes településeken a kétnyelvű helységtáblákon a latin vagy a cirill betűs változatot firkálják át, jelezve, hogy a múlt és a jelen feszültségei 2025-ben sem tűntek el teljesen.

"Az utolsó háború előtti Jugoszláviában Bosznia-Hercegovina viszonylag gazdag helynek számított. Persze, területenként akkor is jelentős különbségek voltak. A nagyvárosok helyzetét jellemzi, hogy a teljes ország 10 legnagyobb exportáló cége közül 3-4 itt működött. A háború hatalmas pusztítást eredményezett, amit csak fokozott, hogy még mindig nem zárult le a gazdaság privatizációja. Az életkörülményekre az jellemző, hogy a lakosság mintegy 10 százaléka nagyon jól él, miközben a többieknek állandó megélhetési gondjai vannak. A városokban sok a munkanélküli, de a hegyek között élők sem igazán tudnak megélni az állattartásból, ezért ők is a városokban próbálnak alkalmi munkához jutni - feketén. Miből élnek? A vicc szerint: ha nincs pénzük, akkor váltanak 100 eurót. Mivel a föderációs részen sokkal gyorsabban indult el a fejlődés, előbbre tart a privatizáció, nagyon jelentősek a különbségek az ország két része között az előbbi javára. Jól mutatja az eltérést például a nyugdíj, melynek mértéke a Boszniai Szerb Köztársaságban mindössze 40 százaléka a Föderációban folyósított nyugdíjaknak."

2025-re Bosznia-Hercegovina népesedési helyzete tovább romlott, és a demográfiai kilátások egyre aggasztóbbak. A szakértők szerint az ország a következő évtizedben a világ egyik legöregebb lakosságú államává válhat. A népességfogyás üteme folyamatos, 2030-ra várhatóan 3,6 millió fő alá csökken a lakosság. Ennek hátterében az állandó elvándorlás, a születések számának tartós visszaesése és a halálozási ráta növekedése áll. A folyamat nemcsak a munkaerőpiacra, hanem az egész társadalom szerkezetére is komoly terhet ró, és 2025-ben is az ország egyik legsúlyosabb problémájának számít.

Ha valaki Bosznia-Hercegovinában jár, hamar észreveszi, hogy a mindennapokat még mindig átitatja a múlt árnyéka. Sok fővárosi emberrel beszélgetve előkerül a jugoszláv idők nosztalgiája – még azok is azt mondják, hogy „akkor valahogy jobb volt”, akik egyébként nem rajongtak Tito rendszeréért. A visszaemlékezésekben rendre felbukkan a biztonság, a munkahelyek, az ingyenes iskola és orvos, no meg az a különös békesség, amikor senkit nem érdekelt, ki milyen vallású vagy etnikumú.

Ma viszont más kép tárul az utazó elé. A vegyes házasságok száma megcsappant, a közösségek pedig sok helyen egymástól elszigetelten élnek. Hercegovinában, például Mostarban, külön gimnáziumok és focicsapatok működnek a horvát és a bosnyák fiataloknak, ami szomorúan jelzi, mennyire mélyek a törésvonalak. A daytoni béke után felépített állami rendszer – két entitás, három népcsoport, bonyolult konszenzuskényszer – ma is sokszor bénítóan hat a döntéshozatalra.

Az utazó azt is érzi, hogy a politikai szólamok egyre hangosabbak: a nacionalista retorika mindennapos, a Szerb Köztársaság pedig időről időre felveti a függetlenedést. Gazdasági téren sem rózsás a helyzet: a külföldi segélyek apadnak, a korrupció mélyen beágyazódott, és a munkanélküliség még mindig ijesztően magas. Az embernek sokszor az az érzése, hogy a felszín alatt ott kavarog a feszültség, miközben a hegyek, a folyók és a városok szépsége elképesztő ellentétben áll mindezzel.

Így Bosznia-Hercegovinában járva az élmény kettős: egyrészt a természet és a kulturális örökség lenyűgöz, másrészt az ország mindennapi valósága folyamatosan emlékeztet arra, hogy itt a történelem nemcsak múlt, hanem jelen is. (2025)

2025-ben Bosznia-Hercegovina továbbra is erősen megosztott etnikai alapon, és ez az oktatási rendszerben is világosan megmutatkozik. Sok településen ma is a „két iskola egy fedél alatt” modell működik: ugyanazon épületben külön idősávokban tanulnak a gyerekek, például a bosnyák diákok délelőtt, a szerbek délután. A tantervek eltérnek egymástól, és különösen a történelemoktatásban érzékelhető a legnagyobb szakadék, hiszen minden közösség a saját narratíváját hangsúlyozza. Ez a rendszer 2025-ben is fenntartja az etnikai elkülönülést, és akadályozza a közös nemzeti identitás kialakulását.

Mostarban a horvátok tüntetően a hegy tetejére építettek keresztet, hogy lenézzen a minaretekre - Kriszta fotója

A helyiekről

Rengeteg a fejkendős leányka és nő a muzulmán városokban, településeken. Több, mint valaha.
Olyanoknak, akik e szomorú folyamatot nem követték elmondhatom, mint aki ezt személyesen látta: az 1960-as években a titói Jugoszláviában kevés nyoma volt az efféle megkülönböztető öltözeteknek. Az 1993-95-ös háborús évek után kezdett el terjedni a vallásos szemlélet az arab országok, legfőképpen Szaúd-Arábia tevékenysége és jelentős anyagi támogatása következtében. Lázasan épültek az új mecsetek, medreszék, méreteik is jóval hivalkodóbbak lettek. (V. Emil, 2024)

Bosznia és Hercegovina etnikai megoszlása:

48% (muzulmán) bosnyák
37.1% szerb
14,3% horvát
0,6% egyéb

Vallási megoszlás:

40% muzulmán
31% ortodox
15% római katolikus
14% egyéb

2025-ben Bosznia-Hercegovinában az iszlám szerepe továbbra is érzékeny kérdés, amely sok vitát szül. A bosnyák közösség egy része úgy véli, hogy ha a szerbek és a horvátok visszatérhettek vallási és kulturális gyökereikhez, megerősítve egyházaikat, viseleteiket és nemzeti szimbólumaikat, akkor számukra is természetes lenne az iszlám hagyományokhoz való visszanyúlás. Sokan azonban azonnal radikalizmussal vádolják azokat, akik ezt nyíltan hangoztatják, miközben a szerb és horvát nacionalista mozgalmak jelenlétét ritkán éri hasonló kritika.

A bosnyákok körében gyakran hivatkoznak Törökország példájára: annak ellenére, hogy a NATO egyik legjelentősebb haderejét adja, az Európai Unió évek óta nem hajlandó befogadni, amit sokan a keresztény Európa tudatos önmeghatározásaként értelmeznek. E nézőpont szerint nem a bosnyák közösségben élő vallásosság a probléma, hanem az, hogy önálló nemzetként, saját identitással akarnak jelen lenni Európában. A radikalizmus vádja így gyakran csak eszköznek tűnik, amely mögé a mélyebb bizalmatlanságot rejtik.

"A bosnyákokat gúnyolók szerint a bosnyákok lakásai tele vannak művirágokkal és bekeretezett, vízeséseket ábrázoló poszterekkel. A nők rikítóan vörösre festik a hajukat, hogy trendinek látszanak, a pasik imádnak Adidas melegítőben flangálni. A muzulmán világban sokan utálják az amerikaiakat, de a bosnyákok imádják a jenkiket. Rokonszenveznek a törökökkel is." (N. S.,)

,, Nekem a boszniai nem fejkendős csajok egyáltalán nem tetszettek. A szlávos arcnak ez egy túl durva változata, plusz a közmetika túltekert. Ami a bosnyák (mozlim) fejkendőseket illeti, hát soknak jót tesz a takarás, mert csúnyák. De vannak, akiknél sejthető, hogy szép, ha többet lehetne látni belölük. K. szerint a pasik között vannak jóképűek. " (jéká)

Kozmetikus nikábos mozlim lányoknak - Kriszta fotója

A bosnyákok kávé fogyasztásban a világelsők közé tartoznak.

A leggyakoribb bosnyák vezetéknév: Hodžić

Magyar vonatkozások

Bosznia-Hercegovina 1878-tól néhány évtizedig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Csontváry Kosztka Tivadarnak két híres képe Mostar-hoz kapcsolódik: a Római híd Mostarban (1903) és a Tavasz Mostárban. Mindkettőt a pécsi Csontváry múzeumban lehet megtekinteni.

2025-ben Mostar városvezetése továbbra is nagy hálával emlegeti a magyarokat, akik kulcsszerepet játszottak a háborúban lerombolt Öreg híd újjáépítésében. Az ikonikus híd mára az ország első számú turistalátványossága lett, és a boszniai emlékhelyek közül elsőként került fel az UNESCO világörökségi listájára. A városháza mellett ma is emlékkő állít tiszteletet azoknak a magyar katonáknak, akik 1997 és 1999 között részt vettek az újjáépítésben. A híd története ugyanakkor a háború tragikus örökségére is emlékeztet: 1993 novemberében horvát harckocsik rombolták le, és újjászületése azóta a béke és a megbékélés szimbóluma lett Bosznia-Hercegovinában.

Turista etikett

A városi ifjúság és a falvak középkorú, idősebb lakói között óriási felfogásbeli különbségek vannak: két teljesen más világ. Vidéken, a kis településeken kéretik tiszteletbe tartani a helyiek konzervatív felfogását a viselkedés és az öltözék tekintetében.
Érdemes megtanulni a hvala szót, ami azt jelenti, hogy köszönöm. nagyon örülnek neki.
Ne rökönyödjünk meg azon, hogy a helyiek a magyarokhoz képest meglepően direkt módon kíváncsiskodnak családi dolgainkkal kapcsolatban. Nyugodtan felelgessünk olyan kérdésekre, amelyek pl. a családi állapotunkat firtatják. Ők hozzánk képest közvetlenebb, szókimondóbb emberek.
A helyiek (bármely etnikumhoz tartozók, de leginkább a bosnyákok és a szerbek) jellemzően hangosan beszélnek és nagyon gesztikulálnak, de ezt ne véljük veszekedő stílusnak. Szeretnek barátian háton, vállon veregetni embereket, akár idegeneket is.
Nagy udvariatlanság elutasítani a meghívást egy kis iszogatásra.
Az etnikai ellentétek, a közelmúlt keserű emlékei kényes témák. Fontoljuk meg, hogy helyiekkel beszélgetve firtatjuk-e ezeket a témákat!

Gasztronómia

A bosnyák konyhára a legnagyobb hatást a 400 éves török uralom gyakorolta. Étlapjukon sok török étellel, illetve azok bosnyák variációival találkozhatunk. Pl.: hadzsi-cseváp, sis-cseváb, szogan-dolma, pita, baklava... stb. Az ételfogyasztást nagyban befolyásolja a vallási hovatartozás. Leggyakoribb fűszerek a fahéj, a bors és a szegfűszeg, de az ételeik nem mondhatók fűszeresnek. Ételeiket besűrítésére nem használnak rántást. Húsételeik általában birkából készülnek, és leggyakrabban parázson sülnek. Köreteik leginkább rizsből és zöldségekből állnak. A bosnyák konyhát a lágy ízek a jellemzik, ami elsősorban a párolásnak köszönhető.

Országszerte, az utak mentén rengeteg kis "autogrill" működik, ahol helyben sütött birkát vásárolhatunk. Sokféle péksüteményük van, melyhez kolbász- és virsliféléket, felvágottakat és zöldségeket fogyasztanak. A desszertjeik általában különböző töltelékkel készült rétesekből állnak. A többi süteményük rendkívül édes, cukorsziruppal, mézzel vannak gazdagon meglocsolva.

Italaik közül a megemlítendők a különböző ásványvizek és a hercegovinai fehér, száraz borok (Pl.: Zilavka). A bosnyákok szívesen fogyasztanak még aludttejet is. (www.vilagvarosai.hu)

Bosznia-Hercegovina gasztronómiája továbbra is a hagyományokra épül, és minden utazó számára különleges élményt kínál. Az éttermek étlapján szinte kivétel nélkül megtalálhatók a régió klasszikusai: a ćevapi, vagyis a pitában tálalt grillezett húsrudak friss zöldségekkel és joghurtos vagy csípős szósszal, a töltött paprika és a töltött hagyma, valamint a friss, üde sopszka saláta. A piacok hangulata sokban emlékeztet a magyarországiakéra, de télen különösen feltűnő a bőséges, Törökországból érkező gránátalma-kínálat.
A gyorsétkezésnek sajátos formája a buregdžinica, ahol frissen sült, hússal, sajttal, spenóttal vagy burgonyával töltött pitét kínálnak, amelyhez a legjobb kísérő továbbra is egy pohár hideg joghurt. A helyi italok közül a boszniai borok – főleg a vörös blatina és a testes vranac – igazi meglepetést jelentenek, míg a rakija, a helyi pálinka, számtalan ízesítésben kóstolható: a szilva, az alma, a dió és a meggy változatlanul a legnépszerűbbek közé tartozik.