ÚTIKRITIKA.HU / Chiang Mai










Chiang Mai

Chiang Mai dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás és ajánlott hotelek | Odautazás | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság | Látnivalók | Kirándulások

Chiang Mai dióhéjban

  • Az "Észak rózsájának" is nevezett város az ország északi részének valóságos fővárosa. A Ping folyó partján fekvő város az ország második legnagyobb települése, pedig mintegy 200 ezer lakosa alig egyenlő Bangkok lakosságának 5 százalékával. A város dombok és hegyek veszik körül, az utóbbiak a Himalája előhegyeinek minősülnek. A hegyek tele vannak teakfaerdőkkel, ahol még az egyik fő szállítóeszköznek az elefánt számít.
  • Chiang Mai a 20. század hatvanas éveiben még egy csendes, álmos kisváros volt kevéske iparral. Sajnos a régi, szép teakfaépületekből kevés maradt és helyettük a városban a szokványos, jellegtelen modern betonépületek szaporodtak el. A városba érkezve első benyomásként úgy tűnik, mintha Chiang Mai semmiben nem különbözik a jellegzetes, meglehetősen fantáziátlan, sablonos thai városoktól. Szerencsére a központban már fellelhető a szerethető óváros, aminek köszönhetően annyira népszerű a város a turisták körében.
  • Chiang Mai-t a thai belföldi turizmusban is az egyik fő kedvencnek tartják. Kellemesek a teakfából épített templomok, a kis utcácskák, csendes szegletek. Chiang Mai-t a külföldi és a thai turisták a nyári hónapokban elárasztják, mert ilyenkor itt az ország déli vidékeihez képest sokkal kellemesebb a klíma.
  • A város turisztikai vonzereje abból is adódik, hogy itt van a kiindulópontja a régióba irányuló hegyi (trekking) és folyami (rafting) kirándulásoknak.
  • Chiang Mai thai kiejtése: csien máj
  • A legjobb repülőjegy árakat  az alábbi linken találja.

Időjárás és éghajlat

Valójában nem az éghajlat, hanem a levegő állapotának a témájához tartozik, hogy éppen a turista főszezonban, január és április között Chiang Mai-t gyakran borítja be ronda szmog és szennyezett levegő. Ennek oka az, hogy a város környékén nagy mennyiségben égetnek ezt-azt a földeken, másrészt a járművek, elsősorban a buszok a kipufogó gázokkal mérgezik a levegőt. Kár, mert Chiang Mai csodás város, és részben éppen a jó hegyi levegő miatt menne oda az ember.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Talán az egyetlen thai város hitelesen helyi és barátságos, kellemes belvárossal (óvárossal)
  2. Rokonszenvesek a helyiek és még a turisták is
  3. Az óvárosi utcai piac szimpatikus légköre
  4. Praktikus kiinduló pont az északi országrész természeti csodáinak felfedezéséhez, a trekkingekhez
  5. A templomok, azaz wat-ok belső udvarának hétköznapi miliője
  6. Nem kis város, de viszonylag nyugis, romantikus, visszafogott, harsányságok nélküli
  7. Kellemesebb, tisztább, enyhébb a levegő északon (na nem bent a városban), mint Thaiföld délebbi részein
  8. Tele van aranyos vendéglőkkel, kávézókkal (in memoriam mangós süti a Starbucks-ban)
  9. Történelmi emlékek gazdagsága
  10. A Wat Prathat templom arany színben szikrázó tetői a Doi Suthep szent hegyen
  11. A Huen Phen étterem

Nem tetszett

  1. Az üzleti világ igyekszik bután elrontani a várost, még egyelőre nem elég hatékonyan
  2. A programok vonatkozásában a bőség zavara
  3. A tuktukosok zajongása, a kipufogó gázok
  4. Gyakran esik az eső
  5. Az óvároson kívül már a szokásos ronda, kusza thai házak
  6. Angolul sem lehet könnyen boldogulni
  7. A fiatalok számára este, éjszaka nincs nagy buli élet, kicsit e tekintetben unalmas
  8. Utcai zugárusok, a folytonos alkudozás
  9. Sok helyen nincs kiépített járda és túl közel kell sétálni a járművekhez
  10. A nagyobb utakon nem könnyű átmenni az egyik oldalról a másikra

Vélemények, beszámolók

,, Chiang Mai: kicsi repülőtér, a parkolóban sok a taxi. Nem volt kedvünk alkudozni, Ubert hívtunk, ami 200 bahtért vitt el minket a szállásunkra kb. 20 perc alatt. A szállásunk (Sripoom Boutique House) az óváros északkeleti sarkán, de már a városfalun kívül volt; a minősége, tisztasága, ára elvárásainknak teljesen megfelelt.

Este a „falakon belül” jobbára sétáltunk, kellemes 25 fok volt. Tetszett, hogy a pagodákat este is meg lehetett nézni, bár hivatalosan zárva voltak, de az ajtókat általában nyitva találtuk, picit benéztünk többe is. A jetlag miatt későn feküdtünk minden nap, így Chiang Mai belvárosi éjszakai életébe is bepillantást nyertünk. Ezeken a helyeken jobbára turisták vannak, az árak és a kínálat is rájuk szabott (egy nagy üveges sör 100-120 baht, egy főétel 150-250 baht; a thai ételek olcsóbbak, a western konyha remekei – hamburger, pizza - drágábbak). Az Oasis Rooftop Garden Bar nagyon hangulatos, a Radost Cafe német tulaja pedig, két este is atyáskodott felettünk. Sokan megkérdezték hogy németek vagy oroszok vagyunk-e. Mivel Magyarországról kevesen hallottak, hosszas HÁÁÁÁ csodálkozással könyvelték el, hogy nem tudjuk érthetően elmondani, honnan valók vagyunk. Amúgy szívesen leültek velünk jengázni vagy társultak biliárdozni.

A helyiek (és a vállalkozó szellemű turisták) a Chang Phuak éjszakai piacra járnak enni. Nagyon hangulatos, de nagy a tömeg. Mi nyugodtabban szeretünk enni ahol 20 perc után nem kell átadni az asztalt, amire amúgy is várni kellett volna.
A repülőtér felé sok hotel épül, ezek környékén trendibb éttermek is vannak. A tehetősebb fiatalok ide járnak állítólag, de amikor arra jártunk, nem volt szinte senki.

Nappal (iszonyú meleg van) a buddhista templomok látogatásához érdemesebb a tuktuk helyi változatát, a hat utasra méretezett fedett platós autót igénybe venni. Rengeteg van belőlük és két dollárért elvittek bárhová a városfal környékén. Mivel öten voltunk, számunkra ez ideális volt. Mivel én maximum napi négy buddhista templomra vagyok kalibrálva, inkább az iskolások sportnapját néztem a városi stadionban.

Befizettünk egy egynapos kirándulásra egy utazási irodában 1700 bahtért, amivel eljutottunk a Doi Inthanon Nemzeti Parkba. Thaiföld legmagasabb pontja (2565 m) is itt található, meg egy látványos vízesés, a király és a királynő pagodája és volt a programban egy közel kétórás esőerdei séta is. Meg egy egész jó ebéd. A 15 résztvevőt másfél óra alatt össze is szedték, az idegenvezető kislány minimális információt adott át érthetetlen angolsággal, az ebéd ellenben jó volt, és az esőerdei séta is. Egy karen népcsoporthoz tartozó idősebb, gumicsizmás hölgy vette át a csoportunk vezetését az erdőben. Kár, hogy csak karenül beszélt. Szép tájak, helyi patak, vízesés, egy hatalmas pók – kb. ennyit láttunk. Az eső elkezdett szakadni amikor egy rizsföld közepén jártunk, de egy helyi földműveslány menedékházába behúzódhattunk. Volt egy függőágya és valamilyen okból egy faliórája is. A túra végén egy karen faluban kóstoltunk helyi kávét, ami akkor jól esett, de hülyeség volt belőle venni 1600 Ft-ért 25 dekát.
Ha Chiang Maiban kibérelünk egy fapados platós autót egy napra sofőrrel és keresünk egy angolul kicsit is tudó karen vezetőt az erdei sétára, jobban járunk." (N. K., 2017)


"Az idő itt északon sokkal elviselhetőbb, tehát a légkondicionáló egyáltalán nem hiányzik, békés harminc fok van egész nap, amit már-már hűsnek érzünk, és folyamatosan fújdogál egy gyenge szellő. Időnként még esik is, (nagyon jól nevelt módon általában nem nappal), ami tovább hűti a levegőt. Kihasználva, hogy Chiang Mai többé-kevésbé nagyváros (170 000 fő), megkerestük a helyi bevásárlóközpontot. Jól esik időnként elmerülni a nyugati kultúra (imperializmus, kapitalizmus, globalizmus, kinek hogy tetszik) egy-egy fellegvárában, és egy órácskán át nem az alvó kóbor kutyák felett átlépve kerülgetni az őrült motorbicikliseket, hanem úgy érezni, mintha a Westend egy nagyobb és olcsóbb verziójában járnánk.

A másik napon várost néztünk, szokásos múzeum-wat-wat köröket futottuk meg. A lannai templomi építészet tetszik eddig a legjobban, nagyon hangulatos sötét színű fatemplomaik vannak, szemben a giccses arannyal burkolt délebbi rettenetekkel. A helybeli múzeum ismét kellemes meglepetés volt, jó angolsággal volt feliratozva minden, szinte minden teremben volt egy rövidfilm, és termenként többször is találkoztunk hangos tárlatokkal, ahol anyanyelvű felolvasók prezentáltak angolul, németül, franciául, oroszul, thaiul vagy kínaiul, hogy éppen mit is látunk. Ez már a sokadik múzeum volt, ami jobban volt megtervezve és prezentálva, mint az pesti szépművészeti. Látszott viszont, hogy a felolvasást nem próbálták el nagyon sokszor, időnként éreztük, hogy most lapoz éppen a szépen csengő bariton tulajdonosa a szövegben, illetve a Chiang Mai-Bangkok vasútvonal felépítését bemutató hangos tárlat közben hangzott el az alábbi részlet: "umm... this isn't all finished...", aztán mintha mi sem történt mesélt tovább a munkások nehézségeiről. Mi ekkor lerogytunk öt perce egy padra, annyira nevettünk, szerencsére senki más nem volt a közelben, aki ennek a tiszteletlenségnek tanúja lett volna." forrás


"Nagy meglepetésemre a kinti levegő is hűvös volt, kabátban jártak az emberek, így az első vendégházba bevetettük magunkat, amit találtunk. Aznap késő délutánig sétálgattunk, megnéztünk néhány templomot, majd a végén beneveztünk egy láb masszázsra. Az esti bazáron keresztül indultunk haza, ez Attinál kivágta a biztosítékot. Annyian voltak, mint a heringek, több hangszóróból kiabáltak valamit, amit ugyan nem értettünk, de a fülünket bántotta, úgy hangzott, mint valami TV Shop-os túlpörgetett reklámszöveg. Nekem tetszett, hogy thai zenét játszottak és amikor a himnusz szólt, mindenki megállt az utcán és abbahagyták a beszédet, főzést és kereskedést. A sámlin, vagy a földön ücsörgő árusok is felpattantak és mindenki mosolyogva, ragyogó arccal hallgatta némán. Amint vége lett, azonnal folytatódott a nagy nyüzsgés." forrás


"Chiang Mai 700 éves város, amely egy régi, fontos kereskedő-útvonal (Dél-Kínából az Indiai-óceánig) mentén épült. Elképesztő árubőség, kézműves dolgok, ékszerek, ruhák, szőttesek, cipők, bóvli és szép darabok egyaránt kaphatók. Rengeteg a turista, ide szervezetten is hoznak csoportokat, tele van a hely kövér amerikaiakkal, akik megpakolt szatyrokkal alkudoznak az újabb és újabb zsákmányra. Ők biztos nem hátizsákkal utaznak, és nem kell négy hónapig a hátukon cipelniük a cuccaikat! Nekünk viszont igen, úgyhogy csak egy fejkendőt kapok. Vacsora után rövid internet, álomhozó itóka, majd alvás, hisz holnaptól három napra bevetjük magunkat a dzsungelbe!" forrás


"Az óváros egy másfél km oldalú négyzetben fekszik, vizesárok veszi körül és néhol még a városfal is látható. Belváros helyett inkább kertváros jellegű, a főbb utat kis kanyargós utcácskák kötik össze. Rengeteg wat, azaz buddhista templom a látnivaló, párat felkerestünk közülük.

Egy Wat a sok közül

A vizesárkon átkelve elsétáltunk a helyi IT plázába, tettünk még egy kísérletet a netbook akksijának megjavítására, vagy pótlására, de most sem jártunk sikerrel. Ez az üzletközpont külsőre inkább hasonlított a 90-es évek szombathelyi Borostyánkő áruházára, mint a csillogó-villogó bangkoki plázákra. (2013)" forrás


"Teljesen más atmoszférát árasztott magából az északnyugaton fekvő Chiang Mai, mint a partvidék és a túlzsúfolt Bangkok. Ebben az is közrejátszhat, hogy 300 templom van a városban, szerzetesekkel tele, valamint egyben oktatási központ is. Ez nem csak az egyetemeket jelenti, hanem nyelv-, meditációs-, masszázs-, alternatív gyógyászat-, főző- tanfolyamot is, a turistástól a nemzetközileg akkreditált szintig. Mindezek mellett az egyik legnagyobb túra és kalandsport csomópont. A város maga 1600 m-es hegyek között fekszik, az időjárás ottjártunkkor kifogástalan volt. Napközben pólóban sem izzadtunk, este pólóban frissítő volt. Ugyanez igaz a reggelre is. Turistát bőven lehet látni, ennek ellenére nagyon is élhető város. Napi 50 bahtért lehet bérelni kerékpárt, amit helybe hoznak és visznek. Mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, és nem bántuk meg. Mindenhol biztonsággal kerekezhettünk. Első nap gyakorlatilag reggeltől estig gyalogoltunk. Nevezetességeket nem tudjuk, hogy láttunk-e, egy vatban (templom) biztosan voltunk, végül még tetszett is. A szerzeteslegények méltóságteljesen tevékenykedtek, a kert és a falak pedig mesevilágba varázsoltak minket.

Egy gyönyörű homlokzat és a három fejű sárkány szobor

Aztán teáztuk egy helyi gyógynövényes bácsinál (problémamentes pantomim kommunikáció), azóta is emlegetjük és még fogjuk is a fűszeres teáját és a zacskóban hazavihető csodálatosan üdítő jeges teáját. Voltunk a hivatalos éjszakai piacon, ahonnan rendkívül gyorsan kereket oldottunk. Helyieket kérdezgetve sikerült eltalálnunk arra a piacra, ahova mindannyian vágyunk. Sült és főtt ételek elképzelhetetlen változatossága, mely nyers zöldségekkel is határozottan kiegészül, a trópusi gyümölcsök választéka pedig felülmúlhatatlan." (2013)


"Chiang Mai Észak-Thaiföld központja, hegyekkel és folyókkal övezett völgyben fekszik, és az ország második legnagyobb városa. Kulturális és oktatási központ is. Olyan 4 körül értünk a Chiang Mai-i buszállomásra, a környéken ettünk egy tál zöldséges csípős rizst, majd fogtunk egy “taxit”. Itt már talán a tuktuknál is elterjedtebb úgynevezett iránytaxik vannak, egy nagyobb, nyitott, belül hosszan két padon lehet ülni egymással szemben, a tetején pedig van hely a csomagoknak. Szűkösen 6+6 személyes lenne, de mi 15-en bezsúfolódtunk, vagyis mi ketten már be sem fértünk és hátul kapaszkodtunk ezen a járművön… :) A csomagjainkat feldobták a kocsi tetejére. (A videón jól látszik, hogyan utaztunk.) A szállásunk itt már nagyon szép volt, még medence is van az udvarban, bár az idő annyira nem ideális a csobbanásra, így nem hiszem, hogy ki is fogjuk próbálni. Viszont itt már szúnyogok is vannak, nem is kevés…

Szenteste alkalmából elmentünk egy igazi egy órás thai masszázsra :) egyébként a város arról is híres, hogy a masszőrök ide jönnek tanulni, állítólag itt lehet a legjobb és a legolcsóbb szolgáltatást is találni, mivel sok a fiatal gyakornok. Majd tettünk egy sétát a közelben, ahol természetesen az utcákon itt is a szokásos piac, utcai árusok, bazárok és kajások mindenhol ott vannak. Nagyon nagy a nyüzsgés és élet mindenütt, késő estig is. Megint zöldségféléket ettünk, de igazából annyira nem ízlett, volt benne valami furcsa fűszer, amit nem tudtam hova tenni. (2015)" forrás


,, Inkább pároknak, gyerek nélkül utazóknak ajánlanám. A sok templom, a vallási- kulturális látnivalók egy gyereket kevésbé kötnek le. Viszont a gyerek nélkül utazóknak és azoknak, akik tényleg művelődni szeretnének, azoknak határozottan ajánlom (más élményt nyújt, mint Bangkok… nincs összehasonlítási alapon, de elmondottak alapján Chiang mai sokkal emberléptékűbb, sokkal nyugodtabb, kevésbé fog kulturális sokkot okozni az utazóknak).
Qatarral egy átszállással elérhető Dohán keresztül. (Dóri, 2018)

,, Itt is van nyüzsi és turista is akad bőven, nem beszélve a rengeteg nyugatiról aki mind itt telepedett le. – Akkor mégis miben más?! – A városban mindenből annyi van, amennyi pont elég. Egy kis kelet és egy kis nyugat. A rusztikus, ám mégis modern jelleg egyvelege, az éghajlat, a gyönyörű táj és a karakteres ételek örömteli fúziója az egyetemisták nyűzsgésével keveredett vidéki tempóban együttesen alkotják Chaing Mai ellenállhatatlan varázsát.

A helyiek sokkal nyitottabbak, műveltebbek és barátságosabbak mint eddig bárhol, ahol Thaiföldön jártam.

Míg a városközpont 700 éves ősi buddhista templom romjai köré épült bohém stílusú könyvesboltok, ízléses coffe shoppok és elegáns üzletek színes kúlturális kisugárzást kölcsönöznek. A város egyik oldalából a másikba negyed óra alatt elérhetsz a sárga biciklivel, amiket egy app segítségével bárhonnan felcsíphetsz és bárhova is mész, mindehol ehetsz valami különlegeset nem több mint 50 baht-ért. A városból kiérve az érintetlen természetbe csöppen az ember, hegyekkel és dzsungelekkel körülvéve. (2018)" forrás

Ajánlott hotelek

Szálláshely kiválasztása

"Megérkezés után végigjátszottuk a szokásos kört: öt különböző hostel ajtaján bekopogtunk, kértünk egy árat, és hogy mutassanak egy szobát. Teljesen megdöbbentő módon egészen jól kinéző helyeken is előfordult, hogy nem volt wifi. Értetlenül állunk a jelenség előtt, ilyet még nem láttunk. Annyira olcsó egy wifi router, hogy szerintem a harmadik turista után, aki elsétál, mert nincs internet már megérné felszerelni. Mindenesetre idő után eluntuk, kivettünk egy olcsó, de ramaty szobát és a harminc kilogrammnyi felszerelés nélkül indultunk el keresni egy jobb minőségű szállást. Meg is találtuk két sarokkal arrébb a Giant Guesthouse-t. Az új szállásunk egy igazi hippitanya, a lakók fele bútorzatnak számít, úgy tűnik már hónapok, de legalábbis hetek óta itt laknak, és csak véletlenül mozdulnak ki a szállásról. Szinte kivétel nélkül raszta frizurát viselnek és tejeskávé színre barnultak. NemSün egy hatalmas zsák füvet látott az egyik kanapé alá begyömöszölve, nem voltunk nagyon meglepődve. Ennek megfelelően a hely hangulata elég békés, ingyen van az ivóvíz, tea, kávé, és minden tele van Che és Bob Marley zászlókkal, sose aludjunk rosszabb helyen. (2011)" forrás

Odautazás

  • Chiang Mai-nak van nemzetközi repülőtere, mindazonáltal erre többnyire belföldi járatokon, elsősorban Bangkokból érkeznek a turisták. A thai fővárosból szinte óránként jönnek járatok ide.
  • A repülőtér érkezési oldalán van egy taxis pult, ahol fix árad transzfert lehet befizetni a városba jutáshoz.
  • Vasúttal is lehet utazni Bangkokból Chiang Mai-ba. A nyolc órás vonatozás egyetlen kellemes vonatkozása az, hogy útközben lehet látni egész szép tájakat.
  • Természetesen busszal is lehet eljutni Bangkokból Chiang Mai-ba, de kevésbé javasoljuk. A buszvezetők jellemzően fáradtan, túlterhelten vezetnek és gyakoriak a balesetek, főleg az éjszakai járatok esetében.

,, A vonat este hét körül indul el Bangkokból. Mi korán szálltunk fel. Akik így cselekedtek azoknak alkalmunk volt a hálókocsi kalauz készülődését megfigyelni, komplett azzal, amikor félmeztelenül a mosdónál mosakodott, az utasok előtt. A vonaton háromszor annyi a személyzet, mint Európában, vagy Amerikában. Vannak kalauzok és segédeik, van, aki az ágyakat készíti elő, a takarító és a biztonsági személyzet. A vonat úgyszintén háromszor olyan lassan döcög, mint amihez én hozzá vagyok szokva. A maximális sebesség nem lehetett több, mint 60 kilométer óránként. Hivatalosan 14 óra Chiang Mai-ba eljutni, de oda se neki, 16 órába tellett! Másfél óra csak Bangkokból kivergődni. A vonatnak nincsen elsőbbsége, az állomást elhagyván jó néhány kereszteződésen kell átmennie, mint egy villamos, és sok forgalmi dugóba keveredik. (2016)" forrás

Közlekedés

,, Iránytaxival (songthaek) irány a szálláshely, az óváros vizesárokkal és fallal körbevett észak-keleti csücske. Ezek piros színű, hátul nyitott kocsik, amelyek oldalán két padot rögzítettek, ahol az azonos irányban közlekedők foglalhatnak helyet. Az első napunkon az óváros és általánosságban a város nevezetes templom együtteseit látogattuk meg – a város fő vonzereje a templomaiban rejlik. Nekem jobban tetszettek az itt található watok, mint a Bangkokban látható társaik.

 Az óvárosban található watokat gyalog jártuk be, a városfalon kívül elhelyezkedőeket pedig taxival. Történt, hogy egy helyi thai kiszemelte Bernit, ahogy szép hatást kölcsönző ruhájában és kalapjában korzózva várakozik rám az egyik templom előtt. Egy minimális összegért – THB 100 – ajánlotta fel, hogy elvisz minket a város óvároson kívüli templomaihoz. Szuper, induljunk. Terepjáró, bőrülés. Ok. Hol a hiba? Találgattuk. Ahogy az lenni szokott, jött a feketeleves. Selyemgyár bolttal a végén, gyémántcsiszoló üzem hatalmas ékszerüzlettel, kasmírüzlet, majd kézzel festett ajándékot készítő exkluzív műhely és bolt. A jól kieszelt terv lényege a következő: a taxis a templomok ígéretével útba ejti ezeket a boltokat, ahol aztán a turista vásárlásai után jutalékot kap a jelentősen túlárazott termékek után. Majd két óránk ment rá erre, de ezt követően, ahogy Ludas Matyi, mi is legalább négyszer adtuk vissza az elején még nagyon, aztán egyre kevésbé mosolygó taxisnak a gyárlátogatás felemelő örömét. 🙂

Becsületükre legyen mondva a thai embereknek, tartják magukat a megállapodáshoz. Bár duzzogva, de szépen körbevitt minket az ígért templomokhoz, miután Berni elmondta neki kissé ingerülten, hogy elég a szarakodásból, nem érdekelnek az üzletek és nem veszünk semmit.  (2017)" forrás

"Megérkezés után találkoztunk a helyi taxismaffia egyedi hobbijával: nem hajlandóak elindítani a taxiórát. Tudtuk, hogy a buszpályaudvar és a turistagettó közötti fuvar maximum 45 petákba kerülhet, a taxis indított 180 bahttal, és a javaslatunkat, hogy talán kapcsolja be a taxiórát, és ezzel válasszunk független döntőbírót a viteldíj eldöntésére, kerek perec elutasította. Tehát még egyszer, öt, láthatólag munkanélküli taxis unatkozott a buszpályaudvaron, nem sorban állva a taxi droszton, hanem csak cigarettázva és fecsegve, és inkább lemondtak a fuvarról, semmint hogy bekapcsolják a taxiórát. Később még egy-két taxis eljátszotta ugyanezt velünk, de közben megtanultuk, hogy működnek a helyi iránytaxik és többet nem idegesítettük magunkat az üggyel.

Iránytaxi

"Az iránytaxik (songhtauw, sontee, ahány ház annyi írásmód) átalakított pickupok, két padot beraknak hátulra, felszerelnek egy-két kapaszkodót, és lefestik őket, általában pirosra. Az ember egyszerűen leinti a járművet, bemondja a célállomást, a sofőr vagy megrázza a fejét, ha nem esik útba az állomás és az ember szandálos lábán keresztül elhajt, vagy hátrabök a válla fölött, hogy szálljunk be. Mentális gps-t használva megtervezi a már benn ülő 3-6 utas számára legjobb útvonalat, és egy idő után megérkezik oda, ahova mi menni szeretnénk. A viteldíj fixen 20 baht fejenként, tetszőleges két pont között, ami piszok jó ár, annyi hátulütővel, hogy az iránytaxi nem légkondicionált, sokkal lassabb és veszett kényelmetlen. (2011)" forrás

Autóbérlés

Tény és való, hogy Chiang Mai környékének hatékony, időkímélő, kényelmes, rugalmas és főleg másoktól független  felfedezéséhez sokat segít az autóbérlés. Pláne ha több személy részére béreljük az autót, akkor költség tekintetében is előnyösebb az eléggé drága (főre fizetett) csoportos kirándulásokhoz képest. 

Mondunk egy példát: A Chiang Maitól 18 kilométerre fekvő Wat Doi Suthep (templom) meglátogatására kínált félnapos csoportos kirándulás fejenként 9-12 ezer forint értékbe kerül. Mellesleg fél napot nem is érdemel meg ez a nevezetesség. Egy autó bérlése egy napra kb. 9-12 ezer forintnak megfelelő helyi pénzbe kerül és ezért az említett templomon kívül még egy napon belül meg lehet nézni az állatkertet és a Doi Phui heyi törzs faluját. Ugyebár a bérautóval úgy osztjuk be az időnket, ahogy jól esik. 

Sokan azért nem mernek autót bérelni Thaiföldön, mert ódzkodnak a baloldali közlekedéstől és persze olvassák, hogy mennyire veszélyes helyi ismeret, rutin nélkül a thai utakon vezetni. Ez vonatkozik Chiang Mai környékére is, de azért van jó hírünk: a Chiang Mai környéki  térségben a közutak jó álllapotban vannak, és a tájékoztató táblákon van angol változat is. Mindazonáltal tanácsos GPS-t vinni vagy ott kölcsönözni, mert ez jelentősen megkönnyebbíti a tájékozódást, főleg azok számára, akik először látogatnak ide.

Maga Chiang Mai város meglátogatásához egyáltalán nem érdemes autót bérelni, mivel a turista számára érdekes helyek mind gyalog vagy tuktukkal könnyen elérhetők. Chiang Mai-on belül nem kényelmes a bérautót használni, mert sok az egyirányú utca és kevés a parkolóhely.

Itthon is le lehet előre foglalni a bérautót. Árban kb. ugyanott van az ember, mint ha helyben megy be egy autókölcsönzőbe. Legfeljebb helyben valamicskét meg lehet spórolni a kárbiztosításon, de ennek meg is vannak a kockázatai. Az itthon befizettet autóbérlés akkor előnyös, ha teljeskörű biztosítást akarunk. 

Chiang Maiban rengeteg autóbérlő iroda közül lehet választani.

Milyen autótípust érdemes bérelni, ha van választási lehetőségünk? Leginkább valamilyen kis autót (pl. Toyota Altis vagy Vios). Ezek a is autók megfelelnek akár 4 fő számára is. A kis autó előnye, hogy kevesebb az üzemanyagfogyasztás és - ha mégis használjuk a városon belül - könnyebb a vezetés a szűk utcákban. A terepjáró bérlése akkor praktikus ha nehéz terepeken akarunk kirándulni.

Valamennyi autóbérlőhelyen kb. 5 ezer-20 ezer baht kauciót terhelnek rá a bankkártyánkra. Ez az esetleges káresetre tartják vissza.

Visszatérve a parkolás témájához: A Chiang Mai körüli nevezetességeknél szinte mindenhol könnyű parkolóhelyet találni. Van ahol erre a  célra kialakított terület található, máshol kell némi kreativitás a megfelelő hely megtalálásához.   

Chiang Maiban jobb a szálláshelyünknél lévő parkolóhelyén letenni az autót és gyalog vagy tuktukkal közlekedni. Igaz a városközpontban lévő hotelek egy részének nincs privátparkolója. Az éjszakai bazár területén lévő Centara hotelnek speciel van parkoló területe és ezt hazsnálhatják olyanok is, akik nem a szálloda vendégei. Ha valaki még itthonról foglal szállást, akkor a Vista utazási tanácsadóinak segítségével pontosan megtudhatja, hogy az adott hotelnek van-e parkoló területe.  

A fallal körülvett óvároson belül teljesen hülyeség autóval közlekedni. A közlekedési rendőrök könyörtelenül büntetnek tilos parkolásért, és kerékbilincselnek szorgosan. Főleg a motorkerékpárokkal van baj.  A járda szélén lévő piros-fehér vagy narancsszínű. fehér sávok világosan jelzik, hogy ott tilos a parkolás.  (2015)  

     

Étkezés

Vegetáriánusok számára kiemelten javasoljuk a Green Oasis nevű éttermet Chiang Mai-ban. A Chang Puak Gate-tel (kapu) szemben található az éjszakai kaja piac, ahol alig vannak turisták, és helyiek társaságában lehet vacsorázni. Azért van két kifőzde, ahol van angol nyelvű étlap, amúgy szemre vételezéssel kell dönteni.

"Városnézés után érkeztünk, délután három körül, farkaséhesen, és várnunk kellett még egy jó háromnegyed órát mire felszabadult egy asztal. A szabályok egyszerűek: fejenként hét euróért annyit eszel és iszol, amennyit nem szégyellsz és erre a feladatra egy és egy negyed órád van. A pesti Wasabihoz hasonlóan itt is volt egy futószalag, de kicsit másképp működött a rendszer. Mikor leültünk, megkérdezték milyen levest kérünk: csirkehúslevest, tejest, vagy tom yum levest. Ezután kihoztak egy nagy tál alaplevet a megfelelő fajtából, amit az asztalban árválkodó lyukba helyeztek. Alatta egy villanyrezsó volt, amit mi tudtunk szabályozni három erősség között. A futószalagon nyers alapanyagok jöttek: sonka, tintahal, garnéla, többféle hal, hússal töltött batyuk, tofuból készített édességek, kukorica, spenót, érdekes saláták, tészta és minden egyéb földi jó. Ami megtetszett, tehettük be a saját levesünkbe. Emellett háromféle fűszerből válogathattunk: friss petrezselyem, chili és összetört fokhagyma várt egy-egy porcelánedényben; szójaszósz, citromlé és egy savanykás-csípős mártás pedig üvegekben.

Emellett még a folyamatosan újratöltött tálalószekrényekben tucatnyinál több fajta sushi várt, rák és csirke tempura, és a thaiok által imádott fritőzben sütött rettenetek. Ezek egyszerűen ehetetlenek, olyan finomságok vannak köztük, mint sült malacbőr. A leveses rész kegyetlenül sótlan volt (és sehol nem volt sószóró), tehát azzal relatíve keveset kísérleteztünk, kipróbáltuk az összes érdekesebb húst és zöldséget, ami körbement, de egyik sem nyűgözött le nagyon. Inkább mindent megtettünk, hogy veszteséget termeljen rajtunk az étterem. Két laza-fixált 180 cm feletti fehér ember egészen komoly pusztítást tud véghezvinni a sushi-pultban, és mivel az üzleti modell 160 magas thaiokra van belőve, majdnem biztosak vagyunk, hogy sikerült is közelebb juttatni a csődhöz az intézményt. Ez volt magasan a legdrágább étkezésünk eddig Thaiföldön, fejenként horribilis hét eurós árat fizettünk. Ennyiért a Wasabiban még csak nem is köszönnek, de mi az 580 bahtos végső számla után úgy éreztük, hogy államcsőd fenyeget. Fura, hogy torzul el a pénzérzet már két hét után is." forrás


,, Gasztronómiai szempontból mindenképp kiemelendő a város, de látnivaló tekintetében is. Napközben sima piac, este pedig “éjszakai (nyitva este 11-12-ig :))) piaccá alakul”. Az éjszakai piac területén szint minden kapható. Itt található egy street food court is, ahol a bátrabbak megkóstolhatják a sült bogarakat (nem kell tőlük félni, én mindenképp kipróbálásra javasoltnak gondolom), a kevésbé bátrak pedig ehetnek egy hamisítatlan pad thait, ami kb. 70-100 bahtba kerül, ami átszámítva 600-700 Ft körül mozog. Ennyiért nehéz találni itthon egy komplett főételt.
Számos szórakozó helye van (pl. Hardrock Cafe), ahol gyakran ladyboyok a felszolgálók, Thaiföldön ez teljesen természetes.

A gasztronómiájukhoz még hozzátartozik, hogy mindent csípősen esznek, így ha valakinek érzékenyebb a gyomra, akkor érdemes előre jelezni, mert az is tartalmaz chillit, amiben nem is gondolnánk :)
Érdemes a durián nevű rohadásra emlékeztető szagú gyümölcsöt is megkóstolni. Mert habár büdös, de az íze kifejezetten jó. Sokféle változatban meg lehet találni a piac területén vagy boltokban (jégkrémben, szárítva stb). (Dóri, 2018)


,, Chiang Mai minden thai ételimádó listáján alapvető tétel kell, hogy legyen. Nem tudok még egy olyan helyet, ahol ennyire olcsón ettem volna, ilyen finomat és ilyen jóízűen. Esti vásárok tucatjai, street food árusok minden sarkon, nem is említve a hétvégéken megrendezendő szombati és vasárnapi piacot. Ha valaki nem szereti a thai konyhát, finom western food is kapható, minden mennyiségben, meglepően alacsony áron. (2018)" forrás

Vásárlás

Éjszakai piac, avagy kirakodó vásár...

Nőknek ajánljuk a Chiang Mai Cotton üzletet, ahol minőségi, biopamut divatruhákat lehet vásárolni. Az üzlet a The Writers Club&Wine valamint a Ratchamnoen nevű kávézó között található.

"Este felé érkeztünk meg Chiang Mai-ba, Thaiföld második legnagyobb városába. Az esti program itt is bazározás volt. Pólók, hamis órák, szappan virágok, helyi kaják, csecsebecsék, sok rengeteg fehér turista, kirándulásokat szervező utazási irodák hosszú sora, tuktukok, és még sorolhatnám. Bangkoknál sokkal emberibb léptékű város." forrás

"Este a Sunday Walking Street nevű turistacsapdát látogattuk meg. Chiang Mai belvárosa hét közben is egy turistagettó, de ez túltesz mindenen. Az összes kacatot halmozottan árulják itt: fa elefántok, randa színes kendők, giccses üvegmadarak, masszázslehetőségek tucatjával, utcazenészek, lacikonyhások, mindenféle bizsu, faragott falra akasztható halak, mellettük „no photo” táblával, stb. Meglepő módon a látogatók kevesebb, mint fele volt külföldi, de az egész piacnak így is erős kamu szaga volt. Ettünk egy omlettbe csomagolt pad thait, és kiválasztottunk véletlenszerűen két csomag édességet későbbre és ezzel letudtuk a vásári forgatagot. Szerencsére semmit nem vehetünk sehol, mivel nagyon sok hónapig kéne cipelnünk magunkkal, úgyhogy elég gyorsan átjutunk az ilyen zsibvásárokon, nem kell sehol gondolkodni, hogy melyik rokonnak mit vigyünk haza." forrás

Szórakozás

Ajánlott szórakozóhelyek:

  • The Bear Bar
  • Lost Hut
  • Boy Blues Bar
  • The Magic Bus Cafe

"A kultúrsokk enyhítésének nevében megnéztük a Thor c. örökbecsű alkotás 3D verzióját. Ezúttal eggyel drágább ülést választottunk, amik szélesebbek voltak, az ülések közötti kartámla felhajtható volt, ezzel kettős üléssé lehetett konvertálni, valamint az ülések hátradönthetők voltak. Sajnos ez utóbbi szolgáltatás garantálja, hogy többet ilyen jegyet nem veszünk, ugyanis nem lehetett szabályozni a hátradőlést, ha az ember kicsike súlyt is helyezett a háttámlára, azonnal ment le vízszintesbe, ahonnan én nem tudtam nézni a filmet nyaktörés nélkül. A film előtti "álljunk fel a thai himnusz alatt” című különszámon meg sem lepődtünk már, ezúttal egy másik filmet vetítettek őfelségéről." forrás


,, Ki nem hagyható program a “Khantoke Dinner” a törzsi táncokkal egybekötött vacsora. A tánc része hol érdekesebb, hol unalmasabb az európai szemnek, de összességében nagyon hangulatos és a vacsora is finom. (Egyébként először itt lettem figyelmes a gekkókra, amik a fényre jönnek, többnyire az épületek falain pihengetnek… meg a fürdőszobában olykor-olykor :)) (Dóri, 2018)

Közbiztonság

Mint sok más helyen Thaiföldön, Chiang Mai-ban is dívik az olyan utcai simliskedés, hogy egy jól öltözött, udvarias helyi ember leszólítja a turistát, hogy valami üzletet üssön nyélbe vele, valamit megvásároltasson vele, amiért jutalékot kaphat. Ne dőljünk be annak a süket mesének, hogy Magyarországon tanult valamelyik rokona. Ha hollanddal találkozik, akkor a rokon Hollandiában tanult... Ez része a behízelgés show műsorának.

Egyéb hasznos információk

Dóri tanácsa: Érdemes két fontos dologgal számolni, ha ebbe a térségbe utazunk: szúnyogriasztó spray és naptej. Mindkettő használata fokozottan javasolt!

Látnivalók

,, Kirándulások:
- Chiang Mai watjai
- Chiang Maitól 15 km-re található a Doi Suthep (Varázshegy), ahová akár gyalog is fel lehet menni (309 db lépcsőfok). A watokba szigorúan vállakat és térdet eltakarva, cipő nélkül lehet belépni, egyes épületekbe nők nem mehetnek be. A templomban lehetőségünk van jóslásra, áldást kérni a szerzetesektől (természetesen pénzért )…
- Sirikit királynő órási virágoskertje
- Észak- Thaiföld határmenti városai (1 napos program): Chiang Rai-i Fehér templom - Wat Rong Khun (modern keveredése a hagyománnyal) Láthatunk itt pókember, pikachu és további popkulturális ábrázolásokat is. De itt láthatunk arany wc-t is!
- hosszú nyakúak faluja
- ezen a napon volt az aranyháromszög program is, a Mekong-folyón hajózva látható ahol Thaiföld- Burma- Laosz összeér. Őszintén szólva ez a program nem volt túl meggyőző számomra, annak ellenére, hogy a hajóból ki lehetett szállni Laosz “senkiföldjén”. De sajnos az igazi értéken, a kígyó pálinkán kívül, csak kínai gagyik között lehetett válogatni és kulturális szempontból semmi pluszt nem adott. Ezt a programot kifejezetten nem ajánlanám, a Mekong-folyón úgy vélem másképp is lehet hajókázni. (Dóri, 2018)

Egész élethű szobor...

Olvasmányos linkek


"Másnap felmotoroztunk Doi Shutep híres templomegyütteséhez, ami szerencsére nincs messze a várostól. Mindössze 25 km, egy nagyon jó minőségű szerpentin úton. Ez egy nagy becsben tartott szent helyük, csodálatosan kiépítve és gondozva!!! Az út mellett visszafelé haladva találunk egy 8 lépcsős vízesést, ami a 2. lépcső után a táblák szerint már nem ajánlott, de ha én fel tudtam menni a tetőre 6 sör után, akkor a jobb kondival bírók simán meg tudják csinálni !!! :):) Ugyanezen az úton, a város határában találjuk a helyi zoo-t, amelyet ha végig akarunk rendesen járni, érdemes egy külön napot szánni rá, mert hatalmas területen fekszik! Bár aki lusta sétálni azt végig hordják kisvasúttal is. :) A vízesést és a zoo-t én másnap már egyedül jártam be, mert Brigi befizetett egy 2 napos trekkingre. (2011)" forrás


"Mivel Chiang Mai közel 700 kilométerre északra fekszik Bangkoktól és hegyek ölelik körbe, így a klímája nagyon kellemes! Állandóan 28-30 fok van. Ha felmegyünk túrázni a hegyekbe, 22 fok alá akkor sem süllyed a hőmérő higanyszála. Az esős évszak májustól szeptemberig tart. A városban rengeteg szálloda, guest-house várja a turistát , ki-ki válogathat kedve és pénztárcája szerint. 150-200 bath-tól indulnak az árak és persze a Meridienben 5000-ért is alhatsz!!! :)))))) Én visszamentem a régi, jól bevált kedves hotelembe (VIPA HOUSE) és mivel az öregasszony még jól emlékezett rám 2 évvel ezelőttről, így lealkudtam egy 800 bath-os szobát 500-ra, ami ezért a színvonalért nagyon barátságos ár. (Kábel TV, minibár, légkondi, napi takarítás, free internet, őrzött parkoló a motoromnak, laundry szolgálat, stb.) És az sem hátrány, hogy az éjszakai élet központjában fekszik.......:)))))) ......mivel én is úgyis csak akkor térek nyugovóra, ha mar zárnak a bárok. A motor 150- be kerül naponta és 1 tank benzin 100 bath, amivel kb 120 km-t tudok menni.

Mivel ez a hely észak központja, itt letáborozva könnyedén becsavaroghatunk minden látnivalót a burmai ill. laoszi határig. Pl; naponta indulnak turista buszok a Golden Triangle-be is! Akinek nincs kedve motorozni, olcsón bérelhet magának tuk-tukot vagy bármilyen járművet sofőrrel együtt. Népes társaságoknak nagyon megéri. Az éjszakai élet nagyon vidám és színes. Különböző színvonalú élőzenés szórakozóhelyek csalogatják a turistákat. A legtöbb helyen nagy LCD-ken vagy kivetítőkőn egyfolytában mennek az élő focimeccsek Európa legjobb bajnokságaiból, hétfőtől meg az ismétlések és gólösszefoglalók!!! (2011)" forrás


"Az első nap az óriási hőség aláásta a tervünket, így a városnéző gyalogtúra lerövidült, átalakult. Több időt töltöttünk a város légkondicionált múzeumában, mint a tervezett templomok látogatásával. Először a város több, mint 300 temploma közül a legrégebbit(1297), a Wat Chiang Man-t néztük meg. A hőség miatt kutyafuttában. Chiang Mai első királya (Mangrai király) itt alapított új fővárost birodalmának és ezen a helyen táborozott, innen irányította a város felépítését. Alig vártuk, hogy betoppanhassunk a hűs múzeumba - a National Museum a város és a lanna királyság történetét mutatja be.

Egy másik jelentős templom a Wat Chedi Luang. Érdekessége, hogy instabil épület. Nem elég, hogy 10 évig építették, mégse sikerült befejezniük az instabilitás miatt. Majd száz évvel később végre befejezték, de azt követően meg egy földrengés rázta meg. Pedig a földrengés előtt itt őrizték a híres Smaragd Buddhát. A történtek óta nem csak a Smaragd Buddháról kellett lemondania a helynek, hanem a templom "tetejéből" is csak kétharmad rész maradt meg. Másnap, október 10-én, kalandtúrára indultunk az Eco Tours jóvoltából fejenként 500baht-ért. Az egy napos túrát pillangók és orchideák megtekintésével kezdtük. Ezután jött az elefánt túra fel a hegyekbe. Az elefántok vidáman baktatnak a természetben. Az érzékeny talpuknak jobb ez, mint a városi kemény talaj. A friss levegőről nem is beszélve. (2009)" forrás


"A városközponthoz közel lévő szállodából kilépve rengeteg apró túraszervező- és közvetítő iroda kínálja különböző, egy- vagy akár többnapos csomagjait. Ez nem csoda, hiszen Észak-Thaiföld természeti szépségei vetekszenek kulturális sokszínűségével – vagy inkább tökéletesen kiegészítik egymást. Miután érdeklődésemre többször is azt a választ kaptam, hogy az elefántháton való túrázás sok helyen valójában nem jó az állatnak – néhány rezervátum létezik, amelyik nem „dolgoztatja” reggeltől estig az elefántokat, és inkább csak etetni, fürdetni lehet őket, ám ez legtöbbször nem kínálja a dzsungelélményt –, ezért végül azt a túrát választottam, melynek plakátjára azt írták: „only walking”, vagyis csak gyaloglás. Az elefánthátas túrákban rendszerint szerepel egy egyórás vadvízi evezés, illetve bambusztutajon való ringatózás is, de a helyi törzsi népek életébe is bepillanthatunk egy gyors látogatás erejéig. De a túrára még hamarosan visszatérek.

A szívből jövő thai vendégszeretet, segítőkészség és közvetlenség előtt már akkor is megdöbbenve álltam, amikor először jártam itt, a mosoly országában. Ám északon mintha ez még erőteljesebben jelen lenne. Az ide látogatónak még a városban is olyan érzése van, mintha az igazi vidéki Thaiföldre jött volna, ahol az emberek még az eddigieknél is barátságosabbak. Chiang Mai Thaiföld második legnagyobb városa Bangkok után. Akárcsak számos más thai település, úgy ez a körülbelül 200.000 lakosú város is népszerű éjszakai piacáról, ahol szó szerint mindent lehet kapni. Este ide vezetett utam, ahol helyiek és turisták tömegében vegyültem el. A hömpölygő emberáradatot gyakran egy tuk-tuk vagy piros, platós taxi szakította meg. „Újoncoknak” szokatlan, visszatérőknek kellemesen ismerős illatok, fények, különböző zenék keveredése vett körül – még a relaxáló masszázs után is könnyű volt átvenni a pezsgő helyi életérzést. Természetesen nem tudja megállni az ember, hogy ne vásároljon valamit, a kiskocsikról árult különböző ételek láttán pedig nagy a csábítás, hogy figyelmen kívül hagyjuk az otthonról hozott tanácsot: „az utcán inkább ne egyél semmit”. (2015)" forrás


"Útközben még megálltunk megnézni két templomot (Wat Phra Singh és Wat Chedi Luang). Az egyikben szerzetesek imádkoztak és énekeltek (ez volt a mi karácsonyi misénk:)), a másik udvara pedig nagyon szép égő lámpásokkal volt kidíszítve. Nagyon idilli, képeslapra illő képet alkotott a lámpások alatt, földön ülő két narancssárga szerzetes és a mellettük fekvő kutya.

Az összes templom (és sokszor érthetetlen módon egyes mosdók előtt is), le kell venni a cipőt (csak nem értem hogy egyéb alapvető dolgokban miért nem tudnak ilyen higiénikusak lenni). Ugyanígy a házak, masszázs szalonok, fodrászat, kozmetika, utazási irodák, vagy egyéb “családiasabb” hangulatú helyek előtt is kint sorakoznak a cipők az ajtó előtt. Vagy a vendégházak előtt, mint például az előző szállásunk Chiang Rai-ban is elvárták, hogy az udvaron hagyjuk a cipőinket.

Aztán már ránk is sötétedett, így haza mentünk lefürödni és átöltözni, majd az éjszakai piachoz vettük az irányt. Itt vettünk főtt kukoricát és ananász-shaket, majd az éjszakai piac csarnokában megkóstoltam a már sokat hallott és látott tom yum levest, amit eddig csak azért nem próbáltam még ki, mert az eredetiben rák, hal vagy csirke van, de itt először találtam gombás változatot. Csípős savanyú zöldséges leves, finom volt, de valamiért jobbra számítottam.

Végül hagytuk magunk rábeszelni (nem volt nehéz) egy talpmasszázsra, itt is sok helyen ki voltak pakolva a szokásos masszázs fotelek egymás mellett. Elnézve ezeket a “masszőröket”, kicsit az az érzésem támadt, hogy az arcukra van írva hogy már kiégtek, kiöregedtek az előző munkájukból, és arra kényszerültek hogy az emberek talpát masszírozzak. Lehetséges, hogy ezek az idősebb, 40 feletti nők fénykorukban a turista férfiak kedvében próbáltak járni, de végül nem jártak sikerrel, nem jött el a herceg fehér lovon és vitte el őket messzire. Még a rendszer is hasonló: egy (vagy néha több) nő, talán maga a főnök, a “madam” invitálja a turistákat egy nagy táblával és csábító árakkal hogy üljenek be fél vagy egy órára talpat masszírozni. Majd jön az egyik alkalmazott, aki elvégzi a munkát, de nem neki kell fizetni. Kitudja, mennyi jut el végül hozzá. Egyébként szinte mindig mindenhol vannak emberek, sokszor tele is vannak ezek a masszázs-fotelek. De a tegnapi esti thai masszázs környezete mindenképpen szimpatikusabb és családiasabb volt, egy fiatal pár dolgozott a saját magán-szalonukban. (2015)" forrás


,, A városban kellemes sétálni. Van meglepetés bőven. Egy éjszaka, egy teli étteremnél, meghagytuk a nevünket, mondták jöjjünk vissza fél óra múlva. Ahogy sétálgatunk a sötétben, nem messze valami fény tűnt fel. Egy mellékutcán át egy kis térhez értünk, ahol egy régi templom volt, csodásan kivilágítva, komplett, egy Buddha szoborral. Szerzetesek kóvályogtak az éjszakában körülötte, na meg egypár kóbor kutya. A templom neve, mint kiderült, Wat Chedi Luang, a 14. században építették.

Chiang Mai-ban sok elsőrangú művészbolt és lakberendezésbolt található, úgyszintén népművészeti boltok, nemcsak helybeliek, de az ország minden részéből. A selyem áruk és a fából faragott tárgyak választéka óriási. Az utolsó nap találtunk egy tuk-tuk vezetőt, aki elvitt egypár nevesebb bolthoz, amikre magunk nem bukkantunk volna. (2016)" forrás

Kirándulások

"A 30 km-re lévő, szintén a dombokon elhelyezkedő Mae Sa Elephant Camp felé vettük az irányt, ahol az elefántokat gondozták. Útközben nagyon nagy dugók voltak, egy szakaszt épp építenek vagy újítanak. Elég kellemetlen volt motorral szlalomozni a nagy forgalomban és szmogban, de legalább a leggyorsabb lehetőség is. Majdnem egy órába is bele telt, mire odaértünk az elefánt farmra. (A város nevében is megtalálható chiang szó egyébként elefántot jelent, ami egyben az egyik legelterjedtebb sör neve is.)

Itt tartják és foglalkoztatják az elefántokat, mindegyiknek van egy gazdája, és annak pedig egy helyettese, mivel egy elefánt 90 évig is él, így túléli gazdáját, akikhez egyébként nagyon ragaszkodnak. Nagyon intelligens állatok, mindig foglalkozni kell velük, hogy fontosnak érezzék magukat. Sokan szörnyűlködnek, hogy “szegény elefántok”, csak ki vannak használva egy újabb turista látványosságnak. Viszont ez nem cirkusz és nem is állatkert (amiket egyébként még én is kétesen fogadok), tényleg itt van nekik a legjobb helyük. Hihetetlen, de állítólag néhány éve még Bangkokban is szabadon mászkáltak, lassítva ezzel a forgalmat, sőt sokan kihasználván őket, koldultak is velük. Az emberek pedig csak etették őket, ott tartván ezzel szegényeket a nagy betondzsungelben. Végül sikerült kitiltani őket és a velük koldulókat a városból. Egyébként nagyon tisztelik őket, a kezdetektől hozzátartoznak a thai kultúrához. Sok család tartotta háziállatként, mert rengeteg munkára be lehet tanítani. Viszont ha már kiöregednek és nem képesek elvégezni a munkát, állítólag még depresszióba is esnek, ezért is kell nekik mindig valami elfoglaltságot találni. Több alapítvány és otthon létesült az országban a védelmükre. Nagy igényű állatok, termetükből adódóan nagy térre van szükségük, ráadásul egy nap olyan 150 kilogrammnyi táplálékot fogyasztanak gyümölcsök és növények formájában (és az egész állat tiszta izom!), és megisznak vagy 140 liter vízet is.

Ezen a farmon (sőt az egész országban sok helyen) folyamatosan be lehet nevezni egy legalább tíz perces elefántolásra, egyszerre két ember fér fel a hátukra. Mi ezt kihagytuk, de vettünk nekik cukornádat és banánokat, amivel mi is megetettük őket, majd megnéztük a naponta háromszor megrendezett show-t is, amelyben az elefántok fociznak, festenek, és különböző mutatványokkal szórakoztatják a közönséget. Van egy óvoda is a kis elefántoknak, és épp egy fürdetést is láthattunk. Amint beértünk rögtön két gondozó odainvitált minket magukhoz a karám mellé, hogy csináljunk pár képet velük. Ekkor az elefántok átöleltek és odaszorítottak minket az ormányukkal, tettek kalapot a fejemre, és még puszit is adtak (ez már kicsit undi volt), még képeket is csináltak nekünk. Persze végül ki kellett próbálnunk cserébe, hogy milyen ügyesen tudják elvenni a pénzt is a kezünkből és átadni a gazdájuknak :) (2015)" forrás


"Chiang Mai környéke rengeteg kirándulási lehetőséget kínál. Igazi turista elosztó központ. Este az utcákat járva rengeteg utazási irodát láttunk, sok helyen a hosszabb tartózkodást lehetővé tévő, vagy szomszédos országokba szükséges vízumok beszerzésében is tudnak segíteni. Mivel nekünk még nagyjából 1 napunk volt a környék megismerésére, ezért a közelben lévő Mae Sa környéket választottuk. Itt egymáshoz közel rengeteg mindenre van lehetőség. Van majom, tigris, krokodil, kígyó show, lövészet, gokart, thai box, kakasviadal, quadozás, meg amit az ember el tud képzelni. Mi ezek helyett ezen a környéken először a vízeséseket néztük meg. Itt egy kb 1,5-2 km-es séta alatt jártuk be a vízesések vonalát. Meleg volt és a szintkülönbség is izzasztó volt. Ez egy jól kiépített séta útvonal volt, nem volt annyira vadregényes, mint a korábban meglátogatott vízesés, de itt több is volt belőlük. A vízesés rendszer után a szomszédos elefánt farmra mentünk.

,, Rengeteg elefántfarm van ezen a környéken. Ha teheted, olyat keress, amelyik rendesen, tisztelettudóan bánik az elefántokkal. Mi a Patara Farmon voltunk ahol egy fél napos programon vettünk részt. Volt etetés, tisztítás, elefántra felülés, aztán közös fürdés. Az az igazság, hogy nagy élmény volt, de én úgy be voltam szarva. Mindig is nagy elefántrajongó voltam, nyaklánc, gyűrű, videók, állatfilmek, anyámkínja, minden megvolt. Milyen szépek, gyönyörűek, okosak….Nah de amikor szemben állsz a 4 tonnás elefánttal :) Szerintem több kalóriát égettem el 10 perc alatt a drágámmal, mint egy egy órás futás alkalmával. Épphogy érkezéskor megsimogathattuk két elefántmamát és a kis kölköket. Az egyik picike játszani akart velem, ezzel nem lett volna gond, csak én 55 kg vagyok, ő meg 250. Ebből az lett, hogy én majdnem felborúltam amikor nekem rohant, valahogy azóta is úgy jut eszembe a sztori, mintha egy béna torreádor lettem volna, akinek folyton nekiment a bika. Nesztek simogatni a kicsi elefántot! :)

Nah jó, azért tetszett, nem megy itt a finnyáskodás! Elsőnek nekem kellett felülnöm az elefántra, arra a vezényszóra, hogy akkor most mindenki figyeljen! Hát persze, amúgy meg hol a nemzeti tv? Hátha más is röhögne egy jót. Valahogy persze felevickéltem. A drágám behajlította a lábát én meg “fellendültem”a nyakára. Ilyenkor kapaszkodhatsz a nyakába, és/vagy a mögötted lévő körétekert zsinórba. Áldja meg az ég, hogy vannak combizmaim, mert különben a második lépéskor lepördültem volna azzal a lendülettel az elefántról. Persze kiderült, hogy rossz helyen ülök, előrébb kellett csúszni, térdek a füle hegyénél, és usgyi. Judit “rácuppant” az elefántra, combizmok aktiválva, indulhatunk tovább. A farm alapvetően a hegyekben volt, így maga az út is, hegyoldalakban, szakadékok mentén. Csak az elefánt lépteiben bízhattam, úgyhogy izgalmas volt!

Lényeg a lényeg, jó ez az elefántosdi, de azért ne úgy képzeld el mint a filmekben :)! (2015)" forrás

,, Elefántfarmok: Rengeteg van ezen a környéken. Ha teheted, olyat keress, amelyik rendesen, tisztelettudóan bánik az elefántokkal. Mi a Patara Farmon voltunk ahol egy fél napos programon vettünk részt. Volt etetés, tisztítás, elefántra felülés, aztán közös fürdés. Az az igazság, hogy nagy élmény volt, de én úgy be voltam szarva. Mindig is nagy elefántrajongó voltam, nyaklánc, gyűrű, videók, állatfilmek, anyámkínja, minden megvolt. Milyen szépek, gyönyörűek, okosak….Nah de amikor szemben állsz a 4 tonnás elefánttal 🙂 Szerintem több kalóriát égettem el 10 perc alatt a drágámmal, mint egy egy órás futás alkalmával. Épphogy érkezéskor megsimogathattuk két elefántmamát és a kis kölköket. Az egyik picike játszani akart velem, ezzel nem lett volna gond, csak én 55 kg vagyok, ő meg 250. Ebből az lett, hogy én majdnem felborúltam amikor nekem rohant, valahogy azóta is úgy jut eszembe a sztori, mintha egy béna torreádor lettem volna, akinek folyton nekiment a bika. Nesztek simogatni a kicsi elefántot! 🙂

Nah jó, azért tetszett, nem megy itt a finnyáskodás! Elsőnek nekem kellett felülnöm az elefántra, arra a vezényszóra, hogy akkor most mindenki figyeljen! Hát persze, amúgy meg hol a nemzeti tv? Hátha más is röhögne egy jót. Valahogy persze felevickéltem. A drágám behajlította a lábát én meg “fellendültem”a nyakára. Ilyenkor kapaszkodhatsz a nyakába, és/vagy a mögötted lévő körétekert zsinórba. Áldja meg az ég, hogy vannak combizmaim, mert különben a második lépéskor lepördültem volna azzal a lendülettel az elefántról. Persze kiderült, hogy rossz helyen ülök, előrébb kellett csúszni, térdek a füle hegyénél, és usgyi. Judit “rácuppant” az elefántra, combizmok aktiválva, indulhatunk tovább. A farm alapvetően a hegyekben volt, így maga az út is, hegyoldalakban, szakadékok mentén. Csak az elefánt lépteiben bízhattam, úgyhogy izgalmas volt!  (2016)" forrás

Az elefántokkal több helyen is találkozhatunk Thaiföldön, korábban mindenféle munkákra is használták őket, manapság leginkább a turisták szórakoztatására. Mi is kaptunk elefánt puszit, ránk tette a kalapot a kis elefánt az ormányával, és "elefántogolni" is lehetett volna. És persze az elmaradhatatlan elefánt show, ahol az elefántok fociztak, kosaraztak, dartsoztak, szájharmonikáztak, sőt még festettek is. Az elefántok után a szintén közeli Queen Sirikit botanikus kertbe mentünk. Itt gyönyörűen karbantartott hatalmas kertekben lévő üvegházakban mindenféle virágokat láttunk, közülük sokat otthon szobai dísznövényként ismerünk." forrás


"Az utolsó napot a Doi Inthanon nemzeti park meglátogatásával töltöttük. Ilyenkor egy légkondicionált minibuszba pakolnak be 6-8 külföldit, és körbeviszik négy-öt látnivaló között. Mi esetünkben sajnos más fehér ember nem volt a csoportban, csak két indiai srác akik egymásról csináltak végtelen sok fényképet az összes nevezetesség előtt; egy negyvenes japán házaspár, akik szótlanul ülték végig az utat; egy bahreini pár akik végig mogorván néztek a világra, nem voltak hajlandóak megenni az ebédet, mert nem halal, és a csaj betegesen félt az összes kutyától és macskától, amivel találkoztunk; és három thai belföldi turista. Úgyhogy társalgás nem nagyon volt, és az eső is végig szemerkélt. Kezdődik az esős évszak, a túravezetőnk szerint több mint egy hónappal korábban a szokásosnál.

A Doi Inthanon csúcsa Thaiföld legmagasabb pontja, 2556 méterrel, ide Chiang Mai párszáz méteres magasságáról másfél óra alatt jutottunk fel. Közben megnéztünk egy szép vízesést, de az azt övező ösvények az eső miatt életveszélyesek voltak, apró pici lépésekkel jártunk körbe a meredek, kikövezett úton. A hegyről lefele megnéztünk még egy vízesést, az eső határozottan jót tesz a vízhozamnak. Akárhány zuhatagot látunk, nem unjuk el őket. Ezek "csak" harminc méteresek voltak, de így is látszott micsoda szelet kavar a lezúduló víz: a vízesés tövében álló fácskák úgy remegtek, mintha egy tornádó süvöltene körülöttük.

Meglátogattunk egy Karen falut is. Észak-Thaiföldön kilenc hivatalosan elismert törzsi közösség él, ebből csak hétnek van állampolgársága, és ők sem járhatnak iskolába, és nem hagyhatják el a körzeteiket. Elég komoly emberi jogi problémák vannak errefelé, és a helyzet csak lassan javul. Ezért igyekeztünk mindenhol ilyen faluban vásárolni valamit, szárított gyümölcsöt, inni a helyiek kávéjából, vagy csak adakozni, ugyanis a túrára költött pénzből nem nagyon kapnak a helyiek, és nagy szükségük van rá. Chiang Raiban lesz lehetőségünk olyan túrázó társasággal menni, ami a törzshöz tartozik, és iskolaépítésre megy el a profitja.

Még egy programot zsúfoltak be a túrába: észak utolsó királyának és királynőjének pagodáját tekintettük meg. A pagodát kicsit másképp értelmezik itt, mint amit mi képzeltünk: olyan sztúpát értenek rajta, amiben egy halott király darabkái vannak eltemetve, Buddha szobrok helyett. A két pagoda egymással egymástól pár száz méterre állt, két lokális maximum tetején, körülöttük gyönyörű, gondozott kert. Kihasználva, hogy kétezer méter felett helyezkednek el a kertek, európai virágokkal pakolták tele őket, ami pont olyan egzotikus a thaioknak, mint nekünk az állatkerti Pálmaház. Rododendronok, rózsák, kamilla és egyéb megszokott virágok nyíltak a két kertben. A thaiok imádnak itt fényképezkedni, főleg ha a háttérben ne adj isten egy fenyő is van. A túravezető büszkeségtől dagadó mellel mesélte, hogy itt néha még fagy is van télen, aminek az egész országból csodájára járnak. Kicsit elszontyolodva még hozzátette, hogy sajnos hó még sosem esett Thaiföldön, pedig a két országgal jobbra levő Vietnamban egyszer állítólag már láttak ilyesmit. Az egész jelenséget hihetetlenül zöld magasföldi dzsungel vette körbe, amerre a szem ellátott. Nem láttunk nagyon messzire amúgy, mert a felhők belsejében álltunk, köd/felhőpamacsok füstöltek a fák ágai között, egészen meseszerű hangulatot kölcsönözve a helynek." forrás

Kirándulás a karen törzshöz

"Még naplemente előtt beértünk egy eldugott karen faluba Haui Hoi-ba. A karen törzs eredetileg Burmából származik, az egyik olyan nép, akik harmóniában tudnak élni a természettel. A kis faluban nincs áram, így korán lepihennek és hajnalban kelnek. A patak vizét vezetik a kunyhókhoz, illetve összegyűjtik az esővizet, amit szintén felhasználnak. Vacsora előtt felderítettük Attival a környéket. A kakasok, tyúkok és csibék szabadon szaladgáltak mindenütt, a malacokat rövid pórázon hizlalták, a háztetők falevélből készültek, sok részük nyitott, ahol nincs se ablak, se ajtó." forrás

Mae Hong Son Loop túra

"Másnap délelőtt a kis hátizsákkal - a két nagyot a szálláson hagytuk - nekivágtunk a közel 600 km-es Mae Hong Son Loop nevű népszerű körútnak, most déli irányban hagytuk el Chiang Mai-t. Egy darabig egy folyó partján motoroztunk, végre láttunk friss, üde zöld rizstáblákat. A legszebb zöld a rizsa-zöld! Rengeteg wat mellett is elhaladtunk, de nem álltunk meg egyiknél sem, úgy éreztük láttunk már eleget. A thaiföldi watok a mi szemünknek inkább érdekesek, mint szépek, a lényegük, hogy minél cifrábbak, csillogóbbak, aranyabbak legyenek, telezsúfolva sok-sok Buddha szoborral. A tibeti buddhizmus az egyszerűségével sokkal közelebb áll az ízlésvilágunkhoz. Kb. 80 km után nyugatra fordultuk a Doi Inthanon Nemzeti Park irányába, és megálltunk a Mae Klang vízesésnél, aminek nem csak a marketingje volt jó, tényleg érte a belépő árát.

Mae Klang vízesés

A vízesés felett az egy km-es ösvényen tettünk egy sétát, a vízből kiálló köveken lezúduló folyó mentén a lemenő nap aranyló fényeinél. Az műút mentén megint grillcsirkét vacsoráztunk, majd hosszú idő után először magunkra húztuk az aláöltözőket és a kabátokat, ezer méteres magasságon sötétedés után a motoron, elkelt a meleg ruha. Az első, a vízeséssel azonos nevű apró faluban éjszakáztunk, kicsit nepáli hangulatom is támadt, a nyugalom, a hegyek és a hűvös kapcsán. Egy nagyon furcsa embernél vettünk ki szobát, aki először mutatott nekünk egy hatalmas hodályt, volt ott vagy 8 ágy nem értettük az egészet, mert láthatta hogy csak ketten vagyunk. 1000 batkára taksálta a pajtát, de mondtuk hogy 500-nál többet semmi esetre se vagyunk hajlandók fizetni. Már majdnem eljöttünk, amikor valahonnét a sötétből előbukkant egy másik csávó, akinek volt egy minimális méretű agya, és kiadta nekünk a 12 tök üres kis házikó közül az egyiket. A domboldalban sok-sok lámpa világított, először azt hittük egy templom, vagy Buddha szobor lehet az, de később kiderült, hogy a virágföldeket éjszaka lámpákkal tartják melegen. (2013)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Furo Ferenc, 2018. 10. 04. 16:14
Szeptember közepén voltunk 3 napot Chiang Maiban. Bangkokból a VietJettel repültünk, de soha többet. 11.20-ra vettük meg a jegyet vissza. Az indulás előtti napon küldtek egy mailt, hogy áttették 14.20-ra, majd aznap délelőtt megint írtak, hogy 16.10. Végül csak 16.45 órakor hoztak el minket, úgy, hogy közben szinte óránként ment más társaság repülője Bangkokba, de még a sajátjuk is 16.10-kor elment. Meg sem próbálták a helyzetet kezelni.
A reptérről fix 150-160 Bath a taxi, óra bekapcsolás nincs. A városon belül a tuk-tuk 30 Bath személyenként (Pattayán 10 Bath). Mi a Royal Peninsulában laktunk, jó és nem drága. Több csodálatos templom van, ilyen pld. a Wat Phra that, ami 1000 méteres magasságban áll a Doi Suthep hegyen. Mi 400 Bathot fizettünk a Tuk-tukosnak oda vissza (igaz várt ránk közel 3 órát), de utólag láttuk a lépcsősor aljánál, hogy van olcsóbb megoldás is. A domborzati viszonyok miatt a hegyen kikaptunk egy óriási esőt. Ha a városban nem esik, attól még a hegyen, vagy a félúton lévő állatkertben (pandák vannak), simán elázhatsz. Az éjszakai piac óriási, egyszer érdemes megnézni.


Peter, 2017. 12. 29. 09:01
Chiang Mai tenyleg szep varos, sajna csak 2 ejszakat toltottem ott, de mindenkeppen visszamennek meg a jovoben.
Kis igazitas, Chang jelenti azt hogy elefant - ahogy a sor markaja is Chang, egy elefant logoval- Chiang Mai "uj varos"-t jelent.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Repülőjegyek Bangkokba Repülőjegyek Bangkokba
Olcsó repülőjegyek Bangkokba a Vistánál
Repülőjegyek Phuketre Repülőjegyek Phuketre
Olcsó repülőjegyek Phuketre a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS







FOTÓGALÉRIA