ÚTIKRITIKA.HU / Róma

Róma

Róma, Olaszország

Érkezés | Közlekedés | Egészség | Étkezés | Vásárlás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Fotóegyveleg

.

Útbaigazítás korhűen - J. D. fotója

Érkezés

Szóval az Alitalia és a Wizzair a nagyobb, jelentősebb Fiumicino-ra érkezik Rómában, a Ryanair pedig a Ciampino-ra. A Leonardo da Vinci (Fiumicino) repülőtér 34 kilométerre van a városközponttól (nyugatra). A Wizzair a római repülőtér kettes termináljára érkezik. Késő esti érkezés esetén szóba jöhet a buszozás. A COTRAL busztársaság járműveivel kb. 45 perc alatt be lehet jutni a Termini, illetve a Tiburtina állomásokra. A buszok 60-90 percenként járnak. 5 euró a jegyár és a buszsofőrtől megvehető a jegy.

Vonattal a Termini pályaudvarra lehet eljutni, onnan pedig adott esetben metróval tovább a szálláshelyre. Félóránként közlekednek a vonatok reggel 6 óra 36 perc és 23 óra 36 perc között. A menetidő 31 perc, egy útra a jegy 14 euró. A szülőkkel utazó gyereknek ingyenes a vonatozás. A jegyet a repülőtéri vasútállomáson, a TABAC feliratú trafikban lehet megvenni. Van olcsóbb vonatozási lehetőség, a Metropolitan Train FM1, ami egy útra csak 8 euró, igaz a menetidő hosszabb, 45 perc. 5.57 és este 23.27 között mennek a járatok, (kicsit sűrűbben, mint a Leonardo Express) 15-30 percenként. Jegyvásárlás ugyancsak a TABAC trafikban.

Taxizás: Az érkezési szinten, kijáratnál közvetlenül álló, fehér színű taxikat javasoljuk. Róma központjáig a taxi tarifája hozzávetőleg 47-50 euró (max. 4 fő). Felszámolhatnak plusz költséget a csomagokra (akár 6 euró/bőrönd) és a hétvégi közlekedésre. Háromnegyed óra az út be a római városmagba, persze a közlekedési helyzettől függően. Bizony számoljunk azzal, hogy a repülőtéri taxiállomásnál hosszú sort kell kiállni. A Ciampino repülőtér 15 kilométerre van a városközponttól.

Közlekedés

Olaszországban gyakoriak a sztrájkok, amelyek elsősorban a tömegközlekedést, a közúti-, a vasúti- és a légi személyszállítást érintik. Az utazás megkezdése előtt mindenképpen célszerű tájékozódni az aktuális helyzetről a konzuli szolgálat honlapján.

Olaszországban gyakoriak a nemzeti/vallásos és bármilyen ünnepek is, nagyon komolyan veszik őket, azonnal elindulnak a tengerpartra pihenni. Ez Rómában félelmetes dugókat generálhat, ezért mindig előre kell tájékozódni róluk.

Rómában a tömegközlekedés olyan, mint egy kalandpark. Nincs normális menetrendjük, ami letölthető applikációjuk van az is vagy pontos, vagy nem, de így is ritka a járatsűrűség, ami hatalmas tömeget eredményez. Mindezen felül nem a hosszított csuklós buszok járnak, hanem csak a rövidek.

Ezekre ugye bár nem fér fel mindenki, de mindenki szeretne sőt, inkább akar, vagyis tolakodnak és képesek saját magukat olyan szinten felpréselni a buszra, hogy levegőt nem kap az ember. Ahogy néztem őket és napi szinten átéltem ezt az érzést igazából ez nekik nem is olyan szörnyű. Annyira nyitott személyiségűek az olaszok, hogy szinte nincs is intim zónájuk. Zavarba ejtően közel tudnak állni a másik emberhez. Ez megfigyelhető a strandon, éttermekben és a szórakozó helyeken, de akár csak az utcán is.

Róma és a tengerpart

Ha a római nyaralást szeretnénk egybekötni a tengerparti fürdőzéssel, akkor készüljünk fel, hogy kb. 40-50 perces vonatúttal érhetjük el a partot. A vonatok a Piramide-től indulnak (Porta S. Paolo) és kényelmesek, többnyire nincs rajtuk tömeg. A tengerpartot, vagy ahogy ott hívják, a Lido-t a legjobb, ha a Stella Polare vonatmegállóból közelítjük. Itt találhatunk ingyenes strandokat is, de ezeken készüljünk fel a turistatömegekre. Ha megpróbálunk átosonni a szállodák saját strandjára, ott könnyen biztonsági emberekbe ütközhetünk. A parton a nyilvános WC-k nem valami tiszták és néhol fizetni is kell értük. A ruháinkra vigyázzunk a homokos parton és a víz közelében, mert félmeztelenül nem engednek majd vissza a vonatra.

A város közlekedése inkább ösztönök és helyi szokások mentén működik, semmint a KRESZ szabályai szerint. A sávokat sokan csak jelzésnek tekintik, különösen a motorosok, akik minden rést kihasználnak. Parkolni mindenki ott parkol, ahol éppen sikerül, sokszor az úttestre belógva, és nem ritka az sem, hogy valaki gond nélkül elzár egy másik autót, mintha ez teljesen természetes lenne. A gyalogátkelőknél a zöld lámpa villanásnyi ideig tart, majd szinte azonnal sárgába vált, mintha azt üzenné: „indulj el, ha mersz, de a felelősség a tiéd”. A forgalom ritmusát nem egyértelmű szabályok határozzák meg, hanem inkább a helyzetek kiszámíthatatlansága, a pillanatnyi lehetőségek és kockázatok összjátéka, amelyben az idegen csak merész ráérzéssel boldogulhat.

Gépkocsival

Hasznos információ, hogy a magyar jogsi érvényes Olaszországban. A gépkocsi felelősségbiztosítás nemzetközi igazolása, az úgynevezett zöld kártya megléte kötelező. Kötelező tartozék a fényvisszaverő mellény. Vezetés közben a mobiltelefon használata csak kihangosítóval engedélyezett. Olaszországban igen magas helyszíni bírsággal büntetik a sebességkorlátozások megsértőit. Ittas vezetésnek számít a 0,5 ezrelék feletti véralkoholszint. A római magyar nagykövetség felhívja a gépkocsival utazó magyar állampolgárok figyelmét arra, hogy elővigyázatosan járjanak el ismeretlen személyek, nem EU-tagországok állampolgárainak személyautójukba történő felvételével (pl. stopposok), ugyanis, ha az illető nem rendelkezik a jogszerű tartózkodást igazoló okmánnyal, az olasz hatóságok súlyos következményekkel járó eljárást indíthatnak a gépkocsivezető ellen illegális bevándorlás elősegítése címén.

Általában tiszteletben tartják a gyalogos átkelőket. Ezzel csak az a probléma, hogy sokszor a gyalogosok igen hosszú időt, akár egy percet is kapnak arra, hogy átjussanak. A lámpájukon van piros, sárga és zöld állás is. Emiatt az autósok türelmetlenek, behajtanak a gyalogos közé. Emiatt a lámpák ideje hosszú marad. Szóval nem túl fegyelmezetten állnak egymáshoz. Viszont nagyon rutinos vezetők és nagyon figyelnek.

Autót bérelni itt érdemes. Nyilván a bérlet autóra ugyanazok a szabályok  vonatkoznak, mint a sajátra. Érdemes megfontolni azt, hogy bizony a rómaiak nem vigyáznak az autókra. Szinte minden autó karcos, itt-ott kicsit benyomódott. És elképesztő helyeken tudnak parkolni. Tilosban, sarkon, két sorban, bárhogy. A parkolás persze fizetős, minimum egy euró/óra az ára. Nagyon kell figyelni, sokszor maximálva van, hány órát maradhat az autó egy helyen.

A város legfontosabb pontjain erős a rendőri, katonai jelenlét. Nem érdemes velük konfliktusba bonyolódni.

Autózás, parkolás: Autóval Rómába menni továbbra sem jó ötlet. Itt az autó nem státuszszimbólum, hanem egyszerű használati tárgy, amit ennek megfelelően kezelnek. A legújabb modelleken is ott sorakoznak a horzsolások, horpadások, letört lökhárítók. A parkolás lényege inkább az, hogy „beférek-e valahogy ide”, és ha nem, egy kis koccanás hátul vagy elöl majd segít. Az autók egymástól szinte milliméterekre állnak, párhuzamos parkolásnál szinte szobrászi pontossággal. Feltűnő, hogy alig látni tuningolt, spoilerezett kocsikat – ez itt nem divat, legfeljebb a valódi sportautók élveznek tiszteletet. Az utcán főként olasz márkák dominálnak: rengeteg Fiat, mellettük jócskán akad Lancia és Alfa Romeo is.

Bérletek

2024-ben a római tömegközlekedés áraiban néhány változás történt. A normál vonaljegy ára továbbra is 1,50 €, amely 100 percig érvényes, és átszállások is megengedettek ezen időszakon belül. Az egyetlen kivétel az, hogy ha a metróból kilépünk, ugyanazzal a jeggyel már nem térhetünk vissza a metró területére.

A bérletek esetében:

A 3 napos bérlet továbbra is 18 €,
A 7 napos bérlet ára 24 €.

A jegyárak figyelembevételével érdemes megfontolni, hogy a bérlet kiváltása kifizetődő-e, attól függően, hány tömegközlekedési utat tervezünk. Róma városa híres a látnivalók sűrűségéről, így sok turista inkább gyalogosan fedezi fel a várost, hiszen szinte minden utcasarkon van valami érdekes látnivaló, ami miatt a bérletek nem mindig tűnnek a legjobb választásnak, ha csak párszor használjuk a tömegközlekedést

Busz

Nem mindig praktikus buszozni Rómában, mert a közlekedési dugókban a buszok is csak időt pazarlóan vesztegelnek. Ráaádásul a turista nevezetességek tájékára közlekedő buszokon nagyon aktívak a zsebtolvajok.

          Kisétáltunk a közeli buszmegállóba, ahol a tábla mindössze annyit árult el, hogy a busz egyáltalán létezik. Ennél több információt nem közöltek: vasárnap valóban jár, de hogy óránként, tízpercenként, vagy csak reggel és este, arról már semmi nem derült ki. Úgy döntöttünk, tovább sétálunk, hátha egy forgalmasabb útvonalon nagyobb szerencsénk lesz. Rómában ráadásul sajátos szabály érvényes: a buszt le kell inteni, különben a sofőr egyszerűen elrobog a megálló mellett, mintha ott sem állt volna senki.

---

Róma tömegközlekedési hálózata nem működik a legjobban. Két teljes metróhálózat van és egy, ami félig elkészült. A villamosok között sok a régi, így sok a meghibásodás. A buszközlekedés van döntő többségben, de ez teljesen kiszámíthatatlan. Egyik megállóban sem találunk menetrendet, nyilván nem véletlenül. Ráadásul nyáron a nagy hőségben számtalan busz is lerobbant, kigyulladt vagy éppen semmi légkondicionálás nem működött, ami a 39 fokban a buszon elviselhetetlen. A sztrájkok pedig havi szintűek, amikor megáll a tömegközlekedés az egész városban. Nem véletlen, hogy az olaszul tanulóknak a közlekedés témában az egyik legfontosabb elsajátítandó szó a sciopero, a sztrájk.

Ata fotója

A buszjegy-vásárlással kapcsolatos tapasztalataimmal kezdem, mert ez okozott egy kis meglepetést, pedig felkészültnek éreztem magam. Mindenhol azt olvasni, hogy a buszjegy (metró, villamos) 1,50 € és 100 percig érvényesek, korlátlan átszállással. Valamint, hogy újság- és dohányárusoknál tudunk vásárolni. Ezt egy kicsit pontosítanám. Először is nem minden trafikban lehet jegyet váltani, csak a nagyobb metróállomások környékén. Automata is többnyire csak metrókijárat közelében található, és nem ad ki egy jegyet, csak feltöltőkártyát, rajta minimum két jeggyel és plusz 50 cent kártyaköltséggel. Van persze mindenféle lehetőség: napijegy, különböző bérletek, de nekünk ez nem érte volna meg, így váltottunk egy-egy kártyát rajta 6-6 utazást biztosító feltöltéssel. A masina több nyelven „beszél”, és kártya mellett a készpénznek is örül. Egyszerű a kezelése.

A buszokra bármelyik ajtónál felszállhatunk, és a legközelebbi automatához érintve érvényesíthetjük az utazást. A százperces lehetőséget sosem használtuk ki, és néha komoly kísértést éreztem, hogy megspóroljam az 1,50-et, amikor a zsúfolt járműre alig tudtuk felpasszírozni magunkat, vagy csak két megálló erejéig vettük igénybe a tömegközlekedést. Végül elvetettem ezt az opciót, bár kevés ellenőrt ismerek, aki ilyen viszonyok mellett felszállna. (Mondjuk, semmilyen ellenőrt nem ismerek.)

(2024) forrás

Metró

Nem drága és gyors. Egy jegy 1,50 euró, 100 perces utazásra jogosít. 2019 márciusában ezt egyetlen kijáratnál sem ellenőrizték. A 100 perc azt  jelenti, hogy ez alatt az idő alatt többször is használható a jegy. Lehet különböző bérleteket venni, attól függően, mennyit fogjuk használni. A metró gyors, sok helyre elvisz, egyedül az Óvárost hagyták ki a hálózatból. Három (és fél) vonalon lehet közlekedni és folyamatosan fejlesztik, most éppen a Colosseumnál is. A megállókban szokott lenni nyilvános wc, általában fizetős. De legalább van.

A metrónál nincs mese, addig nem nyílik a kapu, amíg le nem húzom a kártyát. Metróról metróra (nincs sok belőlük) át lehet szállni minden procedúra nélkül, de ha metróról buszra akarunk váltani, a jegyünket újra a kezelőautomatához kell érinteni és reménykedni, hogy nem húz le még egyszer 1,50-et. (2024) FORRÁS

Taxi

"A Colosseumnál taxiba ültünk, ami 31 euró volt a Ciampino reptérre (mindegyik taxival ennyi). A sofőr kicsit fura volt. 😅 Vagy nagyon érezte az autót, vagy bátor volt, de néha pár cm volt a másik autó, vagy a fal és a visszapillantó tükör között. 😅 Aztán betette a kedvenc zenéit jó hangosan és énekelni kezdett. 😅 Nem mertünk szólni neki, nehogy kizökkentsük és abból legyen baj. 😅"

--------------------------------

"Aki szeret sétálni, annak nem biztos, hogy érdemes megvennie a különböző bérleteket, hiszen Rómában, annyira közel van minden egymáshoz, hogy könnyen el lehet jutni sétálva. Én személy szerint nem igazán használtam a tömegközlekedést, hiszen míg eljutottam egyik helyről a másikra útközben is rengeteg történelmi emlékművel találkoztam, és gyönyörű szép helyeket láttam". (Kata)

---

"Rómában a tömegközlekedés szerintem elég jól szervezett, és hihetetlenül olcsó. Még a magyar árakhoz képest is minimálisnak tűnhet a napi bérlet díja. Autóval (vagy motorral) személy szerint biztos, hogy félnék ebben a városban közlekedni, mert a "KRESZ" betartása (már, ha egyáltalán létezik náluk ilyen), úgy láttam egyáltalán nem szokásuk. Úgy gondolják, "ahányan elférnek egymás mellett, annyi sávos az út", és ebből kifolyólag elég sok a dudálás, kiabálás egymás között." (Péter)

"A metróhálózat tetszett, nem túl drága, sűrűn közlekedik és a nagyon jól használható a városnézéshez. A buszhálózat már kicsit kaotikusabb, ha konyítunk valamelyest az olaszhoz egy picit egyszerűbb helyzetben vagyunk, de a helyiek általában készségesen segítettek megtalálni. A metróhálózat tetszett, nem túl drága, sűrűn közlekedik és a nagyon jól használható a megfelelő járatot. A frekventált részeken viszonylag jól átlátható a közlekedés, a jegyünk minden tömegközlekedési eszközre 90 percig érvényes, ez igazán olcsóvá is teszi a közlekedést. Egy igazi olasz Vespa bérlése pontot tehet a római vakáció élményére, de csak tapasztalt sofőrök bátorkodjanak ilyesmire." (Timi)

---

Igaz, hogy nem a legcsábítóbb képet festettem sem a római metróról, sem a buszközlekedés kiismerhetőségéről, de turistaként mégis ezek a legbiztosabb eszközök. Autóba ülni aligha ajánlanám… Marad a gyaloglás, vagy az igazi római stílus: a robogó. A helyiek tízezrei szelik keresztül-kasul a várost két keréken – miniszoknyás lányok tűsarkúban, öltönyös férfiak aktatáskával a kezükben, és minden más elképzelhető vagy éppen teljesen elképzelhetetlen figurával kiegészítve. Ennek következtében Róma utcáit töménytelen parkoló, félredobott robogó lepi el, ugyanúgy, ahogy Amszterdam tereit ellepik a biciklik.

---

Róma történelmi központja meglepően kicsi, így a legfontosabb látnivalókat gyalog is könnyen be lehet járni. Nem árt azonban az óvatosság, mert az autósok és motorosok meglehetősen lendületesen közlekednek. Ha ezen a néhány kilométeres körön túlra is el szeretnénk jutni, érdemes igénybe venni a város tömegközlekedését, amely bár nem tökéletes, de alapvetően jól működik és kényelmes. A jegyrendszer egyszerű: a normál vonaljegy ára 1,50 euró, érvényesítéstől számítva 100 percig használható, és több jármű között is átszállhatunk vele. A jegyeket metróállomásokon, trafikokban (Tabacchi – jelük a nagy T betű) és automatákból lehet beszerezni. Érvényesítésük a buszokon és villamosokon a sárga készülékeknél, a metrón a beléptetőkapuknál történik.

Akinek több utazásra van szüksége, választhat bérletet: a napijegy 7 euróba kerül, a háromnapos 18 euró, a heti bérlet 25 euró. Ezeket is az első utazáskor kell érvényesíteni. Bliccelni nem érdemes, mert a jegyellenőrök meglehetősen aktívak, és a büntetés több tíz euróra rúghat.

A metróhálózat továbbra sem nagy, mindössze három vonal működik: az A (piros) és B (kék) vonal a Termini pályaudvarnál keresztezi egymást, a C (zöld) pedig fokozatosan bővül, de még nem érinti a központot. A szerelvények reggel 5-től éjfélig közlekednek, pénteken és szombaton hosszabb üzemidővel, általában éjjel fél kettőig. Hat villamosvonal is működik, bár a rendszer sokkal kisebb, mint egykor, és inkább kiegészítő szerepet tölt be.

A buszok képezik a gerincét a közlekedésnek. A forgalmas útvonalakon 10 percenként járnak, máshol 20–30 perces követési időre kell számítani. Jellemző a zsúfoltság, főleg a központi vonalakon. Éjszaka a metró zárása után buszok veszik át a szerepet, nagyjából a metróvonalak nyomvonalát követve; ezek 20–40 percenként közlekednek, de menetrendjük kiszámíthatatlanabb.

A turisták számára különösen hasznos néhány vonal: a 40-es gyorsjárat a Terminitől a Vatikánig, a 64-es a Termini és a Szent Péter tér között, a 75-ös a Colosseumhoz, a 81-es a Piazza Venezia és a Vatikán között, a 116-os és 117-es kisebb buszok pedig a belváros szűk utcáit járják be, érintve több fontos nevezetességet.

Gyalog

Gyalogos sárga lámpa: A Termini környékén az első nagyobb kereszteződésnél rögtön feltűnt egy apró, de szokatlan részlet: a gyalogátkelőknél nem a zöld villog előrejelzésként, hanem külön sárga lámpa jelenik meg. Ez nagyjából 25 másodperces „átmenetet” ad a pirosig, vagyis ennyi ideje van a gyalogosnak eldönteni, nekivág-e az átkelésnek. Sok helyen számláló is kíséri a sárga jelzést, így pontosan látható, mennyi idő maradt, hogy biztonságban átérjünk a túloldalra.

---

Mi végül csak egyszer szálltunk metróra, egyszer ültünk taxiba – az első este, amikor annyira eltévedtünk, hogy fogalmunk sem volt, hogyan jutunk vissza a szállodába –, a többi alkalommal gyalog jártuk be a várost. Szerintem így lehet igazán megérezni a római élet ritmusát, hiszen gyalogosan minden apró részletet van idő észrevenni. Bevallom, néha hiányzott a bicikli, gyorsabb lett volna egy-egy hosszabb szakaszon, de nem vagyok benne biztos, hogy mertem volna két keréken közlekedni: itt mindenki úgy száguld az utakon, mintha az őrület hajtaná.

Egészség

Rómában a közegészségügyi helyzet kielégítő, járványveszéllyel ne számoljunk, az egészségügyi ellátás színvonala jó. Az Európai Egészségbiztosítási Kártya bemutatásával a sürgős, illetve orvosilag indokolt alapellátás vehető csak igénybe Olaszországban, ezért utazás előtt ajánlott az utas- és balesetbiztosítás megkötése.

Milyen orvosi ellátásokra terjed ki az Európai Egészségbiztosítási Kártya?

Az Európai Egészségbiztosítási Kártya alapján azok az egészségügyi szolgáltatások vehetők igénybe, amelyek az adott tagállamban való átmeneti tartózkodás során orvosilag szükségessé válnak. A Kártya ezzel gyakorlatilag a korábban használatos E-111 jelű nyomtatvány helyébe lép. A Kártya igénylésével, kiadásával és használatával kapcsolatos részletes tájékoztatás a www.oep.hu honlapon, az „Ellátások az EU-ban” menüpontban található. Nagyon pozitív dolog, hogy Rómában mindenhol iható nyugodtan a csap- és kútvíz - ezt használjuk is ki, vigyünk magunkkal több üveget is, mert a melegben kelleni fog a folyadék.

Ha az utazó allergiás a rovarcsípésekre, akkor mindenképpen érdemes antiallergiás szert vinni. Olaszországban a szúnyogok roppant agresszívak.

Étkezés

Rómában a világ legkülönbözőbb tájainak konyháit kínáló éttermek sokasága van, nyilván a turista a leghitelesebb élményt az egyszerű, olasz ételeket kínáló éttermekben, trattoriákban szerezheti. Érdemes a számlát megnézni fizetés előtt, sok helyen a 10% szervizdíjat automatikusan hozzá adják a számlához.

Az ebéd neve il pranzo, és a rómaiak jellemzően fél egykor fognak hozzá. Régebben az időtartamot illetően megadták az ebédnek a kellő tiszteletet, hosszasan elidőztek az asztalnál és az étkezés mellett nagyokat csevegtek, majd jött a híres-nevezetes szieszta. manapság Rómában már sokkal rohanósabb az életmód, hajtósabb a munkatempó és rövidebbek az ebédelések. A római csak hétvégén sziesztázik, hétköznap ezt egyszerűen már nem engedheti meg magának.

A rómaiak későn vacsoráznak (la cena), jellemzően nyolc óránál nem korábban. Mindig dilemma, hogy a turista miként és milyen mértékben igazodjon a helyiek étkezési időrendjéhez. Maradunk az otthon szokásos 7- fél 8 körüli vacsorázásnál, de akkor kihagyjuk a lehetőségét, hogy ott és akkor együnk, ahol és amikor a helyiek.

Az étkezőhelyeken gyakran a név mellett különböző vendéglátóhely fajtákat látunk jelölve.

Íme néhány magyarázat:

• Az osteria, régen a legegyszerűbb éttermek elnevezése volt, ma divatosabb, újszerűbb, s bár egyszerűek, de gyakran találékony receptekre épülnek az ételek, és a légkör kifejezetten fesztelen.
• A pizzériákban a választék szűk keretekben mozog, van néhány tésztaétel, saláták és persze sokféle pizza. Az olasz pizzákról megoszlanak a vélemények, sokat hallottuk, hogy akár még a magyar pizza is jobb sokszor.
• A trattoria hagyományos, szerény étterem. Kifejezetten jókat lehet enni, nem túl drágán - a konyha is igényesebb, mint a kisebb helyeken.
• A ristorante jellemzően elegánsabb, formálisabb és drágább étterem, mint a trattoria.

Az elegáns éttermi környezet egyáltalán nem garancia arra, hogy a konyha is nagyon jó. Sokak szerint az egyszerűbb vendéglőkben ki lehet fogni nagyon jó konyhai remekeket.

Rómában sok étterem, főleg a Termini pályaudvar térségében turista menüt kínál fix áron (un menu turistico). Az úti kritikus szerint ezeknek a turista menüknek az ár-érték aránya nem igazán jó. A házi bor többnyire elég jó fehér Frascati. Lehet negyed, fél, vagy egy literest kérni. Egy ilyen turista menü két főre, egy liter házi borral 30-35 eurót kóstál a Termini vagy a Pantheon környékén.

Az olaszok töménye a Grappa, hasonló a mi törkölypálinkánkhoz, de jóval gyengébb nála. Magyarként jókat derülhetünk a pincérek beharangozóin, hogy ilyen erőset nem sokan bírnak meginni... :)

Sok római bár kínál szendvicset (tramezzini). Jók a paninik, amiket sok helyen felmelegítenek. Sok pékség kínál pizzaszeletet (pizza al taglio). Az éhség gyors enyhítése megoldható a pasticceriák (cukrászdák) valamelyikében vásárolt édes vagy sós sütivel.

Hasznos információ, hogy a római éttermekben fizetni kell külön a felszolgálásért és a terítékért, sőt az asztalra tett, ingyenesnek hitt kenyérérét is. Mindkettőt feltüntetik a számlán. Ha ezt látjuk, akkor azért még adhatunk 10 százalékig bezáróan borravalót. A drágább éttermekben elég az összeg enyhe felkerekítése. A pincéreket rendesen megfizetik, s ezért nem várják el a borravalót, annyira, mint sok más országban.

A számla neve: il conto.

Alapszabály: a nevezetességek környékén, a turistás helyeken ne étkezzünk, vásároljunk. Mindig menjünk kicsit odébb és a kicsi utcákban együnk, igyunk.

"Zavaró tényező Rómában: a főbb nevezetességeknél, a kisebb kávézókban, éttermekben, nagyon oda kell figyelni, hogy mennyit fizet az ember. Sajnos nekem ebből volt problémám, mert egy kis papírra felírta a pincér, hogy mit fogyasztottam és mennyi a végösszeg, mondanom sem kell, hogy a végösszeg elég magas volt. Szóval erre nagyon érdemes odafigyelni, hogy hová ül be az ember, akár csak egy kávéra is." (Kata)

---

Szellemileg jól lakva, ám korgó gyomorral vártuk az estét, hogy kinyissanak az éttermek. A hotelünk közelében az egyik vendéglátóhely előtt kisebb sor állt, azonnal odafurakodtam, mit adnak ingyé. Kiderült, hogy dzsesszkoncert kezdődik hamarosan, és a kajájuk is jó, úgyhogy beálltunk a sor végére. Sikerült bekerülnünk, és egy ötven eurós számlát összehoznunk, de hát a kultúrának adózni kell, nem igaz? Később egy közeli kis közértben azért vettünk némi nasit, hogy jól lakjunk.(2024) forrás

---

"Mi Olaszországban úgy választunk éttermet általában (ha még nem vagyunk farkas éhesek és van időnk), hogy próbáljuk meglesni a szakácsokat, felszolgálókat. Ahol jó temperamentumosnak tűnnek, oda ülünk be." (Andi)

---

"KÁVÉ: Az árak változnak, ha leülünk vagy mint az olaszok talpon állva fogyasztjuk el a kávét. Espresso 0,80-2,00 EUR, Cappuccino 1,10-3,00 EUR. Ha Navona, Pantheon, Trevi panorámás kávézóiba tévedünk ott a szép kilátás árát is megfizettetik a vendéggel és elkérik a fenti árak kétszeresét is. Pantheon mellett van egy jó hely, finom a kávé és a cappucino, de a jeges kávékását GRANITA DI CAFFE mindenképpen kóstoljátok meg a Tazza D’Oro kávézóban (ha a Pantheon előtt állsz, háttal a Pantheonnak, ez jobbra van egy sarki épület Via degli Orfani, 86) Ez egy talponálló, de a jégkását műanyag pohárban adják és azzal ki lehet ülni a Pantheon elé vagy a szökőkúthoz is. Nagyon finom.... alul felül tejszínhab van és közötte egy réteg kávés jégkása. 1,50 EUR kávés jégkása, 1,20 EUR a cappuccino, 0,80 eur az espresso kávé..

PIZZA: Aki Rómába megy, szerencsés, mert megkóstolhatja a legfinomabb pizzákat. Természetesen ez más, mint amit a magyar vendéglátókban. Az árak 6-8 EUR között vannak. A kedvenc pizzázóm az a Da Baffetto (Navona közelében, Via del Governo Vecchio 114. Ez délben zárva, csak este tudtok menni és 20:00 előtt érdemes odaérni mert utána nagyon hosszú sor lesz, kicsi hely és elég felkapott, de nagyon finom, ha szeretitek a római pizzát. Ez a magyarral ellentétben egy nagyon vékony tésztájú pizza sok paradicsommal és mozzarellával. A pizza előtt érdemes megkóstolni előételnek a BRUSCHETTÁT. Ez egy pirítós, amin friss paradicsom szeletek vannak, olívaolajjal van meglocsolva és adnak mellé fehér babot és apró gombákat. A pizza mellé lehet kérni a “ház borát” VINO DELLA CASA.

OLCSÓ HALAS: Én nem eszek halat, de voltam az alábbi helyen többször ismerősökkel és mindenkinek nagyon ízlett: itt csak FILETTO DI BACCALÁ-t adnak, sült tőkehal eredeti római kaja, mást nem is lehet enni, esetleg még salátát. Olcsó hely, a Campo dei Fiori közelében, a via dei Giubbonari közepéből nyíló terecskén található, a templom mellett egy picike, alig látható kis étterem.

FAGYI: A kedvenc fagyizóm is a Navonánál van a tér közepéből nyíló keresztutcában Gelateria da Quinto (Via di Tor Millina 15). Itt finom és nagy fagyit adnak: 2.50 EUR a legkisebb, de bőséges adag! Itt nem gombócokat mérnek, hanem lapáttal kenik a tölcsérbe a fagyit és több ízt is lehet kérni! Aki pedig „light”-os desszertre vágyna, ihat egy friss gyümölcsből készült FRULLATO-t (jeges, tejes gyümölcsturmix)” (Veronika)

"A mi turistáinknak azt javasoljuk, hogy ne a főutcán, vagy a műemlékek környékén a ristorantéba menjenek, keressék a trattoriákat (kisebb vendéglő, kifőzde) a mellékutcákban, nézzenek be előbb, s olyanba menjenek, ahol nem a külföldiek, hanem inkább a rómaiak esznek. Abban a trattoriában biztosan jellegzetes római konyhával találkoznak és olcsóbb is.

Még egy fontos tudnivaló, Rómában délután főtt ételt nem eszik senki, ezért csak a turistáknak fenntartott vendéglők tartanak nyitva. Ezeket nem ajánljuk, rántott húst itthon is ehetnek. Érdemes este egy kicsit várni, valamilyen szendviccsel délután enyhíteni az étvágyat, s megvárni, míg kinyit este a kiszemelt trattoria, ahova, ha ízlik a konyha, akár érdemes visszatérni, törzsvendégként fogják fogadni már a második alkalommal Önöket." (Maris)

"Egyik kedvenc éttermem a Trattoria e Pizzeria la Reatina (Via S. Martino Della Battaglia, 17.) Egy idős testvérpár a tulajdonos, egyszerű környezet, házias koszt, válogatni abból lehet, amit éppen aznap spontán főztek. Tele van helyiekkel, turistával csak elvétve találkoztam itt. Nagyon finomak a tészták.

Rómában nekem nagyon ízlett az articsóka zsidó módra, a cukkinivirág különböző módokon elkészítve, a vargányás tészta, a bárányból készült ételek, na és persze a Castelli Romani borai. Mint Olaszországban mindenhol, Rómában is jellemző az aperitivo fogyasztás a vacsora előtti órákban. Egy jéghideg aperol spritz egy hangulatos bárban bármikor jöhet! A legtöbb helyen apró falatokat is kitesznek a pultra, így aki este nem nagyétkű, annak lehet, hogy ez vacsorára is elég." (Tamara)

---

Kerestünk hát egy olyan éttermet, ahol normális áron ehetünk valamit, és ennek ürügyén meglátogathattuk a slozit is. Megnéztük a közeli, híres szendvicsező helyet, de hát az a sor... Elképesztő. Rengeteg a vendéglátóhely a belvárosban, szinte egymásba érnek, de még így is kevésnek bizonyult ebédidőben. Nem elég a sok millió turista, még a rómaiaknak is van pofája étteremben ebédelni. Hihetetlen... Nagy naivan, úgy képzeltem, hogy ha majd elfáradok délután, akkor csak beülünk egy kávéra vagy egy sörre valahova, és kilógatjuk a lábunkból a délelőtt megpróbáltatásait. Csakhogy vagy nincs hely, vagy ha mégis találunk egyet, elhajtanak, amikor meghallják, hogy csak egy Aperol spitzet akarunk szopogatni. Végül találtunk egy kockás abroszos helyet, ahol épp megüresedett egy asztal, és rendeltünk némi harapnivalót, de a főétkezést estére hagytuk. (2024) forrás

---

Van a Pantheon közelében egy házias étterem, ahol kis forró fazékban hozzák ki a vendég elé a gnocchit. Valami fenomenálisan finom, csak úgy omlik az ember szájában a tészta. És persze kihagyhatatlanok a fagyizók a Trevi-kút körül. Drága, de nagy adag és hatalmas választék van.

"Hostaria Romana" vagy a "Armando al Pantheon" ?

---

Addigra már korgott a gyomrunk, ezért korábbi beszámolók alapján felkerestük a Piazza Navonától néhány utcával nyugatra megbúvó Ristorante 433-at. 13 euróért menüt rendeltünk, amihez négy kisebb bruschetta járt előételként, főételnek pedig választható tészta: carbonara, bolognai vagy lasagne – természetesen mindegyikből kóstoltunk. Desszertnek tiramisut kaptunk, mellé ásványvizet és egy pohár bort, fehéret vagy vöröset ízlés szerint. A falakon hírességek nyomai: táblák és fényképek között Robin Williams neve is felbukkant, aki valaha DJ-ként járt itt, sőt Sylvester Stallone is megfordult a vendégek között. Az étterem hangulatos, barátságos kiszolgálással, otthonos miliővel. Vacsoránk alatt épp az AS Roma–Cagliari meccset közvetítették, és amikor a hazaiak betaláltak, az egész hely hangos ovációban tört ki.

---

A Szent Péter téren tartottunk egy rövid pihenőt, élveztük a szürkületben felragyogó bazilika és az oszlopsor különleges hangulatát, majd elindultunk a Vatikáni Múzeumok bejárata felé – ami, kissé meglepő módon, nem közvetlenül a térről nyílik, hanem onnan nagyjából másfél kilométerre található. A múzeum bejáratával szemben, a lépcsőn lefelé haladva jobbra a második utcában akadtunk rá egy hatalmas zöld neonfelirattal hirdetett pizzériára, ahol végül vacsoráztunk. Mondhatnám, hogy szívből ajánlom, de inkább nem teszem. Félreértés ne essék: az árak elmentek (bár inkább a magasabb kategóriát súrolták), a pizza isteni volt – a diavolo és a capricciosa egyaránt –, a pestós calzone és a spaghetti al pomodoro szintén hibátlan. Ami viszont kedvünket szegte, az a szervizdíj. Tudtuk, hogy fejenként felszámolnak 1–2 eurót a megterített asztalért (itt kettőt is), de amikor a számlán további 9 euró is szerepelt „pezzi servisi” címen, az már kevésbé volt szimpatikus. Hatunkra összesen 15,5 eurót tett ki a szerviz, ami után inkább egy nagy köszit mondtunk, mintsem elégedett mosolyt.

---

A római Eataly az Ostiense pályaudvar egyik hatalmas, korábban évtizedekig üresen álló szárnyát foglalja el, amelyet eredetileg az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra építettek. Ma már több mint 17 ezer négyzetméteren terül el, benne 23 étteremmel: akad köztük olyan, amely Lazio tartomány jellegzetes fogásait kínálja, de olyan is, ahol az egész olasz gasztronómiai hagyomány ívei végigkóstolhatók. Az éttermek mellett különféle delikátüzletek, piacjellegű részlegek és még egy kongresszusi központ is helyet kapott itt. A kínálat szellemisége hűen tükrözi az alapító, Oscar Farinetti elvét: minden termék olasz eredetű, a frissen készült mozzarellától az olívaolajon át egészen a kenyérig.

---

Rómában fejenként évente átlagosan hat–hét kilóval több kézműves fagyit fogyasztanak, mint az olasz városok többségében – derült ki a Kézművesek Olasz Szövetségének (CNA) felméréséből. Az ízlésvilágban továbbra is a klasszikusok vezetnek: a legnépszerűbb a csokoládé (27%), majd a mogyoró (20%), a citrom (13%) és az eper (12%) következik. Ezeket a vanília (10%), a csokoládéreszelékes stracciatella (9%) és a pisztácia (8%) egészíti ki.

---

Róma polgármestere nyilvánosan bocsánatot kért attól a négy brit turistától, akiknek a belváros egyik fagylaltozójában csillagászati összeget kellett fizetniük egy adag fagyira. Gianni Alemanno gesztusként még azt is felajánlotta, hogy ha egyszer visszatérnek az Örök Városba, személyesen vállalja el idegenvezetésüket.

---

Ha Olaszországról van szó, a tészta megkerülhetetlen – a kérdés csak az, hol érdemes megkóstolni. A választék óriási, egymás mellett sorakoznak a jobbnál jobb helyek, bár a turisták által túlzsúfolt éttermeknél nem árt némi óvatosság.

Ha valaki a spagetti carbonarát szeretné igazán autentikus formában kipróbálni, jó szívvel ajánlható a Roscioli a Via dei Giubbonarin. Ez nem csupán étterem, hanem bolt is, így akár vásárolni is lehet. Az étterem kicsi, és főként a helyiek járnak ide, ezért mindenképp érdemes előre asztalt foglalni. Jó tanács: ha lehet, kérjünk helyet a hátsó traktusban, mert elöl az üzletrész található, ahol folyamatos a jövés-menés.

Ha viszont nincs kedvünk beülni, és inkább csak egy gyors falatot keresünk, a közelben lévő Antico Forno Marco Roscioli (Via dei Chiavari 34) is kihagyhatatlan. Itt pizzaszeletek várnak, köztük a legendás pizza bianca, ami minden feltét nélkül készül, mégis mennyei. Néhány szék és asztal ugyan akad, de az igazi élmény, ha kézben, állva fogyasztjuk el.

És persze nem maradhat ki a gelato sem. Fagyizni Rómában nyári hőségben maga a megváltás, de valljuk be, télen is remek program. A különbség a jó és a kevésbé jó helyek között könnyen tetten érhető: a minőségi gelateriákban kizárólag szezonális gyümölcsből készül fagylalt. Ezért például télen hiába keresnénk eperfagyit – ott egyszerűen nem lesz.

---

Campo de’ Fiori piac: A téren 1869 óta működik a zöldség- és gyümölcspiac, korábban hétfőnként és szombatonként lóvásár zajlott itt. Halat mostanában ritkán látni, de zöldségek, gyümölcsök, olajok, fűszerek és mindenféle izgalmas, minőségi alapanyag ma is megtalálható.

Ha valaki igazán olcsón szeretne ebédelni, a Forno Campo de’ Fiori kihagyhatatlan. Helyiek tucatjai járnak ide nap mint nap, ami önmagában garancia. A kínálatban csodás pizzák, aprósütemények és szendvicsek sorakoznak, mindig attól függően, épp mi friss és jó minőségű alapanyag érkezik. Így nem ritka a cukkinivirágos vagy a padlizsános pizza sem, a klasszikus prosciuttós változatok mellett. A pizzát kilóra mérik: a pultba kerülő hosszúkás tepsipizzából kézmozdulatokkal jelezhetjük, mekkora darabot szeretnénk, a helyi eladó becsomagolja, majd a kasszánál egy idős bácsinál fizetünk.

Az, hogy hol eszik meg az ember, már saját döntés: minden utcasarkon akad egy templomlépcső, ahol nyugodtan le lehet telepedni. Nem kell aggódni, az olaszok is pontosan így tesznek – menedzserek és utcaseprők egyaránt. Kézmosásra pedig ott vannak a szökőkutak, amikből Rómában nincs hiány. Mi annyira megszerettük, hogy szinte mindennap visszatértünk ide.

---

Soha – és tényleg nem lehet elégszer hangsúlyozni – ne ülj be olyan étterembe vagy kávézóba, amely a főtereken, kizárólag turistáknak van fenntartva, ahol szinte „lasszóval” próbálják becsalogatni a vendégeket. A hamisított ízvilágért nem kárpótol a kilátás sem. Az olasz városokban szinte mindig igaz, hogy az igazi gyöngyszemek a kis utcákban, sikátorokban bújnak meg: ott találjuk a trattoriákat, osteriákat, pizzeriákat, ahol a spagetti, a pizza és a helyi specialitások olyan ízt adnak, amit biztosan nem felejtünk el. Az árak is sokkal barátságosabbak: egy-egy fogás 7–15 euró körül mozog, míg a főtereken sokszor 18 euró alatt még egy darab kenyér sem jutna – legfeljebb a galamboknak.

---

Rómában étterembe térve illik körülbelül tíz százalék borravalót adni. Az itteni vendéglátás könnyedsége és sokszínűsége egyedülálló – nem véletlen, hogy a klasszikus vendéglői kultúra éppen itt alakult ki. A spagettin, tortellinin, makarónin és pizzán túl elképesztően gazdag a választék a sajtokból, zöldségekből és a tengeri ételekből, ami nem csoda, hiszen az országot hosszú tengerpart övezi. És akkor még nem is beszéltünk a kávéról vagy a fagylaltról, amelyek összehasonlíthatatlanul jobbak, mint amit otthon megszoktunk. Ugyanez igaz a pizzára is: Magyarországon ritkán találni olyan könnyű tésztájú, hatalmas „malomkerék” pizzát, mint amilyet itt sütnek.

Olaszország a világ egyik legnagyobb bortermelője, így érdemes kóstolni. A fehérborok közül különösen ajánlott a kizárólag a Vezúv lankáin termő Lacrimae Christi – Krisztus könnyei –, míg a vörösek közül a firenzei chianti számít igazi klasszikusnak, amelyet máig jellegzetes szalmafonatú butykosokban árulnak. A szupermarketek árai valamivel magasabbak a magyarországiaknál, a kis boltokban viszont akár negyven százalékkal is drágábban vásárolhatunk.

---

Nem akadt egyetlen étterem, büfé vagy pékség sem, ahol akár csak középszerű ételt kaptunk volna. A pizza margheritától a tenger gyümölcseiig minden fogás ünnepnek tűnt. A titok valószínűleg a friss, kiváló alapanyagokban rejlik, és abban, hogy az olaszok számára a jó konyha valóságos presztízskérdés. Nem véletlen a mondásuk: egy igazi olasz asszony az év minden napjára tudna más-más tésztaételt készíteni.

---

Hazaérve szomorúan tapasztaltuk, hogy épp lekéstük a 21 órakor záró szupermarketet, így a Re di Roma kör alakú terét jártuk körbe, ahol végül ismét pizzát vettünk, mellé pedig helyi különlegességeket is. Az arancini, a paradicsomos-burgonyás rizsgolyó, és a cannelloni, spenóttal töltött tésztahenger igazi telitalálat volt. Az árak általában 3–6 euró körül mozogtak, de kiegészítésként még sült krumplit is vettünk: egy nagy tölcsérnyi 5 euróba került, ami öt embernek is bőven elégnek bizonyult. A kisebb adag 2,5 euró lett volna. Tudom, a krumpli nem tipikus olasz fogás, mégis meglepően finom volt, enyhén ropogósra sütve, így kicsit sem bántuk meg.

---

Fagyi: A Piazza della Rotonda szélén áll a híres Gelateria Della Palma, ahol több mint 150 féle fagylalt közül lehet választani. Dönteni itt valóságos kihívás. 🙂 Egy piccolo fagyi 2,5 euróba kerül, ami két ízt jelent, tölcsérben vagy kis kehelyben. Igazából nem is gombócot kapsz, hanem kisebb lapáttal kenik rá a fagylaltot – bőséges adag, már ettől is jóllaktunk. És ez még csak a piccolo! Fizetni a pénztárnál kell, majd a blokkot a pultnál váltod be a fagyira. Öten voltunk, így rögtön tízféle ízt kóstoltunk végig. Én a Super Black (intenzív étcsokoládé) és a Pistacchio di Bronte (igazi brontei pisztáciás) mellett döntöttem – sűrű, telt ízvilág, benne apró darabokkal. Igazi ízbomba, nem vizes, nem gyorsan olvadó, hanem krémes és tartalmas. Kóstoltunk még sós mogyorósat, bazsalikomosat (khm…), csokoládés-nugátosat, citromosat, kekszes-csokisat, tiramisusat, szedrest és Kit-Kat-ost is. Minden falat újabb meglepetést tartogatott.

N. Karcsi fotója

Szimat után, ösztönösen rátaláltunk a „saját” éttermünkre – csak egy kis kitartás és némi séta kellett hozzá, hogy kikeveredjünk a turistaközpont forgatagából. Az Osteria Antichi Sapori da Leo igazi kockás abroszos vendéglő, tele helyiekkel, és épp a szieszta előtt sikerült bejutnunk. A hely hangulata teljesen eklektikus: a falakon Cézanne és Degas reprodukciók lógnak békésen egy Sebhelyesarcú plakát mellett. Ilyen káoszt nem lehet mesterkélt módon létrehozni – ez vagy ösztönből jön, vagy sehogy. Mire rájöttem, hogy az összevisszaságnak van valami furcsa belső rendje, már a fantasztikus olasz ebédünk utolsó falatjait kanalaztuk.

A bruschetta tökéletes volt – semmi hivalkodó körítés, csak egy szelet ropogósra pirított kenyér, rajta paradicsom, olívaolaj és egy csipet só. Mindhárom íz külön is érvényesült, együtt pedig igazi harmóniát alkottak. A bableves egyszerűen nagyszerű: laktató, telt ízű és bőséges, pontosan annyi, amennyitől az ember elégedetten hátradől. Ezután én már csak egy sajttálat kértem, Cimbi viszont tintahalat választott – füstös ízű, különlegessége pedig abban rejlett, hogy nem karikára vágták, hanem egészben terítve került a tányérra.

---

Forno Roscioli, pékség: Rómában több Roscioli nevű helyet is találni, nem véletlenül, hiszen mindegyik jól ismert. A Via Buonarroti utcában működő pékséget azoknak ajánlom, akik egy igazán autentikus olasz reggeliző–kávézó–pékség–pizzázót keresnek. Semmi fölösleges csillogás, minden egyszerű, de annál nagyszerűbb: friss, ízes, valódi olasz hangulattal. A hely 1870 óta működik, és a finomságok mellé természetesen egy jó illy kávé is dukál.

Vásárlás

A világ második legdrágább bevásárlóutcája – az első helyet Párizs viszi – a római Via dei Condotti. Nem véletlen, hogy a két város testvérvárosi kapcsolatban áll egymással: itt egymást érik a luxusmárkák üzletei a Louis Vuittontól a Diorig, és a leghíresebb kávéházak is itt sorakoznak. Az utca közel két kilométeren át húzódik, és szinte mindig tömve van vásárlókkal, nézelődőkkel.

Mostani utamon nemcsak a látnivalókra figyeltem, hanem a smink- és szépségboltokra is, és két hely közül az egyik különösen emlékezetes maradt: a Kiko. Két üzletét is útba ejtettem, az egyik a Via del Corso-n, a másik a Via Nazionale-n található. Az utóbbit sokkal jobban ajánlom, mert bár forgalmas, mégsem olyan zsúfolt, mint a Corso üzlete, ahol komolyan mondom, tűt sem lehetett volna leejteni.

A Via Nazionale boltja igazi kincsesbánya: minden megtalálható, amit sminkek terén el lehet képzelni, ráadásul jó árakon, minőségi termékekkel. Gyakorlatilag mindent kipróbáltam, az eladók pedig végig kedvesek voltak. A próbálgatást vattával, zsepivel, sminklemosóval és hatalmas tükrökkel tették kényelmessé. Akadtak lányok, akik ott helyben lakkozták a körmüket a teszterekkel, mások pedig a tükröknél dobták fel az esti sminket – ami nekem kicsit szokatlan volt, de senki nem nézett rájuk ferde szemmel. Ez kifejezetten felszabadító érzés, főleg ha az ember megszokta a magyar drogériák sokszor szigorú biztonsági felügyeletét. Egy biztos: ha olyan városban jársz, ahol van Kiko, érdemes betérni, mert élmény lesz.

---

,, Az augusztusi végi időszakban az olaszok nagy része szabadságon van, emiatt több az olasz turista, és a kisebb boltok/üzletek zárva vannak. Az étkezés ára Rómában talán kicsit az európai átlagnál magasabb. Az idegenforgalmi adó főre és éjszakára számítva kiugróan magas. 

---

Forno Roscioli, pékség: A Roscioli név Rómában már fogalom, több helyen is találkozni vele, és mindegyiknek megvan a maga saját rajongótábora. Ez a Via Buonarotti utcában működő pékség azoknak szól, akik a cicomázott dizájn helyett inkább egy valóban olaszos reggeliző–kávézó–pastázó–pizzázót keresnek, ahol a lényeg a frissesség és az íz. Nincs túlgondolva semmi, mégis minden működik, a pékáruk ropogósak, a tészták háziasak, a pizzák szívvel készülnek. A hely története egészen 1870-ig nyúlik vissza, és a mai napig őrzi a tradíciót. Aki ide betér, egy illy kávé mellett könnyen elhiszi, hogy az egyszerűség az olasz gasztronómia igazi titka.

Közbiztonság

Hasznos információ, hogy a római magyar nagykövetség szerint az olasz fővárosban meglopott magyar turisták értékeit túlnyomó többségben a központi pályaudvaron (Stazione Termini) vagy annak környékén, valamint tömegközlekedési eszközökön tulajdonítják el. Nyomatékosan javasoljuk, hogy értékeiket (bankkártya, ékszer, a készpénz nagy része!) hagyják a szállodai széfben, amiket meg mégis magukkal visznek a városnézés idejére, a felső testük elülső részéhez szorosan tartva, akár az ing, trikó alatt őrizzék. Nem szükséges folyamatosan berezelve turistáskodni, csak egyszerű, józan elővigyázatosságra van szükség.

Legyünk éberek minden olyan helyzetben, amikor ismeretlenek (gyakran éppenséggel egy kisgyerek), koldulást színlelők érzékelhetően el akarják terelni a figyelmünket valamivel. Gyakran összehangolt „hadművelet” része az ilyesmi és a cél a táskánk kimetszése, a pénztárcánk megkaparintása. Nem biztos, hogy a pénztárca a legjobb hely a pénzünk őrzésére. Ha többen vagyunk, legyen a pénz szétosztva. Rómában a turisztikai nevezetességeknél (pl. Colosseum) a nagy tömegű sorban állások folyamán is ébernek kell lenni. Sajnos a kisgyerekekre is gyanakodjunk (nem mindegyik cigány). Még az övtáska cipzárját is képesek észrevétlenül kinyitni. A metrón vagy a forgalmas metróállomásokon a csoportosuló román cigányasszonyokra és csemetéikre figyelni kell.

Róma alapvetően nem veszélyes város, este is nyugodtan lehet az utcákon sétálni, legfeljebb a Termini pályaudvar egyes sötétebb mellékutcáiban, vagy a városszéli metrómegállók, az éjszakai lokálokkal teli helyek környékén kell óvatosnak lenni. A kihívó öltözködésű lányok, hölgyek számíthatnak a rájuk irányuló figyelem kifejezésének kellemetlenebb formáira is. Megnyugtató lehet a turisták számára (is), hogy a római utcák nagyon sok helyen be vannak kamerázva, és emiatt a bűnözők óvatosságra kényszerülnek. Sok a rendőr az utcákon, látszik, hogy a hatóságok erősíteni akarják a turisták biztonságérzetét. A gépkocsival utazók ne hagyjanak az üléseken semmilyen értéket!

Tegnap érkeztünk Rómába, és este a zsúfolt metrón feleségemnek ellopták az övtáskájából a pénztárcáját, benne minden irattal és több bankkártyával.
Rutinos utazók vagyunk, Rómába már 6x terünk vissza, soha nem volt baj, nagyon komfortosan közlekedtünk, és talán ez miatt is lankadt a figyelmünk, nem vigyáztunk eléggé.
Egy pillanat alatt történt a baj, először nem is voltunk benne biztosak hogy ellopták, azt gondoltuk ott hagytuk valahol vagy kiesett út közben, de kb 20 perc elteltével elkezdték levenni egy ATM-ben a pénzt a kártyákról. 3 darabról összesen.
Egy csapatot vittünk a szállására éppen, rájuk is kellett figyelni, így tényleg gyorsan történt minden, utólag rögtön tiltani kellett volna a kártyákat és stb de mivel még tényleg nem történt velünk ilyen és először nem is gondoltuk hogy lopás történt, nem cselekedtünk azonnal.
Amint kaptuk az értesítést hogy pénzt vettek fel a kártyáról, rögtön tiltottuk őket, persze egyik banknál karbantartás az appban, másikban is kb 5 perc volt amire az ügyintézővel sikerült lekommunikálni mindent (várakoztatás, azonosítás…)
Elég nagy összeget vesztettünk, mindegyik banknál megtörtént a panaszfelvétel, ma reggel megyünk a helyi rendőrségre feljelentést tenni.
Nagyon durva érzés látni az üzeneteket sorban, miközben beszélsz a bank ügyintézőjével, hogy folyamatosan veszik le a pénzt a kártyáról. 🫣
Azt az infót kaptuk az ügyeletes magyar konzultól éjszaka, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvvel és az okmányaink másolatával haza tudunk repülni, mert a másik probléma persze az az okmányok hiánya. (2024)

---

AMIRE VIGYÁZNI KELL! Ha a Termini pályaudvar környékén szálltok meg, a belvárosba a leggyorsabban a 64-es busszal tudtok bejutni. Ez a járat egészen a Szent Péter-bazilikáig közlekedik, de útközben le lehet szállni és besétálni a Piazza Navonához vagy a Pantheonhoz is. A buszon azonban nagyon gyakoriak a zsebtolvajok, különösen a le- és felszállásnál kell résen lenni. Tipikus trükk, hogy újságpapírt vagy pulóvert terítenek a karjukra, és alatta próbálnak értékeket eltulajdonítani. Mindig érdemes a táskát szorosan magatok előtt tartani, és fokozottan figyelni a környezetre.

---

Rómában soha nem éreztem magam veszélyben, pedig rengeteget jártam-keltem egyedül nőként. Nekem mindig bevált, hogy – amennyire ez lehetséges – próbáltam „helyinek álcázni” magam. Ez ott nem is volt nehéz, mert külsőre gyakran olasznak hittek. (Stockholmban vagy Tokióban persze ez már sokkal nehezebb lenne…) A titok annyi volt, hogy magabiztosan mozogtam, a fényképezőgépet és a térképet eltettem a táskába, egyszerűen öltöztem, nem hordtam órát vagy ékszert. A lényeg, hogy ne keltsen az ember gazdag turistának tűnő benyomást, akit érdemes kifosztani. Igazolványként csak a jogosítványt vittem magammal, mert annak elvesztése nem akkora tragédia, és nálam volt egy kevés készpénz ebédre vagy fagyira. Soha nem aggódtam, még a hírhedt metróvonalakon sem, és valóban soha semmi rossz nem történt velem. Másoktól viszont hallottam zsebtolvajlásos történeteket, főleg a metróban. Szóval ha valaki hitelkártyával indul vásárolni a Via dei Condottira, jobb, ha vigyáz rá, és nem a farzsebében tartja a pénztárcáját.

K. Zsolt fotói 

---

Az elővárosi vonatról a metróra szálltunk át a Valle Aurelia állomáson. Ott – ahogy tapasztaltuk – szinte állandóan jelen vannak a zsebtolvajok. Egyik este nálunk is próbálkoztak, de szerencsére nem jártak sikerrel. Onnantól kezdve már könnyebb dolgunk volt, mert felismertük őket, és sokkal elővigyázatosabbak lettünk.

---

Utazás közben érdemes nagyon óvatosnak lenni az utcai „barátságkarkötős” trükkel. Ha valaki mosolyogva közelít feléd, és egy karkötőt kínál, szinte biztos, hogy minden tiltakozás ellenére is rád akarja tenni, mintha csak egy karóra lenne. Amint rajtad van, pénzt követel érte, vagy épp csak elvonja a figyelmed, miközben társa megpróbálja átkutatni a zsebeidet. Ugyanilyen megtévesztő módszer a „babás” trükk is: egy nő odalép melléd, majd hirtelen a kezedbe dob egy csecsemőnek látszó – valójában játék – babát. Amíg ösztönösen elkapod és lefoglal a meglepetés, társai pillanatok alatt kiveszik, amihez hozzáférnek. Ezek a módszerek 2025-ben is előfordulnak a turisták által kedvelt helyszíneken, ezért mindig érdemes ébernek maradni és a táskádat biztonságosan magad előtt tartani.

---

,, A Residence San Pietro megszokott szálláshelyünkhöz közlekedő 64-es buszon Rómában minden pénzünket ellopták. A rendőrségen el is mondták nekünk, hogy azon a járaton ilyesmi gyakran történik. Egy fillér nélkül maradtunk Rómában, és  intéznünk kellett a rendőrségi és az egyéb dolgokat. Mindenki legyen éber és óvatos a római buszokon közlekedéskor

A történet részletesen: 

Évi mini táskájában (nyakán átvetve) volt minden, illetve egy abban lévő szép új bőr pénztárcában az összes euró és forint, és egy szintén szép bőrtokban az a bankkártya, amit elhoztunk. "Elővigyázatosságból" csak egy kártyát hoztunk.
A csel az egészben az, hogy tömeg van, kisgyerek babakocsival, fiatal (nem olasz) anya és 2 vagy több segítője. Ezt csak utólag gondoljuk így, a buszon még csak kellemetlen volt, hogy egy babakocsi lezárja az utat egy buszban. Évi bármerre jár a világban, a "kezén tartja" a táskáját, ami feltételezhetően nem ideális, mert ezzel talán fel is lehet hívni a figyelmét annak, aki a lopásra specializálódik. Visszagondolva, mi nyomtuk meg először a leszállás jelzőjét, de együtt szálltunk le sokan, nehézséggel és szinte "tülekedve".
A Residence San Pietro-nál van a 64-es busz megállója. Amint párat léptünk, Évi észrevette, hogy a kis táska egyik zsebe ki van nyitva, és abból csak a pénztárca lett kilopva. Még magunk sem akartunk hinni a szemünknek. A rendőrség szerint kifejezetten ezen a járaton (64-es busz, frekventált útvonal!) van egy "csapat" s ez már az igen sokadik bejelentés, a módszer hasonló.
Bementünk a házba, a kártyát azonnal letilttattuk és miután ez megtörtént, már azonnal SMS értésítések jöttek a próbálkozásokról. Tehát fontos a gyorsaság, vagyis a bankkártyát perceken belül le kell tiltani. Persze nagy szerencse, hogy korán észleltük a sajnálatos problémát. Elég sok készpénz is volt nálunk, a karácsonyi ajándékokat szerettük volna itt megvenn. Na ez most elmarad.:(
A rendőrségen sok várakozás után, és a leírás hosszas tanulmányozása után egy nagyon udvarias fiatalember készségesen lejegyzetelt mindent, amit lehetett, értett valamennyire angolul. Tudnak a problémáról, próbálnak mindent megtenni, a mi esetünkben talán a banki kamera segíthet valamit, hiszen pontosan lehet tudni, hogy hány óra hány perckor voltak a próbálkozások. Szerinte ilyenkor csak követséghez lehet fordulni átmeneti segítségért, más lehetőség nincsen. Ezt a megoldást mi nem választottuk, mert nem tartottuk reálisnak ebben az esetben.
Elment egy délutánunk-esténk, elment minden pénzünk, de azzal a jó érzéssel aludtunk el, hogy nekünk bajunk nem lett.
Hogy ebből milyen okulás lehet, az már bonyolult:
- készpénz ne legyen,
- mindent több helyre tenni,
- bankkártya használatakor mindig legyen SMS értesítés,
- bankkártya azonnali letiltása,
- készüljön mindig a lopásról rendőrségi jegyzőkönyv,
- talán táska sem jó,
- tömött buszra nem szállni,
- leszállásnál fokozottan figyelni,
- a szállások adjanak le Nektek információkat ilyen speciális esetben, ha ilyesmiről tudomást szereznek,
ezek eléggé nehezen megvalósíthatóak egy nagyvárosban.
Biztosításunk van, de "természetesen" az ezekre a problémákra nem érvényes.
Róma változatlanul a nagy kedvencünk marad, de sajnos ott, ahol ennyi a turista, elkerülhetetlen, hogy egy ilyen "iparág" ki ne alakuljon." (K és É.)

---

,, Saját szememmel láttam, ahogy a metrón cigánylányok egy turista hátizsákjából kilopnak ezt-azt. Gyorsan és hatékonyan csinálták, még meg se lehetett akadályozni." (Peti,)

---

A Termini vasútállomás nyugati oldala ma is elég zűrös képet mutat, nem sokban különbözik egy lepusztult külvárosi környéktől. Nappal ugyan nem különösebben veszélyes, de sok helyi is óva int attól, hogy sötétedés után a környező utcákban idegenektől kérjünk útbai gazítást. Nem tartom magam félős embernek, de ha az ember éppen a nászútját tölti, nem biztos, hogy érdemes kockáztatni.

A metrón viszont 2025-ben sem kell különösebben aggódni a közbiztonság miatt, és a nagyobb csomópontoknál sem, hiszen szinte mindenhol látható katonai járőr, akiket rendszerint carabinierik vagy rendőrök egészítenek ki. Ez a fokozott jelenlét biztonságérzetet ad, még ha a zsúfoltság és a zsebtolvajok kockázata továbbra is megmaradt.

---

Róma belvárosában ma is sokszor előfordul, hogy árusok erőszakosan próbálnak ránk tukmálni különféle apróságokat: selfie botot, virágot, pattogó gumilabdát, csuklópántot és hasonló csecsebecséket. A virágárusok különösen kitartóak: gyorsan felmérik, hány nő van a társaságban, és előre leszámolva, mosolyogva nyújtják át a csokrokat. Az egyetlen hatékony módszer az udvarias, de határozott elutasítás: „no, no, grazie”. Nekünk is akadt olyan esetünk, amikor végül hangosabban kellett rászólni valakire, mert a mellkasunkhoz nyomva próbált ránk erőltetni egy virágot. Fontos szabály, hogy ne fogadjunk el semmit, még ha úgy tűnik is, mintha ajándék lenne – mert rögtön fizetséget követelnek érte. Természetesen más a helyzet, ha valaki tényleg szeretne vásárolni tőlük, de mi nem akartunk…

---

Rómában többféle rendvédelmi szerv jelenlétével találkoztunk. Gyakran láttunk Polizia feliratú autókat, de feltűntek a Polizia Roma Capitale járművei is, és sok helyen a Carabinieri egységei jelentek meg. Elsőre nem is volt könnyű eldönteni, pontosan milyen különbségek vannak közöttük. A Vatikán környékén például mindkét testület jelen volt, míg a Colosseumnál inkább a Polizia intézkedett, amikor több autóval vonultak ki – talán valamilyen gyakorlat lehetett. Egyszer egy szürke autót is láttunk beavatkozni egy motoros balesetnél, rajta a felirat: Guardia di Finanza. Ez is jól mutatja, hogy Rómában több rendvédelmi szerv párhuzamosan vigyáz a rendre és a biztonságra.

---

Három gladiátornak öltözött férfit tartóztattak le Olaszországban a rendőrök. Több turista is arról számolt be, hogy közös szelfizés után a gladiátorok pénzt követeltek tőlük. Augusztusban és szeptemberben is érkezett bejelentés a gladiátorok ellen.

Egy Észak-Olaszországból érkező turista azt mondta az egyik gladiátor 40 eurót követelt egy fotóért, majd miután a turista nem volt hajlandó fizetni, a gladiátorok fenyegetődzni kezdtek, és elvették 150 euróját.

Egy ír turista arról számolt be, hogy miután nem tudott fizetni a gladiátoroknak (nem volt nála készpénz), egészen a legközelebbi ATM-ig kísérték, ahol levett 200 eurót, ami nem volt elég, ezért még 50 eurót leszedettek vele. (2022) forrás

Magyar külképviselet

Magyar konzulátus Rómában:

Cím: Via Messina 15., 00198 Róma RM

E-mail cím: consulate.rom@mfa.gov.hu
Telefonszám: +390644249939

Konzul: Jezsó Alexandra

Egyéb hasznos információk

A római  utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni

,, Telefonos applikációk

A mai napig rengeteg hasznos applikáció érhető el a Google Play-en, online és offline térképekkel egyaránt. Ezek nemcsak a látnivalók felfedezésében segítenek, hanem az üzletek és éttermek felkutatásában is. Mi például a Here WeGo térképét használtuk navigálásra: van gyalogos üzemmódja, gyorsan beméri a helyzetünket, és pontosan vezet. Ha előre letöltjük az adott ország térképeit, offline módban is hibátlanul működik, így külföldön sem kell állandóan internetet keresni.

2025-ben is érdemes ezek közül válogatni: Here WeGo, Google Maps, Maps.Me, OsmAnd (OpenStreetMap adatokkal), a Muoversi a Roma hivatalos tömegközlekedési alkalmazás, a Róma metró térkép app, vagy akár a WC Rome, amely nyilvános illemhelyek megtalálásában segít.

Olaszországi ünnepnapok:

• Újév: január 1.
• Vízkereszt: január 6.
• A felszabadulás ünnepe: április 25.
• A munka ünnepe: május 1.
• A Köztársaság ünnepe: június 2.
• Mária mennybemenetele: augusztus 15.
• Mindenszentek: november 1.
• A Szeplőtelen fogantatás ünnepe: december 8.
• Húsvét, Karácsony

A tér bal oldalán lépcsők vezetnek fel a Villa Borghese parkba. Útközben két, római katonának öltözött férfi kínálta a közös fotót – természetesen pénzért. Amikor nemet mondtunk, érdeklődtek, honnan jöttünk, majd utánunk szóltak: „Szemetek”. Mi csak mosolyogtunk rajta, és mentünk tovább. Valószínű, hogy ők sem voltak olaszok.

Ez is része Róma jellegzetes utcai világának: mindenfelé felbukkannak a fotólátványosságnak szánt alakok. Levitáló buddhisták, ezüstbe öltözött maszkos férfiak ülnek mozdulatlanul, és bár elsőre jópofának tűnnek, a fényképezés pillanatában rögtön a maguk elé tett tálra mutatnak. Egyszer adtunk néhány érmét, aztán megfogadtuk, hogy többet nem, mert kissé felszínesnek éreztük a produkciót. Ugyanakkor akadnak kivételek: a Piazza Navonán például találkoztunk egy cowboynak öltözött utcai művésszel, aki vidáman bohóckodott egy kisfiúval – és ott tényleg volt benne valami szórakoztató, valami plusz.

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek