ÚTIKRITIKA.HU / Pisa

A Ferde Torony és Galilei városa, Itália egyik legrégibb egyetemének székhelye, a 90 ezer lakosú Pisa múltja dicsőséges, de jelenéért sem kell szégyenkeznie. Egy legenda szerint trójai menekültek alapították, akik egykori peloponésszoszi városuk nevét adták neki. Fénykorát a 11.-14. században, a Pisai Tengeri Köztársaság idején élte, amikor, főleg flottája révén, katonai ereje és gazdasági hatalma Genováéval és Velencéével vetekedett (e korszakból származnak legszebb műemlékei) csak 1406-ban adta meg magát Firenzének és olvadt be a toszkán hercegségbe.

Pisa, amelynek Dóm-téri kincseit 1987-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította, mégsem tekinthető „műemlékvárosnak”, Olaszország egyik legnagyobb akadémiai központja. Az 1243-ban alapított egyetem ma 12 karral működik, nagy tudósok, művészek, közéleti személyiségek tucatjait adta a világnak Galileitől a Nobel-díjas atomfizikus Enrico Fermiig, a kiváló filmrendező Mario Monicellitől Carlo Azeglio Ciampi volt köztársasági elnökig. Ugyancsak nagy tekintélyű a Napóleon által 1810-ben létrehozott Scuola Normale Superiore főiskola, és itt működik a Nemzeti Kutatási Központ (Centro Nazionale di Ricerca) több intézete.

A város nagyrészt az idegenforgalomból és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokból él, de jelentős az ipari foglalkoztatottság is elsősorban a hajógyártásnak, valamint a világhírű Piaggio motorcégnek köszönhetően. A pisaiak büszkék arra, hogy a helyi dialektus nagymértékben hozzájárult a középkorban a toszkán nyelv kialakulásához, amely a mai olasz irodalmi nyelv alapja.

Pisa jószerével tengerparti településnek is tekinthető, hiszen alig 8 kilométerre fekszik a Tirrén-tengertől – a hozzá tartozó Marina di Pisa és Tirrenia kedvelt üdülőhely - egyúttal az Arno folyó két partján, annak torkolata közelében terül el, míg a szárazföld felől a Pisai-hegyek védik. Ez a sajátos helyzet kihat a klímájára is, mert a tenger közelsége enyhíti a kontinentális éghajlatot, nyáron 28, télen 12 fok körüli az átlaghőmérséklet.

Megközelíthető könnyedén repülővel Budapestről vagy Bécsből.

Vélemények

"Pisa a dóm-tér és közvetlen környéke kivételével nem egy különleges város. Túl nagy a kontraszt a Campo dei Miracoli (Csodák tere) valóban csodás világa és az egyéb Pisa között. A ferde torony baromira tetszett nekünk, és magasabb, ferdébb volt, mint arra számítottunk. Kellemesen csalódtunk. Tetszett a román stílusú Battistero is, kivül is, meg belül is kifejezetten szép és egyedi. A téren sorakozó bódék választékában túl sok a gagyi, a fantáziátlan szuvenír, viszont szépen van parkosítva a tér. Sok Pisában a nappali turista és este meglepően nyugissá, de ugyanakkor kissé unalmassá is válik a város. Az afrikai utcai árusok szokványos hamisítvány portékái nem igazán kötődnek Pisához. Az esti kivilágításban azért újra megcsodáltuk a kihalt teret. Hétköznapi városként Lucca sokkal jobban bejött nekünk. Pisa a csodás tértől eltekintve jellegtelen, átlagos. Legfeljebb a Piazza dei Cavalieri érdemel említést a palotáival. Tény viszont, hogy Pisában jókat lehet enni és vásárolni. Egynapos programnak való, de arra érdemes is. Talán csillagtúrához jól szolgálhat bázisként, mert kellő közelségben sok érdekes, vonzó hely van." (Karcsi,)

" Pisa egyik nagy előnye, hogy a reptérről nagyon hamar és könnyen bejutunk a városba, mivel a reptér közvetlen bejáratánál áll meg a vonat, ami 5 perc alatt a központi állomáson van. Hosteleket is lehet olcsón találni (7 euró/éjszaka egy 6 ágyas lány szobában), persze nagyon minőségi dolgokra ne számítsunk kevés pénzért. A látnivalók viszont a vasútállomástól egy jó fél-, háromnegyed órás sétára vannak, ami ráadásul elég kiábrándító, mert Pisa nem a tisztaságáról híres, és az egy négyzetméterre jutó fura alakok száma is magasabb, mint a többi toszkán városban. Útközben az Arnóhoz érve találunk egy miniatűr ékszerdobozhoz hasonló kis templomocskát, ami felüdítő látvány. A toronyba egyébként jó pénzért fel is lehet menni, de mivel mondjuk ki őszintén Pisa randa, nincs egy szép látképe sem. A pláne talán az a dologban, hogy milyen menőség már egy ferde tornyot megmászni. " forrás

,, Nekünk nagy csalódás volt Pisa. A tornyon és a körülotte lévő nevezetességeken kívül semmi nincs. Egy lepukkant falu, még egy jót vacsorázni sem tudtunk" (m.l., 2021)

A világhírű torony városának szomorú valósága, hogy egy öt perces fotózáson túl az égvilágon semmit sem tartogat. Ha útba esik, lőjük el a kötelező fotókat, de egyébként válasszunk másik uticélt. Viszont a környék városai, Sienna, San Gimignano, Monteriggioni vagy Lucca már valóban megérnek egy misét. forrás

Harmadik napunkat Pisában kezdtük. Emelje a kezét, aki a város nevének hallatára nem kizárólag a ferdetoronyra gondol és egyben Galileo Galilei híres kísérletére, melyben a ferde toronyból két különböző súlyú testet dobott le, hogy bebizonyítsa az esés sebessége független a tárgy súlyától. A legtöbb tudós szerint ez a kísérlet a pisai ferde toronyban soha nem történt meg, csak legenda. Legenda, mely azóta is eladhatóvá teszi Pisát és a ferde tornyát. Legenda, melyet a sok millió idelátogató turistával együtt, mi is megvettünk.

Pedig a Piazza dei Miracolin, magyarul a Csodák terén a pisai székesegyház legalább annyira impozáns épület. A dóm építését 1064-ben kezdték meg román kori stílusban, az épületben található mozaikokon megfigyelhetjük a bizánci vonásokat, a szószéken pedig a késői gótikát, korai reneszánszt is. A torony eredetileg a katedrális harangtornyaként épült. Az építkezés 1173-ban kezdődött, de a talaj már akkor süllyedni kezdett. Az épületet 2001-ben sikeresen megmentették a további ferdüléstől és egy esetleges katasztrófától, így azóta fel lehet mászni a tetejére és meg lehet csodálni az onnan nyíló elképesztő panorámát. Erre nem lévén időnk emlékül “megelégedtünk” a torony ferdeségét alapul vevő, kreatív fotókat készíteni.

Olaszország legnagyobb keresztelőkápolnája a dóm közvetlen szomszédságában épült, és szintén kihagyhatatlan látványosság. A tetején lévő Keresztelő Szent János szoborral együtt néhány centiméterrel magasabb a ferde toronynál.

A Piazza dei Cavalieri, azaz a Lovagok tere Pisa másik híres látnivalója a csodák terén kívül. A római és középkori Pisa központja, ma többek között egy fő egyetemi épület található itt. A csodák terének zsibongása után, bennünket lenyűgözött a kis utcácskákon való megnyugtató séta. (Vad Zoli, 2022)

V. Jancsi fotója

Szállásválasztás

Korrekt, jó elhelyezésű szállások már viszonylag olcsó áron találhatók Pisában. Az Arno partján fekvő, három csillagos Royal Victoria Hotelben, amely közel van valamennyi fő nevezetességhez, főszezonban már 455 euróért lehet kapni egy hétre reggelivel egy kétszemélyes szobát. (A francia ágyas „matrimoniale” viszont 714 euró). A Victoria Pisa legrégibb szállodája, már ezer évvel korábban is fogadó volt a helyén, 1837 óta ugyanaz a család igazgatja. A Window To The Towerben, amely, mint neve is mutatja, a Ferde Torony közvetlen közelében van, már 640 euróba kerül ugyanez a szolgáltatás, 540-ért is megkaphatja a kétcsillagos, ám igen jó hírű San Ranieriben. Aki viszont a szállodai szobájából szeretné szinte megérinteni a Tornyot, annak a vele szemben épült új hotelt, a Relais dei Miracolit ajánljuk.

Mivel azonban nincsenek nagy távolságok és a közlekedés is jó, egy „távolabbi” szállodát is érdemes megkockáztatni. Például a Hotel Golden Tulip Galileit, amely egy km-re van a repülőtértől, ahonnan transzfer visz a szállodába. Itt 500-550 euróért kínálják a két fős, 7 éjszakás reggelis szobákat. A központi pályaudvar melletti Pensione Rinascentében már 280 euróért is lehet kétágyas szobát kapni, igaz, ez közös fürdőszobás, egyéni fürdővel már 455 euróba kerül. Pisába eljutni egyszerű: saját nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, az Aeroporto Galileo Galilei a harmadik legnagyobb forgalmú olasz légi kikötő a két római után. Magyarországról is érkeznek ide „fapados” járatok. A repülőtérről a városközpontba busszal vagy taxival lehet bejutni. A taxi kb. 17 euróba kerül. Előfordul, hogy az érkező utasok összeállnak, és a költségeken osztozva taxiznak be a városba.

A Pisa Aeroporto vasútállomásról közvetlen vonat indul Firenzébe, de csatlakozás van a központi pályaudvarhoz is (Stazione Centrale). Busszal is elérhetünk a 80 kmre fekvő Firenzébe. A LAM Rossa (Linea Alta Mobilità) busz viszi be az utasokat a repülőtérről Pisa központjába és a Ferde Toronyhoz. A repülőtérhez 2500 férőhelyes parkoló tartozik, és gépkocsit is lehet itt bérelni. Autóval a Rómából a francia határig vezető Via Aurelián (SS 1) juthatunk el végig a Tirrén tengerparton, vagy az Autostrada del Soléról Firenzénél kilépve a Firenze-Mare (A11) úton. A Pisába vezető vasútvonalakhoz a legfőbb csatlakozások Firenzéből és Genovából érhetők el.

Közlekedés

Pisa kiterjedt autóbusz-hálózattal rendelkezik a legfőbb nevezetességeket érintő három LAM-vonal mellett. Egy napijegy 3,40 euró, de válthatók olcsóbb, 70, 120 és 240 perces jegyek is, ezek ára 1 és 2 euró között mozog. Hajókázni is lehet tavasszal és nyáron az Arnón, sőt, egy hajó kivisz a tengerpartra is, de ehhez előjegyzés szükséges. Több nagy parkoló is van a városban, a Via Pietrasantina-i közel van a Dómhoz, általában a turisták ezt használják. A Via Papparelli parkolóban főleg azok állnak le, akiket a szerdai és szombati nagy piac vonz. Egyaránt 700 férőhelyesek, „átszállónak” (scambiatore) is nevezik őket, mivel érintik őket a LAM-vonalak és a más helyi buszjáratok, hogy ezáltal is csökkenjen a városi gépkocsiforgalom. Pisa kerékpárút-hálózata 70 km hosszú, 2012 őszétől beindult a városban a bike-sharing szolgáltatás.

,, Állítólag itt vannak ingyenes parkolók, de ennek nem érdemes bedőlni, mindenhol fizetni kell, legalábbis hétköznap biztosan. Mi egy nagyjából másfél kilométerre lévő helyen álltunk meg (via Paparelli), itt egy euró/óra volt a tarifa. Ha közelebb állsz meg a térhez, nyilván növekszik a díj, de aki ennyit sem bír legyalogolni, annak nem való láb. (2017)" forrás

Étkezés

Pisai konyha

A pisai konyha nagyrészt azonos a toszkán konyhával, de azért akadnak különlegességei. Tipikus pisai ételnek számít a San Michele fehérbabos minestrája, és a cecina, a csicseriborsó-kása, amelyet sokféleképpen ízesítenek: fekete borssal, hagymával, stracchino vagy gorgonzola sajttal. A folyótorkolat és a tenger közelsége miatt nagy keletje van a halaknak, a pérhalnak, az angolnának, kedveltek a vadpecsenyék is. Az édességek közül a Torta dei bischeri (tökfejek tortája) helyi jellegzetesség, tulajdonképpen nem más, mint omlós tésztába töltött csokoládés, kandírozott gyümölccsel, mazsolával, szerecsendióval és fenyőmaggal ízesített rizsfelfújt.

Jó étkek baráti áron

"Minimalizmus és ínyenc lélek" – ez a mottója az Osteria Bernardónak, amely Pizza San Paolo d’Ortón, az egyetem és az Arno-part közelében van. Bár nem kifőzde árszínvonalú, a nagy fantáziáról tanúskodó ételekért érdemes 41-50 eurót áldozni fejenként. Izgalmas kompozíció a pappardelle vargányával, fekete szarvasgombával és toszkán kolbásszal (10), a ropogós szezámmagos malacsült (14), a mentás ricottával töltött sült zucchini paradicsommártásban (8), vagy a kemencés báránysült zöld körettel és kakukkfüves krumplipürével (18). A Via San Paolón található Osteria San Paolóban már 13 euróért lehet kétfogásos turista menüt kapni, de négyfogásos „tengerit” (menu di mare) 32, ugyancsak négyfogásos „szárazföldi” menüt (menu di terra) 25 euróért magunkhoz vehetünk.
„Mesés étel hihetetlen áron” – áradozott az egyik vendég, aki betért a Via San Martinón a Ristorante Galileóba. Valóban hihetetlen, hogy itt már 10 euróért egy gyorsebédet (pranzo veloce) két fogással, desszerttel, kávéval. „Munkaebédeket” is kínálnak, a legolcsóbb menüsor, a Gaia, 19,50, a legdrágább, a Tipico, 35 euró. Kávé, fél liter víz és ¼ liter bor mindegyikben benne van. A Piazza dei Miracoli közelében lévő Re Artú főleg tengergyümölcsös és halas ételeivel emelkedik ki, és 30 euróból már igencsak beüthet a degesz szindróma.
Az Osteria dei Cavalieri hol is lehetne másutt, mint a Piazza dei Cavalieri mellett? A legdrágább étel (16 euró) egy grill ökörsült, itt is van tengeri (32), szárazföldi (30), sőt vegetáriánus menü (26) is. Merész íz a csicseriborsó krémleves tengergyümölcseivel (7), vagy a velős-csontos lábszár (ossobuco) babbal (12). Mivel kis helyről van szó (40 teríték) érdemes előjegyezni asztalunkat.

Vásárlás

Pisa Olaszország legolcsóbb városainak egyike. Ami a mindennapi fogyasztási cikkeket, köztük az élelmiszereket, illeti, 20%-kal az olasz átlag alatt vannak az árak. Ez jó hír azoknak, akik utazásaik során főleg az ennivalón szeretnének spórolni. Különösen sikeresen lehet bevásárolni a város több pontján is nyitva tartó PAM szupermarketekben. Pisában kevés szupermarket van, inkább kis vegyesboltokban vásárolnak az emberek.

,, Pisában szerintem egyébként nincs is más, csak ez az épületegyüttes, aztán kész. Szabad foglalkozás keretében elmentünk beszerezni a szuveníreket. A buszon mellettünk ülő pár hölgytagja nagyon szépen tudott beszélni, jól megnyomta a z-t a Pisa szóban, így fordulhatott elő, hogy kért a párjától egy pizzás táskát. Ekkor jöttem rá, hogy éhes vagyok, de kajaárus egy darab nem volt, helyette minden tele ferde tornyokkal és egyéb szuvenírekkel. Nem mintha mi nem tömtük volna tele a szatyrot ferde torony mütyürökkel. Az egyik eladónál - aki még számlát is adott, sőt ő utasított rendre, hogy várjuk meg, míg megírja azt (sic!) - voltak fémből készült tornyok.

Én valamiért betegesen vonzódom a fém cuccokért* és amikor megláttam a fém változatot, gondoltam, kell ebből egy itthonra. Az eladó - szintén beszélt két három mondatot magyarul - látta bennem a vásárlási potenciált, ezért rögtön demonstrálta is, hogy mit tud a fémtorony: jól a földhöz baszta, és büszkén tekintett rá, hogy ez bizony nem törik el. Én meg azt mondtam erre, hogy akkor ezt a próbadarabot nem, de másik kettőt viszont elviszem - amit persze a törésteszttől függetlenül is megvásároltam volna...(2017)" forrás

Szórakozás

Az éjszakát is Pisában töltő turista, ha kedve támad, szórakozási lehetőségeket is találhat, leginkább a Piazza delle Vettovaglie tájékán. Elsősorban bárokra kell számítani. Kellemes hőmérsékletben a fiatalok szívesen időznek a bárok előtti utcarészeken. Mivel a történelmi belvárosban többnyire nincs autóforgalom, így nem gond kitelepedni egy székre vagy akár a pub lépcsőjére leülni és iszogatni. Ami az italokat illeti, vigyázni kell a grappával. Ennek a törkölypárlatnak az alkoholfoka 50 körüli, azaz igazán erős. Nem árt tudni, hogy az olaszok nem szokták bort szódával, vagy ásványvízzel elegyíteni. Pisában a szórakozóhelyek hajnali kettő tájékán bezárnak. Csak a városszélén van néhány, nem igazán publikus bulihely, esetleg valamilyen pincehelyiségben.

"A toronnyal kapcsolatban még annyit, hogy miután szemügyre vettük, érdemes hátat fordítani neki, és jót derülni a turistákon, akik úgynevezett toronytámasztó fényképet akarnak készíteni fél lábon állva vagy a levegőt támasztva. Azt hiszem, a világon több millió ilyen kép létezhet.

Pisa történelmi belvárosában gyakorlatilag nem járnak autók, így az utcai tömörülésnek semmi sem szab gátat: a kis pubokban megvett italt lépcsőn vagy műanyag széken ülve issza meg az emberek jó része, dohányozni ugyanis itt sem szabad bent.

Ha már az italokról van szó, mi már első este két hibát is elkövettünk: a grappásnál a legerősebbet kértük, mondván, a pálinkához szokott magyar ember mindent kibír. Bár ne tettük volna: az 50 körüli alkoholfokot is elérő törkölypárlat még percekig égette a nyelőcsövünket, pedig nem vagyunk kezdők. A második hibánk az volt, hogy megpróbáltuk elmagyarázni, miért kérünk ásványvizet a borba. Rég láttam olyan értetlenkedő arcot, mint amilyet az olasz pultos vágott. Szerencsére később épp emiatt elegyedett velünk szóba, és mutatta meg a legjobb helyeket a városban.

Egy helyivel összebarátkozni a pisai éjszakában már csak azért is fontos, mert a bárok még a hétvégén is legkésőbb 2-kor szigorúan bezárnak. Így aki ez után is folytatná a bulit, annak maradnak a városszéli szórakozóhelyek, ahová a helyiekkel lehet kijutni kocsival (a taxi őrült drága lenne, de nem is láttunk sehol a belvárosban), a házibulik, valamint az a titkos bár, amely egy pincében található, és ahol a kapuban álló biztonsági őr szűri meg a belépőket. Persze az ajtaja kívülről fel sem tűnik, soha nem találnék vissza még egyszer, és amúgy sem valószínű, hogy helyi kísérő nélkül beengednének." forrás

Városnézési tanácsok

,, Apropó Pisa: a pisálásért is fizetni kell itt a téren, 80 eurócentet. Mindezért ráadásul sorba is kell állni, a nőknek mindenképp, a férfisor gyorsabban pörög. (2017)" forrás

Látnivalók és nevezetességek

A „Csodák terének” (Piazza dei Miracoli) nevezte el a 20. század elején Gabriele D’Annunzio a pisai Dóm-teret, amikor repülőgépről letekintett rá és elbűvölte a fehér márványépületek és a körülötte lévő zöld mező összhatása. Pisa szinte valamennyi fő nevezetessége erre a helyre összpontosul. Itt áll a világ leghíresebb tornya, a Pisai Ferde Torony (Torre Pendente), a város szimbóluma, a szuvenír-árusok öröme, amely nemcsak élménybeszámolókban, hanem gyakran napi hírekben is szerepel: dől vagy nem dől, mennyire dől…A dóm harangtornyának építése a 12. században kezdődött, és már az első három „gyűrű” felhúzása után süllyedni kezdett. Alatta ugyanis a talaj részben homokos, részben pedig mocsaras. Éppen ezért a további 3 szintet megpróbálták ellenkező dőlésszögben építeni. Sok építész próbálta meg a tornyot „kiegyenesíteni”, hiába. A legnagyobb eredményt korunkban érték el, amikor 2001-ben, 11 évig tartó lezárás és munka után az 5,5 fokos dőlést 5 fokosra enyhítették. A torony 56 méter magas (a dőlő oldalon 55), 296, illetve 294 lépcsőfok vezet fel balkonjára, ahonnan hajdan Galilei szabadesési kísérleteket végzett. A látogatás mintegy 30 perces, napra, órára megrendelhető a jegy online, 17 euró/fő. Egyensúly-problémásoknak nem ajánlott...

,, A torony itt úgy áll, hogy dől. Váratlanul nagy mértékben, pedig ezt már vissza is húzták egy kicsit, ennél közelebb is volt már a földhöz. De már tudom, hogy miért nem dől tovább, nem az építészmérnökök tehetnek róla, hanem hogy percenként ötvenen tartják meg a turisták közül a kezeikkel. Vagy inkább még többen. Megvettük a jegyeket, a toronyba 18 euró koponyánként a tarifa, a többi épületbe 8 euróért lehet bejutni összesen. Utóbbiba akármikor mehetsz, de a toronyba negyedórás turnusok vannak, jegyvételnél ki is van írva, hogy melyik időpontra mennyi szabad hely van még.

Elérkezett a megrettegett ivendő, a toronyba felmászás. Nekem olyan tériszonyom van, hogy ha felakasztanának egy diófára, nekem már csak az élettelen testemet tudnák fellógatni, előbb halnék bele a magasságba, mint a kötélbe. Mondtam is az asszonynak, hogy szerintem nekem nem érdemes jegyet vennünk, megvárom lent. Különben is, nincs mit látni fentről, hisz ez a tér itt a látnivaló, az meg lentről is látszik. De végül is, nem akármikor lehet bemenni egy ilyen földből kiálló rúdba, ami úgy néz ki, mintha megbotlott volna benne egy óriás. Láttam már lentről, hogy odafent én halott leszek, nincs rendes korlát, nekem meg kéne legalább két méteres holttér, hogy egyáltalán ki merjek nézni. Bátorság... Sorra kerültünk, itt fémdetektorral átnéznek mindenkit a bejáratnál, és itt is állnak gépfegyveres katonák a félelmetes Iveco-val, mint Firenzében. Néha az egyik fegyveres konkrétan ott állt a fémdetektoros mellett, tehát a leégett bőrű 10 éves Jürgen ott állt szemmagasságban fél méterre egy csőre töltött gépfegyverrel. Köszönjük terroristák, hogy átélhetjük ezt a fajta terrort, hiánypótló.

Bejutottunk a toronyba, ilyenkor egyszerre kb. 30 ember van bent, lent még az idegenvezető mond pár érdekességet. Aztán lehet bandukolni a végeláthatatlan mennyiségű lépcsőn, ami körben vezet felfelé. Magam elé engedtem mindenkit, számolva az eshetőséggel, hogy vissza kell fordulnom. Két embernek pont elég széles a lépcső, de ne az összes ember mellett kelljen visszamennem, bevilágítva a lépcsőházat a falfehér képemmel. Elindultam, az asszony biztatott, hogy nem lesz ez para, menjek csak.

A torony dőlését belülről is elképesztő mértékben lehet érezni, így az még oké volt, hogy az egyik irányba dől, de a következő fordulóban ezt már úgy lehet érezni, hogy a másik irányba dől. Mintha valaki rázná az egész rudit, miközben mész benne felfelé, a kellemetlen irányba. Nem bírtam, vissza kellett fordulnom... Mikor leértem, térdig gázoltam a szégyenben, ennyire nem lehetek balfasz. Most tényleg itt vagyok, de mégsem? Nekiveselkedtem újra, de megint ugyanott olyan volt, mintha egy láthatatlan falról pattannék vissza. Tehát igen, lehetek ennyire balfasz, de én ezt megmondtam előre. Szevasz 18 euro, vigyázz magadra! A tér látványa így is megérte, mert nagyon szép, csontszínükkel úgy néznek ki az épületek a világítóan zöld téren, mintha egy dinoszaurusz vázának volnának a kiszáradt darabjai. (2017)" forrás

Jó előre tudni, hogy a ferde tornyot nem lehet meglátogatni csomagokkal és táskákkal, szatyrokkal. Egy közeli épületben van csomagmegőrző és ott kell lerakni mindent. Szigorúan veszik ezt a szabályt, azaz ne próbálkozzunk kivételezést kérni. Mellesleg nem „Ferde Torony” az egyetlen Pisában, amelynek állása eltér a függőlegestől: ugyanis dől az Arno parti San Michele degli Scalzi (a templom és a harangtorony egyaránt), és a San Nicola templom campaniléje is.

A 11.-12. században épült Santa Maria Assunta katedrális a román építészet egyik gyöngyszeme, amelybe bizánci és arab stílusjegyek is vegyülnek. A város védőszentjéről elnevezett Szent Rainer (San Ranieri) bronzkapu (itt őrzik a 12. századi remete, Pisa védőszentjének ereklyéit), Giovanni Pisano márvány szószéke, a számos gyönyörű festmény, freskó és mozaik, amelyeket a középkor és kora reneszánsz nagy mesterei, köztük Cimabue és Andrea del Sarto készítettek, csak néhány kiragadott példa a dóm csodáiból. Látható itt „Galilei lámpája” is, amellyel a nagy tudós az ingamozgást és a tehetetlenségi törvényt tanulmányozta.

A Dóm mellett áll Olaszország legnagyobb, 55 méter magas, 107 m kerületű keresztelő kápolnája (Battistero). A kerek alaprajzú épületet Diotisalvi tervezte a 12. század közepén. Akárcsak a Torony, ez sem teljesen egyenes, 0,6 fok szögben dől a katedrális felé. A Dóm és a Battistero legértékesebb kincseit már nem eredeti helyükön, hanem a Museo dell’Opera del Duomóban őrzik. A tér negyedik alkotó eleme a „Camposanto Monumentale”, a nagy temető, amelynek földjét a hagyomány szerint a jeruzsálemi Golgota-hegyről hozták 1204-ben a negyedik keresztes háború idején. A 43 vakárkádos épület, a freskók és az itt őrzött szarkofágok egy része a II. világháborús bombázások alatt megsemmisült, vagy súlyosan megrongálódott. A restaurált műkincsek a szintén a téren működő Museo delle Sinopiében láthatók. A tér valamennyi műemléke és múzeuma (a Ferde Tornyot kivéve), 5 euróért látogatható.

"A "Csodák tere" a pisai Dóm tér másik neve, ahol a középkori emlékek olyan dózisban és tisztaságban találhatók meg, hogy semmi csoda nincs abban, hogy ez a világ egyik legismertebb turistacélpontja. A nagyrészt fűvel borított területen áll a Dóm, a hozzá tartozó keresztelőkápolna, a ferdeségéről elhíresült harangtorony, illetve egy temető. Rögtön egy érdekesség: a turistabuszokkal nem lehet ám közvetlenül odaállni a torony mellé, mint a budapesti Bazilikánál vagy a Dísz téren, hanem egy távoli parkolónál kiszáll a kedves érdeklődő, onnan pedig kisbusszal beviszik a Csodák terének hozzávetőleges közelségébe. Persze lehet, hogy a turisták itt szívesebben gyalogolnak, mint nálunk, de akkor valahogy ezekre a gyalogosabb turistákra kellene rámennünk - már csak azért is, mert többen vannak, mint a Bazilikánál ;-/

A Dóm jobban tetszett belülről, talán azért, mert inkább sokszínű volt, mint túldíszített. Persze nem egy protestáns templom szintjén, de a díszítés nem telepszik rá a belső térre - pedig van itt bizánci és iszlám hatás is, és ezek egyike se kifejezetten a díszítés hiányáról ismert. A torony élőben durvább, mint azt az ember elképzelné. Nem kicsit, hanem NAGYON ferde! Pedig a kilencvenes években kicsit javítottak rajta! Hihetetlen látvány, és nem csak a fura szög miatt, hanem mert nem egy tipikus középkori építmény - ha teljesen függőleges lenne, akkor is jegyeznék. A különböző színű oszlopok és oszlopdíszek egyébként állítólag nem javítások nyomai, hanem mindig onnan szereztek építőanyagot, ahol épp kifosztottak/lebontottak valamit. Fel sajnos nem mentünk - majd egyszer, ha nem kell várni rá. Mert szerintem ide még vissza fogok jönni :)" forrás

Giorgio Vasari építészi tehetségének emlékeit láthatjuk a Piazza dei Cavalierin. A 16. századi alkotó-művészettörténész tervezte a Carovana palotát, amely egykor a Szent István rendi lovagok főhadiszállása volt, ma főiskola. Övé a rend manierista stílusú temploma, amelyben festményeit is láthatjuk, az átépített 14. századi Óra-palota (Palazzo dell’Orologio), amelyet az Éhség temploma (Torre della Fame) köré húztak fel. E toronyba zárták be 1289-ben ellenségei fiaival együtt Ugolino della Gherardesca városparancsnokot és valamennyien éhen haltak. Szenvedésükről írta Dante a Pokol egyik híres epizódját, szobrot készített róluk Rodin is.

Az 1230-ban épült kis templom, a Santa Maria della Spina az itáliai gótika remekműve. Az Arno partján, a Solferino-híd mellett áll. A folyó áradásától tartva az 1870-es években szétszedték, minden követ megszámozták, majd az egész templomot egy magasabb helyen újra felépítették. A 13. század óta áll a város északi részén a Citadella, a város arzenálja. Innen kapta a muníciót a Pisai Tengeri Köztársaság (1000 – 1406) nagy erejű hajóhada. A 15. század közepén épült fel a Guelf-torony (Torre Guelfa), amely az 1944-es bombázásokban teljesen megsemmisült, de az 50-es években újjáépítették. A Ferde Toronytól néhány percnyi séta után érkezünk a világ legrégibb egyetemi botanikus kertjéhez, amelyet 1544-ben hozott létre Luca Ghini orvos-botanikus I. Cosimo de’ Medici toszkán nagyherceg támogatásával. A belépő 2,50 euró, a családi jegy 6 euró. Hat éven aluliaknak és 65 éven felülieknek ingyenes.

Egyéb látványosságok

Pisa nincs híján hagyományos látványosságokban sem. Március 25-én tartják a „pisai újévet”, amelynek tradícióját a középkor óta őrzik. Akkor ugyanis Toszkánában több helyütt is az Angyali üdvözlet liturgikus ünnepét tartották évkezdetnek. Ennek örömére hagyományos körmenetet és szentmisét tartanak a Dómban, amely pontosan déli 12 órakor ér véget. Június 16-án, egy nappal Szent Rainer ünnepe előtt tartják a La Luminarát, amikor az Arno két partján minden ház ablakában, kapujában és a hidakon lámpákat, gyertyákat gyújtanak, majd éjszaka hatalmas tűzijátékkal ünneplik a város védőszentjét. Másnap tartják a belváros négy kerületének középkorig visszamenő evezőversenyét a San Ranieri regattát. Június utolsó szombatján rendezik a Mezzo-hídon a Gioco del Pontét (Hídjáték), amelynek lényege, hogy Pisa északi (Tramontana) és déli (Mezzogiorno) kerületeinek csapata egy, a híd közepére állított szekeret a másik „térfelére” toljon.

Olvasmányos linkek

"A város hangulata hamisítatlan olasz: gyönyörű kis házak, burjánzó növényzet a kertekben és a balkonokon, hangulatos kisvendéglők és rengeteg turista. A közel százezer lakosú város megközelítése a reptérről igencsak egyszerű és gazdaságos, a helyi LAM Rossa vonalon közlekedő busz 1,2 euróért visz be a városközpontba 20 perc alatt, onnan pedig bármerre lehet sétálgatni, de akár a Dóm téren bérelhető biciklivel is körbejárható a város.

Enni, inni viszont nem a szűk belvárosban érdemes, elég pár utcával tovább menni és csupa olyan házias étterembe ütközik az ember, amit leginkább a helyiek, és csak az általuk ide irányított turisták látogatnak. A Dóm térhez közeli Pasticceria Dolce Pisa nevű cukrászdában a Via Santa Maria 83-ban nemcsak reggelit, de finom, házias ebédet, tésztákat, salátát vagy szezonális hidegtálat is fogyaszthatsz. Persze egy finom olasz eszpresszót elkortyolni a Dóm téren mindenképpen érdemes, úgy, hogy rálátsz a világ egyik legszebb terére és a ferdetoronyra. (2014)" forrás

,, Pisa városképéhez nemcsak a meleg napszínekben játszó épületek, a „félárbócra eresztett” redőnyök, a csukott zsaluk, a határozott jelenléttel, de nem fojtogató tömeggel áramló turisták tartoznak, hanem az afrikai bevándorlók is, akik a belváros minden második sarkán eléd ugranak, és selfie-botot dugnak az orrod alá. „Vedd meg, vedd meg”, mintha enélkül a ferde torony közelébe se lenne érdemes menni.

Az úticikkíró, aki szerint Pisa a torony nélkül csak egy átlagos pont lenne a dicső toszkán városok térképén, nem tévedett nagyot. Árkádok, robogók, frissító közkutak, zöldség- és gyümölcspiac a tereken, közepesen rossz belvárosi éttermek, néhány szép középkori épületmaradvány – ez Pisa. Ám ahogy ráérős kódorgás után, a térképet lazán követve, egy kis térre érve a házak mögött megláttuk a ferdén égnek törő campanilét, az valami egészen nagy flash-ként hatott ránk. Mert ferde, és ezzel nemcsak Pisa egyik legdicsőbb, késő középkori korszakának állít emléket, hanem a kor emberének is, akire ráillik, hogy sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Vagyis nem bírták tudással a mérnökök a dicsőséget, amivel a városvezetés ékesíteni akarta a várost – ahogy Firenzében is komoly fejtörést okozott a dóm befedése, mígnem Brunelleschi előállt egy megvalósítható javaslattal.

A hatalmas füves tér, rajta a campanilével, a dómmal és a harmadik figyelemreméltó objektummal, a keresztelőkápolnával igazi turistaparadicsom. Méghozzá fürtös paradicsom, mert az ösvényeken és a korlátokon fürtökben lógnak a turisták, kinyújtott karral pózolnak, társuk pedig instruál, hogyan tartsák a kezüket, hogy úgy tűnjön, mintha a tornyot támasztanák. Nekem is kellett egy ilyen fotó, naná. Sokak kezében előkerülnek a selfie-botok is – aki egyedül érkezik, annak csak a selfie marad –, és az ide-oda hajlongó, tekergőző turisták látványa tulajdonképp ugyanolyan érdekes – és aberrált –, mint maga a torony. Sic transit gloria mundi.

Pisa becsületére legyen mondva, a dóm ingyen látogatható, a jegyirodában kell jegyet igényelni a belépéshez. Egy órakor kértük a jegyet, három órára tudtak adni, addig elköltöttünk egy közepes színvonalú olasz ebédet és felhörpintettünk egy presszót. (2016)" forrás

,, Jókat lehet röhögni a turistákon, akiknek a 90 százaléka pózol a toronnyal, eldönti, vagy megtartja – nem akármilyen látvány, amint egyszerre több száz ember hülyét csinál magából (félreértések elkerülése végett, mi is csináltunk, talán a tömegvonzás okán).

A ferde torony tényleg lenyűgöző látványa sajnos elviszi a fókuszt a körülötte lévő gyönyörű, sok szempontból lenyűgözőbb műemlékekről. Ami nagy kár, mert a Dóm (Dom Santa Maria Assunta) és a keresztelő kápolna (Baptisterium, ami egész Olaszországban a legnagyobb egyébként) fantasztikus építmények, és nagyon nagy kár, hogy tapasztalatom szerint a többséget a torony érdekli elsősorban. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

Minek menni Pisa-ba, amikor ferde torony itthon is van? Valszeg sokan pisá-ltak a tövébe, azért alakult ez ilyenné. Dunaújvárosi Víztorony - V. Jancsi fotója