ÚTIKRITIKA.HU / Delhi

A látogatók nagy részének az ismerkedés Indiával az érkezés pontján a fővárosban, Delhiben kezdődik. Az Európán kívüli utazások dolgában kevés tapasztalattal rendelkező turisták számára gyakran sokkolóan markáns, intenzív élmény az első nap. Eleve a dimenziók is elképesztők, hiszen Delhiben és közvetlen vonzáskörzetében 16,7 millióan laknak. (A világ 3. legnépesebb városa). A tömeg, sok helyen, az utcákon olyan sűrű, hogy a turistát szó szerint test közeli tapasztalatokat szerez, és ehhez jönnek a szokatlan szagok és zajok. Elképesztő mennyiségű étkezőhely és bolt sorakozik egymás mellett.

Az utcai autóforgalom nagyszabású látvány, a csúcsforgalmi időkben mindenképpen. A turistának nem árt az óvatosság, hogy, meg tudják oldania az úttesten való minden egyes átkelést, mert az autóvezetők egyáltalán nincsenek tekintettel a gyalogosokra. Állítólag a városon belüli halálos kimenetelű balesetek világranglistáján Delhi áll az élen! Érdekes módon a forgalom a méretéhez képest azért nem is kifejezetten lassú. A levegő szennyezettsége jelentős, bár állítólag javulási tendencia van. A nagy teherautók például csak éjszaka közlekedhetnek a városban. Még így is Delhi a világ legrosszabb levegőjű fővárosa (még Pekinget is megelőzi).

Ilyen az indiai közlekedés mozgásban...

A forgalom azért is olyan hatalmas, mert Delhi az egész észak-indiai országrész közlekedési csomópontja. Sokan itt szállnak át másik távolsági buszra, vagy mennek át az egyik pályaudvarról a másikra. Delhiben négy pályaudvar van, és jó távol vannak egymástól. Az egyéni turisták amúgy kevés számban vállalkoznak a városi buszozásra, és inkább taxival közlekednek. Jóllehet a hatóságok kötelezik a taxisokat a taxióra használatára, de a külföldi turisták esetében vonakodnak attól, azaz marad a folytonos alkudozás. A riksázás is alternatíva, de ez esetben számítani kell szélre, bűzre. Nagy könnyebbséget hoz a metróhálózat fejlődése, csak hát a föld alatt utazva a turista megfosztja magát az utcaképek izgalmas látványától.

Az óvárosban rengeteg a látnivaló. A hatalmas Jami Masjid mecset meglátogatásához könnyen kapcsolható az óvárosi keskeny utcákban való sétálgatás, és a Chandni Chowk bazár felfedezése. Furcsa, hogy a 20 ezer hívőt befogadni képes mecset közvetlen közelében teljes negyednyi területen egymás mellett működik egy csomó tűzijátékot gyártó műhely. Az óváros lenyűgöző, mert együtt van a középkor megidézésének érzete a jelenkori utcakép izgalmával. A régi Delhi kis utcái és Új-Delhi sugárútjainak különbözősége miatt az egész nagyváros még érdekesebbé vélik.

Akármennyire is megterhelő a tömeg, a zsúfoltság, a levegő, a látogatónak érdemes hosszú órákon keresztül rónia az utcákat. Csak így lehet bekukucskálni a százéves boltokba, műhelyekbe, közelről megbámulni a külső pultokat, a színeket és az ismeretlen illatokat, szagokat. A fő bazár negyedben óriási élmény látni a specializált negyedeket. Az egyikben csak ékszereket, a másikban régiségeket, egy harmadikban papírárut adnak el. Jópofa látni, hogy minden kuszának tűnik, holott minden egyben valamiképpen, számunkra talányosan logikus is.

A lényeg: a városnéző buszból biztonságos helyről is sok érdekesség látható, de messze nem olyan élményt nyújt, mint a gyalogszeres felfedezés.

Vélemények

"Delhiben az első napunk sokkhatásokkal volt tele. Voltunk már más ázsiai nagyvárosban, de sehol nem volt egyben ennyi kosz, bűz, kaotikus forgalom és szmog. Amikor az utca szélén, a szemétdombon rongyos gyerekeket láttunk turkálni, rögtön a Gettómilliomos film jutott az eszünkbe. Másnapra már teljesen akklimatizálódtunk, és már szinte rutinosan mozogtunk az utcai tömegben. Igazán csak az utazás után otthon tudtuk feldolgozni az India nevű, bonyolult élményt. Egyébként Delhiben nem is valamelyik neves műemlék tetszett nekünk a legjobban, hanem egy, néhány évvel ezelőtt épített templom, a Swaminayaran Akshardam, amely tele van elképesztő szobrászati remekművel. Az óvárost gyalog is bejártuk meg riksával is. Nagy élmény volt!" (2011)

"Az indiaiak Delhi-t az ország nagyvárosai közül a legszebbnek szokták mondani. Szerintem Delhi izgalmas, de nem különösebben szép. Az épületek jó része, nyilván az éghajlati viszonyok miatt is - szétmállott, vacak állapotban vannak, még a modernek is. Alig van a városban olyan hely, ahol nyugis körülmények között lehet sétálni. Mármint parkok, zöldterületek vannak, de sétálásra alkalmas utcák alig. Egy ideig még érdekes az embertömeg, de gyorsan fárasztóvá válik. A kosz az Delhiben a norma. Az emberek egymással közvetlenek, a külföldivel már csak óvatosan." (Kati, 2011)

,, Delhi nem egy olyan hely ahova még egyszer vissza szeretnénk menni. 😃Ez persze nem azt jelenti, hogy ne adott volna életreszóló élményeket, vagy ne lenne tele látnivalóval. Azóta is úgy tekintünk valahol rá, mint egyfajta kiképzőtáborra, India gyorstalpalóra, ahol pár nap alatt felkészültünk mindenre ami csak várhat ránk a 30 napos út alatt.
Elképesztő végletek. Egyik percben még világörökségi helyszínen bámuljuk India elképesztő gazdagságát, vagy épp beszélgetünk a szállásadónkkal, aki helyett még az ajtót is a szolgálója nyitja ki, máskor pedig a vonatablakból nézzük, ahogy egész családok a szemétdomb tetején fekszenek, laknak életvitel szerűen...és elképzeljük, hogy rajtuk kívül 240 millió ember él még ugyanilyen körülmények között.

Egyik percben kint kávézunk a szállásunk teraszán, zöld papagájokat hallgatunk és nézünk a szemközti fán, másik percben már olyan hangzavarban ülünk a tuktuk hátuljában, hogy szó szerint fáj a dobhártyánknak. Nemhogy Budapest, de még Bangkok és New York is egy idilli vidéki falunak tűnik Delhihez képest. Méretben, zajban, káoszban és az egy négyzetméterre eső emberek számában mérve.

Kőkemény kultúrsokk. Köpnek, szürcsölnek, szó szerint az arcunkba büfögnek. Finnyáskodásnak helye nincs.
Sorbanállásnál az erősebb és hangosabb győz. Gyalogosként láthatatlan vagy, az úton átmenni felér egy bátorságpróbával. Alkudni pedig majdhogynem kötelező. A tyutyimutyiságnak sincs tehát helye.
A legkomolyabban egyébként a nyomulós, pofátlan eladók és taxisok tesznek minket próbára.

A beszámolók alapján valahogy azt képzeltem, hogy a kéregetőkből lesz nagyon sok, ehhez képest a taxis, tuktukos hiénák és a bazárosok szedtek szét minket darabokra. Mi pedig mindegyikre illedelmesen és mosolyogva: "No, thank you!" (Mosoly). A 100. után is. Talán ezért is fáradtunk bele olyan hamar.

Naivitásunk, jóhiszeműségünk és így a pénztárcánk is kemény próbának volt kitéve. Lassan megértjük, nem mindenki az, akinek látszik. Még a segítőkésznek tűnő gyalogos is, aki megértően hallgatja a tapasztalatainkat és hasznos tanácsokkal akar ellátni azon a pár méteren amíg mellénk szegődik, nos még ő is a pénzünkre utazik.

Mindenképp a pozitív élmények közé soroljuk Delhi látnivalóit és a Nemzeti Múzeumot.

Csandi Csaukot (Chandi Chowk), a város csaknem 400 éves piacát Ódelhiben muszáj megemlítenem. Hirtelen nem is tudom miként írjam le. Semmiképp nem a legjobb, de nem is a legrosszabb, talán legemlékezetesebb delhis élményeink egyike.
Vasárnap volt, nem a legjobb nap a Ó-Delhi meglátogatására, mert sok bolt zárva van, helyette van viszont piacozás.
Soha, de soha nem felejtem el. Odaértünk a taxival, és esküszöm olyan volt, mintha a Nagyszínpad első sorába nyitottam volna ajtót. Pont mintha egy teltházas koncertbe csöppentünk volna.

Barokkos túlzásnak hangzik, de főleg Old-Delhi után romokban voltunk. A város rendesen bedarált minket. Már nem voltunk azok, akik korábban napi 10 órán keresztül sétálgattak egy nagyvárosban, vagy örömmel beszélgettek helyiekkel, vagy úton útfélen utcai kajáldákban ettek.
Bizalmatlanok, fáradtak és folyamatosan éhesek voltunk. Az elején ugyanis sok időbe telt, mire találtunk bármilyen bizalomgerjesztő kajáldát

Ahogy jött a rutin és teltek az órák, eltűnt a félelem és minden rossz érzés, helyét kezdte felváltani az élvezet, hála és nevetés." forrás

,, Delhi – számomra legalább is – továbbra sem egy idilli turisztikai célpont, valószínűleg nem vinném oda a családomat nyaralni. Ellenben az tagadhatatlan, hogy az Indiában töltött bő egy hét alatt olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam, melyeket míg élek, nem felejtek el. Be kell vallanom, soha nem vágytam a hinduk országába, ám most sokkal szegényebb lennék, ha nem jutottam volna el Indiába. Indiába, ahol a sérthetetlen hagyományok és a döbbenetes mértékű fejlődés; a hatalmas szegénység és a már-már felfoghatatlan szintű gazdagság, a putrik és csillogó paloták, a riksák és a Bentleyk, a hinduk és a muszlimok, a hindit és az angolt beszélők, a Coca Cola és a szuperfűszeres ételek – s még hosszan sorolhatnám az ellentéteket – tökéletesen megférnek egymás mellett, és valami olyan csodálatos, semmihez sem fogható hangulatot teremtenek, ami valósággal elvarázsolja az embert. Még az olyan szkeptikusokat is, mint amilyen én vagyok." forrás

,, Egyik indiai nagyváros sem olyan hely, ahol az ember szeretne sok időt tölteni, és ez Delhire halmozottan igaz." forrás

Szállás

Ajánlott hotelek:

2 csillagos: Hotel Devna ,
3 csillagos: Shanti Palace ,
4 csillagos: Hotel Vivanta By Taj Dwarka
5 csillagos: The Leela Palace New Delhi

Közlekedés

Taxi autó

Tuktuk

Buszok

Metró

Étkezés

Marhahúsra ne vágyódjunk Delhiben. A fővárosban két regionális konyha dominál: a mozlim Mughlai és a többnyire vega pundzsábi.

Közbiztonság és kellemetlenségek

A Külügyminisztérium nem javasolja az utazást a következő régiókba: Jammu és Kashmir állam, Ladakh kivételével, valamint a keleti és északkeleti államok (Manipur, Tripura, Assam, Nagaland, Meghalaya, Mizoram, Sikkim és Arunachal Pradesh) és az indiai-pakisztáni határvidék teljes hosszában.

Este turista lány/ hölgy egyedül, férfi kíséret nélkül semmiképpen se menjen ki az utcára! A buszok és a taxik sem biztonságosak e tekintetben. A női turisták inkább hárítsák a helyi férfiak közeledését, még ha a legártatlanabb szándékkal is közelítenek. A lányok/ hölgyek napközben se hordjanak kihívó öltözéket (miniszoknya, feszes sort stb.). Az indiai férfiakkal mindig a férfi kísérő kommunikáljon!

Nagyobb a veszélye annak, hogy az utcán minket leszólítók valahogyan becsapnak, min az, hogy kiraboljanak.

,, Nem tagadom, még Zoli is bevallotta: féltünk. Nem csak Old-Delhiben, végig az első pár napban. Féltünk, hogy kirabolnak minket, bizalmatlanok voltunk mindenkivel és mindennel szemben, még a kajáldákkal kapcsolatban is, bár utóbbi azt gondolom talán nem szorul magyarázatra. Már általában délután háromra iszonyatosan kifáradtunk a sok "eladótól" és a nagy tömegtől, pedig általában csak délben indultunk útra.😃 A kéregetőkre egy idő után rá sem néztünk, talán azért, hogy ne égjen bele a retinánkba a megviselt arcuk, közben persze még így is szimplán szar alaknak éreztük magunkat főleg a taxi kényelmes hátsó ülésén, kezünkben a kétszázezres telefonunkkal. Még attól is féltünk, hogy adjunk nekik, mert sok helyről azt olvastam, egynek adsz és ott terem abban a pillanatban másik száz. (2017)" forrás

Hasznos információk

Alkudozás

"Kötelező népi játék! Minden olyan helyen, ahol nem fix árral dolgoznak. Gyakori helyszínei a piacok és a helyi közlekedés. Már korábbról is volt némi alkudozási tapasztalatom, de az Indiai utazásom végére már egész profi lettem benne. :) Nem könnyű, hiszen Indiában is mindenki a turistákon szeretne sokat keresni. Egy olyan helyről beszélünk, ahol például a múzeumi belépők húszszor drágábbak a külföldieknek, mint a helyi lakosoknak. Nyilvánvalóan a többi szolgáltatást is drágábban akarják eladni a turistáknak. Néhány személyes tanács: Nem érdemes hosszú alkudozásokba belemenni, ha nagyon nem közelednek az álláspontok, akkor nyugodtan indulj tovább, általában egy-egy ilyen alkudozáskor sokan körbevesznek és sok a fültanú, valaki általában utánad megy és bevállalja a fuvart olcsóbban is, mint akivel az imént beszéltél. De természetesen törekedni kell a korrekt megegyezésre.

Nekem jól bevált módszer volt, hogy megmondtam mennyi pénzem van, ennyiért elvisz-e. Pszichésen valamiért jó hatású, ha ekkor fizikailag is előveszi a pénzt az ember és megmutatja (persze csak annyit, amennyit mondott...) És természetesen akár ötször is meg kell erősítened, hogy csak ennyid van, mire elvállalja a fuvart, vagy nem. Akkor tudod, hogy már nagyjából a helyi árakon jársz, ha előkerülnek az un. share (megosztott) taxik, tehát megvárják, hogy beteljen emberekkel a jármű, és csak akkor indul el (ilyenkor is előfordulhat, hogy még kétszeresét fizeti az ember, mint a helyiek), vagy elindul veled egyedül is a jármű, de útközben utasokat toboroz (kiabál jobbra-balra) a vezető, ilyenkor néha nagyobb kerülőket is tesznek csak, hogy elhaladjanak nagyon frekventált helyeken. (2017)" forrás

Látnivalók

"Azt kell tudni az indiai múzeumokkal és látnivalókkal kapcsolatban úgy általában, hogy az indiaiak nagyon sokan vannak, így hát minden múzeumnál hosszú sorok vannak. Ezért találták ki, hogy a turistáknak külön pénztár van mindenhol, így nem kell sorban állni. Igaz a belépő árak minimum tízszer, de a legtöbb helyen húszszor drágábbak, mint a helyieknek. Igaz ezzel a múzeumokba belépéskor is a sor elejére lehet menni. Így nem lesz egész napos program egy múzeum meglátogatása. (2017)" forrás

,, Rá kellett jönnöm, hogy a delhi városnézésnek, annak, hogy minél valósabb képet kapjak az indiai hétköznapokról, nincs praktikusabb, sőt, talán nincs is más módja, minthogy keresztül-kasul utazgatunk az elővárosokkal együtt mintegy 22 milliós metropoliszban. Az emberek, persze az alacsonyabb társadalmi osztályba tartozók, ugyanis kis túlzással az utcán élnek. Egyfelől a közlekedés rengeteg időt elvesz az életükből, másfelől pedig az utca hatalmas jelentőségű közösségi élettér számukra. Lépten-nyomon főznek, esznek, beszélgetnek, játszanak, szerelnek valamit, álldogálnak, ülnek vagy éppen fekszenek az árnyas fák alatt." forrás

Vörös erőd (Lal Quila)

"Mély benyomást tesz az emberre ez a hatalmas építmény. Hétvégén látogattunk el oda, és hosszú sorokban álltak a az ország minden tájáról érkezett helyiek. A külföldi turistának tanácsos nem hétvégére időzíteni a látogatást ide (de hétfőre se, mert akkor zárva van). Láthatóan nagyon büszkék erre a műemlékre, hisz ez Delhi jelképe. Az agrai Red Fort-hoz képest ez méretre kisebb, de tartalmasabb nevezetesség. Az óváros déli peremén látogatható erődöt vörös homokkőből építették. Belül látogatható több kis palota és egy mecset. 250 rúpia a belépőjegy. Indiában a turista lát ennél nagyobb szenzációkat, de azért illik megnézni, elvégre az UNESCO kulturális világörökségének a része. Elég leharcolt állapotban van, és a kútjaiban sem folydogál víz." (Dani & Réka, 2011)

Jama Masjid (Friday Mosque, azaz Pénteki mecset)

Jama Masjid belseje - Fatehpur Sikri - fotó by Elter

"Az indiaiak szerint a világ egyik legnagyobb mecsete. Hogy az indiai főváros legnagyobb mecsetje, az tuti. A bazárnegyed északi szélén áll. Szép építmény és hatalmas az előtere, azaz nincs tömegnyomor. A bejárati kapuhoz először fel kell rendesen lépcsőzni. A lépcsősor tetejéről jópofa látvány a lenti piac. Sajnos éppen a piac miatt elég dzsuvás a mecset környéke. Le kellett vennünk a cipőt a bemenetel előtt. Itt is 250 rúpia volt a belépőjegy. Nem is tudom, hogy a fotózás jogáért fizettünk-e vagy a belépésért, úgy tűnt ugyanis, hogy a helyiek egyáltalán nem vettek jegyet. Mind a mecset előtt, mind bent sok a koldus. Ehhez Indiában egyszerűen hozzá kell szokni. Lehangoló, de ez van. A mecset területén jó nagy a nyüzsgés. Túl sok kulturális érdekességet nem sikerült benne találni. A lényeg a dimenzió (65 méter hosszú és 25 méter széles), és a 40 méter magas minaretek. Komolyan, 20 ezren tudnak itt egyszerre imádkozni. A 17. század közepe táján építették. Kb. ötszáz méterre van a Vörös mecsettől, tehát kombinálni lehet a két programot. Bent található egy hatalmas belső udvar, ami igazán lenyűgöző. Rékának nagyon tetszett a vörös homok-köves falak és a fehér márványok együttese." (Dani & Réka, 2012)

Raj Ghat - Mahatma Gandi emlékmű

Olvasmányos linkek

"Az erődből kifele ismét alámerültünk az indiai metró csodálatos világában. Akárcsak a mexikóvárosi, vagy a kairói metróban, itt is vannak női kocsik, amik inkább az életvédelem, mint a vallásosság jegyében lettek elkülönítve. Sajnos az indiaiak is hajlamosak arra a dühítően ostoba viselkedésmintára, amire a többi, túl gyorsan urbanizálódott népség: egyszerűen nem engedik leszállni a leszállókat, mielőtt megpróbálnának bepréselődni. Ez különösen akkor tragikomikus, amikor tök üres az egész kocsi, rengeteg szabad ülőhely van, egyetlen egy ember akar leszállni, egyetlen egy akar felszállni (tehát még egyszerre el is férnének az ajtóban egymás mellett) és mégsem sikerül lökdösődés nélkül megoldani a manővert. Nem viccelek, az egyik bevásárlóközpontból hazafelé tényleg láttuk ezt a jelenetet.

Viszont a nagyobb állomásokon már rendet tartanak a rendőrök (vagy csendőrök vagy mifenék). A metró minden egyes ajtajához ki van rendelve egy egyenruhás, akinek az a dolga, hogy két szerelvény között helyre kis sorokba rendezze a várakozókat. Ezt nem kíméletesen teszik, gumibottal igazgatják helyükre a renitens elemeket, és amikor begördül az állomásra a metró, vissza is tartanak mindenkit, addig, amíg a leszállók ki nem értek. Persze ezután azonnal kezdődik a tülekedés, egymás taposása, de legalább nevelve van a nép. (2013) forrás

"India nem Ázsia. Nem teljesen egyértelmű, hogy micsoda, de messze van a thai mosolyoktól, a segítőkész filippínóktól, de még a ronda, ellenszenves jávaiaktól is. Természetesen a fixáras reptéri taxitársaság is "csődbe ment" de ajánlottak egy "nagyon jó árat". Mi még ekkor kábák voltunk a fél év Ázsiától, és csak enyhe rossz érzéssel fogadtuk el, hogy betuszkoltak minket egy taxiba, de az önvédelmi reflexek még nem kezdtek el működni. Utólag visszagondolva igazán sokra nem húztak le minket, de úgy valahol félúton már kezdett emelkedni a vérnyomás, amikor leesett, hogy igazából a taxióra ki van kapcsolva, és aki ezzel jól fog járni a taxiban ülők közül, az nem mi leszünk.

A hotelben természetesen azonnal megpróbáltak minket az interneten foglalt szállás áránál magasabbért elrakni, és reggeli nélkül, de ezt még hárítottuk. Új Delhi körülbelül a világ legrosszabb városa szálláshelyek szempontjából, már ha az ember a legalább részben "reális" turistacélpontok között mozog (aki beteszi a lábát Bangladesbe, az megérdemli, ami vele történni fog). Egyszerűen csak iszonyatosan rossz és rettenetes drága szállodák között lehet válogatni, még harminc euróért sem lehet egy nyomorult szobát foglalni egy éjszakára, pedig azért az ember ennyi pénzért az Oktogonon apartmant bérelhet, két hálószobával. A hostelworld-n két fajta szállás van: az egyik, ami tele van csótányokról, csalásokról, lopásokról szóló rémtörténetekkel, a másiknak pedig nincsen egyetlenegy ajánlása sem, vélhetőleg azért mert minden tízszázalékos kritika után törlik a profiljukat. Természetesen a nyilvánvalóan kamu önajnározó visszajelzéseket ilyenkor is figyelmen kívül hagytuk.

A mi hotelünk csak két meglepetéssel szolgált. Először is az út során először sikerült NemSünnek egy kiadósat rókázni az első vacsorától, pedig még csak nem is húst evett, csak főtt zöldséget. A másik az, hogy gyanús kaparászást hallottunk (az amúgy elég jól kinéző) szobánk ajtaja felől egész éjjel. Nem értettük, hogy most egy különösen inkompetens betörő próbál bejönni, vagy mi van. Az ajtó kinyitása a zaj megszűnését eredményezte, de sehol egy teremtett lélek nem volt.

A következő napok folyamán, ha részletekben is, de fény derült a jelenség okára: a frissen felújított hotel álmennyezetében egerek laktak. Amikor az egyik betévedt a szobába, hívtuk a recepciót, és ekkor megjelent egy féltucatnyi markos fiatalember, akik kedélyesen kétszer átrendezték a szobát, míg az egyiküknek sikerült sarokba szorítania a rágcsálót, ahol is a szandálos talpával halálra taposta, majd küldetett egy felmosó-vödörért… (2012)" forrás

"Az egész Indiára jellemző idegesítő dolgok itt elviselhetetlen méreteket öltenek. Új-Delhi elegáns kertvárosi részeit leszámítva olyan tömeg van folyamatosan az utcákon, hogy kínszenvedés sétálni, mert mindig szembe jön valami. Akár motor, gyalogos, tehén, riksa, biztosan nem ő fog kitérni az útból. Mindezt tetézi, hogy megállás nélkül szólongatják az embert a címben felsorolt módokon a különböző árusok, riksások, koldusok, és képtelenek felfogni, hogy mi csak azért is megpróbálnánk sétálni, és nincs szükségünk még egy pashmina sálra, faragott elefántra pedig pláne. Cserébe viszont, ha valami tényleg kéne, azt nagyon nehéz megszerezni. Lépten-nyomon megpróbálnak átverni, hazudnak, csalnak, a különböző jutalékok hierarchikus rendszere mozgatja a szálakat.

Jegyvásárláskor a vasúti alkalmazott a pályaudvarról képes elküldeni az emeleti jegypénztár helyett egy kamu állami tourist office-ba, ahol ugyan elvben lehet vonatjegyet kapni, de csak csomagban, vagyis lehetőleg vegyünk előre tízet plusz egy teveszafarit, egyetlen vonatjegyet sajnos nem adhat. Az értetlenség olyan méreteket ölt, hogy mikor a Jodhpurba induló vonatunkat próbáltuk nem lekésni, és a riksást nógattuk, számunkra egyértelműnek tűnő jelekkel és szavakkal, ő félreállt és hindiül elmagyarázta, számunkra egyértelműen, hogy nem érti. Szerencsére a vonat már induláskor tíz percet késett, így elértük. (2009)" forrás

"Nagyon szeretem Indiát, ezt a misztikus és gyönyörű országot, ahol többször és több helyen is megfordultam már. Szeretem a titokzatosságát, ami körüllengi, a fantasztikus tájait, a Himalája havas csúcsait, az elképesztő több százéves építményeket, a különféle vallásokhoz tartozó csodálatos templomokat, és nem utolsósorban az indiai konyhát is. Aki Indiában jár, azt magával ragadja a fűszerek bódító illata, a káprázatos színek kavalkádja, az indiai zene és a hindu istenekről szóló táncok, a gyönyörű ékszerek. Nem kérdéses, hogy Indiának különleges atmoszférája van. A vallási sokszínűségből adódóan lépten-nyomon különböző templomokba, mecsetekbe, és szentélyekbe botlunk, ami a turisták számára valódi kánaán, azonban azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a vallási különbségek sok feszültséget is magukban hordoznak.

Az indiai városokban az utca nyüzsög, nagy a forgalom, az ütött-kopott autók állandóan dudálnak. Rengeteg az autó, sok közöttük a régi, kiszolgált járgány. Az utcakép szerves tartozékai a "kőkorszaki", lestrapált buszok, melyekről fürtökben lógnak le az emberek, és a 3 kerekű, sárga motoros járművek, a riksák hada. Vannak még biciklis riksák is. A riksásokkal nem mindig egyszerű kommunikálni, ugyanis nem túlságosan iskolázottak, és általában angolul sem tudnak. Ez mégsem tudott bennünket elriasztani attól, hogy riksával közlekedjünk.

Jó tanács: soha ne üljünk be úgy egy riksába, hogy a fuvar árában ne egyeztünk volna meg. Alkudni azonban lehet, sőt kell is, mert a külföldieknek mindig magasabb árat mondanak. Az utcákon szinte mindenhol árulnak valamit. Lehet enni-inni is, ami azonban egy európai ember számára nem veszélytelen vállalkozás. Az is igaz, amit nem akartam soha elhinni, hogy Indiában szabadon járkálnak a tehenek az utcákon. Teljesen váratlanul bukkannak fel, sokszor akadályozva és veszélyeztetve a forgalmat. A tehenek mellett szembetűnő a kóbor kutyák nagy száma is. Mind a tehenek, mind a kutyák kifejezetten csúnyák és soványak, gyakran egymás mellett turkálnak a szeméthalmokban élelem után kutatva. Vannak városok, ahol majmokat is lehet látni az utcákon, amelyek hordákban, szabadon garázdálkodnak.

A szemét mértéke sem elhanyagolható, nagy a por, szennyezett a levegő. A forgalmas helyeken sok a koldus és az árus, sajnos sok közöttük a gyerek is, akik gyakran piszkos nyakláncot, zsebkendőt és egyéb apróságot akarnak rátukmálni az emberre, vagy éppen a cipőnket akarják megpucolni, és mindezt elég erőszakosan teszik. Találkoztunk nyomorék koldusokkal is, ezeknek a szerencsétleneknek a nagy része valószínűleg a koldusmaffia áldozata. A legegyszerűbb rájuk sem nézni, és továbbmenni, mert sajnos képtelenség mindenkitől venni valamit és pénzt sem tudunk adni az összes kéregetőnek.

Láttunk leprás koldust is, de engem legjobban mégis a koldusgyerekek látványa viselt meg, akik gyakran mezítláb, piszkos ruhában, maszatos arccal kéregetnek, miközben gyönyörű, barna szemekkel néznek az emberre. Találkoztunk saduval, azaz "szentemberrel" is, aki az egész életét a vallásnak szenteli, lemond az anyagi javakról és kizárólag adományokból él." forrás

"Delhi különös szőttese a klasszikus építészetnek, a jó öreg gyarmati feelingnek és a középosztály terjeszkedő lakónegyedeinek. Mindent összevetve, jó összefoglalója az indiai városi létnek. Igaz ugyan, hogy a repülőtérről a városközpont felé haladva egy ideig határozottan az az érzésem, hogy az utcakép az "itt nem szívesen szállnék most le" és az "itt még a busz sem mer megállni" kategóriák közt váltakozik. Nem beszélve a jármű gondosan befelé hajtogatott visszapillantóiról (indiai sofőr elvből nem néz hátra, legfeljebb az utasokra) valamint a kormányzáshoz és a technika üzemeltetéséhez szükséges elengedhetetlen berendezésekről, úgymint fél négyzetméteres Ganésa-poszter (szerencsét hozó elefántfejű isten), csengők, fityegők, házi oltár.

Ha hozzászoktunk a segítőnek álcázott utcai gerillamarketingesek fel-felbukkanó jelenlétéhez, a baloldalt-vezetve-padkán-menve-dudára-tenyerelve-riksát-előz-tehenet-kikerül vezetési stílushoz, megismertük Chandi Chowk csillogó textileket, ékszereket, illatszereket kínáló üzleteit, megmosolyogtuk a Hari Puttar(!) kalandjait reklámozó moziplakátokat, ettünk csípőset, ittunk kókusztejet és mangólasszit, irány az Indiába látogatók kihagyhatatlan látnivalója: a Tádzs Mahal. Úton Agrába érdemes megállni Gwailorban és Orchában, a paloták, a romok, a hindu templomok és a vízparti falvak látványa miatt.

Étvágygerjesztőként kezdjük az Akbar-mauzóleummal, melynek kertjében fekete hátú indiai antilopok barátkoznak – a további kontraszt kedvéért – sárga pillangókkal. Akbar a mogul uralkodók sorában a harmadik volt, de a legtiszteletreméltóbb mind közt. Azonban Agrába unokája végső nyughelyét jöttünk megtekinteni. (2014)" forrás

"India minden sajátosságával együtt csodálatos hely, több alkalommal írtunk róla a Playeren, de Delhi az a város, ahol épeszű ember csak addig tartózkodik, amíg nagyon muszáj, aztán tovább is áll. A végeérhetetlen emberáradat, a hőség, a por, a zaj, a kifogásolnivaló higiénés állapotok olyan mashupja ez, ami az igazán edzett utazókat is felőröli. Indiáról és fővárosáról mások már nyilatkoztak nagyon kritikus hangnemben ("kloáka", "pöcegödör", vagy ott a meg nem nevezett angol úriember, aki szerint "India az a hely, ahol naponta egymilliárd ember az utcára sza..ik"), ezeket mi kissé túlzónak tartjuk, mindenesetre idegpróbáló metropolisz, annyi bizonyos. Vannak az útikönyvekben is fellelhető parkok, paloták, múzeumok, de az utcai feelinget akkor sem lehet megkerülni. Az egyetlen pozitívum, hogy méretéhez képest nem veszélyes, elenyésző a turistákat érő atrocitások száma. Indiát szeretjük, Delhit nem annyira. (2012)" forrás

,, Delhi külvárosa egészen hihetetlen képeit mutatta az ablakból. Szemétdomb tetejére épült viskók, épp a kis/nagy dolgukat intéző emberek, nem akárhogyan: egymás mellett vagy egymással szemben guggoltak a sínektől pár méterre. Gyaníthatóan kakáltak (férfiak voltak és guggoltak🙄, szóval...), miközben kényelmesen beszélgettek. Pár méterre tőlük kisgyerekek rohangálnak önfeledten a szemétdombon, megint máshol pedig tehenek túrnak és falatoznak a hulladékból. Hihetetlen impulzusok ezek. Akarva akaratlanul, mikor ezeket a kemény emberi sorsokat látjuk, egyre gyakrabban merül fel a kérdés bennünk: hogy bírják? Miért nem lesznek öngyilkosok? Nem éreznék megváltásnak? Válasz még egyelőre nincs." forrás