ÚTIKRITIKA.HU / India

A dél-ázsiai India a világ hetedik legnagyobb országa, 3,2 millió négyzetkilométer, azaz csaknem 35-ször akkora, mint hazánk. India legészakabbra és legdélebbre eső pontja között a távolság 3200 kilométer, annyi, mint Európában, mondjuk, London és Isztambul között.
Az indiai főváros, Delhi Budapesttől 5354 kilométer távolságra van, dél-keleti irányban. Budapest a 47-es szélességi fokon van, Új-Delhi a 28-ason, ami csaknem Kairóval van egy szinten. Indiának 1,2 milliárd lakosa van, alig kevesebb, mint a világ legnépesebb országának, Kínának (1,35 milliárd). A népszaporulat ütemét alapul véve India a becslések szerint 2030-ban már túlhaladja majd Kínát.
Ma a világ minden hatodik lakosa indiai. 1947-ben, India függetlenné válásakor még csak 350 millióan éltek az országban. Ma a lakosság 50 százaléka 25 év alatti. A lakosság csaknem háromnegyede falvakban él. India lakosságának 65 százaléka írástudó, a férfiak 76 százaléka, a nőknek csak 54 százaléka. A népsűrűség messze Delhi régiójában a legnagyobb, 9300 fő/ négyzetkilométer. Delhi lakossága 16,7 millió és a lélekszám rohamosan növekszik egyrészt a migráció, másrészt a várható élettartam növekedése miatt. Delhi a második legnagyobb indiai város, Mumbai (Bombay) után. A fővárosban az írástudók aránya magasabb az országos átlagnál: 82 százalék. A főváros lakói hindik, mozlimok, szikhek és keresztények. A hindik vannak hatalmas többségben, míg a második helyen a mozlimok. A mozlimok többnyire Delhi régi részének negyedeiben laknak.

Közönséges hulmán (Semnopithecus entellus) - Elter Karcsi fotója

Hosszú farkú langúrok - Elter Karcsi fotója

Az Aranyháromszögön belüli távolságok a következők:

Delhi és Jaipur között a távolság közúton 265 kilométer
Jaipur és Agra között a távolság közúton 237 kilométer
Agra és Delhi között a távolság közúton 215 kilométer
Vonaton Agra és Delhi között a távolság 203 kilométer, az utazási idő kb. 3-4 óra.

Időjárás és éghajlat

India hatalmas ország, a világon a hetedik legnagyobb, s így teljesen logikus, hogy nagyon eltérő éghajlati övezetekre oszlik. Északon szubtrópusi klíma uralkodik, aminek egyik jellegzetessége a tél és a nyár közötti jelentős éghajlati különbség. Június közepe és szeptember közepe között van egy viszonylag rövid esős időszak. Az Aranyháromszög meglátogatása szempontjából az október és a március közötti időszak a legkellemesebb. Májusban és júniusban túl meleg van. Delhiben akár 40 fok is lehet és ilyen hőségben nehéz turistáskodni, főként, hogy a fővárosban és az Aranyháromszögben is a látnivalók többsége szabadtéri. A július és az augusztus is meleg, de elviselhetőbben. Gyakoriak az esők, de nem tartanak sokáig. A szeptember már viszonylag kellemes, de októbertől válik az utazás szempontjából megfelelőbbé a klíma. Az alábbi táblázatból kiderül a mi telünkből melegbe menekülő magyar az ottani telet napközben, nyilván, kellemesnek találja. A látható minimum hőmérséklet pedig, az éjszaka kellős közepén van, olyankor, amikor a turista a remélhetően fűtött szálláshelyén durmol.

Agrában áprilistól júniusig még nagyobb forróság van, mint Delhiben, akár 40 fok felett is! Ráadásul ebben a forróságban a levegő szennyezettsége is erőteljesebben érződik. Július elejétől Agra térségében jellemzően monszun időszak van sok esővel. Júliusban és augusztusban is sok az eső. Télen nagyobb a nappal és az éjszaka közötti hőmérséklet ingadozás a 30 fok feletti meleg éjszaka lezuhanhat 5-7 fokra. Jaipur térségében lényegében három évszak van. Nyár van március közepétől június végéig. Júliustól szeptemberig esős monszun időszak van, és a tél októbertől márciusig tart. Az ottani nyárban 45 fok is lehet és még éjszaka sem hűl le 25 fok alá. Ilyenkor turistáskodni roppant kemény kihívás. Jaipur csaknem sivatagos környezetben helyezkedik el és így gyakori a száraz forróság. A monszun időszak sem hoz üdítően sok esőt. Télen nappal 22 fok körüli a hőmérséklet és éjszaka itt is hideg van, 5 fok körül. Jaipur a nevezetességek meglátogatása szempontjából télen kellemes, főleg a kora estéken. Jaipur vonatkozásában is az október és március közötti időszak a nyerő.

Delhi esőben -v.j.

Monszun a radzsasztáni Mandawában - Elter Karcsi fotója

Nyelvek

Indiában hivatalosan 23 elismert nemzeti nyelvet beszélnek és ezeken belül még több száz dialektust. Az egész országban mindenhol értik a hindi nyelvet, amelyet hétköznapi nyelvként inkább az ország északi és középső területein beszélnek. A hindi amúgy a hivatalokban használt nyelv is. Az indiai alkotmány az angolt is hivatalos nyelvnek tekinti a hindi mellett. Angolul nagyon sokan tudnak, és el lehet vele boldogulni az indiai utazás folyamán. Érdemes felkészülni a borzalmas kiejtésre, sokszor a jó angolosoknak is vissza kell kérdezniük. Vicces látni a plakátokon, kirakatokon szereplő, helytelenül leírt angol szavakat. Pár szót, kifejezést érdemes előre megtanulni és Indiában bevetni, mert a helyieket el lehet bűvölni egy ilyen kis gesztussal. Az utazó a hindi betűkkel nem tud mit kezdeni, szerencsére a turisták által látogatott helyeken szinte mindenhol van angol kiírás is. A közlekedéssel kapcsolatos kiírásoknál viszont előfordul, hogy nincs angol változat, és akkor nem marad más hátra, mint kérdezősködni.

Rövid történelem

India mai területén, elsősorban az Indus völgyében az időszámításunk előtti korszakokban a világ sok más tájához képest roppant előrehaladott volt a társadalom szerveződése, az emberi tudás és a kultúra. A civilizációs fejlődésnek jelentős lendületet adott az ária népek idevándorlása, s az akkori magas fejlettségű kultúráról máig tanúskodnak a hindu hagyományokat szanszkrit nyelven rögzítő Védák. Az áriák teremtették meg a máig élő többistenhitet és a kasztrendszert. Az időszámításunk tájáig a különböző uralkodók által irányított hindu területek között jó együttműködés volt és ennek köszönhetően is virágzott a gazdaság és a kultúra. Az 5. században Ashoka uralkodása idején India jelentős területeit vonták egységes irányítás alá. A hatalmas terület egységét a betörő hunok rombolták szét.

A vallások terjeszkedésének, összeütközéseinek Indiában mélyreható történelmi előzményei vannak. A hinduizmus és a buddhizmus között nem alakultak ki súlyos konfliktusok. Egy ideig a hinduizmus uralta a mai India területét. Teljesen más helyzetet teremtett az iszlám megjelenése a szubkontinens északnyugati részén az időszámításunk utáni 8-10. században. Az iszlám térhódításával jelentős hatalmi átrendeződések kezdődtek. Az iszlám uralma máig ható vallási ellenségeskedéseket teremtett, a hinduizmuson alapuló kultúra alávetetté vált. Az indiai középkort a feudalizmus, a Delhi központból irányító dinasztiák, folytonos csatározások határozták meg. A mogul birodalom idején, a 16. században megkezdődött az ország egységesedése. A mogul uralom hanyatlását követően indult az egység a szétesésnek és így India könnyebben válhatott külföldi hatalmak prédájává.

A 18. és 19. században a britek fokozatosan gyarmatosították Indiát. A britek jelentős változtatásokat kényszerítettek ki az országban, például a büntetőjog reformjával. A 19. század közepén került India az angol trón közvetlen hatalma alá. A britek képtelenek voltak egy ilyen hatalmas országot közvetlenül irányítani és ezért kialakították a közvetett uralom (indirect rule) gyakorlatát. Ez azt is jelentette, hogy kialakulhatott a helyi hivatalnoki réteg, és a társadalmi elitnek jelentős befolyása lehetett a gazdaságra, a társadalomra.

A 19. század végén lendültek meg az indiai önállósodási törekvések, a nacionalizmus, amely az ország egészének irányításában való indiai részvételt követelte. Az Indiai Nemzeti Kongresszus politikai szövetség vált e mozgalom fő erejévé. Mahatma Gandhi színre lépésével a 20. század húszas éveiben már az ország teljes függetlenségének követelése került előtérbe. Gandhi elindította a polgári engedetlenség erőszakmentes mozgalmát, ami hatásosabbnak bizonyult, mint a fegyveres ellenállás. A második világháborút követően Nagy-Britannia jobbnak látta feladni gyarmatbirodalmát, így a hindusztáni félszigeten is. A gyarmat hindu és mozlim részre felosztása – India és Pakisztán létrejötte – legalább egymillió ember halálával és 12 millió embernek a lakhelyéről való elűzésével járt. India és Pakisztán között mindmáig feszült a viszony. Bonyolította a helyzetet, hogy Pakisztán területétől hatalmas távolságra, India északkeleti részén is volt egy jókora mozlim terület, amely végül 1971-ben lett önálló ország, Banglades néven.

Indiában az 1947-ben kikiáltott függetlenséget követően demokratikus államot sikerült létrehozni, amiben nagy szerepet játszott, hogy a gyarmati időszakban kialakultak a jól működő adminisztratív struktúrák. India ma a világ legnépesebb demokratikus állama. A demokrácia stabilizálásában és a kontinensnyi ország borzasztóan nehéz összetartásában, a folyamatos regionális konfliktusok tompításában történelmi szerepet játszott Jawaharlal Néhru államfő, aki a merénylet áldozatául esett Mahatma Gandhi örökségét továbbvitte.

Manapság

Indiát óriási kontrasztok jellemzik, például az utóbbi két évtized hatalmas gazdasági fejlődése, a társadalom jelentős átalakulása éles ellentmondásban van a mély szegénységgel, milliók reménytelen helyzetével. A külföldi látogató hajlamos jobban észrevenni e kontraszt szomorú oldalát. Még akkor is, ha a fejletlenség és a fejlettség egy és ugyanabban az utcai képben benne van, azaz a tébláboló tehén mellett egy vadonatúj Mercedes húz el. India fejlettebb ország, mint, amilyennek látszik és sokkal nagyobb a középosztály is, mint azt sok látogató feltételezné. Nem csak a Gettómilliomos filmjének sablonja igaz, Indiában milliók viszonylagos jólétben élnek és nem gazemberséggel gyarapodtak. Igaz a vagyoni különbségek felfoghatatlanul nagyok. Indiában több dollármilliárdos él, mint Amerikában, és vannak olyan városnegyedek, ahol az ingatlanárak elképesztően magasak. A szegénység és gazdagság kontrasztja amúgy látványosabb az ország legnagyobb városában, Mumbai-ban (Bombay), mint a fővárosban.

Miközben India a világ informatikai iparában az Egyesült Államok után a második helyen áll, az indiaiak százmilliói a hétköznapjaikban sok százéves hagyományok, berögződések fogságában élnek. Hiába szüntették meg a függetlenség után közvetlenül a kasztrendszer legalján elhelyezkedők megalázó státusát (érinthetetlenség), a falvakban manapság is mindennaposak a diszkriminációk.

India a kilencvenes években, a gazdaság liberalizálásával, jelentős reformokkal hatalmas lendületet vett. Fejlődő országból gazdasági világhatalommá, a világpolitika egyik meghatározó tényezőjévé vált. A világ élvonalában vannak az informatikai, a gyógyszeripar, a tudományos kutatások (pl. űrkutatás, biotechnológia) területein. Itt is jön a kontrasztot jelentő tény, nevezetesen az, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem (800 USD körül) és a társadalom strukturális gyengeségei miatt ma is a szegényebb országokhoz sorolható. Az ország hatalmas fejlődéséből egyszerűen a lakosság roppant kicsi hányada képes profitálni. A lakosság 70 százalékát kitevő falusi, mezőgazdaságból élő hányada a látványos fejlődésnek nem haszonélvezője. A gazdaság motorja ugyanis inkább olyan területeken robog, amely a nagyvárosokhoz kötődik (kereskedelem, kommunikáció, szolgáltatóipar, turizmus, pénzügyi szolgáltatások). A vesztesek közé sorolhatók a diszkriminációk miatt, az érinthetetlenek, a nők, egyes nemzeti kisebbségek és a mozlimok.

Óriási állami programokkal próbálják javítani az oktatási és egészségügyi helyzetet, még mindig drámaian nagy mértékű az analfabetizmus, vidéken pedig gyenge az orvosi ellátás és nagy gond az ivóvízellátás biztosítása.

szieszta

India világelső a banántermesztésben.

,, Túl későn találtunk rá arra a túrára ami bevitt volna minket Mumbai "híres" nyomornegyedébe a Dharaviba. Oda, ahol a Gettómilliomos című filmet is forgatták.
Mikor először hallottam a túráról gondolkodóba ejtett. Etikus-e pénzt fizetni egy utazási irodának, hogy aztán ezen a pénzen más nyomorát bámuljam akik aztán ebből a pénzből semmit nem kapnak. Kiderült nem is olyan borzasztó a helyzet mint aminek elsőre gondoltam és bármennyire furán hangzik néző és nézett is nyerhet a látogatásból. Állítólag bizonyos %-át a díjnak megkapják az itt élők, sőt olyan íratlan szabályok is vannak a túrán, mint pl. senki nem csinál fényképet. Ezek után egyre inkább amellett tettem le a voksom, egy ilyen valóságtúrának csakis pozitívan hat a jómódú utazóra. Annyira sokkoló, hogy az ember garantáltan úgy hagyja el Indiát, hogy a régi már soha nem lesz. Ez pedig csak jó dolgokat szülhet: érzékenyebb lesz a társadalmi problémákra, segíteni fog másokon, önkéntes munkát vállal és felelősebben gondolkozik. Olyan empátia fröccsöt kap az ember hogy biztosan úgy fogja érezni, valahogy segíteni akar a világon azoknak akik kevésbé szerencsések mint ő. Pont az a mechanizmus, ahogy az egész utazás is hat ránk. Úgy a 3.hónaptól kezdve szuper érzékeny lettem a környezetvédelemre." forrás

,, Az első jaipuri vacsoránk érdekes élménnyel zárult. Megjelent a tulajdonos nő, aki addig nem tágított, amíg meg nem írtuk a Tripadvisoron a pozitív értékelést a helyről. Megjegyzem mi is elég olcsón adjuk ám magunkat, egy ingyen masala tea és minket megvettek. Bár elég komfortosan mozogtunk már szinte mindenhol az utcán és nem jöttünk már zavarba semmitől, azt még mindig gyanakodva néztük, ha valaki kedvesen közeledni akart hozzánk. Ez az eset is csak ráerősített: érdek nélkül itt úgy tűnik nincs kedvesség. " forrás

,, Nagyon nagy a szegénység, Indiában százmilliós mértékű leszakadó rétegekről beszélhetünk, melynek – valamint a legtöbb társadalmi problémának – oka az egyébként hivatalosan már nem is létező kasztrendszer. Bár a kormányzat minden erejével e társadalmi rétegződés megszüntetésén van, az a helyiek szerint valószínűleg örökre megmarad, legfeljebb a tiltás és a nyugati hatások révén átalakul egyfajta elképesztően széles skálán mozgó, vagyoni alapú tagozódássá.

Ahogyan az például már Delhiben is látszik, a nyomor és a pompás jómód, a csillogás akár néhány tíz méteren belül is döbbenetes kontrasztot mutat: a lepusztult buszokat, motorokat, riksákat sokmillió dolláros autócsodák előzgetik az utakon; a ragyogó luxushotelek őrökkel vigyázott bejáratainál koldusok tanyáznak; a világ elitéttermei közelében – itt található például a legendás Bukhara, ahol a hírességek között Bill Clinton, Barack Obama, Tony Blair és Arnold Schwarzenegger is megfordult – gyerekek kéregetnek a mindennapi betevőért. Ami azonban igazán döbbenetes, és erre az országot jól ismerő vendéglátóim is ráerősítettek: tartozzanak is bármelyik rétegbe, az emberek elégedettek azzal, amijük van, elfogadják státuszukat, nem akarnak másnak látszani, így aztán – emiatti frusztráció híján – boldogan élnek és mindig mosolyognak.

Persze a társadalmi osztályok (ha nem szabad, hát ne nevezzük kasztoknak ezeket) közötti kapcsolat még mindig közszájon forog, s mint ilyen, kitűnő témát szolgáltat a hatalmas összegeket megmozgató helyi filmiparnak is.

Mivel sajátos a kultúrájuk, a népesség pedig háromszor akkora, mint az Egyesült Államokban, nem is olyan meglepő, hogy Bollywood több filmet és filmsztárt termel, mint Hollywood, bevételeik pedig az egeket ostromolják." forrás

Emberek, indiaiak

Indiában a társadalmi érintkezések hétköznapjaiban nagy jelentősége van az életkornak, a társadalmi rangnak, általában a hierarchikus viszonyoknak. Jellemzően tisztelet övezi az időseket, hajbókolás jár a feljebbvalóknak és elfogadott az alávetettség a hagyományos társadalmi ranglétrán magasabban lévőkhöz képest. A kasztrendszer változatlanul él, bármennyire nincs már intézményesítve. Bármennyire is szidalmazzák az ország gondjait, a politikusokat, azért nagyon büszkék a nemzetükre és főleg a gazdag kulturális múltjukra. Európa gazdag részére felnéznek, amúgy a többi ázsiaival szemben felsőbbrendű érzéseket táplálnak.

Érdekes, hogy a nyugati tömegkultúra Indiában nem olyan hatású, mint sok más ázsiai országban, mint például Japánban. Olyan hatalmas ország, akkora népességgel, hogy saját tömegkultúrája, divathullámai vannak. Sokat hallani a Bollywood-i filmekről, amelyekkel egyáltalán nem vetekednek Indiában az amerikai sikerfilmek. A fiatalok az öltözködésben, zenében többnyire nem a nyugati divatot követik. Az indiai emberek neveltetésében jelentős szerepet kap az engedelmességre oktatás. Ennek előnyös hatása, hogy a családi, rokonsági, helyi közösségi viszonylatokban jól átlátják az emberi kapcsolatok szabályait, és ahhoz gyakran tartják is magukat. Ezáltal az emberi kapcsolatokban kevesebb a kiszámíthatatlanság, viszont hátrány, hogy az engedelmesség megnyilvánul az emberi méltóságot sértő szokások irányában is.

Az indiai emberek neveltetésében erősen benne vannak évszázados kulturális, életviteli, erkölcsi hagyományok. Ezeknek a hagyományoknak jó része ellentmondásban van az ország modernizációjának sok-sok hatásával. Konzervatív erkölcsi felfogásuk bőségesen keveredik álszentséggel. Főképpen a férfiakra jellemző, hogy a nők viselkedésével kapcsolatban szigorú elvárásaik vannak, ugyanakkor maguknak sokat megengednek. Ugyanazok az emberek, akik kellemetlen megjegyzéseket tesznek utcán sétáló szerelmespárokra, minden további nélkül paráználkodnak, amikor csak megtehetik.

Elter Karcsi fotója

"Négy kontinens nagyjából negyven országában jártam eddig, de senkinek nem sikerült olyan rövid távon annyira megutáltatnia magát velem, mint az indaiaknak. Nehéz ilyesmiről írni a mai, politikailag korrekt világban, de egyszerűen az észak-Indiában élő népség-katonaság seggfejekből áll. En bloc! Erős szabály, hogy minél nyomorultabb, szegényebb és elnyomottabb egy nép, annál kedvesebbek a turistákkal. Ez Indiában is fennáll, a rettenetes mély-szegénységben éhező tömegekkel nem is volt semmi gondunk. Viszont az indiai középosztály viselkedése, kultúrája, világnézete egyszerűen elviselhetetlen.

A férfiak nélkül maradt nők itt teljes természetességgel nyilatkozzák, hogy félnek attól hogy tömegesen megerőszakolják őket, Delhiben pedig utazási irodák szerveznek Goába fotóstúrákat indiaiaknak, hogy láthassanak fehér nőt bikiniben. Ilyenkor negyven darab túlsúlyos, hosszúnadrágot és pulóvert hordó, erősen izzadó indiai leszáll a buszról, végigsétál a beachen, arcába fotóz az összes turistacsajnak, majd bepróbálkozik náluk. Mind a negyvenen, egyesével, anélkül hogy éreznék, hogy ez nem fog sikerre vinni.

Hogy ez hogy is néz ki a gyakorlatban? Először is mindenki bámul. Megállás nélkül. Nagy, vérben forgó szemek merednek rád. Nem kiabál, nem szól, csak bámul. Ha a szemébe nézel, nem érzi magát feszélyezve, bámul tovább. Rászólsz, bámul tovább. Ráüvöltesz, még mindig bámul, és amikor emeled az öklöd, akkor hajlandó dacosan félrenézni. Konfliktuskerülő neveltetésem folyamán soha nem merült fel bennem, hogy egy vadidegennel szemben fizikai erőszakot alkalmazzak, de Indiában többször is idáig fajult a helyzet. Amikor egy mosatlan suhanc meg két jó negyvenes alak követte NemSünt a bokrok közé ahova nyilvánvalóan pisilni vonult el, hogy meglessék mije is van egy fehér nőnek, és sokszori egyre emeltebb hangú felszólításra sem voltak hajlandóak még csak félre nézni sem, akkor az emberben elpattan valami.

A lehúzások és a turista elriasztása közti egyensúlyt sem sikerült megtalálniuk. Thaiföldön mindenért háromszor annyit fizetsz, mint a helyiek, de ezt olyan kedvességgel adják elő, hogy igazából nem vagy dühös, hacsak nem vagy feltűnően smucig hátizsákos turista (mint mi). Indiában ugyanezt brutális módon verik keresztül rajtad, és ettől elképesztően kellemetlenül érzed magad. Mindenki, tényleg mindenki téged akar elkapni, lehúzni és ocsmányul nyilvánvalóan becsapni. A turistaiparban dolgozókból áradó fölösleges agresszivitás megkeseríti a legszebb élményeket is. Amikor Delhiben közölték, hogy a taxis stand bezárt, ezért nem lehet előre fizetett taxit igénybe venni, vagy hogy a múzeum, ami előtt álltunk éppen igazából nem is itt van, ezért be se próbáljunk menni az öles MUSEUM betűkkel megjelölt épületbe, hanem sokkal inkább vegyünk eredeti nomádok eredeti tevecsontjából csinált abszolút eredeti népies szobrot, akkor már tudtuk, hogy ez nem egy mosolygós hely.

Összességében pedig saját maguk alatt vágják a fát. Amikor véletlenül találtunk egy hotelt vagy egy éttermet, ahol nem voltak minősíthetetlenül seggfejek, azt lelkesen ajánlottuk az összes többi turistának is, de ilyenre az egy hónap alatt nagyon ritkán került sor. És annak ellenére, hogy Indiában van a legtöbb és legszebb látnivaló, egyáltalán nem vágyom vissza. Sikerült meggyőzniük arról engem, a viszonylag sokat látott turistát, hogy az összekuporgatott euróimat, dolláromat inkább valahol máshol költsem el.

Látszik az is, hogy nem csak a külföldiekkel szemben agresszívak, hanem egyszerűen mindenki boldogtalan. A gyerekeken látszott ez a legdurvábban. Ázsiában, Európában, még a savanyú-sanyarú Magyarországon is az általános iskolások általában vidám energiabombák. Itt aránylag jól szituált, magániskolába járó tizenhárom éves bakfislányok nem egymás közt sugdolózva vihognak délután hazafelé menet, hanem komor, már-már gonosz módon bámulva menetelnek egymás mellett. Nevető, mosolygó indiait elvétve sem láttunk. A kontraszt Dél-kelet Ázsiával félelmetes volt. (2012)" forrás

"Vicces, ahogy bólogatnak. Ez a pozitív visszajelzés egyenlő a nálunk használatos igennel, bár olyan mintha az ellenkezőjét jelezné. A fej óvatosan jobbra majd balra való apró biccentős mozdulatát minden nap újra és újra meg kell szoknom, egészen addig, amíg észreveszem, hogy én magam is ilyen módon jelzem igenlő válaszomat." forrás

"Az indiai nők nemcsak természetes szépségükben gyönyörűek, de megjelenésükben is egészen különlegesek. A mindenféle színekben pompázó és divatosabbnál divatosabb szárik látványa, a rengeteg csengő ékszer akaratlanul is arra késztet, hogy folyamatosan őket nézzem." forrás

"Az indiaiak életében fontos szerepet tölt be az arany, vagy az aranynak látszó ékszer. Még a kevésbé tehetős családokban is van valahol egy pici arany egész biztosan." forrás

,, Az úton nagyon sok esküvőt kereszteztünk a taxival. Szinte szó szerint, merthogy a lagzi/leánykérés úgy tűnt az út közepén zajlik. A taxistól kérdezzük, mi ez? Mire ő büszkén belekezd a történetébe az indiai házasságokról. Hirtelen két része lett a világnak. A nyugatiak és India. Ellentétben a nyugatiakkal, az indiaiak nagyon-nagyon komolyan veszik a házasságot. "Kivéve persze azok, akik elnyugatiasodtak" - tette hozzá. A férfiak és nők itt nem meseszerű találkozások részesei, nem randiznak, vagy randi után gondolnak egyet és csak úgy összeházasodnak. Még ha randiznak is, a házasságot megelőzően komoly szűrőn kell átesniük: vallásról, kasztról, vagyoni helyzetről, étkezésről, sőt még a horoszkópjuknak is azt kell sugallniuk, hogy ők összeillenek. Szülőknek, rokonoknak, szomszédoknak, papnak, asztrológusnak kell megegyeznie abban, hogy az adott pár összeházasodhat.
Gyakoribb mégis az, hogy a szülők vezényelnek le az elejétől fogva mindent. Sokszor újsághirdetésben keresik az arát és sokszor 15 éves koruk előtt férjhez adják őket. A dolgok nyilván változnak, de amennyire utánajártam az esetek többségében a mai napig így van...sokszor még a külföldön dolgozó tanult férfinak is így keresnek menyasszonyt szülei. és valóban...a világon Indiában az egyik legalacsonyabb a válások száma. " forrás

,, Megfigyeltem, hogy Indiában az emberek nagyon szépen tudnak sorban állni. Vagyis inkább sorakozni. De tényleg, én olyat még sosem láttam, hogy az a rengeteg ember egy kapunál vagy pénztárnál konkrétan libasorban áll, de olyan közel a másikhoz, hogy egymás fülébe lihegnek. Számomra ez először nagyon idegesítő volt és hangot is adtam ennek, mégpedig úgy, hogy egy lépéssel mindig hátrébb léptem, így jelezve nemtetszésemet. Sokszor hátra is néztem és szúrós szemmel próbáltam átadni az üzenetet. Aztán egy idő után feladtam a privát zónám megőrzésére irányuló törekvést. Mert közben arra is rá kellett jönnöm, hogy amennyiben én nem állok rá a másik hátára, ők azt hiszik, hogy én nem a sorban várakozok, így beállnak elém. (2019)" forrás

Turista etikett

Indiában a turista férfi az utcán információt inkább férfitól kérjen, mert a nők megszólítását náluk könnyen félreértelmezik. Ha nőtől kell kérdezni valamit, akkor lehetőleg a turista pár női tagja kezdeményezzen. Indiában az ellenkező neműek közötti kommunikáció, érintkezés szabályai meglehetősen konzervatívak, igaz ez a nagyvárosokban, középosztálybeli közegben már nem annyira érvényes.
Az indiai férfiak szeretnek beszólni a modern öltözködésű lányoknak, nőknek és elég modortalanul képesek viselkedni ilyen helyzetekben. Persze a külföldi női turisták is célzottak lehetnek. Mindenképpen kerülni kell a kihívó viselkedést és öltözködést. Ajánlott a vállak fedése és a szoknya se végződjön a térd felett. Sokszor látni turistákat, amint indiaiakkal fényképezkednek, melyet sokszor a helyiek kezdeményeznek. Sokan ugyanis nem sok fehér bőrű (főleg szőke, kék szemű) embert láttak, ezért érdekesnek tartják. Néhányan kérdés nélkül készítenek képet a turistákról, ez esetleg zavaró is lehet, ahogy az is, ha 5 percenként megállítanak. Udvariasan természetesen el is lehet utasítani a fotózást.
Az alkudozásnál ne túlozzunk, és ne kicsinyeskedjünk, ha már közel járunk a kitűzött céltól. A taxissal és a riksával rögtön az elején állapodjunk meg a vitelárról. Jó ötlet egy jegyzettömbre előre ráírni, hogy mennyit vagyunk hajlandók fizetni. Ezt esetleg az eltökéltség jelének tekintik.
Ha boltban a kereskedő megkínálja egy keksszel és teával, akkor ne legyen elutasító és egyen legalább egy darabot. Ha a tea víztartalmának eredete miatt aggódik, akkor mímeljen udvariasságból egy kortyolást.
Ne féljünk konok módon az utcai kajáktól, mert a gyomorrontás kockázata nem feltétlenül nagyobb, mint egy étteremben. Arra kell ügyelni, hogy frissen sült legyen az, amit megveszünk.
Az idősebb helyieket köszöntsük összerakott tenyerekkel és a "namaste" szóval üdvözölve. A köszöntéskor a fejünket kicsit hajtsuk le és felsőtestünkkel is hajoljunk meg egy kicsit.
Sok turista azzal próbálja távol tartani a helyiek közeledését, hogy az utcán folyamatosan mogorva arcot vág. Ennek semmi értelme nincs és nem is hatásos. Inkább legyen humorérzékünk, mosolyogjunk, érzékeltessünk nyugodtságot. Nem illik folyton elutasítóan reagálni a helyiek közeledésére. Nem mindig üzleti céllal közelednek a turistához. Gyakran fordul elő, hogy csak kíváncsiskodnak. Ne rökönyödjünk meg azon, ha személyesebb jellegű kérdéseket is feltesznek (mit dolgozol, mennyit keresel, mi a családi állapotod stb.). Indiában az emberek az egymás közti kommunikációban hozzá vannak szokva ahhoz, hogy nem illetlen olyan dolgokat kérdezni, amiket mi indiszkrétnek tekintünk.
Az indiaiak többnyire nem szoktak kezet rázni. Ha mégis kezet nyújtanak, akkor persze azt fogadni illik.
Nem kell megrökönyödő tekintet vágni, ha azt látjuk, hogy a helyiek kézzel esznek. Ki is próbálhatjuk, de semmiképpen sem a bal kezünkkel, mert azt tisztátlannak tekintik.
Udvariatlanságnak minősül Indiában a mutatóujjal való hívogatás, s az, hogy magunk felé hajló kézzel integessünk a pincérnek. Tartózkodjunk a kacsintgatástól és füttyöléssel történő figyelemfelkeltéstől, mert az ilyesmit ott a szexuális célzatú közeledéssel asszociálják.
Legyünk türelmesek, ha a helyi ember elsőre udvariatlan, hangos és türelmetlen velünk. Vegyük tekintetbe, hogy az indiaiak kaotikus városokban, miliőkben élnek. Bunkóságuk nem szándékos és személyünknek szóló.

,, A mindennapok teljesen átlagos 2 szokása a böfögés (hangosan és nyitott szájjal!) és a köpködés. Étkezés után böfögéssel fejezik ki azt, hogy jóllaktak és jólesett az étel. Maga a böfögés azért nem annyira különös vagy meghökkentő szokás, hiszen itthon is előfordul az ilyen – bár nem jelzésképp használjuk, és sok esetben próbáljuk minél visszafogottabban tenni. Ami inkább zavart, az a köpködés. Képzeljük el, hogy sétálunk a járdán az üzletek előtt és az árus, aki ücsörög a kis boltja előtt, egy jó nagyot elénk köp. Előfordult velem, hogy ha picit gyorsabban haladok, el is kap. (2019)" forrás

,,

Ne öltözködjünk kirívóan

Sokan azt javasolják, hogy öltözzünk úgy, mint az indiai nők, amennyiben nem akarunk túlságosan kitűnni a tömegből. Elárulom, ki fogunk. Jobban, mint szeretnénk. Mert igencsak furán hat az, ha egy fehér bőrű lány, ne adj Isten még szőke is, saree-ban vagy salwar kameez-ben lejt a városok utcáin és úgy próbál elvegyülni a tömegben. Persze különleges alkalmakkor, mint például egy esküvő vagy más összejövetel, én is szívesen viselném a tradicionális ruhákat, de egy sima utazás során nem muszáj és nem is indokolt. Ráadásul az indiai nagyvárosokban a nők, főképp a fiatalok körében, rettentően népszerű a nyugati divat, így előszeretettel hordanak farmert és más, tradicionálistól nagyon eltérő öltözéket.

Amikor pedig úgy érezzük, hogy át akarnak verni minket, mert azt gondolják, hogy egy két lábon járó pénzjegynyomda vagyunk, akkor se hagyjuk magunkat és igenis álljuk a sarkunkra. Én egy taxissal kerültem Delhiben konfliktusba egy alkalommal, aki a kedves szavak hallatára a füle botját sem mozdította, de amikor ráüvöltöttem, mint egy sakál, azonnal csengette a rupit, ami járt vissza. (2019)" forrás

Gasztronómia

"India a vegák paradicsoma. Az ételek ízesítésére használt anyagok kombinációja végtelen, kiderül, hogy a curry nem csak egy fűszer, hogy a rizs fogalmát gyökeresen újra kell értelmeznünk, ha emlékeinkbe a "menzai tapadós" masszívan bevésődött, hogy mindegyik tájegység konyhája egyedi (a tengerparton a halak és a kókusz, Radzsasztánban a lencsefélék, a tamil régióban a tamarind a legnépszerűbb, Andhra környékén pedig nem spórolnak a chillivel). Ha kedvet kaptunk a további részletek alaposabb tanulmányozásához, és túl vagyunk Allen Diwan kedvcsináló főzőbemutatóján, beiratkozhatunk egy neves helyi séf vezette tanfolyamra. (2014)" forrás

"Nos, ahogy vártuk India valóban a vegetáriánus ízek mennyországa. Majdnem elsírtuk magunkat, mikor a "non-veg." (nem vegátiánus) étel kifejezéssel találkoztunk, merthogy a világ ezen egyetlen országában pontosan az ellenkező irányból közelítik meg az étkezést. Minden étel és étterem alapból vegetáriánus, vagy "pure veg" (tiszta vegetáriánus, tehát tojás mentes) és vannak éttermek, ahol lehet kapni nem vegtáriánus ételeket is, de ezekből kevés van. Attól függ mennyire sok a nyugati turista vagy milyen vallású népek lakják többségében az adott államot. Ami érdekes, hogy annak ellenére, hogy sokan azt gondolják Indiáról, hogy a vallás erős hatása miatt vegetáriánusok az emberek itt, igazából nem ez a fő ok. Egyszerűen ezt szokták meg, mert sokkal olcsóbb, mert imádják az indiai ételeket, és olyan változatosan használják a finomabbnál, finomabb zöldségeket, hogy eszükbe sem jut mást enni. Nem nagyon találkoztunk olyan indiaival, aki megkívánt volna egy kis nyugati ételt. Persze azért a második hónap végére eléggé elteltünk a curryvel és a nánnal. (2015)" forrás

,, Ha Jaipurt emlegetjük mindig eszünkbe jut egész indiai útunk legfinomabb joghurtos itala, a lassi. Épp a McDonaldsból🙄 tartottunk gyalog a városba amikor egy kis sarki bolt miatt le kellett térnünk a járdáról, annyian álltak ugyanis előtte. Csak megnéztük mi kelt ekkora figyelmet, hát láttuk, hogy a tömeg előtt két férfit ül a kirakatban, az egyik épp a friss joghurtot meri ki egy nagy tálból és adogatja a háta mögött ülőknek. Azok egy forgó korongszerű szerkezettel felturmixolták és agyagpoharakba öntötték. " forrás

,, Senki nem lepődik meg azon, amikor azt hallja, hogy az indiai konyha extra gazdag a fűszerezés tekintetében és előszeretettel használnak chilit az ételek elkészítéséhez. Az igazság viszont az, hogy ott még az is pikáns legalább egy kicsit, amire azt mondják, hogy nem, egyáltalán nem látott semmiféle csípős fűszert. Sok ételük ráadásul kétszer is csíp, ha értitek, hogy mire gondolok… Ráadásul a hotelekben is, ahol – egy pincér elmondása szerint – turistáknak főznek, így nem kell tartani ettől. De kell! Mindenhol kell! Delhiben betértem egy Mekibe (nagyon éhes voltam és nem mertem az utcán enni több okból kifolyólag sem) a Chandi Chowk bazár területén és rendeltem egy sajtburgert. Szerintetek? Naná, hogy pikáns volt annak is a szósza, pedig abban bíztam, hogy most az egyszer megúszom. (2019)" forrás

Érdekességek

"Az itteni tehenek egytől egyig mind soványak és az utcán tartják őket. Legalábbis Chennaiban ezt tapasztaltam. Az Andamán-szigeteken esténként kisétáltak a főút közepére, ahol az autók és motorok kerülgették őket, hiszen itt meleg az aszfalt és jobb rajta aludni éjszaka. A tehénnek elsőbbsége van bárkivel és bármilyen járművel szemben. Ha ő jobbra fordul hirtelen, megáll mögötte a forgalom, vagy megvárják, hogy átkeljen az úttesten." forrás

"Érdeklődve kukkantottam bele a helyi újságba. Számomra a legszórakoztatóbb rész a több oldalas rejtvények és kvízkérdések voltak, amit értettem is, hiszen angol nyelven tették közzé azt. Arra még nem jöttem rá, hogy egy-egy rejtvény alá miért írják oda közvetlenül a megoldást úgy, hogy már maga a rejtvény olvasása közben pont ráesik a szemem a megfejtésre…" forrás

,, Az teljesen hétköznapi Indiában, hogy a fehérbőrű ember csak úgy tud végigvonulni az utcán, hogy érzi a helyiek tekintetét a hátába fúródva. Olyan is előfordult velem, hogy konkrétan ujjal mutogattak rám és közben sugdolóztak, persze tudván azt, hogy én mindezt végignézem, de rá se hederítettek.

Sokaknak ez viszont nem volt elég. Fotózkodni akartak, hogy majd a családi albumban mosolyogjak vissza és mutogassanak a rokonoknak és barátoknak. Sokszor konkrétan úgy éreztem magam, mintha kb. Heidi Klum lennék (itt azonnal elnézést is kérek Ms Klumtól – nyilván nem vagyunk egy kaliber…). Nyilván nem annyira meglepő ez a fotózkodósdi, sok országban előfordul az ilyen. Amit érdekesnek találtam ezzel kapcsolatban az az volt, hogy főleg nők kértek fel egy pózra, a gyerekeiket nyomták a kezembe (akik sokszor, bármilyen igyekezetem ellenére, egyáltalán nem voltak lelkesek), illetve az idősebb korosztály volt nagyon bátor. A fiatalabb srácok a távolból sunyiban szelfizték magukat úgy, hogy ott voltam a háttérben, s közben persze úgy tettek, mintha mise történne." forrás

v.j. fotója