ÚTIKRITIKA.HU / Phnom Penh






Phnom Penh

Phnom Penh dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás | Odajutás | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás | Szórakozás | Egyéb hasznos információk | A királyi palota | Tuol Sleng múzeum | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Phnom Penh - Utazás

Magyar srác kambodzsai szerzetessel diskurál

Phnom Penh dióhéjban

  • A kambodzsai főváros valamivel több mint kétmilliós lakosságú. A nemzetközi repülőtere a városközponttól mintegy 10 km-re található.
  • Phnom Penh 311 km távolságra van Siem Reap-tól, 292 km-re Sihanoukville-től.
  • A turista nevezetességek, szállodák, üzletek, éttermek többsége a belvárosban összpontosul.
  • Phnom Penh utcáinak többsége számozott, a páros számú utcák kelet-nyugati irányban húzódnak, a páratlanok észak-déli.
  • Phnom Penh kiejtése valahogy így: Penom Pen (tehát a h betűket ne erőltessük, a Penom szóban az e betű csak alig kiejtve, a p betű is csak éppen hogy)

Fő látnivalók és nevezetességek:

  • A királyi palota
  • A pagodák (Wat Botum, Wat Langka, Wat Ounalom stb.)
  • Nemzeti Múzeum
  • Toul Sleng Népírtás Múzeum
  • Függetlenségi emlékmű
  • A Mekong parti sétány
  • A szecessziós központi piac (Central Market)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

  1. Olyan békés, nyugis összehasonlítva Bangkokkal és Saigonnal, ugyanakkor tele van energiával és fejlődési potenciállal, elbűvölő város a maga szerény állapotában
  2. Jó a közbiztonság (csak a zseb- azaz táskametszőkre kell vigyázni, még nappal is)
  3. Kellemesek a folyóparti éttermek, amúgy is jókat lehet enni PP-ben
  4. Barátságosak, jószívűek, mosolygósak, tisztességesek az emberek, főleg az egyszerű járókelők, szeretik a turistákat
  5. Az utca egyszerű képei, jelenetei igazán a turista látnivalók
  6. A Plae Pakaa táncműsor a nemzeti múzeumban (bár lehetne rövidebb is)
  7. A Tuol Sleng tömegmészárlás múzeum (sokkal érdekesebb, mint a Killing Fields), igaz nem egy vidám élmény
  8. A szecessziós központi piac a firss halakkal (a turistás giccsek viszont nem tetszettek)
  9. Este sétálni a Sisowath Quay promenádon és nézni az embereket, valamint a naplementét (a folyó nem olyan nagy szám), és válogatni az elképesztően sok jó vendéglő közül
  10. Az érdekes boltok sokasága a királyi palota és a kikötő (102-es utca) közötti partszakaszon

Nem tetszett

  1. Igazán fajsúlyos turistás látnivaló nincs, 2 nap után már nincs mit megnézni, a város nem nevezhető különlegesen szépnek
  2. Túl porosak és szemétkupacosak az utcák
  3. A párás, forró levegő
  4. A rémes múlt még érzékelhető terhei
  5. A sok kéregető (gyerekek, asszonyok, rokkantak)
  6. A simlis taxisok, a konok tuk-tukosok és a sok nyomulós árus
  7. A bárok, ahol átvágják a turistákat
  8. Az utcai forgalom itt is egyre inkább kezd elvadulni (rengeteg motoros és kerékpáros), nem könnyű átgyalogolni az út egyik oldaláról a másikra
  9. A még mindig elég szegényes infrastruktúra (kátyúk, lebetonozatlanság)
  10. A királyi palota egyes érdekes részei (sajnos) le vannak zárva a látogatók elől

Vélemények

"Phnom Penh ma megdöbbentően nyüzsgő nagyváros, ahol néhány kínai üzletember ügyeskedésén kívül látszólag ez a teljes nyüzsgés nyugati segélyszervezetek itt élő alkalmazottainak köszönhető. Praxisunkban még nem találkoztunk olyannal, hogy egy komplett városrészt csak NGO-landnek hívjon a köznyelv, de itt olyan is van.

A képen Phnom Penh belvárosának egyik vendéglátóipari egysége látható, a név teljesen mindegy, több tucatnyi ugyanilyen van még. Közös vonásuk, hogy a vendégek egytől-egyig fehérek, csak nagyon kevés közöttük a turista, a levegőben pedig olyan beszélgetés-foszlányok repkednek, hogy „... a kambodzsai nőket jött ide kutatni, az most elég nagy sláger…“. Szeretni nem kell ezeket a figurákat – nem szeretjük például mi sem -, kételkedni délibábos projektjeik sikerében pedig kifejezetten ajánlott. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy ezek a rossz arcú külföldiek nagyon sokat segítenek Kambodzsán azzal, hogy egyáltalán idejönnek élni és itt költik el a pénzüket (mint ahogy sokat segítenek a turisták is).

Phnom Penh hiába a legbüdösebb nagyváros, amiben valaha jártunk, ahol mindent áthat a trópusi rohadás szaga, és ahol életünk legnagyobb patkányát láttuk az utca közepén holtan heverni feldobott lábbal, mint város mégis mozog. Phnom Penh a nyugati pénz ellenére is meg tudott maradni nagyon jellegzetesen délkelet-ázsiainak. A kambodzsai vidék továbbra is elég reménytelennek tűnik, mi azt hittük, Mianmar után már nem fogunk látni ilyen pálmalevélből szőtt nyomort a falvakban, a főváros viszont jön, megy, tesz és vesz. Apró szépséghiba, de a nagy pörgésben annyi a bűnözés, hogy hét hónap alatt először aludtunk olyan szálláson, amelyet fegyveres őr és jó sok szögesdrót védett egyszerre. Minden szórakozóhely bejáratán matrica hirdeti, lőfegyverrel és kézigránáttal belépni szigorúan tilos. Az ilyet hívják érdekes helynek." (2008)" forrás


"Phnom Penh nem annyira kaotikus és zsúfolt mint ahogy a Lonely Planet sugallta, legalábbis a többi városhoz képest. Azért látszik hogy nagyváros, jóval mocskosabb és szmogosabb. Az új szállásunk közelebb is van a kellemesebb folyóparti és belvárosi részekhez. A folyópart kifejezetten kellemes és beljebb is nagy terek vannak a palota környékén. A palotát és az ezüst pagodát egyébként kihagyjuk, fényképeket láttunk róluk, nem olcsó a belepő és annyira nem is érdekel a királyi pompa egy szegény országban, inkább visszatetszőnek találom. Estefelé mászkáltunk a környéken. Nagy bulinak tűnik az egész, pl. egy komoly szökőkút körül sok család hűsöl. És mindenhol gyerekek rohangálnak. A városalapítás helyén épült Wat Phnom-ot egy séta alkalmával érintettük, ez egy kis dombon van (az egész város tök sík), a környező park főleg helyi családok és majmok szórakozóhelye. A paloták érdektelensége miatt holnap reggel valószínűleg tovább állunk Sihanoukville, azaz a tenger felé! (2009)" forrás

"A khmerek sokkal használhatóbbnak tűnnek a vieteknél. Nos, ez a kép némileg módosult. Először is PP-ben a szálláson ránk akaszkodott egy kissrác (minden nap, minden este), mert mindenáron túrát akart szervezni nekünk, csak azt nem értette meg, hogy ha nem ő szervezi, hanem mi, akkor sokkal olcsóbb. Először ajánlott egy város körüli bő félnapos utat szent heggyel és állatkerttel 25 dollárért. Mivel ez közelít a napi költségvetésünkhöz, azonnal rávágtuk, hogy napi 10-ünk van rá, ha annál több, akkor felejtsen el. Ha bérelünk egy motort és veszünk bele benzint, akkor nekünk csak 7-be kerül. Végül engedett 15-ig, hogy hárman egy motoron… na még mit nem. Ettől kezdve minden nap azzal sokkolt minket, hogy iskolára kell a pénz, és miattunk nincs neki, mintha Kambodzsa utolsó turistái lennénk és az utcánkban nem lakna még vagy 300 másik. A Killing Field-re 10 dollárért ajánlott tuk-tukot, mi előző nap négyet fizettünk érte. Amúgy egész nap nem csinál semmit, csak sír a szája, miközben munka nélkül egyetlen nőt sem láttunk… Egyébként van, akinek gyorsabb a felfogása, egy másik kis kölök szintén a Killing Fieldes túrát akarta eladni, de amikor említettük, hogy tegnap voltunk négy dolcsiért, elkerekedett a szeme és szó nélkül lelépett.

Kezembe került egy turistáknak készült szóróanyag az ország látnivalóiról. A hátsó borítóján egy kampányszöveg, arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyerekek szexuális zaklatása itt is bűncselekmény, 20 évet mérnek érte. Figyelemre méltó a szöveg, hogy nem viccelnek: „A szexuális zaklatás a gyermek életét romba dönti. A tiedet is romba fogja.” Remélem nem viccelnek, a 20 év kambó börtönnél csak a 40 rosszabb, de mégsem várható el egy ennyire csóró országtól, hogy pedofil nyugatiaknak adjon kosztot és kvártélyt csak mert otthon nem elég sikeresek a fajfenntartásban. Hasonló plakát az utak mellett, a szállásunk portáján. Érdekes, mind angol nyelven. Kicsit szégyellem magam, hogy potenciális pedofil vagyok ebben az országban. Remélem lesz majd pár memoár a börtönből szabadultak rémálmairól, amikor éppen pár veszélyes elem adja köre őket a cellában, és akkor talán néhány évtized alatt mérséklődik ez a rémség.

A PP-i tartózkodásunk vége nagy punnyadásba fulladt, gyakorlatilag két nap alatt csak a királyi palotát sikerült megnézni. Ez utóbbi hatalmasat fejlődött az utóbbi években. Mindig úgy emlékeztem rá, mint a bangkoki paródiájára, de mára méltó versenytársa lett. Igaz, ez is betonból épült, mint minden más, gondolom az olcsóságra mentek rá, miközben smaragd Buddha, sokkarátos drágakövek, arany ékszerek és ezüstpadló van benne. Nem engedtek be rövid nadrágban, ami rendkívül feldühített, mert egy tökig levágott farmeres, esztétikailag lényegesen ocsmányabb látványt nyújtó öreget igen. Mint kiderült, magyar volt. Cserébe bérelnem kellett negyed dollárért ronda lilás gatyát, de végül mi jártunk jól, mert nem fizettük ki a kétszer két dolláros díjat a fotózásért, ugyanis a nadrág miatt túl nagy lett a kavarás a beengedésnél.

Sok programunkat keresztülhúzza az időjárás, illetve annak hiánya, mert egyáltalán nem jár, hanem sztenderd harminc akárhány fok van gyilkos napsütéssel és párával. Ez a legmelegebb hónap, esős évszak, de több mint egy hónapja nem esett. Az ország legnagyobb tava, a Tonlé Sap vize 8 kilométert húzódott vissza, így vagy kétszer annyiba kerül odatuk-tukozni mint egyébként. (2007)" forrás


"Phnom Penh zajos, forgalmas, nyüzsgő nagyváros. A siem reapi-hoz képest pedig 3x-4x több tuk-tuk, motoros, autó és ember. A mentalitás is kicsit más, itt már a nagyvárosi lét az uralkodó. A tuk-tukosok sokkal jobban rád másznak, körbefognak, hogy válaszd őket, még ha eszed ágában sincs velük utazni és az emberek kevésbé hajlamosak a mosolygásra. A város maga nem nyűgözött le, hogy őszinte legyek. Lehet, hogy azért, mert elsőre Siem Reap-pal találkoztam és ahhoz viszonyítok. Ahogy mindenben, itt is meg kell találni a szép részeket, ami persze, nem is olyan nehéz, hiszen nevezetességek itt is vannak bőven! Ott a királyi palota, a függetlenségi emlékmű, a Wat Phnom, a piacok és a rengeteg jobbnál jobb étterem 1-1 utcába sűrítve (Liszt Ferenc térhez hasonlóan)! (2010) " forrás


"A hotelünk nagyon jó helyen volt, gyalog távolságra a látnivalóktól és mindössze pár percre a Tonlé Sap* (és a Mekong) folyótól. A folyó partján széles korzó van padokkal és fákkal. A társadalmi élet egyik központi helye a környék. Klassz itt sétálni, mert egyrészt a folyó tele van kisebb-nagyobb hajókkal és zajlik rajta az élet, másrészt számtalan hangulatos étterem és söröző is van itt és a környező utcákban (ja és még itt is csak fél dollár a 4dl-es jéghideg finom sör). Sétálgattunk is a korzón délután, a családom tagjai egy utcai árustól vettek sült szöcskét és sáskát, a fiúknak kifejezetten ízlett is (tényleg finom, jó fűszeres olajban van ropogósra kisütve, nem is lehet érezni, hogy bogarat eszik az ember, rendkívül jó lenne sörkorcsolyának).A "ropihalra" emlékeztette őket, amit kedves barátainkkal ettünk még egy régi horvát nyaralás során. Alkonyat felé még élettelibb lett az utca, táncosok is jöttek, amolyan utcai dzsembori lett az egészből. Mi nagyon élveztük a hangulatot.

helyi ropi, ami legalább fehérjedús

Másnapra volt tervbe véve a látnivalók megtekintése. A város fő szépsége a királyi palota. Sajnos csak néhány épületét nézhettük meg, mert a királyuk 2 hónapja halt meg és még gyászolnak. Egy nagy ideiglenes épületegyüttest építenek éppen (mellesleg pont a hotelünkkel szemben), ott lesz az elhunyt király ünnepélyes hamvasztása. Csak az után fog a gyász véget érni és a palota megnyitni. Azért nemzetük büszkeségébe, az Ezüst Pagodába így is beengedtek. Nevét az épület onnan kapta, hogy padlóját 5000, egyenként egy kilót nyomó, míves ezüst csempe fedi. Szép. A templom egyébként tele van értékes Buddha szobrokkal, mint pl. a XVII. századi Baccarat kristály Buddha vagy a 90 kilós életnagyságú arany Buddha, amit 9584 (más források szerint csak 2600 valahány – nem számoltuk meg) gyémánt díszít. A palotakomplexum többi látnivalója (már ahova bejutottunk) szép volt, hasonlított a bangkokira, de amolyan szegény rokonnak tűnt azután. Látszik, hogy Kambodzsa fénykora korábban volt, az utóbbi pár száz évben a dominancia a thaioké (és a vietnamiaké) volt.

A börtönmúzeum nyomasztó élményétől eltekintve Phnom Phen nagyon tetszett nekünk, első este egy abszolút helyi utcai vendéglőben ettünk, olcsót és nagyon finomat, ráadásul két dollárért egy egész kancsó sört kaptunk. Második nap egy jobban kinéző helyre ültünk be, de ott sajnos nem volt jó a kaja és az elsőre nagyon trendi fém evőpálcikákról is kiderült, hogy használhatatlanok – állandóan lecsúsznak a felvenni kívánt falatról. A város minden előnye ellenére kérdéses, hogy érdemes-e beiktatni egy olyan túrába mint amilyet mi csináltunk, a nagyon nyomasztó látványosságokon kívül semmi nincs, ami Bangkokban ne lenne, talán a parti sétányt kivéve. Azért meg nem nagyon érdemes idejönni. Nekünk persze útba esett Siem Reap és Saigon között, de kitérőt nem tennék érte, az biztos. Ja, és itt Phnom Penhben láttunk először az állítólag Dél-Ázsiára oly jellemző jégkockás sört. A nagy meleg miatt itt ugyanis nem zsenánt az embereknek jégkockával hűteni a malátalevet. Mi nem próbáltuk, nálunk soha nem volt ideje megmelegedni, még a kétliteres kancsóban sem. :-))) (2013)" forrás

Szállás

Ajánlott hotelek, hostelek, vendégházak:

  • 3 csillagos:
    • Villa Langka
    • Monsoon Boutique Hotel
  • 4 csillagos:
    • Blue Lime
    • Bougainvillier
    • The Plantation Urban Resort & Spa
    • La Maison d'Ambre
  • 5 csillagos:
    • Raffles Le Royal
  • Vendégházak és hostelek:
    • Camory Backpacker Hostel
    • Okay Guest House
    • Garden Villa Guesthouse

Odajutás

Szárazföldön:

"Siem Reapből busszal mentünk tovább a fővárosba Phnom Penh-be az interneten dicsért Mekong Express-szel (ez egy buszokat üzemeltető társaság, jelenleg Kambodzsában nincs működő vasút). Nem panaszkodunk, bár a busz legalább harminc éves volt, időben felvettek minket a hotelből, késés nélkül indultunk a buszpályaudvarról is, kényelmesek és dönthetőek voltak az ülések, a negyvenfős buszon 18-an voltunk, sőt működött a légkondi is (és nem is sarkvidéki hidegre hűtöttek). Egyetlen probléma volt csak: a teljes út alatt kambodzsai szórakoztató program ment a kivetítőn, amit ha akartunk, ha nem, hallgatni kellett. Indult egy 2 órás nyálas szerelmes dal / videoklip összeállítással (Paco klasszifikálta), ami annak fényében viszont, ami utána következett, mindjárt igen fel is értékelődött. Utána ugyanis egy vígjátékszerűséget nézhettünk, amiben egy férfi és egy női (ha nem is szép és fiatal, de randa és öreg) főszereplő hol kiabálva ripacskodott, hol macskazenére kornyikált. Az út további érdekessége az volt, hogy gyakorlatilag nem értettük, mit beszél a busztársaság által delegált idegenvezető, holott állítólag mindent elismételt angolul is. Nem tudom megerősíteni, hogy ez valóban így volt-e. Az igazat megvallva általában abban sem voltunk biztosak, hogy éppen angolul vagy khmerül beszél. Ez egyébként is jellemző volt a khmerekre (meg később a vietnamiakra), angol szavakat mondtak, de teljesen a saját nyelvükön. Mi meg bambám bólogattunk és egymás között megegyeztünk abban, azt sem tudjuk miről beszéltek. (2013)" forrás

Helyi közlekedés

Phnom Penh nemzetközi repülőtere, a Phnom Penh Pochetong 10 kilométerre helyezkedik el a városközponttól. Taxival 9 USD a központba jutás (a visszaút csak 5-7 USD), mopeddel csak 2 USD. A nevezetességek, szállodák, boltok, éttermek többsége a belvárosban található, így a turista többnyire gyalog közlekedik, többnyire csupán 10-15 perces távolságokat megtéve. A városon belül használhatók a szinte minden utcasarkon várakozó moped taxik, és sok helyen várakoznak utasra tuk-tukok, és kerékpáros riksák. Javasoljuk, hogy térképen találja meg előre azt a helyet ahová vitetni akarja magát. Ugyanis a mopedesek hiába ismerik jól a várost az utcaszámokat (mert többnyire nincs nevük), hotelek, hostelek elhelyezkedését nem feltétlenül tudják jól beazonosítani. Érdemes megjegyezni, hogy a szálláshelyünk vagy a célirányba vett hely melyik pagodához van közel, mert ez a legjobb támpont a mopedes vagy a riksa számára. Ha azt érzékeljük, hogy a sofőr bizonytalankodik, akkor bizony jobb ha mi vesszük át térkép alapján a navigálást, mert különben az illető elbénázhat sok-sok időt a nagy forgalomban. A mopedes tarifák általában egy dollár körül mozognak.

ingyenes wifi

Étkezés

Ajánlott éttermek:

  • Friends Restaurant (13-as utca, 215-ös ház) jó kambodzsai kaja rokonszenves környezetben
  • Olasz étterem, a Da Forni, 26 Sothearos Boulevard (Sofitelnél)
  • Indiai (Marci miatt) - a 114-es utcán a 9-es számnál található az East India Curry étterem (mindennap nyitva van)
  • Egy másik indiai étterem, a Shiva Shakti a Függetlenségi emlékműhöz közel található, a Sihanouk Boulevard-on, 70Eo számon.

"Ebédre ugyanis valami kambodzsai specialitást akartunk. Elmentünk egy étterembe, ami a sült tarantuláról híres. Az étlap megtekintése nélkül azt rendeltünk, de sajnos elfogyott, ezért megkértük a pincért, hogy ajánljon valamit. A vicces nevű amokot (ami egy kókusztejes halcurry) már ismertük, ezért prahokot rendeltünk. Ha van valaki, aki ezt olvassa, a lehető legnyomatékosabban felhívom a figyelmét, hogyha eljut Kambodzsába, semmilyen körülmények közt ne kóstolja meg a prahok nevű ételt. Maga az étel tulajdonképpen rothasztott halból készült paszta, de nem írom le, hogy milyen íze van, mert egyeseket már attól kiverne a víz. Komolyan, amióta elkezdtem írni ezt a pár sort, és a prahokra gondolok, öklendezem, és többször mentem ki friss levegőt szívni, hogy visszafojtsam a hányingerem. Rettenetesen éreztem magam, nem bírtam tartani magam hazáig, és - szégyen, nem szégyen, leírom - sugárban lehánytam egy szemétdombot, mintha az nem lett volna magától is elég szép. Mire mindent kiadtam magamból, már éjszaka volt.

Ekkor elkezdett gyötörni a szomjúság, megittam az összes vizünket, de nem volt elég, és borzasztóan kívántam valami üdítőitalt, ezért leküldtem az ekkor már alvó barátomat, hogy sürgősen kerítsen valamit. Szegénykém felöltözött, és elbaktatott valamerre, ahol az éjjel-nappali üzleteket sejtette. (Phnom Penh-ben, ebben az éjszakai életéről híres, fejlett megapoliszban.) Kb. 2 km múlva talált is egyet, és visszatért vagy 6 liter innivalóval, ami reggelig már kitartott. Ekkorra már biztos voltam benne, hogy a prahok nemcsak undorító, hanem toxikus is. Mert mennyit ehettem belőle? Belemártottam a pasztába egy zellerszárat, a számba tettem, majd azonnal kiköptem. Az van legalább 20 prahokmolekula. Ha ilyen mennyiség így elbánt velem, akkor ez egy igen erős méreg. (2012)" forrás

Vásárlás

söpörni kellene

"Senki ne merje kihagyni a piacolást, ha egyszer Phnom Penhben jár! Nagy élmény! Itt nem csak helyi selyemből készült termékeket lehet venni, mint Siem Reap-ban többnyire, hanem egyéb "kamionról leesett", márkás dolgokat, CD-ket, DVD-ket is. Nem is beszélve a "tökéletes hamisítványokról"! Nagyon vicces látni kupacban olyan ruhákat például, amiket otthon meg sem engedhetnék magamnak, itt pedig 2-3 dollárért simán hozzájuthatok. Persze, türelem ide is kell, mert sok az árú és a rámenős eladó, hamar belefárad a mászkálásba és a folyamatos alkudozásba az ember. Így már inkább labirintusnak tűnik az egész. Érdekességnek viszont mindenképpen megéri körbecsászkálni! Biztos vagyok benne, h üres kézzel senki sem távozik a helyszínről. Arról nem is beszélve, h itt átfogó képet kaphat mindenki a helyi ételkülönlegességekről, húsokról, gyümölcsökről, fűszerekről. És még ki tudja mennyi mindent nem láttam! Mi a Central és a Russian Market-t néztük meg, de van még több lehetőség. (2010)" forrás

Szórakozás

Phnom Penh-nek meglepően nagy választékú éjszakai élete van. A bárok és a klubok eléggé szétszórtan helyezkednek el, de tuk-tukkal egymástól ezek a helyek legfeljebb 5-10 perc távolságra találhatók meg. Max. három dollár így a közlekedés, igazán nem drága. A szórakozás egyik fő övezete a Sisowath Quay, azaz a folyópart. Aki előbb vacsorázni akar és aztán a közelbe bulizni, annak ez a rész jó választás lehet. A folyóparti bárok egy részének a tetőteraszáról pompás a látvány. Sok itt a nyugati jellegű klub. A Riverhouse Lounge hétvégén élőzenés programokat kínál. A sétány északi, az éjszakai piacra néző részén több bulihely van egymás mellett.

A folyópart, azaz a Riverfront a 100 és a 184 utca közé eső szakasz. Mellékutcái, főleg az 1-es ás a 13. utca közöttiek, tele vannak kis klubokkal. A 104-es utcában szintén sok kis klub koncentrálódik. Az egyik leghíresebb bulihely a The Heart of Darkness az 51. utcában. A hátizsákosok bulihelyei mostanság a 172. utcában vannak a Nordom és a 13. utca között. Aki szervezett formában akar bulizni, annak ajánlható a Tipsy Tuks, amely körbevezeti az embereket a legjobb bárokban.

Közbiztonság

Nem tanácsos éjszaka egyedül gyalog mászkálni Phnom Penh-ben. Már önmagában azért sem, mert utcai világítás csupán a főutakon létezik. A parti sétány jól meg van világítva, arrafelé néhány háztömb távolságra elkószálni éjszaka még nem kockázatos. Máshol a turista kirablásának veszélye a sötétben megvan. Ha besötétedik, akkor tanácsos inkább taxi motorral vagy tuk-tukkal visszamenni a szálláshelyre.

Phnom Penh - nyakon csípett rablók

Egyéb hasznos információk

Tájékozódás és negyedek:

  • A városnak korábban az északi rész volt a központja, a Norodom Boulevard végén, a város legmagasabb pontja tájékán, ott ahol a dombon a Wat Phnom áll. A főváros nevében a Penh egy nőszemély, aki ezt a templomot építtette.
  • A Wat Phnom-tól keletre található a Francia negyed, ahol a város legvonzóbb, még éppen megmaradt koloniális épületei sorakoznak. Errefelé van a Boen Kak Lake, ami korábban a hátizsákos környéknek számított, de a hatóságok e rész jellegét megváltoztatták (konszolidáltabb turistás helyet akartak belőle csinálni).
  • A Psah Thmai khmer nyelven annyit jelent, hogy új piac. Ezt a turisták Central market néven ismerik. Itt minden kapható ruhától kezdve a kígyóig.
  • A város keleti részén a Tonle Sap folyó húzódik el. Ez a rész a Riverside tele éttermekkel és bárokkal. Ez egy két kilométeres szakasz, ami a Királyi palotánál és az Ezüst pagodánál kezdődik és a Wat Phnom-tól keletre ér véget.
  • A folyó túloldalán, a Cambodian-Japanese Friendship Bridge nevű hídon átmenve található a Prek leap negyed rengeteg khmer étteremmel és karaoke bárral.
  • A város déli részén a Függetlenségi emlékmű (Independence Monument) és a Grand Hotel a fő látványosság.
  • A város nyugati részén található a Toul Slen Genocide Museum, amit persze látni kell.

A királyi palota

A királyi palota 1939 óta szolgál ismét a kambodzsai király rezidenciájaként. A turisták számára csak az épület egy része áll nyitva. Az Ezüst pagoda és az azt körülvevő területek látogathatók. A 240-es és a 184-es utca között elterülő királyi palota naponta fél nyolctól 11-ig és kettőtől négyig tart nyitva. A bejárat a Samdech Sothearos sugárúton található, a kijárat a 240. utcánál. 6,25 dollár a belépőjegy, a fényképezés és videózásért külön fizetni kell. A bejáratnál idegenvezetőnek kínálkozó emberkék álldogálnak, és többnyire a turistára bízzák, hogy mennyit akarnak fizetni. 10-15 USD-t illik adni.

"A várost nyomornegyedek szegélyezik, ahol minden szürke, mert belepi a vastag por. A városközpontban minden utcasarkon hatalmas szemétdomb áll, de a királyi palota, a templomok környéke és Tonlé Sap partja szépen rendben van tartva."

A királyi palota:

A palota épületegyüttese:

Az Ezüst Pagoda (a padlóját színezüst járólapok borítják, innen a név):

Sztúpa a palota területén:

Tuol Sleng börtönmúzeum

"A (Killing Fileds-hez képest) a Tuol Sleng már sokkal érdekesebb hely, ahol bőven van lehetőség elgondolkodni azon, hogy az emberiség egyszerűen reménytelen eset. A Vörös Khmerek leghírhedtebb börtönüket Phnom Penh egyik központi középiskolájában alakították ki, kevesebb, mint tíz fogoly jutott innét ki élve. Az osztálytermeket apró cellákra osztották, a rabok enni és inni alig kaptak, ha nem kértek engedélyt például tüsszentés előtt, borzalmasan verést kaptak, a mindennapok pedig kínzásokkal, kivégzésekkel és a teljesen megtört emberek által fogva tartóik kedvére kitalált "vallomások" gépelésével teltek. A Vörös Khmerek különösen az önéletrajz-típusú vallomásokat szerették, ezek segítségével a szerencsétlen rabok valamennyi hozzátartozóját és ismerősét is le lehetett tartóztatni, hogy őket is holtra lehessen kínozni – természetesen csak a saját önéletrajzuk tollba mondása után.

A Tuol Sleng múzeumként éppen csak megállja a helyét. A Vörös Khmerek letartóztatás után mindegyik rabot lefotózták, az ő néha rettegő, de többnyire inkább kifejezéstelen vagy éppen kíváncsi portréikból áll össze a kiállítási anyag nagyobbik része. Vannak még fényképek és szövegek a gyilkosokról is, amiket nézegetve és olvasva csak arra tud jutni az ember, hogy Hitler sem volt valami kiemelkedő figura, de ami itt Kambodzsában történt, az végérvényesen bebizonyítja, a körülmények szerencsétlen összjátékaként gyakorlatilag bárkiből lehet tömeggyilkos. A Vörös Khmerek vezérkara, Pol Pottal az élen többnyire szegény származású, mérsékelten tehetséges kambodzsai fiatalokból állt, akik Z-kategóriás ösztöndíjakkal néhány évig Párizsban tanulhattak (maga a nagyfőnök csak három évig, mert szinte mindenből megbukott), ahol nyomorúságukban marxisták lettek, majd mind hazamentek, középiskolai tanárként és egyéb alacsony presztízsű szakmákban helyezkedtek el, esténként pedig a forradalomról álmodtak. Amikor pedig az amerikaiak kivonultak Vietnamból és a környéken mindenütt megindult a helyezkedés, ezek a jelentéktelen férfiak hirtelen egy ország élén találták magukat, és ha már egyszer ott voltak, hatalmukat 1,5-2 millió honfitársuk megölésére használták.

Nem a szegényes kiállítás teszi a Tuol Slenget hatásossá, hanem maga a környezet. Az épület külseje és belseje olyan rohadt, mint amilyen a Vörös Khmerek alatt lehetett. A vérfoltok szerencsére már majdnem mind eltűntek, de a termek repedező falai, kockás csempéje és Phnom Penh ilyenkor márciusban leginkább dunsztosüvegre emlékeztető klímája pont elég mélyen vannak a délkelet-ázsiai sötétségben ahhoz, hogy épeszű ember többre már ne vágyjon. Aztán ott van a vendégkönyv a világ nemzeteinek válogatott hülyeségeivel, a némettel, aki a hetvenes években nagyon kedvelte Pol Potot és ezt most nagyon sajnálja, meg az amerikaival, aki csak annyit szeretne mondani, hogy George W. Bush is egy tömeggyilkos. És a Tuol Slengben is ott van a világ összes népirtás-emlékhelyének központi hazugsága, amely szerint elsősorban nem azért van erre a műfajra szükség, hogy az áldozatok emléke fennmaradjon, hanem hogy ilyen szörnyűség soha többé ne fordulhasson elő.

A Tuol Sleng, akárcsak Auschwitz és az összes többi hasonló múzeum pont arról szólnak, hogy népirtások addig lesznek, ameddig ember él a földön. A Holokauszt egyáltalán nem zavarta Pol Potékat, Pol Pot egyáltalán nem zavarta a hutukat, a hutuk egyáltalán nem zavarták a boszniai szerbeket, a boszniai szerbek pedig nem zavarják a szudáni és a mianmari sötét alakokat, akik Darfúrban és a burmai dzsungelekben azt csinálnak, amit akarnak, mert a világ vagy nem figyel oda, vagy béna kacsaként verdes a szárnyaival. 1975 és 1979 között Kambodzsában volt szabad a vásár, később máshol, és az ég világon semmi jele nincs annak, hogy a körforgásnak valaha is vége lesz. A tömeggyilkosságok történetében az egyetlen előrelépés, hogy a Holokauszt után a nyugati világ elérte, őnála többé ilyen ne történjen. Ennek az volt az ára, hogy a népirtások a világ legszerencsétlenebb helyeire lettek száműzve, ugyanoda, ahova a gyermekprostitúció és a többi, a fehér orrnak túl büdös borzalom. Minden nem sikerülhet egyszerre.

A Tuol Sleng és úgy általában a Vörös Khmerek rémuralmának másik fontos tanulsága, hogy nem csak örökké lesznek tömeggyilkosságok, hanem ezek elkövetői meg is úszhatják szárazon. Az elkapott náci főkolomposok csak a szabályt erősítő kivétel, az ő elfogásukhoz dollármilliók, a Moszad és Wiesenthal egyesített ereje kellettek. A többiek túlnyomó többsége zavartalanul csusszanhatott vissza a civil életbe, a Vörös Khmerek vezérkarából a mai napig senkit nem ítéltek el. Perek is csak tavaly kezdődtek, addig az olyan figurák, mint Duch elvtárs, nagyjából Kambodzsa Eichmannja, a Tuol Sleng egykori parancsnoka, nyugodtan élhették az ország parasztjainak nehéz, ám viszonylag zavartalan életét. A torz arcú sors fintora, hogy ez a szerencsétlen Kambodzsa ma pont abból profitál legalább egy egészen kicsit, hogy annak idején a világ úgy magára hagyta. A világnak ugyanis van lelkiismerete, pontosabban a világnak van olyan része, ahol sikk úgy csinálni, mintha lenne lelkiismeret. (2008)" forrás


"Maga a hely korábban iskolaként működött és 1975. áprilisa után alakították át lényegében egy kínzóközponttá, voltaképpen pedig egy katonai objektummá, ahová a nem kívánt személyeket hozták be és fogták vallatóra. A neve S-21 volt. Erről a helyről és céljáról akkoriban senki sem tudott, mármint a hétköznapi emberek közül. Akiket ide behoztak nem is sejtették mi vár rájuk. Ami meglepett, hogy ugye az alapgondolat az volt, hogy a parasztság képes csak előrébb vinni az országot és a gazdaságot, mert csak ők elég tiszták ehhez, vagyis minden, ami a várossal, tanulással és az értelmiségi léttel kapcsolatos, elvetendő. Tehát az összes várost kiürítették és azok lakatlanná váltak, Phnom Penh is! Így már talán érthetőbb is, h viszonylag egyszerűbb lehetett titkolni a létezését egy ilyen intézménynek. Az embereket kilakoltatták a falvakba és mezőgazdasági, kétkezi munkára fogták őket. Mindannyian az Angkar, a Szervezet kiszolgálóivá váltak. A család fogalmát is igyekeztek megszüntetni, anyákat és gyerekeiket, házastársakat, nagyszülőket, mindenkit elválasztottak a másiktól. A tanulás, a vallás és még a pénz is feleslegessé, haszontalanná vált és ezt fennen hirdették! A vagyon ételben volt mérhető.

A Khmer Rouge katonái közt, kivéve persze a vezetőséget, túlnyomóan gyerekek voltak. Közülük pedig sokan a Tuol Slengben dolgoztak. Végignézték és részt vettek a kínzásokban, vallatásokban. Borzasztó! Van egy szoba, ahol bemutatnak pár korábbi itt dolgozó 'fiatalt', akik nyilatkoznak, hogy mi vitte rá őket, hogy belépjenek a katonaságba, illetve, hogy érzik öreg fejjel, mit jelent nekik ez az időszak. Szinte egyből egyik azt hangsúlyozza, hogy nem volt más választásuk, ez jelentette a túlélést. Utólag elítélik mindazt, amit ezen falak között anno történt. Van aki elmondja, hogy még a mai napig rossz szemmel néznek rá a falujában. Ironikus módon a szomszéd szobában pedig olyan embereket mutatnak be, akik mindezt túlélték vagy családtagjaikat vesztették el. Ők is elmesélik, hogy miként élték meg ezt a korszakot. Gondolom, senkinek sem kell részleteznem, hogy ezt a terhet egy életen át cipelik magukkal. Jellemző Kambodzsában, hogy minden könyvárusnál vagy boltban százával árulják a Pol Pot rezsimmel kapcsolatos könyveket." forrás


"Az S-21-et meghagyták abban az állapotban, ahogy a vietnamiak megtalálták - ők szabadították ugyanis meg az országot a Pol Pot rezsimtől és ők találták meg az S-21-et is, benne az utolsó 14 halottal. Az A épületben vannak a nagy termek, falukon képek mutatják azt az állapotot, amilyenben a vietnamiak megtalálták, a B-ben zömmel fekete-fehér képek vannak óriási tablókon a rabokról (egyeseknek ott a kisgyermekük a karjukban). Az S-21-ben ugyanis mindenkiről gondosan aktát vezettek (fénykép, vallatások leírása, vallomások, stb.). A C-ben a magánzárkák vannak, a D-ben pedig a kínzókamrák. Ez utóbbit nem is néztük meg, én már egyébként a B épületnél sírtam... Az egész rettentően nyomasztó, felforgató élmény. Még ki sem léptünk az S-21-ből, már eldöntöttük, a kivégző mezőre már nem is megyünk el, az már végkép sok lenne mindannyiunknak. Arról így nem tudok beszámolni, annyit tudok, hogy tömegsírok vannak és egyes kivégzettek koponyái kupacokba vannak rakva." forrás


Olvasmányos linkek

"Szóval miután az ember túlteszi magát a szegénységen, észreveszi, hogy itt mégis boldogok az emberek. Van egy igen jó kis folyópartjuk, benne folyik a Mekong. Ide gyűl ki sok ember estefele és élnek. Mindenki játszik valamit, munka után láb-tollasoznak öltönyben, mamik felülnek a padon, kisgyerekek rohangásznak csak úgy egyszerűen, tinik helyi hiphopra pattognak, vagy a mamik másik fele valami furcsa zenére mozog együtt. Fizetőeszköz a riel, de dollárban is akárhol lehet fizetni. Gyönyörű buddhista templomok mindenütt, a maláj mecsetek (tisztelet a kivételnek) után igazi felüdülés. (2010)" forrás + szuper képek


"A királyi palota, a Nemzeti Múzeum, néhány pagoda és persze a helyi piac – ezzel ki is merül a kambodzsai főváros látnivalóinak tárháza. Az egész egy kis erőlködéssel egy nap alatt lezavarható, de a becses régészeti kincseket bemutató múzeumban könnyedén el lehet tölteni egy egész napot is. Gyalogosan nincs értelme bóklászni, ugyanis a mindenütt várakozó tuk-tukosok néhány dollárért egész napra rendelkezésre állnak, s örömmel visznek el minden látnivalóhoz. Mivel a forgalom a saigoninak csak töredéke, a mopedek is gyorsan mozognak – dudálva persze. A fővárosban ma már tucatnyi jó szálloda van, ráadásul mérsékelt áron. Napi 60-80 dollárért négycsillagos hotelszobát lehet foglalni, egy-egy étkezés pedig 10-15 dollárból kihozható fejenként. A fizetőeszköz itt is elsősorban az amerikai „zöldhasú”, olyannyira, hogy az ATM-ek is dollárt adnak ki, nem helyi pénzt, azaz realt. Hitelkártyát viszont nem fogadnak el mindenütt, még a jobb éttermekben is csak a készpénz járja. A piacok választéka és minősége jóval a vietnami szint alatt van, s ezért élvezeti értéke sem olyan, mint a szomszédban. A turisták többsége mindezek miatt csak átutazó Phom Penhben, útban Angkor felé. (2014)" forrás



,, Bár az első benyomások nem voltak éppen a legjobbak Phnom Penhnel kapcsolatban, fokozatosan megkedveltük ezt a várost. Az egyetlen kambodzsai nagyvárosról van szó, rengeteg emberrel, nagy forgalommal (nem hasonlítható a laoszi főváros nyugalmához), de megvan a maga bája. A többi ázsiai városhoz hasonlóan, a gyalogos itt is másodlagos személy, a járdán mindenhol autók, motorok parkolnak vagy éppen ételt árusító bódék sorakoznak, úgyhogy aki gyalog megy, az kénytelen tízméterenként egy darabig az úttesten sétálni.

Az itt töltött néhány nap alatt sokat pihentünk és sétáltunk a városban. A közvetlen közelünkben volt a BKK1 városnegyed, amelyben mindig is elsősorban a külföldi bevándorlók laktak. Ez a negyed tele van hatalmas villákkal, drága hotelekkel és éttermekkel, itt sétálgatva az ember el is felejti, hogy Kambodzsában van.

Többször is sétáltunk a Tonlé Sap-folyó partján található nagyon kellemes sétányon és messziről láttuk, ahol az előbbi folyó a Mekongba folyik. Phnom Penh egy város tele kontraszttal, rengeteg nagyon szegény ember mindenfelé, koszos utcák a város egyik felében, miközben máshol felhőkarcolók emelkednek, közülük az egyik hasonlít a barcelonai Hotel Velára." forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon