ÚTIKRITIKA.HU / Bejrút

Bejrút

Bejrút - bevezető| Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság | Látnivalók és programlehetőségek | További beszámolók | Fotóegyveleg

Ata fotója

Bejrút, 2025. július – jelenlegi helyzetkép

Bejrút utcáin jelenleg csend van – nem a háborús, hanem az elcsigázott, bizonytalansággal telített csend. A libanoni fővárosban 2025 nyarán nem folynak közvetlen harcok, és a város légterében sincsenek légicsapások, ahogy robbanásokról, fegyveres összecsapásokról sem érkeznek hírek. A lakók ennek ellenére nem érzik magukat teljesen biztonságban – inkább csak egyfajta lappangó feszültség és állandó várakozás jellemzi a hangulatot.

Az ország déli részein időről időre fellángol a katonai aktivitás a Hezbollah és Izrael között, és ezek a fejlemények politikai és pszichológiai árnyékot vetnek Bejrútra is. A fővárosban ugyan nincs hadiállapot, de a lakosság egy része tart attól, hogy a konfliktus átterjedhet – ezért az emberek figyelnek, óvatosabbak, és a társadalmi élet is visszafogottabb, mint békeidőben.

A gazdasági válság viszont továbbra is súlyosan érinti a várost. Az infláció magas, az alapvető cikkek drágák, az elektromos áram és a víz elérhetősége pedig változó – sokan csak napi néhány órára jutnak ezekhez az alapszolgáltatásokhoz. A középosztály látványosan visszaszorult, míg a szegénység mindennapivá vált. Egyre több fiatal és család próbál kivándorolni, különösen Kanadába vagy Európába.

Ennek ellenére Bejrút nem adja fel önmagát. A kávézókban még mindig zajlanak a beszélgetések, az éjszakai bárok ugyan halkabbak és kisebb forgalmúak, de működnek. A tengerparton sétálók között turisták is feltűnnek – kevés, de kíváncsi látogatók, akik nem a biztonsági hírek alapján ítélik meg a várost. A város régi, multikulturális szövete tovább él, még ha meg is kopott.

Bejrút ma nem háborús övezet – de nem is nyugodt város. Inkább olyan, mint egy fáradt test, amely még állva maradt, de mindig résen van. A lakói pedig már nem hősiességet keresnek, csak legalább néhány hónapnyi nyugalmat. Egyelőre ez is elég lenne.

Bejrút dióhéjban

Lakosság (2025-ben): közel 2,4 millió -Jól képzett vagy/és módos lakosok tizezrei világgá mentek, s helyettük a főváros feltöltődött belföldi menekültekkel.

• Bejrút városát a történelme folyamán kilencszer rombolták le, és kilencszer épült újjá. Ezért is hasonlítják a főnixhez.
• Bejrútot a "Közel-Kelet Párizsának" szokták nevezni. A CNN amerikai hírtelevízió néhány évvel ezelőtt "a világ egyik legjobb bulivárosának" nevezte a libanoni fővárost. A szíriai polgárháború miatt azonban mostanság az éjszakai élet lanyhább.
• Bejrút déli negyedeiben, elővárosaiban siita muzulmánok laknak. Itt mindenhol láthatók az amerikaiak által terrorszervezetnek nyilvánított, Libanonban azonban sikeres politikai pártként is működő Hezbollah mozgalom vezetőjének a portréi.
• Beirut keleti részén a keresztények vannak többségben. Amúgy az egész várost tekintve folyamatosan csökken a keresztények aránya, mert kivándorolnak a bizonytalanságok miatt. 
• Vannak kozmopolita jellegű negyedek, ahol vegyesen keresztények és a mozlimok is laknak.

Fő látnivaló:

• Mohammad Al-Amin mecset

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A Zaitouna-öböl szép sétányának esti nyugalmassága
2. A Hamra Street (Bejrút Chamos Elysées-je) elképesztő forgataga, dinamizmusa
3. A Szent György görög ortodox katedrális a csodás ikonosztázokkal
4. A Corniche sétány, de inkább a kora délelőtt, nyugalmasabb időszakában
5. A Bliss street fantasztikus vendéglői, kulináris választéka, nagyon rokonszenves utca
6. Kellemetlen látvány a sok gépfegyveres járőr, ugyanakkor sajátos módon biztonságérzetet ad a turistának

Nem tetszett

1. A nevezetességeknél a túl gyakori biztonsági igazoltatás, dacára annak, hogy ez a mi biztonságunkat is szolgálta
2. Az ósdi taxik, és egyéb régi autók környezetszennyező gáz kibocsátása
3. A bazárok (szuk), piacok túl modernizáltak, sajnos a polgárháború idején elpusztultak a hiteles hangulatú régi piacok
4. A villanegyedben a külföldre emigráltak egykor elegáns házai a lepukkanás folyamatában

Vélemények

Bejrút egy nagyon érdekes város, ami hiába volt a Közel-Kelet Párizsa, sajnos a 15 éves polgárháború és az említett robbanás is súlyos nyomokat hagyott rajta. Ami rögtön feltűnik, hogy nincs folyamatos áramellátás. Akkor most el lehet képzelni a sok emeletes házban működő liftet, de ha csak a hűtőszekrényre gondolunk, akkor láthatjuk a probléma nagyságát. Természetesen a megoldás utat tör magának, generátorok formájában. Úgy működik a rendszer, hogy az embernek két villanyórája van, az egyik állami, a másik a generátoros. Vannak akkora generátorok, amelyek több szoba nagyságúak és egész negyedeket ellátnak árammal. Ezeknek a generátoroknak az üzemeltetése igazi aranybánya és nagy hatalmú politikusok kezében van és persze nekik nem érdekük erről a pénzről lemondani és a gazdaságot fejleszteni. (2022) forrás

---

Bejrút elnyerte a tetszésünket. Persze nem mondható idillinek, amikor a part menti sugárúton sétálva az ember szögesdrótokkal megerősített ellenőrzőpontokba és állig felfegyverzett katonákba botlik, de turistaként könnyű azzal nyugtatni magunkat, hogy mindez a biztonság érdekében van. A májusi langyos szellőben különösen jólesik nézni, ahogy a helyiek a város északi vagy nyugati partszakaszai felé sietnek – strandtáskák, napszemüveg, zene a fülben.

Feltűnő, mennyire adnak itt az emberek a megjelenésre. A bejrútiak öltözködése kifejezetten ízléses, sokan követik a legfrissebb divatot – a férfiak és nők egyaránt stílusosak, magabiztosak. Estére megtelik a belváros élettel, a bárok teraszain nyüzsög a közönség, a levegőben könnyed cigarettafüst és fűszeres illatok keverednek.

A városközponttól nem messze fekvő néhány negyedben még fellelhetők a török uralom nyomai: szűk, girbegurba utcák, apró üzletek, mintha a múlt még mindig suttogna a házfalak mögött. Ugyanakkor a háborúk által megtépázott központ újraépítése és modernizálása vegyes érzelmeket kelt. Az elegáns épületek és patyolattiszta terek látványra kétségtelenül mutatósak, de az egész kissé túl steril, mintha eltakarták volna a város igazi arcát. A történelem emlékei itt már csak dekorációként vannak jelen – szépek, de valahogy hiteltelenek.

Szépen rendbe hozták a belvárost, mégis úgy éreztük, valami hiányzik: az a nyers, eleven hangulat, amitől egy város igazán élővé és szerethetővé válik.

---

,, Ami az árakat illeti, valamivel drágább mint Magyarország. Az emberek segítőkészek, a kommunikáció nagyon egyszerű angolul vagy franciául.
Látnivalók: Beirut souks, Hamra negyed, Place de l'Etoile, Zaitunay öböl, Raouche Rocks, Mohammad Al-Amin mecset.(aá, 2019)"

Modern városrész - d. v. fotója (2022)

Közlekedés

2025. júliusi tapasztalat: beutazás a reptérről, közlekedés Bejrútban

A bejrúti Rafic Hariri repülőtérről a belvárosba való eljutás továbbra is legegyszerűbben taxival történik. Az út körülbelül félórás, és a viteldíj – alkutól és napszaktól függően – jelenleg 15 amerikai dollár körül mozog. A taxik többsége készpénzt fogad el, és az előre egyeztetett ár a legbiztosabb megoldás, mivel taxiórát csak elvétve használnak.

A közlekedési helyzet Bejrútban változatlanul kaotikus. Az utak zsúfoltak, a járműpark nagy része régi, sok az ütött-kopott autó, és a vezetési stílus inkább ösztönös, mint szabálykövető. A dudálás gyakorlatilag a kommunikáció fő formája: nem agresszióból, hanem szinte udvariasságból használják – de gyakorlatilag folyamatosan.

A közlekedési lámpák száma minimális, és ahol vannak is, ritkán veszik komolyan őket – a sofőrök gyakran pirosnál is áthajtanak, ha nem jön szembe senki. Gyalogosként különösen óvatosnak kell lenni: a zebrán való átkelés itt nem jelent elsőbbséget. A helyiek gyakorlata szerint akkor kell átkelni, amikor épp van egy rés a forgalomban, vagy ha sikerül tekintettel rákényszeríteni az autóst a lassításra. Nincs udvarias leintés vagy automatikus megállás – az embernek határozottnak kell lennie, különben soha nem jut át.

Mindezek ellenére a közlekedési káosznak sajátos ritmusa van, amelyhez a helyiek tökéletesen alkalmazkodtak. A turista számára viszont elsőre meglepő és néha félelmetes lehet – de némi beleérzéssel és józan óvatossággal kezelhető.

Gyalogosan

Mivel Bejrút viszonylag kompakt város, a legjobb közlekedési mód a gyaloglás: így könnyen letérhetünk a kitaposott ösvényről, és gyakran érhetnek kellemes meglepetések. Az utcák általában jól jelöltek, de a helyiek ritkán tájékozódnak az utcanevek alapján. Inkább épületekhez viszonyítva adnak útbaigazítást – például „menjen le az úton a X épületig, ott forduljon balra, majd jobbra…” –, ráadásul sok utcát becenéven emlegetnek, ami nem mindig egyezik a térképen szereplő hivatalos névvel.

Ha mégis eltévednénk, elég bárkit megszólítani az utcán, biztosan segíteni fognak. Alternatívaként bemehetünk a legközelebbi szállodába vagy boltba, ahol jó eséllyel beszélnek angolul, különösen a szállodai recepciósok és a kereskedők.

Érdemes azonban figyelni az utak állapotára is. A belvárosban még viszonylag rendben vannak, de ahogy egyre távolabb kerülünk a központtól, annál több kátyúval és félbehagyott útmunkával találkozunk. Ezért sétálás közben mindig legyen résen az ember!

Étkezés

Bejrutban érdemes odafigyelni az éttermek higiéniai szintjére, és a friss ételek kínálatára. Érdemes elkerülni az olyan helyeket, amelyekben a környezet piszkos vagy rendezetlen, illetve ahol az ételek nem frissek. A jó minőségű és friss ételek általában magasabb árakat jelentenek, de megéri a befektetést. Az utcai árusok által kínált ételekkel is óvatosan érdemes bánni, mivel a higiéniai feltételek nem mindig megfelelőek. Érdemes előre tájékozódni a helyi étkezési szokásokról, hogy ne érjen minket kellemetlen meglepetés az étteremben. Továbbá, ajánlott elkerülni az olyan helyeket, amelyekben csak helyiek vannak, mert ezek általában nem turistabarátok és nehéz lehet kommunikálni velük.

Vásárlás

A bejrútiak büszkén emlegetik, hogy a Verdun utca a világ egyik legdrágább bevásárlóutcái közé tartozik – a New York-i Madison Avenue és a londoni Oxford Street mellett említik, és nem is alaptalanul. A vásárlás itt nemcsak időtöltés, hanem szinte életforma. Az árak, a kínálat bősége és az üzletek színvonala sok tekintetben felülmúlja a nyugat-európai átlagot. Számos arab országból érkeznek ide a divat iránt rajongó hölgyek, hogy a csador alá valami különlegeset válasszanak maguknak Ferragamo, Valentino vagy épp Dolce & Gabbana butikjaiból. Teljes arcot elfedő öltözetet – amely csak a szemet hagyja szabadon – libanoni nők nem viselnek, ha mégis látni ilyet, az viselője szinte biztosan egy konzervatívabb országból érkezett.

A legfelkapottabb és legelegánsabb bevásárlónegyed a Weygand utca környékén található, ahol a luxusmárkák mellett a Beirut Souks modern bevásárlóközpontja is áll. Nevét ugyan a hajdani bazárról örökölte, de már semmi köze a hagyományos souk-hangulathoz: inkább egy szellős, több szinten átívelő üzletlabirintus, amely a kortárs dizájnt ötvözi a letisztult eleganciával.

Az alsó szinten egy elképesztő méretű és választékú élelmiszerüzlet kapott helyet – olyasmi, amit még Európában is ritkán látni. Csak tésztából majdnem százféle sorakozik a polcokon: van lazaccal töltött, szarvasgombás, kakaós, de még balzsamecetes változat is. A sarkon Hermès butik csábítja a járókelőt, míg néhány méterrel arrébb már a Porsche Design különleges termékei sorakoznak. A Beirut Souks egyik sajátossága, hogy a luxusüzletek mellett a középkategóriás boltok is megtalálhatók – egymás mellett, versengve a figyelemért.

Szórakozás

A belvárostól kicsit kijjebb eső Hamra városrész ma is Bejrút egyik lüktető kereskedelmi központja. Főutcája ugyan szűk, de egymást érik a boltok, kávézók és éttermek. A híres Barbar nevű büfé előtt gyakran sorakoznak hatalmas, sötétített ablakú luxusterepjárók – bennük vagy mellettük állva családok fogyasztják el a sajtos lepényt, ami leginkább egy libanoni pizzára emlékeztet, vagy a pitába csomagolt, bőségesen fűszerezett döner kebabot.

Ahogy leszáll az este, a kép megváltozik. A családok lassan hazatérnek, és a keresztény negyed utcáit fokozatosan ellepik a szórakozni vágyók. Divatos, kecses járású fiatal nők tűnnek fel, akik bármelyik nemzetközi divatbemutatón megállnák a helyüket, és mellettük kifogástalanul öltözött, filmsztár külsejű fiatal férfiak mosolyognak a tömegben. A város lüktet: az emberek ki-be áramlanak az éttermek, bárok és kocsmák között, mintha minden este ünnep lenne.

A konzervatívabb, vallásos körök persze nem nézik jó szemmel ezt a fajta hedonizmust, de Bejrútban mintha saját szabályai szerint forogna a világ. Itt ugyanúgy otthon érezheti magát a hátizsákos utazó, mint a közel-keleti elit tagja. A szaúdi herceg, aki otthon tilalmak között él, itt végre nyugodtan megihat egy sört, és hajnalig táncolhat – Bejrút ezt is megengedi.

Ez a város valóban a térség partifővárosa. Számtalan étterem éjszakára bárrá vagy klubhangulatú diszkóvá alakul, és különösen az Achrafiye negyedben szinte hetente nyílik újabb és újabb szórakozóhely. Aki csak inni vágyik, a Gemmayzeh negyed bárjait járja végig, ahol szinte a világ minden italát megtalálni – a libanoni araktól kezdve a legdrágább skót whiskykig.

Az éjszakai élet gondosan felépített ritmusban zajlik. Este nyolc-kilenc körül indul egy bőséges vacsorával és pohár borral vagy arakkal, majd tizenegy után megkezdődik a kocsmatúra, ami akár hajnal kettőig is eltart. Az aranyifjak és a kíséretükben lévő, gyakran ragyogó megjelenésű nők ezután valamelyik exkluzív klubban zárják az éjszakát – reggel öt-hat körül, egy utolsó koktél és esetleg egy hajnali tengeri fürdés után indulnak csak haza. Sokan megengedhetik maguknak, hogy így éljenek – és Bejrútban ez teljesen természetesnek hat.

Vasárnapi móka - V. Jancsi fotója

Közbiztonság

Libanon más részeihez képest Bejrút biztonságosabb hely a turista számára. A libanoni főváros egy-két déli negyedét tanácsos elkerülni. A főváros kockázatos negyedei amúgy sem érdekesek turista látványosságok szempontjából.

A katonai létesítményekről és a katonákról való fényképezés Libanonban 2025-ben is szigorúan tilos. Különösen nagy körültekintésre van szükség Bejrút déli külvárosaiban, a Dahiyeh negyedben, ahol a Hezbollah befolyása erős. Itt még inkább kerülni kell a kamerahasználatot, mert már az is gyanút kelthet, ha nálad van a fényképezőgép, függetlenül attól, hogy ténylegesen használtad-e. A legbiztonságosabb, ha egy hivatalos személytől kérsz engedélyt a fotózáshoz, de szinte biztosan nemet fognak mondani. A kamera elrakva tartása erősen ajánlott. Ha egy Hezbollah-ellenőr odalép hozzád emiatt, maradj teljesen nyugodt. Előfordulhat, hogy bevisznek kihallgatásra, ami hosszadalmas és kellemetlen lehet, de komolyabb konfliktusba ritkán torkollik. Röviden: a legegyszerűbb, ha egyáltalán nem viszel magaddal kamerát, és inkább élőben élvezed a Dahiyeh különleges hangulatát, mint hogy a hatóságokkal vitázz.

Fontos szabály, hogy kormányzati vagy katonai konvojok közelébe se kerülj. A libanoniak megszokták ezeket a helyzeteket, és ösztönösen elkerülik a konvojokat – érdemes te is így tenni, különösen, ha turistaként mozogsz a városban.

A palesztin menekülttáborok Bejrútban elérhetők, de csak nagy körültekintéssel érdemes meglátogatni őket, és mindenképp hasznos, ha helyi kísérővel érkezel. Ez logisztikai szempontból is sokat számít, és a biztonságérzetet is növeli. A táborok mérete és állapota nagyon eltérő: a bejrúti táborok gyakran rosszabb körülmények között vannak, míg vidéken egyes táborok inkább nyitott falvakhoz hasonlítanak. A legtöbb menekült azonban kifejezetten barátságosan és nyitottan áll a külföldiekhez, ha tisztelettel közelítesz. A kulcs a kölcsönös nyitottság és türelem. Ha biztosra akarsz menni, Bejrút belvárosa mindig biztonságosabb választás, de a legtöbb esetben a menekülttáborokban sem ér komolyabb probléma.

Más praktikus információk 

Éjszakai élet – Bejrút továbbra is a Közel-Kelet egyik buli-fővárosa. Ha kiöltözöl, sokkal jobb bánásmódban lesz részed, sőt gyakran meghívnak egy italra vagy cigire. Ha lepukkant turistának néznek, inkább lenéznek.

Dohányfüst mindenütt – Ne lepődj meg, ha egy étteremben vagy bárban minden második ember füstöl. Ha nem bírod, mindig kérj nemdohányzó asztalt, különben a vacsorád egy fejfájással ér véget.

Utcanevek felejtősek – A helyiek nem utcanevekben gondolkodnak, hanem épületekben: „ott a nagy banknál balra, a pékségnél jobbra”. Ha eltévedsz, nyugodtan kérdezz meg bárkit, biztosan segít.

Pénz és árak – A gazdaság összeomlása után a libanoni font gyakorlatilag értéktelen, mindenhol dollárt várnak el. Készülj rá, hogy az árak az eruópai  turistáknak nem olcsók, és alkudozni csak kivételes helyzetekben érdemes.

Bejrútban 2025-ben a kávézók és éttermek többsége továbbra is biztosít ingyenes Wi-Fi-t a vendégeinek, így a legtöbb turista és helyi itt intézi online ügyeit. Klasszikus internetkávézó is működik még a városban, bár egyre ritkábbak, és inkább a fiatalabb korosztály által kevésbé látogatottak. Ezekben nemcsak internetezni lehet, hanem nyomtatásra, szkennelésre és más irodai szolgáltatásokra is van lehetőség. A belvárosi netkávézók drágábbak, óránként 2–3 USD körüli áron, de gyorsabb kapcsolattal és újabb gépekkel várják a vendégeket. A külvárosokban található helyek olcsóbbak, akár 0,5–1 USD/óra díjjal is, de ezek felszereltsége szerényebb.

A nyilvános telefonok még mindig megtalálhatók a város főbb útjain, de kizárólag előre feltöltött Telecarte kártyával működnek. Ezekből 10 000 és 30 000 libanoni font (LL) értékű címletek kaphatók, és megvásárolhatók OGERO irodákban, a távközlési minisztérium ügyfélszolgálatain, valamint szinte minden szupermarketben és mobiltelefon-üzletben. A Telecarte előnye, hogy olcsóbb nemzetközi hívásokat tesz lehetővé (kb. 10% megtakarítás), belföldi vezetékes hívásokat 100 LL/perc, mobilhívásokat pedig 300 LL/perc tarifával. A gyakorlatban azonban 2025-re a legtöbb libanoni már okostelefont használ, így a telefonfülkék inkább vészhelyzet esetére maradnak hasznosak.

A GSM-hálózat az egész országban működik, így saját mobiltelefon is gond nélkül használható roaminggal, de a hazai szolgáltatók díjai rendkívül magasak. Érdemesebb helyi SIM-kártyát vásárolni, amelyet két hivatalos szolgáltató, az Alfa és a touch kínál. A prepaid SIM-kártyák 2025-ben kb. 25 USD-től indulnak, a mobilnet-csomagok pedig nagyjából 10–15 USD-től elérhetők (például 5–10 GB adat). SIM-kártyát a reptéren, a szolgáltatók ügyfélszolgálatán vagy mobilboltokban lehet beszerezni, de a telefonunknak függetlenítettnek kell lennie ahhoz, hogy működjön. A bejrúti repülőtéren érkezéskor külön ügyfélszolgálati pultok segítenek a SIM aktiválásában, ami sokszor kényelmesebb, mint a városban keresgélni.

Látnivalók és programlehetőségek

"A modern óváros"

A túl steril óváros - V. Jancsi fotója

Mohammed Al-Amin mecset

A Mohammad Al-Amin mecset Bejrutban Libanon egyik legismertebb épülete, amelyet az 1990-es évek közepén építettek az elnöki palota és a világítótorony között található terepen. A mecset 72 méter magas kék kupolája, amelyen az Iszlám 99 neve látható arany betűkkel, jellegzetes látványt nyújt a város sziluettjében.

A mecset külső építészete modern, de a belső tér hagyományos iszlám stílusú, így az épület jellegzetes keleti hangulatot áraszt. A belső tér díszítése márványból és aranyozott elemekből áll, az ablakokat gyönyörű geometriai minták díszítik. A mecset ilyen módon egy modern, egyesítő szimbólum a hagyományos muszlim építészettel.

A mecset körül található egy szép kert, amelynek központi eleme egy kis tó, ahol lehetőség van horgászásra. A mecsethez tartozik továbbá egy kis múzeum, amely bemutatja az iszlám vallás és kultúra történetét Libanonban. A mecset nyitvatartása az év különböző időszakaiban változik, ezért érdemes előre tájékozódni a látogatás előtt.

V. Jancsi fotója

Szent György görög ortodox templom

Szent György görög ortodox templom Bejrútban a város egyik legjelentősebb vallási épülete. A templomot 2003-ban újították fel, és gyönyörű freskókkal és ikonokkal díszítették. Az épület fő homlokzata impozáns és magas tornyokkal rendelkezik, melyek láthatók a város több pontjáról. A templomot belülről szépen kialakították, a mennyezetet freskókkal és aranyozott díszítéssel borították. A szertartásokat és istentiszteleteket a görög ortodox püspök és papok tartják. A templom körül szép park található, és a helyszín a városban található turisztikai látványosságok egyike.

V. Jancsi fotója

A helyiekről 

Bejrút hangulata 2025-ben is rendkívül barátságos, a helyiek pedig híresek arról, hogy közvetlenek és nyitottak. A város lakói hozzászoktak a külföldiek jelenlétéhez, így általában szívesen segítenek, megmutatják az utat, vagy akár mesélnek is a környékről, ha megszólítjuk őket.

Érdemes néhány apró udvariassági gesztust gyakorolni. Egy egyszerű „Bonjour” egy kávézóba vagy boltba lépve csodákat tehet: a mosoly mellé akár jobb kiszolgálás vagy kedvezőbb ár is társulhat. Ha taxiba ülünk, az is elég, ha szemkontaktust teremtünk a sofőrrel, így is jelzi az ember, hogy tiszteli a helyieket. Egy „Merci” minden alkalommal, amikor valamit kapunk, és egy udvarias „Laa, merci” mosollyal, ha visszautasítunk valamit, sokat számít – így nem tűnünk udvariatlannak, még akkor sem, ha nem áll szándékunkban megbántani senkit.

A bejrútiak szeretnek kimozdulni, és a város éjszakai élete ma is világszínvonalú. Ha este indulunk szórakozni, a megfelelő öltözködés kifejezetten előny: a helyiek értékelik, ha a turisták is tesznek erőfeszítést a beilleszkedésre. Sokszor megesik, hogy egy italra vagy egy cigarettára meghívják a vendégeket, pusztán barátságból.

A dohányzás továbbra is nagyon elterjedt Bejrútban, az emberek nagy része szívesen füstöl kávézókban, bárokban és akár éttermekben is. A legtöbb vendéglátóhely rendelkezik dohányzó résszel, amelyet általában jól szellőztetnek, de ha valaki el szeretné kerülni a füstöt, érdemes külön kérni nemdohányzó asztalt. Ellenkező esetben könnyen előfordulhat, hogy az este egy kellemetlen fejfájással ér véget.

Történelmi háttér

Bejrút történelme egyetlen városban sűríti össze a Közel-Kelet viharos múltját, hiszen egyik birodalom uralma alól a másik alá került. A föníciaiak Bêrūt-nak, vagyis „a kútnak” nevezték el, és története több mint ötezer évre nyúlik vissza. A belvárosban végzett ásatások során egymásra rakódva kerültek elő a föníciai, hellenisztikus, római, arab és oszmán korszak emlékei.

A második világháború után Libanon elnyerte függetlenségét Franciaországtól, Bejrút pedig a fiatal állam fővárosa lett. Ezt követően a város gyorsan virágzásnak indult, és a Közel-Kelet egyik legfontosabb kereskedelmi és turisztikai központjává vált. Egyedülálló földrajza, kellemes éghajlata, kulturális sokszínűsége és szabadsága miatt vonzotta az arab világ tehetősebb rétegeit és az európai turistákat. Nem véletlenül nevezték sokan a „Közel-Kelet Párizsának”, vagy az „Európa kapujának a Közel-Kelet felé”.

A város mindig is számos vallási közösség otthona volt, több mint tíz felekezetet ismernek el hivatalosan. A keresztény és muszlim közösségek közötti feszültségek azonban 1975-ben véres polgárháborúhoz vezettek. A közel másfél évtizedig tartó konfliktus szinte teljesen szétzilálta Bejrútot, a központi negyedből pedig „senki földje” lett. A város nyugati része jórészt muszlim, a keleti oldala pedig többségében keresztény kézen maradt, a frontvonalak pedig máig nyomot hagytak számos épületen.

1989 után, a háború lezárultával kezdődött meg Bejrút újjáépítése. Az újjászületést nagyszabású rekonstrukciós programok jellemezték, amelyekben a politikai elit, köztük Rafík Haríri egykori miniszterelnök is meghatározó szerepet játszott. Azóta Bejrút ismét visszanyerte helyét a Közel-Kelet szellemi, kulturális és turisztikai központjai között, és mára a kereskedelem, a divat és a média egyik meghatározó városává vált.

Manapság

Bejrút a háborúk után újjáépült, de a város máig nem tudott teljesen kilábalni a válságokból. Az elmúlt évek gazdasági összeomlása, a 2019-ben kezdődött politikai felfordulás és a 2020-as kikötői robbanás olyan sebeket ejtett a városon, amelyek messze túlmutatnak a háború pusztításán. A pénz elértéktelenedett, a közszolgáltatások gyakran akadoznak, az áramkimaradások a mindennapok részei, és sok család napi szinten küzd az alapvető megélhetésért.

Bejrút 2025-ben egyszerre ragyog és rohad: a Corniche mentén luxustornyok sorakoznak, a belvárosi éttermekben továbbra is csillogás és pezsgő éjszakai élet fogadja a turistát, de néhány utcával arrébb omladozó házak, szegénység és káosz uralkodik. A város kettészakadtsága szembetűnő – a gazdag réteg mintha egy teljesen más világban élne, mint az átlag libanoni.

A bejrútiak azonban makacsul életben tartják a várost: tele vannak élettel, vendégszeretettel és derűvel, még akkor is, ha a körülmények reménytelennek tűnnek. A társadalom továbbra is rendkívül vallásilag és politikailag megosztott, és sokszor érezni, hogy a város egyensúlya törékeny.

Bejrút 2025-ben nem a „Közel-Kelet Párizsa”, hanem inkább a túlélés szimbóluma. Egy város, amelyben a szépség és a romlás kéz a kézben jár, és ahol a mindennapi élet maga a bizonyíték arra, hogy az emberek minden körülmények között képesek újrakezdeni.

További beszámolók

A szállásunk melletti egyszerű kifőzdében találkoztunk először a libanoni konyhával – az ízek azonnal meggyőztek bennünket arról, hogy ennek a térségnek valóban a legkiemelkedőbb gasztronómiája ez. A következő napokban bejártuk Bejrút belvárosát és a tengerparti sétányokat, természetesen elsétáltunk a híres Galambok sziklájához is, amely a város egyik legikonikusabb látványossága.

Felkerestük Rafic Hariri, a merényletben elhunyt egykori miniszterelnök síremlékét is, amely a Kék mecset lépcsőinek lábánál található. A pokolgépes támadás részletei máig megdöbbentőek: a merénylők egy tonnányi – más források szerint akár több mint másfél tonna – robbanóanyagot használtak, olyan mennyiséget, amely egy egész falut is elsöpörhetne. A támadásban huszonegy ember vesztette életét.

Haririt a libanoniak még mindig mély tisztelettel emlegetik; nevét viseli például a bejrúti nemzetközi repülőtér is. A merénylet után hatalmas tömeg gyűlt össze a Mártírok terén, ahol ma a síremléke is található. A demonstráción részt vevő emberek száma a teljes libanoni lakosság közel egynegyedét tette ki – ritka egység ez egy politikailag sokat próbált országban.

Bejrút belvárosában ma is érezhetőek a polgárháború nyomai. A Mártírok terének közepén álló szoborcsoportot golyónyomok szabdalják, az egyik alak karja például teljesen hiányzik. Nem messze innen egy hajdani mozi omladozó maradványa emelkedik, mellette beomlott tetejű, elhagyatott keresztény templom. A tér egyik oldalát a kupolájával fenséges Kék mecset uralja, a másikat az ortodox Szent György-katedrális, amely Bejrút egyik legrégebbi és legjelentősebb egyházi épületeként állja az idő próbáját.

---

Bejrút atmoszférája egykor Párizst idézte, de a hosszú éveken át tartó polgárháború, valamint az izraeli légitámadások következtében az olaszos-mediterrán hangulatú házsorok többsége eltűnt. Helyüket ma modern, de sokszor lélektelen vasbeton épületek foglalják el. A helyiek közül sokan ezt máig hibás városfejlesztési döntésnek tartják – különösen a belvárosban sorakozó plázák miatt, melyeket csak a szomszédos Mohammed al-Amin mecset monumentális látványa tud ellensúlyozni.

A mecset mellett elterülő Mártírok terét továbbra is szigorúan őrzik – nem ritka az állig felfegyverzett katonák látványa, főként politikailag érzékeny időszakokban. Mindezek ellenére Bejrút nem csupán a történelmi sebeiről ismert: élénk, kozmopolita éjszakai élete is sokak szerint a város egyik igazi arca. A hátizsákos utazók körében kedvelt Gemmayzeh negyed szűk utcácskái esténként megtelnek zenével és nevetéssel – még hétköznapokon is zajlik az élet, mintha a város szándékosan akarna felejteni.

A nyári hónapokban a part menti luxusszállodák tetőteraszaiban és saját strandjaikon rendezett partik adják a társasági élet színterét – ide azonban már nem elég csak megérkezni, ide belépőt jelent az öltözködés, a stílus… és gyakran a legújabb sportautó is.

D. V. fotója (2022)

Bár a keresztény negyed egyik csendes utcájában laktunk, a reggelit minden nap harsány arab popzene kísérte – mintha büntetésként szólt volna –, miközben a narancslének csúfolt italban alig ha tíz százaléknyi gyümölcs lehetett, az íze alapján inkább narancshéj kivonat.

Az utcákon leginkább latin betűs feliratokkal találkoztunk, arab szövegek csak elszórtan tűntek fel. Aztán amikor átléptünk az arab negyedbe, a helyzet látványosan megfordult: ott az arab írás uralta a látványt. Ami viszont igazán meglepett bennünket, az a hatalmas óriásplakátok sora volt – félmeztelen modellek népszerűsítették a legfrissebb fehérneműkollekciókat. Ilyesmit a térség más országaiban ritkán látni ilyen nyíltsággal.

Péntekre esett a látogatásunk egyik napja – ez a muzulmánok számára szent nap, ugyanakkor a görögkeleti húsvét is éppen akkor zajlott, hiszen abból az egyházból is sokan élnek itt. Nem is olyan régen még a keresztények alkották az ország lakosságának többségét, de az évtizedek során a bevándorlás és a demográfiai változások következtében ez az arány jelentősen eltolódott. Ma tizenhét bejegyzett felekezet él egymás mellett, mindegyik a saját ünnepeit tartja, így gyakorlatilag mindig történik valami, ami miatt leáll az élet – legalábbis papíron. Az utcán ebből semmi sem látszik: a boltok többsége nyitva van, a kétsávos utakon három sorban araszolnak az autók. Bejrút – az egymilliós főváros – ilyenkor még csak álmosan nyújtózik.

A tengerparti város régen valóban kiérdemelte a „Közel-Kelet Párizsa” elnevezést, de ez a ragyogás ma már alig-alig sejlik fel. A hosszú háborús évek megtörték a város szerkezetét, és bár Bejrút próbál újra magára találni, a nyomok még mindenütt ott vannak. Az egykori francia vasútvonal, amely átszelte az országot, teljesen eltűnt – nemcsak a sínek, de még az állomások nyomait is eltörölte az idő. A közösségi közlekedés gyakorlatilag nem létezik, elvétve néhány iránytaxi közlekedik, így nem csoda, hogy az utakon szinte állandósultak a forgalmi dugók. A benzin ára nevetségesen alacsony, sokkal kevesebb, mint egy dollár, ezért aztán a jómódúak előszeretettel vezetnek hatalmas, benzinzabáló terepjárókat, mintha a város egy folyamatos autókiállítás lenne.

Fotóegyveleg

Villasor - V. Jancsi fotója

Modern Bejrut - V. Jancsi fotója

Bejrút legismertebb tengerparti sétánya, a Corniche

Egy Renault 4CV - az ötvenes években készülhetett . (Ez volt a Renault első nagy szériás, hátsómotoros, négyajtós autója, amelyet gyakran „francia Volkswagen Bogárként” is emlegettek. Kifejezetten kompakt, gazdaságos kocsi volt, a háború utáni években nagy sikerrel futott Európában. 

h. m. fotói

A fotón látható hangulatos utcarészlet a bejrúti Gemmayzeh negyedben készült, amely híres szűk utcáiról, régi francia mandátum-korabeli házairól, élénk színeiről és gazdag street art kultúrájáról.

Ez a fotó szintén Bejrút Gemmayzeh negyedében készült, amely a régi francia mandátum-korabeli épületeiről és jellegzetes, idő patináját őrző homlokzatairól ismert. A kőfalak, a magas boltíves ablakok és ajtók, valamint a kicsit kaotikus vezetékrengeteg mind jellemző erre a városrészre. 

F. J. fotói

Vissza az elejére

Kommentek