ÚTIKRITIKA.HU / Phnom Penh

Phnom Penh

Phnom Penh dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás | Odajutás | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Egyéb hasznos információk | A királyi palota | Tuol Sleng múzeum | További beszámolók| Fotóegyveleg

Magyar srác kambodzsai szerzetessel diskurál - K. Kriszta fotója

Phnom Penh dióhéjban

Lakosság (2025-ben): 2,42 millió

• A nemzetközi repülőtere a városközponttól mintegy 10 km-re található.
• Phnom Penh 311 km távolságra van Siem Reap-tól, 292 km-re Sihanoukville-től.
• A turista nevezetességek, szállodák, üzletek, éttermek többsége a belvárosban összpontosul.
• Phnom Penh utcáinak többsége számozott, a páros számú utcák kelet-nyugati irányban húzódnak, a páratlanok észak-déli.
• Phnom Penh kiejtése valahogy így: Penom Pen (tehát a h betűket ne erőltessük, a Penom szóban az e betű csak alig kiejtve, a p betű is csak éppen hogy)

Fő látnivalók és nevezetességek:

• A királyi palota
• A pagodák (Wat Botum, Wat Langka, Wat Ounalom stb.)
• Nemzeti Múzeum
• Toul Sleng Népírtás Múzeum
• Függetlenségi emlékmű
• A Mekong parti sétány
• A szecessziós központi piac (Central Market)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Olyan békés, nyugis összehasonlítva Bangkokkal és Saigonnal, ugyanakkor tele van energiával és az utóbbi években elképesztő mértékben nőttek ki toronyépületek.
2. Jó a közbiztonság (csak a zseb- azaz táskametszőkre kell vigyázni, még nappal is)
3. Kellemesek a folyóparti éttermek, amúgy is jókat lehet enni PP-ben
4. Barátságosak, jószívűek, mosolygósak, tisztességesek az emberek, főleg az egyszerű járókelők, szeretik a turistákat
5. Az utca egyszerű képei, jelenetei igazán a turista látnivalók
6. A Plae Pakaa táncműsor a nemzeti múzeumban (bár lehetne rövidebb is)
7. A Tuol Sleng tömegmészárlás múzeum (sokkal érdekesebb, mint a Killing Fields), igaz nem egy vidám élmény
8. A szecessziós központi piac a firss halakkal (a turistás giccsek viszont nem tetszettek)
9. Este sétálni a Sisowath Quay promenádon és nézni az embereket, valamint a naplementét (a folyó nem olyan nagy szám), és válogatni az elképesztően sok jó vendéglő közül
10. Az érdekes boltok sokasága a királyi palota és a kikötő (102-es utca) közötti partszakaszon

Nem tetszett

1. Igazán fajsúlyos turistás látnivaló nincs, 2 nap után már nincs mit megnézni, a város nem nevezhető különlegesen szépnek
2. Túl porosak és szemétkupacosak az utcák
3. A párás, forró levegő
4. A rémes múlt még érzékelhető terhei, ugyanakkor a rohamos modernizáció miatt egyre inkább elveszti kárbbi szerény bájosságát.
5. A sok kéregető (gyerekek, asszonyok, rokkantak)
6. A simlis taxisok, a konok tuk-tukosok és a sok nyomulós árus
7. A bárok, ahol átvágják a turistákat
8. Az utcai forgalom itt is egyre inkább kezd elvadulni (rengeteg motoros és kerékpáros), nem könnyű átgyalogolni az út egyik oldaláról a másikra
9. A még mindig elég szegényes infrastruktúra (kátyúk, lebetonozatlanság)
10. A királyi palota egyes érdekes részei (sajnos) le vannak zárva a látogatók elől

Vélemények

"Phnom Penh ma megdöbbentően nyüzsgő nagyváros, ahol néhány kínai üzletember ügyeskedésén kívül látszólag ez a teljes nyüzsgés nyugati segélyszervezetek itt élő alkalmazottainak köszönhető. Praxisunkban még nem találkoztunk olyannal, hogy egy komplett városrészt csak NGO-landnek hívjon a köznyelv, de itt olyan is van.

A képen Phnom Penh belvárosának egyik vendéglátóipari egysége látható, a név teljesen mindegy, több tucatnyi ugyanilyen van még. Közös vonásuk, hogy a vendégek egytől-egyig fehérek, csak nagyon kevés közöttük a turista, a levegőben pedig olyan beszélgetés-foszlányok repkednek, hogy „... a kambodzsai nőket jött ide kutatni, az most elég nagy sláger…“. Szeretni nem kell ezeket a figurákat – nem szeretjük például mi sem -, kételkedni délibábos projektjeik sikerében pedig kifejezetten ajánlott. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy ezek a rossz arcú külföldiek nagyon sokat segítenek Kambodzsán azzal, hogy egyáltalán idejönnek élni és itt költik el a pénzüket (mint ahogy sokat segítenek a turisták is).

Phnom Penh hiába a legbüdösebb nagyváros, amiben valaha jártunk, ahol mindent áthat a trópusi rohadás szaga, és ahol életünk legnagyobb patkányát láttuk az utca közepén holtan heverni feldobott lábbal, mint város mégis mozog. Phnom Penh a nyugati pénz ellenére is meg tudott maradni nagyon jellegzetesen délkelet-ázsiainak. A kambodzsai vidék továbbra is elég reménytelennek tűnik, mi azt hittük, Mianmar után már nem fogunk látni ilyen pálmalevélből szőtt nyomort a falvakban, a főváros viszont jön, megy, tesz és vesz. Apró szépséghiba, de a nagy pörgésben annyi a bűnözés, hogy hét hónap alatt először aludtunk olyan szálláson, amelyet fegyveres őr és jó sok szögesdrót védett egyszerre. Minden szórakozóhely bejáratán matrica hirdeti, lőfegyverrel és kézigránáttal belépni szigorúan tilos. Az ilyet hívják érdekes helynek." " forrás

---

Phnom Penh nem bizonyult olyan kaotikusnak és zsúfoltnak, mint ahogy az útikönyvek sugallják – legalábbis más nagyvárosokhoz viszonyítva. A városra jellemző ugyan a nagyvárosi nyüzsgés, és valóban szennyezettebb, valamint szmogosabb is, de nem vészesen. Az új szállásunk közelebb található a folyóparti és belvárosi részekhez, amelyek kellemes, tágas tereket kínálnak, különösen a palota környékén. Bár a királyi palota és az ezüst pagoda híres látványosságok, ezeket most kihagyjuk: a belépődíj viszonylag magas, és a királyi pompa nem igazán vonz egy olyan országban, ahol nagy szegénység tapasztalható.

Esténként sétáltunk a környéken, ahol igazi pezsgő élet zajlik. Egy nagy szökőkút körül sok család gyűlik össze a hűsölésre, és gyerekek játszanak mindenütt. A város egyik emblematikus pontját, a Wat Phnom templomot is érintettük egy séta során, amely egy kis dombon áll – az egyetlen magaslat a sík városban. A környező park kedvelt hely a helyi családok és majmok számára egyaránt. Mivel a paloták annyira nem vonzanak minket, holnap reggel valószínűleg továbbutazunk a tengerparti Sihanoukville felé.

Disznóság

A khmerek sokkal használhatóbbnak tűnnek a vieteknél. Nos, ez a kép némileg módosult. Először is PP-ben a szálláson ránk akaszkodott egy kissrác (minden nap, minden este), mert mindenáron túrát akart szervezni nekünk, csak azt nem értette meg, hogy ha nem ő szervezi, hanem mi, akkor sokkal olcsóbb. Először ajánlott egy város körüli bő félnapos utat szent heggyel és állatkerttel 25 dollárért. Mivel ez közelít a napi költségvetésünkhöz, azonnal rávágtuk, hogy napi 10-ünk van rá, ha annál több, akkor felejtsen el. Ha bérelünk egy motort és veszünk bele benzint, akkor nekünk csak 7-be kerül. Végül engedett 15-ig, hogy hárman egy motoron… na még mit nem. Ettől kezdve minden nap azzal sokkolt minket, hogy iskolára kell a pénz, és miattunk nincs neki, mintha Kambodzsa utolsó turistái lennénk és az utcánkban nem lakna még vagy 300 másik. A Killing Field-re 10 dollárért ajánlott tuk-tukot, mi előző nap négyet fizettünk érte. Amúgy egész nap nem csinál semmit, csak sír a szája, miközben munka nélkül egyetlen nőt sem láttunk… Egyébként van, akinek gyorsabb a felfogása, egy másik kis kölök szintén a Killing Fieldes túrát akarta eladni, de amikor említettük, hogy tegnap voltunk négy dolcsiért, elkerekedett a szeme és szó nélkül lelépett.

Kezembe került egy turistáknak készült szóróanyag az ország látnivalóiról. A hátsó borítóján egy kampányszöveg, arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyerekek szexuális zaklatása itt is bűncselekmény, 20 évet mérnek érte. Figyelemre méltó a szöveg, hogy nem viccelnek: „A szexuális zaklatás a gyermek életét romba dönti. A tiedet is romba fogja.” Remélem nem viccelnek, a 20 év kambó börtönnél csak a 40 rosszabb, de mégsem várható el egy ennyire csóró országtól, hogy pedofil nyugatiaknak adjon kosztot és kvártélyt csak mert otthon nem elég sikeresek a fajfenntartásban. Hasonló plakát az utak mellett, a szállásunk portáján. Érdekes, mind angol nyelven. Kicsit szégyellem magam, hogy potenciális pedofil vagyok ebben az országban. Remélem lesz majd pár memoár a börtönből szabadultak rémálmairól, amikor éppen pár veszélyes elem adja köre őket a cellában, és akkor talán néhány évtized alatt mérséklődik ez a rémség.

A PP-i tartózkodásunk vége nagy punnyadásba fulladt, gyakorlatilag két nap alatt csak a királyi palotát sikerült megnézni. Ez utóbbi hatalmasat fejlődött az utóbbi években. Mindig úgy emlékeztem rá, mint a bangkoki paródiájára, de mára méltó versenytársa lett. Igaz, ez is betonból épült, mint minden más, gondolom az olcsóságra mentek rá, miközben smaragd Buddha, sokkarátos drágakövek, arany ékszerek és ezüstpadló van benne. Nem engedtek be rövid nadrágban, ami rendkívül feldühített, mert egy tökig levágott farmeres, esztétikailag lényegesen ocsmányabb látványt nyújtó öreget igen. Mint kiderült, magyar volt. Cserébe bérelnem kellett negyed dollárért ronda lilás gatyát, de végül mi jártunk jól, mert nem fizettük ki a kétszer két dolláros díjat a fotózásért, ugyanis a nadrág miatt túl nagy lett a kavarás a beengedésnél.

Sok programunkat keresztülhúzza az időjárás, illetve annak hiánya, mert egyáltalán nem jár, hanem sztenderd harminc akárhány fok van gyilkos napsütéssel és párával. Ez a legmelegebb hónap, esős évszak, de több mint egy hónapja nem esett. Az ország legnagyobb tava, a Tonlé Sap vize 8 kilométert húzódott vissza, így vagy kétszer annyiba kerül oda tuk-tukozni mint egyébként.

---

Phnom Penh egy zajos, forgalmas és nyüzsgő metropolisz, ahol a tuk-tukok, motorosok, autók és gyalogosok száma három-négyszerese a siem reap-i forgalomnak. A város mentalitása is eltérő; itt már a nagyvárosi életstílus dominál. A tuk-tuk sofőrök sokkal rámenősebbek, gyakran körbevesznek, hogy az ő szolgáltatásaikat válaszd, még akkor is, ha nem áll szándékodban utazni velük. Az emberek kevésbé mosolygósak, ami szintén a nagyvárosi lét sajátossága lehet.

Maga a város nem tett rám mély benyomást, őszintén szólva. Talán azért, mert először Siem Reap-et ismertem meg, és ahhoz viszonyítok. Mindazonáltal, mint minden helyen, itt is meg lehet találni a szépséget. Phnom Penh számos nevezetességgel büszkélkedhet, mint például a Királyi Palota, a Függetlenségi Emlékmű, a Wat Phnom, a különféle piacok, valamint számos kiváló étterem, amelyek egy-egy utcában koncentrálódnak, hasonlóan Budapest Liszt Ferenc teréhez.

---

A szállásunk kiváló helyen volt, gyalogosan elérhető távolságra a nevezetességektől, és csak néhány percre a Tonlé Sap* (és a Mekong) folyótól. A folyó mentén széles sétány található padokkal és fákkal. Ez a környék a társadalmi élet egyik központja. Remek itt sétálni, mert a folyón rengeteg kisebb-nagyobb hajó közlekedik, így mindig nyüzsgés van, másrészt pedig számos hangulatos étterem és söröző található itt és a közeli utcákban (mellesleg itt is csak fél dollárba kerül a 4 dl-es jéghideg, ízletes sör). Délután sétálgattunk a korzón, a családom tagjai egy utcai árustól vettek sült szöcskét és sáskát, és a fiúknak különösen ízlett (tényleg finom, jól fűszerezett olajban ropogósra sütik, így nem is érzi az ember, hogy bogarat eszik, rendkívül jó lenne sörkorcsolyaként). A „ropihalra” emlékeztette őket, amit kedves barátainkkal ettünk még egy korábbi horvát nyaralás során. Ahogy közeledett az alkonyat, még élettel telibb lett az utca; táncosok is megjelentek, és igazi utcai dzsembori alakult ki. Mi nagyon élveztük a hangulatot.

A helyi ropi egyébként, legalább fehérjedús.

Másnapra terveztük a városnézést. A város egyik legnagyobb látványossága a királyi palota. Sajnos csak néhány épületét nézhettük meg, mivel a királyuk 2 hónapja elhunyt, és még mindig gyászidőszak van. Jelenleg egy nagy ideiglenes épületegyüttest építenek (mellesleg pont a hotelünkkel szemben), ahol az elhunyt uralkodó ünnepélyes hamvasztása lesz majd. Csak a hamvasztás után ér véget a gyász, és nyitják meg a palotát. Ennek ellenére az ország büszkeségébe, az Ezüst Pagodába így is beengedtek minket. A nevét onnan kapta, hogy a padlóját 5000, egyenként egy kilós, művészien kidolgozott ezüst csempe borítja. Nagyon szép. A templom tele van értékes Buddha-szobrokkal, például a XVII. századi Baccarat kristály Buddha vagy a 90 kilós, életnagyságú arany Buddha, amit 9584 (más források szerint csupán 2600 valahány – mi nem számoltuk meg) gyémánt díszít. A palotakomplexum többi látnivalója (már ahova bejutottunk) szép volt, bár a bangkokihoz képest kissé szegényesebbnek tűnt. Érezhető, hogy Kambodzsa fénykora régebben volt, az utóbbi néhány száz évben a thaiok (és a vietnamiak) domináltak.

A börtönmúzeum nyomasztó élménye ellenére Phnom Penh nagyon tetszett nekünk, az első este egy abszolút helyi, utcai vendéglőben ettünk, olcsó és rendkívül finom ételeket, ráadásul két dollárért egy egész kancsó sört kaptunk. A második nap egy elegánsabb helyet választottunk, de sajnos ott nem volt jó a kaja, és az elsőre menőnek tűnő fém evőpálcikákról kiderült, hogy használhatatlanok – folyamatosan lecsúszott róluk a felvenni kívánt falat. A város összes előnye ellenére kérdéses, hogy érdemes-e beiktatni egy ilyen útvonalba, mint amit mi választottunk. A komor látványosságokon kívül nincs itt semmi, amit ne találnánk meg Bangkokban, talán a parti sétányt kivéve. Azért önmagában nem érdemes ide jönni. Nekünk útba esett Siem Reap és Saigon között, de kitérőt nem tennék érte, az biztos. Ja, és Phnom Penhben láttunk először az állítólag Délkelet-Ázsiára oly jellemző jégkockás sört. A nagy meleg miatt itt nem tartják cikinek, ha az emberek jégkockával hűtik a sörüket. Mi nem próbáltuk, nálunk soha nem volt ideje felmelegedni, még a kétliteres kancsóban sem. :-)))

---

Amint a Mekongon hajózva megpillantottuk Kambodzsa fővárosát, Phnom Penht, a látvány eltért a várakozásainktól. A folyó mentén modern, csillogó irodaházak sorakoztak, és számos építkezés zajlott szerte a városban. Felújított épületek és újonnan épült szállodák váltották egymást. Azonban hamar kiderült, hogy ez csak az érem egyik oldala. Kambodzsában jelentős életszínvonal-beli különbségek tapasztalhatók a szűk felső réteg és a lakosság többi része között. Míg az egyik utcában luxusautók parkoltak az irodák előtt, a másikban utcai árusok sokasága, kéregető gyerekek és szemét fogadott minket.

Szállás

Phnom Penhben a turisták számára néhány környék különösen alkalmas lehet, ha nyugodt, tiszta és rendezett szálláshelyre vágynak.

Riverside / Sisowath Quay: A folyóparti környék, különösen a Sisowath Quay, népszerű a nyugodt légköre miatt, és számos tiszta, közepes és felsőkategóriás szálláslehetőséget kínál. Ez a környék kellemes sétákat biztosít a folyó mentén, ahol számos étterem, kávézó és kulturális látnivaló is található, mint például a Királyi Palota. Este pezsgőbbé válhat, de összességében rendezett és biztonságos.

BKK1 (Boeung Keng Kang 1): Ez a negyed Phnom Penh központi részén található, és közkedvelt a külföldi turisták és expatok körében. Az itteni szállások többnyire modern és tiszta létesítmények, az utcák pedig viszonylag csendesek. Számos nyugati stílusú étterem, kávézó és bolt található itt, így nyugodt és kényelmes választás lehet azok számára, akik szeretnének közel lenni a városközponthoz, de elkerülnék a túlzott zajt.

Tonle Bassac: Ez a környék, a folyópart közelében, szintén csendesebb, mégis közel van a központi részekhez. Itt találhatók rendezett, tiszta szálláshelyek, és a környék viszonylag nyugodt, különösen esténként. A környéken több nemzetközi nagykövetség és minőségi étterem is található, ami biztonságosabbá teszi a területet.

Ezek a negyedek megfelelő egyensúlyt kínálnak a városi élmények és a pihenés között, és többnyire minden kényelmi lehetőség elérhető a környéken.

Odajutás

Szárazföldön:

Siem Reapből busszal folytattuk utunkat Kambodzsa fővárosába, Phnom Penhbe, a sokak által dicsért Mekong Express járatán (ez egy buszt üzemeltető társaság, mivel Kambodzsában jelenleg nem működik vasúti közlekedés). Nem panaszkodhatunk, bár a busz legalább harmincéves volt, pontosan felvettek minket a szállodánál, és késés nélkül elindultunk a buszállomásról is. Az ülések kényelmesek és dönthetőek voltak, és a negyvenfős buszon csak 18-an utaztunk, ráadásul működött a légkondicionáló is (és nem hűtötték le sarkvidéki hidegre a levegőt). Egyetlen problémánk akadt csupán: az egész út során kambodzsai műsor ment a kivetítőn, amit ha akartunk, ha nem, kénytelenek voltunk végighallgatni. Először egy 2 órás nyálas szerelmes dal- és videoklip összeállítás szólt (Paco így kategorizálta), amely a későbbi programok tükrében azonnal sokkal értékesebbnek tűnt. Ezután ugyanis egy vígjáték-féleséget nézhettünk, amelyben egy férfi és egy nő (bár nem fiatalok és szépek, de annál inkább rútak és idősek) szereplők hol hangosan ripacskodtak, hol macskazenére énekeltek. Az út további érdekessége volt, hogy gyakorlatilag nem értettük, mit mond a busztársaság által kirendelt idegenvezető, bár állítólag mindent megismételt angolul is. Nem tudom megerősíteni, hogy ez valóban így történt-e. Az igazat megvallva, gyakran abban sem voltunk biztosak, hogy éppen angolul vagy khmerül beszél-e. Ez egyébként jellemző volt a khmerekre (és később a vietnamiakra is), angol szavakat mondtak, de teljesen a saját nyelvük kiejtésével. Mi meg bambán bólogattunk, és megegyeztünk egymás közt, hogy fogalmunk sincs, miről beszéltek.

Helyi közlekedés

Phnom Penh nemzetközi repülőtere, a Phnom Penh International Airport, mintegy 10 kilométerre található a városközponttól. A belvárosba jutás taxival 10 USD körüli összegbe kerül, míg a visszaút jellemzően olcsóbb, 6-8 USD. Mopeddel az utazás mindössze 2-3 USD. A legtöbb nevezetesség, szálloda, üzlet és étterem a belvárosban található, így a turisták gyakran gyalogosan közlekednek, mivel a legtöbb hely mindössze 10-15 perces sétával elérhető. A városon belül használhatók a szinte minden sarkon várakozó moped taxik, valamint rengeteg tuk-tuk és kerékpáros riksát is találunk az utcákon.

Javasoljuk, hogy előre nézze meg térképen az úticélt, ahová menni szeretne. Bár a mopedesek jól ismerik a várost, az utcanévtáblák és az utcaszámok nem mindig egyértelműek (mivel sok helyen nincsenek), és a szállodák, hostelek pontos elhelyezkedését sem feltétlenül ismerik. Érdemes megjegyezni, hogy a szálláshely vagy a célként megjelölt hely melyik pagodához van közel, mivel ez lehet a legjobb támpont a mopedes vagy riksás számára. Ha azt látjuk, hogy a sofőr bizonytalan, érdemes átvenni a navigálást térkép alapján, különben könnyen elvesztegethetünk sok időt a város forgalmában. A mopedes tarifák általában 1-2 dollár között mozognak.

ingyenes wifi

Étkezés

Étkezési tanácsok Phnom Penhben turistáknak

Phnom Penh, Kambodzsa fővárosa gazdag kulináris élményeket kínál, a helyi khmer konyhától a nemzetközi éttermekig. Az étkezőhelyek kiválasztása azonban némi körültekintést igényel, hogy valóban autentikus és biztonságos gasztronómiai élményekben legyen részed.

A khmer konyha kevésbé ismert, mint a szomszédos thai vagy vietnami, mégis rendkívül gazdag ízvilágú. Jellegzetes fogásai között találjuk az amok-ot (kókusztejben főtt, curryvel ízesített hal vagy csirke banánlevélben tálalva), a lok lak-ot (marha vagy bárány szójaszószos, hagymás pácban) és a num banh chok-ot (rizstészta curry mártással és friss zöldségekkel). Érdemes ezeket mindenképpen kipróbálni helyi éttermekben vagy piaci árusoknál.

A város éttermei széles skálán mozognak az egyszerű utcai árusoktól a luxus éttermekig. A Russian Market (Psar Tuol Tom Poung) és a Central Market (Psar Thmei) környékén számos autentikus, helyiek által kedvelt étkezőhely található. A Riverside negyed (Sisowath rakpart) több turistákra specializálódott éttermet kínál, bár itt gyakran magasabbak az árak és néhol kevésbé autentikus az ételkínálat.

Az utcai ételek kóstolásánál fontos az óvatosság. Válassz olyan árusokat, ahol sok helyi eszik, és látható a friss alapanyagok használata. Az olyan ételek, ahol látod a készítés folyamatát, általában biztonságosabbak. Kerüld a már hosszabb ideje melegítőpulton álló fogásokat. A frissen sütött húsok és a forró levesek általában jó választások.

A tisztaság alapvető szempont az étterem kiválasztásánál. Figyelj a környezetre, az evőeszközök és tányérok állapotára. Sok helyen műanyag evőeszközöket és tányérokat használnak, ami higiéniai szempontból előnyös lehet. A népszerűbb éttermekben gyakran láthatod, hogy az evőeszközöket forró vízben vagy gőzben sterilizálják felszolgálás előtt.

A turistacsapdák elkerülésére érdemes távolabb merészkedni a fő turistaútvonalaktól. A BKK1 (Boeung Keng Kang 1) negyed nemzetközi éttermekkel van tele, amelyek jó minőségűek, de kevésbé autentikusak. Ezzel szemben a Tuol Kork és a Russian Market környékén találhatók olyan helyek, ahol a helyiek étkeznek, és az árak akár fele-harmada lehet a turistáknak szánt éttermekének.

Az árak értékelésénél figyelembe kell venni, hogy Phnom Penhben az amerikai dollár és a khmer riel egyaránt használatos. A legtöbb étterem árlistája dollárban van feltüntetve. Egy egyszerű utcai étkezés 1-3 dollárba kerülhet, míg a közepes árkategóriájú éttermekben 5-10 dollár körül mozognak a főételek árai. A legelegánsabb helyeken ennél jóval többet is fizethetünk.

A vízfogyasztással kapcsolatban fontos tudni, hogy a csapvíz nem iható. A legtöbb étteremben palackozott vizet szolgálnak fel, vagy vízadagolóból töltenek tisztított vizet. A jégkockák tekintetében a nagyobb éttermek általában tisztított vízből készült jeget használnak, de ha bizonytalan vagy, kérd az italodat jég nélkül.

Végül, érdemes figyelni a khmer vendéglátás kulturális vonatkozásaira. A helyi ételeket általában közösen fogyasztják, több fogást rendelve, amelyeket az asztal közepére helyeznek, és mindenki vesz belőlük. Ez remek lehetőség több étel kipróbálására, különösen ha csoportban utazol. Az evőpálcikák használata elterjedt, de a legtöbb helyen kérésre villát és kanalat is adnak.

Ajánlott éttermek:

• Friends Restaurant (13-as utca, 215-ös ház) jó kambodzsai kaja rokonszenves környezetben
• Olasz étterem, a Da Forni, 26 Sothearos Boulevard (Sofitelnél)
• Indiai (Marci miatt) - a 114-es utcán a 9-es számnál található az East India Curry étterem (mindennap nyitva van)
• Egy másik indiai étterem, a Shiva Shakti a Függetlenségi emlékműhöz közel található, a Sihanouk Boulevard-on, 70Eo számon.

Ebédre valami különleges kambodzsai ételt szerettünk volna kipróbálni, ezért betértünk egy étterembe, amely sült tarantulájáról ismert. Mivel ez éppen elfogyott, a pincér ajánlására prahokot rendeltünk, amely egy erjesztett halpaszta. A prahok erőteljes aromája és íze miatt a kambodzsai konyha jellegzetes alapanyaga, amelyet gyakran használnak fűszerként vagy mártogatósként. Sajnos, számunkra az íze elviselhetetlennek bizonyult, és rosszullétet okozott. Az éjszaka folyamán erős szomjúság gyötört, így barátom kénytelen volt hosszú sétát tenni, hogy italokat szerezzen. Úgy gondoltam, hogy a prahok nemcsak kellemetlen ízű, hanem esetleg toxikus is lehet számomra.​

Vásárlás

Phnom Penh piacainak felfedezése kihagyhatatlan élmény! Itt nemcsak helyi selyemből készült termékeket találhatunk, mint Siem Reapban, hanem számos "kamionról leesett" márkás árut, CD-ket, DVD-ket is. Emellett a "tökéletes hamisítványok" is bőségesen megtalálhatók. Érdekes látni, hogy olyan ruhák halmokban állnak, melyeket otthon talán nem engedhetnénk meg magunknak, itt pedig 2-3 dollárért hozzájuk juthatunk. Természetesen türelemre is szükség van, hiszen a kínálat bőséges, az eladók rámenősek, és az alkudozás elkerülhetetlen. Ezért a piacok labirintusnak tűnhetnek, de mindenképpen érdemes körbejárni őket! Biztos vagyok benne, hogy senki sem távozik üres kézzel. Ráadásul itt átfogó képet kaphatunk a helyi ételkülönlegességekről, húsokról, gyümölcsökről, fűszerekről. Mi a Központi Piacot és az Orosz Piacot néztük meg, de számos egyéb lehetőség is várja az érdeklődőket.​

Aji

Szórakozás

Phnom Penh-nek meglepően nagy választékú éjszakai élete van. A bárok és a klubok eléggé szétszórtan helyezkednek el, de tuk-tukkal egymástól ezek a helyek legfeljebb 5-10 perc távolságra találhatók meg. Max. három dollár így a közlekedés, igazán nem drága. A szórakozás egyik fő övezete a Sisowath Quay, azaz a folyópart. Aki előbb vacsorázni akar és aztán a közelbe bulizni, annak ez a rész jó választás lehet. A folyóparti bárok egy részének a tetőteraszáról pompás a látvány. Sok itt a nyugati jellegű klub. A Riverhouse Lounge hétvégén élőzenés programokat kínál. A sétány északi, az éjszakai piacra néző részén több bulihely van egymás mellett.

A folyópart, azaz a Riverfront a 100 és a 184 utca közé eső szakasz. Mellékutcái, főleg az 1-es ás a 13. utca közöttiek, tele vannak kis klubokkal. A 104-es utcában szintén sok kis klub koncentrálódik. Az egyik leghíresebb bulihely a The Heart of Darkness az 51. utcában. A hátizsákosok bulihelyei mostanság a 172. utcában vannak a Nordom és a 13. utca között. Aki szervezett formában akar bulizni, annak ajánlható a Tipsy Tuks, amely körbevezeti az embereket a legjobb bárokban.

Közbiztonság

Nem tanácsos éjszaka egyedül gyalog mászkálni Phnom Penh-ben. Már önmagában azért sem, mert utcai világítás csupán a főutakon létezik. A parti sétány jól meg van világítva, arrafelé néhány háztömb távolságra elkószálni éjszaka még nem kockázatos. Máshol a turista kirablásának veszélye a sötétben megvan. Ha besötétedik, akkor tanácsos inkább taxi motorral vagy tuk-tukkal visszamenni a szálláshelyre.

Phnom Penh - nyakon csípett rablók

Mint bármely nagyvárosban, éjszaka egyedül sétálva legyél óvatos.

Nappal gyakori a telefonok és táskák ellopása, különösen nőknél. Tuk-tukban utazva tartsd a telefonodat és a táskádat a tuk-tuk közepén, hogy elkerüld a zsebtolvajokat. Motoros taxi esetén tartsd a dolgaidat a te és a sofőr között, vagy a sofőr előtt. Soha ne viseld a táskát a hátadon!

Csalók és szélhámosok néha a turisták által látogatott helyeken, például a folyóparton, a Hun Sen Parkban és a Sorya Mall-ban dolgoznak. Példa: egy férfiakból álló csoport beszélgetést kezdeményez, barátságot köt, azt állítja, hogy van egy rokonuk, aki hamarosan a te országodba költözik, és meghívnak vacsorára a házukba. Amikor odaérsz, valószínűleg megpróbálnak egy manipulált kártyajátékra rászedni, ahol pénzt veszíthetsz, és ha ez nem sikerül, akkor beteg rokonok történeteivel állnak elő, és pénzt kérnek helyette.

Óvakodj a hamis szerzetesektől. A valódi szerzetesek nem járnak turistáktól koldulni. Ha hamis szerzetesek zaklatnak, ignoráld őket, vagy hívd a turista rendőrséget (012 942 4840).

Egyéb hasznos információk

Tájékozódás és negyedek:

• A városnak korábban az északi rész volt a központja, a Norodom Boulevard végén, a város legmagasabb pontja tájékán, ott ahol a dombon a Wat Phnom áll. A főváros nevében a Penh egy nőszemély, aki ezt a templomot építtette.
• A Wat Phnom-tól keletre található a Francia negyed, ahol a város legvonzóbb, még éppen megmaradt koloniális épületei sorakoznak. Errefelé van a Boen Kak Lake, ami korábban a hátizsákos környéknek számított, de a hatóságok e rész jellegét megváltoztatták (konszolidáltabb turistás helyet akartak belőle csinálni).
• A Psah Thmai khmer nyelven annyit jelent, hogy új piac. Ezt a turisták Central market néven ismerik. Itt minden kapható ruhától kezdve a kígyóig.
• A város keleti részén a Tonle Sap folyó húzódik el. Ez a rész a Riverside tele éttermekkel és bárokkal. Ez egy két kilométeres szakasz, ami a Királyi palotánál és az Ezüst pagodánál kezdődik és a Wat Phnom-tól keletre ér véget.
• A folyó túloldalán, a Cambodian-Japanese Friendship Bridge nevű hídon átmenve található a Prek leap negyed rengeteg khmer étteremmel és karaoke bárral.
• A város déli részén a Függetlenségi emlékmű (Independence Monument) és a Grand Hotel a fő látványosság.
• A város nyugati részén található a Toul Slen Genocide Museum, amit persze látni kell.

A királyi palota

A királyi palota 1939 óta szolgál ismét a kambodzsai király rezidenciájaként. A turisták számára csak az épület egy része áll nyitva. Az Ezüst pagoda és az azt körülvevő területek látogathatók. A 240-es és a 184-es utca között elterülő királyi palota naponta fél nyolctól 11-ig és kettőtől négyig tart nyitva. A bejárat a Samdech Sothearos sugárúton található, a kijárat a 240. utcánál. 6,25 dollár a belépőjegy, a fényképezés és videózásért külön fizetni kell. A bejáratnál idegenvezetőnek kínálkozó emberkék álldogálnak, és többnyire a turistára bízzák, hogy mennyit akarnak fizetni. 10-15 USD-t illik adni.

"A várost nyomornegyedek szegélyezik, ahol minden szürke, mert belepi a vastag por. A városközpontban minden utcasarkon hatalmas szemétdomb áll, de a királyi palota, a templomok környéke és Tonlé Sap partja szépen rendben van tartva."

A királyi palota:

A palota épületegyüttese:

Az Ezüst Pagoda (a padlóját színezüst járólapok borítják, innen a név):

Sztúpa a palota területén:

Varga Gábor fotója

Tuol Sleng börtönmúzeum

Phnom Phen egyik legelgondolkodtatóbb múzeuma. Remekül illusztrálja, hogy az embernél rettenetesebb élőlény nem él a Földön. Mindenkinek ajánlott a megtekintése, kivéve a gyerekeket. A kínzóközpontot ugyanis a házak között elhelyezkedő iskolából alakították ki. Nem lehet tudni, mit gondolhattak a rettegő, de még szabad lábon lévő szomszédok. A hely másik különlegessége a huszadik századnak köszönhető: jól dokumentált, fényképben és írásban is. Gyakorlatilag ebből áll a kiállítás, ez különösen elborzasztó.

---

A Tuol Sleng sokkal megrázóbb élményt nyújtott számomra, mint a Killing Fields. Ez a hely mélyen elgondolkodtatott az emberiség sötét oldaláról. A Vörös Khmerek hírhedt börtönüket egykori középiskolai épületben rendezték be Phnom Penh szívében. Az osztálytermeket apró cellákra osztották, ahol a fogvatartottak embertelen körülmények között sínylődtek. A rabokat rendszeresen kínozták, és sokukat kivégezték. A Vörös Khmerek különösen kedvelték az önéletrajzi vallomásokat, amelyek alapján további embereket tartóztattak le és kínoztak meg.​

A Tuol Sleng ma múzeumként működik, megőrizve a borzalmak emlékét. A falakon a foglyok fényképei sorakoznak, arcukon a rettegés, kifejezéstelenség vagy éppen kíváncsiság tükröződik. A kiállítás bemutatja a gyilkosokat is, ráébresztve arra, hogy a történelem során bárkiből válhat tömeggyilkos, ha a körülmények szerencsétlenül alakulnak. A Vörös Khmerek vezetői többnyire szegény sorból származó, közepesen tehetséges kambodzsai fiatalok voltak, akik Párizsban tanulva marxistává váltak, majd hazatérve hatalmukat honfitársaik millióinak elpusztítására használták.​

A múzeum hatását fokozza az épület eredeti állapota: a repedezett falak, a kopott csempék és a fullasztó hőség mind hozzájárulnak a nyomasztó légkörhöz. A vendégkönyv bejegyzései a világ minden tájáról érkező látogatók gondolatait tükrözik, sokan sajnálatukat fejezik ki a múltbeli események miatt, mások párhuzamot vonnak a jelenlegi világpolitikai helyzettel.​

A Tuol Sleng emlékeztet arra, hogy a népirtások sajnos az emberiség történetének részei, és a történelem ismétlődhet, ha nem tanulunk belőle. Bár a Holokauszt után a nyugati világ elérte, hogy saját területén ne forduljanak elő hasonló szörnyűségek, a népirtások továbbra is jelen vannak a világ más részein, ahol a nemzetközi közösség figyelme vagy beavatkozása hiányzik.​

A Vörös Khmerek rémuralmának másik tanulsága, hogy sokszor a tömeggyilkosok elkerülik a felelősségre vonást. Míg néhány náci vezetőt sikerült bíróság elé állítani, addig a Vörös Khmerek vezetői közül sokan hosszú ideig büntetlenül éltek. Perek csak évtizedekkel később kezdődtek, és sok elkövető soha nem nyerte el méltó büntetését. Ez a szomorú valóság rávilágít arra, hogy a nemzetközi közösségnek hatékonyabb mechanizmusokat kell kialakítania az ilyen bűncselekmények megelőzésére és megtorlására.​

---

A Tuol Sleng, más néven S-21, eredetileg egy középiskola volt Phnom Penhben, amelyet 1975 áprilisa után a Vörös Khmerek börtönné és kínzóközponttá alakítottak át. Az intézmény létezéséről a hétköznapi emberek nem tudtak, és az idehurcolt foglyok sem sejtették, mi vár rájuk. A Vörös Khmerek ideológiája szerint a parasztság volt az ország és a gazdaság előrehaladásának kulcsa, míg a városi életmódot és az értelmiséget elvetendőnek tartották. Ennek eredményeként a városokat, köztük Phnom Penht is, kiürítették, és az embereket vidékre kényszerítették mezőgazdasági munkára. A családokat szétválasztották, megszüntetve a családi kötelékeket, miközben a tanulást, vallást és a pénzt feleslegesnek nyilvánították. ​

A Tuol Slengben a Vörös Khmerek katonái között túlnyomórészt gyerekek voltak, akik részt vettek a kínzásokban és vallatásokban. Egy kiállítási szobában bemutatják néhány egykori dolgozó vallomását, akik elmondják, hogy a túlélés érdekében csatlakoztak a rezsimhez, és idősebb korukban elítélik az ott történteket. Egy másik szobában a túlélők és az áldozatok családtagjai osztják meg tapasztalataikat, akik ezt a terhet egy életen át hordozzák. Jellemző Kambodzsában, hogy számos könyvárus és bolt kínál Pol Pot rezsimjével kapcsolatos könyveket, emlékeztetve a múlt borzalmaira.​

---

A Tuol Szleng, más néven S-21, egy középiskolából átalakított börtön és kínzóközpont volt Phnompenben a Vörös Khmerek uralma alatt. Az épületet 1975 áprilisát követően alakították át, és titkos katonai létesítményként működött, ahol a rezsim által nemkívánatosnak tartott személyeket tartották fogva és vallatták. Az intézmény létezéséről a hétköznapi emberek nem tudtak, és az idehurcolt foglyok sem sejtették, mi vár rájuk. A Vörös Khmerek ideológiája szerint csak a parasztság volt alkalmas az ország és a gazdaság előre mozdítására, ezért a városi életet, az oktatást és az értelmiségi létet elvetették. Ennek eredményeként a városokat, köztük Phnompent is, kiürítették, és a lakosságot vidékre kényszerítették mezőgazdasági munkára. A családokat szétválasztották, a tanulást, vallást és pénzt feleslegesnek nyilvánították. A Khmer Rouge katonái között, a vezetőséget leszámítva, túlnyomórészt gyerekek voltak, akik közül sokan a Tuol Szlengben szolgáltak, részt véve a kínzásokban és vallatásokban. A múzeumban egy szobában bemutatják néhány egykori dolgozó vallomását, akik elmondják, hogy túlélésük érdekében csatlakoztak a rezsimhez, és ma már elítélik tetteiket. A szomszédos teremben pedig a túlélők és az áldozatok hozzátartozóinak beszámolói hallhatók, akik életük végéig hordozzák ennek a korszaknak a terhét. Jellemző Kambodzsában, hogy számos könyvárusnál és boltban rengeteg könyvet árulnak a Pol Pot rezsimmel kapcsolatban.​

---

További beszámolók

"Szóval miután az ember túlteszi magát a szegénységen, észreveszi, hogy itt mégis boldogok az emberek. Van egy igen jó kis folyópartjuk, benne folyik a Mekong. Ide gyűl ki sok ember estefele és élnek. Mindenki játszik valamit, munka után láb-tollasoznak öltönyben, mamik felülnek a padon, kisgyerekek rohangásznak csak úgy egyszerűen, tinik helyi hiphopra pattognak, vagy a mamik másik fele valami furcsa zenére mozog együtt. Fizetőeszköz a riel, de dollárban is akárhol lehet fizetni. Gyönyörű buddhista templomok mindenütt, a maláj mecsetek (tisztelet a kivételnek) után igazi felüdülés. )" forrás + szuper képek

---

A királyi palota, a Nemzeti Múzeum, néhány pagoda és természetesen a helyi piac – ezzel kimerül a kambodzsai főváros látnivalóinak palettája. Az egész egy kis erőfeszítéssel egy nap alatt végigjárható, de a becses régészeti kincseket bemutató múzeumban könnyedén eltölthető egy egész nap is. Gyalogosan nincs értelme barangolni, ugyanis a mindenütt elérhető tuk-tukosok néhány dollárért egész napra rendelkezésre állnak, és örömmel elvisznek minden látnivalóhoz. Mivel a forgalom a saigoninak csak töredéke, a mopedek is gyorsan haladnak – persze folyamatos dudálással. A fővárosban ma már tucatnyi jó szálloda található, ráadásul kedvező árakon. Napi 60-80 dollárért négycsillagos hotelszobát lehet foglalni, és egy-egy étkezés 10-15 dollárból megoldható fejenként. A pénznem itt is elsősorban az amerikai dollár, olyannyira, hogy az ATM-ek is dollárt adnak ki, nem helyi pénzt, azaz reált. Hitelkártyát viszont nem fogadnak el mindenhol, még a jobb éttermekben is csak készpénz elfogadott. A piacok választéka és minősége jóval a vietnámi szint alatt van, így élvezeti értékük sem olyan magas, mint a szomszédos országban. A turisták többsége ezért csupán átutazó Phom Penhben, úton Angkor felé.

---

Kezdetben Phnom Penh nem tett ránk mély benyomást, de idővel egyre inkább megszerettük ezt a várost. Kambodzsa egyetlen igazi nagyvárosaként nyüzsgő forgatagával és pezsgő életével tűnik ki; forgalma jelentősen eltér a laoszi főváros nyugodt légkörétől. Mint sok más ázsiai metropoliszban, itt is a gyalogosok gyakran háttérbe szorulnak: a járdákat gyakran elfoglalják parkoló autók, motorok vagy utcai ételárusok standjai, így a gyalogosoknak gyakran az úttestre kell lépniük.​

Tartózkodásunk alatt sok időt töltöttünk pihenéssel és sétákkal a városban. Közvetlen közelünkben helyezkedett el a BKK1 negyed, amelyet már az 1980-as évektől kezdve a "külföldiek negyedeként" ismernek, mivel a külföldi bevándorlók és nemzetközi szervezetek itt telepedtek le. Ez a városrész tele van impozáns villákkal, luxushotelekkel és éttermekkel, sétálva itt könnyen elfeledkezhetünk arról, hogy Kambodzsa fővárosában járunk. ​

Többször is végigsétáltunk a Tonlé Sap folyó partján húzódó kellemes sétányon, ahonnan megcsodálhattuk, amint a folyó vize a Mekongba ömlik. Phnom Penh városa tele van ellentétekkel: míg az egyik részen mélyszegénység és rendezetlen utcák jellemzőek, addig máshol modern felhőkarcolók emelkednek, köztük olyan épületekkel, amelyek a barcelonai Hotel Velára emlékeztetnek.​

Fotóegyveleg

Kriszta fotói

Vissza az elejére

Kommentek