ÚTIKRITIKA.HU / Litvánia

A vonat nagyjából 35 perc alatt ért Trakaiba, amely ezen a vasútvonalon a végállomás. Az állomás a tórendszer déli végén található, innen egy körülbelül 2,5 kilométer hosszú, félszigetszerű sétányon haladtunk végig, amelyen Trakai települése, maga a falu terül el. Az út mentén színes, vidám hangulatot árasztó faházak sorakoztak, az időjárás pedig kedvezett a sétának. Ahogy közeledtünk a vár felé, egyre nagyobb lett az izgatottságom: a tó közepén álló Trakai vára számomra Litvánia egyik legkülönlegesebb és leginkább várt látnivalója volt. Már régóta dédelgetett álmom volt eljutni ide, hiszen mindig is bakancslistás helyszínként tartottam számon. Azóta, hogy láttam egy fotót, amin barátok csónakkal körbeevezték a várat, elhatároztam, hogy ha egyszer eljutok ide, én sem hagyom ki ezt az élményt. Végül a házak között feltűnt a vár látványa, és pontosan olyan lenyűgöző volt élőben, mint ahogyan elképzeltem.

A csónakbérlés legtöbb helyen legalább egy órára lehetséges, az árak 5 eurótól indulnak, és minél hosszabb időre bérel az ember, arányosan annál kedvezőbb a díj. Mi választottunk egy szimpatikus csónakot, és a kezdeti bizonytalankodás után hamar belejöttem az evezésbe. Amikor a Galvė-tó közepére értünk, megálltam, és csak gyönyörködtem a vár látványában. Felejthetetlen érzés volt átélni azt, amiről annyiszor álmodoztam, és az élmény pontosan olyan csodás lett, ahogyan mindig is reméltem.

A leglenyűgözőbb példája Litvánia egykori nagyságának Trakai, egy varázslatos hely, amely tökéletesen tükrözi az ország gazdagságát, és minden sarkon érezhető a karaita nép misztikus hatása. Felesleges lenne szavakat pazarolni arra, milyen tiszta, ízléses, élhető, barátságos és kellemes – ha erre jársz, mindenképp megér egy egynapos kirándulást. (K. A, 2025)

Elter Karcsi fotója

Trakai alig 25-30 kilométerre fekszik Vilniustól, három festői tó között, egy keskeny földnyelven. A két kilométer hosszú település önmagában is érdekes látványt nyújt a tavak ölelésében, de a legnagyobb vonzereje a XIV. században emelt, vörös téglás vár. Bár található itt egy úgynevezett Félszigetvár is, abból már csak romok maradtak fenn. A híres Szigetvár, amelyet Gediminas építtetett, egy kis szigeten áll, és egy fahídon keresztül lehet megközelíteni. Az építők nem bízták magukat csupán a tó nyújtotta védelemre: vastag falak, felvonóhíd és vizesárok óvta a központi lakótornyot. A várban több udvar és melléképület zsúfolódik össze, és ma a Trakai Történeti Múzeumnak ad otthont. A vár története jól tükrözi Litvánia sorsát: a Német Lovagrend ellen épült védelmi célból, és egy ideig a nagyhercegség központja volt, virágzó várossal körülötte. A XVII. századtól kezdve a vár elvesztette jelentőségét és pusztulásnak indult, amit az orosz hadsereg dúlása is súlyosbított. A romokra a XIX. században irányult újra figyelem, a litván nemzettudat erősödése és a romantika hatására. A második világháború után kezdték újjáépíteni, múzeummá alakították, és a helyreállítás lendülete különösen a függetlenedés után kapott új erőre. Ma a várat Litvánia ősi államiságának jelképének tekintik. Trakai a Történelmi Nemzeti Park része, és hatalmas látogatottságnak örvend, ami nemcsak a főváros közelségének köszönhető, hanem annak is, hogy a tavak kiváló lehetőséget kínálnak vitorlázásra, csónakázásra, horgászásra és kerékpározásra.

Litvániában számos érdekes város található, de az egyik legszebb kétségtelenül Trakai, amely mindössze 20 kilométerre fekszik Vilniustól. A város könnyen megközelíthető vonattal, az út csupán 38 percet vesz igénybe, és egy retúrjegy nagyjából 5 euróba kerül. Trakai egy gyönyörű tórendszer közepén, egy hosszúkás félszigeten terül el, és már a koraközépkorban is lakott volt, köszönhetően stratégiai elhelyezkedésének. A városban sok régi faház található, amelyek közül több gondosan fel lett újítva, megőrizve a történelmi hangulatot. Érdemes betérni a kis orosz ortodox templomba is, amely különleges atmoszférát áraszt.

A legfőbb látnivaló azonban a Galve-tó kis szigetén magasodó vörös téglás vár, amely már a partról nézve is lenyűgöző látványt nyújt. A fából készült hidakon átkelve és a belépőt megfizetve a várat közelről is megcsodálhatjuk, de ha spórolni szeretnénk, érdemes körbesétálni a szigeten, hiszen így is egyedi élményben lesz részünk. A vilniusi nyüzsgés után Trakai nyugodt, békés hangulata tökéletes helyszín néhány kellemes óra eltöltéséhez.

Trakai rendkívül népszerű a turisták körében, és a balti országokban itt találkoztunk először igazán nagy tömegekkel. A 6 eurós belépőjegy viszonylag magasnak számít más látnivalókhoz képest, különösen, mivel a kastély kiállításai nem nyújtottak kimagasló élményt.

A város története azonban rendkívül izgalmas. Trakai a történelem során igazi multikulturális központ volt, ahol nemcsak litvánok, hanem németek, oroszok és örmények is éltek. Sőt, muszlim közösségek is jelen voltak, főként krími tatárok formájában. A város egyik legérdekesebb történelmi részlete, hogy a fejedelem bagdadi zsidókból állította ki testőrségét. Bár ma már csak alig százan maradtak közülük, leszármazottaik a mai napig itt élnek, őrizve a város különleges kulturális örökségét.

Kaunas

Itt olvasható külön tartalom: https://utikritika.hu/litvania/kaunas

Siauliai

281 ezres nagyváros, ami közúton 213 kilométerre van Vilniustól (120 km autópályán), menetidő 2 óra 50 perc.

Kiejtése: sóléj

A Vilnius és Klaipėda között közlekedő expresszvonat, amellyel utaztunk, minden szempontból szebb és kényelmesebb volt, mint bármely hazai InterCity. Körülbelül két és fél óra alatt értünk Šiauliai-ba, Litvánia negyedik legnagyobb városába. Bár maga a város kevés látnivalót kínál – néhány templomot, egy biciklimúzeumot és egy macskamúzeumot –, a legtöbben a Keresztek Hegye miatt érkeznek ide. A buszpályaudvarnál hamar sikerült buszt találnunk, amely pár percen belül indult, és körülbelül negyedóra alatt elvitt minket a Domantai megállóig, a semmi közepére. A sofőr figyelmeztetett, hogy itt kell leszállnunk, mert magunktól nem jöttünk volna rá. A Keresztek Hegye innen még nem látszott, csak egy asszony tehenet fejett a mezőn. A tábla irányát követve elindultunk a domb felé, amelynek tetejéről végre feltűntek a kereszteket. A Keresztek Hegyének története az 1831-es orosz cári elnyomás elleni felkelésig nyúlik vissza, amikor tiltakozásul kereszteket kezdtek felállítani ezen a helyen. A szovjet időkben a keresztek ezreit többször ledózerolták, de a litvánok újra és újra visszavitték őket, mígnem a hatalom végül feladta az értelmetlen rombolást. Ma már több százezer kereszt áll a hegyen, és a hely szabadon látogatható. Az információs központban szuvenírek, képeslapok és kereszték vásárolhatók. A hely hangulata mindenkire másképp hat: van, aki nyomasztónak érzi, másokat felemel. Én inkább a békés, kitartó ellenállás jelképét láttam benne, és úgy gondolom, aki Litvániában jár, nem hagyhatja ki ezt az élményt.

R. Gyuri fotói

Klaipéda

litván kiejtés kb: kléjpédá

Klaipéda a balti ország északnyugati sarkában fekvő kikötőváros, Litvánia harmadik legnagyobb városa, közel 160 ezer lakossal. Óceánjáró hajók egyik kedvelt kikötője.Nem szokványos város, mivel egyelőre egyáltalán nincs sétálóutcája és az óvárosban nincsenek boltokkal teli utcák. Folyamatban van e helyzet megváltoztatása. A helyiek most még a városmagon kívüli bevásárlóközpontokban végzik a nagyobb vásárlásokat.

Litvánia lakosságának kevesebb mint 6 százaléka orosz nemzetiségű. Vilniuson kívül éppen Klaipédia az a litván város, ahol az országos átlaghoz képest nagyobb az orooszok aránya.

Klaipėda óvárosa ma is őrzi a csaknem hétszáz éves germán hatás nyomait, amit a deszkákkal megerősített házak látványa idéz fel, mintha csak Németország valamelyik városában járnánk. Az óváros egyik legszebb épülete a neoklasszicista színház, amely ma is meghatározza a város arculatát. Két hajdani erődítmény is különleges látnivalót kínál. A 13. században épült, majd a 19. században jórészt elpusztult memelburgi erőd romjai ma már feltárva várják a látogatókat. A legnagyobb attrakció azonban a Kopgalisban található Litván Tengerészeti Múzeum, amely a Kur-öblöt határoló, mintegy 100 kilométer hosszú homokdűnére épült. A múzeumot az egykori Vilmos-erőd falai között rendezték be, és a Balti-tenger élővilágát, valamint Litvánia tengerészeti örökségét mutatja be. Klaipėda központjából hajóval könnyen megközelíthető ez a látványosság. Érdekesség, hogy a környéket ma Kis-Litvánia néven emlegetik, történelmi forrásokra hivatkozva. A látogatók között sokan vannak olyan németek, akik őseik egykori otthonát keresik fel, noha a térségben már szinte nincsenek német anyanyelvű lakosok. A város gazdag múltja és különleges építészete miatt mindenképp megér egy kirándulást.

Strandolás

Dívány.hu: Nézegessen litván strandolókat (Ajánlott link)

Kur-földnyelv

A Kurföldi-túrzás homokos strandjaira szűk, tűlevelű erdőkön át vezető ösvényeken juthatunk el, ahol az embernek szinte mediterrán hangulata támad. Persze a Balti-tenger partján járva ehhez el kell tekintenünk a jóval hűvösebb időjárástól is, hiszen itt még augusztus elején is ritka, hogy 25 fok fölé emelkedjen a hőmérséklet, és a tenger vize szinte sosem melegszik 20 fok fölé. Ennek ellenére a tenger az tenger, és hamar rájövünk: egy posztszovjet ország tengerparttal mindig vonzóbb, mint tengerpart nélkül. Még akkor is, ha a Balti-tenger hideg vize és alacsony oxigéntartalma miatt kevésbé gazdag élővilággal bír. Aki ide látogat, ne számítson különleges tengeri finomságokra, hiszen főként a hering- és angolnafélék képviselik az itteni állatvilágot. Mindez azonban mit sem von le a hely nyugodt, természetközeli varázsából. A Kurföldi-túrzás így is különleges úti cél, ahol a tengerparti séták és az érintetlen természet élménye dominál.