ÚTIKRITIKA.HU / Queensland









Queensland

Queensland dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Repülés | Szállás | Közlekedés | Időjárás | Brisbane | Nagy Korallzátony | Cairns | Egyéb látnivalók | Magyar külképviselet | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Queensland - Utazás

Queensland dióhéjban

  • Queensland Ausztrália egyik szövetségi állama, a hatlmas ország észak-keleti, közép-keleti részén. 1,7 millió négyzetkilométeres területébe 18 Magyarország férne el. (Egyre sem mutatkozik fogadókészség.)
  • Queenslandnek mintegy 2500 kilométer hosszú partvonala van.
  • Két legnagyobb városa: a 2,3 milliós Brisbane (az állam fővárosa) és a közel 150 ezres Cairns.
  • Queensland partjainál a tengerben csak az engedélyezett helyeken tanácsos fürdeni, úszni. Október és június között nagyon kellemetlenek lehetnek a medúzák csípései.
  • Queensland régiói: Gold Coast (Aranypart) és háttér vidéke, Sunshine Coast (Napfény Part), Fraser Island, a Nagy Korallzátony (Great Barrier Reef) és környékének szigetei, Whitsunday Islands, Regenwald, Cape York és Cape Tribulation, Atherton Tablelands (táblahegyek), Outback (a kietlen puszta)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. A finom friss halak és a tenger gyümölcsei
  2. A Magnetic island-en a lazulás

Nem tetszett

  1. A kenguruhús népszerű Queensland-ben, de nekem túl édeskés az íze
  2. Ezt olvasni: Durván pusztul a Nagy-Korallzátony

Vélemények

"Mi tetszett?

Tetszett, hogy az emberek lazák, közvetlenek és felhőtlenek. Jellemző látvány, hogy akár a belváros kellős közepén mezítláb sétálnak. Ezt én is kipróbáltam, és persze az én európai megkímélt talpam teljes felületén felhólyagosodott a forró aszfalttól, egy rémálom volt, mire helyrejött. A legmodernebb technika keveredik a hippi életérzéssel, az ausztrálok jellemzően sokat utaznak az időjárás miatt: sokszor látni gyönyörű terepjárót, aminek a tetején ágymatracot szállítottak... a hőség elviselhetetlen a nyári időszakban (novembertől- áprilisig) és ezért ők is „menekülnek”.

Steve Irwin Australia Zoo – sajnos már a névadó Krokodilvadász nem él, de az állatkertje akkor is más élmény, mint a megszokott "nézegetjük az állatokat rácson keresztül, kellő távolságból, az a biztos". Itt egy egész napot el lehet tölteni, ráadásul interaktívan, mert rengeteg érdekes programmal szolgálnak a gondozók és a park lakói. Egyébként Steve és a család háza az állatkert területén található, ide az állatok szabadon járnak ki és be. Itt a kedves látogató tevét, kengurut etethet, koalának megpróbálhatja a pulzusát ölelgetéssel egy kicsit feljebb tornázni, bár ez teljességgel esélytelen- ezeket az állatokat semmi nem tudja kihozni a sodrából. Minden nap tudnék inni Bundaberg Ginger Beer-t, aminek olyan intenzív gyömbér íze van, hogy semmihez nem hasonlítható.

Mi nem tetszett?

Megérkezésem első hétvégéjén leutaztunk egy gyönyörű helyre, ahol az első dolgom volt észrevenni egy irgalmatlan nagy kígyót fára feltekeredve. Jelzem, ez nem állatkertben volt! Számomra rémisztő volt a tudat, hogy bármikor beleakadhatok egy hasonló állatba, pókba vagy földönkívüli méretű csótányba. Láttam partra vetett, csontig aszott kengurut és félig megrágott cápát is kisodródva elhagyatott partszakaszra, bár ezektől a szerencsétlen tetemektől sok félni valója már nincs az embernek. Csak sajnos én is az icipici pókot sarokban meglátó-sikító-infarktust kapó típusba sorolható vagyok...

Azt nem mondhatom, hogy kulináris élményekkel nem gazdagodtam, mert a negatív élmény is élmény, de személy szerint nem hiányolom a legausztrálabb ízt, ami létezik a világon és ez a vegemite. Minden ausztrált gyermeki boldogság tölt el, ha ezt a szót meghallja és képesek akár minden nap ezt enni. Egyébként ez egy kenyérre kenhető sötétbarna szósz mely B vitaminban és tápanyagban gazdag, rendkívül jellegzetes kesernyés savanykás sós ízzel, főzésre nem alkalmas. Aztán ott van az ozzie pie, amit csak úgy ebéd gyanánt dobnak be. Sokféle töltelékkel kérhető, a legkedveltebb mégis a húsos pite. Kb. 3x próbálkoztam meg az evésével, minden alkalommal ketchup-ban fulladozott szegény pite és úgy sem tudtam igazán jóízűen megenni.

Tanácsaim, javaslataim:

Gold Coast, Sunshine Coast, Noosa Beach azon partszakaszok, melyek Brisbane-től beutazható távolságra találhatóak, mindegyik csodaszép, talán a Gold Coast a híres Surfer's Paradise miatt elsődleges célpont. Útban a Gold Coast felé, ha belefér egy kis kitérő, akkor érdemes meglátogatni a Polish Place nevű helyet, amelyet egy lengyel házaspár hozott létre valamikor a 80-as évek elején. Amellett, hogy nagyon finomakat lehet ott enni és inni a hangulatot színes papagájok dobják fel, akik annyira 'szemtelenek' és nem félnek az emberektől, hogy gyakorlatilag egy tányérból esznek a vendégekkel. Én az ételre elég finnyás vagyok és nem szeretek osztozkodni, ezért külön adtam nekik kis tányérba enni, így megőriztük a békességet. :)

Stradbroke Island- egy kicsit hozza a vidéki Ausztrália érzést ami Brisbane-ben nem található meg. Komppal másfél óra alatt lehet átérni és a strandon kb 1 km-re jut egy család. A helyi szörfösöknek is kedvező, jók a hullámok. Erről a szigetről-bár elég távol volt, de láttam bálnát, a kenguru pedig megszokott látvány, bár jobb tartani tőlük, mert cseppet sem barátságosak.

Fraser Island- a sziget talaja többféle anyagból áll, és érdekessége, hogy el fog tűnni, mert a sós víz hullámzása és az erős szelek elkoptatják. Itt felgyalogoltattak minket egy óriási homokdűnére ahol fa deszkákon kellett leszánkázni a homokon. Óriási élmény volt... bár ezt csak utólag tudom a videókról, mert látni nem sokat láttam a szemembe ömlő homokon kívül. A helyiek szépek, csinosak, napbarnítottak, felhőtlenek, gondtalanok, hozzák azt a sztereotípiát, mely szerint az ausztrál csak a szörfözéshez ért, de ahhoz nagyon. Az életet teljesen más ritmusban élik, a mindennapi gondok nem az élelmiszer vásárlásnál és a fűtés számla befizetésénél kezdődnek.

Itt a munkanélküli, ha nem dohányzik, iszik és bulizik, szuper életszínvonalat tud fenntartani a munkanélküli segélyből. Nincs szükség ahhoz egyetemi vörös diplomára, hogy valakit elismerjenek és jó pozícióba kerüljön, ennek egyenes arányos következménye, hogy az emberek nem is olyan műveltek és okosak. Egyszerűen nincs rá szükség. Megszokott életforma a fiatalok körében, hogy 10-12-en kibérelnek egy ingatlant a parton és ott nagyon jól élnek éveken keresztül. Buliznak, strandolnak, szörföznek, barbequeznak. Ha az idő lehűl 25 fokra, kötött sapkát, csizmát húznak, téli kabátot vesznek fel és sálat tekernek a nyakuk köré. Nem ritka, hogy a kabát sál kombináció a miniszoknya papucs párosítással jelenik meg.

Az aboriginalok kizsákmányolása egy olyan társadalmi tényező, melyet a többség szívesen seper a szőnyeg alá. Mindenki tudja, hogy ami történt igazságtalan és orvoslásra szorul a helyzet, de a nagy többség lepergeti magáról a témát, az aboriginalok pedig nincsenek abban a helyzetben, hogy számottevően tudjanak helyzetük ellen harcolni. Kicsit olyan ez, mint az USA-ban az indiánok rezervátumba gyűjtése, megbélyegzése, hogy alkoholisták, drogosok és a társadalom perifériájára szorították őket, holott a föld eredetileg az övék volt....aztán persze a bánásmódnak köszönhetően néhányan valóban azzá váltak, aminek korábban alaptalanul titulálták őket, így igazolva az ezt megelőző pejoratív megbélyegzést. Kint sokan minősítik őket úgy, hogy még rajzolni sem tanultak meg rendesen- ezzel degradálva a világhírű pontfestéses technikát, és hozzáteszik, hogy mit is vár az 'ilyen' az élettől, aki megállt a fejlődésben. Ez talán a legszomorúbb téma, ami az országgal kapcsolatban az eszembe jut, egyébként pedig "no worries mate, life is full of sunshine and waves (no para haver, az élet tele van napsütéssel és hullámokkal). ;)" (Emese, aki Queenslandben élt rövid ideig, 2012)


"Ami tetszhet és tetszik is az ideutazóknak az természetesen az időjárás. Ha jókor érkezik (télen, tehát június-október körül). Nyáron, aminek most van vége, azaz márciusig sokszor esik, persze "igazi"trópusi eső, aztán sec-perc alatt újra minden száraz:). Rossz nyelvek szerint csak a turisták használnak Cairnsben esernyőt! Tényleg elég felesleges,viszont melegen ajánlott egy vízhatlan hátizsákszerű dolog (én még Balin vettem,búvárok szokták használni). Nem tesz jót az érzékeny telefonoknak és fényképezőknek az eső és nedvesség.....

Aki Cairns-ben tervez tölteni néhány napot,hetet mindenképpen a CBD-ben (Central Business District) fog lakni. Tíz perc sétával a hotelek többségéből el lehet jutni a kikötőbe és az Esplanade-ra, ami a központ. A turisták többsége tehát sétálgat enni/inni/vásárolni,csak a hosszabb időt itt töltők bringáznak mindenhová. A környék rengeteg látnivalót kínál, így a legpraktikusabb az autóbérlés, szinte mindenki így tesz. Akik nem akarnak/tudnak baloldalt vezetni? "bad luck,mate" (az pech, haver). Ők kénytelenek befizetni a rengeteg utazási iroda valamelyikében a kirándulásokat, Azért ez jelentősen sokkal drágább megoldás.

Összehasonlításképp: egy átlagautó átlagára naponta (24 órára, tehát este hattól másnap hatig ,stb) 70 dollárba kerül és sacc 50-100 dollár az üzemanyag, távolságtól függően. Négyen egy egész napos "tableland" kirándulást megúszhatnak fejenként 40 dollárból, bérelt autóval. Befizetett Tableland kirándulás alaphangon fejenként 80-90 dollár. A helyi lakosok kifejezetten lazák,kedvesek, jóindulatúak. "No worries"mentalitás, de tényleg! Abszolút hétköznapi dolog, hogy mezítláb sétál a helyi lakos mama, két gyerkőcével, senki,semmin nem ütközik meg. Tök mindegy, hogy lila-e a hajad vagy kopasz vagy és tetovált, senki nem foglalkozik Veled, ugyanez vonatkozik a ruházkodásra is: bár jellemzően itt egy szál műanyag papucsban lehet tölteni hónapokat, egy szál rövidnadrágban és pólóban, pont úgy, mint Thaiföldön:)

Lehetséges csúcsélmények? Javasolt tennivalók: Cairns: a "belváros" bejárkálása, az összes,tök egyforma ajándékbolttal és utazási irodával. Nagyon ajánlott:a "Rusties",a helyi piac megtekintése (nyitva péntek, szombat, vasárnap napközben): elképesztő mennyiségű és soha nem látott gyümölcsök- még annak is okoz meglepetést, aki többször járt távoli országokban), élő zene a piac hátsó részében és nagyon jó kifőzdék,thai, egyéb ételek, pluszban ajándéktárgyak és persze masszőrök( de nem az a minőség és ár, mint Thaiföldön...) a Casino megtekintése: csak a hangulat kedvéért, néha ingyenes, jó koncertek itt is! Javasolt: a "night market"megtekintése( közvetlen a Foodcourt mögött- nyitva délután öt és este tiz között): millió apró,többségében műanyag csecsebecse, ajándéktárgyak, de egy esti sétának megfelel.

A "muszáj" a Nagy Korallzátony: búvárkodva vagy sznorkelezve, lassú vagy gyors hajóval: helikopterezni is lehet előtte vagy utána vagy közben! Kuranda: Koala központ vagy Cairns, Zoo: koalát muszáj bámulni, csodálni és főleg megölelni (valószínűtlennek tűnik, hogy èlnek,még kézben tartva is kétségeim voltak...)

Tableland és vízesések:abszolút muszàj, rengeteg vízesés, pluszban végelathatatlan cukornádültetvények és banán,stb.

Legleg:Josephina Falls: gyönyörű környezet, csúszdázni lehet a sziklán,mindenki kedvence!

Képen: Josephina Falls, mindannyiunk kedvence: a sziklán le lehet csúszni (perszenanáhogy Levi fiam hason és fejjel előre, de ügyes fiú, vigyázott magára)

Miilla Miilla Falls:ez nagyon gyakran fotózott, impozáns látványt nyújt, elég hűvös a viz:)). Lake Eacham:szép krátertó,úszkálni, plusz teknôsök!

Babinda: kristálytiszta víz, álomszép fotópontok (Devils Pool!!!), kihagyhatatlan!

Képen: a kihagyhatatlan Babinda

Esőerdős kirándulások - feltétlen!

Egyéb: Port Douglas: kíváló egynapos kirándulóhely, úszkálni, sétálni. Hőlégballonozás- itt vannak a legnagyobbak az egész országban, Mareeba-ban,érdemes! Halak, pecázás: ha valaki erre "kattan", itt aztán lehet,főleg hajot bérelve,személyzettel,bottal."

(a kint élő L. Anikó, 2014)

Barátkozom egy rockwallaby példánnyal 

Repülés

Brisbane légvonalban 921 kilométerre van Sydneytől. A két város között az átlagos repülési idő 1 óra 25 perc.

Szállás

Jön!

Közlekedés

Jön!

Időjárás

Queenslandnek két klímazónája van. Északon trópikus, délen szuptrópusi a klíma. Az évszakok az eruópaival éppen ellenkező időszakban vannak. Azért az ausztráliai tél idején is kellemes Queensland mint turista desztináció.

Az időjárás tekintetében az április és a november közötti időszak a legideálisabb Queensland meglátogatásához.

Brisbane

Brisbane-ről részletesebb tartalom itt épül


Nagy Korallzátony

"Másnap korán keltünk, időre jött értünk a kisbusz, amely a város üres utcáin tekeregve sorra összeszedte a többi utastársunkat is. A kikötőnél megálltunk, a sofőr megmutatta, melyik ablaknál kapjuk meg a jegyünket, és elviharzott. A katamarán terminál pontosan olyan rendszerben működött, mint egy reptéri check-in. Éppen csak a csomagtovábbító szalag hiányzott. Beszálláskor mindenkiről fotó készült, amit természetesen az út végén kinyomtatva, vagy CD-re írva megvásárolhattunk. A jegy ára magában foglalta a szállodai transzfert, a három merülést, az eszközöket (mi csak pipával merültünk), egy svédasztalos ebédet a hajón és egy uzsonnát. A képekért, biztonsági ruháért (medúzacsípés ellen) külön kellett fizetni, de erre senki se sajnálta a pénzt.

A zátonyig tartó út során kaptunk egy rövid oktatást arról, hogyan viselkedjünk, mire vigyázzunk, mire figyeljünk. Minden merülést egy őrszem figyelt a hajó tetejéről, szigorú létszámellenőrzéssel mehettünk csak a vízbe, és csak akkor indultunk tovább, ha mindenki lejelentkezett. Aláírtunk egy nyilatkozatot, hogy nem rongálunk, nem nyúlunk semmihez, hogy tudunk úszni, és hogy a saját felelősségünkre megyünk a vízbe. Közben megkaptuk a lycrának nevezett védőruhát, a pipát, szemüveget és a békatalpakat. Megálltunk az első merülési ponton, elhangzott az engedélyt adó kürtszó, és mi berajzottunk a vízbe. Sütött a nap és nem fújt a szél. Borús, szeles időben sajnos romlanak a látási viszonyok, így nem meglepő, hogy mindenki a meteorológiát figyelte a kijelzőkön.

Csalódott voltam, mert eleinte semmit se lehetett látni. Aztán sekélyebb lett a víz, és elém tárult a látvány. Ilyet eddig csak búvárfilmeken láttam. Képtelenség leírni azokat a színeket, formákat, amelyeket a korallok mutattak. Nem is tudtam, mire figyeljek igazán. Egyszerre akartam befogadni a látottakat, habzsolni, dúskálni a szépben, mert olyan intenzíven törtek elő a semmiből, hogy percek kellettek, mire felfogtam, hogy nem kell kapkodni, van időm bőven. Tarka halak mindenhol, olyan volt az egész, mint amikor egy tengeri akvárium hirtelen megnő, és bekebelez. Azt vettem észre, hogy a Némó nyomában című mesében érzem magam, mert az összes ott szereplő hal körülöttem úszkált. Láttunk csíkos bohóchalakat, amint tengeri rózsában fürdőztek, zöld teknősöket és papagájhalakat, úszkáltunk bálványhalakkal, kék és sárga doktorhalakkal és olyan lényekkel, amelyeket addig még tévében sem láttam.

Fél óra elteltével megszólalt a kürt. Visszaúsztunk a hajóhoz, megszámoltak minket, és már indultunk is a következő merülési ponthoz. A forgatókönyv itt is ugyanaz volt. Ezen a helyen inkább a korallok látványa ejtett ámulatba, de ez semmit sem vett el az élményből. A harmadik és egyben utolsó merülés speciális volt. Ide nem egyedül mentünk, hanem velünk jött az oktatónk is, aki "vezetett" túrát tartott a zátonyok között. Úgy ismerte a helyet, mint a tenyerét. Tudta, hol vannak a teknősök, tudta, hogy melyik korallban él a bohóchalcsalád. Vezetett, terelgetett minket, hogy az élmény mindenkinek felejthetetlen emlékké váljon. Gyakran mondogatjuk, hogy ne csak nézz, láss is! Itt, a Nagy-korallzátonynál ez százszorosan igaz volt. Ha az ember csak a halakra fókuszál, akkor elsiklik a figyelme a korallok szépsége felett. A visszaútra már eléggé felerősödött a szél, a társaság többségét nagyon megviselték a nagy hullámok. " forrás


Cairns

"Cairns összességében egy nyugis, laza városka, ahol rengetegen megfordulnak:" átlag"turisták és hátizsákosok. Egy átlag európainak rettentő lelassult ez a tempó, de ebben a hőségben minek kapkodni?? A városka számos dolgot kínál ingyen az idelátogatónak:

Ingyenes wifi az Esplanade-on, azaz a sétányon. Ingyenes, tiszta, vízcsappal ellátott grillező alkalmatosságok a sétány teljes területén: teljesen hétköznapi dolog (mi is lejárunk, de a helyiek is), hogy családok, párok, baráti kör lemegy este grillezni, előtte elmegy a helyi szupermarketbe (Coles vagy Woolworth) és húst, hamburgert, kolbászkát, akármit sütöget és elfogyasztja helyben. Sajnos alkoholt nem lehet fogyasztani köztéren, így a többség kávés papír poharakból iszogatja a sörét:).

Ingyenes a sétány végén, a központban található "lagoon", azaz óriás medence, itt lehet úszkálni, pihenni az árnyékos fák alatt.Természetesen zuhanyzó, mellékhelyiség, értékmegőrző van. Szombatonként aránylag igényes "kirakodóvásár", élő zenészek.

Kajálás?

Helyi,tipikus étkezés a grillezés,minden létező húsból (kengurusteak, kenguruburger), ezen kívül nagyon helyi étek nincs,a többi mind megtalálható más országokban is. Az étkezés itt nagyon eltérő az otthonitól,ami a választékot illeti: Budapest után szinte nulla,de azért ez így túlzás.indiai,thai,maláj éttermek a belvárosban mindenhol,nagyszerű kávézók (az ausztrálok kávémániások). Pizzériák, gyorséttermek, kebabosok mindenhol. Sajnos édességügyben sanyarú a helyzet, legnagyobb sajnálatomra ,persze érthető: ki az a marha, aki tejszínhabos gesztenyepürét rendelne a trópusi melegben? Fagyizók vannak, még kekeceknek is megfelelő minőséggel. Értelemszerűen gyümölcsöt kíván mindenki, ehhez hozzájutni a világ legegyszerűbb dolga: hétköznap a bevásárlóközpontok, hétvégén a piac!

Vásárlás? árak a magyarhoz képest?

Vásárlás: ajándéktárgyak vásárlása a lehető legegyszerűbb: a városka tele van ajándékboltokkal, ahol "tipikus" ausztrál,kengurus és koalás ajándékot vehetünk, vicces törölközők, pólók, csecsebecsék, többségében kínai minőségű tömegtermékek, bumeráng stb. Néhány helyen árulnak minőségi, eredeti aboriginalok által készített tárgyakat, szépek és drágák. Mindenhol árulnak opálból készült ékszereket, gagyi, olcsótól egèszen a különlegesig!

Árak,mindenféle: egy palack viz bárhol: 3 dollár, egy palack kóla: 4 dollár. Hat doboz sör egy csomagban: 18 dollár. Egy doboz cigi: 40 szálat tartalmazó doboz: 24 dollár. Egy gombóc fagyi 5 dollár, egy szelet steak hús, grillezni való, jó minőségű a szupermarketben 5-25 dollár. Egy doboz Tim-Tam (ausztrál, ismert csokoládé) 3 dollár, egy pizza átlag 13-20 dollár.

Kirándulások?

Meglehetősen drágák, általában ki lehet harcolni kedvezményeket,ha a neten fizetjük be vagy utalunk az irodában arra, hogy láttuk a weben olcsóbban. Ez persze szezonfüggő is.

Szórakozás?

A városkában van számtalan söröző, jó nagy tömeggel és zenével vagy épp csendesebb, kiesőbb helyek. A legfelkapottabb a P.J.Brien, állandó akciókkal, például ebéd egy pohár sörrel 13 dollárért. Van élő zenés,"menő"szórakozóhely a kikötőben,a Salthouse, itt a helyiek kapcsolódnak ki. Van élő zenés jazzbár, egész jó! A város központjában található Foodcourt a nevéhez méltóan egy nagy,fedett hely, ahol fagyizó, kávézó, kebab, kínai étel található, bárhol le lehet ülni a megvett étellel és elfogyasztani, sokan vannak itt esténként.

Cairnsben a közbiztonság kiemelkedően jó. Éjszaka is simán haza lehet sétálni, rettentő ritka, hogy valakit megtámadnának. A helyi aboriginal közösség mindössze hangos és csapatokban beszélget, de nem bántalmaznak turistákat. Az állam tisztességes összegekkel segíti a hétköznapjaikat, így már reggel is tudnak inni, néha "részegen",de békésen alszanak a "belváros" közepén. Mindenhol,mindig vannak rendőrök, tehát probléma esetén van kihez fordulni." (kint élő L. Anikó, 2014)


,, Cairns: A parton ki volt rakva egy tábla, hogy krokodil- és medúzaveszély van. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy a parton láttak engem. Nem tudtam mit csinálni, a krokodil kilőtte a biztosítékot. Maga a város nem rossz, tele van rengeteg szuper ázsiai étteremmel, plusz sok-sok kalandos program közül lehet választani a környéken ha bevállalós vagy." forrás

Egyéb látnivalók

"Korai kelés. Keringtünk a városban, összeszedtük a csapatot, majd elindultunk a Gyötrelem-fok felé, mely onnan kapta a nevét, hogy Cook kapitány az első útján nagyon megszenvedett itt a zátonyok közötti hajózással. Persze nem emiatt lett zarándokhely, ezért nem igazán utazna az ember sok idegennel összezárva egy kisbuszban. Ausztráliának ez a része, majdnem a legészakibb csücske arról nevezetes, hogy az esőerdő itt közvetlenül találkozik az óceánnal, ez pedig csak kevés helyről mondható el a világban. Nem meglepő módon ez a természeti látványosság is a világörökség része lett.

A Gyötrelem-fok kicsit csalódás volt. Egy biológus vagy ökológus biztosan odalett volna a látványért, de én, egyszeri halandó csak növényeket, homokot és az óceánt láttam. Azért persze nem panaszkodom, mert a növényzet tényleg fantasztikus volt, az ott élő óriási rovarokról már nem is beszélve. Nem vagyok egy félős típus, de a tenyérnyi méretű lepkétől, amely a vállamon pihent meg, majdnem összepisiltem magam.

Tettünk egy majdnem egy kilométeres sétát egy ösvényen, amely bevitt az esőerdő mélyére. A túra elején meg kellett ígérnünk, hogy nem maradunk le, és nem térünk le az útról. Nem tudtuk, mennyire megalapozott a félelemkeltés, de inkább szót fogadtunk, és nem kóboroltunk el. Tekeregtünk a hatalmás fák között, egyik ámulatból a másikba estünk a furcsa növények láttán, de kicsit megkönnyebbülés volt az ösvény végére érni, mert szinte már fájt a légzés a nagyon párás, fullasztó levegőben." forrás

Külképviselet - magyar konzul

Queensland, Brisbane területeire vonatkozóan a tiszteletbeli konzul: Kovács Lőrinc

  • Cím: 5/55 Tansey Drive, Tanah Merah QLD 4128
  • PO Box 3072 Loganholme QLD 4129
  • Telefon: (+61) (7) 3209 6963 (+61) (4) 3155-5639
  • E-mail: lorinckovacs@optusnet.com.au

Olvasmányos linkek

"Cairnsnek nincsenek híres múzeumai, jelképpé vált kultikus épületei, mégis több százezer ember dönt úgy évről évre, hogy ellátogat erre az észak-ausztráliai településre. Hogy miért? Mert ez a természet egyik legnagyszerűbb csodájának, a Nagy-korallzátonynak a kapuja.

A város egyébként az ausztrálok körében is igen közkedvelt üdülőhelynek számít. Korábban egyszerű halászfaluként működött, de a hirtelen jött népszerűség miatt az elmúlt harminc évben a lakossága rohamosan nőni kezdett. Jelenleg nagyjából 170 ezer fő lakja, akik többnyire az elmúlt időszakban költöztek ide. Régebben a meghatározó bevétel a környező földeken termesztett cukornádból származott, ma már teljes mértékben a turizmus tartja el a várost.

Megszámlálhatatlan utazásszervező cég működik, amelyek rengeteg, nagyjából hasonló programot kínálnak az ideérkező utazóknak. Érdemes előre tájékozódni, mert a bőség zavara tényleg gondot okozhat. A legtöbben búvárkodni jönnek, de az esőerdő közelsége miatt nagyon népszerűek az erre specializálódott utak is. Mi nem nagyon variáltunk, kértünk egyet ebből is, abból is.

A búvárkodáshoz olyan társaságot ajánlottak, amelyik nem csak a zátony szélére visz el, ahol öt-hat másik hajó utasaival kell osztozni a látványon, hanem speciális engedélyekkel rendelkezik, így különleges helyekre is eljuthatunk velük.

A másik ajánlata egy laza stílusban szervezett esőerdő-kirándulás volt, amely egészen a Gyötrelem-fokig (Cape Tribulation) ért. Minibusszal, kötetlenebb, barátibb hangulatban.

Annak ellenére, hogy elvileg holt szezon volt, a város elég nyüzsgőnek és kozmopolitának tűnt. Ez az időszak nem kedvez igazán a strandolóknak, mert ilyenkor rajzanak ki a medúzák a folyóból és a fürdést hatóságilag tiltják az óceánban. Hálóval elkerített területeken ugyan úszkálhatunk, de ezek mérete nem sokkal nagyobb, mint egy 50 méteres medencéé.

A központban működik egy városi fürdő, amely édesvízzel feltöltött, és minden kényelmi szempontnak megfelel, szóval ha fürdeni szeretnénk a hőségben, akkor erre is van lehetőség. Homokos parttal, tiszta, zöld fövennyel, fákkal körbevett, öltözőkkel, zuhanyzókkal és roston sütő standokkal felszerelt strand volt ez.

A nyilvános főzőhelyeknek nagy hagyománya van az országban. Sétautak mentén, parkokban használhatjuk őket, ahol elektromos rostlapokon süthetünk többnyire ingyen, vagy alig pár dollárért. Az üzletekben előre összeállított BBQ egységcsomagokat vehetünk húsokkal, köretekkel, szószokkal, eszközökkel, így aztán nem kell kilónyi holmit cipelni magunkkal a strandra vagy a kirándulásra.

Úgy terveztük, hogy vacsora után körbejárjuk a környéket, de sajnos hemzsegett a részeg bennszülöttektől, így inkább visszasiettünk. Nem volt velük gond, de azért félelmetes volt, ahogy furcsa nyelvükön kiabáltak utánunk, és cigit meg pénzt követeltek. " forrás


"Hamarosan a (Brisbane reptér) nemzetközi terminál érkezési várójában találtam magam, ami meglepően kihaltnak tűnt. Szegényebb és kevésbé civilizált országokban ilyenkor általában letámadja az embert egy vérszomjas, taxisokból, túraszervezőkből és pénzváltókból álló horda, itt azonban semmi ilyen nem történt (a horda rohamait fél év utazás után már meglepően gördülékenyen kezelem, de erről bővebben majd az indonéz kalandok taglalásakor). Mivel mit sem tudtam az ausztrál dollár és amerikai dollár átváltási árfolyamáról (költségeimet ez utóbbiban vezetem), a pénzváltók táblázataiból tájékozódtam. Az egy napra saccolt költségek és az eltölteni kívánt napok száma alapján nagyjából megbecsültem, mennyi helyi valutára lesz szükségem az elkövetkezendő két hétben (ezt jó előre tudni, hiszen a készpénz felvétele külföldön nem olcsó mulatság), majd egy ATM-ből magamhoz vettem a szükséges összeget. Következett a szálláskeresés néha könnyű, néha azonban sok fejfájást okozó procedúrája.

Az információs pultnál még megtudakoltam, hogy hogyan jutok el a legegyszerűbben a kiválasztott szállásra, majd magamhoz vettem egy ingyenes várostérképet és elindultam a gyorsvasút felé (a város és a reptér között üzemelő tömegközlekedés a hátizsákos utazó jóbarátja; ennek hiányában a taxis hiénák hordája egy halom pénztől képes megszabadítani bennünket). Utam gyorsan eltelt: figyelgettem az épületeket, az emberek viselkedését és öltözködését, valamint élveztem a tömegközlekedés kellemes miliőjét, a vasúti kocsiban lévő szőnyegpadlót és az egyéb finomságokat.

A vonatról lepattantam egy jónak tűnő megállónál (valójában nem volt az), majd némi szóbeli tájékozódás után a kiválasztott hostel felé vettem az irányt. Meglepődve tapasztaltam, hogy a városnak ezen a részén milyen sok ifjúsági szállás van, utcára néző nyitott bárokkal és partizó fiatalokkal (mindez egy tavaszias hangulatú péntek délutánon történt). Ez a felismerés akkor lehetett volna különösen kellemes, ha foglalás nélkül érkezem a belvárosba és az ajtóról-ajtóra járós módszert alkalmazom (ha a hátizsák nehéz - márpedig általában az -, akkor ugye külön öröm, hogy nem kell két szállás között maratonokat gyalogolnunk).

Mivel a térkép szerint már el kellett volna érnem azt a hostelt, amiben lefoglaltam a szobát, bementem a soron következőbe, és ott kezdtem érdeklődni. Miközben az útbaigazításra vártam, beszélgetni kezdtem egy sráccal, aki a recepción várakozott, és hozzám hasonlóan épp szobát keresett. Megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve a hatvan amerikai dollárba kerülő szobám költségeit elfelezni. Ő (nevezzük mondjuk Jamesnek) az ötletet örömmel fogadta, ugyanis addigra már számára is világossá vált, hogy a környék szállásainak kihasználtsági mutatói valahol a száz százalék környékén mozoghatnak. Mint tudjuk, a pénz nagy úr, különösen hátizsákos utazás esetén. Hosszú távon pedig az ilyen apróságokkal rengeteget lehet megspórolni. James még elugrott pár sörért a közeli bevásárlóközpontba, én pedig immáron pontos térkép birtokában megkerestem a szóban forgó Brisbane City Backpackers (a továbbiakban BCP) hostelt.

Az ifjúsági szállás egy külön állatfaj, amelynek egymástól végtelenül eltérő példányai léteznek. Közülük a legtöbb alapvetően fürdőszoba nélküli, úgynevezett "dormitory" típusú szobát kínál (amely egy emeletes ágyakkal megrakott helyiséget jelent, általában 4-6-8-10 fő részére), ugyanakkor sokan adnak ki egy vagy többágyas privát szobákat is. Nekem a megérkezés estéjére már csak ez utóbbi, értelemszerűen drágább megoldás jutott, ezt osztottam meg tehát a másik hostel recepcióján megismert, ércbányászként dolgozó fiatalemberrel (James amolyan munkásszállóként vette igénybe a helyet).

A hátizsákosok által preferált ifjúsági szállások szolgáltatásai igencsak szórnak: míg a fapadosok a szobákon kívül jellemzően csak közös zuhanyzót, wc-t, konyhát és társalgót kínálnak, a BCP-ben volt tévészoba, kerthelység, tetőterasz, pool-asztal, BBQ grill, bárpult és városra néző medence is. Sőt, az árban benne volt az ingyenes és korlátlan WiFi-használat, amit legutoljára Dél-Amerikában tapasztaltam; nem is értettem, hogy világunk ezen fejlett országaiban (gondolok itt Új-Zélandra és Ausztráliára) hogy van képe a szállásadóknak pénzt kérni a világháló használatáért. A BCP egyetlen hátrányos tulajdonsággal rendelkezik csak: népszerűsége révén szinte zéró toleranciát ad az ottlakóknak. Bejelentkezéskor letétet kérnek, amit a tízórai kijelentkezés elmulasztása, vagy a kulcs elhagyása esetén azonnal bukunk, az ágyneműt nekünk kell fel-, és lehúzni, a szobaár előre fizetendő, satöbbi, satöbbi. Közgazdaságilag mondjuk érthető, és még mindig tényleg sokkal jobb, mint a csótányos kompetitor. (2009)" forrás


"Röviden: voltunk a világ legnagyobb homokszigetén, voltunk a világ legszebb helyen (szerintünk), ahol láttunk óriásteknőst, delfint, voltunk olyan tengerparton, ahol négykerék-meghajtásos autóval lehet menni végig a part menten akar 100 kilométert is. Itt motorosokkal is találkoztunk, akik igazi állat módjára, a tengerben motoroztak. Ezenkívül minden hétvégén elmegyünk a Valley-ba, ami igazából egy szórakozó negyed.

Ezenkívül voltunk a DreamWorldben, ami az itteni vidámpark. Gondolhatjátok hogy nem ugyanaz... Itt mentünk a világ legmagasabb szabadeséses izéjével. Felvisznek 130 (!) méter magasra, várnak kb. 1 percet, majd elejtenek... Hát mit ne mondjak. Ugrottam már ki repülőből 4500 méter magasan, de ez is megközelíti azt az adrenalin mennyiséget. Na jó nem ugyanaz, de a maga módján ez is állat. (130 méter, az 4,5 db tízemeletes ház egymás tetejére rakva) Mondjuk erre a csajok nem ültek fel, de mi a Barnával igen :) Ami ugyanerre a toronyra megy fel csak "hullámvasút", arra viszont igen. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a 130 méter magasra, kilőnek egy kocsit. Konkrétan.

Állatvilág: Egészen elkepesztő. Ha nem látnám a saját szememmel, nem hinném el. Pókokkal, kígyókkal, kicsi és nagy gyíkokkal gyakorlatilag bárhol lehet találkozni, a városban is. A tengerekben elképesztő mennyiségű és variációjú állat van, ugyanúgy mint bárhol az országban. Én nem tudom hogy miért, de valahogy itt gyűlt össze a világ összes legérdekesebb és legveszélyesebb állata. Ennek biztosan van valami magyarázata, amit én nem tudok. Itt azt is meg kell szokni, hogy bármi lehet mérges. Egy európainak, akinek nulla a tapasztalata, meg pláne. A cipőkbe belebújás előtt illik belenézni, a redback (halálos) szeret beleköltözni. Tenyérnyi pókok bármikor rád köszönhetnek a lakásban. A barna kígyó (halálos) is szeret a kertben lakni, és ő nem is tudja hogy a világ egyik legmérgesebb kígyója. A vízben lévő mérges dolgokról nem is beszélve, élükön a kockamedúzával, ami kb. 2 perc alatt képes kivégezni. A krokodilok, melyekkel közelebbi kapcsolatba is kerültem, nem is olyan ritkák itt, mint hinnénk. Nekünk 2 hónap kellett mire hozzászoktunk, hogy itt érdemes figyelni arra, hogy az ember hova lép/nyúl. Igazából olyan változatos és érdekes az állatvilág, hogy képtelenség róla mindent leírni. Ezét inkább nem is írok többet :)

Mindennapi élet: Itt valahogy minden olyan jól működik. 3 hónap után is ezt mondom. A buszon minden buszvezető, (majdnem) minden alkalommal köszön és mosolyog (a nagy része). Ami a legmeglepőbb, hogy az utasok leszálláskor hangosan megköszönik a buszvezetőnek hogy elhozta őket. Ezért otthon minimum hülyének néznek. Az üzletekben az eladók 99 %-a kedves akkor is, ha nem veszel semmit, és előtte egy órát faggattad hülyeségekről. Nem tudom máshogy mondani, itt valahogy minden jól működik. Ennek a nagy része nem pénzkérdés." forrás


"Másnap is fél hatkor keltünk, 7-kor már indult a hajó, ami három napig az otthonunk volt. Merthogy az igazi célja az utazásnak egy régi vágyunk megvalósítása volt, mégpedig hogy lássuk a Nagy Korallzátonyt, lehetőleg sokszor és közelről, azaz a víz alól. Ezt nem nagyon lehet a partról végrehajtani, mert a zátonyok elég messze vannak, akár 50-100km-re is.

Ausztrália ÉK-i partjai mentén több ezer kilométer hosszú zátonyrendszer, egyben a Föld legnagyobb ökoszisztémája (magyarul van sok tengeri herkentyű). Na még azt, hogy ezt is Cook kapitány fedezte fel, és ha már ott volt meg is feneklett rajta.

Beneveztünk tehát egy három napos úgynevezett "live-aboard"-ra, ami azt jelenti, hogy az ember sokadmagával napokig egy hajón él, ami éjszaka is kint marad a tengeren, és közben búvárkodik rengeteget. A létező legprofibb céggel mentünk, három speciálisan ilyen búvárkodásos liveaboard-ra tervezett modern hajójuk van, így keddet kivéve minden nap indul egy ilyen túra. És mindig telt ház van, pedig asszem negyvenen férnek el, személyzettel együtt. Nem mondom, hogy hű de nagy kényelem volt, a kabin és az ágy rettentő kicsi volt, aludni alig lehetett a generátor zajától, de azért ki lehetett bírni, főleg hogy a kaja például nagyon jó és bőséges volt, illetve a személyzet (mindenki tapasztalt búvár) is profin tette a dolgát. Helyenként viccesek is voltak, az első eligazításon néhány hófehér britet próbáltak naptejhasználatra nevelni úgy, hogy konkrétan megmutatták a napot az égen, hátha még nem láttak ilyet a ködös Albionban. Aki látott már nyaraló angolt az tudja miről beszélek. Egyszer még rögtönzött tengerbiológia órát is tartott a kapitány, mesélt medúzákról, cápákról, tintahalakról, stb. Korábban ipari búvár volt a faszi, tehát merült vagy tízezerszer, amit ő nem látott a környéken az nincs is.

Szóval délelőtt tízre már oda is értünk az első helyszínre, egy zátonyhoz Cairns-től 60 kilométerre. Azonnal merülés, aztán a megfelelő szünetek után még háromszor, utolsónak már éjszaka. Na most nem mondom, hogy ez a világ legegészségesebb dolga, mi még soha sehol nem merültünk napi kettőnél többet, de ha az ember betartja a szabályokat akkor végül is lehet annál többször is egy nap, és hát ezért mentünk, legalább értéket kaptunk a pénzünkért. Csak így kicsit hajtós volt, főleg az első nap, amikor relatíve későn kezdtük. Másnap is négyszer voltunk a vízben, de akkor az első már reggel hétkor volt, az utolsó meg este hétkor, tehát jobban eloszlott, közben lehetett órákig henteregni a napon, vagy kajázni egy jót. Az utolsó nap aztán megint zsúfolt lett, délig letudtunk három merülést, mert indulni kellett vissza. Egyébként végig gyönyörű idő volt, 30 fok, napsütés, 25 fokos nyugodt tenger, ami nekem tökéletes, megint nem vettem fel búvárruhát, szóval nem nagyon lehet ennél jobb." (2013)" forrás


"Mossman, Cairnstől 1 órára van autóval északra. Ez a kis falu az esőerdő közepén van, az ossanparton. Mivel itt már elég közel vagyunk az egyenlítőhöz, az éghajlat is ennek megfelelő. Hihetetlen magas páratartalom, és állat meleg. Itt még több állat van mint lejjebb. Gyakorlatilag minden méteren több száz rovar van. Az aprótól a 30 centisig. Amint ideértünk, az első nap kimentünk hajóval a Mossman folyóra. Ennek a folyónak az az érdekessége, hogy egy kis 1 kilóméteres szakaszon 4-500 krokodil van. A legnagyobb 5 méter körül van. Később ezt egészen közelről tapasztaltuk meg... Legelőször egy kis szervezett hajóuttal mentünk krokodillesre. Sajna a krokik napközben nem valami aktívak, a víz alatt vannak nagyrészt, vagy alszanak. Így ekkor csak egyetlen nyamvadt kis krokit láttunk.

Az igazi móka este volt, amikor vendéglátónkkal, Anthony-val lementünk a folyóra halászni. Éjszaka. Vagyis a halászás nem is a megfelelő szó, mert az Aboriginalok bambusz "dárdákkal" fognak halat. Mi eléggé bíztunk a srácban, így belementünk az éjszakai krokilesbe. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az esőerdő kellős közepén van egy folyó, ami szó szerint hemzseg a krokodiloktól. És ez nem az állatkert, itt nincsenek őrök, és kerítés. Este 7 kor indultunk el hárman. Barkasz, Anthony meg én. Nem nagyon sejtettük hogy milyen lesz, így belementünk.

Nem csak felhajtás az egész. Itt marhára sok a kroki. Mint ahogy azt nemsokára meg is láttuk. Amikor elindultunk, már sötét volt. Azt tudni kell hogy az esőerdőben mindig mindenféle hangok vannak. És sosem tudod hogy mi micsoda. A víz tele volt hatalmas medúzákkal, és halakkal. Nem mondom hogy teljes biztonságban éreztem magam a lélekvesztőben. Nem sokat kellett várni az első krokodilra, mivel szó szerint, és túlzás nélkül, minden 10-20 méterben volt egy kroki. Mi véletlenül sem a folyó közepén csónakáztunk, hanem a folyó szélén mivel itt sekély a víz, és itt lehet a halakat ledobni lándzsával. És persze a krokik is itt tanyáznak... Hihetetlen élmény volt. körülbelül 2 órát voltunk kint, de láttunk vagy 20 krokodilt. Ezek körülbelül 1-2 méterre voltak tőlünk átlagban. Hiába írom le, ezt nem nagyon lehet visszaadni. Képeket sajna nem tudtunk csinálni, mert korom sötét volt. Szó szerint. 1 darab reflektorunk volt, azzal csalogattuk a halakat, és néztük a krokikat." forrás


"Nem csak a krokodilok miatt veszélyes a fürdés, hanem a medúzák miatt is. A box jellyfish nevű medúza rendkívül mérgező, csípése halálos is lehet. Szezonjuk nyáron, tehát november és május közt van, és akkor bizony csak lycra kezeslábasban, vagy medúza hálóval elkerített strandon érdemes fürdeni. A búvárhajón a hajóskapitány jártas volt tengerbiológiában, és tartott egy nagyon jó előadást többek közt a medúzákról is. Őt magát is megcsípte egy medúza 12 éves korában; női áldozatok szerint a csípés háromszor annyira fáj, mint a szülés. Szóval visszakanyarodva a túránkhoz, a strandokon is ki van rakva a figyelmeztetés, és mindenhol van kirakva egy üveg ecet is. A hajóskapitány szerint az ecetet akkor kell használni, még mielőtt eltávolítjuk a medúzát, mivel ecet nélkül csak azt érjük el, hogy azokból a csápjaiból is belénk lövelli a mérgét, amiből addig nem tette." forrás

Fotóegyveleg

Nem poénból vannak az úton az ilyen, a krokodilok váratlan megjelenésének lehetőségére emlékeztető feliratok

Képen: Fitzroy Island: ide mindenképpen érdemes elmenni hajóval!

Cairns - Lagoon a város központjában: kellemes, leszámítva, hogy a hőségben nem hűt le, hiszen meleg a vize...

Dinner Falls: a Tableland túrák itt is megállnak

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon