ÚTIKRITIKA.HU / Koh Chang - Endre beszámolója 2017

Este 11 van, most értünk vissza a két napos sziget túráról. Ez a kaland nekünk 50e ft- ba fájt. Hogy megérte-e? Több megközelítés is lehetséges.
8:55-re jelezték a transzfert, ami 8 harmincra itt volt. Na, kisapám, aki így elszámolja magát, az várjon! 8 negyvenre mentünk le, gondolván időben vagyunk. A sofőr ezután elkezdte hajkurászni az oroszokat. Mert, mint később kiderül, az öt darab 15 fős kisbusszal rajtunk kívül csak oroszok jöttek, annyira, hogy jött velük két és fél idegenvezető is. Azért fél, mert thai nyelven nem beszéltek. De, honfitársaiknak szépen, szájbarágósan mindent elmondtak. Nekünk, szemmel láthatóan részvéttel toltak egy kevés (mert nem villoghattak) angol szöveget. Mikor elmondtam, honnan jöttem, kicsit gondolkodott is a fiúka. Nincs több 30-nál, honnan tudná, mi a franc az a Mo. Talán nem is tanították neki.

Az összes kisbusz, amit a következő két napon láttunk Toyota volt. A buszút oda-vissza 6-6 órás volt, szétültem magam. És közben csipkésre csípték a szúnyogok az alsó lábszáram. Sajnos, van szúnyog. Nem kirívóan sok. Kistestű a szemét, és gyors, ezért nehéz hatástalanítani.

Az utak, ahol haladtunk fűsávval elválasztott 2x2, vagy 2x3 sávos országutak, melyek lakott településeken egy-egy parkoló sávval bővülnek. A sebességkorlát 90 lehet, a sofőrjeink 95-re álltak be. Oda vissza menet (sőt a szigeten is) voltak leszűkítések, rendőrök tereltek egy sávra mindenkit. Fogalmam sincs mit kerestek, mindenki a jogsiját, meg az autó papírjait mutogatta. A bukósisakokon kamerák voltak, nem bíztak semmit sem a véletlenre. Hogy a robogósoknak kötelező-e a bukósisak, nem sikerült megtudnom, de hogy az autókban a biztonsági öv az igen, azt abból tudtuk meg, hogy észvesztő sebességgel bekapcsoltatta velünk az orosz szpíker.
Odafelé megálltunk reggelizni, majd egy oroszra szinkronizált film után (volt monitor a kisbuszban) a Majom templomnál. Ez egy, a főúttól kb. 1 km-re levő nagy szikla, melybe talajszinten egy 2-3 m magas árkádot véstek. Ez alá tettek be mindenféle kegytárgyakat, szobrokat, meg két nagy fémtárcsát. Ha a közepükön levő kitüremkedést szakavatott mozdulatokkal sokszor körbesimogatják, akkor szélfütyülés szerű hangot hallatnak.

Na, itt találkoztunk először majmokkal. Méretre közepes testű kutyához hasonlítanak. Még egy hasonlóság volt, ugyanolyan könyörgő, barna szemmel kunyeráltak, mint az ölebek. Lehettek vagy 15-en. Tíz percig. Utána a bekötő út felől jött vagy 100. Úttesten, árokban, légvezetékeken. Ellepték a buszok tetejét, háztetőket, szentélyeket, vígan lengedeztek a harangokon.
Kimondottan formás, jópofa állatok. Nem történt lopás, türelmesen esedeztek, s az oroszok vettek is nekik banánt, meg valami golyófélét. Jópofa volt, amikor a kölyök majmok mind felültek egy kőkorlátra egymás mellé, mint egy óvodában.
Innen újabb filmnyi idő után értünk a tengerpartra, ahol buszostól felnyomultunk egy komphajóra, hogy 40 perc után Ko Chang szigetre kerüljünk. A sziget 34 km hosszú, talán 2-3 km széles. Mindkét oldalán megy végig út, és ezeket köti össze egy másik. Meredek dombok, hegyek egymás hátán, így a keresztülvezető út nem semmi. Az úton olyan éles kanyarokkal kombinált emelkedők vannak, melyek semmiféle európai szabványba nem férnének bele. A 2.5-ös dízelt időnként vissza kellett pakolni egyesbe.
Megérkeztünk a szállásra, egy szép, egyszerű szállodába.

A településen nagyon sok szolgáltatás, üzlet van, mint Pattayán. Az itt meglátogatott két település szélessége nem lehet több 3-400 m-nél, de vagy két tucatnyi Spar, és 3 Interspar méretű boltot láttunk. Éttermek, ivós helyek, masszőrök követik egymást szorgalmasan. Sötétedés után, 9 óra magasságban itt is láttuk a vigalmi negyedben is működő behívogatós helyeket extra kicsi szoknyában levő, kuncsaftra váró lányokkal, vagy lányokkal pofátlanul kikezdő német öregemberrel, vegyes párokat kisgyerekkel.
Ebéd után elmentünk strandolni az állítólagosan közeli White Sand Beach-re. Nos, a közelség 800 m volt a forgalmas városi úton (járda nincs) lépdelve, a fehér homok annyira volt fehér, mint én, ugyanolyan színe volt, mint a pattayai homoknak. Annyi előnye volt, hogy lassan mélyült, így kinézetre átlátszóbbnak is tűnt. Egy biztos, melegebb volt, úgy 30-32 körüli.
A szigeten az erdők a vízig érnek. Van hat vízesés, elég nagy távolságra a szállodától, és egymástól is, ehhez robogó kellett volna.

Másnap a sziget másik oldalán levő kikötőből indultunk egyéb szigetek meglátogatására. Az öt busznyi oroszból háromra való vállalta ezt a túrát, így a kb. 100 fős faszerkezetű hajón mindössze 30-an voltunk. Ez egy tisztességesen árazott program volt, csak nekünk hat órára egy hajó, azon ebéd, ananász, dinnye, kávé, jéggel hűtött víz.
A víz itt tisztábbnak tűnt. De. Rengeteg apró, alig látható moszatdarab teszi a vizet opálossá. Mivel azonban a homok vakítóan fehér, ezért kristálytisztának tűnik a víz.

Átcsettegtünk a másik szigetre, közben bekaptuk a csirkehúsos, rizses ebédet. A másik sziget kisebb, a homok még világosabb, a víz sekély, s kivételesen kristálytiszta. Hőmérséklete lehetett 30-32 fokos, a levegő nem volt elviselhetetlenül meleg, sok árnyék volt. A hajó érdekesen kötött ki, egy másik hajó mellé, azon keresztül jutottunk a stégre. Itt még nem volt vége, egy másik hajó meg a miénk mellett kötött ki, és a miénken keresztül szálltak arra fel japánok.

Most már autóztam itt vagy 1000 km-t, láttam ezt-azt. Nos, a normál 1-2 szintes lakóházakban annyira nincs helyi sajátosság, stílus, hogy ha nekem ezelőtt megmutattak volna róluk fotókat, habozás nélkül azt mondtam volna, hogy ezek Görögországban készültek.
Még nem említettem a taxi robogókat. Különösen éjszaka lehet rájuk szükség. Az egyenruhás vezető mögé még vígan felül két nagydarab felnőtt.