ÚTIKRITIKA.HU / Brazília

"Salvador da Bahía után semmi másra nem vágytam, csak egy kis nyugalomra. Egy olyan helyre, ami alkalmas megtépázott idegeim regenerálására, és ahol megint kedvet kapok az utazáshoz. 11 hónap alatt Salvadorban gondoltam először, hogy nekem ebből elegem van, és ezt az érzést a lehető legsürgősebben szerettem volna elhessegetni. Így esett választásom Recifére, Brazília kilencedik legnagyobb városára, ahol a legtöbb az egy főre jutó emberölés. Elsősorban nem azért utaztam Recifébe, hogy a lehető leggyorsabban meggyilkoljanak. A fő vonzerőt Olinda jelentette, a hatalmas szomszédtól néhány kilométerre található kisváros, amely mára teljesen összenőtt Recifével. Körülbelül mintha Budapest körbevenné, de azért nem falná fel teljesen Szentendrét.

Olinda kis hely, de ennek ellenére volt egy időszak, amikor Brazília fővárosaként működött. A 17. század elején volt Olinda a központ, aztán a néhány évtizedig a mai Brazília észak-keleti partvidékét uraló hollandok átköltöztek a jobban védhető Recifébe. Olindából így soha nem lett nagyváros, és bár az óvárost ma már teljesen körbenőtték Recife leggázosabb favelái, a régi központ szép, és természetesen tele van az ilyen helyeken kötelező, negyedrangú "művészeti" galériákkal.

Olinda mindenesetre tökéletes ellentéte volt annak, ami Salvadorban kiborított, így nagyon élveztem az itt töltött időt. Még úgy is, hogy a Brazíliában már bulinapnak számító csütörtök este az ágyamtól alig néhány méterre helyeztek el egy hajnali ötig bömbölő erősítőt. A több szigetből álló Recifét egykor valami őrült elnevezte Brazília Velencéjének, de a másfél milliós város nemhogy az olasz névadóhoz nem hasonlítható, de Olindával szemben tényleg az ég világon semmi szép nincs benne. A holland örökségből a Nassaui Móric egyetem nevén, a Brazíliára máshol is jellemző átható fűszagon, és néhány, Amszterdam-szerűen keskeny régi házon kívül semmi sem maradt." forrás

Fortaleza

brazilos kiejtése: fortáléze

"Ennyi jó csajt egy helyen, mint Fortalezában, nem sok városban láttam - ráadásul, mivel ezek a szépségek fehér srácot szinte csak filmen láttak... Szóval, ha erre jártok, érdemes beugrani. A hangulat egyébként is nagyon király: egyszerre autentikus és modern, a tengerpart este is tele van fiatalokkal, rengeteg a szórakozó hely (bár a legtöbb szar) és elméletileg Brazília egyik legbiztonságosabb városa - ennek ellenére volt, hogy ahogy sétáltunk odarohant hozzánk egy random forma, hogy arra inkább ne menjünk tovább, mert ott lelőnek, mint egy kutyát...

Mivel pont egy péntek estére esett az itt tartózkodásunk, ahhoz kérdés sem fért, hogy az éj leszálltával megtámadjuk a gyanútlan várost. A baj csak az volt, hogy a sok ide-oda buszozgatásban és keresgélésben derekasan megfáradtunk, ezért vettünk a patikában némi porított guaranát, ami a helyi herbál energizáló cucc - olyasmi, mint a kávé csak ütősebb. A nagy hátránya az, hogy lényegében semmiben sem oldódik, szobahőmérsékleten legalábbis biztosan nem. Mi narancslében próbáltuk meg elkeverni valahogy, de az így nyert miazma ízre és kinézetre egyaránt leginkább egy marék porba ejtett fosra emlékeztetett. Szegény narancslének az se segített, hogy az ajánlott egy evőkanál guarana helyett, mi nyilván abúzív módon vagy ötöt beleerőszakoltunk, majd a biztonság kedvéért még szórtunk rá egy keveset - a "ha legális csak nem lehet túladagolni" logikát követve. Túl nem is adagoltuk, de szerintem félóráig egyikünk sem pislogott... forrás

Fortaleza - Tiszteletbeli főkonzulátus

Főkonzul: Erőss-Sales Zsófia
Alkonzul: Füzesi János
Cím: R. Guilherme Rocha, 172, Cj. 102, Centro CEP 60.030-140, Fortaleza - CE - Brasil
Telefon: +55-85-3305-0505 (fax is)
E-mail: acaiaca@secrel.com.br, zsofia@terra.com.br
Telefon: +55-85-9998-5177 (mobil)

Porto Alegre

(portu álegri)

"Porto Alegre viszonylag biztonságos, Rio de Janeiro vagy São Paulohoz képest, de nem szép. Favelák állítólag valahol a város szélen valamennyi, de nem igazán jellemző, még csak sok koldust se látni a városban, egyszerűen az építészek nem remekeltek. Van egy valamilyen park, napos időben elég kellemes lehet és szombaton egy jó kis kirakodó vásár is van a közelében. A folyópart, amit annyira ajánlottak a hotelben, nagy csalódás volt, kb. 100 méter séta után elég lepusztult. Ha ettől eltekintünk, akkor az emberek nagyon kedvesek, külön kiemelendő a boltok eladói, akik a jutalék miatt, mindig bemutatkoznak és felajánlják a segítségüket. Havaianas papucsot nem olyan könnyű venni, ha valaki nem nyáron látogat oda. A belváros kis boltjaiban, már 15 real körül láttunk, a reptéren 15 dollár... A ruhák eszméletlen drágák, nagyon nagyon rondák. összességén a brazil nők nagyon rosszul öltözködnek. A kivételt a gazdagok képezik, akik megtehetik, hogy az elegáns shoppingokban vásároljanak. Ezekre a lányokra mondják, hogy nagyon csinosak. Az egyik ilyen bevásárlóközpontban volt igazán az az érzésem, hogy Portugáliában vagyok. Mit érdemes kint venni? Főleg manikűr, fésű és más drogériában kapható dolgokat. (2013)" forrás

Porto Alegre tiszteletbeli konzulja: Veronica Ruttkay Pereira

Cím: Av. Mostardeiro, 157, cj. 402 CEP: 90430-001 Porto Alegre - RS
Brasil
Telefon: +55-51-3222-1906
Fax: +55-51-3222-1906
E-mail: ruttkay@terra.com.br)

Amazónia

"A város leghíresebb épülete az operaház, melyet egy olasz építesz tervezett. Eddig rendben is lenne az épület, szép, díszes, impozáns, sok arannyal és márvánnyal. Azonban az akkori polgármester ennél többet akart. Azt akarta, hogy az operaház mindenhonnan látható legyen, a folyóról is. Ezért egy kupolát rendelt a tetejére, amit brazil színekbe öltöztettek, és amitől szerintem nagyon mókás lett a nagy, komoly épület, mások szerint csak simán ízléstelen. De ami biztos, hogy sehogy sem illik a képbe a zöld-sárga kupola. De akkoriban ez volt a módi: megalománia, fényűzés, semmi sem volt drága, hiszen Manaus lett a "dzsungel Párizsa". Az első napomon hajóztunk sokat. Megnéztük, ahol a Rio Negro és a Solimões folyók találkoznak, a folytatásuktól hívják Amazonasnak a folyamot. Az érdekessége a kettő találkozásának, hogy nem keverednek. A Rio Negro szinte fekete, sűrű, lassabb folyású és hidegebb, míg a Solimões világos, kevésbé sűrű, gyorsabb folyású és melegebb.

Kb. 3 órányi hajózás után kötöttünk ki, ahol egy vízen lévő étteremben kajált a csapat, majd elsétáltunk egy helyre (Vitória Régia), ahol az egész víz felületét beborítják a vízi liliomok, gyönyörű volt! Ezután pedig kisebb hajóval száguldottunk egyet a környéken, így közelebbről is láthattuk, hogy élnek errefelé az emberek. A házak nagy része a vízen épült, speciális alapra, ami fenntartja a vízen. Azt mondják, olyan helyre kell építkezni, ahol vannak azért fák, mert különben a sodrás könnyen nagyon messzire is elviheti a házadat. De a néhány km-rel arrébb költözés a vízen itt nem fura, az étterem is máskor máshol van. Az Amazonas mentén nincsenek utak (az esőerdő miatt), így itt mindenki hajóval közlekedik, nincs más lehetőség. Az emberek nagyrészt önellátóak.

A második napon indiánokat látogattunk meg, igazi indiánokat!! Persze mivel fogadnak látogatót, ők kicsit fejlettebbek, a pénzzel is tudnak mit kezdeni, jobb házaik vannak, de ettől függetlenül tartják a hagyományaikat, szokásaikat, és hallottuk, hogy a saját nyelvükön beszélnek egymás között, néhányan tudtak csak portugálul. Táncoltak nekünk sokat, majd a végén mindenki felkért valakit, és úgy táncoltunk tovább. Kell-e mondanom, hogy engem a törzsfőnök (na nem az öreg, a fiatal vezér) kért fel. :P Carlosnak két kislány jutott. :) De amúgy eszméletlen aranyosak az indián gyerekek! Meg egyébként a felnőttek is. Még rengeteg dolgot meg lehetett volna nézni, ezért mindenképpen vissza szeretnék még menni valamikor." forrás

Natal

"Brazília északkeleti részén található nyaralóváros, ami Lisszabontól igazából nincs is különösen messze, amire sokan nem is gondolnának. Szürreális élmény Natalba megérkezni, ugyanis a város bevezető útján egy hatalmas neon karácsonyfa várja az idelátogatókat. A város neve is karácsonyt jelent, amit onnan kapott, hogy Karácsonykor fedezték állítólag fel…Az első meglepetés után a város maga már egy átlagos nyaralóvárosnak tűnik, ennek minden előnyével és hátrányával. Maga a tengerpart gyönyörű, vannak pálmafák, meg minden, ami kellhet a pihenéshez. Sok bár, brazil zene, pont az a hangulat, amire számítani lehet, a brazilokban nem lehet csalódni ezen a téren. A szállodák egészen jók, de persze jó drágák is. Ottjártamkor a szállodánk Front office manager-e megmutatta a legszebb lakosztályukat, ami egy kétszintes penthouse volt, persze minden földi jóval, amit el tudunk képzelni. Ide például néhány nap múlva érkezett vakációzni a híres brazil focista Hulk. Apropó foci, na erről bárkivel bármennyit el lehet dumálni az országban, itt ez valóban nemzeti sport. Jó kis programokat lehet szervezni innen, én egy egész napos buggy túrán voltam, ahol nyitott kis homokjárókkal vittek egy napon keresztül mindenfelé, bejártuk az egész környéket, nagyrészt természetesen a tengerparti homokban. Jó kis program, bátran ajánlom mindenkinek. Arra azért érdemes figyelni, hogy naptej és sapka legyen mindenkinél mert pillanatok alatt le lehet égni a kocsiban. Meseszép tájakon jártunk, a napközbeni ételek is pazarok voltak. A városban sok helyen köszön vissza a portugál múlt, itt is találni elbűvölő kis portugál tereket, épületeket." (M. Gyuri, Vista)

Pantanal

Ez a világ legnagyobb mocsárvidéke. Itt egy 4 napos szervezett szafaritúrán vettünk részt, melynek során a szállásunk a mocsárvilág mélyén, egy nagyon hangulatos és autentikus családi fogadóban volt, s innen indultunk napi túrákra a privát idegenvezetőinkkel. A programok közt szerepelt terepjárós szafari, gyalogtúra, éjszakai vadles, lovaglás, halászat, hajókirándulás. Elképesztő élményekben volt részünk, láttunk szinte testközelből óriáshangyászt, kajmánokat, tatut, koatit, nandut, bőgőmajmokat és rengeteg madarat, például tukánokat, jácintkék arákat, mely a világ legnagyobb papagájfaja, és egyéb papagájokat. A brazil körutunk csúcspontja és életünk egyik legkiemelkedőbb élménye volt a Pantanal. (i.m..r), 2023)

"Az ország nyugati részén fekszik ez a mocsaras terület, igazából mindentől messze. Ami miatt azonban mindenképp érdemes ide ellátogatni, az az élővilága. Itt nagyobb az egységnyi területre jutó madarak és gerincesek száma mint az Amazonasnál. Minden van, mi szem-szájnak ingere, csapatokban szálló, a szivárvány minden színében pompázó papagájok, egzotikus madarak ezrével, kajmánok, vízidisznók (enni is lehet), igazi hatalmas hangyászok, tatuk, a kivételesek még jaguárt is láthatnak a maga természetes közegében, sőt, csirkehússal még piranha-ra is lehet horgászni. Tényleg lenyűgöző!

Ezen a részen mi egy helyi ranch-on laktunk, akiknek jó bevételi forrás a turista. Fel vannak rá készülve, gyakorlatilag egyszerűbb szállodai szolgáltatásokat nyújtanak. Az ételeket ők készítik helyi alapanyagokból. Ilyen isteni marhát még életemben nem ettem, mint itt. Illetve a napközben általunk kifogott piranha-k is lábosban végezték, remek kis levest rittyentettek a helyiek belőle. Az itt tartózkodásunk fénypontja kétségtelenül az volt, amikor egy éjszakai állatlesen hosszú bolyongás után, a vezetőink találtak egy igazi , élő jaguárt. Meg kell mondjam lenyűgöző egy teremtés, de ezt nyilván át kell élni ott a sötétben, egy dzsip platóján kuporogva. Mindezek után úgy ébredni reggel, hogy a farm tulajdonosa látva, hogy felkeltünk pisszegve hív a házához, hogy siessünk, mert mutatni akar valami. Odaérve pedig egy csapat hatalmas égszínkék-citromsárga papagájt találva a tornácon valóban csodás érzés.

A Pantanal már csak ilyen, bárhonnan számíthatunk valamiféle élőlényre. Ja, hiszen már a megérkezésünk is kalandos volt, ugyanis amikor mentünk be a farmra, a vezetőnk egyszer csak minden előzmény nélkül leállította a kocsit, megállt elővett egy elemlámpát és kiugrott. Mi csak néztünk egymásra hogy mi van, amikor is ő csendben kihívott minket, hogy megmutathassa azt a kb 2m-es hangyász, ami oldalt a mezőn bóklászott. Mindezt persze korom sötétben…" (M. Gyuri, 2013)

"Utolsó napunk Pantanalban. Ma 8-kor indul a program: piranha horgászat. Elég turista hülyítésnek tűnt először, de végül ez volt az egyik legmókásabb program. Paulo, a vezetőnk bedobta a pecabotokat, ami lényegében egy-egy bambusznád, meg a csalit, ami egy vödör marhahús, a dzsipbe, és már indultunk is a folyóhoz. Nagyon viccesnek tartottuk, hogy marhahússal horgászunk halakat... Ez nem az a fajta horgászás amit lát otthon az ember, hogy bedobod a horgot és vársz... itt bedobod a horgot a marhahússal, és 2 másodpercen belül érzed, hogy rákaptak. Fél percen belül vagy leeszik teljesen, vagy ráakad a hal. Sikerült fognunk mindkettőnknek egyet-egyet, de az enyém a fénykép után meglépett, és visszament a vízbe... és hát ez nem az a fajta hal ami után odakapsz, hogy gyere vissza. " forrás

Belo Horizonte

Brazilos kiejtés: belo rizoncsi

BELO HORIZONTE - TISZTELETBEI KONZULÁTUS

Cím: Rua Tenete Anastácio de Moura, 676 Santa Efigenia, 30240-390 Belo Horizonta - MG - Brazil
Telefon: +55-31-3481-2990
Fax: +55-31-3481-7375
E-mail: agnes@bouquetgarni.com.br
Tiszteletbeli konzul: Farkasvölgyi Ágnes
Tiszteletbeli alkonzul: Helene Maria Paulinyi
E-mail: hmpaulinyi@yahoo.com

"Belo Horizonte építészetileg baromira nem érdekes. A helyiek úgy hívják, hogy Beágá-ba (BH - portugálul keijtve). BH perifériája a megszokottnál is ocsmányabb volt - autóbontók és raktárak festői orgiája. Sétálás közben boldogan konstatáltuk, hogy már reggel 9-kor gyönyörű lányok tömegei mászkálnak az utcán - úgy tűnik a legenda tényleg igaz! Valamivel jobb hangulatban 20 perc után eljutottunk egy teljesen valószerűtlen terecskére, ami félig parkocska is volt. Ez a terecske Zugló és Donieck között bárhol megállta volna a helyét - bár a park maga szépen rendben volt tartva, körös-körül baromi ronda panel tömbök magaslottak, ilyen Miskolc-külső felfogásban. Ami hab volt a tortán, hogy hangszórókból full hangerőn zene ment, illetve szerintem a Csehszlovák himnusz.

Kis heverészés után továbbindultunk és láttuk, hogy az egész város egy trópusi Kelet-Európa bájával van megáldva, ami helyenként érintőileg mediterránba vált. Meg voltunk zavarodva. Építkezni - szemmel láthatóan - csak betonpanelekből, és azt is csak totál szocreálosan lehet, bár tény, hogy ez Brazíliában visszatérő jelenség. Ennek ellenére valahogy BH mégis jó hangulatot áraszt, és a helyiek is kedélyesek. Bementünk egy helyi vásárcsarnokba is, ahol lényegében csak azt nem kapni, ami nem létezik, bár szerintem okosba azt is elintézik. A csarnok egyik sarkában kalitkákban vergődik a világ összes madara - csirkétől az ara-papagájig - amiket szeretném azt hinni, hogy nem a dzsungelben fogdostak össze, de a 'fényképezni tilos' tábla nem hagy sok kétséget a kérdést illetően... Ennek ellenére megpróbáltam elkattintani egy képet, de egy nagydarab, mogorva, "ne baszakodj velem" fejű úriember ciccegve jelezte, hogy ez a részemről huzamosabb lábadozást vonhat maga után.

A központ felé haladva ismét belefutottunk egy parkba, illetve a Parque Muncipal-ba, ami magyarul szó szerint annyit tesz, hogy 'városliget', bár azért ez egy kicsit máshogy nézett ki, mint a mi Városligetünk. Kb. úgy kell elképzelni, mintha a Pálmaházat kitelepítenék a ligetbe, és még az állatok egy részét is meghagynák - főleg a majmokat és az ordas nagy, tenyérnyi vérpókokat. Közben szanaszét bebábozódva csövesek hevernek chillesen - nem lepődnék meg, ha a pókok bábozták volna őket be... Arról, hogy a banán-pálmák ellenére mégis a ligetben érezzük magunkat, a ringlispíl és a vattacukorárus gondoskodnak." forrás

Brazíliaváros

"Az ország fővárosa, bár sokan azt hiszik, hogy az Rio, de nem, Brazíliaváros az. A várost 1960-tól építették fel, gyakorlatilag a semmiből. Itt minden mértanilag megtervezett, minden a tervezőasztalon született, semmi sem organikusan vált azzá, ami. Blokkokban laknak az emberek, amihez ki van számolva, hogy hány bolt tartozik, azok hol helyezkednek stb. Egy olyan embernek, aki még megélt szocialista időket Magyarországon, nagyon is ismerősek ezek a gondolatok, ezek a tervek, az ilyen élet. Furcsa érzés. Brasilia nem egy jól élhető város, gyalog közlekedni szinte lehetetlen, de turistáskodni pazar. Mivel az egész város nagyon gyorsan épült fel, építészetileg azonos stílus köszön vissza mindenhonnan, köszönhetően annak az építész zseninek, aki ezt az egészet megálmodta, Oscar Niemeyer-nek. A mester tavaly halt meg a 105. születésnapja előtt. Habár méretében nem, közigazgatásilag mindenképpen az első számú város az országban, a belváros, ha lehet egyáltalán ezt mondani, hivatalokkal van tele, itt minden erről szól. Nem sok turista jön ide, mindenki inkább Rio-t választja és ez érthető is, de annak, aki már járt ott, érdemes ide is eljönnie, hiszen itt teljesen más típusú élményekkel gazdagodhat. Építészeknek pedig szerintem kötelező." (M. Gyuri)

,, Egy hétköznap délután Brazíliaváros főutcáján – már ha ezt az autópályákkal közrefogott szavannát főutcának lehet nevezni – három élőlény volt összesen: egy hajléktalan, egy galamb és én, a hátizsákos turista. Mindenki másnak megtervezte a helyét a két legendás városépítész, Lúcio Costa és Oscar Niemeyer. Sőt, igazából a galambnak is terveztek egy dúcot, betonból, mint a bürokratáknak és a kiszolgáló személyzetnek. Csak a hátizsákos turistával és a hajléktalannal nem számoltak. Az előbbi persze mindegy is, mert másnap úgyis továbbáll. Az utóbbi viszont ott marad az utcán, emlékeztetve az autókból kinézőket, hogy a technikai fejlődés nem hozott társadalmi igazságosságot – se itt, se máshol a világon. De csak itt, a brazil főváros vintage sci-fi épületei között látszik igazán, hogy erre fél évszázaddal ezelőtt mennyire nem számított senki. (2016)" forrás

Florianópolis

470 ezres város (2017-es becslés).

Tiszteletbeli magyar konzul: Christina Vasconcelos Lago

Cím:Rua Otávio Cruz, 451 – Florianópolis – SC - CEP 88063-620

Előhívó: 00-55-48 - Telefon: 99972-9830 , E-mail: chrisl@uol.com.br

,, Gyönyörű strandok és túraútvonalak találhatók a város területén. Itt sokkal kevesebb a bűnözés a többi brazil nagyvároshoz képest. A favelák területére persze ide se tegye be senki a lábát, ha kedves az élete és az ingóságai, de a városba érkező nyaralók és utazók nem is járnak a szegénynegyedek felé.

Florianapolis egy szigeten található, és Santa Catarina állam központja. A város különböző negyedei a sziget különböző részein helyezkednek el: a nyugati felén, közvetlenül a kontinentális rész mellett, ahhoz egy hídon keresztül kapcsolódva, a Centro, vagyis a belváros, a bármely brazil nagyvárosra jellemző, kerítéssel körülvett sokemeletes házakkal, amelyekben a tehetősebbek élnek. A favelák a sziget belsőbb területeire épültek, és a belső részen kapott helyett az UFSCI, vagyis az egyetem és a campus is. A leghíresebb strandok az északi és a keleti részeken találhatók, a köréjük épült negyedekkel együtt. De a déli területek se maradtak néptelenek, sőt a sziget mellett található egy kisebb sziget, Campeche is, a természet szerelmeseinek kedvelt lakhelye.

A különböző városnegyedeket buszhálózat köti össze, az egyes városnegyedekben központi buszterminálok találhatók, ahonnan a többi negyed központi termináljába vagy az adott városnegyed távolabbi pontjaira lehet eljutni tömegközlekedéssel. A turistaszezonon kívül a buszok nem járnak kifejezetten gyakran (félóránként, óránként, kétóránként, attól függően, hogy csúcsidő van, vagy épp ünnepnap, és hogy a sziget mennyire távoli részére akarunk eljutni), így ha az ember egy másik városnegyed távolabbi részébe akar eljutni, az másfél órába is telhet, ha pedig rossz buszra száll, és elvéti az irányt – ahogy ez velem is történt –, órákba telhet, míg visszakeveredik. Ennyivel azonban le is rendeztem a „Floripa árnyoldalai” témát. (2017)" forrás

Vissza az elejére

Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

Brazilía - akciós utazások!!!
VISTA ajánlatok

Repülőjegyek Rio de Janeiroba
Olcsó repülőjegyek Rio de Janeiroba a Vistánál

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM