ÚTIKRITIKA.HU / Sri Lanka

Könnyű, szellős nyári ruhák, papucs, szandál, melegebb öltözék a hegyvidéki programok miatt, jó sportcipő a mászásokhoz; széles karimájú szalmakalap, ami árnyékot vet a fülekre is (mert az erős napfény az is leégetheti)
Szúnyogirtó, bár ilyet ott is lehet vásárolni
Izzadáskor praktikusan használható törlőkendő
A hideget jól tartó kulacs (jól jöhet nagy hőségben a romvárosokban)
Kis helyre összegyömöszölhető esőkabát
Nem érdemes túl sok ruhát, fehérneműt, trikót vinni, mert olcsón lehet helyben mosatni. Viszont ajánlott vinni fejenként két fürdőruhát, mert a váltáshoz szükség lehet.

Egészség

Nem érdemes semmiféle szóbeszédeknek, eltúlzott óvó szavaknak hinni oltás ügyben. Nem és nem kell semmiféle oltás Sri Lanka-i utazáshoz. Nincs malária, nincs semmiféle járvány, ami miatt aggódni kellene. Felesleges a malária gyógyszer mellékhatásaival foglalkozni, mert nincs szükség rá.

Nagyon fontos, hasznos a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel, ugyanis a trópusi éghajlat az ember szervezetét még jobban igénybe veszi. Nyugodtan lehet jeget kérni az italokba, ezt minden esetben ivóvízből állítják elő, vagyis fertőzést még a legkisebb helyen vásároltaknál sem jelent. Gyümölcsöt úgyszintén érdemes, sőt, ajánlott fogyasztani. Hasznos információ, hogy a magas hőmérséklet és páratartalom végett magasabb a kórokozók száma, ezért a kézmosás, vagy fertőtlenítés mindenképpen sűrűbben ajánlott, de ezek a baktériumok itt is csak a legyengült immunrendszerre veszélyesek. A kórházak és a patikák jól felszereltek, csupán a nagyon speciális gyógyszereket érdemes a látogatóknak magukkal hozniuk. Utasbiztosítás előzetes megkötése javasolt.

Pénz

A hivatalos fizetőeszköz, nemzeti valuta: a Sri Lanka-i rúpia (LKR).
A legfrissebb adatok szerint 1 Srí Lanka-i rúpia (LKR) körülbelül 1,35 magyar forintot (HUF) ér

A magyar utazónak nyilván eurót vagy amerikai dollárt érdemes vinni - ottani váltás szempontjából mindegy, hogy melyiket. A Colombo-i repülőtéren nem érdemes sok pénzt beváltani helyi pénzre, mert az árfolyam nem olyan jó, mint kint a városi váltóknál. Elég a repülőtéren beváltani 50 eurót, vagy 50 dollárt az első kisebb kiadásokra. Fontos, hogy kérjünk kis címleteket, mert arra szükség lehet már az utazás elején a jattolásnál.

Pénzt tudunk váltani bankban, szállodában és pénzváltónál. Az utóbbinál találja meg az utazó a legjobb árfolyamot. Előfordul, hogy alkudozni kell vagy lehet. A hotelekben rendszerint vacak az átváltási árfolyam, míg a bank felszámolhat kezelési díjat. Okosan kell időzíteni és méretezni a pénzváltást, mert a rúpia visszaváltása euróra vagy dollárra nem előnyös. Szükséghelyzetben a legtöbb helyen elfogadnak eurót, dollárt stb. de jellemzően rúpiában adnak vissza. A pénzváltók többnyire üzlethelyiségekben működnek, nem ritkán ékszerboltokban is.

"Negomboban és Kandyban, két kifejezetten turistás városban nem volt könnyű pénzváltót találnunk. Vagy nincs belőlük sok, vagy mi voltunk bénák. Valamiért minden pénzváltóban mogorva, kelletlen szolgáltatókat találtunk, pedig mi alapból mosolyogtunk rájuk. Vagy éppen ezt vették rossznéven tőlünk?"

Ajánlatos, hasznos inkább készpénzben fizetni, mert a bankkártyás fizetéseknél van kockázata a visszaéléseknek.

Útközben megálltunk beváltani a dollárunkat, mivel bár a turisták által kedvelt helyeken elfogadják az amerikai dollárt, sok helyen csak rúpiával lehet fizetni. Ráadásul gyakran rosszabbul jártunk volna, ha dollárral próbálunk fizetni a helyi pénz helyett. Így bementünk egy helyi bankba. A légkör rögtön megváltozott – fehér ember a bankban. A biztonsági őr azonnal odajött hozzánk, a pulthoz kísért, majd felállította az egyik helyi ügyfelet az asztaltól, hogy most mi következünk, és nyugodtan üljünk le. Rendkívül kínos érzés volt.

Aztán az egész bank körülöttünk kezdett forogni. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy elővegyük az ezer dollárunkat, valószínűleg sokan még soha nem láttak egyszerre ennyi pénzt. Az emberek körülálltak minket, és csak néztek. Nekem közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy épségben visszajussunk az autóhoz, aztán gyorsan továbbálljunk. Bár valószínűleg csak én dramatizáltam túl a helyzetet.

Körülbelül fél órát ültünk ott, miközben elvégezték a papírmunkát. Végül minden gond nélkül lezajlott, de erre a "hercegi fogadtatásra" egyáltalán nem számítottunk. (2024)

Árfekvések

Szállodai szolgáltatásokon kívüli területeken 1 üveg sör 260-440 Ft; 1 kóla 100 Ft körül, 1 étkezés 700-800 Ft körül; 10 kilométer taxizás kb. ezer forint körül.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sri Lankán 2025-ben is a borravaló az élet része. Szinte mindenki számít rá: a sofőr, a pincér, a szállodai takarító, a csomagcipelő – sőt, néha még az is, aki csak fél percig utat mutat. És ha szerintük nem elég, amit adsz, simán megjegyzik. Az embernek állandóan ott motoszkál a fejében: vajon mennyi lenne elég? A gesztusból így egyre inkább kötelezettség lesz.

Közlekedés

Sri Lanka nem túl nagy ország, hazánk területének kétharmada. Ez elvileg lehetővé tehetné, hogy akár egy 6-8 napos szigetlátogatásba sok-sok minden turistalátványosság meglátogatása beleférjen. Csakhogy a közutak állapota pocsék és így megterhelő és fölöttébb időigényes eljutni A pontról a B-be és onnan C-be. Autópálya csak nagyon kevés van, és az is inkább a fővároshoz és a repülőtérhez kapcsolódik. Az ország belsejében ráadásul hegyes környezetben szerpentines utak vannak, a sík területeken meg nem túl jó az utak állapota. Előfordul, hogy egy 100 kilométeres távolság megtételéhez három és fél órára van szükség! Nagyon lényeges, hogy a Sri Lanka-i utazás programjának megtervezésekor mindenki kalkuláljon ezzel.

Az országban ettől függetlenül működik az autóbérlés, a nagyobb cégek ajánlatai megtalálhatóak ezen a linken. Érdemes ezt előre alaposan átgondolni, kalkulálva a nyelvi nehézségekkel is. Sokkal kényelmesebb opció - és sokkal kevésbé stresszes - a bérelt kocsi, amit sofőrrel együtt lehet kibérelni. A költségeket ez a lehetőség eléggé megemeli. Gyorsabb, gondtalanabb haladás és magas költségek.

Gyorsabban lehet haladni a bérelt, sofőrös gépkocsival, mint kisbusszal, vagy főleg nagy busszal. Kalandvágyók megpróbálkozhatnak a távolsági tömegközlekedéssel, de jelentős kényelmetlenségekkel kell számolniuk. A buszokon az ülések a helyiek testméretére tervezettek, és egy nagyobb langaléta, hosszú lábú magyar számára gyötrődés jelenthet fél napig ülni egy forró levegőjű távolsági buszon.

A városokban és főleg az országutakon a közlekedés európai szemmel zűrzavaros. Az elválasztó sávok meglétét teljesen semmibe veszik és a testes járművek, főleg a buszok agresszíven tolakodnak. Folyton mindenki dudál. Forgalomlassító tényező a szent tehén. Jámboran lézengenek a legcsekélyebb félelemérzet nélkül. Folyamatban van egy, a szigetet átszelő autópálya építése, egyrészt tervezik, másrészt sok nevezetesség megközelítésén a domborzati viszonyok miatt ez nem fog segíteni.

A fővárosi totális káoszban hamar megbizonyosodtam róla, hogy bölcs döntés volt sofőrt fogadni. Azon túl, hogy a járművek jobbkormányosak, így a bal oldalon közlekednek, Sri Lankán a közlekedési szabályok szinte teljesen hiányoznak, legalábbis a gyakorlatban. Budapest sofőrjei hirtelen nem is tűntek olyan idegesítőnek. Az utak névlegesen két sávosak, de a forgalom gyakran három vagy több sávban hömpölyög. Időnként egy-két tehén sétál át előttünk, máskor pedig a forró aszfalton alvó kutyákat kell kerülgetni. A járművek között gyalogosok, biciklisek és tuktukok cikáznak, miközben mindenki folyamatosan dudál. Gyakorlatilag nincs autó, amelyik karcolások nélkül megúszná.
A követési távolságot centikben mérik, és az előzések során sem hagynak több helyet az autók között. Az előzést nem akkor kezdik, amikor a mi fogalmaink szerint biztonságos, hanem amikor úgy érzik, hogy eljött az ideje – függetlenül attól, hogy van-e hely vagy sem. A legagresszívabb előzők a buszok. Menetrend híján versenyeznek egymással, hiszen azé az utas, aki előbb ér a megállóba. Ilyenkor a szembejövő sávban szabályosan közlekedők gyakran kénytelenek nagyot fékezni, de számomra meglepő módon nem káromkodnak, hanem sztoikus nyugalommal hajtanak tovább.

Én már az első órában szétidegeskedtem volna magam, de két hét alatt egyetlen ideges sofőrt sem láttam. A helyiek hihetetlen nyugalommal kezelik ezt a mindennapi közlekedési káoszt, ami számomra valóságos csoda. (2024)

A sofőr kellemes, szimpatikus és körültekintő volt, mindketten kedveltük, ami egy hosszabb közös utazás során nagyon fontos szempont. Azonban az átlagsebessége mindössze 30 km/h volt, és ezt a lassúságot semmi nem indokolta. A napjaink nagy részét az autóban ülve töltöttük, ami jelentősen megnehezítette a programjaink megvalósítását.

Például a Horton Plains-re vezető út (kb. 38 km) 2,5 órába telt odafelé, mert a sofőr sajnos eltévedt. Tudni vélt egy remek rövidítést, de az csak egy sáros földútra vezetett, ami végül nem vitt el a célunkhoz. Visszafelé már a főúton jöttünk, de újból eltévedt, és így egy szép kis kerülőt tettünk. Az út így sem lett több 54 km-nél, mégis ugyanúgy 2,5 órát tartott. Ez a lassan haladunk – eltévedünk kombináció elég kellemetlen volt.

A negyedik naptól kezdve minden reggel egy kézzel készített útitervet adtunk a kezébe, amit mi állítottunk össze, de még ezt sem tudta megfelelően használni. Sem térképe, sem navigációs rendszere nem volt. Ráadásul rövidlátása miatt nehezen tudta értelmezni a mi kis térképünket. Többször szívesen átvettem volna a volánt, de ez természetesen nem volt lehetséges.

Ez az élmény sajnos megnehezítette az utazásunkat, pedig egy tapasztalt és pontos sofőr nagyban javíthatta volna a kirándulás minőségét. (2024)

Indiából importált tuktukok - Elter Karesz fotója

A Srí Lanka-i közlekedés valóban különleges élmény. Az, hogy jobb kormányos autókat használnak, még megszokható, és az is, hogy biciklik, motorok és gyalogosok cikáznak az utakon mindenféle szabályozottság nélkül. De az, hogy az erdőből bármikor előbukkanhat egy húszfős elefántcsapat, valóban meglepetést okozhat.
Az ottani sofőröket azonban semmi sem hozza zavarba. Hihetetlen nyugalommal kezelnek minden helyzetet, legyen szó állatokról, káoszról vagy szabálytalan előzésekről. Ugyanakkor azt, hogy valaki saját maga vezessen a szigeten, határozottan nem ajánlanám. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy európai sofőr hiba nélkül teljesíteni tudjon egy ilyen „akadálypályát”. A helyi közlekedéshez nemcsak tapasztalat, hanem komoly helyismeret és alkalmazkodóképesség is szükséges. (2024)

Hosszú autózás várt ránk ma, bár nem a nagy távolság miatt – egyszerűen lehetetlen gyorsan haladni a sri lankai országutakon. Az utak mentén szinte végig történik valami. Hol egy bolt vagy műhely, esetleg egy utcai étkezde tűnik fel, máshol pedig a sok tuktuk, lomha teherautó-matuzsálem vagy az úton csoszogó gyalogosok miatt kell lassítanunk vagy megállnunk.

Ha valaki Sri Lankán útvonalat tervez, érdemes úgy számolnia, hogy az átlagsebesség mindössze 30-40 km/h lesz. Ennél gyorsabban legfeljebb a helyi buszsofőrök közlekednek, akiknek semmi sem állhat az útjába, ha előzni akarnak. Az ő stílusuk a közlekedésben már szinte sportteljesítménynek számít! (2024)

Ma már csak egyetlen feladatunk maradt: épségben lejutni a déli partra. Elsőre nem tűnt komoly kihívásnak, hiszen csak Colombóig kell kibírni a vacak utakon, onnan pedig már nagyrészt autópálya vezet tovább. Az igazi gond azonban éppen az autópályával kezdődött. Ott ugyanis nincs szembejövő busz, öngyilkosjelölt motoros vagy kiszámíthatatlan tuktuk – egyszóval túlzottan unalmas.

Emiatt a sofőrünk egyszerűen elaludt a volánnál. Először csak gyanús volt, hogy többször indokolatlanul lelassultunk 60 km/h-ra, de amikor már elkezdte elhagyni a sávot, kénytelenek voltunk javasolni neki, hogy álljunk meg a legközelebbi pihenőhelynél. Az autópálya 140 kilométeres szakaszán mindössze egyetlen ilyen pihenő található, de az viszont igazán modern és jól felszerelt. Tiszta mosdók, több étterem, kávézók, egy kis élelmiszerbolt – minden adott a felfrissüléshez. (2024)

Ha nincs kedved motorozni, érdemes kipróbálni a legendásan gyönyörű tájakon közlekedő, rendkívül olcsó jegyekkel működő helyi vonatokat vagy a helyi buszokat. A buszok többsége a régi Lanka Ashok Leyland típusú járgányokból áll, amelyek ránézésre akár 50 évesek is lehetnek. Ennek ellenére minden sofőr elképesztő tempóban hajt, mintha versenyezne.

A legtöbbet ezekkel a buszokkal gyűlt meg a bajom az utakon, mert tényleg ők a leggyorsabbak. A többi közlekedőt viszonylag könnyen lehetett előzgetni, de ezekkel a „sebességmániás” buszokkal szinte lehetetlen lépést tartani. Az utazás velük már önmagában is egy külön élmény!

Közlekedés Sri Lankán – káosz, diesel és tuk-tuk
Sri Lanka közútjai 2025-ben is általában elfogadható állapotban vannak. Ha nincs torlódás, akkor meglepően jól lehet haladni rajtuk – bár ez utóbbi ritka kivétel. A forgalom sokszor kaotikus, de van benne egyfajta sajátos ritmus. Én kifejezetten élveztem a közlekedési stílust, az őrülten cikázó buszokat, a folyamatos dudaszót, és a mindenhol jelen lévő tuk-tukokat, amelyek egyszerre tűnnek őrültnek és életmentőnek.

Mivel a vasúthálózat továbbra sem számít fejlettnek, az utazások döntő többsége – a becslések szerint legalább 90%-a – közúton történik: buszokkal, személyautóval, robogóval vagy tuk-tukkal. Autópálya gyakorlatilag csak a déli partszakasz mentén van néhány rövidebb szakaszon, a belső részeken maradnak a kétsávos, kanyargós főutak.

Ha összevetjük például Kínával, ahol egyre több városban kizárólag elektromos robogók közlekednek, és a tömegközlekedés is zöld irányba fordult – elektromos buszokkal, taxikkal –, akkor Sri Lanka ebből a szempontból jócskán le van maradva. A járművek túlnyomó része továbbra is gázolajjal működik, amit a városok levegője is megsínyli. A levegő minősége különösen a forgalmasabb csomópontokon és nagyobb településeken rossz – sok helyen kifejezetten érezni a dízelfüstöt.

Mindezek ellenére van valami bája a közlekedésnek: nem steril és kiszámított, hanem élettel teli, kissé kaotikus, mégis működő rendszer. Aki nyitott rá, az könnyen belejön. Aki nem, annak marad a türelem – vagy egy erős fülvédő.

Étkezés

Unawatunában van egy magyar étterem! Food Vibes Unawatuna a neve.

Az éttermek Srí Lankán: tapasztalatok és érdekességek
Srí Lankán az étkezés hagyományosan úgy zajlik, hogy az asztalra kerül a rizs és a curry, és mindenki annyit szed magának, amennyit szeretne. Azonban ne számítsunk nyugati tisztaságú, rendezett éttermekre. A helyi éttermek általában egyszerűek, gyakran kissé koszosak, és többnyire csak egyféle ételt kínálnak, amelyhez néha választhatunk csirkét vagy halat. Az éttermek reggeli, ebéd és vacsora idő szerint működnek, így ha ezekről lecsúszunk, már nem tudunk enni.

Első alkalommal, amikor felszolgálták az ételt, vártak, hogy kezdjek el enni. Csakhogy nem volt evőeszközöm. Szóltam, hogy valamit szeretnék, mire leesett nekik: "Ó, ők külföldiek, villát és kanalat használnak." Ez azért volt érdekes, mert a helyiek hagyományosan kézzel esznek, különösen a rizst és a curryt. Sok vicces helyzet adódott abból, hogy nem ismerték a szokásainkat – például kanál helyett három kanalat adtak, vagy villa helyett csak kanalat kaptam. Akadtak helyek, ahol nem mosták el az edényeket, hanem zacskót húztak rájuk. Egyes helyeken az evőeszközök koszosak voltak, máshol pedig egyáltalán nem álltak rendelkezésre.

Végül, amikor a tengerparti turistazónákba értünk, már találkoztunk olyan éttermekkel, amelyek a nyugati igényekhez igazodtak. Itt már nyugati ételeket is kínáltak, így a rizst és a curryt köszönettel kihagytuk.

Sri Lanka-i sörhelyzet: drágán az ízekért
Sri Lankán a sörhelyzet igencsak kiábrándító. Nem mintha a Lion sörrel magával bármi gond lenne – sőt, egészen jó –, de az ára teljesen aránytalan. Eleinte azt hittem, hogy csak a szállodánk túlzó, amikor 1500 forintnak megfelelő összeget kértek egy üvegért. De hamar kiderült, hogy a helyi éttermekben sem sokkal olcsóbb. Később megtudtam, hogy itt alkoholt csak úgynevezett „nemzeti italboltokban” lehet vásárolni, hasonlóan a svéd rendszerhez, és az árak is szinte skandináv szinten mozognak.

Kulturális élmény az italboltban

Dél körül érkeztünk Kandy-be, a sziget kulturális fővárosába, ahol kultúra ide vagy oda, az első dolgom az volt, hogy felkeressek egy hivatalos italboltot, mert elfogadhatatlan, hogy ne legyen biztosítva az esti söradagom. Ez a "bevásárlás" aztán igazi kulturális élménnyé vált.

Az italbolt egy helyi szupermarket hátsó raktárából nyílt, a szuterénben. A bejáratnál vaskorlátokkal terelgették a sorokat, mint egy vasútállomás jegypénztáránál. A rács mögött álló alkalmazottakon kívül kizárólag helyiek – szingaléz és tamil „szesztestvérek” – tolongtak, hogy megszerezzék a napi adagjukat. Én, mint egyedüli fehér ember, természetesen komoly feltűnést keltettem. Egy helyi férfi, akit Szandokán-szerű megjelenése és fokhagymaszagú lehelete tett emlékezetessé, kíváncsian érdeklődött, honnan jöttem. Amikor mondtam, hogy magyar vagyok, rögtön rávágta, hogy „Budapest.” Ezért némi tiszteletet vívott ki bennem, de amikor megkérdeztem, hogy ő honnan való, azt mondta, kanadai. Ezt akkor sem hittem volna el, ha nem neveti el magát a szakadt ruházatában.
Sörvásárlás: Lion nélkül

Amikor végre sorra kerültem, jött a rossz hír: Lion sör nincs. Mit lehet kapni? Heinekent vagy Tigert. Úgy döntöttem, ha már Ázsiában vagyok, a Tiger sört választom – holland sört otthon is ihatok. Nem mintha ez az ital sokat adott volna a helyi kultúrához, legfeljebb a haszon landolt néhány fapapucsos üzletember zsebében. A lényeg: 700 forintnak megfelelő összeget kértek egy doboz sörért. Igaz, legalább hűtött volt, ami ebben a klímában önmagában is felért egy ajándékkal.

(2024)

Vásárlás

Az elmaradhatatlan fűszerkert-látogatás, ami szinte minden turistaprogram része Srí Lankán. Több ilyen kert is van, amelyek mind ugyanazon az elven működnek: bemutatják a különböző fűszernövényeket élő formában és feldolgozott állapotban, majd az út végén felkínálják, hogy megvásárolhasd a csomagolt fűszereket és gyógynövényeket – általában a bolti ár kétszereséért.

A hely, ahol mi jártunk, még egy kis extrát is kínált: ügyes fiatalemberek rögtönzött vállmasszázst végeztek, miközben az illóolajokat bedörzsölték az arra vállalkozó látogatók bőrébe, különösen a hölgyek nagy örömére.

Szórakozás

Sri Lanka nem a buliturizmus fellegvára
Sri Lanka szigete 2025-ben sem tartozik azok közé az úti célok közé, ahová fiatal, bulizni vágyó utazók tömegei áramlanának. Így talán nem is meglepő, ha azt mondom: aki pezsgő éjszakai életre vágyik, ne ide jöjjön. Még a turisták által sűrűn látogatott Kandy városában is legalább fél óránkba telt, mire találtunk egy olyan bárt, amely este fél 11 után is nyitva volt, és sört is felszolgált.

A tengerparton valamivel lazább a hangulat, Hikkaduwa például az egyik legismertebb üdülőhely, ahol több bár közül is lehet választani – bár azért itt se számítsunk hajnalig tartó mulatozásra. Elvileg működik 1-2 szórakozóhely is a településen, de ezek sem különösebben látványosak, és hangulatuk nem igazán illik Hikkaduwa tengerparti, visszafogott világához.

Ami viszont szinte garantált: a reggae. Bob Marley zenéje szinte minden bár alaphangulata, és amikor ott jártunk, éppen egy egész hétvégés reggae-fesztivállal ünnepelték a zenész születésnapját. De nemcsak februárban, egész évben ez a laza, „chill” életérzés jellemzi a part menti bárokat – ez Hikkaduwa igazi arca.

**

Ha valaki sört szeretne venni, az is kihívás lehet Sri Lankán. Nemhogy egy hangulatos sörözőt, de néha még egy szimpla boltot is nehéz találni, ahol árulnak alkoholt. Kandy-ben például csak Google Maps segítségével leltünk rá a városban működő (!) két wine shop egyikére. Ehhez képest Ella egy valódi felüdülés volt – mintha egy távol-keleti hippifaluba csöppentünk volna. Itt végre jéghideg, 0,6 literes Lion sör mellett ehettük a rice & curryt, és ezt a nyugodt, alternatív hangulatot minden percében élveztük.

Közbiztonság

A harmincévnyi polgárháború már rég véget ért. 2009 óta nincsenek már elszigetelt terrorcselekmények sem. A turisták valóban nincsenek kitéve háborús, terrorista cselekményeknek. Hasznos tudni, hogy korábban még óvták a látogatókat a sziget északi részének meglátogatásától, de ma már nem. Az ország teljes egésze látogatható a turisták számára, egyedül egy kisebb északi körzet (Mullaitivu) látogatását korlátozzák. Ott viszont nincs jelentős turisztikai látványosság.

A katonaság, rendőrség korábbi erőteljes utcai jelenléte is csökkenőben van. Óvatosan ajánlott a nyílt tengeren fürdőzni a hullámok miatt. A partok menti vizekben erős, állandóan változó áramlatok vannak, és ezek veszélyesek minden tájékozatlan nyaralónak. Hasznos információ, hogy a szállodákban, panziókban a személyes értékeket, úti okmányokat széfben kell elhelyezni. Lopás, betörés esetén nyomban jegyzőkönyvet kell irattatni a hotelben, és bejelentést kell tenni a rendőrségen. A délnyugati partok turistás településein vannak turista rendőrségi állomások, ahol be lehet jelenteni a lopásokat, becsapásokat.

Érdemes külön tárolni a nagyobb címletű rúpiákat és az egyszerűbb kiadások esetén (tuk tuk, üdítőital vásárlás stb.) csak a kisebb címletekből kiemelni a pénzt. A nagy értékű tárgyainkat, laptopot, értékesebb mobil telefont, fényképezőgépet, ékszereket nem kell jól láthatóan hordozni, hordani. Tanácsos az útlevél lényeges oldalait beszkennelni és egy nemzetközileg elérhető tárhelyre feltölteni az utazási okmányokkal együtt. Lánynak, hölgynek egyedül utazni Sri Lankába lehet, de kényelmetlenségekkel járhat. Ha két lány, hölgy utazik együtt, akkor könnyebben megy minden. Sri Lankán súlyosan büntetik a kábítószer birtoklást, meg a szexuális bűncselekményeket.

Veszélyek&Kellemetlenségek

Krokodil ölte meg a Financial Times fiatal újságíróját Sri Lankán
Tragikus baleset vetett véget a 24 éves Paul McLean életének, aki a Financial Times tehetséges, feltörekvő újságírójaként dolgozott. A 2025-ben is aktuális eset jól példázza, milyen veszélyekkel járhat, ha az ember nem ismeri kellőképpen a helyi körülményeket – még akkor is, ha pusztán higiéniára törekszik.

McLean épp Sri Lankán nyaralt, barátaival együtt egy népszerű szörfös parton. Egy adott pillanatban elvonult a közeli dzsungel felé, hogy elvégezze a dolgát – körülbelül 800 métert gyalogolt a sűrű növényzetig. Miután végzett, a tenger melletti lagúnánál kezet akart mosni. Ekkor történt a baj.

A szemtanúk szerint hirtelen valami elkapta őt, és a vízbe rántotta – karjánál fogva. Még egyszer felbukkant, magasba emelte a kezét, aztán eltűnt. Először többen azt hitték, futóhomokba süllyedt, de sokan azonnal krokodilra gyanakodtak. A rendőrség másnapra meg is találta a holttestét, a lagúna iszapjában – közel az eltűnés helyéhez. Az egyik lábán jól láthatóak voltak a krokodilharapás nyomai.

A halál oka így már nem volt kérdéses. A baleset emlékeztet arra, hogy a trópusi térségek természeti környezetében – bármilyen idilli is legyen a látvány – nagyon is valós veszélyek leselkedhetnek az óvatlan utazóra.

Környezettudatosság – még mindig gyerekcipőben jár

Sri Lanka továbbra is sok szempontból lenyűgöző ország, de ha környezettudatosságról vagy a szemétkezelésről van szó, 2025-ben is bőven van hová fejlődni. Colombo kivételnek számít: a fővárosban valamivel szervezettebb a hulladékgyűjtés, több szemetes észlelhető, és a tisztaság is valamivel látványosabb. De amint elhagyjuk a nagyvárost, drasztikusan romlik a helyzet.

A strandok, vidéki települések, főutak környéke és még néhány turisztikailag frekventált látványosság is szemetes, gyakran eldobált műanyagpalackokkal, csomagolásokkal és egyéb hulladékkal szegélyezve. Úgy tűnik, a helyiek többsége még nem érzi igazán a tiszta környezet jelentőségét – sem személyes, sem gazdasági szinten. Pedig ha a turistát rendezett, igényes környezet fogadja, azt továbbmeséli, visszatér, vagy ajánlja másnak is. Nemcsak az árakon múlik a bevétel, hanem a benyomásokon is – ezt Sri Lanka még nem aknázza ki eléggé.

Mi 14 nap alatt alig találtunk szemetesedényeket – gyakorlatilag csak nyilvános WC-kben vagy a szállásainkon. Ez különösen feltűnő, ha az ember korábban olyan országban járt, mint Kína. Ott is sokan eldobálják a szemetet, de legalább megvan a lehetőség: rengeteg kukát helyeztek ki, és van rendszeres takarítás, karbantartás. Sri Lankán ezzel szemben gyakran az is hiányzik, hogy egyáltalán legyen hová kidobni az ember kezében maradt csomagolást.

A turizmus továbbra is az ország egyik fő bevételi forrása – épp ezért meglepő, hogy a tisztaság és a vizuális rendezettség még mindig nem kap megfelelő figyelmet. Ha ezen változtatnának, az ország már nemcsak a természetével, hanem a hozzáállásával is példát mutathatna.

Egyéb hasznos információk

Colomboban van egy tiszteletbeli magyar konzul: Godaliyanage Rohana Nanayakkara úr

Irodavezető: Charnurika asszony

Cím: R-Group International, 104 Nawala Road, Narahenpita 5, Colombo

E-mail cím: consulate@ronanair.com vagy consulate@rgroup-intl.com
Telefonszám: +94112589960
Mobil: +94-777-382-382 vagy +94-710-727-229

Telefon, internet és... Nokia: digitális élmények Sri Lankán
A telefonálás és mobilinternet Sri Lankán 2025-ben is meglepően olcsó. Egy helyi SIM-kártya már 150–200 rúpia körül beszerezhető, és ha nem streamingelünk egész nap, akkor két hétig bőven elegendő az alapcsomag. Ha viszont gyakrabban nyúlunk a közösségi oldalakhoz vagy szeretnénk videóhívásokat is lebonyolítani, akkor további 200 rúpiáért már tényleg teljes szabadságot kapunk. A SIM-kártyák gyakorlatilag bárhol kaphatók: reptéren, kisboltokban, sőt néhány utcai pavilonban is.

Ami igazán meglepő: szinte mindenki ismeri Magyarországot. Komolyan. Amikor megkérdezték, honnan jöttünk, és kimondtuk: Hungary – széles mosoly, bólintás, és jött a válasz: „Nokia!” Majd előkerült a fiókból vagy a zsebükből egy régi, sokat látott készülék. A „Made in Hungary” felirat számukra azt jelenti, hogy a Nokia magyar – nem finn. Számukra a magyar név egyet jelentett a megbízható telefonnal.

Ami a WiFi-t illeti, 2025-ben sem jellemző a nyilvános hálózatok bősége. A legtöbb helyen csak a szállásokon érhető el, és extrának számít, ha a szobában is stabilan működik. A sebesség gyakran ingadozó, ami nekünk még elviselhető volt – leginkább a gyerekeink panaszkodtak rá, akik szerint a YouTube „kőkorszaki tempóban” töltött be.

Sri Lankán tehát mobilnettel sokkal jobban jár az ember, mint WiFi-re várva – de ez a digitális lelassulás néha nem is baj.