ÚTIKRITIKA.HU / Phuket

Phuket egy sziget, de egyben egy tartomány is. Ez a legnagyobb sziget Thaiföldön: 539 négyzetkilométer.
Akkora, mint Szingapúr. Észak-déli irányban 48 kilométer a távolság, kelet-nyugat szélességben 21 km a legnagyobb távolság.
Phuket Thaiföld délnyugati partján fekszik, az Andaman-tenger oldalán. A thai szárazfölddel a Sarasin nevű híd köti össze.
Phuket legmagasabb pontja a Radar Hill ahonnan szuper a kilátás patongra, Chalongra, a híres Big Buddha szoborra.

Időjárás és éghajlat

Phuketen nyaralás szempontjából a legideálisabb időszak a december, a január, a február és a március.
Márciusban és áprilisban azért már jellemző a 30 fok fölötti meleg.
A május és október közötti időszak esős. Ráadásul ilyenkor a tenger vadabb, nehéz a fürdés.

Sokan fogták a fejüket, amikor elárultuk, hogy az esős évszakban indulunk Phuketre. Voltak, akik egyenesen azt hitték, megbolondultunk – hogy lehet strandolni, ha minden nap esik? Nos, a harmadik napunkon valóban megérkezett a monszuneső. Az igazi, trópusi fajta. Jelentjük: túléltük.
Igen, megáztunk. Berci is bőrig lett, de egyikünk sem fázott meg – ő sem. Egyszerűen azért, mert az eső itt meleg. Nem langyos, hanem tényleg meleg, körülbelül olyan hőfokú, mint amilyen víz alatt otthon zuhanyozni szoktunk.

A legjobb az egészben, hogy a helyieket ez egy pillanatig sem zökkenti ki. Ha esik, hát esik – legfeljebb előkerül egy poncsó, aztán mindenki megy tovább. Mi még azt sem vettük fel, mert nem is volt nálunk. Amikor hazaértünk, a fiúk nemes egyszerűséggel belevetették magukat a medencébe, mintha mi sem történt volna. Az eső pedig közben szépen elállt – ahogy jött, úgy ment is.

Ez volt az a pillanat, amikor végleg elengedtük az időjárás miatti aggodalmakat. A monszun nem ellenség – inkább része annak a különös, forró ritmusnak, amit ez a hely diktál.

Jó döntés volt az esős évszak végén érkezni Phuketre. Ebben az időszakban nemcsak a szállások, valamint a szolgáltatások árai csökkennek, hanem a turisták száma is jelentősen alacsonyabb – így nyugodtabban élvezheted a sziget varázsát. Már magától is elképzelhetetlen, milyen zsúfolttá válik főszezonban az a már most is nyaralókkal telített környezet – és őszintén szólva, ennek a képletnek a gondolata sem kelt jó érzést bennem.
Mint mindenki, aki az esős évszakban jár Phuketen, velem is megtörtént, hogy pont akkor robban kezdett az eső, amikor a strandra értem – és még főleg azért, mert nem a közeli Patong Beachre érkeztem, ahonnan könnyen visszaszaladhattam volna a szállásra. Nem hagytam, hogy a zápor letörje a hangulatot: összeszedtem magam, leültam egy szabadtéren talált kidőlt fatörzsre, melynek eredete csupán a véletlen műve lehet, kinyitottam az esernyőmet, és megvártam, míg a felhők elvonulnak. Alig telt néhány perc, és már kisütött a nap – mintha semmi sem történt volna –, lehetővé téve, hogy folytassam a napot, mintha az esős időcsapás csak egy gyors előjáték lett volna.

Történelem

Phuket eredeti neve Jungceylon volt. Ezt a nevet viseli most a legnagyobb helyi bevásárlóközpont. A 16. század elején a portugálok alakítottak ki a szigeten kereskedelmi állomáshelyet. A sziget elsősorban az ónkitermelés és - kereskedelem miatt vált fontossá. Phuket azonban nem lett európaiak gyarmata, mert a sziget birtoklásáért a burmiaiak és a thai uralkodók küzdöttek, felváltva legyőzve egymást. Végül a thaiok voltak képesek megtartani a sziget feletti uralmat. A 20. század hetvenes éveiben jelentek meg a szigeten az első turisták. 1976-ban már felépült egy nemzetközi repülőtér. A kilencvenes években már évi több mint 2 millió turista látogatott ide. 2004 karácsonyán a cunami több mint 8 ezer ember halálát okozta Phuketen. Az anyagi károkat viszonylag rövid idő alatt, néhány éven belül helyrehozták.

Manapság

Phuket gazdaságának fő bevételi forrása a turizmus. Némi bevételt jelent még az ananász, a fagyasztott hal, a kesudió, a pálmaolaj és a kaucsuktej. 2014-ben Phuketen is érezhető a katonai kormányzat rendteremtő szigorúsága, ami alapvetően az idejövő turistákat is szolgálja. Phuketen (is) hosszú évek óta a hétköznapok részeivé váltak a turisták lehúzásának szervezett formái. A taxisok, tuktukosok elpofátlanodtak, még a szállodák bevezetői útjait is önkényesen birtokba vették. A taxis maffia megakadályozta, hogy a helyi hatóságok kötelezővé tegyék a taxiórákat és hogy a turisták jutányos közlekedési alternatívákat is választhassanak.

A strandokon eddig káosz vagy éppenséggel önkényes kereskedelmi monopolhelyzetek alakultak ki. Kereskedők egy része minden engedély nélük (vagy éppen a hatóságok korrumpálása révén) egy-egy strandon kisajátították az étkeztetést, a jetski és a napozóágy kölcsönzését. A strandolókat zavarhatta, hogy a kereskedők túl nagy területet sajátítottak ki maguknak, sok helyen zavarták nyomulásukkal a nyaralók nyugalmát. A korrupt rendőrök és hivatalnokok pedig, jól megszedték magukat. Igaz a sok üzleti lehetőség munkahelyeket is generált és az ország szegényebb vidékeiről jöttek jócskán a kevés pénzért is munkát vállalók. A baj az volt, hogy a korrupció miatt kevés pénz vándorolt Phuket fejlesztéseket szolgálni hivatott kasszájába.

2014-ben a helyi katonai hatóságok nagy tisztogatásokba kezdtek. Őrizetbe vettek sok helyi politikust, illegális taxist. Terveket dolgoznak ki arra, hogy a taxikban méteróra legyen és a turisták számára kiszámíthatóak, átláthatóak legyenek a viteldíjak. A strandokon ledózerolták, lebontatták az illegálisan működő étkezdéket, bárokat. Kiderült, hogy sok hotel, beach club, bungaló teljesen illegálisan működik közterületeken. Persze ezek a tisztogatások azzal is járnak, hogy szerencsétlen szegény ember elveszíti a munkalehetőségét. A strandokon szolgáltatók persze nagyon elégedetlenek. Pozitív hatás, hogy a strandok tisztábbakká, tágasabbakká válnak a strandolók számára. A strandok sokak szerint szebbekké váltak. Sokak véleménye szerint a szigorítások jót tesznek Phuket turizmusának, mivel az utóbbi években az idelátogatók - úgymond - minősége is romlásnak indult. Phuket korábban valamivel menőbb turista célpont volt, mára presztízse romlik. A konszolidáltabb európai turisták helyett egyre több a civilizálatlan orosz, kínai, indiai tömegturista. Ennek negatív hatásai érződnek a hotelekben, az éttermekben, a boltokban, az utcákon.

Phuket kétségtelenül Thaiföld legismertebb üdülőszigete, de a gyönyörű tengerpartokon túl sokkal összetettebb világ rejlik benne. Kevesen tudják, hogy a sziget lakosságának már körülbelül 35%-a muszlim vallású. Őseik egykor az ónércbányászat miatt telepedtek le itt, és azóta fokozatosan a sziget szerves részévé váltak. Ahogyan én láttam, a buddhista és muszlim közösségek békésen élnek egymás mellett – templom és mecset is megfér egymás közelében, és a mindennapokban sem érezni feszültséget.
A helyiek között azonban vannak olyan jelenségek is, amelyek kívülálló szemmel sajátosan értelmezhetők. Azt beszélik, hogy egyes fejkendőt viselő thai nők nem vallási meggyőződésből viselik a hidzsábot, hanem azért, mert így könnyebben szólnak be hozzájuk tehetős arab férfiak – a gazdag férj reménye sokakban él.

Hasonló társadalmi jelenség a „turista-romantika”: az utcákon nem ritka látvány, hogy fiatal thai nők idősebb európai férfiak társaságában sétálnak. Állítólag vannak, akiknek egyszerre több – akár három-négy – külföldi „támogatójuk” is akad. Nehéz megmondani, hol végződik a valóság és hol kezdődnek a legendák, de a jelenség létezését nem lehet letagadni.

Ami viszont minden másnál kézzelfoghatóbb: Phuket természeti szépsége. A tenger itt valóban olyan, mintha szűrőn keresztül látnánk – hol türkiz, hol smaragd, hol kristálytiszta. A homok finom, szinte púderként pereg a kéz között, a strandokat pedig pálmafák és a hegyoldalakra kapaszkodó buja dzsungel öleli körül. Mindez együtt olyan látványt és hangulatot teremt, amit nehéz lenne elfelejteni – Phuket valóban több, mint egy turistaparadicsom.

A helyiekről

Phuket sziget thai lakosságának nagy része, kb. 70 százaléka buddhista, a többi mozlim. A hagyományos hosszú csónakok (longtail boat) tulajai, a halászok, a piaci kofák és a taxisok többsége mozlim.

A helyieket ritkán látni napozni vagy a parton heverészni – a strandolás Thaiföldön alapvetően nem része a mindennapi életnek. A thai nők körében a világos, porcelánszerű bőr továbbra is a szépségideál, így sokan kifejezetten kerülik a napfényt. Nemcsak árnyékba húzódnak, hanem gyakran használnak fehérítő hatású kozmetikumokat is – még a naptej, a testápoló vagy a szappan is gyakran ilyen összetevőkkel készül.

Így aztán hiába várná az ember, hogy a csodás, meleg vizű, türkizkék tenger partján helyiek sütkéreznek – Phuket strandjai főként a turisták birodalma. Ők azok, akik élvezik a homokot, a napfényt és a víz közelségét. A helyiek inkább kiszolgálnak, árusítanak, motorral hoznak-visznek, vagy éppen ételt, masszázst, napernyőt kínálnak – és közben a lehető legkevesebbet érintkeznek a nappal. Mert számukra nem a tengerpart a pihenés terepe, hanem a munka színtere.

Turista etikett

A szállodában szokás borravalót adni a takarítónak, persze csak ha elégedettek vagyunk vele, vagy éppenséggel alaposabb munkára akrjuk sarkallni. Van, aki naponta a párnára helyez egy 1 dolláros bankót, mások az utolsó napon adnak kb. 200 bahtot (azaz kb. 6 dollárt). Ha a hotelben van londiner és cipeli a cuccunkat, akkor neki elég 20 bahtot adni. Étteremben a 10-15 százalék borravaló nem ritka. A tuktuk sofőrnek nem szokás borravalót adni.
Sokan azt hiszik, hogy Phuketen a helyi thai emberek minden tekintetben lazák, pedig az igazság az, hogy a sok turistához való hozzászokás dacára elég konzervatív a szemléletük. Megütközést kelt bennük pl. az hogy európai (főleg orosz) nyaraló nők a strandon monokiniznek (topless). Tanácsos mellőzni a monokinizést, mert ez ott nem illő viselkedés. Hogy mennyire nagy szégyenlősség és konzervativizmus rejtőzködik a laza erkölcsi miliőnek tekinthető szigeten, azt jól érzékelteti sok szingli férfi beszámolója az alkalmi (és fizetős) szexkalandokkal kapcsolatban. Elmesélik, hogy a pénzért szexet szolgáltató lányok az aktus előtt és után is a bugyi vonatkozásában a lehető legszégyenlősebb módon vetkőznek le és öltözködnek fel. Ez persze azzal is összefügg, hogy sok az újonc.

Gasztronómia

Phuket gasztronómiája valóban egyedülálló és különleges, amely a sziget változatos kulturális örökségét tükrözi. A thai konyha mellett erős kínai, maláj és peranyakan hatások keverednek, amelyek a történelmi kereskedelmi kapcsolatok eredményeként alakultak ki. Az egyik legjellegzetesebb helyi étel a "moo hong", egy lassan pörkölt sertéshasi húsból készült étel, amely eredete a fujiani konyhára vezethető vissza. A "kanom jeen" szintén phuket-i specialitás, vékony tésztára tálalt fűszeres karrével, ami a délthai konyha alapétele.
Az "o-aew" egy hagyományos banánlisztes zselés desszert, amelyet jégre tálalnak édes vörös sziruppal és főtt vörös babbal - ez az eredeti phuket-i fagylalt. A "lo bah" sertésbelekből és zsiradékból készült ropogós étel, amelyet édes-csípős szósszal tálalnak. A "hokkien mee" vastag sárga tészta barna mártásban, ami a kínai bevándorlók örökségét hordozza. Az "oh tao" kagyló- vagy tenger gyümölcseire épülő ételkörnyék sült tojással és taro gyökérrel, ami az egyik legrégebbi helyi étel.
A "bee-pang" puffasztott rizsből készült hagyományos snack, míg az "ah-pong" egy palacsinkaszerű finomság, amelyet a sziget kulináris szimbólumának tekintenek. A peranakan hatások különösen erősek a fűszerhasználatban és az ízek merész kombinációjában. A thai jégtea helyi változata is eltér a máshol ismert verziótól, hiszen jeges formában fogyasztják a forró időjárás miatt. A phuket-i konyha nem használ annyi kókusztejet, mint a thai konyha más részei, helyette inkább savanykás levesekre és currykre helyezi a hangsúlyt.
A dim sum és egyéb kínai hatású ételek szintén részei a helyi gasztronómiának, különösen az Óvárosban található éttermekben. A muszlim közösség hozzájárulása a "roti" kenyér és különféle karrys formájában mutatkozik meg. Ez a sokszínű kulináris örökség teszi Phuket konyhájat az egyik legérdekesebbé Thaiföldön.