ÚTIKRITIKA.HU / Csehország

Csehországban több mint kétezer kastély, vártorony és várrom található, a világon ilyen sűrűn ezek csak Belgiumban és Franciaországban fordulnak elő. Ez a jó hír. A másik az, hogy vidéki , kicsi utakon lehet sokat autózni, ahol egy várkastélyra sokszor 3-5 halastó jut. Fürödni ugyan nem lehet bennük, de nagyon szépek, hangulatosak. A rossz hír az, hogya cseh Nemzeti Műemlékvédelmi Hivatal kezeli a kastélyokat. Az összeset. A saját rendszere szerint. Nincs könnyed sétálgatás a kastályban. Vezetett túrák vannak. Kicsi, vidéki kastély esetében sokszor csak cseh nyelven. Turnusokban lehet kastélyokat megnézni. Csak turnusokban, csak idegenvezetéssel.

Ezek tartoznak Csehországban az UNESCO kulturális világörökségéhez:

Az 1930-ban épült Tugendhat-villa Brno-ban, a funkcionalista építészet egyik legjelentősebb példája
Cesky Krumlov 13. századi hatalmas kastélya és az óváros
Holašovice kisfalu Csehország déli részén falutörténeti területével, paraszt barokkjával
Kroměříž-ben a barokk érseki palota, régebb korban gótikus vár, majd reneszánsz kastély és a kertek
Kutná Hora néhai királyi város történelmi központja, a templomaival
Lednicében a neogótikus vár, az épen maradt barokk lovarda, a park egy minarettel, a franciakert, Valticében a nagy kiterjedésű barokk kastély-együttes
Litomyšl város szabályos négyzet alakú, 16. századi reneszánsz kastélya
Olomouc városában a monumentális, 34 méteres, 18. században emelt barokk Szentháromság szoborcsoport
Prága óvárosa
Telč (Telcs), Csehország talán legszebb kisvárosának történelmi központja a reneszánsz kastély-együttessel
(Mikszáth Fekete városának TV-filmes változatának egyes részeit itt forgatták.)
Třebíč, a bazilika, valamint a hajdani zsidónegyed
A Žďár nad Sázavou (egyszerű) nevű városka felett emelkedő Zeléná hora, azaz Zöld-hegy a zarándoktemplomával

Csehország elképesztő mennyiségű természeti, építészeti és kulturális látnivalóval várja a látogatót – a felkészületlen utazót azonban könnyen elboríthatja a bőség zavara. Kastélyok, kúriák, tavak, hegyek, barlangok, múzeumok, sörözők, koncertek, fesztiválok – annyi minden van, hogy lehetetlen mindent belezsúfolni egyetlen útba. Sokan csak kapkodva próbálnak mindenből egy falatot csípni, aztán a végén döbbenten veszik észre, hogy a legfontosabb dolgokra már se idő, se energia, se pénz nem maradt. Éppen ezért érdemes előre átgondolni és megtervezni az útvonalat. Nagy segítséget jelenthet ebben a mapy.cz online térképszolgáltatás, ahol nemcsak útvonalakat tervezhetünk, de szálláshelyeket, vendéglőket, aktuális útlezárásokat is megnézhetünk. A különböző rétegek – turista-, műhold- és akár katonai térképek – részletesen mutatják be a vidéket. Ráadásul rengeteg fénykép, hasznos link és praktikus adat is elérhető, így nemcsak a tervezés válik egyszerűbbé, hanem az élményekből is több jut. Egy jó útitervvel nemcsak az időt használjuk ki jobban, de a felfedezés örömét is elmélyíthetjük.

Brno

A városról külön aloldalon írunk - itt

d.t. fotója

Karlovy Vary

Róla külön oldalon írunk - itt: https://utikritika.hu/csehorszag/karlovy_varykarlsbad

V. Jancsi fotói

Plzeň

A városról külön aloldalon írunk - itt

s.t. fotója

České Budějovice

A városról külön aloldalon írunk - itt

Elter Karesz fotója

h.p.

Olmütz

A Morva folyó partján néhány kisebb kocsma bújik meg, de nagy nyüzsgésre nem kell számítani – inkább sportolásra, biciklizésre használják a környéket a helyiek. Egy-két kocsma előtt ugyan grilleztek, de ezek inkább baráti összejövetelek, nem nyilvános mulatságok. A város maga kis méretű, de annyira szép, hogy a nézelődést érdemes akár több napra is elosztani. Minden belvárosi utca tartogat valami látnivalót, és közben bármikor be lehet ülni egy-egy hangulatos sörözőbe. A cseh sör itt is kiváló, ráadásul lényegesen olcsóbb, mint Prágában. Egy korsó 45–50 korona körül van, az ételek is kedvező áron mozognak. Előételként gyakori a pácolt špekáček (utopenec), a fűszeres olajban érlelt camembert (nakládaný hermelín), vagy a helyi kedvenc, a kvargli, amit natúr vagy pácolt változatban is kínálnak. Esténként a város főtere gyönyörű kivilágításban úszik, ilyenkor különösen hangulatos végigsétálni rajta.

További beszámolók

České Budějovice egy olyan város, amelyet a tömegturizmus valamiért még mindig elkerül, pedig igazán megérdemelné a figyelmet. A hatalmas főtere lenyűgöző, közepén a díszes Sámson-kúttal, és esős időben is végigsétálhatunk körülötte az árkádok alatt, szárazon. A tér mérete lenyűgöző: minden oldala 133 méter, ezzel Csehország legnagyobbika – csak Prágában láttam ehhez hasonlót. A tér északkeleti sarkában emelkedik a Fekete torony, egy gótikus harang- és tűztorony a 16. századból, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra. A gótikus dominikánus kolostor is figyelmet érdemel, amelyet még a város alapításakor kezdtek építeni. Érdemes lesétálni a folyópartra is, a Kis Színháztól induló, padokkal szegélyezett útvonal nyugalmat áraszt minden évszakban. Egy hídon átkelve balra feltűnik a hoki stadion, majd a híres ceruzagyár, a KOH-I-NOOR HARDMUTH épülete – színes ceruzákból álló kerítésével. A sörkedvelők számára kihagyhatatlan a Budvar sörgyár látogatása, ahol múzeum, bolt és kóstoló is várja a vendégeket.

A Cseh Paradicsom Csehország egyik legvarázslatosabb vidéke – nem véletlenül viseli ezt a nevet. Kevés helyen találni ilyen sűrűn egymás mellett erdőket, tavakat, várakat, kastélyokat, romantikus romokat, bizarr sziklaképződményeket és hangulatos kisvárosokat. Prágától nagyjából 80 kilométerre északkeletre fekszik, így akár egynapos kirándulásként is elérhető. A vidék legfőbb természeti látványosságai a homokkő sziklák, amelyek stílusukban eltérnek a Cseh-Svájc kőalakzataitól, de legalább olyan látványosak. A túra- és kerékpárutak sűrű hálózatot alkotnak, a táj lankásabb domborzata miatt pedig a kevésbé edzett túrázóknak is ideális választás. A területet természetvédelmi parkként már régen kijelölték, mára közel 180 km² tartozik a védett zónához, az UNESCO geopark státuszt viszont már egy nagyobb, 450 km²-es terület kapta meg. Ha központot kell választani, akkor Jičín minden szempontból méltó erre a szerepre – még ha földrajzilag nem is a szívében, inkább a peremén helyezkedik el. Innen indulva remekül felfűzhető a Cseh Paradicsom legtöbb kincse.

De nézzük, mit kínál Humpolec a turistának. A város leglátványosabb épülete egy szép gótikus templom, amelyet négy karcsú fiatorony díszít – pont úgy, ahogy egy igazi kisvárosi templomhoz illik. Két tér öleli körül: az Alsó és a Felső, utóbbi kifejezetten barátságos, főtér jellegű hangulatot áraszt – legalábbis tavasszal vagy nyáron biztosan. Novemberben inkább az ember csak azon töpreng, hová tűntek az emberek, és miért harap ilyen csontig a hideg. A templom sajnos zárva volt, a két tér bejárása pedig alig tíz percet vett igénybe, így felmerült a B-terv gondolata is. Épp ekkor vettük észre a főtéri várostérképet, amely alaposabb szemlélés után két ígéretes pontot is jelölt: egy várromot és egy zsidó temetőt. Rövid tanácskozás után eldőlt, hogy inkább ezek felfedezése következik. A kisváros így új arcát mutatta – csendes, de nem unalmas.

A morvák – legalábbis a történelmi emlékezet szerint – azok, akiktől egykor a fehér ló mondájával összefüggésben elfoglaltuk a Kárpát-medencét. Szvatopluk idején birodalmuk fél Közép-Európára kiterjedt, aztán szétesett – ahogy az ilyenkor lenni szokott. Ma is élnek morvák, de hogy pontosan kik is ők, és miben különböznek a csehektől, az számomra is rejtély maradt. Ezért is pattantam vonatra, és négy óra múlva már Brnóban sétáltam, alma a kézben, útikönyv a táskámban. A főtéren nézelődve, egy kávézóban ücsörögve próbáltam ráérezni, hol lehetnek itt a „morva sajátosságok”, de egyelőre leginkább csak kilencvenes évekbeli neonfények és sok villamos jött szembe. A Špilberk vár kínzókamrái és a kapucinus kripta több száz éve mumifikálódott holttestei ugyan nem válaszolták meg a kérdéseimet, de kétségtelenül lenyűgöztek. Egyvalami világossá vált: a morvák helyett inkább a Habsburgok hagyták itt mély nyomukat. És ha már identitáskeresés közben megéheztem, végül jól belaktam a Rebio nevű vega önkiszolgálóban – ami lehet, hogy nem morva, de mindenképp emlékezetes.

Aki azt hiszi, hogy a cseh kisvárosok egy kaptafára készülnek, és egy idő után mind ugyanolyan, az nagyot téved. Bár valóban akadnak hasonlóságok – festői környezet, középkori és újkori építészet, barátságos légkör, tisztességes árak és figyelmes vendéglátás –, minden városnak megvan a maga egyedi karaktere. Minden egyes hely egy külön világ, megismételhetetlen élmény, mint egy kézzel készült műalkotás. Az utazás után a fotókat visszanézve pontosan tudjuk, melyik város melyik utcasarkát látjuk – nincs tévedés. Ezúttal egy finomabb hangulatú, kevésbé markáns, de annál szelídebb kisvárost fedeztünk fel: Třeboňt. České Budějovicéből tettünk ide kirándulást, és bár csak 22 kilométerre van, teljesen új világ tárult elénk. A város lenyűgöző természeti környezetben fekszik, közel az osztrák határhoz. Nem véletlen, hogy a környék természetvédelmi terület és UNESCO bioszféra-rezervátum is egyben.

Olomouc, németül Olmütz, Csehország ötödik legnagyobb városa, Morvaország középső részén fekszik. A második világháború végéig jellemzően német lakosságú település volt, ám a háborút követően az itt élő németeket – ahogy másutt is az országban – kitelepítették. A városközpont több kellemes hangulatú térrel büszkélkedhet, köztük a Felső térrel (Horní náměstí), ahol a városháza és az egyedülálló, 15. századi csillagászati óra is található. Kiemelkedő műemléke a Szent Vencel-székesegyház, amely nemcsak vallási, hanem történelmi szempontból is jelentős: itt kiáltották ki Mátyás királyt cseh királlyá a nemesség egy része. Olmütz utcái a történelem tanúi, a városkép pedig hűen őrzi a közös múlt emlékeit. Ez a múlt nem csupán a történelemkönyvek lapjain él, hanem a kövekben, homlokzatokban és terekben is jelen van. Egy hétvégi látogatás során nemcsak a város szépségéről, hanem gazdag történelmi rétegeiről is meggyőződhetünk. Csehország nagyobb városai valódi élményt kínálnak – közel vannak, mégis egy másik világot nyitnak meg.

Olmützben nem egy híres söröző pincéjében vagy hangulatos teraszán találtuk meg a sörélményt, hanem teljesen váratlan helyen: a Bezručovy sady parkban. Ahogy elsétáltunk egy teniszklub mellett, felmerült bennünk a gondolat, hogy talán a büfében is csapolnak sört. Megérzés volt – és milyen jó megérzés! A poharunkba került Svijany olyan friss, telt és zamatos volt, hogy minden várakozásunkat túlszárnyalta. A habja selymesen krémes, a hőmérséklet tökéletes – egyszerűen hibátlan. A park fái között átszűrődő napsütés, a jó társaság és a nyugodt beszélgetés mind hozzáadott az élményhez. Ott, akkor minden a helyén volt – mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Egy korsó sör ilyen is tud lenni: emlékezetes és meghökkentően egyszerű.

Amíg nálunk a török dúlta a vidéket, addig Csehországban békében épültek azok a polgári ékszerdoboz városkák, amelyek ma is meghatározzák az ország arculatát. Később, az Osztrák–Magyar Monarchia idején Csehország Ausztria után a második legfejlettebb terület volt – ipara virágzott, és erős, sokszínű polgárság formálta a társadalmat. Nálunk a modernizáció csak jóval később indult el, főként a Kiegyezés után. Az első világháborút követően a csehek új államot hoztak létre, miközben mi gazdaságilag kulcsfontosságú városaink és területeink nagy részét elveszítettük. Budapest maradt ugyan erős központ, de körülötte leginkább egy szegény, mezőgazdasági vidék húzódott, kevés kivétellel. A második világháború súlyosan érintette magyar városainkat, míg Csehországot földrajzi helyzete részben megkímélte a pusztítástól. A háború utáni fejlettségbeli különbségek tovább nőttek, és bár a kommunizmus időszaka valamelyest egyenlített, a rendszerváltás után újra élesen kirajzolódott a különbség. Mára mindez már nemcsak érzékelhető, hanem évtizedekben is mérhető lemaradást jelent.

Másnap Děčínben tettünk egy sétát a belvárosban, majd megnéztük a várkastélyt is. Úgy tűnik, Csehországban egy vár vagy kastély szinte elképzelhetetlen pávák nélkül – szinte mindenhol ott sétálgatnak méltóságteljesen a parkokban. Ami igazán lenyűgöző, hogy még a kisebb városok is képesek fenntartani, felújítani és tartalommal megtölteni ezeket az épületeket. A turizmus itt nemcsak üzlet, hanem közösségi ügy – a kastély kávézójában például megváltozott munkaképességű dolgozók szolgáltak ki, ami kifejezetten szimpatikus gesztus volt. A térség történelme is izgalmas: egykor erődítmények láncolata őrizte a határokat Csehország, a Monarchia és Németország között. Ma már csak jelképes ez a határ, de a várak és kastélyok továbbra is őrzik a múlt emlékeit. Az Elba menti, sziklás dombság – amit Szász Svájcként is emlegetnek – tele van festői romokkal és helyreállított erődökkel. Ezek közül mi a ratheni várromot választottuk, és nem bántuk meg.

Olmützben több vendéglőt is kipróbáltunk, és mindenhol elégedetten álltunk fel az asztaltól. Különösen emlékezetes volt a Svatováclavský Pivovar, ahol saját főzésű búzasört is kínálnak – ez igazi ritkaságnak számít Csehországban. Miközben nálunk már a kofák is online kasszát használnak, ott sokszor kézzel húzott strigulák alapján történik a számlázás – és mégis olajozottan működik minden. Az embernek az az érzése, hogy a becsületesség és a bizalom itt magától értetődőbb. A templomokban nyitva az ajtó, a kolostorudvarra is szabadon be lehet menni, és még a kiállításoknál is működik az önálló villanykapcsolás rendszere. Kroměříž volt a következő úti célunk – egy olyan város, amelyet sokan a legszebb történelmi kisvárosnak tartanak az országban. A főtéren a középkori épületek között sétálva egyszer csak ott találja magát az ember a Bata cipőboltban, ahol a hazai árak töredékéért lehet vásárolni. A cég szülőhelye Zlín, ahol a cipőgyár köré tudatosan megtervezett várost építettek, nem is akárkivel: maga Le Corbusier is közreműködött.