ÚTIKRITIKA.HU / Pattaya - Endre beszámolója 2017

Délután fél egykor egy nettó 14,5 órás repülés majd 3 órás buszozás után megérkeztem a szállásra Pattayán. A bangkoki reptéren le kell menni a földszintre, a 8-as kapunál lehet 120 bahtért buszjegyet venni Pattayára. Normális, légkondis buszok indulnak innen gyakorlatilag fél óránként.

A jó minőségben, jó helyen, kiemelkedően jó szolgáltatásokkal épített 8 emeletes komplexum hetedik emeletén tenger felé néző apartmant béreltem. Persze, a sok épület miatt a tengerből kevés látszik. A szállás árát, és 7500 baht kauciót kellett kifizetni az érkezés után.

Tragédia, ahogy (nem) beszélnek angolul. Alig érteni a beszédjükből valamit.

Nos, kik is járnak ebbe a 130 ezres, a tengerparton legkevesebb 20 km hosszan elnyúló, sok-sok 20-40 emeletes épülettel teli városba? Hát, olyanok, mint én (azaz kelet-európai, és nyugdíjas) kevesen. A lakosságra rakodó 70-80 ezer fehér idegen 70 százaléka orosz. Annyira sokan vannak, hogy egyes utcákon 200-300 méterenként vannak standok, ahol orosz nyelvű tájékoztatások és térképek találhatók, sok kis étteremben kvaszt is lehet kapni. Kb. 15 százalék lehet a német, a maradék a többi európai, skandinávok, franciák. Az oroszok komplett családokkal, hónapokat töltenek itt, az öreg német, angol…stb. férfiak akár az egész évet.

A 700 méterre levő kókuszpálmás (termő!) viszonylag csendes (a pár méterre közlekedő autók, a vízen levő motoros eszközök zavarhatnak), nyugodt homokos part keskeny, tele van emberrel, orosz dumán kívül mást alig hallani. Itt nincs akkora kosz, mint egyébként a városban, de csatornaszag sok helyen érezhető.
A város ezen, csendesebb része mindenféle átgondolás nélkül épülget kb. 20 éve. A környezetet nincs nagyon megbontva, a házakat a kisebb facsoportok közé építik.

Fák, dudva, és elhagyott építőanyagok mindenütt. A belváros máshogy tirpák. Pl. az elektromos áram és kommunikáció a villanyoszlopokra aggatott milliónyi kábelen jut el a lakókhoz. Ez az egyik legcsúnyább látvány.

2. nap Pattaya

Érkezésünk másnapján a parton fél órát voltam csak, mert mióta itt vagyunk, gyakorlatilag nem sütött a nap, mindenütt takar a felhő. Persze hideg nincs, a tenger vize kellemes 28 fok körüli.
Írtam egy levelet a lakás képviselőjének (bangkoki a szívem), hogy ez, meg az, leginkább az egyik légkondi rossz a lakásban. Két óra múlva jöttek, és kicserélték a külső, és belső egységet is. Ez dicséretes tett volt.

Hét óta tájban, amikor rohamosan elkezd sötétedni, érdemes elindulni a citybe. Ennek a helyváltoztatásnak helyi eszköze a többnyire Toyota márkájú (az autók 60 százaléka Toyota és Honda, viszonylag újak is) platós kisteherautó, melyen kétoldalt üléssor van, de a plató mögött kialakított állóhelyen is lehet utazni. Érdekes élmény gyakorlatilag a járgány mögött állva, kapaszkodva utazni.

A viteldíj bármilyen hosszú útra 10 baht. Ez kb 8,4 ft. A pénzzel az a gond, hogy bármennyit veszel fel az ATM-ből, rátesznek 200 helyi petákot. De, rátesz az otthoni bank is, még többet. A kettős lenyúlás miatt érdemes vagy egyszerre nagyobb összeget (20-30e ft) felvenni, vagy dollárt hozni, és a szálláshelyek közelében található pénzváltóknál beváltani. Persze, a reptéren is kell váltani, de csak annyit, amennyi a buszhoz, és esetleg a célvárosban taxihoz kell. Jó tudni, nem nagyon szeretik az összehajtott, viseletes bankókat, azért kevesebbet adnak. A legjobban a 100 dollárost váltják, utána az ötvenest, és így tovább.

Jó 5 km-t mehettünk már a helyi busszal, amikor leszálltunk a nagy tömegeket vonzó a vigalmi negyednél. Ez a Walking Street. Eszméletlen tömeg hömpölyög arrafelé. Visszafelé leszálltunk platós buszunkról egy Food Market-nél, és itt álljunk is meg. Néhány szót az árakról. Helyi petákban.

Fél liter sör legkevesebb 44 (nem is ittam), csapolva 75. Egy kiló cseresznye 1180 (!), 4 db kiwi 105, 4 db starking alma 75, egyéb alma kilója 50, (mindehol minimum árak kilóra, literre), 100 %.-os gyümölcslé 45-70, tej 43, bor 220-1200, Toshiba AA elem 5,5, csirkemell filé 92, sárgadinnye (nem jó) 25, görögdinnye (1-2 kilós törpék, de eszméletlen jók) 20, Lime darabja 2, mangó 80, cukrozott gyümölcsital 26, tojás 10 db 42, banános szirupos palacsinta (nem finom) 30, lédús kókusz darabja 30 (csalódás), 30 deka sült tarja kevéske salátával az utcán 120, egy 140 km-es buszút autópályán 120. A hírekkel ellentétben van kenyér is, több féle, és nagyon friss, elfogadható áron. De, kedves alkoholista Barátaim, egy nagyon jól iható 40 %-os helyi Lion King pálesz mindössze 129 baht!!! És van több féle is. Adalék: érdekes, hogy az általam érintett három repülőtér duty free boltjai közül a legolcsóbb a ferihegyi. Szóval el lehet itt iszogatni, ha jól megnézed, mit veszel.

Azért rettentő szánalmas, ahogy a többségében 70 körül járó, külsőleg lepukkant európai férfiak hogyan nyomulnak a nem is olyan szép helyi nőkre. Hova züllött ez a bagázs!?

3. nap Pattaya, Ko Larn sziget.

Ma megmásztunk egy Gellérthegynél alacsonyabb, dombot, melynek tetején egy buddhista szentély található (Wat Phra Yai). Áll hetykén ott egy 10 m magas Buddha szobor, s más ismert helyi kiválóságok szobrai, mind fényes aranyra mázolva, hogy napra - mely most sem mutatkozott 10 percnél hosszabb ideig - lehet nézni, de rájuk nem. Aztán, izzadva, mint sörösló (mivel a borús égboltozat ellenére van vagy 33 fok) elbaktattunk a kikötőbe.

Ja, a közlekedés. Az egyik veszélyforrás, hogy jobboldali, és mi a járdára lelépéskor reflexszerűen rossz irányba nézünk. No, és persze a közlekedés káoszos. Vannak rendőrlámpák, itt be is tartják egymással szemben (de a gyalogosokkal szemben nem), de ahol nincs, ott hajmeresztően bonyolódik. Érdekes, baleset még sincs. Az emberek nagy része robogóval közlekedik, melyek kivétel nélkül 4 üteműek, nagyon csendesek. Ha hátulról közelit, meg sem hallod.

No, a kikötőben felszálltunk egy jócskán himbálózó szakadt hajóra, rögtön mentőmellényt adtak mindenkire. Mi lesz ebből? Na, annyi lett, hogy megérkeztünk Ko Larn szigetre, melyen állítólag a strandok szuperek, kristálytiszta a víz, stb. Na, ez a hajóról még így is látszott, aztán jött a pofára esés. A szép szín ellenére a víz kissé opálos. Kréta bármely strandja nagyságrenddel szebb.

A hajón láttam egy érdekes nőt. Ugye említettem, hogy nem szépek az itteniek, de annál csúnyábbak. A jó harmaduknak fogszabályzó csillog a szájában, és vígan villogatják. Szegények, a reptéri biztonsági szkennerek kiakadnának rajtuk, tuti. De a bajaik itt még nem csúcsosodnak ki. Sokan még a friss tengerparti levegőn is maszkot viselnek. A hajón levő úgy nézett ki a fekete vászon sapkában, és egész arcos fekete maszkban, mint egy arfo amerikai kommandós, rosszabb esetben, mint egy jihádista harcos.
Minap a vigalmi negyed közelében meghitt férfipárokat láttunk kéz a kézben sétálni. Ma a szigeten egy kb. 18 éves fickót láttunk, aki fiú ruhában volt, de hosszabb körme volt, mint egy nőnek, és borotvált lába. De csak a jobboldali. A bal szőrös volt, mint Csitáé.

4. nap Mini Siam

Sok szövegnek itt nincs értelme, ezen a napot a Mini Siamnak nevezett tematikus parkot néztük meg. A várost kettészelő főútvonalon észak felé 9 km-t kell buszozni. Szépen megépített makettokon a világ számos ismert látványosságát bemutatják. Ez is egy must do program.

5. nap Pattaya

A napot ma sem láttam, annyira nem, hogy éjszaka felhőszakadás volt. A nagy esőből 10 órakor már semmi nem látszott. Csak egy ködszerű valami, ami miatt megint nem lehetett fotózni. Így bementünk a legbelső városrészbe. A vigalmi negyed közelébe, amiből persze nappal nem látszik semmi.
Buszozás, sétálás közben érdekes dolgokat lát az ember. Két méter magas kis pálmafán fiókáit etető színes madárkát, és rengeteg csontsovány kóbor kutyát. Cicák is vannak, de mintha őket nagyobb tisztelet övezné. Elcsodálkoztam azon is, milyen bőr színskálát mutatnak a helyiek. Egész világostól korom feketéig.
Kezdem nagyon élvezni a platós buszozást. Az egyik vonal majdnem háztól bevisz a legbelvárosba egy cirka 5 km-es távon. 85 forintért. Nem rossz.
Százméterenként kiváló masszázsszalonok vannak, ahol 1700 forintért 40-60 percig gyömöszölnek. A nejem ezt nagyon szereti is, én nem.

No, a legbelváros két híres és hírhedt utcája egymást követi: Walking Street és Beach Street. Itt sok minden található. Többek között két bevásárló hely. A Mike's shopping Mall egy régebbi keltezésű képződmény, öt szinttel. A másik a Centralfestival,
egy a Hilton szállóval egybeépített valami, ami kívülről is extra, belülről méginkább. 7 szint, márvány mindenütt, és a világ összes ruházati, sport, elektromos márkája. Élelmiszer áruház nem volt benne, és kajálda is kevesebb, mint nálunk szokásos egy ilyen helyen. Rendőrt egyáltalán nem látni, pedig káprázatos ékszerboltok vannak a mallokban.
Innen gyalog indultunk visszafelé. Ötméterenként kajálda, kendőbolt, piálda, masszázsszalon. Sört megint nem ittam, mert ahol ittam volna szívesen, ott 1300 ft-nál kezdődött egy kori. Tök üres volt az a hely. Vessenek meg, ez az ár már büdzsé felett van nálam. Beugrottunk egy kis szatócs és egyéb boltokból álló Keleti pu. nagyságú csarnokba lábat koptatni.

Aztán megint busz, és jött a Big C. Ez egy nagy bevásárló központ azzal a különbséggel, hogy itt a földszint a butiksor. Az emeleten van egy Auchan méretű élelmiszer bolt. Hát, itt aztán minden volt. Mertem venni két sört (nem finom!), röhej, a San Miguel olcsóbb, mint a helyi. A csirkemell filé kimérve (egy fagyasztó-pultról te szedheted le) 550 ft, a csirkecomb csontostól 600 ft (nem tévedés az arány), a virsli akciósan nem drága, de rossz ízű, a mustár besírás (de ez meg a magas ára miatt, úgy 500 ft egy kis tubus), a sertésoldalas 1000 ft, a sajt 8000 ft-tól, a coca cola olcsóbb, mint nálunk, de a gyümölcslevek 500 ft-tól indulnak. A saját ruházati termékeik között láttam szépet olcsón, és Tomi Hilfingert drágán. Egy presszókávé 350 ft-tól indul, egy kisebb tölcséres fagyi 500-tól.

6. nap Pattaya

Gyerekek, láttam egy mobil benzinkutat! Azért gondolom, hogy mobil, mert tegnap még nem volt itt. Ez két olajos hordóból áll, melyeknek felső része átlátszó műanyag egy mennyiségjelző mércével. Egyik hengerben benzin, másikba gázolaj volt. Jött egy robogó tankolni, a tulaj máris ugrott és pumpált. Olyan büszke volt, amikor lefotóztam!
Az a buszsofőr is, aki buszának kerékcsavarjait fotóztam le azért, mert tükörfényes aranyra voltak fényezve.

Nem írtam, itt gyakorlatilag elvétve vannak járdák. A külvárosban szinte sehol, ha meg van, akkor hepe-hupa. Általában kisebb lapokból, téglákból rakják ki, de nincs egymás mellett levő két lap, ami normális helyeken egy síkban van. Olyan rossz volt nézni, ahogy ezen a durva felületen pici kislányka mezítláb bukdácsol. Itt, a belvárosban egyébként már láttam kéregetőket a kevéske kivétel nélkül nő volt.
Napok óta azon tűnődök, hogy itt a nyaraló övezetben, a mindenféle kis üzlet előtt lépten-nyomon milyen folyadékot árulnak pálinkás üvegekben. Kérdeztem egy Jakartában dolgozó ismerősömet, mi lehet az. Azt írta, nehogy ilyenből igyak, akár meg is vakulhatok a helyiek által főzött maszek pálinkától. No, ettől nem is kell tartani, ma végre észrevettem a kis táblákat is a polcok mellett, hát ez benzin! A robogósoknak.

7. nap Pattaya.

Hurrá, süt a nap! Rám meg nem. Reflektálnék pár észrevételre. Nem próbáltam a masszázst, mert utálom. Nem, szerintem a thájok nemigen esznek kutyát, nincsenek rászorulva. Nem, nem láttam még delfint, szerintem nem is fogok. De van itt egy bazi nagy akvárium, ott lehet, hogy van.
Ármustra: a kecó havi vízdíja 500 bat, az áram egységenként hét. A végén 27 napra 1700 batot fizettem mindezekért.
Kettőkor lementünk a partra, csobbanni akartam. Mindenütt állt az esővíz, a parti sétányon komoly szállodákat választott el a közúttól.

A vízelvezetés nincs megoldva? Mi lehet itt monszun idején? Megfürödtem egy olyan szakaszon, ahol kicsit sekélyesebb a víz. Balatoni nosztalgiám támadt a kissé habos, és nem annyira átlátszó víz láttán. A hőmérsékletét viszont elfogadnám Balatonra.
A ház előtt reggel 33 autó állt, ebből kettő kisbusz, 5 nyitott pickup. Ez valami szükséglet, vagy őrület itt, ráadásul ezek új járgányok. Az autók többsége vadi új japán, láttam pár Fordot is. Elvétve Merci, BMW. A pickupok 80 százaléka Toyota és Isuzu, a többi Ford, Mitsubishi, néha Chevrolet. Olyan roncsokat, mint nálunk a Trabant, Wartburg, Lada egyáltalán nem látni. Folyattam a nyálam egy robogóbolt előtt, 25-32000 között lehet ezeket a halk négyüteműeket kapni, kb. a magyar árszint feléért.
Láttam egy olyan Honda techno kismotort, ami úgy néz ki, mintha a Transformers című filmből jött volna.
Igen ellentmondásos a kép, mely szemed elé tárul. Mindenütt a redva, a térdig érő szemét, és hipp-hopp egyszer csak egy 7 emeletes szuper áruház. Mellette az utcán sétálva meg bazársor. A túloldalon meg egy remek tengerparti sétány. Recesszió itt is lehetett, látok 20-40 emeletes toronyházakat félig megépítve, elhagyottan.

Az általunk lakott házban vagy összegyűlt Európa összes bunkója, vagy csak én vagyok háklis. Az oroszok még akkor sem köszönnek, ha te igen. Én a platós buszon is köszönök. A thai emberek fogadják is, meg egy-két angolszász forma fazon. A nejem fogalmazott úgy, hogy ez a sok 70 körüli dagadt, ronda, thai nőket hajkurászó fehér fazon Nyugat-Európa legalja.

9. nap Pattaya

Reggel indultunk a Pattaya Park Tower-be. A torony 56 emeletes, nyitott kabinos lifttel (400 baht), illetve normál lifttel is fel lehet jutni (200 baht). Le lehet menni a kabinossal, vagy egy egyszemélyes álló ketrecben, illetve kötélen lógva (400 baht). Ez utóbbit választottam, ez pedig addig volt izgi, amíg két ponton is felfüggesztve ugyan, de ki kellett állni az épület szélére az 56. szinten. Hát, itt remegtek lábaim, egy vérnyomásmérő a Holdig lőtte volna a higanyt.
Egy perc alatt leértem, nem nagy durranás. Az árban benne van 1.5 deci tea, vagy kávé, vagy narancslé, a tetőn fogyasztva. Visszafelé megint a 60 centi széles, villanyoszlopok-kal teli, hepe hupás járda, s ütött kopott, vagy épp szupermodern kis üzletek, szolgáltatók, étkezdék 10 méterenként.
Én most semmi extrát nem láttam, hacsak nem a platós buszon az idős fehér házaspárt (nő és férfi együtt olyan 250 kg), akik egyformán műkörmösek voltak, lábköröm egyformán bordóra fényezve, szemöldök megformázva. A férfi ki is volt rúzsozva. Ma nem láttam hajléktalannak látszó európait, viszont annál több vegyes családot. 50-es, 60-as pasik 30-40 éves thai nővel, és 2-3 éves közös gyerekkel. Ez nem egy olcsó elfoglaltság, el kell tartanod a thai nő szüleit is. Vajon mi lesz szegény gyerekekkel, ha 10-15 év (vagy előbb) elhalálozik (vagy visszamegy az otthagyott családjához) a pasi? Na, mintha a kutyák is ráéreztek volna erre, mindenhol kamatyoló állatokat látni.

10. nap Pattaya

11-12 tájban mentem le a partra, és háromig időztem ott. Találtam olyan szakaszt, ahol nem mélyül a víz hirtelen. A plázs sem volt koszos, csend volt, itt nincs üvöltő zene. A víz hőmérséklete 28 lehetett, szuper. Annak ellenére, hogy itt nincs rovarinvázió (a lakásban néha megjelenik valami apró szúnyogféle, mondjuk csípni tud), de a parton, a homokból előjött egy alig látható hangyaféle, és meglepetésemre össze-vissza csipkedett.
Rengeteg motorcsónak (s mindben 2 db 200 lóerős Yamaha motor) van kikötve a parti homokon. A kevés számú banánt vagy jetski húzza, vagy motorcsónak. Ejtőernyős is kevés van. Bezzeg, Ko Lan szigeten egyszerre tízen is levegőben voltak.
Ittas embert csupán kettőt láttam, épp tegnap. Az egyik egy helybéli fickó, aki szunnyadt egy feltételesen sem közlekedő busz megállójának padján, így nem lehetett tudni, valóban piától szenderedett-e el. De az az alacsony, dagadt orosz nő, akit férje, és kamaszkorú fia támogatott, mert a lábán nem tudott megállni, az bizony tintás volt.
A vigalmi negyedben sétálva tegnap, a szűk járdán majdnem beleütköztem egy helyi pasiba, aki ott, a nagyforgalmú belvárosban egy villanyoszlop tövére engedte az organikus hűtővizét.

11. nap Pattaya

Egy bank saját ATM gépénél meglepetésemre tudtam használni a bankkártyámat, ez nem mindenhol sikerült. Egyébként vásárláskor elfogadják. Időnként csak dombornyomottat.
Nyitott szemmel járva érdekes dolgokat lehet látni. Pl. a villanyoszlopokon futó megszámlálhatatlan kábel között futkározó mókust. Vagy megnézhettem egy ilyen fent futó kábelköteg javítást. Bambuszból tákolt hajlékony létrán, mindenféle munkavédelmi eszköz nélkül. Ami meglep, hogy itt nincsenek napkollektorok. A korábban meglátogatott szigeten ugyan láttunk egy stadion méretűt. A nagy széljárás ellenére szélkerék egyáltalán nincs. A személyautók többségén minden üveg fekete, még a szélvédő is.
Az itteni városi buszt sokan tévesen tuk-tuk névvel illetik, ezekre inkább a shared-taxi megnevezés illik, helyiül Song Thaew.
A szállásadó telep 4 egymástól független épületből áll, melyeket kívül belül körbevesz egy medence rendszer. Minden épületnek van parkolója, ezek bejárata sorompóval, személyzettel védett. Van portaszolgálat, technikai iroda, mosógépekkel teli terem. A komplexumnak saját elektromos strandjárműve is van, óránként ingázik, 20 bat árért. Olyan, mint egy megnyújtott golf kocsi, 9 üléssel.
A part ma sem volt zsúfolt. Alig volt mozgás, különféle hal, fagylalt, strandcikk árusok jártak fel-alá a plázson. Tipikus árus a madárketreces, ilyen ketreceket az utak mellett állványokon is láttam. Ez is a turisták lenyúlása, adott összegért kinyithatod a ketrecet, és elengedheted a madarat, amit persze hamar pótolnak. Visszafelé jövet az egyik étkezdén láttam egy CCCP feliratú táblát.

12. nap Pattaya

Este fél hétkor már koromsötét van. Gondolom a munkaidő vége miatt is ilyenkor iszonyú forgalom van a közutakon. A fényszórók láthatóvá teszik a dugó miatt felgyülemlett kipufogó gázokat, mellig ér a dzsuva, érthető a maszkviselés oka.
Ármustra: a csirkemell kilója most 55 baht, a combé 75 baht, 0,625 literes sörösüvegben mért rizspálesz 80 (azaz 1100 ft körül kapsz egy litert!!). Mondjuk nem túl finom, de nem is túl rossz. Ennyiért? Licsiszerű gyümölcs fél kiló 20 baht. Ez igen jó ár. Mondanom sem kell, a naplementével előjött az összes kalandvágyó ember is. Ezek többsége fiatal orosz csaj volt. Meg tudtam figyelni a helyi nőket is. Nem elég ám, hogy tele van az arcuk fogszabályzóval, de a fejformájuk is kevésbé kedvező. A buszon mellettem ülő, egyébként szép arcú fiatal lánnyal jól kibabrált az anyja, hanyatt fektette őt kisbaba korában. Emiatt az Alföld domborzati viszonyai uralkodtak a tarkója felett. Olyan lapos volt, hogy egy hat darabos pezsgős készlet billegés nélkül megállna rajta.
A parton az első napokban meglátogatott gyönyörű pagodához mentem (Wat Mai Hat), ami egy redvás udvar mélyén rejtőzik. Ezek az építmények napfényben mutatják meg igazán, mit tudnak. A tetejük nagy része, oszlopaik különböző színű üveg mozaikokból van kirakva, s ha jó szögben éri a fény, olyan látványt nyújtanak mint a csillagos ég. Erről jut eszembe. Két pagodánál voltam eddig, meg a Gellért-hegy féle dombon levő óriás Buddhánál. Rajtunk kívül fehér embert ezeknél nem láttam.
Érdekes látni, hogy az iskolából közönlő helyi gyerekek nagy része teljes utcai szerkóban (de cipő nélkül) fürdik. Vagy azt, ahogy thai családok az árnyékban leterítik a pokrócot, leraknak rá egy ötfogásos menüt, és ülve, guggolva kajálnak órákig. Ma egyébként a napernyők többsége foglalt volt, és a foglalók 80 százaléka thai. Hét végén mindig ez van.
Itt a királyt nagy tisztelet övezi, 200 méterenként látni esténként kivilágított nagy plakátjait, a gyalogos felüljárók is tele vannak vele. 100 méterenként látni kis szentélyeket, melyek előtt elhaladva a helybéliek hagyományosan összeteszik két tenyerüket még az elhaladó buszokon is.
Gyerekek, oldalkocsis robogó! Nagykerekű segédmotort büfével az oldalán sokat látni, de személyszállító oldalkocsit egy kis robogón? Vagy, láttatok már Suzuki mikrobuszt? Vagy hat métereset?
A zebra itt csupán festékpazarlás. Hogy a helyiek nem tudják, hogy a világ más részein ez mit jelent, az még csak érthető. De a paraszt európai miért akar elgázolni rajta? Itt a bukósisak sem nagy divat.
Öt óra tájban feljöttünk a partról. Részben azért, mert beborult, részben azért, mert benzingőzős lett a levegő. Nem messze a fekvőhelyünktől van egy sólyaszerűség, lankásan a vízbe ereszkedő betonplatform. Egyszer csak azt vettük észre, hogy traktorok rángatják fel speckó utánfutókra a nap közben szigetekre utasokat szállító speedboat-okat, és vontatják el azokat. És a hajók sorba álltak a procedúrára. Számoltam, percenkét egy hajó partra került, gyakran párhuzamosan kettő is. Ez ment két órán keresztül, legalább is, míg el nem jöttünk. Ez egy nagy város, és európai jellegű, védett kikötői nincsenek, ezért a hajókat partra teszik minden nap! És fordítva.

13. nap Pattaya

Ma is a tegnapi helyre mentünk strandolni. Akkora pára volt, hogy max. 1 km-re lehetett ellátni. Talán a vasárnapnak köszönhető, még több thai ember volt a pokrócokon és napernyők alatt. Ezek az emberek egész nap esznek, és a kis gyerekeken kívül senki nem megy vízbe. Szinte üres a tenger. Szépen megterítenek porcelán cuccokkal, egyesek valami primitív alkalmatosságon főznek is mindenféle bajuszos, csápos herkentyűket, salátákat, tésztákat, és masszívan tömik a fejüket. Pedig nincsenek túlzottan elhízva. Itt is a nők a testesebbek.
A parton minden nap megjelenik egy fehér fickó, úgy 40-45 körüli, robogón érkezik, azzal vontatja a jetskit. Ez egy térdeplős/álló üzemű gép, melyen hangtompítás se nagyon van. Hoz magával 20-30 liter benyát, és addig dobálja a géppel a szaltókat (néha kettőt egyben) és duplán leszúrt piruletteket, amíg a benzin tart. Időnként kijön tankolni, hűteni a gépet, majd megy vissza. Ügyes fiú.
Az, hogy a part kicsit szemetes (nem annyira vészes, mint mondják), az annak köszönhető, hogy nincsenek túl sűrűn szemetes tartályok. 300-400 méterenként vannak nagy konténerek, fullra tele, nem ürítve. Amikor a több száz thai család a parton burkol, ott nagyon sok hulladék keletkezik. Utánuk sok kutya legelészi a homokot.

Elmentünk a belvárosba, a Walking Streetre este. Ez a nagybetűs vigalmi negyed, mint tudjuk. Hát, láttam, amit láttam. A forgalom elképesztő, óriási az anarchia. A csomópontokon sok rendőr van, próbálnak irányítani. Némelyiküknek pisztolya is volt, ez itt nem elterjedt. A városi buszok zsúfoltak, a normál esetben 10 férőhelyes gépeken akár 16-an is szoronganak. Amikor egyedül álldogálok hátul, a peronon, nincs gond. De amikor arra a hátul kiugró karcsú csőváz platóra felszáll még mellém 4-5 100-120 kilós elhízott fehér hapsi, akkor már érdekes. Nagyon jól megépített gépek ezek, hogy nem szakadnak le a platformok.

A vigalmi utcát lehetne sokáig csontozni. Ugyanaz a mozaikszerűen kirakott úttest, és járda, mint amit egy utcával odébb is látni. Nem annyira hepe-hupás, és nem annyira szemetes. De azért az. Kb. 500 m hosszú, ez alatt van két mobil rendőri egység, 4-4 rendőr ücsörög békésen egy-egy asztalnál. 30 méterenként lehet látni öreg/fiatal hapsit virtuális szemüveggel a fején tántorogni az épp vetített műsortól. Volt két fagyott ember, akik időnként megmozdultak. Az egyik mindig kivárt egy nagyobb csoportot, és amikor a csoport fele mit sem sejtve elhaladt mellette, akkor beijesztett. Voltak nagy sikongások.
Ezen a rövid szakaszon volt 3 db Family Mart (kicsi, de modern közért), 4 db 7-eleven Market (közért megint), egy pár halas etető mindenféle csúszómászó rémséggel, két kick box aréna. Az egyikben egy fickó nagy kígyókkal kábította a nagyérdeműt, a másikban két fickó komolyan rugdosta egymást. Volt két török (tényleg az) kebabos, meg egy szintén török fagyis. Aki itt van olyan bátor, hogy fagyit kér, olyan műsort kap, hogy kitöri a frász. Hol a gombóc, hol a tölcsér próbál landolni a haján, a pólóján, vagy a táskájában. Nagy siker.

Óriási méretű nyitott piáldák tömege, de zártból is sok van. Három helyen komplett rockbandák nyomták a zenét a 2-3 bent ülő embernek. Majdnem minden csehó kétszintes, a felsőn érdekes dolgok folyhatnak, egy-két helyen az opálos emeleti ablakban nyilvánvalóan pucér nőci (esetleg annak látszó más nemű) vonaglik a háttér megvilágítás előtt. Egyébként semmi komoly „látnivaló”. Minden épület tele fényreklámokkal, egyik ide is illett: Crazy Russian Girl.
Még csak 8 óra van, minden kong az ürességtől, miközben az utcán özönlik a tömeg. Férfiak, nők lobogtatnak menünek látszó lapokat, de ez nem ételsor, hanem valami más. Vagy 30-40 fénykép egy oldalon, és több lapon. Nekem is van fantáziám, de ilyen változatos lepedőtorna gimnasztikai elemek eszembe sem jutnak. Egy fickó győzködött, hogy menjek be, ez meg az a figura szuper. Mondom neki, ember, itt az asszony. Nem baj, jöjjön ő is.

Érdekes, a nézelődő emberek többsége thai. Itt-ott be lehetett látni a rúdtánc színhelyekre, a kocsmák előtt miniszoknyás, minimelltartós lányok csoportjai hívogatnak sörre. Itt bezzeg lehetett látni nagy mellű lányokat. A parton egy sincs. Ezek a lányok (ki tudja, hány évesek) vannak vagy 150 cm magasak. Volt két kivétel. Egy a rúdtánc szalon előtt villogtatta nem is rossz testét, a másik egy kocsmában tett-vett. Ez a nő volt vagy 190 cm magas, fenékig érő szőkített hajjal, bombázó testhez simuló vörös ruhában, és egy olyan káprázatosan megkonstruált mellpárossal, hogy fennakadt a szemem. Jakartai ismerősöm szerint tuti férfinak született.
Na, most, az a nagy pornográfia, amiről a különböző itt járt emberek beszámoltak, nem volt annyira látható. Persze láttam nyilvánvaló céllal az utcán tartózkodó lányokat, de egyetlen homoszex párt sem, sem she-boy szerzeteket (ebben nem vagyok biztos). Talán a 8 rendőr is oka lehet ennek, próbálják az prostitúciót visszafogni. A környező utcák is mind dugig vannak emberekkel. Ott is sok a vendéglátó hely, többségük élőzenés. Az egy órás thai masszázs egy csupa üveg, csupa bőr szalonban 200 baht (1700 ft)! Ez nálunk még Varjúlaposon is drágább. Jaj, és, kik masszíroznak itt! Ők érdekes módon szépek.

14. nap Pattaya

Ma szinte semmi nem történt. 11-12 között vártam a lakás kezelőjét, egy Monalisa nevű nőt Bangkokból. A meghibásodott, leszerelt, itt hagyott légkondit akarta elvinni. Késett fél órát, agyon is vágta a napunkat, mivel délelőtt sütött a nap, délután viszont keményen beborult. Féltem, mit fogok látni, amikor benyit, és igazam lett. Szép név ide-vagy oda, a látványától 2 perc alatt ki lehetne üríteni egy focistadiont.
Nem volt már tömeg a parton egy órakor. Kicsit szemerkélt is vagy fél percig. A parton egy pick-upb-ról árultak gyümölcsöt jó áron, így vettem egy százasért (= 850 ft) 3 kiló mangót. A parton egyébként nem csak szeméttároló alkalmatosság nincs túl sok, hanem édesvízű zuhany sem (nejem látott egyet a cirka 3 km-es partszakaszon), és mosdó sem. Nem kell csodálkozni, amikor a helyi mozgó tengeriherkentyű árus oldalba pössenti a dokkot, aztán simán árulja a portékát tovább csupasz kézzel. Eddig nem vettünk utcai árusnál ételt. Lesz éttermi kajákra lehetőség abban a hat városban, amit még meglátogatunk. Tegnap ugyan elbizonytalanodtam, a vigalmi negyedből kivezető utcában egy étterem előtt gyönyörű csülök fotója díszelgett. Meg kacsáé. Egy egész sült madár 400 baht (= 3400 ft).
Az itteni járművezetők nagyon toleránsak egymással. Ennek jó oka van. A járművek többsége (a robogók kivétel nélkül) nincsen biztosítva. A bérlés első mozzanata itt a jármű körbefotózása. Ha van esze a bérlőnek. A tolerancia megszűnik a gyalogossal szemben. Ma találkoztam az első olyan (egyébként kanyarodó) járművel, mely a zebrán elsőbbséget adott nekem.
Szívesen megosztom a tapasztalataimat vállalkozó kedvű érdeklődőkkel. Akár egyetlen nap alatt le lehet foglalni hét szállást, 3 távolsági (országok közötti) buszjegyet, 3 repülőjegyet, a Botanocal Gardent, Elefánt Village-et, a Ko Chang szigeti, Mekong delta, Ha Long Bay, Angkor Wat, Angkor Thom, Bayon látogatást, Tonle Sap tavi úszófalus hajó túrát. Azt felderíteni, kicsontozni, hogy hova is legyen a séta, mit kell megnézni, hogy lehet odajutni, mennyibe kerül…stb., az viszont 3 hónap.

15. nap Pattaya

Felhős az idő, de gondoltam, lemegyek a partra, csobbanni még így is jobb, mint havat lapátolni. Nem voltam sokat lent, másfél óra múlva elkezdett cseperegni az eső, hogy aztán a kofasoron elkapjon a felhőszakadás. Szerencsére csak öt percig tartott.
A parton nézelődtem. A helyiek mindegyikének van okostelója, és jó nagyok. Egész nap azon lógnak. Na, megjelent egy nyolctagú család. Két szülőforma felnőttel, és hat gyerekforma fiatallal. A nagylány telibe fogszabályzós volt, az anyaforma viszont nem. Pedig kellene, a felső fogsora majdnem vízszintesen áll. A két felnőtt folyamatosan a víz alatti homokot kavargatta. Mi a fene, csak nem arany van itt? A legkisebb kislányon csak egy ruhácska volt, s mikor lehajolt, kilátszott a meztelen feneke. Öcsém, a feneke feketébb volt, mint a háta. Ilyen érdekes színkiosztást sem láttam még. A középső méretű legényke pedig addig kajláskodott, amíg megbotlott. Úgy hónaljra esett, hogy Bangkokig hallatszott a nedves homok csattanása.
Minden elővigyázat (pálesz, mozgóárúsnál nem evés) ellenére az államat kiverte valami ragya, ami sejteti, hogy csak nem stimmel minden. Pedig, a közeli, tábori kantinra hasonlító étkezdénél már kinéztem egy jó fűszeres-csirkés ételt 120-ért. Az nem rossz ár, itt ez a legalja, 1000 ft. Nos, ennyiből mindösszesen vehetsz 1 kg csirkemellet, 1 kg rizst, egy nagyobb papayát (20 baht, és jó), belefér az olaj a sütéshez, és két nyelet rizspálesz is. Tehát, egy tál olcsó büfészintű kaja árából ketten két napig ehetnek saját konstrukcióban.

18. nap Pattaya

'Este' ötkor lementem a partra, mert kinézett egy jó kis naplemente. Két irányban lehet megközelíteni a partot, az egyik egy rendvás gyomos földön vezet keresztül, a másik a gyümölcsárusok útja. Az első útvonal végén van egy focipálya. Gyerekkorom óta nem láttam ilyen kopott, girbe gurba pályát. De, használják. Egyik nap nagy meccs lehetett, mert hangos kommentálás hallatszott a hetedik emeletre. Annyira hangos, hogy a kétrétegű üvegajtón keresztül is lehetett hallani 300 méterről. Le kellett volna mennem megnézni. Jókat derültünk, amikor a kommentátor kiabálva adott hangot csalódottságának egy-egy elfent akció láttán.
A visszafelé tartó gyalogút a partról öt kiló gyümölcs beszerzésével sem tartott 20 percnél tovább. Mégis, mire visszaértem tök fekete volt az ég. Izzadtam, mint a ló, lementem a medencéhez. Beültem, élvezettel nézegettem a megvilágított vizet, a pálmafákat, a medence szigetén beszélgető, kávézó embereket. És akkor elképzeltem, hogy a zajló Duna folyik előttem.

19. nap Pattaya

Bementünk a helyi Tescoba. Nem egyszerű, a 2.5 km utat (egy irányban annyi) gyalog tettük meg. A négypályás országúton is közlekedik a platós busz, de ritkán, és akkor olyan zsúfolt, hogy nem férsz fel rá. Eddig a főútvonalig olyan közút vezet (1.4 km), ahol nincs járda. Szambázni kell a tócsákat, parkoló járműveket kerülgetve. A mozgó járművek meg mennek sorjában, de átkelésnél az istennek sem segítenek.
Elmentünk autókereskedések mellett, árultak új, és használt autókat is. Mindegyik japán volt. Egy új, nagytestű Toyota, vagy Mitsubishi offroad autó 1.640.100. A Honda robogó üzletben combos árak voltak,indult 42.000-nél, és 70.000-nél állt meg. Ez azonban egy gyönyörű oldalkocsis darab volt, amivel hatalmas feltűnést lehetne nálunk kelteni.
A Tesco két szintes (fent éttermek), területre nagyobb a budaörsinél úgy, hogy nincs kerti szerszámok, barkácsszerszámok részlege. Hólyagosra jártam a talpam. A sörös polcon volt egy 29 batos ár, termék azonban egy darab sem. Az egyik ajtón kitoltak zöld műanyag ládákat, amikben akciós, csomagolt zöldségfélék voltak. Szabályszerű tájbokszot folytatott értük 10 ember. Rengeteg tőkehús féle van, ezeket hűtött koracél tálcákról a vevő válogathatja ki. Lássuk az árakat. Emlékeztetőül, 1 kg csirkemell filé 55 baht. Csirkeláb 66, csirkepopó (nem elírás) 115, csirkebőr (!) 55, lazac 650, lazacpisztráng 950, Saba hal 12/db (olyan 20 dekásnak nézem) és pangasius 115, uborka kg 27, paradicsom 25-től, mandarin kicsi 35/nagy 65, narancs 70, alma 89-109/kg, de sokféle van, a többségét darabra adják 35-199 (!) bat között. Citrom (itt láttam először) 36, virsli 1 kg 99 (nagyon rossz), tusfürdő 49, 20 deka sápadt földieper 149 (!), sült csülök kg 169, kicsike grillcsirke 129, 20 deka cseresznye 89, étolaj literje 42, 26 deka thai szósz 23-50, 17 deka mustár 65 (a mustár por olcsóbb), 5 kg rizs 79-209, fél liter dinnyelé 20, 100% narancslé 59. Van mogyoró kávés, tejes, wasabis bundában kilója 3500 forint, de van halas és rákos ízesítésű is. Ilyen ízben van chips is. A pörkölt mogyoró kilója 1900 forintnyi, a kesudió és pisztácia 8000 ft körül van.
Általában elmondható, hogy bort, sört kivéve felmérhetetlenül nagy a választék. A tőkehús (csirke sertés) olcsó, a gyümölcs itt viszonylag drága (papaya, mango, görögdinnye, ananász kivétel), a feldolgozott termékek, konzervek kimondottan drágák. Egy kis doboz licsi, mango, vagy más helyi gyümölcs konzerv darabja 60-tól indul.

20. nap Elefántolás

Otthon még munkába készülődnek, mi már megjöttünk az elefántolásból. Az egész 3 óra volt. Egy Nissan Almera volt a szállítójármű, a szomszéd apartmanházból vettünk fel még két (természetesen orosz) résztvevőt. A sofőr farmerban, hosszú és rövid ujjú pólóban, kötött kesztyűben vezetett. Az itt már szokásos sofőr monológokkal, nevetgélésekkel szórakoztatva magát.
Az elefántpark egy tényleg szép park, ahol lehetett fotózkodni óriáskígyóval, albínó oroszlánnal, nagyobb testű madarakkal,...stb.
A kis műtóban rengeteg 1-3 kiló forma színes hal van. Az elefántolás 30 perces, elég is, mert nagyon himbáló a kicsike járása. 10 éves, és Lea a neve. Az állat fején ücsörgő, cirka 40 kilós fiútól tudtuk meg mindezt, aki tűrhetően ért angolul, és beszél is valamit. A telep sérült elefántok ápolására alakult. Amint a kis elefánt (3 évesen) leszokik a cumizásról, mellé rendelnek egy fiatal fiút, aki innen fogva el sem mozdul mellőle. 5 napot tölthet egy hónapban a családjával, a többit az állat mellett éli le. Ezek kis méretű elefántok, talán még a 2 méter magasságot sem érik el. Érdemes tudni, hogy az állatok közül a legtöbb embert elefántok ölik meg, utána a víziló következik.
Mind a székbe beülés, mind a kiszállás ember próbáló. Erdőben járunk, ahol félúton megáll a hátasunk, és bevett koreográfia szerint nyújtja hátra az ormányát. A neki szánt másfél kiló banánt pár perc alatt bekapta. Még vettünk elemózsiát a szép bundájú, kistestű kecskéknek, akik nagy harcot folytattak érte.

21. nap Pattaya

Este a parton elmentünk az éjszakai piacra. 20 méterenként lehetett látni a járdán elhelyezett edényekből étkező helybelieket. Két családnál is láttam, hogy a járdára leszórt héjas mogyorót törögetik. A piac 6 utcácskából áll, melyek mindkét oldalán kb. 30-30 árussal. Na-most, a bangkoki Chutak piacon 15.000 (!) árus van (ide szerencsémre nem jutottunk el. A piacig az úton próbáltam felmérni, hány helyen árultak főtt kaját. Mozgóárusok, pultról árulók, fészerben árulók, és kicsit nívósabbak. Vagy 100 ételárus 2 km-en.
Az egyik standon árultak házi készítésű viszkit, literjét 180 batért, ez kb. 1600 ft. Az ár jó, de egy barátom figyelmeztetett, meg nem próbáljak ilyen tintát venni, mert errefelé lepárlásnál nem dobják el a főzet elejét, ami többnyire metilalkohol, és ezért esélyes az elhalálozás útján történő néhaivá minősülés.

22. nap Pattaya
A parton gyűjtöttünk erőt a holnapi túrára. Először fordult elő, hogy egy mellettünk székelő pár beszélgetést kezdeményezett, mely igen tanulságos volt. A 40-es forma duci szőkített nő orosz, a férfi a megtestesült ötvenes Szandokán, alias Kabir Debi. Ez nem vicc, a fickó majdnem fekete, vállig érő (szerintem festett), göndörített hajjal. Tűrhetően beszélt angolul, kiderült, hogy svéd (ja, mint Zlatan Ibra). De jó kedélyűek voltak, sokat beszélgettünk. A nő, aki most van 43.-szor (!!!) Pattayán mondta, hogy Szibériában most nagy hideg van. Erre én meg udvariatlanul megjegyeztem, hogy apám is ezt mondta, miután visszatért a négy éves hadifogságból, úgy, hogy nem is volt katona.

23. nap Nong Nooch botanical garden
Az eddig látottak közül a mai botanikus kert (Nong Nooch botanical garden, 15 km-re délre) volt a legjobb program.
Toyota kisbusz jött értünk, értelemszerűen tele oroszokkal. Volt egy 40-es házaspár 4 gyerekkel. A 3 kisebb összesen ha 7 éves volt, a két legkisebb pelenkázva, a legkisebb meg a mellettem ülő anyján cumizott odafelé. Az apa egész idő alatt gyerekkocsit ráncigált locsolócsöveken és egyéb akadályokon át. Nejem kézzel lábbal eszmecserét folytatott egy 70-es bácsival, akinek megvolt minden foga. Vazze, ezüstből és aranyból! Azt hittem, kiég a retinám. Sokszor mosolygott, s ettől a napfényben úgy nézett ki, mint a terminátor savas fürdőben.
Eszméletlen ez a 'kert'. Cirka 600x600 m a területe, de lejárva sokkal többnek tűnt. Van itt egy tó, fentről pecabottal leengedett hússal (ha megvetted) lehetett etetni böszme nagy halakat. Akkora pikkelyeik voltak, mint egy kávés csészealj. Vannak virágosabb részek, itt ismerős, és kevésbé ismerős virágokat lehet látni, illathegyek között sétálni. Tele van a terület faragott fa díszítésekkel, emberfejet (mindegyik más) formázó agyag edényekkel. Ha nincs 1000 szobor állatfigura szertefele, egy sem.

Két helyen, nem ketrecben, tigrist lehetett simogatni, fotózkodni velük (100 baht). Az elsőnél, az elején még sietett a csoport, nem került rám a sor, a másiknál már éhes volt a kicsike, nem engedtek a közelébe.
A terület tele van mértani alakzatokra, vagy állatformára nyírt bukszussal, bokorral, fával, döbbenetes számban. Gyakorlatilag csak a nagy fák, pálmák nincsenek megnyírva.

Egy másik tavon művészien kivitelezett függőhídon lehetett átmenni. Nagyon sok szentélyszerűség van az egyik területen, arany fényben nyúlnak ki tömegével a formára nyírt bukszusokból a stupák. Elefántolás folyik mindenütt, békésen csettegnek az átszellemült képpel vigyorgó emberekkel szerteszét.
A 700 bahtos árban benne volt két műsor is. Az egyik egy 3000 fős színházteremben volt látható. A cirka 25 méter hosszú színpadon egy színekben tobzódó táncbemutató volt. Ez egy thai box bemutatót követett. Kimondottan látványos műsor volt. Aztán rohanni kellett egy Nyugati pu. nagyságú arénába, ahol elefántok trükköztek. Előbb jött a focicsapat (20 méterről hibátlanul lőnek kapura), utána a kosárcsapat, szerényebb sikerrel. Eszméletlen, ahogy ez a nagytestű állat a hátsó lábára állva, a labdát hátrahajlított ormányával tartva kosárra lő. A bowlingozó elefántok halálpontosan taroltak 10 méterről. Aztán jöttek a dartosok, bazi nagy tollas nyilakkal pukkasztgattak léggömböket. Aztán jöttek emberátlépkedők. Némelyik humanoid arcán aggódást láttam, pedig ezek az állatok nem hibáznak. Megtervezett koreográfia szerint az egyik hanyattfekvő férfi mogyoróit vágta össze egy elefánt az ormányával. Aztán ugyanerre a felületre rátette a talpát. Ez a fickó aggódott a legjobban, de haja szála nem görbült. Aztán jött az ormánnyal hullahoppozó csoport.
Lehet, hogy tévedek, de nekem úgy tűnt, hogy a vastagbőrűek kimondottan élvezik ezt a féle cirkuszt. Aztán, zsetonért, lehetett fotózkodni velük. Ekkor az elefántokat párba állították, és két dolog történhetett. A két kicsike összefonta ormányát, és ebbe a fészekbe lehetett beleülni, felemelkedni. A másik esetben az elefánt körbefonta a vállalkozó kedvű humanoidot az ormányával, felemelte, majd a másik rátette az áldozat fejére az ormányát. Végül az elefántok az emberek elé járultak kunyerálni. Kaptak banánt, azt jól megették. De kaptak pénzt is, azt hátraadták a gondozónak. Tisztességesen be vannak tanítva.
A végén még etettünk térdig érő őzikéket, az egyik akár egy tenyérbe is beleférne. Persze, borzalmasan rikácsoló nagy madarak, kecskék, teknősök, majmok is akadtak még szép számmal. Az egyik ketrecnél akár éjszakai beállításokkal is lehetett fotózni, az ott levő leguánok belefagytak az éjszakai buli utáni mozdulatba. Szemük sem rebbent.
Kifele jövet még belebotlottunk egy kínai új évet (jan. 26-febr. 2) ünneplő sárkánynak álcázott elefántos csoportba.
A bolti megállást nem úsztam meg, itt is divat a busz utasaival megetetni valami vásárlós programot. A redva közepén egy csinos, üvegfalú, jól lehűtött üzletbe térhettünk be, mely az oroszokra van kitalálva. Csak orosz feliratú termékek (teák, leforrázható szárított növények, kozmetikumok), és oroszul tökéletesen beszélő thai üzletvezető. A teákat megkóstoltunk. Én még egy mindenféle füvön ágyazott páleszt is. Jól esett. A sokgyerekes orosz megkergült, lótott-futott, és vett mindenféle szárított trutymákot vagy 1200 bahtért.

24. nap Pattaya
Lementünk a partra. Itt láttam egy fehér bálnát. Oroszul beszélt, rastára volt fonva a haja. Hanyatt fekve, bizonyos szögből nézve még a napot is eltakarta. Mozgóképet készítettem erről a fantasztikus természeti jelenségről. Egy kínai forma nő is lefotózta sunyiban.
Visszafelé jövet egy ingatlanos kirakatában árakat mustráltunk. Egy 37 négyzetméteres berendezett lakás havi bérlete 15e baht, vételára 1.65 millió. Egy szintén berendezett 55 nm-es lakás 2.3 millió, egy 30 emeletes épületben levő 99 nm-es két fürdőszobás, 3 légkondis lakás ára 13 millió. Nem csoda, hogy a fél várost felvásárolták az oroszok. Meg mások. Az ingatlanos mellett egy tök üres masszázsszalon van, és végre sikerült rábeszélnem a nejem, hogy ne tagadja meg magától azt, amit szeret, vesse be magát a butikba. Így bevállalt egy egyórás lábmasszázst 150 bahtért. 1300 ft. Ennyiért nálunk maximum vállon veregetik. Én nem szeretem ezt az időtöltést, bármilyen gyengén csinálják, nekem fájdalmat okoz. Ráadásul nagyon csiklandós vagyok, úgyhogy annak, aki venné a bátorságot, hogy rányomjon a talpamra, sok-sok fogpótlásra lenne utána szüksége.

25. nap Pattaya
Zavartalan napsütés, és kellemes szél lévén strandoltunk. Szombat lévén a plázson rengeteg a helybeli, járdán, homokon, ülnek egy helyben, és sokért sokat esznek. A látszat biztos csal, de egész jól élnek az itteniek. Mivel a ruházatuk kinézetre általában csapnivaló, nem lehet megítélni gazdasági helyzetüket, pontosabban különbséget látni köztük. Corollákból, Almerákból kiszállva annyira rossz nem lehet a helyzetük.
Amikor helybéli árusok megszólítanak bennünket, általában a nejemhez fordulnak, madamozzák. Ha mindkettőnk figyelmét fel akarják hívni, akkor papa, mama vagyunk.
Este elmentünk a Big C-be megvenni az utolsó vacsorához valót Most, hogy össze tudom hasonlítani a Tesco-val, nagyon drága. Itt majdnem minden (a gyümölcsök többsége is) előre csomagolt. Fél kiló mangó 90 baht (!!!), a tengerparton 3 kiló 100. 10 deka vaj 40, egy kiló szeletelt főtt császár 630 (!!), kis csomag német fekete erdei sonka 1600 (!!), 2 deci tejszín 130, 25 deka flora margarin 140, import lekvár pici 150, burgonya 55. A tőkehús itt is olcsó. Az adó 6,5 %, de nem minden volt adóköteles abból, amit vettünk. Nem tudom milyen elvek mentén, de a számlaösszeg 25%-ára nem számoltak adót. Láttam Seat szalont, de itt, ez a márka motorcsónakot forgalmaz.

26. nap Pattaya
Ma kimondottan kevés külhoni volt a parton. Pedig most csendes, tiszta (?) volt a víz. Elég hangosak is voltak a thai szabadidőzők, ők vették igénybe a vízi szolgáltatásokat is.
Az a part, ahol a szállásunk is van a Jomtien Beach, enyhén ívbe hajlik, így jobbra-balra messze ellátni. Van vagy 12 km hosszú. Szépen kiépített sétány van a plázs mellett, széles, viszonylag egyenletes a járófelület, rajta pálmák sorakoznak. Egyenlő távolságra telepített magas oszlopokon reflektorok világítanak este. A homokos parton lombos fák vonulnak szép sorban. Az út másik oldalán keskeny, ugyanabból a járólapból hepe-hupásan rakott járda van. A plázson egyetlen egy life guard magasfigyelőt sem láttam.
Most már többedszeri kártyás vásárlás után kialakult a pénzhasználat helyes módja. Ha valaki idejön, kalkulálja ki, mit lehetséges elkölteni piacokon, kisebb butikokban, zöldségesnél, kirándulásokon, és ezt pénz hozza el dollárban. A tengerparti kis átváltóknál jobb az árfolyam, mint a reptéren, és a bankokban. A nagy áruházakban lehet nyugodtan kártyát használni vásárláshoz, nincsenek thai kezelési költségek.