ÚTIKRITIKA.HU / Brazília






Brazília

Általános tanácsok | Iguassu-vízesés | Salvador (do Bahia) | Recife | Fortaleza | Sao Paulo | Porto Alegre | Amazónia | Natal | Pantanal | Belo Horizonte | Brazíliaváros | Florianópolis

Brazília - Látnivalók

Általános tanácsok Brazília felfedezéséhez

Az UNESCO kulturális világörökségének részei Brazíliában:

  • Ouro Preto történelmi negyede
  • Olinda történelmi óvárosa
  • Salvador de Bahia történelmi óvárosa
  • Bom Jesus do Congonhas zarándoktemplom
  • Brasília városa
  • Serra da Capivara Nemzeti Park (sziklarajzokkal)
  • São Luís do Maranhão történelmi városmagja
  • Diamantina városának történelmi központja
  • Goiânia városának történelmi központja
  • São Francisco tér, São Cristovão városában

Az UNESCO természeti világörökségének részei:

  • Iguaçu Nemzeti Park
  • Costa do Descobrimento („A felfedezés partja”) Atlanti-óceáni
  • Esőerdő Rezervátum
  • Délkeleti Atlanti-óceáni Esőerdők
  • Középső-Amazonas vidéke
  • Pantanal Természetvédelmi Terület
  • Chapada dos Veadeiros és Emas Nemzeti Parkok
  • Brazil Atlanti-óceáni szigetek: Fernando de Noronha és Atol das
  • Rocas Rezervátum

Iguassu-vízesés

Az Iguassu-vízesésről részletes tartalom

 


Salvador (do Bahía)

szálvádor dá báijá (az r betű nagyon raccsolva)

"Egyedi hangulatú, különleges, varázslatos város. A gyarmati stílusú óváros girbegurba utcái, színes, omladozó házai méltán képezik az Unesco világörökség részét. Leginkább helyi fiatalok alkalmi capoiera bemutatói fogtak meg. Szinte minden utcában látni őket egész nap. A helyiek afrikai leszármazottak, feketék akik előszeretettel hordnak fehér ruhát a hétköznapokon is. A gazdag barokk templomok is lenyűgözőek. Estére az utcák megtelnek zenészekkel, mindenki kint van, táncol énekel. Egész évben lehet utazni, mindig nyári meleg van és Európából pl. Lisszabonból csak 7 óra a repülőút. Fürdőzni a közeli (50-70km) Praia do Forte és Sauipe all inclusive szállodáiban érdemes, miután laktunk 2-3 napot Salvador valamelyik pousadajában. Praia do Forte és Sauipe csodaszép hosszú, sárga homokos óceánpartot kínál pálmafákkal. A gyerekkel utazóknak nagy élmény a teknős nevelde Praia do Forte településen. Itt a közbiztonság nagyon jó, Salvadorban óvatosabbnak kell lenni." (Csiszár Ági, Vista, 2013)


"Két óra repülés után, este 10 körül megérkeztünk Salvadorba, Bahia állam fővárosába, ami szintén egy közel 4 milliós kis városka. A reptéren nem igazán tudtuk, hogy hogyan is jussunk el a hostelünkhöz (itt 'pousada'-nak hívják őket), ami Salvador óvárosában, Pelourinho-ban volt valahol. Először busszal akartunk menni, de mivel hallottuk, hogy Salvador nagyon veszélyes, inkább letettünk arról, hogy egyedül, csomagokkal, éjszaka kezdjük el keresgélni a pousadát, úgy hogy még azt se tudjuk melyik busszal kéne menni és arról hol kell leszállni. Aztán valami rafkós maszek taxis kezdett el minket fűzni, hogy ő majd bevisz okosba fele annyiért mint a többi taxis, de mikor oda vitt a kocsijához láttuk, hogy az egy tök sima, jelöletlen magánautó, és hogy "ja még jönne a haverja is".

Ehhez hasonló kalandom volt már Mexikóban és Egyiptomban, és bár nem vették akkor ki a vesémet, végig nyakig be voltam szarva, mert semmi nem gátolta volna meg őket ebben a nemes műveletben. Ezt a kis izgalmat most inkább mellőztem volna, ha lehet, ezért végül kis rutin alkudozás után behuppantunk egy normál taxiba, akinek a sofőrje mondta, hogy jobb is hogy nem szálltunk be a rafkóshoz, mert az sanszos hogy bevitt volna minket a favelába adakozni kicsit.

Ekkor még nem sejtettük, hogy az utunk még is csak fog tartogatni izgalmakat, mivel sofőrünk erősen megalapozta bennem a gyanút, hogy a híres brazil Forma-1 pilóták salvadori taxisként kezdik a pályájukat. Embert így még nem láttam vezetni. Az, hogy a leállósávot igen kreatívan alkalmazta az egy dolog, de mikor 120-al kanyarban, előzés közben (kb. 20-20 cm-re a két kocsitól) ez az állat még képes és sms-t ír a csajának, úgy hogy közben néha egy-egy elmebeteg szembe biciklizik az autópályán, akkor azért a zavart mosolyom tünékeny leple mögött számot vetettem az életemmel, és gondolatban elbúcsúztam a szeretteimtől. Az hogy az utat túl élem, fel sem merült...

Aztán mégis túléltem. De csak azért, hogy miután leraktuk a cuccunkat, és beindultunk körülnézni, szinte azonnal kiraboljanak (kb 2 órája voltunk Salvadorban), ráadásul a tag folyékonyan beszélt angolul, ami errefelé nem kicsit ritka. Úgy tűnik a nyelvtudás itt is karriereket nyit... 5 percre rá hazafelé megint ki akartak rabolni, de mondtuk, hogy a kolléga már járt nálunk, szóval nincs buli. Gondoltuk egy napra ennyi talán elég is lesz, és eltettük magunkat másnapra. (2011)" forrás


"Ha valaki Salvadorba megy akkor biztos találkozni fog csont-sovány kis koldus gyerekekkel, akik szívbemarkoló tekintettel néznek rád, közben mutatva, hogy nagyon éhesek, mert üres a kis pocijuk, meg koszos a kis pofijuk és az embernek a torka összeszorul. Na ezeket kell elküldeni a picsába. De tényleg. Mikor kaját próbáltunk venni egy standnál, minket is körülrajzottak, és könyörögtek, hogy vegyünk nekik egy kis ételt vagy adjunk pár reált, de nem adtunk. Aztán mikor már megettem az ételem felét, olyan szarul éreztem magam értük, hogy megkerestem azt amelyik a legfájdalmasabban kunyerált, hogy odaadjam neki a másik felét (roston sült marhahús volt, szóval elég fasza kaja), de mikor odanyújtottam neki, ő csak félvállról legyintett, hogy vigyem a picsába!

Annyira megdöbbentem, hogy elfelejtettem levegőt venni! Az ételtől már elment a kedvem, ezért leraktam egy kuka tetejére, hogy ha valakinek kell, az viheti. Két perc múlva mikor megint elmentünk a kuka mellett, láttuk, hogy nem hogy nem vitte el senki, de az egészet, úgy ahogy volt, kibaszták a kukába! Kiderült, hogy ezek a gyerekek Crack-függők és ha kaját is veszel nekik, azt is el tudják passzolni egy kis cuccért, így az ember jóhiszeműen bár, de támogatja a drogkereskedelmet és ezeknek a gyerekeknek a függőségét..." forrás


"Salvador, ahogy csak mindenki nevezi, több szempontból is kényes téma. A legtöbb általam megkonzultált utazó ugyanis áradozott róla, hogy mennyire jó hely, milyen szuper emberek lakják és a többi. Másfelől viszont az LP egyenesen úgy indított, hogy ha valaha is kirabolnak Brazíliában, akkor az valószínűleg Salvadorban fog megtörténni. Persze így a tizedik hónap környékén az ember már megtanulja a helyén kezelni a dolgokat és nem mindent rögtön elhinni (akár nagyon veszélyes valami, akár nagyon biztonságos), az viszont némileg aggasztónak hatott, hogy ezt a tényt az a három salvadori lány is alátámasztotta, akikkel még Bolíviában szeltem át a sósivatagot.

Tény, hogy Salvador Brazília harmadik legnagyobb városa, 3 millióan lakják, és ha ennek akár csak 1 ezreléke rettenetesen köcsög ember, akkor is egy nagyobb falunyi rettenetesen köcsög emberről van szó, akik nyilvánvalóan bármit hajlandóak megtenni a legkisebb anyagi előnyért is. Brazíliáról márpedig látatlanban is feltételezni lehet, hogy a rettenetesen köcsög emberek aránya bizony több, mint 1 ezrelék, elég csak híradót nézni hozzá.

Ezzel szemben az is tény, hogy Salvador maga a brazil történelem. Az ország első fővárosa, egyben az egész kontinens egyik legrégebbi települése, alapítása óta fontos kereskedelmi és ipari központ. A hatalmas öböl, amiről a város, sőt az egész szövetségi állam a nevét kapta (Bahia=öböl) közel s távol a legmegfelelőbb helyszín volt egy forgalmas kikötőnek, a következő hasonlóan eszményi hely, Buenos Aires innen azért még nagyon messze van. Az is kevéssé ismert tény, hogy a salvadori karnevál még a rióinál is nagyobb, sokak szerint ez az igazi, nagybetűs karnevál Brazíliában, mert a riói már túl kommersz. (2011)" forrás

Salvador - Tiszteletbeli konzulátus

  • Konzul neve: Ürményi Géza - Cím: Rua Prof. Clementino Fraga, 33, apto. 301 - Bairro Jardim Apipema Salvador - BA CEP: 40170-050
  • Telefon: +55-71-3261-8559, Fax: +55-71-3261-8560, E-mail: gezaurmenyi@uol.com.br

Recife

brazilos kiejtése: reszifi (az r betű erősen raccsolva) 

"Salvador da Bahía után semmi másra nem vágytam, csak egy kis nyugalomra. Egy olyan helyre, ami alkalmas megtépázott idegeim regenerálására, és ahol megint kedvet kapok az utazáshoz. 11 hónap alatt Salvadorban gondoltam először, hogy nekem ebből elegem van, és ezt az érzést a lehető legsürgősebben szerettem volna elhessegetni. Így esett választásom Recifére, Brazília kilencedik legnagyobb városára, ahol a legtöbb az egy főre jutó emberölés. Elsősorban nem azért utaztam Recifébe, hogy a lehető leggyorsabban meggyilkoljanak. A fő vonzerőt Olinda jelentette, a hatalmas szomszédtól néhány kilométerre található kisváros, amely mára teljesen összenőtt Recifével. Körülbelül mintha Budapest körbevenné, de azért nem falná fel teljesen Szentendrét.

Olinda kis hely, de ennek ellenére volt egy időszak, amikor Brazília fővárosaként működött. A 17. század elején volt Olinda a központ, aztán a néhány évtizedig a mai Brazília észak-keleti partvidékét uraló hollandok átköltöztek a jobban védhető Recifébe. Olindából így soha nem lett nagyváros, és bár az óvárost ma már teljesen körbenőtték Recife leggázosabb favelái, a régi központ szép, és természetesen tele van az ilyen helyeken kötelező, negyedrangú "művészeti" galériákkal.

Olinda mindenesetre tökéletes ellentéte volt annak, ami Salvadorban kiborított, így nagyon élveztem az itt töltött időt. Még úgy is, hogy a Brazíliában már bulinapnak számító csütörtök este az ágyamtól alig néhány méterre helyeztek el egy hajnali ötig bömbölő erősítőt. A több szigetből álló Recifét egykor valami őrült elnevezte Brazília Velencéjének, de a másfél milliós város nemhogy az olasz névadóhoz nem hasonlítható, de Olindával szemben tényleg az ég világon semmi szép nincs benne. A holland örökségből a Nassaui Móric egyetem nevén, a Brazíliára máshol is jellemző átható fűszagon, és néhány, Amszterdam-szerűen keskeny régi házon kívül semmi sem maradt." forrás

Fortaleza

brazilos kiejtése: fortáléze

"Ennyi jó csajt egy helyen, mint Fortalezában, nem sok városban láttam - ráadásul, mivel ezek a szépségek fehér srácot szinte csak filmen láttak... Szóval, ha erre jártok, érdemes beugrani. A hangulat egyébként is nagyon király: egyszerre autentikus és modern, a tengerpart este is tele van fiatalokkal, rengeteg a szórakozó hely (bár a legtöbb szar) és elméletileg Brazília egyik legbiztonságosabb városa - ennek ellenére volt, hogy ahogy sétáltunk odarohant hozzánk egy random forma, hogy arra inkább ne menjünk tovább, mert ott lelőnek, mint egy kutyát...

Mivel pont egy péntek estére esett az itt tartózkodásunk, ahhoz kérdés sem fért, hogy az éj leszálltával megtámadjuk a gyanútlan várost. A baj csak az volt, hogy a sok ide-oda buszozgatásban és keresgélésben derekasan megfáradtunk, ezért vettünk a patikában némi porított guaranát, ami a helyi herbál energizáló cucc - olyasmi, mint a kávé csak ütősebb. A nagy hátránya az, hogy lényegében semmiben sem oldódik, szobahőmérsékleten legalábbis biztosan nem. Mi narancslében próbáltuk meg elkeverni valahogy, de az így nyert miazma ízre és kinézetre egyaránt leginkább egy marék porba ejtett fosra emlékeztetett. Szegény narancslének az se segített, hogy az ajánlott egy evőkanál guarana helyett, mi nyilván abúzív módon vagy ötöt beleerőszakoltunk, majd a biztonság kedvéért még szórtunk rá egy keveset - a "ha legális csak nem lehet túladagolni" logikát követve. Túl nem is adagoltuk, de szerintem félóráig egyikünk sem pislogott... forrás

Fortaleza - Tiszteletbeli főkonzulátus

  • Főkonzul: Erőss-Sales Zsófia
  • Alkonzul: Füzesi János
  • Cím: R. Guilherme Rocha, 172, Cj. 102, Centro CEP 60.030-140, Fortaleza - CE - Brasil
  • Telefon: +55-85-3305-0505 (fax is)
  • E-mail: acaiaca@secrel.com.br, zsofia@terra.com.br
  • Telefon: +55-85-9998-5177 (mobil)


Porto Alegre

(portu álegri)

"Porto Alegre viszonylag biztonságos, Rio de Janeiro vagy São Paulohoz képest, de nem szép. Favelák állítólag valahol a város szélen valamennyi, de nem igazán jellemző, még csak sok koldust se látni a városban, egyszerűen az építészek nem remekeltek. Van egy valamilyen park, napos időben elég kellemes lehet és szombaton egy jó kis kirakodó vásár is van a közelében. A folyópart, amit annyira ajánlottak a hotelben, nagy csalódás volt, kb. 100 méter séta után elég lepusztult. Ha ettől eltekintünk, akkor az emberek nagyon kedvesek, külön kiemelendő a boltok eladói, akik a jutalék miatt, mindig bemutatkoznak és felajánlják a segítségüket. Havaianas papucsot nem olyan könnyű venni, ha valaki nem nyáron látogat oda. A belváros kis boltjaiban, már 15 real körül láttunk, a reptéren 15 dollár... A ruhák eszméletlen drágák, nagyon nagyon rondák. összességén a brazil nők nagyon rosszul öltözködnek. A kivételt a gazdagok képezik, akik megtehetik, hogy az elegáns shoppingokban vásároljanak. Ezekre a lányokra mondják, hogy nagyon csinosak. Az egyik ilyen bevásárlóközpontban volt igazán az az érzésem, hogy Portugáliában vagyok. Mit érdemes kint venni? Főleg manikűr, fésű és más drogériában kapható dolgokat. (2013)" forrás

Porto Alegre tiszteletbeli konzulja: Veronica Ruttkay Pereira

  • Cím: Av. Mostardeiro, 157, cj. 402 CEP: 90430-001 Porto Alegre - RS
  • Brasil
  • Telefon: +55-51-3222-1906
  • Fax: +55-51-3222-1906
  • E-mail: ruttkay@terra.com.br)

Amazónia

"A város leghíresebb épülete az operaház, melyet egy olasz építesz tervezett. Eddig rendben is lenne az épület, szép, díszes, impozáns, sok arannyal és márvánnyal. Azonban az akkori polgármester ennél többet akart. Azt akarta, hogy az operaház mindenhonnan látható legyen, a folyóról is. Ezért egy kupolát rendelt a tetejére, amit brazil színekbe öltöztettek, és amitől szerintem nagyon mókás lett a nagy, komoly épület, mások szerint csak simán ízléstelen. De ami biztos, hogy sehogy sem illik a képbe a zöld-sárga kupola. De akkoriban ez volt a módi: megalománia, fényűzés, semmi sem volt drága, hiszen Manaus lett a "dzsungel Párizsa". Az első napomon hajóztunk sokat. Megnéztük, ahol a Rio Negro és a Solimões folyók találkoznak, a folytatásuktól hívják Amazonasnak a folyamot. Az érdekessége a kettő találkozásának, hogy nem keverednek. A Rio Negro szinte fekete, sűrű, lassabb folyású és hidegebb, míg a Solimões világos, kevésbé sűrű, gyorsabb folyású és melegebb.

Kb. 3 órányi hajózás után kötöttünk ki, ahol egy vízen lévő étteremben kajált a csapat, majd elsétáltunk egy helyre (Vitória Régia), ahol az egész víz felületét beborítják a vízi liliomok, gyönyörű volt! Ezután pedig kisebb hajóval száguldottunk egyet a környéken, így közelebbről is láthattuk, hogy élnek errefelé az emberek. A házak nagy része a vízen épült, speciális alapra, ami fenntartja a vízen. Azt mondják, olyan helyre kell építkezni, ahol vannak azért fák, mert különben a sodrás könnyen nagyon messzire is elviheti a házadat. De a néhány km-rel arrébb költözés a vízen itt nem fura, az étterem is máskor máshol van. Az Amazonas mentén nincsenek utak (az esőerdő miatt), így itt mindenki hajóval közlekedik, nincs más lehetőség. Az emberek nagyrészt önellátóak.

A második napon indiánokat látogattunk meg, igazi indiánokat!! Persze mivel fogadnak látogatót, ők kicsit fejlettebbek, a pénzzel is tudnak mit kezdeni, jobb házaik vannak, de ettől függetlenül tartják a hagyományaikat, szokásaikat, és hallottuk, hogy a saját nyelvükön beszélnek egymás között, néhányan tudtak csak portugálul. Táncoltak nekünk sokat, majd a végén mindenki felkért valakit, és úgy táncoltunk tovább. Kell-e mondanom, hogy engem a törzsfőnök (na nem az öreg, a fiatal vezér) kért fel. :P Carlosnak két kislány jutott. :) De amúgy eszméletlen aranyosak az indián gyerekek! Meg egyébként a felnőttek is. Még rengeteg dolgot meg lehetett volna nézni, ezért mindenképpen vissza szeretnék még menni valamikor." forrás

Natal

"Brazília északkeleti részén található nyaralóváros, ami Lisszabontól igazából nincs is különösen messze, amire sokan nem is gondolnának. Szürreális élmény Natalba megérkezni, ugyanis a város bevezető útján egy hatalmas neon karácsonyfa várja az idelátogatókat. A város neve is karácsonyt jelent, amit onnan kapott, hogy Karácsonykor fedezték állítólag fel…Az első meglepetés után a város maga már egy átlagos nyaralóvárosnak tűnik, ennek minden előnyével és hátrányával. Maga a tengerpart gyönyörű, vannak pálmafák, meg minden, ami kellhet a pihenéshez. Sok bár, brazil zene, pont az a hangulat, amire számítani lehet, a brazilokban nem lehet csalódni ezen a téren. A szállodák egészen jók, de persze jó drágák is. Ottjártamkor a szállodánk Front office manager-e megmutatta a legszebb lakosztályukat, ami egy kétszintes penthouse volt, persze minden földi jóval, amit el tudunk képzelni. Ide például néhány nap múlva érkezett vakációzni a híres brazil focista Hulk. Apropó foci, na erről bárkivel bármennyit el lehet dumálni az országban, itt ez valóban nemzeti sport. Jó kis programokat lehet szervezni innen, én egy egész napos buggy túrán voltam, ahol nyitott kis homokjárókkal vittek egy napon keresztül mindenfelé, bejártuk az egész környéket, nagyrészt természetesen a tengerparti homokban. Jó kis program, bátran ajánlom mindenkinek. Arra azért érdemes figyelni, hogy naptej és sapka legyen mindenkinél mert pillanatok alatt le lehet égni a kocsiban. Meseszép tájakon jártunk, a napközbeni ételek is pazarok voltak. A városban sok helyen köszön vissza a portugál múlt, itt is találni elbűvölő kis portugál tereket, épületeket." (M. Gyuri, Vista, 2013)

Pantanal

"Az ország nyugati részén fekszik ez a mocsaras terület, igazából mindentől messze. Ami miatt azonban mindenképp érdemes ide ellátogatni, az az élővilága. Itt nagyobb az egységnyi területre jutó madarak és gerincesek száma mint az Amazonasnál. Minden van, mi szem-szájnak ingere, csapatokban szálló, a szivárvány minden színében pompázó papagájok, egzotikus madarak ezrével, kajmánok, vízidisznók (enni is lehet), igazi hatalmas hangyászok, tatuk, a kivételesek még jaguárt is láthatnak a maga természetes közegében, sőt, csirkehússal még piranha-ra is lehet horgászni. Tényleg lenyűgöző!

Ezen a részen mi egy helyi ranch-on laktunk, akiknek jó bevételi forrás a turista. Fel vannak rá készülve, gyakorlatilag egyszerűbb szállodai szolgáltatásokat nyújtanak. Az ételeket ők készítik helyi alapanyagokból. Ilyen isteni marhát még életemben nem ettem, mint itt. Illetve a napközben általunk kifogott piranha-k is lábosban végezték, remek kis levest rittyentettek a helyiek belőle. Az itt tartózkodásunk fénypontja kétségtelenül az volt, amikor egy éjszakai állatlesen hosszú bolyongás után, a vezetőink találtak egy igazi , élő jaguárt. Meg kell mondjam lenyűgöző egy teremtés, de ezt nyilván át kell élni ott a sötétben, egy dzsip platóján kuporogva. Mindezek után úgy ébredni reggel, hogy a farm tulajdonosa látva, hogy felkeltünk pisszegve hív a házához, hogy siessünk, mert mutatni akar valami. Odaérve pedig egy csapat hatalmas égszínkék-citromsárga papagájt találva a tornácon valóban csodás érzés.

A Pantanal már csak ilyen, bárhonnan számíthatunk valamiféle élőlényre. Ja, hiszen már a megérkezésünk is kalandos volt, ugyanis amikor mentünk be a farmra, a vezetőnk egyszer csak minden előzmény nélkül leállította a kocsit, megállt elővett egy elemlámpát és kiugrott. Mi csak néztünk egymásra hogy mi van, amikor is ő csendben kihívott minket, hogy megmutathassa azt a kb 2m-es hangyász, ami oldalt a mezőn bóklászott. Mindezt persze korom sötétben…" (M. Gyuri, 2013)


"Utolsó napunk Pantanalban. Ma 8-kor indul a program: piranha horgászat. Elég turista hülyítésnek tűnt először, de végül ez volt az egyik legmókásabb program. Paulo, a vezetőnk bedobta a pecabotokat, ami lényegében egy-egy bambusznád, meg a csalit, ami egy vödör marhahús, a dzsipbe, és már indultunk is a folyóhoz. Nagyon viccesnek tartottuk, hogy marhahússal horgászunk halakat... Ez nem az a fajta horgászás amit lát otthon az ember, hogy bedobod a horgot és vársz... itt bedobod a horgot a marhahússal, és 2 másodpercen belül érzed, hogy rákaptak. Fél percen belül vagy leeszik teljesen, vagy ráakad a hal. Sikerült fognunk mindkettőnknek egyet-egyet, de az enyém a fénykép után meglépett, és visszament a vízbe... és hát ez nem az a fajta hal ami után odakapsz, hogy gyere vissza. " forrás

Belo Horizonte

Brazilos kiejtés: belo rizoncsi

BELO HORIZONTE - TISZTELETBEI KONZULÁTUS

  • Cím: Rua Tenete Anastácio de Moura, 676 Santa Efigenia, 30240-390 Belo Horizonta - MG - Brazil
  • Telefon: +55-31-3481-2990
  • Fax: +55-31-3481-7375
  • E-mail: agnes@bouquetgarni.com.br
  • Tiszteletbeli konzul: Farkasvölgyi Ágnes
  • Tiszteletbeli alkonzul: Helene Maria Paulinyi
  • E-mail: hmpaulinyi@yahoo.com

"Belo Horizonte építészetileg baromira nem érdekes. A helyiek úgy hívják, hogy Beágá-ba (BH - portugálul keijtve). BH perifériája a megszokottnál is ocsmányabb volt - autóbontók és raktárak festői orgiája. Sétálás közben boldogan konstatáltuk, hogy már reggel 9-kor gyönyörű lányok tömegei mászkálnak az utcán - úgy tűnik a legenda tényleg igaz! Valamivel jobb hangulatban 20 perc után eljutottunk egy teljesen valószerűtlen terecskére, ami félig parkocska is volt. Ez a terecske Zugló és Donieck között bárhol megállta volna a helyét - bár a park maga szépen rendben volt tartva, körös-körül baromi ronda panel tömbök magaslottak, ilyen Miskolc-külső felfogásban. Ami hab volt a tortán, hogy hangszórókból full hangerőn zene ment, illetve szerintem a Csehszlovák himnusz.

Kis heverészés után továbbindultunk és láttuk, hogy az egész város egy trópusi Kelet-Európa bájával van megáldva, ami helyenként érintőileg mediterránba vált. Meg voltunk zavarodva. Építkezni - szemmel láthatóan - csak betonpanelekből, és azt is csak totál szocreálosan lehet, bár tény, hogy ez Brazíliában visszatérő jelenség. Ennek ellenére valahogy BH mégis jó hangulatot áraszt, és a helyiek is kedélyesek. Bementünk egy helyi vásárcsarnokba is, ahol lényegében csak azt nem kapni, ami nem létezik, bár szerintem okosba azt is elintézik. A csarnok egyik sarkában kalitkákban vergődik a világ összes madara - csirkétől az ara-papagájig - amiket szeretném azt hinni, hogy nem a dzsungelben fogdostak össze, de a 'fényképezni tilos' tábla nem hagy sok kétséget a kérdést illetően... Ennek ellenére megpróbáltam elkattintani egy képet, de egy nagydarab, mogorva, "ne baszakodj velem" fejű úriember ciccegve jelezte, hogy ez a részemről huzamosabb lábadozást vonhat maga után.

A központ felé haladva ismét belefutottunk egy parkba, illetve a Parque Muncipal-ba, ami magyarul szó szerint annyit tesz, hogy 'városliget', bár azért ez egy kicsit máshogy nézett ki, mint a mi Városligetünk. Kb. úgy kell elképzelni, mintha a Pálmaházat kitelepítenék a ligetbe, és még az állatok egy részét is meghagynák - főleg a majmokat és az ordas nagy, tenyérnyi vérpókokat. Közben szanaszét bebábozódva csövesek hevernek chillesen - nem lepődnék meg, ha a pókok bábozták volna őket be... Arról, hogy a banán-pálmák ellenére mégis a ligetben érezzük magunkat, a ringlispíl és a vattacukorárus gondoskodnak." forrás

Brazíliaváros

"Az ország fővárosa, bár sokan azt hiszik, hogy az Rio, de nem, Brazíliaváros az. A várost 1960-tól építették fel, gyakorlatilag a semmiből. Itt minden mértanilag megtervezett, minden a tervezőasztalon született, semmi sem organikusan vált azzá, ami. Blokkokban laknak az emberek, amihez ki van számolva, hogy hány bolt tartozik, azok hol helyezkednek stb. Egy olyan embernek, aki még megélt szocialista időket Magyarországon, nagyon is ismerősek ezek a gondolatok, ezek a tervek, az ilyen élet. Furcsa érzés. Brasilia nem egy jól élhető város, gyalog közlekedni szinte lehetetlen, de turistáskodni pazar. Mivel az egész város nagyon gyorsan épült fel, építészetileg azonos stílus köszön vissza mindenhonnan, köszönhetően annak az építész zseninek, aki ezt az egészet megálmodta, Oscar Niemeyer-nek. A mester tavaly halt meg a 105. születésnapja előtt. Habár méretében nem, közigazgatásilag mindenképpen az első számú város az országban, a belváros, ha lehet egyáltalán ezt mondani, hivatalokkal van tele, itt minden erről szól. Nem sok turista jön ide, mindenki inkább Rio-t választja és ez érthető is, de annak, aki már járt ott, érdemes ide is eljönnie, hiszen itt teljesen más típusú élményekkel gazdagodhat. Építészeknek pedig szerintem kötelező." (M. Gyuri, 2013)

,, Egy hétköznap délután Brazíliaváros főutcáján – már ha ezt az autópályákkal közrefogott szavannát főutcának lehet nevezni – három élőlény volt összesen: egy hajléktalan, egy galamb és én, a hátizsákos turista. Mindenki másnak megtervezte a helyét a két legendás városépítész, Lúcio Costa és Oscar Niemeyer. Sőt, igazából a galambnak is terveztek egy dúcot, betonból, mint a bürokratáknak és a kiszolgáló személyzetnek. Csak a hátizsákos turistával és a hajléktalannal nem számoltak. Az előbbi persze mindegy is, mert másnap úgyis továbbáll. Az utóbbi viszont ott marad az utcán, emlékeztetve az autókból kinézőket, hogy a technikai fejlődés nem hozott társadalmi igazságosságot – se itt, se máshol a világon. De csak itt, a brazil főváros vintage sci-fi épületei között látszik igazán, hogy erre fél évszázaddal ezelőtt mennyire nem számított senki. (2016)" forrás

Florianópolis

470 ezres város (2017-es becslés).

Tiszteletbeli magyar konzul:  Christina Vasconcelos Lago

Cím:Rua Otávio Cruz, 451 – Florianópolis – SC  - CEP 88063-620

Előhívó: 00-55-48 - Telefon: 99972-9830 , E-mail: chrisl@uol.com.br

,, Gyönyörű strandok és túraútvonalak találhatók a város területén. Itt sokkal kevesebb a bűnözés a többi brazil nagyvároshoz képest. A favelák területére persze ide se tegye be senki a lábát, ha kedves az élete és az ingóságai, de a városba érkező nyaralók és utazók nem is járnak a szegénynegyedek felé.

Florianapolis egy szigeten található, és Santa Catarina állam központja. A város különböző negyedei a sziget különböző részein helyezkednek el: a nyugati felén, közvetlenül a kontinentális rész mellett, ahhoz egy hídon keresztül kapcsolódva, a Centro, vagyis a belváros, a bármely brazil nagyvárosra jellemző, kerítéssel körülvett sokemeletes házakkal, amelyekben a tehetősebbek élnek. A favelák a sziget belsőbb területeire épültek, és a belső részen kapott helyett az UFSCI, vagyis az egyetem és a campus is. A leghíresebb strandok az északi és a keleti részeken találhatók, a köréjük épült negyedekkel együtt. De a déli területek se maradtak néptelenek, sőt a sziget mellett található egy kisebb sziget, Campeche is, a természet szerelmeseinek kedvelt lakhelye.

A különböző városnegyedeket buszhálózat köti össze, az egyes városnegyedekben központi buszterminálok találhatók, ahonnan a többi negyed központi termináljába vagy az adott városnegyed távolabbi pontjaira lehet eljutni tömegközlekedéssel. A turistaszezonon kívül a buszok nem járnak kifejezetten gyakran (félóránként, óránként, kétóránként, attól függően, hogy csúcsidő van, vagy épp ünnepnap, és hogy a sziget mennyire távoli részére akarunk eljutni), így ha az ember egy másik városnegyed távolabbi részébe akar eljutni, az másfél órába is telhet, ha pedig rossz buszra száll, és elvéti az irányt – ahogy ez velem is történt –, órákba telhet, míg visszakeveredik. Ennyivel azonban le is rendeztem a „Floripa árnyoldalai” témát. (2017)" forrás

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon



Repülőjegyek Rio de Janeiroba Repülőjegyek Rio de Janeiroba
Olcsó repülőjegyek Rio de Janeiroba a Vistánál



SZÁLLÁSFOGLALÁS