ÚTIKRITIKA.HU / Róma

1. Minden jelentősebb nevezetességhez érdemes délelőtt 10 óra előtt odaérni. 10 és 12 között van a legnagyobb tömeg, és a sorban állások. Szóval megéri korábban reggelizni és korán nekiindulni a városnézéshez. És mindenre előre jegyet kell venni a neten, iskolai szünetekben kötelező.

2. A hop on-hop off buszra előre foglalhatunk .

3. A Vatikán és Róma kártya azonnali belépésre jogosít a fő látványosságokra és a tömegközlekedésre. A Roma Pass-nek köszönhetően az emeletes Roma Cristiana busz is díjmentesen használható, beleértve az audio idegenvezetést és térképet, hogy egyedül is fel tudd fedezni a várost.

4. Róma rövid program kivonatolva: Trevi kút, Pathenon, Spanyol lépcső, Vatikán, Szent Péter Bazilika, Colosseum és szabadon választott múzeum, szabadon választott székesegyházak, pihenésként tengerpart.

5. Strapabíró cipő és sok víz.

Róma történelmi központjában az elmúlt években jelentősen szigorodtak a közterületi szabályok. A városvezetés célja egyértelmű: megvédeni a műemlékeket és kezelni a tömegturizmus okozta terhelést.

Fellépnek az engedély nélküli utcai árusokkal, a jegyüzérekkel, az illegális ital- és ételárusítással, valamint a nem hivatalos kocsmatúrákkal szemben. Szabályozzák a turisztikai célú jelmezes fotózkodást is — például az „ókorinak” öltözött szereplők tevékenységét a Colosseum környékén.

A történelmi helyszíneken tilos a „bivakolás”: nem lehet pléddel letelepedni, lépcsőkön, műemlékeken üldögélni vagy ott étkezni. A szökőkutakba bemászni továbbra is szigorúan tilos, ahogyan az is, hogy valaki a kiemelt látnivalók közvetlen közelében alkoholt fogyasszon, rendbontó módon viselkedjen vagy félmeztelenül sétáljon.

A bírságok több száz eurós nagyságrendűek lehetnek, és súlyosabb esetben ideiglenes kitiltás is kiszabható a történelmi belváros egyes részeiről.

Rómában tehát ma már nemcsak a látnivalókra, hanem a viselkedésre is érdemes odafigyelni — a város értékei védelmet élveznek, és ezt komolyan is veszik.

Rómában ivóvíz mindenütt van — a turisták mégis palackokat vásárolnak.

A nasonék: azok a kis öntöttvas kutak, amelyek szinte minden sarkon ott állnak. A víz friss, hideg, és ugyanabból az ősi vízvezetékrendszerből érkezik, amely kétezer éve látja el a várost. Teljesen biztonságos. A helyiek nap mint nap ebből isznak.

Vigyél magaddal egy üres kulacsot. Töltsd újra minden nasonénál, ami mellett elmész. Napi 5–10 eurót is megspórolhatsz, és sosem maradsz szomjas.

Van egy apró trükk is: ha befogod a kifolyó felső nyílását az ujjaddal, a víz a kis oldalsó lyukon felfelé spriccel, mint egy ivókút. Ezt valahogy ritkán mutatják meg a turistáknak — pedig működik.

"Legjobban a rengeteg turista zavart. Róma főbb nevezetességeit érdemes kora reggel vagy késő este megnézni. A Trevi kút például napközben élvezhetetlen, és nehéz elképzelni, ahogy Anita Ekberg és Marcello Mastroianni háborítatlanul fürdőzik a kútban Fellini klasszikusában. A kötelező látnivalók mellett hagyjunk időt a céltalan sétálgatásra, az elveszésre, a kihalt kis utcákra, hogy megismerhessük Róma turistamentes, hétköznapi arcát is. Rómába akkor is érdemes elutazni, ha az embernek nincs túl sok költőpénze, mivel nagyon sok látnivaló ingyen van. Minden hónap utolsó vasárnapjának délelőttjén még a Vatikáni Múzeum is ingyenes. A Vatikánban egyébként érdemes idegenvezetőt fogadni, még akkor is, ha nem olcsó. Nagyon sokat ad a látogatáshoz, e nélkül az ember elveszik ebben a hatalmas műkincsgyűjteményben." (Tamara)

"5-6 napnál rövidebb idő alatt nem lehet igazán felfedezni Rómát. A sorban állások elkerülése céljából a nevezetességek meglátogatását érdemes kora délelőttre vagy késő délutánra időzíteni. Az első nap egy városnéző (emeletes) buszos programmal nyitottunk. 10 euró per koponya, na ez még elfogadható.

Tippem: A Szent Péter tértől érdemes elsétálni (a Tevere jobb oldalán) a Trastevere-ig a Gianicolo dombon keresztül. A Trastevere napközben uncsi, este válik érdekessé." (Lacus)

Érdemes a római ismerkedést a Vatikáni Múzeumokkal kezdeni. Valóban elvesz egy teljes napot, de szükség is van arra a szellemi és fizikai frissességre, amit az utazás elején még magától értetődőnek vesz az ember. Ennyi műkincs, ennyi vizuális inger csak kipihenten élvezhető igazán — egy fáradt test és túlterhelt fej nem jó társ ebben.

Ma már szinte alap, hogy előre foglalt, időpontra szóló jeggyel érkezünk. Ezzel órákat lehet spórolni a bejutásnál, és a kényelmi felár bőven megtérül azzal, hogy nem a tűző napon várakozva fogy el az aznapi energiánk. Így a látogató először a Sixtus-kápolna felé haladva szembesül a tömeggel — ami önmagában is élmény, de egészen más, ha addigra már belemerült a gyűjtemény világába.

Trastevere felfedezését érdemes a zárónapra hagyni. Még akkor is, ha addigra a társaság legszívesebben csak ülne valahol, és hallani sem akar további gyaloglásról. Trastevere pont erre való: lelassulni. Lehet, hogy több idő telik majd egy téren üldögélve, mint a szűk utcák bejárásával, de éppen ez benne a jó. Itt egy kicsit eltávolodhatunk a látványosságok köré szerveződő, lüktető turista-Rómától, és megérezhetünk valamit a hétköznapok ritmusából. Beülni egy jó vacsorára, beszélgetni, és talán már a következő közös utazást tervezgetni.

A város reggel fél hét és fél kilenc között egészen más arcát mutatja. A fény lágy. Az utcák szinte üresek. A szökőkutak a tieid. Ott állhatsz a Pantheon előtt egyedül. Átsétálhatsz a Ponte Sant’Angelón úgy, hogy egyetlen szelfibot sem lóg be a látóteredbe.

Róma nem annak kedvez, aki tízig alszik, majd a tömegre panaszkodik. Róma azt jutalmazza, aki korán kel, lassan sétál, és figyel.

Az igazi Róma nem az útikönyvekben van.

Hanem a reggel hétkor, a pultnál állva felhörpintett eszpresszóban.
Abban, ahogy naplementekor megcsillan a fény a Tevere vizén.
Az idős hölgyben, aki a balkonládáit locsolja egy kétezer éves oszlop fölött.
És a templomharang hangjában, amely hajnalban végigszáll egy üres piazzán.

"Aki a központban lakik és jó kondícióban van, annak nem is kell tömeg-közlekednie, gyalog is bejárható a város. Autót bérelni felesleges és „életveszélyes” a helyiek vezetési stílusa és a sok forgalom elől lezárt utca, szűk sikátor miatt, ahova legfeljebb csak motorral lehet behajtani. Ha unjuk a sétát, ugorjunk fel egy városnéző buszra, de előtte nézzük meg jól, hogy mire váltjuk a jegyet! Vannak 24 és 48 órásak is és arra is figyeljünk, hogy mikor indul az utolsó kör, különösen, ha kivilágítva is szeretnénk látni a várost. (Gerda)

A Roma Pass továbbra is az egyik legpraktikusabb városi bérlet Rómában, és három egymást követő napra érvényes. Rövidebb időtartamra nem váltható, ezért akkor éri meg igazán, ha intenzívebb városnézést tervezünk. Az ára a legtöbb nagyvárosi kártyához képest kedvező, különösen, ha több fizetős látnivalót is beiktatunk a programba.
A kártya belépést biztosít számos római múzeumba és régészeti helyszínre, emellett korlátlan utazást nyújt a városi tömegközlekedési hálózaton. Ha a belvároson túlra is kirándulnánk — például a tengerpartra vagy Ostia Antica romjaihoz — érdemes olyan változatot választani, amely a külső zónákra is kiterjed.

A rendszer lényege, hogy az első két, általunk kiválasztott helyszínre ingyenes belépést kapunk (a legtöbb esetben előzetes időpontfoglalással), a további résztvevő intézményeknél pedig kedvezményes jegyet válthatunk. A reptéri transzferekre nem érvényes, de a városi busz-, villamos- és metróvonalakon használható.

A kártyához digitális és nyomtatott információs anyag is kapcsolódik: térkép, a részt vevő látnivalók listája, aktuális kulturális programok ismertetése, valamint egy mobilalkalmazás, amely segít a tervezésben és a foglalások kezelésében.

A Roma Pass az első használatkor aktiválódik — legyen az tömegközlekedési érvényesítés vagy múzeumi beléptetés —, és az érvényességi idő a harmadik nap végéig tart.

Róma nem sík. Róma nem kicsi.

A főbb látnivalók közötti távolságok rövidnek tűnnek a Google Térképen, de a macskakövek, a dombok, a hőség és az, hogy kétpercenként megállsz valami gyönyörűt bámulni, azt jelentik, hogy egy teljes nap alatt simán lesétálsz 20–25 kilométert anélkül, hogy észrevennéd. A harmadik napra a legtöbb turista már sántít.

Amit az utazós blogok nem mondanak el: osszd be az energiád. Naponta egy nagyobb környéket nézz meg — ne öt, a város különböző pontjain szétszórt nevezetességet. Rómát lassan kell átélni, nem meghódítani.

És vegyél fel rendes, kényelmes sétacipőt. Nem fehér divat sneakert. Nem szandált. Olyan cipőt, ami kibír nyolc órát egyenetlen köveken.

A lábad nem javaslat — az a közlekedési eszközöd.

Ha tehetjük, Rómát inkább felnőtt utazásként tervezzük. Nem azért, mert gyerekkel lehetetlen, hanem mert egészen másfajta élményt kínál, mint amit egy kisgyerek igazán élvezni tud.
A város egyik legnagyobb vonzereje a múzeumok, templomok és ókori emlékek szinte végtelen sora. Egy hétéves számára azonban a Szent Péter tér oszlopsora valószínűleg inkább bújócskára csábító terep, mintsem művészettörténeti reveláció. Ami nekünk katarzis, neki hosszú sorban állás és „mikor megyünk már tovább?”.

A közlekedés sem mindig gyerekbarát. A forgalom intenzív, a levegő sokszor terhelt, és nem minden utcában ideális a járdahelyzet. A történelmi belváros szűk utcái, macskakövei babakocsival külön kihívást jelentenek. Parkolni nehéz, az autóforgalom pedig a gyalogos zónák közelében is váratlanul felbukkanhat — még ha a zebránál többnyire meg is állnak.

A népszerű látványosságoknál rendszeresen nagy a tömeg. Egy pillanatnyi figyelmetlenség is elég ahhoz, hogy elszakadjon egymástól a társaság, ami felnőttként kellemetlen, gyerekkel viszont kifejezetten stresszes lehet.

Talán érdemesebb Rómát egy „szusszanjunk egyet a hétköznapokból” típusú hosszú hétvégére tartogatni — kettesben vagy barátokkal —, és a családi nyaralást olyan helyszínre tervezni, ahol a program tempója és jellege a gyerekekhez is jobban illeszkedik.

A Szent Péter-bazilika kupolájába ma is fel lehet kapaszkodni külön jeggyel — és bár az élmény néhol szűk csigalépcsőkön és meredek szakaszokon vezet át, a kilátás minden lépésért kárpótol. A klausztrofóbiások és tériszonyosok számára külön „emlékezetes” program.

De az igazság az, hogy Rómában a kultúrtörténet nem zárt terekbe szorul: szó szerint az utcán hever.

Ott van például a független államként működő Vatikánváros. A Piazza Navona szökőkútjai szinte színházi díszletként vesznek körül. A monumentális II. Vittorio Emanuele-emlékmű — amelyet a helyiek máig vegyes érzelmekkel fogadnak — szinte bárhonnan felbukkan a látóhatáron. A Pantheonban képtelenség nem a kupola közepén tátongó kör alakú nyílást figyelni, ahogy a fény beárad rajta. A Spanyol lépcsőn este érdemes megpihenni, fagylalttal a kézben, figyelve a város lüktetését.

Kár lenne kihagyni a Villa Borghese parkját vagy felmenni a Janiculum-dombra, ahonnan az egyik legszebb római panoráma tárul elénk, Garibaldi lovasszobrának közeléből.

Rómában szinte lehetetlen rossz irányba indulni. Ha eltévedsz, jó eséllyel épp egy újabb templomba, romba vagy térre bukkansz — és végül ezért szereted meg igazán a várost.

Az olasz nagyvárosokban az elmúlt években fokozatosan emelkedtek a múzeumi belépőárak és a turizmushoz kapcsolódó díjak. Rómában, Milánóban és Firenzében ma már természetes, hogy a kiemelt állami és önkormányzati múzeumok jegyárai magasabbak, mint korábban, különösen a legnépszerűbb intézmények esetében.

Az olasz fővárosban az idegenforgalmi adó is jelentős tétel lett a szállásköltségben. Az összeg a szálláshely kategóriájától függ: a magasabb besorolású hotelekben érezhetően magasabb a napi díj, míg az alacsonyabb kategóriájú szállodákban, panziókban, apartmanokban és kempingekben mérsékeltebb összeget kell fizetni éjszakánként. A pontos tarifák időről időre változhatnak, ezért érdemes foglalás előtt tájékozódni.

A korlátozott forgalmú belvárosi zónákba történő behajtás engedélyei szintén drágultak, és a szabályozás is szigorodott — a történelmi központ védelme érdekében.

Ugyanakkor az olasz kulturális intézményrendszer több kedvezményt is kínál. Az állami múzeumok minden hónap első vasárnapján ingyenesen látogathatók. Több intézmény hosszabbított nyitvatartással működik bizonyos napokon, és időszakosan esti vagy rendkívüli nyitvatartást is hirdetnek kedvezményes belépővel.

A 18 év alatti látogatók az állami múzeumokba továbbra is díjmentesen léphetnek be, a 18–25 év közötti uniós fiatalok pedig kedvezményes jegyet válthatnak.

Összességében elmondható, hogy bár a városnézés költségei emelkedtek, tudatos tervezéssel és a kedvezmények kihasználásával továbbra is jól optimalizálható egy római kulturális program.

Egy tanács, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: válassz megfelelő cipőt.

Rómát gyalog fedezi fel az ember. Nem néhány utcányi sétáról van szó, hanem napi 15–25 kilométerről, ráadásul macskakövön, lejtőkön, lépcsőkön. Elsőre talán furcsának tűnhetnek a neon színű futócipők a történelmi díszletek között, de a harmadik nap végére már teljesen érthető, miért ezekben járnak olyan sokan.

A város nem kifutó — a lábad a közlekedési eszközöd.

Egy jó, vastagabb talpú, jól párnázott sportcipő vagy túracipő aranyat ér az egyenetlen köveken. Még így is elfáradsz a nap végére, de egy kényelmetlen, vékony talpú vagy pusztán „divatos” cipő kifejezetten fájdalmassá teheti az élményt.

Rómában a stílus másodlagos. A kényelem viszont stratégiai kérdés.

Rómára akkor sem elég egy hét, ha reggeltől estig úton vagyunk — de első alkalommal három teljes nap az a minimum, amivel már valódi élményt lehet szerezni. Ennél rövidebb látogatás inkább csak ízelítő.

A Vatikán és környéke önmagában is igényel legalább egy teljes napot, sokaknak inkább kettőt: a múzeumok, a bazilika és a tér együtt komoly program.

Egy másik napot érdemes az ókori Rómára szánni: a Colosseum, a Forum Romanum és a Palatinus-domb bejárása több órás elfoglaltság. Innen könnyen átsétálhatunk a történelmi belváros ikonikus pontjaihoz — a Trevi-kúthoz, amely esti kivilágításban különösen hangulatos, vagy a Spanyol lépcsőhöz, amely nappal és alkonyatkor is más arcát mutatja.

És mindezek mellett még ott vannak a templomok: kisebb-nagyobb bazilikák, rejtett kápolnák, freskókkal és mesterművekkel teli belső terek, amelyekből szinte minden utcára jut legalább egy. Rómában a „csak még ezt nézzük meg” mondatnak ritkán van gyors befejezése.

Kevés dolog felér egy tiszta fejjel induló római reggellel. A város ilyenkor még levegőhöz jut, mielőtt elnyelné a nappali forgatag.

Róma történelmi központja alatt szinte minden négyzetméter múltat rejt, ezért a metróhálózat sem a legegyszerűbb logika mentén épült. Az óváros alatt ásni annyit jelent, mint évszázadokat bolygatni meg. A Vatikán önálló államként külön világ, így a vonalak inkább megkerülik, mintsem átszelik ezt a területet. A legközelebbi megállóktól még sétálni kell a múzeumokig és a Szent Péter térig — de Rómában a séta sosem puszta közlekedés, hanem maga az élmény.

A téren már gyülekezik a tömeg. Átlépünk a biztonsági kordonon, és beleolvadunk az emberek közé. Hívők és kíváncsiak, zarándokok és turisták állnak egymás mellett. Különböző országokból, kultúrákból, történetekből érkeztek — ki reménnyel, ki kérdésekkel, ki csak az élmény kedvéért.

És függetlenül attól, ki miben hisz, a Szent Péter téren van egy pillanat, amikor a sokféleség nem széttart, hanem összeér. Amikor a figyelem egy irányba fordul.

Talán ez az, amit ott igazán meg lehet tapasztalni: a közös béke pillanatát.

Vatikán

A Vatikánról külön oldalon írunk, bőségesen: https://utikritika.hu/roma/vatikan

K. Kriszta fotója

Colosseum

A Colosseum kasszájánál többnyire hosszú sorok állnak, előfordul az egy-két órás kényszervárakozás is. Jó ötlet 300 méterrel odébb, a Forum Romanum-nál megvenni a belépőjegyeket, azok amúgy is mindkét helyre (plusz a Palatinusz múzeumra) szólnak. Vagy online előre váltani jegyeket. Az így megvásárolt jeggyel a sort kihagyva be lehet menni a Colosseum területére. A belépő két napra szól és 12 euróba kerül. 18-24 éveseknek 9 euró, 18 év alatt és 65 év felett 1,50 euró. Meg lehet venni a jegyet a közeli Palatinusz bejáratánál is.

2019. november 1-től a római Colosseumba való belépőjegyek ára 12 euróról 16 euróra nő. Ez a belépőjegy az ókori Róma hatalmas amfiteátruma mellett magában foglalja a belépőt a Palatinusra és a Forum Romanumra is.

A Colosseumba belépőt online is lehet vásárolni elővételben. Picit többe kerül, de sokaknak ennyit megér, hogy nem kell időt vesztegetni a sorban állással.

A vezetett túrára befizetők is megússzák a sorban állást. A 30 euróért vásárolható Rompass felmutatói is mentesülnek a hosszas várakozástól.

Egyesek szerint belülről nem nagy szám a Colosseum, mert nem lehet sokkal többet látni, mint kívülről. Vannak, akik sajnálják a kiadott pénzt, mert nem jelentett a belső látvány számukra annyi értéket. Az emberek többségének viszont nagy élmény ez a látogatás, hiszen rengeteg olvasmány, film elevenedik meg az ember gondolataiban, amikor a Colosseum-ot látja.

Érdekesség: Az olaszok fogadkozáskor, esküdözéskor gyakran mondják azt, hogy Döljön össze a Colosseum, ha (Cascasse il Colosseo...). Ez valami olyasmi nálunk, mint, hogy: dögöljek meg, ha nem...

------------------------------------------

A római polgármester rendeletben tiltotta meg, hogy a Colosseum (és a Forum Romanum) térségében római légiósnak öltözött emberek zaklassák a turistákat .

A 70-es évektől nem volt látogatható a Colosseum két legfelső, vagyis 4. és 5. emelete, amelyeket biztonsági okokból zártak le. 2017. november elsejétől előzetes foglalással, idegenvezetéssel lesznek ismét látogathatók 25 fős csoportokban.

Tovább ballagtunk lefelé a dombról, amikor a szemünk elé tárult a Colosseum jól ismert karéja. Bevallom, mindkettőnknek könny szökött a szemébe. Katának az ókori remekmű látványától, nekem a jegypénztár előtt kígyózó, mérhetetlenül hosszú sortól.

Nem tudom, milyen megfontolásból, de online nem lehet jegyet váltani, csak a Colosseumba. Egynapos bérletet tudunk venni az interneten, sokkal több pénzért, amiben benne van a Forum Romanum és a Palatinus-domb, de ezt a legtöbb látogató szereti megúszni, hiszen a kerítés mellől belátható majdnem az egész romváros. Több mint harminc éve jártam már bent az arénában, de ez történelmi léptékkel mérve semmi, így meggyőzhető voltam, hogy húzzunk el a helyszínről, ahogy csak tudunk. (2024) forrás

Főszezonban gyakran többórás sorok alakulnak ki a bejutásnál. A hőségben várakozni a tűző napon sokak türelmét próbára teszi.

Egy helyi ismerősünk egyszer félig tréfásan azt mondta: ne töltsünk fél napot sorban állva — végső soron ez „csak” egy rom. Igaz, a világ legismertebb amfiteátruma.

Van ebben némi provokáció, de gondolatébresztő is. A Colosseum kívülről is lenyűgöző, körbejárva, különböző nézőpontokból szemlélve szinte ugyanúgy átélhető a monumentalitása. A kérdés inkább az: megéri-e az élmény a többórás várakozást, vagy inkább előre foglalunk, esetleg más időpontot választunk?

Mert romnak rom — de olyan, amely kétezer év távlatából is képes megállítani az embert egy pillanatra.

A Colosseum valóban lenyűgöző. Hatalmas, ikonikus, és élőben még erősebb hatást kelt, mint bármelyik fotón. De a tömeg is része az élménynek — néha túlságosan is.

A világ egyik legismertebb műemlékeként szinte egész évben folyamatos az áramlás körülötte. A turisták sűrű gyűrűt alkotnak, a telefonok és szelfibotok pedig állandóan a levegőben vannak. Időnként valóban ügyesség kell ahhoz, hogy ne egy kinyúló kar vagy egy hirtelen lendülő eszköz találjon el.

A modern utazás egyik furcsa mellékhatása, hogy sokszor nem maga a látvány a cél, hanem a róla készült kép. Nem ritka, hogy valaki hosszú percekig — akár fél órán át — állítgatja a beállítást, a frizurát, a ruhát, miközben a háttérben ott magasodik az ókori világ egyik legnagyobb amfiteátruma.

Pedig a Colosseum igazi élménye nem a tökéletes fotóban van. Hanem abban a pillanatban, amikor egy percre félreteszed a telefont, és hagyod, hogy a tér, a történelem és a méretek egyszerűen csak hassanak rád.

A Colosseum-jegyhelyzet rosszabb, mint amennyire bárki be meri vallani.

A blogok azt írják: „foglalj előre.” Ez az évszázad alábecsülése. A hivatalos Colosseum-jegyek főszezonban hetekkel korábban elfogynak. Amikor már nincsenek, maradnak a viszonteladók, akik 45–60 eurót kérnek egy olyan jegyért, amely a hivatalos oldalon 18 euróba kerül.

Amiről kevesen beszélnek: ma már többféle jegytípus létezik. Az alapjegy a standard látogatói útvonalra szól. A „Full Experience” jegy viszont tartalmazza az arénaszintet és a föld alatti részeket is — és minden eurót megér. Cserébe még gyorsabban elfogy. Ha a Colosseum kihagyhatatlan pont az utadon, akkor előbb foglald le a jegyet, mint a szállást. Ez nem túlzás.

És még valami: a kombinált jegy a Forum Romanum és a Palatinus-domb belépését is tartalmazza. Sokan ezt nem is tudják, és teljesen kihagyják ezeket a helyszíneket. Pedig már a Forum önmagában megéri az árát.

,, Az épületet az idő vasfoga kissé megtépázta már. Egyes részei már restaurálva vannak. Folyamatosan dolgoznak az épület állagának fenntartásán. Viszont belülről az egyes szinteket körbejárva megfigyelhetőek azok a részek, melyek több 1000 évesek. Hihetetlen élmény körbejárni és elmélkedni azon, micsoda harcok, viadalok, küzdelmek színtere volt eme építmény. Lelki szemeink előtt a Gladiator c. film jelenetei játszódtak le, ahol Maximus a száműzött, majd rabszolgából lett gladiátor élete árán is, erejét felülmúlva leküzdi ellenségeit. Sajnos rengeteg keresztény is áldozatul esett ezen épület falain belül, amikor még üldözendő volt eme vallásforma. Az építményben amúgy egy mini archeológiai múzeum is megtekinthetö ingyen. " forrás

,, Gyönyörű, monumentális! Körbe sétáltuk, hogy minden pontjáról jól lássuk. Sorban kattintottam a fényképezőgépet. A bejárata melletti téren feltűnik díszes megvilágításban Constantinus diadalíve, melyet a régi nagy kövekkel kirakott római úthálózat egy megmaradt darabkája fon körbe. A diadalív csatajeleneteivel mesél a múltról, a Római Birodalom főlényes győzelmeiről. Egy ekkorra már sötétbe burkolózó másik diadalív is látszik a távolban, a Forum bejárata ez. " forrás

,, A Colosseumba átsétálva jeggyel a kézben végigsétáltunk a várakozó sor mellett. Itt is átvilágítanak minket, fémdetektoros kapukkal, akárcsak a Forum bejáratánál. Bejutva két szintet tudunk körbejárni, látható a küzdőtér szintje, és az alatta feltárt labirintusszerű folyosók. Ide nem mehetünk ugyan le, de felfelé vezetnek lépcsők. A Colosseum nézőterének üléssoraiból nem sok maradt fent, egy ponton láthatjuk csak a fehér mészköveket. Képes illusztrációkon nyerhetünk betekintést a gladiátorok harcainak életébe. Ha jó fantáziával rendelkezünk, a Colosseum belsejében elképzelhetjük a nézők, a harcosok, a küzdőtér alatti élet és a ketreceikből szabadon engedett vadállatok látványát. " forrás

,, A pontos és precíz bejárásához ajánlott korán kelni. Mi nagyon korán elindultunk Cimbivel, így is fél órát álltunk sorba a kombinált jegyünkért, ami a Fórum Románumra is szól, onnan pedig meglepetésünkre a Palatinus is bejárható. De megyek sorjában. Az időjárás nekünk kedvez, ragyogóan süt a nap, kicsit fúj a szél, olyan kellemes római vakációs idő van. További fél óra a biztonsági ellenőrzés, táska a reptéri szalagra, és ha becsipog a kabát, akkor bizony le kell azt venni. Néhány turista elmélázik, mígnem jön egy igazi olasz matróna és a pár napos OKJ-s tanfolyamán megszerzett tudásával két perc alatt megfegyelmezi a bebocsájtásra váró tömeget. Kedvenc biztonsági embereink, akik éveket töltöttek a rend és a fegyelem megtartásának tanulásával csendben nyugtázzák a hölgy hatósugarát.

A 2017-ben nyílt 4. és 5. emeletek és az alagsor csak előzetes bejelentkezéssel látogathatók. Ennek oka, hogy egyszerre csak maximum 25 fős csoport lehet egyszerre a különleges kilátón, és ezt naponta tíz alkalommal engedélyezik. Úgyhogy a mi spontán utazásunk miatt ezt a kiváltságot most nem használjuk ki. Első Colosseum látogatásunkra elegendő a földszint és az első emelet, ha jól helyezkedünk, csodás felvételeket készíthetünk. Igen ám, de mi Cimbivel közben megvitatjuk az ókori emberek életét, a csaták jelentőségét, a gladiátorok bátorságát és minden szociális, társadalmi és politikai aspektusát a különböző koroknak.

Kellene a hozzánk hasonló intellektuális utazóknak vagy külön időpont vagy egy másik Colosseum, mert a sok szelfis, aki azt sem tudja hol van és milyen köveken lépked, követeli magának a tapottatnyi helyet, és ahogy mi sem vagyunk tekintettel rájuk, ők sincsenek ránk. A világ két részre oszlott, azokra akik csak szelfiznek, és azokra akik komoly elő és utótanulmányokat végeznek a történelmi helyszíneken, és amikor megélik a hely szellemét, akkor hosszú ideig hangolódnak, eggyé forrnak és beszippantják a történelmet. Na ilyenek vagyunk mi Cimbivel. " forrás

,, Én panoráma rajongó vagyok, amire lehet felmegyek, legyen az magas hegy, torony vagy koktélozó tetőterasz.Így nem volt kérdés, hogy a panoráma túrára megyünk, ami a 3., 4., és a legfelső 5. szintre is felviszi a kiváltságosokat. Fura, hogy nem mindenki akarja ebből a szögből megnézni, hiszen nem eszeveszettül sokkal drágább mint a normál belépő. A sima jegy 14 euró benne 2 euró online foglalási költséggel, a történész, angol nyelven beszélő idegenvezető által kísért panoráma látogatás 23 euró." forrás

Angyalvár

A Tevere jobb partján álló Angyalvár (Castel Sant’Angelo) tetejéről szép a kilátás az Örök Városra, a Szent Péter térre. Ezért érdemes meglátogatni, de szoros római program esetén akár kihagyható is, főleg a múzeum rész, a császárok hamvedrei és a többi. A belépődíj 12 euró.

Aki látta a Da Vinci-kód című filmet, annak különösen érdekes lesz személyesen látni az Angyalvárat, amely több mint 1800 éve része a városképnek. Az Angyalvárat a maga teljességében a legjobban a Viktor Emanuel-hídról vagy még inkább a Sant Angelo-hídról lehet megcsodálni, mert más szögekből a sok épület miatt a látvány korlátozott. A múzeumként és közparkként funkcionáló műemléket a folyóparti sétányon a legkellemesebb megközelíteni.

Jetta fotója

A kilátás a felső torony teraszáról a legteljesebb. Enyhébb tolakodással a mellvédhez kell odaférkőzni, hogy szép fotókat csinálhassunk. Többek szerint késő este még szebb a kilátás innen, márpedig az Angyalvár éjszaka egyig nyitva van! Éjfélkor már bezárják a pénztárt. Éjszaka kevesebb a turista és így kellemesebb az Angyalvár meglátogatása. A gyerekeknek is jó poén szokott lenni a vár meglátogatása. Van egy kávézó is fent a teraszon, elég egyszerű, legalább nem túl drága.

,, Rettentő sok lépcső van benne, ami az én gerincemmel kihívás, de abszolváltam. Az Angyalvár tetejéről csodás kilátás Róma óvárosára. Fotóztam is ahogy a csövön kifért. " forrás

Kriszta fotója

Forum Romanum

Romok minden mennyiségben és terebélyes területen. A látogató próbálja képzeletében összerakni, hogy az ókorban ez miként is nézhetett ki valós állapotban. Ha sikerül a képzeletet beindítani, akkor nagy élmény, ha nem, akkor is. Csaknem háromezer éves múlt, az antik Róma központja köszön vissza. Ide tényleg kell az útikönyv.

Meglepő, hogy a Forum Romanum területe olyan nagy, hogy még a turistatömeg dacára sem érződik zsúfoltság. El lehet vonulni egy romterület sarkába és képzelődni múlt idők dicső dolgairól. Az is elgondolkodtatja az embert, hogy az egyszerű néptől mennyi vért és verítéket vártak el e monumentális helyek felépítésénél. Időutazás a javából, amelyben romokból, ásatási területekből puzzle-szerűen kell összerakni a fejünkben az egészet.

Érdemes tudni, hogy a Colosseumba szóló belépőjegy a Forum Romanum meglátogatására is jogosít. Olaszos hanyagsággal van megszervezve a bejárat és a kijárat elhelyezése és kitáblázása. A honlapunk olvasója legalább előnyt élvez, mert tőlünk megtudhatja, hogy a bejárat a Via dei Fori Imperiali felől van.

Tanácsos nem délelőttre időzíteni a látogatást, mert akkor jön a legnagyobb tömeg, főleg a szervezett csoportok miatt. Ha délelőtt jön csak össze, akkor meg a lehető legkorábban, főleg nyáron, hogy elkerülje az ember a hőséget. Kevés az árnyékos rész, tehát a nyári hőségben szükség van napvédőkrémre és fejfedőre, sálra. Vannak, akik spórolnak a 12 euró/fő belépődíjon és inkább ingyen néznek rá a romokra a Capitolium dombjárol vagy más magaslati helyekről (pl. a Viktor Emánuel emlékmű tetejéről).

,, Ha jól számolom az öt bejárat egyikén simán és gyorsan bejutunk a Forum Romanumra. Apró részletességgel járjuk végig a több évezredes múltat, ahol minden neves és nevezetes uralkodó megfordult, beszédet mondott vagy akár itt is lakott. A Capitolium és a Palatinus védelmében létrehozott városi központ, ahol a bazilikában még jogi, politikai és gazdasági ügyeket intéztek, ahol a Vesta szüzeket szentként tisztelték de ha ránézett egy férfira élve eltemették…. a férfiak világa volt, ahol a nő tulajdon, akivel a férj vagy férj híján az apa rendelkezett. " forrás

Trevi-kút (Fontana di Trevi)

N. Karcsi fotója

Egy ókori vízvezeték végpontjánál építették a barokk kutat a 17. században a Poli-palota déli szárnyánál. Mindig sok a turista és emiatt nehéz jó fotót csinálni a kútról, amely az Édes élet (La Dolce Vita) című, 1960-ban bemutatott klasszikussá vált olasz-francia Fellini-film révén lett világhírű. Aki nem tudná a filmben a jelentős mellmérettel rendelkező svéd Anita Ekberg egy amerikai filmsztár szerepében káprázatos fekete estélyi ruhában éjszaka megmártózik a kút vízében, és az olasz újságírót alakító Marcello Mastroianni-t is becsábítja magához. Senkinek nem ajánljuk, hogy a híres jelenetet megpróbálja a Trevi-kútnál utánozni.

"Nekem a Trevi-kút jobban tetszett, mint a Spanyol lépcső vagy mondjuk a Pantheon. Rómában a turisták eligazítását szolgáló jelzőtáblák ritkák, így nem könnyen akadtunk rá a kútra. Csak ámultam és bámultam, lenyűgöző a Trevi-kút. Persze sokszor láttam képeket róla, de azokhoz képest hatalmasabb a valóságban. Persze rengeteg turista volt a kútnál és a rendőrök vigyáztak arra, hogy senki ne lógassa be a lábát a vízbe. A rendőr még akkor is belefütyült a sípjába, amikor egy turista a karját a vízbe merítette. Este látogattunk el a kúthoz és fantasztikus volt a hangulat. Aranyosak a közeli kis boltok, lokálok, vendéglők." (Géza)

"Szerintem a Trevi kút egyáltalán nem nagy szám, zsúfolásig a tér turistával és így nem is lehet igazán élvezni a látványt. Aki fotózkodni megy oda, az készüljön fel, hogy sok-sok arc fog visszanézni a képen. Nekünk igazából inkább nyomasztó élmény volt beszuszakolódni a kúthoz - többek között azért is, mert nem értettük, mit tudnak ott annyi ideig nézni a turisták, hiszen ez egy egyszerű szökőkút, és nem is a látványos fajta. A szobrok csodásak, ez nem kétség, de látványban vannak szebb szökőkutak is, szebb környezetben." (N.K.)

A Trevi-kúthoz nem kell térkép: a sűrűsödő tömeg, a víz állandó morajlása és a levegőben szétporladó permet jelzi, hogy megérkeztél. A neve a trivium szóból ered, hiszen három út találkozásánál áll. Ahogy Rómában oly sok minden, ez is monumentális — a palotaszerű homlokzat és a szoborcsoport szinte színházi díszletként emelkedik a tér fölé.

A medencébe dobott érmékből naponta több ezer euró gyűlik össze — éves szinten már milliós nagyságrendű összeg. A pénzt rendszeresen összegyűjtik és jótékonysági célokra fordítják.

A legismertebb hagyomány szerint jobb kézzel, a bal váll fölött hátradobott egy érme azt jelenti: még visszatérsz Rómába. Két érme a szerelemhez vagy házassághoz kötődő szerencsét ígér. Három érme pedig — a babona szerint — már kevésbé romantikus fordulatot vetít előre.

Hogy működik-e? Ki tudja. De amikor ott állsz a víz csillogása előtt, nehéz ellenállni annak a gondolatnak, hogy egyszer még visszatérsz.

,, A Trevi-kút zsúfolt, de legalább szemet gyönyörködtető. A kisfiam dobott is pénzt a vízbe… annyira sokan voltak, hogy harmadjára sikerült csak, első két alkalommal 1-1 (valószínűleg) kínait talált fejbe az érmével." forrás

,, Ha még többször szeretnénk Rómába látogatni, ne felejtsünk el pénzt dobni a Trevi-kútba. A legenda szerint ez a titka, hogy visszatérhessünk még az örök városba. Sokan hisznek benne, mert valahol olvastam, hogy a kútból a városnak több jövedelme származik, mint a múzeumi belépőkből." forrás

,, Kiábrándítóan sokan vannak a Trevi-kútnál, ami nagyon hangulatos kis zegzugos utcácskák hálózatában, egy picike téren fekszik. Innentől kezdve pedig a legkevesebb ember is akkora tömegnek számít, mely már nyomja az embert. Nekünk viszonylag hamar sikerült eljutnunk a peremig, hogy egy kis érmét beledobva kívánjunk valamit, de ez csak annak volt köszönhető, hogy reggel kilenc előtt értünk oda. Később mikor arra sétáltunk, láttuk, hogy még jó időben voltunk, ugyanis tíz óra után már annyian vannak, késő estig, hogy mozdulni is alig lehet a közelben." forrás

Spanyol lépcső

A Piazza di Spagna (pjádzá di szpányá) Róma belvárosában szinte közhelyesnek számító turista látványosság. Persze nem szabad kihagyni, és el lehet dönteni helyben, hogy mi legyen a program: valamelyik lépcsőfokra letelepedni vagy a 138 lépcsőfokot megmászni. A megmászásban a legmegterhelőbb az ott ülő emberek kerülgetése. Rendben, a Spanyol lépcső jól néz ki, de ennyi, azaz hatalmas élményt ne várjon senki. A lépcső tetejéről legalább szép a kilátás Rómára. Sok turista ide beszél meg találkozót. Főleg délután van nagy tömeg és zaj. Érdemes a kora délelőtti órákra időzíteni a Spanyol lépcső meglátogatását, mert ilyenkor kevesebben vannak és így hangulatosabb az egész. Praktikus, hogy a metrómegálló le- és kijárata közvetlenül a lépcsőnél van.

2019. augusztusi hír: a rendőrök már elzavarják azokat, akik le akarnak ülni! Még nem tűnik teljesnek a tiltás, de a vegzálás azt jelzi, hogy meg fog történni.

Akár Francia lépcsőnek is nevezhetnék, mivel a Trinita dei Monti templomot XII Lajos francia király parancsára építették és a templomhoz vezető lépcsősor egy részét francia követek pénzéből építették meg. Csupán azért kapta mégis a Spanyol lépcső nevet, mert egykor a spanyol követség volt a szomszédságában. Vagy azért, mert egy spanyol építész tervezte.

" A Spanyol lépcsőn üldögélni szórakoztató. Nincsnek helyiek, csak gyerekcsoportok, felnőtt csoportok, kimerült helyi rendőrök és árusok. De mindenkinek ajánlom, hogy egy negyedórát üldögéljen és csak nézze a tömeget. Kriszta"

Trastevere

Ez a nyüzsgő, élettel teli városrész, olyan, mintha egy önálló, hagyományos olasz kisváros lenne. Kisváros a nagyvároson belül. A Trastevere egy ideje felkapott, fiatalos, bohém, sikkes hellyé vált. Tele van éttermekkel, s kár, hogy az egyre több idelátogató turista miatt ezek a vendéglők esténként nagyüzemi jellegűvé válnak. Még így is sok rokonszenves kis bár, viszonylag olcsó éttermet lehet találni. A római központi negyedekhez képest itt azért még mindig nincs akkor turistatömeg. Nappal nyugisak a kicsi, aranyos, színes utcák. Szépek, rendbe hozottak a házak, sok a virág. Itt nincs akkora zaj, mint a történelmi központban. Késő este nagy élet van, de kellemes jelleggel. Ha egy rómait kérdezünk, hogy hová menjünk időzni este, akkor nagy valószínűséggel ezt a negyedet javasolja.

A hölgyeknek azt javasoljuk, hogy ne jöjjenek magassarkú cipőben az útburkolat jellege miatt.

"Este sétáljunk le a Trastevere negyedbe. (aki a Vatikánhoz közel lakik, nem érdemes buszra szállni. Nagyon kellemes a 20 perces gyalogút a folyóparton). Ez a kerület a mai napig megtartotta régi jellegét. Szűk, macskaköves utcák ruhaszárító kötelekkel, hívogató trattoriák kockás abrosszal terített asztalokkal, hangulatos terek utcazenészekkel. Igazi, hamisítatlan római hangulat. Kicsit olyan érzése támad itt az embernek, mint egy filmstúdióban a díszletek között; bepillantást nyerhet a kulisszák mögé, úgy hogy közben ő is egy kicsit a történet részesévé válik. Üljünk le az egyik asztalhoz, rendeljünk egy helyi specialitást, kortyoljunk el hozzá egy jó pohár olasz bort és élvezzük az életet!" (Müller Gerda)

"Ez a folyóparti kerület a nappal együtt ébred, és egy pillanatra sem lassít le. A macskaköves utcákon borostyánnal borított kávéházak és kisvendéglők, kopott ajtók mögött megbújó lakások, tetoválószalonok és mikrosörfőzdék váltják egymást. Nappal a borospoharaikat térdükön pihentető helyiek és látogatók képében szofisztikáltságot sugároz, az éjszaka közeledtével megtelik utcai előadóművészekkel, költőkkel, szakállas deszkásokkal és jókedvű bulizókkal, akik harsányan pörögve megtöltik a helyi bárokat, klubokat és piazzákat." forrás jó fotókkal

"A legjobb hely a Trastevere, ami nappal megmutatja a római hétköznapokat, olyanokat amilyeneket azokban az egyébként rém unalmas romantikus filmekben látunk. Fűszerkertek az ablakokban, szűk sikátorok, ahol százzal jön szembe a robogós helyi ember, eldugott régiségboltok két sok száz éves épület között. Mindenképpen ez Róma legmenőbb helye. Ezt akartam látni Rómából, ez az amiért odamentem. A nappali nyugi után éjjel az egész felpezsdül, kinyitnak az éttermek és a bárok, beözönlenek a turisták, utcazenészek és kb mindenki, aki nem a remek olasz zenetévéket szeretné a tévében nézni egész este. A lényeg, hogy ezen a helyen nagyjából mindenhol jót kapsz a tányérodra, de van egy-két kiemelkedő étterem." forrás

Pantheon

(pánteon)

Ingyenes a belépés, és jellemzően nincsenek sorban állások. Viszont tudni kell, hogy szombaton és vasárnap a szentmise idején nem engedik a turistás bámészkodást.

Fenséges és meglepően harmonikus épület, Róma egyik legrégebbi, folyamatosan álló temploma, szűk utcákkal körülvéve. Ahogy kiérsz a térre, hirtelen tárul fel előtted — de igazán távolról nemigen lehet szemlélni, mert a környező házak szinte keretbe zárják.
A Pantheon kivételesen jó állapotban maradt fenn, ami önmagában is csoda. Ma már belépődíjas, de a látvány még így is megéri. Sok a látogató, mégis: ha szoros az útiterv, 15–20 perc alatt is átélhető a lényege — bár aki szereti a részleteket, könnyen ott ragad hosszabb időre.

Az építészet iránt érdeklődők számára különösen lenyűgöző a kupola: az ókori mérnöki tudás egyik csúcsteljesítménye. A hatalmas, mégis könnyített szerkezet és a középen nyíló oculus ma is meghökkentően modern gondolkodásról árulkodik.

Az épület előtt rendszeresen feltűnnek jelmezes „római katonák”, akik közös fotózásra invitálják a turistákat — természetesen fizetség ellenében. Van, aki jópofa emléknek tartja, más inkább mosolyog rajta és továbbsétál.

Bent viszont minden zaj elcsendesül egy pillanatra. A fény, ahogy a kupola nyílásán keresztül beesik, még ma is ugyanúgy működik, mint közel kétezer éve — és ez az, ami igazán maradandó élménnyé teszi a látogatást.

A Pantheon ma már belépődíj ellenében látogatható, de az élmény így is megéri. Az oszlopokkal szegélyezett előcsarnokon és a hatalmas bronzkapun áthaladva az ember ösztönösen felfelé néz — és a következő pillanatban már a kupolát bámulja. Nehéz nem így tenni.

A kupola közepén egy kilenc méter átmérőjű nyílás, az oculus engedi be a fényt. A napsugár, ahogy lassan végigvándorol a falakon, szinte mozgásba hozza a teret. Nyáron egészen más a hangulata, amikor magasan jár a nap, de esőben vagy akár ritka havazás idején is különleges látvány lehet. A bejutó csapadékot a padló enyhe lejtése és a rejtett vízelvezető nyílások vezetik el.

A méretek érzékeltetésére: a belső térbe elméletben egy 43,3 méter átmérőjű gömb is beleférne. A kazettás kupola vasalat nélküli római betonból készült, és máig a világ legnagyobb ilyen szerkezetű, ókori kupolája.

A bejárattal szemben áll a főoltár, kétoldalt kápolnák és szobrok sorakoznak. Bal kéz felől található Raffaello Sanzio sírja is — szerény jelöléssel, amely mellett könnyű elsétálni, ha nem figyel az ember. Sokan csak utólag, filmekből vagy útikönyvekből tudják meg, hogy az egyik legnagyobb reneszánsz művész nyugszik itt.

A Pantheon nem harsány látványosság. Inkább csendes, tökéletes arányú tér, amely közel kétezer év után is működik — fényben, esőben, időben.

Campo de Fiori

Kriszta fotója

Vasárnap kivételével mindennap reggel fél nyolctól kora délutánig kistermelők és halkereskedők árulják saját termékeiket ezen a szabadtéri piacon. 1,5-2 órás programot tanácsos erre kalkulálni. A térnek két arca van: egy a piaci időben egy másik pedig, este. Piaci időben a bámészkodó turisták között akadnak szerencsére helyiek is, akik ténylegesen bevásárolnak. A standok látványosak, színekben pompáznak, illatokat terjesztenek. Az árusok között vannak hiteles arcok, de látni olyanokat is, akik gyaníthatóan csak a turisták lehúzására összpontosítanak. Árulnak zöldséget, gyümölcsöt (szezonálisakat), tésztákat, olívaolajt, sőt konyhai eszközöket is. Bámulatos a sonka- és a sajtválaszték és meglepő, hogy mennyiféle szárított paradicsomot lehet kínálni. Izgalmas megnézni a drága szarvasgombákat. Sok mindent lehet mustrálni, kóstolni, próbaként megvenni. Az azonban világos, hogy a drága helypénzeket a vásárlókkal fizettetik meg a magas árfekvés révén.

Sok a fotózásra érdemes életkép. Príma dolog, hogy autómentes a hely. A nevéből kiderül, hogy eredetileg ez egy virágpiacként létezett. Igazi, hiteles olasz a légkör, nem túl zajos. Ugyan nagyon csábító kiülni a piactér valamelyik kávézójának teraszára, de - figyelmeztetünk - az árak lehúzósak és a minőség ehhez képest silány. Érdemesebb inkább venni a piacon valami friss gyümölcsöt vagy sertéssültes (porchetta) ciabattát és azt elmajszolni, leülve a kútnál. A piactéren lévő kis boltok egy része is figyelemreméltó. Például az Antica Norcineria Viola, ahol látványos az olasz kolbászok és sonkák választéka. Gusztusos és nyeldesésre ösztönző a látvány. Érdemes benézni a Forno nevű pékségbe és a mellette lévő rokonszenves bárba. Keressék meg a Berardi fivérek fűszerboltját is.

A Campo de Fiori környékének utcáiba is be kell térni. A házak homlokzatainak kellemesek a színei. A kis utcák is tele vannak boltokkal. Árulnak arrafelé sok mindent: ruhákat, pástétomokat és illatszereket. Esténként nincsen piaci élet, viszont szuper a hangulat, mert akkor a rómaiak (sok fiatal) is ráérnek idejönni, nem csupán a turisták. A piactér az esti megvilágításban szuper élmény. Aki este errefelé keres egy jó kis lokált, annak ajánljuk a Drunk’n Ship-et. Hétvégén dugig tele van, ami bizonyítja, hogy jó hely.

Egyes utazók véleménye szerint a Campo di Fiori csupán egy a turistákat lehúzó római látványosságok közül. Ellentétesek a vélemények arról, hogy a piacon kínált dolgok, és a vendéglátás árai magasabbak-e, mint máshol Róma belső területén. Rontja a Campo de Fiori hitelességét az is, hogy árulnak csomó gagyi dolgot is, így silány napszemüvegeket és hamisított táskákat, meg egyéb tucat dolgot. Kis történelem: 1600-ban Giordano Bruno-t eretnekségért épp ezen a téren máglyán halálra égették. 1889-ben az akkori pápa tiltakozásával mit sem törődve szobrot állítottak emlékének, a Vatikán pedig, 2000-ben rehabilitálta.

,, Paradicsomok közül nem ám egy-két fajtát kínálnak, tömérdek közül lehet válogatni. Az igazi olasz paradicsomszósz titka, hogy San Marzano fajtából kell főzni! Az articsóka hegyekben áll, de az ízlelőbimbóim még nem jutottak el abba az életszakaszba, hogy finomnak ítéljék meg, viszont az egyik legpompásabb zöldségnek néz ki. A másik ilyen érthetetlen étel lehet a cukkinivirág, amit nagy előszeretettel fogyasztanak az olaszok is. Utoljára még megemlítem a spárgát is, aminek az íze összhangban van a nem túl bizalomgerjesztő kinézetével. Ilyen ellentmondásokkal is találkozhatunk a piacon, viszont borítékolható, hogy magával ragad a hangulata!" forrás

Le Catacombe Di Roma - Róma katakombái

A Róma alatti katakombák meglátogatása néhányak szerint közel sem annyira izgalmas program, mint azt sokszor hallani. A túrák óránként indulnak, és egy nagyon tréfás vezető viszi le a csoportokat magával. Nyelvtudás szerint több csoport is indulhat, a főbb idegen nyelveken van lehetőség meghallgatni az idegenvezetést. Ha tömegközlekedéssel érkezünk, készüljünk fel, hogy nagy tömeg lesz a buszon oda-vissza, illetve nézzük meg előre, hogy mikor érkeznek a buszok a megállóba, mert nagyon ritkán járnak - a nagy turistaforgalom ellenére is. A katakombákban lent hideg van, vigyünk melegebb ruhát is a táskában.

Programok gyerekeknek

Rainbow Magicland (Valmonte-ban)

"Kevés hiányzik ahhoz, hogy ez a szórakoztató park igazán jó legyen. Maguk az attrakciók nem rosszak, viszont lehangoló, hogy egy kb. 3 éve létező létesítmény ilyen lestrapált állapotban és ilyen vacakul szervezetten funkcionál. A látogatók eligazítására szolgáló tájékoztatás roppant gyenge. A programok némelyikét önkényesen, váratlanul lemondják. Talán azért is némileg csalódottak voltunk, mert több attrakcióra számítottunk. A sorban állások időigényesek.

Mondom a jókat: Nem túl nagy park és azért saját ügyességből megfelelően áttekinthető. Mind a gyerekek, mind - mi - a felnőttek azért jól eltöltöttünk itt két napot. Mindössze egy órára van Rómától és ez praktikus. A kaszkadőr show műsor tetszett tán a legjobban." (R.L)

További beszámolók

Ha Rómát egy pizzához hasonlítanánk, a Colosseum lenne rajta a koktélparadicsom: azonnal felismerhető, élénk és megkerülhetetlen. A Villa Borghese a zöld feltét, a város tüdeje, a nyugalom szelete, miközben az egyház is kapott egy határozott darabot a kompozícióból. Az articsókára emlékeztető kupolák — élükön a Szent Péter-bazilikáéval — az egész látkép legszebb díszei.

A Tevere, mint egy hosszú, szabálytalan olívaolajcsík, végighúzódik a városon, összekötve mindent, amitől Róma Róma.

De a recept igazi titka nem csak az alapanyagokban van. A „mammák” tudják, hogy kell hozzá a dallamos olasz beszéd, a könnyed gesztusok, a napsütés, a jókedv. És persze a mosolygós pincérek, akik amikor már úgy érezzük, túl nagy falat volt ez a nap, letesznek elénk egy tökéletes cappuccinót. Hogy legyen egy kis szünet. Hogy megpihenjünk.

Mert Róma olyan, mint egy hatalmas pizza: minden nap jut belőle egy újabb szelet — és valahogy mindig marad még egy falat, amit másnap is meg akarunk kóstolni.

Róma talán legkülönösebb látványossága a 17. századi Santa Maria della Concezione-templom — közismertebb nevén a Kapucinusok temploma. A felszínről még nem sejteni, mi rejtőzik alatta: a föld alatti kripta öt kápolnájának falait és mennyezetét emberi csontokból kirakott, barokkos minták borítják.

Az altemplom egyszerre hátborzongató és lenyűgöző. A kapucinus szerzetesek egykor ide temetkeztek; amikor a hely megtelt, a csontokat gondosan elrendezve a falakra helyezték, szimmetrikus kompozíciókat, díszítőelemeket formálva. Ami első pillantásra sokkoló, az közelebbről nézve sajátos, elmélkedésre hívó műalkotás.

A kriptában egy felirat fogadja a látogatót, amely az elmúlás és az örökkévalóság gondolatára emlékeztet. A legismertebb mondat így szól:
„Voltunk, mint ti; lesztek, mint mi.”

Nem könnyed program, de különleges élmény — egy csendes, sötét hely, ahol Róma nem a monumentális felszínt, hanem az idő mélyebb rétegeit mutatja meg.

A Pantheon ma már jegyvásárláshoz kötött, de az élmény értéke nem változott. Az oszlopos portikuszon és a monumentális bronzkapun belépve szinte reflexből emelkedik a tekintet — és máris a kupola tölti ki a látómezőt.

A középen nyíló, kilencméteres oculus engedi be a természetes fényt. A napfény lassan vándorló sávja életet ad a térnek; nyáron élesebben rajzol, borús időben szelídebb. Esőben a víz a padló finom lejtésén és rejtett nyílásain át távozik — a mérnöki megoldás ma is működik.

Arányai lenyűgözők: a belső térbe elméletben egy 43,3 méter átmérőjű gömb is beférne. A kazettás kupola vasalat nélküli római betonból készült, és mindmáig a legnagyobb fennmaradt ókori kupola ebben a szerkezetben.

A főoltár a bejárattal szemben áll, oldalt kápolnák és szobrok sorakoznak. Balra található Raffaello Sanzio sírja is — visszafogott jelöléssel, amely mellett könnyű elsétálni, ha nem figyelünk.

A Pantheon nem hangos attrakció. Inkább egy időtlen tér, ahol a fény, az anyag és az arány kétezer éve ugyanúgy dolgozik — és ma is megállít egy pillanatra.

S. Zs. fotója

A park felől a Piazza di Spagna irányába sétálva néha furcsa, ismerős érzése támad az embernek — mintha egy közép-európai nagyváros utcáit járná, csak épp olasz feliratokkal. Róma sok része meglepően eklektikus, kevésbé „képeslaposan olaszos”, mint azt elsőre várnánk. Talán egyedül a Trastevere hozza azt a szűk utcás, spalettás, igazi mediterrán hangulatot, amit sokan keresnek.

A Spanyol lépcső tetejére érve aztán újra a klasszikus római forgatagba csöppenünk. Színes utcai árusok, rózsát kínálók, apró szuvenírek — és persze a turisták tömege minden irányban. A lépcsőkön üldögélők, a téren fotózkodók, a szökőkút körül gyülekezők mind ugyanazt a pillanatot próbálják elkapni.

Ez a rész nem a csendre vágyóknak való. Itt Róma lüktet, zajos és zsúfolt — de épp ettől él. Aki pedig pár utcával arrébb fordul be, máris egy nyugodtabb, árnyékosabb sikátorban találja magát. Rómában néha ennyi elég a váltáshoz.

Róma legnépszerűbb találkozópontjai ma is a nagy terek — közülük is kiemelkedik a Piazza di Spagna, ahol nappal és este egyaránt hömpölyög a tömeg. A város ősi, de egy pillanatra sem múzeumszerű: a hajdani Birodalom már történelem, a mindennapi nyüzsgés viszont nagyon is jelen idejű.

Akár dobunk érmét a Trevi-kút vizébe, akár nem, nehéz úgy távozni, hogy ne érezzük: vissza kell még jönni. Mindig marad egy újabb utca, templom vagy tér, amit nem láttunk.

Séta közben viszont érdemes észnél lenni. Ez Olaszország — a robogók hazája. A lámpánál türelmetlenül előreszivárgó motorosok látványa mindennapos, és bár a gyalogosátkelő zöld jelzése elvileg elsőbbséget jelent, a valóságban mindig körültekintően kell áthaladni.

Ha egy napra kiszakadnánk a fővárosból, jó választás a nagyjából félórányira fekvő Tivoli. A Villa d'Este parkjában szökőkutak és árnyas sétányok között lehet bolyongani; a villa szépsége egykor Liszt Ferencet is megihlette. A közeli Villa Gregoriana területén az Aniene folyó látványos zuhatagban tör alá. Néhány kilométerrel odébb pedig Villa Adriana romjai idézik fel Hadrianus császár egykori rezidenciáját.

Ha pedig a hőség strandolásra csábít, a „római tengerpart”, Lido di Ostia könnyen elérhető a városból induló vonattal. Homok, napfény, sós levegő — egészen más arcát mutatja itt a régió.

Róma és környéke így együtt teljes: történelem, nyüzsgés, művészet és egy kis tengerparti pihenés.

A monumentális lépcsősor alján állva szinte eltörpül az ember a hatalmas, vakítóan fehér márványépület előtt. Az Altare della Patria — vagyis a Haza Oltára — a modern kori Róma egyik legmeghatározóbb építménye. II. Viktor Emánuel tiszteletére emelték, aki az egyesített Olaszország első királya volt.
A monumentum két oldalán szökőkutak jelképezik az országot határoló tengereket, középen pedig az ismeretlen katona sírja található, amelyet Roma istennő allegorikus alakja őriz. A korinthoszi oszlopok és a szélesen elterülő lépcsők az ég felé törnek, minden részlet a monumentalitást hangsúlyozza.

A rómaiak véleménye megosztott: sokan túlzónak, hivalkodónak tartják, és a „Násztorta” (vagy épp „Írógép”) becenéven emlegetik. A turistákat azonban ez cseppet sem zavarja — a lépcsőkön ülve, a teraszokról körbetekintve nehéz nem értékelni azt a panorámát, amely egyszerre mutatja meg az ókori romokat és az élő várost.

Rómában néha elég egy sarkon befordulni, és máris ókori kövekbe ütközik a tekintet. Pontosabban: rájuk csodálkozunk, mert a romokat többnyire elkerítik, így legfeljebb képzeletben botlunk beléjük. Egy-két magányos oszlop a járdaszint alatt itt nem számít rendkívülinek — legfeljebb nekünk, látogatóknak, akik hajlandók belépőt váltani, hogy közelebb hajolhassunk egy ciszterna vagy falmaradvány fölé.
A szűk utcákon sétálva aztán egyszer csak, két ház között felvillan a Colosseum íve. Vajon mennyi idő kellene ahhoz, hogy ez ne dobogtassa meg a szívet? Rómában egy „átlagos” templom, amely két lakóház közé szorul, máshol katedrális lenne. A számuk pedig olyan, hogy külön várost lehetne belőlük építeni — talán így hagytak nyomot maguk után a pápák, mindegyik a maga ízlése és ambíciója szerint.

Néha az ember csak betér egy templomba, és egyszer csak ott áll előtte a Mózes-szobor vagy a Szent Teréz eksztázisa — váratlanul, minden felvezetés nélkül. Rómában mindig benne van a pakliban egy ilyen „kincstalálat”.

És ott vannak az obeliszkek. A város szinte gyűjti őket: a nagyobb tereken szinte kötelező elem egy egyiptomi eredetű kőoszlop. A Piazza Navona, a Piazza del Popolo, a Piazza della Minerva, a Pantheon előtti tér, a Borghese-kert — és mindenekelőtt a Szent Péter tér. Utóbbin áll a legismertebb és legimpozánsabb. Az obeliszkek története is emlékeztet arra, hogy a műkincsek áramlása már az ókorban sem volt független a politikától: amit lehetett, elszállítottak, beépítettek, új jelentéssel ruháztak fel.

Rómában így keveredik a történelem, a hatalom és a hétköznapi séta. És talán épp ettől olyan, mintha a város maga lenne a legnagyobb szabadtéri múzeum — ahol néha elég csak oldalra fordítani a fejed.

Róma hét dombja elsőre inkább hangzatos legenda, mint kézzelfogható valóság. Az ember olvassa a neveket — Palatinus, Capitolium, Aventinus —, bólogat, de igazán csak akkor érti meg, amikor felér valamelyikre, és körbenéz.
A Palatinuson sétálva mi is buzgón olvastuk a táblákat a Vesta-szüzek temploma környékén. A legtöbb felirat precízen elmagyarázza, melyik fal tufából, melyik márványból épült, melyik korszakból származik. Minden pontos, minden hiteles — csak épp a történet hiányzik mögüle. Az ember nem a kő összetételére akar emlékezni, hanem arra, ki élt ott, mit érzett, milyen dráma zajlott a falak között.

Pedig a Palatinus tele van történettel. Itt állt Casa di Livia, Augustus feleségének otthona, finom freskókkal díszítve. A hagyomány szerint ezen a dombon nevelkedett Romulus és Rémusz is — akár a legendás farkas, akár egy „lupa” becenévre hallgató asszony gondoskodott róluk. A mítosz és a történelem itt elválaszthatatlanul összefonódik.

Amikor végül felérsz a magasabb pontra, a kilátás mindenért kárpótol. Innen belátni a többi hat dombot: szemben a Capitolium, távolabb a Quirinalis, Viminalis és Esquilinus, mögötted a Caelius és az Aventinus. A Fórum romjai fentről mozaikszerű alaprajzként rajzolódnak ki — mintha egy hatalmas, kőből kirakott makettet néznél.

A Palatinus nemcsak császári palotákat rejtett, hanem stadiont, kerteket, reprezentatív tereket is. A források szerint Néró különösen kedvelte a fényvisszaverő márványburkolatokat — a legenda úgy tartja, üldözési mániája miatt fontos volt számára, hogy mindent lásson maga körül.

És ami talán a legjobb: itt jóval kisebb a tömeg, mint a Colosseumnál vagy a Forum Romanum közepén. Van tér megállni, elképzelni a medencéket, az oszlopcsarnokokat, a mindennapi élet zaját. Sirályok köröznek a romok felett, a szél végigsöpör a köveken.

A hét domb így válik végül nem anekdotává, hanem valósággá — olyan panorámává, amely egyszerre mutatja meg Róma mítoszát és nagyon is kézzelfogható múltját.