ÚTIKRITIKA.HU / Rio de Janeiro

Rio de Janeiro

Rio de Janeiro dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

.

K. J. fotója (miközben lökdöste a tömeg)

.

Rio de Janeiro dióhéjban

brazil portugál kiejtés: riu dzsi zsáneiru (az első r hang eléggé raccsolva)

• Rio de Janeiro nem Brazília fővárosa (az Brazíliaváros), sőt nem is a legnépesebb városa, mert az Sao Paulo (10 milliós, agglomerációval együtt 22,3 millió).  Rio de Janeiro (magyarul Január folyója) lakossága jelenleg kb. 6 millió, az agglomerációjával együtt 13,9 millió (2025-ös becslés).
• Rió közel 10 ezer kilométerre van Budapesttől. Átszállással a repülési idő kb. 13 óra.
• Rió 352 kilométerre van Sao Paulotól, és 1182 kilométerre az Iguassu-vízeséstől.
• Gyakori kérdés, hogy veszélyes-e Rio a közbiztonság tekintetében. Az úti kritikus véleménye: igen veszélyes, de az előzetes tájékozódásra hajlandó, a honlapunkon leírt tanácsokat betartó utazót sokkal kisebb mértékben fenyegeti veszély. Kéretik olvasni!
• Riót nem érdemes tengerparti strandolásos programnak tekinteni. Persze érdemes megnézni a híres strandokat, a tangás lányokat, az ottani életképeket, de tengerparton nyaralni máshová kell menni Brazílián belül.
  • 1 brazil reál (BRL) = 60 forint
  • 1 amerikai dollár (USD) = 5,60 brazil reál
  • 1 euró = 6,40 reál
  • (A linkre kattintva látható a friss árfolyam)
• Jó előre tudni, hogy Rió nagyon megdrágult! Nyugat-európai az árszínvonal. Senki ne számítson fejlődő országbeli olcsóságra!
• Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 133 ezer forintnak megfelelő reál - (Sao Pauloban: 217 ezer HUF)
• A Rió-i utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni

• "Ha Rio-ba mentek, repüljetek a TAP portugál légitársasággal Lisszabonon keresztül. Ez nem reklám duma! Saját élmény alapján javasolom." (K. Andris)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A Corcovadoról (Krisztus szobor) a panoráma a városra és az öbölre tuti egész életre szóló, hatalmas élmény
2. A drótkötélpályán közeledni a Cukorsüveg felé, a boldogság netovábbja
3. Kimenni Rio közelében a csodás Prainha Beach-re, a városon belüli strandok nudlik ehhez képest
4. Szombaton délután nézni az embereket az Avenida Atlantica-n
5. Éjszakai élet a Lapa negyedben ("trópusi Montmartre")
6. Nézelődni a gyorsan átalakuló Botafogo negyedben
7. Az Avenida Portugál-ról (Urca negyed) felnézni a Cukorsüvegre
8. Élvezni este Leblon nyugati részének jó közbiztonságát, megnézni, hogy melyik jó étteremnek nem szaladtak el az árai
9. A világ talán legszebb fekvésű városa
10. Rioban képtelenség unatkozni
11. Csak ülni a Copacabanan vagy az Ipaneman és nézni a helyieket
12. Selaron steps, imádtuk

Nem tetszett

1. A Copacabana, az Ipanema és a Leblon strandok tényleg érdekesek, de szépnek semmiképpen sem lehet őket nevezni, szóval nekem nem jöttek be, nincsenek pálmafák, árnyékos helyek, csak simán homok, és a tengervíz is hideg volt
2. Hogy nem lehet körülnézni a favelákban csak ,,műanyagos" turista csoportos műfajban
3. A csúcsforgalom itt maga a pokol, egy kaotikus pokol
4. A reménytelen jövőjű kölykök szomorú látványa az utcákon
5. A simlis taxisok és utcai árusok
6. A nevezetességek túlságosan távol vannak egymástól
7. A levegő szennyezettsége a városközpontban, a túl nagy lárma
8. A fantáziátlan magas lakótömbök, Rióban sokkal, de sokkal kevesebb szép épület van, mint Buenos Airesben
9. Az őrült buszsofőrök
10. Folyton résen kell lenni a közbiztonsági veszélyek miatt
11. Petropolis: Legszívesebben nem írnék semmit. Szörnyűséges élmény volt.
    A természeti katasztrófa után folyik a helyreállítás, a többi látnivaló pedig indok nélkül nincs nyitva. (B. Kata, 2022. március)

Vélemények

A taxizás olcsó, a közbiztonság rendben, és sokkal olcsóbb az élet, mint Buenos Airesben. A hegyek gyönyörűek, nekem csak jó tapasztalatok volt, amikor a hivatalos tourist officer le akart húzni 50 dollárral a valós 8 dollár helyett, és elindultam gyalog le a Krisztus szobortól, 3 autó is megállt és felajánlotta a segítségét, hogy pattanjak fel a platóra és levisznek oda, ahol már van térerő.
A Copacabanan pedig elfogadnak kártyát a pokrócra kipakolt portékát árulók is, ami meglepett, de a zsebükben a terminál.

A brazil barátaim és egy kollégám is mondta, hogy egy 10-15 dollár készpénzt érdemes tartani a zsebedben, ha ki akarnának rabolni, ez már elég ahhoz, hogy ne bántsanak, hanem a pénz megszerzése után elmeneküljenek. Nem volt szükségem rá, de így csináltam, jó ötletnek tartom. (k.g., 2024)

---

Nekem tetszett Rio építészete, rengeteg gyönyörű épület, múzeum, kávézó, magánvilla van, a felhőkarcolók, modern épületek is gyönyörűek, érdekesek. Csodaszép kovácsolt vaskapukat látni, csodaszép kertekkel, mind magánházhoz tartozik. Én egyáltalán nem féltem Rio de Janeiroban, Copacabana felejthetetlen bár az óceán vize hideg! Iguazu gyönyörű, külön kell fizetni, ha tukánokat, papagájokat, egzotikus állatokat szeretnél látni. Imádtam az őserdő mélyén megbúvó kis falvakat, városokat. Nagyon modern, életvidám, pezsgő ország. Dollárt nem fogadják el, elegendő reált kell vinni. (2025)

---

majdnem egy teljes hetet töltöttünk, és felfedeztük a város ikonikus látnivalóit, mint a Krisztus-szobor, a Cukorsüveg-hegy, a Nemzeti Botanikus Kert, a Parque Lage, a történelmi Lapa negyed látnivalói vagy a világhírű strandok, a Copacabana és az Ipanema. A látnivalók lenyűgözőek, a hangulat is magával ragadó, ám a kérdéses közbiztonság miatt érdemes betartani a józan paraszti ész diktálta szabályokat, kerülni a feltűnést, a veszélyes környékeket, a késő esti sétákat. Hallottunk lövéseket a közelben fényes délben, és többször láttunk kétes alakokat. Szerencsére végül nem történt velünk semmi konkrét rossz dolog, de a személyes benyomásaink néha nyugtalanítóak voltak. Érdemes körültekintőnek lenni.(2024)

---

2023-ban:

Sok autó üvege körbe le van sötétítve- sajnos biztonsági okok miatt
Az Uber- fillérekbe kerül, nagyon gyorsan találni mindig autót
nagy távolságok vannak a városon belül- így minden napra egy nagyobb programot terveztünk
nagyon sok fiatal kéregető, strandon, utcán
fegyveres biztonsági őr a pláza bejáratánál, kb. minden étterem, üzletnek van biztonsági őre az utcán
látszik, hogy nagyon benne van a kultúrájukban a braziloknak, hogy rengeteget mozognak, emiatt nem nagyon láttunk elhízott embert. Tengerpart tele van sportoló emberekkel, strandröpi, foci, stb
nem beszélnek angolul az étteremben, boltban. két hét alatt kb 5 emberrel találkoztunk, akik valamennyire tudtak angolul- sajnos nyelvet elvileg csak a magániskolákban tanulnak, emiatt az emberek többsége nem tud idegennyelvet
nagyon sok a rendőr, a katona az utcákon

Tippek:

szállás: Ipanema és Leblon városrészeken
ne tömegközlekedj ha nem muszáj, csak Uber
a bankkártya nem mindig működik, érdemes többféle kártyát magadnál tartani (Revolut pénzfelvétel hektikus..)
semmilyen ékszer ne legyen rajtad, se óra
telefont csak szükség esetén használj az utcán
sötétedés után csak biztonságos környéken sétálj, a tengerhez ne menj le, ahol nincs kivilágítva
általában nincs akkora tisztaság, mint itthon, érdemes erre felkészülni, toleránsnak lenni (sok utcán erős szagok vannak, kivéve pl luxus pláza, ami steril, illetve illatosított.. )

Ami tetszett:

gyönyörű tengerpartok
városon belül: tenger, hegy, esőerdő, nagyon változatos
Brazil konyha: marha ételek, ACAI (itthon egy helyen lehet kapni)
az emberek segítőkészek, kedvesek, vidámak, hangosak 🙂

Amiket megnéztünk:

Itaipava: gyönyörű hely a hegyekben, a családi birtokon töltöttünk három napot
Botanikus kert: óriási botanikus kert, ahol majmokkal is lehet találkozni
Cukorsüveg-hegy: felvonóval lehet felmenni, két részletben. a naplemente gyönyörű
Jövő múzeum: nagyon meleg időben érdemes menni, gyönyörű az épület is
Selaron lépcsők: érdemes megkeresni a magyar vonatkozást is, hangulatos
Tijuca nemzeti park: ide nem érdemes egyedül menni, szervezet túrára érdemes menni, vagy ismerőssel. Gyönyörű séta, kilátás, hegymászási lehetőséggel, vízesések is vannak
Prainha: szörf paradicsom
Krisztus szobor: kisvonattal mentünk fel, óriási tömegre kell számítani, de kilátás és a szobor látványa leírhatatlan
Maracana stadion: párom a barátaival a brazil kupadöntőt nézte stadionban, a hangulat elképesztően jó volt

Árak:

élelmiszer árak sokkal kedvezőbbek, mint itthon
Étterem: jóval olcsóbb volt, mint Budapesten (itthoni árak kb 70%-a)
Uber: fél órás út kb 1500 Ft
Ruha: sokkal drágább, mint itthon
Szállás: kb 45 nm-es lakás 14 éjszakára 300e volt nagyon jó környéken (előre lefoglaltuk)

"Az én Tetszett & Nem tetszett listám:

Tetszett:

1. A szálláshelyünkről fürdőnadrágban és egy trikóban (még törölközőt se vittünk) átsétálni a két háztömbre lévő, világhírű Copacabana strandra

2. Sikerült a láthatóság szempontjából jól időzíteni mind a Cukorsüveg, mind A Krisztus-szobor meglátogatását (nagyon fontos dolgok ey turista számára!)

3. Újra megállapítani, hogy Rió a világ legszebb fekvésű nagyvárosa

4. A súlyra árazó (por kilo) svédasztalos kajáldák praktikussága

5. A Centro óvárosi utcáinak hangulata és nyüzsgése a hétköznap napközbeni óráiban

6. Rióban lakó rokonnal, viszonylag biztonságban felmenni egy favela tetejére, közvetlenül látva a szegénynegyed életképeit

7. Asok sarki talponálló, ahol azonban a piánál nagyobb jelentősége van a gyümölcsleveknek

8. A Lapa negyed bulis világa szombaton késő este

9. Sétálni a Barra de Tijuaca tengerpart végtelennek tűnő promenádján

10. Semmi közbiztonsági problémánk nem akadt ott 10 nap alatt

Nem tetszett:

1. Rió építészetileg nem nagy szám, valamint kihagyhatatlanul jelentős múzeumai nincsenek

2. A szolgáltatásokban dolgozók közömbössége, bosszantó szórakozottsága, figyelmetlensége

3. A riói emberek nagy része nem igazán esztétikus (igaz tiszták)

4. Fantasztikus kajálásaink zömében nem voltak, éljen a thai gasztronómia!

5. Meglepő a nyugat-európai árszínvonal (legalább a metró és a busz olcsó)

6. Nem raboltak ki minket, de állandóan résen kellett lenni

7. A Corcovado (Krisztus-szobor) meglátogatásakor a 2 órás sorban állás és a szobornál az elviselhetetlen tömeg

8. A családon végig futott hasmenéses gyötrelem

9. A riói repülőtér lepukkantsága (lesz új a vébére?)

10. A riói strandoknál túlságosan hullámos a tenger és nem lehet pancsolva fürdeni, dagonyázni

(Jankóék, 2014)

---

Tetszett:

1. A Copacabana negyedben lakni. Nyüzsgés, rengeteg kis nyugdíjas, nagyon jó kis jelenetek az utcákon.

2. Minden nap lesétálni és strandolni egy órát. Gyönyörű és végtelenül demokratikus a strand. Szinte csak boldog embereket látsz magad körül.

3. Santos Dumont belföldi reptér forgalmat bámulni a Cukorsüvegről. Órákig tudnám nézni!

4. Escadaria Salaron es Santa Teresa. Sétálni csak.

5. A Maracana meglátogatása. Üresen nagyon mások a méretei, mint emberekkel tele.

6. Centro hétköznap délben, ebéd egy kilós helyen, kávé a Confeitaria Columbo-ban.

7. Komppal Niteroiba es vissza.

Nem tetszett:

1. Hiányzik az a sok fénykép, amiket, az egyébként indokolt biztonsági elővigyázatosságok miatt nem tudtam megcsinálni. Csak a turistás helyeken biztonságos a fényképezés, és ezt be is tartottuk.

2. Túl sok az egyházi és világi munkaszüneti nap, amikor a Centro kiürül teljesen.

3. Rengeteg hajléktalan. Néhol nagyon nagy a kosz az utcákon.

4. Magas árak. Elképesztően magas importvámok.

(Simamama, 2014)

---

,, Az első élmény, hogy elviselhetetlenül párás meleg volt. (34-38 fok)
Szállás Hotel Novotel, egy saroknyira a Copacabanatól. Itt is kitűnő volt a reggeli. Két lift szolgálta ki a vendégeket, így sokszor kellett várnunk a liftre. Összességében ez is egy nagyon jó szállás volt.
A Riói városnézésben a szokásos programok voltak, Botanikus kert, Jézus szobor, Cukorsüveg hegy, olimpiai park, a modern nagyváros. Sajnos Rio-ban még nem engedélyezettek igazán a beltéri programok, így a samba est kimaradt és utcai samba táncosokat sem láttunk.
Volt egy ebédünk a Colombo étteremben. Előre megkérdezték, hogy ki mit szeretne enni, ennek ellenére sokat kellett várni az ételre, a karamelles sütemény pedig elfogyott és várni kellett míg készítenek újabb adagot. Az étel minőségével viszont nem volt gond.
Rio-i kikötőből viszont elmentünk hajós városnézésre. Teljesen más arcát mutatta így Rio.
Este mentünk ki a Copacabanara, sajnos lábáztatás elmarad, mert nagyon hullámzott a víz, a finom puha homok és a hangulat mindenért kárpótolt. "  (Boros Kata, 2022)

---

Nagyon, nagyon tetszettek a riói emberek! Teljesen lenyűgözött az a fegyelmezettség, ahogy a szupermarketekben sorban állnak. Utazásunk előtt hallottam olyan véleményeket, hogy az eladók nem kedvesek, de én semmi ilyesmit nem tapasztaltam. Sőt, nagyon segítőkésznek és közvetlennek találtam őket a szolgáltatások terén. Különösen megkedveltem a bárokban tapasztalható kedvesen lassú, nyugodt kiszolgálási tempót.

Ellátogattunk a Maracanã stadionba is, hogy megnézzünk egy focimeccset. Bár hatalmas volt a lelkesedés, a légkör végig békés maradt. Két ős-vetélytárs, a Flamengo és a Vasco küzdött egymással a Carioca kupáért. A feszültség inkább a pályán volt érezhető: egy ponton a játékosok annyira összekaptak, hogy fegyveres őrök lepték el a pályát, hogy megvédjék a játékvezetőt. A szurkolók egészen mások, mint Európában: rendkívül zajosak és energikusak, de mindezt valahogy mégis békésen, felszabadultan teszik. Ez az élmény teljesen magával ragadott! (M. K., 2024)

---

Egyre inkább úgy érzem, hogy Rio valami egészen különleges – talán tényleg a világ egyik legizgalmasabb városa. Nem tudok betelni azzal a látvánnyal, ami nap mint nap elém tárul: a hegyek és az óceán találkozása, a buja zöld domboldalak, a tengerparti pálmasorok, a napfény aranyszínű csíkjai a vízen – mindez valószerűtlenül szépnek hat. Szinte minden pillanatban új szögből mutatja meg magát a város, és újra meg újra meglep.

A légkörnek van valami sajátos, nehezen körülírható varázsa. A tengerparton sétálva az ember könnyen azt hiheti, hogy egy laza, nyaralásra termett kis üdülővárosban jár: mindenhol fürdőruhás emberek, napozók, gyerekek, akik homokvárat építenek, mások fociznak, röplabdáznak, a standokon friss kókuszdiót árulnak, a levegőben naptej és sós pára illata keveredik. Mindenki papucsban vagy mezítláb, lazán, mintha senkinek semmi dolga nem lenne.

De elég pár sarokkal beljebb menni, és máris megváltozik az egész hangulat. Az utcakép nyüzsgő, zsúfolt, néha kaotikus, és azonnal érzi az ember, hogy ez nem csak egy üdülőhely – ez egy óriási metropolisz, ahol az emberek többsége dolgozik, siet, túlél. A nyaralók derűje mögött ott pulzál egy nagyváros mindennapi valósága: zajos, sokszínű, néha fárasztó, de valahogy mégis vonzó.

Rio nemcsak gyönyörű – él. És ez az, amitől annyira magával ragadó.

---

Rio de Janeiro nem a történelmi építészet vagy a világszínvonalú múzeumok városa. Nincsenek itt letaglózóan szép paloták, festői óvárosok vagy elegáns sugárutak – és az útikönyvek sem zengenek ódákat a kulturális örökségről. A város nem ebben erős. Itt nem galériákban, templomokban vagy színháztermekben kell keresni a lényeget. Rio titka máshol rejlik: az élet ritmusában, a levegőjében, a lazaságban, amellyel a mindennapokat élik.

És ha az ember már rájön, hogy nincs értelme listák mentén kipipálni a látnivalókat, akkor egyszer csak elkezd sodródni a várossal – és onnantól minden megváltozik. Az „élvezni az életet” itt nem frázis, hanem napi gyakorlat. És ebben a rióiak – vagy ahogy saját magukat hívják, a cariocák – valóban verhetetlenek.

Latin-Amerikában sokfelé jártam már, és rengeteg nyitott, derűs, jókedvű embert ismertem meg. De a cariocák mások. Náluk ez az életöröm nem pillanatnyi fellángolás, hanem mélyen beléjük ivódott létezésforma. Mintha minden mozdulatukban benne lenne a napfény, a ritmus, a tenger – és valami megmagyarázhatatlan, velük született elegancia, amit sehol máshol nem tapasztaltam.

---

Rio de Janeiro már az első pillanattól kezdve teljesen más hangulatot áraszt, mint São Paulo. Az ember azonnal érzi, hogy a trópusokon jár: a levegő nedvesebb és párásabb, a növényzet bujább, és még a napsütés is más fényeket és színeket hoz. Az egész város atmoszférája valahogy "dél-amerikaibb", mint São Pauloé. Rio utcáin szinte minden sarkon találni standokat, ahol frissen facsart gyümölcsleveket (sucót) árulnak, méghozzá olyan egzotikus gyümölcsökből, amelyekről korábban még soha nem hallottam.

---

A brazilok valósággal szenvedélyesen szeretnek sorban állni. Komolyan. Hosszabb időt töltöttem Berlinben, úgyhogy van összehasonlítási alapom – és őszintén mondom, a rióiak még a németeket is lekörözik ebben. Bármiért képesek türelmesen kivárni a sorukat, közben beszélgetnek, kávéznak, nevetnek, mintha csak ez is a napi rutin szerves része lenne.

Az utcai étkezés műfaját pedig egészen mesteri szinten űzik. A város sarkaiban sorakozó padariák, vagyis pékségek igazi aranybányák: isteni, néha rejtélyes eredetű péksütemények, mellettük pedig frissen facsart narancslé – és még vagy százféle más gyümölcslé, mind elképesztően ízletes. Egy kiadós, trópusi gyümölcsökkel teli gyümölcssaláta itt nem kerül többe néhány száz forintnál, és garantáltan friss. Ami pedig feltűnő: bár sok brazil jóval szerényebb anyagi körülmények között él, mint egy átlagos magyar, mégsem látszik rajtuk az a fásultság, amit itthon sokszor látni. Talán a klíma, a gyümölcsök, a mozgás iránti nyitottság vagy egyszerűen csak az a tény, hogy nem panaszkodják végig a napot – de látszik rajtuk az életkedv.

Ami viszont kevésbé szimpatikus: az extrém légkondi-imádat. Az ember kiszáll a 35 fokos párás hőségből, belép egy buszra, ahol 15 fok van, és fél óra múlva már kezdődik is az arcüreggyulladás. Ugyanez a túlzás a jéggel is: egy jéghideg italba még simán beledobnak további hat jégkockát, csak hogy biztosan ne legyen élvezet inni. És miközben a hideggel túlzásba esnek, a meleg veszélyeiről sem feledkezhetünk meg – például ott a rettegett dengue-lázat terjesztő szúnyog. Ellenszer nincs, és bár ritkán, de akár halálos is lehet. A védekezés örök dilemma: vagy bekened magad egy liter szúnyogirtóval, de akkor hova fér még a naptej? Vagy fordítva – és akkor imádkozol, hogy ne egy dengue-szúnyog repüljön éppen arra.

Turistaként ráadásul nem árt az óvatosság. Ha nem helyi barátokkal mozogsz, és látszik rajtad, hogy nem vagy brazil, szinte biztos, hogy megpróbálnak valahol lehúzni. Szólni azért lehet – általában visszavesznek, ha észreveszik, hogy nem vagy teljesen naiv. Engem például igencsak felbosszantott, amikor az Ipanemán vettem egy mate-teát, és az árus egy reállal többet kért, csak mert hallotta az akcentusomat.

És akkor még nem beszéltünk a közlekedésről. Rióban állni kell a dugókat – rengeteget. De ha egyszer elindul a forgalom, onnantól nincs megállás: a sofőrök padlógázzal mennek, sem gyalogost, sem másik autóst nem kímélve. A buszsofőrök – legyen szó városi vagy távolsági járatról – úgy vezetnek, mintha épp autóversenyen lennének. Eleinte még vicces, később már kifejezetten ijesztő. Száz kilométer után az ember nemcsak a tájat nézi szorongva, hanem az utat is – két kézzel kapaszkodva az ülés karfájába.

---

Rio de Janeiro egy trükkös város a magánutazók számára – tele vonzó lehetőségekkel, de nem kevés veszéllyel is. A turisták elleni bűncselekmények aránya magasabb, mint amit Európában megszokhattunk, ezért minden útikönyv és helyi forrás figyelmeztet: a legfontosabb felszerelés itt nem a fényképezőgép, hanem az óvatosság. A jómódúbb negyedekben általában biztonságosabb a légkör, de még ezekben sem ajánlott késő estétől hajnalig egyedül bóklászni – főleg nem feltűnő külsővel vagy turistás viselkedéssel.

Ezért is döntöttem úgy, hogy másnapra szervezetten, privát idegenvezetővel indulok felfedezni a várost. Pontban tízkor várt rám a hotel előtt a saját autójával – egy igazi, helyi „carioca”, ahogy a rióiakat hívják. Délután négyig együtt jártuk be a várost, és nemcsak megmutatta, hanem el is mesélte, hogyan él itt az ember.

Elsőként Rio történelmi belvárosába vitt, ahol megálltunk a legendás Confeitaria Colombo kávéháznál. Ez a századfordulós eleganciát idéző hely valóban megérdemli a hírnevét – tükörpanelek, márványoszlopok, sütemények műalkotásként. Innen átsétáltunk a modern katedrálishoz, Edgar Fonseca monumentális betonépületéhez, amely egy sci-fi filmből is előléphetett volna. Nem messze tőle pedig egy egészen más hangulatú, régi kis templom áll – állítólag az első misszionáriusok ide érkeztek meg évszázadokkal ezelőtt. A múlt és a jelen így szinte egymás mellett lélegzik.

Ezután leparkoltunk, és felszálltunk az ikonikus, fapados, nyikorgó antik villamosra, amely felvisz Santa Teresa bohém negyedébe. A macskaköves utcák girbegurbán kanyarognak a domboldalban, színes házak, kézművesboltok, apró galériák, kis kocsmák és hangulatos éttermek között. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a pécsi Tettye és Lisszabon egyvelegében sétálnék – csak trópusi levegővel. A környék tele van művészekkel, álmodozó bohémekkel, és valami nehezen megfogható, romantikus derű lengi be az egészet.

Itt ebédeltünk meg, egy teraszos kis vendéglőben, aztán visszamentünk a villamossal a belvárosba, és onnan irány a Cukorsüveg-hegy. A panoráma még másodjára is lenyűgözött, a látóhatáron ott kéklett az óceán, alattunk a város hömpölygött.

Az idegenvezetőm nem csak profi, de lelkes és hiteles is volt. Saját vállalkozásban dolgozik, és látszott rajta, hogy szívügye Rio. Hasznos tanácsokat adott a további napokra: mit érdemes még megnézni, hol hallgathatunk élő zenét, melyik környéken érdemes vacsorázni, és hol érdemesebb inkább csak gyorsan áthaladni. Egy ilyen nap után az ember kicsit jobban megérti, hogyan is működik ez a város – és hogyan lehet benne boldogan, de biztonságban mozogni.

---

Turistaként Rio északi részeit érdemes nagy ívben elkerülni. Nemcsak azért, mert ott nincsenek valódi látnivalók, hanem mert a hangulat sok helyen kifejezetten nyomasztó – és sajnos az sem ritka, hogy buszon történő rablásokról hallani: 2-3 felfegyverzett férfi felszáll, és egyszerűen elveszik az utasok értékeit. Aki nem akar ilyesmiben részesülni – és ki akarna? – az jobban teszi, ha a Zona Sulban marad. Ez a város déli, tengerparti része, ide tartozik Copacabana, Ipanema, Leblon és a környékbeli városrészek. A Centro (belváros) és Barra da Tijuca szintén biztonságosabb zónák, legalábbis ebből a szempontból.

Egyszer ugyan én is elvetődtem északra, egy piac miatt – de nem volt különösebben maradandó élmény, hacsak nem negatív értelemben. Ha valaki autóval áthajt rajta, az még belefér. De turistaként gyalogosan, kíváncsiságból odamenni? Semmiképp. Egyszerű szabály: No Zona Norte.

Ugyanez vonatkozik a favelákra is. Ha nem ott élsz, ne menj be. A brazilok sem teszik, ha nem muszáj – akkor miért tenné meg egy turista, akiről messziről lerí, hogy nem helyi? Szervezett túra keretében persze más a helyzet: akkor kísérettel, engedéllyel, biztonságban járható be egy-egy negyed. Engem is érdekelt ez a világ, és végül részt vettem egy ilyen látogatáson – és nem bántam meg. Ha valakit komolyan vonz ez a valóság, akkor ajánlom azt a szervezetet, amelyik a mi túránkat is vezette: www.favelatour.com.br

A strandokon is érdemes résen lenni. Ne hagyd őrizetlenül a táskád vagy értékeid, még pár percre sem. Ha egyedül vagy, legalább próbálj meg a közeledben ülő, megbízhatónak tűnő strandolót megkérni, hogy figyeljen a cuccodra, amíg a vízben vagy. A legtöbben szívesen segítenek – és sokkal biztonságosabb, mint vakon bízni a szerencsében.

És hogy akkor hova menjünk? Merre induljunk? A város bővelkedik azokban a helyekben, amiket tényleg érdemes megnézni. Nem csak első látogatóknak – én harmadszorra is tátott szájjal álltam például a Cukorsüveg-hegy (Pão de Açúcar) tetején. A kilátás mindig új, a fények mindig másképp esnek, és valahogy Rio sosem ugyanazt az arcát mutatja. És talán pont ezért olyan lehengerlő.

---

"Ami a strandválasztást illeti nekem úgy tűnt, hogy a Copacabana-n a legkevésbé tiszta a tengervíz. Az Ipanema és az Aproador strandjain a víz tisztább. Ráadásul az Ipanemán többnyire tovább süt a nap, mint a Copabacabanán. Az Arpoador Beachnél többszőr is megnéztem a szörfösök kunsztjait. " (Pociék)

"Mi tetszett a legjobban?

• Biciklizni a Lagoa (tó) körül és megpihenni az Amazóniai bárnál a tó partján naplementekor.

Mik tetszettek még nagyon?

• A riói emberek türelme, jó kedélye

• A sok jóképű, laza pasi

• A természet Rió-n belül (Lagoa, a strandok - főleg a Barra da Tijuaca nevű - és a tropikus erdő)

• A buli egy híd alatt, ahol csomó fiatal táncolt a youtube-ról tanult koreográfia alapján

• A csaknem mindenhol található kerékpárutak

• A parkokban testedző idősek

• A lezser és szuper éjszakai élet

• A San Teresa negyed

• A Leblon és a Gava negyedek

• A favela tetején található Youth Hostel

• A Carioca Cup meccs a Maracana-ban

• A Free Walking Tour a Centro-ban, amit két, lehengerlően lelkesen és kiválóan sztorizó, mesélő lány vezetett, holott a Centro elég ronda és zsúfolt, de alapvető dolgokat meg lehetett tudni Rió történetéről és élvezetes volt látni a két lány Rió iránt érzett imádatát

• A Selaron lépcsők

Tetszett Rio elképesztő természeti képe. Sok a csúnya épület. Jó volt felfedezni sok negyedet. A város infrastruktúrájába beillesztettek alapvető testedzési lehetőségeket és azt az emberek használják is. A rióiak lazák a testi adottságaikat illetően függetlenül, hogy azok előnyösek-e vagy hátrányosak. Meglepő, hogy egy ilyen rendetlennek hitt nép fegyelmezetten áll sorba mindenhol." (K. Marion)

További beszámolók

Rio de Janeiro hatalmas, tízmilliós nagyváros, de a pontos lakosságszámot valójában senki sem tudja – a városszövetbe ágyazott favelák miatt ez szinte lehetetlen. Ezeket a nyomornegyedeket nem egybefüggő tömbként kell elképzelni, hanem inkább színes, szerteszét elhelyezkedő foltokként, amelyek a város szinte minden részén felbukkannak, különösen ott, ahol a domborzat emelkedni kezd. A helyzet érdekes ellentéte annak, amit Európában megszoktunk: Brazíliában ugyanis a vagyonosabb rétegek általában a tengerhez közeli, sík területeken élnek, míg a szegényebb közösségek a meredek hegyoldalakra szorulnak – ahol, ha mást nem is, de legalább lenyűgöző kilátást kapnak cserébe.

---

Rio de Janeiro városképe építészetileg meglehetősen eklektikus, sőt, sokszor kaotikusnak hat. A klasszikus, történelmi épületek szomszédságában hatalmas betonkolosszusok magasodnak, csupa üveg irodaházak és leharcolt, szürke panelek sorakoznak egymás mellett. Sok elhanyagolt ház homlokzatát tetőtől talpig – akár a tizedik emeletig is – graffitik borítják, nem művészi szándékkal, inkább nyers kifejezésként. Megnéztük a híres karnevál hivatalos helyszínét is: a hosszú betonsávot kétoldalt lelátók szegélyezik, amelyeket az év többi részében egyáltalán nem használnak. Üresen állva nem sok látványosságot nyújtanak – inkább nyomasztóak, mint ünnepélyesek. A város egyik legismertebb katedrálisa is eltér a hagyományostól: modern, piramisszerű betontömeg a zsúfolt belváros szívében, irodaházakkal körülvéve. Furcsa, szokatlan látvány – de pont ettől érdekes.

---

Tegnap reggel nem sok bizalmunk volt az időjárásban, ezért úgy döntöttünk, ha már mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni a belépők miatt, akkor inkább a „kevésbé fontos” – ha egyáltalán lehet ilyesmit rangsorolni – Cukorsüveg-hegyre megyünk, nem pedig a Corcovadóra. Persze, amint elindultunk, kisütött a nap, és szerencsére a néhány kósza felhőt leszámítva végig velünk is maradt a jó idő, amíg fenn tartózkodtunk.

A kilátás egyszerűen lélegzetelállító volt. Elénk tárult a Copacabana teljes íve, láttuk Botafogót is – ahol a szállásunk volt –, és persze a Corcovado-hegyet is, amelynek tetején a Megváltó Krisztus szobra emelkedik. Már amikor éppen nem bújt felhőbe. Szerencsére a szél időnként félresöpörte a párát, így villanásokra mindig megmutatta magát. Mivel ez a játékos látvány szinte percenként változott, úgy döntöttünk, még maradunk egy darabig a hegytetőn – hátha még szebb arcát is megmutatja.

Miután végül elszakadtunk a kilátástól, továbbindultunk volna Santa Teresába, a bohém negyedként emlegetett városrészbe, amely elméletileg egy régi villamossal érhető el. Sajnos a villamos már nem közlekedik – nemrég történt egy baleset, így leállították. A nosztalgikus utazás lehetősége nélkül valahogy már nem tűnt olyan vonzónak az egész, úgyhogy inkább irányt váltottunk.

A következő állomás a Feira Nordeste lett – egy hatalmas, sportcsarnok méretű fedett piac, ami péntek estétől vasárnap estig szinte megállás nélkül működik. És tényleg van ott minden: kézműves szuvenírek, mindennapi holmik, étel, ital, zene, tánc, kavargó illatok és színek. Olyan, mintha egy egész kulturális minifesztivál zajlana egyetlen helyen.

Ma reggel ismét a Megváltó Krisztus körül forgott a gondolatunk – vagy inkább a felhők körül. A kilátás miatt még mindig nem mertük bevállalni a hegyre való felmenetelt, úgyhogy a recepciós tanácsát követve elhalasztottuk az utolsó napra, amikor – állítólag – szebb idő lesz. Reméljük. Bár más lehetőségünk nem nagyon van.

Végül hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, még ma elindulunk Paraty felé, a tengerpartra. És milyen jól tettük! Az út maga is lenyűgöző élmény volt. Egyik oldalon a kék tenger, apróbb-nagyobb szigetekkel megszórva, másik oldalon zöldbe burkolt hegyek, trópusi növényzettel, köztük pálmákkal és liánokkal. A kettő között pedig a kacskaringós út – mintha egy képeslapban utaztunk volna.

---

Közelről nézve Rio de Janeiro nem feltétlenül olyan csillogó és hangulatos, mint ahogy azt az ember a képeslapokról vagy filmekből elképzeli. A város számos szállodája, bárja és étterme mintha megrekedt volna a hetvenes-nyolcvanas évek nosztalgikus szintjén – patinásnak tűnnek, de nem mindig a jó értelemben. Igazán modern, dizájnos, trendkövető helyből meglepően kevés akad.

Ami viszont minden sarkon elérhető, az Brazília nemzeti itala: a cachaça – egy erős, nyers, tiszta cukornádpárlat, amit a helyiek büszkén kínálnak. Ha lime levével, cukorral és zúzott jéggel keverik, máris kész a legendás caipirinha, amit a tengerpartra néző teraszokon vagy egyszerű utcai bárokban egyaránt szívesen szürcsölnek. Az alkoholmentes frissítők közül a guaranás üdítő a legismertebb – édes, szénsavas, elsőre ártalmatlannak tűnik, de rendkívül magas a koffeintartalma, így nem árt mértékkel fogyasztani, különösen melegben.

A város valódi bája nem a ragyogásban rejlik, hanem a kontrasztokban: a nyers valóság és az elképesztő természeti szépség feszültségében. A homokos strandoktól pár utcányira már nyomornegyedek kezdődnek, mégis van valami ösztönösen élő és vibráló ebben a városban. És ha az ember elfogadja, hogy Rio nem egy szép dekoráció, hanem egy lélegző, néha vad, néha meghökkentően szívélyes valóság – akkor valóban meg tudja szeretni.

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek