ÚTIKRITIKA.HU / Borneó (Sarawak)









Borneó (Sarawak)

Borneó dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Kuching | Bako Nemzeti Park | Gunung Mulu Nemzeti Park | Gunung Gading Nemzeti Park | Kinabalu park | Olvasmányos linkek

Borneo - Utazás

Borneó dióhéjban

  • Sarawak Malajzia legnagyobb területű állama, ami az ország keleti részén fekszik, Borneó szigetén.
  • Sarawak Borneó szigetének területén osztozik az ugyancsak malajziához tartozó Sabah álammal, Brunei önálló országgal és Indonézia Kalimantanhoz tartozó tartományaival. Sarawak Borneo északkeleti részén fekszik.
  • Sarawak 124 450 négyzetkilométer területű, lakossága kb. 2,4 millió.  
  • Sarawak fővárosa a 650 ezres Kuching, a macskák városa. Kuching lágvonalban 978 kilométerre van Malajzia fővárosától, Kuala Lumpurtól. A két város közötti repülés ideje átlag 1 óra 45 perc. 
  • Sarawak területének 80 százaléka trópusi esőerdőség. A hatalmas dzsungelt átszeli a Sarawak nevű folyó.
  • Sarawak helyi kiejtésben szárává, azaz a szó végén lévő k betút nem ejtik ki.

Látnivalók:

  • Bako Nemzeti Park (inkább kétnapos, ott alvós programként)
  • Az orángutánok - Afrikán kívül csak itt élnek nagy majmok
  • Sarawak Cultural Village
  • Iban Longhouse

"Csak hogy tiszta legyen ez a Borneó dolog, ez a világ harmadik legnagyobb szigete, területén három ország osztozik: Indonézia, Malajzia és Brunei. Malajziának két tartománya is van itt, és ha az egyikből át akarsz jutni a másikba (és nincs egy valag pénzed), akkor (szerencsére) át kell utazz Bruneien. Minket viszont visszavárt Malajzia, Sarawak tartomány. Itt aztán lehet tobzódni a nemzeti parkok között, van raffléziás, búvárkodós, barlangos, vízeséses, orangutános." forrás

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Egy orángután rehabilitációs központban a délutáni etetés végignézése, és közelben lenni hozzájuk rács, üvegfal nélkül, a csaknem szabadban 
  2. A Bako Nemzeti Parkban a különleges állatok és a buja esőerdős növényzet
  3. A meleg klímában az ember az eső közben nem fázik, utána pedig, gyorsan megszárad 

Nem tetszett

  1. A sok eső - gyakran eláztunk
  2. A motoros csónak a Bako Nemzeti park felé olyan gyorsan rohant, hogy nem lehetett egy rendes fotót csinálni
  3. Hogy nem vittem kellően alkalmas túracipőt (de marha voltam!)

Vélemények

"Kota Kinabaluból repülővel mindössze 30 perc alatt Sandakanba érünk. A repülés nagy élmény mert a Kinabula hegy 4100 méteres csúcsa tökéletesen látszik. A landolás során a kiterjedt esőerdőket is jól meg lehet figyelni. A sepiloki rezervátumban az árva orangutánokat nevelik fel és szoktatják vissza a vadonba. Természetes környezetükben figyelhetőek meg az állatok. Garancia nincs arra, hogy a turista mindenképpen lát orangutánt, de az etetésre óvatosan előbújnak és végignézhetjük ahol komótosan majszolják a trópusi gyümölcsöket. A picikről csak filmet mutatnak a központban, mert könnyen elkapnak bármilyen betegséget.

Érdemes Sepilokot összekapcsolni a proboscis, hosszú orrú majmok meglátogatásával Labuk bay (15 perc taxival Sepiloktól). Ebben a központban etetésre akár 50 példány is előjön, a falkavezér hímtől a legkisebb kölykökig, akik még az anyjukon csimpaszkodnak. Ricsajos, nagy család, marakodnak, veszekednek, nagyon látványos. Legérdekesebb a hímek hosszú piros lógó orra, ami rendkívüli jelenség. Biztosan látunk szarvcsőrű madarat is itt, mert együtt élnek a hosszú orrú majmokkal.

Tipp: Aki nem szeretne Kota Kinabaluból repülni, hogy orangutánt lásson, az elmehet a Sangri-la Rasa Ria szállodába, ahol 5 orangutánt nevelnek és belépődíj ellenében meg lehet nézni őket testközelből. Amúgy lakni is a legjobb szálloda Sabahban, szép tengerpart, trópusi környezet és nívós szolgáltatások, igazi ötcsillagos hotel. Kota Kinabalu nemzeti parki kirándulást is feltétlenül javaslom, mert itt lehet a páratlan esőerdőket a különleges növényekkel megismerni. A program során 30 méter magasan a fák lombkoronájában vezet függőhíd, ami kihagyhatatlan élmény. A levegő párás, minden nedves, misztikus. Az út mellett táblával jelzik a helybéliek, ha a környéken rafflézia virágzik. Kb. 10 USD -t kérnek azért, hogy odavezessék a turistákat és azok közelről megnézzék, fényképezzék a világ legnagyobb virágát. December - április között van esély erre. Az óriás virág mindössze 2-3 napig virágzik 2 év növekedés után. Viszonylag sok van belőlük, így nem esélytelen.

Kota Kinabalu város csak arra jó, hogy kiindulópont legyen a kirándulásokhoz a szigeten. Egy dologban azonban verhetetlen, a tengeri ételek tekintetében. Rengeteg a tengeri finomságokat kínáló étterem, ahol mindig friss az áru. Az éttermek zöme inkább egy akváriumra hasonlít, ahol több százféle hal, rák, polip, csiga, kagyló közül lehet választani. Akik ódzkodnak a tengergyümölcseitől még azok is rákapnak a főleg kínai konyha szerint elkészített ételekre.

Tengerpart, fürdőzés

Kota Kinabaluban és a közvetlen környékén nincs szép, fürdőzésre alkalmas tengerpart. A várostól nyugatra kb. 30 perces útra (taxival) épültek jó szállodák, ahol érdemes lakni és a tengerpart homokos. A víz egy kicsit zöldes színű, mint a Balaton, de tiszta és meleg. Karibi fehér homokot és kék tengert ne várjon az utazó. A Tunku Abdul Rahman tengeri nemzeti park pici szigetei kb. 15 perc hajózással érhetőek el Kota Kinabaluból. Ezek már fehér homokot, türkiz színű vizet és remek snorkelezési és búvárkodási lehetőségeket kínálnak. Kicsit sok a turista, de van bőven hely, el lehet vonulni. Ha egy kis kenyér darabbal beetetünk pillanatok alatt színes halak százai vesznek körül bennünket." (Ági, 2012)


"A júniusi borneói utam hihetetlenül mázlistára és klasszra sikeredett. Szingapúrból repültem át Borneóra, Kutchingba. Gyorsan letudtam a város giccsesen szép látnivalóit. A nap vége felé eljutottam egy egész komoly maszk- és szoborkollekcióval rendelkező boltba, amit egy iban (etnikumú) család vezet. Kb. két óra hosszat hallgathattam sztorikat az ibanokról, az orang ulu és a bidayu törzsekről, leginkább a fafaragási technikák, jellegek, célok különbözőségéről és a szokásaikról. Megkínáltak tuak-kal, azaz rizsborral, amit az Uha! Felkiáltással kellett felhörpinteni.

Miriben becsekkolás után közölték, hogy törölték a reggeli Miri-Mulu járatomat, ami tragikusan annyit jelentett, hogy az aznapra tervezett programomnak lőttek. Nem fogom látni a híres Deer barlangot a hárommillió denevérével és a Lang barlangot sem. Ugyanis a Mulu nemzeti parkban az utolsó vezetett túra délután fél háromkor indul, az én gépem meg csak fél négykor landol. Az első napom kudarcát emésztgettem magamban gondterhelten. A maláj légitársaság alkalmazottjainak lehetőséget adtam arra, hogy megismerjék azt, milyen egy mérges magyar. Azért felhívtam a nemzeti parkot, hogy tájékoztassam őket a balszerencsémről. Bedobtam mentőövként, hogy nekem mennyire de nagyon fontos még aznap látnom a Deer és a Lang barlangot, mert újságíró vagyok, és úti beszámolókat írok. Ez így persze blöff volt, de úgy éreztem, hogy a cél szentesíti az eszközt. A nemzeti parkosok szenvtelenül közölték, hogy ők semmit sem tudnak tenni ez ügyben.

Hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy akkor eltaxizok a Miri-hez legközelebb eső nemzeti parkba, amit Lambir Hills-nek neveznek. Egy taxisnál elfogadható árra lealkudtam azt, hogy elvigyen a célpontra, és meg is várjon, majd visszahozzon (5 óra). Ahhoz képest, hogy csupán a repülésre való várakozás idejét akartam valahogy elütni, elég ütős program kerekedett ki az improvizációból. Életem első Borneo-s esőerdős túráját teljesen magam bonyolítottam le. Az egész parkban egyedül én voltam: magyar lány mindenféle pióca elleni védőfelszerelés, ivóvíz, egyéb nélkül. A park bejáratánál a jegyszedő nem hitt a szemének, amikor odalibbentem reptéri öltözékemben. Őszintén tájékoztatott engem arról, hogy a piócáknak kiváló csemege leszek. Pedig otthon Lerner János szuper szakértő kiselőadást tartott nekem arról, hogy a borneói esőerdőkben a piócák ellen nagyon fontosak az óvintézkedések. Utazási alapelveimbe ütközött azonban, hogy megfutamodjak. Bevetettem magam az ősvadonba és megnéztem a Latuk-vízesést. Ezt se mondhatja el sok magyar. A piócák meg meghagyták teljes vértartalmamat.

De a Mulu nemzeti parkról sem csúsztam le. Ugyan késve érkeztem a parkba, de nagyvonalúan adtak nekem külön egy túravezetőt, úgy érzékeltem azért, mert komolyan vették riporteri küldetésemet. A guide-dal kettesben elmentünk a barlangokhoz. Láttam sok viperát, és a Deer barlangban átélhettem az elképesztő mennyiségű (tényleg 3 millió?) denevér kireppenését. Vagy 40 percen át csodáltam, ahogy egy sötét, tekergő alakzatban távoztak a barlangból. Döbbenetes élmény volt! Közben besötétedett és el kellett jutnom a szálláshelyre, a táborba. A két és fél órás gyaloglást egyedül nem mertem vállalni. Azért nem vagyok annyira tökös csaj. Rábeszéltem egy japán srácot, hogy szegődjön mellém, hogy elemlámpa fényével elkóvályogjunk a táborig, ja egy esőerdőn keresztül. Rengeteg hihetetlen furcsa lényt láttunk, vagy sejtettünk, egy vipera azonban konkrétan keresztezte az utunkat és élénk állapotban mutatkozott. Éjszakai szafari kipipálva.

Másnap meglátogattam a berawan törzs egy faluját és még két barlangot (Clearwater, Wind). Este visszarepültem Kuching-ba. Sawawak tartományban jártam a szintén gyönyörű Bako nemzeti parkba. Ott a visszafelé úton a ladik hatalmas viharba keveredett, vidámparkos-hullámvasutas feeling ráadás élmény gyanánt. Borneo-n az utolsó nemzeti parkom a Batang volt. Ott sikerült beköltöznöm az iban etnikum Nanga Mengkar nevű közösségének egy hosszúkás házába. Hááát, ez több mint hiteles miliő volt. Szó szerint egy tányérból ettem, egy pohárból ittam velük. Éjszaka kiraktak a hosszú ház verandájára, de egyáltalán nem tiszteletlenségből. Ellenkezőleg: a törzsfőnök lakrésze előtti szabadtérben kaptam helyet. A vendégszeretetükből cseppet sem von le az, hogy koszos matracon kellett aludnom kutyák, macskák, patkányok, gigantikus csótányok, kakasok és malacok társaságában, tisztes és kevésbé tisztes távolságban. A bejárati ajtó felett egy Made in China falióra félóránként a Für Elise dallamával feleselt a dzsungel zajaival. Sajátos idill volt, annyi biztos. Mivel ilyen körülmények között sehogyan sem sikerült elaludnom, rengetegszer kellett hallgatnom a Für Elise-t. Ha itthon valaki gonoszkodni akar velem, akkor mást sem kell tennie, mint lejátszani nekem a Für Elise-t.

Az utolsó reggel még fúvócsöveztem az ibanokkal. Sikerült célba találnom, pedig a bátor iban harcosok közül ez nem mindenkinek jött össze. Ez talán érthető is, mert a valóságban már rég korszerű lőfegyverrel vadásznak. Azért közölték velem, hogy a következő holdtöltekor mehetek velük vadászni. Kiadósan informálódtam szokásaikról, harci jeleikről, a hierarchiáról, a fejvadászok tetoválásainak jelentéseiről. Ezen az úton bizony meglehetősen kemény menetet diktáltam magamnak, iszonyatosan elfáradtam, de nagyon szuper, hogy összejött ez az út! Tárgyilagosan elmondhatom, hogy jól megszerveztem magamnak, és a költségvetés is ügyesen alakult, élményekben gazdag utazás volt, sok érdekes emberrel találkoztam, és őrült hobbifotózási szenvedélyemet is totálisan kiélhettem." (K., 2012)


"Borneónak is csak a csücskében voltunk, Kuching városában és környékén. Itt is volt elég látnivaló 4 napra. Először elmentünk megnézni az orangutánokat, és a Rafflesiát, a világ legnagyobb virágát. Orangutánt kettőt láttunk, az egyik távolabbi fa tetején tettek-vettek, Rafflesiából meg csak egy teljesen elhervadt példányt. Nem volt szerencsénk vele. Ellenben egy nagyon szép hegyi patakban fürödtünk, ami az izzasztó dzsungeltúra után kifejezetten jól esett." forrás

Kuching

Kuching a Macskák városa, de valójában több a macska szobor, mint a tényleges macska.

"Kuching, (ejtsd: Kucsing) a déli tartomány fővárosa már azért nem volt olyan makulátlan, látszott, hogy Ázsiában vagyunk, de a gazdagság jele itt is megmutatkozott a közparkokban, a bankfiókok számában és a villanyvezetékekben. A barangolásaim során világszerte észrevettem, hogy egy hely elmaradottsága összhangban van a levegőben futó különböző zsinórok sokaságával. Nézzétek meg, a leggazdagabb városokban szinten nem is lehet kábeleket látni semerre!" forrás


"Kuching-ban gyalogosan célba vettük a Sunday Market-et. Persze nem éppen sunday van, de ma attól még van piac. Mikor megtaláltuk, előtte gyorsan megebédeltünk. Apa zöldséges sült rizst saslik csirkével, Dóri japán soba-t(hajdina tészta), és pedig zöld curry-s csirkét. Újjáéledtünk!!! Bevetettük magunkat a piacra. Volt ott minden. Gyümölcsök, zöldségek, gombák, fűszernövények, halak, csirke, marha, virágok..." forrás


"Átmentünk csónakkal a folyó túloldalára, mert Kuching is olyan mint Budapest, egy folyó kettészeli a várost. Itt megnéztünk egy erődöt, és az új parlamentet(legalábbis ezt monda egy helyi az épületről). Mikor vissza akartunk menni a másik oldalra, sikeresen eltévedtünk, és csak egy hatalmas séta után találtunk vissza." forrás


"Kuching malájul azt jelenti macska, így az ember elvárja, hogy valami legyen is ebben a témában. Van is három nagy macskaszobor, a három nagy körforgalomban, ezenkívül persze van még a sima utcai, de számuk nem haladja meg a maláj átlagot, nem úgy mint régen állítólag. A Kuchingokról ennyi elég is." forrás


"Kuchingra tényleg nincs jobb szó, mint hogy nagyon laza hely. Kedvesen egzotikus, még ha nem is abban az értelemben, ahogy a „Borneó” név hallatán az igazi vadságot elképzelnénk. A lassan málló színes koloniális épületek keverednek a toronyházakkal, háttérben a méregzöld erdővel és hegyekkel, a maláj negyed keveredik a kínaival, és a hajnalban fűben gitározó focimezes buliarcoktól a kifőzdés néniig mindenki barátságos mosollyal üdvözöl és érdeklődik. Közben viszont, ahogy Malajziában általában, szinte minden nagyon kényelmesen és jól működik. Olyan, mintha az utóbbi időben felkeresett országok legjobb tulajdonságait egyesítené – izgalmas, mint Vietnam, az emberek olyan jó fejek, mint Burmában, de közben olyan egyszerű itt utazni, mint Thaiföldön. (2015)" forrás

Bako Nemzeti Park

"Lélegzetelállító sziklafalak mellett haladunk a part mentén, kicsit a Jurassic Park nyitóképére hasonlít a táj. Bár Borneó nem olyan, mint aminek elképzeltem, nyugodtan mondhatom, hogy életem egyik legnagyobb élménye volt a mai." forrás


"A túraút végén egy kilátónál lyukadtunk ki, és mikor lenéztünk, ott volt az a szép öböl, amiről a vadőr beszélt. Leugrottunk volna, de nem volt nálunk ejtőernyő, így végül csak a létrán másztunk le :). Fürdőruci föl, majd megrohamoztuk a Dél-kínai-tenger-t. A sok le és fölmászás, csúszkálás és izzadás után semmi sem esett jobban, mint pancsolni egyet a finom tengerben. A víz jó meleg volt, és táj sem volt utolsó." forrás

Gunung Mulu Nemzeti Park

"Az európai, sőt, akár a hazai barlangok is gazdagabbak cseppkövekben, díszesebbek, színpompásabbak. De meg sem közelítik a mului barlangok méreteit. Ott igazi földalatti országban, új kontinensen érezzük magunkat, és szinte várjuk a dinók megjelenését. (Helyettük sok millió denevért kapunk. )" forrás

Gunung Gading Nemzeti Park

"Kagylókat gyűjtögettem, halakkal incselkedtem a térdig érő vízben, a mangrove bokrok között, egyszer csak kiabálni kezdenek felém Dóriék és a túravezető. Kérdezik, hol van a fiú, aki utánam sétált a mangrove erdő felé?

- Nem láttam őt, mondom, miért mi a gond?
- Ha látom szóljak neki, hogy azonnal forduljon vissza, mert itt vannak krokodilok és jó lenne, ha én is kijönnék a partra.
- Krokodil? Itt a tengerparton, a sós vízben? Hitetlenkedtem egy darabig, aztán elindultam visszafelé, szerencsére a srác is előkerült egészben.

Nem értettem miért nem akkor szóltak, amikor a partra érkeztünk. Miért csak fél óra múlva? A fürdőzőknek is elment a kedvük, gyorsan kimásztak a vízből, átöltöztek, aztán indultunk vissza Kuchingba. Az egész napos túra 150 ringgit/fő volt. (kb.35 euro)" forrás

Kinabalu park

Olvasmányos linkek


,, A borneóiak egyes nemzeti parkok kijelölt helyein naponta általában kétszer, reggel kilenckor és délután háromkor etetik az orángutánokat. Nem mindig jönnek elő az etetésre, ilyenkor a csalódott turisták mehetnek dolguk végezetlenül, ám többnyire kérnek az ingyen kajából. Ilyenkor is csak tisztes távolságból lehet szemlélni őket, csendben kell maradni, óvatosan mozogni, hirtelen mozdulatok nélkül. Egyébként, mindezt nem is olyan nehéz teljesíteni, amikor én voltam orángután lesen, a dzsungelben minimum kilencvenhárom fokos páratartalom volt, öt perc alatt szakadt a víz az emberről, meg is gondolt minden mozdulatot.

Egyszer csak halljuk, közelednek a vörhenyes bundájú barátaink, akik tisztában vannak azzal, hogy micsoda ámulattal nézik őket a turisták. Elképesztő ügyességgel mozognak a fák koronáin, törzsein, hiába, ha valaki valamit mindennap csinál, igen jó lehet belőle.

A hímek közel 1,5 m magasak és 100 kg súlyúak, a nőstények feleekkorák; az idős hím orangután jellegzetes pofalemezeket növeszt. Testét hosszú, vörös szőrzet borítja. Karjai igen hosszúak, karfesztávolsága közel 2,5 m. Elsősorban gyümölcsökkel, azon belül is fügefélékkel táplálkozik. Az orangutánok mozgása különböző gyümölcsök éréséhez igazodik. Emellett eszik leveleket, gallyakat, rügyeket és virágokat, sőt, esetenként földet is – alighanem ásványi anyagai miatt. Étrendjét kisebb rovarokkal, gerincesekkel, tojással egészíti ki. A fák lombozatában, odvaiban megmaradó esővizet issza.

A fejformát és a fogazatot tekintve az orángután áll legközelebb az emberhez az emberszabású - gorilla, csimpánz - majmok közül. Abban is hasonlítanak az emberre, hogy utódaikat szintén kilenc hónap alatt hordják ki, valamint az immunrendszerük kialakulása is hasonló módon megy végbe. Az ember és az orángután DNS-állománya 97 százalékban azonos. Genetikai és pszichológiai értelemben a legközelebbi rokonaink közé számítanak.

Az etetés körülbelül húsz percig tart, utána az orángutánok, hímek, nőstények, kicsinyek, összesen mintegy tizenöten, eltávoznak a dzsungelbe. (2012)" forrás


"Helyenként óriásszöcskéket is látok, ott ugrálnak előttem a deszkákon. A barlang szédületes, cseppkövek ugyan nincsenek, de a méretek szédületesek és több helyen le van szakadva a plafon, ahonnan fény jut be és világítja meg a falakat. Kint mindenhol dzsungel és helyenként csepeg fentről lefelé a víz." forrás


Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Pócza Zsuzsa, 2014. 11. 21. 17:13
Kedves Utikritika!
Ismét a segítségét kérem. Márciusban Fülöp-szigetekre és Borneo szigetére mennénk. Kérnék valami helyi segítséget, ha lehetséges. Továbbá mit érdemes megnézni, mely városokban érdemes megszállni, mely helyi repülőtársasággal érdemes repülni. Kedvességüket előre is köszönöm. Üdvözlettel: Pócza Zsuzsa


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Repülőjegyek Kuala Lumpurba Repülőjegyek Kuala Lumpurba
Olcsó repülőjegyek Kuala Lumpurba a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS