ÚTIKRITIKA.HU / Iguassu-vízesés

Ez a fotó az Iguazú-vízesés brazil oldalán található kilátóplatformot mutatja, ahonnan lenyűgöző közelségből figyelhető meg a zuhatag egyik széles, erőteljes szakasza. - Elter Karesz fotója

Iguassu-vízesés dióhéjban

A brazilok (ugyebár portugálul: így írják: Iguaçu, így ejtik ki: iguászu. Argentínában spanyolul így írják: Iguazú, és így mondják: íguászú

Egy esőerdős környezetben lévő látványos vízesésekről írunk. A vízesések a Rio Iguazú torkolati területén található, Brazília és Argentína egyik közös határvidékén. Mindkét oldalon természetvédelmi nemzeti parknak nyilvánították a vízesések területét, környezetét.

Sok világutazó szerint ez a világon a legszebb vízesés! Többek szerint az argentin oldalról szebb a látvány. Nem kell vízum Argentínába se, szóval egyszerű átmenni a másik oldalra. Mindenképpen ajánljuk mindkét oldal meglátogatását!

A Cataratas do Iguacú (kátárátász du iguszu) terület 150-270 vízesésből áll. Ezek többnyire 2 – 3 fokozatból 40-90 méter magasságból zuhannak a mélybe. A vízmennyiség évszakonként ingadozik, másodperenként 300 köbméter és 7 ezer köbméter mennyiséggel.

Több módja van a vízesések megtekintésének:

A brazil oldalon a kijelölt látogatási útvonal (Rodovia das Cataratas) Foz do Iguacú várostól vezet a Hotel dos Cataratas-ig. Erről a panorámaútról kiválóan lehet megcsodálni a rendkívül látványos "Ördög torkát" (Garganta do Diabo). A vízesés morajlása közben a turisták alig tudják egymás hangját hallani. A Hotel dos Cataratas kis kilátó tornyából is érdemes körülnézni.

Az argentin oldalon Puerto Iguazú városból közelítjük meg a vízeséseket. A nemzeti parkon belül tilos autóval közlekedni. A különböző kiépített kilátópontokat könnyű megtalálni a jól kiépített gyalogutakon járva. Az Ördög torka (spanyolul: Garganta del Diablo) argentin kilátójához egy liliputi vasút viszi a turistákat egy kiépített stéghez.

Alulról nézve is hatalmas élmény a vízesések megtekintése. Motorral felszerelt felfújt gumicsónakokkal, vagy normál hajóval a sebes folyórészeken keresztül közvetlenül a vízesések elé s mögé (nyugi nem alá) mennek. Az ilyen kaland a kötelező, langyos vizű ,, zuhanyozással" szuper élmény.

A csónakos program általában 12 perces, és mind az argentin, mind a brazil oldalon megkezdhető. Fejenként kb. 3400 forintnak megfelelő helyi pénzbe kerül. Az argentin oldalon a csónakok közelebb jutnak el a vízesésekhez. Részvételi jegyeket lehet venni a buszpályaudvaron vagy a nemzeti parki bejáratoknál.

A vízesések nagyobb része az argentin oldalon van. Az argentin oldalon valamivel nagyobb is a gyalogút hálózat. Általánosítva azt lehet mondani, hogy az argentin oldalon könnyebb a vízesések látványához hozzáférni, viszont a brazil oldalról nagyobb összképet kap az ember az egészről. Mindkét oldalon számíthatunk arra, hogy ruházatunk elázik.

A brazil oldalon a külföldieknek 97 brazil reálba került a belépés – ez nagyjából 7 000 forintnak felelt meg akkoriban. A brazil állampolgárok kicsit olcsóbban, 88 reálért csodálhatták meg a vízesést. Az argentin oldalon a külföldi turistáknak 6 000 pesót kellett fizetniük, ami az aktuális árfolyamok és az elszabadult infláció tükrében nagyjából 7 800 forint volt. Jó hír viszont, hogy ha az ember az első napi belépőjegyre pecsétet kér, akkor másnap féláron, tehát 3 000 pesóért visszatérhet – már ha a víz, a zöld dzsungel és a koátik még nem elégítették ki az összes érzékszervé

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Szebb, izgalmasabb élmény, mint a Kelet-Afrikában a Viktória-vízesés (bár az utóbbi drámaibb a mélysége miatt)
Lélegzetelállító a hatalmas mennyiségű víz zuhataga, dagály idején a leglátványosabb
Az Ördög torkát nézni egy étterem teraszáról

A vízesés lélegzetelállító látványa, amely az egyik legnagyobb vízesésrendszer a világon, és elképesztő erővel és szépséggel zúdul le a sziklákról.
A könnyen elérhető túraútvonalak, amelyek lehetővé tették, hogy különböző nézőpontokból csodáljam meg a vízesést, és közvetlen közelről is élvezhessem a látványt.
A gazdag növény- és állatvilág, amely a vízesés körüli nemzeti parkban található, és lehetőségem volt megfigyelni a helyi faunát, beleértve a majmokat és színes madarakat.
A vízesés körüli fejlett infrastruktúra, amely kényelmes sétányokat, kilátókat és jól karbantartott területeket biztosított a látogatóknak.
A hajókirándulás a vízesés közelébe, amely izgalmas élményt jelentett, miközben a víz hatalmas ereje közvetlenül körülölelt minket.
A csodálatos fény- és hangjátékok, amelyek a vízesésnél este zajlottak, és egy igazán varázslatos élményt adtak a látogatóknak.

Nem tetszett

Áradás következtében a víz nem volt szép kék, hanem vöröses barna
A tolongó turista tömeg

A turisták nagy száma, különösen a főszezonban, amikor a vízesés környéke zsúfolttá válik, és nehezebbé teszi a nyugodt élményt.
A magas belépőjegy árak, amelyek a vízesés körüli látogatói infrastruktúrával együtt viszonylag drágák voltak.
A hőség és páratartalom, amely különösen a nyári hónapokban megnehezítette a szabadtéri programok élvezetét, és a túrázást kényelmetlenné tette.
A parkolási problémák, mivel a vízesés látogatott területein sokszor nehéz volt szabad parkolóhelyet találni.
A túlzott kereskedelmi jelleg a vízesés körüli területeken, ahol éttermek, üzletek és árusok sokszor elnyomták a természetes hangulatot.
A szűk túraútvonalak, amelyek a látogatók nagy száma miatt időnként zsúfolttá váltak, és nem mindig volt kényelmes közlekedni rajtuk.

Vélemények

"Sao Pauloból éjszakai busszal mentünk Foz do Iguazu-hoz megnézni a vízeséseket. A buszozást az rontotta el, hogy a sofőr baromi hidegre állította a légkondit. A vízeséses látogató terület brazil oldala viszonylag drága, főleg ha azt vesszük, hogy ezt a részt az argentin oldalhoz képest időtartamban gyorsabban le lehet darálni. Azért az úgynevezett Ördög torka elképesztő látványos. Gyaloglás közben láttunk sok pillangót és mosómedvét is. Aki nagyon akar spórolni, az nézze meg csak az argentin oldalt, de szerintem, ha valaki már ilyen messzire elutazott, akkor, hülyeség kihagyni a brazil oldalt. Mert azért a kettő együtt nyújt komplett élményt. Szóval az első nap néztük meg a brazil oldalt, és a másik nap az argentint. Az argentin oldal jobban ki van építve. Mindenhol prímán ki vannak alakítva a fastégek, hogy minden egyes vízesést viszonylag jó helyről, szögből meg lehessen csodálni. Ráadásul az argentin oldalon egy ingyenes liliputi vasutat üzemeltetnek, hogy az egyik kilátó pontról a másikhoz könnyen, gyorsabban el lehessen jutni." (Robi)

Már láttam a világ összes óriás vízesését, s ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy az Iguazú (Iguaçu) a legnagyobb durranás. A brazil-argentin határon, mintegy 2,7 kilométeres szélességű, 275 zuhatagból álló vízesésrendszer sok tekintetben tartozik a legek közé. Szélesebb, mint a Viktória-vízesés és magasabb, mint a Niagara. A világ hét természeti csodájának egyike. 2023-ban közel kétmillió ember látogatott el ide. (2024) forrás

,, A sok csodálatos természeti hely közül, amiket láttam, számomra az Iguazú vízesés (Brazília-Argentína határán) volt az, amivel nem tudtam betelni. 275 vízesés zuhan alá olykor 80 méter magasról is; felemelő látvány és erőt sugárzó!" forrás

Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor a brazil oldalról hajóval bementünk a vízeséshez.
Először az argentin oldalt jártuk be - Rió-ból repültünk oda és ott szállt le a gépünk -, majd átbuszoztunk Brazíliába, ahol a hotelünk is volt.
A látvány a brazil oldal felől a legteljesebb! Az Ördög-torok félelmetes volt, épp nagy víz volt, így minden vizes lett. (s.z. , 2022)

Iguazu
Buenos Airesből Puerto Iguazuba érkeztünk repülővel és végig jártuk az argentin oldalt. Jól kiépített, jól járható út van, szinte teljesen sík, nincs benne emelkedő. Az út végén viszont meglehetősen nagy a turisták tömege. Nem véletlenül volt a bakancslistám első helyezettje.
Este határátkelés után már a brazil oldalon volt a szállás Foz Iguazuban. A szállás neve Viale Cataratas. Inkább csak az ellenségemnek ajánlanám ezt a helyet. A kártya nem nyitotta a szoba ajtaját sem nekünk sem a karbantartónak. Némi javítás után bejutottuk a szobába, másnap ugyanez megismétlődött. Éjszaka a párom wc-t javított, mert a tartály olyan vízköves volt, hogy eldugult. A fürdőszoba hatalmas tükre addig volt letakarítva, amíg a takarítónő keze felért. A reggeli viszont fantasztikus volt, a csúcsa a tapioka palacsinta volt.
A brazil oldalon az Iguazuhoz vezető ösvényben már van egy kis szintkülönbség. Itt is a kiépített út végén hatalmas volt a turisták tömege. Ez az oldal még nagyobb élmény, hosszabban és több vízesést lehet látni. Szerintem mindkét oldalt látni kell.
Az Iguazu-nál párás meleg volt, igyekeztek a turista utat úgy megépíteni, hogy árnyékos legyen, de még így is szükség volt a kalapra. Ami jó volt, hogy csak kevés szúnyog szívta a vérünket.
A madárpark érdekes élmény volt, a tukán és a színes papagájok voltak a legérdekesebbek. Ha már itt jár valaki, akkor ezt a parkot nem szabad kihagyni. (B. Kata, 2022)

Odautazás

A vízesések brazil városa, Foz di Iguazu légvonalban 1191 kilométerre van Rio de Janeirótól és 1072 kilométerre Buenos Airestől. Közúton a távolság Riótól 1456 kilométer, Buenos Airestől 1287 kilométer. Repülni ajánlott.

Szállás

Alvás Iguaçu-vízesés az argentin oldalról

Csak két lehetőség van, hogy a parkon belül, a vízesések közelében szálljunk meg: a Meliá Argentínában és a Hotel das Cataratas Brazíliában. Mindkettő kicsit drága, és kihasználja a helyszíni előnyöket. A legtöbben inkább Foz do Iguaçúban, a brazil oldalon, vagy Puerto Iguazúban, Argentínában szállnak meg, ahol széles választék található szálláshelyekből. A vízesésekhez való közlekedés nappal egy 20 perces buszúttal történik.

Brazíliai oldal

Belmond Hotel das Cataratas, Rodovia Br 469, Km 32, Iguassu Nemzeti Park, Foz do Iguassu, reservations.brazil@belmond.com. Lélegzetelállító elhelyezkedés a brazil nemzeti parkon belül, a vízesések tetején. Sétálhatunk a brazil kilátóhelyekre és Porto Canoas-ba. Klasszikus luxusszálloda elegáns berendezéssel, ínycsiklandó éttermekkel, szabadtéri medencével és teniszpályával. Kilátóterasz a tetőn. 203 szoba. Egy felejthetetlen szálloda. Árak: R$1,700-tól. Belmond Hotel das Cataratas (Q18385376) Wikidatán Belmond Hotel das Cataratas

Argentin oldal

Nézze meg a Puerto Iguazú cikket, ahol számos szálláslehetőség található a környéken.

Meliá Iguazú (korábban Sheraton Internacional Iguazú Resort), ingyenes: +54 800 3451159. Bejelentkezés: 15:00, kijelentkezés: 12:00. Csodálatos elhelyezkedés az argentin nemzeti parkon belül, sétálhatunk az argentin vízesésekhez. Medence, fitneszterem és spa. Egyébként a hely egy kicsit elhanyagoltnak tűnik, de nem azért jött ide, hogy a szállodában pihenjen. Kilátóterasz a tetőn. Beszélnek angolul. 180 szoba. Kétágyas dzsungel kilátással/vízesés kilátással: 305/365 USD/éj. Ha itt száll meg, fizessen ki az extra 50 USD/éj-t a „vízesés kilátásért” és kérjen egy 3. emeleti szobát, ahol a kilátás a legjobb. Gondoskodjon róla, hogy reggelente tartsa zárva a teraszajtót, különben a majmok ellophatnak dolgokat. A reggeli benne van az árban. Meliá Iguazú

Közlekedés

Az argentin oldalról

Mindkét oldalon jól kiépített sétautak állnak rendelkezésre.

Az argentin oldalon a park bejáratától körülbelül 30 percenként indul egy kisvonat, amely egészen a Garganta del Diablo (Ördög torka) ösvényének kezdetéig visz.

A brazil oldalról

A brazil oldalon egy buszjárat közlekedik, amely összeköti a vízesést a park többi tevékenységével. Ez a buszjárat 10 percenként indul a park bejáratától a park végéig, mindkét irányban.

Országok között

Foz do Iguaçuból Puerto Iguazúba: Egy busz indul közvetlenül a buszpályaudvar melletti sarokról (Rua Mem de Sá és Rua Tarobá), ára 4 BRL vagy 8 ARS. A busz megállhat a brazil határellenőrzésnél, de általában biztosan megáll az argentin oldalon, ahol pecsételik az útleveleket. Az argentin határállomáson pénzt is lehet váltani, de ha túl sokáig tart a váltás, a busz elindulhat nélküled, így taxi (kb. 80 ARS) vagy a következő buszra való várakozás marad lehetőségként. A busz végállomása a Puerto Iguazú-i buszpályaudvar, ahonnan további járatok indulnak a Nemzeti Parkba.

Puerto Iguazúból a brazil Iguaçu Falls Nemzeti Parkba: A Rio Uruguay társaság óránként indít buszt a buszpályaudvarról, amely megvárja az argentin és a brazil határátkeléseket. A brazil vámkezelésnél gyakran ki sem kell szállni a buszból, a sofőr összegyűjti az útleveleket és elintézi a pecsételést. Az első busz a brazil vízeséshez 8:30-kor indul, az utolsó visszajárat Puerto Iguazúba 17:00-kor. A retúrjegy ára 7 000 ARS (2024 májusi ár). A vízesés bejáratánál nagy méretű szekrények bérelhetők, amelyekbe belefér egy hátizsák is (a zsetont a boltban lehet megvásárolni, ára 9 BRL). Ez lehetővé teszi, hogy a vízesés megtekintése után visszautazz a városba vagy a repülőtérre.

Étkezés

Argentin oldal

A Meliá hotel közvetlenül a parkban helyezkedik el, és kiváló alternatívát kínál a parkban található gyorséttermek helyett. Van egy szép terasz, ahol pihenhetsz, miközben gyönyörködhetsz a vízesésből felszálló párában, valamint gyakran láthatsz tukánokat és más madarakat is a környéken repkedni.

Reggelizni meglepően nehéz a városban 09:30 előtt, mert szinte minden zárva van, így érdemes előre felkészülni és valamit magaddal vinni a szállásról.

Brazil oldal

A brazil oldalon a Porto Canoas állomásnál, a sétány végén egy büfé található közvetlenül a vízesés szomszédságában. Az étel minősége nem kiemelkedő, de a folyó látványa, ahogy közelít a vízeséshez, lenyűgöző élményt nyújt, még akkor is, ha magát a vízesést nem láthatod, csak a párát és a hangját hallhatod. Ez egy kellemes hely az étkezésre. A büfé ára körülbelül 8 USD, és egy (burger) menü is kapható az étterem előtti kioszkok egyikében nagyjából 2 USD-ért.

Egyéb hasznos információk

Esőkabát és normális cipő/szandál nélkül ne induljon el senki. Nyáron fürdőruha és törölköző is kell, ha fürödni akrunk benne. A lábbeli szét fog ázni, ez van.

Első utunk a Palladium plázába vezetett, ahol még este kilenckor is találtunk pénzváltó irodát. Beszereztünk egy kis brazil reált, de annyira elterjedt a kártyás fizetés mindenhol, hogy akár ki is hagyhattuk volna. A brazil oldalon sokkal nagyobb a választék szálláshelyekből, és az árak is kedvezőbbek. Én egy olyan hotelt választottam ki, amelyik közel esik a park bejáratához, hogy másnap minél korábban odaérjünk, megelőzve a tömeget. Reménytelen vállalkozás. Hiába értünk fél órával a nyitás előtt a kapuhoz, még jegyet sem tudtunk váltani. Már az is gyanús volt, hogy nem találtam jegyirodát. Szerencsére több egyenruhás segítőemberhez lehet fordulni, akik elmagyarázták, hogy nincs már hagyományos jegyértékesítés. Aki nem foglalt az interneten, annak automatából kell kiváltani a belépőt. A masinákat pedig csak tíz perccel nyitás előtt teszik elérhetővé. Ennek nyilván megvan az oka, csak nem tudom mi. Meg azt sem, mi értelme az egész beruházásnak, ha több fizetett asszisztensnek kell sürgölődnie az automaták körül bénázó látogatók megsegítésére, mint amennyi pénztáros nénit megspóroltak ezzel a korszerűsítéssel.

A brazil oldalon elhelyezkedő város, Foz do Iguaçu, meglepően nagy és fejlett. Ennek oka nemcsak a vízeséshez kapcsolható turizmus, hanem a paraguayi határ túloldalán álló Ciuidad del Este település, amivel élénk kereskedelmi kapcsolatot bonyolít. Erről majd írok a Paraguay bejegyzésnél. Amit most kiemelnék, hogy a helyiek nem elégedtek meg a jókora bevétellel, amit a nemzeti park belépőjegyéből (és a parkolójegyből) besöpörnek, hanem további attrakciókat kínálnak az idesereglő látogatóknak. Ilyen mindjárt a park bejáratának közelében lévő Parque das Aves, ahol megtekinthetjük azokat a színes, helyi madarakat, amiket esélyünk nincs természetes környezetükben megfigyelni.
Nem messze innen egy esti szórakozóhely várja az érdeklődőket. A Wonder Park Foz egyedülálló látványossága az, hogy ötven ikonikus autót állítottak ki, amelyeket híres filmekből ismerhetünk. Ezen kívül még egy fény-showt is megtekinthet a nagyérdemű, ami a legnagyobb Brazíliában.
Szintén a parkba vezető út mentén láttuk a Dreamland Museu de Cera épületét is, ami nyilván jó szórakozás lehet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Sajnos én már túl nagy vagyok a dinókhoz és transzformerekhez, úgyhogy ezt kihagytuk, annál is inkább mert epekedve várt minket a vízesés argentin oldala. (2024) forrás

A brazil oldal

A brazil oldalt méltatók szerint az itteni panorámához semmi sem fogható. A kényelmes sétaút a vízeséssel szemközti oldalon vezet végig, így innen lehet igazán érzékelni a zuhatag lenyűgöző monumentalitását, és szinte teljes hosszában gyönyörködni benne – bár a látvány akkora, hogy egyben nem fér be a látótérbe. A séta 1-2 óra alatt kényelmesen bejárható, attól függően, mennyi időt szánunk a lenyűgöző kilátásban való merengésre. Az argentin oldalról már ismerős gazdag élővilág itt is fogad: koátik, madarak, gyíkok színesítik az élményt. Ahogy a mondás tartja, a kevesebb néha több – az Iguazúnál ez az elv tökéletesen átélhető, még ha elsőre paradoxonnak is tűnik.

A brazil oldalon az Ördögtorok-szakadékot (portugálul: Garganta do Diablo) alulról közelíthetjük meg, ahol a vízesések szinte körülölelnek minket. A természet elemi ereje itt teljes pompájában bontakozik ki: a vízpermeten átvágva pár másodperc alatt átélhetjük, milyen vidám és felejthetetlen élmény ez – annyira, hogy többször is visszatérünk még egy körre. A zuhatag körül madarak repkednek, egészen közel a vízhez – vajon mi vonzza őket ide? Talán ugyanaz, ami minket is. Az egész élmény olyan, mintha egy élő természetfilm közepébe csöppentünk volna!

A Garganta del Diablo, azaz az Ördög torka, az Iguazú-vízesés abszolút csúcspontja, amit mindenképp látni kell. Egy kisvasút vezet oda, amelyre a park belépőjével lehet felszállni, külön díjat nem kell érte fizetni. A park területén azonban számos más program is elérhető, például hajókirándulások a vízesések közvetlen közelébe, vagy a vízesés szájánál található szigetre való áthajózás és annak bejárása – ha az időjárás és a körülmények engedik. Ez az a hely, ahol úgy érzed, szinte megérintheted az ördögöt magát. Sajnos az én látogatásomkor a sziget le volt zárva. Reggel 8-kor indultam, és 11:30 körül értem a parkba, ahol az első utam az Ördög torkához vezetett. Nem igazán tudtam, mire számítsak, de minden elképzelésemet felülmúlta.

Semmi, egyetlen kép, leírás vagy történet sem készíthet fel arra az érzésre, amikor szembesülsz a látvánnyal. A folyó hatalmas szélességben terül szét, mielőtt lezúdulna a mélybe. Függőhidakon vezet az út a zuhataghoz, amely alatt az irdatlan víztömeg a mélységbe zuhan. Ahogy közeledtem, megpillantottam a párolgó vízfelhőt, hallottam a robajlást, majd megláttam az első repedést, ahol a víz sebesen alázúdulni kezd. Minden lépéssel egyre közelebb értem, és végül az elemi erő teljes pompájában tárult elém. Csak álltam ott, a lenyűgöző látvány előtt, és annyira meghatott, hogy könnyek szöktek a szemembe. Soha nem láttam még ehhez fogható gigantikus és gyönyörű természeti jelenséget.

Ezután szinte teljesen körbejártam a vízesést, a 80%-át bejárva. A természet itt valóban mesébe illő szépséget alkotott: az örök szivárvány itt mindig jelen van, és olyan varázslatos, hogy azt kívánod, soha ne kelljen elhagynod ezt a helyet.

A határátkelés zökkenőmentesen zajlott. Ha csak az Iguazú-vízesést szeretnéd meglátogatni, be kell menni egy külön erre fenntartott irodába. Itt egy pecsétet kapsz az útleveledbe, és már folytathatod is az utadat. Brazília és Argentína között van egy rövid "senki földje" szakasz, ahol megállsz az argentin oldalon is egy irodánál, ahol szintén kapsz egy pecsétet. Ezután az argentin oldalon pénzt váltottam, majd a hullámzó út leküzdése után megérkeztem az Iguazú Nemzeti Park bejáratához. 2024-ben a belépő ára 5500 peso (kb. 6000 HUF). A parkon belül több jól karbantartott túraútvonal visz a vízesés különböző részeihez, így mindenki megtalálhatja a számára legizgalmasabbat.

A Garganta del Diablo, vagyis az Ördög torka, továbbra is a park legfőbb látványossága. Egy kisvasút vezet oda, amely benne van a belépőjegy árában, így külön fizetni nem kell érte. A park területén különféle fakultatív programok is elérhetők, például hajókirándulások a vízesések közelébe, illetve ha az időjárás engedi, át lehet hajózni a vízesés szájánál található szigetre, amit körbe is járhatsz. Ez a pont olyan élményt nyújt, mintha szinte megérinthetnéd magát az ördögöt. Sajnos az én látogatásomkor a sziget zárva volt. Reggel 8-kor indultam, és 11:30 körül értem a parkba, ahol az első utam természetesen az Ördög torkához vezetett.

Előzetesen nem volt konkrét elképzelésem arról, milyen élmény vár rám. Láttam már képeket és olvastam róla, de ahogy ott álltam, úgy éreztem, semmi nem tudja visszaadni azt, amit valójában tapasztalsz. A folyó széles területen terül el, mielőtt a mélybe zuhan. Hosszú függőhidak vezetnek a zuhatag közelébe, ahol az elemi erő teljes pompájában bontakozik ki. Ahogy közeledtem, láttam a párolgó vízfelhőt, hallottam a robajlást, majd végül megláttam azt a pontot, ahol a víz hatalmas erővel alázúdul. Ott álltam, a látvány teljesen lenyűgözött, és annyira meghatott, hogy könnyek szöktek a szemembe. Az elemi erő és a természet szépsége egyszerre varázsolt el.

A nap hátralévő részében szinte az egész vízesést körbejártam, bejárva annak 80%-át. Az Iguazú látványa mesébe illő, szinte hihetetlennek tűnik, hogy ilyen hely létezik a valóságban. Az állandó szivárványok, a buja természet és az élővilág – mindezek együtt olyan varázslatos élményt nyújtanak, hogy az ember azt kívánja, sose kelljen elhagynia ezt a helyet. A park állatvilága, például a koátik és színes madarak, barátságosan közelednek a látogatókhoz, különösen, ha élelem reményében járnak a közelben. Az Iguazú minden szempontból felejthetetlen kaland!

Az argentin Puerto Iguazú városkába érkeztünk meg az esti órákban, leszállva a meglepően forgalmas, de egyébként kicsi reptéren. Rögtön autót béreltünk, hogy szabadabban bejárhassuk a környéket – szerencsére a kölcsönzők itt elég rugalmasak, simán engedélyezik, hogy az ember átguruljon a kocsival a brazil oldalra is. Persze bennem ettől még dolgozott a feszültség, vajon milyen szigorúságra számíthatunk a határon.

Végül a legnagyobb nehézség annyi volt, hogy fél órát sorba kellett állni az argentin oldalon egy pecsétért – a brazil határőrök viszont még csak meg sem állítottak. Ennek ellenére, biztos, ami biztos, megálltam egy irodánál, és beszereztem egy belépőbélyegzőt az útlevelembe – nem akartam, hogy később az legyen a gond, mikor is érkeztem pontosan Brazíliába. (Spoiler: senkit nem érdekelt.)

Az argentin oldal

Az Iguazú-vízesés körül régóta zajlik a vita: vajon a brazil vagy az argentin oldal nyújt szebb élményt? Nehéz eldönteni, hiszen mindkettő más és más szemszögből tárja elénk a természet csodáját. Az argentin oldalon három ösvényt követve fedezhetjük fel a vízesést: felülről, alulról, és keresztül az Iguazú folyón. Ha ebben a sorrendben járjuk be, a látvány egyre lenyűgözőbbé válik.

Már messziről hallani a vízesés robaját, még mielőtt bármit is látnánk belőle. Az ösvények szélesek és tisztán tartottak, az erdőbe lépve pedig már az első métereken találkozhatunk az aranyos ormányos medvékkel, vagyis vörösorrú koátikkal. Ezek a kíváncsi állatok bátran közel merészkednek, mert megszokták, hogy a turisták néha etetik őket. Azonban érdemes ellenállni a késztetésnek, hogy megsimogassuk őket, mivel a cukinak tűnő kis állatok komoly harapásokat tudnak ejteni! Amíg azonban elérjük a vízesést, vidám társaságot nyújtanak. Számomra már önmagában a dzsungelben tett séta is hatalmas élmény: a Mata Atlântica, vagyis az atlanti esőerdő itt érintetlenül burjánzik. Az Iguazú körüli különleges természeti környezetnek köszönhetően hozták létre a Nemzeti Parkot, amely 550 km²-es területével a világörökség része.

Az alsó ösvényen közel kerülünk a vízesés hatalmas erejéhez – a robaj már szinte körülvesz, és garantáltan vizesek leszünk. De ki akarna itt száraz maradni? Az igazi élmény azonban csak ezután jön: az Iguazú Nemzeti Park legnagyobb attrakciója, a hajókirándulás a vízeséshez. A csónakok egészen közel visznek a zuhataghoz, ahol a permet nemcsak spriccel, hanem érzésre egyenesen ömlik ránk. A zuhatag ereje elborít, a látvány pedig annyira lélegzetelállító, hogy csak sikítozni tudsz – de ez a sikítozás inkább a tiszta öröm kifejezése, mintsem félelem. Ez az élmény garantáltan örökre veled marad!

Nem szeretnék abba a parttalan vitába bonyolódni, hogy vajon a brazil vagy az argentin oldalról szebb-e az Iguaçu-vízesés – ez maradjon a helyiek kedvenc sportja. Az viszont egészen biztos, hogy ha már valaki idáig eljött, egyszerűen vétek lenne bármelyik oldalt kihagyni. Különösen azért, mert a határátlépés meglepően gördülékenyen megy, annak ellenére, hogy sokan hosszú sorokkal riogatnak. Lehet, hogy néha tényleg kígyózik a tömeg, de én három nap alatt négyszer keltem át a határon, különböző napszakokban, és a leghosszabb várakozás is legfeljebb fél óra volt – Argentínából Brazília felé. Visszafelé még ennyi sem. Sőt, Brazíliából kilépve konkrétan senki nem állított meg. Külön érdekesség, hogy a buszos utasoknak külön sáv jár, így gyakran még a rövid várakozást is meg lehet úszni.
Argentína oldalán minden maradt a régi, kicsit retrós, kicsit emberibb: parkolóőr bácsi a sorompónál, jegypénztáros néni, aki angolul is beszél, és még azt is elmagyarázza, hol kell a parkolásért fizetni. Egy teljes napra kevesebbe került, mint Brazíliában tíz perc. A belépő is olcsóbb volt, miközben a szolgáltatások bőven hozták a szintet – csak épp nem busszal visznek a fő látványosságokhoz, hanem kisvonattal. Igaz, ehhez előbb egy hatszáz méteres sétát kell leírni a bejárattól, amit a park persze ügyesen kihasznál: mire a vonathoz érsz, már egy bambit is megittál. Amikor mi ott jártunk, felújítások miatt csak az első megállóig járt a vonat, a hátsóbb részek gyalog sem voltak elérhetők. Vagyis ugyanannyi belépőért jóval kevesebb élmény járt – pont, mint otthon az autópályán, ahol a sávlezárás sosem arányos a matrica árával.

A híres „Alsó ösvény” – egy körülbelül két kilométeres túraútvonal – acél stégek sorozatán vezet végig, több zuhatag felett, míg el nem éri a monumentális Salto San Martin tetejét. Innen újabb lenyűgöző panoráma tárul elénk, és természetesen itt készülnek azok a képek is, amelyek aztán otthon sorra kiváltják az „ezt hol lőtted??” kommenteket az ismerősökből.

Az étteremkomplexum is csalogatott – az árai egész barátságosnak tűntek. Az à la carte részről végül letettünk, mert túl hosszú lett volna a várakozás, de a gyorsbüfénél alig volt sor, így ott ettünk néhány falatot. Az étel rendben volt, bár a hely légkondicionálás és takarítás terén erősen hagyott kívánnivalót maga után – ha osztályoznám, biztos levonnék pár pontot. Egy kupica pálinka amúgy sem árt, ha az ember trópusi menzákon próbál szerencsét. Visszafelé egy rövidebb, erdei ösvényen próbáltunk levágni, ám egy civil ruhás parkőr hamar ránk szólt. Nem tudtuk, vajon egy jaguár leselkedik-e az ösvény szélén, vagy csak egy vérszomjas tukán várta, hogy magyart reggelizhessen. Szerencsére a legveszélyesebb élőlény egy lomha, iguanaszerű tegu volt, aki a legnagyobb nyugalommal sétált el mellettünk – láthatóan ő sem tartott tőlünk.

Átmenni Paraguayba

Ciudad del Este, Paraguay: egy határ menti bevásárlóparadicsom Dél-Amerika kaotikus arcával

Az Iguazú-vízesés az argentin–brazil–paraguayi hármas határnál található, és míg a természet igazán bőkezű volt Argentína és Brazília irányában, Paraguay-nak egy másfajta "kincset" adott: Ciudad del Este, a bevásárlóturizmus központját. Paraguay gazdasági helyzete – amelyet a múltban politikai instabilitás és puccsok is terheltek – nem vetekedhet a szomszédos országokéval, azonban ennek köszönhetően az árak itt jóval alacsonyabbak. Ez a különbség az argentin és brazil vásárlókat rendszeresen ide vonzza, hogy olcsón szerezzék be, amire szükségük van. Ruhák, elektronikai eszközök, kiegészítők, háztartási cikkek, élelmiszer – a város színes és zsúfolt piacaiból szinte bármit meg lehet venni. Ahogy mondani szokták, "amit Ciudad del Estében nem árulnak, az valószínűleg nem is létezik".

A barátnőmmel töltött egy napos kirándulás alapján ez a város a kaotikus, már-már túlzsúfolt Dél-Amerikát tükrözte, amely európai szemmel nézve elsőre rendezetlennek tűnik, de épp ettől olyan különleges. Ciudad del Este mindössze egy hídnyi távolságra fekszik a brazil Foz do Iguaçu városától, a két országot a Barátság Hídja (Puente de la Amistad) köti össze a Paraná folyón átívelve. Bár maga a híd rövid, a forgalmi dugók szinte állandóak, ahogy a buszok, autók és gyalogosok araszolnak rajta. A menetrend szerinti brazil–paraguayi buszjáratok áthoznak a hídon, és közvetlenül a határ után, a város nyüzsgő bevásárlónegyedében raknak ki. A plázák, sátras piacok és utcai árusok sora szinte azonnal kezdődik, a kaotikus forgatagban pedig mindenki talál valami kedvére valót.

2024-ben az árak továbbra is rendkívül versenyképesek Ciudad del Estében: az elektronikai cikkek és ruházati termékek akár 30-50%-kal olcsóbbak, mint Brazíliában vagy Argentínában. Ezért a város népszerűsége a bevásárlóturisták körében töretlen. Aki pedig szeretné megtapasztalni Paraguay nyüzsgő oldalát, annak Ciudad del Este egy igazán autentikus élményt nyújt, a maga vidám káoszával és végtelen lehetőségeivel.

Madár Park (Parque de Aves)

A Parque das Aves (Madár Park) Brazíliában, Foz do Iguaçu városában található, közvetlenül az Iguazú Nemzeti Park mellett. Ez a lenyűgöző hely egy 16 hektáros trópusi erdőben terül el, ahol több mint 140 különböző madárfaj él. A park célja a veszélyeztetett fajok megőrzése és rehabilitációja, ezért számos itt élő madarat sikeresen tenyésztettek és újratelepítettek a természetbe. A látogatók számos madárfajt figyelhetnek meg közelről, például tukánokat, papagájokat és flamingókat, mindezt úgy, hogy a madarak szabadon mozoghatnak a hatalmas röptékben. A parkban sétálva a trópusi növények és pillangók is lenyűgöző látványt nyújtanak. Emellett az intézmény oktatási programokat is kínál, amelyek célja a természetvédelem fontosságának bemutatása. A Madár Park egy különleges élmény, amely közel hozza a látogatókhoz a dél-amerikai madárvilág csodáit.

További beszámolók

Az argentin és a brazil oldal teljesen eltérő nézőpontból mutatja meg az Iguaçu-vízesést, mintha két külön világba csöppenne az ember. Az argentin oldalról szinte testközelből lehet rácsodálkozni a külön-külön is hatalmas zuhatagokra, míg a brazil oldal inkább a nagy egészre ad panorámát: innen látszik igazán, mekkora monstrumról is van szó. Nálam még az időjárás is ráerősített a kontrasztra: az argentin oldalon vakító napsütés fogadott, a brazilon pedig szemerkélő eső és szél – bár őszintén szólva ezek nélkül is garantált a bőrig ázás, annyira szerteszóródik a vízpermet a kilátópontok mentén.
A vízesés környezetének dús, zöld, szubtrópusi vegetációja csak tovább fokozza a látvány erejét – nemcsak fotón mutat jól, hanem sétálni is öröm a kijelölt ösvényeken. Feltéve persze, hogy az ember hajlandó hajnalban elindulni, és legalább egy darabig megelőzni az amúgy lenyűgözően nagyszámú, hangos és szervezetten zizegő argentin turistacsoportokat. Ha sikerül egy csendesebb szakaszra kerülni, akkor nemcsak madarakat és a minden létező falatot kunyeráló koátikat lehet látni, hanem néha még majmok is felbukkannak a fák között. A koátik amúgy teljesen átvették a terepet, úgy viselkednek, mintha ők irányítanák a parkot – és valahol talán igazuk is van.

De az is biztos, hogy ha egyetlen élőlényt sem látnánk, akkor is ott lenne az Iguazú, teljes súlyával, lármájával, gőzével – és ez önmagában elég ahhoz, hogy bekerüljön a világ legnagyobb természeti csodái közé.

Az Iguaçu-vízesés két oldala mintha két külön univerzum lenne: az argentin részről az ember szinte belesétál a vízbe, annyira közelről lehet szemlélni a zuhatagokat, míg a brazil oldal inkább távolabbról, monumentális tablószerűségben mutatja meg a vízesés egészét. Az egyik a részletek tobzódása, a másik a nagy egész lélegzete. Nálam még az időjárás is rájátszott erre a kettősségre: míg Argentínában szikrázó napsütés vakított, addig Brazíliában apró szemű eső és viharos szél fogadott – bár ez szinte mellékes, mert a vízpermet magától is garantálja, hogy az ember tíz perc után úgy nézzen ki, mintha a zuhany alól jött volna.
A buja, zöld, párás szubtrópusi dzsungel eleve megadja az alaphangulatot. A kijelölt ösvények jól karbantartottak, de azért még épp annyira „vadak”, hogy az ember úgy érezze, felfedezni jött. Persze ehhez az is kell, hogy elég korán induljunk: ha sikerül megelőzni az első turistabusszal érkező argentin csoportokat, még akad néhány perc csend és madárhang. Ilyenkor tényleg meg lehet figyelni a természetet – a fák között néha egy-egy majom is előmerészkedik, a koátik pedig egészen természetes módon, kiszorítva minden szabályt, sajátítják ki a piknikezőhelyeket. Van bennük valami pimasz báj, ahogy körbenéznek, mintha ellenőriznék, ki hozott nekik valami rágcsálnivalót.

És ha véletlenül nem mozdulna meg egyetlen levél sem, ha se madár, se állat nem tűnne fel – a vízesés akkor is ott lenne, dübörögve, remegve, permetet szórva, egyszerre fenségesen és nyomasztóan. Olyan természeti erő ez, ami nem igényel semmitől kontrasztot – önmagában is elég ahhoz, hogy emlékezetünkbe égesse magát.

Az első európai 1541-ben bukkant rá erre a vidékre, de a hely jelentősége hamar háttérbe szorult, miután a spanyolok és a portugálok kiszorították innen az őslakos guarani közösségeket. A Misszió című film elég hitelesen idézi fel ezt a korszakot – a hittérítés, az erőszak, a kisemmizés különösen erős képekkel elevenedik meg benne. A vízesés később hosszú időre kiesett a világ figyelméből, egészen a 19. század végéig, amikor újra felfedezték. A turizmus szempontjából azonban csak akkor lendült be igazán, amikor a két ország nemzeti parkká nyilvánította a térséget, és nekiláttak a látogatók fogadására alkalmas infrastruktúra kiépítésének.

A pallórendszerek és a kilátópontok lehetővé tették, hogy az emberek testközelből élhessék át a vízesés elementáris erejét, de úgy, hogy közben biztonságban is maradjanak. Természetesen előbb-utóbb az UNESCO figyelmét is felkeltette ez a kivételes táj, és felkerült a világörökségek listájára – igaz, egy kis csavarral: a brazil oldal előbb érdemelte ki ezt a státuszt, az argentin csak két évvel később került fel. Ez a sorrend azóta is szórakoztató adalék a két ország közötti szelíd versengéshez, amely itt nem futballban, hanem zuhatagokban és kilátásban mérettetik meg. A természet azonban mindkét oldalra ugyanazt a bőkezűséget osztotta – a különbség inkább a nézőpontban rejlik.

"Szóval, hogy az elején kezdjem egy igen hosszú repülőút után érkeztünk meg Foz do Iguacu-ba, ami egy brazil városka a vízesésektől 13 km-re. Ehhez kb. 26 óra repülés és három átszállás kellett, így elég fáradtak voltunk, mire elértünk szombat délután. Nem is nagyon csináltunk már aznap semmit, kicsit körülnézünk, ettünk egyet, és viszonylag hamar nyugovóra tértünk. A város elég lehangoló, nem sok ötletet vittek a tervezésbe. Nincs is olyan kifejezetten, hogy központ, itt-ott néhány étterem, aztán boltok, aztán egy nagy üres telek, néhány ház, majd megint ugyanez elölről. Szóval a kellemes esti sétákra meg várnunk kell. Igaz nem is ezért jöttünk ide, hanem a vízesés miatt. :-)

A vízesés teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket – sőt, még túl is szárnyalta őket. Mivel az Iguaçu Brazília és Argentína között oszlik meg, eleve egyértelmű volt, hogy mindkét oldalát látni kell. Az argentin oldalról közelről, szinte a víz pereméről lehet megcsodálni a különálló zuhatagokat, míg a brazil oldal inkább távolabbról, panorámában mutatja meg a vízesésrendszer monumentális egészét.
Mi az argentin oldallal kezdtünk – nem is feltétlenül tudatosan, csak hát későn keltünk, és délután ott jobbak a fények a fotózáshoz és a látvány élvezetéhez. A késői reggeli után felszálltunk egy buszra, ami az argentin oldalra vitt volna, ám a határnál rögtön megállt a kaland: leszállás, kilépőpecsét, és a busz természetesen nem várt meg. A következő húsz-harminc perc múlva jött, de az legalább kivárt minket az argentin belépésig is. A magyar útlevél amúgy is rendre meglepetést kelt – mintha valami ritka egzotikum lenne. A határ után tovább kellett bumlizni Puerto Iguazúba, ahol újabb buszra váltottunk, hogy eljussunk végre a nemzeti park bejáratához.

Azt hittük, innen már sima ügy – de nem volt nálunk argentin peso, és a bejáratnál nem fogadtak el sem kártyát, sem brazil reált. Végül vettünk két palack vizet, aranyáron, de pesoban adtak vissza, így sikerült belépőt vásárolnunk. Kis túlélőmanőver után nekiindultunk a park útvonalainak, és végül minden ösvényt bejártunk, amit csak terveztünk. A legnagyobb hatást kétségtelenül az „ördög torka” nevű zuhatag tette ránk – a kilátó, ahonnan szinte közvetlenül fölé lehet állni, annyira közel van, hogy szó szerint elakad a lélegzet. A víz zúgása, a permet, a remegés, a párás forróság és a mélység olyan keveréket alkot, hogy az ember hipnotikus bámulásba süllyed. Fel is vettem videóra – hátha egyszer relaxációs célra még jó lesz.

Másnap a brazil oldal következett, ami logisztikailag sokkal egyszerűbb volt. A nemzeti parkban minden olajozottan működik, lehetett kártyával fizetni, busz vitt a kijelölt sétányok kezdetéhez. Egy kellemes, árnyas ösvényen haladva értük el azt a platformot, amit közvetlenül az egyik vízeséság fölé építettek – innen újra ráláthattunk az előző napi „ördög torkára”, most épp egy másik, panorámás szögből. A programot megkoronázta egy dzsungelséta és motorcsónakos túra kombinációja: előbb gyalog mentünk keresztül a párás, madaraktól és pillangóktól hemzsegő erdőn, aztán a kanyon szélén csónakba szálltunk, és teljes sebességgel megindultunk a vízesés felé.

A végén természetesen bementünk az egyik zuhatag alá – és innentől kezdve mindenki úgy nézett ki, mintha a ruhájában zuhanyzott volna. Fürdőruhát természetesen nem vittem magammal, így a következő órákban először csuromvizes, majd fokozatosan száradó ruhában mászkáltam, de a 35 fokos melegben ez inkább előny volt, mint kellemetlenség. A nap végére úgy éreztem, mintha valami kozmikus mosógépen estem volna át – fizikailag kimerülve, de mentálisan feltöltve, és tele élményekkel, amikre valószínűleg évek múlva is emlékezni fogok.

Az Iguazú-vízesés legintenzívebb élményét kétségtelenül az „Ördög torka” nevű szakasz nyújtja, ahol a víztömeg szinte egyetlen, keskeny nyíláson zúdul le több mint 80 méter magasból. Ez a rész az Unión nevű zuhatag, amely alatt az egész folyó fele sűrű, mennydörgő zuhanásba kezd. A pallórendszer itt bravúrosan van kiépítve: a látogatók nemcsak közel kerülhetnek a zuhataghoz, hanem egy szakaszon fölé is átsétálnak. Félelmetes érzés, amikor a dübörgés nemcsak a füledben visszhangzik, hanem szinte a bordáid között rezonál, és a lábad alatt is megremeg a szerkezet – olyan, mintha egy földrengés közepén állna az ember.

Persze mindez senkit sem tart vissza attól, hogy újra meg újra visszamenjen a keskeny pallón, legyen bármilyen tolongás is. A fényképezéssel viszont nem érdemes sokat próbálkozni: akkora a vízpermet, és olyan erővel csap vissza a lezúduló víztömeg, hogy perceken belül mindenki csuromvizes lesz – kamerával együtt. A legpraktikusabb eszköznek talán a telefon tűnik, de a szűk helyen könnyen kicsúszhat a kézből, és ha leesik, búcsút lehet inteni neki. A legenda szerint a mélyben már annyi mobiltelefon pihen, hogy akár egy egész bányát is lehetne nyitni odalent.

A hosszú, fárasztó buszút után végre megérkeztem Foz do Iguaçuba, és már az első pillanatban feltűnt, mennyire más ez a város, mint Brazília északi részein. Az utcákon nem a megszokott trópusi kavalkád fogadott, hanem meglepően rendezett környezet, visszafogott tempó és feltűnően sok világos bőrű, európai arc. Kevés a szemét, az utcák tiszták, és a légkör inkább dél-brazil, mint amazóniai – valahogy minden kiszámíthatóbbnak és nyugodtabbnak tűnt.

Mivel nem volt internetem, nem maradt más megoldás, mint hogy felpattanjak egy motoros taxira, hátha az segít megtalálni a szállást. Végül meg is találtuk, de a száguldás közben kicsit olyan érzésem volt, mintha egy videójáték pályáján cikáznánk a forgalomban. A nap végére viszont örültem, hogy ide érkeztem – Foz do Iguaçu egyfajta határvárosi külön világ, amely tökéletes kiindulópont a vízesés felfedezéséhez

Fotóegyveleg

Ez a fotó az Iguazú-vízesés argentin oldaláról készült, ahol a látogatók a vízesések tetején kialakított ösvényekről, közelről szemlélhetik a természetes zuhatagokat és a környező esőerdőt. - Elter Karcsi fotója