ÚTIKRITIKA.HU / Kambodzsa






Kambodzsa

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A khmerekről | Turista etikett | Gasztronómia | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Földrajz

  • A világon a kambodzsai nemzeti lobogó az egyetlen, amely építményt ábrázol, nevezetesen az Angkor Wat legismertebbjét.
  • Ennek az országnak folyton változik a neve, akárhányszor valami rendszerváltozás történik, márpedig gyakran történt az utóbbi évtizedekben. A köztársasági években Khmer Köztársaság volt, a vörös khmer rémuralom idején Demokratikus Kambodzsa, az azt követő másfajta kommunista rendszer idején Kambodzsai Népköztársaság, ma pedig Kambodzsai Királyság.
  • Kambodzsa lakosságának fele 15 éven aluli.
  • Kambodzsában történt a világon - arányosan - a legnagyobb erdőpusztítás. 1990 és 2005 között 25 ezer négyzetkilométernyi erdőt semmisítettek meg!

Időjárás és éghajlat

,, Az esős évszak. Az itteni eső tényleg nem viccel. Ha azt gondolod, hogy ez hasonló az otthoni nyári viharokhoz – hát nem az. Egy-két másodperc alatt, minden korábbi előjel nélkül szakadhat ránk az ég, keresztülhúzva az aznapra szánt terveinket. Mindez nemcsak a szabadtéri császkálásra, hanem akármilyen otthoni tevékenységünkre is igaz lehet. Ugyanis a viharok gyakran okozhatnak áramkimaradást, és az internet-, illetve a telefonvonalak teljes megszakadását. Ilyenkor az ember hajlamos azon morfondírozni, hogy mikor lesz így kész az aktuális munkája a laptopon, vagy hogy fogja elvégezni a soron következő online kurzusát. Nincs más hátra, marad a gyertya, meg az otthoni társalgás, vagy az eső morajlásának hallgatása a veranda padlóján feküdve. De sose bánd ezeket a pillanatokat... Lehet, hogy életed legmaradandóbb élményei lesznek ezek. Csak hidd el, minden úgy történik majd, ahogyan történnie kell; a terveidhez való ragaszkodást pedig szépen lassan elfelejted majd." forrás

Ajánlott linkek a témában:

Történelem

  • A franciák 1836-ban tették Kambodzsát protektorátusukká, berakva az indokínai gyarmatterületükbe, ahová tartozott még Vietnam és Laosz. Kambodzsa 1953-ban vált függetlenné Franciaországtól.
  • A vörös khmer négy éven át tartó rémuralma idején a lakosság egyötödét megölték, főleg a tanult embereket, a papokat és szerzeteseket. A Pol Pot nevű diktátornak az volt a nézete, hogy minden kambodzsai értelmiséginek meg kell halnia, mert potenciális ellenségei az ő paraszti társadalomra építő ideológiájának.

Ajánlott linkek a témában:

Manapság

Kambodzsa ázsiai és főleg délkelet-ázsiai viszonylatban a legszegényebb országok közé tartozik. Még mindig hatnak a mintegy 40 évvel ezelőtti háború, rémuralom következményei, pl. jelentős megművelhető földterületek még mindig nincsenek biztonságosan aknamentesítve. Ugyan a lakosság háromnegyede a mezőgazdaságból él, az ország gazdaságát inkább a feldolgozóipar (textil) és a szolgáltatások dinamizálják. Kambodzsa mai gazdaságának vezető ágazata a textilfeldolgozó ipar, utána következik a turizmus. Exportálnak faárut, rizst és dohányt.

Jól halad az ország az analfabétizmus leküzdésében, hisz már a lakosság háromnegyede tud írni és olvasni. Vidéken a fiatal lányok jellemzően az általános iskola után beállnak a család földműves munkáinak a sorába. Sok család nem tudja megengedni magának a gyerekeik továbbtanítását a költségek miatt. Sok család kénytelen a gyerekeket a városba küldeni koldulni vagy alkalmi munkákat vállalni, hogy valami pénzt küldhessenek/vigyenek haza. A falvak és a városok lakóinak életszínvonala között nagyok a különbségek. A nagyvárosokon (Phnom Penh, Siem Reap, Sihanoukville) túl a vidéki emberek a több száz évvel ezelőtti hagyományos életkörülmények között vegetálnak. Nincs csatornázás, áram, lebetonozott utcák. A legszegényebb, legfejletlenebb az ország keleti, magasföldi része, ahol amúgy sok etnikai kisebbség él. Sok Kambodzsában a vad ellentmondás. Például van olyan egyszerű szálláshely, ahol már van ingyenes wifi, de még nincs meleg víz szolgáltatás.

"Ami Kambodzsában van, azt igazából senki nem nevezi demokráciának, de nem is igazán diktatúra. Leginkább a kleptokrácia elnevezés illethetné. Vannak választások, van még ellenzék is, időnként megfenyegetnek néhány újságírót, de nem igazán bántják őket, de az egész annyira büdös és korrupt, hogy még az általában kevéssé finnyás multik is inkább csak legyintenek és hazamennek. Egyszerűen a régióban csak Laosz reménytelenebb Kambodzsánál, de az még mindig "igazy" kommunizmus, szemben mondjuk Vietnam vörös csillagos vadkapitalizmusával." forrás


"Siem Reapban és Phom Penhben is sokszor szóba került a szomszédos Vietnam. A gyűlölt Pol Pot rezsimet ugyan a vietnami erők semmisítették meg 1979-ben, de a hála ma már nem egyértelmű. A vietnami üzletemberek ugyanis az ottaniak szerint egyszerűen gyarmatosították Kambodzsát. Ők birtokolják a nagy hoteleket, ellenőrzik a turizmust, fektetnek be a mezőgazdaságba, s ők birtokolják a kambodzsai légitársaságot is. Egyszerre gyűlölt és szeretett szomszédok tehát. (2014)" forrás

fotó by Elter


"Kambodzsa a legszegényebb a három ország (Thaiföld, Laosz) közül.A házak többnyire fából készülnek, csak a városokban vannak kőházak. Az emberek nagyon nagyon kedvesek és barátságosak, szelídek és segítőkészek. Majdnem mindenki beszél angolul. Az 5 éves gyerek is folyékony angolsággal koldul. A szegénység miatt autók alig vannak, mindenki robogóval jár. A robogót használják szállításra is. Simán mögé kötik a pótkocsit, amit otthon, mi max kisteherautó mögé kötnénk. Ezen szállítják a gerendáktól kezdve a malacokon át a több ezer kosarat, szalmabálákat, bármit. Mint a hangyák. Testméretük ötvenszeresét is felpakolják egy 100 köbcentis kis járműre. A szegénységből ered az is, hogy sosem tankolják tele a motort. A benzint fél literes és 1 literes műanyag üvegekben lehet kapni az útszéli árusoknál. Mikor először láttam ilyet, azt hittem, házi pálinkát árulnak. A limonádéra hasonlító benzin csak egy a sok minden körül, amit Kambodzsában az út szélén lehet kapni. (2013)" forrás


A khmerekről

  • Kambodzsa lakossága nagyon homogén etnikailag, hiszen a khmerek aránya 96 százalék.
  • A helyiek szeretik, ha a külföldi őket nem kambodzsainak, hanem khmernek nevezi.
  • A khmerek 95 százaléka buddhista.
  • Kambodzsában hagyományosan nem ünneplik a születésnapokat. Sok idős ember azt sem tudja, hogy mikor született.

fotó by Csuti

"A helyiek, akikkel találkoztam zömében barátságosak, szeretni valóak voltak. örülnek ha egy idegennel megismerkedhetnek. Csakhogy angolul kevesen tudnak, ráadásul félénkek. Gyakran a gyerekek jelenlétének köszönhetően alakul ki kontaktus a turista és a khmer lakos között. A khmer emberek gyakori mosolygását még őszintébbnek véltem, mint a thai emberekét. Úgy vettem észre, hogy a helyiek elég infantilisek, legalábbis olyan dolgokon röhögnek 20 éven felüliek, amin nálunk egy alsó tagozatos tanuló. A khmerek számomra tisztességesebbeknek tűntek, mint a thaiok. A khmerek egymás közt egyáltalán nem visszafogottak, elég hangosan beszélnek egymáshoz még akkor is, ha nagyon közel vannak egymáshoz. Úgy vettem észre, hogy a khmerek ajka duzzadtabb, vastagabb, mint a thai vagy a vietnami embereké. A khmerek szeme nem annyira vágott, keskeny, mint a kínaiaké. A gyerekek itt is láthatóan magasabbra nőnek, mint a szüleik. Miként Thaiföldön, a khmerek sem szívesen barnulnak, mert a világosabb bőr elfogadottsága a magasabb a társadalomban. Mulatságos az első napokban azt látni, hogy a nők közül sokan az európai számára pizsamának tekinthető öltözékben járkálnak az utcán. Meglepő volt látni, hogy a khmerek számára szokványos, piacokon kapható étel a tarantellapók." (B. G., 2013)

"Az emberek pizsiben flangálnak az utcán. De nem csak este, nem csak falun. A városokban is. Valami helyi divat. Eleinte azt gondoltam, hogy biztos csak pizsamának tűnik a könnyű karton kosztümjük. Mert sokszor virágos a minta. És végül is egy kosztüm is egy azonos mintájú nadrágból és kabátkából áll. De aztán elszállt a kétely. Megláttam a Hello Kittys, a kiskacsás és a macis pizsamákat. Felnőtt nőkön. Az utcán. Nappal. Kambodzsa legkülönösebb specialitása azonban az, hogy az emberek őszintén kedvesek. Szeretik a turistákat. A gyerekek odaszaladnak, hellót kiabálnak, mindenki mosolyog. Igazi mosollyal. (2013)" forrás


"A kambodzsai emberek csodálatosak. Nyugalom árad belőlük és végtelen kedvesség. Laosszal ellentétben (persze ott is voltak kivételek) nem azért voltak kedvesek velünk, mert pénzt reméltek tőlünk. Akire mi rámosolyogtunk az már ő maga is mosolygott, vagy  rögtön elkezdett ő is mosolyogni. Éppen ezért azt vettük észre pár nap után, hogy folyton mosolygunk és ránk is mindenki mosolyog. Nem tudjuk mennyien beszélnek jól angolul, de pár szót szinte mindenki. A gyerekeknél ez a "hello, good bye, I love you" kombinációra redukálódott leginkább, de nagyon édesek voltak. Kambodzsában mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek érdeklődéssel és figyelemmel fordultak felénk. Nem voltak tolakodóak, soha nem kerültünk kellemetlen szituációba.

Barnábbak a thai-oknál, az orruk is szélesebb. A sok fizikai munka meglátszik a férfiakon. Egy elhízott emberre emlékszem, akit láttunk, látszott is rajta, hogy jobb módú. (Csak viszonyítás képen itt Thaiföldön elég sok a kövér ember, a gyerekek között is sok a túlsúlyos. A jóléti társadalom ugye.) Szóval lehet, hogy a thai nők szépek, de a kambodzsaiak sokkal de sokkal szebbek. Nagyon fontos a család, a gyerekekkel türelmesek és kedvesek. Az idős emberek nagy tisztességben állnak, nem kevésbé a szerzetesek. (2016)" forrás


,, Kambodzsát a mosolyok országának is hívják, ami tényleg nem csak klisé, vagy egy turista csalogató szlogen. Az itt élő emberekre nagyon igaz az optimista szemlélet, az egész napon át tartó jókedv. Teljesen mindegy, hogy mióta élsz ebben az országban, hány éves vagy, mit viselsz és milyen anyagi háttérből érkezel. Ha kedves vagy, akkor mindenki szimpatizál veled az első pillanattól kezdve. Még ha nem is beszéltek közös nyelvet, a mosolyt mindenki érti, és mindenki viszonozza is. A földrajzi, kulturális, szocializációs, és nyelvi különbségekre fittyet hányó mosoly erejét itt az ember tényleg szinte minden percben megtapasztalja. Sokuk elég nehéz gyerekkort, fiatal felnőttkort élt meg. Nemcsak az éhezés vagy a szegényes otthoni körülmények miatt. A 70-es és 90-es években lezajlott háborúkban többen elvesztették nagyapjukat, édesapjukat, bátyjukat, férjüket. Mindezek ellenére egy pozitív, jókedélyű nemzet a kambodzsai. Ha valamilyen hétköznapi gondjuk akad, nem sokáig agonizálnak rajta, sőt előszeretettel csinálnak viccet egymás problémáiból. Mindaddig poénos ez számodra is, amíg a saját bőrödön nem tapasztalod meg a dolgot. Na akkor aztán olaj a tűzre... Az embernek bizony el kell számolnia nagyjából 100-ig, hogy ne mondjon semmi bántót. Persze, ha jó természettel vagy megáldva, akkor pár perc múlva már te is inkább jót mosolyogsz magadon. Szóval a nevetőráncok mellett egy kis hajhullás is garantált! :)" forrás

Turista etikett

  1. Általános tanács: A khmerek alapvetően visszafogottak, udvariasak, kerüljük a turistás pökhendiséget, lekezelő stílust, kötekedést, gúnyolódást. A szállodában, a piacokon, az éttermekben, a boltokban ne rendezzünk zajos balhézást, ordibálós reklamációt, veszekedést, mert a helyiek ilyen helyzetekben megszégyenültnek érzik magukat, zavarba esnek és a feszültség többnyire nem megoldódik, hanem inkább eszkalálódik. A felemelt hanggal nem érünk el többet, mint nyugodt, udvarias hangnemmel. Ez egy más civilizáció. Nem magasabb rendű, nem alacsonyabb rendű, egyszerűen más.
  2. Nem szabad katonai létesítményeket, repülőtereket, pályaudvarokat fényképezni.
  3. Kérjünk engedélyt, mielőtt emberekről, különösen szerzetesekről fotót készítenénk.
  4. A khmerek a fejet a test legnemesebb részének tekintik és nem szokás azt idegennek megérinteni. Ne simogassuk pl. a helyi gyerekek fejét, mert ez a khmerek szerint szerencsétlenséget okozhat.
  5. Tiszteletlenség a talpunkat mutatni helyiek (vagy Buddha szobrok) felé, azaz nem rakjuk lábunkat úgy, hogy ez bekövetkezzen. Ugyancsak tiszteletlenség a lábunkat lóbálva mutatni valamilyen irányba.
  6. Tudatosítani kell magunkban, hogy az Angor Wat, az nem pusztán egy múzeumféle, hanem a khmerek számára szent hely. A viselkedés, az öltözködés tekintetében illik e tényhez igazodni. A hőségben persze a turista szívesen venne fel lenge öltözéket. A nők legalább oldják meg úgy az illő öltözködést, hogy valami könnyű kendővel fedi a vállukat. Egyébként az Angkor Wat templomaiba belépésnél nem kell a lábbelit levenni, mert a kövezet olyan állapotban van, hogy az általános szabályt a helyiek sem várják el.
  7. A kolduló gyerekekkel szembeni viselkedés témakörében sok az eltérő vélemény. Vannak, akik azt javasolják, hogy pénz helyett adjunk golyóstollat, cukorkát stb. Mások szerint teljesen ignorálni kell a a kolduló gyerekeket, mert akármit adunk nekik, az a koldulásos életmód folytatására ösztönzi őket. Az úti kritikus nem képes ez ügyben állást foglalni.

"Az Angkor Wat-ra vonatkozó viselkedési kódex betiltja a térd fölé érő sortokat és szoknyákat és a csupasz vállat látni engedő topokat is. A romoknál kéregető vagy szuvenírt áruló gyerekeknek ne adjanak pénzt, mert ezzel az iskolakerülésre ösztönzik őket, ehelyett egy elismert jótékonysági szervezetet támogassanak – tanácsolja a kódex. A szerzetesektől engedélyt kell kérni a lefotózásuk előtt, a nők pedig nem érinthetik meg őket, és nem ülhetnek közel sem hozzájuk. (2015)" forrás

Gasztronómia

A khmer ételek többségére bizonyosan öntenek valami halas szószt. Ez persze gondot jelent azoknak a turistáknak, akik ki nem állhatják a hal ízét, szagát.

,, A kambodzsai gasztronómia nagyjából úgy írható le, hogy mindenből képesek maximum 15 perc alatt ételt készíteni. Rendkívüli kreativitásuk valószínűleg abból is fakad, hogy bizony nem sokszor áll rendelkezésükre egy jól megtömött amerikai hűtő, de még egy füstölt kolbásszal és szalonnával teli magyar kamra sem! Így hát a halászat, vadászat, gyűjtögetés – ősi életforma elég erősen befolyásolta a főzési és étkezési szokásaikat. Simán beleteszik az ételbe a vöröshangyát és annak petéjét is, ami nagyjából a magyar vegetának felelhet meg, persze csak funkcióját tekintve. Egyébként meglepően jó ízt ad az ételnek! :)" forrás

,, A kambodzsai konyha egyébként választékában hasonló a környező országokéhoz, de egyediségben és ízvilágban kicsivel elmaradva Vietnám mögött. Itt is jellemző a rizs és tészta kombinálása a húsokkal, ami a nagyon remektől az unalmasig terjedő skálán mozog. Ami általános, hogy ha nem a főtt rizst hanem a pirított, zöldséges verziót kérjük, akkor sehol nem a Magyarországon megszokott, a zöldségek ellenére általában önmagában ízetlen ("rizibizi") verziót kapjuk, hanem egy kellemes, vajasra emlékeztető telt ízvilágú, önmagában is fogyasztható főételt.
Szerencsére itt is fellelhető volt a sűrített tejes csöpögtetős kávé, amit Vietnámban már nagyon megszerettünk, ez remek levezetés volt az ebédek után. (2017)" forrás

Sült tarantella (vagy tarantula) pók csemege (a-ping)

Olvasmányos linkek

"Siem Reapban a legkülönb szakmák bukkannak fel, nem is olyan titkos helyeken, és mondhatni, mindegyikből létezik helyi specifikum a picit világiasabb megoldás mellett. A legfeltűnőbb talán a benzinkutasság alternatív fogalma: nem nádcukorszörp, hanem finom üzemanyagocska lakozik azokban a Johnnie Walkeres és egyéb (műanyag)üvegekben, melyek egy fémszerkezetre állítva, rongyból gyűrt kupakkal várják a robogókat, hogy szomjukat oltsák, természetesen a kutaknál sokkal olcsóbb összegért. Egy-egy szofisztikáltabb helyen hordó is van, különleges csapolási módszerrel. Egyes szakmák csak kisebb, a járda szélére állított asztalokkal vannak jelen a forgalomban, a kulcsmásoló és a cipész pl. a kempingasztalos módszerrel is lazán elboldogul – minek nagyobb felhajtás.

A khmerek imádnak fodrászhoz járni, rengeteg a borbély és a „bjútiszalún”, „Lady, I can fix you” mondattal csalogatnak (a kétértelműség ellenére). Persze ebből is van szofisztikált, és egészen „bézik”, végül is gyors hajvágáshoz vagy reggeli borotválkozáshoz nem kell sok laca-faca. A legmeglepőbb ezen a téren továbbra is a az óriásplakátokon annál inkább reklámozott fehérítő krém, amitől max hamuszürke-színe lesz az embernek, és egyes nők elképesztő szinten űzik. A szalonokban ez komoly téma.


Egy másik igen látványos szakmát az építkezések képviselik. Rejtély egyelőre, hogy pontosan hogyan alkották meg az Angkor-kori templomokat, mármint technikailag. Nos hát érdemes lenne a mai állványozási technikából kiindúlni, mert ennél nagyobb művészet kevés van. És minden pöpecül és „hibátlanul” áll a lábán, tehát a megoldást valahol tényleg ezen a területen kell keresni, még ha első ránézésre nem is gondolánk. Itt zárójelben jegyzem meg, hogy praktikusság terén nagyon menő az „öntött korlát és ornamentika” technika, egyszerű és nagyszerű: a kertben kiöntöd a kívánt építészeti elemet, megszárítod, és kész, beilleszthető!

A titkok titka és a bizniszek biznisze viszont nem itt lelhető: Brad Pitt és George Clooney nem semmi, a legnehezebb időkben is találnak maguknak jól fizető munkát és nem is akármilyen klassz termékeket hirdetnek! A halas masszázstól – elnézést, ha vannak fanatikusai – én konkrétan írtózom, a „please, feed our hungry fish (with) your dead skin” felirat hab a tortán. Dr. Fish előtt viszont le a kalappal, a Keresztapa sem csinálta volna jobban! A hírnévnél tartva az OK Advertising és Printing talán a város legjobban működő vállalata ezen a téren (szerintem Dr. Fish remekművét is ők jegyszik), délutánonként a legkomolyabb méretű világítótáblákat szerelik és nem ismerik a tréfát! Azt nem tudom, hogy az üzlet felett látható felirat az ifjabb és idősebb „OK” vállalkozását takarja-e, vagy, hasonlóan a Bangkokban látottakhoz, ahol is a nagy sugárutakból kinővő aranyszínű „fényképtartókban” a fiatal királyt látjuk, ahogy vadászik aztán meg idősebb korában, ahogyan valamit látogat (ez a „néz” dolog ott is dívik), az „OK”-vállalkozót látjuk fiatalon és most idősen, „lám milyen régi a cég” marketing üzletfogás kombójaként. Mindenesetre hatásos.

Még 2007-ből megmaradt néhány olyan helyszín a városban, amelyet feltétlenül meg akartam újra nézni: ilyen volt a folyópart a denevéres fákkal övezett parkkal szemközt, ahol, ha átmegyünk a hídon és észak felé indulunk el, legalábbis annó, egészen szürreális helyek bukkantak fel, köztük az akkor még egyáltalán nem híres Angkor Wat in Miniature-ös bácsika kertje a szomszéd krokodilfarmossal együtt. Amellett található a sarkon egy katolikus templom, amolyan faház-szerű és lábakon áll, a hely kialakításából ítélve inkább a buddhista szentélyeknél alkalmazandó „menetre” utal leginkább a templom, de végeredményben van ott egy „oltár” is. Igazából ikonográfiailag érdekes a történet, ahogyan a csúcsos fejdíszes Máriától eljutunk 6 méterrel odébb a villanykörtés-gloriás „Ave Maria” megoldásig, és annak közvetlen közelében találkozunk a pink-zöld avatárokkal, a négyből egynek hoppá szakálla is nőtt! A kisded meg ahol van, csupa szív, és kitárt karokkal köszönti a híveket – mosolyog minden szobor, ezzel a látvánnyal valahogy jobb lelkiállapottal távozik az ember a 'szent helyről'...

A kedvenc felfedezésem a „foglalkozások” terén a pálmafára illeszthető bot-létra, amivel játszi könnyedséggel lehet kókuszokra szert tenni. Van, aki enélkül is megoldja, de gondolom ez így könnyebb. Több helyen láttam, de mégis csak a legstílusosabb a nagy angkori templomnál szedni a finom zöld golyót.(2014)" forrás

Fotóegyveleg

Fiatal boncok a Kulen-hegy lábánál - fotó by Elter

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon