ÚTIKRITIKA.HU / Chiang Rai

Megérkeztünk a következő városba, Chiang Rai-ba. Ez volt az elő repülőnk, mely pontosan indult,
és érkezett. A beszállástól leszállásig 1 óra 15 perc telt el, a táv 680 km. A nagy bőröndjeink súlyát 15
kilóra kellett beállítani, ezért az én fülkebőröndöm 10 kiló lett. Majd betojtam, amikor az ülések feletti
tárolóba kellett emelni. Mindenféle istenekhez könyörögtem, hogy a mellettem álló apró, vékony,
vadító piros ruhájú légikisasszony hozzá ne nyúljon, mert egyrészt azonnal megszüli a vakbelét,
másrészt engem lelöknek a gépről. Szerencsém volt. A Don Mueang reptéren érdekes a csomag
felvétel. Leadod a bőröndöt, 10 métert odébb kell menni, és ha a nevedet 5 percen belül nem említik
meg, akkor mehetsz tovább.
Valamelyik turista azt írta, hogy a chang rai reptéren van buszjárat a szállásunk közelébe. Valami
táblát ugyan láttunk érthetetlen betűkkel írva, 20-30 percenként jár elvileg a busz, de nem
ellenőriztük. Taxit az itteni irodától lehetett kérni, azonnal ott volt egy böhöm nagy bőrüléses Isuzu
terepjáró. Hat kilométerre 2000 ft volt az ár. Most láttam, a benzin 35,5 bht, ez kb. 360 ft. Öt éve még
260 volt. Egyébként a bangkoki taxik gázüzeműek, egy nagy bőrönd fér csak a csomagtartóba.
Chiang Rai Thaiföld legészakabb nagyvárosa, lakossága körülbelül 579 000 fő. Mangrai lanna
király uralkodása idején alapították 1262-ben, és a Mangrai-dinasztia fővárosa lett. Ezt követően
Chiang Rai-t Burma meghódította, és több száz évig burmai fennhatóság alatt maradt. 1786-ban vált
Chiang Mai vazallusává. Chiang Rait 1933-ban Thaiföld tartományává nyilvánították.
1432-ben, a Mangrai-dinasztia Sam Fang Kaen királyának uralkodása idején fedezték fel Chiang
Raiban a Phra Kaeót, vagyis Smaragd Buddhát, a legelismertebb Buddha-szobrot, amikor egy
földrengés kettészakította a chedit a Wat Phra Kaeo-ban. A történet másik elbeszélése szerint a
"Smaragd Buddhát" régen sietve sárral borították, mielőtt a martalócok fosztogatni kezdtek. Sok évvel
később kiderült, hogy a makacsnak tűnő sár Buddha egy csodálatos jáde szobrának ad otthont.
Chiang Rai lazább Chiang Maih-nál. Itt is sok templom van, de sokat csak járművel lehet erőlködés
nélkül megközelíteni. Az itt található templomok sokkal kisebbek, mint a bangkoki társaik. Őket
látogattuk meg:
1. Wat Jed Yod: Különösen lenyűgöző a nagy,
gyönyörű arany Buddha-szobor. Chiang Rai egyik
legjobb temploma. Kis területen egy vihara és egy
galérián álló sztupa van. A templom kívül belül szép.
A szállástól 250
m-re van. Azért
bosszantó, hogy
sehol nem
árulnak térképet.
2. Wat
Ming Muang: 1857 körül alapították. Ez egy díszes vihara
és ubosot, egy sztupa és egy fehér emelvényen levő díszes
épület együttes. Kívül-belül szép, jó rájuk nézni.
3. Wat Mung Muang: Egy rendkívül
díszes, régi ubosot, és viharn kis területen. Hogy
pontosan hány éves, az rejtély. A thaiföldi
turisztikai hatóság szerint a 16. században épült, a
meglévő épület építése pedig a 19. század közepén
fejeződött be. Már az ubosot is káprázatos kívül-
belül. A viharnban (mely úgy néz ki, mintha díszes-
mintás porcelánból építették volna) levő
festmények és tárgyak minősége messze
meghaladja azt, amit egy kis tartományi
templomban általában találni. Mögötte aranyszínű chedis van. Sajnos zárva volt a templom, nem
tudtuk belülről megnézni.
4. Piacok, Walking street: a szokásos keleti dzsumbuj, dzsuva. Sok jó kiállású iszolda
van, csapolt Kronenburgot „már” kapsz 2000-ért, ugyanennyi happy hour-ban korlátlanul a helyi
Chang sör. 30 évvel ezelőtt simán beültem volna. A szimpla helyi sör ára is 1100-1200. Fúj, de
büdös van! Elmentünk egy alig megvilágított lábbeli bolt mellett. Mi a franc? Igen nagy lábszag!
Egy hegynyi használt cipő??? Nem mentem be meggyőződni róla.
Amit sokan megjegyeznek, és ez igaz is, ezeknek a thai városoknak semmi jellegzetessége nincs.
Vannak a területükön szép, egzotikus látnivalók, ezek templomok, múzeumok, parkok, de az általunk
megszokott szerethető belváros teljesen hiányzik. Bármelyik város bárhol lehetne délkelet Ázsiában,
nincs miről rájuk ismerni. Itt a higiénia meglehetősen ismeretlen fogalom. Persze, különösen a fiatal
lányok, diákkorú fiúk tisztességesen néznek ki, az iskolásoknak egyenruhájuk van, de gyakkori
tapasztalat: brutál redvában élnek.
Kétségtelen, sokszor benne van az ételekben a chili, de nem mindig. Amikor viszont azt mondják
valamire, hogy „spicy”, akkor érdemes óvatosnak lenni. Ha az étel nem spicy, akkor hoznak egy kis
csöbörben savanyított, apróra vágott chili paprikát. Aztán jön az, hogy kanállal lapátolom arcomba a
poharamban levő jeget. Azt már máskor is észrevettem, hogy a thaiak látszólag állandóan esznek.
Reggel 8-tól este 8-ig lehet őket látni szerteszét állva, ülve, guggolva, sétálva enni. A piacos részen
haladva lehetett látni sült tücsköt-bogarat, de nyálcsorgató sült császár szeletet is. Kicsit szokatlan
nekünk, hogy a járdán, a járműforgalom közepette, a melegben darabolják a sertés tőkehúst.
A városkában sétálva már elő-elő jönnek a vegyes párok. Többségében unott, fásult kinézetű
hatvanas hapsik, középkorú, de nem szép helyi nővel. A sétálás közben találtunk egy parkot, tele
virággal. A területén levő nagyobb ház egy 15x8 méteres felülete sűrűn tele van orchideával.
Meglepve láttam egy nagy ágyást, ami chili paprikával, mini mandarin fákkal volt tele. Egy nyitott
terű épület tartóoszlopain meg fürtökben lóg a gömb alakú, pici chili paprika.
Sokáig mászkáltunk éttermet keresve. Vannak rendesen, de sokuknál 250 baht-nál indul az ár, és
durván felmegy 900-ig. Ötméterenként van - vagy fedett, vagy nem fedett - kajálda, köztük kevés a
zárt, hűtött.
Másnap, még nincs négy, 7 km-t ledaráltunk. Először azt gondoltam, egy távolabbi pontra
elmegyünk járművel, aztán onnan ereszkedünk lefelé. De gyalog mentünk az első helyre, ez 1500
méter.
1. Wat Phra Kaew: A buddhista oktatás és a Sangha közigazgatás egyik fő központja Thaiföld
északi részén. Minden bizonnyal Chiang Rai egyik legszebb temploma. Bár alapításának pontos
éve nem ismert, legalább a 14. század végére nyúlik vissza. Fontos templom a thai történelemben,
hiszen itt fedezték fel a Smaragd Buddhát 1434-ben, miután villám csapott a chedibe, ahol
őrizték. A Smaragd Buddha eredete nem ismert
bizonyossággal. Az egyik történet szerint a szobrot
Indiában alkották több, mint 2000 évvel ezelőtt,
ahonnan Srí Lankára, majd Kambodzsába
szállították. A 14. században Chiang Rai királya
úgy döntött, hogy elrejti a szobrot a Wat Phra
Kaew chedijében. 1434-ben villámcsapás érte a
chedit. A stukkó egy része levált, felfedve a
Buddha-szobrot. Mivel az emberek azt hitték, hogy
a szobor smaragdból készült (ez valójában zöld
jáde), elnevezték Smaragd Buddhának. Thaiföld
másik, legnagyobb és legszebb Buddha-szobra a templom ubosotjában található. A szobor a
feltételezések szerint 700 éves. A templom épületét én meglepően kicsinek találtam. De, míves
cirádákkal van teli.
A városban két emeletesnél magasabb lakóépület csak szálloda van, esetleg kórház. A beleseti
például 10 szintes. Kórház több is van egymáshoz közel.
2. Wat Doi Ngam Mueang: Egy kis domb
tetején található, egy egyszerű viharával. A
templom legrégebbi építménye a romos chedi.
Mengrai király halála után építették, az 1317-ben
elhunyt király hamvainak megőrzésére. Ide enyhe
emelkedőn, majd egy hosszú, naga kígyókkal
„felszerelt” lépcsőn jutottunk el. Épp akkor
nyitották ki. Készítettem mozgóképet az oda
vezető keskeny utcáról. Jobb oldalán igazi shanty
town, kalyibák, bádogépületek sora, udvarokon
bokáig érő hulladékkal. Elszomorító. Nem hittem volna, hogy a
lepusztult környezetben levő templomnál QR kódos hangos
tájékoztató van. Egyébként a város főbb kereszteződéseiben latin
betűkkel is kitáblázzák az utcákat, jól lehet navigálni.
3. Wat Phra Sing: Chiang Rai egyik legrégebbi
temploma. 1385-ben épült, valamivel több, mint egy
évszázaddal azután, hogy Mengrai király 1262-ben
megalapította a várost. Arany színű chedije van. Lényegesen
szebb, mint az előző templom.
4. Wat Klang
Wiang: Chiang Rai
egyik legszebb
temploma. A
templom együttes
minden épülete
gazdagon díszített.
Történelme a 15. századra nyúlik vissza, de a legtöbb
épület a 20. században épült. Arany színű sztúpa is
van itt. Tényleg nagyon szép, csillog, villog.
5. Wat Sri Boon Ruang: i.sz. 1439 körül
építették. Később elhagyatottá és romossá vált. Egy
díszes vihara és egy arany színű chedi van itt.
Sajnos zárva volt a templom épület.
A feleségem telója kiírta, 5 éve ezen a napon
Katmanduban voltunk. Vajon melyik hírszerző
szolgálat nem tud erről? Az itteni szállodánk (Blue
Lagoon) nagyobb, mint a bangkoki, a reggeli hasonló.
A mosdón a csaptelepen a kart csak jobbra lehet tolni,
semerre másra nem. A légkondi rendesen tud hűteni.
Már a szálloda felé vissza meglepett bennünket egy komoly felhőszakadás, fedél alá kellett
vonulni. Időben kicsit hátráltatott, majd jött a Kad Luang market, ez részben fedett, részben a járdákon
leledző igen nagy zsibvásár. 4 óra van, még egy templom tervben van.
6. Wat Chian Yuen: ledaráltuk az oda-vissza 2 km-t. Az 1500-as években épült templomot a
burmai ural

om idején elhagyták. 1794-ben
építették újjá. A templom a nagy fehér, kellemes
kinézetű chediről ismert, azt egy ötszintes hti
koronázza meg. A Lanna-stílusú salát két
igényesen díszített, tagundaingnak nevezett rúd
támasztja alá, mindegyik tetején egy-egy hamsa.
A templom híres ősi burmai gyarmati kapujáról és
gyönyörű pavilonjáról.
A templom legkülönlegesebb jellemzője a
chedi; gyönyörű arany szobrokkal díszített nagy
fehér szerkezet. Az alapnégyzet minden sarkát
arany és fehér chinte díszíti, amely a védelem jeleként számos thai és burmai templomban
megtalálható oroszlán. A chedi és a viharn között egy lenyűgöző Lanna sala található díszes
oromzattal. Nagyon szép épületegyüttes, a szerzetesek szépen mosták fel a csempézett járólapokat.
Állítólag masszázs szolgáltatása is van, 1000 forintért.
A napi második étkezést egy aranyos kis kifőzdében dobtuk be, ahol három asztal volt, olyan
isztambulias kinézettel. Két étel, két fél literes jégkásás finomság borravalóval 2000 ft. Eddig az erre
előirányzottakat tartani tudtuk.
Mára mindössze három látnivaló volt tervezve. Kilenckor indultunk, háromnegyed kettőkor ütöm
a billentyűket. Két részletben legalább 40 km-t autóztunk, három csodát megnéztünk, és az utazásra
szánt 500 bath-ot sem értük el. Lássuk.
1. Fehér Templom (Wat Rong Khun): A buszpályaudvar tőlünk 400 méterre van. Szépen,
halszálkában álltak egymás mellett a kisebb
méretű, nálunk talán az ötvenes években leledzett,
ütött-kopott buszocskák. Nem kellett sokáig
tépelődni, a buszok előtt táblákon is látható, merre
mennek, de a buszokra is ki van írva. Persze, ezek
a buszok sokkal tovább mennek, a legközelebbi
első, második településig, vagy akár a burmai
határig. Az ülések keskenyek, ázsiai méretekre
van alakítva, az én hátsóm félig lelógott. A két
jegy 500 forintnyi, a távolság 13 km. A motortér benyúlik a fülkébe, rajta már sorakoztak a posta
küldemények, okosan összekötnek eltérő funkciókat.
A célhoz értünk, és áll leesett. A Wat egy magántulajdonban lévő művészeti alkotás,
Chalermchai Kositpipat a tulajdonosa, aki tervezte, építette és 1997-ben megnyitotta. A 20.
század végére az eredeti templom rossz állapotban volt, nem álltak rendelkezésre források a
felújításra. Chalermchai Kositpipat, Chiang Rai helyi
művésze úgy döntött, hogy teljesen újjáépíti a
templomot, és saját pénzéből finanszírozza a
projektet. 180x210 méteren sok gyönyörű épület van,
fehér és arany templom, különböző pagodák. Egy
ékszer. És ide a belépő csupán 1000 ft. Mintha egy
fantasy filmben járnék. Nagyon guszta az egész, egy
színes halakkal teli műtó öleli körül, káprázatos
hidakon lehet közlekedni. A falakon csak az sík
felület, amit a körömnyi tükörmozaikok képviselnek. Minden felület görbület, valóságos
szobrászmunka. Szerencsénk volt, sütött a nap, és amikor mentünk el az épületegyüttes mellett,
olyan érzésünk volt, mintha dögerős lámpák lennének
sorban be, majd kikapcsolva. Néhány épületet kivéve
az összes kiszolgáló épület hasonló stílusban,
igényességgel lett megépítve. A néhány kivétel
annyiban kivétel, hogy a stílus ugyanaz, csak a szín
arany. Van egy tiszta arany, csillogó pagoda, ami nem
is pagoda, hanem illemhely. Egy másik tavacskán van
egy aranyszínű hídon megközelíthető cirádás,
toronyban kicsúcsosodó arany színű építmény, egy
múzeum.
A Fehér Templomtól elsétáltunk 300 métert az
országút mellett, ott volt egy kis fedett fatákolmány, ahol már üldögélt egy helybéli. Nem telt el
öt perc, jött a szokásos kék színű platós „busz”, és hipp-hopp, máris a buszpályaudvaron vagyunk
ötven bahtért. Ott pár másodperc múlva már jött is egy alacsony férfi, kérdezte merre mennénk.
Mondtuk, a Kék Templomhoz 800 forintos ajánlatot kaptunk 3.3 km-es távra.
2. Kék Templom (Wat Rong Suea Ten):.
Chiang Rai legújabb temploma, építése 2016-ban
fejeződött be. Feltűnő, szemet gyönyörködtető
kékre van festve, arany díszítéssel, valóságos
fantasy világ ez is. Thai mércével viszonylag kis
épület. Szép a mögötte hasonló színekben
pompázó chedi is. Szép? Betojás! És gyönyörű
belül is. Csodásak a szökőkutak, a naga kígyók,
lépcsőkorlátok, a terület bejáratánál álló míves
oszlopok. Minden apró részletnek jelentősége van.
Nem hittünk a szemünknek. És ez a látnivaló is ingyenes. A végén megemlítettük a sofőrnek,
megnéznénk a Nagy Buddhát. Az a Kék Templomtól még 6,5 km. 2600 ft értékű helyi pénz lett.
Ide azért már nem az a 2x2 sávos betonút vezetett fel, amin eddig közlekedtünk. Én a térképen is
láttam, igen kacsaringós lesz az út. A végső egy km már egy keskeny, erős emelkedő