ÚTIKRITIKA.HU / Salvador do Bahia

Salvador do Bahia szerencsére egyáltalán nem olyan veszélyes hely, mint a híre sugallja, mi legalábbis semmilyen húzós helyzetbe nem kerültünk az ott töltött idő alatt. Az elmúlt években jelentős fejlesztéseket végeztek a Pelourinho névre keresztelt történelmi belvárosban, amely időközben veszélyes környékből biztonságos turistacélponttá avanzsált.

Több brazíliai városban jártam már, de sehol sem éreztem ennyire közelinek az afrikai örökséget, mint itt. A bongo dobok hangját szinte még most is hallom, a nap bármelyik pontján rázendítettek az utcán, és kivétel nélkül mindig voltak, akik táncoltak a ritmusra, szuper hangulatot teremtve ezzel. Salvador legtipikusabb zenei stílusa az axé, amely dobokon játszva csodás, viszont a populáris, diszkósított verziója elég idegőrlő tud lenni.

Nekem néha már Rióban is túl ráérősnek tűnnek az emberek, de a bahíaiak még rajtuk is túltesznek. Minden ezer évbe telik a városban, mindenki jókedvű és lassú, minden napszakban tömegek lézengenek a parton. (2019) forrás

"Egyedi hangulatú, különleges, varázslatos város. A gyarmati stílusú óváros girbegurba utcái, színes, omladozó házai méltán képezik az Unesco világörökség részét. Leginkább helyi fiatalok alkalmi capoiera bemutatói fogtak meg. Szinte minden utcában látni őket egész nap. A helyiek afrikai leszármazottak, feketék akik előszeretettel hordnak fehér ruhát a hétköznapokon is. A gazdag barokk templomok is lenyűgözőek. Estére az utcák megtelnek zenészekkel, mindenki kint van, táncol énekel. Egész évben lehet utazni, mindig nyári meleg van és Európából pl. Lisszabonból csak 7 óra a repülőút. Fürdőzni a közeli (50-70km) Praia do Forte és Sauipe all inclusive szállodáiban érdemes, miután laktunk 2-3 napot Salvador valamelyik pousadajában. Praia do Forte és Sauipe csodaszép hosszú, sárga homokos óceánpartot kínál pálmafákkal. A gyerekkel utazóknak nagy élmény a teknős nevelde Praia do Forte településen. Itt a közbiztonság nagyon jó, Salvadorban óvatosabbnak kell lenni." (Csiszár Ági, Vista)

"Két óra repülés után, este 10 körül megérkeztünk Salvadorba, Bahia állam fővárosába, ami szintén egy közel 4 milliós kis városka. A reptéren nem igazán tudtuk, hogy hogyan is jussunk el a hostelünkhöz (itt 'pousada'-nak hívják őket), ami Salvador óvárosában, Pelourinho-ban volt valahol. Először busszal akartunk menni, de mivel hallottuk, hogy Salvador nagyon veszélyes, inkább letettünk arról, hogy egyedül, csomagokkal, éjszaka kezdjük el keresgélni a pousadát, úgy hogy még azt se tudjuk melyik busszal kéne menni és arról hol kell leszállni. Aztán valami rafkós maszek taxis kezdett el minket fűzni, hogy ő majd bevisz okosba fele annyiért mint a többi taxis, de mikor oda vitt a kocsijához láttuk, hogy az egy tök sima, jelöletlen magánautó, és hogy "ja még jönne a haverja is".

Ehhez hasonló kalandom volt már Mexikóban és Egyiptomban, és bár nem vették akkor ki a vesémet, végig nyakig be voltam szarva, mert semmi nem gátolta volna meg őket ebben a nemes műveletben. Ezt a kis izgalmat most inkább mellőztem volna, ha lehet, ezért végül kis rutin alkudozás után behuppantunk egy normál taxiba, akinek a sofőrje mondta, hogy jobb is hogy nem szálltunk be a rafkóshoz, mert az sanszos hogy bevitt volna minket a favelába adakozni kicsit.

Ekkor még nem sejtettük, hogy az utunk még is csak fog tartogatni izgalmakat, mivel sofőrünk erősen megalapozta bennem a gyanút, hogy a híres brazil Forma-1 pilóták salvadori taxisként kezdik a pályájukat. Embert így még nem láttam vezetni. Az, hogy a leállósávot igen kreatívan alkalmazta az egy dolog, de mikor 120-al kanyarban, előzés közben (kb. 20-20 cm-re a két kocsitól) ez az állat még képes és sms-t ír a csajának, úgy hogy közben néha egy-egy elmebeteg szembe biciklizik az autópályán, akkor azért a zavart mosolyom tünékeny leple mögött számot vetettem az életemmel, és gondolatban elbúcsúztam a szeretteimtől. Az hogy az utat túl élem, fel sem merült...

Aztán mégis túléltem. De csak azért, hogy miután leraktuk a cuccunkat, és beindultunk körülnézni, szinte azonnal kiraboljanak (kb 2 órája voltunk Salvadorban), ráadásul a tag folyékonyan beszélt angolul, ami errefelé nem kicsit ritka. Úgy tűnik a nyelvtudás itt is karriereket nyit... 5 percre rá hazafelé megint ki akartak rabolni, de mondtuk, hogy a kolléga már járt nálunk, szóval nincs buli. Gondoltuk egy napra ennyi talán elég is lesz, és eltettük magunkat másnapra. " forrás

"Ha valaki Salvadorba megy akkor biztos találkozni fog csont-sovány kis koldus gyerekekkel, akik szívbemarkoló tekintettel néznek rád, közben mutatva, hogy nagyon éhesek, mert üres a kis pocijuk, meg koszos a kis pofijuk és az embernek a torka összeszorul. Na ezeket kell elküldeni a picsába. De tényleg. Mikor kaját próbáltunk venni egy standnál, minket is körülrajzottak, és könyörögtek, hogy vegyünk nekik egy kis ételt vagy adjunk pár reált, de nem adtunk. Aztán mikor már megettem az ételem felét, olyan szarul éreztem magam értük, hogy megkerestem azt amelyik a legfájdalmasabban kunyerált, hogy odaadjam neki a másik felét (roston sült marhahús volt, szóval elég fasza kaja), de mikor odanyújtottam neki, ő csak félvállról legyintett, hogy vigyem a picsába!

Annyira megdöbbentem, hogy elfelejtettem levegőt venni! Az ételtől már elment a kedvem, ezért leraktam egy kuka tetejére, hogy ha valakinek kell, az viheti. Két perc múlva mikor megint elmentünk a kuka mellett, láttuk, hogy nem hogy nem vitte el senki, de az egészet, úgy ahogy volt, kibaszták a kukába! Kiderült, hogy ezek a gyerekek Crack-függők és ha kaját is veszel nekik, azt is el tudják passzolni egy kis cuccért, így az ember jóhiszeműen bár, de támogatja a drogkereskedelmet és ezeknek a gyerekeknek a függőségét..." forrás

"Salvador, ahogy csak mindenki nevezi, több szempontból is kényes téma. A legtöbb általam megkonzultált utazó ugyanis áradozott róla, hogy mennyire jó hely, milyen szuper emberek lakják és a többi. Másfelől viszont az LP egyenesen úgy indított, hogy ha valaha is kirabolnak Brazíliában, akkor az valószínűleg Salvadorban fog megtörténni. Persze így a tizedik hónap környékén az ember már megtanulja a helyén kezelni a dolgokat és nem mindent rögtön elhinni (akár nagyon veszélyes valami, akár nagyon biztonságos), az viszont némileg aggasztónak hatott, hogy ezt a tényt az a három salvadori lány is alátámasztotta, akikkel még Bolíviában szeltem át a sósivatagot.

Tény, hogy Salvador Brazília harmadik legnagyobb városa, 3 millióan lakják, és ha ennek akár csak 1 ezreléke rettenetesen köcsög ember, akkor is egy nagyobb falunyi rettenetesen köcsög emberről van szó, akik nyilvánvalóan bármit hajlandóak megtenni a legkisebb anyagi előnyért is. Brazíliáról márpedig látatlanban is feltételezni lehet, hogy a rettenetesen köcsög emberek aránya bizony több, mint 1 ezrelék, elég csak híradót nézni hozzá.

Ezzel szemben az is tény, hogy Salvador maga a brazil történelem. Az ország első fővárosa, egyben az egész kontinens egyik legrégebbi települése, alapítása óta fontos kereskedelmi és ipari központ. A hatalmas öböl, amiről a város, sőt az egész szövetségi állam a nevét kapta (Bahia=öböl) közel s távol a legmegfelelőbb helyszín volt egy forgalmas kikötőnek, a következő hasonlóan eszményi hely, Buenos Aires innen azért még nagyon messze van. Az is kevéssé ismert tény, hogy a salvadori karnevál még a rióinál is nagyobb, sokak szerint ez az igazi, nagybetűs karnevál Brazíliában, mert a riói már túl kommersz. " forrás

Időjárás

Az idő nagyon változékony.. 26 fok, nagy párataltommal, hirtelen zivatarokkal, esőpermettel.. Szinte jóleső ebben a melegben. (2022. december)

Egész évben viszonylag jó az idő, a salvadoriak folyamatosan süttetik a hasukat. Állítólag Salvadornak a legszebbek a naplementéi, de ezt sajnos nem tudom megerősíteni, mivel lekéstem róla. forrás

Odajutás

Rio de Janeiroból Salvador do Bahia repülővel két óra. Busszal 31 óra!

Szállásválasztás

Helyi közlekedés

Busz

h. t. fotója

Sikló

b. e. fotója

Elevador Lacerda (Felvonó a Felsővárosba)

Étkezés

Vettem egy acarajét, egy babos-garnélás fánkszerűséget, amely tipikus helyi utcai kaja. Az íze még tetszett is, az már kevésbé, hogy másnap nem tudtam kimozdulni a hostelszobámból ételmérgezés miatt.

Miután kigyógyultam az acarajéból, ettünk egy acait, vagyis jégkásásított amazonasi bogyós gyümölcsöt, amely ezen a vidéken frissebb és olcsóbb is, mint délen, végül egy kilós étteremben zártuk a napot, ahol az elfogyasztott étel súlya szerint kell fizetni. forrás

Ezen a részen abszolút biztonságban éreztük magunkat, több étterem, bár is található itt, és az utcán bárhol vehetünk pár reálért (2-3 reálért találtunk általában, ami 150-200 forintnak felel meg) friss kókuszdiót, ha megszomjazunk. (2020) forrás

Vásárlás

A kikötőnél található Mercado Medolo ma a szuvenírek beszerzési helye, bár itt is kerülgeti az embert az a kellemetlen érzés, hogy itt anno rabszolgákat adtak-vettek, nem hűtőmágnest és pólót. A belvárosban egyébként egyáltalán nem találni olcsó helyeket, az éttermek és bárok kifejezetten drágának tűntek. (2020) forrás

A nők mind tangás bikiniben vannak. Most a fiúk persze biztos mind vigyorognak, de tegyük hozzá: a mind alatt azt értem, hogy nem csak a 20 éves, csinos, feszes fenekű lányok, hanem a 100 kg-os megtermett asszonyságok, de még a 60 feletti, ruganyosságukból már vesztett nagymamák is. Olyan természetességgel mutogatta mindenki, amije van, hogy a helyi fiúknak az már fel sem tűnik. Azért mi európaiak – lányok és fiúk egyaránt – sokáig szoktuk a látványt. Később, amikor bikinit próbáltam venni magamnak, az többek között azért hiúsult meg, mert kapni sem nagyon lehet mást, csak tangás fazonokat. Még ha ott kint fel is vettem volna (senkinek fel sem tűnt volna), azért itthon már lehet, hogy a fiókban végezte volna a kis ruhadarab, hiszen nálam ez már itthon nem férne bele. forrás

Szórakozás

Közbiztonság

Katonai rendőrök - h. t. fotója

,,Terrmészetesen készültünk.. Tudtuk, hogy vigyáznunk kell egymásra, értékeinkre... Talán azt nem gondoltuk, hogy ez itt ennyire komoly.. Némi túlzással 5m ként katonák, rendőrök.. Salvador óvárosát jártuk körbe, máshova még taxival sem merészkedtünk.. Ahogy kevésbé forgalmas utca felé vettük az irányt, a katonák visszaküldtek, őrt álltak..A kezdeti izgalom azért oldódott, igyekeztünk jól érezni magunkat.. Idővel felszabadultabban fotóztunk és mondhatom, kellemesen éreztük magunkat a piaci étteremben a helyiek között is."(h.t., 2022)

Amikor leszálltam az éjszakai buszról, gyanakvón néztem a hátam mögé, és minden idegenről el tudtam képzelni, hogy valami bűnbanda tagja. Odahaza Riótól retteg mindenki, de brazil ismerőseim szerint Salvador a bűn igazi fővárosa, ahol aztán tényleg vigyázni kell, hogy minden értékünk megússza a látogatást. Szóval gyorsan hívtam egy Ubert, és a biztonság kedvéért inkább megjegyeztem a rendszámot. (2019) forrás

Az óváros kapcsn a helyiek felhívták a figyelmünket, hogy a kis mellékutcákba ne forduljunk be, mindig tartsuk a fő csapásirányt. (2020) forrás

Egyéb hasznos információk

1. Salvador - Tiszteletbeli konzulátus

Konzul neve: Ürményi Géza - Cím: Rua Prof. Clementino Fraga, 33, apto. 301 - Bairro Jardim Apipema Salvador - BA CEP: 40170-050
Telefon: +55-71-3261-8559, Fax: +55-71-3261-8560, E-mail: gezaurmenyi@uol.com.b

Óváros

azaz a Pelourinho

Centro Histórico

A belváros hangulatos, 16-17. századi utcáin akkor is szívesen töltöttem az időm, ha nagyjából mindenhol gringa, tehát külföldi árakat kellett fizetnem, és időnként az ötperces fogyasztásomért is dupla árat kértek tőlem, mondván, hogy élőzene szólt közben. A gyarmati időkből származó, szépen felújított házak különleges hangulata bármilyen átvágást megért. Annyira tetszett a környék, hogy megfordult a fejemben, itt még lakni is tudnék. forrás

Pelourinho: A szó jelentése pellengér, ez a városrész a szó szerinti központ, az óváros, ahol állítólag annak idején nyilvánosan korbácsolták, büntették meg a rabszolgákat. Emiatt lappang az emberben egyfajta kellemetlen érzés, ahogy az utcákon sétál, pedig az Unesco világörökség részévé nyilvánították, és valóban nagyon szép koloniális stílusban épült házak, vidám színekkel csalogatják a turistákat.

Ezen a városrészen megnézhetünk néhány templomot, mint például Igreja da Ordem Terceira de Nossa Senhora do Rosário dos Pretos-t, ahova a rabszolgák járhattak, a színe talán furcsának hat elsőre (kék), de a megdöbbentően sok aranydíszítést tartalmazó Igreja e Convento de São Francisco templomot is itt találjuk. Aranyért nem kellett a szomszédba menni annak idején, de a templom kerengőjében Portugáliára emlékeztető falcsempéket is találunk.

(2020) forrás

Aji fotója

Szent Ferenc-templom és rendház

(Convento e Igreja de Sao Francisco)

A salvadoriak szerint itt annyi a keresztény templom, hogy minden nap egy másikban lehet misére menni. Internetes források szerint amúgy még 365-nél is több van, én viszont már három után meguntam a felfedezésüket. A kedvencem a Sao Francisco-templom lett egy helyes tér közepén. forrás

Holik Peti fotója

Más látnivalók

Cidade Baixa (Alsóváros)

Barra világítótorony

Igreja da Ordem Terceira do Carmo (karmelita templom)

Strandok

A város legnagyobb előnye, hogy óriási területen rendelkezik homokos strandokkal, amelyeket mind bejárni teljes képtelenség. A látnivalókhoz sorolhatjuk azonban a Farol da Barra nevű világítótoronyt, ahonnan csodás kilátásban gyönyörködhetünk, de a strandjait is kipróbálhatjuk: a tőle balra található, Copacabanara emlékeztető hosszú homokos, nagy hullámokkal tarkított strand magáról a világítótoronyról lett elnevezve, míg tőle jobbra egy rövid séta után egy sokkal kisebb, de nyugodtabb öblöt érhetünk el, a Porto da Barrat: itt azok is élvezhetik az óceánt, akik félnek a hullámoktól, ugyanakkor mérete miatt sokkal zsúfoltabb is, mint a másik.

Ez a két strand található tehát viszonylag központi helyen, de aki ennél messzebb is szétnézne, annak bátran ajánlom, hogy induljon el keleti irányba, Piata vagy Itapua kerületek felé (itt akár 30-40 perces autózásra is lehet számítani), hatalmas, homokos, tisztavízű partszakaszokat találhat bármerre.

Természetesen csak lazulni is van lehetőség a parton. Amint a strandok közelébe érünk máris jó néhány strandszék és napernyő bérléssel foglalkozó fiú közelít meg minket, mindenki azt akarja, hogy őt válasszuk. Egyébként itt nem érdemes nemet mondani, és az ingyenes homokban fekvést választani a tűző napon. Egy napernyő és hozzá 4 kis szék bérlése egész napra 50 reál volt (3500 Ft), ami megéri egy kis kényelemért és leginkább az árnyékért cserébe, mert a napnak bizony óriási ereje van erre. Ráadásul a bérléssel foglalkozó fiúk utána nem hagynak magunkra. Akármit szeretnénk kérni: legyen az sör, koktél vagy egy kis harapnivaló, tőlük tudunk kérni, mindent egyenesen odahoznak a helyünkre, és távozáskor kell egyben mindent kifizetnünk nekik. Itt mi nem tapasztaltuk egyszer sem, hogy bárki megpróbált volna átverni minket, és persze az sem gond, ha mégis hűtőládában hozod a magad sörét, és csak azt iszod. forrás

Környékbeli látnivalók

Bonfim

Ez egy templom, ami nem az óvárosban található, mégis talán a legnagyobb turistalátványosságnak számít Salvadorban. A röviden csak Bonfim-nek nevezett bazilika egyébként önmagában nem nyújt különösebb élményt, az óvárostól kb 20 perc autóútra található (taxi), azonban aki szereti a babonákat, a szerencsét hozó kabalákat, azoknak kihagyhatatlan. A templom környékén rengeteg árus található, akiknél színes szalagokat lehet vásárolni.

A hagyomány szerint 2 szalagot kötöznek fel az ide látogatók: egyet a csuklójukra (más is segíthet felkötni), egyet a templom kerítésére. A lényeg, hogy három csomót kell rá kötni, és minden egyes csomónak a meghúzásánál kívánni kell valamit. A három kívánságot nem szabad elmondani senkinek, és a babona szerint hagyni kell, hogy a szalag majd magától leessen a kezünkről, amely azt jelzi, hogy a kívánságaink valóra váltak. Így magyarázták nekünk, tehát múlt időben, elvileg akkor veszítjük el a szalagot, amikor teljesültek a kívánságok. Nem tudom: én kb 2 nappal később a strandon, a hullámok közé való ugrálás közben veszítettem el az enyémet, pedig nyilvánvaló, hogy 2 nap alatt nem teljesültek a vágyaim. De megnyugtattak, hogy rosszat sem jelent, ha elhagyom a szalagot. forrás

Érdekességek

Ha Salvadorban Rió de Janeirot emlegeted, kicsit fintorognak az emberek, hogy Rio más, ha a tipikus ételekről kérdezed őket, mindig elmondják: ez nem brazil étel, hanem bahiai! Büszkék erre az államra, és szinte mindig hangoztatják – nem csak egy-egy ételnél, de például zenekaroknál, énekeseknél, hogy innen származnak, de a szokásaikat is tipikusnak tartják Brazílián belül. forrás

Olvasmányos linkek

Mivel már paranoiás vagyok, egyből elzavarom a karomra bármit is aggatni próbáló rámenős helyieket, ezért kimaradtam az egyik Salvadori mókából, a színes kis szalagokból, amelyeket valóban ingyen osztogatnak. Vallásos üzenetek vannak rajtuk, bár némelyiken csak Salvador neve áll, a különböző színek pedig más-mást jelentenek, például pénzt, szerelmet, szerencsét. Ugyanez létezik lemosható tetoválások formájában is, viszont ez már tényleg nincs ingyen, mint azt egy barátom megtapasztalta. forrás

Ez volt Brazília legelső fővárosa is), amely hajózási szempontból figyelemreméltó helyen található: 1200 négyzetkilométeren terül el az az óriási öböl, amelyet Bay of All Saintsnek, tehát a Mindszentek öblének neveztek el, és a város jelzi a bejáratát. Ez az öböl nagyobb területű, mint Rio de Janeiro óriási öble, így ideális volt kereskedelmi központnak, mégpedig elsősorban a rabszolga kereskedelem virágzott itt hosszú időn át. Ide érkeztek a hajók Afrikából, a városban ma is áll még az az épület, ahol a rabszolgavásárt tartották, csak ma már szuveníreket lehet ott vásárolni (Mercado Medolo). De ott az óvárosi rész, melynek neve Pelourinho, magyarul pellengér. A színes, bájos épületek között annak idején a rabszolgákat állították pellengérre nyilvánosan, ma turistákkal van tele.

Ahogy a helyiek mondták nekünk: ami Európának a 2. világháború, az a braziloknak a rabszolgaság, és annak minden borzalma, amit gyakran úgy éreznek, még mindig magukon cipelnek. Ugyanakkor ennek bizonyos szempontból előnye is van: a legnagyobb pozitívum, amit tapasztaltam, az az elfogadás és egymás tisztelete volt. A fekete lakosság Brazílián belül is jelentősnek számít itt, de az évszázadok alatt keveredtek is egymással az emberek. Itt nem meglepő tehát, ha miközben a tengerparton sütteted magad, olyan baráti társaságokat látsz együtt beszélgetni, szórakozni, akik között vegyesen vannak fehérek, feketék, félvérek, és minden további árnyalatú bőrtónusúak. Az egyik legmeglepőbb például az volt, amikor egy fehér párt láttunk a gyerekeikkel, akiknek mind más bőrszínük volt. Egyáltalán nem tűnt úgy, mintha itt bárkit komolyabban izgatna, kinek milyen a bőre, és ez az elfogadás a másság egyéb területén is jelentkezett: hiába jártam már számos európai országban, ennyire nyíltan, a másságukat vállaló párokat kézen fogva sétálni, vagy csak a parton heverészni, önfeledten, nem bujkálva, még sosem láttam. forrás

A felvonó melletti kilátó részen, ha alaposan körbenézünk, láthatjuk, hogy a közvetlen óvárosi részen kívül mennyi lerobbant toronyház áll a városban minden irányba, még a központ és a kikötő közvetlen közelében is. Nem favellákra gondolok tehát (az is volt persze a városban bármerre indultunk el), hanem kifejezetten óriási, 20-30 emeletes, láthatóan elhagyott, leginkább bontásra ítélt épületre. Hogy miért meredeznek az ég felé, miért van belőlük olyan sok, arra kívülállóként nem találtunk választ, mindenesetre az összképet jelentősen rombolják. forrás