ÚTIKRITIKA.HU / Thaiföld

Thaiföld

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Thai emberek | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

A buddhista szerzetes az általa megáldott sai sin karkötőt készül éppen felrakni az 5 éves M. csuklójára, hogy a kisfiúnknak jó karmát, egészséget és szerencsét szavatoljon - Kriszta fotója

Földrajz

A Délkelet-ázsiai térséghez tartozó Thaiföld 8240 kilométer távolságra van hazánktól (Budapest-Bangkok). 514 ezer négyzetkilométeres területe öt és félszer nagyobb mint Magyarországé. Észak-déli kiterjedése mintegy kétezer kilométer, érzékeltetésül ez annyi, mint a Budapest és Madrid közötti távolság. Thaiföld, a néhai Sziám, észak-nyugaton Mianmar-ral (Burma), keleten Kambodzsával és Laosszal, délen pedig, Malajziával határos. Nyugaton a partjait az Andamán-tenger (az Indiai-óceán része), keleten a Thai-öböl (a Dél-kínai-tenger szomszédságában) mossa.

Néhány olyan távolság, ami jellemzően érdekes lehet a Thaiföld-re látogató turistáknak:

• Bangkok - Pattaya (országúton): 111 kilométer
• Bangkok - Phuket: légvonalban 689 kilométer, országúton kb. 12 óra
• Bangkok - Chiang Mai: légvonalban 580 kilométer, országúton közel 10 óra
• Bangkok - Angkor Wat (Kambodzsa): egy órás repülés vagy országúton 7 óra busszal
• Bangkok - Koh Samui (légvonalban): 477 kilométer
• Bangkok - Krabi: légvonalban 670 kilométer, országúton kb. 11 óra 10 perc
• Bangkok - Rangoon, avagy Yangon (Miammar/Burma) légvonalban 587 kilométer

"Hossza észak-déli irányban 1620 km, nyugat-keleti irányban 775 km. Ez utóbbi érdekes adat, mert ha nézed a térképen az „elefántocskát” (ahogy a thai-ok hívják hazájukat, mert szerintük elefántfejre emlékeztet a formája) látható, hogy az „ormány” azért sokkal keskenyebb, mint az északi rész. Szóval? Mi 775? Hát mi mennyi? Az ormány a legkeskenyebb részén 16 km. Átláthatsz az ország egyik feléből a másikba, ha elég tiszta az idő :) Szomszédai: északon Laosz, nyugaton Mianmar, délen Malajzia, keleten Kambodzsa és a Thai-öböl, melynek elképesztően hosszan elnyúló partját a Dél-kínai-tenger mossa. És a nyugati part? Az Andamán-tenger selymes vize szegélyezi, Phuket szigetét is az öleli körül." forrás

---

"A jó modor nagyon fontos a thaiban. Habár a kérem szót hozzánk képest elenyésző mértékben használják, a köszönöm helyett pedig sokszor egy mosoly is megteszi, másképpen illedelmesek. Van egy szótag, férfiak esetében a pattogós khap, nők esetében a lágyabb ka, amit jelentéssel ugyan nem bír, de a másik fél iránt tanúsított tiszteletünket hordozza. Mondatok vagy tagmondatok végére illesztik azt, vagy a másikat hallgatva ismételgetik, hogy igenis értettem, vagy figyelek rád, követem, amiről beszélsz. Kerestem néhány érdekes közmondást, ahol a nyelv játékossága mellett a mienktől különböző kulturális és környezeti hatásokat is megfigyelhetjük. A thai kifejezést annak magyar megfelelője követi a listában:

• Megmenekülni a tigristől, belebotlani a krokodilba – csöbörből vödörbe

• Hegedülni a vízi bölénynek – gyöngyöt szórni a disznók elé

• Kókuszt vinni a gyümölcsöskertbe – vizet hordani a Dunába

• Sír, mint teknős a parázson – sír, mint a fába szorult féreg

A csúnya beszéd itt is ugyanúgy hozzátartozik mindennapokhoz, mint máshol. Az általános nemiség, ürülék, férfi-női testrészeket, szexualitás és családtagok említése mellett azonban találni néhány olyan érdekes szófordulatot is, mint például a tegyél magadévá egy krokodilt vagy háljál kacsával." forrás

---

Thaiföldön kb. 7500 elefánt él, ebből 4000 vadon és 3500 háziasítva.
Az elefánt Thaiföldön szent állat. Húsát azért is nem eszik, mert az emberrel dolgoznak évszázadok óta, és mélységesen tisztelik őket.
Az elefántoknak és embereknek sok közös vonásuk van. Az elefánt is ugyanolyan érzelmes, mint az ember. Vannak jó és rossz napjaik. Mindegyiknek saját kifejlett személyisége van. Annyi ideig élnek, mint az emberek.
Mindegyik háziasított elefántnak saját gondozója van, különleges bizalmi kapcsolat épül ki közöttük.
Az elefánt thaiul "chang" (igen, mint a jellegzetes thai sör 😀 )
A testtömegük 10%-át eszik meg egy nap (egy kifejlett elefánt 4 tonna). Szeretik az édes dolgokat, úgymint cukornád és banán.
Nincsen gyomruk, ezért folyamatosan esznek és kakilnak. Ha betegség, vagy más oknál fogva 20 óráig nem kakil egy elefánt, az meghal.
Napi 4 órát alszanak a maradék 20 órában folyamatosan esznek.
A nőstény elefántok 2 évig terhesek. A bébik 2-3 éves korukig szopnak.
Bőrük 3-4 cm vastag, de napra nagyon érzékeny. Ezért természetes napvédőszerként, összesarazzák magukat. Nem szeretik a hőséget, mert nehezen tudják a hőt leadni. Csak a lábkörmüknél izzadnak.
Az ázsiai elefánt abban különbözik az afrikai elefántoktól, hogy kisebb a fülük és csak a bikáknak van agyaruk.
Azért nincsenek Thaiföldön afrikai elefántok, mert nem tudnak repülőjegyet venni.

Időjárás és éghajlat

Thaiföldnek trópusi monszun klímája van és három évszak jellemzi. A május és az október közötti időszakot a dél-keleti monszun és a vele járó rövid trópusi záporok uralják. Novembertől februárig az észak-keleti monszun a meghatározó némileg enyhébb hőmérséklettel, ami miatt ez a legkellemesebb időszak az ország meglátogatására. Március és május között gyakran van 35 fok feletti hőség. Augusztus és szeptember a legcsapadékosabb hónapok. Az esős évszakban bizony előfordulhat, hogy egyes nemzeti parkok, nevezetességek, térségek megközelíthetetlenekké válnak az áradások miatt. A búvárkodás vagy a sznorkelezés szempontjából a december és március közötti szárazabb klíma a megfelelőbb, mert ilyenkor a legtisztábban a víz alatti látási viszonyok.

Az ország északi részének meglátogatása a november és február közötti időszakban a legkellemesebb. Ilyenkor borulnak virágba a fák. Viszont ezekben a hónapokban fent északon a hegyekben éjszakánként meglehetősen hűvös a levegő, és szükség van melegebb öltözékre. Az ország nagy kiterjedése miatt vannak akár jelentősebb árnyalatok is a klímába, ezért a külön tárgyalt régiók, városok, nyaraló helyek, szigetek fejezeteiben közlünk éghajlati táblázatokat. Például Phuket és Koh Samui közötti választásban tényező lehet az, hogy azonos időszakban eltérő lehet a csapadékosság mértéke.

"Évszakok: 3 van belőlük, a száraz, az esős és a hideg. Ahol csak olvasom, mindenhol máskorra teszik ezek kezdetét és végét. Ami biztosnak tűnik: északon jobban elkülönülnek az évszakok, Chiang Mai-ban lehetséges akár 10 fok is a hideg évszakban. Délen pedig mindig meleg van. Phuket szigetén két évszak van, az esős és a száraz. Október és április között tapasztaltuk az itteni időjárást: a hőmérséklet napközben nemigen ment 25 fok alá, akkor sem, ha esett, és december közepéig minden nap leszakadt az ég. Januárban már ritkultak az esők, volt 1-3 nap szünet is köztük, és néha csak éjjel esett. Február közepe felé már észrevehetően csökkent a páratartalom (= megszáradtak a ruhák mosás után). Márciusban volt 40 fok is, és hetekig nem esett egy csepp sem. (Ekkor szépen kivirágzott a bougainvillea a kertben, aki tudvalevő jól tűri, mi több, szereti a szárazságot és a perzselő napot.) Március vége felé jött meg újra az eső. (És kimosta szegény bougainnvilleát: úgy ahogy volt, egy reggelre virágostul, tövestül kifordult a felázott földből.)

Thaiföldön, amerre mi jártunk, nem hűl le a levegő számottevően, amikor esik. Finom, meleg eső hull az égből, és isteni kiállni alá. Fél perc alatt bőrig ázol a jó puha vízben és csodás érzés, ahogy ömlik az arcodon, a hajadon! De nem úgy esik ám, mint itthon! Nincs az a felhőszakadás, ami a trópusi esőnek nyomába ér víztömegben, intenzitásban! A sok csapadék miatt a páratartalom általában 85% körül vagy afölött mozog. Ennek a magas páratartalomnak (is) köszönhetően itt aztán tetten érheted az enyészetet! Egy lakat (nem tuto :D) átlagos élettartama 2 hét, a kerítésfestésé 3 hónap, a fa gerendázaté… Az attól függ, hogy csak az eső és pára eszi, vagy egyéb, szájjal és fejlett rágószervvel rendelkező, láthatatlan, ám annál nagyobb zajt keltő Éjszakai Lények is besegítenek-e." forrás

---

,, Alapvetően Thaiföldön sosincs hideg, nappal a hőmérséklet egész évben elérheti a 30 fokot, éjjel pedig valamelyes 30 alá csúszik vissza az a bizonyos higanyszál, viszont van esős és száraz időszak. Ami érdekes ebben, hogy a keleti és nyugati parton ez nem egy időben van: míg a nyugati parton a nyári/őszi hónapok az esősek, addig a keletin a téli hónapokban esik. Ezt nem azt jelenti, hogy nem lehet jó idő akkor, vagy rossz idő a meleg időszakban, csupán egy alapvető iránymutatást kaphatunk ez által. Az igazat megvallva, én csak a nyári rossz időről tudtam, és emiatt módosítanom is kellett az eredeti terveimen, ami többek közt a keleti partra is irányult volna, és mint kiderült jól döntöttem, mert mások beszámolói alapján, ott tényleg sokat esett, míg az én útvonalamon szinte mindig sütött a nap. (2018)" forrás

Thaiföld - monszun:

,, Nagyjából 3 évszakra oszthatjuk Thaiföld időjárását, régiónkként kis eltérésekkel:
1) november vége-február: száraz évszak.
2) március - június: forró évszak
3) július - október/november eleje esős évszak. (monszun) -- kivéve Thai öböl nyugati partja

Utazásra a legjobb időszak: december, január, február. Mint írta, Önök csak a június-szeptember időszakban tudnának utazni.
Ebben az időszakban, ha az időjárást nézzük, aszerint kellene dönteni, hogy Thaiföld melyik részére mennének. Ha Bangkoktól északra, akkor nem sok különbség van a hónapok között, mert május végétől novemberig esik az eső, de én szeptember végét választanám. Mint írtam, ez nem folyamatos esőzést jelent, hanem rövid, akár csak 1-2 órás, viszont nagyon intenzív esőzést (zápor).
Ha Phuketre mennének, akkor az ön által említett periódusban a legkevésbé esős hónap a június.
Ha a Thai öböl nyugati részén levő szigetekre mennének, (a félszigeti rész keleti partja) pl. Koh Samuira, akkor a június-július-augusztus a jó, mert ebben a térségben később, szeptemberben kezdődik az esős időszak." (R. Kata, Vista, 2016)

---

"A esős évszak júliustól októberig ível át. Gyakoriak a heves esők, ilyenkor éri el a várost az Indiai-óceán felől fújó délnyugati monszun. A szél, ami a páradús légtömegeket hozza. Dióhéjba préselve a következő zajlik: a forró, nyári hónapok alatt a szárazföld sokkal jobban felmelegszik, mint a tengervíz. A felszálló meleg levegő alacsony légnyomású területeket hagy maga alatt. Ide áramlik be a tenger felől érkező és nedvességgel telített monszunszél. Ez szakad le ilyenkor. Ez persze nem azt jelenti, hogy ebben a négy hónapban egész nap vagy minden nap esik. Sokszor süt a nap, a hőmérséklet is csak éjjel esik 28 fok alá, viszont a páratartalom gyakran egy fedett uszodáéhoz hasonlatos. Két monszunnyi időt töltöttünk az országban, így nagyjából sikerült kitapasztalnunk azt. Nagyjából, mert ereje és intenzitása évről évre változik. Nagyon ritkán ébredtünk olyan reggelre, hogy esett. Akkor is csak inkább szemerkélt. Az esernyőt már nem olt érdemes összevizezni miatta. Délelőtt általában semmi, majd kora délután kezdtek el gyülekezni a felhők. Puffadtak, gomolyogtak, szürkült az ég alja és opálossá vált a panoráma. Hamarosan nyugati irányban kiszakadt a paplan és mint óriási kerti zuhanyrózsából ömleni kezdett a víz." forrás

---

"Thaiföld különböző részein más-más időpontban van az esős évszak. Samuin például több mint egy hónapja szinte egyfolytában esik. Bangkokban emlékszem, ameddig ott éltem volt olyan, hogy mindennap szinte percre pontosan érkezett az eső ebben az évszakban. Pattayan októberben esik a legtöbb csapadék a statisztikák szerint, de az utóbbi években tapasztalható klímaváltozás fog ezen még változtatni sajnos. Mindenesetre szeptembertől egyre sűrűbben és intenzívebben esik az eső. Egyik pillanatról a másikra képes gyönyörű napsütésből hirtelen komoly viharra változni az időjárás. Néha csak sima vihar kerekedik, néha viszont igen látványos égi jelenségekkel örvendezteti meg a helyi lakosságot és persze ilyenkor lehet a legszebb képéket és videó felvételeket készíteni.

Motorozni is igen jó mulatság ebben az időben. Szó szerint olyan, mintha az ember ruhástul beállna a zuhany alá. Pattaya kezdetleges csatornahálózata miatt ilyenkor a szennyvízcsatornák pillanatok alatt megtelnek és elárasztják az utakat, néha méteres magasságban például a Soui Buakhao vagy a Sukhumwit roadon. A felújítás alatt álló utak környékét is elárasztja a víz, illetve bemossa az útszéléről a homokot, sódert. Azon kívül ,hogy szép képeket lehet készíteni, van még egy jó tulajdonsága az ilyen viharoknak, illetve esőknek. Kicsit felfrissíti a levegőt és kevesebb lesz a por." forrás

---

,, Június-július a forró/esős évszak. Chiang Maiban a hőmérséklet napközben 29-25 Celsius fok között mozog, átlagosan 32 fok. Bangkokban júniusban a nappali hőmérséklet jellemzően 33-34 fok között mozog, de pl. 2015 júniusában ez 35-37 fok között volt. Az éjszakai hőmérséklet 26 fok körüli. A napsütéses órák száma 6, a hónapban átlag 18 napon esik az eső.

Tulajdonképpen az esős évszak nyitánya június. Minden évben más és más a helyzet, azaz kis szerencsével akár kevés esővel is meg lehet úszni a júniust Bangkokban. Az egész hónapra kivetítve 63%-os az eső esélye, és 78% a felhős napok esélye. Júniusban nem ritka a felhőszakadás, főleg reggel. Egy-két órán át (néha csak 20-30 percig) szakad az eső, aztán gyorsan kisüthet a nap. Mivel nincsenek tengeri szellők, a meleget nehezebb elviselni.

Bangkokban júliusban az átlaghőmérséklet 30-32 fok körül mozog. 2015-ben júliusban 34-35 fok volt a jellemző nappali hőmérséklet. Éjszaka kb. 26 fokra hűl le a levegő (2015-ben 27-28 fokra). A napsütéses órák száma csak: 5. A július picit csapadékosabb, mint a június, átlagosan 19 esős nap fordul elő a július hónap folyamán. Az ég többnyire felhős.

Tehát az északi hegyekben való túrázásra nem túl jó időszak az eső (+sár, piócák) miatt, de nem lehetetlen. Chiang Maiból és Chiang Raiból szoktak egy- vagy többnapos dzsungeltúrára menni, hegyi törzseket látogatni.
A folyók az esőzések miatt igen bővizűek, és a vízesések igen szépek ilyenkor. Chiang Maiban kissé rossz a városi vízelvezetés így júliusban előfordulhat, hogy térdig érő vízben jár a város közepén egy nagy eső után." (Rákóczi Kata) 

---

,, Mikor a legalkalmasabb Thaiföldre utazni? Én inkább vagyok nyári gyerek, de ha jobban meggondolom még a hideg is rendben van, amit viszont nem bírok elviselni, az az eső. Életemben először is januárban jártuk meg Bangkokot és a déli szigeteket, majd utána kétszer tértem még vissza munka miatt, szintén januártól a fő szezonra. És a főszezon egyébként olyan november körül kezdődik. Az időjárás pedig megbolondult, ugyanis képtelenség kiszámítani és 100%-osan kijelenteni, hogy novembertől áprilisig majd alig fog esni az eső, ugyanis pl. idén és tavaly is sokat esett.

Tény, hogy áprilistól nagyon meleg kezd lenni (számomra már olyan meleg, hogy délután 4-ig nem szívesen hagytam el a szobám.. szégyen nem szégyen), valamint a megszokottnál is sokkal magasabb a páratartalom, mindez pedig akkora zuhékkal és esőkkel tarkítva, hogy amit mi itthon esőnek nevezünk, azt nem is értem hogy gondoljuk.. :) Ott kérem szépen égszakadás van, majd 20 perctől 2 óráig terjedő loccs, de olyan szinten, hogy kettőig nem lát az ember. Ami pedig a legrosszabb, hogy az esővizet nem tudják normálisan elvezetni, szóval úszik minden. Ha papucsban vagy elcsúszol, ha cipőben akkor pedig csónakázol abban, ugyanis sok helyen térdig gázolsz a vízben. Nincs az az esernyő és 7/11-ben kapható egyszer használatos esőkabát, ami ilyen esetben sokat segít...

Ami fontos (és engem állandóan kiakasztott): egy sál vagy vékonyabb pulóver mindig legyen nálatok, mert őrülten alacsony hőmérsékleteken nyomatják a klímát és légkondit szinte mindenhol, és több helyen "megfagy" az ember. A gond nem a klímával van, hanem azzal hogy kint van 35 fok és nem értem miért nem lehet 25-26 fokra állítani a klímát, miért kell 18-19-re ( legdurvább az MRT metró és moziban is voltam már sokszor úgy, hogy nem tudtam élvezni a filmet, mert nagyon fáztam - húgom háromszor szokott a nyaka köré tekerni sálat, de akkor már van rajta egy pulóver is:D ) (2018)" forrás

Történelem

Az európaiak a 16. században fedezték fel a mai Thaiföld területét és bizonyosan nem ők hozták el ide a civilizációt. E területen ugyanis már legalább ezer évvel korábbi időszak óta fejlett civilizációk léteztek. A 11. századig a mon nép dominálta a lakosságot, majd jöttek khmerek, és Kína déli részéről a thai-ok. A thaiok királyságban éltek és csodásabbnál csodásabb építményeket, városokat emeltek. Közülük is a legszebb és a legnagyobb Ayuthaya volt, aminek maradványai most kiemelkedő turistalátványosságok. A thai királyságok folytonos háborúkban éltek a környező birodalmakkal, főleg nyugatról a burmaival, keletről a khmerrel. Vereségeket szenvedtek, pusztulásokat átéltek, de tartósan senkinek sem sikerült leigázni őket.

A thai történelem legismertebb királyi dinasztiája a Rama. Közülük Amerikában és Európában a IV. Rama király, Mongkut vált a legismertebbé egy Hollywood-i filmnek köszönhetően. A Jodie Foster főszereplésével készült, Anna és a király filmben a 19. század közepe táján a népe által istenként tisztelt Mongkut országát Sziámot nyugati mintákra modernizálni akarja, de a hagyományok büszke megőrzésével. Gyanítható, hogy a thaioknak nem nagyon tetszhetett, hogy a filmben a királyt esendő, kedves, de néha bénázó férfinek ábrázolják. A valós történelemben amúgy fia, az V. Ráma végezte el a legnagyobb munkát azért, hogy az ország ügyes reformok révén fejlődjön is, ugyanakkor ügyes diplomáciai manőverekkel kitérjen az európai hatalmak gyarmatosítói igyekezete elől. Óriási dolog, hogy Sziámot (a mai Thaiföldet) nem sikerült gyarmatosítani, és ugyanakkor nem maradt le végzetesen a térség országai között a fejlődésben.

1939-ben megszűnt az abszolút monarchia, és Sziám helyett Thaiföld (a szabadok országa) lett az ország neve. Thaiföld máig tartóan is alkotmányos monarchia, ahol a királynak alapvetően ceremniális szerepköre van, ő testesíti meg az országot, a népet. A király jobbára tartózkodik attól, hogy beavatkozzon a napi politikába.

Manapság

Thaiföld lakossága némileg 60 millió felett van. A 10 százalékuk Bangkokban él. Bár rengeteg etnikai kisebbség él az országban, azonban a lakosság összességében eléggé homogén, teljesen a thai nép dominál. Thaiföldön a kínaiak, malájok khmerek stb. erőteljesen asszimilálódtak a thai lakosságba. A lakosságnak meglepően nagy hányada, kb. 60 százaléka közvetlenül vagy közvetve a mezőgazdaságból él. A városi középosztályosodás folyamata gyorsan halad előre, így a városokban a külföldi turisták rendre meg is szoktak lepődni, hogy milyen sokan élnek viszonylag korrekt életszínvonalon. Az alaposabban körülnéző turista persze előbb-utóbb felfedezi, hogy a társadalmi és jövedelmi különbségek jelentősek a thai társadalomban.

2016. október 13-án 88 éves korában meghalt IX. Ráma (Bhumibol Aduljadedzs) thaiföldi király.

A thai fizetések nem sokkal kisebbek, mint a magyarországiak. átlagosan talán 20 százalékkal alacvsonyabb az átlag a különböző foglalkozásokban, és beosztásokban. Thaiföldön viszont arányaiban is sokkal több a nagyon gazdag ember. Persze vidéken, s főleg északkeleten nagy a szegénység. Ott sincs azonban sokkal nagyobb nyomor, mint a szegényebb magyar helyeken, főleg, mert náluk messze erősebb a családi szolidaritás. Az öregekről szépen gondoskodnak. 

"A királyuk születésnapja thai-oknak olyan, mint nekünk augusztus huszadika, csak ebben talán több a lélek, mint a cirkusz. Tűzijáték, tömeg, pénzszórás és strandokról árusított hülye élelmiszerek persze itt is vannak, de egy icipicit tényleg ünnepszag van. Nekünk ős-cinikus magyaroknak megdöbbentő volt, hogy az emberek kétharmadán nemre és korra való tekintet nélkül az ünnep alkalmából készült rózsaszínű póló van a király jelképével. Azt írta az útikönyv, hogy a thai nép szereti a királyát, de aznap este óta komolyan hisszük: jó vagy rossz, de tényleg egyszerűen csak szeretik - kritika nélkül. " forrás

---

"Arról mondjuk szó sem lehet demokrácia lévén, hogy valaki ne szeresse a királyt vagy legalábbis ne mutassa ki a szeretetét. Nekem néha kicsit a kommunizmusban jól bevált szemelyi kultusz jut az eszembe, amikor mindent elborít a sárga szín vagy éppen azon versenyeznek hogy ki tud olyan extrém dolgot kitalálni, amivel mutathatja alázatát a király iránt. A televízióban láthatóak olyan kisfilmek, amik szinte istenként kezelik a királyt. Mindent az ő személyének köszönhet Thaiföld az öntöző berendezésektől kezdve a tehetséges focistákig. Annak idején megtanították a fiataloknak, hogy szeretni kell a királyt és ők így is tesznek. És az igazat megvallva addig jó a thaioknak és Thaiföldnek, míg él a király. A másik része a dolgoknak pedig az, hogy belegondolok, mennyire szeretik a királyukat és tisztelik a királyság intézményét a thaiok, eszembe jut Magyarország. A magyarságból szép lassan sikerült kiverni a magyarságérzetet, a hazaszeretetet, amit a thaiokból aligha lehetne a következő néhány száz évben.

Nekünk is voltak királyaink, akikre büszkék lehetünk, és lenne a népnek egy olyan bálványa, aki az ilyen időkben, mint amilyenben most vagyunk reményt adhatna. Mert a mostani politikusokra aligha lehet jó szívvel gondolni, nemhogy példaképnek tekinteni őket. Valószínű a thaiok többségének sincs semmi fogalma a politikáról csak azt látja, hogy drágább a rizs a boltban. De kit érdekelnek a gondok, ha ott van a remény a király személyében. Ennek az országnak jó, hogy még él a király és hogy a tradíciókat így őrzik. A mostani rohanó világunkban jó, hogy látni még ilyet és kívánom hogy sokáig éljen a mostani király. Egy dolog van, ami engem személy szerint megfogott a királyban. Szeret fotózni.:) Szinte mindenhova viszi a fényképezőgépét és fotózik. Mint tudjuk, aki a fotózást szereti, rossz ember nem lehet.:) " forrás

Balra a királyi pár, jobbra az elöző (a mostaninál sokkal népszerűbb), 2016-ban elhunyt király özvegye - Kriszta fotója

.

"Megveszem a nőt: Thaiföldre özönlenek az emberek ismerkedni és sok esetben feleséget, párt találni. Ennek megfelelően özönlik is a pénz az országba. És ha valaki azt mondja, hogy ez csak pattayai jelenség, akkor egy egyszerű elméleti számítással megnézhetjük, hogy miért nem csak Pattayaról van szó. Elmegyünk egy bárba vagy megismerkedünk bárhol máshol egy lánnyal. Előbb-utóbb fizetés lesz a dologból, így vagy úgy. Pattayan mondjuk hivatalosan 250 ezer lány dolgozik. Tehát ha hivatalos az adat, akkor több mint a duplája. Legyen 500 ezer. Ez a kislány a neki adott pénzből hazaküld a családnak. Anyuka, apuka 1 millió, gyerek legalább egy, aztán a nagyi-papi 1 millió és utána jönnek a család többi tagjai. Lehet számolni legalább 4 testvért és a nagybácsit, a nagynénit, kutyát-macskát stb. Szóval legalább 4-5 millió ember. Ehhez hozzávesszük, hogy Bangkokban is szép számmal élnek ebből az üzletből és akkor még Phuket stb.

Szóval a thai lakosság jó része kap abból a pénzből, ami a lányokon keresztül az országba áramlik. Valahol volt egy cikk, hogy milyen százalékban élnek a thaiok farang pénzből. Magas volt a szám. És miért éppen Thaiföld? Egyszerű a képlet. Mert itt mindenki nagyon szép és nagyon rendes és főleg szexi. És megkaphat szó szerint bárkit. Persze csak akkor, ha rendelkezik kellő érzelemmel (pénzzel...). Az ismerkedés gyerekjáték. Sok esetben néhány kérdés után a csaj leszűri, hogy érdemes e veled foglalkozni a szép jövő reményében vagy sem. Ha nem, akkor csak néhány hónappal később derül ki, hogy vagy nem tudsz segíteni rajta és a családján vagy mert nem vagy balek.

A minap mesélte egy lány ,hogy a thai hagyományok szerint először a családjával kell jóban lennem és ha ott szabad az út, akkor minden rendben. Ez nem is nagy dolog. Azt tudnunk kell, hogy az anyós szívéhez még véletlenül sem a gyomrán át vezet az út. Néhány mondatban kitárjuk a szívünket, de utána feltétlenül a pénztárcánkat és máris a zsebünkben a mama. Érdekes, hogy ahogy ismerem a thaiokat, képtelenek 5 percnél előrébb gondolkodni, de ha barátságról vagy esküvőről van szó, akkor mindig a "jövő" szó az első amit hallok. Biztos-e a lány jövője a pali mellett? Persze hogy biztos. Ameddig a pénz tart, addig nem kell izgulnunk." forrás

---

A boltok kb úgy néznek ki, hogy 10-ből 6 kajálda. Tényleg minden kajálda szinte, elképesztő, ezen nagyon sokat röhögtünk az elején, hogy ezek mennyit esznek? Van olyan, aki nem eszik, nem főzi az ennivalót, nem felszolgálja, vagy nem alapanyagért ment éppen? 😆 Ezek családi bizniszek, a gyerekmunka sem ritka, néha egészen fiatal gyerekek hozták ki a fogásokat, mindenki kiveszi a részét a munkából. Amúgy az ételek elképesztően finomak, és minden aggodalmam ellenére egyáltalán nem betegítenek meg, pedig azért Bangkokban voltunk olyan konyhán, ahol konkrétan 3 macska ugrabugrált a szakács húsvagdosó pultján, a földön meg 2 kóbor kutya kunyerált, és a konyhából egy olyan trainspotting wc nyílt, ami bangkoki viszonylatban is kőkeménynek számított 😆. Egyvalamit kell betartani, ott kell enni, ahol sokan vannak és ahol a helyiek is esznek, ott biztos pörög kellőképpen az üzlet annyira, hogy ne legyen romlott a kaja.(2024) forrás

---

"Thaiföld egész északi térsége (főleg Chiang Rai, de kicsit Chiang Mai is) sokkal tradicionálisabb és szegényebb térség, állítólag nagyon sok fiatal megy le innen Bangkokba szerencsét próbálni, a legtöbb lány prostituáltnak. Olvastam, hogy sokakat a saját szüleik képesek eladni mert annyira szegények, és nem tudják még magukat sem eltartani. Sokak számára csak a szexturizmusról híres az ország, és tény, hogy félre sem lehetett érteni egyes bárok és masszázs szalonok céljait. Csak elég volt benézni ezekbe a kocsmákba is: középkorú külföldi férfiak nagyon fiatal csinos lányokkal, akik akár napokig társaságot nyújtanak nekik és járják be velük a környéket. A lányok célja, hogy egyszer elveszik őket feleségül egy jobb élet reményében, és ezekben az emberekben a potenciális férj jelölteket látják, de ez csak kevésnek sikerül. Persze Bangkokban is bőven akad belőlük még jóval több is, és vannak kifejezetten ezekről a szolgáltatásokról híres városok is, amikhez képest ezt az északi térséget még csak meg sem említik (én naivan azt hittem északon nem nagyon lehet ilyesmivel találkozni). Viszont itt sikerült először egy ilyen utcába belebotlani, mindkét városban könnyen ott találtuk magunkat mikor esti sétára indultunk. " forrás

---

"A thai emberek életében a vallás nemtől és kortól függetlenül elég nagy szerepet játszik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hatalmas Buddha szobrok és szentélyek országszerte, melyek nem csupán turista látványosságként szolgálnak, hanem tényleges zarándok helyek. Emberek tömege visz nap, mint nap virágokat és gyújt gyertyákat a szobrok lábánál, a szentélyeket pedig üdítőkkel, édességekkel és hasonló világi javakkal töltik meg. Nem próbáljuk meg a buddhizmus tanait átadni ebben a rövid irományban, csak néhány gondolat, hogy megértsük, miért viselkednek úgy az emberek, ahogy.

A thaiok hisznek az újjászületésben, melynek célja, hogy előbb-utóbb eljussanak a nirvana állapotába, ami viszont csak úgy érhető el, hogy megszabadulnak a szenvedélyektől és a szenvedéstől. Számukra a földi létük végeztével nincs vége az életnek, sőt magára a mindennapi életükre tekintenek úgy, mint az útra, ami majd eljuttatja őket a végső boldogsághoz, melyet viszont ki kell érdemelni. Pontosan emiatt, a karmikus gondolkodás miatt igyekeznek önzetlenül élni, segíteni a másikon. Nem azért, mert várnak valamit a másik embertől cserébe, hanem mert jót akarnak cselekedni. Annak ellenére, hogy én nem feltétlenül hiszek a következő életben, nagyon is szimpatikus ez a vallás, mert eléri azt, hogy az emberek attól érezzék jól magukat, hogy mással jót tesznek, nem pedig attól, hogy másokat eltiporva feljebb jutnak a ranglétrán.

A másik dolog, ami szintén a vallásból következik, az egyszerű élet elfogadása, ami szintén kulcsa a boldogságuknak. A legnagyobb különbség, amit észrevettünk az ő felfogásuk és a mi nyugati sikerorientált hozzáállásunk között pont ez, hogy ők képesek beérni azzal, ami van és nem vágynak folyamatosan többre, másra, jobbra. Nyilván fontosak a célok és a fejlődés egy ember életében, de amit gyakran elfelejtünk, megállni egy pillanatra és élvezni, ami van és hálásnak lenni az egyszerű dolgokért." (S. Gábor, Windsurfer Diary)

Thai emberek

A thai emberek több mint 90 százaléka buddhista. Az ország minden iskolájában (a a többségében muzulmánok lakta déli országrésztől eltekintve) a tananyag kötelező eleme a buddhista doktrína. A hétköznapi életben a buddhista vallás, a hozzá kapcsolódó hitélet és hitfelfogás nagyon jelentős szerepet kap. Csaknem minden buddhista vallási ceremóniának a wat a középpontja. A wat a templom és a kolostor valamiféle kombinációja. Thaiföldön 32 ezer wat létezik. Thaiföldön az a szokás, hogy minden férfi valamikor az életében 5 nap és három hónap közötti időtartamra visszavonul szerzetesnek, elmélyedve a buddhista tanokba. Maga a jelenleg uralkodó király, őfelsége Bhumipol Adulyadej sem vonta ki magát e hagyományból. A buddhista apátok többnyire azok, akik egész életükre vállalják a szerzetességet. Rájuk sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint az ,,alkalmi" szerzetesekre. Az utóbbiak lehetnek házas emberek is, de szerzetesi mivoltuk időszakában tartózkodniuk kell a nejükkel való mindennemű testi kontaktustól. A honlapnak nem feladata elmélyültebben tárgyalni a buddhizmust, de azért annyit el kell mondani, hogy valójában egy isten nélküli vallásról van szó, amely nem áll szemben egyetlen istenben hívő vallással szemben sem.

A külföldi látogató gyakran érzékeli, hogy a thai emberek jellemzően mennyire nyugodtak, békések és toleránsak. Az egyik magyarázat bizonyosan a buddhista vallásukhoz kötődik. A buddhizmus ugyanis feltehetően a világ legtoleránsabb vallása. Még arra sem kötelezik a hívőket, hogy más vallásnak ne hódoljanak! A thai emberekre nagyon jellemző, hogy sokszor, a legkülönbözőbb helyzetekben mosolyognak, csaknem szó szerint nevetnek. Ezt nem kell feltétlenül úgy felfogni, hogy ennyi boldog, folyton vidám ember él ott. Ők is mélyen benne vannak mindenfajta egyéni, családi, megélhetési, lelki problémában. A mosoly, a nevetés náluk a jámbor barátságosság, békesség kifejezése. Állítólag a külföldiekre azért is mosolyognak, mert tisztelik bennük a nagy távolságra elutazó, életélményekben bizonyára színesen tapasztalt embert. Persze gyakori a kereskedelmi érdekeltségű kedvesség, mosoly, amikor a potenciális vevő bizalmába akarnak férkőzni a kedves gesztusokkal. A turista nehéz helyzetben van, ha szeretné megkülönböztetni az önzetlen mosolygást a célzatostól. Bonyolítja a helyzetet az, hogy a thai emberek konfliktusos helyzetekben is mosolyognak, csak akkor zavarukban, a még rosszabb konfliktus elkerülése céljából.

A thai emberek nem olyan alázatoskodók, szervilisek, mint például az indiaiak. Nagyon büszkék és nem szeretnek soha megalázott helyzetbe kerülni. Büszkeségükben gyökereiben feltehetően benne van az, hogy a thai egy soha nem gyarmatosított vagy alávetett nép. Nagy balhék (akár tettlegességig fajulóan) akkor robbannak ki náluk, ha a konfliktusban szembe állók képtelenekké válnak valahogy csillapítani egymás megszégyenítését. A farang, azaz a (fehér) külföldi jobban jár, ha ilyen kiélezett helyzetbe sohasem kerül thai emberekkel. A thai embereknek nem erőssége a pontosság. Ha időpontot egyeztetünk valamiért egy helyivel, akkor a biztonság kedvéért tegyük hozzá, hogy "farang time", tehát a külföldi hülye szokása szerint pontosan kell a feleknek megérkezni. A külföldieknek gyakran feltűnik, hogy a thai szülők az 5 évesnél fiatalabb gyerekeiket alig tartják kordába, és szinte mindent megengednek nekik. Ez sokszor megütközést kelt a turistákban. A thai embereknek meg van a sarkos véleményük a farangokról, azaz a fehér bőrű turistákról. (Az indiaiakat erősen lenézik.) Azt gondolják, hogy minden farang jómódú, ugyanakkor furcsállják, hogy ehhez képest nem viselkednek mindig kulturáltan, öltözékük szakadtas, tisztaságuk kérdőjeles. A nem turistás helyeken élő thaiok számára furcsa, hogy a felnőtt farang férfi rövidnadrágban járkál az utcán. Náluk csak a kisfiúk hordanak rövidnadrágot.

A thai nők karcsúsága néha egészen döbbenetes. Szinte egész nap esznek, megfejthetetlen. Kortalanok nagyon sokáig, sokszor az ember nem tudja, egy kislánnyal beszélget-e vagy egy negyvenes nővel.

"A condóban, ahol lakunk, recepció van. A recepciósok kivétel nélkül szép, függönyhajú, eszelősen karcsú leánykák. Akik reggel beállítanak egy komolyabb mennyiségű kajával, meleg reggeli, rizses kaja ebédre, csokiturmix, stb. Egy-két nagy cekkernyi. És folyamatosan esznek, a pult mögött, de tényleg folyamatosan. Többször végignéztük, ahogy kb egy szántó-vető melós adaját beburkolják reggel 8 és délután 5 között. Közben egy alultáplált hatodikos testével bírnak, 40 cm a derekuk.   Hogy a csudába csinálják? Kriszta 2022"

Covid update 2022: A turistákkal kapcsolatba kerülő thaiok láthatóan sokkal kimerültebbek. Rossz állapotban vannak, nem mosolyognak annyit, mint eddig. Az a pár, aki jól beszél angolul szinte eltűnt, a kommunikció kézzel-lábban folyik a megmaradt, kevés és képzetlen munkaerővel.

"Ha a thai ember nem akar válaszolni a kérdésedre, csak mosolyog. Bűbájosan. Úgy csinál, mint aki nem érti. Aztán beugrott: pár éve keringett az interneten egy körlevél a boldogsághoz vezető út buddhista jó tanácsaival, köztük ezzel (legalább 20x megkaptam, úgyhogy kívülről tudom): „Ha olyan kérdést tesznek fel, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogj kedvesen és kérdezd meg: ”miért akarod tudni?” Na, minden világos! Odament a népszámláló a thai asszonyhoz Chiang Mai-ban és feltette a nagy kérdést: „Hány gyermeked van?” Ő meg csak mosolygott és mosolygott…

Aztán megpróbálták besaccolni a gyermekek számát a kora és a társadalmi helyzete alapján. (Az előbbi teljesen meddő próbálkozás, mert a legtöbb thai asszony éppen úgy lehet 16, mint negyven éves. Hihetetlen, hogy mennyire kortalanok!) Szerintem nem volt több kérdés a népszámláló biztos részéről. (Egyébként úgy döntöttem - mivel a buddhizmus és eszméi nagyon is közel állnak hozzám :D – ki fogom próbálni ezt a módszert: amikor "élesben" eljön hozzám a népszámláló, csak mosolygok, és mosolygok majd..." forrás

---

"A thaiok többsége a szellemek létezésében is hisz, s míg nyugaton már alig lehet pár embert riogatni velük, addig a helyieket egy közepesen erős szellemvasúttal is ki lehet ugrasztani a bőrükből. Kérdezzünk meg valakit, és ha ő nem is, biztos van egy ismerőse, aki látott már szellemet. Szinte reneszánszukat élik a témára épülő, hazai gyártású mozifilmek: holtukból föltámadt véres szájú alakok, múltbéli sérelmeiket megtorolni kívánó hegyes fogú kísértetek borzasztanak több plakáton vagy előzetesben. Számos hiedelmük is kapcsolódik a szellemek világához:

• Ha evés közben viccelsz, a szellem ellopja a rizsedet.

• Ha a kisgyerekre azt mondod, hogy szép, elviszik a szellemek.

• Ha lehajolsz és átnézel a lábad között, szellemet fogsz látni.

Beszélnek olyan szellemekről is, akik halálos élvezeteket hoznak. Sok thai férfi retteg ezektől a nőnemű lényektől, akik álmukban lepik meg és valamilyen bosszútól hajtva halálig tartó orgazmusba lovalják őket. Hogy ezeket kicselezzék, sokuk éjjelre női pongyolát ölt magára." forrás

 

"Sanuk: thai kifejezés, jelentése: szórakozni. Ennél azonban sokkal többet takar, magába sűríti egy nép életfelfogását is. Jól érezni magunkat, kellemesen eltölteni az időt, élvezetet vagy örömet meríteni valamiből. Az itt élő emberek mindennapjait átjáró filozófia egyszerű: az élet legyen móka és szórakozás. Mindenben ezt keresik, legyen szó kötelességről, szabadidőről vagy tanulásról. Első számú szabály, hogy bármit is csináljanak, abban leljék örömüket.

Szívesen dolgoznak együtt, a munkát pedig jó adag társasági élettel, beszélgetéssel fűszerezik, bohóckodnak, viccelődnek, flörtölnek egymással. Csak sétáljunk végig az utcán délután kettőkor. Ha nem is tűz a nap, meleg van és az elviselhetőnél magasabb a levegő páratartalma. Nem kellemes ilyenkor a szabadban dolgozni. Nézzünk körbe és láthatjuk, hogy a motoros taxisok az állomásuk mellett fociznak, az útburkolat hibáinak kijavítására küldött munkások kedélyesen csevegnek a fák alatt, a kisboltban pedig az eladó a pultra borulva alszik. Mert amíg egy tevékenység szórakoztató, rendben halad minden, amint viszont elillan a játékosság, a dolgok csak unalmas és lélekölő feladattá válnak. Ilyenkor a thaiok elkedvetlenednek és másik szórakoztató tevékenység után néznek, vagy tesznek róla, hogy a kötelesség ismét elviselhetővé váljon.

A sanuk a mindennapi élet fontos összetevője, mely számos olyan dologban ölthet testet, mint az együtt étkezés, vagy a barátok körében, beszélgetéssel esetleg az éjszakába való belemerüléssel eltöltött órák. A thaiok számára a szórakozás majdnem mindig csoportos tevékenység. Népszerűek a nagy társaságban űzött szabadidős programok is. Hétvégék vagy ünnepnapok alkalmával sokszor kirándulnak a városon kívülre. A családot vagy a rokonságot felpakolják egy pick-up terepjáró hátuljára és így gurulnak ki a természetbe. Irány valamelyik vízesés vagy tengerpart. A kelleténél több ételt, sok sört, jeget és gitárokat visznek magukkal majd a parton elheverve, énekelve egymást ugratva, könnyedén töltik a napot." forrás

---

"A thaiok közül sokan babonások és úgy hiszik, hogy ha az adott napnak megfelelő színt veszik fel, akkor szerencséjük lesz. S ha nem is a teljes ruházatban, de annak valamelyik kiegészítőjében (nyakkendő, táska) megjelenik ez a szín. Régen úgy tartották, a színek az ember életére is befolyással vannak. Mert nem elég valamiért megküzdeni, a célok eléréséhez általában szerencse is kell. Ilyenkor segíthetnek a színek. Ha pedig valami balul sül el, azt is meg tudják magyarázni: biztos nem a kedvenc színe volt rajta. Sokan azt tartják kedvencüknek vagy szerencsehozójuknak, amely a születésük napjához köthető. A király például hétfőn született, azaz az őt reprezentáló szín a sárga. A királynő pénteken, az övé a kék. Ezek szimbolizálják őket mindenhol, a király zászlaja sárga a királynőé pedig kék." forrás

---

"Ha turista szemmel kellene leírnom milyenek itt az emberek, akkor azt, mondanám, hogy állandóan mosolyognak, rendkívül tisztelet tudóak és kedvesek. Ez így is van többek között. Ha kicsit tudományos szemmel, akkor azt mondanám az itt élő emberek átlagos IQ-ja 70. Az átlag európai emberé: nőknél 120, férfiaknál 130., No comment. Könyveket írtak a thaiok logikájáról illetve annak hiányáról. Ne keress logikát a thaiok gondolkodásában könyörgöm :D. Ha pedig a szubjektív véleményem szerint kéne megfogalmaznom, akkor azt írnám,hogy egyik sem tud vezetni,ha azt hiszed Magyarországon vannak a leghülyébb sofőrök akkor tévedsz! Viszont senki sem káromkodik a másikkal az utakon,ez a káosz itt tök normális. Ha valami nem megy nekik, akkor nem kérnek segítséget,hanem csendben hagyják a dolgot a káoszig fejlődni. Utálnak söpörni." forrás

---

"A thaiok ahol csak lehet, kerülik az összeütközések minden formáját és egyáltalán nem szeretnek másokat kellemetlen helyzetben látni. Szomorú témákról nem szívesen beszélnek, hacsak a másik nem kezd rá. Talán furcsának tűnhet, hogy azon viszont nevetnek, ha megbotlik, vagy orra esik valaki. Ám ezt csak azért teszik, hogy kíméljék a nevetséges helyzetbe került alanyt. Szerintük a mosoly a legkiválóbb konfliktuskerülés minden helyzetben. A thaiok táncmozdulatai is kellőképpen kifejezik, hogy ez a nép nem szívleli a konfliktust." forrás

---

"Thaiföldön, vagy legalábbis ott, ahol nem sok a fanatikus muszlim, nem divat az agresszió. Itt is bevonul minden férfi, de nem a hadseregbe, hanem szerzetesnek valamely buddhista szentélybe. Az elvonulás nem kötelezõ, mégis, ahogy körbekérdezünk egyetemista barátaink között, mindenki tervezi, hogy hamarosan lenyírja a haját, és felveszi a narancsleplet legalább egy kis idõre. Mindenki addig marad, ameddig akar. Nem erõszak a tudás. Sokan munka mellett is visszatérnek, akár pihenés helyett vagy éppen pont azért is. A szerzetesekkel pedig bármikor lehet beszélgetni, az élet itt egyszerû, tiszta és békés.

A táborozás jó, de pár nap koránkeléstõl még senki nem lesz buddhista. Pedig tény, hogy nincs az az önelégült fehér ember, aki meglátva egy jól sikerült Buddha képmást, el ne gondolkozna azon: Hogy az istenbe ilyen nyugodt ez a Buddha? Sajnos, nem arról van szó, hogy a Shakya klán hercege leült egy fa alá, hallgatta a madarakat, jól érezte magát, a többiek meg látva milyen jó neki, elkezdték követni. A herceg hiába ment a természetbe, még ott se érezte jól magát. Látta õ, hogy a nap egyszer feljõ, de aztán lemegy, a kis pondró megszületik, majd meghal, a paraszt meg csak nyög a földön egész életében. Rájött, hogy minden földi dolog változik, noha az emberek azt szeretnék, hogy azok örökké tartsanak. Annyira szeretnék, hogy ezt el is hiszik. Mikor aztán kiderül, hogy mégse, az emberek szomorúak és szenvednek. (Az öregemberek már nem hiszik, hogy a dolgok örökké tartanak, de õk meg félnek a haláltól.) Eddig a pontig a többi nagy vallásalapító is eljutott. A herceget az különböztette meg tõlük, hogy látva a problémát, nem kezdett el nyavalyogni valami magasságos úrhoz, hanem magába fordult és eltökélte hogy azt egyedül oldja meg. Hogy ezután mi történt, arról már fogalmunk sincs, de valószínûleg rájöhetett valamire, azért hívják Buddhának, vagyis a Megvilágosodottnak.

A Buddha egy sort sem írt le soha életében, nem épített személyi kultuszt, és csak annak adott tanácsot, aki kérte. A Buddhizmusban tehát az a jó, hogy nem kell senkit sem imádni. Nincs fohász, se könyörgés. Mindenki mehet a maga útján, ha valaki úgy gondolja elakadt, kérhet tanácsot olyanoktól, akik már régebb óta mennek. A hátrány viszont, hogy kínzó kérdéseken kell gondolkodni, tudni kell megbirkózni a magánnyal, és szembenézni a halállal is " forrás

,, A thai emberekből valahogy hiányzik a frusztráció, az irigység, minden, ami otthon vadul tombol például a pirosnál állva a forgalomban, itt nem létezik. A thaiok a szó legszorosabb értelmében tisztelettel élnek minden ember iránt. Nem számít ki vagy, honnan jöttél, van-e lakásod, pénzed a bankban, itt ugyanolyan egy vagy mindenki közül. Nem néznek rád irigykedve, ha valamiből többed van. Miért? Mert itt a saját életüket élik az emberek. Örülnek, hogy van munkájuk, és boldogan, felelősséggel végzik azt, egyfajta küldetésként, amivel jobbá tehetik mindannyiuk életét.

Nem mondom, hogy eleinte nem volt furcsa, de szerencsére hamar belejöttünk és megtanultunk mosolyogni a vadidegenekre is. Megtanultuk, hogy a mosolyban nincs hátsó szándék, az csupán egy ember önzetlen ajándéka egy másik embernek. Egy néma köszöntés, ami talán ezt fejezi ki: egyformák vagyunk. Mindannyiunknak ugyanaz a célja az életben: boldogan és békében élni. És ezt a thaiok természetükből fakadóan jól tudják és teszik is." forrás

---

,, A thai emberek olyanok, mint a gyerekek: mindenen megsértődnek és ha már egyszer úgy érzik a főnökük nem bizik bennük = arcvesztés, akkor máris felmondanak! nem is értem! hogyan lehet akkor ennyire alacsony a munkanélkülség? folyamatosan mindenki munkát cserél?

A thai pasik is ugyanolyan hiúak, mint a lányok. Lépten-nyomon látni férfiakat, akik a hajukat állitják éppen be, vagy a tükörben nézegetik magukat. Persze az nem lep meg, ha egy nő sminkel a metrón! micsoda képmutató vagyok! De azért be kell vallanom vicces, ahogyan egy negyvenes biztonsági őr nézegeti magát a kistükrében 🙂" forrás

---

,, Ladyboyok:
Ao Nang városáról túl sok izgalmas emléket nem őrzünk, talán egyet. Feltűntek a képen a ladyboyok, vagyis a női ruhába bújt férfiak. Thaiföldön mondhatni híres a transzneműekkel és a saját nemükhöz vonzódókkal szemben tanúsított empátiájáról. Ennél talán csak az átalakító műtétei minősége a nevezetesebb. Tényleg elképesztő, hogy egyik másik mennyire nőnek néz ki. A láb-és kézfejük mérete árulja csak el őket. A thaiok toleranciája a vallásukra vezethető egyébként vissza. Úgy tartják, hogy ezek az emberek épp vezekelnek valami előző életükben elkövetett dolog miatt, emiatt inkább sajnálják, mint megvetik őket. Hallottam olyanról, hogy egyes helyeken még azt is tartják, hogy szerencsét hoz a családra, ha van ladyboy közöttük. Ao Nangban tűntek fel először az utcán, épp a showműsorukra toboroztak embereket, mi pedig fotózkodtunk velük." forrás

---

,, A thaiok elképesztően kedvesek és segítőkészek – és ahhoz, hogy ezt megtapasztaljam, nem kellett beszélnünk egymás nyelvét. Megszámlálhatatlanul sok helyzetben nyújtottak spontán segítséget, egyszerűen és kérés nélkül. Mindig emlékezni fogok arra az esetre, amikor a Hellfire Pass Emlékhelynél a látogatásom végeztével megkérdeztem a múzeum munkatársát, hol kell várnom a buszt, ami visszavisz Kanchanaburi városába (odafelé sem láttam, hol van a buszmegálló, csak a buszon megkértem a jegyszedőt, hogy szóljon, hol kell leszállnom, és így megállt a busz az emlékhelynél). A hölgy azt mondta, szemközt az úton a narancssárga jelnél. Szemközt az úton láttam, hogy a lámpának narancssárga az oszlopa, gondoltam, a busz is itt áll meg. Igaz, az összes lámpának narancssárga oszlopa volt, de mindegy. Álldogáltam a tűző napon a hőségben, mert persze lövésem se volt, mikor jön a busz, amikor vagy negyedóra elteltével az egyik bekötőúton kihajtott egy traktor, és a vezetője elkezdett nekem integetni és balra mutogatni. Akkor vettem észre, hogy lejjebb az úton ott van egy kis faépület, és a színét ugyan nem mondtam volna narancssárgának (ha nagyon akartam volna, sem láttam volna bele narancssárgát), de egyértelmű volt, hogy az a buszmegálló. A traktor sofőrje valószínűleg nem tudott angolul – de ahhoz, hogy lássa, mi a szitu, nem is volt rá szükség, ahogyan ahhoz sem volt, hogy segítsen. (Szabó Elvira)" forrás

Turista etikett

1. Tilos minden olyan cselekmény, kijelentés, ami a király személyét, a monarchiát kigúnyolja, megalázza. Ez felségsértésnek minősül és ezt Thaiföldön valóban nagyon komolyan veszik. Nem árt, ha a családnak, vagy a baráti társaságnak van mindig legalább egy józan állapotban lévő tagja, nehogy valaki ittas állapotban kövessen el felségsértést, mert az ittasság sem minősül enyhítő tényezőnek. Nem akarjuk túldramatizálni a témát, de még az is sértheti a thai emberek szemében a királyt, ha egy földön guruló pénzérmét rálépéssel állítunk meg. Ugyanis a pénzérméken is a király látható. Thaiföldön lépten-nyomon vannak képek, szobrok a királyról vagy valamelyik családtagjáról. Börtönnel sújthatják azt is, aki a buddhizmust és annak értékeit gyalázza, kigúnyolja. A mozikban a vetítés előtt eljátsszák a himnuszukat és ilyenkor mindenkinek, a külföldinek is, fel kell állni, és csendben maradni (ha csak nem tanultuk meg a dallamot a szöveggel). Még az is előfordulhat, hogy a pályaudvaron egy szimpla vonatérkezéskor is felcsendül a himnusz. Ilyenkor mindenki megáll, tiszteleg és ugyanezt elvárják a külföldi turistától is. A thai emberek millió dologban képesek egymással egyet nem érteni, de a király és a családja vonatkozásában egységesek. hatalmas tisztelet övezi őket. Thai emberekkel való beszélgetés esetén inkább kerüljük a királyság intézményével kapcsolatos témát, nehogy valami illetlent mondjunk vagy kérdezzünk.
2. Az ország uralkodó vallása a buddhizmus, nyitott, toleráns vallás, de kiemelten érzékeny az emberi méltóságra, a visszafogott viselkedésre. Buddhista turista látványosságok felkeresése alkalmával fokozottan ügyeljünk a visszafogott, tiszteletet kifejező öltözködésre (váll, térd fedve, zárt lábbeli). A templomokba lépve mindenfajta lábbelit le kell venni. Miniszoknya, short, trikó kizárva! A nőknek legyen fedve a válla és a térde. A Buddha képek, szobrok szentségesek. Semmi olyat ne tegyünk velük, közelükben, ami szentségtelen tettnek minősülhet. Thaiföldön gyakori a buddhista szerzetesek látványa, még hozzá nem csupán a templomok környékén. Nyugodtan szóba lehett velük elegyedni, mert fiatalok és sokan közülük tudnak angolul. Szívesen beszélnek a külföldi turistának életükről, sorsukról, más vallásokról. Arra ügyeljünk, hogy a turista lányok, nők semmiképpen se érjenek hozzá a szerzeteshez. A vallásuk szerint a szerzetesnek teljesen kerülnie kell az érintkezést, és ha nő megérinti őket, akkor körülményes megtisztulási rítuson kell magát átvergődni. Ha valamit át akarunk adni a thai szerzetesnek, akkor ezt tegye meg a turista férfi.
3. Rendkívül fontos tudni, hogy a a thai lányok, hölgyek általában nagyon is konzervatívak, szemérmesek, szégyenlősek. Semmiképpen se induljunk ki abból, amit a turistás helyeken, településeken a külföldiek szórakoztatásával foglalkozó különböző szolgáltató hölgyek könnyed, sokszor szemérmetlen viselkedésmódja kapcsán tapasztalunk. Az a külföldi turista, aki azt hiszi, hogy minden thai lány szajha, vagy legalábbis könnyűvérű, az legalább annyira téved, mint az arab országokban a helyi férfiak, akik azt szeretnék hinni, hogy minden európai turista nő könnyű kalandra kapható. Azaz: a vörös lámpás utcák, negyedeken kívül ne érintsük meg egyetlenegy thai nőt sem annak engedélye nélkül. Ha ilyen tekintetben rossz lépést teszünk, valószínű, hogy nem kapunk pofont, de csupán azért, mert a thai kultúrában egy ilyen helyzetben a nőt a megszégyenülés lebénítja. Bár ki tudja, manapság egyre inkább van esély valami vehemensebb ellenreakcióra. Ha egy thai nő bepipul, akkor azért annak van "lendülete és hanghatása".
4. Thaiföld messzemenően lezserebb a szokásokat illetően, mint sok más ázsiai ország, nem beszélve a muzulmán országokról. A turistás városokban, nyaralóhelyeken nem kell a nagyon tartani magát a külföldinek sok magatartásszabályhoz. Más a helyzet azokban az országrészekben, városrészekben, ahol nincsenek annyira hozzá szokva a turisták tömegéhez. Tanácsos tudni, hogy a thai férfiak és a nők nyilvános helyeken tartózkodnak az intim viselkedéstől. Nagyon ritkán látni utcán csókolózó thaiokat, legfeljebb a ledérebb környékeken. A nudista fürdőzés Thaiföldön elfelejthető, sőt a monokini is. A szállodák területén is csak félszívvel (bár két szemmel) tolerálja a monokinit a személyzet.
5. A hagyományos thai üdvözlés az úgynevezett wai, ami azt jelenti, hogy nem kezet rázunk, hanem összerakjuk két egyenes tenyerünket a mellmagasságban a testünkhöz szorítva és illendő mértékben meghajolunk. Ha helyi ember wai módon üdvözöl minket, mindenképpen tiszteljük meg őt hasonlóan. Thai gyerek wai gesztusát a helyiek szerint nem kötelező viszonozni, na de miért ne?
6. A thai felnőtteket szólíthatjuk keresztnevükön, de tegyük elé a khun szót (kb. Mr.)
7. A thai emberek roppant udvarias emberek, számos tekintetben sokkal kulturáltabbak, civilizáltabbak, mint az európaiak. Jellemző, hogy egymásra és az idegenekre is mosolyognak, akár csak úgy általában, akár az öröm, a boldogság, a hála kifejezéseképpen. Viszonozzuk kedvességüket, mosolyogjunk mi is rájuk (meg akár egymásra is) amikor csak lehet. Ezt a szokást valójában kötelezővé kellene tenni Magyarországon, hátha valamennyire csökkentené a következetes rosszkedvünket. A thai emberek (e sorok írója tőlük tudja) faragatlanságnak tekintik, ha a farang, azaz a külföldi nem viszonozza az ő kedvességüket. Thai emberrel való nézeteltérés, konfliktus folyamán mindenképpen tartózkodjunk a harag durva kifejezésétől, és főleg az ordibálástól. Nem érünk el semmit a felemelt hanggal, sőt Thaiföldön éppen az ellenkezője történhet: a másik fél a megszégyenítettségében ellenreakcióra sem méltatja a dühöngőt.
8. Ne érjünk a thai emberek fejéhez, ne simogassuk a thai gyerekek fejét, ne borzolgassuk hajukat. Számukra a fej a test legnemesebb része, amelyet nem illik csak úgy érintgetni. Ha véletlenül teszünk ilyet, akkor kérjünk azonnal bocsánatot.
9. Kerüljük el azokat a testhelyzeteket, ahol talpunkat mutatjuk a helyi felé. (Nyilván ez kivitelezhetetlen a talpmasszázsosnál.) Súlyos taplóság náluk feltenni a lábat az asztalra. Lábunkkal ne mutogassunk sehova, és ne érintsük vele helyiek testét (haverkodós fenékbe billentésből nem jövünk ki jól).
10. A thai hatóságok valamiért lebeszélik a turistákat arról, hogy elfogadjunk ételt, italt, édességet idegenektől, pl. taxisofőrtől. (Ha a pincér hozza a kaját, akkor azért ne zavarjuk el.)
11. Óvakodjunk attól, hogy utcai zugértékesítő kirándulási ajánlatát elfogadjuk. Pláne, ha ingyenesnek mondja az ajánlatát, mert akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem ússzuk meg még olcsón sem. Inkább forduljunk legális szolgáltatókhoz. nem csupán azért, mert minden illegális szolgáltató csaló, hanem, mert baleset, malőrök esetén bajosabb az intézkedés, ha nem legális körülmények között programoztunk.
12. Gyanakodjunk, ha valamit túl olcsón kínálnak. A thai emberek aranyosak, de imádják a pénzt és ezért bájosan képesek pofátlanul átverni a hülye farangot. Többnyire ilyenkor a thaiok jót röhögnek a markukba.
13. Semmiképpen, hangsúlyozzuk semmiképpen nem bonyolódjunk bele helyiekkel semmiféle kábítószer-élvezeti vagy szerencsejátékos dologba. A thai rendőrség igyekszik békében hagyni a turistát, de ha az vét valamit a helyi törvények ellen, akkor egyáltalán nem kivételeznek és a turista megkapja azt a durva bánásmódot, amit egy helyi rutinszerűen megkap. Ilyen helyzetből csak szerencsével vagy jelentős csúszópénzzel lehet valahogy kikecmeregni.
14. A taxit, tuktukot lehetőleg ne autóstopos módra, felfelé álló mutatóujjal próbáljuk leinteni, mert ez náluk bunkóságnak számít. El kell ismerni, hogy a leglazább helyeken, így Pattayán a thai emberek jobban tolerálják, ha a külföldiek, azaz a farangok nem tartják magukat annyira a helyi etiketthez. A thai emberek (is) megérdemlik a tiszteletet, s inkább ezért érdemes és szép alkalmazkodnunk az ő szokásaikhoz. Például a felszolgáló figyelmét ne próbáljuk úgy felhívni, hogy fütyülünk, vagy sziszegünk. A thai emberek szerint így az állatokhoz szólnak hozzá.
15. E sorok írójának sokszor adódott egyedi lehetősége arra, hogy thai emberektől igazán őszinte véleményeket halljon az ott időző külföldiekről. A sarkos vélemények között gyakori az, hogy a sok turistát (az indiaiakra pakisztániakra fokozott mértékbe, az európaiakra csak némileg visszafogottabban) rossz szagúnak tekintenek. Ehhez tudni kell, hogy a thai emberek nagyon sokat adnak a test tisztaságára és képtelenek megérteni, hogy a náluk gazdagabb európaiak miért nem mosakodnak eleget. Az európaiak mentsége lehet, hogy a trópusi klímához nehezebben tudnak alkalmazkodni, és többet izzadnak, másrészt a thai emberek tisztaságmániája a testükre vonatkozik, az utcai környezetre kevésbé, márpedig a nyaralók a strandpapucsban a koszos utcákon nehezen tudják tisztán megőrizni például a lábfejüket.
16. Ne fényképezzünk le thai embereket anélkül, hogy erre engedélyt kérnénk tőlük. Különösen vonatkozik ez a szerzetesek esetében, sőt például fent északon, egyes hegyi törzsek tagjainál a probléma még nagyobb, hiszen szerintük a fénykép "foglyul ejti a lelküket". Ők emiatt határozottan ellenzik, hogy lefényképezzük őket. Nincs vész, mert a szervezett kirándulások idegenvezetői biztos találnak e tekintetben üzleti szemlélettel rendelkező helyit.
17. Szeretik a thai emberek, ha az idegen, azaz a farang tud az ő nyelvükön köszönni. Érdekes, hogy a "Köszönöm"-nek picit eltérő alakja van, aszerint, hogy milyen nemű mondja. Ha férfi mondja, akkor Kop Khun Khrap, és ha nő mondja, akkor Kop Khun Kha!

Kérjük öltözködjön illendően (temmploml átogatáskor)

"Azt olvastam utazás előtt, hogy udvariatlanság talpunkat mások felé iranyítani, egy Buddha szoborra ez hatványozottan igaz. Tehát, amikor templomban a földre ülünk, magunk alá kell húzni a lábunkat vagy raülni, nem lehet elnyújtani az oltár felé. Láttam, pár napja ilyet csinált egy nő, aki nem ismerte az országra jellemző viselkedési szabályokat, a monk (buddhista szerzetes) odament és finoman megrugdosta a lábát, hogy húzza maga alá. Gondolom égett a nő rendesen, tele volt a templom emberekkel." forrás

"A városban járva-kelve akaratlanul is felfigyelünk egy sokszor aranykeretes képre, ami számos épület oldaláról visszaköszön. A hol díszes ruhába öltözött, hol orrán végiggördülő izzadságcseppel, kemény munka közben ábrázolt férfi a mély tisztelettel övezett Bhumibol Aduljadezs, a 87 éves thai király, aki a trónon eddig eltöltött 65 évével a világ legrégebben hatalmon lévő, élő uralkodója. Amellett, hogy festő, zenész, fotós, számos találmány szabadalmaztatója, író és fordító, ő a leggazdagabb a koronás fők között. Az uralkodó 1927-ben született az USA-ban, ahol apja akkor egyetemre járt. A hivatalosan 1950-ben hivatalba lépő és jelképes hatalommal bíró Bhumibol sokat tapasztalt hosszú uralkodása során: 15 puccs, 16 alkotmányozás, 27 miniszterelnök-váltás a gyakran belviszályoktól sem mentes 65 év alatt. 2009 óta kórházban él. Bizonyos források szerint Parkinson kórban és depresszióban szenved. Szinte alig mutatkozik nyilvánosan, keveset szerepel a tévében. Utódlásáról csak suttognak az emberek, igazából senki nem tudja mi lesz majd azután. Személyes vagyona hatalmas, 2010-ben becslések szerint meghaladta a 30 milliárd amerikai dollárt. Az angol királynő félmilliárdja zsebpénznek tűnik ehhez képest. Hatalma törvényesen is kétségbevonhatatlan. Ha valaki nyilvánosan kritizálja, esetleg sértegeti őt vagy a királyi család bármely tagját, számolhat azzal, hogy felségsértés vádjával elítélik és akár tizenöt évre is börtönbe zárhatják.

Íme néhány példa, amit innen-onnan ollóztam össze: egy francia férfi nem volt hajlandó a repülőn eloltani az olvasólámpát, ami zavarta a mellette ülő két hercegnőt, így a bangkoki landolás után feltartóztatták és két hétre rácsok mögé zárták. Egy thai származású amerikai állampolgár ellen azért emeltek vádat, mert egy az uralkodóról szóló, az országban betiltott könyv részleteit feltette a honlapjára és annak egyes részeit thai nyelvre le is fordította. Egy másik amerikait azért ítéltek el öt évre, mert a moziban, ahol a vetítés előtt, reklámok után mindig lejátsszák a nemzeti vagy a királyi himnuszt nem akart a figyelmeztetés ellenére sem felállni. Hat évvel ezelőtti születésnapján a király így nyilatkozott támadhatatlansága ügyében: „Tulajdonképpen kell, hogy kritizáljanak. Nem tartok tőle, ha azt kritizálják, amit rosszul csinálok. Mert így legalább tudni fogok róla. Ha azt mondjuk, hogy a királyt nem lehet kritizálni, az azt jelenti, hogy az uralkodó nem emberi lény.” Bhumibol tanulmányait Svájcban folytatta. Egy autóbalesetben ott vesztette el jobb szeme világát és ott ismerkedett meg feleségével, akit a koronázási ünnepség előtt egy héttel vett el. A király gyakorlott hajós és hajóépítő, de tehetséges jazz zenész és zeneszerző is. Alt szaxofonon játszik, a palotában sokáig volt saját zenekara is. Utazásai során többek között játszott Benny Goodmannel, és valahol láttam egy olyan fotót is, ahol a két király, ő és Elvis együtt pózolnak. December 5.-i születésnapja nemcsak állami ünnep, de apák napja is egyben." forrás

---

200 baht (kb. 1800 forint) büntetés jára vécén végrehajtott szexért (egy nullát alaki letörölt)

---

" Az emberek mindig vidámnak tűnnek, és ha rámosolygunk valakire az utcán, az nagy valószínűséggel viszonozza azt. Első látásra úgy tűnhet, hogy az thaiok mindig és minden helyzetben mosolyognak, de a dolog ennél kicsit összetettebb. Például, ha az utcán egy thai nő rámosolyog egy férfire, azt csak a kultúrkörön kívüliek értik félre. Mert egyébként nem jelent semmit, nem hordoz komolyabb mögöttes tartalmakat. Egyszerűen barátságosnak akar tűnni. Az is előfordulhat, hogy a ruhánkat, arcszőrzetünket vagy a járásmódunkat találja mulatságosnak.

Sok, számunkra akár furcsa jelentései is vannak errefelé a mosolynak. Ha egy bangkoki bárban valaki véletlenül meglök és kilötyögteti a sörödet, akkor utána valószínűleg még rád is vigyorog. Ezt a viselkedésmintát követve egy kőbányai kiskocsmában nem sokáig állna a lábán. Pedig csak együttérzésből teszik ezt, hogy enyhítsék a zavarunkat. Egyszerűen így vannak kódolva. Thaiföldön sokkal tágabb a mosoly használati köre, mint nálunk. A legtöbb szituációban ez az általános reakció. Az öröm és boldogság kifejezése mellett lehet egyfajta álarc is, ami elfedi a viselője félelmet, bűntudatát, zavarát vagy mélyen elfojtott problémáit.

A Thaifölddel szomszédos országok lakói komorabbnak tűnnek, kevesebb a vidám arc és jó visszatérni ide. Még ha tisztában is vagyunk vele, ez részben egy színjáték, csak a csomagolás és a dobozban bármi lehet. Mégis az első benyomások pozitívak. Sétáljunk végig Budapest bármelyik reggeli villamosán és számoljuk meg, hányan mosolyognak vissza ránk. Az eredmény elfér a jobb kezünkön. Sokkal könnyebb megkedvelni egy ilyen vidám sztaniolba bújtatott országot. " forrás

---

,, Thaiföld egy ideje igyekszik - legalábbis az utcán - egy erkölcsösebb ország képét mutatni, a helyieknek ugyanis egyre kevésbé tetszik, hogy a nyugati turisták az országban virágzó szexturizmus miatt sokkal szabadosabban viselkednek, mint tennék azt otthon. Megbírságolták és thai illemtanból is felvilágosították a hatóságok azt a két nyugati lényt, akik a népszerű turistacélpontnak számító Phuketen a melleiket mutogatták egy terepjáró ablakából kilógva. (2016)" forrás

,, A turisták maguk nem tisztelik a helyi szokásokat, röhögve röfögve odamennek mindenhová, letapossák a virágokat, s összekenik undorító jelenlétváladékukkal amit csak megközelítenek. Na de lépjünk ki a túlzó metaforákból. Mik is a konkrét esetek. Felmásznak a szobora, amikor minden 10 méteren ki van írva, hogy ne mássz rá, mert öregebb, mint a családod összesen az elmúl 10 generációban, mert leomlik, tönkremegy. Persze az okosan kalkuláló turista azt nézi, hogy kb többször úgysem jár itt, szóval mégis felmászik a buddhaszobor mögé, és meglessz az f..za kép aFB-ra. Egy kicsit leomlik, de hát a képen az úgysem látszik. És csak ÉN teszem meg. Ebbe az énbe behelyettesíthető napi 1500 másik okos. (2014)" forrás

---

,, Végre egy ország, ahol káromkodásban nem csak az anyáké a főszerep!

A „Dögölne meg az apád!” az egyik leggyakoribb thai káromkodás.

Furcsa módon a legnagyobb sértés itt az, ha az illetőt a szülei nevén, netán becenevén szólítják, így ne lepődjünk meg azon, hogy a legtöbb thai nem veszi jó néven, ha ezek felől érdeklődünk." forrás

---

Egyes helyeken a szellentést is tiltják - r. a. fotója

2024: Mi az e-cigi miatt nagyon aggódtunk, mert mindenhol azt írják, hogy szigorúan tilos Thaiföldön, kb a heroinnal esik egy megítélés alá, ha elkapnak, súlyos pénzbírság, börtön is várhat rád, de ez teljesen alaptalannak bizonyult (Koh Samuin és Koh Phanganon legalábbis mindenképp). Egyrészt baromság, hogy nem cigiznek közterületen, kb mindenhol rágyújtanak a thai-ok és a turisták is, másrészt e-cigiznek is elég sokan, harmadrészt folyamatosan füveznek a turisták (lehet, hogy a thai-ok is, nem tudtam mindig, honnan jön állandóan a brutális fűszag 🤣 ). Annyira figyeltünk, hogy ne a királyi család képe alatt, meg nem buddhista templom előtt szívjuk.

A fórumok szerint a strandon is szigorúan tilos a dohányzás, ez is baromság, legalábbis Koh Phanganon és Koh Samuin senkit nem érdekelt. Az éttermekben is lehet bagózni, e-cigizni, füveznek is sokan. forrás

Gasztronómia

A thai konyha fantasztikus és nem véletlenül világhírű. Ha a turistának van módja és érdeklődése, hogy alaposabban megnézze az éttermekben vagy a kifőzdékben magának a sütésnek a folyamatát, akkor megdöbbenhetnek mennyire aprólékosan kifinomult, és mégis mennyire roppant egyszerűnek tűnő a gasztronómiai tudományuk. Hihetetlen rutinnal, gyorsasággal raknak össze zöldségeket, fűszereket, érződik, hogy a konyhaművészetnek óriásiak a hagyományai. A kínai konyhában keverednek a helyi, a kínai és a nyugati receptek. A thai konyhára jellemző, hogy a húsokat kis darabokra, szeletekre darabolják. Nem szeretik a tálcán a monumentális húsfalatokat, csak a turistás éttermekben raknak ki nagy halakat meg langusztákat a külföldiek ízlésének megfelelve.

A jellegzetes thai ebéd vagy vacsora a fűszeres, az édes és a keserű harmonikus és kifinomult egyvelegéből áll. A thai emberek imádnak enni, szinte az az érzése az embernek, hogy mást sem csinálnak... Fontos nekik, hogy az étkezés az nem csak a bendő megtöméséről szól (persze a legszegényebbeknél mégis arról), hanem arról is, hogy az étkek szemet gyönyörködtetőek legyenek, finom illatok terjengjenek és főleg a csodás ízekben élvezkedjenek. A thai konyhában nem szeretnek sót használni, az étkeket inkább halas szósszal (nam pla) fűszerezik, meg persze sok minden mással is.

"Thaiföld jellegzetes fűszernövényei közé tartoznak az alábbiak: citromfű, gyömbér, kurkuma, vadnarancs levelek, mogyoróhagyma, thai bazsalikom, galangál, csili. A legtöbb ételhez használnak halmártást. Rendeléskor általában megkérdezik, hogy az ételt csípősen vagy nem csípősen kéri a turista, azonban tudnotok kell: sokszor még a nem csípős verzió is könnyfakasztó lehet a számotokra. Ha kint jártok, mindenképpen látogassatok meg piacokat. Soha nem látott ételekkel, gyümölcsökkel, zöldségekkel találkozhattok. Bangkok környékén gyakoriak az úszópiacok, amelyek különlegessége abban rejlik, hogy az árusok hosszú, keskeny csónakban ülnek, innen kínálják a portékájukat. Ha szeretitek az egzotikus gyümölcsöket, Thaiföld a kedvenc helyetek lesz. Az utcán érett gyümölcsöket árulnak felszeletelve kis zacskókban vagy poharakban szinte fillérekért, de nem kell egy jó turmixért sem sokáig járkálnotok. Ha szívesen főzőcskéztek és szeretnétek a thai ételeket a saját konyhátokban is elkészíteni, elvégezhettek kint egy főzőtanfolyamot. A szakácsiskolákban a menet a következő: rendszerint kiviszik a tanulókat a helyi piacra, ott együtt bevásárolnak, majd elkészítik a kiválasztott ételeket, végül pedig el is fogyasztják azokat. Van, ahol még a csilipasztát is a látogatóknak kell kikeverniük az ételekhez. Többféle tanfolyamtípusból választhattok, létezik egynapos, egyhetes és profiknak ajánlott is." forrás

Rovarevés Thaiföldön

"Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kellett előtte pár üveg sört legurítani. Eleinte csak nézegettük a kínálatot, de azon az estén odaálltunk a kiskocsi mellé és nekiálltunk válogatni. Nem volt könnyű feladat, mert látványra egyik ízeltlábú sem tűnt különösen ínycsiklandozónak. Vagy egy percig tanakodtunk az elborzasztó kínálat fölött. Volt ott minden, ami a kertben vagy a vízparton megfordul: szöcske, óriás sáska, különböző csimaszok, lárvák, hangyafélék, vizicsibor, csótány, de még ropogósra sült apró béka is. Végül, sok tapasztalatunk nem lévén, a kopogós hátúakon és a békán kívül mindegyikből kértünk néhányat.

Az árus nejlonzacskóba pakolta őket, spriccelt rájuk egy kis szójaszószt és másfél száz forintért (20 baht) már vihettük is. Nem igazán tudtuk melyikkel kezdjük, így találomra kiemeltem egy közepes szöcskét, beraktam a számba és megpróbáltam minél kevesebb rágással lenyelni. Amikor már odabent van és az ember nem szembesül a szanaszét álló vékony lábakkal, érdekes módon az agy átvált és azt mondja: nem ez a legfinomabb étel a világon, de jobb, mint mondjuk a céklafőzelék. Ízre ilyen lehet a bő olajban sült széna. Ahogy egyre lejjebb ástunk a zacskóban, előkerültek az ujjnyi sáskák is. Azokon már többet kellett dolgozniuk a fogaknak és mintha a széna mellett valami zamatuk is lett volna. A bambuszlárvák száraznak tűntek, a vastagabb csimaszok meg mintha zsíros majonézzel lettek volna megtöltve. A hagymás hangyák pedig egyszerűen beleragadtak a fogaink közé. Úgy néztünk ki, mint a gyerek, aki most tömött be egy nagy tál mákos tésztát. A falatokat kísérő folyékony bátorság sajnos gyorsan elfogyott, így a zacskó tartalmát nem sikerült teljesen elfogyasztani. De megtettük az első lépést, s ha nem is leszünk visszajáró vendégek, legközelebb már tudjuk mit érdemes másokkal megkóstoltatni. Ráadásul jóval izgalmasabb volt így belekóstolni a rovarvilágba, mint mondjuk véletlenül lenyelni egy kövér legyet a strandon.

"Bangkok utcáin gyakran feltűnnek a hol motor oldalhoz épített, hol biciklivel kombinált vagy egyszerű két keréken guruló rovaros pultok. Némelyikük csak ízeltlábúakat kínál, mások azonban kókuszból készült édességekkel is kiegészítik a választékot. Kinek mi esik jól vacsora után, a tévé előtt, vagy az esti beszélgetés mellé. Édes, töltött kókuszgolyó vagy sós, szaftos hernyó. Mindkettőre van igény, az árusok nincsenek híján a kuncsaftoknak." forrás

---

"A valódi thai konyhának SEMMI köze a magyarországi thai büfék kínálatához. Szerencsére! Első szabály Thaiföldön, hogy mindent megesznek, ami ehető. Nos, ez egy eléggé kétértelmű kijelentés, ha arra a táplálkozástudományi tényre gondolunk, hogy a „kínai konyhán nincs maradék”... De tény, hogy ők is sokan vannak, és sok szájat kell betömni, ezért mindent gazdaságosan kell felhasználni. Ezen túlmenően pedig olyan gazdag a kínálat elfogyasztható élelmiszerekből, hogy legtöbbjüket vétek lenne kihagyni az étlapról. (Nem a sült patkányra, csótányra vagy pondróra gondolok…) Ráadásul az éghajlatnak köszönhetően ez a kínálat egész évben folyamatosan bőséges mind gyümölcsből, mind zöldségfélékből. Hogy a nagyüzemi állattartás hogy néz ki, azt nem láttam, de tudhatnak valamit „odaát”, mert a csirkéjük sütés közben nem büdös, fogyasztás során pedig nem hal ízű, mint itthoni rokonai… A szárnyas hús, főleg a csirke és a kacsa a legnépszerűbbek Thaiföldön. Sertés és marhahús is elérhető, de miután a muzulmánok az egyiket, a buddhisták a másikat nem fogyasztják, így a közös nevező mindenképpen a szárnyas, ami mindenhol kapható. És a tengeri mindenféle: rákok, halak, kagylók. Itt még eredetiben, egyenest az óceánból. Az ügyesebbeknek saját kezűleg fogva ki a rákvacsorát. Ehhez aztán zöldségek végtelen sora társul, alig sütve-főzve, friss színben és ropogósan. Nagyon sok olyan zöldség van a boltokban vagy az éttermekben, mely itthon nem kapható, de még neve sincs. Igen, a thai konyha vitathatatlan előnye, hogy mindent csak frissen fogyaszt. Nem fagyasztva, nem befőzve, nem tartósítva. Este leszedik, reggel a piacon van, délben már a pocakban.

Kedvencünk a zöldbab, mely odakint 1 méteres hüvelyt növeszt és előételként nyersen fogyasztandó. A jobb kifőzdékben szó nélkül teszik az asztalra egy kis csokor korianderlevéllel és nyers káposztával. S ha a zöldség-kínálat nem volna eléggé bőséges, a thai lelemény tovább bővíti: amíg egy gyümölcs éretlen, kiváló akár zöldségnek is! Így lett a kedvencünk a rémesen kinéző papaya-saláta, ami a szárított rákokkal megszórva annyira rossz, hogy az már jó. De milyen jó! És a másik, ami még mindig felfoghatatlan, hogy lehet ezt (nem) szeretni: nyers zöld mangó mézes-csilis szósszal... Olyan fanyar, hogy fogyasztása esetén nincs szükség zokni-stoppolásra. Olyan erős, hogy a könnyed folyik tőle. De mindeközben finoman édes-mézes…

Erős? Hm… Nem halogathatom tovább. Meg kell neveznem a thai konyha legfontosabb, legnépszerűbb és leglélegzetelállítóbb zöldségét. Csili, csili, csili, és még több csili! Zölden, pirosan. Minél kisebben - annál csípősebben. Szerintem Thaiföldön már folynak a kísérletek a csilis banán és ananász előállítására… Az autentikus thai kifőzdében, ha sikerül megértetned, hogy a papayasalátát no-spicy (nem csípős) kéred, akkor van esélyed, hogy úgy kerül az asztalra, hogy még éppen ehető. Ha nem, hát készülj a tűzokádásra. „De mitől ilyen erős, nincs is benne chili” – hányszor kérdeztük egymástól, vagy csak úgy, önmagunktól, könnyek között! Mikor a szavunk is elállt már. Aztán csak megtaláltuk. Pirosan, mosolygósan ott lapult a tettes. Vagyis, a tettesek. Mert mindig többen vannak. Aaaz tuti!

És természetesen minden étkezés elmaradhatatlan fogása: a rizs. Thaiföld a világ legnagyobb rizs-exportőre, megszámlálhatatlan fajtájú rizst termelve. Nem A vagy B rizs.. Kerek vagy hosszúszemű... A teszkóban 5 kg-os zsákokban, hegyekben áll a legalább 20 féle rizs, jázmin, basmati, vörös, barna, fekete, hántolatlan, csak hogy azokat említsem, amik itthon sem teljesen ismeretlenek. A mi egyik kedvencünk a ragadós rizs, ami nem attól ragad, hogy túl sok vizet sikerült aláönteni főzéskor... Érett sárga mangóval, banánlevélben párolva viszont desszertnek is kiváló." forrás

---

"A som tam: A csípős papaya saláta a thaiok egyik nemzeti kábítószere. Szinte minden utcasarkon árulják, ízletes, frissítő és megunhatatlan. A régióban számos verziója létezik, valahol erjesztett hal levével, másutt savanyított és darabokra zúzott édesvízi rákkal ízesítik. A legtöbb thai ételhez hasonlóan a nyelv minden egyes területét bombázza, a benne lévő savanykás lime, az erős csili, a sós halszós és az édes pálmacukor intenzív összhatást produkál. Hazafele menet sokszor megálltunk az egyik kedvenc árusunknál és rendeltünk két som tam-ot. Jól ismert minket és tudta, hogy három csilivel szeretjük. Ha annál többet tett bele már nem láttam a könnyektől és az arcomat elöntő izzadságtól. Ismerek olyan helyieket, akik nyolccal eszik. Két perc alatt elkészült. A hozzávalók mind ott sorakoznak kéznyújtásnyira. A csíkokra szelt zöld papaya, amit bárdszerű késsel egy lavórba darabolnak, mikor éppen nincs más dolguk, a fűszerek, a lime, a pirított mogyoró és a többi." forrás

---

"Rengeteg frissen, helyben facsart gyümölcsleveket és felszelt gyümölcsöket találtam, amikből egész nap rengeteget ittam és ettem, mondhatni szinte gyümölcs napot tartottam. :) Egyébként is rengeteg gyümölcsöt eszek mert imádom talán kivétel nélkül mindet, és itt mind nagyon finomak, érettek voltak és alig tudtam betelni velük. A nap folyamán ettem ananászt, mangót, egy furcsa de nagyon finom sárga gyümölcsöt aminek a nevét sem értettem, később kiderült hogy jack gyümölcsnek hívják, de azt hiszem csak a turisták kedvéért egyszerűsítettek így le. A világ egyik legnagyobb gyümölcseként tartják számon, ez a zöld héjú ovális termés akár 40 cm átmérőig és 30 kg-ra is megnőhet, viszont tulajdonságait tekintve virág is lehetne, vagyis talán egy hatalmas fügéhez lehetne hasonlítani. A belsejét viszont sárga húsos szirmok alkotják, ízét tekintve édes, zamatos, talán az ananász és alma keverékéhez hasonlít, egy kis vaníliás beütéssel. Vettem helyben felvágott friss kókuszt, amiből szívószállal ittuk ki a levét, majd ettük ki a belsejét, és megkóstoltuk a mangós ragadós rizst is, ami különböző fűszerekkel volt ízesítve, így édes, ízletes volt, fahéj biztos volt benne, de kókusz ízét is éreztem. Egyébként a nagyon rossz ízéről híres duriant is meg szerettem volna kóstolni, csak állítólag nem most van a szezonja, és nem is találtam felszeletelt, fogyasztásra kész, bizalomgerjesztő darabot. Már olyan sokat hallottam róla, hogy mennyire rossz, hogy teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Amíg itt vagyok valamikor szeretném megismerni az ízét. Ittam frissen facsart narancs, mandarin, gránátalma és lime leveket. Holnap biztosan kipróbálom a sült banánt és a friss dragon gyümölcslevet, ami szintén valami furcsa egzotikus gyümölcs. De gyakran fellelhető még dinnye, sült gesztenye, sőt eper is, vagy néhány importált áru, mint az alma és a szőlő. (2015)" forrás

---

,, Nem voltunk annyira lenyűgözve a thai konyhától…vagyis inkább elteltünk tőle. Erre az országra még az előbbi két, Dél-Kelet Ázsiai országnál is jellemzőbb a húsevés. Minden étel gyakorlatilag ugyannaz egy kicsit más szósszal és vagy csirke, vagy disznó vagy tengeri herkentyű feltéttel. Itt az is nehezítette a dolgunkat, hogy a thai írásjeleket egyáltalán nem értjük és még annyit sem tudtunk mondani,hogy nasi goreng…ezzel a problémával már az első este szembesültünk, mikor elsétáltunk egy helyi “falatozóba”." forrás

---

,,  pad thai: bármilyen furcsa is, a thaiok ezt az ételt nem szívesen fogyasztják és ez a legnépszerűbb kajájuk, ez az az étel amit bármelyik turista legelőször kiválaszt és megkóstol Thaiföldön járva. (azért nem fogyasztják szívesen, mert kissé édes az alap szósz amivel készítik és ugye köztudott, hogy a csípősre esküsznek)." forrás

---

A büdös duriánról - link

Fotóegyveleg

M. Dávid fotója

Tipikus thai lakóház - Kriszta fotója

Vissza az elejére

Kommentek