ÚTIKRITIKA.HU / Cusco

A Peru-t meglátogató turisták számára kötelező beiktatni a programba Cusco város meglátogatását. Cusco a fő turista úti célok egyike Peruban. A város az Unesco kulturális világörökség része.
Jellemzően Cusco a Machu Picchu meglátogatásának "előszobája". Itt akklimatizálódnak a turisták a magas légkörhöz. A Machu Picchu 112 kilométerre van Cusco-tól.
Tengerszint feletti magasság: 3399 méter.
Hőmérséklet: száraz és hűvös, nincs melegebb 19 foknál, éjszaka akár 4 C-ig csökkenhet a hőmérséklet. Az időjárás 2 évszakra osztható: az esős évszak, ami novembertől márciusig tart (míg Peru tengerparti részén tombol a nyár), a száraz évszak, ami áprilistól októberig tart (Peru alacsonyabban fekvő vidékein akkor kezdődik az esős, ködös hűvös időszak).
A fővárosból, Limából nincs vasúti kapcsolat Cuscoba. Alternatívák: busz, gépkocsi, repülőgép. Cusco 1165 kilométerre van Limától. Legalább 4 légitársaság repül Lima és Cusco között, naponta van több járat is. Egy útra a repülőjegy árak 70-90 USD között mozognak (2024).
Cuscoban a júniustól szeptemberig tartó időszak számít főszezonnak, Ilyenkor a legnehezebb jutányos áron szálláshelyet találni.

Fő látnivalók Cusco-ban:

Coricancha Múzeum - Museo del Qoricancha

Múzeumok:
- Inka Múzeum - Museo Inca
- Szt. Katalin kolostor - Museo del convento de Santa Catalina
- Szt. Mercedes kolostor - Museo del Convento de La Merced
- Érseki Palota Múzeum - Museo del Palacio Arzobispal
- Coricancha Múzeum - Museo del Qoricancha
- Kortárs Művészeti Múzeum - Museo de Arte Contemporáneo
- Inka Helytörténeti Múzeum - Museo Histórico Regional del INC
- Székesegyház Múzeum - Museo de la Catedral
- Szt. Jeromos Múzeum - Museo de San Jerónimo
- Természettudományi Múzeum - Museo de Ciencias Naturales

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A szállás
A tiszta levegő
Cusco esti kivilágításban
A múzeumok
A finom ételek
Guacamole mindenhol hagymával

Nem tetszett

Túl sok a turista
Kevés idő volt Cusco látnivalóira
A Katedrális belsejének helyreállítása
Nem szabad fotózni a múzeumokban
Hűvös idő

Vélemények

"Az Inka Birodalom fővárosát látni kell. Cikázik szemünk előtt az ősi inka építészet maradványa, a fából faragott különböző színű és formájú balkonok a spanyol hódítók emléke. Sajnálom, hogy mindössze két napunk maradt Cuscora, mert a látnivalók negyedét sem sikerült megtekintenünk. Még az inkák által kövekből kirakott-lerakott utcácskákat is csak kombinóval (tanszporter) jártuk be, sok helyen még így is manőverezni kellett a sofőrnek a keskeny sarkokon. Ez egy igazi kőváros, tiszta levegőjével, amit csak addig éreztünk, amíg a szűk, sikátoros utcácskákban ellepett minket a sütés-főzés illata.

A szállás olcsó és pazar. TV, ingyen Wi-Fi, minden szálláshelyen megtalálható. Na, és persze a kokatea. A recepción külön személy tartja kézben az utazási irodák által szervezett turistacsoportok beosztását. Ezzel idáig még nem találkoztam. Így minden turistacsoport időben készen állt az indulásra, senkire nem kellett külön várni. Szervezésben, pontosságban van mit tanulni tőlük, már egyáltalán nem jellemző rájuk a "mañana". Meglepően sokat változtak e tekintetében is. Az ősi inka romokhoz vezető kirándulás sokszor erőltetett samanizmusba ment át. Sajnáltuk a nagy színjátékra elfecsérelt időt, helyette inkább a városban kószáltunk volna, a látnivalókba mélyedve.

A Katedrálist megpillantva előjöttek a régi gyönyörű emlékképek. Készültem, hogy a főkapun belépve a napsugár az aranyból készített főoltáron táncot lejt, majd szikrái szétszóródnak, megvilágítva a Székesegyház belsejét. Ez a látvány továbbra is csak emlék marad, döbbentem rá szomorúan. A mai restaurátorok, építészek szörnyű munkát végeztek az 1986-os földrengést követően. Ennek ellenére Cusco misztikuma magával ragadó." (Szemes Zsuzsa)

"Ez a kövekből épített város hatalmas élményt nyújtott. Fentről Peru nemzeti állata, a puma körvonalazódik ki Cusco házait szemlélve. Lent az építészeti remekművek bűvöltek el, amiket az inkák alkottak a kövekből. A kis mokány indiánok előtt fejet kell hajtsak. Szerencsére ott létem ideje alatt nem esett az eső, pedig esős évszakban érkeztem és fel voltam készülve, hogy ázni-fázni fogok ezen a területen. Minden esetre tanácsos esőkabátot, meleg holmit magunknál tartani, mert soha nem lehet tudni. Reggel a legnagyobb meglepetésemre a golyós dezodor golyója, mint puskagolyó repült el.

A kis szűk, sikátoros utcákban iszonyú nagy az emberforgalom. A járda vagy annyira keskeny, hogy még egy ember is manőverezve fér el, vagy a házfalakat képező kövek domborodnak ki oly mértékben, hogy az egy autónyi széles úttestre kényszerülünk. Az utcai kis éttermek olcsóak, két-három személy igazán bőségesen jól lakik fillérekből – ha kihagyja a sört. Az ugyanis Peruban mindenhol sokkal többe kerül, mint nálunk. Viszont, érdekes megemlíteni, hogy minden étterem tulajdonos ugyanazt a menüt vagy egytálételt készíti, hogy ne legyen konkurencia köztük. A bevételeket pedig elosztják egymás között, teljesen mindegy, hogy melyik éttermet választja a kedves utazó. Igaz, nem fizetnek adót, így könnyen megtehetik. " (Ny. A.)

Cuzcoban a főbb látványosságoktól távolabb sétálgatva izgalmas falfestményekre lehet bukkanni. De ezektől függetlenül is, aki teheti, iktasson be egy extra napot Cuzcora, amikor nem az Inka örökség nyomában rója az utcákat, hanem hagyja, hogy csak úgy vigye a lába a kevésbé ismert régi utcákon, és élvezze a szembejövő meglepetéseket. (sz.t., 2023)

Templomok

Székesegyház - La Catedral

Cusco városában található a Szent Péter és Pál székesegyház, amely spanyolul La Catedral del Cuzco-nak is nevezik, és az egyik legfontosabb történelmi és vallási helyszín a városban. A székesegyház Cusco főterén, a Plaza de Armas-on található, és a város egyik legismertebb épülete.

A székesegyház építése a 16. században kezdődött, és az inka építészeti stílus és a spanyol barokk stílus keveredéséből született. Az épület falai és mennyezete gyönyörű freskókkal díszítettek, amelyek a koloniális Peru történelmét és vallási életét ábrázolják.

A székesegyház számos kincset és értéket őriz, köztük az egyik legismertebb a Szent János evangéliuma, amelyet a XVI. században az inkák borítottak arannyal. A székesegyházban található még egy nagy orgona is, amelyet a XVIII. században építettek, valamint számos festmény, szobor és szentély, amelyeket a vallási élethez használnak.

A Szent Péter és Pál székesegyház Cusco egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága, és minden évben számos látogatót vonz. A székesegyházhoz vezető belépőjegyeket a helyszínen lehet megvásárolni, és az ide látogatók számára ajánlott idegenvezetőt fogadni, hogy teljes körű betekintést nyerjenek az épület történelmébe és jelentőségébe.

Katedrális a Plaza de Armas-on - Elter fotója

A Jézus Társasága - La Compañía de Jesús

Cusco városában található a Jézus Társasága temploma, amely spanyolul La Iglesia de la Compañía de Jesús-nak is nevezik. Ez az egyik legjelentősebb barokk templom a városban, és egyike azoknak az épületeknek, amelyeket a spanyolok a XVII. században építettek, amikor az inkák városát gyarmatosították.

Az épület fő homlokzata csodálatos aranyozott díszítéssel van borítva, amely a perui barokk stílusát tükrözi, és az épület belső részei szintén díszes aranyozott részletekkel rendelkeznek. A templom területe az egykori inka Sun Temple helyén áll, és ezért a templom felépítésénél a spanyolok felhasználták az inkák építészeti stílusát is.

A Jézus Társasága temploma számos festménnyel, szoborral és szentélyekkel rendelkezik, amelyeket a perui barokk stílus és a római katolikus vallás története ihletett. Az egyik legnagyobb látványosság a templom egyik szentélye, amelyben 250 kg arany borítja a falakat és mennyezetet, és amelyet a spanyolok arany- és ezüstbányákban találtak.

A templomhoz vezető belépőjegyeket a helyszínen lehet megvásárolni, és az ide látogatók számára ajánlott idegenvezetőt fogadni, hogy teljes körű betekintést nyerjenek az épület történelmébe és jelentőségébe. A Jézus Társasága temploma Cusco egyik legfontosabb látványossága, és minden évben sok látogatót vonz.

Elter fotója

Mercedesz Templom és kolostor - Iglesia y Convento de la Merced

A Mercedesz Templom és Kolostor Cusco városában található, és egyike azoknak a történelmi épületeknek, amelyeket a spanyolok a XVII. században építettek a városban. Az épület a Plaza de Armas-tól keletre található, és egyike azon kevés épületeknek, amelyeket az inkák előtti időszakból is megőriztek.

Az épület homlokzata elegáns barokk stílusban készült, és a főbejáratánál szép szobrokkal díszítették. Az épületen belül nagy figyelmet fordítottak az aranyozott díszítésekre, és a belső tér is lenyűgöző látványt nyújt. A templom területén található számos kápolna, amelyek közül a legkiemelkedőbb a San Pedro Nolasco kápolna, amelyet a templom alapítója, Juan Jerónimo de Cabrera szentelt fel.

A kolostor részei közül a legérdekesebbek a reneszánsz stílusú kápolna, a Szent Péter és Pál terem, amelyben egy lenyűgöző feszület található, valamint a szerzetesek szobái, amelyeket eredeti bútorokkal berendeztek.

Az Iglesia y Convento de la Merced nagyon fontos szerepet játszott a spanyol gyarmatosítás korában, és fontos történelmi és vallási jelentőségű helyszín a mai napig. Az épülethez vezető belépőjegyeket a helyszínen lehet megvásárolni, és idegenvezető fogadásával teljes körű betekintést nyerhetünk az épület történelmébe és kulturális jelentőségébe.

Szt. Domingo kolostor - Convento de Santo Domingo

A Santo Domingo kolostor (Convento de Santo Domingo) Cusco városában található, és egyike azon történelmi helyszíneknek, amelyek a spanyol gyarmatosítás korára utalnak. Az épületet a Dominikánus Rend építette az 1500-as évek elején, az inka építészeti stílus mellett a spanyol barokk stílusát is felhasználva.

Az épület homlokzata az 1700-as években épült, és lenyűgöző barokk stílusú díszítéssel rendelkezik. Az épületen belül a lenyűgöző stukkókkal díszített mennyezet, valamint a Szent Péter és Pál székesegyházzal való kapcsolata miatt rendkívül fontos történelmi és vallási jelentőségű helyszín. A kolostorban találhatók az egyik legnagyobb szentélyek, amelyeket a spanyolok Peru-ban építettek, és rengeteg értékes műalkotást és régiséget őriznek.

A Santo Domingo kolostorhoz tartozó területen találhatók az inkák egykori épületei is, amelyek közül az egyik legkiemelkedőbb a Koricancha nevű templom, amelyet az inkák az arany templomként tiszteltek, és amelynek falai és mennyezete arannyal voltak borítva. A kolostor területén továbbá megtekinthetők az inkák kertjei, amelyek számos őshonos növényfajt tartalmaznak.

Az épületet látogatók számára ajánlott idegenvezetőt fogadni, hogy teljes körű betekintést nyerjenek az épület történelmébe és jelentőségébe. A Santo Domingo kolostor Cusco egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága, és az ide látogatók sokat tanulhatnak a perui történelemről és kultúráról.

Szt. Blaz Templom - Templo de San Blas

A San Blas templom (Templo de San Blas) Cusco városában található, és az egyik legismertebb történelmi és vallási helyszín a városban. Az épület a San Blas negyedben található, és a város egyik legmagasabb pontján helyezkedik el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Az épület homlokzata egyszerűbb, mint a város többi templomának homlokzata, de az épület belsejében található műalkotások és díszítések miatt mégis nagyon értékes. A templom belső terei az inka és a spanyol stílus keveredését tükrözik, és lenyűgöző freskókkal és szobrokkal díszítettek.

m. k. fotója

A templom legérdekesebb része azonban a szószék, amelyet a perui mesterek faragtak. A szószék részletesen ábrázolja az inkák és a spanyolok találkozását, és az épület történetére is utal. A szószék faragványai olyan részletesek, hogy azokat csak nagyítóval lehet szemügyre venni.

A San Blas templomot látogatóknak ajánlott egy idegenvezetővel, hogy jobban megértsék az épület történelmét és jelentőségét. Az idegenvezetők a templom belső tereinek részletes leírását adhatják, valamint bemutathatják a szószék részleteit is. A San Blas templom Cusco egyik legfontosabb látnivalója, és egyedi művészeti értéke miatt is különleges helyet foglal el a városban.

Szóval, egy ilyen mosolygós képért már fizetni kell a turistának - a.n. fotója

Magaslati levegő

"Cusco a tengerszint felett 3399 méter magason fekszik. Azt mondják az okosok, hogy érdemes repülővel érkezni az egykori inka fővárosba, mert az is segít abban, hogy ne viselje meg szervezetünket a magaslati ritka levegő. Így is legalább két napra van szükségünk, hogy akklimatizálódjunk. Még akkor se vigyük túlzásba a mozgást, ha nem érezzük rosszul magunkat. Akkor is nyugodtan, lassan mozogjunk, álljunk ellen a sok kísértésnek, ami csábítóan hívogat minket. A sok lépcső, a rengeteg látnivaló, kirándulások az ősi inka birodalom romjai között. Igyunk nagyon sok folyadékot, és kerüljük az alkohol fogyasztását. A folyadékbevitel hidratálja testünket, kiegyenlíti a szervezetünkben létrejött légnyomáskülönbséget. A koka levélből készített tea is sokat segít, ezt minden szálláshelyen, étteremben kérés nélkül adják a részünkre."

Szállás

Cusco-ban agyon hideg volt este, és fűtés sehol sincsen, a melegvizes zuhany is kérdéses. 😅

"Cuscoban és környékén a szállás kiváló, minden típusú szállás megtalálható, mely kedvünkre való, ízlésünknek megfelel, legyen az szuper luxus hotel. vagy inkább kedves barátságos, inkább otthonias hangulatú. Cusco főteréről a Plaza de Armas-ról kiindulva, szinte egymásba érnek a szálláslehetőségek, csak a részünkre és a pénztárcánknak kedvezőt kell megtalálnunk, ami egyáltalán nem nehéz feladat, hiszen Cusco teljesen berendezkedett az idegenforgalomra. Találunk a főtéren is szállodát, természetesen ennek az ára nem 20 dollár/fő/éj, ezért elkérik akár a dupláját is egy éjszakára, de még mindig olcsóbb, mint nálunk.

A csillagok száma szerint, de lehetőségünk van a szállás jellege szerint is választani. Így találunk luxus, dizájn vagy vásárlási lehetőség szerint, akár vidéki vagy természet közeli hotelt. A szállodák, hotelek mindenhol büféreggelit kínálnak. Az ingyenes WIFI használat is rendelkezésünkre áll. A teafőzésre alkalmas koka levél mindenhol ki van téve, amely segít a magaslati ártalom elmulasztásában. " (Szemes Zsuzsa)

Étkezés

Cusco, az inkák egykori fővárosa, kivételes gasztronómiai élményeket kínál a turisták számára. A perui konyha egyedülálló ízeivel és a helyi alapanyagokkal készült fogásokkal találkozhatunk itt, amelyek tökéletesen tükrözik az Andok kultúráját és hagyományait.
A városban számtalan étterem található, az elegáns, fine dining helyektől kezdve a helyi piaci kifőzdékig. A San Pedro piac különösen autentikus élményt nyújt, ahol a helyiek által kedvelt fogásokat kóstolhatjuk meg rendkívül kedvező áron. Itt találkozhatunk a cusqueñai konyha jellegzetes ételeivel, mint például a ceviche (nyers hal citromlében pácolva), az anticuchos (marha szívnyársak) vagy a lomo saltado (pirított marhahús zöldségekkel).
Cusco egyik legismertebb specialitása a cuy, azaz a sült tengerimalac, amely bár az európai turisták számára különleges lehet, a helyiek körében ünnepi ételnek számít. Hasonlóan fontos alapanyag a burgonya, amelynek több száz fajtáját termesztik a régióban. Ezek közül érdemes megkóstolni a causa limeñát vagy a papas a la huancaínát.
Az andoki konyha egyik alapvető összetevője a kukorica is, amelyből többek között a chichát, a helyi kukoricasört készítik. Ez az ital nemcsak frissítő, de a kulturális hagyományok fontos része is. Emellett érdemes kipróbálni a matét vagy a coca teát, amely segít az akklimatizálódásban a magas tengerszint feletti magassághoz.
A turistáknak ajánlott legalább egyszer részt venni egy pachamanca-n, amely egy hagyományos földalatti sütési technika, ahol különböző húsokat és zöldségeket forró kövek között készítenek el. Ez nemcsak egy étkezés, hanem egy teljes kulturális élmény.
Cusco központjában, a Plaza de Armas környékén számos nemzetközi étterem is található, amelyek a helyi és a nemzetközi konyha keverékét kínálják. Ezek általában drágábbak, de kényelmes átmenetet jelenthetnek azok számára, akik fokozatosan szeretnének megismerkedni a perui ízekkel.
A városi étkezés során érdemes figyelni a higiéniai körülményekre, különösen az utcai árusoknál és a kisebb éttermekben. Ajánlott olyan helyeken étkezni, ahol sok helyi is megfordul, mivel ez általában a minőség és a frissesség jele.

"A szűk, inkaköves utcákon nézelődve egyre beljebb kerülünk a turisták és a kisvendéglők sűrűjébe. A tulajdonosok, akik maguk készítik az ételeket, sorra invitálják be a turistákat egy jó kis ennivalóra. A bejárati ajtóban hatalmas wog-ban készül, sül a helyi finomság, a sült oldalas. „Pasa-pasa” invitál mindenhol a tulajdonos. Ettől oly lármás az egész utca, szól a latin muzsika, a turisták különféle nyelveken utasítják vissza a hívogató szavakat. Érdekes, hogy mindenhol ugyanaz készül a nagy serpenyőkben. Tudjuk, hogy ki kell próbálnunk a helyi specialitást, és nem is bánjuk meg. Ajánlom mindenkinek. Az étel és az ital árak meglehetősen kedvezőek. Az európai árakhoz képest sokkal olcsóbban tudunk étkezni, mint például nálunk. Itt kapni sült tengeri malacot (Cuy chactado), amit egyáltalán nem bánok, hogy nem próbáltam ki. Szegény. A húsa pedig porhanyós, sokkal ízletesebb, mint a nyúlhús.

Az olajban sült sertéshús, menta, hagyma és a kukorica (chicharrón), közkedvelt lett számunkra, itthon is szívesen készítem, nagyon finom eledel. Kár, hogy a kukorica, ami nálunk kapható, meg sem közelíti a peruit, sem ízben, sem méretben. Pont ezért szeletekre vágják és úgy főzik meg, vagy sütik, hogy a nagy szemek kellőképpen megdagadjanak. A malacsteak (lechón vagy cerdo al horno) szintén Cusco jellegzetes étele. Klasszikus ételük a töltött csípős paprika (rocoto relleno) és a hússal töltött burgonya (papa rellena). Ezen a vidéken ettünk először alpaca (a láma egy fajtája) húsából készült sültet. Nagyon finom, kissé az őzre emlékeztetett, de mégsem annyira vadízű. És az inka leves (puchero saberes-y-sabores), mindent belefőznek, zöldséget, húst, krumplit, amit csak otthon lelnek. A legényfogó levesünkre emlékeztet, természetesen azt is az elengedhetetlen ají-val megerősítve. És a sörük nagyon ízletes. Nem keserű, nem édes. Pont nagyon jól esik egy kellemesen elfogyasztott lakoma után." (Szemes Zsuzsa)

Vásárlás

Cusco nemcsak történelmi és kulturális látnivalóiról híres, hanem kiváló bevásárlási lehetőségeiről is, amelyek tökéletesen tükrözik Peru gazdag kézműves hagyományait. A város különböző részein található piacok, üzletek és galériák igazi kincsesbányát jelentenek a turisták számára.

A helyi kézműves termékek között kiemelkedő helyet foglalnak el a színes textíliák. Az andoki régiókból származó szőttesek, takarók, poncshók és ruhadarabok élénk színeikkel és geometrikus mintáikkal lenyűgözőek. Ezeket gyakran alpaka- vagy lámagyapjúból készítik, amelyek nemcsak gyönyörűek, hanem kiváló minőségűek is. A Centro Artesanal Cusco és a San Pedro piac kiváló helyek ezek beszerzésére.

Az ezüstművesség szintén nagy hagyományokkal rendelkezik a térségben. A cusqueñai ezüstművesek csodálatos ékszereket és dísztárgyakat készítenek, amelyek gyakran az inka motívumokat és szimbólumokat ötvözik modern dizájnnal. Érdemes felkeresni a Plaza de Armas környékén található ékszerboltokat, ahol egyedi darabokat találhatunk.

A kerámiatermékek, különösen a színes, kézzel festett edények és dísztárgyak szintén népszerű szuvenírek. A Barrio de San Blas művésznegyedben számos kerámiaműhely található, ahol nemcsak vásárolhatunk, de gyakran megfigyelhetjük a készítés folyamatát is.

A vásárlás során fontos tudni, hogy az árak általában alkudhatók, különösen a piacokon és a kisebb üzletekben. Érdemes barátságosan, de határozottan alkudozni, ami a helyi kultúra része. Az eredeti ár 30-40%-át is le lehet alkudni, de mindig tisztelettel és mosollyal tegyük ezt.

Cusco belvárosában számos modern bolt is található, ahol a nemzetközi márkák mellett perui dizájnerek munkáit is megvásárolhatjuk. Ezek az üzletek általában rögzített árakkal dolgoznak, és magasabb árkategóriát képviselnek.

A turistáknak érdemes figyelniük arra, hogy bizonyos termékek, különösen a régészeti lelőhelyekről származó tárgyak vagy védett állatok részeiből készült emléktárgyak kivitele illegális lehet. Mindig megbízható forrásból vásároljunk, és kérjünk számlát, különösen értékesebb tárgyak esetében.

Az élelmiszerpiacokon egzotikus gyümölcsöket, fűszereket és kávét is vásárolhatunk, amelyek tökéletes ajándékok lehetnek az otthoniak számára. A perui kávé különösen híres minőségéről, érdemes belőle hazavinni.

A vásárlás során ajánlott kisebb címletű pénzt tartani magunknál, mivel a kisebb üzletekben gyakran nincs váltópénz. A legtöbb helyen készpénzzel fizethetünk, de a nagyobb üzletekben és a turisták által gyakran látogatott helyeken a bankkártyát is elfogadják.

Közbiztonság

Cusco általánosságban biztonságos úti cél, azonban mint minden turisztikai központban, itt is érdemes néhány óvintézkedést betartani. A turisták nagy száma miatt bizonyos problémák és kellemetlenségek előfordulhatnak, amelyekre jó felkészülni.
A zsebtolvajlás az egyik leggyakoribb problémakör, különösen a zsúfolt piacokon, turisztikai látványosságoknál és tömegközlekedési eszközökön. Értéktárgyainkat mindig tartsuk biztonságos helyen, lehetőleg rejtett övtáskában vagy a szállodai széfben. Ne hordjunk látható helyen drága ékszereket, órákat vagy elektronikai eszközöket, és hátizsákunkat mindig tartsuk magunk előtt a zsúfolt helyeken.
A taxizás során érdemes elővigyázatosnak lenni. Kizárólag hivatalos, megbízható taxikat használjunk, amelyeket a szállodánk recepciója ajánl vagy hivatalos taxiállomásokon találhatók. Az ár egyeztetése előre fontos, mivel a taxaméter használata nem általános. Az éjszakai közlekedés során különösen körültekintően járjunk el, és lehetőleg csoportosan közlekedjünk.
A hegyibetegség (soroche) jelentős kellemetlenséget okozhat, hiszen Cusco 3400 méterrel a tengerszint felett fekszik. A tünetek között fejfájás, émelygés, fáradtság szerepelhet. Érkezéskor szánjunk időt az akklimatizálódásra, fogyasszunk bőségesen folyadékot és kerüljük az alkoholt. A helyi coca tea segíthet enyhíteni a tüneteket.
A turistáknak gyakran kínálnak az utcán különféle túrákat, szolgáltatásokat vagy árucikkeket. Ezekkel kapcsolatban legyünk óvatosak, mindig hivatalos forrásból, megbízható utazási irodáktól vagy a szállodán keresztül foglaljunk. A "túl szép, hogy igaz legyen" ajánlatok általában valóban nem azok.
Az étkezéssel kapcsolatos kellemetlenségek elkerülése érdekében figyeljünk az élelmiszer-biztonságra. Csak palackozott vizet fogyasszunk, és kerüljük a nyers zöldségeket, gyümölcsöket, ha nem biztosak vagyunk benne, hogy megfelelően megtisztították őket. Az utcai ételárusok közül válasszuk azokat, ahol sokan állnak sorban – ez általában a minőség jele.
Egyes látnivalóknál és üzletekben gyakori a túlárazás a turisták számára. Tájékozódjunk előre az árakról, és ne szégyelljünk alkudni, ahol ez lehetséges. A belépőjegyeket hivatalos forrásból vásároljuk meg, ne az utcai árusoktól.
A vallási ünnepek és fesztiválok idején különösen óvatosnak kell lennünk, mivel ezek az események nagy tömeget vonzanak, és a zsebtolvajok is aktívabbak. Ugyanakkor ezek kivételes kulturális élményt nyújtanak, nem érdemes kihagyni őket – csak legyünk elővigyázatosak.
Cusco történelmi központjában általában biztonságos a nappali séta, de a városközponttól távolabb eső területekre ne menjünk egyedül, és sötétedés után különösen figyeljünk a biztonságunkra. Fontos tudni, hogy a rendőri jelenlét erős a turisztikai zónákban, ami növeli a biztonságot.
Kellemetlenségek esetén forduljunk a turistarendőrséghez (Policía de Turismo), akik angolul is beszélnek és kimondottan a turisták segítésére specializálódtak.

Egyik délután békésen sétáltam vissza a szállásomra Cuzcóban. A hostel bejárata előtt még vettem egy fagyit, aztán beléptem – a szobámat épp takarították, de mivel sürgősen szükségem volt a fürdőre, bekéredzkedtem. Leraktam a táskámat a szobában, és nem is gondoltam semmi rosszra. Később, amikor a takarítónő már elment, lepihentem egy kicsit. Aztán jött a döbbenet: a pihenés után vettem észre, hogy eltűnt a pénztárcám a táskából. Benne körülbelül 100-120 dollárnyi készpénz, de ami ennél is rosszabb: mindkét bankkártyám is.
Azonnal elöntött a pánik. Ott álltam pénz nélkül, kártyák nélkül – nem tudtam volna sem szállást fizetni, sem enni, sem pedig eljutni Ecuadorba, ahonnan a repülőm indult haza. Nem volt más pénzforrásom. Teljesen kifosztva éreztem magam.

Szóltam a hostel tulajának – vagy lehet, hogy menedzser volt –, és határozottan kijelentettem, hogy a tárcám a szobámból tűnt el. Rögtön látszott, hogy ez neki nem tetszik: ha ott történt, az bizony az ő felelőssége. Elkezdte hajtogatni, hogy ilyen könnyen megeshet, ha valaki óvatlan, és biztos valamelyik vendég nyúlt a táskámhoz – itt bent, a házban. Próbáltam észhez téríteni: ez nem egy nyüzsgő piac vagy ünnepi forgatag, ahol sodródik a tömeg. Ez egy hostel, ahol nem kerültem szoros közelségbe más vendégekkel, ráadásul zárt térben voltam. A zippzáras sztorija teljesen értelmetlen volt.

A fejem zakatolt, majd hirtelen beugrott valami. Megkértem, hogy nyissuk ki a hostel szemetesét. És ott, a szemét tetején, megláttam a tárcámat. A kezembe vettem. A pénz persze eltűnt – de mindkét bankkártyám érintetlenül benne volt. A tárcám a szemétben… Elképesztő érzés volt.

Gyanítom, valaki a személyzetből lehetett a tettes – valaki, aki nem ért a bankkártyákhoz, gyorsan eltette a készpénzt, majd el akarta tüntetni a nyomokat. És mivel nem hagyta el az épületet, hanem a szemetesbe dobta a zsákmányt, valószínűleg ott is maradt dolgozni. Ez volt a szerencsém: ha kivitte volna az utcára, esélyem sem lett volna visszakapni.

Persze sok mindent hallottam már indulás előtt is arról, hogy Peru nem éppen veszélytelen. Rafinált trükkökről meséltek: hogy a taxis elhajt a csomagoddal, a buszban kilopják a fényképezőgépet, és helyette egy üres kólásüveget raknak a táskába, vagy hogy túszul ejtik a turistát, és naponta leemeltetik vele a bankszámlája limitjét. Az ember ilyenkor persze mindig abban reménykedik, hogy „ez velem úgysem történik meg”.

Ez most megtörtént. De a vége mégiscsak egyfajta happy end lett – és nagy tanulság is egyben.

Egyéb hasznos információk

Cusco városközpontjában a taxiközlekedés továbbra is kedvező áron elérhető, de fontos változások történtek az árakban. 2024-ben a hivatalos szabvány tarifa a városközponton belüli taxiutakra 2,50 sol fuvaronként. Ez az ár rendkívül kedvező a turisták számára, különösen a nemzetközi összehasonlításban.
Érdemes azonban tudni, hogy sok taxis megpróbál magasabb, 3 sol-os árat kérni, különösen a turistáktól. Az alkudozás elfogadott és gyakran szükséges is - határozott, de barátságos tárgyalással általában tarthatjuk magunkat a hivatalos 2,50 sol-os árhoz.
Biztonsági szempontból kiemelten fontos, hogy kizárólag hivatalos taxi jelzéssel ellátott járműveket vegyünk igénybe. A nem regisztrált, "feketén" dolgozó sofőrök járműveit kerüljük el, mivel ezek használata nemcsak illegális, hanem biztonsági kockázatokat is rejthet.
A helyiek által gyakran használt alternatíva a "kombi" néven ismert kisbuszos közösségi közlekedés. Ezek rendkívül gazdaságosak, mindössze 0,70 sol-ba kerülnek utanként. Bár árban verhetetlen megoldást jelentenek, fontos megjegyezni, hogy általában zsúfoltak és kevésbé kényelmesek. Turisták számára inkább rövid távú utazásokra ajánlottak, vagy ha autentikusabb helyi élményre vágynak.
A közösségi közlekedés és a taxiszolgáltatások rendszerint reggeltől késő estig működnek, de éjszaka már nehezebb lehet biztonságos taxit találni, különösen a városközponton kívül. Ilyenkor érdemes a szálláshelyünk recepcióján keresztül rendelni taxit vagy használni a telefonos alkalmazásokon keresztül elérhető szolgáltatásokat, amelyek 2024-ben már Cuscóban is elterjedtebbé váltak.

Látnivalók

Quorikancha

A Qorikancha, más néven "arany templom", Cusco városának egyik legismertebb és legfontosabb történelmi helyszíne. Az épületet a XVI. században az inkák építették, és az egyik legfontosabb templomuk volt, amely az inka birodalom vallási központjaként szolgált. Az épületnek különösen nagy jelentősége volt az Inka Napisten, a "Inti" tiszteletére épített arany templomaként.

Az épület falai és mennyezete arannyal borítottak voltak, és rengeteg értékes drágakővel és arannyal díszítették. Az inkák szerint az arany és a drágakövek az égi istenek ajándékai voltak, és a templom aranyozott díszítései azt jelképezték, hogy az inka birodalom a világ középpontjában áll.

Az arany templomot a spanyolok elfoglalták a XVI. században, és felhasználták az épület aranyát a saját művészeti és építészeti projektekhez. Az épület ma már nem arannyal van borítva, de a falak és mennyezet freskói még mindig lenyűgöző látványt nyújtanak, amelyek az inka vallási életét és történelmét ábrázolják.

A Qorikancha területén található a Santo Domingo kolostor, amelynek építése az inka birodalom időszakában kezdődött, és amelyet később a spanyolok használtak fel. A Santo Domingo kolostor épülete és a Qorikancha történelme az inka birodalom és a spanyol gyarmatosítás kultúrájának keveredését tükrözi.

A Qorikancha ma Cusco városának egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága, és az épület történelmi és kulturális jelentősége miatt a látogatók számára ajánlott idegenvezetőt fogadni, hogy teljes körű betekintést nyerjenek az inka birodalom és a spanyol gyarmatosítás történelmébe és kultúrájába.

Elter fotója

Történelem

"Cusco eredeti kechua nyelven Qosco, ami spanyolul köldököt jelent. Áttételesen központnak vagy találkahelynek lehetne fordítani. Én inkább bölcsőnek nevezném, ami nem is áll ez messze a valóságtól, hiszen körös-körül égbe nyúló hegyek veszik körül a medencében fekvő egykori inka fővárost, melyet évről-évre a világ minden tájáról érkező archeológusok kutatnak és csodálnak. Több, mint egymillió látogatót vonz évente. A legenda szerint a Nap Isten két gyermeke, Manco Cápac és Mama Ocllo a Titicaca-tótól azzal a küldetéssel indult útnak, hogy olyan helyet találjanak, mely egy nagy királyi központnak megfelel. Egy másik mítosz szerint négy fiútestvér indult útnak Pacaritambu barlangjaiból a hozzájuk tartozó négy hölgy társaságában. A legenda szerint az egyik testvér, Ayar Manco és párja, Mama Ocllo alapították a várost.

Teljesen mindegy, hogy a régi mítosz melyik verzióját fogadjuk el, Cusco a csodálatos inka birodalom központja, a legősibb városi település, mely a pre-inka időkre nyúlik vissza. Hivatalosan 3000 éves, de találtak már itt 5000 éves pre-kerámiai leleteket, mely megcáfolja Cusco város születésének az időpontját. Az ősi birodalom megmaradt romjai előtt hitetlenkedve állunk, hogyan is tudták azokat a hatalmas köveket megmozdítani, és nem csak megmozdítani, egymásra építeni, úgy, hogy azok még befele is dőlnek, hogy ellenálljanak a gyakori földrengésnek. Kiváló példa erre Saqsaywaman, monumentális komplexuma, a Nap Háza, mely cikk-cakkban épült az andoki indiánok által. Cusco várossal együtt elsőként került be a világ új 7 csodája közé.

Jóllehet, mint már korábban említettük i.e 1400-as években már létezett Cusco városa, az i.e. 1200-as években egyre jelentősebb lett az inka társadalom számára. Körülbelül erre az időre vezethető vissza, hogy akkor érte el az Inka Birodalom terjeszkedése csúcspontját. Ettől az időtől folyamatos hanyatlás kezdődött a spanyol hódítók 1533-as megérkezéséig. A spanyolok beköltöztek a jelenlegi fővárosba, Limába, ahol a gyarmati kultúra virágzásnak indult. Cusco viszonylagos fontossága fennmaradt, mint a spanyol alkirályság perui közigazgatási központja. A hatalmas mennyiségű művészet és a gyarmati építészet szerte a városban erről az időszakról tanúskodik. Sajnos a Katedrális belső tere az 1986-os földrengésben hatalmas károkat szenvedett. A mai kor restaurátorai némi "hibával" és azt is csak részlegesen tudták helyreállítani.

Ebben az időszakban az inka nemesség Cusco völgyében bizonyos kiváltságokat vívott ki magának, amely lehetővé tettes, hogy viszonylag békében éljenek és keveredjenek a hódító spanyolokkal. A békét csak " relatív" módon tartották fenn. 1536-tól volt jó néhány Manko Inka által vezetett felkelés, mely az ősi inka dinasztia utolsó leszármazottja Tupac Amaru kivégezésével ért véget 1572-ben. 1821-ben, miután lázadások sorozata söpört át egész Latin-Amerikán, Peru elnyerte függetlenségét. Ekkor lett Lima az ország fővárosa. Ezzel egyidejűleg Cusco elnyerte "Dél-Amerika régészeti fővárosa" címet. Ez az elismerés történelmi jelentőségű nem csak a Peruban, hanem az egész kontinensen. 1983-ban Cuzco város az UNESCO által a Világörökség részévé vált. " (Szemes Zsuzsa)

További beszámolók

Az első napunk Cuzcóban a város hangulatának beszippantásával telt – ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy bejártuk a Plaza de Armas környékét, nézelődtünk, és megvettük a „turistico boleto” nevű bérletet, amit – legalábbis a Lonely Planet szerint – szinte mindenhová elfogadnak. A valóságban persze gyorsan kiderült, hogy ez már rég nem így van: például a város templomaiba külön jegyet kell váltani. Végül a katedrálist választottuk, és nem bántuk meg: három különböző stílusú templom olvad össze egyetlen monumentális épületben. A legemlékezetesebb elem az Utolsó vacsorát ábrázoló festmény volt, ahol az asztalon Jézus előtt nem kenyér és bor, hanem – helyi értelmezés szerint – tengerimalac vagy, ahogy a templomi tábla állította, vad csincsilla terül el.
A látogatás után még kóboroltunk egy kicsit a környéken, és teljesen véletlenül betévedtünk a Soma által is ajánlott Jack’s Caféba – amit természetesen nem hagytunk ki. A hangulat olyan volt, mintha egy perui Times Square sarkán üldögéltünk volna: nyüzsgés, ízek, illatok. Frissen facsart mangólé került az asztalra (itt valamiért minden gyümölcsital elképesztően jó – és szerencsére a gyomrunk is bírja a helyi vízzel), mellé szendvics, és végre egy rendes tejeskávé. Tudom, rég elmúlt 11 óra, de mióta megérkeztünk, nem ittunk normális kávét – a Colca-kanyonban például csak instant Nescafé volt, bár ott még az is mennyeinek tűnt, valószínűleg azért, mert a tejet épp akkor hozta az udvaron legelésző tehén.

Amikor megérkeztünk Cuzcóba, a repülőtérről egyenesen a szállásunkra mentünk, ahol már koka teával és a környék jellegzetességeivel fogadtak minket. A koka tea a koka növény leveléből készül – abból a cserjéből, amelyből a kokain is származik –, de itt teljesen más szerepet tölt be: az íze leginkább a zöld teára emlékeztet, és azt tartják róla, hogy segít enyhíteni a magaslati betegség tüneteit. A városban szinte mindenhol lehetett koka tartalmú cukorkát is venni. A cserjét Peruban állami engedéllyel termesztik, mivel nemcsak teát és édességeket készítenek belőle, hanem gyógyszerként is használják a hagyományos gyógyászatban.

Mivel már délelőtt megérkeztünk, még bőven maradt időnk körülnézni a városban. Bár Cuzco lakossága eléri a négyszázezret, a történelmi városmag könnyedén bejárható gyalog. A belváros hangulata erősen őrzi a spanyol gyarmati múlt nyomait – éppúgy, mint Latin-Amerika sok más pontján –, kőből rakott falak, koloniális templomok és árkádos terek határozzák meg az arculatát.

A kalauz kiabálva jelezte: Cusco! Igen, megérkeztem – végre! A viteldíj hivatalosan 20 sol lett volna, és a mellettem ülő nő tényleg ennyit fizetett, de gondoltam, megpróbálom: elmeséltem a kalauznak, hogy csak 10 sol van nálam, és jegyet se kérek cserébe – simán rábólintott. Én pedig kényelmesen elterpeszkedtem a hátsó öt ülésen. Reggel, miután leszálltam Cuscóban, első dolgom volt megkeresni az előző buszt, mert még a tetőcsomagtartón maradt a cuccom. A sofőrt is sikerült felébresztenem – bár nem ugyanaz volt, aki az indulásról adott infót –, de nem volt gond. Kivettem a hálózsákom, néhányan még bent aludtak, ami itt teljesen megszokott, ha hajnalban érkezik be a járat. Cuscóból aztán már az inka ösvény felé vettem az irányt.

Peruban a turista mintha külön kaszt lenne – akit központilag, szervezetten és kíméletlenül próbálnak megsarcolni. Ha például befizetsz egy háromnapos túrára a Colca-kanyonba, az első ránézésre még baráti árú – mondjuk 40-50 dollár. De amint megérkezel a kanyon szélére, jön az újabb meglepetés: további húszvalahány dollár a belépő. És ez nem kivétel, hanem szabály. Akárhova mész, mindig akad valami pluszköltség – nem is kicsi. Vegyünk egy napos hajókirándulást a Titicaca-tavon: az alapdíj 10 dollár körül van, de ahányszor a hajó kiköt egy szigeten, újabb 8 dollárt kérnek fejenként – csak azért, mert lelépsz a partra.
Cuscóban viszont ezt az egészet már szinte művészi szintre emelték – nem véletlen, hiszen a turisták többsége pont Cuscóért és Machu Picchuért jön az országba. A város tele van inka romokkal, de ezek megtekintése csak úgy lehetséges, ha megveszed a „boleto turístico” nevű bérletet, nagyjából 43 dollárért. Külön belépőt nem lehet váltani – csak így, egy csomagban, akkor is, ha te csupán egyetlen helyszínt szeretnél megnézni. És ez még csak az alap. Mert hamar kiderül, hogy amit megnéznél, az esetleg nem is része a bérletnek: a rom igen, de a mellette álló templom már nem. Ugyanez a helyzet a múzeumokkal is – néhány belépő, de a legérdekesebbek külön fizetősek. Templomokhoz pedig teljesen más típusú, úgynevezett „egyházjegyet” kell váltani, ki tudja, mennyiért.

Mindez olyan érzést kelt, mintha a hivatalos hozzáállás az lenne: ha valaki látni akar minket, fizessen – amennyit csak lehet. Még a helyi turisztikai irodák is panaszkodnak erre a rendszerre, mert tudják, hogy a vendégeik nem érzik magukat jól ettől. És tényleg: a turista itt nem vendég, hanem egy kihasználandó lehetőség.

Lima után igazi felfrissülés volt megérkezni Cuzcóba, az egykori inka fővárosba. A város nevének jelentése: „a világ köldöke” – és tényleg van benne valami központi, mágneses vonzás. A hangulat különös elegye a vidám, laza hippiknek és a visszahúzódóbb, komolyabb helyi indián közösségeknek. Itt találkoztunk először igazán a magasság okozta nehézségekkel is – hiszen Cuzco több mint 3400 méter magasan fekszik. Ahogy kiléptem a repülőből, rögtön éreztem, hogy szédülök, a lábam pedig furcsán remeg. A szálláson azonnal koka teát kínáltak – és láss csodát, hamarosan jobban lettem. Másnapra már nyoma sem volt a rosszullétnek.
A város hangulata valamiért Szentendrére emlékeztetett: egy része domboldalra kapaszkodik fel, tele van szűk, kanyargós utcákkal, amelyeknek mind megvan a maga bája. A város szíve a Plaza de Armas, a főtér, ahol két gyönyörű katedrális őrzi az idő múltát.

A kis utcák tele vannak apró boltokkal, barátságos kávézókkal és otthonos éttermekkel. Mi is találtunk egy helyiek által működtetett kis vendéglőt, ahol a menüben bébi alpakkából, csirkéből és marhából készült ételek is szerepeltek – sőt, még pizza is, amit egy nagy búbos kemencében sütöttek. A kiszolgálás kedves volt, a fogások ízletesek – ritka az a hely, ahol ilyen őszinte vendégszeretetet és jó konyhát egyszerre kap az ember.

Cuzco első pillantásra pont olyan ütött-kopott, mint bármelyik perui nagyváros, de ahogy az ember belép a belváros szívébe, azonnal világossá válik, miért emlegetik olyan sokat. A főteret övező árkádok alatt ugyan nemzetközi láncok – KFC, McDonald's, Starbucks – is megbújnak, de szerencsére visszafogottan, a környezethez illően. Mi inkább egy stílusos étterem mellett döntöttünk közvetlenül a katedrális szomszédságában: a menü sokat ígért, a kiszolgálás pedig kifogástalan volt. Igaz, egy egyszerű fogás salátával, sörrel már a helyi árak felső kategóriáját súrolta. Rövid ideig még a helyi specialitás, a sült tengeri malac is felmerült opcióként – „amikor Rómában jársz…” –, de a látvány, ahogy a szerencsétlen állatot kitárt lábakkal sütik meg, elvette a kedvem. Végül alpakka került a tányéromra, és nem bántam meg.
A szállásunk egy igazi kis gyöngyszem volt: egy ódon butikhotel a belvárosban, nyikorgó fapadlóval, évszázados hangulattal. Igaz, a fürdőszobában minden egyes vécélehúzás kisebb vízözönt idézett elő, de hát van wifi – és ez most különösen fontos volt, mert banki ügyintézést kellett intéznem VoIP-alapon, máshogy ugyanis nem vagyok hajlandó külföldről telefonálni. (Ha valaki nem tudja, mi az, érdemes utánanézni – sok pénzt lehet vele spórolni.)

A túránk azon szakaszához értünk, amit a legjobban vártunk: végre nincsenek előttünk végtelen sivatagi tájak vagy poros pampák – egyébként a perui pampák inkább sivatagra hasonlítanak, semmi nyoma az argentin fűtengernek. Viszont a környék tele van lenyűgöző inka romokkal, amelyek viszonylag kis távolságon belül találhatók. Elsőként a város szélén álló Sacsayhuamán citadellát kerestük fel. Mielőtt azonban odaértünk volna, útba ejtettük a város fölé magasodó hatalmas Jézus-szobrot – kicsit giccses, mintha Rio olcsó másolata lenne, de a kilátás a lábától valóban megéri a megállást. Megpróbáltuk kivenni a város puma alakját, amely állítólag az alapító Manco Cápac elképzelése volt, az aranyborítású Naptemplommal a közepén – amit később Pizarro leromboltatott, és a helyére építtette a Santo Domingo templomot. A régészek néhány termet feltártak az eredeti szentélyből – ezek valóban különleges, precízen illesztett kövekből állnak, lenyűgöző mérnöki munka. Bár valahol olvastam, hogy ez az európai gótikához nem is hasonlítható, azért ne essünk túlzásba – Európában ekkor már állt például a Kölni dóm, a Reimsi katedrális vagy a mi Mátyás-templomunk.

Bevallom, tetszettek a hatalmas, csiszolt kőtömbök, de azért az inka kultúra körüli rajongás néha túlzásnak tűnik. A belépő Sacsayhuamánba például 7000 forintnak megfelelő összeg volt – nem kevés egy mezőn heverő kőhalomért, bármilyen cikcakkos legyen is. Persze, van bérlet is, ami több helyszínre érvényes, potom 13 ezerért – így végül ezt választottuk. A következő állomás Q’engo volt, ahol szűk, sziklába vájt szurdokokon lehet átsétálni – látványos, és az iskolás gyerekcsoportoknak láthatóan élmény. Egy kicsit nosztalgikusan jutott eszembe, hogy minket Sopronba vittek osztálykirándulni – őket pedig ide. Ugyanúgy unják Túpac Amaru történetét, mint mi a Tűztoronyét.

Puca Pucara egy újabb kőrakás – kissé vöröses árnyalattal, ami talán különlegessé teszi. Ami az útról látszik, az bőven elég, felesleges fára mászni érte. Innen pár perc Tombomachay, egy egykori pihenőhely, amely egy kis forrással zárja a sétát.

Pisac híres teraszos romjai ugyanúgy bérletes belépősek. A kilátás szép, de őszintén szólva ugyanazt látni a szemben lévő hegyről is – talán még jobban is. A falu piaca viszont sokkal izgalmasabb: szűk sikátorokon kell bejutni a főtérre, ahol épp egy helyi ünnepségbe csöppentünk. Színes ruhás emberek, gyerekzsivaj, sok fotótéma – sőt, még egy Machu Picchu grafikát is sikerült venni, ötezerért.

Nap végére Ollantaytambo következett – a tömeg már előre jelezte, hogy ez népszerű helyszín. Ugyanaz a séma: teraszos kőfalak, ezúttal kicsit magasabbra lehet mászni, ha nem sodor el közben a szelfiző tömeg. A legrosszabb pillanatban kezdett esni, így előkerült az esernyő – kevésbé stílusos túrabakancsos öltözetünkhöz. A szállásunk a vonatállomás közelében volt, hogy másnap hajnalban könnyebben elinduljunk – viszont tuk-tuk kellett, ami háromszáz solért bevitt a főtérre. Ott vacsoráztunk egy kedves kis étteremben – az árak Cuscóhoz hasonlók, csak épp az ízek nem érték el ugyanazt a szintet. Viszont volt literes sör – és egy ilyen nap után ennél jobb levezetést elképzelni sem lehet.

Cuzcóba érkezésem után szinte rögtön rábukkantam a Choco Museo-ra. Először úgy tűnt, mintha ez csak egy hangzatos névvel ellátott kézműves csokibolt lenne, mindenféle valódi múzeumi tartalom nélkül. A boltban viszont már önmagában is élmény volt nézelődni – minden csokit, lekvárt és csokilikőrt végig lehetett kóstolni vásárlás előtt. A kínálat meglepően gazdag volt, és a különféle ízesítések igazi ízutazásra hívtak.

Közben kiderült, hogy a múzeum valóban létezik, csak nem ott van, ahol az ember elsőre gondolná. Egy másik utcából kell megközelíteni, egy belső udvaron át, majd fel a második emeletre. Amikor végre megtaláltam, rövidesen érkezett is egy kedves lány, aki részletesen bemutatta a csokoládékészítés minden lépését – a kakaóbab válogatásától és pörkölésétől kezdve egészen az ízesítésig. A legjobb rész természetesen az volt, amikor a végén újra lehetett kóstolgatni mindent. Különösen emlékezetes maradt a kakaótea, amit a bab héjából főznek – enyhén füstös, mégis lágy íze egészen egyedi élményt nyújtott.

Nem elégedtünk meg az ayacucho-i magassággal, úgyhogy mentünk keletre, Cusco (3400m) felé. Egy csaknem 17 órás buszúttal a hátunk mögött végül meg is érkeztünk a szent inka városba, melyet a helyiek az "El Ombligo del Mundo" ("a világ köldöke") elnevezéssel is illettek (úgy tartják, hogy amint az embernek is vannak különböző csakra pontjai, úgy Földünkön is megtalálhatóak nagyban ezek az energetikai csomópontok- a köldök területén található a Solar Plexus nevezetű csakra, ez lenne tehát Cusco).
Ez a város azért annyira híres, mivel egykor az Inka Birodalom fővárosa, vallási, politikai és kultúrális központja volt. Állítólag az indiánok által mélyen tisztelt első inka, Manco Cápac alapította. Rengeteg mai napig jó állapotban lévő inka romot lehet itt felfedezni, melyek építési technikájának különlegessége, hogy habarcs nélkül húzták fel a falakat. Hatalmas kődarabokból, tetris-hez hasonló pontossággal összeillesztett építményekről beszélünk (egyébként az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan mai napig rengeteg elmélet született arról, hogy hogyan is lett kivitelezve ez az építési stílus, egyértelmű válasz viszont annál kevesebb létezik).
Cusco egyébként az egyik legkedveltebb kiindulópontja a "Világ Új Hét Csodájának" nyilvánított Machu Picchu-hoz vezető útnak.
A város egyébként gyönyörű, bár klausztrofóbiásoknak nem ajánlanám annyira, hiszen rendkívül keskeny macskaköves utcák jellemzik. És rengeteg lépcső. Itt nagyon nincs is szüksége az embernek edzeni járni, hiszen egy egyszerű séta a legközelebbi boltig biztosítja a szükséges napi testmozgást. :D
Az egyetlen negatívum számomra Cusco-val kapcsolatban az volt, hogy egy kissé "turista központtá" nőtte ki magát... Ugyanis rengetegen utaznak ide csak azért, hogy találjanak egy sámánt, aki vagy kokacserjelevelekből olvas nekik, vagy vezeti őket egy Ayahuasca szertartás alatt. Egyébként ezzel eddig semmi baj nem lenne, de mivel elég felkapott lett ez a szolgáltatási ágazat, ezért szinte minden utcasarkon lehet "abszolút hiteles és autentikus sámánokat" találni, akik hihetetlen összegekért hirdetik a fent említett szertartásokat meg egyebeket. Számomra ez egy kicsit elvett az élményből, de ezen kívül nem tapasztaltam egyéb kellemetlenséget. (2021) forrás