ÚTIKRITIKA.HU / Sri Lanka










Sri Lanka

Általános tanácsok | Sigiriya | Polonnaruwa| Dambulla | Kandy | Teaültetvények | Anuradhapura | Pinnawala elefánt-árvaház | Egyebek | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Sri Lanka - Látnivalók és nevezetességek

Általános tanácsok

Az egyénileg szervezett ország látogatás esetén a legkényelmesebb megoldás a helyi sofőr által vezetett autó bérlése. Határozottan követelni kell az elején, hogy a sofőr óvatosan, lassan vezessen, ne bravúroskodjon, és az autóban legyen biztonsági öv. A tapasztalatlanabb utazók válasszák inkább a szervezett utakat. Ezeken nem kell izgulni az idegen világ bonyolultsága miatt. A magyar nyelvű idegenvezető magyarázatai nyilván sokkal könnyebben követhető. A szervezett utak ajánlatait külön fejezetben tárgyaljuk. Nehéz tanácsot adni arra, hogy mi sűríthető be egy adott időtartamú Sri Lanka-i tartózkodásba, hiszen ez egyértelműen függ az egyéni igényektől, elvárásoktól, érdeklődéstől. Annyit tehetünk, hogy a látnivalók listáján előre vesszük azokat a látnivalókat, programokat, amiket nem szabad/illik kihagyni.

,, Sokszor nem akarták felfogni (vagy elfogadni) a helyiek, hogyha valami nem kellett nekünk, akkor az tényleg nem kell. Ha valami nem kellett, akkor olcsóbban akarták adni. Mint a hal árus asszony, aki kínálta nekünk a friss, nyers, felvágott halat. Mondtuk, hogy mi már nem akarunk több halat enni. A barátnőm még fintorgott is jelezve, hogy okádnékja van már a haltól. Erre az asszony engedni próbált az árból. Hát ennél érthetőbben hogy fejezzük ki magunkat?

Sok tuktuk sofőrrel találkoztunk az utazásunk alatt, és ők se akarták megérteni, hogy nem akarunk menni sehova. Mondja a srác, 100 rupeért elvisz ide meg oda, mondom neki, nem kell. Akkor 50 rupee. Apró pénz az az 50 rupee, nem mintha sokalltam volna, még a 100-at se, de hát tényleg nem akarok menni sehova. Ezen a szinten már nagyon idegesítettek. Makacsságból már csak azért se akartam üzletelni. Ne más mondja már meg, mire van szükségem. De ott kb mindenki utazási ügynök, kitalálnak neked látványosságokat, ami engem biztos nagyon érdekel majd, csak hát én nem szeretek az utcán járkálva üzletelni. Fárasztó volt mindig mindenkivel beszélgetni meg alkudozni, főleg hogy én olyan típus vagyok, aki nagyon ritkán vesz bármit is élelmiszeren kívül, és akkor is napokig kutatom a neten, hogy mi lenne a legjobb vásár, mielőtt meghozom a döntést. Ezzel szemben, amikor az utcán leállítanak, és el akarnak nekem adni valamit, amit soha életemben nem akartam venni, akkor már nagyon tele van a hócipőm. De gondolom sok turistánál működik ez a fajta marketing, különben nem csinálnák. Csak már bosszantott, hogy mi lehet a baj az arcommal, hogy mindenki balekot lát bennem.

Nagyon aljas módszernek tartom, amikor segítenek valamiben, vagy útbaigazítást adnak (többnyire kéretlenül), aztán pedig kiderül, hogy igazából ők üzletembere, van szép terítőjük, vagy ékszerük, esetleg tuk tuk vagy csónak..

A tengerparton is folyt a vadászat a turistákra.
Volt hogy csak kettesben akartunk sétálni a parton, aztán odaszegődött mellénk egy srác, és jött velünk, úgyhogy hármasban sétálgattunk. Kiderült, hogy van neki kis bárja, meg csónakja meg tuk tuk... "Már akkor tudtam öreg, amikor rámköszöntél."

Egy másik gyűrűt próbált eladni 10 dollárért, két perc múlva már 15-ért...

Meg persze nagyon sok kendő árus, vagy épp kagyló árus. Összeszedik a szebbeket a parton, és megpróbálják eladni.

De a tuk tukosoktól már agyvérzésem volt. Megáll az egyik, kérdi, kell-e tuktuk, mondjuk nem kell, továbbmegy. Tíz másodperc múlva megáll a következő, aztán meg a következő és így tovább. Még akkor is, amikor tuk tukot béreltünk, és mentünk ki a hotel elé, szállnánk be, majd hátulról "Kell tuktuk?" (2015)" forrás


Túrázáskor hozzánk csapódó vezető

Ismerőseimmel elindultunk a hegyvidéki kisváros, Ella körül a környéket gyalogosan felfedezni. Hozzánk csapódott egy helyi gazda, aki éppen az egyik földön dolgozott, amikor arra jártunk. Angolul nagyon keveset tudott, de annyit megértettünk, hogy elkísérne minket a vízeséshez, ahová mi is igyekeztünk. Számomra az elején világos volt, hogy mire megy ki a játék, a munkát biztosan nem hagyná csak úgy ott néhány külföldi önzetlen megsegítése miatt. És valóban, nem is erről volt szó. Még az elején próbáltuk neki elmagyarázni, hogy megvagyunk vezető nélkül is, de nem tágított. A gyalogút végén természetesen kérte a fizetségét (20 amerikai dollárt, ami a helyi viszonyok között sok). Próbáltuk elmagyarázni neki, hogy mi nem kértük a segítségét és ezt ki is fejeztük már találkozásunkkor, ezért soknak érezzük a 20 dollárt, sőt, nem is fizetnénk, ha van olyan opció. Ha legalább beszélgetni tudtunk volna, és valami pluszt hozzátesz az úthoz, akkor még lehet, hogy ki is fizetjük. Eltévedni sem nagyon lehet (ráadásul hébe-hóba bele lehet futni valakibe, aki irányt tud mutatni), így vezető abszolút nem szükséges a környéken, ezért valóban lehúzásnak éreztük a követelését. Sehogy sem lehetett viszont lerázni, ezért aprópénzeinkből összedobtunk neki kb. 12 dollárt, amit hümmögve, de elfogadott és elviharzott. (2017)" forrás

Sigiriya

Kötelező program Sigiriya (oroszlán torok), egy síkvidékről drámaian kiemelkedő, hatalmas sziklaerőd meglátogatása és főleg megmászása. Az 5. században egy király alakított ki magának fényűző fellegvárat a 185 méter magas szikla bizony nehezen megközelíthető tetején, mert félt mostohafivére bosszújától. A szóban forgó király ugyanis a hatalom megszerzése érdekében megölte apjukat.

A program valójában nem a palota látványáról szól, mert abból csak kevéske rom maradt meg. A lényeg a sziklatetőre fellépcsőzés erőnléti kihívása és főleg méltányos jutalomként a fentről nyíló csodás panoráma élvezete. A topon az ember körülnézve végtelen erdőséget lát, amelynek közepéből az egyik irányban egy vakítóan fehér, hatalmas Buddha szobor emelkedik ki parádés, misztikus hangulatú látványt nyújtva.

Azzal magyarázzák a Sigiriya nevet, hogy maga a szikla frontoldala oroszlánfej formájára volt kifaragva és mintegy a torkán keresztül lehetett bejutni az erődítménybe, mármint azoknak, akiket szívesen láttak. Az oroszlán kobakja volt hivatott ijesztő hatást tenni az említett fivérre.

Manapság nincs ijesztő hatás, és óriási a látogatottsága a helynek. A szigetország lakóinak a körében is kiemelkedően népszerű. Népes családok, külföldi turistacsoportok jönnek, s tolonganak a keskeny lépcsős utakon.

"Nem volt okos ötlet az utazásunk tervébe hétvégi napra rakni a Sigiriya meglátogatását. Belföldi turisták százai mászták a lépcsőket ugyanakkor, amikor mi, és ez lassította, bonyolította, nehezítette a felfelé jutást. A februári nagy hőségben, a nap könyörtelen sugaraitól izzadva tán egy órát tartott a mászás. Előzetesen nehezebbre számítottam, de amikor láttam, hogy kisgyermekes helyi családok billegő papucsokba vállalkoznak a dologra, akkor alábbhagyott félelmem. Egyáltalán nem veszélyes a felmászás, a lépcsők, ösvények elég jól kiépítettek, inkább a tumultus volt gond, meg a párás levegő. Jó volt fent megpihenni és bámulni a tájat. A lefelé menet már egész könnyű volt persze. Végül is volt előnye is a hétvégi időzítésnek, mert érdekes volt szemlélgetni a hazai turistákat. Jó muri volt az egész." (UK, 2012)

A csúcsra jutásnak van egy-két pihenő platformja. Az egyiken 5. századi csodás, szépen helyreállított freskók láthatók. A Sigiriya-i asszonyokat ábrázoló sziklafestmények az UNESCO kulturális világörökségének listáján szerepelnek.

"Sigiriya, avagy az Oroszlánszikla megmászása nehéz, de hálás feladat volt, melynek során egészen elfeledkeztem arról, hogy tulajdonképpen nem is szeretek hegyet mászni. A gyönyörű zöld mező közepén magasodó hatalmas, vörös szikla már önmagában is lenyűgöző, de az teszi igazán különlegessé, ahogy egy egész erődítményrendszert emeltek köré. A szikla körül mesterséges tavakat, buja kertet alakítottak ki, a sziklafalon pedig meredek lépcsőket, függőkerteket, teraszokat. Félúton meg lehet pihenni egy barlangban, ahol élénk színű falfestményeket is találni. Útközben párszor hálát rebegtem a felhős időért, mert ugyanezt a távot tűző napsütésben bejárni igencsak gyilkos séta lett volna. (2014)" forrás


,, Tele volt a hely önjelölt idegenvezetőkkel, akiket ugyancsak alig lehetett levakarni. Egyszerűen csak mellénk szegődtek, és elkezdték sorolni, hogy mi micsoda meg milyen régi. Szívesen bemutatják nekünk az egész helyet, akkor is, ha nem kérjük. A helyi szokás szerint a fizetséget utólag követelik, nincs semmiféle előzetes megállapodás. A sofőrünk szerencsére már előre figyelmeztetett, hogy ha idegenvezetők jönnek, mondjuk meg nekik, hogy nincs szükségünk rájuk. Végül is túl sok hasznos információval nem rendelkeznek, úgy vettem észre.

Visszafele menet még azért megállított egy öreg csóka, hogy útba igazítson, merthogy rossz felé megyünk, nem ott van a parkoló. Ellenkeztünk is, meg el is bizonytalanodtunk az irányt illetően kissé. Végül elvezetett egy másik parkolóba, úgyhogy mehettünk vissza végül. Egy dollárt adtam neki, de ő kettőt követelt, úgyhogy elküldtem hidegebb éghajlatra. (60-70 éves emberke lehetett, magyarázta, hogy hát neki ott a kisgyerek "little baby", akit etetnie kell. Már vissza se kérdeztem, hogy ez most komoly-e, valamit mondania kellett ugye. (2015)" forrás

,, Pinnawalaból Sigiriya mentünk, közel 3 óra buszút. A távolság nem sok, de az utak rosszak, sok helyen még vöröses homok, nincs lebetonozva. A szállásunk a Sigiriya Village 4* volt. Régi hotel, sorházas jellegű, standard szobában voltunk, kissé lelakott, a fürdő a gyenge pontja. 3*-nak felel meg. A környezet nagyon szép, a szabadban majmok, gekkók ( van akinek a szobájában is) Az ételválaszték hatalmas, de hideg. Lion Rock 5 percre van és a hotel medencéjéből látszik.

Mánap megmásztuk a Lion rock-ot. Belépő USD 30/fő A belépőjegyet meg kell őrizni, mert 2 alkalommal is lepecsételik az út során. Felmenni kb. 1.5 óráig tart, óriási élmény, fantasztikus látvány. Csúszós lépcsők, masszív cipőben ajánlott a mászás. Reggel 7-kor nyit, érdemes korán menni, mert rettentő nagy a hőség. Mosdó, frissítő csak a bejáratnál van. Az út elején segítőkész emberek ajánlják, hogy segítenek felmenni. Fent derül csak ki, hogy mindezt mennyiért, de általában olyan 40-50 EUR." (H. Andrea, 2016)


,, Sigiriya egy látványos bazalt monolit a dzsungel közepén, ami egyben újabb lehetőség, hogy kivegyenek néhány rúpiát szerencsétlen turisták zsebéből. Egész pontosan 9000,- forintnyit. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a helyieknek 100,- azaz száz forint ugyanez. Nincs bajom azzal, hogy sri lankaiaknak kedvezményes a beugró, talán csak az arányok érthetetlenek. Minden esetre élnek is a kedvező ár adta lehetőséggel és osztálykirándulások hada lepi el a meredek lépcsőket, amik a hegytetőre visznek. Néhol percekre lecövekelünk a szűk keresztmetszet miatt és mert valaki az elején óriás mókust látott és feltétlenül meg akarja vele osztani a tízóraiját.
Van néhány vállalkozó szellemű, ámde rendes munkára rest helyi erő, aki kifigyeli, hogy ki szedi nehezebben a lépcsőket és készségesen segít a haladásban némi ellenszolgáltatás fejében. Ez a segítség abból áll, hogy fogja a könyöködet és taszigál felfelé. Még az elején el kell hessegetni őket, mert ha már feljöttek veled egy szintet, nincs kedvük visszamenni üres kézzel.
A sziklafal felénél egy rozsdamentes acél csigalépcsőn külön kitérőt lehet tenni a barlangrajzokhoz. (Visszafelé már egy ótvaros, rozsdás lépcsővel kell beérned.) Természetesen nem lehet fotózni a falra pingált csináltatott-cicis néniket. Könyörgöm, itt meg miért nem? A sziklahasadékba besüt a nap, fújja a szél, veri az eső a freskót, kinek fáj, ha kattintok egyet a telefonommal? Tudom, felmegyek a netre és annyi képet töltök le, amennyit nem szégyellek, de mégis csak van az emberben valami kényszer, hogyha már elutazott valahova, kivárta a pillanatot, stb., akkor ne csak ott álljon tátott szájjal, hanem megörökítse saját magának. Lehet, hogy nincs igazam és inkább földbe gyökerezett áhítattal kellene megélnem a pillanatot, de akkor se tiltsák meg azt, amiből senkinek semmilyen kára nem keletkezik.
Aztán van itt még egy tükörfalnak nevezett nyitott folyosószerűség. Azt most engedjük el, hogy mitől tükör, amikor a régesrég rákent tojásfehérje csillogásából ma már semmi sem maradt, viszont meg kell említenem azt a csodás PR fogást, hogy a telefirkált falat őr védi, hogy ne kerüljenek rá újabb kínai vagy bármilyen ákombákomok. „Brit tudósok” ugyanis felfedezték, hogy a sok „szeretlek Radzsiv” véset között van néhány ezeréves is, amiből nagyon sokat lehet megismerni a korábbi népek kultúrájából.
Ekkorra már kezd fáradni a látogató, pedig a fele még hátra van. A hegy derekán találjuk a látványos, hatalmas, faragott, oroszlánlábakat, ami között újabb lépcső általi megpróbáltatások várnak ránk, de itt már tériszonnyal kombinálva. Állítólag valaha volt egy faragott óriás oroszlán is, de ebben sokan kételkednek, (köztük én is) mert semmi erre utaló nyom nincs. Fent aztán csodás látkép tárul elénk, a táj gyönyörű. A várrom, amit egy korábbi paranoiás király emeltetett már nem annyira látványos, de mindenképp megéri felkapaszkodni. Az, aki lent marad a mancsoknál, hasonló tájban gyönyörködhet, csak számolnia kell egy esetleges méhtámadással. Erről már korábban is láttam tájékoztató táblákat, amiken felirat figyelmeztetett, hogy a sri lankai vérméhek nem szeretik a hangoskodókat, de ezt csak egy ügyes trükknek gondoltam, hogy tompítsák a rengeteg turista pofázásából gerjedő hangcunamit. Bár lehet valami a dologban, mert még egy menekülő helyet is kiépítettek, ahol egy egészségügyi ládát is találunk, ha mégis szarrá csíptek volna a kis dögök. " forrás

Polonnaruwa

Kötelező látnivaló Polonnaruwa, egy romváros, amely Sri lanka fővárosa volt a 11.-13. század között. Itt van egy néhai királyi palota és sok-sok hajdani kiszolgáló épület, imahely romos maradványa hatalmas területen elszórva. A romváros is része az UNESCO kulturális világörökségének. Századokon át dzsungel mélyén volt elsüllyedve a város, mígnem egy brit tiszt 1820-ban felfedezte. Nem is annyira a romos épületek belseje érdekes, hanem a monumentális város múltidézése. Ha jó az idegenvezető, azaz nem túl sok adattal dobálódzik, hanem inkább az érdekfeszítő történeteket, legendákat meséli, akkor kevésbé fárad el fizikailag és a figyelem tekintetében a látogató, hisz töménytelen mennyiségű a látnivaló. Három-négy órásra is duzzadhat a program, mert a sok turistacsoport szinte sorba áll egy-egy épületbelsőbe való bejutáshoz. A csoportos japán turisták itt is elszántan lefényképeznek minden kődarabot. Az árnyékos gyalogutakon jól esik a sétálgatás, sok külföldi turista okosan kerékpáron járja be a nagy terepet. A majmok itt-ott szabadon rohangálnak, és figyelni kell rájuk, mert elég neveletlenek és szeszélyesek.

"Polonnaruwa szép, szép hely, rengeteg látnivalóval, de a sok húúú és hááá mellett sem tudnak akkora izgalomba hozni a romok. Mindenesetre örülök, hogy nem az Ancient Cities bejárására szántuk az egész vakációnkat. Maga a táj gyönyörű, dombok és erdők, az egyik szentély mellett egy kis tavacska lótuszvirágokkal, mindenfelé leguánok grasszálnak (még közlekedési tábla is figyelmeztet rá.).

Az is tetszik, hogy én hiába érzem mindezeket a romokat egyszerűen ősrégi romoknak, ezek továbbra is szent helynek számítanak: a helyiek ugyanúgy odajárulnak a fekvő Buddha szobrához és virágokat szórnak elé, mint 800 évvel ezelőtt, és ugyanúgy le kell vennem a cipőmet és a baseball sapkámat minden szentély előtt, mint Kandy-ben a nagy buddhista komplexumban- egyszóval nem egyszerűen romok ezek, bejárja őket egyfajta vallási áhitat (és ilyen szempontból, picit nyugisabb tempóban való nézelődés nem ártott volna). A másik dolog, amely bejárja - és előre is bocsánat, nem akarok tiszteletlennek tűnni, de hát hozzátartozik a sztorihoz... - az közel sem ennyire átszellemült. A Sri Lankai fűszerek megteszik a hatásukat és a csapatunk összes tagjára mindig a zárt szentélyekben jön rá a legnagyobb szélgörcs... sírva röhögünk egy-egy gázosabb pillanatban amit tovább fokoznak a "Buddhának tilos hátat mutatni" táblák. (2011)" forrás


"Tegnap előtt Pollunnaruwa romjait néztük meg, ami egykor Sri Lanka fővárosa volt. Reggel indultunk Dambullából, felhős időben, de amikor odaértünk már esegetett. Először megnéztük a múzeumot, és bár csak kb. negyed órát voltunk bent, mire kijöttünk annyira zuhogott, hogy a kb. 50 méterre lévő minibuszunkhoz sem tudtunk elmenni.

Lassan alábbhagyott az eső, úgyhogy kicsit tovább mentünk a busszal az első épületcsoporthoz (Pollunaruwa elég nagy területen helyezkedik el, sétálva nagyon fárasztó lenne bejárni, így a legtöbben vagy a bérelt sofőrjükkel, vagy biciklivel járják be). Mire odaértünk, természetesen megint rákezdett, és mivel 10 perc után sem lett jobb, mit volt mit tenni, esőkabát fel, nadrág feltűr, és uzsgyi, romnézés! Elég nehéz volt bűvészkedni, hogy tudják azért képeket csinálni, de a gépem se ázzon be. Mindez megnehezítve az elég rámenős árusokkal, akik úgy gondolták, hogy éppen zuhogó esőben szeretnék szobrocskákat venni :-)

Szerencsére ezek után mire a második helyre értünk, már csak kicsit esett, az meg meg sem kottyant már. Persze addigra a cipőm csurom vizes lett, úgyhogy lecseréltem a papucsomra, úgyis itt minden templomba lépés előtt le kell venni. Ott tapicskoltunk a vizes földön, olyan retkes lett a lábam, hogy csak na! (2013)" forrás


,, Passikudahból mentünk Polonnaruwába, kb. 2 óra. Belépő 25 USD, látnivalói szétszórva, régi palota, buddha, sztúpa, stb. Kb. 2.5 órát töltöttünk ott. Az egyes látnivalók között biciklivel mentük, nagy élmény!!! Klasszikus bringák, jött velünk egy helyi, hozta a pumpát és csavarhúzó készletet, hátha szükséges lesz rá. Délben voltunk ott, elviselhetetlen a meleg a közel 90%-os páratartalommal. Vállat, térdet fedni kell a templomokba való belépéskor, fejfedőt, cipőt le kell venni. A homok forró, zokni kell! A mosdó kritikán aluli, a pihenő helyek szemetesek. Az árusok erőszakosak." (H. A., 2016)

Dambulla

Hozzávetőleg kétezer éves sziklatemplomról van szó, amely öt barlangrészből áll. Egyikük 15 méter magas és focipálya méretű. A hatalmas gránittömbök belsejében lenyűgöző csodák láthatók.

"Nekünk Dambulla jobban bejött, mint Polonnaruwa, pedig jóval kevésbé monumentális. Biztos azért is, mert a nagy hőségben kellemesebb egy olyan látványosság, ahol sziklaárkádok vannak, meg hűs barlangok. Az is jó volt, hogy nem volt túl sok turista, és így idilli volt a légkör. A freskók, a Buddha szobrok, a hely szellemétől megilletődött hazai turisták nagyon tetszettek." (UK, 2012)

Az időszámítás előtt több mint száz évvel egy szingaléz király az India felől gyakran támadó tamil portyázó csapatok elől ezekbe a nagy barlangokba menekült vissza. A 14 éven át tartó bujkálás közben keletkeztek a buddhista hitélet látványos bizonyítékai. A barlangok előteréből csodálatos a panoráma, amelyben már, nagy távolból benne van Sigiriya is. A látnivalók dombmagaslaton vannak, de a fellépcsőzés nem túl fáradtságos. A lépcsők mentén árusok azért kínálgatnak innivalókat, erőnlétet növelő rágcsálnivalókat, gyümölcsszeleteket. A majmok nem véletlenül lófrálnak a látogatók közelében, számítanak az odavetett étekmaradványokra.

,, A városkába érve egy hatalmas aranyozott Buddhát fényképezhetünk le, de csak óvatosan, mert itt allergiásak arra, ha valaki együtt pózol a mester szobrával. Egy szelfi már komoly bűncselekménynek számít. Na de nem ez a fő durranás Dambullában, hanem egy barlang, ami valaha kolostor volt, ma egy szoborraktár. Ez a mániájuk az ázsiaiaknak. Kína, Laosz után már a harmadik olyan barlangban járok, ahol különböző méretű és fazonú Buddha szobrokat halmoznak fel nagy számban. Vezetőnktől hallottam azt a fontos információt, hogyha a fekvő Buddha, (amiből itt több méretes szobor is fellelhető) lábfejei egy vonalban vannak, akkor a holttestet ábrázolta a művész. Ha viszont el van csúszva kicsit, akkor csak relaxál az öreg. De lehet, hogy fordítva? Basszus, elfelejtettem! Itt már a kapuban levetetik a lábbeliket, úgyhogy a tűzforró makadám úton komoly feladat, hogy égési sérülések nélkül eljussunk az árnyékos szakaszig. A jó hír, hogy pár éve ingyenesen látogatható a hely, igaz akkoriban emelték a többszörösére a többi látnivaló belépőjegyének árát. " forrás

Kandy

A Felföldön (Hill country) található Kandy, az ország talán legkellemesebb városa. Sok turista, ha kihagyja a főváros meglátogatását, itt élheti ki a városi sétálgatás iránti vágyát, a sok vidéki programot követően. Itt még a monumentális világkultúra olyan dicső műintézménye is fellelhető, mint a KFC! A városmag nem túl nagy, a néhány érdekesebb, mozgalmasabb utcát komótosan be lehet járni. A belvárosban van egy-két cukrászda is, ahol mennyei friss gyümölcsleveket lehet inni. Sok a lepukkant bolt (hamisított márkákkal), de van egy-két kifejezetten gusztusos ajándékbolt, tehát lehet hódolni a vásárlás szenvedélyének.

"Pazar papucsok, szandálok, saruk, mindenfajta nyári cipő olcsón kapható, ami a szem-lábnak ingere. Az egyetlen probléma a méret. A magyarországi, átlagosnak mondható 38-as méret ott minimum 42-es, ha egyáltalán kapható. Tehát kedves leányok, asszonyok, extra kicsi lábmérettel hajtsatok rá és vegyetek csodás lábbeliket fillérekért, helyettem is!" (UK, 2012)

A csoportos turistákat sokszor beterelik valami ékszerboltba (gyémántok), hátha valaki vesz valamit és akkor, az idegenvezető hozzájut valami jutalékhoz. Kandy fő turista látványossága a Buddha fogát ereklyeként őrző templom. Ez inkább zarándokhely, és itt nagy többségben vannak a buddhista hívők. A fogat csak nagyon ritka alkalmakkal lehet látni, így a turista számára inkább a templom cizelláltsága és a zarándok tömegek alkotta varázslatos légkör jelenti az élményt. Egyébként a környéken több templom is van, ahol ki van állítva Buddha foga, de ez azért van, hogy megtévesszék azokat, akik az igazi fogat el szeretnék lopni. Ez ám a turpisság!

Ha valakinek van hozzá türelme, megnézhet egy folklór műsort, amelyben dominálnak a vallási táncok, tele mondanivalóval, tanulságokkal. A turista ebből azért elég keveset ért meg igazán. A férfi előadók tűzön való futással próbálják elképeszteni a látogatókat. A fűtött hangulat garantált, ha másért nem, hát a légkondicionálás hiánya miatt. Az átlagosan egyórás programnak vannak fénypontjai, amik miatt megéri időt és pénzt áldozni erre is.

"Kandyban kievickéltem az állomásról, tuktukosok hada lepett el. Legyen viszonyítási alapom mutatom a felírt címet , de értetlenül nézik és viszik a kis cetlimet, én meg megyek utána. Az egyik nem is hallott róla, a másik az alatta lévő sort elemzi, a harmadik azt mondta, hogy nem is itt van, a negyedik nem vállalja. Már beültettek két helyre is, de kipattantam mindegyikből, mert láttam rajtuk a bizonytalanságot. S fogtam magam az egyik tanácsa után elindultam a buszmegálló felé, hátha tud valaki infót adni. Séta közben, váratlanul leintettem egy tuktukost. Abban a pillanatban mikor megállt 3-4 fiú jelent meg és elkezdtek beszélni az én taxisomhoz. Először azt hittem, hogy leakarnak húzni és azt beszélik, erélyesen rászóltam arra aki beszélt hozzá, hogy STOP! most én beszélek és elküldtem őket. Utána derült ki, hogy az volt a bajuk, hogy ez az ő területük volt, s hogy képzeli, hogy elhalássza előlük a kuncsaftot. A taxisom elvitt egy másik "bandához", s ott is elkezdték elemezni a címemet, amiben egy öreg nénike is "beszállt". De legalább Ők szimpatikusak voltak...

Pár perc után robogtunk felfelé a dombokon. Nem voltam biztos, hogy jó helyre megyünk, taxisom nyugtatott, hogy igen. Mikor odaértünk, nem engedtem el, amíg nem igazolták vissza, hogy valóban jó helyen vagyok. Hát persze, hogy nem jó helyre vitt :) Szerencsére egy kedves férfi segítségemre sietett. Leveleim közül megkerestem a foglalásom, Ő pedig felhívta a szállodát és pontos információkat kért.
Majd próbálta angolul elmondani nekem, de én javasoltam neki a google fordítóját :))) (2012)" forrás

,, - Spice Garden (Fűszerkert)

Na számomra a legborzasztóbb helyi látványosságok egyike. Meg kell nézni, mert hát ez is Sri Lanka nevezetessége, amit nem lehet kihagyni. Már az első percben, ahogy megismertem az idegenvezetőnket tudtam, hogy ezt nem fogom felesleges kiadások nélkül megúszni. Bemutatott többféle növényt, elmagyarázta, hogy mi mire jó, majd a végén volt egy masszázs. (Ami mellesleg jó volt, csak rövid)

A végén bekísértek a boltba, ahol olyan árak voltak, amikor kikerekedett a szemem. "Ja, de hát ez természetes, meg ez jó, nem úgy, mint az a sok kacat, amit a boltban árulnak." Hát elhiszem, csak épp nem érdekel. Nem akarok több száz dollárt szőrtelenítő, meg fejfájás csökkentő kenőcsre szánni. Meg nem ezért jöttem nyaralni. Vettünk valami olcsóbb kenőcsöt, aztán távoztunk, bár azért elég erősen próbáltak meggyőzni, hogy erre is meg arra is szükségem van. Hát talán én jobban tudom ezt.

Amikor egy doktor mutatja a kuncsaftjai névjegykártyáját, hogy "hát ezt nem lenne szabad, de én megmutatom", amin rajta van, hogy milyen nagy cégtől jött és érdeklődik az ő terméke iránt... Én nem nagyon látom a hátam közepét, de lehet hogy rá van írva, hogy "balek"?

- Gem Museum (Ékszermúzeum)

Fel voltam bizonyos szinten készülve rá, bár azt nem tudtam, milyen árak fogadnak majd. Már az gyanús volt, hogy nyitják nekem az ajtót. Volt egy pici múzeum ásványokkal, drágakövekkel. Beültettek egy szobába, ahol videot vetítettek nekünk a drágakövek bányászatáról. A végén miután mindent bemutattak, bementünk a csilivili boltba, leültettek egy asztalhoz, majd hozták a gyűrűket, fülbevalókat. 400 dollár, 500 dollár, a legolcsóbb volt talán 160 dollár, de az még csak nem is nézett ki jól. Végül a barátnőmnek nem tetszett egyik se (ennyi pénzért), úgyhogy ezt ingyen megúsztuk.

- Batik Factory - hogy is fordítsam magyarra, Batik gyár

Ebben a gyárban képeket festenek különböző méretű szövetekbe. Valahogy úgy működik a dolog, hogy elkészítik a rajzot kézzel, majd faggyúval bekenik azokat a részeket, amiket nem akarnak befesteni, aztán berakják a festékbe, ezáltal az anyag átveszi a színt, ráadásul mindkét oldalán ott lesz a kép. És ezt minden színnel, jó sokszor átfaggyúzzák, átfestik. Szépek voltak az már biztos, meg nagyon sok munka volt velük. Több napig készül egy átlagos darab, szóval indokoltan drága, bár szerintem még így is túlárazottak. Valamelyiket ezer euróért árulták. Az idegenvezető kislány látta, hogy drágálljuk, úgyhogy előkerültek az olcsóbbak is, de még azok is drágák voltak, szóval szépen megköszöntük, és leléptünk. Ezt is megúsztuk ingyen, ráadásul erőszakos marketing nélkül. (2015)" forrás


,, Kandy Szent Fog Temploma: Reggel 5.30, 9.30 és 18.30 van a szertartás. Kb. 1 óra, nagyon szigorúan nézik az öltözetet, jóval térd alá érjen a ruha és nem lehet átlátszó. Kendőbérlés 200LKR. Zokni javasolt!!! Bent a személyzet barátságtalan, nincs idő nézelődni, erőszakosan terelnek, hogy haladjon a sor." (H. A., 2016)


,, A fő attrakció errefelé a buddhisták nagy zarándokhelye a Fogtemplom. Itt őrzik ugyanis Buddha szemfogát. Legalább is a mende-monda szerint, merthogy meg nem lehet nézni csak a ládikát, amiben tárolják. Azt is csak néhány pillanatra, mert a tömeget hajtják előre, hogy mindenki megnézhesse az aranyozott ereklyét, aki vette a fáradságot, hogy idezarándokoljon és befizette a 3000 forintos belépőt. Persze csak külföldieknek ennyi, helyi lakósok ennek töredékéért bejuthatnak. A bejáratnál le kell adni lábbelinket, mert ezen a szent helyen még a kertben sem lehet cipőben császkálni. A díszes szentélyben ér a sokk, hogy annyi itt az ember, mint szardínia az északi tengerben. Szerzetesek és szerzetesnék, buddhisták és kíváncsiskodók a világ minden tájáról. Mindegy, ezért jöttünk, álljunk be! Egy fél óra csoszogás után, a kisablak közelében derül ki, hogy fotózni nem lehet. Sebaj, majd elménkben raktározzuk el a fenséges látványt. Csakhogy a kisablakhoz érve, csak annyit tudtam memorizálni, hogy két szerzetes ül bent egy kis helyiségben, aminek a végében egy arany színű mini sztupa van, és már lökdöstek is tovább, hogy más is akarja látni.
A templomkertben aztán kerestük egy csendes helyet, ahol Zsuzsától, a helyi idegenvezetőnktől sok mindent megtudtunk a fog történetéről, amiből annyit sikerült megjegyeznem, hogy egy bráhmin hercegnő a kontyába rejtve csempészte be a szigetre." forrás

Teaültetvények

Nuwara Elia hegyvidéki város bázisáról járható be az ország legszebb teaültetvényes vidéke. A táj vitathatatlanul megragadó, teljesen különleges képvilágot nyújtó. Izgalmasak a teaültetvények domborzatilag, és ami a legcsodásabb, az a zöld színek. Tényleg érdekfeszítőek a ceyloni tea termesztésének története, a britek, különböző külföldi vállalkozók szerepe. A turistáknak érdekes programokat szerveznek, amelyek során elmagyarázzák a teakészítés folyamatait, a tea ivásának rituáléját. Fent a helyekben ráadásul nincs hőség, kellemesen szellős az idő és határozottan frissebb, párától mentes a levegő.

Bizarr itt a trópuson a brit vidéki kúriák miliőjét látni, és idilli a teaszedők munkájának a látványa. Nekik, a gürcölőknek biztos nem annyira nagy mulatság ez az egész, de hát ezzel keresik a családjuk számára a betevő falatot. Ügyet sem vetnek a turistára, aki sétálgatni kezd az ültetvény bokorsorai közötti ösvényen. A turisták azért is jól érzik magukat, mert kellemesen hűvös, tavaszias az időjárás. A völgyekre ereszkedő köd is olyan angolos. Maga a város nem nagy szám, de érdemes pár órát sétálgatni a helyiek között, nézegetni az élelmiszerboltok kínálatát. Kis Angliának nevezik a térséget, de a városban a brit koloniális épületek annyira nem látványosak.

,, Geragama tea factory / Gerigama
Érdekes program, kivisznek az ültetvényre, szedhettünk mi is teát. Majd utána a gyárban is látogatást tettünk, hagyományos módon készítik itt a teát. A gépek közel 100 évesek! Utána lehet vásárolni. Természetesen jóval drágább, mintha bárhol máshol vennénk! Filteres dobozos 700 LKR-től indul, klasszikus teák 1500 LKR körül." (H. A., 2016)


,, A Blue Field Tea Factory egy működő, ötszintes valódi üzem, ahol egy kísérővel megnézhettük a teagyártás folyamatát. Felírogattam magamnak a gyártási folyamat részleteit, mert érdekelt, de most ezzel nem fárasztanám az olvasót, a lényeg az, hogy a zöld tea előállítása csak annyiban különbözik a fekete teától, hogy kimarad a fermentálás rész. Ami valójában csak annyi, hogy kihagynak egy pár órás folyamatot, amikor a szárított tealevelek oxidálódnak.

Innen üzenem a tea sznoboknak, hogy a minőségi tea nem attól függ, hogy mekkorák a levelek. Ez totál szubjektív. A legerősebb fekete teát például a már porszerű állapotból tudjuk főzni, amire korábban azt hittem, az a legszemetebb tea. Minél nagyobb levelű egy tea, annál világosabb a főzet, hallottam a kedves tamil leányzótól, aki nagyon szépen ejtette az angolt. Na persze, végül is ezért ő az idegenvezető. Aztán ahogy szétválogatták a kész teafüvet, egy nemzetközi jelöléssel látják el, úgyhogy aki ért ezekhez a rövidítésekhez, pontosan tudja bárhol a világon, mit takar a BOPF jelölés, vagy hogy az OP feliratúból világos főzetet kapunk. Ezzel a tudással felvértezve aztán benyomulhatunk a shopjukba, ahol kedvünkre válogathatunk a különféle színű és ízesítésű teakeverékek közül, amiket megvehetünk díszes dobozkákban is ajándék gyanánt, de egyszerű papírzacskóban is, ha fontos az ár. Amúgy itt nem voltak olyan elvetemült árak, mint a tegnapi fűszerkertben, szóval be is vásároltunk jócskán.


Nem bírom megállni, hogy ne szidjam tele már megint a kínai turisztokat. Van egy kellemes teázó is itt, ahol ingyenes kóstolót kaphatunk, mielőtt a shopba mennénk bevásárolni. Jól esett volna nyugiban elfogyasztani egy csészével, de a sok kergebirka, ki-be rohangált, elfoglalták az összes asztalt és persze bent cigiznek a teázók orra alá. " forrás

Anuradhapura

Ez volt Sri Lanka első fővárosa időszámításunk előtt a 4. században. Turbulens története van ennek a városnak is, és alkonya a Dél-Indiából átjövő tamilok szüntelen támadásai miatt következett be. A virágzó város évszázadok hosszú során elenyészett, elfelejtetté vált. A 20. század elején kezdték angolok a trópusi vegetáció által beborított romokat feltárni. Ma Anuradhapura jelentős zarándokhely. Itt mutogatják a világ legrégibb fáját, azaz annak bujtványát. A zarándoklás azonban nem az állítólag 2400 éves fának szól, hanem annak a legendának, hogy Buddha e bó nevű fa árnyékában jutott el a megvilágosodáshoz. A zarándokhelyet rendkívüli becsben tartják a buddhisták és ezért itt a turistáknak az öltözködési szabályok betartását még szigorúbban kell kezelni. A látnivalók között vannak kolostorok, dagobák (sztúpák), paloták, mesterséges medencék maradványai. Festői az egész környezet.

Pinnawala elefánt-árvaház

Az elefántokkal kapcsolatos programok többnyire nagyon népszerűek a turisták körében. A csoportos utazásokból nem is marad ki az elefánt árvaházas program Kandy közelében. Itt élnek azok az elefántok, akik a polgárháború idején megsebesültek, vagy árván maradtak. Kiselőadást lehet hallgatni a szegény állatok magasztos megóvásáról, lehet banánnal etetni, tejjel itatni őket. Van meghatódás a vak elefánt sztorija kapcsán. A legérdekesebb része a programnak az, amikor, az elefántokat leviszik a folyóhoz fürödni. Fotózáshoz, videózáshoz ez a csúcspont. A fotózásért, videózásért külön kell fizetni, azaz működik rendesen a bevétel maximalizálás. Kell a pénz az állatok gondozásához (is). Vannak utazók, akik viszolyognak általában az állatkertektől és állatok fogságban tartásától. Az ilyenek ki is hagyják az árvaház meglátogatását. Sok látogató azt állítja, hogy az árvaházban az elefántokkal a gondozók nagyon szépen, lelkiismeretesen bánnak, és az állatok - úgy tűnik - jól érzik magukat. Vannak leláncolt elefántok is, de – állítólag – ezt az állatok érdekében teszik.

,, Az út Colombo-Pinnawala kb. 2.5 óra. Elsőre kicsit koszos városkép. Pinnawala Elephant Orphange belépő: kb USD 16/fő. Ha etetni szeretnénk 1000 rúpia. Az ebédünk az elefántfarm melletti hotelben volt, fel kell készülni, hogy kosz van, minden ételen legyek, nem takarnak le semmit." (H. A., 2016)


,, Tudtátok, hogy hatezer elefánt él itt és abból kb. 5800 szabadon? Nem tudom, hogy a Pinnawala elefánt árvaház lakóit hova számítják, minden esetre él belőlük itt néhány tucat, hogy lehessen mutogatni a turistáknak. Van hozzá sztori is, hogy milyen sajnálatra méltó jószágok ezek, akiket a sanyargatás elől menekítettek ide, de a lényeg az, hogy ötezer forint fejenként az, hogy megnézzük őket, hogyan ballagnak le a falun át a folyóhoz, ahol tűzoltóslaggal fürdetik őket. Ha minden szögből lefényképezed az összes Jumbót és még a visszaúton vásárolsz valami csecsebecsét, akkor sincs ebben a programban több félóránál." forrás

Egyebek

Colombo

A főváros, Colombo meglátogatására nem érdemes sok időt szánni. A templomoktól eltekintve az építmények nem túl érdekesek, az életképek, az illatok és szagok meg inkább azok számára jelenthet izgalmat, akik nem voltak korábban Európán kívüli szegény országokban.

"Városrészeit tekintve Pettah a város nyüzsgő szíve. Olyan mint egy méhkas, hiszen itt hajnaltól napnyugtáig tart az alkudozás, nincs olyan termék, ami ne lenne kapható a bazárban. Pettahtól teljesen eltérő képet mutat a Fort városrész, amely régen a holland és a portugál gyarmatosítók központja volt, ezt jól tükrözi néhány gyarmati stílusú épület is. A Fort mára a bankárok és a kereskedők székhelyévé vált. Itt található Sri Lanka saját ikertornya és jó pár luxusszálloda is. A Galle Face Green számít Colombo játszóterének. Hétvégeken illetve amint lemegy a nap a terület megtelik kite-osokkal, krikettezőkkel, piknikezőkkel, kirándulókkal és szerelmespárokkal." forrás


"Sokan egyszerűen kihagyják a főváros meglátogatását. Ha Sri Lankára kevesebb, mint 7-8 nap jut, akkor ez mindenképpen okos döntés. Colombo szerintem túl zajos, elég koszos, poros, gondozatlan és hát magas irodaházakat lehet látni máshol is. Az egyetlen érdekes hely a Spa Ceylon nevű wellness központ volt a jó masszázs és főleg a patinás, régi épülete miatt." (UK, 2012)

"A szafari jellegű programokat nyugodtan kihagyhatják azok, akik Kenyában vagy máshol Afrikában már láttak ilyesmit." (UK, 2012)


,, Kandalama - fűszerkert kb. 1 órás program, rövid séta a fűszerek között, majd átvált a program termékbemutatóvá, és felajánlják az ingyenes masszázst, majd várják a borravalót. Olyan 200-300 LKR amit elvárnak. A boltjuk nagyon drága.
Matale (Matali) – batik műhely. Érdekes, családi üzemeltetés. Itt is a vásárlásra mennek rá.
Botanikus kert 1500 LKR a belépő. Hatalmas területen fekszik, helyiek itt piknikeznek, emiatt kicsit szemetes. Gyönyörű, érdemes fél napot szánni rá, nekünk alig 1 óránk volt. " (H. A., 2016)


,, Megmondom őszintén, kellemesen csalódtam a colombói látványban, ahogy keresztül haladtunk az ébredező nagyvároson. Lehet, hogy ebben szerepet játszott a Berlitz útikalauza is, ami konkrétan lefikázza a fővárost, hogy ott szinte semmi látnivaló nincs. Ezek után valami nagyon lepukkadt helyet képzeltem el, ehhez képest az út mentén a legmenőbb autószalonok sorakoztak, a felhőkarcolók egymással versenyeztek, hogy ki tud magasabbra karcolni, de amitől leginkább leesett az állam, hogy emberek joggingolnak a vasárnap hajnali órákban az elmaradhatatlan, felsőkarra erősített telefonjukkal." forrás

Az UNESCO kulturális világörökségének részei Sri Lankán:

  • Anuradhapura Szent Városa
  • Polonnaruva ősi városa
  • Sigiriya ősi városa
  • Kandy Szent Városa
  • Galle óvárosa és erődítményei
  • Dambulla Arany Temploma

Az UNESCO természeti világörökségének része:

  • Sinharaja Erdő Természetvédelmi Terület

Olvasmányos linkek

"Túléltük a csupa duda közlekedést, a túlzsúfolt, cikázó buszokat, az önjelölt idegenvezetők, ügynökök és mindenféle szolgáltatást nyújtó helyiek jóindulatú, ám gyakran kellemetlenkedő ajánlgatásait - nehéz öt percet úgy eltölteni az utcán, hogy ne szólítsanak le százszor, pl. "masszázs, madam" vagy "tuk-tuk, sir" megszólításokkal, és "it's the best time for" kezdetű mondatokkal.

Sri Lankán ugyanis a nap bármely szakában a lehető legjobb idő van teknősfarm, nemesfémbánya, gyógynövénykert vagy teaültetvény látogatásra, bálnalesre, csónaktúrára, és az összes lehetséges kirándulási (és a helyiek számára főként pénzbevételi) lehetőségre. Kipróbálják a turistán az összes trükkjüket, hogy a polgárháború és cunami tépázta országban egy kis bevételhez jussanak. A kókusz, ananász, mangó, banán és egyéb dzsúszok és sör fogyasztását sem sínylette meg a gyomrunk, és a legjellegzetesebb ételüket, a curry and rice-t is jóízűen fogyasztottuk, amely minden sarkon kapható, akárcsak a palacsintára vagy vékony tésztájú lángosra hasonlító, zöldségekkel, hússal, hallal vagy éppen gyümölccsel megpakolt roti. (2012)" forrás


"Utazás szempontból négy részre darabolható a csepp alakú sziget. Mi északról haladtunk dél felé, a legészakabbik csücsökkel, a tamil kultúra bölcsőjével indítottunk. Itt romba dőlt épületeket, elkerített aknamezőket és egy bizakodó hindu-keresztény vegyes kultúrát találtunk. Ettől délre, a központi hegyektől északra a történelmi háromszög a következő egység. Itt helyezkednek el a korabeli fővárosok romjai (Anuradhapura, Polonnaruwa), gigantikus sztupákkal, lenyűgöző barlang templomokkal, több száz éves vallásos falfestményekkel (Dambulla barlang) és egy jókora bazalt szikla heggyel, melyen anno egy palota együttes helyezkedett el (Sigriya). Egy kedves dambullai családnál laktunk 4-5 napot, néhol motorral, bringával vagy éppen a család tuk-tuk háromkerekűjével jártuk be a környező látványosságokat. A belépő jegyeken néhol meglepődtünk, szerintem egy kicsit túl vannak árazva, de sikerült mindenhova bejutnunk... Találkoztunk egy német lánnyal, aki valószínűleg elhamarkodottan ment feleségül egy helyi sri lankai sráchoz, így újdonsült családja a roppant unalmas háziasszony szerepet próbálja ráerőltetni." forrás


"A reggelt az UNESCO világörökség Fog Templomban kezdtük. A sofőrünknek köszönhetően a legjobbkor érkeztünk, ugyanis éppen "mise" volt, azaz a helyiek mindenfele virág és egyéb felajánlásokkal érkeztek, és hosszan sorban álltak, hogy elhelyezhessek a különböző szentélyekben, amik közül az volt a legnépszerűbb, amelyikben a Buddha foga van (vagy esetleg a rossz nyelvek szerint nincs). Aki esetleg elfelejtett hozni magával valamilyen felajánlást, az a kapuban lévő árusoknál vehetett kis lótuszvirág csokrot. Valami különleges alkalom is lehetett tegnap, mert rengeteg nagyon kicsi babát is hoztak, gondolom, hogy megáldja őket Buddha.

A templom maga egyébként nagyon szép, rengeteg faragás, millió Buddha szobor fekve, ülve, kobrával, kobra nélkül. Az egész egy nagyon szép zöld parkban van, aminek más részein kisebb hindu szentélyek is vannak. Benéztünk néhányba, aztán megnéztünk még egyet, ami a város kavalkádjának kellős közepén van. Itt kénytelenek voltunk adományozni, mert nem voltunk elég szemfülesek, és az ottani szerzetes (mivel buddhista templom is egyben), először jól megáldott minket, aztán tartotta a markát. Mivel áldás közben többször is fejbecsapott egy legyezőszerűséggel, nem nagyon mertünk adományozás nélkül távozni :-) Egyébként úgy néz ki, használt, mert azóta a sofőrünk szállásával sincs baj, és ma pedig a Sigiriya szikla mászásakor tökéletes időnk volt, de erről mindjárt.

A templomnézés után bevásároltunk kaját és vizet, és kimentünk piknikezni a botanikus kertbe. Ez egy jó nagy park a város közepén, ahol mindenféle nagyon érdekes növényt és néhány érdekesebb állatot látni. Voltak olyan pálmafák, amiknek 10-15 kilósra nőnek a gyümölcseik, volt olyan fa, amelyik tele volt fél méteres denevérekkel (szerencsére jó magasan csak) és persze a Kandyban elkerülhetetlen majmok. A botanikus kert ideális esküvői fotós helynek is bizonyult, ha nem láttunk 5 esküvős menetet, akkor egyet sem.

A park után elmentünk megnézni egy sri lankai táncestet. Nagyon jól választott ismét a sofőrünk helyszínt, a helyi Vöröskereszt épületében tartották, így legalább a bevétel egy része jó célokra is megy. A táncosok aranyosak voltak, nagyon ügyesek, de valahogy egyszerre még nem annyira tudtak mozogni. Valószínűleg nagyon jó amatőrök voltak, mert egyesével nagy kunsztokat tudtak megcsinálni, csak valahogy soha nem volt meg a teljes összhang. De ez nem volt baj! Kicsit olyan a helyi tánc, mint mondjuk a thai, a mozdulatok hasonlóak, de van benne egy kis indiai is. Volt még szaltózás, tűznyelés és a végén tűzön járás is." (2013)

"Az utunk első felében gyakorlatilag végig lefelé mentünk, jobb oldalunkon a magas hegyek, bal oldalon a síkság. Nagyon szép volt. Aztán leértünk a síkságra, onnan kezdve nem volt érdekes az út, viszont sokkal hamarabb leértünk a partra, egykor már a szállodában voltunk. Zsuzsi szegény nagyot csalódott, mert ez a hotel gyakorlatilag a városban van. Nem az a szép, pálmafás part, amit az útikönyvben látott. Igaz, hogy közvetlenül a parton van, de a vonatsínek is a parton vannak, pont a szállodák előtt. A part maga nem csúnya, de nem is különösebben szép, átlagos sárga homok, kékesszürke tenger, közepesnél kisebb hullámok. Sajnos a város közelsége miatt több nejlonzacskó van benne, mint hal. Elég kiábrándító állandóan beléjük botlani a vízben. De azért élveztük tengert.

A szállóhoz érve kisebb meglepetésként ért minket, hogy a sofőrünk elbúcsúzott, az utazási iroda ugyanis úgy gondolta, a tengerparton úgysem megyünk sehova, ott nem kell az autó. Ez rendben is lett volna, ha ezt előre tudjuk. Így azonban újabb vitába kerültünk az autóbérlés miatt. Az utazási irodának kifizetett összeg elég sok volt ahhoz*, hogy minden napra legyen autónk. Jól is jött volna, mert el tudtuk volna menni egy olyan partszakaszra, ami szebb. Így ez a lehetőség nem állt fent, ott maradtunk a hotelben. Két napig gyakorlatilag csak döglöttünk a parton. Jól esett. Peti és én egyik reggel segítettünk a helyi halászoknak kihúzni a hálót. Mit ne mondjak, nehéz munka. Pláne azért a nagyjából két bőröndnyi pár centis halért, ami a hálóban volt. Nem tudom, hogyan osztoztak a zsákmányon, de fejenként biztos nem volt több mint egy kiló. Nem is tudom hogyan tudták akkor kihúzni a hálót, amikor jó volt a fogás. Biztos már a sekély vízben elkezdték kiszedni a halakat. (2012)" forrás


,, Az elmaradhatatlan ázsiai táncszínház. Jó sok náció betömörül egy fülledt színházterembe, ahol aztán népviseletbe öltözött menyecskék és ifjoncok mozgását figyelhetjük meg, hogy még véletlenül sem sikerülnek egyszerre a betanult figurák. Nem akarok igazságtalan lenni a végére egész jól felpörgött a műsor, voltak akrobatikus elemek és a dobosok is megmutatták mit tudnak. Az est fénypontja a parázson járás volt, amit egy vastálcán előre felizzított faszénen adott elő két vállalkozó szellemű táncos fiú a nagyérdemű hüledezése közepette." forrás


,, Úgy kétezer méter magasságban találunk egy Nuwara nevű kisvárost, amit még a brit gyarmatosítók alapítottak, akik ide menekültek a sri lankai nyári hőség elől. Meg tudom érteni. A kellemes klímán kívül, van itt egy méretes csónakázó-tó, körbe hegyekkel, romantikus látvány. Némelyik épület még emlékeztet az angol építészeti stílusra, de azért túl sokat ne várjunk, nem egy Canterbury." forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon