ÚTIKRITIKA.HU / India

Indiai utazásunkkor ajánlatos a megfelelő öltözék gondos megválasztása, hiszen általában nincs alkalom naponta többször is átöltözni. Érdemes már reggel úgy indulni neki a napnak, hogy minden hasznos holmi elérhető legyen egy városnézés vagy túra alatt. Fontos a kényelmes cipő, mert néhol nehezített terepen haladnunk. Ez lehetőleg legyen könnyű vászoncipő, vagy szandál, hiszen az időjárásra is gondolni kell. Ruhák tekintetében hasznos a könnyű, világos, lehetőleg vászonból készült ruha, mely eltakarja a lábat és a vállakat, dekoltázst is. Ezzel egyszerűbbé tehetjük a templomok meglátogatását, és egyben védjük magunkat a perzselő naptól is. A templomok esetében a zokni is jó megoldás lehet, bár néhány helyen cipőre húzható lábvédőben is látogathatóak a szent helyek.

Az indiai hölgyek többsége szebbnél szebb, sokszor rikító színekben pompázó kendőt visel a fején, aki vásárolni szeretne ilyet, tegye meg már az első napon, hogy rögtön munkába is foghassa. A sálak és kendők viseletét nem csak a vallás és a tradíciók követelhetik meg, hanem nagyon hasznos is; óvja a fejet a naptól és a napszúrástól, az arcot pedig, a széltől, mely sokszor port és homokot sodor a szemünkbe. Pont e miatt az érzékenyebb szeműeknek és kontaktlencsét hordóknak hasznos, ha mindig van kéznél szemcsepp, a szemüvegesek, napszemüveg használók pedig, egy törlőkendőnek vehetik sokszor hasznát.

A téli hónapokban Indiában érdemes kardigánt is vinni, felkészülve a hűvösebb estékre. A fényvédőszerek (pl. naptej) használata főleg a nyári időszakban javasolt, a magyar bőr valószínűleg az „enyhébb” indiai napsütésre sincs felkészülve.

Hasznos a drogériákban kapható kis kiszerelésű kézfertőtlenítő szer, mert a kézmosás nem túl hatékony, és ha valaki igazi indiai módra szeretne falatozni, készüljön fel rá, hogy kézzel fog enni.

"Nedves törlőkendő nélkül el sem indultam sehova. A higiénia mellett nagyon hasznos volt, hogy néha le tudtam törölni a port az arcomról és a kezemről, ráadásul frissítő is volt a nagy melegben."

Érdemes ugyanakkor előre gondolkodni és nem telepakolni a bőröndöt, mert Indiában a bazárok és a rámenős utcai árusok rengetegében szinte elkerülhetetlen a vásárlás.

A házi patika legalapvetőbb, jól bevált kellékei ne maradjanak ki a poggyászból! A fájdalom- és lázcsillapítókon kívül számítani kell a fűszeres ételek okozta gyomorpanaszokra is, főleg az érzékenyebb gyomrú, de a helyi gasztronómia megismerésére nyitott utazóknak. Az autókban, boltokban és szállodákban használt légkondicionálók pedig megfázáshoz, torokfájáshoz vezethetnek, erre is érdemes gondolni. Sok magyar erős alkohollal próbálja „fertőtleníteni” gyomrát, ez nem mindenkinek hatásos, ráadásul a nagy hőségben az alkoholfogyasztás nagyobb mennyiségben nem is javasolt (gondolva a kiszáradásra). Az asztmások különösen figyeljenek arra, hogy mindenhol nagy a levegő porkoncentrátuma, ezért a megfelelő szerekről gondoskodni kell.

"Hogy tudtam volna ellenállni az indiai ételeknek? Muszáj volt mindent megkóstolnom, de tudtam, hogy rossz vége lesz. Előre felszerelkeztem Imodiummal, széntablettával és vitaminokkal. Tudom, hogy gyenge a gyomrom, de az otthon jól bevált gyógyszerek segítségével végig tudtam élvezni az utazást. A lényeg, hogy mindent megkóstoltam, amit csak tudtam!"

Szúnyogriasztót is hasznos napi szinten többször használni, lehetőleg válasszuk a leghosszabb időn át védő spray változatot. Folyamatosan kenjük magunkat a készítménnyel, hogy elkerüljük a maláriát is terjesztő rovarok csípését!

"Nem is értem eddig hogy kerültem el a tehénszart. Csak egy pillanatra nem figyelek oda és máris kényezteti a lábamat a finom, meleg, puha szarpakolás. Fél lábon ugráltam el a zuhanyzóig. A szandál egyből karanténba került. Megpróbáltam összeállítani az ideális indiai öltözéket. Vállak, lábak takarva, zárt cipő a fent említett bajok kivédésére." forrás

Hasznos információ, hogy a zajokra érzékenyeknek jól jöhet éjjel a füldugó. Bár a nap közben folyamatosan hallható duda és közlekedési zajok éjszakára kicsit elcsendesülnek, a forgalom Indiában sosem áll le teljesen. A hotelek többsége ezért hangsúlyt fektet a hangszigetelésre.

Mindhárom városban előfordulhatnak áramkimaradások, főleg a melegebb hónapokban, hiszen a hatalmas embertömeg igényét nehéz kiszolgálni (pl. légkondicionáló). A menő hotelek némelyikében e miatt elemlámpát is bekészítenek a szobába, hogy még a pár percnyi sötétség se okozzon kényelmetlenséget. Akiket ez kimondottan zavar, azoknak érdemes egy kisebb zseblámpával készülniük, ám általában a rövid kimaradás nem szokott nagy gondot vagy pánikot okozni.

Egészség

Az indiai utazásnak nincsenek igazán egészségügyi kockázatai, ha a turista kellően körültekintő. A gyomorfertőzés fordul elő a leggyakrabban. Hasznos információ, hogy az ivóvíz az európai ember szervezete szempontjából nem iható. Mindenhol hozzá lehet jutni palackos ivóvízhez. Érdemes vinni antibakteriális gélt. Ilyesmit lehet itthon venni patikákban. Kötelező oltások nincsenek, ám vannak javasolt oltóanyagok, jobb félni, mint megijedni alapon ezek beadatása megfontolandó. Indiában jelentős probléma az AIDS terjedése.

A szemét eltakarítása sok helyen probléma, az erre érzékenyeknek javasolt a megfelelő zárt cipő választása. Hasznos megfelelő gyógyszerekkel készülni, sokaknak szükségük lehet például Imodiumra, főleg azoknak, akik szeretik kipróbálni a különféle helyi ételeket és italokat. Nem minden európai gyomra van felkészülve ezekre az étkezési élményekre.

Az indiai hasmenés fő kórokozói ellen véd hatásosan az új gyógyszer, amely milliók egzotikus nyaralását teheti biztonságosabbá.

"Új, szájon át szedhető vakcinát fejlesztettek ki a Cambridge Egyetem kutatói az indiai hasmenést okozó baktériumok ellen. A betegség hozzávetőlegesen tízmillió embert fertőz meg évente, a trópusi országokba utazók nagyjából felét sújtja. Hasi görcsöket, hányást és hasmenést okoz, és általában a szennyezett étel vagy víz fogyasztása következtében lép fel." forrás

Ha Indiába megy az ember, fel van készülve rá, hogy gyomorfertőzést kaphat. Különböző praktikákat lehet találni a neten, számunkra, pontosabban számomra a házi pálinka volt a nyerő. Minden reggel ébredés után megittam egy-két felest, ezzel fertőtlenítve a gyomrom. Útitársam viszont nem bírta meginni, aminek sajnos meg is lett az eredménye. A nap végére ment a hasa, hányt, és teljesen legyengült, öt napig ki sem bírt kelni az ágyból.

A barátaink azt mondták, hiába viszünk itthonról különböző hasfogókat, azok nem érnek semmit az indiai fertőzéssel szemben. Mivel három nap után sem lett jobb a helyzet, kipróbáltuk a helyi gyógyszereket. Indiában nem tíz-húsz szemes kiszerelésben kaphatók a pirulák, hanem darabonként, viszont rendkívül erősek. (2017)" forrás

,, 2017. november 7-én közegészségügyi vészhelyzetet hirdettek ki Delhiben, miután a levegő szennyezettsége minden korábbinál rosszabbra fordult. Helyi orvosok szerint a jelenlegi helyzetben az indiai főváros egyes körzeteiben olyan rossz hatással van a levegő minősége az emberi egészségre, mintha valaki napi ötven szál cigarettát szívna el. A szélcsend és a hideg idő miatt annyira feldúsult a levegőben a szennyezőanyagok mennyisége, hogy az már meghaladja a Levegő Minőségi Index 999-es skáláján a maximumot." forrás

,, 3 napja érkeztünk meg párommal Indiába. Tulajdonképpen az elejétől kezdve betegek vagyunk (láz, hasmenés). Nem ettünk bizonytalan helyen, vizet csak lezárt palackból iszunk. Nem tudjuk mitől lehet, de már mindenféle gyógyszert beszedtünk, ami volt nálunk és a helyzet változatlan.

xxxx

Mi megelőzés céljából vittünk magunkkal pálinkát nekünk talán ezért nem volt semmi bajunk. A magas alkoholtartalmú italok fertőtlenítenek

xxxx

Tapasztalt India utazóként csak egy dolgot látok működőképesnek: helyi gyógyszer: antibiotikum és probiotikum

xxx

Nekem indiai hazaérkezésem után jött elő a hányás, hasmenés probléma amelyet 1 hétig nem mulasztott el semmi pedig mindent kipróbáltam. 1 hét után elmentem kórházba és felírtak nekem Normixot, amely rögtön elmulasztotta.

(2018)"

,, Indiában sok helyen van ivókút (otromba fémdoboz), csak háromszor meg kell kérdezni, hogy szűrt víz-e, van, ami csak hűt. Vagy ha belenézel a gépbe/mögé és látsz ilyen nagy búvárpalack-szerűségeket, akkor az nyugatiak számára is iható. Sok szálláson meg már alap a víztisztító, amiből a kulacsot fel lehet tölteni. Kulacsot vigyetek légyszi, ne kismillió PET palackot használjatok! köszi a Föld nevében is :)

A vízzel kell a legjobban vigyázni, a frissen készült étel, még ha az utcán készítik és matekháziban vagy újságpapírban is tálalják (saját élmény), nem fog gondot okozni. Inkább a svédasztalos helyeket kerüljétek, ott ki tudja mióta várakozik a kaja. Az indiaiak mindent sz*rrá főznek, vagy olajban/platnin kisütnek. Abban baci nem marad.... Rossz gyomorra pedig a zöld kókusz levét ajánlják. Meg úgy egyébként is igyatok/egyetek naponta min. 1-et, mert isssssteni!

A pálinka 70 alk.fok alatt nem fertőtlenít, az egész csak mendemonda. Viszont a picit is problémás gyomorra kifejezetten káros. Hangulatfokozásra jó, de arra tényleg! ;) (d.k., 2019)

Betegség, baleset kockázatára készülve mindenképpen kössünk utasbiztosítást, mégpedig magas értékhatárt, ugyanis a kórházi számlák jellemzően borsosak. Partnerünk oldalán lehetőség van online biztosítás megkötésére.

Vécé helyzet

,, A nyíregyházi gyorsról és ceglédi személyvonatokról nem őrzök túl jó emlékeket és hát az itteni higiéniával ez megszorozva valami egészen bizarr képet adott ki a képzeletemben. Egy ideig azt a stratégiát követtem, hogy nem ittam szinte semmit, azért, hogy ne kelljen wc-re mennem. Aztán az első 7 órás úton kénytelen voltam feladni. Felesleges volt a parám. A nyíregyházi gyors labdába sem rúghat. Ja, és az indiai style mindig jobban bejött. Tisztább és könnyebben menedzselhető. :)" forrás

Így tényleg lehet székelni

Indiai felirat: Használj vécét. Ne vizelj ide. Állati jellegű emberek vizelnek ide.

Hogyan kakiljunk Indiában - oktató videó!

Pénz

Indiában a hivatalos pénznem a rúpia, aminek a váltópénze, a paise ritkán kerül használatba. Rúpiából a legnagyobb címlet az ezres, ezt nagyon kevés helyen fogadják el, azaz pénzváltásnál ne fogadjunk el ilyet. Viszont tízes, húszas és ötvenes bankjegyekből hasznos sokat bespájzolni, mert ezekre nagyobb szükség van. Felesleges itthon próbálkoznia az indiai fizetőeszköz, a rúpia beszerzésével. Körülményes lenne amúgy is, ráadásul hivatalosan tilos bevinni rúpiát az országba. Egyébként az országból indiai rúpia kivitele nem engedélyezett. A repülőtéren a rúpiát váltják vissza dollárra, euróra stb.

A nulla cimletű "bankjegy" az indiai korrupcióellenes kampány egyik remeke (a hajdan valóban nem korrupt M. Gandhi képével)

Egyformán érdemes eurót vagy dollárt vinni. Az 500 eurós bankjegyet nem szívesen fogadják el. Indiában a repülőtéren érkezéskor is tudunk pénzt váltani, bár gyakran sorba kell állni ehhez. Pénzváltáskor győződjünk meg arról, hogy épek-e a bankjegyek. Pénzváltáskor kérhetnek útlevelet.

1 indiai rupia (INR) = 4,10 forint (HUF)
1 amerikai dollár (USD) = 65,29 indiai rúpia
1 euró = 76,26 indiai rúpia
(A linkekre rákattintva láthatók a friss árfolyamok)

India kisebb városaiban, turisták által nem látogatott településeken gyakran nincs egyáltalán pénzváltóhely. Tájékozódni kell helyben, hogy el lehessen dönteni, hol érdemesebb váltani, bankban vagy pénzváltónál. A bankkártyát egyre több helyen elfogadják Indiában, szállodában szinte mindenhol, de kisebb üzletekben is.

ATM és varrógép - A kivett pénz nyomban átszabható nagyobb értékre

Alkudozás

Indiában teljesen elterjedt az alkudozás. A taxisokkal, és főleg a riksákkal mindig állapodjunk meg előre a viteldíjban, és ez alkudozással járhat. Termékek, ajándéktárgyak vonatkozásában hasznos megnézni, hogy mennyibe kerül az adott árucikk a fix árakkal dolgozó üzletekben. Piacokon általában a kereskedő által ajánlott ár felét célul kitűzni. Ha egy helyen több mindent veszünk, akkor erre hivatkozva nyomatékosan nagyobb engedményt kérjünk. Itt is érvényes az alkudozás egyik alapszabálya, azaz nem szabad kimutatni a konkrét áru iránti erős érdeklődésünket. Blazírt pofát vágjunk!

"Városnézésre és vásárlásra is 1000 Ft körül költöttünk naponta a két és fél hónap alatt. A belépők egy külföldinek általában tízszer, tizenötször többe kerülnek, mint egy indiainak, az átlagos belépő még így is kevesebb 1000 Ft-nál. Vásárolni mi csak a legszükségesebbeket vásároltuk: ruhát, kozmetikai termékeket, felszerelést, szinte semmi szuvenírt. (2010)" forrás

Közlekedés

,, Indiában egy úton átkelni gyalog felér egy egész jól megtervezett öngyilkossági kísérlettel. Az autók, a rengeteg riksa, teherautó, bicikli, lovaskocsi, szekér közt cikázni nagyon bátor vállalkozás. Azonban ha nem vállaljuk, akkor megragadunk egy helyben. Indiában olyan, hogy a gyalogosnak elsőbbsége van, nincs. Még a zebrán sem. Sőt, még úgysem, hogy az autósoknak pirosat jelez a lámpa. Egyedül Delhiben tapasztaltam, hogy valamivel jobb a helyzet. Mint utóbb kiderült, ez azért van, mert jóval komolyabbak a rendőri ellenőrzések a fővárosban, így a szankciók is. Viszont ott is fokozottan figyelni kell! A magyar néptánc alaplépéseit egész jól lehet praktizálni egy-egy esetben. (2019)" forrás

Az Indián belüli közlekedés vonatkozásában a csoportos utazások előnye nyilván az, hogy nem kell megküzdeni a bizonytalanságokkal, a kommunikációs nehézségekkel, és főként a forgalmi káosszal. Az úti kritikus egyértelműen lebeszél mindenkit arról, hogy autót bérelve kitegye magát a közúti közlekedés elképesztő zűrzavarának.

"Nem egy könnyű dolog Indiában közlekedni, igénybe veszi az ember minden idegszálát. Az utakon elképesztő összevisszaságban láthatjuk a különféle járművek tömegét, mindenki megy mindenfelé, de valahogy ebben az őskáoszhoz hasonlítható tumultusban mindenki közlekedik, viszonylag balesetmentesen. Az egész közlekedésük egy alapelvre épül: akinek nincs dudája, annak nem működik az autója. Mert Indiában mindenki dudál, úton útfélen, állandóan.

Itt nem kell meglepődni, ha az autópályának számító „hihgway”-en a te sávodban szemben jön egy jármű, egyszerűen békésen egymásra dudálnak, és minden el van intézve. Nem azért dudálnak, mert idegesek, ez egyszerűen a közlekedés része, valamilyen manőverezési szándék jelzése. A rendőrök nem használnak sípot, mert minek, a hangzavarban úgysem hallani, van nekik egy 1 méteres botjuk, amellyel minden járműre, súlyosabb esetben a sofőrre is, rávágnak, ha szabálytalankodik. Emiatt és az úgynevezett 15 cm.-es szabály miatt ép autót szinte nem is lát az ember. (2015)" forrás

,, Az út a reptérről a hotelig nem volt több egy óránál, mégis sokkal többnek tűnt. A közlekedést szavakkal egyszerűen nem lehet leírni. A többsávos autópályán úgy tűnt, nincsenek szabályok.

Az autók között motorosok és tuktukosok szlalomoztak profi módon. A követési távolság nem volt több 20-30 centiméternél, mégsem láttunk egyetlen koccanást sem. Magabiztosan és dinamikusan vezetett mindenki. Az sem zavarta a sofőröket, ha lovas kocsit kellett kerülgetni az autópálya kellős közepén.

Pénzváltás után nekivágtunk a városnak. Alig tettünk meg pár métert, máris tuktukosok hada vett körül minket. Mindenki magát ajánlotta, mindaddig, amíg el nem kezdtünk alkudozni. Nagyjából tisztában voltunk a helyi árakkal, barátaink felkészítettek arra, hogy
a turistáknak jóval magasabb árat mondanak
majd mindenre, így a fuvarra is. Végül sikerült megegyezni egy sofőrrel, hogy két napig ő visz majd minket körbe a városban, és megmutatja a nevezetességeket.

Beszálltunk mögé, és már „száguldottunk” is Delhi forgalmas útjain. Először egy boltsornál álltunk meg. Gyanakvóan néztünk rá, a sofőr pedig kedvesen bekísért minket az egyik üzletbe, majd a másikba és a harmadikba, és így tovább. Csak utólag tudtuk meg, hogy azért kellett végigjárnunk a boltokat, mert így jutalékot kap a tulajdonosoktól, még akkor is, ha nem vettünk semmit.

A tuktukos még próbálkozott kicsit, de közben besötétedett, mi pedig kicsit csalódottan megkértük, vigyen vissza minket a hotelbe. Láttuk rajta, hogy ő is bosszankodik, amiért semmit sem sikerült ránk tukmálnia, emiatt a jutaléka is valószínűleg jóval kevesebb volt aznap este. Megbeszéltük vele, hogy másnap miket szeretnénk tényleg megnézni, és hogy délután vigyen ki minket a reptérre, ahonnan továbbutazunk. (2017)" forrás

Utazás autóval

Indiában lényegében mindenki fittyet hány a szabályokra, folyton dudálnak, a visszapillantó tükört szinte egyáltalán nem használják. A bal oldali közlekedés a szabályos, de a sofőrök ezt nem mindig tartják be, ezért a leállósávban a forgalommal szemben közlekedő autós vagy motoros teljesen megszokott jelenség. A külföldi turista úgy érezheti, hogy Indiában a közlekedést nem a szabályok alakítják, hanem a végzetszerűségbe vetett hit. A mellékutcákból úgy vágtatnak ki a járművek a főutcára, mintha orosz rulettet játszanának.

Noná, hogy a gyalogos is veszélyeknek van kitéve, azaz a turistának nagyon éberen kell áthaladni az úttesten, persze a fejet más irányba fordítva, mint az otthon szükséges. Indiában azért dudálnak szinte folyamatosan, hogy jelezzék a jármű puszta létezését azok számára, akik látószerveikkel ezt amúgy nem nyugtáznák. A káoszt tarkítják az úton sétáló lomha tehenek, és a teve vagy ló húzta szekerek. Bizony az autópályán is megtörténhet, hogy a haladási iránnyal szemben tevefogat vagy tehéncsorda vánszorogjon. Delhiben sem könnyű vezetni, még a rátermettebb sofőröknek is nagy kihívás, sok a közlekedési baleset. A fővárosban minden főút közepén kerítés húzódik, hogy legalább egy irányú közlekedésre kényszerítsék az út egy-egy oldalát. A járműveken jellemzően mindig többen utaznak, mint az feltehetően engedélyezett, lett légyen szó iránytaxiról, kerékpárról, robogóról, buszokról.

Állítólag az autóvezetők többsége még járművezetési tanfolyamon sem vett részt. A jogosítványokat úgy adják-veszik, mint az alapvető élelmiszert. Az eredmény nem marad el: az utakon senki nem törődik a táblákkal, a másikkal, csak csökönyösen csinálja azt, amit jónak lát éppen. Érdekes a magyar utazónak megtapasztalni, hogy ebben a nyers közúti állapotban mennyire meglepően ritkák az anyázások, és az indiaiak milyen angyali, békés mosollyal képesek vadulni.

Az indiai vezetésről és közlekedésről rengeteget lehetne mesélni, de ami a legfontosabb szabály az az, hogy nincs szabály. Az erősebb az úr. És minden tökéletesen működik. Az utakon egy testként egyszerre mozog autóbusz, személygépkocsi, a csicsásan feldíszített teherautó és számtalan zöldre festett riksa, dudálások és tülkölések közepette, és ennek a mozgásnak csak az vet véget, ha egy álmos tehén lelép az úttestre, mert akkor hirtelen mindenki megáll. Mintha megnyomnának egy képzeletbeli „állj"gombot. Türelmesen megvárják, amíg a szent állat átmegy, átcammog, átsétál az autópálya vagy úttest másik felére. És akkor egy szempillantás alatt újra elindul a lüktető mozgás. A dudálásnak egyébként jelzésértéke van Indiában, azt jelenti, vigyázz, jövök. És valóban vigyáznak egymásra, a hajmeresztő szituációk ellenére nem láttunk balesetet. Pedig megszokott látvánnyá vált az egész családot szállító motorkerékpár, természetesen sisak nélkül, úgy, hogy az apuka előtt ült a nagyobbik gyerek, a színes száriban utazó anyuka pedig ölelte magához két alvó kicsinyét. De pár nap után a tíz emberrel telezsúfolt, amúgy négyszemélyes riksák látványa sem tűnt fel az utakon. Remek sofőrök az indiaiak. (Enikő, 2019)

Északon, Kargil és Zangla között a földúton - V. Jancsi fotója

Utazás vonaton

A vonaton való utazást mindenképpen meg kell tapasztalni, mert a pályaudvarok nyüzsgő légköre és a vasúti utazás indiai sajátosságai önálló turistás kalandnak szokott bizonyulni, többnyire pozitív értelemben. A vasúti közlekedés viszonylag biztonságos.

A vonaton öt vagy hat különböző vagon van általában:

C - sima másodosztály baromi olcsón, cserébe kisebb lakótelepnyi ember van egy vagonban. Pár órára jó, ha nem para, hogy nincs helyed, rád ülnek-fekszenek, lekajálnak és nem zavar, hogy minden megállónál háború megy a le és felszállni akaró utasok között (amik között neked is lenned kell egyszer befelé és egyszer kifelé). Szóval ez ilyen indiaisabb, amihez hangulat, türelem, meg egy kis rátermettség kell.

Sleeper -szimpla alvó osztály, ami már helyfoglalós, de nagyon gyorsan betelik. Itt nyolc ágy van egy szekcióban: három három a kabinban keresztbe, és kettő a folyosón. Itt is szó nélkül ráülnek a hátadra alvás közben, ha épp kajálni vagy beszélgetni támad kedvük egymással.

3 AC - a széria légkondis osztály. Olyan, mint a sleeper, csak van légkondi (amit kb úgy használnak az indiaiak, mint mi magyarok a svédasztalt), és cserébe háromszor annyiba kerül.

2 AC - a középső légkondis osztály. Itt már csak két két ágy van kabinonként, ami azért jelentős, mert mivel nincs középen is ágy, mindenki szabadon eldöntheti, hogy mikor alszik, és mikor ül. Minimális összeggel több, mint a 3 AC.

1 AC - a top légkondis osztály. Itt olyan teljesen haszontalan dolgok vannak a kabinban, mint a szekrény, meg az asztal meg a tükör, cserébe majd kétszer annyi, mint a 3 AC.

AC chair - ülős légkondis osztály. Ilyet még nem láttam, de úgy képzelem el, hogy ülnek, és van légkondi.

(2013) forrás

Vonatjegyekről tanácsos jó előre gondoskodni, mert gyakran elkel minden üléshely. A nagyobb pályaudvarokon vannak pénztárablakok, amelyeknél csak külföldieket (foreigners) szolgálnak ki.

Általában számoljunk azzal, hogy Indiában a vonatok, buszok ritkán tartják be a menetrendet, gyakoriak a késések. Biztonsági okból javasolt a vonaton a drágább osztályokon való utazás.

"Indiában lehetetlen pár nappal az utazás előtt vonatjegyet foglalni. A légi közlekedés ellenben sokkal egyszerűbb folyamat. Mivel egy héttel az út előtt találtam ki hogy egyáltalán megyek, nem volt sok reményem. Megnéztem a vonattársaságok oldalait, csak várólistás jegyet tudtak biztosítani. Lemondtam arról hogy társaságban utazzak le Agrába a Taj Mahalhoz. De hogy egyáltalán ne tudjak lejutni oda egy heti előkészülettel - nonszensz. Egy kis koszos utazási iroda váltotta valóra az álmomat, az ő segítségükkel jutottam el végül Agrába, onnan Khajurahoba (káma szútra templomok), majd Delhibe vonattal. Hálás vagyok nekik, de nyilvánvalóan pont miattuk nem tudtam személyesen jegyet venni... az előzetes foglalásokra épül egy egész üzletág. (2013)" forrás

,, Szakítanunk kellett a hagyománnyal, miszerint adott országba érkezve lépésről lépésre tervezzük csak meg az utazást. Itt jó előre végig kellett mindent gondolnunk és lefoglalnunk. Mind a 30 napot, főleg a vonatozás miatt. A turistákon kívül ugyanis az indiaiak is szeretnek ám utazni. Naponta 30 millióan kelnek útra vonattal, a vonatjegyek pedig -főleg a forgalmasabb vonalakon- 2 hétre előre elkelnek.

Nem mondanánk teljesen könnyűnek egyébként a vonatjegyvásárlást. Legalábbis az első lépéseket. Amint az első vásárláson és utazáson túlestünk, onnantól már persze könnyebb volt. Az elején különösen sokat bajlódtunk. Napokon át vadásztuk az infot és leveleztünk az ügyfélszolgálattal. Az online jegyvásárláshoz használt applikáció aktiválásához ugyanis indiai telefonszám kellett, ami Thaiföldön még nem volt, szóval erről külön levelezni kellett az indiai vasúttársasággal, a végén már a Twitteren keresztül nyomta velük Zoli. Vicces, nem? A tapasztalataink egyben részei az indiai emlékeknek, szóval mindenképp naplózásra szolgál. Néha bizony megizzasztott minket az indiai MÁV. Igazat adunk viszont annak, aki azt mondja kihagyhatatlan élmény Indiában. Különösen az ottalvós 12 órás volt a kedvencünk. " forrás

Repülőterek és utazás

Új-Delhi repülőterének mind a nemzetközi, mind a belföldi terminálja kifejezetten zsúfolt. A fapados belföldi járatok esetében kifejezetten jellemzők a késések. Nagyon kockázatos egy ilyen belföldi járathoz közvetlenül kapcsolni a nemzetközi repülésünket. Ha nem érkezünk időben, és lekéssük a nemzetközi járatunkat, akkor a jegyátírás nagyon nehézkes.

A Mumbai Delhi viszonylat 2017-ben a világ harmadik legsűrűbben repült útvonala volt.

Taxi

,, Indiában alapszabály, hogy mielőtt beülünk egy taxiba vagy riksába, megegyezünk előre az árban. És emellett az sem árt, ha mindig van nálunk apró és a pontos összeget tudjuk fizetni, különben az egyezség ellenére is konfliktushelyzetbe kerülhetünk. Delhiben történt, hogy a pályaudvarról kellett eljutnom a szállásra és lévén, hogy már este volt, nem akartam egyedül tömegközlekedni, így fogtam egy taxit. Mondtam, hogy az XY tértől nem messze van a szállás, meg is mutattam a sofőrnek a térképen, azt mondta, hogy persze, semmi gond, tudja, hogy hol van a hely és azt is, hogy merre kell menni. Megegyeztünk az árban (nyilván így is túl lett fizetve) és amikor megérkeztünk, az úr csak nem akart visszaadni, mivel szerinte valójában sokkal messzebbre vitt, mint ahogy azt megbeszéltük. Igen, addigra ő elfelejtette, hogy leokézta a térképen az úti célt. Jól nevelt leány létemre először próbáltam neki tisztességes módon elmagyarázni, hogy az üzlet, az üzlet, de végül sajnos fel kellett emelnem vele szemben a hangomat. Nem egy nagy összegről volt szó, nem is azért tettem. Hanem azért, mert valamiben megegyeztünk. És ha én hagyom magam átverni, azzal csak adom alá a lovat és mással is ezt fogja eljátszani (jó, nyilván amúgy is). Végül odaadta a visszajárót.

Sajnos arra mindenki figyelmeztet, még a helyiek is, hogy nagyon vigyázni kell a taxisokkal és a riksásokkal, úgyhogy tényleg: légy résen! (2019)" forrás

Távolsági buszok

Elter Karcsi fotója

Étkezés

Bár utunk első napjaiban nagyon tartottuk magunkat azon figyelmeztetéshez, miszerint csak palackos vizet lehet inni, utcán sem üdítőt, sem gyümölcsöt vásárolni nem szabad, óvakodjunk még a jégkockától is, mivel csapvízből készül - ezekről egy idő után teljesen megfeledkeztünk, és nagyon lazán kezeltük a dolgokat. Fantasztikusan finomakat ettünk egy kis családi étteremben Udaipurban, Pushkarban is volt egy jól bevált éttermünk, ahol isteni palak paneert - indiai spenótos sajtot - ettünk, és sós meg mangós lassit ittunk, de a legfinomabbat mégis Delhiben, a Main bazár egyik éttermében ettük, ahol a vegetáriánus mellett húsból készült ételek is voltak.
Reggelente ott kezdtük a napot egy isteni spanyol reggelivel, és a vacsoránkat is ott fogyasztottuk el. Jelzem, ez egy szikh étterem volt, és a szikhekkel szemben egy kicsit elfogulttá váltam utunk során, a legjobb értelemben. (Enikő, 2022)

"Tetszett az indiai gyorsétkezde sztájl. Természetesen McDonalds itt is van a hagyományosan nem romló, örökéletű kajákkal (ha eszembe jut, felteszem a videót róla), de az emberek többsége az utcán kerekes asztalokkal (a mobilitás rendkívül fontos Indiában) kiálló ad hoc szakácsoktól veszi az ételt. Magyar gyomornak az első pár alkalommal lehet, hogy hasmarsos élményt jelentene, de alapvetően forró kajákat is tálalnak, nem csak elősütött 'péksüteményeket'." forrás

l. j. fotója

Azt természetesen mindenki tudja, hogy számunkra a víz ott ihatatlan, viszont a jó hír, hogy minden ihatót-ehetőt potom áron lehet megvenni. Azt is mindenki hallotta már, hogy utcán inkább nem kellene enni, mi ezt nagyjából be is tartottuk és egyszer se volt gondunk. Indiában minden csípős. Ha azt mondják, hogy nem, akkor is csíp. Mivel én nem szeretem és nem is bírom a csípőset, eléggé be voltam szarva, viszont simán lehet találni ételeket, amik meg vállalhatóak. Mondjuk a húst inkább el kellene felejteni, egy darabig próbálkoztunk a csirkével, de hamar feladtuk. Viszont annyiféle-fajta ételük van és olyan gazdag ízvilággal rendelkeznek, annyira más, mint itthon, hogy nem is baj, ha a hús kimarad.(2022)

Samosa árus

,, MI vegetáriánusok vagyunk. Indiában mind vallásilag, mind tradícionálisan mellőzik a húsfogyasztást. Ez azt jelenti, hogy általában minden étterem húsmentes. De nem csak húsmentes, hanem igazán vegetáriánus, változatos, és szuper választékkal. Gondoljátok el azt az érzést, hogy bemegyünk egy étterembe, s bármit választhatunk az étlapról. Mindezt úgy, hogy bárhol máshol, ha étterembe kell ennünk, akkor 1-2 húsmentes (nem is igazán teljes étel, csak kihagyva a hús, vagy salátta, vagy üres köret) étel közül választhatunk általában. Itt a nagy váraszték, meg teljesen megzavart bennünket. De India az a hely, ahol a “ragadozóknak” kell szenvedni, és keresgélni olyan hely után ahol kielégíthetik hús-szzomjukat. Na jó, azért találni, de szigorúan elkülönítve, s általában a közös étkezések során a húsevőket különültetik. Erről már korábban írtunk.

Összegezve: olyan nagyszerűek itt az ételek, (különösen a tejtermékek, melytől minden utikönyv óva int, de mi mindenkinek ajánljuk, curd és a lassi a legjobb) hogy még Zolinak sem volt kellemetlen hiányérzete az egy hónapban, amíg egyáltalán nem evett húst. " forrás

,, Tea mindenhol, minden mennyiségben. Az apró teázók és az inidai teázás hangulata lényegében bárhol, mindig ámulatba ejt. Legyen az egy helyi bevásárlóközpont eldugott emeleti sarka, vagy egy zajos nagyvárosi főút melletti kis bódé, vagy a piac bejárata mellett elterülő kispados apró bolt. A teát nagy bödönökben főzik, és felforralt tejjel keverik. Ezután, hogy mielőbb lehűljön, egyik apró pohárból a másikba öntik, felfelé tartott óvatosan megtervezett karmozdulatokkal. A teát tejporral és cukorral keverik össze és ihatatlanul forrón tálalják." forrás

Ez igazán lábas - fotó by Elter

Vásárlás

,, Bámulnak. A jelenség nem szokatlan számomra, mert többször tapasztaltam már ázsiai kalandozásaim során. Azonban Indiában ha bemegyek egy boltba, akkor biztosan a nyomomba ered és elkezd követni az alkalmazottak egyike, majd amíg lassú mozdulattal válogatok a termékek közül felettem áll, néz és kíváncsi, úgy, ahogy én is kíváncsi vagyok rájuk.

Tetszik, hogy egyre több helyen újrahasznosított anyagból készült szatyrot adnak műanyag helyett. Indiában sokkal több a szemét, mint amennyit bárhol láttam idág. Azonban szerencsére egyre több boltban nem műanyag szatyrokat adnak a boltban, hanem könnyű anyagból készült újrahasznosított változatot használnak.

Mindenből apró kiszerelés. Úgy kell elképzelni, mintha apró termékmintákat árusítanának szinte bármiből. A tisztálkodási szerek mellett vannak arckrémek, mosóporok, mosógélek, hintőpor és sok egyéb más is. Ezek az apró kiszerelések az utazáshoz használható legideálisabb méretek, hiszen egy pici zacskó sampon pont egy alkalomra elég. A jelenséget korábban a Fülöp-szigeteken tapasztaltam, majd sok másik országban is, de azt kell mondanom, hogy India az utazáshoz legkönnyebben található apró termékminták mekkája.

Termékeken rajta az ár. Ez egy hasznos dolog, hiszen nem kell folyton kérdezgetni. Mivel gyárilag van rányomtatva, így kevésbé fordul elő, hogy valahol sokkal többet számoljanak fel ugyanazért a termékért. " forrás

,, Egy dolgot biztosan nem lehet megállni Indiában, vásárolni. A mi pénztárcánk úgy igazán Jaipurban kezdett vicánkolni. A bazárkodás és a piacozás egy egészen új értelmet kapott, hiába járjuk Ázsia piacait hónapok óta. Kis utcákban kavarogni, be-be nézni a boltokba ahol az asszonyok a földön ülve válogatnak az eléjük kiterített szebbnél szebb textielek közül, vagy elveszni a zsákokban kirakott fűszerek között és realizálni, hogy a 90%-át fel sem ismered, de talán még nem is kóstoltad.

A háztartási boltok előtt állva sajnálod, hogy a réztálak és -kancsók nem épp a te konyhádba tartanak futószalagon, de ugyanígy a kézzel készített szőnyegeket, ágytakarókat és kispárnákat is a nem létező lakásunkba képzelem. Az a legjobb az egészben, hogy még ha nem is akarsz semmit venni, mert nem tudnád magadnak/magadon elképzelni, akkor is csak percekig állsz a portéka előtt és csak arra tudsz gondolni: ilyen gazdag ország a világon nincs másik és én meg nem lehet ennyire hülye, hogy a legtöbbnek még a nevét sem ismerem.
Őszinte leszek, vásároltunk, de végül nem a bazársoron, hanem egy nyugisabb boltban, ahol végre úgy válogattam a kb. 2000 párnahuzat közül, hogy Zolin kívül senki nem szólt hozzám. Az eladó is csak ritkán, ebből egyszer azt, hogy kérek-e egy kis masala teát. Naná, hogy kérek! Jobban is ment a nyertes 8 darab párnahuzat kiválasztása.😜😎" forrás

Szórakozás

R. Gyuri fotója

Közbiztonság

Az Arany háromszög térségében a közbiztonság nem rossz, de nem is teljesen megnyugtató. Elsősorban Delhiben kell óvatosnak lenni, mert a közbiztonság némileg romló tendenciát mutat. A fővárosban sajnos egyre gyakrabban fordulnak elő lopások és nők elleni erőszakos cselekmények.

Indiában jó néhány magyar turistától loptak el pénzt és útlevelet. Tanácsosabb az útlevelet szállodai széfben őrizni, és csak egy fénymásolatot magunkkal hordani. Hasznost az útlevél lényeges oldalairól fénymásolatot készíteni, vagy még itthon beszkennelni és elmenteni a levelezőprogramunkra. A fővárosban tanácsosabb elkerülni sötétben egyes negyedek rosszul megvilágított mellékutcáit. Ezekben sem találkozik a turista kötelezően haramiákkal, ám biztos, ami biztos. Miként a világ sok más országában, itt is kerülje a turistának azt, hogy drága ékszereket, órát hordjon bizalmat nem gerjesztő negyedekben.

Hasznos információ, hogy női utazók sötétedés után egyedül ne sétáljanak a főváros utcáin. Előfordul az is, hogy a turistát idegenek étellel, itallal kínálják (pl. vonaton) és aztán elkábult helyzetében kirabolják. Azonban ne gyanítsunk minden a turistát leszólító emberben bűnözőt Indiában. Vannak lejmolók, koldusok, őket le lehet vakarni, ők nem veszélyesek, legfeljebb idegesítők.

"Biztonság: Az mondják, ha vigyázol Magadra és nem vagy óvatlan, akkor nem érhet baj. Ezt én is elmondhatom, de azért megvan az emberben a bizonytalanságérzet, amikor mindenki megnézni, aztán jönnek kéregetni. Meg kell szokni, mást nem tehetsz. Egyszer adtunk pár kéregető gyereknek egy kiló banánt. Nagyon gyorsan kikapták a kezemből, és szétmarcangolták, mint egy prédát. Ez még rendben van, ha szegények sok kaját nem látnak. De utána még többen jöttek. Szóval egy ördögi kör, még akkor is, ha szívesen adnál a saját nyugalmad érdekében jobb, ha nem teszed, és inkább magadban, elmormolsz érte pár sort." forrás

,, A szent tehén sem haver. Amíg szélesek az utcák, addig rendben van a szent tehénkedés, de a keskeny sikátorokban nem. Az egyik vége öklel, ha éppen olyanja van, a másik meg szaros. Lehet választani, hogy melyiknél nyomakodik át az ember a fal mellett. És nemcsak tehenek kóborolnak az utcákon, hanem bikák is. Nagy bikák. Érdemes figyelni a helyieket, sokszor bátran szétugrálnak." forrás

,, Kerüljük a sötét helyeket és sikátorokat. Soha semmilyen esetben, főképp sötétedés után NE menjünk be sikátorba vagy olyan helyre, ahol látszólag senki nem tartózkodik vagy éppenséggel gyanús alakok vannak. Még nappal sem! Gondolom, hogy ezt nem is kell bővebben részletezni! (2019)" forrás

Magyar Külképviselet

Újdelhi Nagykövetség

Nagykövet: Pethő Gyula
Cím: 2/50-M Niti Marg,Chanakyapuri, New Delhi – 110-021
Előhívó: (00)-(91)-(11)
Telefon: 2688-1135
Ügyelet konzuli ügyekben, kizárólag vészhelyzetben, a nap 24 órájában: 0091-87-5030-3555
Fax: 2688-6749
E-mail: mission.del@mfa.gov.hu
Honlap: www.mfa.gov.hu/emb/newdelhi

Újdelhi Konzuli hivatal

Konzul: Vajda Andrea
Cím: 2/50-M Niti Marg,Chanakyapuri, New Delhi – 110-021
Előhívó: (00)-(91)-(11)
Telefon: 2688-1135
Ügyelet konzuli ügyekben, kizárólag vészhelyzetben, a nap 24 órájában: 0091-87-5030-3555
Fax: 2688-6749
E-mail: consulate.del@mfa.gov.hu
Ügyfélfogadás vízumügyekben: hétfő 11.00-13.00 óráig
- Ügyfélfogadás tartózkodási engedély iránti kérelem benyújtására: kedd, szerda és csütörtök 09.00-13:00 óráig
- Egyéb konzuli ügyben: előzetes bejelentkezés alapján
Konzuli kerület: India (mumbai konzuli kerületeket kivéve), Banglades, Maldív-szigetek, Nepál és Srí Lanka

Egyéb hasznos információk

Indiában fényképezni számos helyen tilos (pl. laktanyák, repülőterek, egyes hidak, vízi erőművek). Több turisztikai látványosságnál, műemléknél, történelmi emlékhelynél csak a belépőjegy kiegészítéseként vásárolt külön jegy megvételével tudunk fényképezni és videózni.
Érdemes egy zacskó cukorral, nyalókával készülni, hogy tudjunk mit a minket megrohamozó, kéregető gyerekeknek ajándékozni. Nyilván nem lehet mindenkinek pénzt osztogatni, de az ember nehezen állja meg, hogy ne adjon valamit. Pár szem cukorral nagy örömet szerzünk nekik és utána mi is nyugodtan folytathatjuk a városnézést.
Készüljünk fel lelkileg az útra, hogy ne sokként érjen bennünket a szegénység, a nyomor. Jó, ha még itthon alaposan utána olvasunk az országnak, hogy tudjuk mire számíthatunk.
,, Ha nincs helyi SIM kártyánk, mindenképp legyen a telefonunkban egy olyan térkép, amit offline is tudunk használni (városok offline térképeit például le lehet tölteni a Google Maps-ről is) és minden esetben kövessük nyomon az útvonalunkat. Egy-egy helyzetben ez bizony életmentő lehet. Legalábbis ad egy bizonyos biztonságérzetet. Velem előfordult, hogy a riksasofőrömnek halvány fogalma nem volt arról, hogy hol a szállásom, mégis elvállalta a fuvart, hisz a pénz beszél. Amikor a GPS-en láttam, hogy másfelé tartunk, mint amerre kéne, bizony megállt bennem az ütő. Végül én lettem a sofőröm személyes GPS-e. (2019)" forrás