ÚTIKRITIKA.HU / Thaiföld

A buddhista szerzetes az általa megáldott sai sin karkötőt készül éppen felrakni az 5 éves M. csuklójára, hogy a kisfiúnknak jó karmát, egészséget és szerencsét szavatoljon - K. Kriszta fotója

Földrajz

A Délkelet-ázsiai térséghez tartozó Thaiföld 8240 kilométer távolságra van hazánktól (Budapest-Bangkok). 514 ezer négyzetkilométeres területe öt és félszer nagyobb mint Magyarországé. Észak-déli kiterjedése mintegy kétezer kilométer, érzékeltetésül ez annyi, mint a Budapest és Madrid közötti távolság. Thaiföld, a néhai Sziám, észak-nyugaton Mianmar-ral (Burma), keleten Kambodzsával és Laosszal, délen pedig, Malajziával határos. Nyugaton a partjait az Andamán-tenger (az Indiai-óceán része), keleten a Thai-öböl (a Dél-kínai-tenger szomszédságában) mossa.

Néhány olyan távolság, ami jellemzően érdekes lehet a Thaiföld-re látogató turistáknak:

Bangkok - Pattaya (országúton): 111 kilométer, cca 2 óra autópályán
Bangkok - Phuket: légvonalban 689 kilométer, országúton kb. 12 óra
Bangkok - Chiang Mai: légvonalban 580 kilométer, országúton közel 10 óra
Bangkok - Angkor Wat (Kambodzsa): egy órás repülés vagy országúton 7 óra busszal
Bangkok - Koh Samui (légvonalban): 477 kilométer
Bangkok - Krabi: légvonalban 670 kilométer, országúton kb. 11 óra 10 perc
Bangkok - Rangoon, avagy Yangon (Miammar/Burma) légvonalban 587 kilométer

"Hossza észak-déli irányban 1620 km, nyugat-keleti irányban 775 km. Ez utóbbi érdekes adat, mert ha nézed a térképen az „elefántocskát” (ahogy a thai-ok hívják hazájukat, mert szerintük elefántfejre emlékeztet a formája) látható, hogy az „ormány” azért sokkal keskenyebb, mint az északi rész. Szóval? Mi 775? Hát mi mennyi? Az ormány a legkeskenyebb részén 16 km. Átláthatsz az ország egyik feléből a másikba, ha elég tiszta az idő :) Szomszédai: északon Laosz, nyugaton Mianmar, délen Malajzia, keleten Kambodzsa és a Thai-öböl, melynek elképesztően hosszan elnyúló partját a Dél-kínai-tenger mossa. És a nyugati part? Az Andamán-tenger selymes vize szegélyezi, Phuket szigetét is az öleli körül." forrás

"A jó modor nagyon fontos a thaiban. Habár a kérem szót hozzánk képest elenyésző mértékben használják, a köszönöm helyett pedig sokszor egy mosoly is megteszi, másképpen illedelmesek. Van egy szótag, férfiak esetében a pattogós khap, nők esetében a lágyabb ka, amit jelentéssel ugyan nem bír, de a másik fél iránt tanúsított tiszteletünket hordozza. Mondatok vagy tagmondatok végére illesztik azt, vagy a másikat hallgatva ismételgetik, hogy igenis értettem, vagy figyelek rád, követem, amiről beszélsz. Kerestem néhány érdekes közmondást, ahol a nyelv játékossága mellett a mienktől különböző kulturális és környezeti hatásokat is megfigyelhetjük. A thai kifejezést annak magyar megfelelője követi a listában:

Megmenekülni a tigristől, belebotlani a krokodilba – csöbörből vödörbe

Hegedülni a vízi bölénynek – gyöngyöt szórni a disznók elé

Kókuszt vinni a gyümölcsöskertbe – vizet hordani a Dunába

Sír, mint teknős a parázson – sír, mint a fába szorult féreg

A csúnya beszéd itt is ugyanúgy hozzátartozik mindennapokhoz, mint máshol. Az általános nemiség, ürülék, férfi-női testrészeket, szexualitás és családtagok említése mellett azonban találni néhány olyan érdekes szófordulatot is, mint például a tegyél magadévá egy krokodilt vagy háljál kacsával." forrás

Thaiföldön kb. 7500 elefánt él, ebből 4000 vadon és 3500 háziasítva.
Az elefánt Thaiföldön szent állat. Húsát azért is nem eszik, mert az emberrel dolgoznak évszázadok óta, és mélységesen tisztelik őket.
Az elefántoknak és embereknek sok közös vonásuk van. Az elefánt is ugyanolyan érzelmes, mint az ember. Vannak jó és rossz napjaik. Mindegyiknek saját kifejlett személyisége van. Annyi ideig élnek, mint az emberek.
Mindegyik háziasított elefántnak saját gondozója van, különleges bizalmi kapcsolat épül ki közöttük.
Az elefánt thaiul "chang" (igen, mint a jellegzetes thai sör 😀 )
A testtömegük 10%-át eszik meg egy nap (egy kifejlett elefánt 4 tonna). Szeretik az édes dolgokat, úgymint cukornád és banán.
Nincsen gyomruk, ezért folyamatosan esznek és kakilnak. Ha betegség, vagy más oknál fogva 20 óráig nem kakil egy elefánt, az meghal.
Napi 4 órát alszanak a maradék 20 órában folyamatosan esznek.
A nőstény elefántok 2 évig terhesek. A bébik 2-3 éves korukig szopnak.
Bőrük 3-4 cm vastag, de napra nagyon érzékeny. Ezért természetes napvédőszerként, összesarazzák magukat. Nem szeretik a hőséget, mert nehezen tudják a hőt leadni. Csak a lábkörmüknél izzadnak.
Az ázsiai elefánt abban különbözik az afrikai elefántoktól, hogy kisebb a fülük és csak a bikáknak van agyaruk.
Azért nincsenek Thaiföldön afrikai elefántok, mert nem tudnak repülőjegyet venni.

Thaiföld tele van kontrasztokkal - Bangkok nyüzsgő utcáitól Phuket nyugodt strandjaiig. Nyelve árnyalatokban és hagyományokban gazdag.

Tonális nyelv - A thai egy tonális nyelv, ami azt jelenti, hogy egy szó jelentése a hangnemtől függően változik. Öt alaphang létezik, amelyek mindegyike teljesen megváltoztathatja a szó jelentését.
Nincsenek szóközök - A hagyományos thai írás nem használ szóközöket a szavak között, így a szöveg olvasása és megértése igazi készség.
Összetett ábécé - A thai 44 mássalhangzóból, 32 magánhangzóból, 4 hangközből, 2 diakritikus jelből és 10 számjegyből áll.
Az udvariasság különböző formái - A thai nyelvben számos udvariassági szint létezik, amelyek a beszélő életkorától, nemétől és a beszélő személy státuszától függenek. A megfelelő kifejezések használata kulcsfontosságú a thai kultúrában.
Balról jobbra írva – A thai szöveget balról jobbra olvassuk, de sok nyugati nyelvvel ellentétben a hagyományos thai nyelv nem használ írásjeleket.
A thai nyelvet több mint 60 millió ember beszéli Thaiföldön. A Vasco-nak köszönhetően most felfedezheti a nyelv gazdagságát, és szabadon beszélgethet bárkivel, akivel találkozol.

Ez bougainvillea (magyarul murvafürt vagy sétányrózsa) Csiang Maiban nagyon gyakori. - K. Kriszta fotója

Időjárás és éghajlat

Thaiföldnek trópusi monszun klímája van és három évszak jellemzi. A május és az október közötti időszakot a dél-keleti monszun és a vele járó rövid trópusi záporok uralják. Novembertől februárig az észak-keleti monszun a meghatározó némileg enyhébb hőmérséklettel, ami miatt ez a legkellemesebb időszak az ország meglátogatására. Március és május között gyakran van 35 fok feletti hőség. Augusztus és szeptember a legcsapadékosabb hónapok. Az esős évszakban bizony előfordulhat, hogy egyes nemzeti parkok, nevezetességek, térségek megközelíthetetlenekké válnak az áradások miatt. A búvárkodás vagy a sznorkelezés szempontjából a december és március közötti szárazabb klíma a megfelelőbb, mert ilyenkor a legtisztábban a víz alatti látási viszonyok.

Az ország északi részének meglátogatása a november és február közötti időszakban a legkellemesebb. Ilyenkor borulnak virágba a fák. Viszont ezekben a hónapokban fent északon a hegyekben éjszakánként meglehetősen hűvös a levegő, és szükség van melegebb öltözékre. Az ország nagy kiterjedése miatt vannak akár jelentősebb árnyalatok is a klímába, ezért a külön tárgyalt régiók, városok, nyaraló helyek, szigetek fejezeteiben közlünk éghajlati táblázatokat. Például Phuket és Koh Samui közötti választásban tényező lehet az, hogy azonos időszakban eltérő lehet a csapadékosság mértéke.

Thaiföld időjárása

Thaiföldön hivatalosan három évszakot emlegetnek: a szárazat, az esőset és a hideget. Hogy pontosan mikor kezdődik és végződik egyik vagy másik, abban nincs egyetértés – mindenhol mást írnak. Ami biztosnak tűnik: Északon – például Chiang Mai környékén – ezek az évszakok határozottabban elkülönülnek, és a "hideg" évszakban akár 10 fokig is lehűlhet a levegő. Délen viszont mindig meleg van – ott az év két nagy időszakra oszlik: a szárazra és az esősre.
Mi Phuket szigetén töltöttünk több hónapot, októbertől áprilisig. A nappali hőmérséklet ritkán ment 25 fok alá, még akkor sem, amikor esett az eső. December közepéig minden egyes nap szó szerint leszakadt az ég – menetrendszerűen és nagy intenzitással. Januárban már ritkultak a záporok, előfordult, hogy 1–3 napig száraz maradt minden, vagy csak éjjel esett. Február közepétől érzékelhetően csökkent a páratartalom – például újra megszáradtak a mosott ruhák a napon. Márciusban már 40 fok körüli hőséggel köszöntött ránk a száraz évszak csúcsa: hetekig egyetlen csepp eső sem hullott, a kertben pedig kirobbant a bougainvillea virágzása – ez a növény híres arról, hogy bírja (sőt, szereti) a szárazságot és a perzselő napot. Aztán március végén hirtelen visszatért az eső – annyira hirtelen, hogy egy éjszaka alatt gyökerestül kimosott a földből egy teljes bougainvilleabokrot, virágostul, cserepestül.

Ami igazán különleges Thaiföldön, az az eső minősége. Nem hűti le a levegőt – meleg, lágy víz hull az égből, és kimondottan jóleső érzés kiállni alá. Fél perc alatt bőrig ázol, de nem bánod – puha, langyos víz folyik végig az arcodon, a hajadon. De ne képzeljük el úgy, mint otthon! A trópusi felhőszakadás páratlan intenzitású és mennyiségű – olyan víztömeget zúdít a nyakunkba, amit a mérsékelt égövi esők meg sem közelítenek.

A folyamatos csapadék és a 85% fölötti páratartalom külön világot teremt – a pusztulás, az enyészet világát. Itt tényleg mindennek van lejárati ideje. Egy lakat átlagosan két hétig tart ki (nem túlzás), a kerítésfestés három hónap alatt pereg le, és a fa szerkezetek élettartama attól függ, csak az eső és pára eszi-e, vagy beszállnak a munkába az éj leple alatt dolgozó, láthatatlan, de hangos, faló kedvű lények is – fejlett rágószervekkel és erős elhivatottsággal.

,, Alapvetően Thaiföldön sosincs hideg, nappal a hőmérséklet egész évben elérheti a 30 fokot, éjjel pedig valamelyes 30 alá csúszik vissza az a bizonyos higanyszál, viszont van esős és száraz időszak. Ami érdekes ebben, hogy a keleti és nyugati parton ez nem egy időben van: míg a nyugati parton a nyári/őszi hónapok az esősek, addig a keletin a téli hónapokban esik. Ezt nem azt jelenti, hogy nem lehet jó idő akkor, vagy rossz idő a meleg időszakban, csupán egy alapvető iránymutatást kaphatunk ez által. Az igazat megvallva, én csak a nyári rossz időről tudtam, és emiatt módosítanom is kellett az eredeti terveimen, ami többek közt a keleti partra is irányult volna, és mint kiderült jól döntöttem, mert mások beszámolói alapján, ott tényleg sokat esett, míg az én útvonalamon szinte mindig sütött a nap. (2018)" forrás

Thaiföld - monszun:

,, Nagyjából 3 évszakra oszthatjuk Thaiföld időjárását, régiónkként kis eltérésekkel:
1) november vége-február: száraz évszak.
2) március - június: forró évszak
3) július - október/november eleje esős évszak. (monszun) -- kivéve Thai öböl nyugati partja

Utazásra a legjobb időszak: december, január, február. Mint írta, Önök csak a június-szeptember időszakban tudnának utazni.
Ebben az időszakban, ha az időjárást nézzük, aszerint kellene dönteni, hogy Thaiföld melyik részére mennének. Ha Bangkoktól északra, akkor nem sok különbség van a hónapok között, mert május végétől novemberig esik az eső, de én szeptember végét választanám. Mint írtam, ez nem folyamatos esőzést jelent, hanem rövid, akár csak 1-2 órás, viszont nagyon intenzív esőzést (zápor).
Ha Phuketre mennének, akkor az ön által említett periódusban a legkevésbé esős hónap a június.
Ha a Thai öböl nyugati részén levő szigetekre mennének, (a félszigeti rész keleti partja) pl. Koh Samuira, akkor a június-július-augusztus a jó, mert ebben a térségben később, szeptemberben kezdődik az esős időszak." (R. Kata, Vista, 2016)

Az esős évszak júliustól októberig tart, és ilyenkor gyakoriak a heves záporok – ez az időszak a délnyugati irányból, az Indiai-óceán felől érkező monszunszél hatásának köszönhető. Ez a szél hatalmas mennyiségű páradús légtömeget szállít a szárazföldre. A jelenség lényege dióhéjban a következő: a forró nyári hónapok alatt a szárazföld sokkal gyorsabban felmelegszik, mint a tenger. A felszálló meleg levegő alacsony légnyomású zónákat hoz létre, amelyekbe aztán betör a tenger felől érkező, nedvességgel telített levegő – és ebből lesz a monszuneső.

Ez persze nem jelenti azt, hogy négy hónapon keresztül folyamatosan zuhogna. Gyakran süt a nap, és a hőmérséklet még éjszaka is ritkán csökken 28 fok alá. A páratartalom viszont olyan magas, hogy az ember néha úgy érzi, mintha egy fedett uszodában élne.

Mi két teljes monszunidőszakot is eltöltöttünk az országban, így nagyjából kiismerhettük a ritmusát – már amennyire ez lehetséges, mert a csapadék intenzitása és gyakorisága évről évre más. Reggelente szinte sosem esett, ha mégis, akkor is inkább csak szitált az eső – olyan lágyan, hogy az ember esernyőt se vett elő miatta. A délelőttök többnyire derültek voltak, majd kora délután kezdtek gyülekezni a felhők. Duzzadtak, gomolyogtak, az ég alja elszürkült, a táj opálos fátylat öltött.

Aztán nyugati irányban hirtelen szétnyílt az ég, és mintha egy hatalmas kerti zuhanyrózsát csavartak volna meg odafönt: víz zúdult alá minden irányból, szinte függönyként takarva el a világot.

Thaiföld különböző részein eltérő időpontban köszönt be az esős évszak. Például Koh Samuin már több mint egy hónapja szinte folyamatosan esik az eső. Bangkokban – amíg ott éltem – volt olyan időszak, amikor naponta, szinte percre pontosan megérkezett a zápor, mintha csak menetrend szerint jött volna.
Pattayán statisztikák szerint október a legcsapadékosabb hónap, bár az utóbbi évek klímaváltozása ezt egyre inkább eltolja – és valószínűleg a jövőben még jobban át fogja alakítani az esőzések ütemét. Szeptembertől kezdve már érezhetően gyakoribbak és erőteljesebbek a záporok. Az időjárás egy szempillantás alatt képes derűs napsütésből tomboló viharra váltani. Néha "csak" egy gyors, intenzív zápor söpör végig, máskor viszont igazán látványos égi jelenségek kísérik – ilyenkor lehet a legszebb fotókat, videókat készíteni.

Motorral közlekedni ilyen időben egészen sajátos élmény: olyan érzés, mintha az ember teljes öltözetben beállna a zuhany alá. Pattaya elavult csatornarendszere nem tud lépést tartani a vízmennyiséggel – a szennyvízcsatornák pillanatok alatt túlcsordulnak, és az utak gyakran víz alá kerülnek. Néhol, például a Soi Buakhao vagy a Sukhumvit Road mentén, akár térdig érő víz is előfordulhat. Az éppen felújítás alatt álló utak környékén a víz bemossa a homokot és sódert, így az úttest még csúszósabbá és veszélyesebbé válik.

Az esőzéseknek azonban nemcsak kellemetlen, hanem pozitív oldaluk is van: felfrissítik a levegőt, csökken a portartalom, és a forróság is elviselhetőbbé válik legalább átmenetileg.

,, Június-július a forró/esős évszak. Chiang Maiban a hőmérséklet napközben 29-25 Celsius fok között mozog, átlagosan 32 fok. Bangkokban júniusban a nappali hőmérséklet jellemzően 33-34 fok között mozog, de pl. 2015 júniusában ez 35-37 fok között volt. Az éjszakai hőmérséklet 26 fok körüli. A napsütéses órák száma 6, a hónapban átlag 18 napon esik az eső.

Tulajdonképpen az esős évszak nyitánya június. Minden évben más és más a helyzet, azaz kis szerencsével akár kevés esővel is meg lehet úszni a júniust Bangkokban. Az egész hónapra kivetítve 63%-os az eső esélye, és 78% a felhős napok esélye. Júniusban nem ritka a felhőszakadás, főleg reggel. Egy-két órán át (néha csak 20-30 percig) szakad az eső, aztán gyorsan kisüthet a nap. Mivel nincsenek tengeri szellők, a meleget nehezebb elviselni.

Bangkokban júliusban az átlaghőmérséklet 30-32 fok körül mozog. 2015-ben júliusban 34-35 fok volt a jellemző nappali hőmérséklet. Éjszaka kb. 26 fokra hűl le a levegő (2015-ben 27-28 fokra). A napsütéses órák száma csak: 5. A július picit csapadékosabb, mint a június, átlagosan 19 esős nap fordul elő a július hónap folyamán. Az ég többnyire felhős.

Tehát az északi hegyekben való túrázásra nem túl jó időszak az eső (+sár, piócák) miatt, de nem lehetetlen. Chiang Maiból és Chiang Raiból szoktak egy- vagy többnapos dzsungeltúrára menni, hegyi törzseket látogatni.
A folyók az esőzések miatt igen bővizűek, és a vízesések igen szépek ilyenkor. Chiang Maiban kissé rossz a városi vízelvezetés így júliusban előfordulhat, hogy térdig érő vízben jár a város közepén egy nagy eső után." (Rákóczi Kata)

,, Mikor a legalkalmasabb Thaiföldre utazni? Én inkább vagyok nyári gyerek, de ha jobban meggondolom még a hideg is rendben van, amit viszont nem bírok elviselni, az az eső. Életemben először is januárban jártuk meg Bangkokot és a déli szigeteket, majd utána kétszer tértem még vissza munka miatt, szintén januártól a fő szezonra. És a főszezon egyébként olyan november körül kezdődik. Az időjárás pedig megbolondult, ugyanis képtelenség kiszámítani és 100%-osan kijelenteni, hogy novembertől áprilisig majd alig fog esni az eső, ugyanis pl. idén és tavaly is sokat esett.

Tény, hogy áprilistól nagyon meleg kezd lenni (számomra már olyan meleg, hogy délután 4-ig nem szívesen hagytam el a szobám.. szégyen nem szégyen), valamint a megszokottnál is sokkal magasabb a páratartalom, mindez pedig akkora zuhékkal és esőkkel tarkítva, hogy amit mi itthon esőnek nevezünk, azt nem is értem hogy gondoljuk.. :) Ott kérem szépen égszakadás van, majd 20 perctől 2 óráig terjedő loccs, de olyan szinten, hogy kettőig nem lát az ember. Ami pedig a legrosszabb, hogy az esővizet nem tudják normálisan elvezetni, szóval úszik minden. Ha papucsban vagy elcsúszol, ha cipőben akkor pedig csónakázol abban, ugyanis sok helyen térdig gázolsz a vízben. Nincs az az esernyő és 7/11-ben kapható egyszer használatos esőkabát, ami ilyen esetben sokat segít...

Ami fontos (és engem állandóan kiakasztott): egy sál vagy vékonyabb pulóver mindig legyen nálatok, mert őrülten alacsony hőmérsékleteken nyomatják a klímát és légkondit szinte mindenhol, és több helyen "megfagy" az ember. A gond nem a klímával van, hanem azzal hogy kint van 35 fok és nem értem miért nem lehet 25-26 fokra állítani a klímát, miért kell 18-19-re ( legdurvább az MRT metró és moziban is voltam már sokszor úgy, hogy nem tudtam élvezni a filmet, mert nagyon fáztam - húgom háromszor szokott a nyaka köré tekerni sálat, de akkor már van rajta egy pulóver is:D ) (2018)" forrás

Történelem

Az európaiak a 16. században fedezték fel a mai Thaiföld területét és bizonyosan nem ők hozták el ide a civilizációt. E területen ugyanis már legalább ezer évvel korábbi időszak óta fejlett civilizációk léteztek. A 11. századig a mon nép dominálta a lakosságot, majd jöttek khmerek, és Kína déli részéről a thai-ok. A thaiok királyságban éltek és csodásabbnál csodásabb építményeket, városokat emeltek. Közülük is a legszebb és a legnagyobb Ayuthaya volt, aminek maradványai most kiemelkedő turistalátványosságok. A thai királyságok folytonos háborúkban éltek a környező birodalmakkal, főleg nyugatról a burmaival, keletről a khmerrel. Vereségeket szenvedtek, pusztulásokat átéltek, de tartósan senkinek sem sikerült leigázni őket.

A thai történelem legismertebb királyi dinasztiája a Rama. Közülük Amerikában és Európában a IV. Rama király, Mongkut vált a legismertebbé egy Hollywood-i filmnek köszönhetően. A Jodie Foster főszereplésével készült, Anna és a király filmben a 19. század közepe táján a népe által istenként tisztelt Mongkut országát Sziámot nyugati mintákra modernizálni akarja, de a hagyományok büszke megőrzésével. Gyanítható, hogy a thaioknak nem nagyon tetszhetett, hogy a filmben a királyt esendő, kedves, de néha bénázó férfinek ábrázolják. A valós történelemben amúgy fia, az V. Ráma végezte el a legnagyobb munkát azért, hogy az ország ügyes reformok révén fejlődjön is, ugyanakkor ügyes diplomáciai manőverekkel kitérjen az európai hatalmak gyarmatosítói igyekezete elől. Óriási dolog, hogy Sziámot (a mai Thaiföldet) nem sikerült gyarmatosítani, és ugyanakkor nem maradt le végzetesen a térség országai között a fejlődésben.

1939-ben megszűnt az abszolút monarchia, és Sziám helyett Thaiföld (a szabadok országa) lett az ország neve. Thaiföld máig tartóan is alkotmányos monarchia, ahol a királynak alapvetően ceremniális szerepköre van, ő testesíti meg az országot, a népet. A király jobbára tartózkodik attól, hogy beavatkozzon a napi politikába.

Manapság

Thaiföld lakossága némileg 60 millió felett van. A 10 százalékuk Bangkokban él. Bár rengeteg etnikai kisebbség él az országban, azonban a lakosság összességében eléggé homogén, teljesen a thai nép dominál. Thaiföldön a kínaiak, malájok khmerek stb. erőteljesen asszimilálódtak a thai lakosságba. A lakosságnak meglepően nagy hányada, kb. 60 százaléka közvetlenül vagy közvetve a mezőgazdaságból él. A városi középosztályosodás folyamata gyorsan halad előre, így a városokban a külföldi turisták rendre meg is szoktak lepődni, hogy milyen sokan élnek viszonylag korrekt életszínvonalon. Az alaposabban körülnéző turista persze előbb-utóbb felfedezi, hogy a társadalmi és jövedelmi különbségek jelentősek a thai társadalomban.

2016. október 13-án 88 éves korában meghalt IX. Ráma (Bhumibol Aduljadedzs) thaiföldi király.

A thai fizetések nem sokkal kisebbek, mint a magyarországiak. átlagosan talán 20 százalékkal alacsonyabb az átlag a különböző foglalkozásokban, és beosztásokban. Thaiföldön viszont arányaiban is sokkal több a nagyon gazdag ember. Persze vidéken, s főleg északkeleten nagy a szegénység. Ott sincs azonban sokkal nagyobb nyomor, mint a szegényebb magyar helyeken, főleg, mert náluk messze erősebb a családi szolidaritás. Az öregekről szépen gondoskodnak.

"A királyuk születésnapja thai-oknak olyan, mint nekünk augusztus huszadika, csak ebben talán több a lélek, mint a cirkusz. Tűzijáték, tömeg, pénzszórás és strandokról árusított hülye élelmiszerek persze itt is vannak, de egy icipicit tényleg ünnepszag van. Nekünk ős-cinikus magyaroknak megdöbbentő volt, hogy az emberek kétharmadán nemre és korra való tekintet nélkül az ünnep alkalmából készült rózsaszínű póló van a király jelképével. Azt írta az útikönyv, hogy a thai nép szereti a királyát, de aznap este óta komolyan hisszük: jó vagy rossz, de tényleg egyszerűen csak szeretik - kritika nélkül. " forrás

Demokrácia ide vagy oda, akkoriban szó sem lehetett arról, hogy valaki ne szeresse a királyt – vagy legalább ne mutassa ki a szeretetét. Nekem néha a kommunista idők személyi kultusza jutott eszembe, amikor minden sarkon sárga színbe borult a világ, és az emberek versengtek abban, ki tud minél extrémebb módon hódolni az uralkodó előtt. A televízióban sugárzott kisfilmek szinte isteni magasságba emelték a király alakját. Thaiföld szinte mindent az ő személyének tulajdonított: az öntözőrendszerektől kezdve a tehetséges focistákig.
A fiatalokat már gyerekkorukban arra nevelték, hogy szeressék a királyt – és ők szerették is. Az igazat megvallva, akkoriban valóban az volt az érzésem, hogy Thaiföld és a thai emberek számára minden addig jó, amíg a király élt. Ha belegondolok, mennyire mély volt a tisztelet és szeretet, amit a thaiok tanúsítottak iránta, óhatatlanul eszembe jut Magyarország is. Nálunk sajnos az elmúlt évtizedekben fokozatosan sikerült kiölni az emberekből a hazaszeretetet és a nemzeti öntudatot – amit Thaiföldön aligha tudna bármi is megingatni a következő száz évben.

Nekünk is voltak királyaink, akikről méltán lehetünk büszkék – és talán lenne is igény ma egy olyan ikonra, aki egy nehéz időszakban erőt és reményt adhat a népnek. Mert a mostani politikai vezetőkről aligha lehet jó szívvel gondolkodni, nemhogy példaképként tekinteni rájuk. Valószínű, hogy a thai emberek többsége sem volt különösebben jártas a politikában – egyszerűen csak látták, hogy drágább lett a rizs a boltban. De nem ez foglalkoztatta őket, mert ott volt nekik a király, aki maga volt a remény és az állandóság szimbóluma. Jó volt látni, hogy egy országban még őrzik a hagyományokat, és van egy közös bálvány, akire felnéznek. A világ rohanása közepette különösen szép volt ez a példa.

És egy apróság, ami engem személy szerint nagyon megfogott a királyban: imádott fényképezni. Szinte mindenhová magával vitte a fényképezőgépét, és örömmel fotózott. Márpedig – mint tudjuk – aki szeret fényképezni, az nem lehet rossz ember. 😊

Balra a királyi pár, jobbra az elöző (a mostaninál sokkal népszerűbb), 2016-ban elhunyt király özvegye - Kriszta fotója

.

"Megveszem a nőt: Thaiföldre özönlenek az emberek ismerkedni és sok esetben feleséget, párt találni. Ennek megfelelően özönlik is a pénz az országba. És ha valaki azt mondja, hogy ez csak pattayai jelenség, akkor egy egyszerű elméleti számítással megnézhetjük, hogy miért nem csak Pattayaról van szó. Elmegyünk egy bárba vagy megismerkedünk bárhol máshol egy lánnyal. Előbb-utóbb fizetés lesz a dologból, így vagy úgy. Pattayan mondjuk hivatalosan 250 ezer lány dolgozik. Tehát ha hivatalos az adat, akkor több mint a duplája. Legyen 500 ezer. Ez a kislány a neki adott pénzből hazaküld a családnak. Anyuka, apuka 1 millió, gyerek legalább egy, aztán a nagyi-papi 1 millió és utána jönnek a család többi tagjai. Lehet számolni legalább 4 testvért és a nagybácsit, a nagynénit, kutyát-macskát stb. Szóval legalább 4-5 millió ember. Ehhez hozzávesszük, hogy Bangkokban is szép számmal élnek ebből az üzletből és akkor még Phuket stb.

Szóval a thai lakosság jó része kap abból a pénzből, ami a lányokon keresztül az országba áramlik. Valahol volt egy cikk, hogy milyen százalékban élnek a thaiok farang pénzből. Magas volt a szám. És miért éppen Thaiföld? Egyszerű a képlet. Mert itt mindenki nagyon szép és nagyon rendes és főleg szexi. És megkaphat szó szerint bárkit. Persze csak akkor, ha rendelkezik kellő érzelemmel (pénzzel...). Az ismerkedés gyerekjáték. Sok esetben néhány kérdés után a csaj leszűri, hogy érdemes e veled foglalkozni a szép jövő reményében vagy sem. Ha nem, akkor csak néhány hónappal később derül ki, hogy vagy nem tudsz segíteni rajta és a családján vagy mert nem vagy balek.

A minap mesélte egy lány ,hogy a thai hagyományok szerint először a családjával kell jóban lennem és ha ott szabad az út, akkor minden rendben. Ez nem is nagy dolog. Azt tudnunk kell, hogy az anyós szívéhez még véletlenül sem a gyomrán át vezet az út. Néhány mondatban kitárjuk a szívünket, de utána feltétlenül a pénztárcánkat és máris a zsebünkben a mama. Érdekes, hogy ahogy ismerem a thaiokat, képtelenek 5 percnél előrébb gondolkodni, de ha barátságról vagy esküvőről van szó, akkor mindig a "jövő" szó az első amit hallok. Biztos-e a lány jövője a pali mellett? Persze hogy biztos. Ameddig a pénz tart, addig nem kell izgulnunk." forrás

A boltok kb úgy néznek ki, hogy 10-ből 6 kajálda. Tényleg minden kajálda szinte, elképesztő, ezen nagyon sokat röhögtünk az elején, hogy ezek mennyit esznek? Van olyan, aki nem eszik, nem főzi az ennivalót, nem felszolgálja, vagy nem alapanyagért ment éppen? 😆 Ezek családi bizniszek, a gyerekmunka sem ritka, néha egészen fiatal gyerekek hozták ki a fogásokat, mindenki kiveszi a részét a munkából. Amúgy az ételek elképesztően finomak, és minden aggodalmam ellenére egyáltalán nem betegítenek meg, pedig azért Bangkokban voltunk olyan konyhán, ahol konkrétan 3 macska ugrabugrált a szakács húsvagdosó pultján, a földön meg 2 kóbor kutya kunyerált, és a konyhából egy olyan trainspotting wc nyílt, ami bangkoki viszonylatban is kőkeménynek számított 😆. Egyvalamit kell betartani, ott kell enni, ahol sokan vannak és ahol a helyiek is esznek, ott biztos pörög kellőképpen az üzlet annyira, hogy ne legyen romlott a kaja.(2024) forrás

"Thaiföld egész északi térsége (főleg Chiang Rai, de kicsit Chiang Mai is) sokkal tradicionálisabb és szegényebb térség, állítólag nagyon sok fiatal megy le innen Bangkokba szerencsét próbálni, a legtöbb lány prostituáltnak. Olvastam, hogy sokakat a saját szüleik képesek eladni mert annyira szegények, és nem tudják még magukat sem eltartani. Sokak számára csak a szexturizmusról híres az ország, és tény, hogy félre sem lehetett érteni egyes bárok és masszázs szalonok céljait. Csak elég volt benézni ezekbe a kocsmákba is: középkorú külföldi férfiak nagyon fiatal csinos lányokkal, akik akár napokig társaságot nyújtanak nekik és járják be velük a környéket. A lányok célja, hogy egyszer elveszik őket feleségül egy jobb élet reményében, és ezekben az emberekben a potenciális férj jelölteket látják, de ez csak kevésnek sikerül. Persze Bangkokban is bőven akad belőlük még jóval több is, és vannak kifejezetten ezekről a szolgáltatásokról híres városok is, amikhez képest ezt az északi térséget még csak meg sem említik (én naivan azt hittem északon nem nagyon lehet ilyesmivel találkozni). Viszont itt sikerült először egy ilyen utcába belebotlani, mindkét városban könnyen ott találtuk magunkat mikor esti sétára indultunk. " forrás

"A thai emberek életében a vallás nemtől és kortól függetlenül elég nagy szerepet játszik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hatalmas Buddha szobrok és szentélyek országszerte, melyek nem csupán turista látványosságként szolgálnak, hanem tényleges zarándok helyek. Emberek tömege visz nap, mint nap virágokat és gyújt gyertyákat a szobrok lábánál, a szentélyeket pedig üdítőkkel, édességekkel és hasonló világi javakkal töltik meg. Nem próbáljuk meg a buddhizmus tanait átadni ebben a rövid irományban, csak néhány gondolat, hogy megértsük, miért viselkednek úgy az emberek, ahogy.

A thaiok hisznek az újjászületésben, melynek célja, hogy előbb-utóbb eljussanak a nirvana állapotába, ami viszont csak úgy érhető el, hogy megszabadulnak a szenvedélyektől és a szenvedéstől. Számukra a földi létük végeztével nincs vége az életnek, sőt magára a mindennapi életükre tekintenek úgy, mint az útra, ami majd eljuttatja őket a végső boldogsághoz, melyet viszont ki kell érdemelni. Pontosan emiatt, a karmikus gondolkodás miatt igyekeznek önzetlenül élni, segíteni a másikon. Nem azért, mert várnak valamit a másik embertől cserébe, hanem mert jót akarnak cselekedni. Annak ellenére, hogy én nem feltétlenül hiszek a következő életben, nagyon is szimpatikus ez a vallás, mert eléri azt, hogy az emberek attól érezzék jól magukat, hogy mással jót tesznek, nem pedig attól, hogy másokat eltiporva feljebb jutnak a ranglétrán.

A másik dolog, ami szintén a vallásból következik, az egyszerű élet elfogadása, ami szintén kulcsa a boldogságuknak. A legnagyobb különbség, amit észrevettünk az ő felfogásuk és a mi nyugati sikerorientált hozzáállásunk között pont ez, hogy ők képesek beérni azzal, ami van és nem vágynak folyamatosan többre, másra, jobbra. Nyilván fontosak a célok és a fejlődés egy ember életében, de amit gyakran elfelejtünk, megállni egy pillanatra és élvezni, ami van és hálásnak lenni az egyszerű dolgokért." (S. Gábor, Windsurfer Diary)

Thai emberek

A thai emberek több mint 90 százaléka buddhista. Az ország minden iskolájában (a a többségében muzulmánok lakta déli országrésztől eltekintve) a tananyag kötelező eleme a buddhista doktrína. A hétköznapi életben a buddhista vallás, a hozzá kapcsolódó hitélet és hitfelfogás nagyon jelentős szerepet kap. Csaknem minden buddhista vallási ceremóniának a wat a középpontja. A wat a templom és a kolostor valamiféle kombinációja. Thaiföldön 32 ezer wat létezik. Thaiföldön az a szokás, hogy minden férfi valamikor az életében 5 nap és három hónap közötti időtartamra visszavonul szerzetesnek, elmélyedve a buddhista tanokba. Maga a jelenleg uralkodó király, őfelsége Bhumipol Adulyadej sem vonta ki magát e hagyományból. A buddhista apátok többnyire azok, akik egész életükre vállalják a szerzetességet. Rájuk sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint az ,,alkalmi" szerzetesekre. Az utóbbiak lehetnek házas emberek is, de szerzetesi mivoltuk időszakában tartózkodniuk kell a nejükkel való mindennemű testi kontaktustól. A honlapnak nem feladata elmélyültebben tárgyalni a buddhizmust, de azért annyit el kell mondani, hogy valójában egy isten nélküli vallásról van szó, amely nem áll szemben egyetlen istenben hívő vallással szemben sem.

A külföldi látogató gyakran érzékeli, hogy a thai emberek jellemzően mennyire nyugodtak, békések és toleránsak. Az egyik magyarázat bizonyosan a buddhista vallásukhoz kötődik. A buddhizmus ugyanis feltehetően a világ legtoleránsabb vallása. Még arra sem kötelezik a hívőket, hogy más vallásnak ne hódoljanak! A thai emberekre nagyon jellemző, hogy sokszor, a legkülönbözőbb helyzetekben mosolyognak, csaknem szó szerint nevetnek. Ezt nem kell feltétlenül úgy felfogni, hogy ennyi boldog, folyton vidám ember él ott. Ők is mélyen benne vannak mindenfajta egyéni, családi, megélhetési, lelki problémában. A mosoly, a nevetés náluk a jámbor barátságosság, békesség kifejezése. Állítólag a külföldiekre azért is mosolyognak, mert tisztelik bennük a nagy távolságra elutazó, életélményekben bizonyára színesen tapasztalt embert. Persze gyakori a kereskedelmi érdekeltségű kedvesség, mosoly, amikor a potenciális vevő bizalmába akarnak férkőzni a kedves gesztusokkal. A turista nehéz helyzetben van, ha szeretné megkülönböztetni az önzetlen mosolygást a célzatostól. Bonyolítja a helyzetet az, hogy a thai emberek konfliktusos helyzetekben is mosolyognak, csak akkor zavarukban, a még rosszabb konfliktus elkerülése céljából.

A thai emberek nem olyan alázatoskodók, szervilisek, mint például az indiaiak. Nagyon büszkék és nem szeretnek soha megalázott helyzetbe kerülni. Büszkeségükben gyökereiben feltehetően benne van az, hogy a thai egy soha nem gyarmatosított vagy alávetett nép. Nagy balhék (akár tettlegességig fajulóan) akkor robbannak ki náluk, ha a konfliktusban szembe állók képtelenekké válnak valahogy csillapítani egymás megszégyenítését. A farang, azaz a (fehér) külföldi jobban jár, ha ilyen kiélezett helyzetbe sohasem kerül thai emberekkel. A thai embereknek nem erőssége a pontosság. Ha időpontot egyeztetünk valamiért egy helyivel, akkor a biztonság kedvéért tegyük hozzá, hogy "farang time", tehát a külföldi hülye szokása szerint pontosan kell a feleknek megérkezni. A külföldieknek gyakran feltűnik, hogy a thai szülők az 5 évesnél fiatalabb gyerekeiket alig tartják kordába, és szinte mindent megengednek nekik. Ez sokszor megütközést kelt a turistákban. A thai embereknek meg van a sarkos véleményük a farangokról, azaz a fehér bőrű turistákról. (Az indiaiakat erősen lenézik.) Azt gondolják, hogy minden farang jómódú, ugyanakkor furcsállják, hogy ehhez képest nem viselkednek mindig kulturáltan, öltözékük szakadtas, tisztaságuk kérdőjeles. A nem turistás helyeken élő thaiok számára furcsa, hogy a felnőtt farang férfi rövidnadrágban járkál az utcán. Náluk csak a kisfiúk hordanak rövidnadrágot.

Ami mindenkinek elsőre feltűnik: szinte minde házhoz tartozik egy saját kicsike szentély a ház előtt. A föld őrző szellemeit szállásolják el ezekben a házakban. Jólétet, szerencsét, pénz kérnek az ottlakók adományaikért cserébe.

A thai nők karcsúsága néha egészen döbbenetes. Szinte egész nap esznek, megfejthetetlen. Kortalanok nagyon sokáig, sokszor az ember nem tudja, egy kislánnyal beszélget-e vagy egy negyvenes nővel. Update 2026: már sok közöttük a dundi. Globalizált dundi thai fiúk és lányok járnak együtt plázázni.

"A condóban, ahol lakunk, recepció van. A recepciósok kivétel nélkül szép, függönyhajú, eszelősen karcsú leánykák. Akik reggel beállítanak egy komolyabb mennyiségű kajával, meleg reggeli, rizses kaja ebédre, csokiturmix, stb. Egy-két nagy cekkernyi. És folyamatosan esznek, a pult mögött, de tényleg folyamatosan. Többször végignéztük, ahogy kb egy szántó-vető melós adagját beburkolják reggel 8 és délután 5 között. Közben egy alultáplált hatodikos testével bírnak, 40 cm a derekuk. Hogy a csudába csinálják? Kriszta 2022"

K. Kriszta fotója

Hoppá - aji

"Ha a thai ember nem akar válaszolni a kérdésedre, csak mosolyog. Bűbájosan. Úgy csinál, mint aki nem érti. Aztán beugrott: pár éve keringett az interneten egy körlevél a boldogsághoz vezető út buddhista jó tanácsaival, köztük ezzel (legalább 20x megkaptam, úgyhogy kívülről tudom): „Ha olyan kérdést tesznek fel, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogj kedvesen és kérdezd meg: ”miért akarod tudni?” Na, minden világos! Odament a népszámláló a thai asszonyhoz Chiang Mai-ban és feltette a nagy kérdést: „Hány gyermeked van?” Ő meg csak mosolygott és mosolygott…

Aztán megpróbálták besaccolni a gyermekek számát a kora és a társadalmi helyzete alapján. (Az előbbi teljesen meddő próbálkozás, mert a legtöbb thai asszony éppen úgy lehet 16, mint negyven éves. Hihetetlen, hogy mennyire kortalanok!) Szerintem nem volt több kérdés a népszámláló biztos részéről. (Egyébként úgy döntöttem - mivel a buddhizmus és eszméi nagyon is közel állnak hozzám :D – ki fogom próbálni ezt a módszert: amikor "élesben" eljön hozzám a népszámláló, csak mosolygok, és mosolygok majd..." forrás

"A thaiok többsége a szellemek létezésében is hisz, s míg nyugaton már alig lehet pár embert riogatni velük, addig a helyieket egy közepesen erős szellemvasúttal is ki lehet ugrasztani a bőrükből. Kérdezzünk meg valakit, és ha ő nem is, biztos van egy ismerőse, aki látott már szellemet. Szinte reneszánszukat élik a témára épülő, hazai gyártású mozifilmek: holtukból föltámadt véres szájú alakok, múltbéli sérelmeiket megtorolni kívánó hegyes fogú kísértetek borzasztanak több plakáton vagy előzetesben. Számos hiedelmük is kapcsolódik a szellemek világához:

Ha evés közben viccelsz, a szellem ellopja a rizsedet.

Ha a kisgyerekre azt mondod, hogy szép, elviszik a szellemek.

Ha lehajolsz és átnézel a lábad között, szellemet fogsz látni.

Beszélnek olyan szellemekről is, akik halálos élvezeteket hoznak. Sok thai férfi retteg ezektől a nőnemű lényektől, akik álmukban lepik meg és valamilyen bosszútól hajtva halálig tartó orgazmusba lovalják őket. Hogy ezeket kicselezzék, sokuk éjjelre női pongyolát ölt magára." forrás

Azt látni, hogy a csinos, vékony thai nőknek nem csak a tarkója lapos, hanem a popója is. De marhára. És ezt kedves feleségem is észrevette. Mókás látni a helybélieket délelőtt tízkor, kábé 20-22 fokos hőfokon vastag felsőt, vattakabátot viselni. Pólóban, rövid nadrágban teljesen jól vagyok. (Trepper Endre, 2025)

"Sanuk: thai kifejezés, jelentése: szórakozni. Ennél azonban sokkal többet takar, magába sűríti egy nép életfelfogását is. Jól érezni magunkat, kellemesen eltölteni az időt, élvezetet vagy örömet meríteni valamiből. Az itt élő emberek mindennapjait átjáró filozófia egyszerű: az élet legyen móka és szórakozás. Mindenben ezt keresik, legyen szó kötelességről, szabadidőről vagy tanulásról. Első számú szabály, hogy bármit is csináljanak, abban leljék örömüket.

Szívesen dolgoznak együtt, a munkát pedig jó adag társasági élettel, beszélgetéssel fűszerezik, bohóckodnak, viccelődnek, flörtölnek egymással. Csak sétáljunk végig az utcán délután kettőkor. Ha nem is tűz a nap, meleg van és az elviselhetőnél magasabb a levegő páratartalma. Nem kellemes ilyenkor a szabadban dolgozni. Nézzünk körbe és láthatjuk, hogy a motoros taxisok az állomásuk mellett fociznak, az útburkolat hibáinak kijavítására küldött munkások kedélyesen csevegnek a fák alatt, a kisboltban pedig az eladó a pultra borulva alszik. Mert amíg egy tevékenység szórakoztató, rendben halad minden, amint viszont elillan a játékosság, a dolgok csak unalmas és lélekölő feladattá válnak. Ilyenkor a thaiok elkedvetlenednek és másik szórakoztató tevékenység után néznek, vagy tesznek róla, hogy a kötelesség ismét elviselhetővé váljon.

A sanuk a mindennapi élet fontos összetevője, mely számos olyan dologban ölthet testet, mint az együtt étkezés, vagy a barátok körében, beszélgetéssel esetleg az éjszakába való belemerüléssel eltöltött órák. A thaiok számára a szórakozás majdnem mindig csoportos tevékenység. Népszerűek a nagy társaságban űzött szabadidős programok is. Hétvégék vagy ünnepnapok alkalmával sokszor kirándulnak a városon kívülre. A családot vagy a rokonságot felpakolják egy pick-up terepjáró hátuljára és így gurulnak ki a természetbe. Irány valamelyik vízesés vagy tengerpart. A kelleténél több ételt, sok sört, jeget és gitárokat visznek magukkal majd a parton elheverve, énekelve egymást ugratva, könnyedén töltik a napot." forrás

"A thaiok közül sokan babonások és úgy hiszik, hogy ha az adott napnak megfelelő színt veszik fel, akkor szerencséjük lesz. S ha nem is a teljes ruházatban, de annak valamelyik kiegészítőjében (nyakkendő, táska) megjelenik ez a szín. Régen úgy tartották, a színek az ember életére is befolyással vannak. Mert nem elég valamiért megküzdeni, a célok eléréséhez általában szerencse is kell. Ilyenkor segíthetnek a színek. Ha pedig valami balul sül el, azt is meg tudják magyarázni: biztos nem a kedvenc színe volt rajta. Sokan azt tartják kedvencüknek vagy szerencsehozójuknak, amely a születésük napjához köthető. A király például hétfőn született, azaz az őt reprezentáló szín a sárga. A királynő pénteken, az övé a kék. Ezek szimbolizálják őket mindenhol, a király zászlaja sárga a királynőé pedig kék." forrás

"Ha turista szemmel kellene leírnom milyenek itt az emberek, akkor azt, mondanám, hogy állandóan mosolyognak, rendkívül tisztelet tudóak és kedvesek. Ez így is van többek között. Ha kicsit tudományos szemmel, akkor azt mondanám az itt élő emberek átlagos IQ-ja 70. Az átlag európai emberé: nőknél 120, férfiaknál 130., No comment. Könyveket írtak a thaiok logikájáról illetve annak hiányáról. Ne keress logikát a thaiok gondolkodásában könyörgöm :D. Ha pedig a szubjektív véleményem szerint kéne megfogalmaznom, akkor azt írnám,hogy egyik sem tud vezetni,ha azt hiszed Magyarországon vannak a leghülyébb sofőrök akkor tévedsz! Viszont senki sem káromkodik a másikkal az utakon,ez a káosz itt tök normális. Ha valami nem megy nekik, akkor nem kérnek segítséget,hanem csendben hagyják a dolgot a káoszig fejlődni. Utálnak söpörni." forrás

"A thaiok ahol csak lehet, kerülik az összeütközések minden formáját és egyáltalán nem szeretnek másokat kellemetlen helyzetben látni. Szomorú témákról nem szívesen beszélnek, hacsak a másik nem kezd rá. Talán furcsának tűnhet, hogy azon viszont nevetnek, ha megbotlik, vagy orra esik valaki. Ám ezt csak azért teszik, hogy kíméljék a nevetséges helyzetbe került alanyt. Szerintük a mosoly a legkiválóbb konfliktuskerülés minden helyzetben. A thaiok táncmozdulatai is kellőképpen kifejezik, hogy ez a nép nem szívleli a konfliktust." forrás

"Thaiföldön, vagy legalábbis ott, ahol nem sok a fanatikus muszlim, nem divat az agresszió. Itt is bevonul minden férfi, de nem a hadseregbe, hanem szerzetesnek valamely buddhista szentélybe. Az elvonulás nem kötelezõ, mégis, ahogy körbekérdezünk egyetemista barátaink között, mindenki tervezi, hogy hamarosan lenyírja a haját, és felveszi a narancsleplet legalább egy kis idõre. Mindenki addig marad, ameddig akar. Nem erõszak a tudás. Sokan munka mellett is visszatérnek, akár pihenés helyett vagy éppen pont azért is. A szerzetesekkel pedig bármikor lehet beszélgetni, az élet itt egyszerû, tiszta és békés.

A táborozás jó, de pár nap koránkeléstõl még senki nem lesz buddhista. Pedig tény, hogy nincs az az önelégült fehér ember, aki meglátva egy jól sikerült Buddha képmást, el ne gondolkozna azon: Hogy az istenbe ilyen nyugodt ez a Buddha? Sajnos, nem arról van szó, hogy a Shakya klán hercege leült egy fa alá, hallgatta a madarakat, jól érezte magát, a többiek meg látva milyen jó neki, elkezdték követni. A herceg hiába ment a természetbe, még ott se érezte jól magát. Látta õ, hogy a nap egyszer feljõ, de aztán lemegy, a kis pondró megszületik, majd meghal, a paraszt meg csak nyög a földön egész életében. Rájött, hogy minden földi dolog változik, noha az emberek azt szeretnék, hogy azok örökké tartsanak. Annyira szeretnék, hogy ezt el is hiszik. Mikor aztán kiderül, hogy mégse, az emberek szomorúak és szenvednek. (Az öregemberek már nem hiszik, hogy a dolgok örökké tartanak, de õk meg félnek a haláltól.) Eddig a pontig a többi nagy vallásalapító is eljutott. A herceget az különböztette meg tõlük, hogy látva a problémát, nem kezdett el nyavalyogni valami magasságos úrhoz, hanem magába fordult és eltökélte hogy azt egyedül oldja meg. Hogy ezután mi történt, arról már fogalmunk sincs, de valószínûleg rájöhetett valamire, azért hívják Buddhának, vagyis a Megvilágosodottnak.

A Buddha egy sort sem írt le soha életében, nem épített személyi kultuszt, és csak annak adott tanácsot, aki kérte. A Buddhizmusban tehát az a jó, hogy nem kell senkit sem imádni. Nincs fohász, se könyörgés. Mindenki mehet a maga útján, ha valaki úgy gondolja elakadt, kérhet tanácsot olyanoktól, akik már régebb óta mennek. A hátrány viszont, hogy kínzó kérdéseken kell gondolkodni, tudni kell megbirkózni a magánnyal, és szembenézni a halállal is " forrás

,, A thai emberekből valahogy hiányzik a frusztráció, az irigység, minden, ami otthon vadul tombol például a pirosnál állva a forgalomban, itt nem létezik. A thaiok a szó legszorosabb értelmében tisztelettel élnek minden ember iránt. Nem számít ki vagy, honnan jöttél, van-e lakásod, pénzed a bankban, itt ugyanolyan egy vagy mindenki közül. Nem néznek rád irigykedve, ha valamiből többed van. Miért? Mert itt a saját életüket élik az emberek. Örülnek, hogy van munkájuk, és boldogan, felelősséggel végzik azt, egyfajta küldetésként, amivel jobbá tehetik mindannyiuk életét.

Nem mondom, hogy eleinte nem volt furcsa, de szerencsére hamar belejöttünk és megtanultunk mosolyogni a vadidegenekre is. Megtanultuk, hogy a mosolyban nincs hátsó szándék, az csupán egy ember önzetlen ajándéka egy másik embernek. Egy néma köszöntés, ami talán ezt fejezi ki: egyformák vagyunk. Mindannyiunknak ugyanaz a célja az életben: boldogan és békében élni. És ezt a thaiok természetükből fakadóan jól tudják és teszik is." forrás

,, A thai emberek olyanok, mint a gyerekek: mindenen megsértődnek és ha már egyszer úgy érzik a főnökük nem bizik bennük = arcvesztés, akkor máris felmondanak! nem is értem! hogyan lehet akkor ennyire alacsony a munkanélkülség? folyamatosan mindenki munkát cserél?

A thai pasik is ugyanolyan hiúak, mint a lányok. Lépten-nyomon látni férfiakat, akik a hajukat állitják éppen be, vagy a tükörben nézegetik magukat. Persze az nem lep meg, ha egy nő sminkel a metrón! micsoda képmutató vagyok! De azért be kell vallanom vicces, ahogyan egy negyvenes biztonsági őr nézegeti magát a kistükrében 🙂" forrás

,, Ladyboyok:
Ao Nang városáról túl sok izgalmas emléket nem őrzünk, talán egyet. Feltűntek a képen a ladyboyok, vagyis a női ruhába bújt férfiak. Thaiföldön mondhatni híres a transzneműekkel és a saját nemükhöz vonzódókkal szemben tanúsított empátiájáról. Ennél talán csak az átalakító műtétei minősége a nevezetesebb. Tényleg elképesztő, hogy egyik másik mennyire nőnek néz ki. A láb-és kézfejük mérete árulja csak el őket. A thaiok toleranciája a vallásukra vezethető egyébként vissza. Úgy tartják, hogy ezek az emberek épp vezekelnek valami előző életükben elkövetett dolog miatt, emiatt inkább sajnálják, mint megvetik őket. Hallottam olyanról, hogy egyes helyeken még azt is tartják, hogy szerencsét hoz a családra, ha van ladyboy közöttük. Ao Nangban tűntek fel először az utcán, épp a showműsorukra toboroztak embereket, mi pedig fotózkodtunk velük." forrás

,, A thaiok elképesztően kedvesek és segítőkészek – és ahhoz, hogy ezt megtapasztaljam, nem kellett beszélnünk egymás nyelvét. Megszámlálhatatlanul sok helyzetben nyújtottak spontán segítséget, egyszerűen és kérés nélkül. Mindig emlékezni fogok arra az esetre, amikor a Hellfire Pass Emlékhelynél a látogatásom végeztével megkérdeztem a múzeum munkatársát, hol kell várnom a buszt, ami visszavisz Kanchanaburi városába (odafelé sem láttam, hol van a buszmegálló, csak a buszon megkértem a jegyszedőt, hogy szóljon, hol kell leszállnom, és így megállt a busz az emlékhelynél). A hölgy azt mondta, szemközt az úton a narancssárga jelnél. Szemközt az úton láttam, hogy a lámpának narancssárga az oszlopa, gondoltam, a busz is itt áll meg. Igaz, az összes lámpának narancssárga oszlopa volt, de mindegy. Álldogáltam a tűző napon a hőségben, mert persze lövésem se volt, mikor jön a busz, amikor vagy negyedóra elteltével az egyik bekötőúton kihajtott egy traktor, és a vezetője elkezdett nekem integetni és balra mutogatni. Akkor vettem észre, hogy lejjebb az úton ott van egy kis faépület, és a színét ugyan nem mondtam volna narancssárgának (ha nagyon akartam volna, sem láttam volna bele narancssárgát), de egyértelmű volt, hogy az a buszmegálló. A traktor sofőrje valószínűleg nem tudott angolul – de ahhoz, hogy lássa, mi a szitu, nem is volt rá szükség, ahogyan ahhoz sem volt, hogy segítsen. (Szabó Elvira)" forrás

Turista etikett

Tilos minden olyan cselekmény, kijelentés, ami a király személyét, a monarchiát kigúnyolja, megalázza. Ez felségsértésnek minősül és ezt Thaiföldön valóban nagyon komolyan veszik. Nem árt, ha a családnak, vagy a baráti társaságnak van mindig legalább egy józan állapotban lévő tagja, nehogy valaki ittas állapotban kövessen el felségsértést, mert az ittasság sem minősül enyhítő tényezőnek. Nem akarjuk túldramatizálni a témát, de még az is sértheti a thai emberek szemében a királyt, ha egy földön guruló pénzérmét rálépéssel állítunk meg. Ugyanis a pénzérméken is a király látható. Thaiföldön lépten-nyomon vannak képek, szobrok a királyról vagy valamelyik családtagjáról. Börtönnel sújthatják azt is, aki a buddhizmust és annak értékeit gyalázza, kigúnyolja. A mozikban a vetítés előtt eljátsszák a himnuszukat és ilyenkor mindenkinek, a külföldinek is, fel kell állni, és csendben maradni (ha csak nem tanultuk meg a dallamot a szöveggel). Még az is előfordulhat, hogy a pályaudvaron egy szimpla vonatérkezéskor is felcsendül a himnusz. Ilyenkor mindenki megáll, tiszteleg és ugyanezt elvárják a külföldi turistától is. A thai emberek millió dologban képesek egymással egyet nem érteni, de a király és a családja vonatkozásában egységesek. hatalmas tisztelet övezi őket. Thai emberekkel való beszélgetés esetén inkább kerüljük a királyság intézményével kapcsolatos témát, nehogy valami illetlent mondjunk vagy kérdezzünk.
Az ország uralkodó vallása a buddhizmus, nyitott, toleráns vallás, de kiemelten érzékeny az emberi méltóságra, a visszafogott viselkedésre. Buddhista turista látványosságok felkeresése alkalmával fokozottan ügyeljünk a visszafogott, tiszteletet kifejező öltözködésre (váll, térd fedve, zárt lábbeli). A templomokba lépve mindenfajta lábbelit le kell venni. Miniszoknya, short, trikó kizárva! A nőknek legyen fedve a válla és a térde. A Buddha képek, szobrok szentségesek. Semmi olyat ne tegyünk velük, közelükben, ami szentségtelen tettnek minősülhet. Thaiföldön gyakori a buddhista szerzetesek látványa, még hozzá nem csupán a templomok környékén. Nyugodtan szóba lehett velük elegyedni, mert fiatalok és sokan közülük tudnak angolul. Szívesen beszélnek a külföldi turistának életükről, sorsukról, más vallásokról. Arra ügyeljünk, hogy a turista lányok, nők semmiképpen se érjenek hozzá a szerzeteshez. A vallásuk szerint a szerzetesnek teljesen kerülnie kell az érintkezést, és ha nő megérinti őket, akkor körülményes megtisztulási rítuson kell magát átvergődni. Ha valamit át akarunk adni a thai szerzetesnek, akkor ezt tegye meg a turista férfi.
Rendkívül fontos tudni, hogy a a thai lányok, hölgyek általában nagyon is konzervatívak, szemérmesek, szégyenlősek. Semmiképpen se induljunk ki abból, amit a turistás helyeken, településeken a külföldiek szórakoztatásával foglalkozó különböző szolgáltató hölgyek könnyed, sokszor szemérmetlen viselkedésmódja kapcsán tapasztalunk. Az a külföldi turista, aki azt hiszi, hogy minden thai lány szajha, vagy legalábbis könnyűvérű, az legalább annyira téved, mint az arab országokban a helyi férfiak, akik azt szeretnék hinni, hogy minden európai turista nő könnyű kalandra kapható. Azaz: a vörös lámpás utcák, negyedeken kívül ne érintsük meg egyetlenegy thai nőt sem annak engedélye nélkül. Ha ilyen tekintetben rossz lépést teszünk, valószínű, hogy nem kapunk pofont, de csupán azért, mert a thai kultúrában egy ilyen helyzetben a nőt a megszégyenülés lebénítja. Bár ki tudja, manapság egyre inkább van esély valami vehemensebb ellenreakcióra. Ha egy thai nő bepipul, akkor azért annak van "lendülete és hanghatása".
Thaiföld messzemenően lezserebb a szokásokat illetően, mint sok más ázsiai ország, nem beszélve a muzulmán országokról. A turistás városokban, nyaralóhelyeken nem kell a nagyon tartani magát a külföldinek sok magatartásszabályhoz. Más a helyzet azokban az országrészekben, városrészekben, ahol nincsenek annyira hozzá szokva a turisták tömegéhez. Tanácsos tudni, hogy a thai férfiak és a nők nyilvános helyeken tartózkodnak az intim viselkedéstől. Nagyon ritkán látni utcán csókolózó thaiokat, legfeljebb a ledérebb környékeken. A nudista fürdőzés Thaiföldön elfelejthető, sőt a monokini is. A szállodák területén is csak félszívvel (bár két szemmel) tolerálja a monokinit a személyzet.
A hagyományos thai üdvözlés az úgynevezett wai, ami azt jelenti, hogy nem kezet rázunk, hanem összerakjuk két egyenes tenyerünket a mellmagasságban a testünkhöz szorítva és illendő mértékben meghajolunk. Ha helyi ember wai módon üdvözöl minket, mindenképpen tiszteljük meg őt hasonlóan. Thai gyerek wai gesztusát a helyiek szerint nem kötelező viszonozni, na de miért ne?
A thai felnőtteket szólíthatjuk keresztnevükön, de tegyük elé a khun szót (kb. Mr.)
A thai emberek roppant udvarias emberek, számos tekintetben sokkal kulturáltabbak, civilizáltabbak, mint az európaiak. Jellemző, hogy egymásra és az idegenekre is mosolyognak, akár csak úgy általában, akár az öröm, a boldogság, a hála kifejezéseképpen. Viszonozzuk kedvességüket, mosolyogjunk mi is rájuk (meg akár egymásra is) amikor csak lehet. Ezt a szokást valójában kötelezővé kellene tenni Magyarországon, hátha valamennyire csökkentené a következetes rosszkedvünket. A thai emberek (e sorok írója tőlük tudja) faragatlanságnak tekintik, ha a farang, azaz a külföldi nem viszonozza az ő kedvességüket. Thai emberrel való nézeteltérés, konfliktus folyamán mindenképpen tartózkodjunk a harag durva kifejezésétől, és főleg az ordibálástól. Nem érünk el semmit a felemelt hanggal, sőt Thaiföldön éppen az ellenkezője történhet: a másik fél a megszégyenítettségében ellenreakcióra sem méltatja a dühöngőt.
Ne érjünk a thai emberek fejéhez, ne simogassuk a thai gyerekek fejét, ne borzolgassuk hajukat. Számukra a fej a test legnemesebb része, amelyet nem illik csak úgy érintgetni. Ha véletlenül teszünk ilyet, akkor kérjünk azonnal bocsánatot.
Kerüljük el azokat a testhelyzeteket, ahol talpunkat mutatjuk a helyi felé. (Nyilván ez kivitelezhetetlen a talpmasszázsosnál.) Súlyos taplóság náluk feltenni a lábat az asztalra. Lábunkkal ne mutogassunk sehova, és ne érintsük vele helyiek testét (haverkodós fenékbe billentésből nem jövünk ki jól).
A thai hatóságok valamiért lebeszélik a turistákat arról, hogy elfogadjunk ételt, italt, édességet idegenektől, pl. taxisofőrtől. (Ha a pincér hozza a kaját, akkor azért ne zavarjuk el.)
Óvakodjunk attól, hogy utcai zugértékesítő kirándulási ajánlatát elfogadjuk. Pláne, ha ingyenesnek mondja az ajánlatát, mert akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem ússzuk meg még olcsón sem. Inkább forduljunk legális szolgáltatókhoz. nem csupán azért, mert minden illegális szolgáltató csaló, hanem, mert baleset, malőrök esetén bajosabb az intézkedés, ha nem legális körülmények között programoztunk.
Gyanakodjunk, ha valamit túl olcsón kínálnak. A thai emberek aranyosak, de imádják a pénzt és ezért bájosan képesek pofátlanul átverni a hülye farangot. Többnyire ilyenkor a thaiok jót röhögnek a markukba.
Semmiképpen, hangsúlyozzuk semmiképpen nem bonyolódjunk bele helyiekkel semmiféle kábítószer-élvezeti vagy szerencsejátékos dologba. A thai rendőrség igyekszik békében hagyni a turistát, de ha az vét valamit a helyi törvények ellen, akkor egyáltalán nem kivételeznek és a turista megkapja azt a durva bánásmódot, amit egy helyi rutinszerűen megkap. Ilyen helyzetből csak szerencsével vagy jelentős csúszópénzzel lehet valahogy kikecmeregni.
A taxit, tuktukot lehetőleg ne autóstopos módra, felfelé álló mutatóujjal próbáljuk leinteni, mert ez náluk bunkóságnak számít. El kell ismerni, hogy a leglazább helyeken, így Pattayán a thai emberek jobban tolerálják, ha a külföldiek, azaz a farangok nem tartják magukat annyira a helyi etiketthez. A thai emberek (is) megérdemlik a tiszteletet, s inkább ezért érdemes és szép alkalmazkodnunk az ő szokásaikhoz. Például a felszolgáló figyelmét ne próbáljuk úgy felhívni, hogy fütyülünk, vagy sziszegünk. A thai emberek szerint így az állatokhoz szólnak hozzá.
E sorok írójának sokszor adódott egyedi lehetősége arra, hogy thai emberektől igazán őszinte véleményeket halljon az ott időző külföldiekről. A sarkos vélemények között gyakori az, hogy a sok turistát (az indiaiakra pakisztániakra fokozott mértékbe, az európaiakra csak némileg visszafogottabban) rossz szagúnak tekintenek. Ehhez tudni kell, hogy a thai emberek nagyon sokat adnak a test tisztaságára és képtelenek megérteni, hogy a náluk gazdagabb európaiak miért nem mosakodnak eleget. Az európaiak mentsége lehet, hogy a trópusi klímához nehezebben tudnak alkalmazkodni, és többet izzadnak, másrészt a thai emberek tisztaságmániája a testükre vonatkozik, az utcai környezetre kevésbé, márpedig a nyaralók a strandpapucsban a koszos utcákon nehezen tudják tisztán megőrizni például a lábfejüket.
Ne fényképezzünk le thai embereket anélkül, hogy erre engedélyt kérnénk tőlük. Különösen vonatkozik ez a szerzetesek esetében, sőt például fent északon, egyes hegyi törzsek tagjainál a probléma még nagyobb, hiszen szerintük a fénykép "foglyul ejti a lelküket". Ők emiatt határozottan ellenzik, hogy lefényképezzük őket. Nincs vész, mert a szervezett kirándulások idegenvezetői biztos találnak e tekintetben üzleti szemlélettel rendelkező helyit.
Szeretik a thai emberek, ha az idegen, azaz a farang tud az ő nyelvükön köszönni. Érdekes, hogy a "Köszönöm"-nek picit eltérő alakja van, aszerint, hogy milyen nemű mondja. Ha férfi mondja, akkor Kop Khun Khrap, és ha nő mondja, akkor Kop Khun Kha!

Kérjük öltözködjön illendően (temmploml átogatáskor)

"Azt olvastam utazás előtt, hogy udvariatlanság talpunkat mások felé iranyítani, egy Buddha szoborra ez hatványozottan igaz. Tehát, amikor templomban a földre ülünk, magunk alá kell húzni a lábunkat vagy raülni, nem lehet elnyújtani az oltár felé. Láttam, pár napja ilyet csinált egy nő, aki nem ismerte az országra jellemző viselkedési szabályokat, a monk (buddhista szerzetes) odament és finoman megrugdosta a lábát, hogy húzza maga alá. Gondolom égett a nő rendesen, tele volt a templom emberekkel." forrás

Szinte minden nyugati ember belép egy thai étterembe, és pálcikáért nyúl. Tiszteletteljesnek, sőt világiasnak érződik. Azonnal azonosítja az embert, mint aki még soha nem evett Thaiföldön. Íme az igazság, ami meglepi az embereket. A thaiföldiek nem pálcikával eszik a rizst. Az egész országban a mindennapi eszköz a villa és a kanál, és van egy sajátos használati módjuk, ami szinte minden látogatót megbotránkoztat. A kanál a sztár. A jobb kezedben tartod, és ez az egyetlen dolog, ami ténylegesen a szádba kerül. A villa a bal kezedben van, és egyetlen feladata, hogy az ételt a kanálra tolja és vezesse. A villa szájba tétele egy kis baklövésnek számít, nagyjából olyan, mintha otthon megnyalnád a késed. Szóval hova illenek az evőpálcikák? Szinte kizárólag tésztához. Mivel a tésztaételek kínai bevándorlókkal érkeztek Thaiföldre, pálcikával együtt érkeztek. Egy tányér rizshez és curryhez azonban egy thai ember, aki pálcikáért nyúl, ugyanolyan furcsán nézne ki, mint egy európai, aki steaket eszik velük. Van benne valami csendesen elegáns. Az eszközök maguknak az ételeknek a történetét mesélik el, hogy mi termett itt, és mi érkezett máshonnan és maradt. A legapróbb helyi részletek gyakran azok, amelyek elárulják, hogy valóban odafigyeltél. (Sz. G.)

Bangkokban és Thaiföld más részein járva ma is gyakran feltűnnek a királyi család tagjainak portréi középületeken, hivatalokban, üzletekben és utcai díszítéseken. Korábban szinte mindenhol IX. Ráma király, Bhumibol Adulyadej arcképe volt látható, halála (2016) óta azonban egyre inkább fia, X. Ráma király, Maha Vadzsiralongkorn képei dominálnak. A thai monarchia továbbra is rendkívül fontos szerepet tölt be az ország életében, és a királyi család iránti tisztelet a mindennapok része.

Bhumibol Adulyadej 70 éven át, 1946 és 2016 között uralkodott, ezzel a modern történelem egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő államfője volt. Az Egyesült Államokban született, Svájcban tanult, ahol egy autóbaleset következtében elveszítette jobb szemének látását. Sokoldalú személyiség volt: zeneszerzőként, jazz-zenészként, fotósként, festőként, íróként és feltalálóként is ismertté vált. Különösen a vidéki fejlesztési programjai miatt sok thai ma is mély tisztelettel emlékezik rá.

Utóda, X. Ráma király 2016-ban lépett trónra. Uralkodása alatt is változatlanul szigorúak maradtak a királyi családot védő, úgynevezett felségsértési (lèse-majesté) törvények. A thai büntető törvénykönyv 112. paragrafusa alapján a király, a királynő, a trónörökös vagy a régens megsértése akár 3–15 év szabadságvesztéssel is büntethető vádpontonként. A gyakorlatban az elmúlt években több hazai és külföldi állampolgár ellen is indult ilyen eljárás.

Éppen ezért turistaként is érdemes különösen tisztelettel viszonyulni a királyi családhoz. Nem ajánlott tréfálkozni velük kapcsolatban, sértő megjegyzéseket tenni, illetve a közösségi médiában bíráló tartalmakat megosztani. Ugyanez vonatkozik a thai bankjegyekre is, hiszen azokon a király arcképe szerepel: pénzt a földre dobni, rálépni vagy megrongálni kifejezetten tiszteletlenségnek számít.

A királyi család iránti tisztelet más formában is megjelenik a mindennapokban. A mozikban a filmvetítés előtt ma is levetítik a király tiszteletére készült rövid filmet, amely alatt a nézők felállnak. Bár a turistákat emiatt ritkán éri kellemetlenség, udvarias gesztus, ha ők is követik ezt a szokást.

Bhumibol Adulyadej emléke ma is rendkívül erősen él a thai társadalomban, neve számos intézményhez, hídhoz, kórházhoz és fejlesztési programhoz kapcsolódik. Születésnapja, december 5., továbbra is az Apák napja Thaiföldön, míg a jelenlegi király születésnapját, július 28-át, nemzeti ünnepként tartják meg.

200 baht (kb. 2200 forint) büntetés jár a vécén végrehajtott szexért (egy nullát valaki letörölt)

Itt már 2000 baht (22000 HUF) büntetés a tét

Thaiföldön az emberek szinte mindig vidámnak tűnnek. Ha rámosolygunk valakire az utcán, jó eséllyel visszamosolyog. Elsőre úgy tűnhet, mintha a thaiok minden helyzetben mosolyognának – de a valóság ennél árnyaltabb. Például ha egy thai nő az utcán rámosolyog egy férfira, az a helyiek számára semmi különöset nem jelent, de a külföldiek könnyen félreérthetik. Egyszerű barátságosságról van szó – vagy csak annyiról, hogy az illető mulatságosnak találja az öltözékünket, a szakállunkat vagy épp a járásmódunkat.
Thaiföldön a mosolynak sokkal többféle jelentése van, mint amit mi megszoktunk. Egy bangkoki bárban például, ha valaki véletlenül meglök és kilötyögteti a sörödet, még rád is mosolyog hozzá. Egy magyar kiskocsmában ez valószínűleg nem maradna következmények nélkül – itt viszont ez a fajta mosoly az együttérzés és feszültségoldás eszköze. Így szocializálódtak, így reagálnak a legtöbb helyzetre. A mosoly a thai kultúrában sokkal szélesebb körben használatos: nemcsak az öröm, hanem a zavar, a feszültség, a szégyen vagy a bűntudat álcázására is szolgálhat. Egyfajta „szociális álarc”, ami gyakran a valódi érzelmek elfedésére szolgál.

Ha átlépjük Thaiföld határait, és átnézünk a szomszédos országokba, feltűnik a különbség: ott az emberek gyakran komorabbnak tűnnek, kevesebb a mosolygó arc. Ezért is olyan jó érzés visszatérni Thaiföldre, még ha tudjuk is, hogy ez a derű sokszor csak a felszín, csupán a csomagolás – és a dobozban bármi lehet.

De az első benyomás így is kellemes. Elég végigsétálni egy budapesti reggeli villamoson, és megszámolni, hány ember mosolyog vissza ránk – az eredmény szinte biztosan elfér öt ujjon. Ilyen hangulatú országot, amely vidám csomagolásba rejti magát, sokkal könnyebb megszeretni.

Aji

A "melleiket mutogató turisták" története – múlt időben, visszatekintve:
Thaiföld az utóbbi időben igyekezett – legalább a nyilvánosság előtt – erkölcsösebb arculatot kialakítani. A helyieket egyre inkább zavarta, hogy sok nyugati turista a szexturizmus miatt jóval szabadabban viselkedett az országban, mint otthon tette volna. 2016-ban például két külföldi nőt megbírságoltak és illemtanórában részesítettek a hatóságok, miután Phuket egyik utcáján egy terepjáró ablakából kihajolva fedetlen mellel vonultak végig, mindenki szeme láttára. A hatóságok ezzel is jelezték: Thaiföldön vannak kulturális határok, amelyeket tiszteletben kell tartani.

A turisták kulturális érzéketlenségéről – karcos humorral, mégis rendezettebben:

Sok turista úgy érkezett Thaiföldre, mintha a világ játszótere lenne. Nem tisztelték a helyi szokásokat, harsányan, gátlástalanul viselkedtek, mintha minden az övék lenne. Virágokat tapostak le, szobrokra másztak fel, miközben tízméterenként ki volt írva, hogy „Ne lépj rá! Ne mássz fel!” – mert az adott műemlék öregebb, mint az ember családfája az utolsó tíz generációval együtt. De persze jött a jól ismert hozzáállás: „Most vagyok itt, úgysem jövök vissza, kell az a kép a Facebookra.” Így hát felmásztak a Buddha-szobor mögé, lőtték a „menő” fotót, miközben egy darab a szoborból leomlott – de hát az úgysincs rajta a képen. És mindenki azt hitte, ő az egyetlen, aki ezt megteszi. Pedig naponta 1500 „csak én” gondolkodású turista jár ugyanígy.

,, Végre egy ország, ahol káromkodásban nem csak az anyáké a főszerep!

A „Dögölne meg az apád!” az egyik leggyakoribb thai káromkodás.

Furcsa módon a legnagyobb sértés itt az, ha az illetőt a szülei nevén, netán becenevén szólítják, így ne lepődjünk meg azon, hogy a legtöbb thai nem veszi jó néven, ha ezek felől érdeklődünk." forrás

Legyél tisztelettudó és mosolyogj! Lehet hogy otthon te vagy a HMCS (helyi menő csávó) de itt nem te szartad a spanyolviaszt. Te itt vendég vagy!
Ne vitatkozz, ne veszekedj. Még véletlenül se fenyegetőzz, vagy emeld fel a hangod, ezzel pontosan az ellenkező hatást éred el.
Ne akadj fel kis összegű (50-100 baht) eltérésen. Meddő vita és veszekedés helyett mosolyogva fizesd ki és menj tovább.
A Thaiok (és általában az ázsiaiak) rossz szokása hogy minden áron kerülik a konfliktust vagy a beégést. Ezért lehet hogy ezerrel bólogat hogy érti mit akarsz, de pont az ellenkezőjét csinálja. Ez azért van mert persze hogy nem értette, de ezt soha nem vallaná be. Vita és veszekedés helyett próbáld meg újra elmagyarázni, akár elmutogatni mit is akartál.

Egyes helyeken a szellentést is tiltják - r. a. fotója

2024: Mi is sokat aggódtunk az e-cigaretta miatt, mert az interneten rengeteg helyen azt olvastuk, hogy Thaiföldön teljesen tilos, és akár súlyos pénzbírság vagy börtönbüntetés is járhat érte. A helyszínen azonban – legalábbis Koh Samuin és Koh Phanganon – azt tapasztaltuk, hogy sok helyi és turista is használ e-cigarettát, és a hagyományos dohányzás is gyakori a kijelölt helyeken.

2026: Fontos azonban tudni, hogy ez a személyes tapasztalat nem változtat a jogi helyzeten. Thaiföldön az e-cigaretta behozatala, birtoklása, árusítása és használata továbbra is jogellenes, a törvény pedig akár többéves szabadságvesztést és jelentős pénzbírságot is lehetővé tesz. A gyakorlatban az ellenőrzések nem mindenhol egyformán szigorúak, ezért előfordulhat, hogy turisták nyilvánosan is e-cigarettáznak következmények nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy biztonságos vagy megengedett lenne.

A kannabisz szabályozása is jelentősen szigorodott. A 2022-es liberalizáció után 2025-től ismét csak szigorúan ellenőrzött, egészségügyi célú felhasználás engedélyezett, a turisták számára pedig különösen kockázatos a kannabisz birtoklása, használata vagy az országból történő kivitele.

Ha dohányzol, mindenképpen kerüld a buddhista templomok környékét, a királyi család portréi előtti dohányzást, valamint tartsd be a kijelölt dohányzóhelyekre vonatkozó szabályokat. Thaiföldön a királyi család és a vallási helyszínek tisztelete továbbra is kiemelt jelentőségű.

2024: Több fórumon is azt olvastuk, hogy Thaiföldön a strandokon teljes dohányzási tilalom van, de legalábbis Koh Phanganon és Koh Samuin ennek a gyakorlatban alig láttuk nyomát. Sok helyen a turisták és a helyiek is dohányoztak a parton, az éttermek teraszain pedig nemcsak hagyományos cigarettát, hanem e-cigarettát is használtak. Akkoriban a kannabiszfogyasztás is feltűnően elterjedt volt, ezért több helyen gyakran lehetett érezni a jellegzetes szagát.

2026: Ugyanakkor fontos tudni, hogy a személyes tapasztalat nem feltétlenül tükrözi a hivatalos szabályozást. Thaiföldön több tengerparton továbbra is érvényben vannak dohányzási tilalmak, megszegésük pedig pénzbírságot is maga után vonhat. Az e-cigaretta használata és birtoklása továbbra is jogellenes, a kannabiszra vonatkozó szabályokat pedig az elmúlt években ismét jelentősen megszigorították. Éppen ezért nem érdemes abból kiindulni, hogy amit más turisták látszólag következmények nélkül megtesznek, az valóban megengedett vagy kockázatmentes.

A barátságos és mosolygós Thaiok!
Hamis mosoly, hamis kedvesség...
Valójában gyűlölik a fehéreket, csak a pénzünk kell!
Amióta itt élek, ismertem meg a Thaiok igazi arcát, ami nem éppen mosolyra fakasztó!
Irigyek, önteltek, agresszívak és buták...
Előfordult hogy az utcán a kutyámmal sétálva leköptek, csak mert fehér vagyok!"-

Gasztronómia

A thai konyha fantasztikus és nem véletlenül világhírű. Ha a turistának van módja és érdeklődése, hogy alaposabban megnézze az éttermekben vagy a kifőzdékben magának a sütésnek a folyamatát, akkor megdöbbenhetnek mennyire aprólékosan kifinomult, és mégis mennyire roppant egyszerűnek tűnő a gasztronómiai tudományuk. Hihetetlen rutinnal, gyorsasággal raknak össze zöldségeket, fűszereket, érződik, hogy a konyhaművészetnek óriásiak a hagyományai. A kínai konyhában keverednek a helyi, a kínai és a nyugati receptek. A thai konyhára jellemző, hogy a húsokat kis darabokra, szeletekre darabolják. Nem szeretik a tálcán a monumentális húsfalatokat, csak a turistás éttermekben raknak ki nagy halakat meg langusztákat a külföldiek ízlésének megfelelve.

A jellegzetes thai ebéd vagy vacsora a fűszeres, az édes és a keserű harmonikus és kifinomult egyvelegéből áll. A thai emberek imádnak enni, szinte az az érzése az embernek, hogy mást sem csinálnak... Fontos nekik, hogy az étkezés az nem csak a bendő megtöméséről szól (persze a legszegényebbeknél mégis arról), hanem arról is, hogy az étkek szemet gyönyörködtetőek legyenek, finom illatok terjengjenek és főleg a csodás ízekben élvezkedjenek. A thai konyhában nem szeretnek sót használni, az étkeket inkább halas szósszal (nam pla) fűszerezik, meg persze sok minden mással is.

Thaiföld konyhájának jellegzetes ízvilágát friss fűszernövények és aromás alapanyagok határozzák meg. A leggyakrabban használtak közé tartozik a citromfű, a gyömbér, a kurkuma, a galangál, a thai bazsalikom, a kaffir lime (vadnarancs) levele, a mogyoróhagyma és a csili. Az ételek jelentős részének fontos összetevője a halmártás, amely jellegzetes, sós-umamis ízt ad a fogásoknak.

Étteremben rendeléskor gyakran megkérdezik, hogy csípősen vagy nem csípősen kéred-e az ételt. Érdemes azonban óvatosnak lenni, mert ami a thaiok szerint „nem csípős”, az európai ízléshez mérten még mindig meglehetősen erős lehet.

Ha Thaiföldön jársz, ne hagyd ki a helyi piacokat sem. Szinte biztosan találsz olyan gyümölcsöket, zöldségeket és utcai ételeket, amelyekkel korábban még nem találkoztál. Bangkok környékének különlegességei az úszópiacok, ahol az árusok hosszú, keskeny csónakokból kínálják portékáikat.

Az egzotikus gyümölcsök kedvelőinek Thaiföld valóságos paradicsom. Az utcai árusok frissen felvágott mangót, ananászt, papaját, sárkánygyümölcsöt és sok más finomságot kínálnak kis adagokban, nagyon kedvező áron, de a frissen készített gyümölcsturmixok is szinte minden sarkon megtalálhatók.

Ha szeretnéd hazavinni a thai konyha ízeit, érdemes befizetni egy főzőtanfolyamra. A legtöbb kurzus közös piaclátogatással kezdődik, ahol a résztvevők megismerik az alapanyagokat, majd szakács vezetésével elkészítenek több hagyományos fogást, amelyeket a végén együtt el is fogyasztanak. Egyes iskolákban még a curry- vagy csilipasztát is saját kezűleg készítheted el. A kínálat igen széles: a néhány órás programoktól kezdve az egynapos tanfolyamokon át egészen a többnapos, haladó kurzusokig mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt.

Rovarevés Thaiföldön

"Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kellett előtte pár üveg sört legurítani. Eleinte csak nézegettük a kínálatot, de azon az estén odaálltunk a kiskocsi mellé és nekiálltunk válogatni. Nem volt könnyű feladat, mert látványra egyik ízeltlábú sem tűnt különösen ínycsiklandozónak. Vagy egy percig tanakodtunk az elborzasztó kínálat fölött. Volt ott minden, ami a kertben vagy a vízparton megfordul: szöcske, óriás sáska, különböző csimaszok, lárvák, hangyafélék, vizicsibor, csótány, de még ropogósra sült apró béka is. Végül, sok tapasztalatunk nem lévén, a kopogós hátúakon és a békán kívül mindegyikből kértünk néhányat.

Az árus nejlonzacskóba pakolta őket, spriccelt rájuk egy kis szójaszószt és másfél száz forintért (20 baht) már vihettük is. Nem igazán tudtuk melyikkel kezdjük, így találomra kiemeltem egy közepes szöcskét, beraktam a számba és megpróbáltam minél kevesebb rágással lenyelni. Amikor már odabent van és az ember nem szembesül a szanaszét álló vékony lábakkal, érdekes módon az agy átvált és azt mondja: nem ez a legfinomabb étel a világon, de jobb, mint mondjuk a céklafőzelék. Ízre ilyen lehet a bő olajban sült széna. Ahogy egyre lejjebb ástunk a zacskóban, előkerültek az ujjnyi sáskák is. Azokon már többet kellett dolgozniuk a fogaknak és mintha a széna mellett valami zamatuk is lett volna. A bambuszlárvák száraznak tűntek, a vastagabb csimaszok meg mintha zsíros majonézzel lettek volna megtöltve. A hagymás hangyák pedig egyszerűen beleragadtak a fogaink közé. Úgy néztünk ki, mint a gyerek, aki most tömött be egy nagy tál mákos tésztát. A falatokat kísérő folyékony bátorság sajnos gyorsan elfogyott, így a zacskó tartalmát nem sikerült teljesen elfogyasztani. De megtettük az első lépést, s ha nem is leszünk visszajáró vendégek, legközelebb már tudjuk mit érdemes másokkal megkóstoltatni. Ráadásul jóval izgalmasabb volt így belekóstolni a rovarvilágba, mint mondjuk véletlenül lenyelni egy kövér legyet a strandon.

Bangkok utcáin sétálva gyakran lehet találkozni mozgó utcai árusokkal, akik motorra vagy kerékpárra épített, illetve egyszerű guruló kocsikról kínálják portékáikat. Sok stand specialitása a sült rovarok – tücskök, sáskák, hernyók vagy selyemhernyóbábok –, míg mások ezeket különféle kókuszos édességekkel egészítik ki. A választék elsőre szokatlannak tűnhet az európai turisták számára, a helyiek és a kíváncsi utazók körében azonban ezek az utcai finomságok igen népszerűek. Akad, aki egy édes kókuszos süteményt választ desszertnek, más inkább egy adag ropogósra sült rovart majszol el esti nassolnivalóként – a vevőkből pedig általában egyik árusnál sincs hiány.

"A valódi thai konyhának SEMMI köze a magyarországi thai büfék kínálatához. Szerencsére! Első szabály Thaiföldön, hogy mindent megesznek, ami ehető. Nos, ez egy eléggé kétértelmű kijelentés, ha arra a táplálkozástudományi tényre gondolunk, hogy a „kínai konyhán nincs maradék”... De tény, hogy ők is sokan vannak, és sok szájat kell betömni, ezért mindent gazdaságosan kell felhasználni. Ezen túlmenően pedig olyan gazdag a kínálat elfogyasztható élelmiszerekből, hogy legtöbbjüket vétek lenne kihagyni az étlapról. (Nem a sült patkányra, csótányra vagy pondróra gondolok…) Ráadásul az éghajlatnak köszönhetően ez a kínálat egész évben folyamatosan bőséges mind gyümölcsből, mind zöldségfélékből. Hogy a nagyüzemi állattartás hogy néz ki, azt nem láttam, de tudhatnak valamit „odaát”, mert a csirkéjük sütés közben nem büdös, fogyasztás során pedig nem hal ízű, mint itthoni rokonai… A szárnyas hús, főleg a csirke és a kacsa a legnépszerűbbek Thaiföldön. Sertés és marhahús is elérhető, de miután a muzulmánok az egyiket, a buddhisták a másikat nem fogyasztják, így a közös nevező mindenképpen a szárnyas, ami mindenhol kapható. És a tengeri mindenféle: rákok, halak, kagylók. Itt még eredetiben, egyenest az óceánból. Az ügyesebbeknek saját kezűleg fogva ki a rákvacsorát. Ehhez aztán zöldségek végtelen sora társul, alig sütve-főzve, friss színben és ropogósan. Nagyon sok olyan zöldség van a boltokban vagy az éttermekben, mely itthon nem kapható, de még neve sincs. Igen, a thai konyha vitathatatlan előnye, hogy mindent csak frissen fogyaszt. Nem fagyasztva, nem befőzve, nem tartósítva. Este leszedik, reggel a piacon van, délben már a pocakban.

Kedvenceink közé tartozott a hosszú hüvelyű thai zöldbab (yardlong bean), amely akár 60–100 centiméteresre is megnő. Gyakran nyersen tálalják előételként, mellé korianderlevelet, káposztát vagy más friss zöldségeket adnak, amelyeket a jobb helyi kifőzdékben sokszor automatikusan kihoznak az asztalra.
A thai konyha különlegessége, hogy számos éretlen gyümölcsöt is zöldségként használnak fel. Így készül például a híres som tam, a zöld papayasaláta, amely első látásra talán nem túl csábító, de a lime, a halszósz, a pálmacukor, a földimogyoró és gyakran a szárított garnéla olyan különleges ízharmóniát alkot, hogy sok utazó hamar a kedvencévé válik. Ugyanez igaz a nyers zöld mangóra is, amelyet édes-csípős mártogatóssal kínálnak: savanyú, csípős és édes egyszerre – elsőre szokatlan, de könnyen megszerethető.

Ha egyetlen alapanyagot kellene kiemelni a thai konyhából, az minden bizonnyal a csili lenne. Zölden vagy pirosan, apró szemű vagy nagyobb változatban szinte minden fogásban felbukkan. Minél kisebb a paprika, általában annál csípősebb is. Étteremben ugyan gyakran megkérdezik, hogy csípősen vagy enyhén kéred-e az ételt, de még a „no spicy” változat is tartogathat meglepetéseket az európai ízlés számára. Nem egyszer előfordul, hogy az első falatok még ártalmatlannak tűnnek, aztán egy-egy elrejtett apró csili pillanatok alatt könnyeket csal a szemedbe.

A thai étkezések elengedhetetlen kísérője természetesen a rizs. Thaiföld a világ egyik legnagyobb rizsexportőre, ahol rengeteg fajtát termesztenek: a jázminrizstől és a barna rizstől kezdve a vörös, fekete és hántolatlan változatokig szinte végtelen a választék. Különösen népszerű a ragacsos rizs (sticky rice), amelyet nem túlfőznek, hanem speciális eljárással készítenek. Érett mangóval tálalva – a híres mango sticky rice formájában – az ország egyik legismertebb és legfinomabb desszertje.

Som tam (zöld papayasaláta): A som tam a thai konyha egyik legismertebb fogása, amelyet sokan szinte nemzeti ételként emlegetnek. Szinte minden piacon és utcasarkon kapható, mert friss, könnyű és rendkívül ízletes. Thaiföld különböző régióiban több változata létezik: egyes helyeken erjesztett halszósszal készítik, máshol apró, erjesztett édesvízi rákkal vagy sózott rákkal gazdagítják.

A som tam igazi ízbomba, amelyben tökéletes egyensúlyba kerül a lime savanyúsága, a csili ereje, a halszósz sós karaktere és a pálmacukor édessége. Az alapját zsenge, csíkokra reszelt zöld papaya adja, amelyhez paradicsom, hosszú zöldbab, pirított földimogyoró és egyéb friss hozzávalók kerülnek. Az egészet hagyományosan mozsárban törik össze, hogy az ízek jól összeérjenek.

Nekünk is hamar az egyik kedvencünk lett. Hazafelé menet gyakran megálltunk ugyanannál az utcai árusnál, aki már tudta, hogy három szem csilivel kérjük. Ennél több már nekünk túl sok lett volna – könnyes szemmel és izzadva ettük volna végig –, miközben a helyiek közül sokan gond nélkül megeszik a nyolc vagy akár tíz csilivel készült változatot is.

A som tam elkészítése igazi utcai látványosság. Az árus előtt minden hozzávaló kézközelben sorakozik: a frissen felaprított zöld papaya, a lime, a csili, a halszósz, a pálmacukor, a fokhagyma, a hosszú zöldbab és a pirított földimogyoró. Néhány perc alatt, rutinos mozdulatokkal készül el az étel, amelyet frissen fogyasztva érdemes megkóstolni – nem véletlenül tartják a thai street food egyik legnagyobb klasszikusának.

Thaiföld igazi paradicsom az egzotikus gyümölcsök kedvelőinek. Szinte minden utcában találni olyan standokat, ahol frissen facsart gyümölcsleveket, turmixokat és helyben felvágott, jégen hűtött gyümölcsöket árulnak. Az árak kedvezőek, a gyümölcsök pedig többnyire teljesen beérve, zamatosan kerülnek a pultra, így könnyen előfordulhat, hogy egy-egy nap szinte csak ezekből lakik jól az ember.

A legismertebbek közé tartozik az ananász, a mangó, a papaya, a görögdinnye, a sárkánygyümölcs (dragon fruit), a mangosztán, a rambután, a licsi és a pomelo, de érdemes megkóstolni a kevésbé ismert jackfruitot (jackgyümölcs) is. Ez a világ egyik legnagyobb fán termő gyümölcse: akár 30–35 kilogrammosra is megnőhet. Sárga húsa édes és lédús, ízét sokan az ananász, a mangó és a banán különleges keverékéhez hasonlítják.

Szintén kihagyhatatlan élmény egy frissen felnyitott zöld kókusz. A hűs kókuszvizet szívószállal isszák meg, majd a végén kanállal kikaparható a puha, zselés állagú kókuszhús is. A thai desszertek közül az egyik legismertebb a mango sticky rice, vagyis az érett mangóval tálalt ragacsos rizs, amelyet édes kókusztejjel készítenek, és méltán számít az ország egyik ikonikus édességének.

Sokan kíváncsiságból megkóstolják a hírhedt duriánt is. Erős, sokak szerint kellemetlen szaga miatt több szállodában, bevásárlóközpontban és a tömegközlekedési eszközökön is tilos bevinni, ugyanakkor a rajongói szerint íze egészen különleges és semmi máshoz nem hasonlítható. Ha nyitott vagy az új gasztronómiai élményekre, legalább egyszer érdemes adni neki egy esélyt.

A frissen facsart narancs-, mandarin-, gránátalma-, lime- és görögdinnyelé mellett szinte minden piacon találni sárkánygyümölcsből, maracujából vagy mangóból készült italokat is. A gyümölcsválaszték évszaktól függően folyamatosan változik, így szinte minden látogatáskor lehet valami újat felfedezni.

A thai konyha világhírű, de természetesen nem minden utazónak lesz azonnal a kedvence. Nekünk egy idő után kissé egyhangúnak tűnt, mert sok étel hasonló alapanyagokra épül: a különbséget gyakran inkább a szószok, a fűszerezés és a köret adja, miközben a fő fehérjeforrás rendszerint csirke, sertéshús, marhahús, tenger gyümölcsei vagy tofu.
Az első napokban az ételrendelést az is megnehezítette, hogy a kizárólag thai nyelvű étlapokon egyáltalán nem igazodtunk el. Míg Indonéziában legalább néhány fogás nevét ismertük, Thaiföldön eleinte még azt sem tudtuk, mit érdemes kérni egy egyszerű helyi kifőzdében. Az első este rögtön szembesültünk ezzel, amikor betértünk egy apró, kizárólag helyiek által látogatott étkezdébe.

Néhány nap elteltével azonban egyre jobban megismertük a legismertebb fogásokat – például a pad thait, a khao padot, a tom yumot, a zöld curryt vagy a som tamot –, és ettől kezdve sokkal könnyebb lett eligazodni az étlapokon. Ma már azt mondanánk, hogy a thai konyha igazi erőssége nem az, hogy minden étel teljesen más, hanem az, ahogyan néhány egyszerű alapanyagból a fűszerek és szószok segítségével rendkívül változatos ízvilágot teremt.

Pad thai: Bár a pad thai a legismertebb thai étel a külföldiek körében, a helyiek körében nem feltétlenül ez számít a legnépszerűbb fogásnak. A legtöbb turista ezt rendeli meg először, hiszen szinte minden étterem étlapján megtalálható, és világszerte ez vált a thai konyha jelképévé.

A rizstésztából készülő étel tamarindos szósszal, tojással, babcsírával, újhagymával, pirított földimogyoróval, valamint csirkével, garnélával, sertéshússal vagy tofuval készül. Ízvilága egyszerre édeskés, savanykás és sós, ezért sok nyugati utazó számára könnyen megszerethető.

A thaiok ezzel szemben a mindennapokban gyakran inkább a csípősebb, markánsabb ízű fogásokat – például különféle curryket, a som tamot, a tom yum levest vagy a bazsalikomos wokételeket – választják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne ennének pad thait: egyszerűen számukra ez csak egy a sok népszerű utcai étel közül, míg a turisták szemében szinte a thai konyha szimbólumává vált.

A büdös duriánról - link

Fotóegyveleg

M. Dávid fotója

Tipikus thai lakóház - Kriszta fotója

Vissza az elejére

Késett a géped vagy törölték a járatod?

Tegyél szert akár 600 EUR kártérítésre az AirHelp segítségével.

Ellenőrizd, mennyi kártérítés jár neked!

Kommentek

Philipp Reka, 2022. 01. 26. 23:45
Nagyon jo az iras es sok kuluralis ismeretet ad, hogy hogyan viselkedjunk, amit mashol nem nagyon lattam ilyen jol leirva. 2022 Aprilisaban keszulunk Thaifoldre. Egyetertek dokival, ha lehet valasztani csakis Thaifoldre szavazok.

Dr.Kovacs Sandor, 2017. 12. 27. 19:45
Szeretem ezt az írást. Minden mondata vagy korrekt tájékoztatás , vagy humoros kritika , nincs benne csúsztatás. Aki ide utazik és hajlandó megtisztelni az országot és lakosait ,alázattal , annak csodás felejthetetlen élményei lesznek , a fényűző gasztronómiai ízvilágban , a szeretet állandó érzésében , a már giccses fehér homokos ,pálmafás strandokban , a megálmodott sex minden lehetőségében , a lazaság és a bulizás összes formájában. Nem rabolnak ki . Nem vesznek le , csak pár BAT - ra ( pár száz forintra ) de ezért adnak a nyakadba egy virágfüzért , hogy abba menj le a partra....hogy a családok látják ..ezzel támogattad Őket. Másnap kívántam ,hogy megint vegyenek le... :-) A cikk írója sokkal alaposabb , de minden szava igaz . Rendszeresen járok Ko Changra...elbújni , mielőtt Pattayán eltöltök néhány extrém éjszakát.... Gratulálok az íráshoz. Mivel Orvos vagyok ezért nem asztalom az írás. De a februárban 30 C körül lévő országokban , Braslia , Columbia , Mexico, Fülöp szigetek ,Maldív ( ahol egy kunyhóban laksz a partnereddel 2 hétig és nincs semmi )és még sorolhatnám ,gyönyörűek. Ha utazol , döntened kell mit szeretnél. Fehér homokon a tenger nyaldossa talpad 33 C fokban , vagy kiránduló bakancsban " kellemes tavaszi időben " 18 C -nál sétálgatsz a Bahamákon , vagy a Kanárin ? Most 17 ország és 7 regióból nekem csak Thaiföld jöhet ismét szóba századszor is . Csak legyél alázatos mikor belépsz az országukba és akkor megmutatják Neked a csodás világukat . Tudod mi az az alázat ? Talán nem kellene bécsi szeletet ugatva rendelni egy Ko Chang i étteremben sültkrumplival . üdv a doki :-)

Meleghy Péter Pál, 2012. 12. 15. 16:31
Nagyon jó, alapos a tartalma. Tökéletesen megfelel a tapasztalataimnak. Jó, kellemes, érthetö és meleg hangú a stílusa.
Köszönettel és üdvözlettel:
M.P.P., Magyar Német Sajtóiroda, Hamburg - Budapest

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

Nyaralás Thaiföldön - akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok

Repülőjegyek Bangkokba
Olcsó repülőjegyek Bangkokba a Vistánál

Repülőjegyek Phuketre
Olcsó repülőjegyek Phuketre a Vistánál

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM