ÚTIKRITIKA.HU / Phuket

Phuket

Egészség és higiénia | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás és pénzváltás | Szórakozás | Közbiztonság | Kellemetlenségek | Egyéb hasznos információk | Fotóegyveleg

.

Ata fotója

.

Egészség és higiénia

• Noha Thaiföldet többnyire egészségi szempontból biztonságosnak szokták nevezni, nem árt felkészülni, hogy főleg az esős időszakokban gyakoribbak a bakteriális- és vírusfertőzések.
• Phuketben többnyire a nyugati szabványokhoz igazodó higiéniai feltételeket találunk a szállás- és szórakozóhelyeken.
• A következő betegségek fordulnak elő Phuket körzetében:
  • Madárinfluenza (nem jellemző)
  • Kolera (a szegényebb, higiéniát nélkülöző területeken)
  • Dengue-láz (szúnyogok terjeszthetik, főleg az esős időszakokban)
  • Hepatitis különféle fajtái
  • AIDS/HIV (bár az elmúlt évek sikeres "safe-sex" kampányai eredményesnek bizonyultak)
• Masszázs hotelen belül 600 baht körül, strandon 250-400 baht.
• Kedvezményes utasbizosítás megkötéséhez ajánlott link itt. 10 % kedvezény minden Útikritika olvasónak jár.

Közlekedés

Phuketen a közlekedés még 2025-ben is gyakran a turisták pénztárcáját célozza: ha az ember Patong Beachről más tengerpartokra is szeretne eljutni, hamar azon kapja magát, hogy komoly összegeket hagy ott. Bár létezik közvetlen minibuszjárat Patong, Karon és Kata között, a viteldíj nevetségesen magas: egyetlen, alig 15 perces út 170 thai bátba kerül (nagyjából 1700 forint). Ez még önmagában talán elviselhető lenne, de a járatok kiszámíthatatlansága már kevésbé: egy alkalommal például közel egy órát várakoztam, miközben az időközben esedékes két buszból egy sem jött el.

A taxizás természetesen bármikor szóba jöhetne, de nincs az az utazó, aki hosszú távon jó szívvel dobálná a százbátosokat minden egyes fuvarra. Sokan motorbérléssel oldják meg a sziget felfedezését: két nap alatt akár öt-hat strand is belefér így a programba. Nálam azonban ez a lehetőség szóba sem jöhetett – nem vezetek motort, és valószínűleg mások testi épségét is védeném ezzel.

Végül a szállás recepcióján elárulták a leghatékonyabb spórolós útvonalat, ami azonban jókora kerülőt jelentett: először be kellett buszoznom Phuket városba, majd onnan egy másik helyi járattal juthattam el Kata vagy Karon Beachre. Ez a megoldás időigényesnek bizonyult – háromnegyed óra a városig, majd további egy óra a partig –, de legalább nem csapolta meg teljesen az utazási költségvetést.

Távolsági busz Phuketváros és Patong között (500 forint egy útra) - o.i. fotója

Phuket repülőtéréről

Patong, Karon, Kata Beach szállodáihoz kb. 35 kilométert kell megtenni, busszal ez a sok megállás miatt eltarthat akár másfél órát is, igaz a viteldíj nagyon olcsó 1-2 euró. Minibusszal gyorsabban megy, kb. egy óra, de kerülhet akár 12 euróba is fejenként.

Taxival

Patong Beach (kb. 35 km) kb. 50 perc, hivatalos viteldíj 650 baht (kb. 4500 HUF). Karon Beach kb. egy óra (43 km), Kata Beach 48 km, kb. 1 óra 10 perc. Kata és Karon Beach viteldíj 750 baht (kb. 5300 HUF).

Motorral

Mind a sziget helyi lakói, mind a turisták közül sokan kis motorkerékpárral, mopedekkel közlekednek a szigeten belül. Kötelező a bukósisak használata, de - állítólag - csak a vezetőnek, az utasnak nem. Sajnálatos módon gyakran a vezetők sem vesznek fel bukósisakot, ami nagy felelőtlenség, mert sok a motoros közlekedési baleset. 2013-ban több mint 10 ezer motorkerékpáros/robogós baleset történt Phuket szigeten. 179-en meghaltak ilyen baleset következtében!Tény, hogy a halálos balesetek nagy többsége a fegyelmezetlenül, vadul és bukósisak nélkül közlekedő thai fiatalokkal történik meg.

Nagyon, nagyon, nagyon óvatosan kell vezetni, nem szabad száguldani, parádézni.

A turistás övezetekben a rendőrök ellenőrzik a bukósisak meglétét. Motorkerékpárt vagy mopedet olcsón lehet bérelni és sok helyen. Mopedet lehet már napi 180 bahtért is bérelni, hosszabb idejű bérlésre kedvezményt adnak. Olcsóbb a bérlés a főszezonon kívül. A bérléskor a szerzőség angol nyelvű. Tanácsos teljes körű Casco biztosítást választani (csak pár euró többletköltséget jelent). Ajánlatos megnézni bérléskor, hogy milyen állapotban van a jármű, mert néha vén darabot próbálhatnak rásózni a turistára. Az üzemanyag olcsó: 41 baht a litere. Sok helyen az út mentén árulnak üzemanyagot italos (többnyire viszkis) üvegben "kiszerelve".

,, Mindenképp robogó ha csak helyben maradtok Phuketen...most voltunk kb 20 európai párt láttunk szendvics felállásban gyerekekkel robogóval menni...a helyiek is így teszik mi is robogóztunk, teljesen biztonságos nagyon figyelnek egymásra a robogósok is az autósok pedig előzékenyek...ha lesz gyerek mi is simán bevállaljuk. (ncs,)"

Motoros taxi

Aki a baloldali közlekedés vagy más miatt nem mer vezetni, rendelkezésre állnak a moped taxik. Rengeteg helyen állnak, járnak, csak le kell inteni őket. A moped taxisok többnyire valami pirosas mellényt hordanak. Olcsó közlekedési eszköz ez, ha nincs nálunk sok holmi.

Tuktuk

A sziget egyes részein nincs nagyon szervezett tömegközlekedés, azaz a turista taxizásra szorulhat. Például Patongból a Rawai beach-hez eljutni iránytaxival elég komplikált. Speciel a taxizás Phuketen nem mondható olcsónak. A sofőrrel előre meg kell alkudni az árban, mivel taximéter nincs (Bangkokban van).

Phuketen – ahogy egész Thaiföldön – bal oldali közlekedés van, ami önmagában még nem lenne meglepő. Az igazi kultúrsokk akkor érkezik, amikor az ember megtapasztalja a helyiek vezetési stílusát. A földig hajlongó, mosolygós thai emberek, akik az utcán szelíd derűvel közlekednek, mintha egy másik univerzumban léteznének, amint volán mögé ülnek. Udvariasságnak, önkéntes elsőbbségadásnak nyoma sincs – az erősebb, bátrabb és hangosabb vezet.

A fényszóró nem udvariassági gesztus, inkább fenyegető figyelmeztetés: „Én most jövök, és nem fogok megállni, akármi történik is.” A záróvonal, a leállósáv, a forgalmi irányok itt leginkább csak ajánlásnak tűnnek. Jobbról, balról, sávon belül, kívül, sokszor egyszerre három autó is halad egymás mellett egy kétsávos úton. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

A motorosok – akikből tényleg mindenhol és mindig van – külön világ. Egy, két, három, sőt négy fős családok is egyensúlyoznak egyetlen robogón. Nők vezetnek, egyik kézzel a kormányt, másikkal a gyereket fogják, miközben lavíroznak a sűrű forgalomban, és nem úgy tűnik, mintha ez különösebben zavarná őket. Az egész látvány elsőre meglehetősen kaotikus és őszintén szólva elég ijesztő.

Ami viszont igazán meghökkentett: a káosz ellenére van benne egyfajta rejtett harmónia. Nincsenek dudálások, nincs kiabálás, és senki nem kezd idegrohamot kapni, ha valaki bénázik a kereszteződésben vagy nem indul el azonnal zöldre. Mindenki siet valahová, de mégis figyelnek egymásra. Néhány nap kellett hozzá, hogy megértsem: nem a szabályokat követik, hanem egymást. Aki belelát ebbe a ritmusba, hamar rájön, hogyan kell itt közlekedni.

Igen, itt valóban át lehet menni a piroson – persze csak akkor, ha nem jön senki jobbról, és néhol tábla is engedélyezi. Itt nem számít szentségtörésnek balról előzni vagy figyelmen kívül hagyni a záróvonalat. A szembejövő forgalmat azért még nem próbáltam. Az utak minősége meglepően jó – kátyút alig látni. A hegyvidéki szakaszokon viszont érdemes résen lenni, mert a kanyarok néha egészen hajmeresztőek.

---

,, 1. Benzinkút. Kényelmetlen, macerás megállni, általában ritkán vannak, kifejezetten foglalkozni kell hogy útba essen egy, nem jó muri.

2. Benzin automaták. Tulajdonképpen bárhol megtalálható kis kútoszlopok, amik hasonlóan mint egy italautomata működnek. Éjjel nappali móka, és nincs is velük semmi gond, csak elég drágák, így Én még soha nem használtam.

3. Kisboltoknál. Bizony, utcai standok, családi boltok, mindenhol kapni benzint kb. Megveszik Ők a kúton, majd régi wiszkis üvegekbe szétporciozzák, kb 10-20%os réssel adják tovább. A motorok fogyasztása miatt 2-3 ilyen üvegcse napokra elég, sokkal több bele se fér. Én ezt preferálom, kényelmes, olcsó, segíti a jóembert is, mindenhol ott vannak." forrás

---

Phuketet bérelt autóval jártuk be, napi 1200 thai bátért – ami mostanra még mindig elfogadható árnak számít egy ekkora szigeten. Az első nap kicsit vakmerő vállalkozásnak tűnt: baloldali közlekedés, jobbról és balról is hirtelen feltűnő motorosok, zsúfolt utak, szűk kanyarok… De hamar ráéreztünk a helyi ritmusra, és egy idő után már ösztönösen vettük a kanyarokat és a kereszteződéseket.

Utólag visszatekintve teljesen egyértelmű: ha nem lett volna autónk, a sziget legszebb részeiről, eldugott strandjairól és hegyi kilátóiról valószínűleg lemaradunk. A tömegközlekedés korlátozott, a taxi pedig hosszú távon túlságosan megterhelné a költségvetést – így az autóbérlés nemcsak szabadságot, hanem józan döntést is jelentett.

---

Phuketen idén is motorral jártuk be a szigetet – a korábbi tapasztalatok után már szinte természetesnek tűnt, hogy ez a legkézenfekvőbb módja a déli rész felfedezésének. Összesen 190 kilométert tettünk meg a kis 125 köbcentis Hondával, és mindössze 4,5 liter benzint sikerült beletölteni – ami még így is csak fél tankot fogyasztott. Hogy pontosan miből nyerte az energiát, máig rejtély. Talán kókuszillatból vagy a vezetője lelkesedéséből?

A napi menetrendünk meglehetősen ritmusos volt: reggel egy kiadós strandolás, majd motorral célba vettünk egy elérhető látványosságot vagy kilátópontot, közben valahol ebédeltünk, lehetőleg 11:30 és 15:00 között, amikor a nap már-már kegyetlen erővel tűz. Ez az időszak alkalmatlan volt arra, hogy egy helyben üljek – öt percnél tovább nem bírtam megmaradni a tűző napon. A túlélési stratégia az lett, hogy legalább hatszor végigsétáltam a part mentén észak-déli irányban, miközben a hullámok és a langyos szél valamennyit enyhítettek a hőségen.

Kedvencünk egyértelműen a Kata Noi lett – csendes, családias, kellemes arányokkal. Még a kínai újév idején is ez volt az egyik legnyugodtabb partszakasz, ahol nem nyomasztott a tömeg. Itt lehetett a legkevésbé érezni a nagy számban érkező kínai turisták jelenlétét, és az orosz vendégek is visszafogottabban viselkedtek. Az egész strand valahogy megőrizte békéjét, miközben a sziget többi része sokszor túlzsúfoltnak tűnt.

Étkezés

• Az utcai egyszerű kifőzdékben ezek a jellemző ennivalók: rizs, tészta, csirke-,disznó- vagy marhahús és tenger gyümölcsei (főleg rákocska). Persze az utcai étkező helyeken sokkal olcsóbban lehet enni, mint a szállodai éttermekben. A körülmények persze egyszerűbbek, pl. sok étkezőhelynek nincs saját vécéje. (A közelben jellemzően fellelhető 5 baht-os nyilvános rötyi.
• Érdemes olyan étkezőhelyeket választani, ahol vannak turisták és helyiek is. A helyiek jelenléte jelzi, hogy olcsóság van és jó a kaja, a turisták jelenléte jelzi, hogy a higiéniai körülmények sem rosszak.
• Egy csirkés-rizses eledel a turistás utcáktól kicsit távolabb lévő helyeken 250-300 forintnak megfelelő összegért kapható, emberes adagról beszélünk. Jellemző, hogy a halak, rákok jóval drágábbak, mint a húsos ételek.
• Sok turista szívesen vásárol az utcán palacsintát. Szuperek a banánnal vagy mangóval töltöttek (plusz csoki és/vagy sűrített tej öntet). Gusztusosan fel vannak vágva, hogy könnyen lehessen őket enni kis pálcikával.
• Phuketen a helyi étkek jellemzően fűszeresebbek, mit Thaiföld többi részén. Fő specialitások: a Tom Yum Koong (csípős, keserű rákleves), a Tom Ka Kai (kókusztejes csirkeleves), a Som Tam (zöld papaya saláta), a Hor Mok (csaknem habosra aprított hal), a Kuay Tiew (tészta leves).
• Ha nem akarjuk, hogy az étel túl csípős legyen, akkor mondjuk azt, hogy Mai Pet (ne csípős), de lehet angolul mondani, hogy Not szpájszi.(vagy ahogy a thaiok kiejtik szápájszi)
• Phuketen a nagy hőségben a turisták gyakran jégkockával kérik a sört, mert anélkül a nedű perceken belül felmelegszik.
• Ne rökönyödjünk meg azon, hogy az egyszerűbb phuketi evőhelyek asztalain a szalváta helyett vécépapír van kitéve. Hála égnek nem az eredeti guriga kiszerelésben teszik ki, hanem szalvétatartó jellegű tárgyba, pohárba.

Egyik este a Kamala Beachen vacsoráztunk, közvetlenül a tengerparton, egy hangulatosnak tűnő étteremben. A naplemente, a pálmafák árnyéka és a tenger morajlása már önmagában is ígéretes hátteret adott az estének, így nagy lelkesedéssel rendeltem egy grillezett halat. Elvégre mi más lenne autentikusabb egy tengerparti vacsoránál, mint egy frissen fogott tengeri hal?

Hát, kiderült: sok minden. Az étlap ugyanis nem részletezte, milyen halféléről van szó, és én balga módon nem kérdeztem rá. Rövidesen meg is érkezett a tányéron a válasz – egy szép adag, roston sült… pangasius. Igen, az a jól ismert, mocsárszagú, édesvízi tenyésztett hal, amit bárhol meg lehetne kapni a világon, csak épp nem az óceán partján szeretne vele találkozni az ember.

Ezúton figyelmeztetnék mindenkit: ha Thaiföldön, különösen a tengerparton halat rendel, mindig kérdezzen rá, pontosan milyen fajtát kínálnak. Ne dőljön be a bejárat előtt kirakott, jeges standon csillogó tengeri halaknak – azok gyakran csak díszletként szolgálnak. Ha nincs kiírva vagy elmondva a fajta neve, szinte biztos, hogy a végén a vietnámi pangasius úszik be az asztalra, nem pedig valami valóban friss és helyi fogás. Nekem akkor és ott ez nagy tanulság volt – legközelebb már sokkal gyanakvóbban nézem az „ocean view” mellé járó menüt.

Vásárlás és pénzváltás

• Phuketváros éjszakai piaca

A Phuket-en nyaralók többsége este, a mérsékeltebb meleg idején veti bele magát a vásárlás programjába. Patongban van a legnagyobb választék üzletekből, áruházakból. Alkudozni csak a kisebb üzletekben szokás. A komolyabb üzletekben eredeti márkák vehetők, a bazárokban hamisak.

Számítsunk arra, hogy sok boltban nagyon hidegre állítják be a légkondit.

Árak (forintba átszámolva):

• Egy csésze kávé (egy kávézóban): 400 HUF
• Egy üveg helyi sör: 560 HUF
• Egy üveg Coca Cola: 220 HUF
• Egy pohár bor egy bárban: 1200 HUF
• Egy koktél: 1200 HUF
• Egy kis szelet csokoládé (58 g): 200 HUF
• Egy üveg ásványvíz (1,5 l): 150 HUF
• Egy napvédő krém szupermarketben: 1000 HUF
• Szúnyogirtó: 600 HUF
• 3 fogásos vacsora két főre borfogyasztással (turistás helyen): 16 ezer HUF

Phuketen több nagyobb pláza is működik – ha jól számoltuk, legalább három komolyabb méretű bevásárlóközpont található a szigeten, és ezek mind viszonylag közel vannak egymáshoz, néhány kilométeres távolságon belül. Már Bangkokban is elképedtem a bevásárlóközpontok méretein, de az mégiscsak egy világváros, ott valahol számítottam is erre. Viszont Phuketen, egy „csak” turizmusból élő szigeten, ilyen méretekre nem voltam felkészülve.

Az egyik nap – apropóból, meg némi kíváncsiságból – felkerekedtünk, és motorral elindultunk az egyik legnagyobb pláza felé. Forgalomtól függően 25–40 perc alatt lehet odaérni Patong Beachről, tehát ez nem az a „beugrom egy órára” típusú hely.

Őszintén szólva egy Westend-méretű központra számítottam. Ehhez képest egy négyemeletes, végtelennek tűnő épületbe csöppentünk, ahol a hatalmas robogóparkolón túl egyenesen a bejáratnál kaptunk egy külön helyet, köszönhetően egy barátságos őrnek, aki intett, hogy álljunk csak félre oda, külön. A bejáratot, természetesen, az uralkodó portréja őrzi – szinte már szertartásos az egész jelenet. A táskákat egy másik biztonsági ember ellenőrzi belépéskor, ami ugyan nem tűnt túl szigorúnak, de jól illeszkedik a helyi protokollba, amit talán a politikai háttér is indokol.

Odabent én a ruhaboltokat pásztáztam szemérmes lelkesedéssel, miközben Laci magabiztosan a műszaki osztály felé irányított minket. A ruhák kínálata egyébként nagyjából ugyanaz, mint bármelyik budapesti plázában – hasonló stílus, hasonló árakon. Nem is időztünk bennük sokáig.

Az egész épület hatalmas terekkel van tele, amiket kisebb bódék töltenek meg – ezek hol ékszert, hol portrét, hol ajándéktárgyakat, de legtöbbször mobil- és tablet-tokokat árulnak. A műszaki részleg szélén a nagyobb márkák üzletei sorakoztak, a középső részt pedig egyfajta bazárszerű tömeg uralta.

Ha valaki már járt plázában Délkelet-Ázsiában, ezt a látványvilágot ismerősnek találja. De ha az ember először találkozik vele, furcsa és szinte túlzásba vitt hatást kelt: a formák, a márkák, a rikító fények és a piacszerű zsibongás különös elegye – egyszerre szórakoztató és kicsit sok is.

---

2025: Néhány ára Makroban, érdekességként:
- 6 liter víz - 315.-ft
- 2 liter kóla (coca) - 400.-ft
- 2 kiló darált sertéshús - 2.700.-ft/2kg
- 1 kiló fagyasztott nuggets - 1520.-ft
- 3 kiló görögdinnye 790.-ft
- 3 db (-630g) sárgarépa 120.-ft
- 1 db piros kaliforniai paprika 400.-ft
- 30 db tojás - 1355.-ft
- 8 db tortilla lap- 1150.-ft
- Fél kiló barilla tészta 650.-ft
- 1 liter olaj (pálma) 515.-ft
- 200 g füstölt sonka szelet 1530.-ft
- 1 kiló reszelt mozzarella sajt 3520.-ft
- 1 kiló fagyasztott eper 840.-ft
- 6 db hamburger zsömle 500.-ft
- 1 liter tej 450.-ft
- Fél kiló fokhagymás vaj - 2310.-ft
Általánosan azt látjuk, hogy a tejtermékek árai magasabbak, mint Magyarországon, a zöldségek, gyümölcsök, húsok, a rizs, és sok import termék (pl Barilla tészták, Pringles chips, Nutella) is olcsóbb

Szórakozás

Karon és Kata strandjainál is jelentős az éjszakai élet, de Patong egyértelműen a szórakozás központja. Csak Patongban van leaglább hatszáz bár és diszkó, némelyikük egész magas műszaki színvonalú. Arrafelé sem kezdődik a bulizás 23 óránál korábban. Phuket egyik legrégebbi és még mindig népszerű diszkója a Banana Club. Biztonságos hely, ritka a randalírozás. 200 baht a belépő és ezért még egy ital jár. A Banana Club a Beach Road-on van, ahol a Bangla Road kereszteződik. A legnagyobb éjszakai élet éppen a Bangla Road-on van. Hömpölyög a tömeg éjfél és 2 óra között. A Bangla Road-on a Baya Beach Night Club is nagyon népszerű. Az újabb szórakozóhelyek közül kiemelhető a Hollywood Disco. Menő lemezlovasok és zenészek szoktak itt vendégszerepelni.

"Bár Phuket városban az elmúlt években számos bár és étterem nyílt, azonban továbbra is Hat Patongon élvezhetjük az éjszakai élet legszélesebb, legnyüzsgőbb és legzajosabb választékát. Itt aztán láthatólag fittyet hánynak a 2001-ben hozott társadalmi rendeletre, miszerint minden szórakozóhelynek éjjel 1 és 2 óra között be kell zárni. Sőt néhány klubban csak ilyenkor kezdődik az élet! Soi Bangla (azaz a Bangla út) Patong központi utcája (kb. 600 méter hosszú) és egyben a piros lámpás negyed központja is. Erről nyílnak utcácskák telis-tele szórakozóhelyekkel. Szerencsére az elmúlt években kissé megszelídült, és már nemcsak "azt" tartogatja a turistáknak, hanem változatos szórakozási lehetőséget az egész családnak. Persze ez nem jelenti azt, hogy a szexipar ezzel párhuzamosan visszaszorult vagy válságba került volna :)

Diszkók és Klubok

A patongi éjszakában diszkók és éjszakai bárok sokasága várja az álmatlanságban szenvedőket, hihetetlenül széles skáláját kínálva mind a zenei stílusoknak, mind a törzsközönségnek. Nem jellemzőek a "top DJ-k" (sőt, a legtöbb klub ugyanazt a zenét játssza minden éjjel, néha többször is egy éjszaka :) Erről jut eszembe, mikor Krabin betértünk egy KFC-be, és mire elfogyasztottunk pár csirkeszárnyat, már kívülről fújtuk a KFC reklámzenéjét, mivel az szólt nonstop... A legtöbb diszkóban 400 baht a belépőjegy, de ez inkább egy kupon, mely 2 italra váltható. Tájékoztatásul, egy üveg Heineken sör 80-150, egy koktél 150-200, egy Bacardi Breezer 100-170 baht-ba kerül. A Tiger Disco, ki gondolná, a Tiger utcában található (Soi Tiger) mely a Bangla útról nyílik. Nehéz eltéveszteni. Kétszintes. Alul egy ötcsillagos sörözővel :) Rengeteg csinos lány, többségük 'freelancer'. A témában járatosak nyilván értik mire gondolok... Talán ez a legnépszerűbb diszkó egész Phuketen, így aki erre jár, és szeretné megízlelni az éjszakai életet, annak ez a legjobb választás. Érdemes még megemlíteni az FBI diszkót (belépés ingyenes), a Baya Beach-t egy extrém trópusi hangulatú berendezéssel. Itt köztudottan hajnali kettő után kezdődik az élet, és a legtöbben csak "felszedős" helynek ismerik... Minden kedden "Lady's night" (ingyen italok a hölgyeknek). A strand mellett található a Banana Disco kétszintes táncparkettel, mely inkább a fiatalok körében népszerű. A Safari Club egy szabadtéri szórakóhely. Patongtól délre, egy dombon található és hajnalig tart nyitva. Na, itt aztán tényleg változatos népség gyűlik össze. Nem ajánlott egyedül menni, de még kísérővel se. Drog és erőszak. Ez a legalja. Ehhez társul még egy primitív dzsungel dekoráció, üvegszálas sziklákkal és egy lepukkant étteremmel. Ja, és még egy furcsa extra szolgáltatás: mászófal! Igen. Két tánc között a falra is mászhatunk, ha van kedvünk :)

Go-Go bárok

Mi tagadás, sok embert vonzanak a lenge öltözetű, csábítóan vonagló "rúdtáncosok". Törvény tiltja a meztelenkedést, de ezt gyakran figyelmen kívül hagyják. Az italárak itt magasabbak, de ezt ellensúlyozza az a tény, hogy a lányok többsége szabadon elvihető, és nem kell "lelépési díjat" más néven büntetést fizetni. Igen, ez egy érdekes dolog. Ha esetleg valakinek megtetszik egy lány és elhívja magával "más helyre" szórakozni, akkor ki kel fizetni a bár részére az elmaradt hasznot. Ugyanis ez a hölgy már nem fog aznap este forgalmat generálni... A Soi Seadragon-on van a legtöbb go-go bár, legismertebbek a Playschool, Showgirls, a Club Rio, és a Dragon Club.

Lányok az ismerkedési esten...

Sör Bárok

Patong éjszakai élete még mindig tartogat meglepetéseket – vagy mondjuk inkább úgy: maradt a régi, a maga teljes „szórakoztatóipari kvintesszenciájával”. A szórakozóhelyek egymást érik a főutcán, egymás hegyén-hátán sorakoznak a bárok, a neonfények pedig úgy villognak, mintha versenyeznének a figyelemért.

A bejáratok előtt csinos hostessek állnak sorfalat, szinte mindenkit megszólítanak, aki csak elhalad előttük. A legtöbbször kedvesen, de határozottan: „Hello, welcome!” – és ezzel máris megindul a verbális halászat. Aki pedig betér, számíthat rá, hogy azonnal középpontba kerül. A lányok mosolyogva körbeveszik, és némi játékos csábítással próbálják rávenni a vendéget egy kis vetélkedésre.

A repertoár változatlanul szórakoztató: Jenga, Connect Four, dobókockás ügyességi játékok vagy épp az örök klasszikus „ki tud gyorsabban beverni egy szöget a kalapács hegyével” című kihívás. Mondanom sem kell, ezek a lányok nem kezdők. Nehéz őket legyőzni, és amikor a vendég veszít (mert többnyire ez történik), jó szívvel meghív egy italra – hiszen a játéknak mégiscsak ára van, ha nem is pénzben, hát udvariasságban.

Az egésznek van egy bohókás, színházi jellege – kicsit kiszámítható, kicsit cirkuszi, de aki a maga helyén kezeli, egészen jól szórakozhat benne. Patong ezt az arcát már régóta nem titkolja – sőt, büszkén mutogatja.

• Simon Cabaret Show
• Phuket FantaSea Show
• Thai Boxi
• Unit 27
• Surf House (Kata Beach)

Közbiztonság

• A turista övezetekben a közbiztonság jó. Incidensek inkább abból adódnak, hogy az esti mulatás közben a vigalmi negyedben a turista lerészegedik és felelőtlen dolgokat kezd csinálni, s így akár valami verekedés is kikerekedik. Tanács: a társaságban legalább egy ember maradjon józan, hogy kordába tudja tartani a többieket.
• Vigyázat a kézitáskákkal! Phuket-town-ban előfordul, hogy motorkerékpáros fickók lekapják a turista hölgyek válláról a kézitáskát. Szó sincs arról, hogy mindennap ilyen történne, de tanácsos résen lenni, és főleg nem sétálgatni olyan kézitáskákkal, amelyekben értékeket tárolunk.
• Meglepő hallani több forrásból is, hogy Phuketen a lopások, átverések egy részét nem a heliyiek követik el, hanem simlis európaiak (zavarosban halászó, hosszabb ideig a szigeten dekkoló, kétes figurák).

Kellemetlenségek

Gyakran előfordul, hogy a ladyboy-ok (lánynak mutatkozó fiúk) bátorítják a közös fotózkodást a turistával. Valójában pénzt akarnak ebből szerezni és nagyon agresszívakká válnak, ha nem akarunk fizetni. Pedig előre egyáltalán nem jelzik, hogy a közös fotózkodásért pénzt akarnak kérni.

---

Csak figyelmeztetés miatt írom, mert mi abszolút nem gondoltunk volna ilyesmire, hogy ez megtörténhet itt. Hátha valakinek megspórolok vele pár ezer ftot.🙂
Mai napon Karon beachen egy part melletti kisutcában ettünk, ahol egymás mellett voltak sorban az éttermek. Mivel a kiszemelt étterem előtt közvetlen nem volt motoros hely, így egy 20-30méterrel arrébb raktuk le a motorunk.
Mikor végeztünk, szállnék fel a párom mögé a motorra, de látom, hogy totál lapos a gumi, illetve egy kedves Hölgy is rohant ki az étteremből erre figyelmeztetni. 🤦‍♀️
Visszavittük a kölcsönzőbe, hogy cseréljenek gumit, ahol az üzletvezető azonnal talált benne egy elég méretes szöget. Rögtön kérdezte, hogy hol voltunk, mondtuk az éttermet, és figyelmeztetett minket, hogy a pincérek előszeretettel lyukasztják ki a turisták gumijait, hogyha nem abba az étterembe ülnek be enni, ami előtt parkolnak. (Utólag furcsa is volt, hogy a pincér azonnal jött ki szólni, hogy lapos, alig értünk oda.😅)
Szerencsére nem hatalmas gond, de figyeljetek a motorokra, mert ilyesmi is megeshet. (2025)

Egyéb hasznos információk

Thaiföldön az étkezési szokások már önmagukban is mesélnek a helyi kultúráról. Az alapértelmezett evőeszköz a kanál, mellé pedig legtöbbször villát adnak – kést szinte soha. De nem véletlenül: az ételt eleve apró falatokra vágják még a konyhában, így darabolásra nincs szükség. A villa pedig nem a szájba való – etikett szerint az csak „kísérő”: az ételt a kanalunkra segíti, a kés szerepét veszi át. Egyes fogásokhoz pálcikát is adnak, de az már inkább ritka kivétel.

A fehér bőr itt igazi érték, a szépségideál része. Szinte minden kozmetikai termék tartalmaz fehérítő összetevőket – még a szappan is. És persze az európaiak bőre mindig különös figyelmet kap. Kisfiunkat rendszeresen megsimogatják az utcán, mintha egyfajta szerencsét vagy szépségáldást várnának tőle. Talán valóban azt remélik, hogy egy kis simítással fehérebbé válik a világ.

A közlekedés bal oldali – ez elsőre furcsa lehet, de hamar rutinná válik. A legtöbb gondot egyébként a kínai turisták okozzák, akik az úttesten való átkelésnél rendre rossz irányba néznek először, ami néha kissé szívszorítóan komikus jelenetekhez vezet.

A helyiek testalkata jellemzően kisebb, ami sokszor félreértésekhez is vezet. Kétéves kisfiunkat rendszeresen négy-öt évesnek gondolják, és nehezen hiszik el, hogy tényleg még csak 95 centi magas. Itt más a lépték – szó szerint is.

Phuket továbbra is a „drága Thaiföld” arcát mutatja. Az ország egészéhez képest jelentősen magasabbak itt az árak, különösen a turizmusra építő városrészekben. Egyes helyeken az európai árszintet is simán túllövik, főleg ha tengerparti kilátás is jár mellé.

Ami az időjárást illeti, a helyi „tél” valójában az esős évszakot jelenti – de ezt ők komolyan veszik. A harmincöt fokos meleg ellenére sok helybélit látni sapkában, hosszú farmerben és kötött pulóverben. A réteges öltözködés itt nem hőmérséklet, hanem évszak kérdése – ha tél van, hát fel kell öltözni, ezt ők is így tanulták gyerekkorukban.

És egy meglepő apróság a végére: sört csak meghatározott időintervallumokban lehet vásárolni, még 2025-ben is. Egészen pontosan 11 és 14, illetve 17 és 24 óra között árulják. Régi szabály ez, amit az ember hamar megtanul – különösen akkor, ha egyszer délután háromkor szomjasan áll egy boltban a hűtő előtt, és rájön, hogy csak nézegetheti a dobozokat.

Fotóegyveleg

Jön!

Vissza az elejére

Kommentek