ÚTIKRITIKA.HU / Litvánia






Litvánia

Vilnius | Trakai | Kaunas | Siauliai | Strandolás |Kur-földnyelv| Fotóegyveleg

Trakai

Litván kiejtés kb. így: trákij

Közel 5 ezres lakosságú kisváros. Trakai közúton 28 kilométerre van Vilniustól, de közel egy óra autóval.

"A vonat 35 perc alatt ért Trakai-ra, ami annak a vonalnak a végállomása is egyben. Az állomás a tórendszer déli végében található, innen kellett végigsétálunk egy kb. 2500 méter hosszú félszigetszerűségen, melyen Trakai közigazgatási területe – tulajdonképpen maga a falu – található. Az út menti faházak egyébként különböző, vidám színekben pompáztak, az idő is szép volt, és ahogy közeledtünk a várhoz, egyre izgatottabb lettem. A tó közepén álló Trakai vára számomra Litvánia egyik legszebb és leginkább várt helye volt, a dolgozat megírása óta el akartam ide jönni. Egy olyan dolog, amely biztosan szerepelne a képzeletbeli bakancslistámon és amit mindenképpen látnom kell még az életem során. Ráadásul, amikor a Facebook-on láttam Linasról képeket, amiken egy lánnyal csónakot béreltek a tavon és körbeevezték a várat, elhatároztam, ha valaha eljutok ide, nem megyek haza csónakozás nélkül. Egyszer aztán feltűnt a házak között a vár, pontosan olyan volt a valóságban is, mint amilyennek a képek mutatták.

A csónakokat a legtöbb bérlőhelyen minimálisan egy órára lehetett kikölcsönözni, áruk 15 Lt-tól fölfele terjedt és minél hosszabb időre béreled ki, relatíve annál olcsóbb a díja. Mi kinéztünk egy szimpatikusnak tűnő csónakot (1 órára 10 Lt-ért). A kezdeti bénázás után ráéreztem a rögzített lapátokkal történő evezés mikéntjére és mihelyst beértünk a Galvė-tó közepére, megálltam és bámultam a várat. Olyan fantasztikus érzés volt, hogy majdnem három évvel a dolgozat után végül eljutottam oda, ahova Litvániában a leginkább el szerettem volna és az élmény pontosan olyan, amilyet mindig is elképzeltem." forrás

"Alig 25-30 km-re van Vilniustól. Három szépséges tó között, keskeny földnyelven helyezkedik el. A két kilométer hosszú városka maga is érdekes a tavak között, de az igazi attrakció a XIV. században épült piros téglás vár. Van egy Félszigetvár is a településen, de ennek csak romjai vannak meg. A piros téglás vár (Gediminas építtette) egy kis szigeten áll, fahídon lehet bemenni, ez a Szigetvár. Nem bíztak a tó védelmében az építők: vastag falak, felvonóhíd, vizesárok védte a központi lakótornyot. Számtalan udvar, melléképület zsúfolódik a várba, amely jelenleg Trakai Történeti Múzeum otthona. A vár története jellemző Litvániára: a Német Lovagrend ellen épült védelmül. Egy ideig a nagyhercegség központja volt, virágzó várossal a vár körül. A vár a XVII. században elvesztette jelentőségét, pusztulni kezdett - ja, ehhez hozzájárult az orosz hadsereg pusztítása is. A falak ledőltek, a termek beomlottak. A XIX. században a litván nemzettudat kialakulásával és a romantika előretörésével kezdtek el törődni a romokkal. A második világháború után újjáépítették, és múzeummá alakították. A nagy lendület persze 1990 után történt. Ma a litvánok ősi államiságuk jelképeként tisztelik. A vár, a városka a Trakai Történelmi Nemzeti Park része. Hatalmas tömegek keresik fel - persze ennek nagy szerepe van annak is, hogy közel a főváros, és a tavak kitűnő terepet biztosítanak a vitorlázásnak, csónakázásnak, pecázásnak, biciklizésnek. (2011)" forrás


"Litvániában rengeteg érdekes város van, de az egyik legszebb talán a Vilniustól alig 20 kilométerre található Trakai. Vonattal 38 perc alatt elérhető a fővárosból, a jegy oda-vissza 3 euróba (925 Ft) kerül.
Trakai egy hatalmas tórendszer területén, egy hosszúkás félszigeten terül el. Már a koraközépkorban beépítették jó védhetősége miatt, tele van régi faházakkal, melyek közül többet szépen fel is újítottak. A kis orosz ortodox templomba érdemes betérni. A város fő attrakciója a Galve-tó kis szigetén emelkedő vörös téglás vár. Már a partról impozáns látványt nyújt, de ha átkelünk a fából készült hidakon, és kifizetjük a kissé borsos áru belépőt, közelről is megcsodálhatjuk. Ha spórolni akarunk, elég, ha körbesétáljuk a várat a szigeten, ez sem mindennapi élmény. A vilniusi nyüzsgés után jólesik néhány kellemes órát eltölteni ezen a csendes, nyugodt helyen. (2015)" forrás


,, Nagyon népszerű a turisták körében. A balti országokban itt találkoztunk először tömeggel. A 6 eurós (1850 Ft) belépő is drágának számított a többi látnivalóhoz képest, ráadásul a kastély kiállítása nem volt kifejezetten érdekes.

A városka története viszont annál izgalmasabb. Igazi multikulti központ volt, a litvánokon kívül németek, oroszok, örmények is éltek itt. Sőt muszlimok is, a krími tatárok. De a legérdekesebb, hogy a fejedelem bagdadi zsidókból állította ki a testőrségét. Az ő leszármazottaik máig itt élnek, de mostanra alig százan maradtak." forrás

Kaunas

Litván kiejtése valahogy így: kaunász

585 ezres lakosságú nagyváros. Kaunas közúton 104 kilométerre van Vilniustól (73 km. autópálya), 1 óra 51 perc autózás. 

KAUNAS - TISZTELETBELI KONZULÁTUS

  • Cím: Tickeviciu g. 14, 3000 Kaunas - Lithuania
  • Telefon: +370-37-337-908
  • Mobil: +370-68-613-523
  • Fax: +370-37-337-909
  • Tiszteletbeli konzul: Jocionisné Mészáros Ilona
  • E-mail: ilona@imlitex.lt

"A reptéri busz tartogatta egyébként az első kellemes élményt a litván emberekkel kapcsolatban: amikor még a sofőr nem volt a buszban, egy lánytól kérdeztem meg angolul, hogy érvényes-e az ISIC kártya és van-e diákjegy. A lány rendkívül segítőkész volt, elmondta a fenti tudnivalókat, majd az út során – amikor megkérdeztem, hol, melyik megállóban érdemes leszállni, ha a központot szeretnénk látni – elkérte az útikönyvemet, amiben korábban Kaunas térképét bújtam. A barátjával elég hosszan nézegették, majd odajött hozzánk és azt javasolta, hogy a Laisvės Alėja útnál szálljunk le, mert az egy szép sugárút, a végén egy keleti-ortodox templommal (Szent Mihály templom). Említett továbbá egy helyet, ami az út közepe táján van, ahol lehet „Spurgin”-t kapni, amit mindenképpen próbáljunk ki, mert nagyon népszerű a fiatalok, diákok körében. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy valami igazi litván sütiszerűség lehet. A Spurgin helyet végül megtaláltuk, de mivel még nem voltunk éhesek, megbeszéltük, hogy visszafelé fogunk betérni.

Elsétáltunk egészen az ortodox templomig (a templom melletti téren volt egészen rémisztő ragyás bőrű Krisztus-pózban álló szobor, ami egy litván diáknak állított emléket, aki 1972-ban a szovjet hatalom elleni tiltakozásul felgyújtotta magát). Megkerülve ezt a részt, egy kevésbé szép részre értünk ki, s Zsuzsi arcán már kezdtem a csalódottság első jeleit felfedezni. Ráadásul ezt követően sikerült kiérnünk egy részre, ami félig építési terület, félig parkoló volt, s egyértelműen nem tartozott a látványosságok közé. Ez már tényleg kezdett kínossá válni, úgyhogy mint aki teljes mértékig tisztában van a jelenlegi helyzettel, az iránnyal és a távolságokkal, próbáltam nyugodt maradni, és ezt mutatni Zsuzsinak is.

Végül ha már egy bevásárlóközpontot sodort elénk az élet, bementünk pisilni és vizet venni. A mentes ásványvizek polcai előtt állva (és a legjobb ár/érték arányú egyedet keresve) egy kora harmincas éveiben járó litván nő lépett oda hozzánk, és szép angolsággal azt javasolta, hogy „válasszuk a Neptunast, mert nagyon jó és ez a legnépszerűbb ásványvíz Litvániában”. Annyira meglepődtem a nő kedvességén, hogy akár fekete penészdarabok is úszhattak volna a palackban, akkor is azt választottam volna. Beálltunk a pénztárba, majd jött az új döbbenet: az előttünk álló néni éppen két Mogyi szotyis zacskót rakott a kosarából a szalagra. Lehet, hogy engem túlságosan könnyű boldoggá tenni ilyen dolgokkal, de már ekkor úgy gondoltam, hogy Litvánia nem volt rossz választás. Ráadásul a víz tényleg nagyon finom volt!

Végül némi trolizás és sétálás után elkeveredtünk a Vilniaus gatvė-hoz, ami Kaunas óvárosán átvezető szép, macskaköves sétálóutca. E mentén található a Péter és Pál Katedrális (vörös téglatemplom), s érhetünk ki a főtérre, ahol a Városháza, Szentháromság-templom és a Gyógyszertár Múzeum is található. Szegény Zsuzsi itt már nagyon szenvedett a nehéz táskától, a fáradtságtól, úgyhogy felajánlottam neki, hogy átrakhatja hozzám a négy almáját, kap hátmasszást, de szerintem nem segített rajta kellő mértékben. Jesszusom mi lett volna, ha még a feladott poggyászt is cipelte volna...

A főtér után már csak gyakorlatilag a kaunasi Vár volt hátra, mint látványosság, hála égnek, csak két utcára volt a tértől. A Várból nem maradt túl sok, csak egy bástya és egy keskeny támfal, ráadásul ezek is fel voltak állványozva. Zsuzsi leült kivenni a kontaktlencséjét az egyik padra, ezalatt én kimentem a Neris (Kaunas két folyója közül az egyik) partjára fotózni." forrás

"Finnország után az árak nagyon frissítően hatottak ránk. Az ország olcsóbb, mint Magyarország, de az életszínvonal is alacsonyabb. Nagyon látszik, hogy nem csak az idő, hanem a kommunizmus is itt hagyta a vasfogát. Sugárzik a városból ez a "kosz". Érezhető Oroszország közelsége, és itt nem az európai Moszkvát, vagy a stockholmi színvonalon levő Szentpétervárt értem, hanem az összes többi, igazi Oroszországot. Néhány helyivel váltunk néhány szót, mindenki azt kérdezi, hogy miért vagyunk itt ebben a szürke városban. Jó kérdés. Mert olcsó volt idejönni. Este elmentünk a házigazdával egy pubba, ahol saját sört főznek. Vagy hat félét. Megkóstoltunk egyet-egyet, néztük közben a hoki edzést, mi inkább sör korcsolyáztunk, majd a lakásban francia bort ízlelgetve megnéztünk egy filmet. Másnap indiai fűszerezésű zöldséges kaja várt minket, lenyűgözően finom volt. Ettünk egy kis hajdinát és kását, majd vallási útra indultunk.

Első állomás: modern keresztény templom, aminek a tetejéről messzire ellátni a város felett. Ezt Krisnás ebéd követte, a földön ülve fogyasztottam el a finom elemózsiát, ahogy a többiek is tették. Barátságos hangulat vett körbe. Aztán zsidó templomba próbáltunk bejutni sikertelenül, majd hasonlóképpen követte ezt egy ortodox templom és egy muzulmán mecset is. Közben pedig az Ördög Múzeumot is megnéztük belülről. Elég sokat sikerült sétálni és már esteledett, így az irányt a lakás felé vettük. A trolikhoz és buszokhoz előjelző rendszer van kiépítve a legtöbb megállóban, ami elég jó segítség, de a mi esetünkben egy busznak el kellett tűnnie a térből, legalábbis nem érkezett meg oda, ahol mi vártuk. Így kicsit sietősebben, de a hazatérés után összepakoltunk, kocsival ki a vasútállomásra, majd felszálltunk a régi orosz vonatra, az elektricskára. A sötétben a kilátás olyan volt, mintha folyamatosan alagútban mentünk volna. Búcsút vettünk Kaunastól néhány napra. (2011)" forrás

"Kaunas Litvánia második legnagyobb városa. Főváros a két világháború közötti független időben volt. Ma csendes városka (legalábbis az óváros), bár látnivalóban bővelkedik. Azonnal szembetűnnek a templomtornyok. A Neumas partján áll a szépséges Vytautas-templom. Gyönyörű téglagótika, belsejében viszont modern freskók (Kaunast állítólag tizennégyszer rombolták le). A közelében áll a Perkunas-ház, valaha kereskedőház volt, ma múzeum van benne. Homlokzata lángoló gótika, a téglákat a mintához külön gyártották egyenként. Ingyenes, vagy pontosabban senki nem kért tőlem pénzt. A földszinten a kereskedőházhoz tartozó emlékek, az emeleten Mickiewicznek szentelt emlékszoba van, mert itt tanított a szomszédos jezsuita iskolában. Nevét a tatarozáskor talált ősi viharisten szobrocskáról kapta.

Innen néhány perc a főtér. A legszebb torony itt a városházáé. Fehéren magasodik a tér közepén, árnyas fák közt. A toronyhoz képest kicsiny a városháza, inkább hasonlít templomhoz, mint városházához. Aljából nyílik a Kerámia Múzeum. A téren áll a jezsuiták kéttornyú Szt. Ferenc-temploma. Ez járt legrosszabbul a szovjet időkben: a kriptájában szaunát működtettek. A tér másik oldalán frissen felújított, piros cseréptetős, reneszánsz Szentlélek templom vonja magára a figyelmet. A teret kedves régi házak veszik körül. Az egyikben van az információs iroda. A Főtérből kiinduló Vilniaus gatvé elején egytornyú, piros téglás templom áll, szép gótikus ablakokkal, de pazar barokk belsővel. Ez a Szent Péter és Pál-székesegyház. A sétálóutcaként működő Vilniaus gatvén egymást követik a gótikus kereskedőházak. Sok kiülős étterem, kávézó között rengeteg turista, ez az óváros legnyüzsgőbb része. Este a két litván ismerősömmel, Simonaval és Aquilevel mentünk fel a városba. Több litván sört is megkóstoltam. Nagy az éjszakai élet is a városban. Mire visszaértünk, már hulla fáradtak voltunk. Másnap reggel Kaunas mellett mentünk el egy skanzenbe. Ez Litvánia négy régióját mutatja be. A különböző építészeti megoldásokat, stílusokat. (2011)" forrás


,, Kaunas nem olyan nagy, mint Vilnius, legalábbis a belváros nem. Helyes kis házak, egy régi vár és templomok, kb ennyi.

Egy fontos kérdésre itt megkaptam a választ, mégpedig, hogy a szovjetek minek építettek 6 sávos utakat a városok közepén. Hát a szesz miatt! Amikor látod, hogy a talajrészeg fasziknak a négysávos utak már keskenyek lennének, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy az oroszok nem voltak hülyék. Amúgy csak arra nem gondoltak, hogy kanyart sem nagyon kellett volna építeni, mert a buszon egy forma egy enyhébb fordulásnál kiesett a székéből, de ez itt mindennapos lehet, mert senki még csak oda sem nézett. Még van mit tanulnunk magyaroknak." forrás


Siauliai

281 ezres nagyváros, ami közúton 213 kilométerre van Vilniustól (120 km autópályán), menetidő 2 óra 50 perc.

Kiejtése: sóléj

"A Vilnius-Klaipeda expressz vonat, mivel mentünk szebb és kényelmesebb volt bármely hazai InterCity-nél. Kb. 2 és fél óra után érkeztünk Šiauliai-be (ejtsd: 'söléjj'), ami Litvánia negyedik legnagyobb városa Vilnius, Kaunas és Klaipėda után. Túl sok látnivaló nincs – csak pár templom, Biciklimúzeum és Macskamúzeum, utóbbiban állítólag macskamintás vagy macskaformájú tárgyak vannak összegyűjtve a világ több pontjáról. Mi azonban csak a buszpályaudvarig sétáltunk el, ahol buszt néztünk a Keresztek Hegyéig.

Nemcsak külön kis menetrendet kaptunk a Keresztek Hegyéig közlekedő buszjáratról, de a legközelebbi busz alig 5 perc múlva már indult is. Šiauliai-tól kb. 15 percnyi buszútra (1,2 Lt), egy nagy semmi közepén, a Domantai megállónál tett le minket a busz. A sofőr rendes volt, hogy szólt nekünk, mert nem jöttünk volna rá, hogy itt kellene leszállni. A Keresztek Hegyének se híre, se hamva, egyedül egy tehenét fejő nőt látni a mező közepén. A keresztúton elindultunk a főúttal merőlegesen, abba az irányba, amerre a tábla jelezte a Keresztek Hegyét. Az út kisebb dombra át halad, aminek a tetejéről már lehetett látni a kereszteket.

A Keresztek Hegyének (Kryžių kalnas) a története 1831-es, orosz cári hatalom elleni felkelésig nyúlik vissza, amikor is a mélyen katolikus litvánok tiltakozásul az elnyomás ellen elkezdtek kereszteket hordani egy kisebb dombra, Šiauliai-tól nem messze. A 19. század végére már 150 hatalmas kereszt állt, az I. világháború kezdetére már több, mint 200, és a számuk folyamatosan nőtt. A dolgok akkor gyorsultak fel, amikor a szovjetek 1940-ben elfoglalták Litvániát. A vallástagadó szovjet hatalom fölösleges vallási szimbólumnak tekintette a Keresztek Hegyét, ezért 1961-ben ledózerolták a kb. 30 ezer keresztet. Ez nem szegte a litvánok kedvét, még több keresztet vittek a korábbiak helyére, válaszul a szovjetek még kétszer ledózerolták a hegyet, de mivel a keresztek ezután is csak szaporodtak, a végén már hagyták az egészet a fenébe. Napjainkban kb. 250-300 ezer kereszt lehet a Keresztek Hegyén.

Az úton a hegy felé van egy információs központ, ahol lehet szuveníreket, képeslapokat és persze kereszteket is venni. Belépő nincs, az egész hegy egy főút mentén, teljesen szabadon fekszik. Embere válogatja, hogy kire milyen hatást gyakorol az egész: Zsuzsi inkább nyomasztónak találta, míg én inkább felemelőnek. Hithű ateistaként, én egy kis nép megalkuvást nem tűrő, kitartó, mégis békés tiltakozását láttam az egészben, akik megtalálták a módját, hogy valamilyen formában mégis fityiszt mutassanak a nagy Szovjetuniónak. Ez az én véleményem, nekem ezt adta a hely, s úgy gondolom, aki Litvániában jár, legyen vallásos vagy nem vallásos, nem szabad ezt kihagynia, mert mindenki más mondanivalót találhat benne." forrás


Klaipéda

litván kiejtés kb: kléjpédá

Klaipéda a balti ország északnyugati sarkában fekvő kikötőváros, Litvánia harmadik legnagyobb városa, közel 160 ezer lakossal. Óceánjáró hajók egyik kedvelt kikötője.Nem szokványos város, mivel egyelőre egyáltalán nincs sétálóutcája és az óvárosban nincsenek boltokkal teli utcák. Folyamatban van e helyzet megváltoztatása. A helyiek most még a városmagon kívüli bevásárlóközpontokban végzik a nagyobb vásárlásokat.

Litvánia lakosságának kevesebb mint 6 százaléka orosz nemzetiségű. Vilniuson kívül éppen Klaipédia az a litván város, ahol az országos átlaghoz képest nagyobb az orooszok aránya.

,, Klaipéda történelmi óvárosa ma is viseli a majd 700 éves germán hatást. Deszkákkal erősített házai bárhol állhatnának a mai Németország területén. Az óváros egyik legszebb épülete a neoklasszicista színház.

A város további két érdekessége egy-egy hajdani erődítmény. A 13. században emelt, majd a 19. században jórészt elpusztult memelburgi erődítmény feltárás alatt lévő romjai ma már újra megtekinthetőek.

A legnagyobb látványosság pedig a Kopgalisban, a Klaipédával szemben a Kur-öblöt határoló majd 100 km hosszú homokdűnén elhelyezkedő Litván Tengerészeti Múzeum. A múzeumot az egykori poroszok emelte Vilmos-erődben létesítették. Egyaránt bemutatja a Balti-tenger élővilágát és a litván tengerészeti múltat. Klaipéda központjából rövid hajóúttal közelíthető meg.

Pikáns részlete a város modern kori történelmének, hogy ma a Memel-vidéket Kis-Litvánia néven emlegetik, hivatalosan középkori forrásokra hivatkozva. A turisták jó részét pedig az egykori lakóhelyüket felkereső németek adják, annak ellenére, hogy jószerivel a környéknek már nincs német nyelvű lakosa." forrás

Strandolás

Palanga beach

Dívány.hu: Nézegessen litván strandolókat (Ajánlott link)

Kur-földnyelv

,, A Kurföldi-túrzás homokos strandjaira tűlevelű erdőkön át vezető szűk ösvényeken az embernek egészen olyan érzése van, mintha valami mediterrán tengerparton lenne. De most már tényleg nem akarok még egy európai régiót belekeverni a Baltikumba, pláne, hogy a 10-15 fokos hőmérsékletkülönbségtől is el kellene hozzá tekinteni. Errefelé augusztus elején is csak a napon van melegebb 25 foknál, a tenger vize pedig mindig 20 fok alatt marad.

A tenger azonban hidegen is tenger, és az ember gyorsan ráébred, hogy a posztszovjet ország tengerparttal mindig jobb, mint a posztszovjet ország tengerpart nélkül. Még akkor is, ha a Balti-tenger hideg, ráadásul alacsony oxigéntartalmának köszönhetően szegényes az élővilága is, úgyhogy az olyan szívósabb halakon túl, mint a hering- és angolnafélék senki ne számítson komolyabb herkentyűkre. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

Rundale kastély - hunyorgat a magyar

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon