ÚTIKRITIKA.HU / Chile / Húsvét-sziget









Chile / Húsvét-sziget

Húsvét-sziget dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Odajutás | Időjárás | Szállás | Hasznos információk | Rapa Nui nemzeti park | Ahu Tongariki | Rano Raraku | Egyéb látnivalók | Strandok | Érdekességek | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Húsvét-sziget dióhéjban

  • A Húsvét-sziget, más néven Rapa Nui, egy polinéziai sziget a Csendes óceán területén.
  • A Húsvét-sziget Chiléhez tartozik úgynevezett különleges területként (1888 óta). Chile fővárosa, Santioag de Chile és a sziget között a távolság 8217 kilométer.
  • A Húsvét-sziget 15 033 kilométerre van Budapesttől délnyugati irányban.
  • A sziget teljes területe nemzeti park, Rapa Nui National Park néven, és egyben ez része az UNESCO kulturális világörökségének. A sziget fő nevezetességei azok a hatalmas kőszobrok (helyi neve: moai), amelyeket a helyi népek i.sz. 1100 és és 1680 között faragtak ki. Ezekben az évszázadokban volt a szigetnek a legtöbb lakója, kb. 15 ezer fő. Hozzávetőleg 9000 ilyen szobor látható a szigeten.
  • A sziget első európai látogatója feltehetően egy holland felfedező, Jacob Roggeveen volt. Ő nevezte el a szigetet Húsvét-szigetnek, egyszerűen mert 1722 április 5-én, húsvét vasárnap lépett először a sziget földjére.
  • A szigeten kb. 6 ezren laknak. Kb. kétharmaduk az őshonos rapa nui nép leszármazottja.
  • A Húsvét-szigethez legközelebb eső lakott terület, a tőle nyugatra lévő Pitcairn sziget 2075 kilométerre van, a szárazföldi Chile legközelebbi pontja pedig, 3512 kilométerre. Így a Húsvét-sziget a földünk legizoláltabban elhelyezkedő szigeteinek az egyike.
  • A Húsvét-sziget (angolul Easter Island) 24,6 kilométer hosszú és legnagyobb szélessége 12,3 kilométer. Összterülete mindössze 163.6 négyzetkilométer.
  • Lényegében egy jelentősebb település van a szigeten: a Hanga Roa, ahol vannak boltok, éttermek, elsősorban a főutcában.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Voltunk egy polinéz istentiszteleten, ami roppant hangulatos volt
  2. Az Anakena gyönyörű homokos strandon kipihenni a megerőltető kirándulás fáradalmait
  3. A Rano Kau vulkán kráterének látványa kombinálva a közeli tenger panorámájával
  4. A misztikus szobrok, amelyek úgy néztek ki, mintha a földből nőttek volna ki

Nem tetszett

  1. Szomorú látni a régmúlt ökológiai és civilizációs pusztulás, hanyatlás maradványait (települések romjait stb.)
  2. A sziget belsejének tájai több helyen nem igazán néznek ki izgalmasan, több helyen éppen az óriás szobrok dobják fel a látványát
  3. A polinéz tánc show 20 perc után már unalmassá válhat (nekem vált)
  4. Évente kb. 50 ezer turista látogat a szigetre, s így számíthatunk viszonylagos turistatömegre, ami bizony némileg illuzióromboló egy ennyire egzotikus helyen

Vélemények

,, Ezt a szigetet, a világ lakott szigetei közül, a legelszigeteltebbként tartják számon, mindentől messze van, és bár Chiléhez tartozik, a helyi őslakosok, a rapa nuik, nem tartják magukat chileinek, és a polinéziai nyelvcsalád egyik nyelvét beszélik maguk között. Ez a Csendes-óceán közepén eldugott kis sziget tele van legendával, és tele van régészeti leletekkel mindenfelé.

A Húsvét-sziget az elszigeteltségének köszönhetően rendkívül drága, ezért az élelmiszer nagy részét magunkkal vittük Santiagóból és az ott töltött napok alatt napközben szendvicseket ettünk, este meg főztünk.

Az első teljes napunkon elkezdtük felfedezni a szigetet, és elsőként a sziget egyetlen településéhez, Hanga Roához közeli helyeket jártuk be. A sziget hangulata az első pillanattól magával ragadott minket, a nyugalom, ahol csak a felhők rohannak az égen viharsebesen. Egy párszor esett is, de ez a típikus finom eső volt, ami nem igazán zavarja az embert, főleg, hogy mindig hamar kisütött a nap utána, sokszor szivárvány kíséretében. Lesétáltunk először a partra, hogy közel lehessünk az elég vadul hullámzó óceánhoz, amely a legfontosabb elem szerepét tölti be a helyiek életében. Meglátogattunk egy barlangot az egyik kis öbölben, ahol barlangfestményeket is láthattunk, majd felmásztunk a Rano Kau vulkán tetejére. A vulkán tetején hihetetlen látvány fogadja az embert, a vulkán hatalmas kráterének mélyén zöld növényzet és apró tavak találhatók.

A kráter közelében található Orongo, egy kis falu romja, amely annak idején fontos szerepet töltött be a helyiek bizonyos szertartásaiban. Délutánra eléggé beborult, így csak egy rövid sétát tettünk Hanga Roában, majd lesétáltunk a partra a városka közelében, ahol először láttunk néhány moai szobrot. Ezeket a szobrokat, melyek a sziget szimbólumai, máig rengeteg legenda lengi körül. Az építésükkel kapcsolatban, illetve azzal kapcsolatban, hogy egyik pillanatról a másikra miért hagyták abba az építést, máig rengeteg találgatás van.

Másnap egy kismotort béreltünk a következő három napra. Ez a legjobb módja a sziget felderítésének, mivel az erős szélben a biciklizés néha elég kemény dió. Gábor most először vezetett motort, de egész hamar belejött a dologba.

Végigjártuk a sziget déli részét, több romot (Vinapú, Vaihú és Akahanga) is megtekinthettünk, ahol elsősorban ledőlt moai szobrok találhatók. Egész nap remek napsütésünk volt, mindenhol élénk színekkel találkoztunk, a sziget tele van vadlovakkal mindenfelé, alig találkoztunk emberekkel.

Elértünk a Rano Raraku vulkánhoz, amely nagyon fontos szerepet töltött be a sziget történetében, ugyanis itt készültek a moai szobrok, és a hegy oldalában több moai szobrot találhattunk, mint a szigeten bárhol máshol.

A hegyoldalból már láthattuk a Tongariki-öblöt, amely a sziget talán legfényképezettebb része a 15 moai szoborral. Mi is egy jó darabig elszórakoztattuk magunkat ezekkel a nagyon különleges szobrokkal, mindegyik szobor kicsit különböző.Azt is tudtuk, hogy a következő napokban még többször visszajövünk, hogy a napfelkeltét megtekintsük. Visszatérve Hanga Roába, este lementünk a parta, hogy a moai szobrok mögött lebukó napot megtekintsük, amely nagyon látványos volt annak ellenére, hogy az ég elég felhős volt.

Reggel hétkor már a motoron ültünk, útban a Tongariki-öböl felé. A napfelkelte és a színek játéka annak ellenére nagyon klassz volt, hogy az ég ez alkalommal is felhős volt. Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk a sziget északi részét végigjárni. Itt először egy Papa Vaka (nem röhögni) nevű helyen jártunk, ahol különböző kőbe vésett rajzokkal találkoztunk. A parton jó néhány helyen megálltunk, ahol szintén elsősorban ledőlt moai szobrokkal találkoztunk. Itt található a sziget egyetlen, fürdésre is alkalmas tengerpartja, a playa Anakena, de ez a part nem akármilyen! Fehér homok, pálmafák és néhány moai szobor, amely valódi karaktert kölcsönöz a partnak. A víz elég hideg volt, úgyhogy a lábáztatással megelégedtünk.

Délután a Hanga Roától északra lévő partszakaszon tettünk egy sétát, majd ismét a naplemente várt ránk, ez alkalommal jóval tisztább volt az ég, és tisztán láthattuk a moai szobrok mögött a vízbe bukó napot.

Reggel ismét csörgött az ébresztőóra és a tök sötétben már úton voltunk ismét Tongariki felé. A 15 moai szobor ott várt ránk, ez alkalommal kevés felhővel. A szobrok mögött az ég színe percről percre változott: az intenzív sárga fokozatosan elhalványulva rózsaszínnek adta át a helyét, majd a hegy mögül előbújt a nap elkápráztatva mindenkit. Az előző napi napfelkelte sem volt rossz, de ez messze felülmúlta azt, tényleg csak ámultunk.

Miután kigyönyörködtük magunkat, ismét a sziget északi része felé vettük az irányt, először megkerestük a követ, amelyet a „világ köldökének” neveznek. Egy ovális kőről van szó, amely sajátos mágneses tulajdonságainak köszönhetően állítólag meghülyíti az iránytűket.

Végül a sziget keleti részét is bejártuk, először Puna Puába (még mindig nem röhögni) mentünk, ahol annak idején a moai szobrok jellegzetes kalapját készítették. Ahu Tepeuban találhatók azok a moai szobrok, amelyek a többitől eltérően a tenger felé tekintenek.

Felejthetetlen napokat töltöttünk a Húsvét-szigeten." forrás

Odajutás

  • Chiléből, a perui Limából és Tahitiből lehet direkt repülővel ide eljutni. A chilei LAN légitársaság gépével kb. 5 órát kell repülni a Húsvét sziget eléréséhez.
  • Chiléből és Peruból tengerjáró hajóval is el lehet jutni a Húsvét-szigetre. Nincs a szigetnek nagy tengerjárók fogadására alkalmas kikötője, így a nagy hajóval érkezőknek át kell szállni kisebb hajókra a földre lépéshez.

Időjárás

Az évi középhőmérséklet kellemes: 20-21 fok. Január-mrcius időszakában van a legmelegebb, de ez is átlagosan csak 23-24 fokot jelent. Maximum 30 fokig melegedhet fel a levegő. Júliusban és augusztusban van tél, ami 17-19 fok körüli hőmérsékletet jelent. 10 foknál nagyon ritkán van hidegebb (főleg persze éjszaka). Lehet strandolni is, mert az óceán vize 20-15 fok között egészen kellemes lehet. Márciusban és júniusban esik a legtöbb eső. A szeptember igen száraz. A szeptember és az október számít a tavasznak.

Szállás

Vannak a szigeten normális szállodák, inkább 2 és 3 csillagos szintűek.

Hasznos információk

  1. A szigeten csak egy közút van, tömegközlekedés pedig, egyáltalán nincs. A turistákat vagy turista buszok szállítják, de lehet taxizni is, valamint van mód bérelni autót, robogót és kerékpárt. Sok turista lóháton kirándul. Ez nem is kerül sokba.
  2. A szigeten az ottani hivatalos fizetőeszközön, a chilei peson kívül minden akadály nélkül lehet amerikai, ausztrál dollárral, sőt euróval is fizetni.
  3. Lehet finomakat enni a szigeten, főleg friss halakat, tenger gyümölcseit (pl. languszta). A körítés többnyire édesburgonya és úgynevezett táró-burgonya. Amúgy az étkezés elég drárga a szigeten, hiszen az említett, helyben fogott vagy termesztett élelmiszereket kívül mindent nagyon messziről hoznak, rendkívül magas szállítási költségekkel.
  4. A helyi lakosok szívélyesek a turistákkal, főleg, hogy a turizmus nekik igazán fontos kereseti forrás. Valamennyire tudnak angoul, a spanyol mellett.
  5. Az eredeti műtárgyak kivitelét szigorúan tiltják. maradnak a silányabb szuvenírek.
  6. Szigorúan tilos fel- és rámászni a szobrokra!!!
  7. A szigeten teljesen jó a közbiztonság.

Rapa Nui nemzeti park

Jön!

Ahu Tongariki

Rano Raraku

Egyéb látnivalók

Rano Kano vulkán

Folklór progamok

Strandok

Anekana Beach

Érdekességek

Polinéz törzsek az időszámítást követő első évezredbe telepedtek ide.

A polinéz patkányok idekerülése és az emberek túlnépesedése miatt a sziget erdőségei, pálmafái, természeti erőforrásai kipusztultak. A madárállomány nagy része is kihalt. E negatív jelenségek a sziget lakói között feszültséget, háborúskodást okoztak, s így az európai emberek megérkezésekor a rapa nui civilizáció már lényegében felmorzsolódott. A holland felfedező 1722-es megérkezésekor a szigeten már csak 2-3 ezren laktak. Sőt a tengerészek és a perui rabszolgák által behozott járványok miatt 1877-ben már csak 111 helyi emberből állt a sziget lakossága.

A sziget legmagasabb pontja a Terakava nevű vulkanikus csúcs a maga 507 méterével. A Terakava két másik vulkánnal, a Poikével és a Rano kauval formálják a szigetet háromszögűvé.

Kőfejek

Közkeletű tévhit, hogy a Húsvét-szigeti kőszobrok csak fejekből állnak. A teljes testet képező szobrok közül többet nyakig a földbe ástak az idők folyamán. A szobrok inkább torzóknak nevezhetők: a többségük a földön a combig látható, vannak olyanok is, amik térdelő figurák. Szinte minden moai-t megszilárdított vulkanikus hamuból faragtak ki a kialudt Rano Raraku vulkán oldalán lévő kőfejtő helyen. A szobrászok bazaltköves kézi vésőt használtak és egyszerre több különböző csapat dolgozott más-más szobor megalkotásán. Így is egy 5-6 fő csapat legalább egy éven át dolgozott egy moai (szobor) létrehozásán. Minden egyes szobor egy-egy család ősi életvonalának egy kiválasztott, már elhunyt személyiségét ábrázolta. Érdekes, hogy a megmaradt szobroknak csak a negyede található a véglegesnek szánt helyén, a többi a hajdani "szobrász telepen" látható, vagy ott, ahol éppen a szállítás folyamán hagyták. A legnagyobb moai neve a Paro, ami 82 tonnát nyom és 9,7 méter magas. Az átlagméret az 4 méter és az átlagos súly 14 tonna. Ahunak nevezik azokat a kőalapokat, amiken a szobrok állnak. Jelenleg 313 ilyen kőplatformról tudnak, de ezek közül csak 125-pön áll moai. Feltűnő (már a képeken is), hogy mennyi szobor van csonka, sérült állapotban. Ennek az az oka, hogy a szigeten zajlott csetepaték, harcok folyamán az ellenfelek szándékosan kárt tettek, rombolták az ellenfél őseinek emléket állító, varázserejűnek hitt szobrokat.

A kőfejek témájában - videó

Olvasmányos linkek

,, A Húsvét-sziget tulajdonképpen egy jó példa arra, hogy hogyan kell tönkretenni egy sziget teljes élővilágát. Majd miután megtörtént a felismerés, hogy ez így nem jó, hogyan próbálják meg helyreállítani a problémát, és menteni, ami menthető.

Manapság a Chiléhez való kötődés okán szinte mindenki spanyolul beszél, illetve angolul a rengeteg turista miatt. Az emberek javarészt a turizmusból élnek, míg korábban a mezőgazdaság és a halászat volt jellemző. Reptér, iskolák, kórházak épültek, nemzeti parkot hoztak létre a szobrok védelmére. Erdőtelepítések kezdődtek, az óceán tisztaságát védő projektek indulnak. A sziget rövid idő alatt nagy ugrást tett a nyugati életforma irányába, ami a gyors fejlődésen túl azonban magával hozott olyan jelenségeket is mint a fiatalkori kábítószer használat, vagy az alkoholfogyasztás. A kb. 5.000 lakosra évente úgy 60.000 turista jut, mely nagy környezeti károkat is okoz, elsősorban a rengeteg szemét felhalmozódása miatt.

Az utóbbi évtizedek kezdeményezései nagy erőkkel próbálják életben tartani a letűnt korok hagyományait is. A rapanui nyelv az idők folyamán nagyban keveredett a tahiti nyelvvel, az angollal, a franciával, és nagyon erős a spanyol behatás a chilei közigazgatás miatt. Sok gyerek emiatt nem is tanulta meg korábban rapanui-t, így az majdnem kihalt. Így most egyre több kultúrcentrum létesül és igyekeznek megtanítani a nyelvet, mielőtt az feledésbe merülne. Nincsenek könnyű helyzetben a gyerekek, mert ebben a tíz mássalhangzóból és öt magánhangzóból álló nyelvben rengeteg olyan szó van, melyeket hasonlóan kell írni és/vagy kiejteni. (2017)" forrás

"Chile földjén, a Húsvét szigeten van a világ egyik nagy rejtélye, a Moai kőszobrok elképesztő sora. A sziget gyakorlatilag egészét a Rapa nui Nemzeti Park foglalja el, mely az UNESCO világörökség részét képezi. Senki nem tudja kik léptek először a történelem folyamán ennek a szigetnek a földjére, hisz hihetetlen távolságra fekszik mindentől, az óceán közepén, teljesen magányosan. A legközelebb Chile partjai vannak, de ez a "közel" 3600 km...

1722 húsvét vasárnapján, egy holland hajó legénysége váratlanul földet pillantott meg a Csendes-óceánon. A sziklás, barátságtalan parthoz közelítve Jacob Roggeveen admirális meglepetten vette észre, hogy ameddig csak a szem ellát, gigantikus szobrok sorakoznak végig a part mentén, háttal a tengernek, fejükön jellegzetes fejdísszel. Az angol Cook kapitány, 50 évvel később jutott el a szigetre. Legénységének egyik tagja, egy hawaii tengerész értette a szigetlakók nyelvét, ugyanis polinézül beszéltek, akárcsak ő. A szigetlakók elmondták, hogy ők a szoborfaragók leszármazottai. Legendáik szerint 22 emberöltővel korábban Hota Matua törzsfőnök vezette őket a szigetre.

Az érdekesség csak az, hogy ezen egyszerű körülmények között élő emberek, közel 900 ilyen szobrot építettek, amelyek között még 2o méter magasak is akadnak. A szigetlakók sem tudtak semmiféle épkézláb magyarázatot adni arra, hogy hogyan lehettek képesek az őseik megmozdítani ezeket a gigantikus alkotásokat és a helyükre szállítani. Ők azt vallják, hogy nem az őseik szállították a helyükre ezeket a szobrokat, hanem egy természetfeletti erő, az ő szavuk szerint a "Mana" mozgatta őket.

Mivel a Húsvét-szigeten nem készültek írásos feljegyzések, a szájhagyomány és a benne rögzített kultúra minden halálesettel tovább homályosult. Bár a szigeten számos, piktogramokkal telerótt, faragott fatáblát találtak, mely írást rongorongo-nak nevezték el, de a jeleiket a mai napig nem tudták megfejteni.

A szobrok elképesztő méretűek: mindegyik több tíz tonnát nyom, a legnagyobb, még álló moai - a Paro néven ismert szobor - tíz méter magas és körülbelül nyolcvan(!!!) tonnás. A befejezetlen szobrok közt találtak a kutatók egy olyan darabot, ami kész állapotban 21 méteres és körülbelül 270(!!!) tonnás lett volna. Napjaink tudományos kutatásai egy sor elmélettel rukkoltak már elő, hogyan lehettek képesek az akkori emberek kifaragni ezeket a kolosszusokat (egyetlen kőfaragásra alkalmas eszközt találtak csak a szigeten, de az bizonyítottan alkalmatlan ezeknek a tömböknek a kifaragására).

Nem tudják megállapítani azt sem, hogy mikor faragták őket és arról is csak vak találgatások vannak, hogy mi célból készültek. Végeztek már egy sor kísérletet arra, hogy hogyan lehettek képesek a szigeten levő kőbányából elszállítani ezeket a gigászi alkotásokat a készítőik, de csak annyit tudtak megállapítani, hogy a kisebb faragványokat elvileg rengeteg ember, fákon gördítve elszállíthatta, de a nagyobbakat még a mai technikával is képtelen vállalkozásnak tűnik megmozdítani és keresztülhurcolni a szigeten. Azt se felejtsük, hogy a szigeten semmiféle teherhordásra alkalmas állat sem élt.

Külön érdekesség, hogy miért pont úgy állították fel a szobrokat a készítőik, hogy valamennyi háttal álljon az óceánnak és a sziget belseje felé tekintsen. Vagyis a Húsvét szigeti kőszobrok az emberiség sok nagy rejtélyeinek egyike, amit valószínűleg soha nem fogunk tudni megfejteni. Az már csak hab a tortán, hogy a szigetet, mikor felfedezték, egy maroknyi polinéz bennszülött lakta. A polinézek, pedig (bár szinte egy USA méretű területet népesítenek be a Csendes óceán szigetein), soha, sehol nem faragtak köveket és készítettek szobrokat, vagyis semmiféle kőfaragó hagyománnyal és gyakorlattal nem rendelkeznek. Főleg nem olyan szintű technológiával amellyel ezeket a szobrokat elkészítették és a talapzatukra állították. Az egykori zöld, buja szigetből mára ennyi maradt: egy kopár szikladarab az óceán közepén. Az őshonos állatoknak és növénytakarónak az írmagja sem maradt fenn." forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon