ÚTIKRITIKA.HU / Iguassu-vízesés






Iguassu-vízesés

Iguassu-vízesés dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Odautazás | Szállás | Közlekedés | Étkezés | Egyéb hasznos információk | A brazil oldal | Az argentin oldal | Átmenni Paraguayba | Madár park | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Iguassu vízesés

Iguassu-vízesés dióhéjban

A brazilok (ugyebár portugálul: így írják: Iguaçu, így ejtik ki: iguászu. Argentínában spanyolul így írják: Iguazú, és így mondják: íguászú

Egy esőerdős környezetben lévő látványos vízesésekről írunk. A vízesések a Rio Iguazú torkolati területén található, Brazília és Argentína egyik közös határvidékén. Mindkét oldalon természetvédelmi nemzeti parknak nyilvánították a vízesések területét, környezetét.

Sok világutazó szerint ez a világon a legszebb vízesés! Többek szerint az argentin oldalról szebb a látvány. Nem kell vízum Argentínába se, szóval egyszerű átmenni a másik oldalra. Mindenképpen ajánljuk mindkét oldal meglátogatását!

A Cataratas do Iguacú (kátárátász du iguszu) terület 150-270 vízesésből áll. Ezek többnyire 2 – 3 fokozatból 40-90 méter magasságból zuhannak a mélybe. A vízmennyiség évszakonként ingadozik, másodperenként 300 köbméter és 7 ezer köbméter mennyiséggel.

Több módja van a vízesések megtekintésének:

A brazil oldalon a kijelölt látogatási útvonal (Rodovia das Cataratas) Foz do Iguacú várostól vezet a Hotel dos Cataratas-ig. Erről a panorámaútról kiválóan lehet megcsodálni a rendkívül látványos "Ördög torkát" (Garganta do Diabo). A vízesés morajlása közben a turisták alig tudják egymás hangját hallani. A Hotel dos Cataratas kis kilátó tornyából is érdemes körülnézni.

Az argentin oldalon Puerto Iguazú városból közelítjük meg a vízeséseket. A nemzeti parkon belül tilos autóval közlekedni. A különböző kiépített kilátópontokat könnyű megtalálni a jól kiépített gyalogutakon járva. Az Ördög torka (spanyolul: Garganta del Diablo) argentin kilátójához egy liliputi vasút viszi a turistákat egy kiépített stéghez.

Alulról nézve is hatalmas élmény a vízesések megtekintése. Motorral felszerelt felfújt gumicsónakokkal, vagy normál hajóval a sebes folyórészeken keresztül közvetlenül a vízesések elé s mögé (nyugi nem alá) mennek. Az ilyen kaland a kötelező, langyos vizű ,, zuhanyozással" szuper élmény.

A csónakos program általában 12 perces, és mind az argentin, mind a brazil oldalon megkezdhető. Fejenként kb. 3400 forintnak megfelelő helyi pénzbe kerül. Az argentin oldalon a csónakok közelebb jutnak el a vízesésekhez. Részvételi jegyeket lehet venni a buszpályaudvaron vagy a nemzeti parki bejáratoknál.

A vízesések nagyobb része az argentin oldalon van. Az argentin oldalon valamivel nagyobb is a gyalogút hálózat. Általánosítva azt lehet mondani, hogy az argentin oldalon könnyebb a vízesések látványához hozzáférni, viszont a brazil oldalról nagyobb összképet kap az ember az egészről. Mindkét oldalon számíthatunk arra, hogy ruházatunk elázik.

Belépődíjak (2015):

  • A barzil oldalon szeményenként 52,30 reál (4 ezer forint körül) .
  • Az argentín oldalon személyenként 180 peso (ugyancsak 4 ezer forint körül, mármint hivatalos árfolyamon számolva...)
  • A brazilok és az argentínok kevesebbet fizetnek, mint a külföldi turisták. Az argentin oldalon kérhetünk a belépőjegyre pecsétet és akkor a rákövetkező napon csak 50%-ot kell fizetni.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  • Szebb, izgalmasabb élmény, mint a Kelet-Afrikában a Viktória-vízesés (bár az utóbbi drámaibb a mélysége miatt)
  • Lélegzetelállító a hatalmas mennyiségű víz zuhataga, dagály idején a leglátványosabb
  • Az Ördög torkát nézni egy étterem teraszáról

Nem tetszett

Vélemények

"Sao Pauloból éjszakai busszal mentünk Foz do Iguazu-hoz megnézni a vízeséseket. A buszozást az rontotta el, hogy a sofőr baromi hidegre állította a légkondit. A vízeséses látogató terület brazil oldala viszonylag drága, főleg ha azt vesszük, hogy ezt a részt az argentin oldalhoz képest időtartamban gyorsabban le lehet darálni. Azért az úgynevezett Ördög torka elképesztő látványos. Gyaloglás közben láttunk sok pillangót és mosómedvét is. Aki nagyon akar spórolni, az nézze meg csak az argentin oldalt, de szerintem, ha valaki már ilyen messzire elutazott, akkor, hülyeség kihagyni a brazil oldalt. Mert azért a kettő együtt nyújt komplett élményt. Szóval az első nap néztük meg a brazil oldalt, és a másik nap az argentint. Az argentin oldal jobban ki van építve. Mindenhol prímán ki vannak alakítva a fastégek, hogy minden egyes vízesést viszonylag jó helyről, szögből meg lehessen csodálni. Ráadásul az argentin oldalon egy ingyenes liliputi vasutat üzemeltetnek, hogy az egyik kilátó pontról a másikhoz könnyen, gyorsabban el lehessen jutni." (Robi, 2012)

Az Ördög torka

,, A sok csodálatos természeti hely közül, amiket láttam, számomra az Iguazú vízesés (Brazília-Argentína határán) volt az, amivel nem tudtam betelni. 275 vízesés zuhan alá olykor 80 méter magasról is; felemelő látvány és erőt sugárzó!" forrás

Odautazás

A vízesések brazil városa, Foz di Iguazu légvonalban 1191 kilométerre van Rio de Janeirótól és 1072 kilométerre Buenos Airestől. Közúton a távolság Riótól 1456 kilométer, Buenos Airestől 1287 kilométer.

Szállás

Ajánlott szállodák Foz do Iguazu-ban:

  • 2 csillagos: B&B Iguassu Central, Ibis Hotel Foz do Iguassu
  • 3 csillagos: Pietro Angelo Hotel, Best Western Hotel Taroba & Event
  • 4 csillagos: Belmond Hotel das Cataratas, Recanto Cataratas Thermas Resort & Convention

Közlekedés

Étkezés

Főleg marhahús

Egyéb hasznos információk

Esőkabátot vinni!

A brazil oldal

Az argentin oldal

Átmenni Paraguayba

Madár Park (Parque de Aves)

Olvasmányos linkek

"Az argentin és a brazil oldal ráadásul a vízesés teljesen más arcát mutatja meg. Az előbbin sokkal közelebbről látszanak a külön-külön is hatalmas zuhatagok, az utóbbiról viszont sokkal jobban rálátni a nagy egészre. Hogy még erősebb legyen a kontraszt, nekem az argentin oldalra szikrázó napsütés, a brazilra pedig szemerkélő eső és erős szél jutott, nem mintha ezek nélkül nem ázna el az ember a visszacsapódó vízpermettől az ösvények és kilátók számtalan pontján.

Az is jót tesz az Iguassúnak, hogy a buja, zöld, szubtrópusi környezetben a vízesés eleve jól néz ki, és jó is sétálni az ösvényeken. Már ha olyan korán megy az ember, hogy legalább egy részét elkerülje az irtózatos méretű, és még kínai mércével is zajosan trappoló argentin turistacsoportokat. Így nemcsak madarakat és a sáskaként mindent ellepő, ételt kunyeráló koátikat lehet látni, hanem még majmokat is. Iguazú viszont ezek nélkül is a világ egyik legnagyobb természeti látványossága lenne." forrás


"Magát a zuhatagot háromféleképpen lehet megtámadni: gyalog, hajóval vagy helikopterrel. A helikopteres verzió igencsak húzós pénzileg, és állítólag nem is akkora élmény, úgyhogy azt kiejtve az első kettőnek az ötvözését alkalmaztuk. Először a folyó mentén a vízesés felé vezető őserdei ösvényen haladtunk végig, ami nem volt olyan vadregényes, mint hajdanán lehetett, mivel végig le volt betonozva. Ezt valamennyire ellensúlyozta a vadvilág delegációja ami egészen közel merészkedett a turistákhoz, mint például egy hatalmas gyík és egy csomó mosómedve szerű quati. A quatik amúgy tündi-bündi szőrmók kis állatok, ha nem lennének szociálisan rugalmatlan rothweillerjeim, haza is csempésznék belőlük kettőt. Amiből nem vinnék haza kettőt azok az ordas nagy pókok, amik állítólag nem mérgezőek, de szerintem ettől még amíg négy lábukkal lefogják, addig a többivel megerőszakolják az arra járót.

A cukorborsó quatikra reagáló gügyögő turisták tömegétől, amúgy égett a pofám, hogy embernek születtem. Bár amúgy sem értem én teljesen ezt a turista effektust: 100 ember miért néz ki úgy, mintha mindannyian vidéki házmesterek lennének, csak azért mert egy turista buszról szálltak le? Miért ugrik meg köztük 20-szorosára a zokni-szandálok és a hasi-tasik egy főre jutó aránya?

Aztán megérkeztünk a nagy műhöz! A folyó fölé benyúló nagy fapallókon lehetett valamennyire közel menni a robajló vízeséshez, ami körbe-körbe mindenhol zúdult bele az aljában képződő felhőbe. Az embert ilyenkor egy furcsa kis Thanatos nevű hang mintha arra próbálná rávenni, hogy sétáljon bele a morajló káoszba, mint amikor a szakadék szélén állva azt mondja, hogy lépj a semmibe. De a legtöbben csak állunk megbabonázva, és tátott szájjal nézzük ahogy ez a hihetetlen víztömeg csak zúdul, ahogy talán már évmilliók óta zúdul és, ha az ember el nem bassza, még egyszer ennyi ideig zúdulni is fog. Ami nagyon furcsa volt az az, hogy a folyó még közvetlenül a zuhatag előtt is teljesen nyugodt volt, mint mondjuk a Duna valamelyik holtága, némi morajláson kívül semmi nem jelezte, hogy mi közeledik. Nagyon nem lennék annak a helyében, aki csak túl későn kap észbe." forrás


"Szóval, hogy az elején kezdjem egy igen hosszú repülőút után érkeztünk meg Foz do Iguacu-ba, ami egy brazil városka a vízesésektől 13 km-re. Ehhez kb. 26 óra repülés és három átszállás kellett, így elég fáradtak voltunk, mire elértünk szombat délután. Nem is nagyon csináltunk már aznap semmit, kicsit körülnézünk, ettünk egyet, és viszonylag hamar nyugovóra tértünk. A város elég lehangoló, nem sok ötletet vittek a tervezésbe. Nincs is olyan kifejezetten, hogy központ, itt-ott néhány étterem, aztán boltok, aztán egy nagy üres telek, néhány ház, majd megint ugyanez elölről. Szóval a kellemes esti sétákra meg várnunk kell. Igaz nem is ezért jöttünk ide, hanem a vízesés miatt. :-)

Ami viszont teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A vízesésen Argentína és Brazília osztozik, és mindenképpen érdemes megnézni mindkét oldalt. Az argentin oldalon közelebb lehet menni az egyes részekhez, míg a brazil oldalon jobban lehet látni a sok vízesésből összeálló tájat.

Mi első nap az argentin oldalt néztük meg, mivel későn keltünk, és a fények ott délután jók a látvány élvezetéhez és persze a fényképezéshez. A késői reggeli után felszálltunk egy az argentin oldalra tartó buszra, és elindultunk. Megérkezni csak kb. 2 óra múlva sikerült, pedig nincs messze a két hely egymástól! Csakhogy, a helyi busz egyszer csak megáll a határ brazil oldalán, ahol a turistáknak le kellett szállni, kilépő pecsétet szerezni. Viszont a busz nem vár meg, hanem a következő, kb. 20-30 perc múlva érkezőre kell felszállni. Szerencsére az már megvárt minket, amíg az argentin pecsétet megkaptuk. Apropó, a magyar útlevelemet eddig mindenhol nagy csodálkozva nézhetik:-) Szóval a határtól folytattuk utunkat Puerto Iguazuba, ahol is át kellett szállnunk a nemzeti parkba tartó buszra. Mire végre megérkeztünk, jóval később volt, mint amire számítottunk, ráadásul meg itt sem értek véget a nehézségek. Nálunk nem volt peso, gondoltuk egy napra nem váltunk, viszont se brazil reállal, se kártyával nem lehetett a belépőért fizetni. Végül aranyáron vettünk két vizet, mivel a boltban pesoban adtak vissza, így lett helyi valutánk.

Gyorsan megérdeklődtünk mit érdemes megnézni, de végül is szerencsére minden útvonalat sikerült bejárni, amit tervezünk. A legjobban az tetszett, amikor felülről megnéztük a vízesések közül a legnagyobbat, amit az ördög torkának neveznek. Amikor először megláttam a kilátóból, ami meglehetősen közel van hozzá, szó szerint elállt a lélegzetem. Egyébként, ha az ember sokáig bámul a vízesésbe, egészen hipnotikus állapotba lehet kerülni. Fel is vettem videóra, hátha jó lesz stressz ellen. :-)

Másnap a brazil oldalt néztük meg, ami egy kicsit egyszerűbb kalandnak bizonyult. A nemzeti park területén, ahol a vízesés van, minden flottul működik, kártyával fizethettünk, aztán egy busszal elvittek kb. két km-re, ahol kezdődik egy kellemes árnyas út, ahonnan a vízeséseket meg lehet csodálni. Az út végén meg van egy platform, amit konkrétan az egyik ág felé építettek, innen csodálatos látvány nyílt a tegnap már megcsodált 'ördög torka' részre. Én a sétálgatás után még befizettem egy dzsungelséta+hajókázás kombóra. Először értelemszerűen egy kis sétát tettünk a dzsungelben, láttunk néhány állatot és rengeteg pillangót. A séta végén leértünk a kanyon partjára, kicsit messzebb a vízesésektől, majd őrületes tempóban elindultunk feléjük. Persze a vége az lett, hogy az egyik alá is bementünk és szó szerint csurom vizesek lettünk. Persze okosan mégsem vittem fürdőruhát, úgyhogy az elkövetkezendő órákat először nagyon, majd később kevésbé vizes ruhában töltöttem. Ami nem is volt olyan rossz, mivel legalább nem volt melegem a 35 fokban, mármint annyira :-)" forrás

"A nemzeti park területén a nemzeti park saját buszaira átszállva vittek a "túraútvonal" kezdetéhez, amin végighaladva csodálatos látványban volt részünk. Az Iguassu folyó Argentína és Brazília határfolyója. Az brazil oldalról szemlélve láthattuk az argentin oldalról lezúduló víztömeget. Több utastárs elmondása alapján „a Niagara ehhez képest csobogó”. Rengeteg fénykép készítése és pár száz méter séta után értünk az egyik legnagyobb vízesés aljához, ahol a vízpermet és napfény kombinációja „permanens” szivárványt hoz létre. A vízpermettől teljesen bőrig áztunk, de a látvány leírhatatlanul valószínűtlen volt." forrás

"Manausból Sao Paulóba menet egy rövid kitérőt tettem Foz do Iguassuba, hogy megbámuljam az Iguassu-vízesést. Ez a vízesés a brazil-argentin határt képező Iguassu folyón fekszik, ezért mindkét oldalról elérhető. Mivel a vízesések 80%-a az argentin oldalra esik, szerintük ők a menőbbek, de a brazilok meg erre azt mondják, hogy pont ezért jobban látszik az ő oldalukról… ebben a kérdésben, mely amúgy a nemzetek közötti, focin alapuló ellentétre is visszavezethető, én nem kívántam állást foglalni, úgyhogy megnéztem mindkét felét.

A brazil oldalon szálltam meg, ezért egy napra átbuszoztam Argentínába, ami olyan igazi dél-amerikai élmény lett… visszafelé ugyanis leparancsolták mindenkit a buszról az argentin határon, kaptunk kilépő pecsétet az útlevélbe, meg is várt az argentin busz (5 perc volt az egész). Aztán megállt a busz a brazil határon is, ott csak a gringókat zavarták le a buszról, hogy kapjunk belépő pecsétet is. Három perc lett volna, ha el nem küld a határőr, hogy nem kaptunk kilépőt se, nem kell belépő se, de a busz addigra elhúzott, hogy majd szálljunk fel a következőre. 40 perc után se jött a következő, szóval inkább befizettem még egyszer a buszjegyet, de már a brazil cégnek. Árhhhöö. A két park borzasztó volt, tele emberrel, az argentin oldalon negatív sebességi csúcsokat döntögető, de ki nem kerülhető kisvasúttal, rengeteg sorban állással. A látvány azonban megérte ezt is. (2016)" forrás


,, Az „ördög torkánál”, van a legmagasabb vízesés is, az Union, amelyik több, mint 80 méteres. Ezen az egyetlen lyukon zuhog alá az egész Iguaçu-víztömeg fele.A jól megépített pallórendszeren egészen közel lehet menni, sőt egy kicsi részen még felette is lépkedsz, és elég félelmetes érzés a lábaidban, gyomrodban és a füledben egyszerre érezni a mérhetetlen dübörgést, meg a földrengéshez hasonlítható rezgést – de ez nyilván senkit nem tartott vissza attól, hogy többször is el-, meg visszatolongjon a keskeny pallón J.

Azt, hogy fényképezni alig lehetett, az szépen látszik a képeken is: akkora a nedvesség és olyan erősen csap vissza az alázúduló víztömeg, hogy pillanatok alatt csuromvizes lesz mindened, beleértve a kamerát is. Még a legpraktikusabb megoldásnak a telefon számít, de az a tolongásban könnyen becsusszanhat a mélybe. Állítólag odalent annyi van már, hogy lehetne telefont bányászni... (2016)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon


Repülőjegyek Rio de Janeiroba Repülőjegyek Rio de Janeiroba
Olcsó repülőjegyek Rio de Janeiroba a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS