ÚTIKRITIKA.HU / Chiang Rai

Megérkeztünk a következő városba, Chiang Rai-ba. Ez volt az első repülőnk, mely pontosan indult és érkezett. A beszállástól leszállásig 1 óra 15 perc telt el, a táv 680 km. A nagy bőröndjeink súlyát 15 kilóra kellett beállítani, ezért az én fülkebőröndöm 10 kiló lett. Majdnem betojtam, amikor az ülések feletti tárolóba kellett emelni. Mindenféle istenekhez könyörögtem, hogy a mellettem álló apró, vékony, vadító piros ruhájú légikisasszony hozzá ne nyúljon, mert egyrészt azonnal megszüli a vakbelét, másrészt engem lelöknek a gépről. Szerencsém volt.

A Don Mueang reptéren érdekes a csomagfelvétel. Leadod a bőröndöt, 10 métert odébb kell menni, és ha a nevedet 5 percen belül nem említik meg, akkor mehetsz tovább. Valamelyik turista azt írta, hogy a Chiang Rai reptéren van buszjárat a szállásunk közelébe. Valami táblát ugyan láttunk érthetetlen betűkkel írva, 20-30 percenként jár elvileg a busz, de nem ellenőriztük. Taxit az itteni irodától lehetett kérni, azonnal ott volt egy böhöm nagy bőrüléses Isuzu terepjáró. Hat kilométerre 2000 Ft volt az ár. Most láttam, a benzin 35,5 baht, ez kb. 360 Ft. Öt éve még 260 volt. Egyébként a bangkoki taxik gázüzeműek, egy nagy bőrönd fér csak a csomagtartóba.

Chiang Rai Thaiföld legészakibb nagyvárosa, lakossága körülbelül 579 000 fő. Mangrai lanna király uralkodása idején alapították 1262-ben, és a Mangrai-dinasztia fővárosa lett. Ezt követően Chiang Rai-t Burma meghódította, és több száz évig burmai fennhatóság alatt maradt. 1786-ban vált Chiang Mai vazallusává. Chiang Rai-t 1933-ban Thaiföld tartományává nyilvánították.

1432-ben, a Mangrai-dinasztia Sam Fang Kaen királyának uralkodása idején fedezték fel Chiang Rai-ban a Phra Kaeót, vagyis a Smaragd Buddhát, a legelismertebb Buddha-szobrot, amikor egy földrengés kettészakította a chedit a Wat Phra Kaeo-ban. A történet másik elbeszélése szerint a "Smaragd Buddhát" régen sietve sárral borították, mielőtt a martalócok fosztogatni kezdtek. Sok évvel később kiderült, hogy a makacsnak tűnő sár Buddha egy csodálatos jáde szobrának ad otthont.

Chiang Rai lazább, mint Chiang Mai. Itt is sok templom van, de sokat csak járművel lehet erőlködés nélkül megközelíteni. Az itt található templomok sokkal kisebbek, mint a bangkoki társaik. Őket látogattuk meg:

Wat Jed Yod: Különösen lenyűgöző a nagy, gyönyörű arany Buddha-szobor. Chiang Rai egyik legjobb temploma. Kis területen egy vihara és egy galérián álló sztupa van. A templom kívül-belül szép. A szállástól 250 m-re van. Azért bosszantó, hogy sehol nem árulnak térképet.

Wat Ming Muang: 1857 körül alapították. Ez egy díszes vihara és ubosot, egy sztupa és egy fehér emelvényen levő díszes épület együttese. Kívül-belül szép, jó rájuk nézni.

Wat Mung Muang: Egy rendkívül díszes, régi ubosot és viharn kis területen. Hogy pontosan hány éves, az rejtély. A thaiföldi turisztikai hatóság szerint a 16. században épült, a meglévő épület építése pedig a 19. század közepén fejeződött be. Már az ubosot is káprázatos kívül-belül. A viharnban (mely úgy néz ki, mintha díszes-mintás porcelánból építették volna) levő festmények és tárgyak minősége messze meghaladja azt, amit egy kis tartományi templomban általában találni. Mögötte aranyszínű chedis van. Sajnos zárva volt a templom, nem tudtuk belülről megnézni.

Piacok, Walking Street: A szokásos keleti dzsumbuj, dzsuva. Sok jó kiállású iszolda van, csapolt Kronenburgot „már” kapsz 2000-ért, ugyanennyi happy hour-ban korlátlanul a helyi Chang sör. 30 évvel ezelőtt simán beültem volna. A szimpla helyi sör ára is 1100-1200. Fúj, de büdös van! Elmentünk egy alig megvilágított lábbeli bolt mellett. Mi a franc? Igen nagy lábszag! Egy hegynyi használt cipő??? Nem mentem be meggyőződni róla.

Amit sokan megjegyeznek, és ez igaz is, ezeknek a thai városoknak semmi jellegzetessége nincs. Vannak a területükön szép, egzotikus látnivalók, ezek templomok, múzeumok, parkok, de az általunk megszokott szerethető belváros teljesen hiányzik. Bármelyik város bárhol lehetne Délkelet-Ázsiában, nincs miről rájuk ismerni. Itt a higiénia meglehetősen ismeretlen fogalom. Persze, különösen a fiatal lányok, diákkorú fiúk tisztességesen néznek ki, az iskolásoknak egyenruhájuk van, de gyakori tapasztalat: brutál redvában élnek.

Kétségtelen, sokszor benne van az ételekben a chili, de nem mindig. Amikor viszont azt mondják valamire, hogy „spicy”, akkor érdemes óvatosnak lenni. Ha az étel nem spicy, akkor hoznak egy kis csöbörben savanyított, apróra vágott chili paprikát. Aztán jön az, hogy kanállal lapátolom arcomba a poharamban levő jeget. Azt már máskor is észrevettem, hogy a thaiak látszólag állandóan esznek. Reggel 8-tól este 8-ig lehet őket látni szerteszét állva, ülve, guggolva, sétálva enni. A piacos részen haladva lehetett látni sült tücsköt-bogarat, de nyálcsorgató sült császár szeletet is. Kicsit szokatlan nekünk, hogy a járdán, a járműforgalom közepette, a melegben darabolják a sertés tőkehúst.

A városkában sétálva már elő-elő jönnek a vegyes párok. Többségében unott, fásult kinézetű hatvanas hapsik, középkorú, de nem szép helyi nővel. A sétálás közben találtunk egy parkot, tele virággal. A területén levő nagyobb ház egy 15x8 méteres felülete sűrűn tele van orchideával. Meglepve láttam egy nagy ágyást, ami chili paprikával, mini mandarin fákkal volt tele. Egy nyitott terű épület tartóoszlopain meg fürtökben lóg a gömb alakú, pici chili paprika.

Sokáig mászkáltunk éttermet keresve. Vannak rendesen, de sokuknál 250 baht-nál indul az ár, és durván felmegy 900-ig. Ötméterenként van - vagy fedett, vagy nem fedett - kajálda