ÚTIKRITIKA.HU / Brazília

Brazília a nevét egy brazil nevű fáról kapta (sötét színű, rózsafaszerű). A brazil indián eredetű szó. E fafajta exportját manapság tiltják.
Brazília a világ 5. legnagyobb területű országa. Brazília Dél-Amerika 47 százalékát alkotja. Az ország hossza szárazföldön észak-déli irányban közel 4500 kilométer. Három időzóna is létezik az ország nagy területén belül.
Brazíliának 7500 kilométer hosszú a tengeri partvonala.
Az Amazonas a világ második leghosszabb folyója (az első a Nílus).
Brazília minden dél-amerikai országgal szomszédos Chile és Ecuador kivételével.
Brazília lakossága: 195 millió.A főváros az ország belső részében a 20. század közepe táján megépített Brazíliaváros.
Sao Paulo a legnépesebb brazil város (11 milliós), és van még az országnak 12 olyan városa, aminek egymilliónál nagyobb a lakossága.
A lakosság 54 százaléka (kb. 130 millióan) alapvetően európai származásúak. Többségük portugál, olasz, spanyol, német és kelet-európai bevándorlók leszármazottai.
Brazília az egyetlen latin-amerikai ország, ahol a portugál a hivatalos és egyben a domináns nyelv.
Brazília a világ legnagyobb katolikus közösségének otthona, ahol a lakosság túlnyomó többsége a római katolikus egyházhoz tartozik. Bár a brazil népszámlálások szerint a vallásosság és a templomba járók száma az elmúlt évtizedekben csökkent, még mindig jelentős szerepet játszik az ország kulturális és társadalmi életében. 2024-ben a katolikusok Brazíliában a lakosság körülbelül 50-60%-át teszik ki, a rendszeres templomlátogatók aránya azonban sokkal alacsonyabb, jellemzően 20-30% körül mozog.
A világon Brazíliában lakik a legtöbb olyan törzs, amely a civilizációtól érintetlen körülmények között él.

Fehérpamacsos selyemmajom (Callithrix jacchus) - Elter Karcsi fotója

Időjárás és éghajlat

Brazília éghajlata olyan változatos, hogy szinte mindent megtalálsz benne, amit egy utazó kívánhat. Az ország nagy részét a trópusi és szubtrópusi éghajlat uralja, ami azt jelenti, hogy alapvetően meleg és párás – pont, ahogy egy egzotikus kalandhoz illik. Az Amazonas vidékén például garantáltan nem fogsz fázni: egész évben 25-30 °C közötti hőmérséklet van, és a rengeteg eső miatt mindig buja, zöld a táj. Ez az esőerdő olyan, mintha a világ tüdeje lenne, óriási mennyiségű párával és friss levegővel.

A part menti területek, például Rio de Janeiro környéke szintén trópusi klímájú, így a tengerpart szerelmesei itt akár télen is élvezhetik a strandolást. Míg decembertől februárig tart a nyár, és ilyenkor tombol a hőség, addig a "tél", ami június és augusztus közé esik, inkább csak enyhe hűvösödést hoz, ami persze itt is 20 °C felett marad. Sokat esik ilyenkor is, de Rio azért sosem veszíti el a napfényes hangulatát.

A déli területeken, például São Paulo környékén, már sokkal érezhetőbbek az évszakok. Télen (ami náluk július) az éjszakák akár 10 °C alá is hűlhetnek, így egy könnyű dzseki azért jól jön. De ne aggódj, a nappalok még itt is kellemesek és naposak.

A legérdekesebb helyek közé tartozik a brazíliai Pantanal, a világ legnagyobb mocsárvidéke, ahol az esős évszakban a táj víz alá kerül, és ilyenkor minden olyan, mintha egy hatalmas vízi labirintus lenne. Aztán jön a száraz évszak, és a mocsarak lassan kiszáradnak, ám az állatok itt maradnak: jaguárok, kaimánok és egzotikus madarak.

Északon, mondjuk Fortaleza és környékén, a szavannás, félszáraz klíma dominál. Itt a száraz évszak hoz egyfajta trópusi sivatagi hangulatot, ami teljesen más élményt ad, mint a dzsungel buja zöldje. A szörfösök imádják, hiszen a passzátszelek egész évben tökéletes hullámokat generálnak.

Egyszóval Brazília egy éghajlati kaleidoszkóp, ahol az utazás minden évszakban mást kínál.

Történelem

Brazília történelme tele van kalandokkal, fordulatokkal, és nem kevés drámával, ami olyan, mintha egy történelmi szappanopera epizódjait néznénk. Az egész sztori 1500-ban kezdődik, amikor Pedro Álvares Cabral, portugál felfedező „véletlenül” megérkezett a mai Brazília partjaihoz. Az őslakosok már jó ideje éltek itt saját világukban, de a portugálok gyorsan rájöttek, hogy ez a terület kincset ér. Kezdetben csak brazilfa-kitermelés miatt jártak ide (erről kapta a nevét is az ország), de hamarosan megjelentek az első cukornádültetvények is, és ezzel kezdetét vette a gyarmati időszak.

A cukoripar beindulásával a portugálok rabszolgákat hoztak Afrikából, így Brazília egyfajta három kontinens találkozási pontja lett: európai, afrikai és őslakos kultúrák keveredtek itt, ami mind a mai napig meghatározza az ország kultúráját. Az 1600-as és 1700-as években az arany lázba hozta a portugálokat, és ez új városok alapítását is magával hozta, mint például Minas Gerais, amely még ma is híres történelmi örökségéről.

A 19. században Brazília egyre jobban belefáradt a portugál uralomba, és 1822-ben Pedro herceg – aki amúgy a portugál király fia volt – bejelentette az ország függetlenségét a híres mondattal: „Függetlenség vagy halál!” Így született meg a Brazíliai Császárság, Pedro I-vel az élen. A császárság egészen 1889-ig tartott, amikor katonai puccs során Brazíliát köztársasággá kiáltották ki.

A 20. század elején Brazília gazdasága a kávéültetvényekre épült, és ekkoriban egy sor politikai változás is megkezdődött. Az 1930-as években Getúlio Vargas lépett színre, aki több mint két évtizeden át formálta az ország politikáját, egyfajta populista diktatúrával. Vargas alatt Brazília iparosodni kezdett, és megpróbálta megállni a helyét a globális porondon.

A második világháború után Brazília ismét átalakulásokon ment keresztül, de az 1960-as évek katonai diktatúrája ismét fordulatot hozott. Ekkoriban szigorú politikai elnyomás volt, de ugyanakkor az ország hatalmas infrastrukturális projekteket indított, például ekkor építették a futurisztikus fővárost, Brasíliát is. A 1980-as évek végén a demokrácia visszatért, és Brazília új korszakot kezdett.

A 2000-es években Brazília gazdasága fellendült, főként a mezőgazdasági és nyersanyagkivitelnek köszönhetően. Az ország a BRICS egyik meghatározó tagjává vált, és a 2014-es futball világbajnoksággal, valamint a 2016-os riói olimpiával próbálta megmutatni magát a világnak. De persze a történet nem lenne teljes a politikai botrányok nélkül: az elmúlt évtizedekben korrupciós ügyek sorozata rázta meg az országot, és a társadalmi feszültségek továbbra is jelen vannak.

A legtöbb brazil számára az ország történelmének ez a leglényegesebb vonatkozása: ötször nyerték meg a foci világbajnokságot.

Manapság

2024-ben Brazíliában a havi minimálbér 1 412 brazil reál (BRL), ami a jelenlegi árfolyam alapján körülbelül 60 800 forintnak felel meg.

A 18 és 65 év közötti brazil állampolgároknak kötelező a választásokon való részvétel.
Brazíliában nagyon elterjedt az, hogy a családok házimunkára (takarítás, főzés) valakit dolgoztatnak. Ez még az alsó középosztálybeli háztartásokban is gyakran fordul elő.
Érdekes, hogy a brazil otthonokban ritkán látható szőnyegpadló, sőt egyáltalán szőnyeg. A tapétát sem kedvelik. A lakásokban gyakori, hogy van több fürdőszoba is.
A brazil városok utcáin gyakori a koldusok látványa. Érdekes módon náluk egyáltalán nem szégyenletes, ha a kéregető éppenséggel fiatal, ereje teljében lévő.
A brazilok 15 százaléka nem tud se írni, se olvasni. 30 százalékuk úgynevezett funkcionális analfabéta, azaz nem tudja értelmezni, maga számára hasznosítani az általa olvasott szöveget.

,, Brazíliában több olyan társadalmi jelenséget figyeltem meg, ami Magyarországra is jellemző:

tehetősek és szegények közti nagy és szinte áthatolhatatlan különbség, nagyon gyér társadalmi mobilitás;
vannak olyan városnegyedek és települések, amik no-go zónák – jellemzően a szegények lakta negyedek, ahol olyanok is élnek, akik bűnözés útján tesznek szert a napi betevőre (vagy annál többre) – igaz, nem ők alkotják ott a többséget!;
a politikai vezetés nem a bűnözés mögött lévő szegénységet igyekszik kezelni, pl. társadalmi felzárkóztató programokon vagy jobb oktatási rendszeren keresztül, hanem a katonai és rendőri jelenlétet erősíti;
a politikai elit iszonyúan korrupt – igaz, az elmúlt években a korrupciós ügyek jelentős részét felgöngyölítették, több mint 80 vezető politikus ellen emeltek vádat, sőt áprilisban a volt brazil elnök börtönbe vonult; ezen a téren Magyarország példát vehetne Brazíliáról;
a populista politikai elit a médián keresztül rettegést ébreszt a lakosságban (csak ott nem a migránsokkal, hanem a bűnözőkkel riogatnak), és túlreprezentál bizonyos témákat a hírekben (az „ellenséget”, vagyis ebben az esetben a bűnözőket, a bűnözést), miközben e fedőakció mögött más sokkal fontosabb, és igen gerinctelen intézkedéseket elhallgat (pl. az esőerdők kiirtása) – nos, úgy tűnik, megvan a politikai haszna a szegények nyomorának és az ebből fakadó bűnözésnek;
a nőket inkább a tradicionálisabb szerepek felé terelik, egy kiváló női szakembernek nincs akkor respektje, mint férfi kollégájának, és több brazil nőismerősöm célzott arra, hogy került már olyan helyzetbe, amikor a férfiak „egy darab húst” láttak benne, mintha nem lenne személyiséggel, önálló akarattal és célokkal rendelkező emberi lény. (2018)" forrás

Gazdaság

Brazíliáé a világ kávétermelésének egynegyede. Brazília a világ legnagyobb cukortermelője és cukorfogyasztója.

Brazíliát járva elgondolkodtató volt látni, hogy a gazdasági fellendülés milyen gyorsan változtatta meg egyes emberek hozzáállását. Az újonnan meggazdagodó brazil középosztály körében időnként érzékelhető egyfajta újgazdag viselkedés, ami sokak számára nem idegen jelenség. Természetesen nem mindenkit érint, de a tendencia tagadhatatlanul létezik. Ahogy korábban az újgazdag oroszok, kínaiak, vagy még régebben az amerikaiak esetében, itt is úgy tűnik, hogy a fogyasztás önmagában is státuszszimbólummá vált. Az ár-érték arány sokszor másodlagos, a hangsúly inkább a látványos költekezésen van.

A média jelentős szerepet játszik abban, hogy erősíti az önbizalmat és a jövőbe vetett hitet, miközben a hitelek könnyű elérhetősége sokakat ösztönöz olyan kiadásokra, amelyeket talán később nehéz lesz fenntartani. Például a hosszú távú részletfizetéssel megvásárolt háztartási gépek vagy járművek mára mindennapossá váltak.

A helyiek optimizmusa és életöröme azonban figyelemre méltó, még a kihívások közepette is. Remélhetőleg, ha valamikor változás áll be a gazdasági helyzetükben, ezt a pozitív hozzáállást továbbra is megőrzik, és megtalálják az örömöt az élet kisebb dolgaiban is, ahogy azt korábban is tették. (2024)

Brazília ma is a világ egyik legnagyobb gazdasága, jelenleg a 9. helyen áll a globális rangsorban, gazdasági ereje ellenére azonban nem bővelkedik nemzetközileg ismert márkákban. A Burger King továbbra is brazil kézben van, mivel a 3G Capital nevű vállalat tulajdonolja, de ezt sokan nem tartják "valódi" brazil márkának. Az Interbrand legutóbbi elemzése szerint Brazília legerősebb márkái között szerepel a Havaianas, amely a világ minden táján népszerű papucsairól ismert. Emellett a Natura kozmetikai márka is kiemelkedik, amely fenntarthatósági törekvéseivel globális figyelmet vívott ki magának. Az Itaú Unibanco, Latin-Amerika egyik legnagyobb pénzintézete, szintén Brazília ikonikus vállalatai közé tartozik. Érdekes módon a brazil agrárszektor is kezd márkaként megjelenni, különösen a hús- és szójatermékek exportján keresztül. Ezek a márkák azt mutatják, hogy Brazília gazdasági ereje fokozatosan kulturális és vállalati téren is egyre jobban érvényesül.

"Magyarország és Brazília is a szegény és a gazdag világ közt lebeg valahol - a különbség az az, hogy ameddig mi - főleg a saját tehetetlenségünk miatt - stagnálunk, addig a brazilok gőzerővel fejlődnek és hagynak le szép sorban mindenkit. Brazília ma a világ 6. legnagyobb gazdasági ereje - önellátó földgázból és kőolajból, a világ legnagyobb édesvíz készletével rendelkezik, hatalmas deviza tartalékai vannak és Kína egyik fő importőre. A válságot persze Brazília is megérezte, de közel sem annyira, mint a fejlett világ. Így továbbra is rekord sebességgel tudott fejlődni, ami igaz mára kicsit lelassult, de még így is egy egészséges 3.5%-os GDP növekedést jósolnak neki, míg nekünk egy döglődő 0.3%-ot - ami egyébként Európán belül tök átlagos (Economist).

Ez nagyon szépen néz ki így leírva és számokkal kifejezve, de hogyan fest ez a gyakorlatban? Ma Brazília - azon belül is főleg Rió és Sao Paulo - teljesen hibrid közeget alkot. Sao Paulo látképét felhőkarcolók ezrei uralják, az égen helikopterek, az úton Camaro-k suhannak tucatszám. Szinte mindenki, akinek egy kis képesítése van, a bankszektorban- vagy egy mérnöki irodának dolgozik. Kilenctől-ötösök milliói rohamozzák meg termeszként az ultra-modern, pilóta nélküli metrót minden reggel és délután. Két hetente Fashion Week-et, Film Fesztivált vagy Gasztronómiai Napokat tartanak. A fejlettséggel jó esetben együtt járó kulturális, etnikai és szexuális tolerancia pedig londoni magasságokba (egyesek szerint mélységekbe) szökött.

Brazília új arcképe azonban cirka 20 évnyi rohamos változásnak az eredménye: 40 millió embert sikerült felhozniuk a létminimum szint alól és létrehoztak egy erős középréteget. Ez a középréteg pedig elkezdett vásárolni, megjelent itt is a fogyasztói társadalom, annak minden pozitív és negatív hozományával. Kialakult a brazilokra korábban egyáltalán nem jellemző márka iránti igény. A helyiek nagy többsége egyébként ma sem nevezhető sznobnak - alul-öltöznek, nem hordanak ékszert sem hatalmas órát, nem járnak drága autókkal. Nem jellemző az otthon megszokott D&G izompólós/lízing BMW-s rajoskodás. A brazil alapvetően egy szerény nép... egyelőre." forrás

"A csávó aztán sok érdekességet mesélt a favelákról, ezek egy részéről már én is írtam itt, pl hogy Rocinha "visszakerült Rio városához", ahogy Ő fogalmazott, ki is tűzték a zászlót a rendőrök, mikor bevették a favelát (ez kb 4 hónapja volt). Azért nagy dolog ez, mert Rocinha a legnagyobb favela a 150ezerre becsült lakosságával, de azt mondják, van az több is, akár 300ezer is, csak nem igazán lehet megszámolni. Mivel hogy a favelák nagy részében nincsenek pl. utcák, így értelemszerűen utcanevek sincsenek, vagyis az ott lakóknak nincs címe. Ez nagyban megnehezíti a munkavállalásukat például. Rocinhat tartották az egyik legveszélyesebbnek is, nagy drog- és fegyverbiznisz folyt a favelán belül. Aztán 4 hónapja elkapták a drogbárót ('Nem' a neve), meg jó néhány dílert, akik azóta börtönben csücsülnek, az irányítást pedig átvették a hivatalos szervek. A gond ezzel az, hogy a rendőrség nem képes felügyelni az egész favelát, ahogy azt Nem és csapata képes volt. Az emberek szerették és bíztak benne, minden ügybe be volt avatva, még a házastársak csatározásaiba is. Olyan volt, mint a Keresztapa.

A favelán belül (leszámítva a bandaháborúkat) béke volt, nem voltak lopások, vagy egyéb kisebb bűncselekmények, mert ezt nem engedtek. Ha valaki lopott, először csak átlőtték a tenyerét, majd ha másodszor is megpróbálkozott, gond nélkül kinyírták. Most ez a fajta biztonság nincs meg, így elszaporodtak a lopások, betörések, erre eddig nem volt példa a favelán belül. Sok kis üzlet is tönkrement, amiket a drogbiznisz tartott fenn. Így paradox módon az emberek egy része úgy érezheti, rosszabbul járt a megbékítéssel, főleg, hogy a rendőrök egy része is korrupt, így nekik is fizetni kell dolgokért... (2012)" forrás

"A favelánkat megint csak igen találóan Futuro Melhor-nak (szebb jövő) nevezték el anno az alapítóatyák. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez valami morbid helyi sport lehet, hogy minél megtévesztőbb nevekre keresztelik ezeket a nyomortelepeket (Isten Városa, Paradicsom Város stb...). A szállásunk a lokál iskola volt, ahol a csupasz csempén aludtunk, amit egy darab hálózsákkal lehetett elviselhetővé finomítani. Igaz, az első munkanap után, már nagyon is kényelmesnek tűnt a rögtönzött fekhelyünk, mivel már zuhanás közben elaludtunk. Az alvás mondjuk nem igazán lett túlzásba víve, főleg az első éjszaka nem, amikor hajnali 3-ig ment a briefing, hogy mit is fogunk csinálni és általában milyen a Brazil helyzet nyomor téren. Ébresztő fél 6-kor. Az alvásra szánt bőséges két és fél órában egy, a távolban tomboló baile-funk party andalító zajai és sikolyai tartottak ébren. A briefingen kiderült, hogy Latin-Amerikában 200 millióan élnek létminimum alatt, ebből 30 millióan Brazíliában (Haitinak a 71%-a él nyomorban), ennek is a fele (16,5M) él napi 3 Reál-ból (kb 300Ft) vagy még annyiból se, és az ország 22%-ában nincs bevezetve semmilyen közmű. És ez relatív jónak számít, tekintve, hogy 20 évvel ezelőtt még 70 millióan éltek a vonal alatt." forrás

,, A favelákban többnyire szegény, tisztes emberek élnek, akik hétről hétre evickélnek csekély jövedelmükből. Ám ahol szegénység van, ott a bűnözés is felüti a fejét, és a sok rablást, amiről Brazília hírhedt, olyanok követik el, akik a favelákban élnek – a bűnözésből élők csak kis százalékát alkotják a szegénynegyedek lakóinak, de egy több tízezres lakosú favela esetén 5% már kellő káoszt tud okozni, főleg ha fegyvere is van… Favelánként változó, hogy milyen erős az állam jelenléte, vagyis a helyi bűnbanda-e az úr, vagy a hivatalos rendvédelmi szervek (az előbbi a nem pacifikált, az utóbbi a pacifikált favela). Egy kívülállónak mindegy is, hogy ki az úr a favelában – egy külföldi, ha kedves az élete, messziről kerüli ezeket a telepeket, negyedeket Brazíliában. (2017)" forrás

,, A strandok ingyenesek. Gazdagok és szegények egyformán benépesítik őket – a praia mindenkit egyformán keblére ölel. A strand az a kikapcsolódási lehetőség, amit a szegényebbek is megengedhetnek maguknak (csak el kell oda jutni a praiától jellemzően távolabb eső favelából), viszik magukkal a telepakolt hűtőtáskát, és a szépérzéket felpezsdítő környezetben élvezhetik az életet. A strandokon egymás mellett látni gazdagabbakat és szegényebbeket – ami Brazíliában sehol máshol nem fordul elő, mert a városnegyedek rendkívül elkülönültek a vagyoni helyzettől függően. Ezért mondta azt egy brazil barátom, hogy a strandok azok a helyek Brazíliában, ahol a demokrácia létezik. (2018)" forrás

A brazilokról

A brazilok imádnak beszélni és jellemzően be sem áll a szájuk.
A brazilok notórius késők, azaz soha nem jelennek meg a megbeszélt időben. Ha valakivel ott egy időpontot megbeszélünk találkozásra, akár 2-3 óra késésére is számíthatunk. Még a tévéhíradók és a sorozatok is 10-15 perccel később kezdődnek, mint az a programban hivatalosan áll.
A brazilok imádják a gumiszandált ("vietnami papucsot"). Étterembe, szórakozóhelyekre is minden további nélkül abba mennek. Az ott nem számít strandviseletnek.
A brazil férfiak számára az ideális program otthon focimeccset nézni barátokkal és közben sört inni. Náluk a tévétársaságok soha nem időzítenek egy időre fontos focimeccseket és TV sorozatok sugárzását. Mindkettő roppant fontos nekik és nem akarják az embereket fájó döntéshelyzetbe taszítani.
A braziloknak a karácsony a legnagyobb ünnep, az újév, a szilveszter nekik nem annyira nagy ügy.

"A brazilokról volt egy olyan elképzelésem, hogy legalább annyira hedonisták, mint az olaszok , a magyarok, vagy rokonaik, a portugálok. De nem. Először is, nem dohányoznak. Ez egyszerűbbé tette a leszokásomat, ugyanis nem hogy nincs kivel, de meg furán is néznek rad, ha dohányzol. Másodszor, nem isznak, mint az állat (khm magyarok... :P Mi több, mint 16 l tiszta alkoholt fogyasztunk évente, fejenként, 15 éves kortól fölfele, ezzel 3. helyet nyertünk magunknak. Brazíliában 9 l fogy.). Persze, söröznek, meg megy a caipirinha, de nem mennek el hétköznap berúgni pl. Viszont elég sok a drogos: kokain fogyasztásban másodikok a világon. Nagyon kevesen beszelnek angolul. Viszont ami meglepett, hogy emiatt rosszul érzik magukat, általában elkezdenek szabadkozni, hogy milyen rosszul beszelnek (amúgy aki beszel, az általában nem rosszul), meg hogy majd megtanulnak, hogy tudjanak velem beszelni! Nem ám, hogy én tanuljak meg, mert mégiscsak kicsit többségben vannak… hat nem olyanok, mint az olaszok vagy főleg a franciak! " forrás

"Őszintén szólva én nem estem hasra, hogy hűha a brazil nők mennyire szépek stb. A magyarok szebbek. Viszont a brazil nők iszonyat nőiesek, általában sokat adnak magukra, és akikkel eddig találkoztam, mind nagyon kedvesek és közvetlenek. (nem olyanok, mint az olasz nők, pedig voltak ilyen jellegű félelmeim. Jó olasz nők nincsenek is. :P) Viszont, hogy egy sztereotípiát megerősítsek velük kapcsolatban: tényleg nagy seggük van!! Jó, nem mindenkinek, de majdnem. És divat a fogszabályzó! A munkahelyen kb. minden 2. embernek van.. Ami még feltűnt, hogy az idősebb (és feltehetően jómódú) hölgyek nagyon csinosak, elegánsak. Meg a férfiak is, jól tartják magukat. Egyébként vannak külön az időseknek a tereken, parkokban ilyen erősítő, nyújtó cuccok, olyan, mint egy játszótér és konditerem keveréke. Meg sok öreget láttam biciklizni, futni, stb. Van viszont az undorítóan igénytelen réteg, eszméletlenül igénytelen és közönséges kinézet, amit meg a 6-os út "hölgyei" is megirigyelnének. Bár nem kizárt, hogy ezek is kurvák voltak..." forrás

"Talán nincsen még egy olyan nemzet, amelyikről ilyen pozitívak lennének a sztereotípiák: kedvesek, nyitottak, imádják az életet, jól táncolnak, fantasztikus szeretők és a többi... Nem mellékesen szintén ritka, hogy a sztereotípiák ennyire igazak legyenek - szinte bármi, amit a brazilokról hallani, az nagyjából igaz is, talán valamivel veszélyesebbnek vannak beállítva a valóságnál, bár itt valóban fokozottan érvényes, hogy jobb félni, mint megijedni... Ez a poszt nem is ezekről a mindenki által hallott - zömmel pozitív - tulajdonságokról szeretne szólni, sokkal inkább a brazilok kevésbé ismert, idegesítőbb oldala lesz most terítéken.

Az egyik ilyen tulajdonság például lehet, hogy pont a túlzott muzikalitásukból adódik, bár inkább enyhébb autizmusra emlékeztet - ez pedig, hogy folyamatosan valami idegesítő hangot kell hallatniuk! Vagy fütyörésznek, vagy a kulcscsomójukkal ciceregnek vagy mittomén, de valami mindig van. Ez egyébként önmagában nem is lenne gond, de amikor a másik negatív tulajdonságukkal, az idegőrlő lassúságukkal párosul - például, mikor a boltban 40 perce baszakszik a pénztáros csaj azzal, hogy lehúzza azt az istenverte tonhalkonzervet, mi meg csak várunk és várunk a sorban állva reménytelenül, mögöttünk pedig valaki irtózatosan szarul fütyörészik a fülünkbe bele, pillanatig sem gondolva arra, hogy a sorban mindenki más meg akarná őt fojtani - olyankor azért görcsbe tud rándulni az ember agya... forrás

Amiért sosem leszek brazil:

Bár nem vagyok a pontosság bajnoka, de azért ennyit nem szeretek késni. Várni meg pláne nem.

Nem tudok táncolni.

Nem nézek szappanoperát, mert idegesít.

Kifújom az orrom, nem befele szívom, ahogy sokan még a nők közül is teszik. szexi.

Nem csulázok az utcán. Régen amúgy tilos volt (még egy elnök muhahaha), visszahozhatnák ezt a törvényt. Szemetelni sem szoktam.

50 faktoros krém mellett is simán, bármikor le tudok égni. Ha lebarnulok, az meg tart vagy egy hétig.

Nem tudok olyan feneket növeszteni sose, mint a brazil csajoké.

Ha megígérek valamit, szeretem megtartani a szavam. Mondjuk lehet, hogy a brazilok is szeretnék, csak valahogy nem mindig jön össze nekik.

Nem szeretek sorba állni (lehet, hogy ők sem, mégis úgy tűnik, jobban viselik, mint mondjuk mi, magyarok, és akkor is sorakoznak, amikor nem lenne muszáj)

Nem vagyok akkora hús-fan, mint ők, és csakis bem passado (vagyis jól átsütve) vagyok hajlandó bármit megenni (amúgy jó tudni, a mal passado a véres, az ao ponto meg a közepesen átsütött, a legtöbben így szeretik).

Nem utálom az argentinokat, meg a többi latin-amerikai országot sem. A brazilok sem gyűlölködnek, de az általános ellenszenv megvan, meg a kötelező ugratások, sztereotipizálás, poénkodás. Tény, hogy inkább vicces, mint véresen komoly ez az ellentét. Ideillő aktuális poén az új pápával kapcsolatban: rendben, a Pápa argentin, de Isten brazil! :P

forrás

"Van a braziloknak egy egészen furcsa intonációja, főleg a nőknek, de férfiaktól is hallottam már, az meg rosszabb. Amikor nagyon magyaráznak, valami élkepesztően idegesítő hangmagasságon beszélnek, amit inkább sipításnak hívnék. Olyan, mintha 2 hangszínük lenne: a normális, és ez az irracionálisan magas valami... Bár az olaszokat nem verik a mutogatásban és a különböző gesztusok használatában, de a brazilok hadonászási tárháza is meglehetősen széles. Köszönés helyett legtöbbször a hogyléted felől érdeklődnek, pl. bemutatkozásnál is, erre választ nem feltétlen várnak. Szerintem a legtöbbet ismételt mondat lehet a ‘tudo bem?’ Brazíliában! :D Ha egy üzletbe belépsz, tudo bem fogad, ha telefonálsz, ez az első kérdés, de meg e-mailben is tudo bem-eznek." forrás

,, A brazilok kikapcsolódás gyanánt két dolgot imádnak: a strandolást és a grillezést (churrasco), különösen együtt csinálni szeretik a kettőt, vagyis a strandon grillezni. Ha munkaszüneti nap van, legyen az nemzeti ünnep vagy halottak napja, és szép az idő, mennek a strandra (mármint a partvidéken élők). Hosszú hétvégézni, nyaralni leginkább óceánparti üdülőhelyekre járnak. Vannak, akik a városokban, városok közelében lévő nagyobb és zsúfoltabb strandokat szeretik, mások pedig az eldugottabb, nyugodtabb, természeti értékeket őrző strandokat („praias tranquilas, preservadas”), ahova gyakran gyönyörű, sűrű dzsungelen át vezető túrautakon lehet eljutni. A strandok nem elsősorban a fürdésnek, inkább a közös családi és baráti találkozásoknak, a sportolásnak, a jó nedűk fogyasztásának vagy épp a szelfizésnek, röviden: az élet élvezetének a helyszínei. És ami fő: ingyen látogathatók.

A szép város fogalma mást jelent Brazíliában, mint Európában: ha egy brazil városra azt mondják, „muito bonita”, vagyis nagyon szép, az nem azt jelenti, hogy szép épületek és érdekes múzeumok találhatók ott, hanem azt, hogy szép a fekvése – vagyis szépek a strandok és párában kéklő hegyeket látni a távolban. " forrás

,, Szeretném Brazília pozitív oldalát látni, de pont a brazilok azok, akik ezt nem hagyják és mindenképpen be akarják magyarázni nekem, hogy itt nem jó, nem is volt jó és nem is lesz jó (talán) soha.
Ők azok, akik mindenáron meg akarnak engem győzni arról, hogy nincs igazam, amikor dicsérem az országukat, és nem hagyják, hogy saját véleményem legyen az itt folyó dolgokról.

Persze megértem, hogy sokan mérgesek és csalódottak, és ezt lépten-nyomon kifejezésre is juttatják, de közben elfelejtik azt, hogy a nagy európai kulturához lehet, hogy kis lépésekben kellene (és el is lehetne) jutni, még a korrupt politikusok felszámolása előtt.

Viccesen néz ki ugyanis, amikor az egyik nap az országot szidók, a kulturálatlanságra panaszkodók, a saját nemzetükkel elégedetlenkedők másnap simán súrolják az autóval a zebrán babakocsit áttoló anyuka lábát, vagy amikor ügyintézéskor a legtermészetesebben érdeklődik meg a kiskapukat ahelyett, hogy betartanák a szabályokat, vagy kereskedéskor csakis nyerészkedés céljából számítanak fel háromszoros árat, nem pedig azért, mert a piac úgy diktálja.

Te teszed azzá az országot, ami, te mutatsz mintát a fiadnak, amikor ezt teszed, csak sajnos én vagyok az, aki azt hallgatja pont tőled, hogy ez így milyen rossz, és hogy Brazília mennyire szar ország. " forrás

,, Hogy mit csinálnak a brazilok a strandon? Isznak kókuszvizet, caldo de canát (hideg cukornádlevet), sört, caipirinhát, de akár pezsgőt vagy matét is. Heverésznek, vagy épp teljes erőbedobással sportolnak (pl. foci, strandröpi), sokan megszállott szörfösök is. És persze zenét hallgatnak, esetenként churrasco-znak (grillpartit rendeznek nagy adag hússal), netán füveznek (nyilván inkább a félreeső helyeken). A partvidéken (Litoral) élők számára természetes, hogy a család együtt kivonul a strandra, amikor idejük engedni – mondhatni, ide szervezik a családi bulikat. S ugyanígy a baráti találkozók helye is legalább annyiszor a strand (ha nem többször), mint egy kávézó. Sőt, nemzeti ünnepeken, ha szép az idő, az elsődleges program, hogy mennek a strandra; az pedig végképp természetes, hogy nyaralni is oda szeretnek menni, ahol gyönyörű partokkal kecsegtetnek az utazási ajánlatok. Ja, majd elfelejtettem: néha azért meg is mártóznak a vízben. De ez nem elengedhetetlen része a strandolás élményének. " forrás

Turista etikett

A brazilok mindig szeretnek elégedettnek mutatkozni. Folyton felteszik egymásnak a kérdést: Hogy vagy (Tudo bem? ejtsd tudu beny?) és a válasz nem lehet más, mint az, hogy tudo, azaz (nem szó szerint) pompásan. Turistaként is érdemes igazodni ehhez a szokáshoz, a magyar legalább megtapasztalja, hogy nem kell folyton és kötelezően panaszkodni, siránkozni.

Hivatalosan csak 18 éven felülieket engedélyezett alkohollal kiszolgálni, de ezt a törvényt nem tartják be szigorúan.

Brazíliában szokásos a hosszabb ieig tartó kézfogás,a mit erős szemkontaktussal illik kísérni. Ez vonatkozik búcsúzáskor az elköszönésre is.

A brazil kultúra különleges jellemzője a nyugodt, türelmes hozzáállás az élet minden területén. A helyiek számára természetes, hogy minden helyzetet higgadtan és mosollyal az arcukon kezelnek, ami gyakran meglepi a más kultúrákból érkező, pörgősebb tempóhoz szokott embereket. A brazilok életfelfogásában a stressz és a sürgetés szinte ismeretlen fogalmak, helyette a "deixa a vida me levar" (hagyd, hogy az élet sodorjon) szemlélet uralkodik. Ha valaki mégis feszült vagy ideges viselkedést mutat, azt őszinte aggodalommal és empátiával fogadják, hiszen számukra érthetetlen, miért kellene bárkinek is ilyen negatív érzésekkel küzdenie. A konfliktuskezelésük jellegzetes módja, hogy a feszültséget azonnal oldani próbálják, gyakran egy csésze kávé vagy egy baráti beszélgetés felajánlásával. Ez a megközelítés mélyen gyökerezik a brazil társadalomban, ahol az emberi kapcsolatok és a kellemes légkör megteremtése mindig elsőbbséget élvez a hatékonysággal vagy a szigorú időbeosztással szemben. A brazil emberek természetes kedvessége és konfliktuskerülő magatartása sok kultúrának példát mutathat a stresszmentesebb életmód kialakításában.

"Többször előfordult már buszon, amikor nincs ülőhelyem, hogy a közelemben ülők felajánlják, hogy az ölükbe tehetem a táskámat. Ezt rendszerint kedvesen visszautasítom, de ettől még aranyos gesztus." forrás

"Sokak számára bizonyára meglepő lesz, hogy a csodálatos hátsók világában, Brazíliában a mellekre nem igazán irányulhat a figyelem. Aki elköveti azt a hibát, hogy monokinizik, vagy nyilvánosan teljes egészében felfedi a melleit, az izmos bírságra, vagy akár 3 év börtönre is számíthat." forrás

Gasztronómia

Ennivalók

"A Salgadók lényegében a Snack-nek felelnek meg és a brazil gastro-piramis legalját képzik, nagyjából a magyar pogácsa magasságában, illetve más latin-amerikai országban az Empanadakéval. Általában töltve vannak valamilyen gyanús eredetű húspempővel, sőt a legtöbb úgy ahogy van nagyon gyanús - bár én még sosem lettem rosszul tőlük. Mindenhol fellelhetőek, de leginkább a lepattant országút menti talponállókra és a részegen beesős, hajnali 5-kor is nyitva levő neonfényes csodákra jellemzőek. Ebből a kategóriából két salgado emelkedik ki népszerüségével - az egyik a Pão de Queijo, ami egy az egybe pogácsa, csak a sajt nem rászórva van, hanem a tésztájába sütve. A másik a Coxinha, ami egy nagy csepp alakú croquette-göb, a közepén csirke-masszával és néha Catupiry-sajttal.

A salgadók egyébként, ha jól találja el az ember, lehetnek egész finomak, de sajnos inkább az az általános, hogy egy 5 napja a vitrinben kushadó, lustán fáradt olajban ázó borzalmat kapunk. Az nem annyira finom. A salgadókra szintén jellemző, hogy cirka 25,000 kalóriát tudnak 4 falatba belesűríteni - nagyjából olyan érzés, mint dúsított uránt enni. A salgadókat jellemzően pimentával, azaz csípős szósszal szoktuk feldobni és fertőtleníteni kicsit." forrás

Innivalók

A két legelterjedtebb üdítőital a Coca Cola és a Guarana. A brazílok imádják a kávét és engedik, hogy a gyerekeik egész kiskoruktól kezdve azt fogyasszák. Az alkohol terén a sör és a cachaca a fő nyertes. A cachaca (ejtsd kasasza) erjesztett cukornádból készített párlat. A világhíres caipirinha koktét cacacha-ból, cukorból és lime-ból készítik.

Az egyik legfinomabb italuk a suco. A suco valójában egy frissen turmixolt gyümölcsital. Készülhet bármelyik idénygyümölcsből, érdemes a pultnál egyszerűen rámutatni. Bedobálják egy turmixba, jegyet, cukrot vagy szirupot tesznek hozzá és alaposan összeturmixolják. Isteni. Egészségügyi okokból érdemes odafigyelni, hogy zacskós jégből készüljön.

"Az egyik legtipikusabb brazil étel: a feijoada. Lényegében olyan, mintha egy sóletet csinálnának egy párizsi működési elvével - azaz repül bele minden. Köröm? Orr? Ajkak? Megy a kondérba! Én egyszer ettem úgy feijoádát, hogy - mintegy dekoráció gyanánt - a tányér szélére elegánsan oda volt biggyesztve egy fül (mármint disznófül, persze). Ennek ellenére a feijoada nagyon finom dolog, csak nyitottan kell hozzáállni. Illetve el lehet menni jobb étterembe kipróbálni, ott kihagyják belőle az állat nem feltétlenül étkezésre szánt alkatrészeit - én egy favelában próbáltam ki, ahol meg szinte csak azok kerülnek bele. Mikor feijoadát kér az ember, akkor kihoznak neki egy fazekat, amiben rotyog a fogás gerincét képző sűrű, feketés-lilás, babos-húsos-ormányos cucmó. Fél liter ebből a főzetből elhajt egy gőzmozdonyt Grazig és vissza. Ellensúlyozáskép pedig kap még vagy ötféle köretet, általában rizst, sült-krumplit, mandioca-t - ami egy helyi gyökér, olyasmi, mint a krumpli - és mindenféle salátát. Egy derekas feijoada eléggé oda tud tenni, ne tervezzünk a rákövetkező két-három órában bármilyen fizikai vagy mentális feladatot végezni - ilyenkor nincs más, csak a mantra-szerű szuszogás..." forrás

A brazil foci

Nálunk a mohácsi vész a nemzeti tragédia, Brazíliában a 2014-es VB Németország-Brazília 7:1, az a nemzeti tragédia...

"Ha fociról van szó, a brazilok tényleg mániákusok! Carlos legalábbis tuti, de ahogy láttam, mindenki eléggé követi, elsősorban a brazil bajnokságot. Ami egyébként tényleg izgalmas! Nem 2 csapat verseng minden évben a címért, mint egyes európai bajnokságokban (pl. spanyol), hanem kb. hetente változik a sorrend, teljesen irreális eredmények születnek sokszor, és legtöbbször az utolsó körben dőlnek el a helyezések. De egy a lényeg: VAMOS FLAMENGO! :D Megvettem az első mezt, meg egyből egy fülbevalót is mellé, meg körbejártuk a Flamengo klubot. Régen a csapat is itt edzett, de már sajnos nem. A klub viszont nagyon tetszett, pedig állítólag ez az egyik leggyengébb klub, felszereltséget tekintve. De van úszómedence, döglős medence (nyilván nem fedett egyik sem, mert itt nem kell), 9 teniszpálya, focipályák, kosárpálya, konditerem, stb. Kb. 140R$ lenne kettőnknek a tagság havonta, ami szerintem elég jól hangzik, ráadásul itt van a szomszédban. Amikor riói csapat játszik, akkor is tudod, hogy mi történik, ha nem nézed a TV-t (márpedig Carlos az elmúlt pár meccset nem bírta végignézni, mert elég szarul megy a csapatnak), ugyanis zeng az utca, a város. Tegnap este is meccs volt, Carlos azt hallgatta, hogy örülnek vagy hőbörögnek az emberek.. " forrás

"Brazíliában el kell menni focimeccsre, ezen nincs mit bonyolítani. A turista Amerikában hamburgert eszik, Japánban harakirit követ el, Brazíliában pedig kimegy a meccsre. És lehetőleg Rio de Janeiróban. Amikor megtudtam, hogy pont azon a hétvégén leszek a világ talán leginkább futball-őrült országának szívében, amikor a városi derbire kerül sor, azonnal elkezdtem szervezni a jegyvásárlást. Buenos Airesben megoldottam magamnak, de itt nem bíztam abban, hogy egy ekkora meccsre lehet majd a helyszínen jegyet kapni, és turistáknak szervezett drukkoláshoz sem volt kedvem. Aztán kiderült, hogy sajnos Rióban még az év meccsére sem telik meg a stadion, és ami még ennél is szomorúbb, az egész nem akkora szám, mint amekkorának lennie kellene.

A Maracanã így sajnos kiesett, mint ahogy eredeti tervem is, hogy az idei Libertadores-kupa elődöntőjének, pláne döntőjének valamelyik meccsét láthassam Rióban. A legjobb nyolcban még két riói csapat szerepelt, ám sajnos mind a Fluminense, mind a Vasco da Gama kiestek, én pedig kénytelen voltam lemondani a dél-amerikai Bajnokok Ligájáról. Viszont amint kiderült, hogy elkapom a riói derbit, már nem bánkódtam az elszalasztott lehetőségen. Riónak négy jelentős csapata van, a Botafogo, a Flamengo, a Fluminense és a Vasco, így valójában évente több derbire is sor kerül, de a legnagyobb meccs egyértelműen a Fla-Flu-nak nevezett összecsapás." forrás

"Talán senkinek sem mondok újat azzal, hogy a Brazilok szeretik a focit. Pedig ez nem igaz. Az ember szereti a csokit, a napsütést, szereti a csajokat/pasikat (jobb esetben) stb., de nem szeret például levegőt venni. A braziloknak a foci annyira alapvető, mint nekünk légzés (ami egyébként nekik is alapvető). Gyerekek az utcán mezítláb úgy dekáznak, hogy attól a Gera Zoli sírva futna haza és terápiára járna egy pár évig. Nekik a foci a vallás, és a csapat az isten. Az életükben a család után ez a második legfontosabb dolog, ha meccs van az utcák kihaltak, mindenki vagy otthon nézi, vagy a stadionban. Üzleti tárgyalások első 15 perce azzal megy el, hogy komoly üzletemberek megbeszélik az előző napi meccset. Férfiak több évszázados álma válik itt valóra mivel hihetetlen, de itt még a nők is teljes beleéléssel követik a focit, még akkor is, ha nincs is pasi a közelben!

A braziloknak együtt dobog a szíve a focival és, bizony a szurkolást se veszik félvállról. Egy idő után megtanulja az ember, hogy melyik szomszédja kinek szurkol, és akkor már nem is kell nézni a meccset ahhoz, hogy tudja mennyi az eredmény, elég beazonosítani, hogy merről jön az állatias GÓÓÓÓÓL csataüvöltés és petárda durrogás. Szurkolásban egyébként tapasztalataim szerint nem az igazi csapatok szurkolói a leglelkesebbek, hanem az egyetemi csapatoké. Volt alkalmam elmenni egy ilyen meccsre, ahol mindenki a csapat színébe volt öltözve, üvöltve énekelte a csapatindulókat, lengette a transzparenseket és járta a koreográfiát. Az a bagatell apróság, hogy ez egy fedett pályás mérkőzés volt egyáltalán nem zavarta őket abban, hogy lelkesen tűzijátékokat lőjenek fel, ezzel hamar megtöltve színes füsttel a légteret." forrás