Isaan

Isaan tartományról ritkán esik szó. Az országnak ezt a részét inkább azok ismerik jobban, akik hosszú ideje Thaiföldön élnek, vagy thai feleségük van

Éppenséggel az utóbbi csoportba tartozik unokabátyám is, és emiatt volt szerencsénk 2023. novemberben eltölteni 9 napot Ubon Ratchatani-ban, egészen a laoszi határ mellett. Egyáltalán nem turistás vidék, egészen annyira, hogy a városban nagy ritkán láttunk európai embereket, de mikor kimentünk falura, ott aztán tényleg csak mi voltunk a farangok. Ez pedig azt jelentette, hogy végig a 9 nap alatt, bárhol jártunk, bármerre mentünk, mindenhol megnéztek. Megnéztek és lefotóztak. Volt, aki sutyiban, hogy ne vegyem észre, de a bátrabb oda jött és fényképezett, de érdekes módon egy percig sem voltak tolakodóak, vagy bunkók, sosem éreztették velünk, hogy nem látnak szívesen, épp ellenkezőleg, gyermeki kíváncsisággal és kedvességgel figyeltek bennünket.

Elég sok templomot meglátogattunk, s az utazás végén pedig részt vehettünk egy kapu szentelő ünnepségen, ahol buddhista szerzetesek áldották meg az egész falu népét, köztünk mindket is, majd zenebona és tánc közepette tartottak egy felvonulást, keresztül a falun, a helyi templomig, ahol végül felszentelték a kaput.

Elképesztő volt bele látni a helyi emberek életébe, világossá vált, hogy mi az oka, sajnos, hogy a fiatalok igyekeznek a városokba költözni és ott szerencsét próbálni. Arrafelé vidéken szinte kizárólag mindenki a rizstermesztésből él, végeláthatatlan rizsföldek vannak mindenhol, elég nagy a szegénység, viszont az emberek ott is mosolygósak és hihetetlenül kedvesek.