ÚTIKRITIKA.HU / Tbiliszi






Tbiliszi

Tbiliszi dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság | Látnivalók | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Tbiliszi - Utazás

Tbiliszi dióhéjban

Tbiliszi annyit jelent, hogy meleg forrás. A várost a 6.században alapították. Az 1,1 milliós Tbiliszi karakteres város, nem túlglobalizált, viszont hagyományokkal teli, ugyanakkor a fejlődés biztató jeleit is felmutató város. Pezseg az éjszakai élet, rengeteg fiatal sétál, szórakozik, beszélget. Tbiliszi tele van kis utcákkal, közökkel, amik roppant hangulatosak.

Fő látnivalók és nevezetességek:

  • A Szentháromság katedrális
  • Narikala erődítmény
  • Metekhi régi negyed
  • A Teknősbéka-tó
  • Óváros

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Tbilisz utcáinak tágassága, a dús lombozatú fákkal
  2. Tbiliszi építészeti vegyességének furcsasága: nagyon régi, klasszikus, szovjet, ultramodern
  3. Szinte minden éttermi étkezésünknél friss, jó minőségű étkeket ettünk, pedig nem a legdrágábbakba mentünk
  4. A Nemzeti múzeumban a Tbilissi szovjet (megszállási) időszakával foglalkozó rész
  5. Az óváros kis labirintusos utcái, benézni a rejtőzködő udvarokba, a rokonszenves könyvesboltok
  6. Egy vendéglőben teljes üveggel elfogyasztott félédes vörösbor (usakhelauri a neve vagy valami hasonló)
  7. A bazilika és a katedrális, valamint egy mecset és egy zsinagóga
  8. Szombaton a folyóparton a bolhapiac a szovjet katonai cuccokkal
  9. Az emberek barátságosak, segítőkészek, a nyelvi akadályok mellett is

Nem tetszett

  1. A rengeteg cigifüst, a taxisok is bebüdösítik az autójuk belsejét
  2. A ronda szovjet hotelek nem túl jól sikerült modernizálása
  3. A 4-5 csillagos hotelek recepciósain kívül gyakorlatilag sem angolul, sem németül nem beszél senki, még oroszul is csak az idősebbek
  4. A szolgáltatók (pl. hotelszemélyzet, éttermi pincérek) hanyagságai, feledékenységei, szórakozottságai
  5. Az óváros rémes álllapota; egy csoda hely lenne helyre állítva

Vélemények

"Tbiliszi már első pillantásra is kimondottan szerethető helynek tűnik, és jobban megismerve sem okoz csalódást. Gondosan felújított óvárosa nem csupán labirintusszerű szűk utcáival, szépen karbantartott házaival, nívós boltjaival és éttermeivel csábít, hanem egy kisebbfajta vízeséssel is. A botanikus kertből lezúduló víztömeget a látogatók kiépített sétavonalon is megszemlélhetik a sziklákra kapaszkodó házak szomszédságában. A várost Grúzia anya monumentális szobra őrzi egy hegy tetején, egyik kezében bort kínálva a barátoknak, a másikban karddal űzve el az ellenséget.

A mellette található Narikala erődből kiváló panoráma nyílik a városra, többek közt a Kura folyón átívelő, üvegtetős Béke hídra. Aki nem szeretne hegyet mászni, a Béke-híd lábától induló kabinos felvonóval egy fél BKV-jegy áráért feljuthat a vár tövébe. Az óvárosban nonstop pezseg az élet. nappal a bevásárlók, esténkét a vacsorázni és bulizni járók veszik birtokukba a járműforgalomtól elzárt utcákat. A Rustavelli sugárút is megér egy alaposabb nézelődést: az egykori Lelin-szobrot Szent György-oszlopra cserélő Szabadság-tértől terjedő másfél kilométeres szakaszon számos kormányzati épület, bolt, színház, múzeum található (Turizmus Panoráma, 2014)

Fotó by Elter

Közlekedés

."Elektronikus jegyrendszer működik a városban. Tbiliszi közlekedését két metróvonal és rengeteg buszjárat szolgálja. A metró állomásaira természetesen beléptető kapukon át lehet bejutni, a buszoknál első ajtós felszállás van. A tarifa rendszer végtelenül egyszerű: vonaljegy van és kész, bár a többet utazóknak annyiban kedveznek, hogy minden nap az első utazás 50 tetri, a második 30 tetri, és minden további utazás 20 tetribe kerül (1 tetri kb. 1 forintnak felel meg). Igen dicséretes, hogy az elsősorban turisztikai célokat szolgáló, a város egyik parkjából a Narikala-erődhöz felvivő lanovkára is jó a kártya. Igaz, ez drágább, egy utazás 1 lariba kerül. Ami viszont sajnálatos, hogy a lanovkás utazás "lenullázza" a napunkat, vagyis hiába utaztunk már aznap 3-szor a metrón, ha utána lanovkázunk, és ismét metróra szállunk, akkor, mintha az lenne a napi első utazásunk ismét 50 tetrit von le a rendszer. Feltételezésem szerint ez nem szándékos, hanem valamilyen informatikai hiba eredménye lehet, amit legutóbbi látogatásom óta már lehet, hogy javítottak. Maga a rendszer egyébként (szerintem ötletesen) "Metromoney" vagy grúz átiratban "Metrománi" néven fut. (2015)" forrás

Étkezés

"A bolhapiac nagyon érdekes volt, de hamar megéheztünk. A fiuk felkészítettek: a kaja zseniális! És nem hazudtak. Délben értünk be a vendéglőbe és bár reggelinek indult, inkább a hachapuri, és khingali mellett döntöttünk. Az előbbi egy sós sajttorta, utóbbi pedig batyuba töltött húsleves, amit azután tudsz meginni, hogy kiharaptál egy kis lyukat a tészta szélén. Hamarosan előkerült egy üveg Cha-cha is, a helyi ital. (2014)" forrás

majonézes marhanyelv

Vásárlás

Szórakozás

A Jan Shardeni utcán és környékén található a legtöbb éjszakai szórakozóhely (bárok, diszkók, kávézók).

Közbiztonság

Tbiliszi az utcákon látható jelentős rendőri jelenlétnek köszönhetően eléggé biztonságos város. Biztonságosabb mint az eruópai nagyvárosok többsége. Ez nem mindig volt így. A kilencvenes években és az új évezred első éveiben Tbilisziben nagy volt a bűnözési ráta. Szerencsére pozitívan változtak a dolgok. Annyira, hogy lényegében Tbiliszi egyetlen negyedét, vagy akár elővárosát se lehet a turista szempontjából veszélyesnek minősíteni. Még késő este is nyugodtan lehet bárhol, biztonságban sétálni. Persze előfodulnak zsebtolvajlások, sőt rablások is, de a legritkábban fordul elő, hogy kifejezetten a turistát célozzák meg akcióval, támadással. Persze Tbilisziben is érvényesek a biztonsági alapszabályok. Tbilisziben a legnagyobb veszély nem a bűnözés, hanme az autóforgalom vadsága, a gyalogos semmibevétele.

Látnivalók

A Metekhi teplom a Mtkvari folyónál - fotó by Elter

Olvasmányos linkek

"Bejártuk az óvárost, megkerestük a Freedom hidat ami szerintem egy csoda, átsétáltunk a túloldalra és onnan is megnéztük Tbilisi modern építményeit. Emlékszem, hogy amikor először néztem utána az országnak, mennyire meglepett a sok érdekes, modern épület. Valahogy mindegyik modern épületben van valami kedves, valami eredeti. A hatást fokozza, hogy vannak hót lepukkant házak is és vannak nagyon keleties épületek is. Építészetileg fantasztikus a város! Kedvenc épületem a tévétorony, pont olyan mint minden posztszovjet város tévétornya, de aki kitalálta, hogy éjszaka villódzó fényekkel legyen kivilágítva, az valamilyen díjat érdemelne. Szerintem szenzációs!

Szóval megnéztük az összes turisták által “kötelezően” megnézendő dolgot, mászkáltunk a várban, mentünk ezernyi lépcsőn… (Itt jegyzem meg, hogy a grúzoknál bevett szokás az irányjelző tábla elforgatása. Néhányan leküzdhetetlen vágyat éreznek hogy random irányba tekerjék őket, nem vicces…) szóval alaposan megszívtuk egyszer mert valaki hűdekedves a jelzőtáblát beforgatta, mi meg hittünk neki… csak fél óráig másztuk a lépcsőket… Köszi!) A piac kihagyhatatlan, MINDENT árulnak, fegyvertől kezdve, jelvényeken át, kajáig, mindent amit el tudsz képzelni, meg azt is amit nem. Én egy övet kaptam onnan, azt hiszem örök darab lesz mert már fél éve használom és mintha új lenne. (2015)" forrás


"Reggel, de inkább délelőtt elindultunk csodálatos kilátású szállásunkról. Végigsétáltunk a tengerparti úton, búcsút vettünk a pálmafáktól, a tengertől, a tegnapi felvonótól és megkerestük a marshrutka állomást.
Közben át kellett mennünk egy kétszer négysávos úton, de sehol nem volt egy zebra vagy egy jelzőlámpa. Sok szerencsét! Szép az élet! :) Persze az autósok nem sokat törődtek azzal, hogy egy csapat gyalog igyekezne át… semmi lassítás, esetleg egy kis gyorsítás ahogy mellénk érnek. A marshrutkák végállomása érdekes hely. Van ott minden amit el tudsz képzelni, egy egész piac például. Ne standokat képzelj el, hanem inkább mozgó árusokat. Te ott ülsz a kisbuszban, ajtó nyitva, bámulsz kifelé, vársz, ők meg jönnek és megpróbálnak valamit rád sózni. Míg vártunk jött mandarin árus, (épp akkor érett a mandarin amikor ott voltunk) kenyérárus, zoknis, random kajaárus, és koldusból sok. Köztük egy szerintem még gyereknek minősülő valaki, kezében egy kisbaba. Pont az én gyerekem ült az ajtóban, így őt támadta le a legjobban: böködte, magyarázott neki, hogy adjon egy kis pénzt. Nem is baj, ha látja, hogy máshogy is lehet élni...

"Tbiliszire egy teljes napot szántam rá, mégis csak egy ezerötszáz éves múlttal rendelkező nagyváros. A lakosság nagy része grúz ortodox vallású és meglepő, hogy mennyi fiatal jár templomba, vagy vet háromszor keresztet, mikor elhalad előtte. Érdekes, hogy a mise végeztével a pap becsukja az ajtót az oltár előtt végig húzódó díszes paravánon. Olyan, mint amikor egy színdarab végén összezár a függöny. A hívek még imádkoznak egy kicsit. Van, aki egy képet csókolgat, mások a földön térdelve hajolgatnak előre. Egy négytagú asszonykórus egyházi dalokat énekel. A helyiség akusztikája, a szerteáradó tömjén illat és a tetőablakon beszűrődő napsugár nyalábok, megindítóvá emelik az élményt. A másik nagyon régi templom (XIII. sz.) a folyó túlpartján van egy sziklafal tetején. Ultramodern gyaloghíd vezet át, de egy őr utunkat állja és mutatja, hogy csak a régi autós hídon tudunk átkelni. Az viszont már messze van (legalább 500 m :) ezért autóval megyünk. És milyen szerencse, mert egy turistacsoportba futunk, akik épp végeztek a fotózással és indultak fel a várba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem követni őket, így nem kellett keresgélnünk az odavezető utat.

A várból újabb káprázatos panoráma. Mondtam már, hogy Tbiliszi nagyon szép messziről? A vár alatt botanikus kert, sebes folyású kispatakkal. Még csak dél és már majdnem mindent láttunk. A LP említ egy siklót és egy lanovkát a város fölé magasodó hegy tetejére, ahova a vidámparkot is építették. Fura volt látni a hegytetőn a hullámvasutat és óriáskereket, de hát ők tudják mi a szép. A lényeg, hogy sem a sikló, sem a kötélvasút nem működött. De nagyon nem. A sínek rozsdásak, a jegypénztár épületén látszott, hogy idén még nem volt nyitva. Na most mi legyen, tanakodtunk. A múzeumokat leszavaztuk, inkább sétáljunk végig a fő sugárúton! Itt van az összes fontosabb középület, a parlament, minisztériumok, az operaház, múzeumok és az egyetem. A járdán hömpölyög a tömeg, egyes szakaszokat koldus gyerekek lepik el.

Elegáns butikok és éttermek váltják egymást. Beszereztük a szuvenír hűtőmágnest, majd beültünk egy hangulatos helyre, hogy megkóstoljuk a "grúz pizzát", a hacsapurit. Ez mondhatni nemzeti eledel, már sokat olvastam róla, gondoltam most meg is kóstolom. Egy ovális alakú keltészta lepényt kell elképzelni, amit megkennek tejföllel, megszórják sajtkockákkal, majd rá egy tükörtojást és be a kemencébe. Ennek aztán vannak turbózott változatai, ahol a tejfölt túróval, a tojást reszelt sajttal helyettesítik. Kihasználtam, hogy a pincérnő tudott angolul és elmeséltettem vele a pontos neveket, hogy legközelebb ki tudjak próbálni egy más fajtát is. A nap végén felkerestünk egy temetőt, hogy ismerkedjünk a helyi szokásokkal. Elképesztő, hogy milyen márvány síremlékeket emelnek, főleg ha hozzávesszük, hogy mennyire igénytelen a legtöbb lakóház. Itt nyoma sincs a barkácsolásnak. Profi gépekkel csiszolják ívesre a legkülönbözőbb színű márványokat és marnak a kőbe gyakran egész alakos képet az elhunytról. (2010)" forrás

Fotóegyveleg

Gorgasali Vahtang király lovasszobra

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon