ÚTIKRITIKA.HU / Kambodzsa






Kambodzsa

Általános tanácsok | Siem Reap | Angkor Wat | Phnom Penh | Sihanoukville | Killing Fields | Tengerpart és szigetek | Olvasmányos linkek

Általános tanácsok

"A tipikus kambodzsai turistáskodás középpontjában az Angkor Wat áll, Siem Reap-i bázissal. Erre érdemes 2-3 napot számolni. Phnom Penh (esetleg a nem igazán szenzációs Killing fields-szel) megér minimum 2-3 napot, és a strandolásos részre ott van Sihanoukville. Tartalmasabb és egyben hosszabb programba beleférhet a kevésbé turistás, ezáltal hitelesebben khmer Battambang, no meg talán olyan álmos kis helyek, mint Kompong Cham és Kompong Thom. Strandolás műfajban van, aki ajánlgatja Kampot-ot, de a többségi vélemény szerint oda csak rövid ismerkedésre érdemes menni, több napot ott nyaralni nem érdemes, mert még túl kialakulatlan.

"Észak-Kambodzsa: Ehhez annyira közel álltam, hogy már majdnem megállapodtam egy taxissal a viteldíjban, amikor hirtelen meggondoltam magam, és inkább a főváros, Phnom Penh felé vettem az irányt (más kérdés, hogy később jutottam el oda, mint ahogy terveztem). Észak-Kambodzsába azért megy az ember, hogy Angkornál kisebb léptékű, de azért nagyon érdekes khmer romokat nézzen, távol az Angkort elárasztó turistahordák csatazajától. Aztán amikor rájöttem, hogy Angkorban nincsenek is olyan nagyon idegesítő turistahordák, és aki korán felkel, simán egyedül lehet a templomokban, úgy döntöttem, ennél többre nem vágyok. Így utólag a fene tudja. Biztos érdekes lett volna, csak ha elmegyek, kevesebb idő jut a pompás fővárosra és környékére. (2010)" forrás

A fő látnivalók és nevezetességek Kambodzsán belül külön-külön kerülnek feldolgozásra:

Killing Fields (Choeung Ek - Gyilkos mező)

"A Choeung Ek ("Gyilkos Mező") egyike a Kambodzsa területén található kivégzőhelyszíneknek és tömegsíroknak. Ma a gyilkos mező egy szép liget, közepén kis tavacskával. A bejáratnál mindenki kap egy lejátszót, fülhallgatóval, így séta közben végighallgatjuk a hely történetét. Tömegsírokon, vérmezőkön keresztül vezet az utunk, meghallgatjuk néhány túlélőnek a beszámolóját, megállunk egy fánál, amelyhez a gyerekeket csapkodták, hogy spóroljanak a tölténnyel. Az utolsó állomás egy emlékmű, egy pagoda, amelyet több emelet magasan az áldozatok koponyái töltenek meg. A látottak hatása alatt szótlanul térünk vissza a szállásra, a tegnapi gyomorrontás miatt kólát vacsorázom." forrás


"Egyikünket sem tanítottak meg arra, hogy kell viselkedni egy olyan országban, amely alig harminc éve az emberiség történetének egyik legmélyebb bugyrába süllyedt, és ahol a pusztítás nyomai ma is szem előtt vannak, így néha csak egyik lábunkról a másikra tudtunk állni zavarunkban. Néha meg a földre meredve dünnyögtünk. Leginkább a Vörös Khmerek által levezényelt népirtás két emblematikus helyszínén, a Tuol Sleng börtönben és a Killing Fields néven közismert Choeung Ek mezőn. Tömeggyilkosságoknak méltó emléket állítani nem lehet könnyű feladat, és a kambodzsai megoldásokat elnézve nagyon úgy tűnik, hogy ilyen szerencsétlen országokban eleve reménytelen. Choeung Ek meglátogatásához először Phnom Penhben kell megalkudni egy taxissal, majd kikocsizni a főváros külterületére, kicselezni a gyermek- és felnőttkorú koldusok kisebb seregét, végül pedig megváltani a belépőjegyet. Ezzel a kézben már be lehet lépni magára a Gyilkos Mezőre, ahol a Vörös Khmerek nagyjából tízezer emberrel végeztek.

A mező közepén áll egy csillogó-villogó, néhány emelet magas épület, benne polcokkal, a polcokon pedig különböző emberi csontokkal, elsősorban koponyákkal. Az épület körül az egykori tömegsírok kihantolt gödrei sorakoznak, köztük járkálva számtalan, a földből kilógó ruhadarabba lehet botlani. Van még néhány, esetlen angolsággal megfogalmazott tábla, rajta olyan feliratokkal, hogy "Itt szállították le a foglyokat a kamionokról" meg "Itt verték őket agyon". Auschwitzból rendezett, kelet-európai kaszárnyaépületek maradtak, bennük érdekes és kevésbé érdekes kiállításokkal, itt viszont egyszerűen nincs semmi. Tíz percnél többet csak az tölt el itt, aki mindent lelkesen le is fotóz. Mi ezt a programpontot kihagytuk, nem köpjük le, aki nem, de egyszerűen nem tudtuk sehogy sem nekiállni. És a parkolóban sem éltünk az ajánlattal, hogy ugorjunk el a közeli lőtérre durrogtatni egy kicsit." forrás


Tengerpart és szigetek

Olvasmányos linkek

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon