ÚTIKRITIKA.HU / Agra

India egyik jelképe a világ 7 csodája közé sorolt híres építmény, a Taj Mahal. Az indiaiak többsége büszkén beszél a milliókat vonzó turistalátványosságról, mely Agrát oly fontossá teszi. Az UNESCO világörökség részét képező épületet évente turisták milliói látogatják meg. Ha a kb. 750 rúpiás (több mint 3 ezer Ft) belépőt felszorozzuk a látogatókkal, elég szép kis summát kapunk, melyet többek között a kert gondozására, karbantartásra fordítanak. Az indiai lakosok jóval kevesebbet fizetnek a belépésért, a 15 év alatti gyermekeknek pedig, szerencsére ingyenes a látogatás.

Elter Karcsi fotója

Ahogy a muszlim szent helyek és templomoknál megszokott, Agrában sem léphetünk a Taj Mahal alapzatára cipőben vagy szandálban. A talapzat is több méter magas, ennek tövében lehet hagyni a cipőket, vagy cipőfedőt (shoe cover) kérni, amit rá lehet húzni a saját lábbelire. A cipő megőrzéséért vagy a cipőborítóért illik egy kis borravalót hagyni az ott strázsáló indiainak. (A profibbak ezt a borítót az első templomtól kezdve magukkal viszik, mert sok helyen hasznos. Persze a papírvékonyságú anyag hamar elszakad, ezért túl sokszor nem tudjuk használni.)

Az agrai Yamuna folyó partján fekvő hatalmas komplexum sokakat már a fényképeken lenyűgöz. A látogatók és az idegenvezetők, helyiek többsége szerint a nap minden szakaszában más hangulatot áraszt a látványosság; a fények játéka a márványfalakon más napfelkeltekor, más naplementekor és más a telihold alatt. Ezek azok az időszakok, melyek során a leginkább érdemes meglátogatni az épületmonstrumot, mert a hőség nap közben sokat csökkent az élményen, hiszen a Taj Mahal-ra nem lehet csak fél órát szánni.

Akit megragad a hely atmoszférája, és el tud vonatkoztatni a többi látogatótól, az szívesen leül a parkban található padok egyikére, hogy csöndesen csodálja az örök szerelemnek állított emlékművet. Érdemes hát például hajnalban kelni, és megfigyelni, ahogyan az épület halvány szürkéből rózsaszínbe, majd halvány pirosba öltözik a nap egyre erősebb sugarainak köszönhetően. Így kezdeni a reggelt nem mindennapi élmény, ami sokakban évekig tovább él. Éjszaka alapvetően nem látogatható a Taj Mahal, de teliholdkor és az azt megelőző valamint azt követő 2 éj során megnyitják kapuit (amely nem mellesleg önmagában is egy gyönyörű építmény). Fontos, hogy az emlékmű péntekenként zárva van!

"Lehet, hogy kicsit sablonos, de olyan jó képeket csináltam a medence víztükrét használva! Még mindig az egyik a számítógépem háttérképe!"

A gondozott kertben helyet kapott csoda nemcsak közelről bámulatos; sok hotel emeleti szobájából is szép kilátás nyílik, és nem csak a méregdrága hotelekéből tudjuk a Taj Mahal-t teljes egészében látni; a Yamuna folyó túlpartjáról turistamentes, "egész alakos" képeket lehet készíteni. Érdemes a látogatás előtt eljönni ide és távolról is megcsodálni a hatalmas épületet.

"Bámulatos, hogy egy ilyen hatalmas épület, több tonnányi márvány ilyen kecses és mégis tiszteletet sugárzó tud lenni! Ha tehettem volna, napokat töltöttem volna a kertben leesett állal, de muszáj volt India többi csodáit is felfedeznem."

A 22 éven át készült építményhez lenyűgöző történet is párosul. A mogul uralkodó, Shah Jahan szeretett felesége emlékére készíttette el a Taj Mahalt, ezért vált a romantika és a mély szeretet jelképévé. Akárcsak az egyiptomi piramisok esetében, különböző legendák keringenek a munkásokról és a tervezőkről, és érdekes a Fekete Taj ötlete is. Ezekről bőven hallani az idegenvezetőktől és az útikönyvekből. Előbbiek szinte minden turistát megkörnyékeznek a bejáratnál és a mauzóleumhoz vezető utakon.

Hajnalban - Elter Karcsi fotója

Reggel, még a napfelkelte előtti sötétben indultunk a Taj Mahalhoz. Nem volt kérdés, hogy a "golden hourben" szeretnénk megcsodálni, hiszen ekkor a fények egyszerűen mesések, és a világ talán legikonikusabb építményének ez különösen jól áll. Ahogy egy első randi előtt, most is fel kellett készülnünk – nemcsak lélekben, hanem praktikusan is, hiszen Agrában még számos látnivaló várt ránk.

Elsőként a jegypénztárhoz mentünk, ahol gyorsan átnéztük a belépés szabályait: személyi igazolvány vagy útlevél kötelező, és szinte semmit nem lehet bevinni – csak a telefon és a fényképezőgép engedélyezett, az állvány például szigorúan tiltott. Kicsit kényelmetlen, de megéri betartani a szabályokat, hogy zavartalanul élvezhessük a látványt.

A Taj Mahal egyszerűen lenyűgöző. Szavakkal alig lehet kifejezni, amit ott éreztünk. Az arányok, a formák, a méretek és a színek – minden annyira tökéletes, hogy az összes klisé igaznak tűnik, amit valaha hallottunk róla. Ez tényleg az az épület, amihez nincsenek megfelelő jelzők.

Öt órát töltöttünk bent, és közben 645 fotót készítettünk. Ha lehetett volna ételt vinni, talán estig maradtunk volna! Egyik pillanatban megállás nélkül kattintgattunk, máskor csak leültünk egy padra, csendben, és hagytuk, hogy magával ragadjon az épület szépsége.

A legjobb rész? Az, hogy nemcsak turisták, hanem rengeteg helyi indiai látogatja. Szeretjük úgy fotózni az épületeket, hogy az emberek is ott vannak a képen – ez adja meg az igazi életérzést. A Taj Mahal különleges varázsa egyszerre nyűgöz le és tölti meg az ember szívét.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. A Taj Mahalnál a napfelkelte

2. Az Agra erődítmény

Nem tetszett

1. A városban (Agra) a szörnyű szmog, poros utak (igaz Delhiben és Mumbaiban még rosszabb a helyzet)

2.A Taj Mahallal szemben egy nagy nyomornegyed

Vélemények

India ikonikus csúcspontja, a Taj Mahal, egy olyan hely, amit szinte mindenki látni akar egyszer az életében. Nem véletlenül szerepel minden képeskönyv és fotóalbum borítóján, hiszen a világ egyik legismertebb épülete. Ha azonban valaki "sznob világutazónak" akar tűnni, érdemes megtanulnia, hogy a második szó helyes kiejtése máhel, nem pedig máhál.

Mi is belevágtunk az Agrában kötelező programnak számító látogatásba. Nem szándékoztunk több időt tölteni a városban, mint amennyi a Taj Mahal és az Agra Erőd megnézéséhez szükséges, ezért gyorsan letettük a hátizsákjainkat egy megőrzőben, és nekivágtunk a városnak. Persze, hogy háromszor eltévedtünk, mert a négy bejárat közül csak az egyik van nyitva – és ezt csak akkor tudod meg, ha szépen végigpróbálod az összeset.

Miután végre eljutottunk a megfelelő kapuig, túl kellett jutnunk a lelkes idegenvezetők hadán és a belépődíjon, ami fejenként nagyjából 15 euró volt. Ekkor azonban még várt ránk a legfurcsább biztonsági ellenőrzés, ahol olyan ártalmatlan tárgyak, mint egy plüss sündisznó – a blogom kabalafigurája – is gyanút keltettek. Bár végül átjutottunk, az élmény már itt sem volt zökkenőmentes.

A Taj Mahal maga gyönyörű, ezt kár lenne tagadni. Az arányok és a fehér márvány szépsége lenyűgöző, de a képeslapok és földrajzkönyvek annyira sokszor mutatták már, hogy nehéz igazán meglepődni. És bár az épület hibátlan, a környezete kevésbé. A kert szép, de Agra maga nem hagyott jó benyomást: zajos, zsúfolt és sajnos elég lehangoló hely.

A Taj közvetlen közelről azért igazán lenyűgöző volt. A fehér márványba illesztett finom intarziák – fekete és vörös márványrózsák – tényleg olyan hatást keltenek, mintha a természet maga alkotta volna őket. Az épület mauzóleum, nem palota, így belül kevésbé impozáns, de a részletek, különösen a márványmunkák, magukért beszélnek.

A látogatás végén még maradt pár óránk, így megnéztük az Agra Erődöt is. Ez azonban nem hagyott maradandó élményt: zsúfolt volt, és nagyon hasonlított más, hasonló erődökre, amelyeket már korábban láttunk. Egy gyors körbe séta után inkább beültünk egy modern kávézóba, ahol elégedetten kortyoltunk el egy finom kávét, miközben kipipáltuk India egyik legikonikusabb látványosságát.

A Taj Mahal szép, de nem tagadom, hogy a várakozások és a valóság között némi rés tátongott. Aki idelátogat, számítson a tömegre és az indiai városokra jellemző káoszra, de ne hagyja ki – egyszer mindenképp látni kell.

Agrában ötször jártam, és minden alkalommal újra és újra beléptem a Taj Mahal hatalmas, bekerített parkjába. Ez a hely lenyűgöző és különleges, de fontos megjegyezni, hogy nem svájci rend és tisztaság várja az embert – amit néhány európai turista tévesen elvár, majd csalódottan veszi tudomásul, hogy India más. Itt a majmok természetes részei a környezetnek, ahogy az egész országban, és ez hozzáad a hely autentikus hangulatához.

A Taj Mahal körüli területen a disszonáns látványt inkább a turisták jelentik, akik néha megfeledkeznek arról, hogy egy szakrális helyen járnak. Az indiai látogatók sokkal inkább tiszteletteljesen viszonyulnak a hely szelleméhez, és ez érezhető az atmoszférán. Ahhoz, hogy igazán átélhesd a hely monumentalitását és szellemét, érdemes legalább 4-5 órát eltölteni a hatalmas parkban, és alaposan bejárni minden szegletét. Csak így érezheted meg igazán a tér és az arányok varázsát.

Ha ellátogatsz ide, hagyd otthon az európai felsőbbrendűség illúzióját. India más világ, és pont ez a varázsa. Engedd el az előítéleteket, és próbáld meg értékelni a helyet a maga valóságában. Ha erre nem vagy képes, talán jobb, ha Disneylandet választod úti célként.

"A látogatás végére az a gondolat alakult ki bennem, hogy ennél hiábavalóbb, kivagyibb és értelmetlenebb dolgot férfi nem nagyon tehet; mármint hogy ennyi melót és zsetont öl egy ilyen projektbe. Nem csak hogy már eléggé halott az alany ahhoz, hogy értékelje, de múló természetű szerelemből fakadt, ami még inkább kérdőjeles attól, hogy a sah néhány további felesége sírjának is szorított helyet az épületegyüttesben. Gondolom szimmetrikusan helyezte el őket…

Persze ettől még építészetileg kimagasló, az esztétikai értéke pedig felbecsülhetetlen, és fantasztikus látvány. Lehet, hogy kizárólag egy halott szerelem inspirálhat egy ilyen mesterművet, de ez nem teszi kevésbé értelmetlenebbé." forrás

,, Élőben sokkal nagyobb, mint gondoltam, pedig gondoltam, hogy nagy. Sokkal több turista jár arra mint gondoltam, pedig gondoltam, hogy nagyon sokan lesznek. Volt már egy nagyon határozott emlékem a Taj Mahalról. Gimnáziumban az angol tanár behozott egy cikket fordítani, ami arról szólt, hogy a légszennyezettség mennyire erodálja a Taj Mahal köveit, és megy tönkre az egész épület. Egyrészt itt tanultam meg a polution szót angolul, másrészt csekkoltam a saját szememmel. Nem esett még szét a márvány, rendben van a hely és semmivel nem izgalmasabb, mint bármelyik mauzóleum, amit eddig volt szerencsém megnézni. Az biztos, hogy én kurva ideges lennék, ha egész nap egy csomó nyomorult turista taposna a sírom körül, és nem hagynának nyugodtan feküdni, meg folyamatosan szelfiznének, de azt hiszem az én síromra a kutya sem fog odahugyozni, szóval ez például nem lesz probléma. " forrás

Agrában már meg sem lepődünk a hihetetlen kontrasztokon. Szinte szemünk se rebben a ténytől, hogy a hőn áhított látvány, a Taj Mahal első sziluettje egy szemétdomb fölött jelenik meg előttünk a távolban. Izgatottságunkat hamar lehűti a tény, hogy tudjuk, már csak holnap látogatjuk meg a világhírű épületet, ugyanis így délután már nem jók a fényviszonyok. Így mára be kell érnünk néhány fotóval, amit a folyó túloldaláról, naplementekor készíthetünk néhány helyivel körülvéve, egy fegyveres katonák által őrzött és szúnyogoktól hemzsegő bozótosból. Most jobban kattognak a gépek, mint amikor megláttuk a kígyóbűvölőt. Pedig már túl vagyunk néhány helyi csodán, ugyanis korábban meglátogattuk a Vörös Erődöt, mely vastag vörös falaival, kőcsipkés, faragott, fehér ablakaival és zöldellő belső udvarával olyan hatást kelt, mintha a keleti mesékhez készült díszlet lenne; és jártunk a Baby Taj-ban is. Este próbáljuk felkészíteni a lelkünket a nagy találkozásra, így páran elmegyünk egy folklór előadásra, ahol a Taj Mahalt építtető Sáhdzsahán és felesége Mumtaz Mahal megható történetét elevenítették meg előttünk. Következő reggel izgatottan ébredünk, hiszen nem minden nap történik meg az emberrel, hogy közelről láthatja a Világ egyik csodáját. Egy pillanatra sem csalódunk benne.

A parkolóból a hatalmas, boltíves kapun belépve az ember úgy képzeli, hogy ilyen lehet a mennyország: békés kert, gyönyörű növényekkel, smaragd pázsittal, szökőkutakkal, csicsergő madarakkal, áhítatosan sétálgató emberekkel, akiknek mosoly ül az arcán. Olyan, mintha itt megszűnne az idő, és nem létezne a külvilág. Csak mi rohangálunk föl és alá, mert azt sem tudjuk, hogy hova fussunk. Mindent látni akarunk, és közben szeretnénk kiélvezni a pillanatot is. Próbáljuk felfogni, tudatosítani magunkban, hogy tényleg itt vagyunk. Olyan hihetetlen. Azt hiszem, hogy mi itt, egy nagy szerelem halhatatlan jelképénél szeretünk bele örökre Indiába. (Gerda)

Akbar császár emlékműve

Agra közelében, Sikandraban található Akbar császár mauzóleuma, amely az indiai mogul építészet egyik legszebb példája. Ez a hely egyszerre tisztelgés a nagy uralkodó előtt és az indiai kultúra gazdagságának bizonyítéka. Ha valaha is elgondolkodtál azon, milyen érzés lehet visszautazni az időben, itt biztosan átélheted.

A hatalmas vörös homokkőből és márványból készült épület már messziről lenyűgöz. A kapu, amelyen keresztül belépsz, önmagában is műalkotás – gyönyörű intarziákkal és díszes ívekkel hívogat, hogy fedezd fel a belső tereket. Akbar sírja a mauzóleum középpontjában található, de az egész helyszín inkább olyan, mint egy békés oázis. A környező kert, tele sétányokkal, szökőkutakkal és árnyas fákkal, tökéletes hely a meditációra vagy egy kis elmélyülésre.

Különleges élmény, hogy itt nemcsak turistákkal találkozol, hanem rengeteg helyivel is, akik Akbar örökségét tisztelik. Az itt sétáló pávák és a falak között ugráló majmok csak még varázslatosabbá teszik a látogatást. Ha szerencséd van, hallhatod a madarak énekét, amely tökéletes harmóniában van a hely nyugodt légkörével.

A mauzóleum belseje kevésbé díszes, mint például a Taj Mahal, de épp ez ad neki sajátos karaktert. Az egyszerű, mégis monumentális tér tökéletesen illik Akbarhoz, aki híres volt bölcsességéről és szerénységéről. A sírt körülölelő minták és díszítések a mogul művészet finomságát tükrözik.

Ne siess végig a helyszínen! Tölts el itt egy kis időt, sétálj a kertben, és hagyd, hogy magával ragadjon a hely nyugalma. Akbar mauzóleuma nem csak egy történelmi emlékhely – ez egy olyan hely, amely mélyen elgondolkodtat és tiszteletet ébreszt az indiai kultúra iránt. Ha Agrában jársz, ezt egyszerűen nem szabad kihagynod!

Szállásválasztás

Agrában a szállás kiválasztásánál érdemes néhány helyspecifikus tényezőt figyelembe venni, hogy kellemes és biztonságos élményben legyen részed:

Távolság a Taj Mahaltól:
A Taj Mahal az Agrai tartózkodás központi eleme, ezért érdemes olyan szállást választani, amely közel van hozzá. A keleti vagy nyugati kapu környékén található szállások ideálisak, mivel onnan könnyen elérheted a mauzóleumot, különösen a napfelkelte előtti látogatásokhoz.

Zajszint és forgalom:
Agra forgalmas, zajos város lehet, különösen a piacok és főútvonalak mentén. Ha pihenésre vágysz, válassz a város csendesebb részén lévő szállodát vagy egy belső udvarral rendelkező heritage hotelt, amely távol tartja a város zaját.

Kilátás a Taj Mahalra:
Ha különleges élményt szeretnél, válassz olyan szállást, amelynek tetőterasza vagy szobája kilátást nyújt a Taj Mahalra. Ez különösen népszerű a napfelkelte és naplemente idején, amikor a látvány lenyűgöző.

Tisztaság és higiénia:
India városai között Agra közismerten kevésbé tiszta, ezért válassz olyan szállást, amely jó higiéniás besorolással rendelkezik. Nézd meg a vendégvéleményeket, és keress olyan helyet, ahol garantált a tiszta szobák és fürdőszobák biztosítása.

Biztonság:
Bár a turisták által látogatott területek viszonylag biztonságosak, a szállodák biztonsági intézkedéseire figyelj oda. Ellenőrizd, hogy van-e 24 órás recepciószolgálat, és hogy a szállás biztonsági szempontból jól felszerelt-e.

Közlekedési kapcsolatok:
Válassz olyan szállást, amely könnyen megközelíthető a vasútállomástól vagy buszállomástól, különösen ha más városokból érkezel. Emellett hasznos, ha a szállás közel van riksák vagy taxik által könnyen elérhető főutakhoz.

Közelség más látnivalókhoz:
Ha több időt töltesz Agrában, érdemes figyelembe venni a szállás távolságát az Agra Erődtől, a Fatehpur Sikritől vagy más közeli nevezetességektől.

Étkezési lehetőségek:
Sok szálloda saját étteremmel rendelkezik, de nem minden kínál jó minőségű ételt. Ha fontos számodra a helyi konyha, válassz olyan szállást, amely közel van jó értékelésű éttermekhez.

Szúnyoghálók és klíma:
Az Agra éghajlata trópusi, így érdemes olyan szállást választani, ahol van szúnyogháló az ablakokon, és légkondicionáló vagy ventilátor a szobákban.

Wi-Fi és modern kényelmi szolgáltatások:
Sok szálláshely nem kínál stabil internetkapcsolatot, ezért ellenőrizd a Wi-Fi minőségét, ha fontos számodra a kapcsolat. Ez különösen igaz az olcsóbb szálláshelyekre.

Agrában a szállások széles választéka áll rendelkezésre, a luxusszállodáktól kezdve a hátizsákos turisták igényeit kielégítő budget hotelekig. Az említett szempontok figyelembevételével biztosíthatod, hogy az ott-tartózkodásod kényelmes és stresszmentes legyen.

Helyi közlekedés

Motoros tricikli - helyi nevén: bajaj - Elter Karcsi fotója

A pályaudvarról motoros riksával utaztam a szálláshelyemre, és már jól ismertem a szokásos forgatókönyvet: a riksavezető mindig azt állítja, hogy pontosan tudja, hova kell menni, de valójában fogalma sincs. Amikor megpróbálom "most balra", "most jobbra" utasításokkal segíteni, gyakran még ő van megsértődve. Érdemes többször is megkérdezni tőle indulás előtt, hogy biztosan tudja-e az úticélt – néha ilyenkor végre tényleg elkezd elgondolkodni a kérdésen, bár a pénz még mindig jobban leköti a figyelmét.

Ha a sofőr nem tudja az utat, a telefonomban lévő GPS mentett már meg párszor. Az viszont nem ritka, hogy a megbeszélt ár ellenére a végén megpróbálnak utólag alkudozni, ami eléggé kellemetlen. Egy idő után azt is megtanultam, hogy az árkérdést hogyan érdemes tisztázni: nem szabad úgy kérdezni, hogy "For twenty?" (Húszért?), mert ilyenkor könnyen félreértik, mintha "four-twenty"-t (négyszázhúsz) mondtam volna. Egyszerűen csak "twenty"-t (húsz) kell mondani, hogy egyértelmű legyen.

Ezek az apróságok ugyan bosszantóak lehetnek, de idővel megtanulható, hogyan érdemes kezelni az ilyen helyzeteket – és ez része a helyi élményeknek.

Étkezés

Agra városában számos étterem és utcai árus kínál különböző ételeket, amelyek között megtalálhatók a helyi ételek is. Az indiai konyha híres az ízletes és fűszeres ételeiről, amelyek közé tartozik a tandoori csirke, a curry és a biryani. Agra egyik híres ételének számít a petha, amely egy édes, szirupos cukorból készült édesség. Agra városában a turisták számára is kínálnak nemzetközi konyhákat, például kínai, olasz és amerikai ételeket. Az árak változóak, az utcán kapható ételek általában olcsóbbak, míg a finomabb éttermek drágábbak lehetnek. Érdemes kipróbálni az indiai chai teát és a friss gyümölcsleveket is. Azonban fontos megjegyezni, hogy Indiában a turistáknak érdemes ügyelniük az ivóvízre és az étel higiéniájára, hogy elkerüljék a hasmenést vagy más betegségeket. A megbízhatóbb éttermekben azonban általában jobban odafigyelnek az ételek tisztaságára és a turisták egészségére.

Ez a Joney finom-finom-nak hirdeti a föztjét, de azért nem itt ettünk... - l. j. fotója

Erőd

angol neve: Agra Fort

Az Agra-i Erőd meglátogatása felejthetetlen élményt kínál, és néhány praktikus tanács jól jöhet, hogy a legtöbbet hozd ki belőle. Ez a masszív, vörös homokkőből épült erőd, melyet Akbar mogul császár emeltetett a 16. században, méltán szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Az erőd különleges atmoszférája egy pillanat alatt a múltba repít, és betekintést nyújt a mogul birodalom fénykorába. A látogatás során érdemes kényelmes cipőt viselni, mivel nagy területen kell sétálni, és sok a lépcső.

A belépéshez vegyél online jegyet előre, mivel így elkerülheted a sorban állást, ami a népszerű időszakokban igen hosszú lehet. Az erőd látogatása során ne hagyd ki a Jahangir palotáját, amely gyönyörű, belső udvarokkal és finom részletekkel van díszítve. A látogatás másik csúcspontja a Diwan-i-Khas (privát audienciacsarnok), ahol a híres Páva Trón egykoron állt. Innen egy pazar kilátás nyílik a Taj Mahalra is, ami egy igazi fotótéma.

Fontos tudni, hogy az Agra-i Erőd egyes részei még mindig katonai célokat szolgálnak, ezért bizonyos területek lezárva vannak a turisták elől. A nap legjobb időszaka a látogatásra a reggel vagy a késő délután, amikor a hőmérséklet kellemesebb és a fények csodásan megvilágítják az erőd falait. Ha helyi idegenvezetőt fogadsz, mélyebb történelmi kontextusokat és érdekes anekdotákat is megismerhetsz, amelyek még teljesebbé teszik az élményt.

Tartsd észben, hogy az erőd szigorú biztonsági ellenőrzéseket alkalmaz a bejáratnál, így ne vigyél magaddal felesleges tárgyakat vagy nagy hátizsákot. A belépés előtt érdemes alaposan átnézni, mit engedélyeznek, hogy gyorsabban juss be. Az erőd környékén elérhető sok ajándékbolt és étkezési lehetőség, de érdemes figyelni a túlzott árakra és alkudozni. Végül, ne felejts el vizet hozni, mivel a sétálás és a meleg könnyen kiszáradást okozhat.

Elter Karcsi fotója

Olvasmányos linkek

Korszerű WC-komplexum a Taj Mahal mellett: apró, de fontos lépés az indiai higiénia fejlesztésében

A Taj Mahal közelében korszerű WC-komplexumot adtak át, amely az indiai turizmus infrastruktúrájának egyik fontos fejlesztése. Az indiai turizmusért felelős miniszter ünnepélyesen avatta fel az épületet Agrában a Turizmus Világnapja alkalmából. A létesítmény 11 modern mosdóhelyiséget foglal magában, és a turisták kényelmét hivatott szolgálni.

Bár a nyilvános illemhelyek körüli "mizéria" elsőre furcsának tűnhet, azok, akik már jártak Indiában, pontosan értik ennek jelentőségét. Az országban gyakori probléma, hogy a nyilvános mosdók elhanyagolt állapotban vannak, és a használatuk sokszor hosszú sorban állást igényel. A higiéniai helyzetet jól szemlélteti az ENSZ korábbi adata: India lakosságának jelentős része, különösen vidéken, nem rendelkezik higiénikus mosdóval.

A 2024-es fejlesztés a Taj Mahal mellett is ennek a problémának a kezelésére irányul. A komplexum építési költsége mintegy 4 millió rúpia (kb. 48 ezer USD), ami egy viszonylag alacsony, de fontos beruházás egy ilyen ikonikus helyszínen. A projekt célja, hogy nemcsak a turisták kényelmét növelje, hanem felhívja a figyelmet a higiénia fontosságára is, különösen olyan területeken, ahol évente milliók fordulnak meg.

Ez a WC-komplexum remélhetőleg egy szélesebb körű higiéniai reform kezdetét jelenti, amely nemcsak a turizmus minőségét javítja, hanem az indiai közegészségügyi helyzetet is előmozdítja. Egy ilyen aprónak tűnő lépés nagy jelentőséggel bírhat, különösen egy olyan országban, ahol a tiszta és higiénikus illemhelyek továbbra is ritkaságnak számítanak.

"A Tádzs Mahalt a 17. században építtette Dzsahán sah kedvenc feleségének, aki meghalt, miután megszületett 14. gyermekük. A turistáktól elvárható, főleg a párban érkezőktől, hogy a "szerelem emlékműve" minden apró részletétől teljes, életre szóló áhítat járja át őket. Bár a világ (és azon belül India) nagysága ellen más fegyverünk nincs, csak a cinizmus, be kell vallani: az épület valóban rendkívüli. Turistákból természetesen nincs hiány, nem is értem, miért nem kelnek át a Yamuna-folyón, hogy egy falun és néhány padlizsánültetvényen áthaladva elérjék a Mehtab Bagh-ot, ahonnan nap mint nap maga a sah gyönyörködött vágyakozva a Tádzsban. Az innen készített képekbe nem lóg bele idegen turisták egyetlen testrésze sem, ellenben a Tádzs Mahal és angolkertje előtereként sokkal eredetibb, indiai életképet kaphatunk lencsevégre: bivalyokat legeltető gyerekeket, nagymosást végző asszonyokat, szélben lobogó, tarka szárikat. Könnyű egy napot csak bolyongani az Agra-erőd palotái, kertjei és mecsetei közt, ahonnan nem csak a Tádzs látszik teljes pompájában, de az a díszes torony is, ahol építtetője élete utolsó 8 évét rabságban töltötte, miután saját fia bebörtönöztette. (2014)" forrás

"A Taj Mahal pénteken zárva van, így szombaton kis millióan rohanják meg, de nem kételkedem abban, hogy a hét többi napján is tömve lehet, mint a karácsonyi pulyka. Szóval, ha valaki meglátogatja, akkor készüljön fel a kilométereken át kígyózó sorokra. A külföldi turistáknak, így nekünk is annyiban szerencsénk volt, hogy a sor elejére engedtek. Igaz, míg egy indiai 50 rúpiát fizet a belépőjegyért, addig mi 650 rúpiát perkáltunk le. A bejáratnál igen komolyan veszik a biztonságiak az ellenőrzést. Érdemes letenni a táskákat a megőrzőben, mivel ételt, italt, rágógumit, svájci bicskát, fémbögrét, fejlámpát, kézigránátot stb. tilos bevinni. Miután átjutott az ember a fémkereső kapun, fel lehet készülni a további sokadalomra. Fényképezésnél ne várjuk ki a sorunkat, felesleges. Az illedelmesek alulmaradnak, az erőszakosabbak pedig saját képet készíthetnek a Taj Mahalról.

A főépület előtt le kell vennünk a cipőnket, papucsot kap mindenki, ami hamar el fog szakadni. Odabent a nyomorgás fokozódik, és gyilkos lábszaggal párosul. Fényképezni elvileg nem lehetett, de esély sem volt arra, hogy ezt nekünk, vagy bárki másnak megakadályozzák. Amúgy a koporsót szépen faragott rács veszi körül, így nem sokat láttunk. És készüljünk fel, hogy nem csak a Taj Mahallal fényképezkednek az indiaiak, hanem a külföldi turistákkal is. Feltűnt, hogy nem egyszer úgy pozicionálták a képeket, hogy a háttérben mi is látszódjunk. Csíz! Normális esetben odajöttek és felkértek minket a közös fotózásra, bár a biztonsági őrök próbálták az ilyen embereket helyreigazítani. Igaz, ami igaz kis idő után már fárasztó is volt. Sokáig nem is lehetett megmaradni egy helyen, gyorsan megkörnyékezték az embert. (2014)" forrás

"A Gangesz-partján és Kelet-Indiában tapasztalt mérhetetlen szegénység megdöbbentett. Úgy gondoltam, Agrában, ahol a drágakövekkel borított Tadzs Mahal található, majd kicsit másképp lesz. A Gangesz-partjáról, Varanasiból induló vonat négy órás késéssel futott be az agrai vasútállomásra, az emberek a földön, a koszban hevertek. Rendben, mondtam magamban, én jöttem Indiába. Az eredeti tervek szerint 12 órás utazás után érkeztem volna Agrába. Persze, mivel Indiában leginkább késnek a vonatok, az út tizenhat órásra sikeredett, este nyolc helyett éjfélkor haladtam végig a koszos állomáson. A riksa árakkal tisztában voltam, körülbelül százrúpiányira volt a hotel, ezért az első ajánlkozó riksásnak azt mondtam, kap kétszázötven rúpiát. Rám nézett, láttam, azt fontolgatja, tud-e többet kérni, de jeleztem neki, több mint a dupláját kapja annak az árnak, amit egy indiai kifizetne neki. Mondtam pár hindi mondatot, mutatta, indulhatunk. A hotel előtt már haverok voltunk, riksa-túrát ajánlgatott másnapra, de azt válaszoltam, úgyis egész nap a Tadzs Mahalban leszek, mert elsősorban ezért jöttem Agrába. Ezt rögtön megértette.

A szervezett turistautak legnagyobb rákfenéje, hogy a feszített programok miatt végighajtanak a káprázatos műemlékeken, örülhetsz, ha egy órányi szabadidőt kapsz az idegenvezetőtől. Reggel hét órakor már a Tadzsnál voltam, persze, még nem nyitott ki, az árusok, kifőzdések, riksások, teve- és elefánthajcsárok is csak készülődtek. Kerestem egy nyitva tartó étkezdét, amelyiknek nem az utcára nyílt a konyhája. Vegetáriánus levest kértem és a lelkükre kötöttem, hogy tűzforrón hozzák ki, így is történt. Az indiai higiénés viszonyok miatt az első három-négy napon csak tűzforró vegetáriánus leveseket ettem, utána viszont már mindent kipróbáltam egy főszabály tiszteletben tartása mellett, miszerint Indiában az utcán enni szigorúan tilos. Kifizettem a levest és elsétáltam a jegypénztárhoz. 750 rúpiába került (egy rúpia négy forint), az indiaiak körülbelül száz rúpiát fizettek a belépésért, de ezt igazságosnak tartottam. Elsőként mentem be az épületkomplexumba, amelyet több mint húsz éven keresztül építettek, az építkezésen folyamatosan tizenöt-húszezer ember dolgozott.

Sokféle véleményt lehet olvasni arról, hogy a Tadzs mikor is a legszebb, egyesek szerint a felkelő nap fényeiben, mások szerint a ragyogó déli órákon, és ismét mások szerint naplementekor. Úgy döntöttem, utánajárok a dolgoknak, van időm, nem szervezett úttal vagyok itt. Nyitást követően elsőként haladtam át a Korán-idézetekkel is díszített hatalmas főkapun, a csatornákkal és szökőkutakkal négy részre osztott kertben (csár bág) sem álltam meg, hanem egyből a kora reggeli ködben tompán fehérlő márványépületig, a mauzóleumig siettem. Egyre többen lettek a látogatók, az ég is tisztulni kezdett. Körülbelül kora délutánig fotóztam, majd lementem a kert egyik szélén található múzeum épületéig. (részletek Dr. Drávucz Péter blogjából, 2015)" forrás

"Taj Mahal: A szállásom rövid sétányira volt a jegyirodától, ahol hajnali 5:30-kor már kígyóztak a sorok. Egészen pontosan három, ennyi ablak volt ugyanis nyitva arra a néhány (éves szinten kb. 3 millió…) látogatóra, aki ezen a szombaton szerette volna elkészíteni a klasszikus fotót. Mondjuk inkább két sornak, és egy masszának – a három pénztár közül egy csak hölgyeknek, egy csak külföldi turistáknak és egy csak indiai lakosoknak volt fenntartva. Az illegális idegenvezetők tették ki a massza nagyobb részét; ez a massza az indiaiaknak fenntartott pénztár irányából tolakodott be a turisták elé, hogy átugorja a sort az általa levadászott balekoktól további pár száz rúpiát legombolva. A köztük, és a vehemensebb turisták között kialakuló pusztakezes harc pedig a falhoz passzírozta a hölgyeket a bal szélen. (2016)" forrás

Taj Mahal 2024-ben: Belépés, élmények és egy kis gasztronómia

A Taj Mahalba a belépődíj továbbra is szemet szúr: külföldieknek 1300 rúpia, míg a helyiek mindössze 50 rúpiáért léphetnek be. A belépés előtt le kell adni minden nagyobb csomagot egy megőrzőben, ami plusz 20 rúpiát jelent csomagonként. A megőrző környezete nem éppen a legszebb, de ezután már irány a fémdetektor, ahol általában kezdődik a "show". A helyiek természetesen itt is próbálnak előre furakodni, mintha a világ legfontosabb eseménye zajlana – a türelmetlen lökdösődés szinte elkerülhetetlen.

A fémdetektor és motozás után viszont béke honol. A hatalmas park és az épület környezete tökéletesen eloszlatja a tömeget, és hagyja, hogy a látogatók elmerüljenek a Taj Mahal szépségében. Már harmadszorra jártam itt, de még mindig lenyűgöz az épület szimmetriája és a finom részletek. Ez a hely tényleg méltó Tagore híres soraihoz: "A Taj Mahal egy könnycsepp az örökkévalóság arcán."

Sokan aggódnak a Taj környezetszennyezés miatti elszíneződése miatt, de szerencsére a rendszeres tisztításoknak hála a mauzóleum továbbra is vakító fehér. Éppen a látogatásunkkor is dolgoztak a restaurátorok, hogy az épület megőrizze ragyogását.

Az Agra Erőd most sem hagyott különösebb nyomot bennem, ezért inkább a "Baby Taj"-hoz, vagyis az Itmad-ud-Daulah mauzóleumhoz látogattunk el a Jamuna-folyó túloldalára. Bár kevesebb turista volt itt, az élmény közel sem volt olyan hatásos, mint a Taj Mahalnál.

A napot egy helyi kifőzdében zártuk, ami a bejárattól pár lépésre bújt meg. A környezet tipikus indiai: a lábunk alatt kapirgáló tyúkok, a köpködő vendégek és a csapvízzel mosott tálak nem épp étvágygerjesztőek, de a kaja egyszerűen zseniális volt. Lepénykenyér, lencsefőzelék, párolt zöldségek és olyan mennyiségű csili, ami hosszú időre emlékezetessé tette az étkezést. A hely annyira pörgött, hogy még egy asztalért is meg kellett küzdenünk. Az ebédet egy gyors whiskey-vel biztosítottuk be, majd bringás riksával fedeztük fel a várost – ami tökéletes zárása volt a napnak.