ÚTIKRITIKA.HU / A thai Watokról általában

Lehet olyat mondani, hogy templom, de ez így nem teljesen igaz. Akkor mi? A Wat egy templom együttes, amely több épületből áll, például sztúpából, viharnból, botból és más építményekből, amelyeket fal vesz körül. Az alábbiak lehetnek a területén:

Bot vagy Ubosot (felszentelési terem): ez a fő imaterem és a wat egyik legfontosabb építménye,
ahol a szerzeteseket felszentelik. Egy téglalap alakú épület, melynek főbejárata keletre néz, előtte egy
hercig Buddha-szobor ül. A falakat általában a Ramakien falfestmények díszítik. A botot nyolc sema
határkő veszi körül téglalap alakban.

Viharn (gyülekezeti/ima terem) ami gyakran úgy néz ki, mint az ubosot, kivéve, hogy nem veszik
körül szemakövek. Benne buddhista szertartás zajlik szerzetesekkel és laikusokkal egyaránt,
belsejében Buddha-szobrokat őriznek. A buddhizmus korai napjaiban a viharnokat azért építették,
hogy menedéket nyújtsanak az utazó szerzeteseknek az esős évszakban.

Prang: A prang egy felfelé keskenyedő, henger alakú magas torony, amelynek széles alapja a
teteje felé egyre szűkül, és az egyik oldalán bejárata is van. A khmer építészetből származnak. A
legszebb prang a Wat Arun-ban van.

Chedi/Sztupa: A chedi, vagy néha pagoda a wat legfontosabb és legszentebb, és többségében
legidősebb építménye. Eredetileg Buddha ereklyéit tartalmazta, majd később királyok vagy fontos
szerzetesek maradványainak megőrzésére is használták. A chedisek különféle formákban találhatók,
bár jellemzően kúpos alakúak.

Mondop (thai)/Mandapa (hindu): általában négyzet alakú oszlopos pavilon, kúpos-tornyos,
aranyozott tetővel. Különféle eseményekhez (pl. esküvői szertartás) vagy szentírások és templomi
szertartásokon használt tárgyak tárolására használják.

Ho Trai (Szentírás-tár): a Wat könyvtára, ahol a buddhista szentírásokat őrzik. Hagyományosan
egy tó feletti cölöpökön álló faépület volt, hogy távol tartsanak mindenféle rovart, mert régen a
buddhista szentírásokat szárított pálmalevelekre írták.

Buddha szobor: A templom fő Buddha-szobra általában a viharn-ban található. A szobor gyakran
ülő helyzetű.

Sema vagy Sima kövek: Sema köveket használnak a bot/ubosot körüli határ jelölésére.

Sala: nyitott téglalap alakú pavilon, amely menedéket és pihenést biztosít. A Waton kívül is
megtalálhatók, gyakran utak és csatornák mentén, ahol megállóként vagy váróteremként használják.

Kuti: a Watban élő szerzetesek lakóhelye. Hagyományosan a kuti egy nagyon kicsi, cölöpökön
álló épület volt. Manapság, főleg a városokban a kuti egy apartmanház jellegű szerkezet.

Krematórium: A krematórium könnyen felismerhető a magas kéményről. A nyugati emberekkel
ellentétben a legtöbb buddhista embert elhamvasztják.

Chofah: ez egy vékony, karcsú, madár alakú dekoratív dísz a legtöbb thaiföldi templom tetejének
végén. Garudát, a Visnut hordozó mitikus, félig madár, félig emberszerű lényt szimbolizálja.

Dhamma kerék: „A törvény kereke” a Dhammát, Buddha tanításait szimbolizálja. A kerék
gyakran látható a templomokban.

Naga: nagy, mitológiai kígyó, amelyet gyakran több fejjel ábrázolnak. A Naga kígyók a
templomba vezető lépcső korlátjain fekszenek.

Chinthe: oroszlánra emlékeztető alak(ok), mely(ek) legtöbbször az épületeket övező kerítés
bejáratánál van(nak) ülő testhelyzetben. Általában fehér színűek arany díszítéssel-

Chatra: Szanszkritul „esernyő”, általában arany(vörös) színben díszítik a templomokat, gyakran a
Buddha szobrok mögött/felett.

Devata: Különféle férfi vagy női istenségek, gyakran tekintik őrzőnek a templomokban.

Bargeboards: A tető oromzatára erősített deszka a tető védelmére, amely a thai templomépítészet
kiemelkedő jellemzője, és díszes faragványokkal gazdagon díszített.

Apsara: Mitikus női szellemek vagy múzsák a hinduizmusban, gyönyörű és elegáns nőkként
ábrázolva, és gyakran táncoló pózban. Az Aspara a hagyományos táncok fő szereplője Délkelet-Ázsia
számos országában.

Bodhi fa (Ficus religiosa): a buddhisták tisztelik, Buddha egy ilyen fa alatt ülve érte el a spirituális
megvilágosodást. A fát gyakran látni thai templomokban. Szentként tisztelt példánya a Sri Maha
Bodhi, ezt Srí Lankán i.e. 288-ban ültették. Az indiai Mahábódhi templomnál álló fa korát 2000 év
körülire becsülik