ÚTIKRITIKA.HU / Ajutthaja

Ajutthaja

Ayuttaya , Ajutthaja

Ajutthaja-ról bevezető| Tetszett&Nem tetszett| Vélemények|Odajutás|Helyi közlekedés|Wat Phu Khao Thong|Wat Ratchaburana|Wat Phanan Choeng|Wat Phra Si Sanphet|Wat Yai Chai Mongkhon|Wat Chaiwatthanaram|Wat Phra Mahathat|Érdekességek|További beszámolók| Fotóegyveleg

.

Wat Ratchburana - K. Kriszta fotója 

Ajutthaja-ról bevezető

Ayutthaya Thaiföld egyik leglátogatottabb, régi romjairól és csodás történelméről elhíresült városa.

Bangkoktól északra, kb. 70 kilométerre található  ez a város, amit 1350-ben, I.Ramathibodi sziámi király alapított. A 18. században a lakosság elérte az egymilliót főt.

XIV. Lajos francia király követei szerint nagyobb és szebb volt, mint London, vagy Párizs.

Ayutthayának 400, aranytól csillogó színes cseréptetővel fedett, mozaikokkal dúsan díszített temploma volt.

Az UNESCO 1991-ben az Ayutthaya Történelmi Park 289 hektárnyi részét a világörökség részévé nyilvánította.

A sziget-várost három folyó öleli körbe, a Chao Phraya, a Lopburi és a Pa Sak.

1765-ben a burmai seregek 40 ezer fős hadereje támadt a birodalomra. 14 hónapig tartó ostrom után a bevehetetlennek hitt, 19 erődítménnyel megerősített, még zsoldos, japán szamurájokkal is védett Ayutthaya városát 1767 áprilisában elfoglalták. Egy héten át éjjel-nappal égették a várost, míg teljesen el nem pusztították.

Leginkább érdeklődére tartott épületei, parkjai és palotái a Wat Yai Chai Mongkon, Phra Mongkhon Bophit, Wat Phra Si Sanphet, Wat Phra Mahathat, Wat Phanan Choeng, Bang Pa-In, azaz Nyári Palota.

A legtöbb turista csupán egy napot tölt itt, holott Ajutthaya alapos felfedezésére leglább két napot kellene szánni.

Érdemes délelőtt 8 és 11 között érkezni, mert Bangkkból a turistacsoportok 11 körül körül kezdenek áradni.

Buddha-szoborok sora egy buddhista szerzetessel - a Wat Yai Chai Mong-nál - V. Jancsi fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

A Wat Mahathat romjainál hajnalban sétálni, ahol a híres Buddha-fej a banánfagyökerek között pihent, és a reggeli köd misztikussá tette a templomromokat
A Chao Phraya folyón naplementekor hajókázni, miközben az ősi pagodák és templomtornyok sziluettjei aranyban ragyogtak
A Wat Phra Si Sanphet három csodálatos stupája között barangolni, ahol egykor a sziámi királyok imádkoztak, és még ma is érződött a hely szentsége
Az éjszakai piacon autentikus thai ételeket kóstolni, ahol a folyóparti standoknál olyan ízeket fedeztem fel, amiket még sosem
Egy régi teakfa házban thai masszázst kapni, miközben a kertben lótuszok virágoztak és a távolban templomharangok szóltak

A 32-33 fokos hőségben, erős napsütésben nagyon jól jött, hogy szinte mindegyik romterületen igénybe lehetett venni ingyen esernyőket  nap ellen. 

K. Kriszta fotója 

Nem tetszett

 A Wat Phra Mahathat-nál: Itt található az a hírneves fa, amelyben egy Buddha-fej van. A fotók alapján nagyobbnak képzeltem a fejet; valójában elég kicsi és egy kötéllel van elkerítve. Tilos szelfit készíteni előtte. Egy őr áll ott és szigorúan figyel. (2024)

A turistabuszok által látogatott templomoknál délelőtt olyan tömeg volt, hogy elveszett a helyek spirituális hangulata
A tuk-tuk sofőrök olyan erőszakosan próbáltak utasokat szerezni, hogy néha kellemetlen volt sétálni a városban
A nagy melegben délután 2-4 között szinte lehetetlen volt romokat nézegetni, annyira tűzött a nap
Az új városrész betonépületei és bevásárlóközpontjai olyan kontrasztban álltak a történelmi parkkal, hogy rontották az összképet
Az elefántos turistaprogramok némelyike olyan szomorú látványt nyújtott az állatok szempontjából, hogy inkább kihagytam őket

Bocsi, de azt tudni kell, hogy Ajutthaja nevezetességei élményértékben azért távol van Angkor Wat-tól. 

Vélemények

" Minden sarkon van egy wat vagy egy rom. Ha a többségét be akarod járni, ott kell aludnod. Mi nem így tettünk, ezért kimaradt a biciklizés, 35 fokban és nagy forgalomban nem vállaltuk. Kimaradt az esti fényjáték is, ezeket sajnálom.

Odafelé Bangkokban korán keltünk, vonattal mentünk Krung Thep Aphiwatról. Nagy, modern, szinte kongott az ürességtől vasárnap reggel. 20.- THB/fő volt a jegy, helyfoglalással együtt. Szűk egyórás utat ígértek, ezt tartották is. Ayutthaya a 4.megálló volt, zsúfolásig megtelt a vonat. De  a harmadosztály azért harmadosztály mert nincs légkondi, nincs takarítás és eléggé kényelmetlen, picike üléseken ülhetsz. Ragadt a kosztól az egész és a wc szaga bizony messziről érezhető volt.

Megérkezéskor tuk-tukot béreltünk sofőrrel, óradíjban fizettük, átlagosan 300.- THB egy óra. Szabott áron dolgoztak, kinyomtatott árlistával. Megbeszéltük előre, melyik watokat akarjuk látni, odavitt, megvárt, nagyon rendben volt.

A külföldi belépőjegy 80.- THB/fő mindenhol, kombijegyet sehol sem találtunk így külön fizettünk mindig. Nagy élmény volt, de fárasztó is volt, elteltünk a látvánnyal egy idő után. A spirituális hangulat elmaradt, de a látvány valóban fantasztikus.

Esernyő nélkül, ami mindenhol ki volt téve, nem ment volna a túra, a nap ezerrel tűzött.  Szerettünk volna ott enni, de a watok mellett nem találtunk olyan helyet, ami tetszett volna.

Délutánra 35 fok lett, éreztük is a bőrünkön, szó szerint. Végül visszaúton a minibusz mellett döntöttünk, 70.- THB/főért. A légkondi miatt. Kicsit több, mint egy óra alatt értünk a Mo Chit station-re, onnan metróval haza. Mo Chit-  Si Lom metrójegy 45.- THB/fő.

Összességében örülök, hogy láttam és könnyen el tudom képzelni mennyire fantasztikus város lehetett ez anno. (Kr 2026 február)"

---

A belépő külföldieknek általában 50 THB a legtöbb helyre, de lehet kombinált jegyet venni ami 220 THB és az szinte mindenhová jó, a floating marketre nem, ahová 200 THB amit kicsit soknak találtunk ahhoz, hogy ott még vegyen is valamit az ember. (2024)

---

Tettem egy 1 napos vonatos túrát Ayutthayába, mert ott még nem voltam és azt kell mondanom, hogy abszolút megéri. A helyről rengeteg információ van a neten én most csak az oda és visszajutást írnám el. A legegyszerűbb módja nekem a Bang Sue stationről volt elindulni, itt indulás előtt megvásároltam a vonatjegyet (sajnos nem emlékszem a pontos összegre, de kb. 600-700 Ft lehetett) és kb. 1.5 óra vonatozás után már ott is vagyunk. Az állomásról a Historical Parkba mentem rögtön Grab motoros taxival. Itt még több opció is van, lehet már egyből motort bérelni, lehet tuktukossal is alkudni (nekem nem volt kedvem), aki elvisz a látnivalókhoz, vagy lehet kerékpárt bérelni, vagy taxi. Sajnos sétálva túl nagy távolságok vannak, így valamelyik opciót muszáj választani. A különböző helyszínekre 50 THB-t kérnek el a turistáktól. (2022)

---

A város ma már kevésbé mondható pezsgőnek vagy igazán izgalmasnak. Az egykori fénykorából sajnos csak töredékek maradtak fenn. A hosszan tartó háborúk végül teljes pusztítást hoztak: a támadó burmai királyság serege elfoglalta a várost, kifosztotta, majd felégette.

Ennek következtében a régi városszerkezetből szinte semmi nem maradt épen. Ma főként templomok és vallási épületek romjai idézik a múltat – nem véletlenül, hiszen ezek készültek tartósabb, téglából épült szerkezettel.

Bár a látvány nem vetekszik olyan monumentális helyszínekkel, mint Bagan, a megmaradt romok mégis különleges történelmi emlékként mesélnek egy egykor meghatározó királyság dicsőségéről és bukásáról.

---

A Wat Phra Si Sanphet, a Wat Phra Ram, a Wat Mahathat, a Wat Ratchaburana, a Wat Phutthaisawan, a Wat Chaiwatthanaram és a Wat Yai Chaimongkhon mind olyan templomok, amelyeket mindenképpen érdemes megnézni Ayutthayában!

Ezeket a lenyűgöző romtemplomokat különböző híres királyok építtették – a történelmi részletek követése néha kihívás, de a látvány önmagáért beszél.

A legtöbb helyen egységesen kb. 50 baht a belépődíj. Ezt nem ellenőrzik túl szigorúan, de a látogatók általában tiszteletben tartják a rendszert, hiszen ezzel a jeggyel a műemlékek fenntartását és helyreállítását támogatják.

Ha több templomot is szeretnénk bejárni, érdemes megváltani az összes főbb helyszínre érvényes kombinált jegyet, amely kedvezőbb áron biztosít belépést.

---

A prospektusok sajnos jóval idillibb képet festenek a városról, mint amit a valóságban tapasztal az ember. Lehet, hogy ehhez a tikkasztó hőségben való biciklizés is hozzátett, de az összkép kissé lehangoló volt.

A történelmi emlékek és parkok állapota több helyen elhanyagoltnak tűnik: hiányzó hídkorlátok, kiégett fű, szeméttel teli folyópartok. A belépődíjat természetesen beszedik, ugyanakkor nem mindig látszik egyértelműen, hogy ez az összeg minden esetben a karbantartásra és a környezet rendezésére fordítódna.

Szomorú ezt látni, mert maga a város történelmi öröksége valóban különleges. Egykor Thaiföld fővárosa és legfontosabb központja volt – ma pedig inkább a múlt dicsőségét idézi.

---

A reggeli órákban vonattal indultunk a Bangkoktól mintegy 80–90 kilométerre, északra fekvő Ayutthaya városába. A harmadosztályon utaztunk, ahol a mennyezetre szerelt ventilátorok gondoskodtak a levegő mozgatásáról – egyszerű, de hangulatos élmény volt.

A vasútállomástól komppal keltünk át a történelmi központba, hiszen a város magja egy csatornákkal körülvett szigeten fekszik. Már ez az érkezés is különleges atmoszférát adott a napnak.

Számomra az UNESCO világörökségi helyszínként számon tartott egykori királyi palota területe, különösen a Wat Phra Si Sanphet, valamint a várostól délnyugatra fekvő, Angkor hangulatát idéző Wat Chaiwatthanaram romjai voltak a legmeghatározóbbak.

Naplementekor a templomok sziluettje különösen lenyűgöző látványt nyújtott – felemelő élmény volt csendben szemlélni ezt a történelmi örökséget.

---

,, A legnagyobb élet a buszpályaudvaron és környékén van. Itt található a piac is az egyszerre érdekes és gyomorforgató szagaival, kínálatával és látványával. A mindig éhes utazóközönség válogathat a sokféle tészta, rizs és húsétel közül amit frissen készítenek el neki a gurulós konyha tűzhelyén.

A régi királyi város romjai és emlékhelyei illetve a megszámlálhatatlan mennyiségű templom és Buddha szobor vár rád, de az ötödik hely után már immunissá váltunk.

Az elmaradhatatlan éjszakai piac és a hajókból portékát kínáló helyiek után ami még marad az a kukoricás vanília fagylalt ami nem thai különlegesség bármennyire is furcsa az európai gyomrunknak, mert egy amerikai fagylaltozó hálózatban tették elém. (Egyébként a fagyi meg a brownie is elképesztően finom volt.)"

---

A legnagyobb és legismertebb templomokba belépődíjat kell fizetni, ugyanakkor az őket körülölelő park területén elszórva kisebb romokra is rábukkanhatunk. Ezek a csendesebb zugok különleges hangulatot árasztanak.

A kövek között és a falakon gólyák és más madarak sétálnak, gyíkok cikáznak a napfényben, a fák alatt rovarok zizegnek. A park csatornáin színes hidak ívelnek át, a víz felszínén lótuszok nyílnak, mintha a természet díszítené tovább a történelmet.

A legismertebb romokat valamivel távolabb lehet megcsodálni, de az idő múlásának súlya talán ezekben az eldugottabb részekben érezhető igazán – ott, ahol a természet már szinte teljesen visszahódította azt, ami egykor az emberé volt.

Odajutás

Vonattal mentünk a nagy állomásról, szinte olyan mintha reptéren lennénk, megfelelő kapunál várakozva jegyellenőrzés, mozgólépcsőn fel a megfelelő vagonhoz ahová a helyjegy szól
Maga a vonat is érdekes legalább negyven éves, minden vagont saját motor hajt, a százas tempót tartja, nem zakatol és működik minden, a wcben van papír és víz, az ablakokat lehet nyitni, zárni, árnyékolóval, a monkoknak külön ülések vannak fenntartva, ez a harmadosztályú vagon ventilátorral.
A menetrend nem mindig felel meg a valóságnak de nagyjából működik.
Megérkeztünk a tuktukosok rögtön támadásba lendülnek, magas árakat mondva erőszakosan, majd egyre lejjebb mennek az árrakkal.

A hatórási gyorsvonattal akartunk vissza menni, de arra már nem volt hely, így a későbbi vonatra vettünk jegyet, este 8 órára értünk vissza Bangkokba. (2024)

---

A Bangkok Railway Station (Hua Lamphong) állomásról az északi vasútvonalon nagyjából másfél órás utazással lehet eljutni a környező történelmi városok egyikébe. Az út kényelmes, kellemesen „zötykölődős”, igazi klasszikus vasúti élmény.

Thaiföldről érdemes tudni, hogy a fővárosból négy nagy vasútvonal indul ki. Ezeket meglepően logikus módon az égtájak szerint nevezték el: van északi, északkeleti, keleti és déli vonal. Az ország vasúti közlekedése általában megbízható, biztonságos és ár-érték arányban is kedvező választás.

Az egyes osztályok közötti különbség – ahogy a világ minden táján – főként a jegyárban és a szolgáltatások színvonalában mutatkozik meg. Aki már edződött a Magyar Államvasutak járatain, azt még az egyszerűbb, helyjegy nélküli kocsik sem érik különösebb meglepetések.

Az állomások jegypénztárainál kérhető egy A4-es méretű, nyomtatott menetrend is, külön-külön az egyes vasútvonalakra bontva. Praktikus és átlátható megoldás – ritka, de annál hasznosabb figyelmesség az utazók számára.

Helyi közlekedés

Gyalogos bejárás kb. 4.5 órát jelent és kilenc kilométernyit kell megtenni.

A fősziget kb. 3 x 2 km nagyságú.

Lehet tuktukot bérelni : egy órára 200-300 baht (2-3 ezer forint).

Mi szokás szerint motort béreltünk, gondolkodtunk bringában is de nagyon meleg van hozzá és az inkább a többnapos látogatásra való. A motor jó választás volt, zárásig 200 THB, a bringa 60 THB (2024)

K. Kriszta fotója 

cs. v. fotója 

V. Jancsi fotója

Miután elhagytuk az állomást, a közelében béreltünk bicikliket, hogy azzal járjuk be a várost. Nagy nehezen sikerült kiválasztani egy-egy kevésbé rozoga példányt. Viszont jobban jártunk volna, ha előbb átkelünk a várost körülölelő folyón egy csónakkal, mert így egy elég forgalmas hídon kellett átmenni, és még jobb bicajokat is találtunk volna. Ráadásul itt fordítva, bal oldalon közlekednek az autók, vagyis jobb-kormányosok a kocsik, így kicsit ijesztő volt rögtön a forgalomban találni magunkat, főleg mikor sávokat vagy irányt váltani kellett. De talán azt a legnehezebb megszokni, hogy a másik irányba nézzünk a kereszteződéseknél. Egy kicsi, nyugodt városkának képzeltük el, azért is tűnt ideális ötletnek a kerékpár, amit már előre kiterveltünk. Ehhez képest hogy beérjünk a városközpontba, ahol a régi főváros különböző romjai találhatóak, itt is többsávos, forgalmas, szmogos és poros utakon kellett tekernünk, nagyon rossz minőségű utakon. De a környéken már egész szép volt, kerékpárutak is voltak, sőt még elefánt háton is lehetett volna tenni egy körutat. Egyáltalán nem bántuk meg, hogy bringával jártuk körbe a környéket, mert a segítségével sokkal jobban oda lehet figyelni a részletekre és nagy területet bejárni. Viszont mindenképpen érdemesebb lett volna előbb a csónakkal átkelni gyalog, és rögtön a túloldalon bérelni. 

---

Ez Ayutthaya, leszállás. Azonnal megrohamoznak a tuk-tuk sofőrök, hogy na majd most ők segítenek nekünk. Kis beszélgetés, kis győzködés, végül megalkudtunk, hogy 1400-ért elvisz kettőnket öt-hat híresebb helyre, mindenhol megvár, a túra végén pedig elvisz a buszpályaudvarra. Kicsit borsosnak tűnt az ár, de csak az egyik oldalról nézve. A másik oldalról nézve jó ár volt, ha mondjuk a hajós kiránduláshoz hasonlítjuk. Szóval üzlet köttetett, irány a sok látnivaló. 

---

A történelmi terület bejárására több lehetőség is kínálkozik: tuk-tuk, bicikli, kismotor vagy akár gyalogosan is felfedezhető a környék. Mi végül a bicikli mellett döntöttünk – de nem rögtön.

Először körülbelül egy órán át tuk-tukoztunk, miután Berni megkötötte „élete üzletét” egy helyi sofőrrel. Thai barátunk óradíjas rendszerben, 250 baht/óra áron vállalta a fuvarozást, Berni azonban ezt egész napos megállapodásként értelmezte. Kényelmi szempontból egyébként nem volt rossz választás: minden fontos helyszínhez elvitt, megvárt, így nem nekünk kellett a romokat keresgélni a városban.

Az árakat összehasonlítva azonban gyorsan kiderült, hogy a bicikli jóval kedvezőbb megoldás: egész napra körülbelül 50 bahtért bérelhető, míg egy kismotor nagyjából 150 bahtba kerül.

Egy óra után búcsút intettünk újdonsült thai „barátunknak”, és nyeregbe pattantunk. Külön elismerés jár Berninek, aki közel 40 fokos hőségben, különösebb edzettség nélkül, és csak minimális morgolódás kíséretében végigbiciklizte a napot.

Étkezés

Helyszín alapján érdemes a központi romterülettől kicsit távolabb, a helyiek által látogatott éttermeket keresni. A Bang Lan út környékén például több autentikus thai étterem található, amelyek nem kifejezetten turistákra specializálódtak.
A megbízható hely kiválasztásának jelei:

Vannak helyi vendégek
Az étterem tisztának tűnik, különös tekintettel a konyhára (ha belátni)
Van angol menü, de nem csak turistamenü szerepel rajta
Az ételek ára a helyi árakhoz igazodik (80-150 baht körül egy főétel)

Idő szempontjából érdemes a fő turistarohamot elkerülve, korábban (11:30 körül) vagy később (14:00 után) ebédelni, amikor nyugodtabban lehet helyet találni és az ételek is frissebben készülnek.
Konkrét tippek:

Tha Wa Sun Market környéki utcai étkezdék - autentikus thai ízek, megfizethető áron
Baan Kao Nhom - családias, tiszta hely a folyóparton
Roti Sai Mai bódék - könnyű ebédre vagy desszertnek

Ha biztonságra törekszünk, kerüljük a napsütésben álló, fedetlen utcai árusokat, illetve figyeljünk a jég használatára az italokban.

Csemege - ,,Ebihalból nem lesz más, csak béka, még ha bálnává válni volna is szándéka." - V. Jancsi fotója

K. Kriszta fotója 

Wat Phu Khao Thong

A Wat Phu Khao Thong, vagyis az "Aranyhegy Temploma", egy látványos buddhista szentély Ayutthaya közelében. A templom különösen híres a monumentális, aranyozott csedi (sztúpa) miatt, amely körülbelül 80 méter magas és a síktájból kiemelkedik. A templomot 1387-ben alapították és a történelme több mint 600 évre nyúlik vissza.

Csedi (Sztúpa):
Magasság: Körülbelül 80 méter.
Feltűnő megjelenés: A templom fő látványossága a nagy, fehérre meszelt sztúpa, amely aranyozott csúccsal rendelkezik. A csedi látványa különösen lenyűgöző a napfényben.

Kilátás:
Panoráma: A csedi tetejéről remek kilátás nyílik a környező tájra, Ayutthaya történelmi városára, a mezőkre, és a folyókra.
Lépcsők: A csedi tetejére vezető lépcsők meredekek, de a kilátás a fáradozást megéri.

Történelem:
Építés: Az eredeti templomot a 14. század végén építtette a Sukhothai Királyság királya.
Burmai invázió: A templomot 1569-ben burmai csapatok foglalták el és újjáépítették a saját stílusukban. Később, a 16. század végén a thai király, Naresuan király helyreállította.
Hibrid építészet: A sztúpa burmai és thai építészeti elemeket ötvöz, amit a templom sajátos stílusában meg is jelenít.

Környezet:
Nyugodt légkör: A templom környéke viszonylag csendes, békés hangulatú, ideális meditációra és elmélkedésre.
Természet: A környező terület zöldellő mezők és szántóföldek, így a templom egy nyugodt vidéki hangulatot áraszt.

Megközelítés: Wat Phu Khao Thong kicsit távolabb esik Ayutthaya történelmi központjától, így ide érdemes biciklit bérelni vagy tuk-tukkal menni.
Fotózás: A helyszín népszerű fotózási helyszín a lenyűgöző sztúpa miatt. A látogatók szeretik megörökíteni az aranyozott csedi ragyogását a nap különböző szakaszaiban.
Érdemes tudni: Mivel a templom egy szent hely, érdemes a látogatás során tisztelettudóan viselkedni és megfelelően öltözködni.

Aji fotója

Wat Ratchaburana

A templomot a 15. század elején építették II. Borommarachathirat király uralkodása alatt, testvérei emlékére.
A Wat Ratchaburana híres a jellegzetes prangjáról (torony), amely az Ayutthaya-korszak művészeti stílusát tükrözi.
Ez a templom különösen ismert a prang alatt található kriptájáról, ahol régi freskókat és kincseket fedeztek fel.
Ez az egyik legjobban megőrzött templom az Ayutthaya történelmi parkban, és jelentős történelmi és kulturális értéket képvisel.
A központi torony khmer hatást mutat, ami a korabeli regionális kulturális kapcsolatokra utal.
A kriptában talált aranytárgyak és Buddha-szobrok ma a Chao Sam Phraya Nemzeti Múzeumban láthatók.
A templom építése egy testvérháború után történt, amelyben a trónért küzdő hercegek estek el.
A prang belsejében ma is láthatók halvány, de értékes falfestmény-maradványok.
A romok között sétálva jól megfigyelhető az ayutthayai tégladíszítés finom részletessége.
A templom különösen látványos a késő délutáni fényben, amikor a vörös téglák mély árnyalatot kapnak.
Elhelyezkedése miatt könnyen kombinálható a közeli Wat Mahathat és Wat Phra Si Sanphet meglátogatásával egy rövid gyalogos túra során.

K. Kriszta fotói 

Wat Phanan Choeng

A Wat Phanan Choeng Ayutthaya városában, a Chao Phraya folyó partján található, és Thaiföld egyik legrégebbi, ma is működő buddhista temploma. Az 1324-ben alapított szentély már az Ayutthayai Királyság létrejötte előtt fontos vallási központ volt, így különleges történelmi jelentőséggel bír.

A templom legkiemelkedőbb látványossága a hatalmas, mintegy 19 méter magas aranyozott ülő Buddha-szobor, amelyet Luang Pho Tho néven tisztelnek a hívők. A szobor mérete és ragyogó arany felszíne lenyűgöző látványt nyújt, és sok látogató érkezik ide, hogy imádkozzon előtte és áldást kérjen.

Aji fotója 

A templomhoz kínai legendák is kapcsolódnak, amelyek szerint egy kínai hercegnő emlékét is őrzi a hely, ezért a thaiföldi hívők mellett sok kínai származású zarándok is felkeresi. Az épület belső tere magas mennyezetű és tágas, falait díszes festmények és vallási motívumok ékesítik, amelyek a buddhista hagyományokat idézik. A templom udvarán kisebb szentélyek, kolostori épületek és imatermek is találhatók, amelyek tovább erősítik a hely spirituális hangulatát. A Wat Phanan Choeng nemcsak történelmi emlék, hanem élő vallási központ is, ahol rendszeresen tartanak szertartásokat és ünnepeket. A templom ma is fontos szerepet játszik Ayutthaya kulturális és vallási életében.

Wat Phra Si Sanphet

A Wat Phra Si Sanphet Ayutthaya legfontosabb királyi temploma volt, amely a 15. században épült közvetlenül a királyi palota mellett, és a királyi udvar hivatalos vallási központjaként szolgált. Nevét egy hatalmas, arannyal borított Buddha-szoborról kapta, amely a templom legnagyobb kincse volt, ám ezt a későbbi háborúk során elpusztították. A templom legismertebb és ma is meghatározó látványossága a három egymás mellett álló, harang alakú csendi, amelyek három jelentős ayutthayai király hamvait őrzik. A szimmetrikus elrendezés és a letisztult formavilág a klasszikus ayutthayai építészet egyik legszebb példája, amely a királyság hatalmát és vallási elkötelezettségét is kifejezte. A templom területén egykor számos kisebb sztúpa, imacsarnok és melléképület állt, így a komplexum jóval kiterjedtebb volt a ma látható romoknál. 1767-ben, Ayutthaya burmai elfoglalásakor az épületek súlyos károkat szenvedtek, és a díszítések nagy része megsemmisült. Ennek ellenére a fennmaradt romok ma is jól érzékeltetik a templom egykori monumentalitását és királyi jelentőségét. A helyszín az Ayutthaya Történelmi Park részeként az UNESCO világörökségi területéhez tartozik, és Thaiföld egyik legfontosabb történelmi emlékhelye. A három ikonikus csendi látványa különösen lenyűgöző a késő délutáni fényben, amikor az ősi téglák aranyló árnyalatban ragyognak a naplementében.

m. o. fotója

Wat Yai Chai Mongkhon

Ayutthaya történelmi parkjában található a Wat Yai Chai Mongkhon templom. Ez az egyik legismertebb és leglátogatottabb templom Ayutthayában, amely híres a magas csedi (sztúpa) építményeiről és a gyönyörű fekvő Buddha szobráról. A templomot eredetileg a 14. században építették I. U Thong király idejében, és a győzelmet jelképező nagy csedi a legfontosabb része.

K. Kriszta fotói 

A fotón látható nagy csedi (sztúpa) a templom legismertebb jelképe, amely a burmaiak feletti győzelem emlékére épült. A csedi körül ülő Buddha-szobrok sorakoznak, amelyek a békét és a megvilágosodást szimbolizálják. - V. Jancsi fotója

Wat Chaiwatthanaram

A Wat Chaiwatthanaram Ayutthaya egyik legimpozánsabb és legfotogénebb templomegyüttese. A templomot 1630-ban építtette Prasat Thong király édesanyja emlékére. Elhelyezkedése a Chao Phraya folyó partján különösen festői környezetet biztosít.

Az építészeti stílus erős khmer hatást mutat, amely Angkor templomaira emlékeztet. A központi, magas prangot nyolc kisebb torony veszi körül szimmetrikus elrendezésben. A komplexum elrendezése a buddhista kozmológia világképét szimbolizálja.

K. Kriszta fotója 

A belső folyosó mentén egykor több száz Buddha-szobor sorakozott. A templom a királyi család vallási szertartásainak fontos helyszíne volt.
1767-ben a burmai invázió során súlyos károkat szenvedett, és hosszú időre elhagyatottá vált. A 20. század második felében jelentős restaurálási munkálatok kezdődtek.

K. Kriszta fotója 

Ma az Ayutthaya Történelmi Park egyik leglátogatottabb része. Naplementekor a vörös téglák és a folyóparti elhelyezkedés különösen lenyűgöző látványt nyújt.

K. Kriszta fotói 

Wat Phra Mahathat

K. Kriszta fotói 

A Wat Mahathat Ayutthaya egyik legismertebb és legtöbbet fényképezett templomromja. A templomot a 14. század végén alapították, nem sokkal azután, hogy Ayutthaya a Sziámi Királyság fővárosa lett.
Nevének jelentése „Nagy Ereklye Temploma”, ami arra utal, hogy itt Buddha-ereklyét őriztek. A központi prang (khmer stílusú torony) egykor a város egyik legmagasabb építménye volt. A templom fontos vallási és királyi szertartások helyszíneként szolgált.
1767-ben, amikor a burmai hadsereg elpusztította Ayutthayát, a templom súlyosan megrongálódott. A romok ma is jól mutatják a hajdani birodalom gazdagságát és építészeti színvonalát.

K. Kriszta fotója 

A komplexum területén számos leomlott Buddha-szobor és csonka oszlop látható.

A legismertebb látványosság a fa gyökerei közé szorult Buddha-fej. Ez a különleges kép világszerte Ayutthaya jelképévé vált.

K. Kriszta fotói 

A templom az Ayutthaya Történelmi Park része, amely UNESCO világörökségi helyszín. Naplemente idején különösen hangulatos a romok között sétálni, amikor a vörös téglák aranyszínben ragyognak.

K. Kriszta fotói 

Wat Phra Ram

Ez a templom a 14. században épült, és jellegzetes prangjai (tornyai) jól tükrözik az Ayutthaya-korszak építészeti stílusát. A Wat Phra Ram a közeli Wang Luang, vagyis a királyi palota területéhez közel található, és gyakran látogatják a történelmi romok és a környező nyugodt park miatt.

V. Jancsi fotója

Érdekességek

Ayutthaya, a hajdani Sziám fényűző fővárosa több mint négyszáz éven át Délkelet-Ázsia egyik leggazdagabb és legkozmopolitább városa volt, mígnem 1767-ben szinte teljesen megsemmisült. A várost a burmai Konbaung-dinasztia hadserege égette fel a Burmese–Siamese War (1765–1767) végén. A támadást Hsinbyushin király rendelte el, aki a mai Mianmar területéről indított nagyszabású hadjáratot Sziám ellen.

Az ostrom hónapokig tartott, és Ayutthaya természetes védelmét – a folyókkal körülvett szigetszerű elhelyezkedést – végül tüzérséggel és kiéheztetéssel törték meg. A krónikák szerint 1767 áprilisában a burmai csapatok betörtek a városba, kifosztották a palotákat és kolostorokat, majd felgyújtották az épületek jelentős részét. A templomok aranyborításait leverték, a Buddha-szobrok egy részét beolvasztották vagy darabokra törték, a könyvtárakat és kéziratokat elégették. A pusztítás nemcsak katonai győzelem volt, hanem szimbolikus csapás is a sziámi királyság hatalmára és identitására.

Érdekesség, hogy Ayutthaya ekkoriban nem egy elmaradott város volt, hanem nemzetközi kereskedelmi központ, ahol kínai, japán, perzsa és európai kereskedők is éltek; még portugál és holland negyed is működött itt. A város bukása után a túlélők szétszóródtak, és rövid ideig politikai káosz uralkodott az országban. Néhány hónappal később azonban egy tehetséges hadvezér, a későbbi I. Taksin király újraegyesítette a területek nagy részét, és Thonburiban alapított új fővárost, ami végül Bangkok felemelkedéséhez vezetett.

A thai történelmi emlékezetben Ayutthaya pusztulása máig nemzeti tragédiaként él, ugyanakkor a romok – amelyek ma az UNESCO világörökségi listáján szereplő történelmi park részét képezik – különleges, szinte időtlen hangulatot árasztanak. A megcsonkított Buddha-fejek, a megdőlt csendik és a fekete égett téglák csendben emlékeztetnek arra, milyen gyorsan omlhat össze egy hatalmas birodalom.

További beszámolók

Amikor megérkezünk Ayutthaya vasútállomására, csupán néhány perces sétára található a várost átszelő folyó. Egy kisebb kerülővel a híd is elérhető, de pár bahtért érdemesebb a közeli kompot választani, amely gyorsan átvisz a történelmi központba.

A túlparton célszerű kerékpárkölcsönzőt keresni – mi is így tettünk. A templomromok bejárásának talán ez a legegyszerűbb és legkellemesebb módja.

A komp kikötőjéhez közel található a Wat Mahathat, amely az egyik legismertebb templom. Különlegessége a romokat benövő fák gyökerei között megbúvó Buddha-fej, amely a város egyik ikonikus látványossága.

Vele szemben áll a Wat Ratchaburana, amelynek központi tornyába fel is lehet menni, és belsejében – bár már meglehetősen megviselt állapotban – még ma is láthatók freskórészletek.

Számomra a legszebb a Wat Phra Si Sanphet volt: három hatalmas sztúpa (chedi) emelkedik itt egymás mellett, amelyek egy-egy egykori thai uralkodó hamvait őrzik. A közelben található a későbbi építésű Viharn Phra Mongkhon Bophit, amelynek belsejében egy monumentális bronz Buddha-szobor magasodik.

---

"Először a wat Mahatathat hatalmas templomegyüttest néztük meg, itt talán a legérdekesebb látványosság egy Buddha szobor feje volt, amelyet egy fának a gyökerei ölelik körül. Nagyon sok szobor maradt fej nélkül, és sok régi épületre is fel lehetett mászni a megmaradt lépcsőkön, sok közülük a denevéreknek ad búvóhelyet. Megnéztük a királyi palotát és különböző templomokat, az elefántokat akik a turistákat viszik egy körútra, és sokat tekertünk amerre csak tudtunk. Azt hittem több turista lesz, de szerencsére nem volt tömeg. Sok volt a békésen fekvő, látszólag gazdátlan kutya mindenfelé. Ittam egy frissen felvágott kókuszt, és ettünk egy tál zöldséges rizst, majd megkóstoltunk egy helyben sütött ropogós édességet, amelyben mogyoróra emlékeztető érdekes talán bab-darabkák voltak, nagyon finom volt.

Miután sikerült találni egy nyilvános mosdót, itt volt az első élményünk, hogy le kellett volna vetni előtte a cipőnket. Ki voltak rakva a bejárat elé papucsok, ha mégsem szeretnénk mezítláb bemenni. Egy öregasszony ült kint a bejáratnál és papír-zsebkendőt árult, mivel azt bent nem találunk, de még csak szappant sem. Olyan délután 3 körül vissza is indultunk az állomásra. Ezúttal megkíséreltük, hogy csónakkal kelünk át a bicajokkal, csak ez a hajó mégsem olyan volt, mint ahogy elképzeltük, mi egy ennél kicsit nagyobb komp-féleségre számítottunk. Mikor megláttuk, vissza is akartunk fordulni, hogy gyorsan még odaérjünk az állomásra mire indul a vonatunk a reptérre, de a kapitány mondta, hogy szálljunk be. Beemeltük a bicikliket, éppen-hogy elfértünk velük a csónak közepén az utasok között. Csupán 0,5 eurót fizettünk kettőnknek, a szállítási költség mindig minden közlekedési eszközön nagyon alacsony a nálunk megszokott árakhoz képest. "

---

"Első alkalommal egy nagyon híres, nagyon régi templomhoz mentünk, aminek a területén több száz Buddha ábrázolás található. Meg egy jó magas Srupa (vagy mi), amit meg is másztunk. Etettünk továbbá teknősöket banánlevéllel, meleg is volt, időnk meg nem annyi, szóval mentünk tovább. Ja, belépő fejenként 20 Baht. Ezt követően mentünk megnézni a nagyon nagy ülő Buddhát. Belépő fejenként 20 Baht, és tömeg. Nagyon sokan voltak. A templom maga tetszett, Buddhát alig lehetett látni a tömegtől, de tényleg nagy volt. Olyan 3 emelet magas. Kicsit még sétáltunk, megnéztük a kínai Buddhákat is, meg pár sárkányt és egyéb kínai motívumot, majd vissza a tuk-tukhoz, menet tovább.

Ezúttal kicsit tovább utaztunk, majd egyszer csak hirtelen megálltunk, és a vezetőnk megérdeklődte, hogy akarunk-e elefánton lovagolni. Még szép, hogy akarok, de nem itt – gondoltam, s tagadólag ráztuk a fejünket. Ekkor elmentünk megnézni a régi királyok régi palotájának régi romjait. Belépő fejenként 50 Baht, de a romok akkora területen helyezkednek el, hogy órák kellenének, míg rendesen körbejárjuk. Kicsit nézelődtünk, viccelődtünk, szívtuk magunkba a kultúrát, és a D vitamint. Sütött a nap rendesen, melegünk volt, kezdtünk nyűgösek lenni.

Vissza a fuvaroshoz, aki jelezte, hogy most elvisz minket megnézni a Buddha fejet, amit egy fa gyökerei szinte teljesen körbenőttek. Mondhatni kitalálta a gondolatunkat, éppen pár perccel ezelőtt kérdeztem Apót, hogy vajon melyik nagyon híres helyen lehet ez a híres fej, amiről még az útikönyv is említést tesz. Nos, megtudhattuk volna, fejenként 50Bahtért. Nem tudtuk meg, a pénzen inkább sört vettünk. Két doboznyit. Mielőtt a hangos fújozó kórus elnyomja hangomat megjegyzem, hogy még mindig vagy tízszer annyit költünk a kultúrára, mint alkoholra, és ebben a melegben, nem kevésbé magas páratartalomban néha-néha kell egy kis sör is.

A felfrissülést követően még elvitt minket egy helyre (50Baht / kopf), ami szintén valami palota lehetett, volt megint stupa (?) ezer, fel is másztunk, nézelődtünk lelkesen. Láttunk gyümölcsfákat, nem tudni, milyen gyümölcsökkel, szép volt, mondhatom. Azt is sikerült megállapítani, hogy a legtöbb Budha szobor épített, és nem faragott. Mondjuk ezen a lapos vidéken sehol nem találtak volna annyi követ, hogy ilyen sok szobrot faraghassanak, de nekem mégis kis csalódás volt látni, hogy az ezer szobor téglából lett felépítve, egy kis beton szerű mázzal bekenve. Mindegy, azért túltettem magam a dolgon, nem kellett hívni a lelki segélyszolgálatot, vissza a tuk-tukhoz.

Sofőr kérdi, hogy elég-e mára, vagy belefér még egy. Mondtuk, hogy max még egy, de már rendesen lóg a nyelvünk, habos a hátunk. Kis fékevesztett száguldozást követően megérkeztünk a fekvő Buddha szoborhoz, amivel ismét a megmutatta a sofőr, hogy Ő biza olvassa a gondolataimat. Éppen arra gondoltam, hogy a fekvő Buddhát még nem láttam, jó lenne. Erre tessék, itt van. Körbejártuk, megnéztük, de igazából csak annyiban különleges, hogy fekszik, semmi extra. Jó-jó, a fekvő Buddha ábrázolás igen ritka, pláne ebben a méretben (batár nagy), de aki egy nap látott már vagy 1500 Buddha szobrot, annak ez is csak egy, a sok közül. " 

---

Fotóegyveleg

V. Jancsi fotói

Kommentek