ÚTIKRITIKA.HU / Siena









Siena

Siena dióhéjban | Vélemények | Szállásválasztás | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Városnézési tanácsok | Látnivalók | Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

Siena - Utazás

Siena dióhéjban

  • A toszkánai Sienának kb. 55 ezer lakója van.
  • Kiejtés: szjená (hangsúly az első szótagon)
  • Budapest és Siena között a távolság közúton 1016 kilométer (977 kilométer autópályán), megállás nélküli autózást feltételezve a menetidő kb. 11 óra.

Fő látnivalók:

  • Piazza del Campo
  • Katedrális
  • Mangia-torony (Torre del Mangia)

Időjárás

Siena éghajlata, mint a teljesen szárazföldi olasz településeké általában, igen szeszélyes. Július és augusztus szinte elviselhetetlenül meleg, lángolnak a környező dombok, ugyanakkor a téli hónapokban különösen éjszaka, a mínusz fokok sem kizártak. A látogatásra a legideálisabb az április és június közötti időszak, valamint szeptember és október.

Vélemények

"Ad hoc módra mentünk Sienába. Persze tudtuk, hogy szép város, és híres is, de az én képzeletemben máshogyan élt korábban. Olvastam Az elátkozott királyokat, nem is egyszer, abban a gazdag Tolomei család kapcsán sokszor emlegették Sienát. Aztán ahogyan itt az nlc-n is írja egy blogger(ina): képzelődhettem én Sienáról, “képzeletünket csak a valóság képes felülmúlni”. Ezért érhetett elemi erővel a felismerés: én ilyen szépet még sosem láttam! A firenzei dóm is meseszép, de ez a sienai csipkézettség maga a tökély! Nálunk éppen hogy véget ért a tatárjárás, fából épült várainkat néhány óra alatt felégették a mongolok... Ezzel egy időben pedig már miséztek a sienai dómban! Micsoda kontraszt; a Történelem szele bizony máshogyan fúj. És megdöbbenve láttam, hogy a Tolomei családnak tényleg, igaziból is volt háza (mit háza, palotája!) a városban, én meg balga módon azt hittem, Maurice Druon találta ki az egészet." forrás

Szállásválasztás

Amikor sienai szállásban gondolkodunk, a foglalás előtt el kell döntenünk, hogy e téren is bele akarunk-e olvadni az itt maradt középkorba, vagy inkább vállalunk egy kis sétát a metamorfózishoz. Kétségtelen, hogy a Siena szívében, a Piazza del Campo és a Dóm közelében lévő elegáns hoteleket úgy alakították ki, hogy azok teljes harmóniában legyenek az óváros egészével. E "stratégiai pozíciónak" persze ára van: a háromcsillagos szállodáknál 65-90 euró/fő/éjszaka, a 4 csillagos már 95, az 5 csillagos pedig elérheti a 200 eurót is.

A Szent Ferenc templom és a Szent Borbála erőd (Fortezza S. Barbara) zónája alig 15 perc gyalog a centrumtól, ráadásul kisebb a turista-népsűrűség, nyugodtabb éjszakákra lehet számítani. Itt már vannak egycsillagos szállások is (maximum 70 euró/fő/éj), és a legdrágább négycsillagosok sem kerülnek 120 eurónál többe. De kimehetünk a városfalakon kívülre is, relaxálni a Siena közeli zöld lankákra. Itt viszont elég nagy a szórás árfekvésben, találhatunk szállodát 60 euróért, de 300-ért is. Mindazonáltal, főleg a Palio-versenyek körüli napokban (július 2 és augusztus 16) az a biztos, ha jó előre lefoglaljuk a szállodánkat és erre Sienában is megvan az internetes lehetőség, íme a honlapukon is.

Ajánlott hotelek

2 csillagos: Piccolo Hotel il Palio

3 csillagos: La Loggia, San Marco, Hotel Albergo Chiusarelli

4 csillagos: Hotel Montaperti, Hotel Palazzo dei Priori

Közlekedés

A Firenzétől 70 kilométerre délre fekvő „múzeumváros”, bár központi helyen fekszik, mégsem kapcsolódik közvetlenül a nagy közlekedési útvonalakhoz. Ezért megközelítése tömegközlekedési eszközökkel egy kicsit bonyolultabb, de megéri a fáradtságot. Aki vonattal érkezik délről, annak Chiusi Chianciano-Terménél, aki északról, annak Firenzében kell átszállnia. Siena pályaudvara kb. 2 km-re van a történelmi városközponttól, amelyet vagy gyalog, vagy pedig a 3., a 8., a 10., a 17., és a 77. számú autóbusszal lehet elérni.

Sienának nincsen közvetlen autósztráda-kilépője sem. Az Autostrada del Solén gépkocsin érkezőknek Firenze Certosánál kell elhagyniuk az autópályát és rámenniük a Firenze-Siena körgyűrűre. A városba a stadion körzetében érdemes belépni és mielőbb találni kell egy parkolót, mert a történelmi városrészt lezárták a gépkocsi-forgalom elől. A két legnagyobb parkoló éppen a Stadio, illetve a Fortezza nevet viseli. Mindkettőben 1,60 euró/óra a parkolás reggel 7-tól este 23-ig, novembertől február 22-ig. A napi parkolójegy 25,60 euró. Mivel fontos egyetemi városról van szó, számos autóbusz-csatlakozás van Sienába Firenzéből, de Rómából, Milánóból és Bolognából is.

A sienai repülőteret jelenleg csak magángépek használják, ezért a repülőgépen érkezők Rómán, Firenzén vagy Pisán keresztül közelíthetik meg a várost. A firenzei repülőtérről a Shuttle gyorsvasút visz a Santa Maria Novella pályaudvarra, én onnan reggel 6-tól este 22-ig indulnak a Sita buszai Sienába. Aki Pisában száll le, onnan a Train buszai indulnak naponta kétszer, 14.30-kor és 22.45-kor. Ezt csak elővételben vásárolt jeggyel vehetjük igénybe, 14 euróért.

Mivel a teljes óváros gyalogos forgalmú, a "lábmeghajtás" a leginkább kivitelezhető közlekedési mód, fáradtság vagy lustaság esetén a Pollicino nevű minibusz is igénybe vehető, amely befér a középkori utcácskákba. Három vonalon járnak e kis járművek: az 51-es számú visz a piactérre, az 52-es a pápai loggiákhoz, a legfontosabb pedig a 54-es, amely a Dóm, illetve a Campo közelében áll meg. Elvileg lehetséges a kerékpáros túra, de ez a centro storico meredek utcái miatt nem célszerű.

Étkezés

A legenda szerint Medici Katalin, amikor férjhez ment II. Henrik francia királyhoz, új hazájába csak sienai szakácsokat akart magával vinni. És nem csupán azért, hogy életben tartsa a szülőföldjéhez kötődő szálakat. Siena környékének földjeit még nem érték el korunk szennyezései: kiváló olívaolaj, zöldség, fűszernövények egész sora származik innen, kiváló a szarvasmarha- és sertéstenyésztése, vadban is gazdag a vidék. Nem is szólva az e dombokon érlelt Chiantiról. A sienai konyha egyszerű, de nem igénytelen, évszázadok óta mindig is ki tudta használni mindazokat a kincseket, amelyekkel a Természet megáldotta e vidéket és lakóit.

Előételnek a vegyes falatkák (crostini misti), a juhsajt (pecorino) mézzel való társítása és a különböző helyi szalámik dukálnak. A sienai sötét föld ajándékai azok a zöldségek, amelyek a ribollitát alkotják. Fekete és fodros kelkáposzta, bab, sárgarépa, zeller, vöröshagyma és különböző vadon termő zöldségek főnek együtt, amelybe szikkadt kenyeret és nyers extra-szűz olívaolajat tesznek. Nevét ("újraforralt") onnan kapta, hogy az étkezés előtti napon főzik meg, és tálalás előtt újramelegítik. Tésztában kötelező a vékony „pici”, vagy pedig a „pappardelle” (szélesmetélt), amelyet vaddisznó, vagy vadnyúl-ragúval szervíroznak.

A második fogások királya itt is bistecca (rivalizálnak is keményen Firenzével), de az utóbbi években trónkövetelő lett a „sienai karaj” (cinta senese), amelyet a ridegen tartott örvös disznó húsából készítenek. E sertés emlegetése amúgy sem sértés Sienában, mert a városházán ott látható a Jó Kormányzás allegóriájában. És természetesen jöhetnek a különböző vadhúsok a mártás-variációk végtelenségével.

Ami pedig az édességeket illeti: az ember a cukrászdákban szinte a mesés keleten érezheti magát a fűszerek illatorgiája miatt. A sienai édességek igencsak tartalmasak, nem is annyira számítanak levezetésnek az ebéd végén. A Panforte például mandulás marcipános sütemény szerecsendióval és cédrát nevű citrus levével. Ugyancsak a mandula a főszereplő a Karácsonykor hagyományos ricciarelliben, illetve cantucciban, amelyek mellé a hosszú téli estéken Vin Santót kortyolnak.

A Vin Santo desszertbor elsőségét semmi nem fenyegeti, a vörösborok közül a Chianti mellett (felett) a Brunello di Montalcino áll, az előbbi a hozzáférhetőbb a szélesebb néptömegek számára. A fehérborok rangsorát a San Gimignanói Vernaccia vezeti. És mindezeket a finomságokat hol érdemes fogyasztani? Semmiképpen sem a Piazza del Campón, ahol futószalagon szolgálják ki és dobálják ki a turistákat. Akadnak szép számmal olyan trattoriák, amelyek a valódi sienai konyhát is meg lehet kóstolni. Ilyen például a Fontenuova a Piazza Ovilén, a La Finestra a Piazza del Mercatón, amely különböző csoportos akciókat hirdet. Például egy friss diplomás ünneplése esetén az ünnepelt ingyen fogyaszt. Ugyanebben a körzetben van a népszerű Taverna di San Giuseppe, itt a specialitások a tárkonyos, mentás „zöld gnocchi” és a különböző grill húsok. „Felső középárasnak” mondható, 35-40 euróból ki lehet jönni fejenként, főleg nem a legdrágább borokat isszuk.

Sokan dicsérik a Campo és a Dóm között félúton fekvő Permalicót, ahol ketten 50 euróból úgy jóllakhatnak (három fogás, plusz desszert, bor, víz, kávé), hogy a fülük is kettéáll. Az Osteria del Gatto (Via di San Marco) elsősorban halételeiről nevezetes, és két főre szóló, két fogásos vacsorát kínálnak elvitelre 40, akciók idején 30 euróért.

A rusztikus Il Grattacielót (Via Pontani), amelynek neve ellenére (felhőkarcoló) elég alacsony a mennyezete, nemcsak patinája, hanem bensőséges hangulata miatt is sokan felkeresik: mindössze 20 terítékes, mintha az ember nem is étterembe, hanem egy sienai családhoz menne vendégségbe. Az egyes étkek 6 és 12 euró között mozognak, ez jószerével „nyersanyagárnak” mondható. Vannak visszajáró lelkek Sienában, akiknek nem kérdés, hol töltik meg bendőjüket. Az Il Grattacielóról nem írni kell, hanem betérni oda! Aki pedig ezekből nem tud választani, az előtt a szabad a vásár: további 240 éttermet, pizzeriát és egyéb étkezdét találunk Sienában.

"Felmérésem alapján egy ember 20 euró (6200 Ft) alatt nem tudja megúszni az ebédet, és ebben már a két euró coperti, vagyis a terítékadó is benne van. Ez utóbbit annak idején az olasz vendéglátás megmentésére találták ki a taljánok, és elterjedt az egész országban. Az viszont érdekes, hogy Dél-Olaszországgal ellentétben itt a copertihez nem járt semmiféle előétel vagy rágcsálnivaló. Bármennyire is csábító volt, hogy a nevezetes téren költsem el ebédemet, végül a Piazza del Campotól kissé távolabb eső trattoria mellett döntöttem, amelyet már a térhez vezető úton kifigyeltem. A toscanai paradicsomleves csábítóan hatott, és tudom, hogy hihetetlen, de a híres tér számos éttermének egyikében sem kínálták ezt. A toscanai paradicsomlevesbe pakolt rengeteg zöldség és a lébe áztatott kenyér megtette jótékony hatását, a hozzá elfogyasztott katalán krém csak hab volt a tortán. A vendéglőben jól beszéltek angolul, ami egy ilyen nemzetközi helyen persze elvárható dolog, de aki járt már Itáliában, tudhatja, hogy a legtöbb esetben mégsem ez a helyzet. (2014)" (2014)" forrás

Vásárlás

Mivel Siena életét teljes egészében a turizmus határozza meg, a boltok és az éttermek nyitása és zárása a nagy turista-áradatok idejéhez igazodnak. A városközpontban viszont általában folyamatos a nyitva tartás este 22 óráig.

"A szerdai piacról: Sajnos nem bolhapiac. Nem lehet turkálni, sem fantasztikus antikvár könyveket kifogni potom pénzért, és antik római érméket sem árulnak. Kérem ez Siena, ahol a nyugdíjas nénik, mit nénik, asszonyságok szőrmebundában járnak, és az ölebük is jobban van tartva, mint a csóró egyetemista. Szóval Siena nem a zsibvásárairól híres, nincsen angol, sem holland használt ruha, és antikvárium is csak pár hónapja nyílt, de gyanítom, én nem leszek elég a fenntartásához, úgyhogy mi marad? A heti szerdai piac.

A kép elég vegyes: olasz egyediségek versus bármelyik kínai áruházban kapható ruhaneműk. A piac egyes részei tehát a Józsóra emlékeztetnek, csak kicsiben és konszolidáltabban, értsd: nem fut utánad a kicsi kínai az áron alkudozva. Tulajdonképpen, ezen az olasz piacon még alkudni sem lehet. Egyszer véletlenül sikerült 1 egész eurót lefaragnom egy táska árából, de szerintem az eladó csak azért engedett, mert annyira viccesnek találta, hogy valaki alkudni próbál. Szóval, itt más szabályok diktálnak. A sienai zárkózottság ellenére, a piacon egyre több a kínai stand, és velük együtt az egy kaptafára készült pólók-pulcsik-kardigánok, ami pedig nem ebbe a kategóriába tartozik, az semmiképpen sem a magyar piachoz szokott pénztárcához van igazítva. Van itt elit paplanos, függönyös, szőnyeges, bőrkabátos (és bőregyebes), kalapos, fonott kosaras, egyedi lakberendezéses, tehát drága bevásárló utca piaci formába bújtatva. Sienában még a piac is sznob.

Félre ne értse senki, nagyon jó kis dolgokra lehet bukkanni, de senki ne számítson kíméletes árakra. A cipő szekció egészen döbbenetes kínálattal rendelkezik, de van alkalmi ruhás is, gombos, mütyürös, szerkentyű alkatrészes, otthonkás (!!!), modern konyhai “sosejösszrámirevalós”, és ki ne maradjon a legjobb részleg: a gasztro szekció. Kekszek, édességek, olajbogyós cuccok, házi sugók, tengeri kacatok, frissen sütve és nyersen, kolbászok, szalámik, szalonnák és sajtok minden mennyiségben. Úgyhogy aki szerdánként erre jár, üres gyomorral és kellő zsebpénzzel tegye, majd vegyen egy adag rántott scampit, irány a piac melletti középkori erőd, ami ma parkként és nyaranként szabadtéri moziként szolgál, majd foglaljon el egy szimpatikus padot és élvezze, hogy kézzel-lábbal, mindenhol olajosan és maszatosan szétcincálhatja a tengeri herkentyűket." forrás

Szórakozás

Városnézési tanácsok

Látnivalók és nevezetességek

A Dóm

A Palio is elválaszthatatlan a 13. században épült és az évszázadok során többször kibővített és átépített sienai Dómtól, más néven a Mennybement Szűz Mária katedrálistól (Catedrale della Vergina Assunta) az olaszországi gótikus építészet csodájától. Itt szentelik fel ugyanis minden évben az augusztusi futam előtt a győzelmi zászlót, a Drapellonét. E dóm ugyanúgy megérdemli a vallásos áhítatot, mint a számtalan lenyűgöző részletből összeálló fenséges egész „földi” befogadását, mint a firenzei Santa Maria del Fiore. A homlokzat mozaikjai, a harangtorony (Campanile), amely, hasonlóan a katedrális belső oszlopaihoz, fekete-fehér csíkjaival Siena város színeit viseli, a gyönyörű faragott márvány rozetták, és üvegablakok – köztük a legrégibb itáliai műhelyben készült, 13. századi Duccio di Buoninsegna-alkotás – az 56 intarziával készült márványpadló mind önmagában is hosszabb szemlélődést kíván. Vajon marad-e még koncentráló képességünk a kápolnákra, Pinturicchio festményeire, Donatello Keresztelő Szent János-szobrára, vagy a Piccolomini-oltárra, amelynek négy szobrát Michelangelo készítette, mintegy „ujjgyakorlatként”, miközben a firenzei Dávid-szobrot faragta? Sajnos ritka alkalom, hogy a látogatók teljes fényükben csodálhassák meg a Dómot a folyamatos restaurációk miatt. Egész évben hétköznapokon 10.30-tól, ünnepnapokon 13.30-tól tart nyitva, évszaktól függően zárják 17.30 és 20 óra között. A belépő egységesen 3 euró.

Santa Maria della Scala

A Dómmal átellenben áll a ma több múzeumnak is otthont adó Santa Maria della Scala,a világ egyik legrégibb kórháza, amelyről már a 12. század végéről készültek feljegyzések. A kórház évszázadokon keresztül a betegápolás mellett a zarándokok pihenőjeként is szolgált, továbbá árvák és lelencgyerekek nevelésével, valamint szegények gyámolításával is foglalkozott, csak 20 évvel ezelőtt kezdték átalakítani múzeum-komplexummá. A régi ispotály termei (köztük a Pellegrinaio), kápolnái mellett régészeti múzeum, gyermekművészeti múzeum működik itt, továbbá a Briganti Könyv- és Fotótár és egy kortárs művészeti központ. Naponta 10.30-tól 18.30-ig tart nyitva, a belépő 6 euró.

Battistero di San Giovanni

(bátisztero di szán dzsovánni)

Aki azt álmodja, a sienai Szent János Keresztelőtemplom (Battistero di San Giovanni) láttán, hogy leendő gyermekét itt tartják keresztvíz alá, sürgősen ébredjen fel: a 14. századi szentélyben ugyanis csak sienai polgárok jogosultak erre a kegyre. A keresztelőtemplom legfőbb éke a Jacopo della Quercia alkotta, 15. századi márvány keresztelő medence, amelynek bronz domborműveit Donatello készítette. A Battistero január 1-ét és december 25-ét kivéve egész évben nyitva áll a látogatók előtt, 9.30-tól (a téli hónapokban 10 órától) este 19-ig (télen 17-ig). A belépő 3 euró, minimum 15 fős csoportoknak 2,50, iskolás csoportoknak 1,50 euró.

Piazza del Campo

olasz kiejtése: piáccá del kámpo

Szintén Jacopo della Quercia Gaia-kútja díszíti a Piazza del Campót, amely valóságos fényár azok számára, akik előzőleg a szűk, sötét kis utcákat rótták. Az 1300-as évek elején épített tér, amely egyszerre volt piac és a város egyetlen fóruma, ahol Siena összes polgára elfért ünnepek vagy politikai események idején. A viták elkerülése végett: soha nem tartozott egyetlen „contradához”, azaz kerülethez sem. Ma a turisták (és rájuk épült idegenforgalmi-vendéglátóipari egységek) gyűjtőhelye. Éppen ezért a tér szépségét igazán akkor lehet élvezni, ha felmászunk a 700 éves városháza, a Palazzo Pubblico balján álló, 88 méter magas Torre del Mangiára. Magassága megegyezik a Campaniléjével, mintegy jelképezve a világi és égi hatalmak egyenrangúságát, nevét pedig első őrének, Giovanni di Ducciónak köszönheti, aki olyan nagyevő (mangia) volt, hogy minden pénzét Siena vendéglőiben költötte el. Fentről kivehető igazán a tér kagyló alakú formája, amelynek kilenc „barázdája” a 13.-14. században a várost naggyá tevő Kilencek Kormányának (Governo dei Nove) tagjait szimbolizálja. A 400 lépcsőfok megmászásáért még a turisták fizetnek 7 eurót fejenként. Ha kíváncsiak a Palazzo Pubblicóban helyet kapott Polgár-múzeumra (Museo Civico), akkor vehetnek 12 eurós kombinált jegyet. A torony télen 10 és 16, nyáron 10 és 19 között tart nyitva. Természetesen mind a 17 contradának megvan a maga múzeuma, ezek közül is érdemes egyet-kettőt megnézni, remélhetően a kimaradtak sem sértődnek meg.

"Amikor megérkeztem a városba, rögtön a parkolóházat kerestem. A 2 euró/óra parkolási díj nem olcsó, de abban biztos lehettem, hogy innen nem szállítják el az autómat. A gyalogos séta során azonnal a város kagylóformájú teréhez igyekeztem, ugyanis erről már korábban ódákat zengtek az ismerőseim. Van, aki szerint egyenesen ez a világ legszebb helye. A tér tényleg csodálatos, ha pedig az ember a kövek közé szorult cigarettacsikkeket is kipiszkálja maga alól, nyugodtan elnyúlhat az évszázados emlékeket és titkokat őrző helyen. Bár nem szeretem a turisták számára kötelezően előírt helyeket, a sienai Piazza del Campo tényleg az a pontja a világnak, amelyet érdemes megtekinteni. Tudják ezt az olasz vendéglátósok is, akik a téren kissé magasabb árréssel dolgoznak, mint a város egyéb részein munkálkodó kollégáik. (2014)" forrás


,, Azt hiszem, a sienai főtér a maga kategóriájában legalább akkora klasszikus, mint a komolyzenében Beethoven IX. szimfóniája. Tény, hogy egyikkel sem lehet betelni. Valahol azt olvastam, hogy nincs az évnek egyetlen olyan pillanata sem, amikor ne lenne legalább egy ember a kagyló alakú főtéren. A tömegnyomor állandó, ha csendes, meditatív szemlélődésre vágyunk, ne ezt a helyszínt válasszuk.

Siena minden toscanai kirándulás alfája és ómegája. Nem hagyhattam ki magam sem, amikor erre kalandoztam. Neve is van a gyereknek, piazza del Campo. Egy ősi megállapodás értelmében Siena főtere és a téren álló városháza nem tartozik egyik sienai városrészhez sem.

A főtér Siena három fő utcájának kereszteződésében található, hangulata harmóniát, nyugalmat sugároz. A sienai piazza del Campo a középkori építészet egyik legszebb remekműve. (2016)" forrás

Kézművesség

A középkori utcácskákban, különösen a Dóm, illetve a Szent Ferenc templom környékén olyan kézműves műhelyeket találunk, amelyek közül sokan még mindig az 5-600 éves technikákkal dolgoznak. A város híres agyagműveseiről, hímzéseiről, kelmefestőiről, de még rábukkanhatunk olyan műhelyekre is, ahol sárga márvánnyal dolgoznak. A Siena környéki föld e ritka kincséből mára már sajnos nem sok maradt.

A világ legrégibb bankja - Banca Monte degli Paschi

Sienáról szólva nem feledkezhetünk el arról, hogy e városban alapították 1472-ben a világ legrégibb, jelenleg működő bankját, a Banca Monte degli Paschit, amely kezdetben zálogház volt. Ma Olaszország 4. legnagyobb pénzintézete. Központja a Piazza Salimbenin álló neogótikus palota, amelynek eredetijét a 14. században építették. A bank 1995-ben non-profit alapítványt hozott létre az oktatás, a sport, az egészségügy, a tudomány és a művészet támogatására, ennek székhelye pedig a Piazza del Campón álló Palazzo Sansedoni lett.

Sienai Palio

Egy turista számára a Sienai Palio nem más, mint egy izgalmas, látványos, intenzív, és mindenekelőtt folklorisztikus lovas verseny, amelyet évente kétszer, július 2-án és augusztus 16-án rendeznek meg a Piazza del Campón.

Olvasmányos linkek

"A sienaiak nagyon ragaszkodnak a hagyományaikhoz, ami alapvetően egy dicséretes dolog, mi is szedhetnénk magunkra belőle, de néha azért kétségbeejtő, amit az ember tapasztal. Nem tudom eldönteni, hogy ennek a nagy része csak rájátszás, vagy valóban ennyire fanatikusak. Olyan szóbeszéd járja, hogy a II. világháború alatt még fizettek is az ellenséges erőknek, hogy Sienát ne bombázzák. De visszatérve a fanatizmushoz: Siena 17 kerületre van osztva, mindegyiknek van egy állata, hozzátartozó kútja (sajnos még a 3 év alatt sem sikerült megtalálnom az összeset), múzeuma, temploma, istállója (a Palión versenyző lovaknak), középkori maskarája, dobos- és zászlóforgató csoportja, sőt némelyiknek még hímző köre is. Siena egyetemi város, szünidőben gyakorlatilag csak a turistabuszok okoznak dugót, és évről évre láthatóan növekszik a bevándorlók száma is. Rengetegen élnek ingatlanok kiadásából, a különböző bárok, kávézók és pizzériák létjogosultságáról már nem is beszélve." forrás


"Sienában forgatott filmekről: Siena szerepe már egyértelműen jelentősebb a Levelek Júliának (Letters to Juliet) című romantikus szösszenetben. A történet Veronából indul, majd egy kisebb toszkán körútban folytatódik, ahol Sienát is útba ejtik a szereplők. Mondjuk azt, hogy a város kulcsfontosságú szerepet játszik a történetben, minekutána az addig ellenségeskedő férfi és női szereplő Sienában andalogva átértékelik az érzelmeiket. Hát, nem romantikus? Tesznek pár kört az óvárosban (csak az avatott szem veszi észre, hogy 3 utcával arrébb bukkannak fel, mint ahonnan elindultak, de ugyanannak a diskurzusnak a közepén), és egy jelenet erejéig a híres szoborember is szerepet kap, akit arany jelmezében, antik kamerájával, egy-egy euróval ki lehet zökkenteni mozdulatlanságából. Az aranyember, ahogy a sienaiak hívták a város egyik szimbólumává vált. Nap, mint nap ugyanazon a téren várta a turistákat, és ő volt az egyetlen ilyen konstans élő látványosság a városban. Azóta már ő sincs, tavaly ősz óta egy-egy gyertya vagy szál virág emlékezik meg a helyéről." forrás


"Az ókorban alapított város jelentősége a közeli Firenzével vetekedett, de a történelem úgy hozta, hogy a folyamatos belharcok, felkelések és háborúk miatt a XVI. századra alul maradtak a nagy vetélytárssal szemben. Talán pont az alárendelt szerep miatt a város fejlődése megállt, lényegében nem változott a XII-XIII. század óta, így kész időutazás az utcáin sétálni. A homlokzatokat persze időnként frissítették, de Siena alapvetően megmaradt középkori nagyvárosnak. A Piccolomini-család (zseniális hangzású név!) palotája nem mai darab (a XV. és XVI. század fordulóján épült), és még igen látványos példája a firenzei reneszánsz palotaépítészetnek. A kváderezett homlokzatú budapesti bérpalotákhoz képest a legfeltűnőbb különbség, hogy valahogy minden körülbelül másfélszer nagyobb rajta - a szűk utcában pedig különösen monumentálisnak tűnik. A Piazza Tolomei, a város legöregebb magánépülete. A XIII. század elején építették, aztán 1267-ben egy politikai csatározás során megrongálták, 1277-ben leégett, de újraépítették, hogy aztán 1798-ban egy földrengés megint komolyan megrongálja. Szerencsére ezután is felújították, és ma is büszkék rá. És a végén egy gonosz gondolat: a város tele volt csupasz téglafalakkal, sokszor láthatóan úgy, hogy még látszott a vakolat maradványa. Lehet, hogy ez lenne a leromlott homlokzatú budapesti házak lehetséges menekülési útvonala? Egységes felületre kell kaparni a falat, leantikolni, és némi propagandával megtámogatva (a romkocsmák mintájára) mindenki a csodájukra járhatna ;)" forrás


"Siena óvárosa a toszkán divatnak megfelelően dombtetőre épült. Döbbenetes ez a város, melynek városszerkezeti és építészeti fejlődése egy olyan időszakban fejeződött be, amiből nekünk nem hogy ekkora településünk, de gyakorlatilag ép melléképületünk se maradt... A dóm főhomlokzata első pillantásra túldíszítettnek tűnt, de néhány toszkán nagyvárossal később már elegánsnak és visszafogottnak éreztem. Sőt, tulajdonképpen már akkor is, amikor bementünk, lásd ezt, ezt, ezt vagy ezt a belső részletet - itt bizony nem titkolták az építtetők, hogy van mit tejbe aprítaniuk :)" forrás

Fotóegyveleg

Via della Galuzza

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon