ÚTIKRITIKA.HU / India

A dél-ázsiai India a világ hetedik legnagyobb országa, 3,2 millió négyzetkilométer, azaz csaknem 35-ször akkora, mint hazánk. India legészakabbra és legdélebbre eső pontja között a távolság 3200 kilométer, annyi, mint Európában, mondjuk, London és Isztambul között.
Az indiai főváros, Delhi Budapesttől 5354 kilométer távolságra van, dél-keleti irányban. Budapest a 47-es szélességi fokon van, Új-Delhi a 28-ason, ami csaknem Kairóval van egy szinten. Indiának 1,2 milliárd lakosa van, alig kevesebb, mint a világ legnépesebb országának, Kínának (1,35 milliárd). A népszaporulat ütemét alapul véve India a becslések szerint 2030-ban már túlhaladja majd Kínát.
Ma a világ minden hatodik lakosa indiai. 1947-ben, India függetlenné válásakor még csak 350 millióan éltek az országban. Ma a lakosság 50 százaléka 25 év alatti. A lakosság csaknem háromnegyede falvakban él. India lakosságának 65 százaléka írástudó, a férfiak 76 százaléka, a nőknek csak 54 százaléka. A népsűrűség messze Delhi régiójában a legnagyobb, 9300 fő/ négyzetkilométer. Delhi lakossága 16,7 millió és a lélekszám rohamosan növekszik egyrészt a migráció, másrészt a várható élettartam növekedése miatt. Delhi a második legnagyobb indiai város, Mumbai (Bombay) után. A fővárosban az írástudók aránya magasabb az országos átlagnál: 82 százalék. A főváros lakói hindik, mozlimok, szikhek és keresztények. A hindik vannak hatalmas többségben, míg a második helyen a mozlimok. A mozlimok többnyire Delhi régi részének negyedeiben laknak.

Közönséges hulmán (Semnopithecus entellus) - Elter Karcsi fotója

Hosszú farkú langúrok - Elter Karcsi fotója

Az Aranyháromszögön belüli távolságok a következők:

Delhi és Jaipur között a távolság közúton 265 kilométer
Jaipur és Agra között a távolság közúton 237 kilométer
Agra és Delhi között a távolság közúton 215 kilométer
Vonaton Agra és Delhi között a távolság 203 kilométer, az utazási idő kb. 3-4 óra.

Időjárás és éghajlat

India hatalmas ország, a világon a hetedik legnagyobb, s így teljesen logikus, hogy nagyon eltérő éghajlati övezetekre oszlik. Északon szubtrópusi klíma uralkodik, aminek egyik jellegzetessége a tél és a nyár közötti jelentős éghajlati különbség. Június közepe és szeptember közepe között van egy viszonylag rövid esős időszak. Az Aranyháromszög meglátogatása szempontjából az október és a március közötti időszak a legkellemesebb. Májusban és júniusban túl meleg van. Delhiben akár 40 fok is lehet és ilyen hőségben nehéz turistáskodni, főként, hogy a fővárosban és az Aranyháromszögben is a látnivalók többsége szabadtéri. A július és az augusztus is meleg, de elviselhetőbben. Gyakoriak az esők, de nem tartanak sokáig. A szeptember már viszonylag kellemes, de októbertől válik az utazás szempontjából megfelelőbbé a klíma. Az alábbi táblázatból kiderül a mi telünkből melegbe menekülő magyar az ottani telet napközben, nyilván, kellemesnek találja. A látható minimum hőmérséklet pedig, az éjszaka kellős közepén van, olyankor, amikor a turista a remélhetően fűtött szálláshelyén durmol.

Agrában áprilistól júniusig még nagyobb forróság van, mint Delhiben, akár 40 fok felett is! Ráadásul ebben a forróságban a levegő szennyezettsége is erőteljesebben érződik. Július elejétől Agra térségében jellemzően monszun időszak van sok esővel. Júliusban és augusztusban is sok az eső. Télen nagyobb a nappal és az éjszaka közötti hőmérséklet ingadozás a 30 fok feletti meleg éjszaka lezuhanhat 5-7 fokra. Jaipur térségében lényegében három évszak van. Nyár van március közepétől június végéig. Júliustól szeptemberig esős monszun időszak van, és a tél októbertől márciusig tart. Az ottani nyárban 45 fok is lehet és még éjszaka sem hűl le 25 fok alá. Ilyenkor turistáskodni roppant kemény kihívás. Jaipur csaknem sivatagos környezetben helyezkedik el és így gyakori a száraz forróság. A monszun időszak sem hoz üdítően sok esőt. Télen nappal 22 fok körüli a hőmérséklet és éjszaka itt is hideg van, 5 fok körül. Jaipur a nevezetességek meglátogatása szempontjából télen kellemes, főleg a kora estéken. Jaipur vonatkozásában is az október és március közötti időszak a nyerő.

Delhi esőben -V. Jancsi fotója

Monszun a radzsasztáni Mandawában - Elter Karcsi fotója

Nyelvek

Indiában hivatalosan 23 elismert nemzeti nyelvet beszélnek és ezeken belül még több száz dialektust. Az egész országban mindenhol értik a hindi nyelvet, amelyet hétköznapi nyelvként inkább az ország északi és középső területein beszélnek. A hindi amúgy a hivatalokban használt nyelv is. Az indiai alkotmány az angolt is hivatalos nyelvnek tekinti a hindi mellett. Angolul nagyon sokan tudnak, és el lehet vele boldogulni az indiai utazás folyamán. Érdemes felkészülni a borzalmas kiejtésre, sokszor a jó angolosoknak is vissza kell kérdezniük. Vicces látni a plakátokon, kirakatokon szereplő, helytelenül leírt angol szavakat. Pár szót, kifejezést érdemes előre megtanulni és Indiában bevetni, mert a helyieket el lehet bűvölni egy ilyen kis gesztussal. Az utazó a hindi betűkkel nem tud mit kezdeni, szerencsére a turisták által látogatott helyeken szinte mindenhol van angol kiírás is. A közlekedéssel kapcsolatos kiírásoknál viszont előfordul, hogy nincs angol változat, és akkor nem marad más hátra, mint kérdezősködni.

Rövid történelem

India mai területén, elsősorban az Indus völgyében az időszámításunk előtti korszakokban a világ sok más tájához képest roppant előrehaladott volt a társadalom szerveződése, az emberi tudás és a kultúra. A civilizációs fejlődésnek jelentős lendületet adott az ária népek idevándorlása, s az akkori magas fejlettségű kultúráról máig tanúskodnak a hindu hagyományokat szanszkrit nyelven rögzítő Védák. Az áriák teremtették meg a máig élő többistenhitet és a kasztrendszert. Az időszámításunk tájáig a különböző uralkodók által irányított hindu területek között jó együttműködés volt és ennek köszönhetően is virágzott a gazdaság és a kultúra. Az 5. században Ashoka uralkodása idején India jelentős területeit vonták egységes irányítás alá. A hatalmas terület egységét a betörő hunok rombolták szét.

A vallások terjeszkedésének, összeütközéseinek Indiában mélyreható történelmi előzményei vannak. A hinduizmus és a buddhizmus között nem alakultak ki súlyos konfliktusok. Egy ideig a hinduizmus uralta a mai India területét. Teljesen más helyzetet teremtett az iszlám megjelenése a szubkontinens északnyugati részén az időszámításunk utáni 8-10. században. Az iszlám térhódításával jelentős hatalmi átrendeződések kezdődtek. Az iszlám uralma máig ható vallási ellenségeskedéseket teremtett, a hinduizmuson alapuló kultúra alávetetté vált. Az indiai középkort a feudalizmus, a Delhi központból irányító dinasztiák, folytonos csatározások határozták meg. A mogul birodalom idején, a 16. században megkezdődött az ország egységesedése. A mogul uralom hanyatlását követően indult az egység a szétesésnek és így India könnyebben válhatott külföldi hatalmak prédájává.

A 18. és 19. században a britek fokozatosan gyarmatosították Indiát. A britek jelentős változtatásokat kényszerítettek ki az országban, például a büntetőjog reformjával. A 19. század közepén került India az angol trón közvetlen hatalma alá. A britek képtelenek voltak egy ilyen hatalmas országot közvetlenül irányítani és ezért kialakították a közvetett uralom (indirect rule) gyakorlatát. Ez azt is jelentette, hogy kialakulhatott a helyi hivatalnoki réteg, és a társadalmi elitnek jelentős befolyása lehetett a gazdaságra, a társadalomra.

A 19. század végén lendültek meg az indiai önállósodási törekvések, a nacionalizmus, amely az ország egészének irányításában való indiai részvételt követelte. Az Indiai Nemzeti Kongresszus politikai szövetség vált e mozgalom fő erejévé. Mahatma Gandhi színre lépésével a 20. század húszas éveiben már az ország teljes függetlenségének követelése került előtérbe. Gandhi elindította a polgári engedetlenség erőszakmentes mozgalmát, ami hatásosabbnak bizonyult, mint a fegyveres ellenállás. A második világháborút követően Nagy-Britannia jobbnak látta feladni gyarmatbirodalmát, így a hindusztáni félszigeten is. A gyarmat hindu és mozlim részre felosztása – India és Pakisztán létrejötte – legalább egymillió ember halálával és 12 millió embernek a lakhelyéről való elűzésével járt. India és Pakisztán között mindmáig feszült a viszony. Bonyolította a helyzetet, hogy Pakisztán területétől hatalmas távolságra, India északkeleti részén is volt egy jókora mozlim terület, amely végül 1971-ben lett önálló ország, Banglades néven.

Indiában az 1947-ben kikiáltott függetlenséget követően demokratikus államot sikerült létrehozni, amiben nagy szerepet játszott, hogy a gyarmati időszakban kialakultak a jól működő adminisztratív struktúrák. India ma a világ legnépesebb demokratikus állama. A demokrácia stabilizálásában és a kontinensnyi ország borzasztóan nehéz összetartásában, a folyamatos regionális konfliktusok tompításában történelmi szerepet játszott Jawaharlal Néhru államfő, aki a merénylet áldozatául esett Mahatma Gandhi örökségét továbbvitte.

Manapság

Indiát óriási kontrasztok jellemzik, például az utóbbi két évtized hatalmas gazdasági fejlődése, a társadalom jelentős átalakulása éles ellentmondásban van a mély szegénységgel, milliók reménytelen helyzetével. A külföldi látogató hajlamos jobban észrevenni e kontraszt szomorú oldalát. Még akkor is, ha a fejletlenség és a fejlettség egy és ugyanabban az utcai képben benne van, azaz a tébláboló tehén mellett egy vadonatúj Mercedes húz el. India fejlettebb ország, mint, amilyennek látszik és sokkal nagyobb a középosztály is, mint azt sok látogató feltételezné. Nem csak a Gettómilliomos filmjének sablonja igaz, Indiában milliók viszonylagos jólétben élnek és nem gazemberséggel gyarapodtak. Igaz a vagyoni különbségek felfoghatatlanul nagyok. Indiában több dollármilliárdos él, mint Amerikában, és vannak olyan városnegyedek, ahol az ingatlanárak elképesztően magasak. A szegénység és gazdagság kontrasztja amúgy látványosabb az ország legnagyobb városában, Mumbai-ban (Bombay), mint a fővárosban.

Miközben India a világ informatikai iparában az Egyesült Államok után a második helyen áll, az indiaiak százmilliói a hétköznapjaikban sok százéves hagyományok, berögződések fogságában élnek. Hiába szüntették meg a függetlenség után közvetlenül a kasztrendszer legalján elhelyezkedők megalázó státusát (érinthetetlenség), a falvakban manapság is mindennaposak a diszkriminációk.

India a kilencvenes években, a gazdaság liberalizálásával, jelentős reformokkal hatalmas lendületet vett. Fejlődő országból gazdasági világhatalommá, a világpolitika egyik meghatározó tényezőjévé vált. A világ élvonalában vannak az informatikai, a gyógyszeripar, a tudományos kutatások (pl. űrkutatás, biotechnológia) területein. Itt is jön a kontrasztot jelentő tény, nevezetesen az, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem (800 USD körül) és a társadalom strukturális gyengeségei miatt ma is a szegényebb országokhoz sorolható. Az ország hatalmas fejlődéséből egyszerűen a lakosság roppant kicsi hányada képes profitálni. A lakosság 70 százalékát kitevő falusi, mezőgazdaságból élő hányada a látványos fejlődésnek nem haszonélvezője. A gazdaság motorja ugyanis inkább olyan területeken robog, amely a nagyvárosokhoz kötődik (kereskedelem, kommunikáció, szolgáltatóipar, turizmus, pénzügyi szolgáltatások). A vesztesek közé sorolhatók a diszkriminációk miatt, az érinthetetlenek, a nők, egyes nemzeti kisebbségek és a mozlimok.

Óriási állami programokkal próbálják javítani az oktatási és egészségügyi helyzetet, még mindig drámaian nagy mértékű az analfabetizmus, vidéken pedig gyenge az orvosi ellátás és nagy gond az ivóvízellátás biztosítása.

szieszta

India világelső a banántermesztésben.

Túl későn bukkantunk rá arra a túrára, amely Mumbai hírhedt nyomornegyedébe, a Dharaviba vitt volna – oda, ahol a Gettómilliomos című filmet is forgatták. Amikor először hallottam róla, őszintén elgondolkodtam: vajon etikus-e pénzt fizetni azért, hogy valaki más nyomorát nézzem végig, miközben az ott élők ebből semmit sem kapnak? Később azonban kiderült, hogy a helyzet nem ilyen fekete-fehér. A túrát szervezők az összeg egy részét valóban visszaforgatják a közösségbe, és szigorú íratlan szabályok is vannak – például tilos fényképezni.

Ahogy egyre többet olvastam róla, rájöttem, hogy egy ilyen látogatás nem kizsákmányolás, hanem tanulás. A jómódú utazóra mély benyomást tesz, szembesíti a valósággal, és segít átértékelni a saját életét. Aki ott jár, nem marad ugyanaz: érzékenyebbé válik a társadalmi egyenlőtlenségekre, nyitottabb lesz a segítségnyújtásra, talán önkéntes munkába is kezd. Az élmény valóságos empátia-löketet ad, ami hosszú távon is hat. Én magam is hasonlót tapasztaltam: néhány hónap után sokkal tudatosabb lettem a környezet és a társadalmi felelősség kérdéseiben.

Az első jaipuri vacsoránk igencsak emlékezetesre sikerült. A tulajdonosnő egyszer csak megjelent az asztalunknál, és addig nem tágított, amíg a Tripadvisoron meg nem írtuk a dicsérő értékelést az étterméről. Végül persze megtettük – egy csésze ingyen masala tea elég is volt hozzá, hogy megnyerjen bennünket.

Addigra már elég rutinosan mozogtunk az utcákon, nem jöttünk zavarba a káosztól, a zajtól vagy a tolakodó árusoktól. Mégis, ha valaki kedvesen közeledett hozzánk, ösztönösen gyanakodtunk. Ez az eset csak megerősítette bennünk a benyomást: Indiában a kedvesség ritkán önzetlen. Mindig ott lapul mögötte valamilyen apró érdek – legyen az egy jó értékelés, egy plusz eladás vagy épp egy kis borravaló.

Indiában a szegénység szinte felfoghatatlan méreteket ölt, százmilliós tömegek élnek a társadalom peremén. Ennek gyökere – ahogy sok más társadalmi problémáé is – az a kasztrendszer, amely hivatalosan már megszűnt, de a mindennapokban mégis tovább él. Bár a kormány mindent megtesz, hogy felszámolja, a legtöbb helyi szerint ez a rendszer valószínűleg sosem fog teljesen eltűnni: inkább átalakul, és egyfajta, anyagi helyzetre épülő, elképesztően széles skálájú társadalmi tagolódássá válik.

Delhiben ez a kettősség már az első pillanatban szembeötlő. A nyomor és a fényűzés döbbenetes közelségben létezik egymás mellett: leharcolt riksák és poros buszok mellett méregdrága luxusautók száguldanak; fényűző hotelek bejáratánál őrök állnak, néhány méterrel arrébb pedig koldusok kuporognak. A város egyik leghíresebb étterme, a legendás Bukhara – ahol olyan vendégek is megfordultak, mint Bill Clinton, Barack Obama, Tony Blair vagy Arnold Schwarzenegger – környékén gyerekek kéregetnek az utcán.

Ami viszont egészen megdöbbentő, az az emberek hozzáállása: bárhova is tartozzanak a társadalmi hierarchiában, legtöbben elfogadják a helyzetüket, és nem próbálnak másnak látszani. Nincs bennük irigység vagy keserűség – inkább egyfajta belső béke, aminek köszönhetően sokan még a legnehezebb körülmények között is mosolyognak.

A társadalmi rétegek közötti különbség – ha már nem is nevezhetjük kasztrendszernek – továbbra is a közbeszéd része, és hálás témát kínál a helyi filmiparnak. Bollywood, ez a színpompás, túlfűtött, mégis végtelenül szerethető világ, messze több filmet és sztárt termel, mint Hollywood. Nem csoda, hiszen egy olyan országban, ahol több mint háromszor annyian élnek, mint az Egyesült Államokban, a film nemcsak szórakozás, hanem identitás, álom és menekülés is egyszerre.

India 2023-ban 1,425 milliárd fővel a világ legnépesebb országa lett, megelőzve Kínát. Ez a hatalmas népesség komoly kihívásokat jelent, különösen a városi levegőminőség szempontjából. A főváros, Delhi légszennyezettségi adatai a legrosszabbak közé tartoznak, a PM2,5 koncentrációja átlagosan tízszerese a WHO által javasolt határértékeknek. Az állandó forgalom és az égő hulladékhegyek tovább rontják a helyzetet, ami egészségügyi problémákhoz vezethet, ezért érdemes figyelni a levegőminőségi előrejelzéseket. Az elektromos járművek egyre népszerűbbek Indiában, különösen a két- és háromkerekűek körében, amelyek környezetbarát alternatívát kínálnak. A kormány támogatása és az elektromos autógyártók, például a Tata és a Mahindra, új modellek bevezetésével segítik a zöldebb közlekedés elterjedését. Az ország emellett jelentős napelempark-fejlesztésekbe kezdett, és ambiciózus célja, hogy 2030-ra 500 GW megújuló energiaforrást használjon. A turisták számára a városok légszennyezettsége kihívást jelenthet, különösen a téli hónapokban, amikor a szmog erősebbé válik. India ugyanakkor komoly lépéseket tesz a fenntarthatóbb jövő érdekében, ami hosszú távon a turizmus számára is kedvező hatású lehet.

Emberek, indiaiak

Indiában a társadalmi érintkezések hétköznapjaiban nagy jelentősége van az életkornak, a társadalmi rangnak, általában a hierarchikus viszonyoknak. Jellemzően tisztelet övezi az időseket, hajbókolás jár a feljebbvalóknak és elfogadott az alávetettség a hagyományos társadalmi ranglétrán magasabban lévőkhöz képest. A kasztrendszer változatlanul él, bármennyire nincs már intézményesítve. Bármennyire is szidalmazzák az ország gondjait, a politikusokat, azért nagyon büszkék a nemzetükre és főleg a gazdag kulturális múltjukra. Európa gazdag részére felnéznek, amúgy a többi ázsiaival szemben felsőbbrendű érzéseket táplálnak.

Érdekes, hogy a nyugati tömegkultúra Indiában nem olyan hatású, mint sok más ázsiai országban, mint például Japánban. Olyan hatalmas ország, akkora népességgel, hogy saját tömegkultúrája, divathullámai vannak. Sokat hallani a Bollywood-i filmekről, amelyekkel egyáltalán nem vetekednek Indiában az amerikai sikerfilmek. A fiatalok az öltözködésben, zenében többnyire nem a nyugati divatot követik. Az indiai emberek neveltetésében jelentős szerepet kap az engedelmességre oktatás. Ennek előnyös hatása, hogy a családi, rokonsági, helyi közösségi viszonylatokban jól átlátják az emberi kapcsolatok szabályait, és ahhoz gyakran tartják is magukat. Ezáltal az emberi kapcsolatokban kevesebb a kiszámíthatatlanság, viszont hátrány, hogy az engedelmesség megnyilvánul az emberi méltóságot sértő szokások irányában is.

Az indiai emberek neveltetésében erősen benne vannak évszázados kulturális, életviteli, erkölcsi hagyományok. Ezeknek a hagyományoknak jó része ellentmondásban van az ország modernizációjának sok-sok hatásával. Konzervatív erkölcsi felfogásuk bőségesen keveredik álszentséggel. Főképpen a férfiakra jellemző, hogy a nők viselkedésével kapcsolatban szigorú elvárásaik vannak, ugyanakkor maguknak sokat megengednek. Ugyanazok az emberek, akik kellemetlen megjegyzéseket tesznek utcán sétáló szerelmespárokra, minden további nélkül paráználkodnak, amikor csak megtehetik.

Elter Karcsi fotója

"Négy kontinens nagyjából negyven országában jártam eddig, de senkinek nem sikerült olyan rövid távon annyira megutáltatnia magát velem, mint az indaiaknak. Nehéz ilyesmiről írni a mai, politikailag korrekt világban, de egyszerűen az észak-Indiában élő népség-katonaság seggfejekből áll. En bloc! Erős szabály, hogy minél nyomorultabb, szegényebb és elnyomottabb egy nép, annál kedvesebbek a turistákkal. Ez Indiában is fennáll, a rettenetes mély-szegénységben éhező tömegekkel nem is volt semmi gondunk. Viszont az indiai középosztály viselkedése, kultúrája, világnézete egyszerűen elviselhetetlen.

A férfiak nélkül maradt nők itt teljes természetességgel nyilatkozzák, hogy félnek attól hogy tömegesen megerőszakolják őket, Delhiben pedig utazási irodák szerveznek Goába fotóstúrákat indiaiaknak, hogy láthassanak fehér nőt bikiniben. Ilyenkor negyven darab túlsúlyos, hosszúnadrágot és pulóvert hordó, erősen izzadó indiai leszáll a buszról, végigsétál a beachen, arcába fotóz az összes turistacsajnak, majd bepróbálkozik náluk. Mind a negyvenen, egyesével, anélkül hogy éreznék, hogy ez nem fog sikerre vinni.

Először is: mindenki bámul. Megállás nélkül. Nagy, sötét szemek szegeződnek rád, kitartóan, szinte mozdulatlanul. Nem szólnak, nem nevetnek, csak néznek. Ha visszanézel, nem zavarja őket, ha rászólsz, akkor sem. Ha felemeled a hangod, még mindig csak bámulnak, és csak akkor hajlandók félrenézni, amikor már tényleg elpattan benned valami. Soha nem hittem volna, hogy bennem valaha felmerül a gondolat, hogy egy vadidegennel szemben erőszakhoz folyamodjak – de Indiában volt pár pillanat, amikor nagyon közel kerültem hozzá. Amikor például két férfi és egy suhanc utánalopódzott NemSünnek a bokrok közé, ahová nyilvánvalóan csak pisilni vonult el, és a többszöri, egyre keményebb hangú felszólítás sem volt elég ahhoz, hogy félrenézzenek – nos, akkor az emberből kitör valami ősi, dühös ösztön.

A lehúzás és a vendégszeretet közti határt Indiában még nem találták meg. Thaiföldön a turistát is háromszoros áron szolgálják ki, de mosolyogva, kedvesen, úgy, hogy az ember inkább megértve, semmint átverve érzi magát. Indiában ugyanez kíméletlenül, nyers erővel történik – és ettől az egész elképesztően kellemetlen. Mindenki, tényleg mindenki próbál kihasználni, átverni, lehúzni, mintha ez lenne a nemzeti sport. A turizmusban dolgozók viselkedéséből árad az agresszív, tolakodó hozzáállás, ami képes elrontani a legszebb pillanatokat is. Amikor Delhiben például közölték velünk, hogy a taxis stand „bezárt”, ezért nem tudunk előre fizetett taxit kérni, vagy hogy a múzeum, ami előtt épp álltunk, „valójában nem is itt van”, hanem inkább menjünk el egy boltba, ahol „eredeti nomádok eredeti tevecsontból faragott szobrait” árulják – na, ott már végleg megértettük, hogy ez az ország nem a mosolyokról szól.

Összességében az ember azt érzi, hogy saját maguk alatt vágják a fát. Az a kevés hely, ahol kedvesen bántak velünk – egy-egy hotel, étterem, árus – igazi felüdülés volt, és mindig lelkesen ajánlottuk tovább más utazóknak. Csakhogy ilyen pozitív élményből fájdalmasan kevés akadt. Pedig Indiában tényleg elképesztő a kulturális gazdagság és a látnivalók mennyisége – mégis, soha nem vágytam vissza. Sikerült meggyőzniük arról, hogy a pénzemet és az energiámat inkább máshol költsem el, olyan helyen, ahol nem érzem magam állandóan ellenségnek tekintett prédának.

És ami a legmegdöbbentőbb: ez az agresszív, feszültséggel teli hangulat nem csak a külföldiek felé irányul. Úgy tűnik, az emberek egymás között is boldogtalanok. A gyerekeken látszik ez a legjobban. Míg Ázsiában, Európában – sőt még otthon, a borongós Magyarországon is – a gyerekek többnyire nevetnek, játszanak, Indiában a magániskolás tizenéves lányok komoran, szinte sötét tekintettel menetelnek hazafelé. Se nevetés, se csicsergés. Mosolygó arcokat alig láttunk. A különbség Délkelet-Ázsiához képest szinte sokkoló volt – mintha két teljesen külön világban jártunk volna.

Alváshoz a legnyugisabb hely? - V. Jancsi fotója

Mindig mosolyt csal az arcomra, ahogy az indiaiak bólogatnak. Ez náluk az egyetértés, a „igen” jele – mégis úgy fest, mintha épp nemet mondanának. A fej finom, jobbra-balra lendülő mozdulata annyira sajátos, hogy eleinte minden alkalommal elbizonytalanodtam, vajon tényleg beleegyezést kaptam-e. Idővel azonban megszoktam, sőt észrevettem, hogy lassan én is ugyanígy biccentek vissza – mintha észrevétlenül átragadt volna rám ez a jellegzetes, kedves mozdulat.

Az indiai nők szépsége nemcsak természetes, hanem magával ragadóan egyedi is. Megjelenésük tele van színnel, eleganciával és bájjal. A szárik ragyogó árnyalatai, a finoman összehangolt anyagok és a csilingelő ékszerek kavalkádja olyan látványt nyújt, amitől nehéz elszakítani a tekintetet. Van bennük valami különös harmónia – mintha a nőiség és a hagyomány egyszerre öltene testet bennük.

Az indiaiak életében az arany különleges jelentőséggel bír. Nem csupán dísz, hanem a jólét, a szerencse és a biztonság szimbóluma is. Még azokban a családokban is, ahol szerényebbek a körülmények, mindig akad valahol egy apró aranyékszer – egy gyűrű, fülbevaló vagy medál –, amit nagy becsben tartanak. Az arany Indiában nemcsak ékszer, hanem hagyomány, befektetés és hit kérdése is egyszerre.

Utazás közben rengeteg esküvőbe botlottunk – szó szerint. A taxi gyakran csak lépésben tudott haladni, mert a ceremónia kellős közepén, az út közepén zajlott minden. Megkérdeztük a sofőrt, mi történik, mire büszkén mesélni kezdett az indiai házasságokról. Abban a pillanatban mintha kettévált volna a világ: a nyugati felfogás és India. Elmondta, hogy náluk a házasság szent és nagyon komolyan veszik – „kivéve persze azok, akik elnyugatiasodtak” – tette hozzá félmosollyal.

Itt a férfiak és nők nem romantikus filmbe illő véletlen találkozások után döntenek a házasságról. Még ha járnak is egymással, az esküvő előtt komoly szűrőkön kell átmenniük: számít a vallás, a kaszt, a család anyagi helyzete, az étkezési szokások, sőt még a horoszkóp is, amelynek összhangban kell lennie. A döntésben a szülők, a rokonok, a papok és az asztrológusok szava egyaránt mérvadó.

Azt vettem észre, hogy Indiában az emberek egészen különleges módon tudnak sorban állni – vagy inkább sorakozni. Még soha nem láttam olyat, hogy ennyi ember ennyire fegyelmezetten, mégis ennyire szorosan álljon egymás mögött. Egy kapunál vagy pénztárnál szó szerint libasorban várakoznak, annyira közel egymáshoz, hogy szinte egymás nyakába lihegnek.

Eleinte ez őrjítően zavart, és próbáltam finoman tiltakozni: mindig egy lépéssel hátrébb húzódtam, remélve, hogy így jelzem a nemtetszésemet. Néha hátranéztem, hátha a pillantásom elárulja, hogy szeretnék egy kis teret magam körül. De semmi hatása nem volt. Egy idő után feladtam a „személyes zónám” védelmét, mert rájöttem, hogy ha nem állok elég közel az előttem lévőhöz, azonnal azt hiszik, nem is a sorban várok – és egyszerűen beállnak elém.

Turista etikett

Indiában a turista férfi az utcán információt inkább férfitól kérjen, mert a nők megszólítását náluk könnyen félreértelmezik. Ha nőtől kell kérdezni valamit, akkor lehetőleg a turista pár női tagja kezdeményezzen. Indiában az ellenkező neműek közötti kommunikáció, érintkezés szabályai meglehetősen konzervatívak, igaz ez a nagyvárosokban, középosztálybeli közegben már nem annyira érvényes.
Az indiai férfiak szeretnek beszólni a modern öltözködésű lányoknak, nőknek és elég modortalanul képesek viselkedni ilyen helyzetekben. Persze a külföldi női turisták is célzottak lehetnek. Mindenképpen kerülni kell a kihívó viselkedést és öltözködést. Ajánlott a vállak fedése és a szoknya se végződjön a térd felett. Sokszor látni turistákat, amint indiaiakkal fényképezkednek, melyet sokszor a helyiek kezdeményeznek. Sokan ugyanis nem sok fehér bőrű (főleg szőke, kék szemű) embert láttak, ezért érdekesnek tartják. Néhányan kérdés nélkül készítenek képet a turistákról, ez esetleg zavaró is lehet, ahogy az is, ha 5 percenként megállítanak. Udvariasan természetesen el is lehet utasítani a fotózást.
Az alkudozásnál ne túlozzunk, és ne kicsinyeskedjünk, ha már közel járunk a kitűzött céltól. A taxissal és a riksával rögtön az elején állapodjunk meg a vitelárról. Jó ötlet egy jegyzettömbre előre ráírni, hogy mennyit vagyunk hajlandók fizetni. Ezt esetleg az eltökéltség jelének tekintik.
Ha boltban a kereskedő megkínálja egy keksszel és teával, akkor ne legyen elutasító és egyen legalább egy darabot. Ha a tea víztartalmának eredete miatt aggódik, akkor mímeljen udvariasságból egy kortyolást.
Ne féljünk konok módon az utcai kajáktól, mert a gyomorrontás kockázata nem feltétlenül nagyobb, mint egy étteremben. Arra kell ügyelni, hogy frissen sült legyen az, amit megveszünk.
Az idősebb helyieket köszöntsük összerakott tenyerekkel és a "namaste" szóval üdvözölve. A köszöntéskor a fejünket kicsit hajtsuk le és felsőtestünkkel is hajoljunk meg egy kicsit.
Sok turista azzal próbálja távol tartani a helyiek közeledését, hogy az utcán folyamatosan mogorva arcot vág. Ennek semmi értelme nincs és nem is hatásos. Inkább legyen humorérzékünk, mosolyogjunk, érzékeltessünk nyugodtságot. Nem illik folyton elutasítóan reagálni a helyiek közeledésére. Nem mindig üzleti céllal közelednek a turistához. Gyakran fordul elő, hogy csak kíváncsiskodnak. Ne rökönyödjünk meg azon, ha személyesebb jellegű kérdéseket is feltesznek (mit dolgozol, mennyit keresel, mi a családi állapotod stb.). Indiában az emberek az egymás közti kommunikációban hozzá vannak szokva ahhoz, hogy nem illetlen olyan dolgokat kérdezni, amiket mi indiszkrétnek tekintünk.
Az indiaiak többnyire nem szoktak kezet rázni. Ha mégis kezet nyújtanak, akkor persze azt fogadni illik.
Nem kell megrökönyödő tekintet vágni, ha azt látjuk, hogy a helyiek kézzel esznek. Ki is próbálhatjuk, de semmiképpen sem a bal kezünkkel, mert azt tisztátlannak tekintik.
Udvariatlanságnak minősül Indiában a mutatóujjal való hívogatás, s az, hogy magunk felé hajló kézzel integessünk a pincérnek. Tartózkodjunk a kacsintgatástól és füttyöléssel történő figyelemfelkeltéstől, mert az ilyesmit ott a szexuális célzatú közeledéssel asszociálják.
Legyünk türelmesek, ha a helyi ember elsőre udvariatlan, hangos és türelmetlen velünk. Vegyük tekintetbe, hogy az indiaiak kaotikus városokban, miliőkben élnek. Bunkóságuk nem szándékos és személyünknek szóló.

,, A mindennapok teljesen átlagos 2 szokása a böfögés (hangosan és nyitott szájjal!) és a köpködés. Étkezés után böfögéssel fejezik ki azt, hogy jóllaktak és jólesett az étel. Maga a böfögés azért nem annyira különös vagy meghökkentő szokás, hiszen itthon is előfordul az ilyen – bár nem jelzésképp használjuk, és sok esetben próbáljuk minél visszafogottabban tenni. Ami inkább zavart, az a köpködés. Képzeljük el, hogy sétálunk a járdán az üzletek előtt és az árus, aki ücsörög a kis boltja előtt, egy jó nagyot elénk köp. Előfordult velem, hogy ha picit gyorsabban haladok, el is kap. " forrás

Ne öltözködjünk kirívóan

Sokan tanácsolják, hogy ha nem akarunk feltűnést kelteni, öltözzünk úgy, mint az indiai nők. Elárulom: így is ki fogunk tűnni. Sőt, talán még jobban, mint gondolnánk. Egy fehér bőrű, netán szőke nő saree-ban vagy salwar kameez-ben sétálva elég különös látvány az indiai utcákon – az elvegyülés reménye ilyenkor illúzió. Különleges alkalmakon, mint egy esküvő vagy ünnepség, persze magam is szívesen viselném ezeket a gyönyörű ruhákat, de egy egyszerű utazás során semmi szükség rá. Ráadásul a nagyvárosokban, különösen a fiatal nők körében, ma már rendkívül népszerű a nyugati öltözködés: a farmer és a modern felső sokkal gyakoribb látvány, mint a hagyományos viselet.

És ha úgy érezzük, hogy valaki megpróbál becsapni bennünket – mert a külföldiben csak a pénzt látja –, ne hagyjuk magunkat. Én egyszer Delhiben keveredtem szóváltásba egy taxissal, aki a szép szóból semmit sem értett, de amikor felemeltem a hangom, hirtelen előkerült a visszajáró. Néha Indiában határozottnak kell lenni – és nem baj, ha a kedvesség mellé egy kis erély is társul.

Gasztronómia

India a vegetáriánusok paradicsoma. Az ízek világa olyan végtelenül változatos, hogy az ember hamar rájön: a curry nem egy fűszer, hanem egy egész filozófia. A rizsről is újra kell gondolnunk mindent, főleg ha eddig a „menzai tapadós” jutott róla eszünkbe. Minden tájegységnek megvan a maga konyhaművészete: a tengerparton a hal és a kókusz az alap, Radzsasztánban a lencsefélék uralják az asztalt, a tamil vidékeken a tamarind a sztár, míg Andhra környékén a csípősség szinte sport.

Ha valaki mélyebben is elmerülne ebben az ízuniverzumban, Allen Diwan inspiráló főzőbemutatója után akár be is iratkozhat egy helyi séf által vezetett kurzusra, ahol nemcsak recepteket, hanem egy másik kultúra logikáját is megtanulhatja — azt, hogy az étel Indiában soha nem pusztán étel, hanem rítus, közösség és illatokban elmesélt történelem.

Nos, India tényleg a vegetáriánus ízek földi mennyországa. Elmosolyodtunk, amikor először láttuk a „non-veg” (nem vegetáriánus) feliratot – hiszen itt a világon egyedülálló módon nem a húsmentes ételt kell külön megjelölni, hanem épp fordítva. Az éttermek többsége eleve vegetáriánus, sok közülük „pure veg”, azaz tojást sem használnak. Csak ott találni több húsos ételt, ahol sok a nyugati turista vagy a helyi vallási közösség ezt megengedi.

Érdekes módon az indiaiak többsége nem vallási okból vegetáriánus, hanem egyszerűen így alakult ki a hagyomány: a zöldségfélék olcsóbbak, egészségesek, és az indiai konyha olyan változatosan bánik velük, hogy fel sem merül bennük más étkezési forma. Az étkezés számukra nem lemondás, hanem ünnep a fűszerek és illatok gazdagságában. Ritkán találkoztunk olyan helyivel, aki hiányolta volna a nyugati ízeket. Mi viszont, a második hónap végére, bevalljuk, kissé megcsömörlöttünk a curry és a naan mindennapos párosától – bármennyire is mennyei volt az elején.

Ha Jaipur kerül szóba, mindig eszünkbe jut utazásunk legfinomabb itala: a friss, joghurtos lassi. Épp egy McDonald’s-ból tartottunk gyalog a város felé, amikor egy sarki bolt előtt akkora tömeg torlódott, hogy kénytelenek voltunk lelépni a járdáról. Kíváncsiságból megálltunk, hogy megnézzük, mi vonz ennyi embert. A kirakatban két férfi ült: az egyik egy hatalmas tálból merte ki a frissen készült joghurtot, és adta tovább a háta mögött ülőknek, akik egy kézi forgókoronggal sűrű, habos itallá keverték, majd agyagpoharakba töltötték. Az illata, a frissessége és az egész jelenet olyan volt, mintha egy másik időbe csöppentünk volna – a lassi pedig valóban felejthetetlennek bizonyult.

Senkit sem ér meglepetésként, hogy az indiai konyha híres a fűszereiről, és bőkezűen bánik a chilivel. A valóság azonban az, hogy még az is csíp egy kicsit, amire határozottan azt mondják: „ez egyáltalán nem csípős”. Indiában a „nem csíp” fogalma egészen más dimenziót jelent, mint nálunk, és sok étel bizony kétszer is érezteti a hatását – finoman szólva.

Még a hotelekben is, ahol állítólag „turistáknak főznek”, könnyen becsaphatja az embert egy-egy ártatlannak tűnő fogás. Delhiben egyszer betértem egy Mekibe – farkaséhes voltam, és nem mertem az utcán enni különböző okokból –, és rendeltem egy egyszerű sajtburgert. Gondoltam, legalább ez biztonságos terep lesz. De nem. A szósz természetesen csípős volt. Úgyhogy ha Indiában azt mondják valamire, hogy „mild”, érdemes felkészülni rá: az ő „enyhén fűszeresük” nálunk már a tűréshatár közelében jár.

Érdekességek

Itt a tehenek mind soványak, és teljesen természetes, hogy az utcán élnek. Chennaiban szinte minden sarkon találkoztam velük. Az Andamán-szigeteken esténként kivonulnak a főút közepére, ahol az autók és motorok óvatosan kikerülik őket – hiszen az aszfalt meleg, és éjszakai fekhelyként tökéletes számukra. Indiában a tehénnek szent státusza van: bárhol, bármikor elsőbbséget élvez. Ha épp úgy dönt, hogy megáll, leheveredik vagy irányt vált, a forgalom türelmesen megvárja. Ez a természetes rend része, amit mindenki tiszteletben tart – még a dudák kavalkádjában is.

Kíváncsian lapoztam bele a helyi újságba, és hamar rájöttem, hogy számomra a legszórakoztatóbb rész a több oldalt betöltő rejtvény- és kvízrovat. Ezeket szerencsére angolul közölték, így végre volt valami, amit teljesen értettem is. Csak egy dolgot nem sikerült megfejtenem: miért írják közvetlenül a rejtvény alá a megoldást? Ahogy az ember olvasni kezdi a feladványt, a szeme óhatatlanul a megfejtésre téved – így pedig az egész játék értelme odavész.

Indiában teljesen mindennapos élmény, hogy a fehér bőrű ember lépteit végigkísérik a tekintetek. Az utcán sétálva szinte érezni lehet, ahogy a kíváncsi pillantások a hátadba fúródnak. Előfordult, hogy ujjal mutogattak rám és közben sutyorogtak, nyíltan, mintha teljesen természetes lenne, hogy én mindezt látom – ők pedig ügyet sem vetettek rá.

Sokan azonban ezzel sem elégedtek meg: fényképet szerettek volna, hogy később mutogathassák otthon a „különleges vendéget”. Néha tényleg úgy éreztem magam, mintha valami híresség lennék – mondjuk Heidi Klum (itt gyorsan elnézést is kérek tőle, nyilván nem vagyunk egy kategória). A fotózkodás önmagában nem lepett meg, hiszen sok országban előfordul, de az már annál inkább, hogy főleg nők kértek fel egy-egy közös képre, gyakran a gyerekeiket is a karomba nyomva – akik többnyire kevésbé lelkesedtek az ötletért. Az idősebbek viszont bátran kezdeményeztek, míg a fiatal férfiak inkább a távolból próbáltak titokban szelfit készíteni, mintha csak véletlenül lennék a háttérben.

A fotón hindu nők vallási felvonulása látható, ahol a fejükön vízzel, virágokkal és kókuszdióval díszített edényeket (kalash) visznek. Ez a jelenet egy vallási rituálé vagy fesztivál része, amelyet India-szerte különböző istenek tiszteletére rendeznek. Az ilyen menetet gyakran nevezik Kalash Yatra-nak vagy Palkhi Yatra-nak. A kalash (a fejre helyezett edény) a bőséget, tisztaságot és az isteni jelenlétet szimbolizálja, benne a víz a Gangesz szentségét idézi. A nők ezzel az áldozati edénnyel vonulnak a templomhoz, miközben énekelnek, imádkoznak, és színes ruháik a hindu ünnepek derűjét tükrözik. - V. Jancsi fotója