ÚTIKRITIKA.HU / Ajutthaja

Bangkoktól kb. 70 kilométerre található ez a város, amit 1350-ben, I.Ramathibodi sziámi király alapított. A 18. században a lakosság elérte az egymilliót főt.

XIV. Lajos francia király követei szerint nagyobb és szebb volt, mint London, vagy Párizs.

Ayutthayának 400, aranytól csillogó színes cseréptetővel fedett, mozaikokkal dúsan díszített temploma volt.

Az UNESCO 1991-ben az Ayutthaya Történelmi Park 289 hektárnyi részét a világörökség részévé nyilvánította.

A sziget-várost három folyó öleli körbe, a Chao Phraya, a Lopburi és a Pa Sak.

1765-ben a burmai seregek 40 ezer fős hadereje támadt a birodalomra. 14 hónapig tartó ostrom után a bevehetetlennek hitt, 19 erődítménnyel megerősített, még zsoldos, japán szamurájokkal is védett Ayutthaya városát 1767 áprilisában elfoglalták. Egy héten át éjjel-nappal égették a várost, míg teljesen el nem pusztították.

Leginkább érdeklődére tartott épületei, parkjai és palotái a Wat Yai Chai Mongkon, Phra Mongkhon Bophit, Wat Phra Si Sanphet, Wat Phra Mahathat, Wat Phanan Choeng, Bang Pa-In, azaz Nyári Palota.

A legtöbb turista csupán egy napot tölt itt, holott Ajutthaya alapos felfedezésére leglább két napot kellene szánni.

Érdemes délelőtt 8 és 11 között érkezni, mert Bangkkból a turistacsoportok 11 körül körül kezdenek áradni.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

Nem tetszett

1. A Wat Phra Mahathat-nál: Itt található az a hírneves fa, amelyben egy Buddha-fej van. A fotók alapján nagyobbnak képzeltem a fejet; valójában elég kicsi és egy kötéllel van elkerítve. Tilos szelfit készíteni előtte. Egy őr áll ott és szigorúan figyel. (2024)

Vélemények

A belépő külföldieknek általában 50 THB a legtöbb helyre, de lehet kombinált jegyet venni ami 220 THB és az szinte mindenhová jó, a floating marketre nem, ahová 200 THB amit kicsit soknak találtunk ahhoz, hogy ott még vegyen is valamit az ember. (2024)

Tettem egy 1 napos vonatos túrát Ayutthayába, mert ott még nem voltam és azt kell mondanom, hogy abszolút megéri. A helyről rengeteg információ van a neten én most csak az oda és visszajutást írnám el. A legegyszerűbb módja nekem a Bang Sue stationről volt elindulni, itt indulás előtt megvásároltam a vonatjegyet (sajnos nem emlékszem a pontos összegre, de kb. 600-700 Ft lehetett) és kb. 1.5 óra vonatozás után már ott is vagyunk. Az állomásról a Historical Parkba mentem rögtön Grab motoros taxival. Itt még több opció is van, lehet már egyből motort bérelni, lehet tuktukossal is alkudni (nekem nem volt kedvem), aki elvisz a látnivalókhoz, vagy lehet kerékpárt bérelni, vagy taxi. Sajnos sétálva túl nagy távolságok vannak, így valamelyik opciót muszáj választani. A különböző helyszínekre 50 THB-t kérnek el a turistáktól. (2022)

"A városkát manapság mesze nem mondanám izgalmasnak. Az egész régi hóbelevancból nem maradt szinte semmi. A várost két év háborúskodás után elfoglalta az épp reneszánszát élő burmai királyság hadserege 1767-ben: kirabolta, majd az egészet felgyújtotta. Egy nagyon gagyi Bagan maradt: templomok és egyéb vallási épületek, minthogy csak ezek épültek akkoriban téglából." forrás

"A Wat Phra Si, a Wat Phra Ram, a Wat Maha That, a Wat Ratchaburana, a Wat Phutthaisawan, a Wat Chaiwatthanaram, a Wat Yai Chaimongkhon, amiket érdemes feltétlen megnézni!!!!!! Persze ezeket mind valamelyik híres királyuk építtette, de ezt mar nem tudtam követni! :) Mindenhova 50 bath a beugró, amit nem vesznek túl szigorúan, de senki sem lóg be, hisz ezzel támogatja a helyreállítást !!! Ha mindent látni akarunk érdemes venni 220 bath-ert bérletet, ami mindenhova érvényes!" forrás

Sajnos a prospektusok sokkal szebbek, mint amilyen ez a város a valóságban. Persze lehet, hogy ehhez a hangulathoz a tikkasztó hőségben való biciklizés is hozzájárult. A város emlékei, parkjai teljesen le vannak pusztulva. A hidak korlátja hiányzik, a fű kiégve, a folyók tele szeméttel…de belépőt azt szednek, csak sajnos úgy tűnik nem forgatják vissza ezt a pénzt a karbantartásra. Szomorú kis városka ez, pedig az emlékművei tényleg különlegesek. Valaha ez volt Thaiföld fővárosa és legfontosabb központja..valaha. (2014) forrás

,, A reggeli órákban vonattal mentünk a Bangkoktól 88km-re, északra elhelyezkedő Ayutthayába. A vonat 3.osztályán utaztunk, ahol a mennyezetre szerelt ventilátor biztosította a megfelelő hőmérsékletet.

A vasútállomásról komppal keltünk át Ayutthayába, a város ugyanis egy csatornahálózattal körbevett szigeten helyezkedik el.

Számomra az UNESCO világörökség része, a volt királyi palota, a Wat Phra Sri Sanphet és a várostól délnyugatra elhelyezkedő Angkor Watra hasonlító romok tették a legnagyobb hatást. Napnyugtakor különösen szép látványt nyújtottak, felemelő volt rájuk csodálkozni. (2017)" forrás

,, A legnagyobb élet a buszpályaudvaron és környékén van. Itt található a piac is az egyszerre érdekes és gyomorforgató szagaival, kínálatával és látványával. A mindig éhes utazóközönség válogathat a sokféle tészta, rizs és húsétel közül amit frissen készítenek el neki a gurulós konyha tűzhelyén.

A régi királyi város romjai és emlékhelyei illetve a megszámlálhatatlan mennyiségű templom és Buddha szobor vár rád, de az ötödik hely után már immunissá váltunk.

Az elmaradhatatlan éjszakai piac és a hajókból portékát kínáló helyiek után ami még marad az a kukoricás vanília fagylalt ami nem thai különlegesség bármennyire is furcsa az európai gyomrunknak, mert egy amerikai fagylaltozó hálózatban tették elém. (Egyébként a fagyi meg a brownie is elképesztően finom volt.)"

, A legnagyobb templomokba belépőt kell fizetni, de az ezeket körülfogó parkban egy-egy kisebb romot is találni elszórtan. Köztük és rajtuk gólyák és más kisebb-nagyobb madarak járnak, gyíkok futkároznak, rovarok zizegnek. A park csatornáin színes hidak ívelnek át, és lótusz virágzik a vízen. A leghíresebb romokat odébb meg lehet csodálni, de az elmúlást valahogy ezekben a csendes szegletekben érzi az ember igazán, ahol a természet már nagyrészt visszavette, ami visszajár." forrás

Odajutás

Vonattal mentünk a nagy állomásról, szinte olyan mintha reptéren lennénk, megfelelő kapunál várakozva jegyellenőrzés, mozgólépcsőn fel a megfelelő vagonhoz ahová a helyjegy szól
Maga a vonat is érdekes legalább negyven éves, minden vagont saját motor hajt, a százas tempót tartja, nem zakatol és működik minden, a wcben van papír és víz, az ablakokat lehet nyitni, zárni, árnyékolóval, a monkoknak külön ülések vannak fenntartva, ez a harmadosztályú vagon ventilátorral.
A menetrend nem mindig felel meg a valóságnak de nagyjából működik.
Megérkeztünk a tuktukosok rögtön támadásba lendülnek, magas árakat mondva erőszakosan, majd egyre lejjebb mennek az árrakkal.

A hatórási gyorsvonattal akartunk vissza menni, de arra már nem volt hely, így a későbbi vonatra vettünk jegyet, este 8 órára értünk vissza Bangkokba. (2024)

A bangkoki Hualamphong állomásról az északi vasútvonalon kell zötykölődni kb. másfél órát. Thaiföldnek amúgy négy nagy vasútvonala van a fővárosból kiindulva. Meglepő módon az égtájak szerint nevezték el őket, így van északi, északkeleti, keleti és déli. A vasúti közlekedés kényelmes, megbízható és nem utolsó sorban biztonságos. Az osztályok közötti különbség, mint mindenütt a világon a jegyek árában és a szolgáltatás színvonalában köszön vissza, de a MÁV-on edződött hazánkfia akkor sem fog igazán meglepődni, ha a helyjegy nélküli, legalja ülést választja. Az állomásokon a jegypénztáraknál lehet kérni egy A4-es méretű, kinyomtatott menetrendet is, külön-külön a fent említett vonalakon közlekedő vonatokról, ami meg szerintem briliáns ötlet. forrás

Helyi közlekedés

Gyalogos bejárás kb. 4.5 órát jelent és kilenc kilométernyit kell megtenni.

A fősziget kb. 3 x 2 km nagyságú.

Lehet tuktukot bérelni : egy órára 200-300 baht (2-3 ezer forint).

Mi szokás szerint motort béreltünk, gondolkodtunk bringában is de nagyon meleg van hozzá és az inkább a többnapos látogatásra való. A motor jó választás volt, zárásig 200 THB, a bringa 60 THB (2024)

cs. v. fotója

Miután elhagytuk az állomást, a közelében béreltünk bicikliket, hogy azzal járjuk be a várost. Nagy nehezen sikerült kiválasztani egy-egy kevésbé rozoga példányt. Viszont jobban jártunk volna, ha előbb átkelünk a várost körülölelő folyón egy csónakkal, mert így egy elég forgalmas hídon kellett átmenni, és még jobb bicajokat is találtunk volna. Ráadásul itt fordítva, bal oldalon közlekednek az autók, vagyis jobb-kormányosok a kocsik, így kicsit ijesztő volt rögtön a forgalomban találni magunkat, főleg mikor sávokat vagy irányt váltani kellett. De talán azt a legnehezebb megszokni, hogy a másik irányba nézzünk a kereszteződéseknél. Egy kicsi, nyugodt városkának képzeltük el, azért is tűnt ideális ötletnek a kerékpár, amit már előre kiterveltünk. Ehhez képest hogy beérjünk a városközpontba, ahol a régi főváros különböző romjai találhatóak, itt is többsávos, forgalmas, szmogos és poros utakon kellett tekernünk, nagyon rossz minőségű utakon. De a környéken már egész szép volt, kerékpárutak is voltak, sőt még elefánt háton is lehetett volna tenni egy körutat. Egyáltalán nem bántuk meg, hogy bringával jártuk körbe a környéket, mert a segítségével sokkal jobban oda lehet figyelni a részletekre és nagy területet bejárni. Viszont mindenképpen érdemesebb lett volna előbb a csónakkal átkelni gyalog, és rögtön a túloldalon bérelni. (2015)

Ez Ayutthaya, leszállás. Azonnal megrohamoznak a tuk-tuk sofőrök, hogy na majd most ők segítenek nekünk. Kis beszélgetés, kis győzködés, végül megalkudtunk, hogy 1400-ért elvisz kettőnket öt-hat híresebb helyre, mindenhol megvár, a túra végén pedig elvisz a buszpályaudvarra. Kicsit borsosnak tűnt az ár, de csak az egyik oldalról nézve. A másik oldalról nézve jó ár volt, ha mondjuk a hajós kiránduláshoz hasonlítjuk. Szóval üzlet köttetett, irány a sok látnivaló. (2015)

A terület bejárására különféle lehetőségek kínálkoznak (tuk-tuk, bicikli, kismotor, gyalog). Mi végül a bicikli mellett tettük le a voksunkat, miután 1 órát tuk-tukoztunk. Berni ugyanis lebeszélte élete üzletét egy tuk-tukossal. Thai barátunk szolgáltatását ugyanis THB 250 óránkénti áron nyújtotta, Berni egész napra értette. Kényelmi szempontok alapján nem volt rossz ötlet, odavitt mindenhova, megvárt, s így aztán nem nekünk kellett keresgetnünk a romokat a városban. Összehasonlításképpen, biciklit THB 50, kismotort THB 150 áron lehetett bérelni egész napra. Egy óra után elköszöntünk újdonsült thai ‘barátunktól’ és biciklire pattantunk. Nagy dicséret jár Berninek, aki majd 40 fokban, edzettség hiányában, teljesen minimális hiszti kíséretében végigcsinálta a napot. forrás

Wat Phu Khao Thong

A Wat Phu Khao Thong, vagyis az "Aranyhegy Temploma", egy látványos buddhista szentély Ayutthaya közelében. A templom különösen híres a monumentális, aranyozott csedi (sztúpa) miatt, amely körülbelül 80 méter magas és a síktájból kiemelkedik. A templomot 1387-ben alapították és a történelme több mint 600 évre nyúlik vissza.

Csedi (Sztúpa):
Magasság: Körülbelül 80 méter.
Feltűnő megjelenés: A templom fő látványossága a nagy, fehérre meszelt sztúpa, amely aranyozott csúccsal rendelkezik. A csedi látványa különösen lenyűgöző a napfényben.

Kilátás:
Panoráma: A csedi tetejéről remek kilátás nyílik a környező tájra, Ayutthaya történelmi városára, a mezőkre, és a folyókra.
Lépcsők: A csedi tetejére vezető lépcsők meredekek, de a kilátás a fáradozást megéri.

Történelem:
Építés: Az eredeti templomot a 14. század végén építtette a Sukhothai Királyság királya.
Burmai invázió: A templomot 1569-ben burmai csapatok foglalták el és újjáépítették a saját stílusukban. Később, a 16. század végén a thai király, Naresuan király helyreállította.
Hibrid építészet: A sztúpa burmai és thai építészeti elemeket ötvöz, amit a templom sajátos stílusában meg is jelenít.

Környezet:
Nyugodt légkör: A templom környéke viszonylag csendes, békés hangulatú, ideális meditációra és elmélkedésre.
Természet: A környező terület zöldellő mezők és szántóföldek, így a templom egy nyugodt vidéki hangulatot áraszt.

Megközelítés: Wat Phu Khao Thong kicsit távolabb esik Ayutthaya történelmi központjától, így ide érdemes biciklit bérelni vagy tuk-tukkal menni.
Fotózás: A helyszín népszerű fotózási helyszín a lenyűgöző sztúpa miatt. A látogatók szeretik megörökíteni az aranyozott csedi ragyogását a nap különböző szakaszaiban.
Érdemes tudni: Mivel a templom egy szent hely, érdemes a látogatás során tisztelettudóan viselkedni és megfelelően öltözködni.

Aji fotója

Wat Ratchaburana

Aji fotója

Wat Phanan Choeng

Wat Phra Si Sanphet

m. o. fotója

Wat Yai Chai Mongkhon

Aji fotója

Wat Chaiwatthanaram

Wat Phra Mahathat

Aji fotója

Érdekességek

Olvasmányos linkek

" Megérkezve Ayutthaya állomására csupán pár perces séta a várost átszelő folyó. Kis kerülővel el lehet érni a hidat is, de pár bath-ért érdemes a közelebbi kompot választani. A túloldalt keressünk kerékpár kölcsönzőt, ahogy mi is tettük. A templomromok körbejárásának ez a legegyszerűbb és legkellemesebb módja. Érdemes megnézni a Wat Phra Mahathat templomot, amelyik talán a legközelebb helyezkedik el a komp kikötőjéhez. Ennek érdekessége, romokat benőtt fák gyökerei közt egy beszorult Buddha-fej található.

Ezzel átellenben található a Wat Ratburana, melynek fel lehet mászni a tetejére, sőt a belsejében is megszemlélhető egy, sajnos már elég rossz állapotban lévő, freskó. A számomra legszebb a Wat Phra Si Sanphet volt, amely valójában három hatalmas sztúpa, vagy ún. chedi, és mindegyikük egy-egy régi thai király hamvait őrzi. Átellenben az újabb építésű Viharn Phra Mongkol Bopit helyezkedik el. Belsejében egy hatalmas bronz Buddha szobor emelkedik." (2014) forrás

"Először a wat Mahatathat hatalmas templomegyüttest néztük meg, itt talán a legérdekesebb látványosság egy Buddha szobor feje volt, amelyet egy fának a gyökerei ölelik körül. Nagyon sok szobor maradt fej nélkül, és sok régi épületre is fel lehetett mászni a megmaradt lépcsőkön, sok közülük a denevéreknek ad búvóhelyet. Megnéztük a királyi palotát és különböző templomokat, az elefántokat akik a turistákat viszik egy körútra, és sokat tekertünk amerre csak tudtunk. Azt hittem több turista lesz, de szerencsére nem volt tömeg. Sok volt a békésen fekvő, látszólag gazdátlan kutya mindenfelé. Ittam egy frissen felvágott kókuszt, és ettünk egy tál zöldséges rizst, majd megkóstoltunk egy helyben sütött ropogós édességet, amelyben mogyoróra emlékeztető érdekes talán bab-darabkák voltak, nagyon finom volt.

Miután sikerült találni egy nyilvános mosdót, itt volt az első élményünk, hogy le kellett volna vetni előtte a cipőnket. Ki voltak rakva a bejárat elé papucsok, ha mégsem szeretnénk mezítláb bemenni. Egy öregasszony ült kint a bejáratnál és papír-zsebkendőt árult, mivel azt bent nem találunk, de még csak szappant sem. Olyan délután 3 körül vissza is indultunk az állomásra. Ezúttal megkíséreltük, hogy csónakkal kelünk át a bicajokkal, csak ez a hajó mégsem olyan volt, mint ahogy elképzeltük, mi egy ennél kicsit nagyobb komp-féleségre számítottunk. Mikor megláttuk, vissza is akartunk fordulni, hogy gyorsan még odaérjünk az állomásra mire indul a vonatunk a reptérre, de a kapitány mondta, hogy szálljunk be. Beemeltük a bicikliket, éppen-hogy elfértünk velük a csónak közepén az utasok között. Csupán 0,5 eurót fizettünk kettőnknek, a szállítási költség mindig minden közlekedési eszközön nagyon alacsony a nálunk megszokott árakhoz képest. (2015)"

"Első alkalommal egy nagyon híres, nagyon régi templomhoz mentünk, aminek a területén több száz Buddha ábrázolás található. Meg egy jó magas Srupa (vagy mi), amit meg is másztunk. Etettünk továbbá teknősöket banánlevéllel, meleg is volt, időnk meg nem annyi, szóval mentünk tovább. Ja, belépő fejenként 20 Baht. Ezt követően mentünk megnézni a nagyon nagy ülő Buddhát. Belépő fejenként 20 Baht, és tömeg. Nagyon sokan voltak. A templom maga tetszett, Buddhát alig lehetett látni a tömegtől, de tényleg nagy volt. Olyan 3 emelet magas. Kicsit még sétáltunk, megnéztük a kínai Buddhákat is, meg pár sárkányt és egyéb kínai motívumot, majd vissza a tuk-tukhoz, menet tovább.

Ezúttal kicsit tovább utaztunk, majd egyszer csak hirtelen megálltunk, és a vezetőnk megérdeklődte, hogy akarunk-e elefánton lovagolni. Még szép, hogy akarok, de nem itt – gondoltam, s tagadólag ráztuk a fejünket. Ekkor elmentünk megnézni a régi királyok régi palotájának régi romjait. Belépő fejenként 50 Baht, de a romok akkora területen helyezkednek el, hogy órák kellenének, míg rendesen körbejárjuk. Kicsit nézelődtünk, viccelődtünk, szívtuk magunkba a kultúrát, és a D vitamint. Sütött a nap rendesen, melegünk volt, kezdtünk nyűgösek lenni.

Vissza a fuvaroshoz, aki jelezte, hogy most elvisz minket megnézni a Buddha fejet, amit egy fa gyökerei szinte teljesen körbenőttek. Mondhatni kitalálta a gondolatunkat, éppen pár perccel ezelőtt kérdeztem Apót, hogy vajon melyik nagyon híres helyen lehet ez a híres fej, amiről még az útikönyv is említést tesz. Nos, megtudhattuk volna, fejenként 50Bahtért. Nem tudtuk meg, a pénzen inkább sört vettünk. Két doboznyit. Mielőtt a hangos fújozó kórus elnyomja hangomat megjegyzem, hogy még mindig vagy tízszer annyit költünk a kultúrára, mint alkoholra, és ebben a melegben, nem kevésbé magas páratartalomban néha-néha kell egy kis sör is.

A felfrissülést követően még elvitt minket egy helyre (50Baht / kopf), ami szintén valami palota lehetett, volt megint stupa (?) ezer, fel is másztunk, nézelődtünk lelkesen. Láttunk gyümölcsfákat, nem tudni, milyen gyümölcsökkel, szép volt, mondhatom. Azt is sikerült megállapítani, hogy a legtöbb Budha szobor épített, és nem faragott. Mondjuk ezen a lapos vidéken sehol nem találtak volna annyi követ, hogy ilyen sok szobrot faraghassanak, de nekem mégis kis csalódás volt látni, hogy az ezer szobor téglából lett felépítve, egy kis beton szerű mázzal bekenve. Mindegy, azért túltettem magam a dolgon, nem kellett hívni a lelki segélyszolgálatot, vissza a tuk-tukhoz.

Sofőr kérdi, hogy elég-e mára, vagy belefér még egy. Mondtuk, hogy max még egy, de már rendesen lóg a nyelvünk, habos a hátunk. Kis fékevesztett száguldozást követően megérkeztünk a fekvő Buddha szoborhoz, amivel ismét a megmutatta a sofőr, hogy Ő biza olvassa a gondolataimat. Éppen arra gondoltam, hogy a fekvő Buddhát még nem láttam, jó lenne. Erre tessék, itt van. Körbejártuk, megnéztük, de igazából csak annyiban különleges, hogy fekszik, semmi extra. Jó-jó, a fekvő Buddha ábrázolás igen ritka, pláne ebben a méretben (batár nagy), de aki egy nap látott már vagy 1500 Buddha szobrot, annak ez is csak egy, a sok közül. (2015)"