ÚTIKRITIKA.HU / Delhi

Delhi a 33,8 milliós adattal a világ második legnépesebb városa. Csak Tokió előzi meg, amelynek népessége mintegy 37 millió fő. Előrejelzések szerint azonban Delhi a következő években átveheti az első helyet, és várhatóan 2028-ra a világ legnépesebb városává válik.

Delhi India északi részén található, a Gangesz és a Yamuna folyók közötti területen. Az államközi határokat tekintve, Delhi szomszédos Haryana és Uttar Pradesh államokkal. Földrajzilag Delhi a Indo-Gangeszi síkság szélén fekszik, így stratégiai jelentőségű helyet foglal el az ország központjában, ami lehetővé teszi, hogy fontos politikai, gazdasági és közlekedési csomópontként működjön.

Delhinek nevezik India fővárosának teljes régióját, amely az ország politikai, kulturális és gazdasági központja. Új-Delhi (New Delhi) ennek a régiónak egy hivatalos kerülete, amely 1911-től kezdve épült brit gyarmati tervek alapján, és India kormányzati központjaként szolgál, itt találhatóak a legfontosabb állami intézmények, beleértve a parlamentet és az elnöki palotát.

Ó-Delhi (Old Delhi), vagyis a régi városrész a Mogul (Mughal) Birodalom idején épült, és a történelmi látnivalóiról híres, például a Vörös Erődről és a Jama Masjid mecsetről. Ó-Delhi Új-Delhitől északra helyezkedik el, és a mai Delhi városrészeként működik.

Delhi tehát magában foglalja Új-Delhit, Ó-Delhit és több más városrészt is, így egy nagy, sokoldalú metropolisszá vált. Az egész terület India nemzeti fővárosi területeként (National Capital Territory) ismert.

2024-ben Delhi a világ legszennyezettebb levegőjű fővárosa, és már több éve tartja ezt a pozíciót. A legfrissebb jelentések szerint Delhi levegőminősége romlott, a PM2.5 szintje 2022-ben 89,1 mikrogrammról 2023-ban 92,7 mikrogrammra emelkedett köbméterenként. Elsősorban a járművek kibocsátása és az ipari tevékenységek szerepelnek az okok között.

Delhiben az életszínvonal nem annyira alacsony, mint azt a turista az első indiai látogatása alkalmával itt feltételezi a hajléktalanok, koldusok nagy számát, a meglepően központi területeken is meglévő szegénynegyedeket látva. 2024-ben India életszínvonalának javulása Delhiben is érzékelhető, különösen a szegénység csökkenése és az urbanizációs infrastruktúra fejlesztése révén.( India 2024-ben az egyik leggyorsabban növekvő gazdaság, a GDP-növekedését 6,7% és 7,1% közé becsülik, ami meghaladja az Európai Unió átlagos növekedését - körülbelül 3,2% -és Kína növekedését is, amely várhatóan 4,6%-on áll.)

2024-ben Delhiben a lakosság körülbelül 5 százaléka él mélyszegénységben, ami jelentős javulás a korábbi évekhez képest. A szegénység mértékét általában a napi 1,90 USD alatti bevétellel határozzák meg. Annak ellenére, hogy a szegénységi mutatók javultak, Delhi még mindig szembesül súlyos kihívásokkal a lakhatás, a közszolgáltatások és az alapvető infrastruktúra terén. Az urbanizáció és a növekvő lakosságszám tovább fokozza ezeket a problémákat.

Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 230,000 HUF-nak megfelelő rúpia.

2024: Delhiben az éttermi étkezés 150 százalékkal, a taxizás (hivatalos tarifával) 420 százalékkal (!) olcsóbb mint Budapesten. A bor és a sőr viszont Delhiben kb. 40 százalékkal drágább.

2024-ben Delhi közbiztonsága turisták számára összességében javuló tendenciát mutat, de továbbra is érdemes körültekintőnek lenni. A forgalmas helyeken, piacokon és turistalátványosságok közelében gyakoriak lehetnek kisebb bűncselekmények, például zsebtolvajlás, ezért ajánlott az értéktárgyak biztonságos elhelyezése. A városban sötétedés után ajánlatos kerülni a félreeső területeket, és megbízható közlekedési eszközöket választani, például hivatalos taxikat vagy ismert alkalmazásalapú szolgáltatásokat. Rablásoktól nem kell tartani (bezzeg Rio-ban!). A közbiztonságról és a kellemetlenségekről részletesebben írunk, lejjebb.

Delhi legkedvezőbb látogatási időszakai az októbertől márciusig tartó hónapok, amikor az időjárás kellemesebb és kevésbé csapadékos. Ezekben a hónapokban a hőmérséklet általában 10 és 25 °C között mozog, ami ideális városnézéshez és kültéri programokhoz. Október és november, valamint február és március különösen kedvező, mivel elkerülhető az extrém meleg és a páratartalom, amelyek nyáron (áprilistól júniusig) jellemzők. A monszun időszak (július és szeptember között) viszont nagy mennyiségű esőt hoz, ami megnehezíti a város felfedezését

Delhi alapszintű felfedezéséhez általában 3-4 teljes nap elegendő. Ez az idő elegendő arra, hogy meglátogassa a város legfontosabb nevezetességeit, mint például a Vörös Erőd, az India Kapu, a Humayun-mauzóleum, a Qutb Minar, és az Akshardham templom. Az Ó-Delhi piacai és történelmi látnivalói (pl. Jama Masjid) egy teljes napot is igényelhetnek, míg Új-Delhi modern építészete és a kormányzati negyedek szintén külön napot érdemelnek.

A látogatók nagy részének az ismerkedés Indiával az érkezés pontján a fővárosban, Delhiben kezdődik. Az Európán kívüli utazások dolgában kevés tapasztalattal rendelkező turisták számára gyakran sokkolóan markáns, intenzív élmény az első nap. A tömeg, sok helyen, az utcákon olyan sűrű, hogy a turistát szó szerint test közeli tapasztalatokat szerez, és ehhez jönnek a szokatlan szagok és zajok. Elképesztő mennyiségű étkezőhely és bolt sorakozik egymás mellett.

Az utcai autóforgalom nagyszabású látvány, a csúcsforgalmi időkben mindenképpen. A turistának nem árt az óvatosság, hogy, meg tudják oldania az úttesten való minden egyes átkelést, mert az autóvezetők egyáltalán nincsenek tekintettel a gyalogosokra. Állítólag a városon belüli halálos kimenetelű balesetek világranglistáján Delhi áll az élen! Érdekes módon a forgalom a méretéhez képest azért nem is kifejezetten lassú.

A forgalom azért olyan hatalmas, mert Delhi az egész észak-indiai országrész közlekedési csomópontja. Sokan itt szállnak át másik távolsági buszra, vagy mennek át az egyik pályaudvarról a másikra. Delhiben négy hatalmas pályaudvar van, és jó távol vannak egymástól.

Az egyéni turisták kevés számban vállalkoznak a városi buszozásra, és inkább taxival közlekednek. Jóllehet a hatóságok kötelezik a taxisokat a taxióra használatára, de a külföldi turisták esetében vonakodnak attól, azaz marad a folytonos alkudozás. A riksázás is alternatíva, de ez esetben számítani kell szélre, bűzre. Nagy könnyebbséget hoz a metróhálózat fejlődése, csak hát a föld alatt utazva a turista megfosztja magát az utcaképek izgalmas látványától.

Az óvárosban rengeteg a látnivaló. A hatalmas Jami Masjid ecset meglátogatásához könnyen kapcsolható az óvárosi keskeny utcákban való sétálgatás, és a Chandni Chowk bazár felfedezése. Furcsa, hogy a 20 ezer hívőt befogadni képes mecset közvetlen közelében teljes negyednyi területen egymás mellett működik egy csomó tűzijátékot gyártó műhely. Az óváros lenyűgöző, mert együtt van a középkor megidézésének érzete a jelenkori utcakép izgalmával. A régi Delhi kis utcái és Új-Delhi sugárútjainak különbözősége miatt az egész nagyváros még érdekesebbé vélik.

Akármennyire is megterhelő a tömeg, a zsúfoltság, a levegő, a látogatónak érdemes hosszú órákon keresztül rónia az utcákat. Csak így lehet bekukucskálni a százéves boltokba, műhelyekbe, közelről megbámulni a külső pultokat, a színeket és az ismeretlen illatokat, szagokat. A fő bazár negyedben óriási élmény látni a specializált negyedeket. Az egyikben csak ékszereket, a másikban régiségeket, egy harmadikban papírárut adnak el. Jópofa látni, hogy minden kuszának tűnik, holott minden egyben valamiképpen, számunkra talányosan logikus is.

A lényeg: a városnéző buszból biztonságos helyről is sok érdekesség látható, de messze nem olyan élményt nyújt, mint a gyalogszeres felfedezés.

v.j. fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. A Humayun-mauzóleum szépsége lenyűgözött, különösen a történelmi hangulata és építészeti finomságai.
2. Az Akshardham templomnál a hatalmas szobrok és kertek békét és harmóniát sugároztak.
3. Az India Kapu körüli séta alatt lenyűgözött a város nyüzsgő energiája és a történelmi emlékmű impozáns jelenléte.
4. Ó-Delhi bazárjai, különösen a Chandni Chowk, élénk piacai tele voltak színekkel, illatokkal és izgalmas ételekkel.
5. A Qutb Minar látványa elbűvölt a magas tornyával és a környező régészeti romokkal.
6. A helyi ételek, mint a tandoori és a curry ízei az egyik legemlékezetesebb gasztronómiai élményt nyújtották a városban.

Nem tetszett

1. A hatalmas por, szmog,légszennyezettség,
2- Az undorító bűz sok helyen,
3. A hotelben egész este, hajnalban is a helyi indiai emberek üvöltözése, ajtócsapkodása.
4. Amikor az Aranyháromszög-hoz indló vonatozás miatt, reggel a pályaudvar bejárata közelében átléptünk a nyomorúságos hajléktalanok tucatjai fölött
5. Az utcákon a helyiek arcán alig láttunk mosolyt.

Vélemények

"Delhiben az első napunk sokkhatásokkal volt tele. Voltunk már más ázsiai nagyvárosban, de sehol nem volt egyben ennyi kosz, bűz, kaotikus forgalom és szmog.

Amikor az utca szélén, a szemétdombon rongyos gyerekeket láttunk turkálni, rögtön a Gettómilliomos film jutott az eszünkbe. Másnapra már teljesen akklimatizálódtunk, és már szinte rutinosan mozogtunk az utcai tömegben.

Igazán csak az utazás után otthon tudtuk feldolgozni az India nevű, bonyolult élményt. Egyébként Delhiben nem is valamelyik neves műemlék tetszett nekünk a legjobban, hanem egy, néhány évvel ezelőtt épített templom, a Swaminayaran Akshardam, amely tele van elképesztő szobrászati remekművel.

Az óvárost gyalog is bejártuk meg riksával is. Nagy élmény volt!")

"Az indiaiak Delhi-t az ország nagyvárosai közül a legszebbnek szokták mondani. Szerintem Delhi izgalmas, de nem különösebben szép.

Az épületek jó része, nyilván az éghajlati viszonyok miatt is - szétmállott, vacak állapotban vannak, még a modernek is. Alig van a városban olyan hely, ahol nyugis körülmények között lehet sétálni. Mármint parkok, zöldterületek vannak, de sétálásra alkalmas utcák alig.

Egy ideig még érdekes az embertömeg, de gyorsan fárasztóvá válik. A kosz az Delhiben a norma. Az emberek egymással közvetlenek, a külföldivel már csak óvatosan." (Kati)

V. J. fotója

Delhi nem az a hely, ahova még egyszer vissza szeretnénk menni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne adott volna életre szóló élményeket vagy ne lenne tele látnivalóval. Valahogy úgy tekintünk rá azóta is, mint egyfajta kiképzőtáborra – India gyorstalpalójára, ahol pár nap alatt felkészültünk mindenre, ami csak ránk várhat a harmincnapos utazás során.
Hihetetlen végletek kavalkádja ez a város. Egyik percben még egy világörökségi helyszínen állunk, gyönyörködve India felfoghatatlan gazdagságában vagy a szállásadónkkal beszélgetünk, akinek az ajtót is a szolgája nyitja ki. Aztán a vonatablakból nézzük, ahogy családok életvitelszerűen élnek a szemétdomb tetején – és elképzeljük, hogy rajtuk kívül még több százmillió ember él ugyanilyen körülmények között. Egyik percben kávézunk a teraszon, zöld papagájokat bámulunk a fán, másik percben pedig már egy tuk-tuk hátuljában ülünk, ahol a hangzavar szó szerint fáj a dobhártyánknak. Budapest, Bangkok vagy New York egy idilli falucskának tűnik Delhihez képest – legalábbis ami a méretet, a zajt, a káoszt és az egy négyzetméterre eső emberek számát illeti.

Kőkemény kultúrsokk. Köpnek, szürcsölnek, szó szerint az arcunkba büfögnek – itt nincs helye finnyáskodásnak. A sorban állásnál az erősebb és hangosabb győz, gyalogosként láthatatlan vagy, az úton való átkelés igazi bátorságpróba. Az alkudozás kötelező, a félénkségnek nincs helye. A legnagyobb próbatételt egyébként a nyomulós, pofátlan eladók és taxisok jelentették.

A beszámolók alapján azt hittük, a kéregetők lesznek a legkeményebbek, de végül a taxis, tuk-tukos hiénák és a bazárosok szedtek szét minket darabokra. Mi pedig mindegyikre csak mosolyogva: „No, thank you!” – még a századiknál is. Talán ezért is fáradtunk bele olyan hamar. Naivitásunk, jóhiszeműségünk és a pénztárcánk is keményen próbára lett téve – lassan megértettük, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Még az a segítőkésznek tűnő gyalogos is, aki pár méteren át hallgat és tanácsot ad, végül valahogyan mégis csak a pénzünkre utazik.

Mindenképp a pozitív élmények közé soroljuk Delhi látnivalóit és a Nemzeti Múzeumot. Csandi Csaukot (Chandi Chowk), a város csaknem 400 éves piacát is muszáj megemlíteni – egyszerre a legjobb és legrosszabb, de kétségkívül a legemlékezetesebb delhis élményünk volt. Vasárnap jártunk ott, nem a legjobb nap, mert sok bolt zárva volt, de a piacozás így is elementáris erejű élmény volt. Soha, de soha nem felejtem el, ahogy a taxi ajtaját kinyitva mintha egy nagyszínpad első sorában találtam volna magam – a nyüzsgés, a zaj, a tömeg mindent magával sodort.

Barokkos túlzásnak tűnhet, de főleg Old Delhi után szó szerint romokban voltunk. A város tényleg bedarált minket. Már nem voltunk azok, akik napi tíz órát sétálgatnak és boldogan beszélgetnek a helyiekkel vagy úton-útfélen esznek az utcai kajáldákban. Bizalmatlanok, fáradtak és folyamatosan éhesek voltunk, mert az elején még a legkisebb utcai étkezdék is félelmet keltettek. De ahogy múltak az órák és jött a rutin, lassan eltűnt a félelem és a rossz érzés – a helyüket átvette a hála és a nevetés.

V. J. fotója

Delhi – számomra legalábbis – továbbra sem egy idilli turisztikai célpont, és valószínűleg nem vinném oda a családomat nyaralni. Az viszont tagadhatatlan, hogy az Indiában töltött bő egy hét alatt olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam, amiket amíg élek, nem fogok elfelejteni. Be kell vallanom, soha nem vágytam különösebben a hinduk országába, de most már tudom, sokkal szegényebb lennék, ha nem jutottam volna el Indiába. Indiába, ahol a sérthetetlen hagyományok és a döbbenetes mértékű fejlődés; a hatalmas szegénység és a már-már felfoghatatlan szintű gazdagság; a putrik és a csillogó paloták; a riksák és a Bentleyk; a hinduk és a muszlimok; a hindit és az angolt beszélők; a Coca Cola és a szuperfűszeres ételek – mind-mind tökéletesen megférnek egymás mellett, és valami olyan csodás, semmihez sem hasonlítható hangulatot teremtenek, ami teljesen elvarázsolja az embert. Még az olyan szkeptikusokat is, mint amilyen én vagyok.

Egyik indiai nagyváros sem az a hely, ahol az ember hosszú időre otthon érezné magát – és ez Delhire különösen igaz. A város mindennapjai egyfajta túlélőversenyre emlékeztetnek: a hatalmas tömeg, a lármás forgalom és a fojtogató szmog szinte elnyel mindent. Még a legszebb épületek, parkok vagy piacok is csak pillanatokra feledtetik ezt a nyomasztó légkört.
Mégis van valami megmagyarázhatatlan vonzereje a városnak, ami visszahúzza az embert. Talán a lüktető energia, talán a kulturális sokszínűség, de Delhi mindig felkínál egy új arcot, ha hagyjuk. Az ellentétek városa ez, ahol a hagyomány és a modernitás szinte kéz a kézben jár. És ha csak rövid időre is, de Delhi megmutatja, hogy India valóban egy varázslatos világ

A bicikli mögött utánfutót húzó vékony lábú férfiak, a fák árnyékában hűsölő, látszólag unatkozó emberek és a hol itt-hol ott felbukkanó majmok és tehenek végigkísérik utunkat. Idegenvezetőnk, Mr. Deep türelmesen kivárja, míg figyelmünk a nagyon helyes, csíkos, bolyhos farkú mókusokról végre rá terelődik és elmondja nekünk, hogy Indiában rengeteg féle-fajta állat van, melyek közül a ragadozók kivételével szinte minddel a városokban is találkozhatunk. Itt az utcákon felbukkanó teve, majom, elefánt, papagáj, patkány, na és persze a tehén megszokott látvány. Míg a legtöbbet szent állatként tisztelik, a kutyát, macskát nem kedvelik, mert azokat etetni kell. Utóbbiból csak néhányat láttunk egész utunk során és azok is keservesen sírtak az éhségtől. A nap egyik legemlékezetesebb része a Lakshmi templomba tett látogatás, ahol megismerkedhettünk a hindu vallással.

Miután cipőnkből kibújva, a kezünkbe nyomott mamusz-szerűséget a lábunkra kötözve becsoszogtunk a templomba, meglepetten vesszük tudomásul, hogy az istenek szobrát őrző fülkék zárva vannak, a napnak ezen szakában, ugyanis az istenségek sziesztáznak. Kiderül, hogy emberi bánásmódban van részük, naponta akár kétszer is átöltöztetik őket. Amikor pedig a hívők imádkozni jönnek még gyümölcsöt és különféle egyéb ételeket is hoznak nekik ajándékba, remélve, hogy majd bőségesen visszakapják azt cserébe, mondjuk termés formájában.

Az imaterem színes, beszédes képekkel és szőnyegekkel tarkított, hangulatos, világos tér, középen egy kényelmes fotellal, melyen a pap foglal helyet. A köré gyűlt híveknek történeteket mesél, felolvas, meghallgatja panaszaikat, élményeiket, majd közösen énekelnek. Az egész olyan varázslatos. Emberközeli. Csak a mindenhova felfestett horogkereszten ütköztünk fenn. Nem értjük a dolgot. Idegenvezetőnk elmondja, hogy ez nem horogkereszt, hanem egy fontos szimbólum, amely a jó szerencsét és hasonló pozitív dolgokat jelképezett az ősi Indiában. A görög, római, latin írásjelek is ebből származnak. A nácik tőlük vették át, s mindössze annyit változtattak csak rajta, hogy megfordították. (Gerda)

v.j.

Szállás

Delhibe készülő turistáknak a szállásválasztáskor rendkívül specifikus tényezőkre kell odafigyelniük, amelyek túlmutatnak a hagyományos szempontokon. A város levegőminősége gyakran veszélyes szintet ér el, különösen október és február között, amikor az AQI értékek elérik vagy meghaladják a 300-400-as szintet. Ezért feltétlenül olyan szállást válasszunk, amely rendelkezik fejlett légszűrő rendszerrel vagy legalább minden szobában külön légszűrő berendezéssel.

A prémium kategóriás hotelek, mint például az Oberoi, már "tiszta levegő szolgáltatást" kínálnak, ahol a szobákban az AQI érték 2-3 körül mozog, szemben a városi 150-400-as értékekkel. A hagyományos légkondicionálók nem nyújtanak megfelelő védelmet, mivel csak alapszintű por- és szagszűrést végeznek, de a PM2.5 részecskéket és mérgező gázokat nem távolítják el hatékonyan.

A területi elhelyezkedés tekintetében kifejezetten kerülni kell a Paharganj területet, amely ugyan népszerű a hátizsákos turisták körében olcsó szállásai miatt, de zsúfolt, zajos és szennyezett környezetben található. Dél-Delhi sokkal tisztább és biztonságosabb választás, különösen az olyan területek, mint Hauz Khas Village, ahol nyugodtabb környezet és jobb infrastruktúra található.

A közlekedési kapcsolatok szempontjából kulcsfontosságú a metróállomásokhoz való közelség, mivel Delhi hatalmas kiterjedésű város több mint 20 millió lakossal, így a rossz elhelyezkedés miatt könnyen lehetünk órákig dugóban. A reptérhez közeli szállások csak akkor indokoltak, ha csak átutazóban vagyunk, egyébként a város jól megközelíthető onnan is.

Biztonsági szempontból a női utazóknak különösen fontos kerülni a Karol Bagh környékét éjszaka, és olyan területeket választani, ahol jól megvilágítottak az utcák és gyakori a járőrözés. A szállás környékének zaj- és fényszennyezettségére is figyelni kell, mivel Delhi rendkívül zajos város, és a pihenéshez elengedhetetlen a megfelelő hangszigetelés.

Közlekedés

Taxi autó

Ahhoz, hogy meglátogassuk Delhi és környéke távolabbi látványosságait, taxira vagy sofőrrel bérelt autóra van szükség. Azonban a metró sokkal olcsóbb és ugyanolyan kényelmes lehetőség.

A legtöbb delhi taxi régi, de megbízható CNG-hajtású Ambassador vagy Omni, jellegzetes fekete-sárga színben és egy zöld csíkkal. A bérelt családi autók általában Toyota Innova vagy Chevrolet Tavera modellek. Bár minden taxi fel van szerelve taxiórával, amelynek az első kilométer ára ₹15 (kb. $0.18), és utána ₹8.5/km (kb. $0.10/km), az órákat gyakran meghamisítják, ezért jobb, ha előre megegyeznek az árban. A legtöbb városi utazás ára ₹200-500 (kb. $2.40-$6.00) között van, míg egy repülőtérre vezető út ára ennél magasabb lehet, attól függően, honnan indulunk. Egy nyolcórás bérlés ára körülbelül ₹1,500 (kb. $18), és ha a sofőr segítőkész, akkor elvárják a borravalót is. Az árak a jármű méretétől is függhetnek. A fekete-sárga taxik nem légkondicionáltak. Még ha van is légkondicionáló, azért extra díjat számítanak fel (és a tarifa a sofőrtől függ, így keményen alkudjunk).

Modern rádiótaxi szolgáltatások: ₹20/km (kb. $0.24/km) áron működnek, ami drágább, mint a versenytársak, de modern, légkondicionált és GPS-szel felszerelt járműveket használnak, és napi 24 órában hívhatók. Az alapdíj ₹20 (kb. $0.24), és az első kilométer után minden 250 méterért ₹5 (kb. $0.06) növekszik a tarifa. Ha SUV-ra van szüksége, előre kell értesíteni a céget, de a tarifa változatlan marad. Éjszakai felár (25%) érvényes 23:00 és 05:00 között. Érdemes néhány órával előre foglalni. Sok vállalati alkalmazott használja ezeket a taxikat napi ingázásukhoz, így előfordulhat, hogy irodai órákban foglaltak. Borravalót nem várnak el. Foglalás után SMS-ben kapjuk meg az autó rendszámát, a sofőr nevét és mobiltelefonszámát. Általában a sofőr felhív, hogy értesítse az érkezéséről. Sok sofőr csak alap szinten beszél angolul, ezért használjunk rövid kifejezéseket.

A TaxiPixi szolgáltatásokkal elkerülhetjük a kellemetlenségeket. Töltsük le az alkalmazást iPhone-ra vagy Androidra.

Ne vegyünk igénybe nem hivatalos taxikat, mert azok rossz szállodákhoz vagy "turistainformációs központokhoz" vihetnek minket, ahol túl drága dolgokat próbálnak ránk sózni. A biztonság érdekében ellenőrizzük, hogy a sofőr rendelkezik-e hivatalos dokumentumokkal.

A turistákat szállító delhi taxik szinte mindig kisebb csalásokba bonyolódnak. A legtöbbször a sofőr több pénzt kér, mint amennyiben eredetileg megállapodtak. Az utazás során készítsünk elő egy összeget, amely legalább annyi, mint az egyeztetett viteldíj, és tegyük egy ingzsebbe vagy hasonló helyre. Amikor megérkezünk, először vegyük ki a holminkat az autóból, és hagyjuk nyitva az ajtót, hogy lassítsuk a sofőrt, ha követni akar. Adjuk át a pénzt anélkül, hogy visszajárót kérnénk, majd azonnal sétáljunk el gyorsan arra, amerre a legnehezebb lenne követnie.

Riksa

Az autoriksák (más néven háromkerekű robogók, tuk-tukok vagy egyszerűen csak „autoriksák”) rövidebb utakra alkalmasak. Mindig jellegzetes sárga-zöld színűek, és háromkerekű, részben zárt járművek, amelyek CNG-vel működnek, és hátul három ember számára biztosítanak helyet. Általában sokkal olcsóbbak, mint a taxik, és könnyen lehet őket az utcáról leinteni. Bár törvény szerint a riksahajtóknak az autójukban található taxióra alapján kellene díjat számítaniuk (₹25 az első két km-re, majd ₹8/km), ez a tarifa irreálisan alacsony, és szinte mindig megpróbálnak alkudni az árra. Próbáljon meg előre megegyezni az árban, mielőtt beszáll. Általános szabályként számíts rá, hogy még a legrövidebb út is ₹30-40/fő körül lesz, függetlenül a taxiórától, de egyetlen városon belüli út sem kellene, hogy több legyen, mint ₹150 (kb. $1.80). Ha túl magas árat kérnek, ne féljen elmenni. Általában könnyen talál egy másikat, gyakran egy olyan sofőrrel, aki nem akar becsapni.

Ha bármilyen problémája van a sofőrrel, menjen a városközpontban található számos turista rendőrőrs egyikére, ahol panaszlapot kap, ami ₹500 (kb. $6.00) bírságot jelent az autoriksának. A járművön is kell lennie egy telefonszámnak, amit hívhat panasz esetén.

Számos "előre fizetett" autoriksa állomás található, amelyeket a rendőrség működtet. Mondja el, hová szeretne menni, és fizessen előre. A díj tartalmaz ₹5 (kb. $0.06) szolgáltatási díjat. Ezután vegye át a blokkot, és álljon ki, ahol egy rendőr az elérhető következő autoriksához irányítja. Amikor az útja véget ér, adja át a blokkot az autoriksa sofőrjének, és ennyi. Semmit sem kell többet fizetnie (függetlenül attól, mit mondanak).
Biciklis riksával

A Chawri Bazár forgalma Ódelhiben, szemben a Jama Masziddal

A biciklis riksák háromkerekű, pedállal vagy elektromosan hajtott járművek, amelyek hátul ülőhelyet biztosítanak az utasok számára, elöl pedig a sofőr helyezkedik el. Rövid távolságokra alkalmasak, vagy olyan helyekre, amelyek túl messze vannak a gyalogláshoz, de túl rövidek a busz/taxi/autoriksa használatához. A biciklis riksák nem használnak taxiórát, így a felszállás előtt egyeztessen árat. ₹20-50 (kb. $0.24-$0.60) elfogadható ár a legtöbb néhány km-es útra.

A biciklis riksák a legjobbak Ódelhiben, hogy meglátogassák a bonyolult sikátorokat (galis), és élvezhessék a város illatait és hangjait.
Elektromos riksával

Az elektromos riksák, amelyek népszerűen tuk-tuk vagy e-riksák néven ismertek, szintén használatosak Ódelhi utcáinak élvezetére. Ezek az autoriksák és biciklis riksák akkumulátorral működő alternatívái, alacsony üzemanyagköltségük miatt, és kevesebb emberi erőfeszítést igényelnek, mint a biciklis riksák.

v.j.

A Chandi Chawk riksásai - Elter Karcsi

Tuktuk

Buszok

Delhi minden része jól össze van kötve buszokkal, és mivel a jegyek ára ₹5-25 között mozog, ezek nagyon olcsók, bár a legtöbbször zsúfoltak. A piros és kék buszok légkondicionáltak, míg a zöld és narancssárga buszok nem. Mivel a buszmegállókban nincsenek rendesen feltüntetve a buszjáratok, nehéz lehet eligazodni. A legjobb, ha a buszmegállóban lévő emberektől kérdezi meg, hogy melyik busszal tud eljutni a céljához. A buszok elég gyakran, általában 15-20 percenként közlekednek a legtöbb útvonalon. Kétféle buszjárat van Delhiben:

Állami DTC buszok (piros és zöld nagy ablakokkal)
Magánkézben lévő Kék vonal buszok (narancssárga)

Ha van választási lehetőség, válassza a DTC buszt. Ezek ritkábban állnak meg, és általában kevésbé zsúfoltak is. Vegye figyelembe, hogy sok busz, köztük a DTC buszok is, bárhol megállnak, ha elegen szeretnének felszállni vagy leszállni.

A buszok hátsó részén szálljon fel, és fizesse ki a jegyet a jegyeladónál, aki közvetlenül az ajtó mellett ül. Őrizze meg a jegyét, mert viszonylag gyakoriak a jegyellenőrzések. A busz bal oldalán lévő néhány ülés fenntartva lehet a nők és mozgássérültek számára. Amikor leszállna, menjen előre a busz elejére. Amint várható, ezek az irányelvek gyakran figyelmen kívül maradnak, ha a buszok nagyon zsúfoltak.

Hop on Hop off
Delhi Turizmus Busz

A Delhi Turizmus üzemeltet egy Hop On Hop Off buszszolgáltatást (HOHO). A légkondicionált, alacsony padlós buszok flottája egy előre meghatározott megállóhely-sorozatot követ a város körül, és az utasok leszállhatnak, megtekinthetik a helyet saját kényelmük szerint, majd felszállhatnak a következő buszra. A szolgáltatás 45 percenként indul, és a város fontos emlékműveit, emlékhelyeit, múzeumait és bevásárlóhelyeit fedi le. Minden buszon egy angolul beszélő idegenvezető segít az utasoknak. A jegy ára ₹300, és 2 egymást követő napig érvényes. A szolgáltatás hétfőn nem üzemel.

Metró

A gyorsan bővülő Delhi Metróhálózat olcsó, gyors, problémamentes és légkondicionált módot kínál a városban való közlekedésre. 2018 májusától a következő vonalak működnek:

Piros vonal 1: Dilshad Garden–Rithala
Sárga vonal 2: Samaypur Badli–HUDA City Centre
Kék vonal 3/4: Dwarka Sector 21–Noida Electronic City
Kék vonal ág: Yamuna Bank–Vaishali
Zöld vonal 5: Mundka–Inderlok
Zöld vonal ág: Ashok Park Main–Kirti Nagar
Ibolya vonal 6: Kashmere Gate–Ballabhgarh
Narancs vonal (Repülőtéri expressz): New Delhi–IGI Airport–Dwarka Sector 21
Rózsaszín vonal 7: Majilis Park–Shiv Vihar
Magenta vonal 8: Janakpuri West–Botanical Garden
Szürke vonal 9: Dwarka–Dhansa

A jegyárak ₹10-60 között mozognak. Vásároljon egy zsetont, váltson vonalat szükség szerint, és a zsetont dobja be a kijáratnál lévő nyílásba. A zsetonokat csak a vásárlás helyszínén lehet használni, tehát nem vehet kettőt, hogy egyikkel hazatérjen. Ha hosszabb ideig marad, vásárolhat "Smart Card"-ot ₹200-ért, amelyből ₹150 érték használható fel, és ₹50 a letét; ezzel 10%-ot takaríthat meg, és ami még fontosabb, elkerülheti a sorban állást. Van "Turistakártya" is, amely korlátlan használatot biztosít ₹150-ért (1 nap) vagy ₹300-ért (3 nap), de valószínűtlen, hogy annyit utazna, hogy ez megérje. Speciális díjak vonatkoznak a Repülőtéri expressz használatára. Csúcsidőben akár 20 perces vagy hosszabb sorban állásra is fel kell készülni a biztonsági ellenőrzések miatt, különösen a központi állomásokon.

A Sárga vonal különösen hasznos a Delhi Junction (Chandni Chowk, Jama Masjid) és az Újdelhi vasútállomások, az ISBT buszterminál, a hátizsákos turisták által kedvelt Paharganj, valamint a Hauz Khas és a Qutb Minar eléréséhez. A Kék vonal szintén praktikus Akshardham, a Botanical Garden és Paharganj nyugati részeinek eléréséhez az RK Ashram Marg állomáson keresztül. A Magenta vonal hasznos a Delhi Repülőtér 1-es termináljához és a Hauz Khas, a Lotus Temple, az Okhla Bird Sanctuary és a Botanical Garden megtekintéséhez.

Figyelem: A metróállomások mind az új, hivatalos, indiai neveket használják, így például Connaught Place neve "Rajiv Chowk", Delhi Junction neve "Chandni Chowk", és az ISBT neve "Kashmere Gate".

Minden vonat első kocsija kizárólag nők számára van fenntartva; ennek megszegése büntetést von maga után. Férfiak, akik nőket kísérnek, szintén nem léphetnek be ebbe a kocsiba.

Legyen felkészült arra, hogy ha csúcsidőben szeretne kiszállni egy főállomáson, keményen kell dolgoznia, hogy kijusson, mielőtt az ellenkező irányba áramló utasok visszatolnák. Ne féljen használni az erejét, hogy kijusson.

Gyalogosan

Delhi nagy része nem igazán kedvez a gyalogosoknak. A távolságok hosszúak, az útjelzések gyengék, és a turisták által kedvelt területeken állandóan koldusok és árusok zaklathatnak. Az utak átkelése gyakran több sávnyi forgalmas út átgázolását jelenti. Próbáljon meg egyenesen, kiszámítható vonalban haladni, hogy a járművek el tudjanak kerülni. Még jobb, ha egy csoport helyi lakoshoz csatlakozik, és az ő árnyékukban kel át az úton. Ha igazán szeretne sétálni, ezek a helyek ajánlottak:

Séta a Rashtrapati Bhavantól (az elnök háza) az India Kapuig a Kartavya Pathon (ez egy 3–4 km-es séta).
Séta a Jama Maszidtól a Vörös Erődig a Chandni Chowk területén.
A Déli-Delhi erdős területein is érdemes sétálni. Próbálja meg az Indiai Technológiai Intézet déli részétől a Sanjay Vanon keresztül a Qutub Minarig tartó útvonalat. Vegye figyelembe, hogy a Sanjay Van nem mindig biztonságos, ezért ajánlott csoportban menni, lehetőleg nappali világosságban.
Dél-Delhi: A Green Park-Hauz Khas falu, majd a Hauz Khas lerombolt madrasa környéke újabb bevásárlóterületet, egy felkapott művészfalut, régi romokat és minőségi kerteket kín

Étkezés

Marhahúsra ne vágyódjunk Delhiben. A fővárosban két regionális konyha dominál: a mozlim Mughlai és a többnyire vega pundzsábi.

Delhi lakói sok minden miatt panaszkodnak a városukkal kapcsolatban, de az éttermek még a legigényesebb ínyenceket is kielégítik. Nemcsak a szubkontinens egyik legjobb indiai ételeit találhatjuk meg itt, hanem egyre több kiváló (bár gyakran drága) nemzetközi étterem is kínál különböző világkonyhákat. Ne feledje, hogy Delhi körülbelül 1000 km-re van a legközelebbi óceántól, ezért érdemes inkább vegetáriánus, csirke- és birkahúsos ételeket rendelni.

Látogasson el a Chandni Chowkban található Paranthe Wali Galira. Ez az utca olyan boltokat kínál, ahol kizárólag parathákat (töltött indiai kenyeret) készítenek és árulnak. Ezek minden elképzelhető ízben és töltelékkel rendelkeznek, a keserű tökötől kezdve a fagyira.

Delhi egyik legismertebb utcai étele a híres chaat. Az utcai snack ételek, mint például a spanyol tapas vagy a görög mezze, széles választékot kínálnak, de a delhi stílusú chaat általában egy olajban sült tésztahéjat jelent, amit sütés után töltöttek meg burgonyával, lencsével vagy szinte bármi mással. Ezeket joghurttal, chutney-kkal és chaat masala fűszerkeverékkel tálalják, és frissen fogyasztják.

Néhány tipikus chaat étel: paapdi chaat (kis kerek, ropogós dolgok keveréke joghurttal és egyéb szószokkal), paneer tikka (tandoorban fűszerekkel sült túrókockák), pani puri vagy golguppa (kis kerek üreges héjak burgonyás töltelékkel és egy fűszeres, édes szósz keverékkel).

A legjobb hely chaatot enni a Bengali Market, ami a Connaught Place közelében, a Mandi House metróállomás közelében található. Az éttermek magas színvonalúak, és az ételek kiválóak. ATM-ek is vannak a közelben. Az egyik legismertebb étterem itt a Nathu's. De ha igazán jó chaatot szeretne, érdemes eljutni Old Delhi-be, különösen Ashok'shoz a Chawri Bazaar közelében. Bár a szakértők szerint a legjobb chaatot az utcán készítik, a legtöbb utazó próbál kényelmes középutat találni a higiénia és az autentikusság között.

Közbiztonság és kellemetlenségek

A Külügyminisztérium nem javasolja az utazást a következő régiókba: Jammu és Kashmir állam, Ladakh kivételével, valamint a keleti és északkeleti államok (Manipur, Tripura, Assam, Nagaland, Meghalaya, Mizoram, Sikkim és Arunachal Pradesh) és az indiai-pakisztáni határvidék teljes hosszában.

Este turista lány/ hölgy egyedül, férfi kíséret nélkül semmiképpen se menjen ki az utcára! A buszok és a taxik sem biztonságosak e tekintetben. A női turisták inkább hárítsák a helyi férfiak közeledését, még ha a legártatlanabb szándékkal is közelítenek. A lányok/ hölgyek napközben se hordjanak kihívó öltözéket (miniszoknya, feszes sort stb.). Az indiai férfiakkal mindig a férfi kísérő kommunikáljon!

Nagyobb a veszélye annak, hogy az utcán minket leszólítók valahogyan becsapnak, min az, hogy kiraboljanak.

Nem tagadom, még a barátom is bevallotta: féltünk. Nemcsak Ó-Delhiben, hanem az első pár nap során végig. Féltünk, hogy kirabolnak minket, bizalmatlanok voltunk mindenkivel és mindennel szemben, még a kajáldákkal is – bár az utóbbi talán nem is szorul magyarázatra. Általában már délután háromra teljesen kifárasztott a rengeteg „eladó” és a tömeg, pedig legtöbbször csak dél körül indultunk útnak. 😃 A kéregetőkre egy idő után már rá sem néztünk – talán azért, hogy ne égjen bele a retinánkba a megviselt arcuk –, de közben így is szimplán szar alaknak éreztük magunkat, főleg a taxi kényelmes hátsó ülésén, a kétszázezres telefonunkkal a kezünkben. Még attól is tartottunk, hogy adjunk nekik, mert sok helyről azt hallottuk, hogy ha egynek adsz, akkor abban a pillanatban ott terem száz másik is.

Hasznos információk

Alkudozás

Kötelező népi játék! Minden olyan helyen, ahol nincs fix ár. Különösen a piacokon és a helyi közlekedésben. Már korábban is volt egy kis tapasztalatom az alkudozásban, de az indiai utazásom végére egész ügyes lettem benne. 🙂 Nem egyszerű, mert Indiában is mindenki a turistákon szeretne jól keresni. Ez az a hely, ahol például a múzeumi belépők húszszoros áron vannak a külföldieknek a helyiekhez képest, szóval nem meglepő, ha a többi szolgáltatást is drágábban akarják eladni. Néhány személyes tanács: nem érdemes túl hosszasan vitatkozni, ha nagyon nem közelednek az árak, akkor egyszerűen menj tovább. Általában ilyenkor sokan figyelnek, és valaki utána jön, aki olcsóbban is elvisz, mint akivel először tárgyaltál. De persze törekedni kell arra, hogy korrekt legyen a megállapodás.
Nekem bevált módszer volt, hogy megmondtam, mennyi pénzem van, és ennyiért elvisz-e. Valamiért pszichológiailag működik, ha ekkor elő is veszed a pénzt, és megmutatod (persze csak annyit, amennyit mondtál). És persze akár ötször is el kell ismételni, hogy csak ennyi van, mire végül beleegyezik. Akkor tudod, hogy nagyjából a helyi árhoz közel vagy, ha felajánlják a share (megosztott) taxit, vagyis csak akkor indulnak el, ha megtelik a jármű emberekkel (bár így is előfordulhat, hogy a helyi ár kétszeresét fizeted). Vagy egyedül elindul veled a sofőr, de útközben még utasokat toboroz (kiabál, int jobbra-balra), és néha nagy kerülőket tesz, hogy minél forgalmasabb helyeken haladjon.

Enikő fotója

Látnivalók

Azt érdemes tudni az indiai múzeumokról és látnivalókról, hogy India hatalmas ország, rengeteg emberrel – ezért a múzeumoknál mindig hosszú sorok kígyóznak. Erre találták ki, hogy a turistáknak külön pénztár van mindenhol, így ők nem kell, hogy beálljanak a helyiekkel egy sorba. Persze cserébe a belépő árak minimum tízszer, de sok helyen akár húszszor magasabbak, mint a helyieknek. Az előny viszont, hogy így a múzeumokba is a sor elején lehet belépni, és nem kell egész napra előre betervezni egy-egy látogatást.

Rá kellett jönnöm, hogy a delhi városnézésnek – vagy ha az ember igazán valós képet szeretne kapni az indiai hétköznapokról – nincs praktikusabb, sőt, talán nincs is más módja, mint hogy keresztül-kasul utazgassunk ebben a 22 milliós metropoliszban, elővárosostul mindenestül. Az emberek – persze leginkább az alacsonyabb társadalmi osztályba tartozók – szinte az utcán élnek. Egyrészt a közlekedés rengeteg időt vesz el az életükből, másrészt maga az utca is óriási jelentőségű közösségi tér számukra. Lépten-nyomon főznek, esznek, beszélgetnek, játszanak, javítanak vagy szerelnek valamit, vagy épp csak üldögélnek, álldogálnak, netán heverésznek az árnyékot adó fák alatt.

Vörös Erőd (Lal Quila)

Enikő fotója

"Mély benyomást tesz az emberre ez a hatalmas építmény. Hétvégén látogattunk el oda, és hosszú sorokban álltak a az ország minden tájáról érkezett helyiek. A külföldi turistának tanácsos nem hétvégére időzíteni a látogatást ide (de hétfőre se, mert akkor zárva van). Láthatóan nagyon büszkék erre a műemlékre, hisz ez Delhi jelképe. Az agrai Red Fort-hoz képest ez méretre kisebb, de tartalmasabb nevezetesség. Az óváros déli peremén látogatható erődöt vörös homokkőből építették. Belül látogatható több kis palota és egy mecset. 250 rúpia a belépőjegy. Indiában a turista lát ennél nagyobb szenzációkat, de azért illik megnézni, elvégre az UNESCO kulturális világörökségének a része. Elég leharcolt állapotban van, és a kútjaiban sem folydogál víz." (Dani & Réka)

Jama Masjid (Friday Mosque, azaz Pénteki mecset)

Elter Karcsi fotói

Jama Masjid belseje - Fatehpur Sikri - fotó by Elter

"Az indiaiak szerint a világ egyik legnagyobb mecsete. Hogy az indiai főváros legnagyobb mecsetje, az tuti. A bazárnegyed északi szélén áll. Szép építmény és hatalmas az előtere, azaz nincs tömegnyomor. A bejárati kapuhoz először fel kell rendesen lépcsőzni. A lépcsősor tetejéről jópofa látvány a lenti piac. Sajnos éppen a piac miatt elég dzsuvás a mecset környéke. Le kellett vennünk a cipőt a bemenetel előtt. Itt is 250 rúpia volt a belépőjegy. Nem is tudom, hogy a fotózás jogáért fizettünk-e vagy a belépésért, úgy tűnt ugyanis, hogy a helyiek egyáltalán nem vettek jegyet. Mind a mecset előtt, mind bent sok a koldus. Ehhez Indiában egyszerűen hozzá kell szokni. Lehangoló, de ez van. A mecset területén jó nagy a nyüzsgés. Túl sok kulturális érdekességet nem sikerült benne találni. A lényeg a dimenzió (65 méter hosszú és 25 méter széles), és a 40 méter magas minaretek. Komolyan, 20 ezren tudnak itt egyszerre imádkozni. A 17. század közepe táján építették. Kb. ötszáz méterre van a Vörös mecsettől, tehát kombinálni lehet a két programot. Bent található egy hatalmas belső udvar, ami igazán lenyűgöző. Rékának nagyon tetszett a vörös homok-köves falak és a fehér márványok együttese." (Dani & Réka)

A templom után a Jama Masid, India legnagyobb mecsetje felé tartunk. Útközben kerít hatalmába először az az érzés, amely majd többször visszatér az út során. Ebben az eddig ismeretlen érzésben keveredik az izgalom, a csodálkozás, az ámulás, a hitetlenkedés, a várakozás, a megbotránkozás az új megismerésének csodája és a döbbenet. Ugyanis amit látunk, az egyszerre érdekes, meglepő és borzasztó: betonozatlan, sáros, szemetes járdákat szegélyező, üzletként funkcionáló sötét lyukak szegényes kínálattal, rozzant standok a forróságban és a mocsokban pácolódó nyers hússal, és az egzotikus gyümölcsök színes kavalkádjával megpakolva. A boltokban és a járdákon fekve alvó emberek, akiket az állandó dudaszó sem ébreszt fel. Valószínűleg ők már hozzászoktak. (Mi ekkor még nem tudunk.) Olyan, mintha egy ezerfős lakodalmas menet közepébe csöppentünk volna. A teherautók hátulján országszerte díszeleg a felirat: dudálj! Ez persze csak előzéskor érvényes kérés, de mivel itt úgy tűnik, hogy a közlekedés legfontosabb velejárója az állandó sávváltás, előzés, mindenki mindenhol és egyfolytában dudál. Az autók között biciklisek, motorosok, tehenek és gyalogosok cikáznak. Félelmetes a kavalkád. Látszólag óriási a káosz, de a sofőrünket ez egyáltalán nem zavarja. Abszolút ura a helyzetnek.

Úgy tűnik, hogy ez az őrült forgalom soha sem lassul le. Nincs az a hatalom, ami gátat szabhatna ennek a hömpölygésének – gondolom én, egészen addig, amíg egy, az út közepén keresztbeforduló tehén egy szempillantás alatt megállítja az egészet. Mint amikor a távirányítón megnyomva a pause gombot, leállítunk egy filmet, úgy bénítja meg azonnal az egész utcát egyetlen állat. Mindenki beletapos a fékbe, majd türelmesen várja, hogy odébb álljon a jószág. Amikor az végre komótosan kisétál a képből egy újabb gombnyomásra újra beindul az őrület.

Még fel sem ocsúdunk az ámulatból, már meg is érkeztünk a mecsethez. A hatalmas épület udvarán, színes leplekbe bugyolálva álltunk – hogy a vállunk és a térdünk még véletlenül se villanhasson ki. Pillanatok alatt körénk sereglettek a helyiek. Számukra mi, a 14 fehér, európai nő voltunk a látványosság. Körbesétálva az udvaron fehérbe öltözött imádkozó férfiakat, a díszmedence szélén ücsörgő nőket és fiatalokat, valamint az oszlopok árnyékában hűsölő családokat látunk. Az egyik árkádsor alatt egy édesanya ebédel három gyermekével. Egy rohadó gyümölcsökből álló kupacon pihenteti a lábát, amelyet körül zsongnak a legyek. Látszólag nem zavarja. A kisbabája a kövön fekve édesdeden alszik. A két nagyobbacska pedig, kézzel eszi a földre tett műanyag tányérokból a tésztát. Eddig apró adagokban kaptuk az ízelítőt Indiából, de elérkezett az idő, hogy bedobjanak minket a mély vízbe: riksázni mentünk a bazárba. Idegenvezetőnk szervezte nekünk ezt a kis extra programot.

Gyalog nem enged be minket a sűrűjébe, mert mint mondja veszélyes. Valószínűleg igaza lehetett, mert két napja volt itt robbantás, melynek két turista esett áldozatul. Ezt persze egy riksán ücsörögve sem lehet megúszni, de aggodalmunk önfeledt sikítozásba megy át, amint "sofőrünk" rátapos a pedálra. Vézna lábaival szélsebesen teker. Mindenkit lehagyunk. Jobbra-balra kapkodjuk a fejünket. Előre nem merünk nézni, mert ijesztő, ahogy bevágódunk a forgalmas, szűk utcákra. Gödrökön, pocsolyákon át szlalomozunk vagy negyed órán keresztül. A legtöbb helyen alig férünk el. Csak amikor egy-egy pillanatra lelassul a forgalom, hogy megoldják a kialakult közlekedési káoszt, van időnk egy kicsit jobban körülnézni.

Megfigyeljük a szárijukhoz anyagot vásároló asszonyokat, akik káprázatos színű textíliák közül válogatnak, a szőnyegbolt padlóján szundikáló férfiakat, a nyitott falú 'szalonban' dolgozó borbélyokat, a gyümölcskupac közepén üldögélő zöldségest és észrevesszük az utcák fölött sűrű, kósza hálót fonó csupasz vezetékeket. Megoldódik az első blikkre megoldhatatlannak tűnő helyzet, a csodával határos módon valahogy elférünk a szembejövők mellett, és máris tovább suhanunk. Útközben megcsapja orrunkat a finom fűszeres ételek illata, melyeket az utcán sütögetnek és kínálnak. A könyvárusok standja egy régi, poros könyvtárra emlékeztet. Még gyorsan lefotózzuk a kecskékkel játszó gyerekeket és már vége is ennek a valószerűtlen utazásnak, amelyet egész este a napunk csúcspontjaként emlegetünk. Még akkor sem lankad a lelkesedésünk, amikor egy zacskónyi törlőkendőt felhasználva sem tudjuk ledörzsölni magunkról a bazárban ránk ragadt koszt.

Humájun síremlékénél egy elvarázsolt, elcsendesült, ősi világba kerülünk. Hatalmas kertek, díszes, keleti stílusú épületek, pálmafák és végtelen nyugalom. Kilépve innen áramütésként ér bennünket az, ahogy visszacsöppenünk az Indiai valóságba, a felgyorsult tempójú, nyüzsgő és zajos jelenbe. (Gerda)

Raj Ghat - Mahatma Gandi emlékmű

Raj Ghat az indiai Delhi városában található Mahatma Gandhi emlékmű, amelyet 1951-ben emeltek a néhai politikus és vezető tiszteletére. Az emlékmű a Yamuna-folyó partján, egy csendes és fás környezetben található.

Az emlékmű maga egy egyszerű, fekete márványlap, amely Gandhiji nevét viseli. A lapot egy zöld kert veszi körül, amely egy kis szökőkúttal és fákkal díszített. Az emlékhely nagyon csendes és nyugodt, és ideális helyszín a megemlékezésre és a Gandhi békés filozófiájának elmélkedésére.

Elter Karcsi fotója

Más látnivalók

Kutab Minar

A Kutub Minar Delhi egyik legismertebb és legfontosabb turisztikai látványossága, és az egyik legmagasabb téglatorony az egész világon. Az épületet az Iszlám Sultánatok korszakában, az 1190-es években építették, és a Delhi Központi Történelmi Park része.

A torony 73 méter magas, és öt különböző szintből áll, amelyek mindegyikét egy másik építészeti stílus jellemzi. A torony alapjának átmérője 14,3 méter, és a csúcsa 2,7 méteres átmérőjű. Az épület főként piros homokkőből készült, és a felépítése során sok különböző díszítőelemet is felhasználtak, például a korabeli hindu építészetből is.

Az épület eredeti célja az volt, hogy a muzulmán hívőknek szolgáljon imádkozási helyként. A torony tetején egy őrtorony található, amely eredetileg az egész környéket figyelte, hogy időben észrevegyék az ellenséges támadásokat. Ma a torony látogatói megmászhatják a lépcsőket, hogy felmehessenek a torony tetejére, és gyönyörködjenek a csodálatos kilátásban, amely a környező parkra és a városra nyílik.

A Kutub Minar további érdekességei közé tartozik az épület közvetlen közelében található Aláuddin Khilji mauzóleum, az Alai darwaza kapu, valamint a közelben található Qutb Minaar templom, amelyet a sultán építtetett az egykori hindu templom helyén. A Kutub Minar ma a legjobb példája a középkori indiai építészeti művészetnek, és fontos történelmi és kulturális jelentőségű helyszín az indiai kultúra számára.

Elter Karcsi fotója

Humayun síremléke

A Humayun síremléke Delhi városában található, és az egyik legjelentősebb Mogul (mughal)-dinasztia síremlékei közé tartozik. Az épületet a 16. században építették fel, és az indiai művészet és építészet egyik legszebb példája.

Az épület tervezője Mirak Mirza Ghiyas, a perzsai művészet egyik legnagyobb alakja volt, és a tervezés során mogul, perzsa és indiai építészeti elemeket kevert össze. Az épület homlokzata piros homokkőből készült, és az egyik leglenyűgözőbb mughal építészeti alkotás a világon.

Az épületet az első mogul uralkodó, Babur unokája, Humayun emlékére építették fel, és a dinasztia többi uralkodójának síremlékeihez hasonlóan fontos szimbolikus jelentőséggel bír. Az épület közepén található a szarkofág, amely a korabeli kultúrában az elhunyt személy földi maradványait tartalmazta, és az épület falai és belső terei sok gyönyörű díszítéssel rendelkeznek.

Az épület mellett található kertek és tavak is hozzájárulnak a Humayun síremlék különleges atmoszférájához. Az épület és környéke a 20. századig eléggé elhanyagolt állapotban volt, azonban az 1950-es években helyreállították, és azóta a látogatók számára egyik legnépszerűbb turisztikai látványosság lett Indiában.

A Humayun síremlék Delhi egyik legimpozánsabb és leggyönyörűbb épülete, amely megmutatja a Mogul-dinasztia nagyszerűségét és építészeti zsenialitását.

Elter Karcsi fotója

Isa Khan Niyazi síremléke

Az Isa Khan Niyazi síremléke Delhi városában található, és az egyik legfontosabb mughal építészeti emlék. Az épületet az 1500-as években építették fel, és a Mogul-dinasztia korai időszakára utal.

Az épület tervezése során számos indiai építészeti elemet alkalmaztak, például a csempézett díszítést, a különböző színű márványból készült szarkofágokat, valamint az íves formákat és a faragott oszlopokat. Az épület homlokzata is gazdagon díszített, és az egyik leglenyűgözőbb mogul építészeti alkotás a világon.

Az Isa Khan Niyazi síremléke környezete egy nagy kert, amely szintén nagyon szépen díszített. A kertben rengeteg növény található, köztük különböző virágok, fák és bokrok, amelyek csodálatos zöld környezetet teremtenek az épület számára.

Az épület a környező parkkal együtt tökéletes helyszíne egy séta vagy piknik számára. Az Isa Khan Niyazi síremléke ma már turisztikai látványosság, és az épület jelentősége az indiai építészet és művészet történetében is kiemelkedő.

Elter Karcsi fotója

Gurudwara Bangla Sahib (szikh templom)

A Gurudwara Bangla Sahib egy jelentős szikh templom Delhi szívében. Az épület a sikh vallás alapítójának, Guru Har Krishan Sahibnak a nevét viseli. Az épület lenyűgöző aranykupolájáról és elegáns fehér márvány borításáról ismert. A templom komplexuma magában foglal egy szent tavacskát, ahol a látogatók megtisztulhatnak. A Gurudwara Bangla Sahib híres ingyenes langar (közösségi étkezés) szolgáltatásáról, amely minden látogatónak elérhető. A templom környéke nyugodt és tiszteletteljes légkört áraszt, amely lehetőséget ad a meditációra és imádkozásra. A látogatók számára fontos, hogy tiszteletteljes öltözetben érkezzenek, és a templom szabályait betartsák. Az épület nemcsak vallási központ, hanem fontos kulturális és történelmi helyszín is Delhi városában.

Elter Karcsi fotója

Érdekességek

1. Delhi nevének eredete nem teljesen egyértelmű, de több elmélet is létezik. Az egyik szerint a város neve Raja Dhilu-tól származik, aki Kr. u. 1. században uralkodott a térségben, és a róla elnevezett Dhillika városra vezethető vissza. Egy másik elmélet szerint a "Delhi" szó a szanszkrit „dhili” szóból ered, ami lazát vagy tágat jelent, és arra utalhat, hogy a korai városfalak nem voltak elég erősek. Van egy olyan magyarázat is, miszerint a „dehleez” vagy „dhaliz” (perzsa eredetű szó) szóból származik, ami küszöböt jelent, mivel Delhi egyfajta átjáróként szolgált a Gangesz és az Indus völgyek között.

További beszámolók

Az erődből kifelé jövet újra elmerültünk az indiai metró csodálatos világában. Akárcsak Mexikóvárosban vagy Kairóban, itt is vannak női kocsik, amiket nem vallási okokból, hanem inkább a nők védelmére tartanak fenn. Sajnos az indiaiak is hajlamosak ugyanarra a bosszantó viselkedésre, mint más, túl gyorsan urbanizálódó társadalmak: egyszerűen nem engedik leszállni az embereket, mielőtt megpróbálnának bepréselődni. Ez különösen akkor nevetséges, amikor a kocsi teljesen üres, bőven van hely, csak egy ember akar leszállni, és egy másik felszállni, mégis lökdösődés és káosz az eredmény. Komolyan mondom, az egyik bevásárlóközpontból hazafelé pont egy ilyen jelenetet láttunk.
A nagyobb állomásokon viszont már ott állnak a rendőrök (vagy csendőrök, vagy ki tudja, mik). Minden metrókocsi ajtajához kirendelnek egyenruhásokat, akik két szerelvény között katonás sorokba rendezik a várakozókat. Ez nem éppen barátságosan zajlik: gumibottal tessékelik helyre a rendetlenkedőket, és amikor befut a metró, mindenkit visszatartanak addig, amíg a leszállók el nem hagyják a szerelvényt. Persze utána rögtön kezdődik a tolakodás, a lökdösődés, de legalább valahogy próbálják rendben tartani a dolgokat. (2025)

India nem Ázsia. Nem teljesen egyértelmű, hogy micsoda, de nagyon más, mint a thai mosolyok, a segítőkész filippínók vagy akár a mogorva jávaiak. Természetesen a fixáras reptéri taxitársaság „csődbe ment”, de rögtön akadt egy „nagyon jó ajánlat”. Mi még akkor kicsit kábán, Ázsia fél éve után csak enyhe rossz érzéssel ültünk be a taxiba, az önvédelmi reflexek még nem működtek. Utólag visszanézve nem húztak le igazán durván, de félúton már kezdett nőni a vérnyomásunk, amikor rájöttünk, hogy a taxióra ki van kapcsolva, és aki ebből jól jön ki, az nem mi leszünk.
A hotelben természetesen első dolguk volt megpróbálni a neten lefoglalt szoba áránál magasabb árat kérni, reggeli nélkül, de ezt azért sikerült elhárítani. Új Delhi valószínűleg a világ egyik legrosszabb városa szálláshelyek szempontjából – már ha az ember a „reális” turistacélpontokat nézi (aki beteszi a lábát Bangladesbe, az megérdemli a sorsát). Itt egyszerűen csak borzasztó és indokolatlanul drága szállások vannak, harminc euróért is legfeljebb egy nyomorúságos szobát lehet találni, pedig ennyiért Budapesten az Oktogonon is lehetne egy kéthálószobás apartmant bérelni. A hostelworld-ön kétféle szállás van: az egyiknél tele van a vélemények között csótányos, csalós, lopós rémtörténetekkel, a másiknak pedig egyáltalán nincs értékelése – vélhetően minden negatív kritika után törlik a profilt. A nyilvánvaló kamuként írt ömlengéseket persze figyelmen kívül hagytuk.

A mi hotelünk két meglepetést tartogatott. Először is, a hosszú út során először sikerült NemSünnek kiadósan kihánynia a vacsorát – pedig még csak húst sem evett, csak főtt zöldséget. A másik az volt, hogy egész éjjel furcsa kaparászást hallottunk az amúgy egészen jó állapotúnak tűnő szobánk ajtajánál. Nem tudtuk eldönteni, hogy valami különösen ügyetlen betörő próbálkozik-e, vagy mi van. Amint kinyitottuk az ajtót, a hang abbamaradt, de sehol senki nem volt.

A következő napokban apránként fény derült a rejtélyre: a frissen felújított hotel álmennyezetében egerek laktak. Amikor az egyik bejött a szobába, szóltunk a recepcióra, és egy fél tucat markos legény jelent meg, akik kedélyesen kétszer is átrendezték a szobát, míg végül az egyikük a sarokba szorította a betolakodót. Ekkor a szandálos talpával halálra taposta, majd rendelt egy felmosóvödröt... (2025)

Az Indiára amúgy is jellemző bosszantó dolgok itt Új-Delhiben elviselhetetlen mértékben vannak jelen. Az elegánsabb kertvárosi részeket leszámítva állandóan tömeg hömpölyög az utcákon, annyira, hogy már sétálni is kínszenvedés – mindig szembe jön valami: motoros, gyalogos, tehén, riksa, és persze soha nem ők térnek ki. Ezt még fokozza, hogy megállás nélkül szólongatnak az árusok, riksások, koldusok, és képtelenek megérteni, hogy mi csak sétálni szeretnénk, és tényleg nem kell még egy pashmina sál, pláne nem faragott elefánt. Ha viszont tényleg kellene valami, azt szinte lehetetlen beszerezni. Mindenhol próbálnak átverni, hazudni, csalni – a jutalékos rendszer mozgatja a szálakat.
Még egy sima jegyvásárlás sem egyszerű: a vasúti alkalmazott képes elküldeni az emeleti jegypénztár helyett egy álközponti „turistairodába”, ahol ugyan lehet vonatjegyet venni – de csak csomagban, tízesével, és mellé kérnek egy sivatagi teve-szafarit is, egy darab vonatjegyet nem hajlandók kiadni. A kommunikációs káosz szintén döbbenetes: amikor a Jodhpurba tartó vonatunkat próbáltuk elérni, és a riksást nógattuk, hogy siessen, ő egyszerűen félreállt, és hosszasan magyarázta hindiül, hogy nem érti, mit akarunk. Szerencsére a vonat eleve tíz percet késett, így végül mégis elértük. (2025)

Nagyon szeretem Indiát, ezt a misztikus és gyönyörű országot, ahol már többször és több helyen is jártam. Imádom a titokzatosságát, ami körüllengi, a fantasztikus tájait, a Himalája havas csúcsait, a lélegzetelállító, több százéves építményeket, a különféle vallások templomait, és nem utolsósorban az indiai konyhát is. Indiában az embert rögtön magával ragadja a fűszerek illata, a káprázatos színek, az indiai zene és a hindu istenekről szóló táncok, a gyönyörű ékszerek – mindezek különleges hangulatot adnak az országnak. A vallási sokszínűség miatt lépten-nyomon templomokba, mecsetekbe és szentélyekbe botlunk, ami a turistáknak igazi kánaán, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a sokféleség feszültségeket is hordozhat.
Az indiai városokban az utca nyüzsög, hatalmas a forgalom, az ütött-kopott autók szinte folyamatosan dudálnak. Rengeteg az autó, és közöttük sok a régi, alig működő járgány. Az utcakép részei a „kőkorszaki”, rozoga buszok, amikről szinte csüngenek az emberek, és a sárga háromkerekű motoros riksák tömege is. Vannak még biciklis riksák is, de a riksásokkal nem mindig egyszerű kommunikálni, mert sokan alig beszélnek angolul. Ez persze nem tartott vissza minket attól, hogy kipróbáljuk a riksázást.

Egy jó tanács: soha ne szálljunk be riksába anélkül, hogy előtte ne állapodnánk meg az árban. Alkudni itt muszáj, sőt elvárt, mert a turistáknak mindig magasabb árat mondanak. Az utcákon szinte mindenhol lehet valamit venni, enni-inni, de egy európai számára ezek sokszor nem veszélytelenek. És az is igaz, amit először nehezen akartam elhinni: Indiában tényleg szabadon kószálnak a tehenek az utcákon. Teljesen váratlanul bukkannak fel, és sokszor akadályozzák a forgalmat. A tehenek mellett a kóbor kutyák száma is szembetűnő, mindkettő sovány és csapzott, gyakran együtt turkálnak a szemétdombokon. Van, ahol majmok is bandákban randalíroznak az utcákon.

A szemét is hatalmas mennyiségben van jelen, nagy a por, szennyezett a levegő. A forgalmas helyeken sok a koldus és az árus, köztük sok a gyerek is, akik gyakran erőszakosan próbálnak ránk tukmálni koszos nyakláncot, zsebkendőt, vagy meg akarják pucolni a cipőnket. Sajnos sok koldus a koldusmaffia áldozata, így a legegyszerűbb, ha rájuk sem nézünk, mert képtelenség mindenkin segíteni. Találkoztunk leprás koldussal is, de engem leginkább a mezítlábas, piszkos arcú, kolduló gyerekek látványa rázott meg – gyönyörű, barna szemekkel néznek ránk, és nehéz elfelejteni a tekintetüket.

Láttunk sadu-t is, a „szentembert”, aki egész életét a vallásnak szentelte, lemondott az anyagi javakról, és csak adományokból él. (2025)

Delhi különös elegye a klasszikus építészetnek, a jó öreg gyarmati hangulatnak és a középosztály egyre terjeszkedő lakónegyedeinek – összességében remek összefoglalója az indiai városi életnek. Bár a repülőtérről a belváros felé haladva egy darabig tényleg olyan érzésem volt, hogy ez az „itt inkább nem szállnék le” és az „itt még a busz sem mer megállni” kategóriák között váltakozik. Nem beszélve a visszapillantó tükrökről, amiket gondosan behajtanak (az indiai sofőr elvből nem néz hátra – legfeljebb az utasokra), és az elengedhetetlen kiegészítőkről: fél négyzetméteres Ganésa-poszter, csengők, fityegők, házi oltár – mind a kormányzás szerves részei.
Ha már megszoktuk a „segítőként” fellépő, valójában gerillamarketinges utcai emberek állandó jelenlétét, a baloldalon, padkán haladós, dudálós, riksát előzős, tehenet kikerülős vezetési stílust, és felfedeztük Chandi Chowk fényűző textiljeit, ékszereit, illatszereit, megmosolyogtuk a Hari Puttar(!) kalandjait hirdető moziplakátokat, ettünk valami csípőset, ittunk kókusztejet és mangólasszit – akkor jöhet az Indiába látogatók kihagyhatatlan célpontja: a Tádzs Mahal. Útközben Agrába érdemes megállni Gwailorban és Orchában, a paloták, a romok, a hindu templomok és a folyóparti falvak lenyűgöző látványa miatt.

Előételként kezdjük az Akbar-mauzóleummal, ahol a kertben fekete hátú indiai antilopok barátkoznak – csak a kontraszt kedvéért – sárga pillangókkal. Akbar a mogul uralkodók harmadik tagja volt, de a legnagyobb tisztelet övezi őt. Mégis Agrába unokája végső nyughelye miatt érkezünk, hogy azt láthassuk.

India minden sajátosságával együtt csodálatos hely, és már több alkalommal írtunk róla, de Delhi az a város, ahol épeszű ember csak addig marad, ameddig muszáj, aztán igyekszik továbbállni. Az itt hömpölygő végtelen emberáradat, a rekkenő hőség, a por, a zaj és a kétségbeejtő higiénés állapotok olyan kombinációt alkotnak, ami még a tapasztalt utazót is próbára teszi. Indiáról és a fővárosáról sokan nyilatkoztak már nagyon keményen – „kloáka”, „pöcegödör”, vagy ott van az a meg nem nevezett angol úriember, aki szerint „India az a hely, ahol naponta egymilliárd ember az utcára sza..ik”. Mi ezeket túlzónak tartjuk, de az tény, hogy Delhi egy idegpróbáló metropolisz. Persze ott vannak a parkok, a paloták és a múzeumok, amiket az útikönyvek is ajánlanak, de az utcai feelinget akkor sem lehet kikerülni. Az egyetlen pozitívum, hogy a város méretéhez képest nem számít veszélyes helynek, a turistákat ritkán éri atrocitás. Indiát szeretjük, Delhit már kevésbé.

Delhi külvárosa egészen döbbenetes képeket mutatott az ablakból. Szemétdomb tetején épült viskók, és emberek, akik éppen a kis- vagy nagydolgukat intézték – nem is akárhogyan: egymás mellett vagy egymással szemben guggoltak a sínek mellett, alig pár méterre tőlük. Gyaníthatóan kakáltak (férfiak voltak, guggoltak, szóval…), és közben kényelmesen beszélgettek egymással. Néhány méterre tőlük kisgyerekek szaladgáltak önfeledten a szemétdombon, máshol pedig tehenek turkáltak és falatoztak a hulladékból. Hihetetlen impulzusok ezek – akaratlanul is, amikor ilyen sorsokat látunk, egyre gyakrabban merül fel bennünk a kérdés: hogyan bírják? Miért nem lesznek öngyilkosok? Nem éreznék megváltásnak? Válasz egyelőre nincs