ÚTIKRITIKA.HU / Chiang Mai








útikritikák


Chiang Mai

Chiang Mai dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás | Odautazás | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Közbiztonság | Látnivalók | Kirándulások

.

Wat Chedi Luang - J. K. fotója

.

Chiang Mai dióhéjban

  • Az "Észak rózsájának" is nevezett város az ország északi részének valóságos fővárosa. A Ping folyó partján fekvő város az ország második legnagyobb települése, pedig mintegy 200 ezer lakosa alig egyenlő Bangkok lakosságának 5 százalékával. A város dombok és hegyek veszik körül, az utóbbiak a Himalája előhegyeinek minősülnek. A hegyek tele vannak teakfaerdőkkel, ahol még az egyik fő szállítóeszköznek az elefánt számít.
  • Chiang Mai a 20. század hatvanas éveiben még egy csendes, álmos kisváros volt kevéske iparral. Sajnos a régi, szép teakfaépületekből kevés maradt és helyettük a városban a szokványos, jellegtelen modern betonépületek szaporodtak el. A városba érkezve első benyomásként úgy tűnik, mintha Chiang Mai semmiben nem különbözik a jellegzetes, meglehetősen fantáziátlan, sablonos thai városoktól. Szerencsére a központban már fellelhető a szerethető óváros, aminek köszönhetően annyira népszerű a város a turisták körében.
  • Chiang Mai-t a thai belföldi turizmusban is az egyik fő kedvencnek tartják. Kellemesek a teakfából épített templomok, a kis utcácskák, csendes szegletek. Chiang Mai-t a külföldi és a thai turisták a nyári hónapokban elárasztják, mert ilyenkor itt az ország déli vidékeihez képest sokkal kellemesebb a klíma.
  • A város turisztikai vonzereje abból is adódik, hogy itt van a kiindulópontja a régióba irányuló hegyi (trekking) és folyami (rafting) kirándulásoknak.
  • Chiang Mai thai kiejtése: csien máj

Wat Phra Singh Woramahawihan - j.k. fotója

Időjárás és éghajlat

Valójában nem az éghajlat, hanem a levegő állapotának a témájához tartozik, hogy éppen a turista főszezonban, január és április között Chiang Mai-t gyakran borítja be ronda szmog és szennyezett levegő. Ennek oka az, hogy a város környékén nagy mennyiségben égetnek ezt-azt a földeken, másrészt a járművek, elsősorban a buszok a kipufogó gázokkal mérgezik a levegőt. Kár, mert Chiang Mai csodás város, és részben éppen a jó hegyi levegő miatt menne oda az ember.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Talán az egyetlen thai város hitelesen helyi és barátságos, kellemes belvárossal (óvárossal)
  2. Rokonszenvesek a helyiek és még a turisták is
  3. Az óvárosi utcai piac szimpatikus légköre
  4. Praktikus kiinduló pont az északi országrész természeti csodáinak felfedezéséhez, a trekkingekhez
  5. A templomok, azaz wat-ok belső udvarának hétköznapi miliője
  6. Nem kis város, de viszonylag nyugis, romantikus, visszafogott, harsányságok nélküli
  7. Kellemesebb, tisztább, enyhébb a levegő északon (na nem bent a városban), mint Thaiföld délebbi részein
  8. Tele van aranyos vendéglőkkel, kávézókkal (in memoriam mangós süti a Starbucks-ban)
  9. Történelmi emlékek gazdagsága
  10. A Wat Prathat templom arany színben szikrázó tetői a Dol Suthep szent hegyen
  11.  Huen Phen étterem
  12. A kedvenc bougenvillea fám s Doi Suthep tetején

Nem tetszett

  1. Az üzleti világ igyekszik bután elrontani a várost, még egyelőre nem elég hatékonyan
  2. A programok vonatkozásában a bőség zavara
  3. A tuktukosok zajongása, a kipufogó gázok
  4. Gyakran esik az eső
  5. Az óvároson kívül már a szokásos ronda, kusza thai házak
  6. Angolul sem lehet könnyen boldogulni
  7. A fiatalok számára este, éjszaka nincs nagy buli élet, kicsit e tekintetben unalmas
  8. Utcai zugárusok, a folytonos alkudozás
  9. Sok helyen nincs kiépített járda és túl közel kell sétálni a járművekhez
  10. A nagyobb utakon nem könnyű átmenni az egyik oldalról a másikra

Vélemények, beszámolók


Tetszett:
- pagodák sora sokszor már túl sok is volt, de gyönyörűek.
- utcák tiszták és rendezettek.
- könnyen kijutni a városból és kimenni a természetbe a dzsungelba és a vízesésekhez😊
- könnyen lehet közlekedni ha nincs motorod akkor is. Csak fel kell ülni a piros kocsira. Ára :30 bath.
- esti piacok.
- plázában nézegetni.
- helyiek kedvesek, segítő készek.
- szép az állatkert és hatalmas.
- megnézni a hegyen a Buddha templomot ahova rengeteg lépcső vezet. 2 bejárat van ha nem a főbejáratnál mész ingyenes a belépő .
-közel van Burma hozzá.
Akar hajóval is.
- közel van Chiang Rai
- gyönyörű orchidea farm. Az valami fantasztikus . Már ahogy odaérsz a ruhádra tűznek egy kis orchideát. Sétálni a gyönyörű virágok közt és átmenni a pillangókertbe. Kedvenc programom volt.
- jó hangulatú hely csak ki kell menni a természetbe .
Akár Bangkokból vonattal is lehet menni kalandos tájakon - úgy hallottuk .

Nem tetszett:
-taxisok lehúzó árai.

- karen népcsoport ., sajnos hatalmas belépőt kérnek érte. Nevetséges .
Ingyen láthatod Burmában is akár őket.

(B. Bernadett, 2019)


Chiang Mai: A kis repülőtéren a parkoló tele van taxikkal. Mivel nem akartunk alkudozni, Ubert hívtunk, ami 250 bahtért vitt el minket a szállásunkra körülbelül 20 perc alatt. A szállásunk (Sripoom Boutique House) az óváros északkeleti sarkán, a városfalon kívül helyezkedett el. Tisztasága, kényelme és ára teljesen megfelelt az elvárásainknak.

Este a városfalakon belül sétáltunk, kellemes, 25 fok körüli időben. Tetszett, hogy a pagodák este is megközelíthetők, bár hivatalosan zárva voltak, az ajtókat gyakran nyitva találtuk, így beleshettünk néhányba. A jetlag miatt minden este későn feküdtünk, így a belvárosi éjszakai életből is ízelítőt kaptunk. Ezeken a helyeken főként turisták fordulnak meg, az árak és a kínálat is hozzájuk igazodik: egy nagy üveg sör 120-150 baht, egy főétel 180-300 baht körül mozog. A thai fogások olcsóbbak, míg a hamburger vagy pizza drágább. Az Oasis Rooftop Garden Bar igazán hangulatos, míg a Radost Cafe német tulajdonosa minden este barátságosan fogadott minket. Sokan kérdezték, hogy németek vagy oroszok vagyunk-e. Magyarországot kevesen ismerték, így hosszas magyarázkodás után fogadták el, hogy valójában honnan jöttünk. Jengázásra és biliárdozásra mindig szívesen társultak hozzánk.

A helyiek és a kalandvágyó turisták a Chang Phuak éjszakai piacra járnak enni. Bár a hangulat kiváló, a tömeg és az asztalokért folytatott verseny nem nekünk való. Inkább nyugodtabb helyeken étkezünk, ahol nem kell kapkodni. A reptér környékén egyre több szálloda épül, trendibb éttermekkel. Bár elvileg népszerűek, látogatásunkkor alig volt vendég.

Nappal, a nagy meleg miatt, a buddhista templomok látogatásához érdemes a fedett platós helyi kisbuszokat használni. Ezek hat utasra méretezettek, és körülbelül 80-100 bahtért elvisznek bárhová a városfal környékén. Ötfős csapatunk számára ez ideális megoldás volt. Bár engem legfeljebb napi négy templom érdekel, inkább az iskolások sportnapját néztem meg a stadionban.

Egy utazási irodában befizettünk egy egynapos kirándulásra 2000 bahtért, ami a Doi Inthanon Nemzeti Parkba vitt. Itt található Thaiföld legmagasabb pontja (2565 m), egy gyönyörű vízesés, valamint a király és a királynő pagodája. A program része volt egy közel kétórás séta az esőerdőben, illetve egy finom ebéd is. Az idegenvezető minimalista stílusban, nehezen érthető angolsággal dolgozott, de a séta és az étkezés kárpótolt. Az esőerdőben egy gumicsizmás karen asszony vezette csoportunkat, bár csak karen nyelven kommunikált. Az eső éppen egy rizsföld közepén kapott el minket, de egy helyi földműves lány kunyhójában meghúzhattuk magunkat. A túra végén egy karen faluban helyi kávét kóstoltunk, ami akkor jól esett, de utólag kicsit sokallottuk a 25 dekáért kifizetett 200 bahtot.

Ha béreltünk volna egy fedett platós autót sofőrrel, és szervezünk egy angolul beszélő helyi vezetőt, valószínűleg jobban járunk. (N. K.)



Az északi időjárás itt sokkal kellemesebb, a légkondicionálóra nincs szükség. Egész nap békés harminc fok van, amit már-már hűvösnek érzünk, és egy gyenge szellő folyamatosan enyhíti a meleget. Néha esik is – rendszerint udvariasan nem nappal –, ami tovább hűti a levegőt. Mivel Chiang Mai egy nagyvárosnak mondható (170 000 lakos), felkerestük a helyi bevásárlóközpontot. Néha kifejezetten jó érzés elmerülni a nyugati kultúra (imperializmus, kapitalizmus, globalizmus, kinek hogy tetszik) egyik jellegzetes központjában, és egy ideig nem kóbor kutyák és motorosok között lavírozni, hanem úgy érezni, mintha egy nagyobb és olcsóbb Westendben lennénk.

Egy másik napon várost néztünk, a szokásos múzeum-templom köröket bejárva. A lannai templomépítészet eddig a leginkább elnyerte a tetszésünket: a sötét színű, hangulatos fatemplomok sokkal kellemesebb látványt nyújtanak, mint a délebbi, arannyal burkolt, giccses épületek. A helyi múzeum szintén kellemes meglepetést okozott: minden kiállítás angol nyelvű felirattal volt ellátva, szinte minden teremben rövidfilmeket vetítettek, és több helyen találkoztunk hangos tárlatokkal, ahol anyanyelvű előadók ismertették a látnivalókat angolul, németül, franciául, oroszul, thaiul vagy kínaiul. Ez már a sokadik múzeum, amit jobban megszerveztek és prezentáltak, mint például a pesti Szépművészeti Múzeumot. Azért érezhető volt, hogy a felolvasók nem próbálták el túl sokszor a szövegeket: néha hallható volt a lapozás zaja, és a Chiang Mai–Bangkok vasútvonalról szóló tárlat egyik pontján elhangzott a következő részlet: „Umm... this isn't all finished...”, majd mintha mi sem történt volna, folytatta a munkások nehézségeiről szóló történetet. Ezen annyira nevettünk, hogy öt percre le kellett ülnünk egy padra, szerencsére senki sem volt a közelben, aki tanúja lehetett volna ennek a tiszteletlenségnek.


Nagy meglepetésemre a kinti levegő is hűvös volt, az emberek kabátban jártak, így az első szembejövő vendégházban gyorsan megszálltunk. Aznap délután hosszasan sétáltunk, meglátogattunk néhány templomot, és a nap végén kipróbáltunk egy lábmasszázst. Hazafelé az esti bazáron keresztül vágtunk át, ami teljesen kiborított. Olyan sokan voltak, hogy alig lehetett mozdulni, és több hangszóróból egyszerre harsogtak valamit – érteni ugyan nem értettük, de a hangos, TV Shop-stílusú reklámszövegre emlékeztető kiabálás az idegeinkre ment. Nekem viszont tetszett, hogy thai zene szólt, és amikor felcsendült a himnusz, mindenki megállt az utcán. A beszélgetést, főzést és kereskedést abbahagyták, még a sámlikon vagy földön ülő árusok is felálltak, és mosolygó arccal, áhítattal hallgatták némán. Ahogy vége lett, az élet azonnal visszatért a nyüzsgő, lüktető ritmusába.


Chiang Mai egy 700 éves város, amely egykor egy fontos kereskedelmi útvonal mentén alakult ki, összekötve Dél-Kínát az Indiai-óceánnal. A piacokon elképesztő árubőség fogad: kézműves termékek, ékszerek, ruhák, szőttesek, cipők, bóvli és különleges darabok egyaránt kaphatók. A turisták száma hatalmas, szervezett csoportok érkeznek, és az utcák tele vannak megpakolt szatyrokkal alkudozó, jól megtermett amerikaiakkal. Ők nyilván nem hátizsákkal utaznak, így nem kell hónapokon át cipelniük a holmijaikat. Mi azonban ilyen életmódot követünk, ezért csak egy fejkendőt engedtem meg magamnak. A vacsora után gyors internetezés, egy álomhozó ital, majd alvás következett, hiszen másnap kezdetét vette háromnapos dzsungeltúránk.


Az óváros egy másfél kilométeres oldalhosszúságú négyzet alakú területen fekszik, amelyet vizesárok vesz körül, és helyenként még a városfal maradványai is megtekinthetők. Inkább kertvárosias hangulata van, mintsem belvárosi, hiszen a főbb utak között kis, kanyargós utcácskák húzódnak. A legfőbb látnivalók a számtalan wat, azaz buddhista templom, amelyek közül néhányat mi is felkerestünk.

A vizesárkon átkelve elsétáltunk a helyi IT üzletközpontba, hogy ismét megpróbáljuk megjavíttatni vagy pótolni a netbook akkumulátorát, de ezúttal sem jártunk sikerrel. Az üzletközpont inkább emlékeztetett a 90-es évek szombathelyi Borostyánkő áruházára, mint a Bangkokban megszokott csillogó, modern plázákra.


"Teljesen más atmoszférát árasztott magából az északnyugaton fekvő Chiang Mai, mint a partvidék és a túlzsúfolt Bangkok. Ebben az is közrejátszhat, hogy 300 templom van a városban, szerzetesekkel tele, valamint egyben oktatási központ is. Ez nem csak az egyetemeket jelenti, hanem nyelv-, meditációs-, masszázs-, alternatív gyógyászat-, főző- tanfolyamot is, a turistástól a nemzetközileg akkreditált szintig. Mindezek mellett az egyik legnagyobb túra és kalandsport csomópont. A város maga 1600 m-es hegyek között fekszik, az időjárás ottjártunkkor kifogástalan volt. Napközben pólóban sem izzadtunk, este pólóban frissítő volt. Ugyanez igaz a reggelre is. Turistát bőven lehet látni, ennek ellenére nagyon is élhető város. Napi 50 bahtért lehet bérelni kerékpárt, amit helybe hoznak és visznek. Mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, és nem bántuk meg. Mindenhol biztonsággal kerekezhettünk. Első nap gyakorlatilag reggeltől estig gyalogoltunk. Nevezetességeket nem tudjuk, hogy láttunk-e, egy vatban (templom) biztosan voltunk, végül még tetszett is. A szerzeteslegények méltóságteljesen tevékenykedtek, a kert és a falak pedig mesevilágba varázsoltak minket.

j.k. fotója


Aztán teáztuk egy helyi gyógynövényes bácsinál (problémamentes pantomim kommunikáció), azóta is emlegetjük és még fogjuk is a fűszeres teáját és a zacskóban hazavihető csodálatosan üdítő jeges teáját. Voltunk a hivatalos éjszakai piacon, ahonnan rendkívül gyorsan kereket oldottunk. Helyieket kérdezgetve sikerült eltalálnunk arra a piacra, ahova mindannyian vágyunk. Sült és főtt ételek elképzelhetetlen változatossága, mely nyers zöldségekkel is határozottan kiegészül, a trópusi gyümölcsök választéka pedig felülmúlhatatlan."


Chiang Mai Észak-Thaiföld központi városa, amely hegyekkel és folyókkal szegélyezett völgyben fekszik, és az ország második legnagyobb települése. Egyben kulturális és oktatási központként is ismert. Valamikor délután négy körül érkeztünk meg a buszállomásra, ahol a környéken gyorsan bekaptunk egy tál csípős, zöldséges rizst, majd "taxit" fogtunk. Itt a tuktuknál is elterjedtebbek az úgynevezett iránytaxik, amelyek nagyobb, nyitott járművek, belül két hosszú pad fut végig egymással szemben, és a tetejükön van hely a csomagoknak. Eredetileg 6+6 személyesek lennének, de mi 15-en zsúfolódtunk be. Mi ketten már nem is férhettünk be, ezért hátul kapaszkodva utaztunk, míg a csomagjainkat a jármű tetejére rögzítették. (A videó tökéletesen bemutatja az élményt.)

A szállásunk ezúttal rendkívül kellemes volt, még medencével is, bár az időjárás nem igazán kedvezett a fürdőzéshez, így valószínűleg nem fogjuk kipróbálni. Viszont itt már jelentek meg a szúnyogok – nem is kevés...

Szenteste különleges programként részt vettünk egy igazi, egyórás thai masszázson. A város híres arról, hogy a masszőrök itt tanulnak, ezért állítólag Chiang Mai-ban találhatók a legjobb és legolcsóbb szolgáltatások, különösen a gyakornokok miatt. A masszázs után tettünk egy rövid sétát a környéken, ahol az utcákon a szokásos piacok, utcai árusok és ételstandok nyüzsögtek. A város mindenhol élettel teli, még késő este is. Ezúttal ismét zöldséges ételt választottunk vacsorára, de az íze nem igazán nyerte el a tetszésünket – volt benne valami különös fűszer, amit nem tudtunk hova tenni.



,, Inkább pároknak, gyerek nélkül utazóknak ajánlanám. A sok templom, a vallási- kulturális látnivalók egy gyereket kevésbé kötnek le. Viszont a gyerek nélkül utazóknak és azoknak, akik tényleg művelődni szeretnének, azoknak határozottan ajánlom (más élményt nyújt, mint Bangkok… nincs összehasonlítási alapon, de elmondottak alapján Chiang mai sokkal emberléptékűbb, sokkal nyugodtabb, kevésbé fog kulturális sokkot okozni az utazóknak).
Qatarral egy átszállással elérhető Dohán keresztül. (Dóri)

Fejtágító - j.k. fotója

,, Itt is van nyüzsi és turista is akad bőven, nem beszélve a rengeteg nyugatiról aki mind itt telepedett le. – Akkor mégis miben más?! – A városban mindenből annyi van, amennyi pont elég. Egy kis kelet és egy kis nyugat. A rusztikus, ám mégis modern jelleg egyvelege, az éghajlat, a gyönyörű táj és a karakteres ételek örömteli fúziója az egyetemisták nyűzsgésével keveredett vidéki tempóban együttesen alkotják Chaing Mai ellenállhatatlan varázsát.

A helyiek sokkal nyitottabbak, műveltebbek és barátságosabbak mint eddig bárhol, ahol Thaiföldön jártam.

Míg a városközpont 700 éves ősi buddhista templom romjai köré épült bohém stílusú könyvesboltok, ízléses coffe shoppok és elegáns üzletek színes kúlturális kisugárzást kölcsönöznek. A város egyik oldalából a másikba negyed óra alatt elérhetsz a sárga biciklivel, amiket egy app segítségével bárhonnan felcsíphetsz és bárhova is mész, mindehol ehetsz valami különlegeset nem több mint 50 baht-ért. A városból kiérve az érintetlen természetbe csöppen az ember, hegyekkel és dzsungelekkel körülvéve. (2018)" forrás

Szálláshely kiválasztása

Chiang Maiban a szállás általában olcsó, még thai viszonylatban is. Mindenféle szálláslehetőség megtalálható az olcsó vendégházaktól, amelyek minimális vagy egyáltalán nem nyújtanak szolgáltatást, a tipikus magas építésű szállodákig és a gazdag kertészeti üdülőhelyekig. Az utóbbi időben a legújabb trend a thai stílusú butik üdülőhelyek megjelenése az óváros közelében — több ilyen üdülőhelyet építettek 2005 közepe óta, és kiváló szolgáltatást kínálnak csendes kertészeti környezetben; legtöbbjük viszonylag kicsi, mindössze 8 szobával és medencével rendelkezik, és thai kézműves munkákkal és antikvitásokkal van díszítve.

Chiang Maiban az esték hűvösebbek, mint Bangkokban és a déli területeken az esős évszakban, ezért a légkondicionálás talán kevésbé fontos.

A legolcsóbb szállások közül néhány elutasíthatja azokat a vendégeket, akik nem foglalnak trekking csomagot is.

"Megérkezés után végigjátszottuk a szokásos kört: öt különböző hostel ajtaján bekopogtunk, kértünk egy árat, és hogy mutassanak egy szobát. Teljesen megdöbbentő módon egészen jól kinéző helyeken is előfordult, hogy nem volt wifi. Értetlenül állunk a jelenség előtt, ilyet még nem láttunk. Annyira olcsó egy wifi router, hogy szerintem a harmadik turista után, aki elsétál, mert nincs internet már megérné felszerelni. Mindenesetre idő után eluntuk, kivettünk egy olcsó, de ramaty szobát és a harminc kilogrammnyi felszerelés nélkül indultunk el keresni egy jobb minőségű szállást. Meg is találtuk két sarokkal arrébb a Giant Guesthouse-t. Az új szállásunk egy igazi hippitanya, a lakók fele bútorzatnak számít, úgy tűnik már hónapok, de legalábbis hetek óta itt laknak, és csak véletlenül mozdulnak ki a szállásról. Szinte kivétel nélkül raszta frizurát viselnek és tejeskávé színre barnultak. NemSün egy hatalmas zsák füvet látott az egyik kanapé alá begyömöszölve, nem voltunk nagyon meglepődve. Ennek megfelelően a hely hangulata elég békés, ingyen van az ivóvíz, tea, kávé, és minden tele van Che és Bob Marley zászlókkal, sose aludjunk rosszabb helyen. " forrás

Odautazás

  • Chiang Mai-nak van nemzetközi repülőtere, mindazonáltal erre többnyire belföldi járatokon, elsősorban Bangkokból érkeznek a turisták. A thai fővárosból szinte óránként jönnek járatok ide.
  • A repülőtér érkezési oldalán van egy taxis pult, ahol fix árad transzfert lehet befizetni a városba jutáshoz.
  • Vasúttal is lehet utazni Bangkokból Chiang Mai-ba. A nyolc órás vonatozás egyetlen kellemes vonatkozása az, hogy útközben lehet látni egész szép tájakat.
  • Természetesen busszal is lehet eljutni Bangkokból Chiang Mai-ba, de kevésbé javasoljuk. A buszvezetők jellemzően fáradtan, túlterhelten vezetnek és gyakoriak a balesetek, főleg az éjszakai járatok esetében.

,, A vonat este hét körül indul el Bangkokból. Mi korán szálltunk fel. Akik így cselekedtek azoknak alkalmunk volt a hálókocsi kalauz készülődését megfigyelni, komplett azzal, amikor félmeztelenül a mosdónál mosakodott, az utasok előtt. A vonaton háromszor annyi a személyzet, mint Európában, vagy Amerikában. Vannak kalauzok és segédeik, van, aki az ágyakat készíti elő, a takarító és a biztonsági személyzet. A vonat úgyszintén háromszor olyan lassan döcög, mint amihez én hozzá vagyok szokva. A maximális sebesség nem lehetett több, mint 60 kilométer óránként. Hivatalosan 14 óra Chiang Mai-ba eljutni, de oda se neki, 16 órába tellett! Másfél óra csak Bangkokból kivergődni. A vonatnak nincsen elsőbbsége, az állomást elhagyván jó néhány kereszteződésen kell átmennie, mint egy villamos, és sok forgalmi dugóba keveredik. (2016)" forrás

Közlekedés

,, Iránytaxival (songthaek) irány a szálláshely, az óváros vizesárokkal és fallal körbevett észak-keleti csücske. Ezek piros színű, hátul nyitott kocsik, amelyek oldalán két padot rögzítettek, ahol az azonos irányban közlekedők foglalhatnak helyet. Az első napunkon az óváros és általánosságban a város nevezetes templom együtteseit látogattuk meg – a város fő vonzereje a templomaiban rejlik. Nekem jobban tetszettek az itt található watok, mint a Bangkokban látható társaik.

 Az óvárosban található watokat gyalog jártuk be, a városfalon kívül elhelyezkedőeket pedig taxival. Történt, hogy egy helyi thai kiszemelte Bernit, ahogy szép hatást kölcsönző ruhájában és kalapjában korzózva várakozik rám az egyik templom előtt. Egy minimális összegért – THB 100 – ajánlotta fel, hogy elvisz minket a város óvároson kívüli templomaihoz. Szuper, induljunk. Terepjáró, bőrülés. Ok. Hol a hiba? Találgattuk. Ahogy az lenni szokott, jött a feketeleves. Selyemgyár bolttal a végén, gyémántcsiszoló üzem hatalmas ékszerüzlettel, kasmírüzlet, majd kézzel festett ajándékot készítő exkluzív műhely és bolt. A jól kieszelt terv lényege a következő: a taxis a templomok ígéretével útba ejti ezeket a boltokat, ahol aztán a turista vásárlásai után jutalékot kap a jelentősen túlárazott termékek után. Majd két óránk ment rá erre, de ezt követően, ahogy Ludas Matyi, mi is legalább négyszer adtuk vissza az elején még nagyon, aztán egyre kevésbé mosolygó taxisnak a gyárlátogatás felemelő örömét. 🙂

Becsületükre legyen mondva a thai embereknek, tartják magukat a megállapodáshoz. Bár duzzogva, de szépen körbevitt minket az ígért templomokhoz, miután Berni elmondta neki kissé ingerülten, hogy elég a szarakodásból, nem érdekelnek az üzletek és nem veszünk semmit.  (2017)" forrás

"Megérkezés után találkoztunk a helyi taxismaffia egyedi hobbijával: nem hajlandóak elindítani a taxiórát. Tudtuk, hogy a buszpályaudvar és a turistagettó közötti fuvar maximum 45 petákba kerülhet, a taxis indított 180 bahttal, és a javaslatunkat, hogy talán kapcsolja be a taxiórát, és ezzel válasszunk független döntőbírót a viteldíj eldöntésére, kerek perec elutasította. Tehát még egyszer, öt, láthatólag munkanélküli taxis unatkozott a buszpályaudvaron, nem sorban állva a taxi droszton, hanem csak cigarettázva és fecsegve, és inkább lemondtak a fuvarról, semmint hogy bekapcsolják a taxiórát. Később még egy-két taxis eljátszotta ugyanezt velünk, de közben megtanultuk, hogy működnek a helyi iránytaxik és többet nem idegesítettük magunkat az üggyel.

Iránytaxi

Triciklis tuktuk - n.cs. fotója

"Az iránytaxik (songhtauw, sontee, ahány ház annyi írásmód) átalakított pickupok, két padot beraknak hátulra, felszerelnek egy-két kapaszkodót, és lefestik őket, általában pirosra. Az ember egyszerűen leinti a járművet, bemondja a célállomást, a sofőr vagy megrázza a fejét, ha nem esik útba az állomás és az ember szandálos lábán keresztül elhajt, vagy hátrabök a válla fölött, hogy szálljunk be. Mentális gps-t használva megtervezi a már benn ülő 3-6 utas számára legjobb útvonalat, és egy idő után megérkezik oda, ahova mi menni szeretnénk. A viteldíj fixen 20 baht fejenként, tetszőleges két pont között, ami piszok jó ár, annyi hátulütővel, hogy az iránytaxi nem légkondicionált, sokkal lassabb és veszett kényelmetlen. (2011)" forrás

Autóbérlés

Az autókölcsönzős már kikészített kulccsal várt és a teljes procedúra nem tartott tíz percnél tovább, amikor kikanyarodtunk a repülőtér parkolójából.
– Balra kisív, jobbra nagyív – mantráztam magamban az igét, minden kereszteződésnél, merthogy elég rég nem vezettem már fordított közlekedésű országban. A déli, enyhe forgalomnak és a navigációs eszközünknek köszönhetően hamar megérkeztünk a szálláshelyre, ami az óváros szélére épült, így onnan gyalog be tudtuk cserkészni az első látnivalókat. (2023) forrás

Tény és való, hogy Chiang Mai környékének hatékony, időkímélő, kényelmes, rugalmas és főleg másoktól független  felfedezéséhez sokat segít az autóbérlés. Pláne ha több személy részére béreljük az autót, akkor költség tekintetében is előnyösebb az eléggé drága (főre fizetett) csoportos kirándulásokhoz képest. 

Mondunk egy példát: A Chiang Maitól 18 kilométerre fekvő Wat Doi Suthep (templom) meglátogatására kínált félnapos csoportos kirándulás fejenként 9-12 ezer forint értékbe kerül. Mellesleg fél napot nem is érdemel meg ez a nevezetesség. Egy autó bérlése egy napra kb. 9-12 ezer forintnak megfelelő helyi pénzbe kerül és ezért az említett templomon kívül még egy napon belül meg lehet nézni az állatkertet és a Doi Phui heyi törzs faluját. Ugyebár a bérautóval úgy osztjuk be az időnket, ahogy jól esik. 

Sokan azért nem mernek autót bérelni Thaiföldön, mert ódzkodnak a baloldali közlekedéstől és persze olvassák, hogy mennyire veszélyes helyi ismeret, rutin nélkül a thai utakon vezetni. Ez vonatkozik Chiang Mai környékére is, de azért van jó hírünk: a Chiang Mai környéki  térségben a közutak jó álllapotban vannak, és a tájékoztató táblákon van angol változat is. Mindazonáltal tanácsos GPS-t vinni vagy ott kölcsönözni, mert ez jelentősen megkönnyebbíti a tájékozódást, főleg azok számára, akik először látogatnak ide.

Maga Chiang Mai város meglátogatásához egyáltalán nem érdemes autót bérelni, mivel a turista számára érdekes helyek mind gyalog vagy tuktukkal könnyen elérhetők. Chiang Mai-on belül nem kényelmes a bérautót használni, mert sok az egyirányú utca és kevés a parkolóhely.

Itthon is le lehet előre foglalni a bérautót. Árban kb. ugyanott van az ember, mint ha helyben megy be egy autókölcsönzőbe. Legfeljebb helyben valamicskét meg lehet spórolni a kárbiztosításon, de ennek meg is vannak a kockázatai. Az itthon befizettet autóbérlés akkor előnyös, ha teljeskörű biztosítást akarunk. 

Chiang Maiban rengeteg autóbérlő iroda közül lehet választani.

Milyen autótípust érdemes bérelni, ha van választási lehetőségünk? Leginkább valamilyen kis autót (pl. Toyota Altis vagy Vios). Ezek a is autók megfelelnek akár 4 fő számára is. A kis autó előnye, hogy kevesebb az üzemanyagfogyasztás és - ha mégis használjuk a városon belül - könnyebb a vezetés a szűk utcákban. A terepjáró bérlése akkor praktikus ha nehéz terepeken akarunk kirándulni.

Valamennyi autóbérlőhelyen kb. 5 ezer-20 ezer baht kauciót terhelnek rá a bankkártyánkra. Ez az esetleges káresetre tartják vissza.

Visszatérve a parkolás témájához: A Chiang Mai körüli nevezetességeknél szinte mindenhol könnyű parkolóhelyet találni. Van ahol erre a  célra kialakított terület található, máshol kell némi kreativitás a megfelelő hely megtalálásához.   

Chiang Maiban jobb a szálláshelyünknél lévő parkolóhelyén letenni az autót és gyalog vagy tuktukkal közlekedni. Igaz a városközpontban lévő hotelek egy részének nincs privátparkolója. Az éjszakai bazár területén lévő Centara hotelnek speciel van parkoló területe és ezt hazsnálhatják olyanok is, akik nem a szálloda vendégei. Ha valaki még itthonról foglal szállást, akkor a Vista utazási tanácsadóinak segítségével pontosan megtudhatja, hogy az adott hotelnek van-e parkoló területe.  

A fallal körülvett óvároson belül teljesen hülyeség autóval közlekedni. A közlekedési rendőrök könyörtelenül büntetnek tilos parkolásért, és kerékbilincselnek szorgosan. Főleg a motorkerékpárokkal van baj.  A járda szélén lévő piros-fehér vagy narancsszínű. fehér sávok világosan jelzik, hogy ott tilos a parkolás.  (2015)  

     

Étkezés

Chiang Mai éttermei széles választékot kínálnak, második helyen állva Bangkok után. Különösen érdemes kipróbálni a helyi észak-thai ételeket, mint például a khao soi-t, amely sárga búzából készült tésztát jelent curry alapú lében, hagyományosan csirkehússal (kai) vagy marhahússal (nuea), de néhol vegetáriánus vagy tenger gyümölcseivel is elérhető. Egy másik helyi különlegesség a hang ley, Lanna-stílusú sertés curry. A sai ua, egy ízesített porkkolbász, chili és különböző thai gyógynövények, például citromfű, galanga és Kaffir lime használatával készül. Azok számára, akik megunták a rizst vagy tésztát, széles választék áll rendelkezésre nemzetközi ételekből is, az olcsó hamburgerektől az elegáns olasz éttermekig.

Érdemes kipróbálni egy khantoke vacsorát és előadást Chiang Maiban. Bár ezek elsősorban turistáknak szólnak, mégis kellemes estét ígérnek. Az első khantoke vacsorát 1953-ban tartották, amelyet Kraisi Nimanhemin professzor szervezett két barátja búcsúztatására Chiang Maiból. A khantoke szó szerint „kicsi tálat, alacsony asztalt” jelent. Számos kert étterem is található, ahol gyönyörű környezetben élvezhetjük a thai ételeket.

A nyugati ételek választéka és értéke Chiang Maiban páratlan Észak-Thailandban, az ausztrál, brit, ír, francia, német, olasz, spanyol, amerikai és mexikói éttermek széles spektrumával. Chiang Mai távolsága miatt a nagyobb ázsiai népességi központoktól, számos nyugati étterem található itt.

Szigorúan vegetáriánus ételeket nehéz találni Chiang Maiban, mivel gyakran használnak hal- és osztrigaszószt, és a helyi buddhista szerzetesek is gyakran fogyasztanak halat. Így a „szerzetesek módjára” kért ételek nem mindig adnak megfelelő eredményt Chiang Maiban. Vannak azonban teljesen vegetáriánus lehetőségek is.

Chang Puak éjszakai piac - j.k. fotója

Vegetáriánusok számára kiemelten javasoljuk a Green Oasis nevű éttermet Chiang Mai-ban. A Chang Puak Gate-tel (kapu) szemben található az éjszakai kaja piac, ahol alig vannak turisták, és helyiek társaságában lehet vacsorázni. Azért van két kifőzde, ahol van angol nyelvű étlap, amúgy szemre vételezéssel kell dönteni.

"Városnézés után érkeztünk, délután három körül, farkaséhesen, és várnunk kellett még egy jó háromnegyed órát mire felszabadult egy asztal. A szabályok egyszerűek: fejenként hét euróért annyit eszel és iszol, amennyit nem szégyellsz és erre a feladatra egy és egy negyed órád van. A pesti Wasabihoz hasonlóan itt is volt egy futószalag, de kicsit másképp működött a rendszer. Mikor leültünk, megkérdezték milyen levest kérünk: csirkehúslevest, tejest, vagy tom yum levest. Ezután kihoztak egy nagy tál alaplevet a megfelelő fajtából, amit az asztalban árválkodó lyukba helyeztek. Alatta egy villanyrezsó volt, amit mi tudtunk szabályozni három erősség között. A futószalagon nyers alapanyagok jöttek: sonka, tintahal, garnéla, többféle hal, hússal töltött batyuk, tofuból készített édességek, kukorica, spenót, érdekes saláták, tészta és minden egyéb földi jó. Ami megtetszett, tehettük be a saját levesünkbe. Emellett háromféle fűszerből válogathattunk: friss petrezselyem, chili és összetört fokhagyma várt egy-egy porcelánedényben; szójaszósz, citromlé és egy savanykás-csípős mártás pedig üvegekben.

Emellett még a folyamatosan újratöltött tálalószekrényekben tucatnyinál több fajta sushi várt, rák és csirke tempura, és a thaiok által imádott fritőzben sütött rettenetek. Ezek egyszerűen ehetetlenek, olyan finomságok vannak köztük, mint sült malacbőr. A leveses rész kegyetlenül sótlan volt (és sehol nem volt sószóró), tehát azzal relatíve keveset kísérleteztünk, kipróbáltuk az összes érdekesebb húst és zöldséget, ami körbement, de egyik sem nyűgözött le nagyon. Inkább mindent megtettünk, hogy veszteséget termeljen rajtunk az étterem. Két laza-fixált 180 cm feletti fehér ember egészen komoly pusztítást tud véghezvinni a sushi-pultban, és mivel az üzleti modell 160 magas thaiokra van belőve, majdnem biztosak vagyunk, hogy sikerült is közelebb juttatni a csődhöz az intézményt. Ez volt magasan a legdrágább étkezésünk eddig Thaiföldön, fejenként horribilis hét eurós árat fizettünk. Ennyiért a Wasabiban még csak nem is köszönnek, de mi az 580 bahtos végső számla után úgy éreztük, hogy államcsőd fenyeget. Fura, hogy torzul el a pénzérzet már két hét után is." forrás


,, Gasztronómiai szempontból mindenképp kiemelendő a város, de látnivaló tekintetében is. Napközben sima piac, este pedig “éjszakai (nyitva este 11-12-ig :))) piaccá alakul”. Az éjszakai piac területén szint minden kapható. Itt található egy street food court is, ahol a bátrabbak megkóstolhatják a sült bogarakat (nem kell tőlük félni, én mindenképp kipróbálásra javasoltnak gondolom), a kevésbé bátrak pedig ehetnek egy hamisítatlan pad thait, ami kb. 70-100 bahtba kerül, ami átszámítva 600-700 Ft körül mozog. Ennyiért nehéz találni itthon egy komplett főételt.
Számos szórakozó helye van (pl. Hardrock Cafe), ahol gyakran ladyboyok a felszolgálók, Thaiföldön ez teljesen természetes.

A gasztronómiájukhoz még hozzátartozik, hogy mindent csípősen esznek, így ha valakinek érzékenyebb a gyomra, akkor érdemes előre jelezni, mert az is tartalmaz chillit, amiben nem is gondolnánk :)
Érdemes a durián nevű rohadásra emlékeztető szagú gyümölcsöt is megkóstolni. Mert habár büdös, de az íze kifejezetten jó. Sokféle változatban meg lehet találni a piac területén vagy boltokban (jégkrémben, szárítva stb). (Dóri, 2018)


,, Chiang Mai minden thai ételimádó listáján alapvető tétel kell, hogy legyen. Nem tudok még egy olyan helyet, ahol ennyire olcsón ettem volna, ilyen finomat és ilyen jóízűen. Esti vásárok tucatjai, street food árusok minden sarkon, nem is említve a hétvégéken megrendezendő szombati és vasárnapi piacot. Ha valaki nem szereti a thai konyhát, finom western food is kapható, minden mennyiségben, meglepően alacsony áron. (2018)" forrás

Vásárlás


Nőknek ajánljuk a Chiang Mai Cotton üzletet, ahol minőségi, biopamut divatruhákat lehet vásárolni. Az üzlet a The Writers Club&Wine valamint a Ratchamnoen nevű kávézó között található.

"Este felé érkeztünk meg Chiang Mai-ba, Thaiföld második legnagyobb városába. Az esti program itt is bazározás volt. Pólók, hamis órák, szappan virágok, helyi kaják, csecsebecsék, sok rengeteg fehér turista, kirándulásokat szervező utazási irodák hosszú sora, tuktukok, és még sorolhatnám. Bangkoknál sokkal emberibb léptékű város." forrás

"Este a Sunday Walking Street nevű turistacsapdát látogattuk meg. Chiang Mai belvárosa hét közben is egy turistagettó, de ez túltesz mindenen. Az összes kacatot halmozottan árulják itt: fa elefántok, randa színes kendők, giccses üvegmadarak, masszázslehetőségek tucatjával, utcazenészek, lacikonyhások, mindenféle bizsu, faragott falra akasztható halak, mellettük „no photo” táblával, stb. Meglepő módon a látogatók kevesebb, mint fele volt külföldi, de az egész piacnak így is erős kamu szaga volt. Ettünk egy omlettbe csomagolt pad thait, és kiválasztottunk véletlenszerűen két csomag édességet későbbre és ezzel letudtuk a vásári forgatagot. Szerencsére semmit nem vehetünk sehol, mivel nagyon sok hónapig kéne cipelnünk magunkkal, úgyhogy elég gyorsan átjutunk az ilyen zsibvásárokon, nem kell sehol gondolkodni, hogy melyik rokonnak mit vigyünk haza." forrás

Szórakozás

Ajánlott szórakozóhelyek:

  • The Bear Bar
  • Lost Hut
  • Boy Blues Bar
  • The Magic Bus Cafe

"A kultúrsokk enyhítésének nevében megnéztük a Thor c. örökbecsű alkotás 3D verzióját. Ezúttal eggyel drágább ülést választottunk, amik szélesebbek voltak, az ülések közötti kartámla felhajtható volt, ezzel kettős üléssé lehetett konvertálni, valamint az ülések hátradönthetők voltak. Sajnos ez utóbbi szolgáltatás garantálja, hogy többet ilyen jegyet nem veszünk, ugyanis nem lehetett szabályozni a hátradőlést, ha az ember kicsike súlyt is helyezett a háttámlára, azonnal ment le vízszintesbe, ahonnan én nem tudtam nézni a filmet nyaktörés nélkül. A film előtti "álljunk fel a thai himnusz alatt” című különszámon meg sem lepődtünk már, ezúttal egy másik filmet vetítettek őfelségéről." forrás


,, Ki nem hagyható program a “Khantoke Dinner” a törzsi táncokkal egybekötött vacsora. A tánc része hol érdekesebb, hol unalmasabb az európai szemnek, de összességében nagyon hangulatos és a vacsora is finom. (Egyébként először itt lettem figyelmes a gekkókra, amik a fényre jönnek, többnyire az épületek falain pihengetnek… meg a fürdőszobában olykor-olykor :)) (Dóri, 2018)

Közbiztonság

Mint sok más helyen Thaiföldön, Chiang Mai-ban is dívik az olyan utcai simliskedés, hogy egy jól öltözött, udvarias helyi ember leszólítja a turistát, hogy valami üzletet üssön nyélbe vele, valamit megvásároltasson vele, amiért jutalékot kaphat. Ne dőljünk be annak a süket mesének, hogy Magyarországon tanult valamelyik rokona. Ha hollanddal találkozik, akkor a rokon Hollandiában tanult... Ez része a behízelgés show műsorának.

Chiang Mai, akárcsak Thaiföld legtöbb része, viszonylag biztonságos, még éjszaka is. A sötét utcák ijesztőnek tűnhetnek, de az erőszakos bűncselekmények ritkák, és a látogatóknak nem kell túlzottan aggódniuk. Mint mindig, a utazóknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a gyenge világítású vagy távolabbi területeken. Sötétedés után ne hordjon értékeket táskában, mivel a leggyakoribb turistaellenes bűncselekmény itt a fiatalok által végzett táskalopás motorosokkal. Különösen figyeljen a táskájára, ha sötét utcán sétál éjszaka.

A legbiztonságosabb, ha követi thaiföldi házigazdái példáját: viseljen megfelelő öltözetet (vállak és mellkas fedve), középhosszú szoknyát, hosszú rövidnadrágot vagy hosszú nadrágot, beszéljen mérsékelt hangnemben, és kerülje a pénz vagy ékszerek villogtatását. Nemcsak a tiszteletteljes thaiak fogják értékelni a viselkedését, de így sokkal kisebb eséllyel válik bűncselekmények célpontjává.

Csalások

Néhány bangkoki csalás kezd megjelenni Chiang Maiban is. Két különösen figyelmet érdemel: a drágakő-csalás, ahol arra próbálnak rávenni, hogy értéktelen drágaköveket vásároljon jelentősen túlárazva; és a tuk-tuk csalás, ahol egy ügyes beszédű tuk-tuk sofőr azt állítja, hogy az Ön által kívánt látnivaló zárva van, és helyette egy városnéző túrát kínál 20 bahtért (vagy valamilyen hasonlóan irreális összegért) – a túra vagy csak túlzottan drága ajándékboltokból áll, vagy simán átvezet a drágakő-csalásba. További részletekért lásd a "Stay Safe" részt a Bangkok cikkben.


Egyéb hasznos információk

Dóri tanácsa: Érdemes két fontos dologgal számolni, ha ebbe a térségbe utazunk: szúnyogriasztó spray és naptej. Mindkettő használata fokozottan javasolt!

Ne igyon csapvizet. Csak palackozott vizet fogyasszon. Szinte minden étterem olyan jeget használ, amelyet szakmai jégkészítő cégek készítenek, és ez általában biztonságos. Az egész városban találhatók utcai vízautomata gépek (1 baht literenként). Ezek használata pénzt takarít meg és csökkenti a műanyag hulladékot.

Látnivalók

,, Kirándulások:
- Chiang Mai watjai
- Chiang Maitól 15 km-re található a Doi Suthep (Varázshegy), ahová akár gyalog is fel lehet menni (309 db lépcsőfok). A watokba szigorúan vállakat és térdet eltakarva, cipő nélkül lehet belépni, egyes épületekbe nők nem mehetnek be. A templomban lehetőségünk van jóslásra, áldást kérni a szerzetesektől (természetesen pénzért )…
- Sirikit királynő órási virágoskertje
- Észak- Thaiföld határmenti városai (1 napos program): Chiang Rai-i Fehér templom - Wat Rong Khun (modern keveredése a hagyománnyal) Láthatunk itt pókember, pikachu és további popkulturális ábrázolásokat is. De itt láthatunk arany wc-t is!
- hosszú nyakúak faluja
- ezen a napon volt az aranyháromszög program is, a Mekong-folyón hajózva látható ahol Thaiföld- Burma- Laosz összeér. Őszintén szólva ez a program nem volt túl meggyőző számomra, annak ellenére, hogy a hajóból ki lehetett szállni Laosz “senkiföldjén”. De sajnos az igazi értéken, a kígyó pálinkán kívül, csak kínai gagyik között lehetett válogatni és kulturális szempontból semmi pluszt nem adott. Ezt a programot kifejezetten nem ajánlanám, a Mekong-folyón úgy vélem másképp is lehet hajókázni. (Dóri, 2018)

Egész élethű szobor...

Wat Chiang Man - j.k. fotója

Olvasmányos linkek

  • "Másnap felmotoroztunk Doi Shutep híres templomegyütteséhez, ami szerencsére nincs messze a várostól. Mindössze 25 km, egy nagyon jó minőségű szerpentin úton. Ez egy nagy becsben tartott szent helyük, csodálatosan kiépítve és gondozva!!! Az út mellett visszafelé haladva találunk egy 8 lépcsős vízesést, ami a 2. lépcső után a táblák szerint már nem ajánlott, de ha én fel tudtam menni a tetőre 6 sör után, akkor a jobb kondival bírók simán meg tudják csinálni !!! :):) Ugyanezen az úton, a város határában találjuk a helyi zoo-t, amelyet ha végig akarunk rendesen járni, érdemes egy külön napot szánni rá, mert hatalmas területen fekszik! Bár aki lusta sétálni azt végig hordják kisvasúttal is. :) A vízesést és a zoo-t én másnap már egyedül jártam be, mert Brigi befizetett egy 2 napos trekkingre. " forrás

"Mivel Chiang Mai közel 700 kilométerre északra fekszik Bangkoktól és hegyek ölelik körbe, így a klímája nagyon kellemes! Állandóan 28-30 fok van. Ha felmegyünk túrázni a hegyekbe, 22 fok alá akkor sem süllyed a hőmérő higanyszála. Az esős évszak májustól szeptemberig tart. A városban rengeteg szálloda, guest-house várja a turistát , ki-ki válogathat kedve és pénztárcája szerint. 150-200 bath-tól indulnak az árak és persze a Meridienben 5000-ért is alhatsz!!! :)))))) Én visszamentem a régi, jól bevált kedves hotelembe (VIPA HOUSE) és mivel az öregasszony még jól emlékezett rám 2 évvel ezelőttről, így lealkudtam egy 800 bath-os szobát 500-ra, ami ezért a színvonalért nagyon barátságos ár. (Kábel TV, minibár, légkondi, napi takarítás, free internet, őrzött parkoló a motoromnak, laundry szolgálat, stb.) És az sem hátrány, hogy az éjszakai élet központjában fekszik.......:)))))) ......mivel én is úgyis csak akkor térek nyugovóra, ha mar zárnak a bárok. A motor 150- be kerül naponta és 1 tank benzin 100 bath, amivel kb 120 km-t tudok menni.

Mivel ez a hely észak központja, itt letáborozva könnyedén becsavaroghatunk minden látnivalót a burmai ill. laoszi határig. Pl; naponta indulnak turista buszok a Golden Triangle-be is! Akinek nincs kedve motorozni, olcsón bérelhet magának tuk-tukot vagy bármilyen járművet sofőrrel együtt. Népes társaságoknak nagyon megéri. Az éjszakai élet nagyon vidám és színes. Különböző színvonalú élőzenés szórakozóhelyek csalogatják a turistákat. A legtöbb helyen nagy LCD-ken vagy kivetítőkőn egyfolytában mennek az élő focimeccsek Európa legjobb bajnokságaiból, hétfőtől meg az ismétlések és gólösszefoglalók!!! " forrás


"Az első nap az óriási hőség aláásta a tervünket, így a városnéző gyalogtúra lerövidült, átalakult. Több időt töltöttünk a város légkondicionált múzeumában, mint a tervezett templomok látogatásával. Először a város több, mint 300 temploma közül a legrégebbit(1297), a Wat Chiang Man-t néztük meg. A hőség miatt kutyafuttában. Chiang Mai első királya (Mangrai király) itt alapított új fővárost birodalmának és ezen a helyen táborozott, innen irányította a város felépítését. Alig vártuk, hogy betoppanhassunk a hűs múzeumba - a National Museum a város és a lanna királyság történetét mutatja be.

Egy másik jelentős templom a Wat Chedi Luang. Érdekessége, hogy instabil épület. Nem elég, hogy 10 évig építették, mégse sikerült befejezniük az instabilitás miatt. Majd száz évvel később végre befejezték, de azt követően meg egy földrengés rázta meg. Pedig a földrengés előtt itt őrizték a híres Smaragd Buddhát. A történtek óta nem csak a Smaragd Buddháról kellett lemondania a helynek, hanem a templom "tetejéből" is csak kétharmad rész maradt meg. Másnap, október 10-én, kalandtúrára indultunk az Eco Tours jóvoltából fejenként 500baht-ért. Az egy napos túrát pillangók és orchideák megtekintésével kezdtük. Ezután jött az elefánt túra fel a hegyekbe. Az elefántok vidáman baktatnak a természetben. Az érzékeny talpuknak jobb ez, mint a városi kemény talaj. A friss levegőről nem is beszélve. " forrás

"A városközponthoz közel lévő szállodából kilépve rengeteg apró túraszervező- és közvetítő iroda kínálja különböző, egy- vagy akár többnapos csomagjait. Ez nem csoda, hiszen Észak-Thaiföld természeti szépségei vetekszenek kulturális sokszínűségével – vagy inkább tökéletesen kiegészítik egymást. Miután érdeklődésemre többször is azt a választ kaptam, hogy az elefántháton való túrázás sok helyen valójában nem jó az állatnak – néhány rezervátum létezik, amelyik nem „dolgoztatja” reggeltől estig az elefántokat, és inkább csak etetni, fürdetni lehet őket, ám ez legtöbbször nem kínálja a dzsungelélményt –, ezért végül azt a túrát választottam, melynek plakátjára azt írták: „only walking”, vagyis csak gyaloglás. Az elefánthátas túrákban rendszerint szerepel egy egyórás vadvízi evezés, illetve bambusztutajon való ringatózás is, de a helyi törzsi népek életébe is bepillanthatunk egy gyors látogatás erejéig. De a túrára még hamarosan visszatérek.

A szívből jövő thai vendégszeretet, segítőkészség és közvetlenség előtt már akkor is megdöbbenve álltam, amikor először jártam itt, a mosoly országában. Ám északon mintha ez még erőteljesebben jelen lenne. Az ide látogatónak még a városban is olyan érzése van, mintha az igazi vidéki Thaiföldre jött volna, ahol az emberek még az eddigieknél is barátságosabbak. Chiang Mai Thaiföld második legnagyobb városa Bangkok után. Akárcsak számos más thai település, úgy ez a körülbelül 200.000 lakosú város is népszerű éjszakai piacáról, ahol szó szerint mindent lehet kapni. Este ide vezetett utam, ahol helyiek és turisták tömegében vegyültem el. A hömpölygő emberáradatot gyakran egy tuk-tuk vagy piros, platós taxi szakította meg. „Újoncoknak” szokatlan, visszatérőknek kellemesen ismerős illatok, fények, különböző zenék keveredése vett körül – még a relaxáló masszázs után is könnyű volt átvenni a pezsgő helyi életérzést. Természetesen nem tudja megállni az ember, hogy ne vásároljon valamit, a kiskocsikról árult különböző ételek láttán pedig nagy a csábítás, hogy figyelmen kívül hagyjuk az otthonról hozott tanácsot: „az utcán inkább ne egyél semmit”. (2015)" forrás


"Útközben még megálltunk megnézni két templomot (Wat Phra Singh és Wat Chedi Luang). Az egyikben szerzetesek imádkoztak és énekeltek (ez volt a mi karácsonyi misénk:)), a másik udvara pedig nagyon szép égő lámpásokkal volt kidíszítve. Nagyon idilli, képeslapra illő képet alkotott a lámpások alatt, földön ülő két narancssárga szerzetes és a mellettük fekvő kutya.

Az összes templom (és sokszor érthetetlen módon egyes mosdók előtt is), le kell venni a cipőt (csak nem értem hogy egyéb alapvető dolgokban miért nem tudnak ilyen higiénikusak lenni). Ugyanígy a házak, masszázs szalonok, fodrászat, kozmetika, utazási irodák, vagy egyéb “családiasabb” hangulatú helyek előtt is kint sorakoznak a cipők az ajtó előtt. Vagy a vendégházak előtt, mint például az előző szállásunk Chiang Rai-ban is elvárták, hogy az udvaron hagyjuk a cipőinket.

Aztán már ránk is sötétedett, így haza mentünk lefürödni és átöltözni, majd az éjszakai piachoz vettük az irányt. Itt vettünk főtt kukoricát és ananász-shaket, majd az éjszakai piac csarnokában megkóstoltam a már sokat hallott és látott tom yum levest, amit eddig csak azért nem próbáltam még ki, mert az eredetiben rák, hal vagy csirke van, de itt először találtam gombás változatot. Csípős savanyú zöldséges leves, finom volt, de valamiért jobbra számítottam.

Végül hagytuk magunk rábeszelni (nem volt nehéz) egy talpmasszázsra, itt is sok helyen ki voltak pakolva a szokásos masszázs fotelek egymás mellett. Elnézve ezeket a “masszőröket”, kicsit az az érzésem támadt, hogy az arcukra van írva hogy már kiégtek, kiöregedtek az előző munkájukból, és arra kényszerültek hogy az emberek talpát masszírozzak. Lehetséges, hogy ezek az idősebb, 40 feletti nők fénykorukban a turista férfiak kedvében próbáltak járni, de végül nem jártak sikerrel, nem jött el a herceg fehér lovon és vitte el őket messzire. Még a rendszer is hasonló: egy (vagy néha több) nő, talán maga a főnök, a “madam” invitálja a turistákat egy nagy táblával és csábító árakkal hogy üljenek be fél vagy egy órára talpat masszírozni. Majd jön az egyik alkalmazott, aki elvégzi a munkát, de nem neki kell fizetni. Kitudja, mennyi jut el végül hozzá. Egyébként szinte mindig mindenhol vannak emberek, sokszor tele is vannak ezek a masszázs-fotelek. De a tegnapi esti thai masszázs környezete mindenképpen szimpatikusabb és családiasabb volt, egy fiatal pár dolgozott a saját magán-szalonukban. (2015)" forrás


,, A városban kellemes sétálni. Van meglepetés bőven. Egy éjszaka, egy teli étteremnél, meghagytuk a nevünket, mondták jöjjünk vissza fél óra múlva. Ahogy sétálgatunk a sötétben, nem messze valami fény tűnt fel. Egy mellékutcán át egy kis térhez értünk, ahol egy régi templom volt, csodásan kivilágítva, komplett, egy Buddha szoborral. Szerzetesek kóvályogtak az éjszakában körülötte, na meg egypár kóbor kutya. A templom neve, mint kiderült, Wat Chedi Luang, a 14. században építették.

Chiang Mai-ban sok elsőrangú művészbolt és lakberendezésbolt található, úgyszintén népművészeti boltok, nemcsak helybeliek, de az ország minden részéből. A selyem áruk és a fából faragott tárgyak választéka óriási. Az utolsó nap találtunk egy tuk-tuk vezetőt, aki elvitt egypár nevesebb bolthoz, amikre magunk nem bukkantunk volna. (2016)" forrás


Van az a mondás, hogy "Rómában tégy úgy, mint a rómaiak!" Hát mi igyekszünk Thaiföldön úgy tenni, mint a thaiok. Reggel kibéreltünk egy robogót 400 bahtért (4e Ft) és szépen felültünk rá négyen. Nem mondom, hogy szuper kényelmes volt, de azért elfértünk. Nem terveztünk úgysem hosszú utat. Először is pénzváltóra volt szükségünk miután tegnap szinte az összes készpénzünket zipline-ra költöttük. Mivel reggel 9 órakor még egyetlen pénzváltó sem volt még nyitva, az egyik bankban próbálkoztunk. Királyi fogadtatásban részesültünk, külön sorszámot kaptunk és minden helyit megelőzve azonnal kiszolgáltak minket. Pedig tényleg nem néztünk ki éppen kőgazdagnak. Mint mondtam, robogóval érkeztünk…

Chiang Mai-on áthaladva rájöttünk, hogy milyen keveset is láttunk a városból, simán megérdemelne még pár napot. A Wat Umongnál álltunk meg először, ami nagyon különleges hely. A szentélyek egy sziklába vájt alagútban vannak elhelyezve, mindenhol sejtelmes félhomály, de az arany buddhák ragyogó fényben mosolyogva árasztják a nyugalmat. A plafonon denevérek lógnak, bár ők kevésbé nyugodtan szemlélik a látogatókat. Az alagút felett hatalmas, többszáz éves sztúpa. Az közelben kis tó, amiben csak úgy hemzsegnek a halak, az udvaron és a parkban szabadon szaladgálnak a kutyák, macskák, galambok, kakasok és csibéiket oltalmazó tyúkok. Látszik, hogy nincs mitől félniük, itt minden állatot tisztelnek és mindenki vegetariánus. Úgy tűnik jól is vannak tartva, mindenkinek jut ennivaló. Gyerekeink az egyik szerzetestől édes szója italt, egy helyitől pedig nyalókát kaptak. Csak úgy! Valami hihetetlenül segítőkész és barátságos itt északon mindenki.

Következő célpontunk, a Doi Suthep tetején a méreteiben és pompájában is lehengerlő Wat Phra Thad egészen más képet mutatott: csupa fehér, arany, ékkő, és sok-sok virág. A felső szintre sikló viszi fel a lépcsőt mászni lusta, fáradt vagy képtelen látogatót. Csak úgy nyüzsgött a rengeteg árus, rengeteg turista és rengeteg világos lila ruhába öltözött thai. (Valamit ünnepeltek, de nem jöttünk rá mit.) A megszámlálhatatlan számú buddha szobor előtt sokan imádkoztak. Mindenhol adomány dobozok és többen érkeztek a szerzetesekhez ajándék csomagokkal, leginkább használati cikkekkel és tipikus narancssárga stólával. A szerzetesek cserébe megáldották őket.

Persze a kölkök már megint éhesek lettek, így kerestünk egy nem zsúfolt kifőzdét a legalsó szinten és egy öreg nénike tészta levesét ebédeltük. (Mondjuk drága volt, úgy 600 Ft 😁, fejenként.)
Tomi már nagyon vágyott egy kis igazi motorozásra, így felkanyarogtunk a Doi Pui kilátó pontig, ahonnan a környező hegyekre és a hmong népcsoport falucskájára lehet rálátni. A robogónk ugyan erősen küzdött, de gond nélkül felvitt 1350 méterre.

A Wat Pha Lat buddhista kolostor is a listánkon volt még, így visszafelé itt álltunk meg. Izgalmas és rejtelmes hely ez is, minden sarkon, falon és fa tövében rejtőzik valamilyen szobor vagy díszítés, mintha csak kincsvadászaton lenne az ember. Úgy tűnik kevésbé ismert turista célpont, mert a kisebb-nagyobb szentélyekben, épületekben szinte mindig egyedül tartózkodtunk, és csak a parkban futottunk össze más emberekkel. A gyerekeket megérintette a hely szelleme és ahogyan azt korábban a helyiektől látták, a buddha szobor előtt imádkozni kezdtek.
A három vallási helyszín mindegyike teljesen más volt és mindegyik lenyűgöző a maga nemében. (2024)

Kirándulások

"A 30 km-re lévő, szintén a dombokon elhelyezkedő Mae Sa Elephant Camp felé vettük az irányt, ahol az elefántokat gondozták. Útközben nagyon nagy dugók voltak, egy szakaszt épp építenek vagy újítanak. Elég kellemetlen volt motorral szlalomozni a nagy forgalomban és szmogban, de legalább a leggyorsabb lehetőség is. Majdnem egy órába is bele telt, mire odaértünk az elefánt farmra. (A város nevében is megtalálható chiang szó egyébként elefántot jelent, ami egyben az egyik legelterjedtebb sör neve is.)

Itt tartják és foglalkoztatják az elefántokat, mindegyiknek van egy gazdája, és annak pedig egy helyettese, mivel egy elefánt 90 évig is él, így túléli gazdáját, akikhez egyébként nagyon ragaszkodnak. Nagyon intelligens állatok, mindig foglalkozni kell velük, hogy fontosnak érezzék magukat. Sokan szörnyűlködnek, hogy “szegény elefántok”, csak ki vannak használva egy újabb turista látványosságnak. Viszont ez nem cirkusz és nem is állatkert (amiket egyébként még én is kétesen fogadok), tényleg itt van nekik a legjobb helyük. Hihetetlen, de állítólag néhány éve még Bangkokban is szabadon mászkáltak, lassítva ezzel a forgalmat, sőt sokan kihasználván őket, koldultak is velük. Az emberek pedig csak etették őket, ott tartván ezzel szegényeket a nagy betondzsungelben. Végül sikerült kitiltani őket és a velük koldulókat a városból. Egyébként nagyon tisztelik őket, a kezdetektől hozzátartoznak a thai kultúrához. Sok család tartotta háziállatként, mert rengeteg munkára be lehet tanítani. Viszont ha már kiöregednek és nem képesek elvégezni a munkát, állítólag még depresszióba is esnek, ezért is kell nekik mindig valami elfoglaltságot találni. Több alapítvány és otthon létesült az országban a védelmükre. Nagy igényű állatok, termetükből adódóan nagy térre van szükségük, ráadásul egy nap olyan 150 kilogrammnyi táplálékot fogyasztanak gyümölcsök és növények formájában (és az egész állat tiszta izom!), és megisznak vagy 140 liter vízet is.

Ezen a farmon (sőt az egész országban sok helyen) folyamatosan be lehet nevezni egy legalább tíz perces elefántolásra, egyszerre két ember fér fel a hátukra. Mi ezt kihagytuk, de vettünk nekik cukornádat és banánokat, amivel mi is megetettük őket, majd megnéztük a naponta háromszor megrendezett show-t is, amelyben az elefántok fociznak, festenek, és különböző mutatványokkal szórakoztatják a közönséget. Van egy óvoda is a kis elefántoknak, és épp egy fürdetést is láthattunk. Amint beértünk rögtön két gondozó odainvitált minket magukhoz a karám mellé, hogy csináljunk pár képet velük. Ekkor az elefántok átöleltek és odaszorítottak minket az ormányukkal, tettek kalapot a fejemre, és még puszit is adtak (ez már kicsit undi volt), még képeket is csináltak nekünk. Persze végül ki kellett próbálnunk cserébe, hogy milyen ügyesen tudják elvenni a pénzt is a kezünkből és átadni a gazdájuknak :) (2015)" forrás

"Chiang Mai környéke rengeteg kirándulási lehetőséget kínál. Igazi turista elosztó központ. Este az utcákat járva rengeteg utazási irodát láttunk, sok helyen a hosszabb tartózkodást lehetővé tévő, vagy szomszédos országokba szükséges vízumok beszerzésében is tudnak segíteni. Mivel nekünk még nagyjából 1 napunk volt a környék megismerésére, ezért a közelben lévő Mae Sa környéket választottuk. Itt egymáshoz közel rengeteg mindenre van lehetőség. Van majom, tigris, krokodil, kígyó show, lövészet, gokart, thai box, kakasviadal, quadozás, meg amit az ember el tud képzelni. Mi ezek helyett ezen a környéken először a vízeséseket néztük meg. Itt egy kb 1,5-2 km-es séta alatt jártuk be a vízesések vonalát. Meleg volt és a szintkülönbség is izzasztó volt. Ez egy jól kiépített séta útvonal volt, nem volt annyira vadregényes, mint a korábban meglátogatott vízesés, de itt több is volt belőlük. A vízesés rendszer után a szomszédos elefánt farmra mentünk.

,, Rengeteg elefántfarm van ezen a környéken. Ha teheted, olyat keress, amelyik rendesen, tisztelettudóan bánik az elefántokkal. Mi a Patara Farmon voltunk ahol egy fél napos programon vettünk részt. Volt etetés, tisztítás, elefántra felülés, aztán közös fürdés. Az az igazság, hogy nagy élmény volt, de én úgy be voltam szarva. Mindig is nagy elefántrajongó voltam, nyaklánc, gyűrű, videók, állatfilmek, anyámkínja, minden megvolt. Milyen szépek, gyönyörűek, okosak….Nah de amikor szemben állsz a 4 tonnás elefánttal :) Szerintem több kalóriát égettem el 10 perc alatt a drágámmal, mint egy egy órás futás alkalmával. Épphogy érkezéskor megsimogathattuk két elefántmamát és a kis kölköket. Az egyik picike játszani akart velem, ezzel nem lett volna gond, csak én 55 kg vagyok, ő meg 250. Ebből az lett, hogy én majdnem felborúltam amikor nekem rohant, valahogy azóta is úgy jut eszembe a sztori, mintha egy béna torreádor lettem volna, akinek folyton nekiment a bika. Nesztek simogatni a kicsi elefántot! :)

Nah jó, azért tetszett, nem megy itt a finnyáskodás! Elsőnek nekem kellett felülnöm az elefántra, arra a vezényszóra, hogy akkor most mindenki figyeljen! Hát persze, amúgy meg hol a nemzeti tv? Hátha más is röhögne egy jót. Valahogy persze felevickéltem. A drágám behajlította a lábát én meg “fellendültem”a nyakára. Ilyenkor kapaszkodhatsz a nyakába, és/vagy a mögötted lévő körétekert zsinórba. Áldja meg az ég, hogy vannak combizmaim, mert különben a második lépéskor lepördültem volna azzal a lendülettel az elefántról. Persze kiderült, hogy rossz helyen ülök, előrébb kellett csúszni, térdek a füle hegyénél, és usgyi. Judit “rácuppant” az elefántra, combizmok aktiválva, indulhatunk tovább. A farm alapvetően a hegyekben volt, így maga az út is, hegyoldalakban, szakadékok mentén. Csak az elefánt lépteiben bízhattam, úgyhogy izgalmas volt!

Lényeg a lényeg, jó ez az elefántosdi, de azért ne úgy képzeld el mint a filmekben :)! (2015)" forrás

,, Elefántfarmok: Rengeteg van ezen a környéken. Ha teheted, olyat keress, amelyik rendesen, tisztelettudóan bánik az elefántokkal. Mi a Patara Farmon voltunk ahol egy fél napos programon vettünk részt. Volt etetés, tisztítás, elefántra felülés, aztán közös fürdés. Az az igazság, hogy nagy élmény volt, de én úgy be voltam szarva. Mindig is nagy elefántrajongó voltam, nyaklánc, gyűrű, videók, állatfilmek, anyámkínja, minden megvolt. Milyen szépek, gyönyörűek, okosak….Nah de amikor szemben állsz a 4 tonnás elefánttal 🙂 Szerintem több kalóriát égettem el 10 perc alatt a drágámmal, mint egy egy órás futás alkalmával. Épphogy érkezéskor megsimogathattuk két elefántmamát és a kis kölköket. Az egyik picike játszani akart velem, ezzel nem lett volna gond, csak én 55 kg vagyok, ő meg 250. Ebből az lett, hogy én majdnem felborúltam amikor nekem rohant, valahogy azóta is úgy jut eszembe a sztori, mintha egy béna torreádor lettem volna, akinek folyton nekiment a bika. Nesztek simogatni a kicsi elefántot! 🙂

Nah jó, azért tetszett, nem megy itt a finnyáskodás! Elsőnek nekem kellett felülnöm az elefántra, arra a vezényszóra, hogy akkor most mindenki figyeljen! Hát persze, amúgy meg hol a nemzeti tv? Hátha más is röhögne egy jót. Valahogy persze felevickéltem. A drágám behajlította a lábát én meg “fellendültem”a nyakára. Ilyenkor kapaszkodhatsz a nyakába, és/vagy a mögötted lévő körétekert zsinórba. Áldja meg az ég, hogy vannak combizmaim, mert különben a második lépéskor lepördültem volna azzal a lendülettel az elefántról. Persze kiderült, hogy rossz helyen ülök, előrébb kellett csúszni, térdek a füle hegyénél, és usgyi. Judit “rácuppant” az elefántra, combizmok aktiválva, indulhatunk tovább. A farm alapvetően a hegyekben volt, így maga az út is, hegyoldalakban, szakadékok mentén. Csak az elefánt lépteiben bízhattam, úgyhogy izgalmas volt!  (2016)" forrás


Az elefántokkal több helyen is találkozhatunk Thaiföldön, korábban mindenféle munkákra is használták őket, manapság leginkább a turisták szórakoztatására. Mi is kaptunk elefánt puszit, ránk tette a kalapot a kis elefánt az ormányával, és "elefántogolni" is lehetett volna. És persze az elmaradhatatlan elefánt show, ahol az elefántok fociztak, kosaraztak, dartsoztak, szájharmonikáztak, sőt még festettek is. Az elefántok után a szintén közeli Queen Sirikit botanikus kertbe mentünk. Itt gyönyörűen karbantartott hatalmas kertekben lévő üvegházakban mindenféle virágokat láttunk, közülük sokat otthon szobai dísznövényként ismerünk." forrás


Az utolsó napunkat a Doi Inthanon Nemzeti Park felfedezésével töltöttük. Az ilyen túrákat általában légkondicionált minibuszokkal szervezik, amelyekben 6-8 utast visznek körbe több nevezetesség között. A mi csoportunk meglehetősen vegyes volt: két indiai fiatal, akik megszámlálhatatlan fotót készítettek egymásról minden egyes látnivalónál; egy negyvenes japán házaspár, akik csendesen figyelték az eseményeket; egy bahreini pár, akik láthatóan nem találták a helyüket – nem ették meg az ebédet, mert nem halal volt, és a hölgy kifejezetten rettegett minden kutyától és macskától; valamint három thai belföldi turista. Társalgás így nem nagyon alakult ki, ráadásul az eső is folyamatosan szemerkélt, a túravezető szerint szokatlanul korán kezdődött az esős évszak.

A park csúcsa Thaiföld legmagasabb pontja, 2556 méterrel. Chiang Mai párszáz méteres magasságáról másfél óra alatt értünk fel ide. Útközben meglátogattunk egy vízesést, amelynek környékén az ösvények az eső miatt csúszósak és veszélyesek voltak. Apró lépésekkel haladtunk a meredek, kikövezett úton. Lefelé menet egy másik vízesést is megcsodáltunk, ahol a lezúduló víz által kavart szél látványosan megrázta a fák ágait. Bár ezek "csak" harmincméteres zuhatagok voltak, a természeti erő itt is lenyűgözött.

Ellátogattunk egy Karen faluba is. Észak-Thaiföldön kilenc hivatalosan elismert törzsi közösség él, de közülük csak hétnek van állampolgársága, és sokuk nem járhat iskolába, illetve nem hagyhatja el a saját körzetét. Az emberi jogi helyzet lassan javul, de még mindig rengeteg problémával küzdenek. Ezért igyekeztünk a helyieket támogatni: vásároltunk szárított gyümölcsöt, kóstoltunk helyi kávét, és adományoztunk, mivel az ilyen túrákból származó bevételek csak ritkán jutnak el hozzájuk. A következő úticélunkon, Chiang Raiban, lehetőségünk lesz olyan túrázós csoporthoz csatlakozni, amely a helyi közösségeket támogatja, például iskolák építésére fordítva a profitot.

A túra utolsó programjaként meglátogattuk az észak utolsó királyának és királynőjének pagodáját. Ezek a pagodák nem olyanok, mint amit elsőre elképzelnénk: inkább sztúpák, amelyekben a halott király földi maradványai vannak eltemetve, Buddha-szobrok helyett. A két pagoda egymástól pár száz méterre helyezkedik el, gondozott kertekkel körülvéve. A kétezer méteres magasság miatt a kertben európai virágok, például rododendronok, rózsák és kamilla nyílnak, ami a helyiek számára éppoly egzotikus, mint nekünk a trópusi növények. A thai látogatók imádnak itt fényképezkedni, különösen, ha egy fenyő is feltűnik a háttérben. A túravezető lelkesen mesélte, hogy télen itt néha fagy is előfordul, amit országszerte csodálnak, bár hó még sosem esett Thaiföldön – ezzel szemben Vietnámban egyszer már állítólag láttak havat.

A pagodákat körülvevő tájat dús, zöld dzsungel borította, amelyet köd és felhők szőttek át, mesébe illő hangulatot teremtve. Bár nem láttunk messzire, a ködfoszlányok, amelyek a fák között kavarogtak, különleges atmoszférát adtak a helynek.


Kirándulás a karen törzshöz

Naplemente előtt megérkeztünk Haui Hoi-ba, egy eldugott Karen faluba. A karen népcsoport eredetileg Burmából származik, és az egyik olyan közösség, amely harmóniában él a természettel. A kis faluban nincs áram, így a lakók korán nyugovóra térnek, és hajnalban kelnek. A mindennapi élethez a patak vizét vezetik a kunyhókhoz, illetve az esővizet gyűjtik és hasznosítják. Vacsora előtt bejártuk a környéket: a kakasok, tyúkok és csibék szabadon mozogtak mindenfelé, míg a malacokat rövid pórázon tartották. A házak teteje falevelekből készült, sok helyen nyitottan hagyták azokat – se ablak, se ajtó nem zárta el a külvilágot.

Mae Hong Son Loop túra

 Másnap délelőtt, egy kis hátizsákkal nekivágtunk a közel 600 km hosszú, népszerű Mae Hong Son Loop nevű körútnak, a két nagyobb csomagot a szálláson hagyva. Déli irányban hagytuk el Chiang Mai-t, és egy ideig egy folyó mentén haladtunk motorral, miközben friss, üde zöld rizstáblák tűntek fel az út mellett. A legszebb zöld kétségtelenül a rizsföldeké! Rengeteg wat mellett robogtunk el, de nem álltunk meg egyiknél sem, úgy éreztük, bőven eleget láttunk már belőlük. A thaiföldi watok a mi szemünknek inkább különlegesek, mint szépek; a lényegük a minél cifrább, csillogóbb, aranyozottabb megjelenés, amelyeket számtalan Buddha-szobor díszít. Ízlésvilágunkhoz közelebb áll a tibeti buddhizmus egyszerűsége.

Körülbelül 80 km után nyugatra fordultunk, a Doi Inthanon Nemzeti Park felé, és megálltunk a Mae Klang vízesésnél, amely valóban megérte a belépőt (50 baht/fő és 30 baht a motorparkolás).
Mae Klang vízesés

A vízesés felett egy kilométeres ösvényen sétáltunk, ahol a folyó a köveken zúdult le, miközben a lemenő nap aranyló fényei játszottak a vízen. Vacsorára ismét grillcsirkét ettünk az út mentén, majd az ezer méteres magasságban, sötétedés után előkerültek az aláöltözők és kabátok – a motoron nagyon elkélt a meleg ruha. Az éjszakát az első faluban, amely szintén a Mae Klang nevet viselte, töltöttük. A hely csendje, a környező hegyek és a hűvös levegő kicsit Nepál hangulatát idézte.

Egy különös fogadósnál próbáltunk szobát találni, aki először egy hatalmas hodályt mutatott nekünk, tele nyolc ággyal – láthatóan nem igazán értette, hogy ketten vagyunk. Az árát 1200 bahtban határozta meg, mi viszont közöltük, hogy 600 bahtnál többet nem fizetünk. Már épp eljöttünk volna, amikor a sötétből előbukkant egy másik helybeli, aki végül kiadott nekünk egy kis házikót a 12 üres bungaló közül, 600 bahtért.

A domboldalt éjszaka számtalan lámpa világította be. Először azt hittük, egy templom vagy Buddha-szobor lehet, de később kiderült, hogy a lámpákkal a virágföldeket tartják melegen – egy szokatlan, de hatásos megoldás.

Olvasmányos linkek

Chian Mai egy Debrecen méretű város a hegyek lábánál. Négyzet alakú belvárosát valaha magas falak és várárok szegélyezte, amiből mára csak a folyócska maradt meg és néhány romos várkapu maradvány. A 2,5 km2 területen annyi a templom, hogy csak győzze összeszámolni az ember. Ezek közül a két leghíresebbet kerestük fel. Elsőként a Wat Chedi Luanghoz sétáltunk, ami a XIV-XV. században épült, és a Bangkoknál már emlegetett Smaragd Buddha otthona is volt. Az egyik szentély alatt helyezték el a nagy becsben tartott várososzlopukat, amely egyben szent ereklyének is számít. Csakhogy itt már nem elég a cipőket levenni, a nőket egyenesen kitiltották az épületből. Ennek miértjére egy magyarázótáblát helyeztek ki, amelynek lényege, hogy a nők menstruálnak, ami megszentségteleníti a hely szellemét. Azt nem részletezi a rendelet, hogy a váltózókor után miért nem mehetnek be a nők, de ne is rugózzunk ezen, mert én most megmutatom a gyengébbik nemnek, miről maradnak le. Ráadásul nem is ez a legnagyobb durranás a szakrális központban, hanem egy 54 m átmérőjű, valaha 82 m magas, piramisszerű templom, ami engem méreteiben az aztékok és maják hasonló építményeire emlékeztetett. De van itt fekvő Buddha, nagyon kígyós Buddha és számtalan érdekesség. A telep végében a szerzetesek szállásai és egy iskola állta az utunkat, ezért vissza kellett kutyagolni a bejáratig, hogy kijussunk az utcára, ami a következő műemlékhez vezetett. (2023) forrás

Fotóegyveleg

j.k. fotója

Vissza az elejére


Kommentek

Gábor, 2023. 02. 01. 17:08
Chiang Mai és környéke: https://fikatours.blogspot.com/2023/01/chiang-mai.html


Furo Ferenc, 2018. 10. 04. 16:14
Szeptember közepén voltunk 3 napot Chiang Maiban. Bangkokból a VietJettel repültünk, de soha többet. 11.20-ra vettük meg a jegyet vissza. Az indulás előtti napon küldtek egy mailt, hogy áttették 14.20-ra, majd aznap délelőtt megint írtak, hogy 16.10. Végül csak 16.45 órakor hoztak el minket, úgy, hogy közben szinte óránként ment más társaság repülője Bangkokba, de még a sajátjuk is 16.10-kor elment. Meg sem próbálták a helyzetet kezelni.
A reptérről fix 150-160 Bath a taxi, óra bekapcsolás nincs. A városon belül a tuk-tuk 30 Bath személyenként (Pattayán 10 Bath). Mi a Royal Peninsulában laktunk, jó és nem drága. Több csodálatos templom van, ilyen pld. a Wat Phra that, ami 1000 méteres magasságban áll a Doi Suthep hegyen. Mi 400 Bathot fizettünk a Tuk-tukosnak oda vissza (igaz várt ránk közel 3 órát), de utólag láttuk a lépcsősor aljánál, hogy van olcsóbb megoldás is. A domborzati viszonyok miatt a hegyen kikaptunk egy óriási esőt. Ha a városban nem esik, attól még a hegyen, vagy a félúton lévő állatkertben (pandák vannak), simán elázhatsz. Az éjszakai piac óriási, egyszer érdemes megnézni.


Peter, 2017. 12. 29. 09:01
Chiang Mai tenyleg szep varos, sajna csak 2 ejszakat toltottem ott, de mindenkeppen visszamennek meg a jovoben.
Kis igazitas, Chang jelenti azt hogy elefant - ahogy a sor markaja is Chang, egy elefant logoval- Chiang Mai "uj varos"-t jelent.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Repülőjegyek Bangkokba Repülőjegyek Bangkokba
Olcsó repülőjegyek Bangkokba a Vistánál
Repülőjegyek Phuketre Repülőjegyek Phuketre
Olcsó repülőjegyek Phuketre a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS





FOTÓGALÉRIA