.
Libanonban az egészségügyi ellátás színvonala a magánkórházakban általában magas, de rendkívül drága. Emiatt elengedhetetlen a megfelelő utasbiztosítás, amely nemcsak sürgősségi ellátást, hanem fedezetet is nyújt a magas kórházi költségekre. Kisebb egészségügyi problémák esetén számos patika működik, és a gyógyszerellátás városokban kifejezetten jó, de sok készítmény drágább, mint Európában.
Ivóvíz tekintetében a csapvíz hivatalosan iható lehet egyes kerületekben, de a gyakorlat mást mutat: a legtöbben palackozott vizet fogyasztanak, és ezt ajánlott követni a turistáknak is, különösen kisebb településeken vagy régebbi épületekben. Fogmosáshoz még lehet csapvizet használni, de ivásra a palackozott víz a biztonságos.
Az utcai ételek általában frissek és finomak, de a meleg hónapokban megfontoltan érdemes választani: olyan standot érdemes keresni, ahol nagy a forgás, gyorsan elfogy minden, és látszik, hogy tisztán dolgoznak. A nagyobb éttermekben a higiéniai szint megbízható, sok helyen európai szintű.
A közvécék elérhetősége vegyes képet mutat. Bejrútban a modern bevásárlóközpontokban és éttermekben tiszta, karbantartott mosdók vannak, de a kisebb vendéglőkben vagy a régebbi városrészekben előfordulhat régi, kevésbé tiszta WC is. Nyilvános, ingyenes közvécé kevés helyen van; sok turista inkább kávézók, éttermek vagy hotelek mosdóit használja. A papír nem mindenhol adott, ezért érdemes zsebkendőt vagy kisméretű papírzsebkendő-csomagot vinni.
A higiéniai szokások általában jók, de kézfertőtlenítőt mindenképpen érdemes magunknál tartani, különösen piacok, tömegközlekedés vagy utcai étkezés után. A szúnyogok jelenléte főleg a nyári hónapokban erős, és bár a nagyvárosokban nincs komoly fertőzésveszély, vidéken jól jöhet a szúnyogriasztó.
Összességében Libanon higiéniai és egészségügyi szempontból kezelhető úti cél: elég néhány egyszerű szabályt betartani – jó biztosítás, palackozott víz, körültekintő ételválasztás, saját papír és kézfertőtlenítő –, és az utazás gond nélkül, élménydúsan telhet.
Libanonban a taxik három fő kategóriába sorolhatók:
Az európai típusú taxikat előre kell rendelni egy társaság számán keresztül, és az árakat vagy a kilométeróra alapján, mint Franciaországban, vagy az utazás előtt egyeztetett áron számolják fel.
A számláló nélküli taxik az utcán keresnek utasokat, vagy várnak a szórakozóhelyek és mozik közelében. Ezek az autók általában 2000 LL (kb. 1 €) árat kérnek, de gyakran próbálhatják átverni a turistákat, ezért fontos, hogy határozottak legyünk. Hosszabb utak esetén az árak 3000 LL (tletta alf) vagy 4000 LL (dupla szolgáltatás) között változhatnak, amit előre kell egyeztetni.
A "service" taxik közlekednek, amelyek az utasok igényei szerint töltik meg az autót. Amikor egy ilyen taxi megáll és megkérdezi, hogy hova megyünk, ha az útvonal megfelel neki, akkor elvisz. Az utazások gyakran több személy számára történnek. Az ár általában 2000 LL (kb. 1 €) személyenként, és az árakat az utas beleegyezése nélkül nem változtathatják meg. Ezek a taxik meghatározott útvonalakon közlekednek, és ha nem oda tartanak, ahova szeretnénk menni, kérdezzük meg a sofőrt, hogyan lehet eljutni a célunkhoz. A taxik állami engedéllyel rendelkeznek, amit piros rendszámtábla jelöl, nem fehér, mint a normál autóknál. Néhány útvonal esetén a sofőrök dupla díjat kérhetnek, tehát 4000 LL-t. Ha biztosak szeretnénk lenni abban, hogy nem fizetünk dupla díjat, előre tisztázzuk, hogy egyetlen "service"-t kérünk.
Libanonban a közlekedés biztonságosnak mondható, persze tekintetbe véve a katonai ellenőrzőpontokon történő igazoltatások kényelmetlenségeit, és az autólopások kockázatait. Télen a hegyes vidékeken tartósan, de az ötszáz méter alatti magasságban is rövidebb ideig havas útburkolatra kell számolni. A közel-keleti országban a közlekedési állapotok erősen eltérnek az európaitól. Tömegközlekedés szinte nincs is. Az iránytaxiként közlekedő mikrobuszokat a külföldi turistáknak nem tanácsos használni kényelmi, higiéniai és főleg biztonsági okokból. Ráadásul menetrend, buszmegállók nincsenek, a járatok rettentőek és kiszámíthatatlanok. Viszont a taxik a városokon belül könnyen, elég olcsón használhatók.
A forgalmi viszonyok eléggé kaotikusak, a közlekedési szabályok betartásának egyszerűen nincs hagyománya. A legtöbb városi utcai nagyobb kereszteződésben rendőrök irányítják a forgalmat. Az utak állapota - főleg Bejrúton kívül - sok helyen rendkívül rossz, egyes hegyvidéki területeken csak négy kerék meghajtású terepjárókkal lehet biztonságosan közlekedni. A megengedett sebesség városon belül 50 km/h, főútvonalon, 90 km/h, autópályán 110 km/h, de ezt jellemzően nem tartják be, mindennaposak a városon belüli apróbb, autópályán a súlyosabb balesetek. A helyi közlekedési sajátosságok, és az utak zsúfoltsága miatt, csak helyismerettel bíró, tapasztalt és gyakorlattal rendelkezők részére tanácsos Libanonban gépkocsit vezetni.
A tengerparti városok között egyszerű tomegközlekedni (Byblos,Batroun,Tripoli,Tyre,Sidon), de a hegyekbe, a kisvárosokba Kell autó, illetve mondjuk Baalbek felé ha időközben mást is meg akarsz nézni. Bármikor találsz az utcán is taxit, akivel megegyezel az ában. Nagyon örülnek a helyiek ha bevételhez jutnak. (2022)
Ha be akarjuk járni az országot, akkor a tömegközlekedés nem ajánlott. A tengerparti régióban talán lehet közlekedni, de csak kisebb iránybuszok mennek, amivel néhány helyre tudunk csak eljutni, de a használatát nem ajánlották. Sok elszegényedett és menekült van az országban, akik csak így tudnak közlekedni és a buszok vezetői autóversenyzőknek képzelik magukat. Vasút nincs (szétbombázták a polgárháború alatt), pedig nagyon tudna lendíteni az országon.
Autót lehet bérelni, de ezeknek szép nagy zöld rendszáma van és már messziről lehet látni és vannak olyan területek, ahova a helyiek sem mernek bemenni mert veszélyes, ide bérelt autóval bemenni... ez itt nem vicces. A Google Maps sem működik mindenhol megbízhatóan és nagyon fontos a napi információ, merre szabad és merre nem szabad elindulni. Magunktól bementünk volna olyan helyre, amire a helyiek csak legyintettek és nevettek: Oda normális ember nem megy!- mondták.
Azt a megoldást választottuk, hogy egy taxit/sofőrt béreltünk. Ennek a költsége napi 60-140 dollár körül van mindennel együtt, tehát nem kellet extra szállást fizetni a sofőrnek ő minden este hazament, másnap reggel az aktuális szállásunkon felvett. Lehet alkudozni, de nekünk a biztonság volt a fontos és olyan taxist akartunk, akiről volt némi információnk. Szerencsére voltak olyan ENSZ-es ismerőseink, akik tudtak kontaktot adni és WhatsApp-on lebeszéltünk mindent. Jól jött a helyi vezető, aki nagyon figyelt ránk és ez nem hátrány, ha az ember Hezbollah-os területen kocsikázik. Ha valaki neki akar vágni, mindenképpen ezt a megoldást ajánljuk. Az autó nagy, kényelmes és tiszta, sofőrünk, Khalid pontos és kedves volt, sok helyi tippel segített, legjobb szívvel tudjuk ajánlani, ha valaki erre jár.
Egyébként az autóbérlés full biztosítással plusz tankolással sem maradt volna el nagyon sokkal ettől az összegtől, így egy olyan országban, ahol azért vannak tényleg olyan részek, ahova vakon nem nagyon kellene begurulni egy világító zöld rendszámos autóval, mi azt gondoljuk, hogy ez volt a legjobb döntés. Főleg, hogy ahogy az utánunk kiutazó Travellina is írja, a napi túrák is ilyen 100 dodó körül mozognak, ahol meg abszolút kötött az ember. (2022) FORRÁS
Libanonban a vendéglátóhelyeken általános a borravaló adása. A szolgáltatási díj gyakran már benne van a számlában, általában 10-15% között mozog, de ha ez nincs kiszámlázva, akkor illedelmes dolog körülbelül ugyanezt az összeget borravalóként hagyni. Ha a kiszolgálás különösen jó volt, a vendégek gyakran hagyják a borravalót ezen felül is, hogy kifejezzék elégedettségüket a szolgáltatással. Személyzet általában nagyon értékeli ezt a gesztust, mivel a borravaló jelentős részét képezi jövedelmüknek.
Libanon kifinomult konyhát ápol, amely a mezze vegetáriánus ételeitől, mint a tabouleh, a fattoush és a waraq ainab, a finom mártásokig, mint a hummusz és a moutabal terjed.
A libanoni grillezett ételek, mint a shish tawouq (grillezett csirke) – általában fokhagymával fogyasztva, a lahm mashwiye (grillezett hús), és a kafta (fűszeres darált hússal grillezve) szintén kötelező fogások.
A libanoni "gyorsételek" is kaphatók, mint például a shawarma szendvicsek, amelyeket útszéli boltokban kínálnak (más országokban dönert vagy Görögországban gyrosnak ismerik). A shawarma libanoni vékony kenyérbe tekerve készül. Különféle grillezett hús szendvicsek is elérhetők, sőt olyan dolgokat is szendvicsként kínálnak, mint a bárány vagy csirke lép, agy, bárány csontvelő vagy bárány herék.
A reggeli általában manaeesh-t tartalmaz, amely hajtogatott pizzához hasonlít, a leggyakoribb feltétek a zaatar (egy keverék tárkonyból, olívaolajból, szezámmagból), jebneh (sajt), vagy darált hús (ezt a változatot inkább lahm bi ajin néven ismerik).
Egy másik hagyományos reggeli étel a knefeh, egy speciális, panírozott sajttal készült étel, amelyet sűrű sziruppal tálalnak szezámmagos kenyérben. Ezt desszertként is szolgálják fel.
Libanon híres az arab édességeiről is, amelyeket a vezető éttermekben találhat meg. Tripoli városa azonban a libanoni édességek "fővárosának" számít, és néha még a "Lebanon édesség fővárosaként" is emlegetik.
A nemzetközi étteremláncok széles körben elterjedtek az országban. Az olasz, francia, kínai és japán konyhák, valamint a kávézóláncok (mint például a Starbucks, Dunkin' Donuts stb.) különösen népszerűek az országban, nagyobb koncentrációval Bejrútban és a főváros északi részén.
Bor
A libanoni borok nemzetközi hírnévnek örvendenek. A szőlőt már az ókor óta termesztik, és a szőlőültetvények, melyek nagy része a Bekaa-völgyben található, az alapot szolgáltatják az arak nevű nemzeti szesz lepárlásához, amely, mint az ouzo, ánizzsal ízesített és vízzel hígítva opálosodik. Az arak a hagyományos kísérője a mezének.
De a szőlőt hagyományosan bor készítésére is használták. Korábban ez főként édes fehérbor volt, azonban az első világháború után a francia mandátum alatt érkező katonák és adminisztrátorok igénye a vörösbor iránt növekedett, és nagy területeket ültettek be különösen Cinsault szőlővel. Az elmúlt 20 évben ezeket kiegészítették a legnépszerűbb nemzetközi fajtákkal, mint a Cabernet Sauvignon és a Chardonnay.
A borászatok gyakran kínálnak borkóstolót, és nagyon vendégszeretőek. A különleges, régimódi Chateau Musar borászat Ghazirban található, Bejrúttól északra 25 km-re, és a szőlőt Bekaa-völgyből szállítják be. Bekaában maga a borászatok között megtalálható a nagy Kefraya, a legrégebbi Ksara, a divatos új termelő, a Massaya Tanailban, és a Nakad Jdeitában, amely, mint a Musar, ragaszkodik a sajátosan régimódi megközelítéshez. A Kefraya a Nyugat-Bekaában található, ahol egy kellemes étterem is működik, és a környék gyönyörűen átszelhető.
A legpraktikusabb amerikai dollárt vinni a libanoni utazásunkra.
Libanonban továbbra is a világ egyik legmagasabb inflációja tapasztalható, bár a hivatalos adatokhoz ma már szinte lehetetlen viszonyítani, mert a mindennapi életben a „valós” árak teljesen mást mutatnak. Sok helyen nem írnak ki árakat, de ennek ellenére egyszer sem volt olyan érzésünk, hogy megpróbáltak volna ránk sózni valamit. A helyiek egy külön applikációt használnak a napi feketepiaci árfolyam követésére, mert ez számít tényleges viszonyítási alapnak. Helyi pénzt érdemes tartani az embernél, de a dollár továbbra is szinte mindenhol elfogadott. Bankkártyával fizetni viszont gyakorlatilag lehetetlen.
Meglepő volt, hogy az interneten található hivatalos árfolyamok teljesen eltérnek a valóságtól. Mi úgy készültünk, hogy a libanoni fontot nagyjából „négyszeresnek” kell tekinteni, aztán helyben derült ki, hogy inkább hatvannal kell számolni. A hivatalos USD–LBP ráta továbbra is irreálisan alacsony, miközben a feketepiaci dollárárfolyam 2025 elején nagyjából 26 000 körül mozog.
Az ATM-ekből lehet felvenni dollárt és libanoni fontot is, de 3,5–5% pluszköltséget ráraknak, így jobban jár az ember, ha eleve komolyabb mennyiségű készpénzzel érkezik. Emellett sok automata egyszerűen nem működik, és mindenhol szigorú limitek vannak. A legtöbb helyen egy alkalommal nagyjából 600 000 fontot engednek kivenni, ami csupán körülbelül 10 000 forintnyi összeg. A legmagasabb limit, amivel találkoztunk, 2 000 000 font volt – ez is csak nagyjából 32 000 forintnak felel meg. Ha az ember rászorul a készpénzfelvételre, gyakran kell ismételni.
A dollár váltására továbbra is ott vannak a déli részek jellegzetes utcai pénzváltói: műanyag székeken ülnek egy sorban, hatalmas kötegeket lobogtatnak, és hangosan kiabálják az aktuális árfolyamot. Meglepő módon teljesen korrektül váltanak – ha valaki egyáltalán kedvet érez hozzá, hogy ebbe belevágjon.
2025-ben Libanonban vásárolni egészen más élmény, mint a válság előtti időkben, és jó előre felkészülni arra, hogyan működnek ma az üzletek. A legtöbb kisebb boltban és utcai árusnál rugalmasan kezelik az árakat, ezért teljesen természetes, hogy a vásárlás inkább kedélyes egyezkedéssel kezdődik. Nem kell tolakodó alkudozásra gondolni, inkább arra, hogy a kiírt összeg sokszor csak viszonyítási pont, és érdemes rákérdezni a „végső árra”. A nagyobb szupermarketekben és bevásárlóközpontokban ezzel szemben minden fix áras, rendezett és kiszámítható – itt általában a minőség és a választék a hangsúlyos, bár az importtermékek ára sokszor magasabb a vártnál.
A kézműves termékek továbbra is Libanon egyik nagy erőssége: a rézművesek, fafaragók, szappankészítők és textilművesek árui valódi értéket képviselnek, és messze jobbak, mint a turistás szuvenírboltokban kapható, többnyire import holmik. Érdemes megfigyelni, hol vásárolnak a helyiek – a jó minőségű édes süteményeket, például a baklavát vagy a mamoult rendszerint azok a helyek készítik, ahol folyamatos a sor az ajtó előtt. Az élelmiszerpiacokon a szezon mindent meghatároz: a helyben termelt zöldség, gyümölcs és olívafélék nemcsak frissek és ízletesek, hanem a legjobb ár-érték arányt is ezek adják.
A luxuscikkek – ruhák, kozmetikumok, parfümök – viszont kifejezetten drágák, és sokszor lényegesen többe kerülnek, mint Európában. Ugyanez igaz sok műszaki termékre is: a gazdasági helyzet miatt rengeteg az illegális import vagy a felújított, „újként” árult áru, garanciát pedig ritkán kínálnak. Ha valaki komolyabb elektronikai eszközt szeretne vásárolni, jobban teszi, ha kizárólag megbízható üzletet választ, vagy inkább otthonról hoz mindent, amire szüksége lehet.
A nyitvatartás gyakran rugalmas, néha kiszámíthatatlan, különösen a kisebb üzleteknél: sokan később kezdenek, délutánra bezárnak, majd estére újra kinyitnak. Mindez a helyi valóság része, ahogy az is, hogy a szolgáltatások – legyen szó fodrászról, cipészről vagy szabóról – továbbra is kiváló ár-érték arányt kínálnak, és sokszor meglepően magas színvonalat.
Libanon, és különösen Bejrút, 2025-ben is megőrizte azt a hírnevét, amely szerint ez a Közel-Kelet egyik legpezsgőbb éjszakai városa. A bárok, klubok és zenés helyek általában késő estétől hajnalig tartanak nyitva, és sok olyan szórakozóhely működik, amely bármely nagyvárosban megállná a helyét. A nemzetközi DJ-ket és fellépőket vonzó klubok mellett rengeteg hangulatos bár, kisebb élőzenés hely és elegáns rooftop is várja a látogatókat, így az éjszakai élet igazi mozaikként terül el a város felett.
A belépési korhatár szinte mindenhol 18 év, néhány prémium helyen 21, és ezt rendszerint szigorúan ellenőrzik, ezért érdemes fényképes igazolványt vinni. Az öltözködés sokat számít: a bejrútiak híresek arról, hogy adnak a megjelenésre, és a legtöbb igényes hely is elvár egy bizonyos eleganciát. A férfiaknak általában inggel és zárt cipővel illik érkezni, a nőknek pedig csinos, összehangolt öltözet ajánlott – hétvégén különösen, amikor sok helyre egyszerűen nem engednek be sportos ruhában.
A borravaló továbbra is a bejrúti éjszakák természetes része: a pultosoknak és a felszolgálóknak illik adni, főleg ha az italokat az asztalnál szolgálják fel, vagy különösen figyelmesek. Bár a szórakozóhelyek többsége biztonságosnak számít, a megszokott óvatosság nem árt: érdemes figyelni az italunkra, kerülni az ismeretlenektől kapott felajánlásokat, és nem túlzásba vinni az alkoholt.
A zene sokszínű: a modern pop és az elektronikus tánczene éppúgy jelen van, mint az arab pop és a könnyedebb orientális ritmusok. A tánc a bejrúti éjszakák szinte kötelező eleme; itt természetes, hogy mindenki mozog, és a hangulat rendszerint hamar magával ragad.
Az éjszakai élet központjai továbbra is Mar Mikhaël és Gemmayze, amelyek egymás mellett húzódva apró bárok, klubok, teraszos kocsmák és művészi hangulatú helyek sűrű szövetét alkotják. Ezek a negyedek egyszerre modernek és bohémek, elegánsak és lezserek, és ideális terepet adnak annak, aki szeretne belemerülni Bejrút éjszakai ritmusába. A város vibráló energiája a mai napig magával ragadja mind a helyieket, mind az utazókat, és még a gazdasági válság okozta nehézségek sem tudták megtörni ezt az élénk, lüktető világot.
Bár sok külföldi látogató tart a széles körű erőszaktól és pusztítástól, amikor Libanonba érkezik, a libanoni polgárháború 1990-es befejezése óta az ország viszonylag békés maradt. A libanoniak többsége barátságos, és a legtöbb turista nem tapasztal problémákat. Mindazonáltal az Izraellel és Szíriával fenntartott feszültségek időnként kitörnek (de ezek általában Libanon déli részére korlátozódnak), ezért az utazóknak ajánlott független sajtót követniük az országban tartózkodás alatt.
Mint minden országban, bizonyos helyek meglátogatásakor előnyös, ha kísérővel van az ember. Általánosságban kerülni kell a Szíriával és Izraellel határos területek, valamint a palesztin és szíriai menekülttáborok közvetlen közelét.
Libanon bizonyos területei, például a Észak-Bekaa-i Arsal városa veszélyes lehet a turisták számára, mivel itt elrablások történtek külföldiek ellen váltságdíj céljából. Az 2010-es években Arsal ismert volt az ISIS sejtek tevékenységéről, amelyek a szomszédos Szíriában harcoltak, és néhányuk továbbra is működhet a területen. Ily módon általánosságban kerülni kell Arsal városát.
A háború vége óta Dél-Libanonban az Irán-barát síita Hezbollah milícia teljes mértékben uralja a mindennapi életet, gyakorlatilag nincs kormányzati vagy hadseregi jelenlét. Ezt a régiót „törvényen kívülinek” írták le. Kerülni kell a Hezbollah vagy Irán bármiféle kritizálását Dél-Libanonban, valamint Izrael, Szaúd-Arábia vagy a nyugati országok dicséretét, mivel komoly bajba kerülhet. Bár a helyiek sokan dühösek a Hezbollah politikai, gazdasági és polgári életben betöltött dominanciája miatt Dél-Libanonban, ne engedjen a düh csábításának, mivel politikai alkudozási eszközként használhatják, ha szerencsétlenül jár.
A látogatóknak mindig regisztrálniuk kellene a saját nagykövetségeiknél, amint belépnek Libanonba, és naprakészen kell tartaniuk magukat az országra vonatkozó utazási figyelmeztetésekkel kapcsolatban.
Hasznos telefonszámok:
Rendőrség: 112 vagy 911 vagy 999 (gyakori, hogy ha apróbb jogsértések, például zsebtolvajlás vagy szexuális zaklatás miatt hívják őket, nem jönnek).
Tűzoltóság: 175 (csak Bejrút metropolitán területén)
Polgári védelem: 125 (Bejrúton kívül)
Vöröskereszt (Orvosi válasz): 140
Információ: 1515
A Külügyminisztérium 2025-ben is fokozott biztonsági kockázatúnak minősíti Libanont, és bizonyos térségeket – például a Hezbollah befolyása alatt álló Baalbek környékét vagy a déli Türoszt – továbbra is a nem javasolt utazási célpontok közé sorolja. Ha kizárólag a hivatalos figyelmeztetést néztük volna, valószínűleg eszünkbe sem jut elindulni. De beszéltünk helyiekkel és olyan utazókkal, akik személyes tapasztalatból ismerték az országot, és végül útnak indultunk – utólag pedig nagyon örültünk, hogy nem riadtunk vissza.Libanonban az ember úgy érzi, hogy a történelem a szeme előtt formálódik. A politikai folyamatok, a felekezeti megosztottság és a társadalmi feszültségek mindennapos valóságot jelentenek. A lakosság keresztényekből, síitákból, szunnitákból és drúzokból álló, érzékeny egyensúlyra épül, amelyet tovább bonyolít a több százezer palesztin és szír menekült jelenléte. A déli országrész és az izraeli határ menti területek továbbra is korlátozottan látogathatók, belépni csak külön engedéllyel lehet, és nem véletlenül: a határ mentén időről időre előfordulnak fegyveres incidensek.
A Hezbollah jelenléte néhány régióban 2025-ben is meghatározó. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy a turistát közvetlen veszély fenyegeti, de ezekre a területekre tapasztalt helyi kísérő nélkül nem érdemes elindulni. A szír határ közeli térségek továbbra is érzékenyek: sok ott a rászoruló menekült, és vannak olyan zónák, ahol a mindennapi életet informális csoportok vagy csempészhálózatok határozzák meg. Ezeket az övezeteket a saját biztonság érdekében egyszerűen el kell kerülni.
Mindezek ellenére, ha az ember tájékozott, körültekintő, és tiszteletben tartja a helyi viszonyokat, Libanon látogatása ma is felejthetetlen élmény. Az ország összetettsége, történelmi mélysége és kulturális gazdagsága különleges atmoszférát teremt, amely a nehézségek ellenére is magával ragad.
Saját tapasztalataim alapján Libanont – és azon belül Bejrútot – 2025-ben is alapvetően biztonságosnak éreztem, feltéve hogy az ember tisztában van a helyi sajátosságokkal. A város utcáin sok a fegyveres katona és rendfenntartó, ami elsőre meghökkentő lehet, de aki járt már Izraelben vagy más, fokozott katonai jelenléttel bíró térségben, annak ez nem okoz meglepetést. Semmilyen atrocitás nem ért, igazoltatásra sem került sor, és a katonák jelenléte inkább megnyugtató, mint fenyegető.
Fotózni általában szabad, de érdemes körültekintőnek maradni, mert a város tele van olyan, kívülről ártalmatlannak tűnő épületekkel, amelyek valójában hivatalos vagy stratégiai funkciót töltenek be. Előfordult olyan helyzet, hogy egy díszes homlokzat lefotózása után egy katona odalépett, és udvariasan megkérte, hogy mutassam meg a képet. Soha nem volt ebből probléma: megnézte, bólintott, és minden további nélkül továbbengedett, nem kérte a törlést sem. Ez a fajta óvatos jelenlét jól tükrözi Libanon sajátos helyzetét: a hatóságok figyelnek, de a turistával alapvetően előzékenyek és segítőkészek.
Összességében, ha az ember tiszteletben tartja a helyi szabályokat, nem fotóz katonai objektumokat, és nem keveredik kényes helyzetekbe, a mindennapi városi lét Bejrútban 2025-ben is biztonságosnak és élhetőnek tűnik.
Amikor eldöntöttem, hogy belevágok a libanoni utazásba, próbáltam józan érvekkel csillapítani a saját aggodalmaimat. Az utolsó nagyobb merénylet óta már évek teltek el, és bár az izraeli határ környékén időnként előfordulnak lövöldözések, oda eleve nem terveztünk menni – legalábbis akkor még ezt gondoltam. A kíváncsiság azonban erősebb volt: régóta bosszantott, hogy Szíriát annak idején nem láttam, amikor még békés és biztonságos volt, és nem akartam még egy országot kihagyni csak félelemből.
A Külügyminisztérium 2025-ben is a Bekaa-völgyet sorolja a kerülendő térségek közé, elsősorban a felekezeti feszültségek és a határ közelsége miatt. Csakhogy éppen itt található Baalbek, Libanon egyik legnagyobb kulturális kincse és az ország talán legmegrázóbb történelmi élménye – még ha a „nagy durranás” ebben a kontextusban kissé félreérthetően is hangzik. A hivatalos figyelmeztetések ellenére végül nem tudtam ellenállni a vonzásának, és az utazás meghatározó részévé vált. Libanon esetében a józan elővigyázatosság és az egészséges kíváncsiság együtt adja meg a legjobb utazási élményt.
2025-re aktualizálva:
A magyar állampolgárok számára a Libanonban tartózkodás során fontos tudni, hogy Magyarország Nagykövetsége – Bejrút Bejrútban működik, elérhetőségei a következők:
Cím: Beirut, Sanayeh, Justinien utca, BAC épület, 9. emelet.
Telefon: +961 1 730 083 és +961 1 741 260.
E-mail: mission.bej@mfa.gov.hu
Ezenkívül a városi központtól távolabb, Szidón (Sidon) városában egy tiszteletbeli magyar konzul is elérhető: a címe Fransabank Building, Riad Solh Street, 1. emelet, P.O. Box 72, Szidón; telefon: +961 7 722 180/1/2; fax: 721-194; e-mail: akassar@dm.net.lb
2025-ben Libanonban továbbra is két nagy mobilszolgáltató működik, amelyek előre fizetett kártyákat kínálnak a látogatóknak. A rendszer egyszerű, de a szolgáltatások ára a régióhoz képest még mindig viszonylag magas, ezért érdemes előre átgondolni, mekkora adatkeretre lesz szükség.
Az egyik fő szolgáltató a Touch, amely kedvező belépőcsomagokat kínál turistáknak: a SIM-kártya ára körülbelül 15 dollárnak megfelelő összeg, és tartalmaz egy kisebb kezdőegyenleget, amelyből már lehet hívást indítani vagy adatcsomagot vásárolni. Az internetcsomagok alapára nagyjából 10 dollár körül kezdődik, amiért kisebb adatkeret jár, elegendő a navigációhoz, üzenetküldéshez és könnyed böngészéshez.
A másik nagy szolgáltató, az Alfa, hasonló előre fizetett rendszerrel működik. Többféle feltöltőkártyás csomag közül lehet választani, a legolcsóbb opciótól egészen a drágább, nagy adatkeretes megoldásokig. Az alapadatcsomag itt is körülbelül 10 dollárba kerül, ezért cserébe egy kisebb, hónapra érvényes keretet adnak, amely a legtöbb turista számára elegendő.
Mindkét szolgáltató lefedettsége jó a nagyvárosokban és a tengerparti településeken, a hegyvidéki vagy határ menti régiókban azonban lehetnek gyengébb szakaszok. A SIM-kártyák a repülőtéren, a bevásárlóközpontokban és a szolgáltatók saját üzleteiben szinte mindenhol beszerezhetők, és az aktiválás gyorsan megtörténik. A mobilinternet sebessége városokban kifejezetten használható, és 2025-ben az egyszerű turistaigényekhez – navigáció, közösségi oldalak, üzenetküldők – teljesen megfelelő.
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.