ÚTIKRITIKA.HU / Thaiföld

A Thaiföldre először utazó magyarok jellemzően Bangkokkal kombinálnak egy nyaralóhelyet, többnyire ezekből valamelyiket: Phuket, Samui, Pattaya. Az úti kritikus szerint ezzel az elképzeléssel nincs is semmi gond. Túlságosan feldarabolná, fárasztóvá tenné az utazást, ha - mondjuk - egy 10-14 napos thai programba valami belepréselne ennél sokkal többet. Persze sajnáljuk, ha valaki nem látja már első thaiföldi látogatásakor Chiang Mai-t és régióját, meg ha kihagyja Phi Phi Lae csodás szigetvilágát. Ha valahogy beletuszkolható a programba, akkor Bangkok meglátogatásához érdemes hozzárakni szervezett kirándulásként az Úszó Piac-ot (Floating Market). A nyaralásra kiválasztott helyet kell támaszpontnak tekinteni ahhoz, hogy Bangkok és a strandolás programján kívül még legyen több tartalom.

Az utazók tapasztalatai alapján két hétnél rövidebb thaiföldi utazásnál nem igazán javasoljuk, hogy a nyaralás részt két vagy több szigeten való pendlizéssel próbáljuk tartalmasabbá tenni. Mint kiderül leírásainkból, minden ismertebb sziget, nyaralóhely kínál értékes extra kirándulási lehetőségeket, talán Phuket a legtöbbet.

A nyaralóhely, sziget kiválasztása

A baloldali mezőben láthatók a leggyakrabban választott nyaralóhelyek, szigetek. Bármelyikre ráklikkelve tájékozódni lehet (és érdemes!) arról, hogy milyen jellegű, mik az előnyei és a hátrányai.

Phuket vagy Samui?

Utazási partnerünk, a Vista cikke: Phuket vagy Samui - Melyiket válaszuk? (Ajánlott link)

Úszó piac (Floating market)

Szuper érdekes, egyedi program, igaz van két jelentősebb problémája: (Bangkok viszonylatában) sokat kell utazni oda és vissza és helyben (leginkább a főszezonban) zavaróan sok turista, valósággal tolakodni kell a keskeny piaci stégeken.

"Az úszó piac három részből áll, a legnagyobb a Ton Khem, ezen folyik a kereskedelem, a párhuzamos csatornán van a Hia Kui, amely fával fedett hatalmas csarnok, ahol a turisták részére árusítanak emléktárgyakat, olcsó ruhaneműket és tigris-balzsamot minden mennyiségben. A Khun Phitak a piac hátsó udvara, itt van a legkisebb tömeg, itt is hagyományos emléktárgyakat árusítanak. Ezek összeköttetésben vannak egymással vízi úton. Az őstermelők vagy viszonteladók naponta hajnali 4 és délelőtt 11 óra között, folyamatosan szállítják/árulják egyszemélyes, evezővel vagy motorosított csónakjukról a friss zöldséget, gyümölcsöt. Olyan különleges gyümölcsöket kóstolhatunk itt, amelyek az éghajlati és földrajzi viszonyoknak köszönhetően itt sokkal édesebbek, mint bárhol. A jól ismert trópusi gyümölcsök - banán, papaya, mangó, ananász, kókuszdió - mellett, ott sorakozik a rambutan, mangosteen, jackfruit, pomelo, guava, durian. Mások egytálételeket is árulnak, amit a csónakban készítenek el frissen. Ott a kis tűzhely, edények és sitt-sutty összedobja az ebédet. Sajnos elég borsos áron mérik, tudjak, hogy a hülye turista úgyis kifizeti, ha mar eljött. " forrás

Ayutthaya

A városról itt kínálunk tartalmat: https://utikritika.hu/thaifold/ajutthaja

Sukhothai

Ajánlott linkek:

Thaiföld kombinálása a térségbeli országokkal

Jön!

Angkor Wat (Kambodzsa)
Burma (Mianmar)
Laosz
Szingapúr
Malajzia
Vietnám

Olvasmányos linkek

,, Az állatos képek….A legrosszabb. Ma jártuk egy piacon ahol lehet tigrisekkel fényképezkedni. Ezért tartanak ott tigriseket. 6 szor 8 méreten 6 állat…Szégyen.. a totális őrület tükröződött ezeken a csodás lényeken…ha túlságosan felbőszülnek, egy vasrúddal alaposan szétverik a fejüket… és pár nap múlva újra lehet képet csinálni. Egyértelműen tükröződik a letargia, a fásultság a tekintetükben.

Ezek az állatok magányosan élnek a természetben, és napi 100 km-eket tesznek meg.. itt van nekik 6 szor 8 méter…
Egyszerűen elképesztő. Várjuk a szerepcserét, amikor az emberi faj ezen szereplői kerülnek ebbe a helyzetbe. Eddig azt mondtuk, szegény helyiek nem tehetnek róla, ebből élnek… és a turisták gerjesztik. Eddig a pontig. De ez már olyan mértéket ölt a szemünk előtt, hogy azt nem lehet csak a turizmusra kenni. Hogy átérezzük a másik lény szenvedését, és fájdalmát, ahhoz nem kell tudás, vagy iskolázottság. Ez egy emberi principium. Aki nem bír vele az nem ember. Hanem egy humanoid lény, aki az akarata, önzősége, és egyéni érdeke alá rendeli a többi lény érrdekét. Ami semmivel sem alacsonyabbrendű. Csak szelídebb..A vadon szelídebb mint a társadalom. Akik ebben részt vesznek, ebben az akarat diktatúrában. azoknak Dante poklát kívánjuk ez úton is.

Ma megint belefutottunk egy elefántközponttba.Dóri kicsit elment még nézelődni a piacon, mert ő már rég óta nem bírja nézni, ami itt megy az állatokkal..ez a piac amúgy tényleg nagyon szép volt, főleg korán reggel turisták nélkül. Szóval addig Edi visszament az állatokhoz és leült az elefánt mellé. Innen E/1. Ahogy ott ültem közvetlen az állat mellet, átéreztem annak tömegét, kifinomult létezését. Először kicsit tartottam tőle, mégiscsak egy több tonnás élőlény. Aztán ahogy tovább figyeltem, teljesen ráhangolódtam lényére. Hihetetlen értelmes és érzékeny lények ezek. És nagyon nagyon tanulékonyak. Ez a nőstény ott ált végig, megkötés nélkül. Eszébe sem jutott, hogy elmenjen. Mellette volt egy asztal, ahonnan lehetett venni 20 bhattért uborkát, vagy banánt, amit oda lehetett adni neki. És elképesztő, hogy milyen óvatosan és gyengéden képes ormányával megragadni az apró zöldségeket. Nem tudtam megállni, többször is adtam neki. Nagyon fura volt,hogy eezeknek a “szelídített” állatoknak a szemében valamilyen tompa egykedvűség látszott. Először akkor láttam élénkséget a szemében, amikor kb 10 perc után elmentem. Akkor rámnézett. Aztán később visszamentem. És ottmaradtam egészen sokáig. Újra adtam neki a csemegéből. Aztán jöttek fényképeszkedni néhány vinnyogó, visítozó muszlim lány. Aztán újra csak én álltam ott. Valahányszor elment valaki, mutatta az ormányával a csemegés kosarakat, és hogy ő azt szeretné megenni. Aztán ha nem volt senki, akkor visszaforrdult hozzám. Valahogy mintha érdeklődött volna, hogy mit téblábolok ott, miért vagyok még mindig ott, és talán hogymiért vagyok olyan csöndben és miért nem csinálok semmit. Aztán megjött Dóri. Odaléptem hozzá, természetesen megszaglászott, hogy van e valami ennivalóm, aztán hagyta, hogy megsimogassam a szeme alatt az ormányánál, s oda hajthattam a fejem a kobakjára. (Egy kicsit lejebb állt én egy terasz szerű részen, ezér kb egy magasságban voltunk.)

Ezek az állatok a teremtés egyik legnagyobb gyönyörűségei. Ahogy a többi állat is. De mivel rendelkeznek egy különleges képességgel emberi szempontból, ezért erőszakosan és ellentmondást nem tűrően kizsákmányolják őket, az emberri akarat és “boldogulás” áldozataivá lesznek. Rövid láncon tartják őket, gyakran a húsúkig mélyed a lánc. Kevés és silány táplálékot kapnak. Vas kampókkal irányítják őket, és mivel vastag a bőrük ezért ugyanazon a helyen vágják beléjük, hogy érzékeny maradjon az a rész…A hátukról eltűnik a szőr és keménnyé válik a bőr, ahol mindig rájuk teszik a kényelmes székeket a gazdag turistáknak. A fülük érzéketlenné válik a folyamatos zaj miatt, és mert ordítanak velük. A szemükben homály fészkelte be magát. Csak a fájdalom húzza össze pupillájukat, amikor a kampót beléjük vágják, Nem tudnak társas életet élni, alig érinthetik meg egymást. Méteres láncon vannak kipányvázva. És jönnek és fizetnek a turristák, mert Thaiföldöt nem lehet elhagyni úgy, hogy az ember ne lovagoljon elefánton…" forrás

,, Lopburi város: Jól gondoljuk át, hogy szeretnénk-e ide ellátogatni, ugyanis a város az úgynevezett Majom-Templomról híres, és aki nem rajong a szőrös kis állatkákért, annak nem lesz akkora élmény. Vigyázzunk, mert minden fényeset ellopnak, és előszeretettel felmásznak ránk. A harapásuk azonban a veszettség miatt nagyon veszélyes lehet. (2017)" forrás