ÚTIKRITIKA.HU / Delhi

A látogatók nagy részének az ismerkedés Indiával az érkezés pontján a fővárosban, Delhiben kezdődik. Az Európán kívüli utazások dolgában kevés tapasztalattal rendelkező turisták számára gyakran sokkolóan markáns, intenzív élmény az első nap. Eleve a dimenziók is elképesztők, hiszen Delhiben és közvetlen vonzáskörzetében 17 millióan laknak. A tömeg, sok helyen, az utcákon olyan sűrű, hogy a turistát szó szerint test közeli tapasztalatokat szerez, és ehhez jönnek a szokatlan szagok és zajok. Elképesztő mennyiségű étkezőhely és bolt sorakozik egymás mellett.

Az utcai autóforgalom nagyszabású látvány, a csúcsforgalmi időkben mindenképpen. A turistának nem árt az óvatosság, hogy, meg tudják oldania az úttesten való minden egyes átkelést, mert az autóvezetők egyáltalán nincsenek tekintettel a gyalogosokra. Állítólag a városon belüli halálos kimenetelű balesetek világranglistáján Delhi áll az élen! Érdekes módon a forgalom a méretéhez képest azért nem is kifejezetten lassú. A levegő szennyezettsége jelentős, bár állítólag javulási tendencia van. A nagy teherautók például csak éjszaka közlekedhetnek a városban.

Ilyen az indiai közlekedés mozgásban...

A forgalom azért is olyan hatalmas, mert Delhi az egész észak-indiai országrész közlekedési csomópontja. Sokan itt szállnak át másik távolsági buszra, vagy mennek át az egyik pályaudvarról a másikra. Delhiben négy pályaudvar van, és jó távol vannak egymástól. Az egyéni turisták amúgy kevés számban vállalkoznak a városi buszozásra, és inkább taxival közlekednek. Jóllehet a hatóságok kötelezik a taxisokat a taxióra használatára, de a külföldi turisták esetében vonakodnak attól, azaz marad a folytonos alkudozás. A riksázás is alternatíva, de ez esetben számítani kell szélre, bűzre. Nagy könnyebbséget hoz a metróhálózat fejlődése, csak hát a föld alatt utazva a turista megfosztja magát az utcaképek izgalmas látványától.

Az óvárosban rengeteg a látnivaló. A hatalmas Jami Masjid mecset meglátogatásához könnyen kapcsolható az óvárosi keskeny utcákban való sétálgatás, és a Chandni Chowk bazár felfedezése. Furcsa, hogy a 20 ezer hívőt befogadni képes mecset közvetlen közelében teljes negyednyi területen egymás mellett működik egy csomó tűzijátékot gyártó műhely. Az óváros lenyűgöző, mert együtt van a középkor megidézésének érzete a jelenkori utcakép izgalmával. A régi Delhi kis utcái és Új-Delhi sugárútjainak különbözősége miatt az egész nagyváros még érdekesebbé vélik.

Akármennyire is megterhelő a tömeg, a zsúfoltság, a levegő, a látogatónak érdemes hosszú órákon keresztül rónia az utcákat. Csak így lehet bekukucskálni a százéves boltokba, műhelyekbe, közelről megbámulni a külső pultokat, a színeket és az ismeretlen illatokat, szagokat. A fő bazár negyedben óriási élmény látni a specializált negyedeket. Az egyikben csak ékszereket, a másikban régiségeket, egy harmadikban papírárut adnak el. Jópofa látni, hogy minden kuszának tűnik, holott minden egyben valamiképpen, számunkra talányosan logikus is.

A lényeg: a városnéző buszból biztonságos helyről is sok érdekesség látható, de messze nem olyan élményt nyújt, mint a gyalogszeres felfedezés.

Vélemények

"Delhiben az első napunk sokkhatásokkal volt tele. Voltunk már más ázsiai nagyvárosban, de sehol nem volt egyben ennyi kosz, bűz, kaotikus forgalom és szmog. Amikor az utca szélén, a szemétdombon rongyos gyerekeket láttunk turkálni, rögtön a Gettómilliomos film jutott az eszünkbe. Másnapra már teljesen akklimatizálódtunk, és már szinte rutinosan mozogtunk az utcai tömegben. Igazán csak az utazás után otthon tudtuk feldolgozni az India nevű, bonyolult élményt. Egyébként Delhiben nem is valamelyik neves műemlék tetszett nekünk a legjobban, hanem egy, néhány évvel ezelőtt épített templom, a Swaminayaran Akshardam, amely tele van elképesztő szobrászati remekművel. Az óvárost gyalog is bejártuk meg riksával is. Nagy élmény volt!" (2011)

"Az indiaiak Delhi-t az ország nagyvárosai közül a legszebbnek szokták mondani. Szerintem Delhi izgalmas, de nem különösebben szép. Az épületek jó része, nyilván az éghajlati viszonyok miatt is - szétmállott, vacak állapotban vannak, még a modernek is. Alig van a városban olyan hely, ahol nyugis körülmények között lehet sétálni. Mármint parkok, zöldterületek vannak, de sétálásra alkalmas utcák alig. Egy ideig még érdekes az embertömeg, de gyorsan fárasztóvá válik. A kosz az delhiben a norma. Az emberek egymással közvetlenek, a külföldivel már csak óvatosan." (Kati, 2011)

Szállás

Jön!

Közlekedés

Tuktuk

Étkezés

Közbiztonság és kellemetlenségek

Jön!

Hasznos információk

Jön!

Látnivalók

Vörös erőd (Lal Quila)

"Mély benyomást tesz az emberre ez a hatalmas építmény. Hétvégén látogattunk el oda, és hosszú sorokban álltak a az ország minden tájáról érkezett helyiek. A külföldi turistának tanácsos nem hétvégére időzíteni a látogatást ide (de hétfőre se, mert akkor zárva van). Láthatóan nagyon büszkék erre a műemlékre, hisz ez Delhi jelképe. Az agrai Red Fort-hoz képest ez méretre kisebb, de tartalmasabb nevezetesség. Az óváros déli peremén látogatható erődöt vörös homokkőből építették. Belül látogatható több kis palota és egy mecset. 250 rúpia a belépőjegy. Indiában a turista lát ennél nagyobb szenzációkat, de azért illik megnézni, elvégre az UNESCO kulturális világörökségének a része. Elég leharcolt állapotban van, és a kútjaiban sem folydogál víz." (Dani&Réka, 2011)

Jama Masjid (Friday Mosque, azaz Pénteki mecset)

Jama Masjid belseje - Fatehpur Sikri - fotó by Elter

"Az indiaiak szerint a világ egyik legnagyobb mecsete. Hogy az indiai főváros legnagyobb mecsetje, az tuti. A bazárnegyed északi szélén áll. Szép építmény és hatalmas az előtere, azaz nincs tömegnyomor. A bejárati kapuhoz először fel kell rendesen lépcsőzni. A lépcsősor tetejéről jópofa látvány a lenti piac. Sajnos éppen a piac miatt elég dzsuvás a mecset környéke. Le kellett vennünk a cipőt a bemenetel előtt. Itt is 250 rúpia volt a belépőjegy. Nem is tudom, hogy a fotózás jogáért fizettünk-e vagy a belépésért, úgy tűnt ugyanis, hogy a helyiek egyáltalán nem vettek jegyet. Mind a mecset előtt, mind bent sok a koldus. Ehhez Indiában egyszerűen hozzá kell szokni. Lehangoló, de ez van. A mecset területén jó nagy a nyüzsgés. Túl sok kulturális érdekességet nem sikerült benne találni. A lényeg a dimenzió (65 méter hosszú és 25 méter széles), és a 40 méter magas minaretek. Komolyan, 20 ezren tudnak itt egyszerre imádkozni. A 17. század közepe táján építették. Kb. ötszáz méterre van a Vörös mecsettől, tehát kombinálni lehet a két programot. Bent található egy hatalmas belső udvar, ami igazán lenyűgöző. Rékának nagyon tetszett a vörös homok-kőves falak és a fehér márványok együttese." (Dani & Réka, 2012)

Raj Ghat - Mahatma Gandi emlékmű

Olvasmányos linkek

"Az erődből kifele ismét alámerültünk az indiai metró csodálatos világában. Akárcsak a mexikóvárosi, vagy a kairói metróban, itt is vannak női kocsik, amik inkább az életvédelem, mint a vallásosság jegyében lettek elkülönítve. Sajnos az indiaiak is hajlamosak arra a dühítően ostoba viselkedésmintára, amire a többi, túl gyorsan urbanizálódott népség: egyszerűen nem engedik leszállni a leszállókat mielőtt megpróbálnának bepréselődni. Ez különösen akkor tragikomikus amikor töküres az egész kocsi, rengeteg szabad ülőhely van, egyetlen egy ember akar leszállni, egyetlen egy akar felszállni (tehát még egyszerre el is férnének az ajtóban egymás mellett) és mégsem sikerül lökdösődés nélkül megoldani a manővert. Nem viccelek, az egyik bevásárlóközpontból hazafelé tényleg láttuk ezt a jelenetet.

Viszont a nagyobb állomásokon már rendet tartanak a rendőrök (vagy csendőrök vagy mifenék). A metró minden egyes ajtajához ki van rendelve egy egyenruhás, akinek az a dolga, hogy két szerelvény között helyre kis sorokba rendezze a várakozókat. Ezt nem kíméletesen teszik, gumibottal igazgatják helyükre a renitens elemeket, és amikor begördül az állomásra a metró, vissza is tartanak mindenkit, addig, amíg a leszállók ki nem értek. Persze ezután azonnal kezdődik a tülekedés, egymás taposása, de legalább nevelve van a nép. (2013) forrás

"India nem Ázsia. Nem teljesen egyértelmű, hogy micsoda, de messze van a thai mosolyoktól, a segítőkész filippínóktól, de még a ronda, ellenszenves jávaiaktól is. Természetesen a fixáras reptéri taxitársaság is „csődbe ment” de ajánlottak egy „nagyon jó árat”. Mi még ekkor kábák voltunk a fél év Ázsiától, és csak enyhe rossz érzéssel fogadtuk el, hogy betuszkoltak minket egy taxiba, de az önvédelmi reflexek még nem kezdtek el működni. Utólag visszagondolva igazán sokra nem húztak le minket, de úgy valahol félúton már kezdett emelkedni a vérnyomás, amikor leesett, hogy igazából a taxióra ki van kapcsolva, és aki ezzel jól fog járni a taxiban ülők közül, az nem mi leszünk.

A hotelben természetesen azonnal megpróbáltak minket az interneten foglalt szállás áránál magasabbért elrakni, és reggeli nélkül, de ezt még hárítottuk. Új Delhi körülbelül a világ legrosszabb városa szálláshelyek szempontjából, már ha az ember a legalább részben „reális” turistacélpontok között mozog (aki beteszi a lábát Bangladesbe, az megérdemli, ami vele történni fog). Egyszerűen csak iszonyatosan rossz és rettenetes drága szállodák között lehet válogatni, még harminc euróért sem lehet egy nyomorult szobát foglalni egy éjszakára, pedig azért az ember ennyi pénzért az Oktogonon apartmant bérelhet, két hálószobával. A hostelworld-n két fajta szállás van: az egyik, ami tele van csótányokról, csalásokról, lopásokról szóló rémtörténetekkel, a másiknak pedig nincsen egyetlenegy ajánlása sem, vélhetőleg azért mert minden tízszázalékos kritika után törlik a profiljukat. Természetesen a nyilvánvalóan kamu önajnározó visszajelzéseket ilyenkor is figyelmen kívül hagytuk.

A mi hotelünk csak két meglepetéssel szolgált. Először is az út során először sikerült NemSünnek egy kiadósat rókázni az első vacsorától, pedig még csak nem is húst evett, csak főtt zöldséget. A másik az, hogy gyanús kaparászást hallottunk (az amúgy elég jól kinéző) szobánk ajtaja felől egész éjjel. Nem értettük, hogy most egy különösen inkompetens betörő próbál bejönni, vagy mi van, az ajtó kinyitása a zaj megszűnését eredményezte, de sehol egy teremtett lélek nem volt.

A következő napok folyamán, ha részletekben is, de fény derült a jelenség okára: a frissen felújított hotel álmennyezetében egerek laktak. Amikor az egyik betévedt a szobába, hívtuk a recepciót, és ekkor megjelent egy féltucatnyi markos fiatalember, akik kedélyesen kétszer átrendezték a szobát, míg az egyiküknek sikerült sarokba szorítania a rágcsálót, ahol is a szandálos talpával halálra taposta, majd küldetett egy felmosó-vödörért… (2012)" forrás

"Az egész Indiára jellemző idegesítő dolgok itt elviselhetetlen méreteket öltenek. Új-Delhi elegáns kertvárosi részeit leszámítva olyan tömeg van folyamatosan az utcákon, hogy kínszenvedés sétálni, mert mindig szembe jön valami. Akár motor, gyalogos, tehén, riksa, biztosan nem ő fog kitérni az útból. Mindezt tetézi, hogy megállás nélkül szólongatják az embert a címben felsorolt módokon a különböző árusok, riksások, koldusok, és képtelenek felfogni, hogy mi csak azért is megpróbálnánk sétálni, és nincs szükségünk még egy pashmina sálra, faragott elefántra pedig pláne. Cserébe viszont, ha valami tényleg kéne, azt nagyon nehéz megszerezni. Lépten-nyomon megpróbálnak átverni, hazudnak, csalnak, a különböző jutalékok hierarchikus rendszere mozgatja a szálakat.

Jegyvásárláskor a vasúti alkalmazott a pályaudvarról képes elküldeni az emeleti jegypénztár helyett egy kamu állami tourist office-ba, ahol ugyan elvben lehet vonatjegyet kapni, de csak csomagban, vagyis lehetőleg vegyünk előre tízet plusz egy teveszafarit, egyetlen vonatjegyet sajnos nem adhat. Az értetlenség olyan méreteket ölt, hogy mikor a Jodhpurba induló vonatunkat próbáltuk nem lekésni, és a riksást nógattuk, számunkra egyértelműnek tűnő jelekkel és szavakkal, ő félreállt és hindiül elmagyarázta, számunkra egyértelműen, hogy nem érti. Szerencsére a vonat már induláskor tíz percet késett, így elértük. (2009)" forrás

"Nagyon szeretem Indiát, ezt a misztikus és gyönyörű országot, ahol többször és több helyen is megfordultam már. Szeretem a titokzatosságát, ami körüllengi, a fantasztikus tájait, a Himalája havas csúcsait, az elképesztő több százéves építményeket, a különféle vallásokhoz tartozó csodálatos templomokat, és nem utolsósorban az indiai konyhát is. Aki Indiában jár, azt magával ragadja a fűszerek bódító illata, a káprázatos színek kavalkádja, az indiai zene és a hindu istenekről szóló táncok, a gyönyörű ékszerek. Nem kérdéses, hogy Indiának különleges atmoszférája van. A vallási sokszínűségből adódóan lépten-nyomon különböző templomokba, mecsetekbe, és szentélyekbe botlunk, ami a turisták számára valódi kánaán, azonban azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a vallási különbségek sok feszültséget is magukban hordoznak.

Az indiai városokban az utca nyüzsög, nagy a forgalom, az ütött-kopott autók állandóan dudálnak. Rengeteg az autó, sok közöttük a régi, kiszolgált járgány. Az utcakép szerves tartozékai a „kőkorszaki”, lestrapált buszok, melyekről fürtökben lógnak le az emberek, és a 3 kerekű, sárga motoros járművek, a riksák hada. Vannak még biciklis riksák is. A riksásokkal nem mindig egyszerű kommunikálni, ugyanis nem túlságosan iskolázottak, és általában angolul sem tudnak. Ez mégsem tudott bennünket elriasztani attól, hogy riksával közlekedjünk.

Jó tanács: soha ne üljünk be úgy egy riksába, hogy a fuvar árában ne egyeztünk volna meg. Alkudni azonban lehet, sőt kell is, mert a külföldieknek mindig magasabb árat mondanak. Az utcákon szinte mindenhol árulnak valamit. Lehet enni-inni is, ami azonban egy európai ember számára nem veszélytelen vállalkozás. Az is igaz, amit nem akartam soha elhinni, hogy Indiában szabadon járkálnak a tehenek az utcákon. Teljesen váratlanul bukkannak fel, sokszor akadályozva és veszélyeztetve a forgalmat. A tehenek mellett szembetűnő a kóbor kutyák nagy száma is. Mind a tehenek, mind a kutyák kifejezetten csúnyák és soványak, gyakran egymás mellett turkálnak a szeméthalmokban élelem után kutatva. Vannak városok, ahol majmokat is lehet látni az utcákon, amelyek hordákban, szabadon garázdálkodnak.

A szemét mértéke sem elhanyagolható, nagy a por, szennyezett a levegő. A forgalmas helyeken sok a koldus és az árus, sajnos sok közöttük a gyerek is, akik gyakran piszkos nyakláncot, zsebkendőt és egyéb apróságot akarnak rátukmálni az emberre, vagy éppen a cipőnket akarják megpucolni, és mindezt elég erőszakosan teszik. Találkoztunk nyomorék koldusokkal is, ezeknek a szerencsétleneknek a nagy része valószínűleg a koldusmaffia áldozata.A legegyszerűbb rájuk sem nézni, és továbbmenni, mert sajnos képtelenség mindenkitől venni valamit és pénzt sem tudunk adni az összes kéregetőnek.

Láttunk leprás koldust is, de engem legjobban mégis a koldusgyerekek látványa viselt meg, akik gyakran mezítláb, piszkos ruhában, maszatos arccal kéregetnek, miközben gyönyörű, barna szemekkel néznek az emberre. Találkoztunk saduval, azaz „szentemberrel” is, aki az egész életét a vallásnak szenteli, lemond az anyagi javakról és kizárólag adományokból él." forrás

"Delhi különös szőttese a klasszikus építészetnek, a jó öreg gyarmati feelingnek és a középosztály terjeszkedő lakónegyedeinek. Mindent összevetve, jó összefoglalója az indiai városi létnek. Igaz ugyan, hogy a repülőtérről a városközpont felé haladva egy ideig határozottan az az érzésem, hogy az utcakép az „itt nem szívesen szállnék most le” és az „itt még a busz sem mer megállni” kategóriák közt váltakozik, nem beszélve a jármű gondosan befelé hajtogatott visszapillantóiról (indiai sofőr elvből nem néz hátra, legfeljebb az utasokra) valamint a kormányzáshoz és a technika üzemeltetéséhez szükséges elengedhetetlen berendezésekről, úgymint fél négyzetméteres Ganésa-poszter (szerencsét hozó elefántfejű isten), csengők, fityegők, házioltár.

Ha hozzászoktunk a segítőnek álcázott utcai gerillamarketingesek fel-felbukkanó jelenlétéhez, a baloldalt-vezetve-padkán-menve-dudára-tenyerelve-riksát-előz-tehenet-kikerül vezetési stílushoz, megismertük Chandi Chowk csillogó textileket, ékszereket, illatszereket kínáló üzleteit, megmosolyogtuk a Hari Puttar(!) kalandjait reklámozó moziplakátokat, ettünk csípőset, ittunk kókusztejet és mangólasszit, irány az Indiába látogatók kihagyhatatlan látnivalója: a Tádzs Mahal. Úton Agrába érdemes megállni Gwailorban és Orchában, a paloták, a romok, a hindu templomok és a vízparti falvak látványa miatt.

Étvágygerjesztőként kezdjük az Akbar-mauzóleummal, melynek kertjében fekete hátú indiai antilopok barátkoznak – a további kontraszt kedvéért – sárga pillangókkal. Akbar a mogul uralkodók sorában a harmadik volt, de a legtiszteletreméltóbb mind közt. Azonban Agrába unokája végső nyughelyét jöttünk megtekinteni. (2014)" forrás

"India minden sajátosságával együtt csodálatos hely, több alkalommal írtunk róla a Playeren, de Delhi az a város, ahol épeszű ember csak addig tartózkodik, amíg nagyon muszáj, aztán tovább is áll. A végeérhetetlen emberáradat, a hőség, a por, a zaj, a kifogásolnivaló higiénés állapotok olyan mashupja ez, ami az igazán edzett utazókat is felőröli. Indiáról és fővárosáról mások már nyilatkoztak nagyon kritikus hangnemben („kloáka”, „pöcegödör”, vagy ott a meg nem nevezett angol úriember, aki szerint „India az a hely, ahol naponta egymilliárd ember az utcára sza..ik”), ezeket mi kissé túlzónak tartjuk, mindenesetre idegpróbáló metropolisz, annyi bizonyos. Vannak az útikönyvekben is fellelhető parkok, paloták, múzeumok, de az utcai feelinget akkor sem lehet megkerülni. Az egyetlen pozitívum, hogy méretéhez képest nem veszélyes, elenyésző a turistákat érő atrocitások száma. Indiát szeretjük, Delhit nem annyira. (2012)" forrás