ÚTIKRITIKA.HU / Rajna-vidék









Rajna-vidék

A Rajna-vidék dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Rajna-vidék - Utazás

A Rajna-vidék dióhéjban

  • A Rajna-vidék nagy része Hessen tartományon belül található, kisebb részei bajor területen és Rajna-vidék-Pfalz tartományban.

Tetszett & Nem tetszett

Jön!

Vélemények

Jön!

Olvasmányos linkek

"Kalandozó őseink lóháton vágtattak ezen a vidéken, mi lóerők segítségével jártuk végig a Rajna középső szakaszát. A germán anyafolyó emberléptékű tájai a történelmi Közép-Európa nyugati határát alkotják: van mit felfedezni e vidékeken, amelyek sok tekintetben ismerősek, másrészt viszont oly távol kerültek tőlünk. A Boden-tó az össznémetség beltengere Németország, Ausztria és Svájc határán. Kissé kiesik a magyar utazók látóteréből, ami nem meglepő, hiszen egynapi autózásra esik tőlünk, miközben majdnem ugyanazt a látványt megkapjuk a mi Balatonunknál. Hasonló távlatok és tájak, nádasok és jegenyefasorok várnak ránk ott is, meglepő a magyar tengerrel való hasonlatosság. A minőségben azonban van még mit behoznunk, még csak itt-ott érjük el a Boden-tó környezetének igényességét – de hát mégiscsak egy kora középkor óta művelt kultúrtájról beszélünk.

Először Németország egyik legdélibb városa, a Boden-tó szigetére épült Lindau vár minket. Az 1275 óta szabad birodalmi városi címmel büszkélkedő Lindau kereskedelmi útvonalak csomópontja volt századokon keresztül, ahol még birodalmi gyűlést is tartottak 1469-ben. Részben még állnak a régi városfalak, de az őszi hétköznapokon ráérő német nyugdíjasokkal telített kikötői sétányokról széles panoráma tárul elénk: egyszerre láthatjuk be a négy német nyelven (is) beszélő országot. A közeli Konstanz történelmi városa ugyan a tó svájci oldalán terül el, de Németországhoz tartozik: a ma is ellenőrzött államhatár századelős bérházak között húzódik, egy kedélyesebb berlini falra emlékeztetve az egyszeri kelet-európait. A tóból kifolyó Rajna és a határ közé szorult, zsúfolt és forgalmas Konstanzban ma is él a történelem. Konstanz közelében máig ki lehet vonulni a nagyvilág forgatagából: Mainau és Reichenau szigetei a dús természet és az emberi alkotókedv egymásra találásának szép példái.

Még inkább érezzük a századok mélységét a tó másik öblében fekvő Reichenauban, amit kecsesen kanyargó jegenyefasoros töltés köt össze a szárazfölddel. A világörökség részeként számon tartott szigeten három kora középkori templom áll apátságostul: a St. Maria und Markust még 816-ban szentelték fel, de a másik két templom is a 9., illetve a 11-12. századból származik. Vastag falakkal keretezett, kincset érő ősöreg falfestményekkel ékesített, félhomályos belső terükben ezer éve csend honol. Itt volt bencés apátúr Strabo, aki a 9. század elején szerzetesként, költőként, botanikusként és diplomataként is a Karoling-kor legvilágosabb elméi közé tartozott: versbe szedett kertészeti kisokosa (Libera de cultura hortorum) a középkori gyógynövénytan egyik alapműve lett.

A német beltenger, a Boden-tó után nyugatnak indul a Rajna: a német és a francia nyelvterület és kultúrvilág határvidékei, Basel és a Jura hegység felé vesszük az irányt a folyóval együtt. Reichenau kolostorszigete után végleg összeszűkül a sokágú Boden-tó, az innen kifolyó Rajna a németországi Fekete-erdő és az észak-svájci dombvidék között kanyarog nyugat felé. A sztrádák és vasutak is elkerülik a szűken kanyargó völgyet: békés tájakon haladhatunk, miközben Svájc és Németország különösen kacifántos határát is többször átszeljük.

Stein am Rhein, a pár utcából álló Rajna-menti meseváros: középkori, színpompás falfreskókkal ékes polgárházait nem szabad kihagynia az erre utazóknak. A kanton központja, Schaffhausen is kötelező megálló az Allerheiligen- (Mindenszentek-) kolostor Schiller által megénekelt kerengőjével (ahol épp a környékbeli borászok borkóstolójára készültek a gótikus árkádok alatt), az Albrecht Dürer tervei nyomán épült várral és a Rajna világhírű, Európa-rekord vízhozamú (egymillió liter másodpercenként) vízesésével. A folyó mentén alig van forgalom, egy erdős szakasz után viszont meglepő látvány tárul elénk: Svájc egyik atomerőművét dugták el itt a hegyek közé, közvetlenül a német határ mellé.

Ahogy a Rajna bal partján északnak tartva átlépjük a német határt, rögtön rátérünk az Autobahnok végeláthatatlan labirintusába. A közeli Mannheim és Ludwigshafen iparvárosai is jelzik, hogy nem csak a német kultúra, hanem a német ipar egyik tengelyét is a Rajna alkotja. A germán folyam és vidéke innen már nem lesz többet olyan romantikus és idilli, mint a felsőbb szakaszokon: Európa – bármilyen válság ellenére – ma is zakatoló gazdasági-ipari szívén kell keresztülfolynia. Az indusztriális hagyományok itt évszázadokra nyúlnak vissza, nem meglepő hát, hogy Elzászhoz hasonlóan ezekért a területekért is folyamatos volt a vetélkedés a belnémet fejedelemségek – vagy éppen a francia és a német birodalom - között. A 2. világháború végül jóvátehetetlen pusztítást végzett sok Rajna-menti városban, ahol gyakran csak a legfontosabb emlékeket tudták kimenteni s végül restaurálni a romok alól.

A harmadik, legnagyobb és talán legfontosabb dómváros a Rajna és a Majna találkozásánál fekvő Mainz. Az egykori dúsgazdag hercegérsek-választófejedelmek székhelye ma Rheinland-Pfalz tartomány fővárosa, egyszerre politikai, gazdasági és kulturális csomópontja a nyugati német vidékeknek. A hercegérsekek a századok során egyszerre voltak Mainz felvirágoztatói és a városi polgárok elnyomói: a konfliktusok sokszor utcai harcokban csúcsosodtak ki; majd később a franciák és a poroszok vetélkedésének tárgya lett a Rajna kanyarulatában fekvő város. A békés időszakokban azonban olyan európai jelentőségű szellemek éltek Mainzban, mint Erasmus, Dürer vagy Lukas Cranach.

Mainzon túl már németes precizitású szőlőbirtokokkal telehintett dombok és hegységek hullámoznak a Rajna mindkét oldalán, itt tör át a folyam a középhegységen. A vidék a német romantika és nemzeti érzés egyik bölcsője volt a napóleoni háborúk idején és rákövető évtizedekben az apró fejedelemségekre tagolt német honban, amíg meg nem született a Német Császárság. Felsorolni is nehéz lenne, mennyi német alkotó vett innen ihletet műveihez, s hány uralkodó és politikus használta fel a népszerű művekben felbuzgó nemzeti érzéseket a maguk céljaira.

Kis csalódás a mai utazónak, hogy az egykor valószínűleg romantikus – bár a mi Dunakanyarunknál kisebb léptékű – Rajna-völgyet mára túlszabályozták és túlszerették a németek. A vasutakkal, sztrádákkal, ipari negyedekkel telehintett, sűrűn lakott partok között szűk mederbe szabályozva siet tovább a Rajna. A középkor és a kora újkor zűrös időszakaira emlékeztet a lovagvárak egész sora, szinte minden hegyre jut belőlük egy. Az eredeti várak nagy részét lerombolták a különböző évszázadok francia csapatai, viszont a XIX. századi nemzeti ébredés idején, sokszor a berlini császárok kényére-kedvére kissé giccses mesevárakat építettek a romokra. A látványos, ámde nem eredeti sasfészkek között Marksburgba érdemes elmenni: ez az egyetlen épen maradt középkori lovagvár a Rajna fölött. A meredek hegycsúcson álló várban még egy eredeti középkori kéziratokat és korai nyomtatott lapokat áruló csodabogárral is találkozhatunk.

Aki Koblenzig eljutott, ne hagyja ki a Mosel völgyét sem, amely az itt termelt kiváló német borokról híres. A szép régi városkákkal, mint Cochem vagy Zell ékes völgy a legészakibb történelmi borvidékek közé tartozik. Az Eifel és a Hunsrück hegységek fennsíkjai között mély szurdokban kanyargó folyó két partját végig szőlő borítja: szédületes meredekségű hegyoldalakon művelik itt birtokaikat a gazdák." forrás


"Rüdesheim a Rajna-vidék bortermelésének központja, az UNESCO Világörökség tagja. A Rajna keleti partján fekvő városka nevét először 1074-ben említik írásos dokumentumban, fő megélhetési forrásként már akkor is a bortermelést és -kereskedelmet említve. Azóta eltelt majdnem ezer év, de a borkultúrának továbbra is meghatározó szerepe van a város életében, a turizmus mellett persze. Elsősorban a rizling fajta terem meg ezen a vidéken, de más minőségi fehérborokat is készítenek a helyiek, amelyeket kötelező megkóstolni a helyi sorpincék valamelyikében. A borhoz kötődik egy régi hagyomány is a településen, az ún. Borkirálynő választás. Minden évben nyáron a borfesztiválon megválasztják Borkirályt és Borkirálynőt, akik képviselik a várost és borát más termelői vidéken. A borfesztiválon túl sok más ünnepséget is tartanak itt. A Rheingau zenei fesztivált az apátságban vagy a templomban szokták megtartani, július első szombatján tűzijáték fesztivál van. Természetesen a szüretet is megünneplik a helyiek, november végétől karácsonyig pedig karácsonyi vásár fogadja a látogatókat. A látnivalók közül érdemes felkeresni többek között a Bormúzeumot Brömserburg várában, a Drosselgasse-t a belvárosban, mely egy 144 méter hosszú macskaköves sétálóutca, tele vendéglőkkel, borozókkal, illetve a a 15. században épült Szent Jakab plébániatemplomot is érdemes megtekinteni. És ha valaki hozzám hasonlóan nem rajong a borokért, de mégis szeretne megkóstolni valami helyi specialitást, a rüdesheimi kávé kitűnő választás lehet. De vigyázat, ez az ital alkoholos, az erős kávéhoz ugyanis brandyt vagy konyakot kevernek." forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon