ÚTIKRITIKA.HU / London










London

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Multikulti | Londoniak | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

Földrajz

London légvonalban 1450 kilométer távolságban van Budapesttől. Az Egyesült Királyság 8 közigazgatási területe közül a legjelentősebb Délkelet-Anglia, Nagy London (Greater London) központtal, mely utóbbi önmagában is önálló, megyei jogú közigazgatási egység, - bár méreteit és kultúráját tekintve, akár önálló mini állam is lehetne. Ez a hatalmas paca az ország térképén egy 32 városrészből álló konglomerátum, melynek összetevői egykor különálló városok és falvak voltak. Ezek sajátosságaikat a mai napig megőrizték, annak ellenére, hogy a Claudius császár által alapított, folyamatosan terjeszkedő Londinium mindent magába olvasztott a környezetében.

A mai London, a maga 1600 négyzetkilométerével a világ egyik legnagyobb kiterjedésű városa; 2x akkora, mint New York, 6x akkora, mint Párizs. A világ legnagyobb körgyűrűje, az M25 öleli át. Fő folyója a Temze, mely nélkül London nem létezne. Fejlődésére mindig nagy hatással volt és a mai napig fontos szerepelt tölt be a város életében. Teljes hosszában hajózható; közvetlen kapcsolatot biztosít a tengerrel. A települést északi és déli részre osztja, melyeket közel 30 híddal kötöttek össze. Londonnak a központja 2 fő részre különül: a Cityre, az egykori városmagra, amely ma a kereskedelmi-, illetve a Westminsterre, amely a kormányzati negyed. A legtöbb nevezetesség az utóbbiban található. London a 8,1 milliós lakosságával az Európai Unió legnépesebb városa. A vonzáskörzetével együtt (London Metropolitan Region) a lakosság 12 és 14 millió közöttire becsülhető.

Időjárás és éghajlat

A londoni időjárás kiszámíthatatlan. Ahogy mondani szokás: a londoni ember mindig visz magával esernyőt és napszemüveget is. Szerencsére nincs az időjárásnak olyan szélsősége, ami komolyan akadályozná a turistát a városlátogatásban. Nagy-Britanniát, így Londont is, a közhit a köd és az eső hazájának tartja. A valóságban azonban csak bizonyos mértékig érdemlik ki ezt a barátságtalan jelzőt.

A szigetek időjárásának alakításában nagy szerepet játszik Földünk legfontosabb áramlata, a Golf-áramlat, melynek hatására itt az éves középhőmérséklet 7-8 Celsius-fokkal magasabb, mint az illető szélességi körnek a teljes Földre vonatkozó átlaga. Ez a pozitív hőmérsékleti eltérés különösen télen feltűnő, ami a tartós hó és a kemény telek ritkaságában mutatkozik meg. Londonban a nyár viszont cserébe hűvösebb, szelesebb és borongósabb, mint a kontinensen, ám júliusban és augusztusban volt már példa 30 fok feletti hőségre is. Az idei nyár ugyan nagyon szeszélyes és szokatlanul csapadékos volt, míg jó pár éve például akkora volt a kánikula, hogy a londoni parkokban kiégett a fű, ami nagy tragédiát jelentett, hiszen a pedáns gyep az angolok egyik büszkesége.

Többek között a Golf-áramlat-nak köszönhető az ország egyedülálló növényzete is, mivel a jótékony melegítő hatása következtében szinte soha nem csökken 0 Celsius-fok alá a hőmérséklet, ezért megmaradnak azok a fajok is, melyek főleg a mediterrán térségre jellemzőek. Így sokan meglepődnek, amikor szembe találkoznak egy pálmafával. A detektívregényekből is jól ismert, híres ködöt pedig – az éghajlati jellemzőkkel együtt – a szigetcsoport fekvése magyarázza. Kevesen tudják, hogy a szmog szó Londonból származik. Onnan ered, hogy régen akkora volt a füst (smoke) és a köd (fog) a városban, hogy a kettő elválaszthatatlanná vált egymástól, így a két szót is egyszerűen összevonták (smoke + fog = smog). Abban az időben, ha a világ bármely táján egy Londonban játszódó darabot kívántak színpadra vinni, díszletek helyett elég volt óriási, sűrű ködöt generálni, s máris mindenki tudta, hogy melyik várost képzelje el az események színhelyéül.

London időjárása

Az biztos, hogy Londonban szeszélyesebb az időjárás az általunk megszokottnál és nem árt, ha több évszakra csomagolunk, akkor is, ha csak egy hétre látogatunk a városba, mert soha nem lehet tudni, hogy mire számítson az ember. A tapasztalataim szerint a május és a szeptember a legkellemesebb. A június általában csapadékos, így ha nyáron utazunk inkább a júliust vagy az augusztust válasszuk. Áprilisban csodálatos az ébredező természet, ekkor a legszebbek a parkok, némi csapadék kockázatával. Az év többi részében bizony kevés napsütésre és borongós, hideg időre lehet számítani. Mindent elmond az olyan időjárás-jelentés, amikor a meteorológus mosolyogva bejelenti, hogy ”ma felhőtlen lesz az égbolt, végig szikrázó napsütéssel”, de azért a végén zárójelben hozzáteszi - levédvén magát -, hogy „eső lehetséges”. Ezt tartsuk mi is szem előtt, és soha ne hagyjuk otthon az esernyőt.

"Esernyő: könyörgöm neeee!!! A járdák amúgy is túlzsúfoltak, ha mindenki elővenne egy esernyőt, akkor mindenki plusz egy helyet foglalna el, nem lehetne elférni. A helyiek is egyre inkább átszoknak a kapucnira, még öltönyös üzletemberek is széldzsekit vesznek a zakó fölé, aztán, ha jön az eső, kapucni föl, ha elmúlt, akkor meg kapucni le és kész! Sokkal egyszerűbb, és nem szúrod ki senki szemét… Amúgy sem lehet várost nézni úgy, hogy egyik kezedben esernyő, másikban térkép, harmadikban meg fényképező van." (Dani, 2012)


"Botrány az időjárás. Májusban voltunk és konkrétan 9 fok volt meg még kevesebb. A helyzet egész nyáron nem változott, mert az ismerősök július-augusztusban is téli kabátot és csizmát hordtak. Ha süt a nap és jó idő van, kötelező program berohanni valamelyik parkba és leülni a fűbe. Mindenki ezt csinálja, ezáltal óriási zsongás van és nagyon szuper a hangulat. Esernyő helyett praktikusabb az esőkabát, mert azt legalább nem kell tartani a mindenféle szuveníres ajándéktáskával együtt." (Emese, 2012)

Történelem

  • London volt a világ első városa, amelynek lakossága meghaladta az egymilliót. Ez az 1811-es évhez kötődik. Egészen 1957-ig a világ legnagyobb városa volt. Akkor Tokió átvette az elsőséget.
  • A világ első közlekedési lámpáját 1868-ban állították fel a az Alsóház épülete előtt. Egy évvel később felrobbant, megsebesítve a lámpát éppen üzembe hozni kész rendőrt.
  • A Tower Bridge felső, gyalogos részét 1910-ben a hatóságok lezárták, mert a szajhák túlságosan eluralkodtak ott, törzshelyükké változtatták.
  • Hitler azt tervezte, hogy London elfoglalása után Nelson admirális szobrát leemelik a helyéről és elviszik kiállítani Berlinbe. Ez sem jött össze neki.
  • Az ötvenes évek elején elvben bárki felhívhatta telefonon Winston Churchill miniszterelnököt. Telefonszáma ugyanis benne volt az akkori nyilvános telefonkönyvben.
  • Az egyetlen igazi otthon, amelyen a Beatles valamennyi tagja egyidejűleg osztozott, egy lakás a Hyde park közelében. Az épület címe: 57 Green Street. 1963 őszén laktak ott együtt.

,, A középkor évtizedeiben a Londonon átfolyó Temze nyújtotta az egyetlen lehetőséget, hogy a felgyülemlett hulladékot és szennyvizet kijuttassák a városból. Például a mészárosok és hentesek az el nem adható, felesleges állati belsőségeket egyszerűen eltalicskázták a folyóig, ahol egy, erre a célra készített móló tetejéről a folyó gyorsabb folyású, középső részébe dobták az állati hulladékot, remélve, hogy minél hamarabb távozik a városból. Nem volt ritka eset, hogy olykor még az elhunytaktól is így szabadultak meg.

Sir Richard Whittington (kb. 1354–1423) angol kereskedő, aki a londoni polgármesteri címet négy alkalommal is betöltötte, facölöpök segítségével latrinákat épített a folyó felett, így igen gyakran úszkált emberi ürülék is a Temzében. Ezek után valószínűleg senki sem lepődik meg azon, hogy a Temze londoni részét a halak akkoriban igyekeztek nagy ívben elkerülni. Nagy előnye volt egyébként Londonnak Párizzsal szemben, hogy a szigetország kialakuló központjának folyamán naponta kétszer is jött a dagály, így az egyfajta „természetes öblítő rendszer” segítségével gyorsan távozott a szemét, és jött helyette friss víz, míg a nyugodtabban csordogáló Szajna miatt Párizs jóval mocskosabb volt egykoron." forrás

Manapság

"A középosztálybeli értelmiség szorongása – Eleve ez az osztályrendszer elég idegesítő, mindenkiről pontosan tudni, hogy working, middle, upper-middle vagy upper class-e. A középosztálybeli fiatalok elképesztően szoronganak minden banális dolog miatt, kezdve a biokajától a megfelelő fejlesztő játékokon és hogy milyen autót vegyenek, egészen addig, hogy hová járjon a gyerek iskolába. Szigorú keretek köré szorítják a saját létüket, valószínűleg a nagy jó dolgukban persze." forrás


,, Valóban igaz, hogy komplett magyar partikat, utcasorokat találhatsz a városban, és nehéz úgy átmenni egy nap a városon, hogy ne hallanál magyar szót. Viszont más nemzetiségek is kész kolóniákban lakják a brit fővárost: japán, lengyel, török és indiai negyedek húzódnak meg a város egyes részein.

Amennyiben a hazai zsebbel is megfizethető esti szórakozást keresed, muszáj kifaggatnod a vendégmunkásokat arról, hogy ők hova járnak. A „helybeliek” bulijain ugyanis már a beugrónál elvéreznél…

Szerencsére azonban minden második boltban vagy bárban találsz olyan alkalmazottat, aki hazánkból, vagy annak közvetlen szomszédságából került ide. Ha az emlékeidben még a Monty Python műsorok nagyra nőtt angol városkája él, akkor felejtsd el azonnal. London valódi világváros." forrás


Multikulti

London lakosságának már kevesebb, mint 50 százaléka a fehér bőrű brit. 12 százalék körüli az aránya a dél-ázsiaiaknak (fele részük indiai, a többi pakisztáni és bangladesi). A fekete bőrűek aránya 10 százalék körül van (fele-fele arányban afrikaiak és karibiak). A londoni állami iskolákban a tanulók negyven százaléka fehér brit, a hatvan százalék fekete és ázsiai. A Londonban élők több mint 300 különböző anyanyelven beszélnek és 50 olyan etnikai közösség van, amelyhez egyenként minimum 10 ezer ember sorolható. Állítólag Londonban közel százezer magyar él, de ez csak találgatás.

"London lakossága erősen multikulturális, avagy inkább többnemzetiségű. Egyötöde valamilyen kisebbséghez tartozik. Óriási indiai, karibi és európai közösségek telepedtek itt le a történelem során, s rengeteg a színes bőrű – főként afroamerikai bevándorló -, akiknek ősei még az egykori gyarmatokról érkeztek ide. Nagy részük ma már teljes jogú brit állampolgár. A kulturális és nyelvi kavalkádot jól jellemzi egy adat, mely szerint körzetenként (!) 137 különböző nyelvet beszélnek az emberek a brit fővárosban.

Az ideérkező látogatókat mindenhol a bevándorlási hivatal kedves, ámde szigorú munkatársai várják, akiknek az a feladata, hogy kiszűrjék azokat az embereket, akik egy szebb és jobb élet reményében illegálisan szeretnék megvetni a lábukat a brit földeken. Nem szeretik, ha valaki nem tudja a pontos londoni címét az előre lefoglalt szállásnak vagy nincs hazaútra szóló jegye. Aki gyanús, azt kíméletlenül visszafordítják, és nem engedik be a szigetre, ami nem is csoda, hisz félő, hogy lassan elsüllyed a sok bevándorló alatt. Tény, hogy London utcáit róva már alig lehet tősgyökeres angolokat látni, s a legtöbb gyorséttermet, szállodát és kisgyermekes házat ellepték a külföldiek, akik az angolok mércéje szerint bagóért elvégzik azokat a munkákat, amiket ők nem szívesen (pl. mosogatás, takarítás, csomagok cipelése), vagy nincs rá idejük (gyereknevelés, kertészkedés).

A Londonba bevándorló különböző nemzetiségek igyekeznek úgy letelepedni, hogy a már itt élő honfitársaikkal legyenek körülvéve. Így alakultak ki a görög, török, indiai negyedek, ahol felépítették a saját intézményeiket (templomokat, iskolákat –a hol a gyerekek a saját anyanyelvükön tanulhatnak), s megnyitották a saját üzleteiket, ahol többek között a nemzeti ételeik alapanyagait árusítják. Igen jelentős a város északi részén található zsidó negyed (Finchley), amelynek lakói csak a dokumentumfilmekből ismerik a társaikat ért szörnyűségeket, mivel az ember-ember közötti megkülönböztetést itt már abban az időben sem ismerték.

Itt mindig jól megfért egymás mellett a rabbi és a katolikus pap, a fehér és a fekete, a hetero és a homo, a különc és az átlagos. A világon sehol nincs még egy ilyen hely, ahol így befészkelhette volna magát egy kisebbség, közvetlenül a város szívébe, mint ahogy azt itt tették a kínaiak. A város szélén élő etnikum az 1950-es években szép lassan, de folyamatosan el kezdett beszivárogni a városközpontba, teljesen kiszorítva az addig itt élő többi nemzetiséget. A 40 ezres kínai kolónia lakhelye ma a város egyik fő látványossága. Szórakozóhelyeivel, hangulatos, színes utcáival és az éttermek ablakában lógó pekingi kacsáival a kínai negyed (China Town) mágnesként vonzza az embereket. A kínain kívül a török, indiai és egyéb nemzetek éttermei is elárasztották a várost, az angolok kedvenc étele pedig a híres beef-steak helyett az indiai curry lett. De nem csak ételeikkel, hanem szokásaikkal, ünnepeikkel is színesítették a londoni életet. Ilyen például a karibi kavalkád, a Notting Hill Karnevál." (Gerda, 2012)


"A multikulturalizmus hazugság. Nem az, aminek mondják, hazug jelszó, nem összehozza, hanem elválasztja az embereket egymástól. Londonban sok nemzetiség/fajta van egy helyen, de ebben nincs semmi multikulturális, csak annak tettetik." (Londonban élő magyar, 2012)


,, Londonban már minden hetedik ember muzulmán, az angol középosztály pedig kiszorul saját városából: az iszlamizálódó gettókból és a szupergazdagok elit negyedeiből is. Úgy tűnik London a szegény bevándorlók és a nagyon tehetősek városa lesz.

Hatvan éve a muszlimok száma még alig haladta meg a 20 ezer főt az Egyesült Királyságban, de 1991-re lélekszámuk átlépte a milliós határt. Ma már 3 millióhoz közelít a létszámuk, többségük pedig Londonban él. A jövőben is hasonló növekedési ütem várható, így rohamos mértékben fog nőni a muszlim bevándorlók aránya. Látható, hogy berendezkedtek, otthon érzik magukat, sokasodnak, de azért még így sem teljesen elégedettek. Ma már azt követelik, hogy a saría törvénye a brit jogrendszerben és a szociális segélyrendszerben is helyet kapjon. Sőt, a londoni muzulmánok már a saját gárdájukat is létrehozták „Muszlim Járőr" néven, London zömmel muszlim bevándorlók lakta negyedeinek „megvédése” érdekében. Videofelvételeken látható például, ahogy a „járőrözők" kiverik a kezükből a sörüket, figyelmeztetve őket, hogy „bejöttetek a mi utcánkba” vagyis muszlim negyedben járnak, ahol tilos az alkoholfogyasztás. Ráadásul az sem ritka, hogy dzsihadisták kerülnek ki a brit muzulmánok közül.

Úgy tűnik, hogy London kerületeit a mohamedán bevándorlók és a globális elit „osztja fel” egymás között. Érdemes elolvasni a Politico cikkét is a szupergazdagok londoni térhódításáról, vagy arról, hogy hogyan lett London a 21. század New York-ja, a világ egyik legnagyobb aktuális pénzmosodája, ahol az ingatlanok tömegeit off-shore cégek tulajdonolják. Az olyan negyedekből, mint Mayfair vagy Knightsbridge szinte teljesen kiszorult az angol középosztály. A különbség annyi, hogy itt nem a szociokulturális közeg, hanem az ingatlanárak miatt. Ezekben a negyedekben az új globális elit úgy tekint az angolokra, mint egy évszázaddal korábban a britek saját gyarmataik lakosságára. Csak akkor érintkeznek a köznéppel, mikor házvezetőre, ingatlanügynökre vagy épp brókerre van szükségük.

Eközben az olyan egyszerű középosztálybeli angolok, mint Jane Kelly szorulnak ki saját lakóhelyükről, hogy átvegyék a helyüket a muzulmánok vagy a jól menő brókerek. Így alakul át London viktoriánus városból brit emirátussá. (2015)" forrás

Londoniak

"Általában barátságosak, kedves és segítőkészek az emberek. Természetesen, mint mindenhol itt is vannak kivételek, ám nagyjából ez a jellemző. Rengeteg népcsoport él együtt mégis úgy tűnik, hogy békességben élnek, nincs faji megkülönböztetés. Nekem először nagyon fura volt, hogy ennyi náció van." (Krisztina, 2012)


"A legtolakodóbbak azok a kínai és egyéb ázsiai árusok voltak, akik a Sohoban és Camden-ben gyors-ételt árulnak. Könnyedén lehet őket ignorálni és nem is igazán zavaróak ők sem, de ahogy sétálva haladtunk előre lényegében folyamatosan azt hallottuk, hogy "Ladies, try this...ladies, taste this" hiába válaszolt nekik a barátnőm magyarul, hogy ő ugyan nem szereti a galambhúst. Az utcán az emberek távolságtartók, és mindenki a saját világában bezárkózva teszi a dolgát, de semmiképpen nem mondanám, hogy ridegen viselkednének. Egyszerűen csak nincs miért szívélyesnek lenni. Ám ez a zárkózottság is alkoholban jól oldódok, ugyanis a szórakozóhelyeken a nappali merevség lelazul és a többféle nációból felépülő tömeg egységként lüktet. Természetesen a brit angol soha nem esik ki a szerepéből, viszont a "bevándorlók" készségesen ismerkednek egymással, hiszen mindannyian átélték a kezdeti nehézségekből adódó borús napokat. Szinte mindenki tud több idegen nyelven nemzetközi szavakat és van valamilyen távoli ismerősének a rokonának olyan lakótársa, aki magyar és "so cool person"." (Emese, 2012)


"A londoni "őshonos" angolok unalmasak, segítőkészek, a semmitmondó pár szón kívül nem nyitottak, rondák. A "nem őshonosok" vonatkozásában nem tudok általánosítani, csak a karibiakat tudnám definiálni, de félek megtenni, mert elvihet a gondolatrendőrség." (Londonban élő magyar, 2012)


"Túlzott közvetlenség – Néha jól esik az embernek az, hogy vadidegenek dicsérik meg a cipőjét a metróállomáson, vagy kedvesen útbaigazítják kérés nélkül is, amikor nyilvánvalóan elveszettnek látszik, de a londoniak közvetlensége erőteljesen átbillen egy olyan kellemetlen mértékűségbe, ami elől az ember legszívesebben menekülne. Hogy konkrét példát is említsek: nem volt olyan nap a munkából hazamenet, amikor ne szólított volna le valaki, akinek éppen beszélgetni támadt kedve. Valahogy az nem fogalmazódik meg az ilyen emberek fejében, hogy a másik éppen akkor lehet, hogy nem vágyik társaságra." forrás


,, Az arctalan tömegek viselkedése szerintem szépen visszatükrözi a metropolisz idegenségét, a túlzott liberalizmust s a kulturális elszigeteltséget. Más le van szarva, miér’ ne szabadna, ő nem az enyéim közül van. Beállnak az út közepére a telefonjukkal pettingelni. A gyerekek a rollerükkel zúznak mint az állat, te meg kerülgesd őket. Üzletekben szétszórnak mindent, ledobálják a ruhákat, belekenik a sminkjük, és az eladókat gyakran egy Hö, te! megszólításra sem méltatják. Az utcán rendre én ugrálgatok félre, mert a sok tahó csak vonul - ebben külön élen járnak a fekete és muszlim asszonyok, egyik sem húzná be a hasát egy kicsit vagy mozdulna arrább 5 centit. (2017)" forrás

Turista etikett

A londoniak udvariasak és segítőkészek a turistával, kivéve, ha az utóbbi túlságosan bizalmaskodik, harsány vagy nagyon ellenszenves. Tehát: legyünk visszafogottak, halk szavúak és rokonszenvesek. Legyünk kimondottan udvariasak, mindig mondjuk, hogy please és azt, hogy thank you. Igazodjunk a londoni hétköznapok íratlan szabályaihoz, pl. a metró mozgólépcsőjén csakis a jobboldalon álljunk. A pestiek erre képtelenek nálunk a metró mozgólépcsőin, de a londoniak ebben (is) kulturáltabbak. A metrón, a buszon, a megállókban ne zajongjunk az iPod-dal úgy, hogy az zavarja a közelünkben állókat. Londonban törvénytelen cselekedet parkoló motorkerékpáron szexelni. Ugyancsak tilos közparkban szőnyeget porolni.

"Ahogy más országokban járva, itt is az a legfontosabb, hogy tiszteljük a helyiek szokásait, és mi alkalmazkodjunk hozzájuk. Az angolok nagyon udvarias emberek, nem csak viselkedésüket tekintve, de nyelvhasználatukban is. Ezt próbáljuk meg mi is mihamarabb átvenni. Az itteni emberek nagyon barátságosak, mosolygósak, segítőkészek, sőt közvetlenek, de nem szeretik a bizalmaskodást, - pláne idegenektől. Mivel multikulturális és nagyon nyitott városról van szó, lépten-nyomon olyan emberekbe, egyéniségekbe, ha úgy tetszik furcsa alakokba fogunk botlani, akik nekünk rögtön szemet szúrnak, mert számunkra szokatlan a látványuk. Ott nem az. Így ne bámuljunk feltűnően, ne tegyünk hangos megjegyzéseket (ki tudja, hátha ő is magyar) és ne használjunk olyan szavakat, melyek a világ minden táján jól érthetőek és bántóak lehetnek.

Sok helyen (főleg templomokban) becsületkassza van, nem pedig ingyenesen elvihető kiadványokat tettek ki a polcra. Erre figyeljünk, nehogy akaratunkon kívül is kellemetlen helyzetbe kerüljünk. Zárt, nyilvános helyeken (éttermekben, bárokban, tömegközlekedési eszközökön, stb.) Angliában is tilos a dohányzás. Mivel a britek nagy bagósok, a vendéglátóegységek zöme megengedi, hogy pohárral a kezükben menjenek ki az épület elé elszívni egy cigarettát. Ezért van, hogy munkaidő végén számtalan öltönyöst, kosztümöst láthatunk a pubok előtt, csoportokba verődve ácsorogni, sörrel a kezükben. London, - a méreteit tekintve, és pl. Párizzsal vagy Amszterdammal összehasonlítva, - igen tiszta városnak mondható. A központi részeken rendszeresen mossák a járdákat, padokat, szobrokat, a parkokban pedig folyamatosan szedik a szemetet. Persze ennyi ember – különösen a sok turista – mellett nincs könnyű dolguk. Ne lepődjünk meg, hogyha a Westminster negyedben és az állomásokon nem találunk kukákat; a 2005-ös terrortámadás után a többségüket leszerelték, hogy ne tudjanak elrejteni bennük robbanó szerkezeteket." (Gerda, 2012)


"A dohányosoknak jó tudni, hogy ha a rend éber őrei meglátják, hogy a csikket eldobja valaki, azt szigorúan veszik és büntetnek érte. Így hát nagyon következetesen körülbelül 10-15 darab kukát helyeztek ki az egész város területén. Ezzel együtt meglepő módon az utcák nem szemetesek, sőt, és a kutyagumi témakör sem ad okot a bosszankodásra." (Emese, 2012)

Gasztronómia

A háromszög szendvics

A londoni gasztronómiában jópofa, hogy ők a négyszögletű kenyérszeleteket átlósan vágják ketté, ugyanúgy a pirítósnál, mint a szendvicseknél. Így születtek meg a híres háromszög szendvicsek. Nem csak az élelmiszerboltokban, hanem az újságosoknál és a drogériák polcain is megtalálhatóak műanyag csomagolásban és rengeteg változatban. A sima tojáskrémes-zsázsástól kezdve a csirkésen át a rákosig mindenféle töltelékkel készítik őket. Az egyik legnépszerűbb a BLT (bacon-szalonna, lettuce-saláta, tomato-paradicsom). Nem csak a helyiek, hanem a turisták is nagy rajongói ezeknek az ízletes szendvicseknek. Szívesen fogyasztják ebédre padon vagy a közeli parkban ücsörögve. Szép idő esetén letelepednek a fűre. Londonban gyakran látni, hogy a csinos, öltönyös emberek ilyenkor még a zokniktól is megszabadulnak, hogy minél fesztelenebbül teljen az a pár szabad perc, mielőtt visszamennének dolgozni. A mi számunkra az angol szendvicseket talán a kenyér teszi igazán különlegessé, melyet többnyire zacskóban, szeletelve lehet kapni, különböző vastagságban - van vékonyan, vastagon és közepesen szelt. (Szerintem a Hovis és a King’s Mill márkájú a legfinomabb.) Az ő kenyerük inkább hasonlít a mi kalácsunkra, már ami az állagát illeti. De ízre is kicsit édesebb az általunk megszokottnál. Aki igazán friss szendvicset szeretne enni, az térjen be egy Pret a Manager-ba. Itt mindent helyben és kézzel készítenek. A gyümölcsleveik is isteniek (különösen a narancs-málna kombináció), és a legjobb talán mégis a répatortájuk!

Édességek

Nem csak a nyuszikás viccben („Csókolom! Sárgarépa torta van? Nincs, holnap lesz…stb.), de a valóságban is létezik ez a különleges sütemény Londonban. Tényleg répából készül, mely reszelt változatban kerül a gyümölcsös kevert tésztába, amitől az nagyon lágy és könnyű lesz. Töltelékként, mázként citromos-cukros krémsajtot használnak. Kihagyhatatlan! Az angolok egyébként a desszertek nagy mesterei! Az ötórai teához kóstoljuk meg a scone-t, ami kinézetre olyan, mint egy pogácsa, de semleges az íze és általában mazsola is van benne. Félbe kell vágni, majd dzsemmel jól megkenni és a tetejére púpozni egy adag clotted creamet, ami tulajdonképpen nem más, mint sűrűre főzött tejszín, ami már majdnem vajszínű és állagú, mire elkészül. Sűrű, de nagyon finom krémes. Londonban nagy kedvenc még a trifle, ami általában Sherryvel locsolt piskótából, főzött vanília krémből, gyümölcsökből és tejszínhabból áll. Ezeket rétegezik mesterien egy tálba, úgy hogy egy nagyon egyszerűen elkészíthető, de annál mutatósabb édesség legyen belőle. A pie olyan linzertésztából készült, zárt kosárka, melyet gyümölcsökkel töltenek meg és melegen, hideg vanília fagylalttal, vagy vanília sodóval (custard) szervírozzák. A muffinok, cup cake-ek szintén óriási népszerűségnek örvendenek. A St James’s Parkpalota felöli végén, a kis bódéban isteni az áfonyás változat!

Londoni specialitások még a jacket potato, a héjában sült óriáskrumpli, melynek bemetszik a tetejét, kissé szétnyitják és mindenféle finomságot tesznek rá: sajtot, túrt, tonhalat, babot, salátát. Sok helyen bódékból árulják és az utcán sétálgatva lehet elfogyasztani. A hidegebb napokon nagyon jól tud esni ez a gőzölgő finomság, ami nem csak laktat, de fel is melegít. A Cornish Pasty félhold alakú, különböző húsokkal, zöldségekkel, ragukkal töltött, forró leveles tészta. Az utcákon álldogáló hot dog árusokat is érdemes meglátogatni. Itt sausage-ot (kolbász szerűséget) tesznek a pihe-puha kiflibe és ha kérjük, akkor sült hagymával bolondítják meg.

"Számomra megdöbbentő volt, hogy mennyire silány minőségű ételeket esznek. A szavatossági dátum, mint olyan, valós tényező olyan élelmiszereken is mint a zöldség/gyümölcs. A krumpli például napra pontosan akkor rohad bele a csomagolásába amikor az rá van írva. Egy hét leforgása alatt nem sikerült teljes kiőrlésű pékárura találni, minden tasakos, konzerves, porformájú.. és rettenetesen édes. Egy óriási szemfényvesztés az egész, mert mindenre rá van írva, hogy sugar free meg low calories, csak aztán az apró betűs résznél meg ha nincs felsorolva 4-féle mesterséges édesítő akkor egy darab sem. A főtt ételre leginkább az ízetlen jelzőt tudnám használni, el se tudom képzelni, Gordon Ramsay, Nigella vagy Jamie Oliver mégis miből is tudnak oly szenzációsakat főzni?!" (Emese, 2012)



Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon