ÚTIKRITIKA.HU / Endre Pattaya-i élményei 2019

A reptér kb. akkora, mint Ferihegy, talán elnyújtottabb valamivel. 4 asztalnál folyt a becsekkolás, a többi – most nem működő - 28 ablak talán az előrelátás jele. Itt már videó is mutatja, hogy power bankot nem lehet a gépre vinni, mi a franc van benne, ami egy laptopban nincs meg?? A reptéren a pénz visszaváltás agyrém. Kell a beszállókártya, útlevél, aláírás. A becsekkolt bőröndöknek nincs szállítószalag, azokat kézzel ráncigálják. De, a becsekkolás itt is kabaré. Hova megyünk, mutassunk a szállásról valamit, meddig leszünk ott, mutassuk a repülőjegyet. Azt hosszasan nézi a pasas, nincs rajta járatszám. El kellett volna lapoznia a harmadik oldalig, ott szépen látható! Mutatom a banki átutalásról az igazolást. No, 48 perc alatt jutottunk át úgy, hogy négynél többen nem álltak előttünk.
Alig több, mint egy óra a Vientiane-Bangkok repülőút út. Fenébe, megint rákollót kaptunk kajálni. Még szerencse hogy nincs íze. Könyörgöm, egy kis bélszín nincs? De legalább a sör és a vörösbor finom volt. Az ablakból gyanúsan sok felhőt lehetett látni. Mást nem, a szárny felett ültünk. Átülhettünk volna máshova is, a gép csak félig telt meg. Bangkokhoz való közeledést a látkép is jelezte. Hatalmas méretű gyárépületek, raktárházak, és mesterséges tavak átláthatatlan hálózata, és egy 3 szintes autópálya.
A bangkoki reptéren minden taxi Corolla, és újak. A nyolcas kijáratnál a pattayai buszra 40 perc alatt felkerültünk. Bőrülés, nagy lábtér, jobb, mint a repülő. Nagy baj, hogy 14 fokra lehűtik. A 150 km-es út ára nem változott két év alatt, 120 baht. Minden ülőhelyet kiárulnak, megvárják a későn érkezőket. Azért egy körmöst kioszthatna a kalauz néni, aki később rám pisszegett, hogy halkabban beszéljek. A százzal robogó buszban. Végig 4 sávos autópályán haladunk jó tempóban. Az elsuhanó táj kimondottan szép, pálmafák tömegei, a csomópontoknál szépen megkonstruált, élénkzöld növényzet. Nem csoda, csapadék van, belefutunk egy felhőszakadásba. Pattaya felé közeledve látom, meg leszek lepődve. Hatalmas házak a távolban, a külvárosban vadi új kertes házak rakásra, a 2x4 sávos főút mellett a járdák tiszták, sok szép üzlet látható, melyek két éve még nem voltak itt. Egyedül az bántja a szemem, hogy az alacsonyabb épületeket mind kitakarják az óriási reklámok, videófalak, és persze a légkábelek áthatolhatatlan szövevénye. A jól ismert keresztút képe is megváltozott, iderittyentettek egy szép lakótelepet.
A két évvel ezelőtti apartmanház melletti másikat választottam a változatosság kedvéért. Ennek kisebb a medence rendszere, de van két 4 méter átmérőjű jakuzzi is benne. Elhűlök a környezeten. Ami nem változott az a két focipálya nagyságú üres, gazos terület. Viszont eltűnt róla a nagyon nem idevaló redvás bódé, és egy műhely szerűség. A távolabbi vége utáni területen felépült két 40, és egy 30 emeletes apartmanház, és ezen kívül három alacsonyabb. Két év alatt. Elképesztő, amit csináltak. Nem változott az éhező kóbor kutyák száma sem, sem az oroszok száma, nyelvtudása és gőgje, de a helyiek nyelvtudása sem. Megint sok a diákkorú orosz, ők bizonyára felmentést kaptak a bölcsész karon. Anyagi helyzetüket jelzi, hogy a parkoló tele van bérelt autókkal, robogókkal, itt nagyok a távok. A telep bejáratát sorompó őrzi, még a taxis is csak engedélye leadásával tud behajtani. A lépcsőházba kódkártyával juthatsz be, a lakásba is számkóddal. A kovácsoltvas korlátú erkélyről a pálmafás medencerendszerre, és a másik épületsorra látni. Kifogástalanul kivitelezett épületek lépcsőházanként két lifttel. A konditerem tetején műfű, és sok élő növény van, ide is ki lehet feküdni.

A bozótos másik végén, az út mellett gyümölcsárus bódésor volt, azt lebontották, és a túloldalon leraktak egy nagy betonplaccot, azon már gyülekeznek a gyorskajás, póló és nadrágárus sátrak, hangos zene szól. Nagy piac lesz ez valamikor. A régiekből csak egy gyümölcsös maradt. Ahogy láttam, a dinnye ára felment, az ananászé maradt.
Az apartman két szobás, két légkondis. Jóval a naplemente után lecsattogtam a medencéhez megmártózni. Melegebb a víz, mint a másik telepen volt. Szép látvány a sok pálmafával. Az egyik végén jól felszerelt konditerem, a másik végén büfé. Egy dolog csípi a szemem, a net nem free, fizetős, de kifogástalanul működik.

32. nap Pattaya

Megvártuk a lakástulajdonost, kifizettük a cechet, aztán irány a Tesco. A liftben egy guglival lefordított angol szöveg részletezi mit „ne és mit igen” tegyünk a szeméttel. A két mondatban az összes lehetséges hiba el van követve. Az angol bolondos nyelv, egy egy szóra akár tucatnyi változatuk van, így a szemétre is vagy legalább 4 kulturált változat. És nem mindegy, hogy utcai, konyhai...stb. szemétről van szó. A liftben is használták 3 változatát, de helytelenül. Kifelé menet még benéztünk az öt gépes mosószobába. Nagy ipari, fizetős gépek. Mentében figyelem az embereket, a dölyfös, senkinek nem köszönő orosz nőnek itt két fajtája van. Nagyon kevés az igazán szép, és az nagyon fent hordja az orrát. És van olyan is, melynél egy grizzly medve is kedvesebb látvány.
A várost átszelő 2x4 sávos főútig sétáltunk ki 11 körül, kellemes 35 fokban, a táv 2 km. A főúton jött a a platós „busz”, öt perc alatt elértük a célt. Sikk lehet itt vásárolni, rengeteg jó állapotú márkás autó van a parkolóban. Csodás hideg bent. Az árak nem mentek lejjebb, íme egy kis ármustra. Amit nagyon szerettünk volna, a margarin, negyed kiló ezer forint, két egytálétel ára. Ebből egyébként is csak egyfajta létezik. Natur joghurtot nem találtunk. Görögdinnye kilója 19, a sárgáé 99 (szorozd 9,2-vel), coca cola másfél liter 27, gyümölcslevek 65-79, paradicsom 24, papaya 49 (két éve húszért vettem), narancs 45, mangó akciósan 25, de ami szép sárga az 60, szőlő 99, eper 1190, cserkó 590, a nálunk kapható minőségű banán 95 (itt minden második fa vagy banán, vagy kókuszpálma), borok 500-1500, fagyasztott krumpli akciósan 99, ha csak egy kiló rizst veszel 43 (a zsákosban meg bogarakat láttunk), rizsolaj 125, étolajok 35 körül, csirkemell 62, darált sertéshús 145, csirkecomb 56, csirkeszárny 132, sertés comb 124, bőrös császár 159, húsos csont 59, kis rák 239, halak 19-115 (nem tisztázott, hogy darabár- e), marha rostélyos 1190, bár ők ezt sztéknek vélik, 21 deka szárított durián (itt terem) 348, fél liter sör 50, külföldi akár 80. Alma kilója 109-115, darabja 19-35, körte darabja 48-59. Vettem egy teljesen ismeretlen alkoholos italt 6,5 fokkal sörösüvegben, kupakkal 27-ért, kiderült, hogy valamiféle édes gyümölcsbor.
A boltban is általános látvány az öreg fehér pasas fiatalabb ázsiai nővel. S mint korábban említettem, ezek a nők korántsem szépek. A pénztárnál nagyon idős fehér férfi, nagyon idős helybéli nővel. Biztos állandó pattayai lakosok.
Eltöltöttem egy órát a medencénél, és utána lementem a partra, kíváncsi voltam, ott mi van. Na, itt semmi változás. Nem láttam a sérült szemű vörös cicát, a kozmetikus butik megvan. Az utcácskában majdnem minden kóceráj étterem, teli oroszokkal, orosz nyelvű étlapokkal. Pár utazási iroda és masszázs szalon tarkítja a képet. Már másodszor fordul elő (Vientiánban is), hogy egyedül sétálva az ilyen vállalkozás előtt, a kint ülő lányok széles vigyorral invitálnak befelé. Lehet, hogy be kellene mennem?
Megyek a parti sétányon, megszokott kép. A napernyők alatt, de a homokon, járdán is helybéli családok sziesztáznak. Sajnos ennek nyoma is marad a plázson. Néha lehet látni öreg fehéreket nyugágyakon a sörtől kómába esve. Ni csak, egy helybéli nő pórázon vezet egy cicát. Erős szél fúj, nagy hullámok vannak. Megmártózom, a víz meleg, nincs nagy behúzó ereje. A víz színe továbbra is balatoni. Sok benne a szemét. A helyiek még mindig utcai ruhában fürdenek. A változatosságot az emberek jelentik, melyekből itt most begyűlt a sava-borsa. Jobbra tőlem egy vékony, sötétbőrű helybéli lány teletetovált háttal. Lehet, hogy esélyt akart növelni, de borzasztó látvány lett belőle. Másik oldalon egy szőrös fehér férfi odamegy két jól öltözött, kutyát vezető lányhoz, valamit mond nekik, és kezében pénzt lobogtat. Csak nem meg akarja venni a kutyát?? A lányok nem partnerek. És most nagyon sajnálom, hogy nincs nálam képrögzítő. Nehéz visszaadni. Először csak azt vettem észre, hogy valaki egy műanyag colttal célozgat. Hát ilyen a mesében nincs! Középkorú, sötétbőrű helybéli olyan Feketeszakáll arcéllel, rövid nadrágban, hasas pucér felsőtesttel, nyakában spárganyakláncra fűzve üres sörösdoboz, gyógyszeres üvegcse, nejlonzacskó, és egyéb hasznos partmenti hulladék csecsebecsék. És akrobatikusan pörgeti az ujjain a coltot. Elképesztő akció. Csak nem egy akadémikus? Egyébként az én kezemben volt már ilyen éles fegyver, úgy két kilós, ha ezt valaki megpergeti, akkor csodát teszek vele. A szaltós lövések a kedvenceim. Vajon hányan lőtték magukat golyón ilyen mutatvány közben? Végül Csingacskuk távozott.

Visszafelé menet megnéztem kedvenc pagodámat, mely bangkoki mércével is gyönyörű. Egyedül engem érdekelt, de ez így volt két éve is. Remekbeszabott, a szivárvány minden színében csillogó tükörmozaikokból áll a homlokzat, melyből a lemenőfélben levő nap fényorgonát csinál. Elképesztő látvány. Az oroszok által készített helyi térképen mindenféle szar üzletet megtalálsz, de ezt a pagodát, és a másikat nem messze innen nem.
Este tízkor még kimentünk az éjszakai piacra. Ugye emlékszünk, mindig gond volt az élelmiszer, vagy italvásárlással. Katmandu, Bagan, Luang Prabang, de még Vientiane is csupán kicsi, igencsak retkes boltokat tudott felmutatni, és a nagyvárosokban is kilométereket kellett mászkálni egy szupermarketért. Itt a parti sétányig a 800 m úton két „7 Eleven’” bolt van, a parti sétányon az éjszakai piacig egy km a séta, 3 db Family Mart, és 3 db 7 Eleven van. Ezeket a ruszkikra szabták, előttük asztalok, padok vannak, a ruszkik itt eszik és isszák meg a boltban vett cuccokat. Ez két éve még nem így volt. Ebben az időszakban kicsit változik a kint lévők összetétele, nagy számban jelennek meg olyan ruszki nők, akikre nem lehet mást mondani, hogy kurva. Mint a helyi buszra most felszálló lány, akinek szája úgy néz ki, mintha darázsfészekbe csókolt volna bele.

33. nap Pattaya.
Lementünk a partra, leginkább az olcsó gyümölcsöst megtalálni. Sikerült, árai nem változtak. Százért három kiló mangó, vagy ugyanennyi passion fruit, 50-ért 4 kiló görögdinnye, vagy 3 db ananász jó ár, de ugyanennyi a mandarin is. Belebotlottam egy másik árusba, ő húszért szépen megpucolva, igény szerint felkockázva adja az ananász. Aminek a közepe olyan puha, mint a széle. Mézédes, talán a legjobb a világon. Tegnap vasárnap volt, ezért volt sok helyi lakos a napernyők alatt, fehér ember meg alig. Ma fordítva volt, minden napernyő alatt szorongtak az európai, leginkább orosz emberek. Ma már háromszor találkoztunk magyarokkal, egy pár itt lakik a házban.
Érdekes volt megint a diákok kirohanása az iskolából, s ruhástól bele a hullámos tengerbe. Sajnos a víz a hullámon (de nem ám az enyémén) kívül igen nagy mennyiségű szemetet is hordott a hátán.
Bementünk a Central Festivalhoz, ez az a 7 szintes pláza, ahol múltkor is elámultunk. Élő zene előtte, nyárson sütés. Nejem mondja, az ott egy egész malac? Hát, igen, ha lenyelt egy krokodilt, és nem fért bele a szerencsétlen hüllő feje. A másik krokit épp bontották szeletekre. A pláza igen nagy, az aulája kis sarkában öt BMW kiállítva, X1 xdrive 2d ára 2.6 millió.
Még ezelőtt megnéztük Pattaya legszebb pagodáját, ez múltkor kimaradt. Úgy időzítettem, hogy kb ötre érjünk oda, a fény beesési szöge ekkor a homlokzat cirádáin gazdagon alkalmazott aranyozott festést vakítóvá teszi, igazán szép látvány. Na, itt már volt két másik fehér ember is. A vicc, hogy a busz oda vissza full oroszokkal, de azokat templomoknál, múzeumoknál nem látni.
Igazából azért hoztam ma erre a helyre a nejem, mert a plázával szemben sunyi módon utcai butiknak álcázva magát megbújik egy két focipálya méretű fedett piac. Nekem 15 perc után iszonyom lett, ki kellett mennem. A másik cél a múltkor kihagyott Soi Buakhao utca. Ez van vagy másfél km hosszú. Tíz üzletből kilenc szórakozóhely. Itt a Walking Street a hírhedt vigalmi negyed igen sok szexüzletre utaló jellel. Na, az kismiska ehhez a másik utcához képest. A bárok nagy részében nyüzsögnek az egyedülálló, időnként csoportba verődött idősebb fehér férfiak, nyilvánvalóan zsákmányra várva. Köztük van pár kinézetre olyan, akiről ezt nem gondolná az ember, talán csak idekeveredett, és iszik. Kiélt, alkoholos arcélek, ápolatlan hajzatok, réveteg tekintetek, igazi főnyeremények. A másik fajta bárokban meg csoportosan várakoznak kuncsaftra a lányok. Egy részük a legjobb szándékkal is ronda, másik részük pedig nagyon szép. Miniszoknyában, szűk ruhában várnak kapásra. És ugye emlékszünk, az ilyen bárokban nagyon oda kell figyelni, nehogy tökös legyen a menyasszony! Vajon hány beütött fehér marhát nyomtak már telibe hátulról errefelé?
A szállás közelében ettünk egy egyszemélyes étteremben. Jaj, dehogyis étterem. Mindegy, lehet enni. Sült malachús rizzsel 55, nagy adag. Persze szakácsnőnk egy szót nem ért angolul, mutat a tányéromra, ahol az egyébként kis mennyiségű zsírt a húsról félretoltam. Mutatom a hasam, hogy nagy, nem jó a zsír. Félreértett, hozott még egy fél tányér kaját, meg egy kis kübli csirkehús levest.

34. nap Pattaya

Délelőtt medencézéssel telt. Vannak itt németek, angolok. Ők beszélgetnek egymással, nevetgélnek, és köszönnek is. A sörösdoboz nyitóját talán nem is ők dobták a vízbe. Van itt egy hetvenes forma fehér férfi ötéves forma ázsiai arcélű srácot pátyolgat szeretettel. Ugyanezt teszi egy fehér gyerekkel egy csinos thai lány.
Itt háromféle úszás létezik. Az egyiket egy thai nő követi el a legfeljebb ötéves, szép kislányával. Mindketten kiválóan úsznak. Aztán itt van két férfi, ők búvárszemüvegben, csutorával lélegezve nyomják a köröket gyök kettővel. A harmadik stílust nők fémjelzik, ez a helyben úszás. Mellben tempóznak, és nem haladnak semmit, sőt, minta az erős szél még hátrafelé is tolná őket.
Napközben feljöttem, buszjegyeket akartam intézni neten. Nézem a Bangkokba utazás lehetőségét. A neten nem lehet délelőttre foglalni. Agyrém. Jó, elmegyek az irodájukba, busszal negyed óra. Öcsém, csak három nappal korábban kezdik árulni a jegyeket! A neten ezt nem közlik. Itt már kezdtek befordulni a szemeim. Na jó, pont a Foodamartnál vagyunk, bemegyek. Pótolom a kólába való töltőanyagot. Hát, valami vallási ünnep van, nem adnak el alkoholt. Itt már vibrálni kezdett a szemhéjam.

35. nap Pattaya

A várost járva láthatók foghíjas telkek, melyek gazda nélkül sitt, és szemétlerakó helyekké váltak. Látni forgalomirányító rendőröket, kellenek is. A zebra itt sem szent. Csak a férfi rendőröknél van pisztoly, a nőknél nincs. Vannak itt robogó taxik, elvisznek két felnőttet is 50-150 bahtért.
A mai cél a Koh Larn nevű sziget volt, ez kb 10 kilométerre van a szárazföldtől, és nagyon szép, tisztavízű, fehér homokos strandjai vannak. Brutális csalódás volt. A kikötőbe a mulatozós, nőzős Walking Streeten mentünk. Így nappal kiábrándító. Minden szemét nincs eltakarítva, az este csilivili bárok, éttermek zárva vannak, redőnyök lent, és kiábrándítóan szürkék, mocskosak. Azért abból, amit kaszálnak, lehetne sikálni. Ezen a területen egyórás thai masszázs 600 baht, a szűk kis mellékutcákban 120-200. Egy vigyori masszőrnő meg is fogja a karom, invitál befelé. Mit akarnak ezek a nők tőlem?? Atya ég, csak nem a pénzem?
A kikötőben két éve látott befejezetlen 40 emeletes ház maradt ugyanabban az állapotban. Nincs szél, a tenger csendes, és itt, a város északi részén a part mentén a tenger sokkal tisztább, mint a Jomptien beach-en. Itt csak nagyon magas házak vannak, a tenger forr a motorcsónakok által keltett hullámoktól. Az égen ide-oda szambázik 30 paplanernyő.
A sziget két kikötőjébe reggel óránként indul egy egy nagy hajó 80-120 petákért, és ötpercenként speedboat-ok 300-ért, ha csoporttal mész. Egyébként 3500.
Rendes hőség van, a szigeten meg kevés árnyék, annál több ember. Találtunk egy alacsony fát, befészkeltük magunkat öt másik strandoló közé. Negyed óra múlva talpalatnyi hely sem volt. A szigetet láthatóan felvásárolták a kínaiak (koreaiak?). Az éttermeken, üzleteken elsősorban kínai a szöveg, az orosz itt másodlagos. Annak az orosz párnak, kik már árnyékot sem kaptak igencsak le volt konyulva a szája. Itt a konkurencia, barátaim.
Pezseg a víz a partig tolató kétmotoros csónakoktól, melyből özönlenek ki a kínaiak, mint katonák az Omaha partra. Mire végigsétáltam a sok száz méteres parton vágyakozva nézve a vakító türkiz vízre, addigra a térdig érő vízben, a homokon méterenként betárazva álltak a kínaiak. Fürdeni? Ugyan már, nem ezért repültek, hajóztak ide! Nők nagyestélyiben, vagy épp valami rikító többrétegű ruhában, esetleg tüllszoknyás fürdődresszben, de mindenképpen szalmakalapban a legidiótább balettos mozdulatokba fagyva fotózzák magukat, egymást. Mentem a homokban, és mást sem láttam, mint bokáig, térdig vízbemeredt embert magasra emelt kezükben mobiltelefonnal felfelé nézni. Már-már megalázó emberi hülyeség.
Az egész napra tervezett programnak délben vége lett. A kikötő közelében lefotóztam egy szép kis pagodát, és hajóra szálltunk. Nem kizárt, hogy itt utoljára. A szállásunk felé indulva eszembe jutott, hogy két évvel ezelőtt hol vettem olcsón licsit, s láss csodát még ott volt. 270 forint kilója. A szállásunk közeli utcában már nem bírtuk, megálltunk egy kori sörre, ami itt 4 deci. A kocsma fala tele orosz emberek A4 méretű lapokra írt üzeneteivel. Szemben egy nő evőpálcikával piszkálta fogait. Igen nagyok lehetnek a rései. Az utcácska túloldalán két hasonló hely, táblák előttük. Egyiken az áll, hogy Hineken, a másikon meg Darft beer..

36. nap Pattaya
Ma csupán medencézés, és este némi vásárlás volt. Az oroszoknál elég liberális oktatási rendszer lehet, ebben a városban nagyon sok általános iskolás korú gyerek van. Mindenki európai, vagy orosz. A kis buszon velem szemben ült egy nyolcvanas úr zárt cipőben, vastag zokniban, fényes anyagú hosszú nadrágban, hosszú ujjú ingben, foltos (de nem gyárilag) nyakkendőben. Vajon ő mit csinál így öltözve 35 fokban? Ez a vigalmi negyed, így nem számít csodának az egymás combját simogató lányok, vagy idős fehér férfi fiatal thai fiúval látványa.
Naplemente után irány a Big C, ez itt egy nagy bevásárló hely olyan kiosztással, mint nálunk a Tesco. Kiwi darabja 19, sárgadinnye kilója 42-149, szőlő 89, málna 12,5 deka 159, sonka felvágott 450, francia kockasajt kördobozos 129, negyed kiló vaj 180-240, fél kiló görög joghurt 155, szódavíz csak háromféle van, mindegyik 3,3 decis üvegben 9. A külföldi viszkik 1800-2400 közötti ára több, mint komolytalan, de a Johnny Walker Blue Lebel 8995 (86 ezer Ft) ára vicc. Egy kg méz 199, barna cukor 23, de a 11 dekás tubusos méz 89. Van marhahús, birkahús, mind ausztrál. Nézek szerteszét, egy hosszú jeges asztalon gyönyörű rózsaszín húsok a jól ismert lazacos mintázattal. Nos, a származási helyét jól írták ki, de mellette az állt, hogy trout. Az pedig nem lazacot jelent.
A szállás közelében egy étkezőhelyen van egy rexasztal, a medencénk melletti büfében meg billiárd. Ebből több is installálva van a közeli intézményekben.
Az egy irányban itt hat sávossá szélesedett főúton döngettek az autók, futva is úgy tudtam átjutni, hogy egy lökött legalább százzal egy centire ment el tőlem. A keresztező kis utcában alig volt forgalom, egy kismotor és egy pickup tűhangra nyomva a gázt versenyzett, ki ér előbb a piros lámpához.

37. nap Pattaya

Megismerkedtem egy magyar férfival. 13 évvel ezelőtt jött ide, két évig élt itt a családjával. Valami sütőipari vállalkozása volt, mely lassan bedőlt, akkor hazament, de azóta minden évben itt van három hónapot. Amikor először jött, itt egy darab orosz nem volt, és amíg a szem ellát, csak az a szállás volt, ahol ő is lakott. A sok 20-40 emeletes épület azóta született.
A mindennapok élvezetét elrontó rengeteg ferdeszemű között sok a koreai és a japán is. Régen a nők fehér emberre akaszkodása megélhetési menekülés volt, barátom szerint a hajadon nők döntő többsége egyszerűen kurva. Elég szép magyar diaszpóra van itt, ezt azért rendesen kibeszélik egymás között. A szállásunk közelében is van egy magyar pizzériás fiú, aki utazásszervezéssel is foglalkozik. Kár, hogy ezt most tudom meg. Azoknak a férfiaknak, akik tartós kapcsolatban élnek egy itteni nővel van egy kellemetlen kötelezettsége. El kell tartania a nő szüleit, mivel itt nincs nyugdíj.
Meghívott egy sörre a medence partján levő büfébe, mely emberbarát felajánlást annak rendje és módja szerint el is fogadtam. Ebből aztán több is lement a két órás biliárdozás közben. A büfé teljesen üres volt, pedig az étel árak sem elrugaszkodottak. Az itt élő németek smucigok, az oroszok meg szórják a pénzt. Mégis, szinte egész nap üres a büfé. Újdonsült ismerősöm sok mindent elmondott magáról. A kilenc évvel ezelőtt bedőlt építőipari vállalkozását felélesztette, most nem győzi teljesíteni a megbízásokat. Nem is titkolta, hogy megy a bicikli, úgyhogy egy svéd pasastól megvette az apartmanját ebben a házban. Kicsi a világ, két évvel ezelőtt is egy házban teleltünk ugyanakkor, a Park Lane-ben.

38.

Az orosz cég, akinél foglaltam a mai (és a többit) programot írásban értesít előző nap arról, mikor vesznek fel. Küldtek is értesítést, azonban nem erről, hanem a három nappal későbbi egész napos szigetlátogatásról. Nem vettem észre e tévedést. Így 7.20-tól hiába vártuk a buszt. Nyolckor írtam nekik, hol a busz, hol az ide való levél? Negyed óra múlva jött válasz, indulás 9.40. Ez a program nyolc órás indulással van meghirdetve. Írtam is nekik: jobb később, mint soha.

A busz pontos volt. Még egy helyen megálltunk utasokat felszedni, mindenki orosz persze. A szállónak, ahol megálltunk saját négy sávos osztottpályás belső útja van, és kétszintes parkolója. Több száz autó. Kell is ide, a városmag 12 km. A cél az Anek Kuson Sala templom volt, de mellette megnéztünk még két igen szép pagodát, két stupát, és egy hegyet. Ez egy 130 méter magas hegyecske, egyik oldala egybefüggő sík kőlap. A szeretett királyuk tiszteletére erre a hatalmas felületre rittyentettek egy körvonalas, ülő Buddhát. A körvonal összesen két tonna aranylemezzel van létrehozva. Őrzik is az alpinisták ellen. A hegyecskét igen szép park veszi körül. A következő cél egy pagoda volt.

Az Anek Kuson Sala kínai mintájú pagoda, eszméletlen szép sárkányos, figurás, fénylő mázas tetőcseréppel. Az udvarán, a belsejében szoborkiállítás van, áll, ül fekszik, harcol vagy száz fekete kőszobor. Egy szobában a volt király fafaragásos ülőbútorai, irodai berendezése van kiállítva, mondanom sem kell, gyönyörűen faragott, majdnem fekete, barna százkilónyi darabok. Három szintje van a pagodának, mindegyik érdekes. Ritkán látható szépségek vannak itt, hibátlan falfestmények.

A következő megálló egy nagy stupa volt, ahol Buddha lábnyomát őrzik, viszont 296 lépcső vezetett oda. Lejönni is kunszt volt a hatalmas páratartalomban, nem felmászni. A következő látnivalónál könnyebbséget jelentett egy közkedvelt szerzetesek viaszfiguráit bemutató kiállítás, ahol a lég jéggé volt hűtve. Ez egy nagyobb épületrendszer része. Volt itt pár pagodaszerű épület, egy nagyon nagy szürke kúp alakú stupa, és egy színes, szögletes, igen nagy, cirádás stupa szerűség, valamint egy fehér szobrokkal övezett márvány sétány, a végén feketében, aranyban pompázó trónon ülő alakkal. Mindezek egy szépen karbantartott park tavát veszik körül.

Ezután jött a Karen Village, az aranyozott tekercsrúgóval hosszabbított nyakú nők helye. Ez persze kábítás, nem falu ez, hanem egy zárt területen elhelyezkedő pici skanzen szerűség, ahol fűfödémes bambusz standokon árulták a saját szövésű selyem sáljaikat, ruháikat. A kis standokon szövőszékeken folyik a bemutató tevékenység, közben tündéri 4-5 év körüli kislányokat lehetett látni, fotózni rúgóval a nyakukon.?

39.

A benzin nem drágult, 250 forint, kivéve a 81 oktánost, az 180. A songthaew járgányok most is Toyoták, esetleg Isuzuk. A minibuszok is Toyoták.
A tévén itt bazi sok adó van, nagy részük helybéli, gyerekesen affektáló, homósan mozgó, beszélő szereplőkkel reklámot nyom. A mindenféle köztéren, üzletben figyelem az embereket, és rémisztő, ahogy a fiatal fiúk mozognak, beszélnek. Az még kambodzsai emléke a nejemnek, hogy beült egy helyre lábmasszázsra, és mire az ellazulásból felébredt, rajta kívül igazi nő egy sem, annál több nőnek kinéző, öltözött, kifestett pasas volt a szalonban.
Próbálok rájönni a közlekedés szabályaira, nemigen megy. Új ismerősöm, aki gyakorlott autóvezető mondta is, ilyet ne keressek. Ismerős jelzőtáblák, útburkolati jelek vannak, zebra is, de ha nem ugrasz el, elütnek. A sok ferdeszemű sápadt bőrű idegenről meg kiderült, hogy nem kínai, inkább koreai. Sajnos azt is utólag tudtam meg, hogy a Tesco emeletén kiváló sült csülök kaja van hatszáz forintért.
Két buszjegyet Bangkokba ki kellett nyomtatni, ezt a recepció irodáján kiviteleztem, de hogy!? Ha nincs nálam többféle csatlakozó eszköz, memóriakártya, akkor ez nem ment volna. Az angolul elég jól beszélő, de agyilag annyira nem penge, élénken kikent nők siralmasat teljesítettek. És itt, először Ázsiában, ezért a mutatványért még pénzt is kértek.
A telep egyébként nemcsak minőségi kivitelezés, de kimondottan kulturált is. Vagy ezer négyzetméteres kert jobbára medencékkel van tele, vécék, zuhanyozók szerteszét. A sorompós portán az alkalmazott előre köszön, és tiszteleg. Ha a lakhatás, időtöltés minőségét és árát nézem, akkor Pattayánál olcsóbb telelést nehéz elképzelni. Emlékeztetőül, a fent leírt környezetben egy külön hálószobás, konyha-nappalis, medencére néző, erkélyes apartman havi díja rezsivel 180e ft. Két ember 1500 forintból naponta kétszer ehet, de ha bevállalja, hogy ötszáz forintos csirkemellből főzöget, akkor kajára napi 600-1000 forintnál többet nem költ el. Erre jön az ital, gyümölcs költsége, mert ezekből 35 fokban kell fogyasztani rendesen.
Bementünk a belvárosba buszjegyet venni Ayutthayába. Komolytalan. A minibusz állomás és jegypénztár egy asztal a nagy forgalmú belvárosi út járdáján, de a hivatali órák nem nyúlnak a késő délutánba, nem tudtam jegyet venni. Mehetek oda valamikor délelőtt.
Ami a gyümölcsöket illeti, árban magasan a görögdinnye vezet. Második az ananász lehet, nem pucolva kilója kijön szintén 150 forintból. Harmadik helyen holtversenyben a mangó, a mandarin és mangosztán áll. Ez utóbbi hátránya, hogy szintén túl van tárolva, egyébként mézédes. Kilójuk 300 Ft. A mangó nincs egy osztályban azzal, amit otthon ilyen név alatt árulnak. A héja és magja vékony, alig képez súlyt, húsa lekvár, és édes. A mangosztánban több az értéktelen rész. A banán itt terem az árokparton is, csupán tíz centi hosszú, alig van húsa, nem is jó annyira és van arcuk 3-400 forintért nyomni.

41. nap Pattaya
Reggel elmentem holnapra buszjegyet venni. Neten nem lehet bookolni, azt írják, menj el a jegyirodába. Ez az iroda a város fő ütőerének számító nagyon forgalmas út mentén leledző járdán egy tákolmány asztal, ahol egy Afro színű intellektuel fogad. Kérdezem, angolul beszél-e. Bólogat. Azt hiszem elfentem, mert ez itt nem igent jelent. Mutogatott mindenfélét, aztán egy névjegyre ráírta, hogy 2 (jegy), 7:00 (indulás), és elkért 300 bahtot azzal, hogy majd reggel keressem őt.
A platós buszról nézem a városképet. Sok foghíj, ott meg sok szemét. Nagy plakátok hirdetik az újonnan épülő toronyházakat, bérelni, venni lehet. Érdekes módon mindegyik plakáton mosolygós európai arcélű fiatal párok tekintenek nagy reménységgel a jövőbe. Már csak a kasza, meg a kalapács kellene a kezükbe. Ezek ügyesen kiárulják a várost. Kár, hogy az gyakorlatilag egy szemétkupacon terül el, a helyi lakosság meg nem. A legtöbb helybeli a szomszéd utca nevét sem tudja.
A szálláson változások történtek. Főleg a fiatalok cserélődnek, ismerősök elmennek, újak jönnek. Mint az a fiatal és valóban bombanő, akit most láttam először a medencénél. Mindenki fordul utána, letelepszik egy nyugágyra, bemegy a vízbe, emelkednek a pulzusszámok. Ezt érezheti is, eléggé fennhordja az orrát. Nem sokáig. Gondol egyet, és rendel egy koktélt, leül vele a nyugágyra. Egy vízben tartózkodó idősebb férfi, talán német rászól, mutogatva, hogy madam, ezt itt nem lehet, tessék a büféhez menni. A csaj vállat von, nem mozdul. Nemzetiségére nem derül fény. Nemsokára megjelenik egy egyenruhás alkalmazott, és elzavarja. A csajnak leesik az álla, ölni tudna a tekintetével. Aztán el is vonul. Többé nem láttam.
Itt a vezetékes vizet még a helybeliek is csak mosásra, fürdésre használják. Palackos vizet iszunk, azzal főzünk, mosunk fogat. A városban mindenhol vannak víz automaták, a szállásunkon több is. 1 bahtért egy liter vizet kapsz. Ezért minden ideérkező első befektetése egy hat literes ásványvíz, a kiürült butéliát töltögetjik később. Ezzel a vízzel sose volt baj. Ételekkel annál nagyobb lehet. Aki nagyon kunsztos tengeri ritkaságot akar, az úgy járhat, mint az a magyar turista, aki egy szállodában ebbe szépen bele is halt.

Utolsó teljes napomon nem sok történt. Volt némi medencézés, és négykor elmentem a tegnapi templomhoz. Ekkor a lemenő nap fényében a fehér pagoda inkább rózsaszín. A templom épületek homlokzatai sárga, fehér, piros, kék, zöld színben villogtak, igazán lenyűgöző látvány. Európaiként egyedül képviseltem fajtámat tegnap is, ma is. A másik két látványos pagodánál ugyanez. A tegnapi kutyafalka békésen várta a hat órás tápcsatlakozást.
Visszafelé sem volt nagy tömeg a járgányon, többségében orosz utasok. Felszáll egy fiatal fiú, marhára nézegeti a telóját. Se rajta, se nem a nagy hátizsákján egy karcolás se. Új hús! Egy idő után megkérdezi angolul, hova megy a jármű. Mondom, a város másik végébe, 12 km. Megint kérdez, és így egyenesen? Abbizony, barátom. És hogy kell fizetni? Mondom, leszállsz, az autó elejéhez mész, és a sofőrnek fizetsz. Mennyit? Húszat. Kis idő múlva megkérdezem a szerencsétlent, hova megy? Walking street. Messze van? Hát, fiatal barátom, most már igen.

Vége